Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2014. január 30., csütörtök

G. R. R. Martin: Lázálom

G.R.R. Martin-t a legtöbben úgy ismerjük, mint A tűz és jég dala ciklus könyveinek szerzőjét, mint a fantasy zsánerét megújító írót, aki már eddig is olyat alkotott, ami már önmagában is kiemelkedő. Remélhetőleg be is fejezi, amit elkezdett. Kevesen tudják azonban, hogy a vámpírregények terén is említésre méltó történetet tett le az asztalra. A Lázálom, amely már címében is több jelentéstartalmat hordoz magában, egy klasszikus, ugyanakkor mégsem szokványos történet. A regénynek 2002-ben már volt egy magyar kiadása, amelynek minősége finoman fogalmazva is kritikán alulinak volt mondható. A Trónok harcát és a folytatásait megjelentető hazai könyvkiadó közel egy évtizeddel később átdolgozott fordításban és egy lényegesen tetszetősebb kiadásban ismét a könyvesboltok polcaira helyezte a művet.

Abner Marsh egy hajózási társaság tulajdonosa és kapitánya, amely a különböző természeti katasztrófák, véletlen balesetek és meghibásodások miatt sorra veszti el a hajóit, míg végül a flottát már csak egyetlen kivénhedt gőzös alkotja. A kapitány úgy érzi, hogy a sorozatos balszerencse után végre rámosolyog a szerencse, amikor egy egészen szokatlan időpontban üzleti megbeszélésre invitálják és a titokzatos idegen, akivel találkozik, felkínálja neki álmai megvalósításának lehetőségét, vagyis megépítheti a legcsodálatosabb gőzöst, amelyet valaha csak hullámai hátán ringatott a Mississippi. Az idegennek, Joshua Yorknak azonban komoly feltételei is vannak, amelyek betartásához mindenáron ragaszkodik, és amelyek első ránézésre eltörpülnek a felkínált előnyök mellett. De csak első ránézésre. Mert amikor a csodagőzös kifut, a kabinjainak egy részét elfoglaló különleges szokásokkal rendelkező társaság hamar felhívja magára az utazók és a legénység figyelmét, a gőzös első - St.Louis és New Orleans közötti - útján is egymást érik a furcsaságok, a Mississippi vizét pedig egyre több helyen festi pirosra a vér.
"Az éjszaka csodálatos, s bennem él a remény, hogy sötét pompájában nyugalmat és méltóságot lelhetünk. Túl sokan félnek ok nélkül a sötétségtől."
A gőzhajók versenye nagy eseménynek számított,
a nyertes hajó tulajdonosának pedig a dicsőségen kívül
fuvart és utasokat hozott.
A java részben a gőzhajózás aranykorába helyezett történetben könnyedén és hihetően keveredik a valós történelem és a fantasztikum. A Mississippi vidékére jellemző párás, fülledt levegő, a számtalan titkot magában hordozó múlt, valamint a rabszolgák hitvilágának köszönhetően a babonaság és misztikum mélyen gyökerező félelme már több fantasy regénynek vagy éppen rémtörténetnek adott otthont. A szerző remekül használja ki ezt a területi adottságot, hiszen egyszerre van jelen a történetben a fehér és a színes bőrű ember, amelynek köszönhetően a technológiai fejlődés, a szkepticizmus, a dicsőség és a pénz hajszolása, a gőzhajók csatája, a versenyzés mámora és a racionalitás keveredik az ősi félelemmel, a megérzésekkel. Mindezek mellé pedig még bekapcsolódik a harmadik tényező, a legendák lassanként megelevenedő világa.
"Én mélységesen tisztelem a szépséget; de megesik olykor, hogy ami külsőre szép, az belül ocsmány romlottságot rejteget."

A Natchez nevű gőzhajók, amelyekből több is épült.
A regényben szintén olvashatunk róluk.
A misztikum hol enyhébben, hol pedig erősebben érezteti a hatását a lassú folyású, részletes, ugyanakkor mégis mozgalmas és cselekményes történetben. Az események alapos kidolgozásának és a nagyon hatásos hangulatteremtésnek köszönhetően olvasás közben sok mindent megismerhettem a gőzhajózás-ról, a hajók felépítéséről, az utas- és áruszállításról, a korra alapvetően jellemző hangulatról. Elkápráztatott a hajó működtetésének leírása, a gőzhajók iránti megszállott csodálat, teljesen magával sodort, amikor két pompás példány vetélkedett egymással és közben megküzdött a folyó szeszélyeivel.
"Kortyolj az életükből, és a tiéd tovább tart. Egyél a húsukból, és a tiéd erősebbé válik. Élvezd a szépségüket, és meg fogsz szépülni tőle."
Bár ez a regény lényegesen korábban keletkezett, mint a nagy sikerű fantasy sorozat kötetei, már itt is érezni lehet, hogy a szerzőnek a vérében van az ellentétek egymásnak feszítése, az ideológiák egymással történő szembeállítása. Az emberek különböző kultúráinak találkozása mellett a természetfeletti világában is két különböző nézet és elképzelés csap össze.
A regény első felében külön szálon fut a gőzhajóját megépíttető, az emberekkel szövetségre törekvő, népének szabadságát szem előtt tartó különc figura, Joshua York, valamint a régi rend szerinti életvitelt folytató, a kizsákmányolás, uralkodás és megfélemlítés elvét valló és alkalmazó Damon Julian története. Elkerülhetetlen a két akarat összecsapása, talán ez a regény egyetlen kiszámítható momentuma. Mindezek ellentételezéseként a következmények pont elegendő meglepetéssel szolgálnak a későbbiekben, a remek, élettel teli karakterek pedig igazán élvezetessé teszik a történetet. Nagy hirtelen nem is tudok olyan szereplőt megemlíteni - legyen az ember vagy akár vámpír -, akinek ne lett volna az általa végrehajtott cselekményekhez elég hihető motivációja, valamint jól felépített karakterfejlődése, kellően kidolgozott jelleme - még a mellékszereplőkben is feszült az erő és az energia.

A Robert E.Lee gőzhajó, amely már a polgárháború után,
a gőzhajózás aranykorát követően
 szelte a Mississippi habjait.
Nehéz bárhová is besorolni ezt a regényt, hiszen egyszerre klasszikus vámpír- és az alapjait tekintve hiteles történelmi regény, hátborzongató thriller, erős társadalomkritika és ideológiai fejtegetés. Klasszikus vámpírtörténetet emlegettem, de azért azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy Martin vérszívói nem mindenben felelnek meg az elvárásoknak, egyes tulajdonságaik megegyeznek a rémtörténetek szereplőinek sajátosságaival, de mások lényegesen különböznek a már ismertektől. Mindezen különbségek alapja az a mitológiai háttér, amely - a jelenkori történet folyását egy fejezet erejéig megszakítva -, a múltba tett látogatás során tárul fel az olvasó előtt.

Volt még egy időugrás az eseményekben, amelyet gyakorlatilag a regény egyik gyenge pontjának tekintek, ugyanis a részletes felvezetést és az események, a feszültség kiteljesedését követően megszakad a történetmesélés addigi folyamata. Egy viszonylag hosszabb időszakról csak összefoglalás jelleggel kap az olvasó információt az egyik szemszögből, majd még egy alkalommal a másik oldalon megesett történésekről, pedig mindezen idő alatt olyan események történtek, amelyek érdekesek, lényegesek, kidolgozásra és ismertetésre érdemesek lettek volna, engem kifejezetten érdekeltek volna a részletek. A lezáró momentumok felkavaróak és érdekesek, de az előbb említett időbeli hézag miatt az előzményekhez képest nem olyan súlyosak, mint amelynek a lehetőségét magukban hordozták, illetve lényegesen egyszerűbbre is sikerült, mint amit ez a regény megérdemel.

Olyan kötet ez, amelyet a vámpírtörténetek elvakult imádói és a felhígult, szirupos, esetenként csillogó vérszívókat felvonultató írásokat elviselni képtelen olvasók is egyaránt élvezni és a legtöbb esetben szeretni is fognak. Az alaposan kidolgozott, részletes történet az elején kíván némi türelmet, mert az események csak lassan indulnak be, de amikor ez megtörténik, már nem lehet félretenni a regényt. Vitathatatlan azonban, hogy szükséges némi alaphangulat az olvasáshoz, egy mozgalmasabb időszakban nem célszerű kézbe venni ezt a könyvet.
Talán nem olyan tökéletes, nem olyan kiforrott, mint a Trónok harca és folytatásai, ennek ellenére minden tekintetben olvasásra érdemes műről van szó, amelyet csak ajánlani tudok.



Az értékelésem valamivel rövidebb verziója az ekultura.hu oldalon is megjelent.



Értékelés: 8/10
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 415 oldal
Teljes ár: 3.999,-
Fordította: Kornya Zsolt
Eredeti cím: Fevre Dream
Forrás: magánkönyvtár

2014. január 28., kedd

Várólista - 2014. január

Az év végi hajrá és a karácsonyi őrület után januárban kevésbé hangos, sőt kifejezetten csendes a kiadók háza tája és nem igazán kerülnek új könyvek a boltok polcaira. Végignézve a már fellelhető, megvásárolható és a közeljövőben a nyomdából kikerülő kínálatot, meg kell állapítanom, hogy idén januárban sem dúskálunk az új megjelenésekben, ugyanakkor most is akadt egy-két csemege, amely miatt úgy éreztem, hogy ebben a hónapban sem maradhat el ez a bejegyzés.

Tavaly is a Delta Vision Kiadó volt az, aki januárban megmentette ezt a posztot és nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet állt elő idén is. :)

Orson Scott Card Bűvölet című regénye a MesterMűvek Fantasy névvel jelzett kiadói sorozat 4. kötete. Nem kell megijedni, mert ez egyébként önálló regény, csak a kiadó számmal jelzi, hogy hol is tart a sorozat. Az író ebben a könyvében Csipkerózsika időtlen meséjét alakítja át egy eredeti hangvételű, romantikával és kalanddal átitatott fantasyvé. Olvastam már belőle idézeteket és bevallom és azonnal elvesztettem az eszemet tőlük. Előtte is a "kell" kategóriába soroltam a könyvet, de ezután az "azonnal akarom" besorolás villog a szemem előtt.
A regény egyébként már megjelent.

Brandon Sanderson az Elantris óta a kedvenc íróim egyike, a Ködszerzetek története pedig egészen fantasztikusra sikerült. Az, hogy a trilógia befejezését követően sem kell elbúcsúznunk a világtól és a törvényszerűségeitől, külön öröm számomra. A törvény ötvözete nem más, mint egy, a Ködszerzet világában játszódó trilógia nyitó kötete. Kötelező vétel a számomra, szintén "azonnal akarom" kategória.
A regény megjelenésére január 31-én lehet számítani.

Piers Anthony-tól olvastam már különleges hangulatú sci-fit, amelyet itthon a Mesterművek sorozat neve alatt jelentetett meg a kiadó. A mágia forrása azonban fantasy, méghozzá egy sorozat második része. A regényt megjelenését január 29-re ígérte a kiadó.

2014. január 26., vasárnap

Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2.)

A jó tervezés fél sikert jelent, nincs ez másként a várólista csökkentéssel sem. Tudtam, hogy a Pokoli szerkezetek trilógia kötetei nem fognak csalódást jelenteni és nagyon jól fogok járni azzal, ha az első két részt felveszem a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívásra tervezett könyvek közé. A sejtésem beigazolódott, hiszen az első rész befejezését követően legszívesebben azonnal kézbe vettem volna a folytatást. Pár nap szünetet ugyan tartanom kellett, de aztán újra belevetettem magam az árnyvadászok különleges világába és kalandjaiba.
Figyelem, a bejegyzés az sorozat első kötetére vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz!

Tessa Gray az árnyvadászoknak köszönhetően biztonságos menedékre talált az Intézetében, sikerült elkerülnie, hogy a Magiszter megszerezze magának és felhasználja az árnyvadászok szempontjából korántsem kedvező tervei kivitelezéséhez. Az Intézet fölött gyülekező viharfelhők egy időre felszakadoztak, de a távolban már újabbak gyülekeznek. Tessa lelki élete sem problémáktól mentes, Will nyers és lelketlen hozzáállása olyan sebet ejtett a lelkén, amely csak lassan gyógyul. Mindezek mellett a Klávé egyes tagjai azon fáradoznak, hogy leváltsák Charlotte-ot az Intézet éléről, ha sikerrel járnak, akkor Tessa az utcára kerül és a Magiszter számára szabad préda lesz.

Bekövetkezett, amire számítottam, vagyis egyre inkább előtérbe került a történet romantikus oldala, egyre erősödött a szerelmi szál és kiteljesedett az addig a háttérben meghúzódó szerelmi háromszög. Mindezek mellett a kötet cselekménye és mozgalmassága még mindig jelentős, de az érzelmek hatásai, illetve azok következményei is egyre jobban érezhetők. Ezzel az együttes hatással nem egy szokványos, unalmas második rész került a kezembe, hanem egy igazán élvezetes és mindenképpen színvonalas írás, amelyet egy élményt volt olvasni. A regénynek sikerült az elérnie, hogy ha félbe kellett hagynom, akkor amint lehetett újra kézbe akartam venni és ismét tovább sodródni a cselekményekkel. Hatás? Következmény? Száguldott a véremben az adrenalin, összetört és teljesen kifacsarodott a szívem... majd még egyszer... és még egyszer. De imádtam olvasni és habzsoltam az oldalakat.

Éreztem én, hogy Jem az a figura, akinek a kiteljesedéséhez több idő kell... és lám, beváltotta a benne rejlő ígéreteket.
Csendes ragaszkodásával, folyamatos kedvességével pótolja Tessa számára azt az űrt, amelyet Will elutasítása és durva viselkedése után maradt a lányban és lassanként meghódítja a kis boszorkánymester szívét. 
"A hazugságok és a titkok megmérgezik az ember lelkét, Tessa. Felfalnak mindent, ami jó, és csak pusztítást hagynak maguk után."
Ugyanezen időben Will kétségbeesetten küzd, hogy legyőzze azt a problémát, ami a viselkedése hátterében áll, elszántsága vitathatatlan, hiszen még Magnus Bane segítségét is igénybe veszi ahhoz, hogy elérje a célját. A szívem szakadt meg ezért a fiúért, aki meghasonlott saját magával, hogy mindenkinek jó legyen, pedig ettől senkinek nem lett jó. Szóval értitek. Vagy ha nem, akkor majd megértitek, ha nekikezdtek a könyvnek.
"A könyvek akadályoztak meg benne, hogy végezzek magammal, amikor azt hittem, soha többé nem szerethetek senkit, és engem sem szerethet senki. A könyvek miatt érzem úgy, hogy talán mégsem maradok teljesen magamra. Ők őszinték tudtak lenni velem, és én is velük."
A fiatalok kapcsolatai tehát haladnak a maguk útján, néha visszalépnek, bukdácsolnak, fellegekben szállnak, nagyokat zuhannak, szívek törnek és forrnak össze. Az élet azonban eközben nem áll meg, hiszen az Intézet lakóinak mindössze két hetük van arra, hogy felkutassák a Magisztert és megakadályozzák a tervét. Az előbbi esetében a tét az Intézet vezetése, az utóbbi esetében pedig Tessa és a nefilimek jövője.
Bonyolódik a helyzet, hiszen a magiszter utáni hajsza közben régi, de még mindig érzékeny sebek szakadnak fel, késztetik hirtelen és meggondolatlan cselekvésre a szereplőket, hozzák felszínre a mélyen rejtőző érzelmeket, legyen annak bármilyen típusáról is szó.
"– Semmi sem veszélyesebb, mint egy bosszúszomjas ember – állapította meg Ragnor. – Valaki, aki évtizedek óta revansot akar venni, abban a vágy, mint egy apró mag, idővel mérgező fojtogató növénnyé burjánzik. Megvalósítja a tervét, hacsak nem végeznek vele előbb."
A kötetben új és kifejezetten érdekes szereplőket is üdvözölhettem és valamelyest meg is kedvelhettem őket, a felbukkanásuk jót tett mind az eseményeknek, mind a regény hangulatának. Gabriel Lightwood személye ugyan feltűnt már az előző részben is, de most valamivel többet kapunk belőle, testtvére, Gideon pedig kifejezetten rejtélyes és érdekes karakter. Nem szabad elfelejtkezni a régi szereplőkről sem: Magnus Bane még mindig a kedvencem, imádom a humorát és a stílusát, nem különben rajongtam Henry találmányaiért és szórakozottságáért, valamint Charlotte talpraesettségéért és gondoskodásáért.

A Lightwood család előtérbe kerül, ezáltal is megalapozva a köztük és a Herondale-ek közötti későbbi összetartást. A többi szereplő nem kevésbé heves érzelmei, azok következményei, a múlt titkai, kedves és fájdalmas emlékei, a gyors akciók mozgalmassá és élvezetessé teszik a történetet, kitöltik az érzelmek viharai közötti üresjáratokat.
A parabataiok szertartása, az okok és a hatások ismertetése mélyen meghatott, a mágia, amely a fiúkat összeköti sokkal mélyebb, mint bármely barátság, nagyon különleges és az életben csak egyszer adódik olyan lehetőség, hogy az árnyvadász átélje ezt a szertartást és a kötődést.
"– Úgy érzem, zsugorodom, darabok válnak le belőlem, és eltűnik a sötétségben minden, ami jó, őszinte és igaz… Ha valaki sokáig távol tartja magától ezeket a dolgokat, vajon végleg elveszíti őket? Ha senki nem törődik vele, vajon létezik egyáltalán?"
Van kedvenc jelenetem is. Nem is egy. Erről most annak ellenére fogok említést tenni, hogy egyébként ez nem jellemző rám. Imádtam Tessa és Will közös jelenetét az álarcosbálon, valamint hasonlóan heves, de hatásban némiképp ellentétes párbeszédüket a szalonban. Azt hiszem már ebből is látszik, hogy én, személy szerint Will párti vagyok. :)

Száz szónak is egy a vége, nagyon szerettem olvasni ezt a regényt, amely egyszerre ejtett rabul, varázsolt el, tartott folyamatosan izgalomban és törte össze a szívem. Még szerencse, hogy elérhető közelségben volt a folytatás. Megsúgom, hogy már el is olvastam. :)


Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 496 oldal
A mű eredeti címe: Clockwork Prince - The Infernal Devices
Fordító: Kamper Gergely
Teljes ár: 2.999,-/3.999,- (puha borító/keménytáblás)
Sorozat: Pokoli szerkezetek
Előzmény: Az angyal
Folytatás: A hercegnő
További, kapcsolódó, a világban játszódó regények: Csontváros, Hamuváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa, Elveszett lelkek városa
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2014. január 22., szerda

Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai (Úri csirkefogók 1.)

Az az igazság, hogy amikor először megláttam ezt a könyvet és elolvastam a tartalmát, már akkor megfogott magának és már akkor biztos voltam benne, hogy ez a regény a polcomon fog landolni. Nem is kellett várni sokat a beszerzésre, később pedig amolyan varázsszóvá lépett elő a könyv címe a baráti társaságon belül, mert annak ellenére, hogy még nem olvastam, elég volt kimondanom a címet és már landolt is az ismerősök kosarában a könyv.
Ha ennyire akartam, akkor miért nem olvastam eddig? Bevallom, hogy vártam a folytatásra, szerettem volna úgy elmerülni ebben a világban, hogy egyből nyúlhatok a következő kötetért. Sajnos ez a vágyam mai napig nem teljesült, ezért a regény első körben felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás alternatív listájára, majd az év utolsó napjaiban az olvasmányaim közé is.
Előre szólok: a szokásosnál is hosszabb bejegyzés következik. :)

Locke Lamora árva, akit "befogadott" és tolvajként dolgoztat Camorr város egyik tolvajbandájának vezetője. A fiú azonban nem éppen mindennapi eset, kiemelkedik a kortársai közül, a szélhámosság a vérében van és képes bárkit becsapni, rászedni egy jól vagy éppen akár egy kevésbé jól kitalált tervvel is. A tolvajbanda vezére hamarosan nem tud mit kezdeni vele, nem tudja kordában tartani a fiút, ezért megszabadul tőle, eladja egy vak papnak, aki bizony nem az, akinek első ránézésre látszik. Locke az Úri csirkefogók elnevezésű, szorosan összetartó banda tagja lesz, különleges, szinte mindenre kiterjedő kiképzést kap, később pedig mesteri tervek kidolgozását és kivitelezését követően egyre csak növeli a banda vagyonát. Az ártalmatlannak tűnő és jellegtelen külsejű Locke nem más, mint Camorr tövise, akitől az egész alvilág és a nemesség is tart, ugyanis nem a szegényektől, hanem a gazdagoktól lop. A probléma akkor kezdődik, amikor Locke egy régóta dédelgetett tervnek köszönhetően szembe találja magát, annak kitalálójával és megvalósítójával. Neki és a csapatának nem marad más lehetősége, mint mindent megtenni azért, hogy túléljék azt, amibe belerángatták őket.

Igyekszem minden könyvben megtalálni a pozitívumot, értékelni a jót, az ötleteset, de vannak regények amelyek esetében ilyesmire semmi szükség, nem kell keresgélnem, mert önmagukban és teljes egészükben is fantasztikusak és kiemelkedően ötletesek. A Locke Lamora hazugságai pontosan egy ilyen regény. Azt nem mondom, hogy nincsenek hibái, de ezek eltörpülnek mindazon élmény mellett, amit a történet nyújtani képes az olvasójának. Mi volt az, ami nagyon tetszett nekem ebben a műben? Először is a világ, amely egyszerre ismerős és egyedi, aztán a tolvajbandák és a nemesség rendszerének hierarchiai felépítése, a vallás részletessége és sokfélesége, amely az események meghatározó tényezője, a tervek és kivitelezésük, a karakterek és természetesen a regény szerkezete. Szóval szinte minden. Nézzük mindezeket részletesen, hogy világos legyen, miről is beszélek, mit is éreztem.

Képzelj el olyan várost, amely a középkori Velencére hasonlít, ahol a kereskedelem, a közlekedés jó része vízi járműveken történik. Képzelj el egy várost, ahol egy titkos megállapodás szabályozza a tolvajlást. Képzelj el egy várost, ahol az árva gyerekekből vagy tolvajokat nevelnek vagy eladják őket rabszolgának. Ebben a városban az alvilág, a tolvajok ura ugyanúgy uralkodik a bandák fölött, mint a város hercege a nemesek fölött. Ebben a városban azonban van egy összetartó, kis létszámú banda, amely rendkívül tehetséges fiatalokból áll, akiket egy kivételesen ravasz pap tanított meg mindarra, amire csak szükségük lehet a sikerhez és a terveik végrehajtásához. Ők az Úri csirkefogók, akik csak a gazdagoktól lopnak és csak azért lopnak, mert mindezt élvezik... és  mert megtehetik.
"Locke Lamora ökölszabálya a következő volt: egy jó szélhámossághoz szükség van három hónap tervezésre, három hét gyakorlásra és három másodpercre, amikor örökre megnyerheted vagy elveszítheted az áldozat bizalmát."
A világ amely egyébként szokványosnak is tűnhetne, mégsem az, ezernyi és még több aprósággal válik különlegessé az olvasó számára és elevenedik meg minden apró részletében az oldalakon. A hatalmi felépítés mellett nagyon tetszett a vallási sokszínűség, amely egyszerre tette bonyolulttá és mégis érdekessé a történetet, hiszen az események egy része éppen ennek a motívumnak köszönhető.

A legfontosabb ilyen momentum Lánc, a különc pap, aki lényegesen több, mint amit mutat magából, elképesztő egy figura, aki mintha belelátna az ember lelkébe, éles szeme kifürkész mindent, mondatai mindig célba találnak, ugyanakkor az egyik legnagyobb szélhámos, aki csak a világra született. Ki is lenne képes rajta kívül arra, hogy az árva fiúkból erős és összetartó csapatot kovácsoljon? Hogy mindent megtanítson nekik, amire csak szükségük lehet? Senki más. Hihetetlen karakter, akinek mondatait és megnyilvánulásait élvezet volt olvasni és ahogyan a történet folyamatosan változó időrendjében lassanként kibontakozik a jelleme, mindig képes újabb meglepetéseket okozni a húzásaival.
"- Fiam - kezdte Lánc. - Időnként briliáns gondolkodású kedves fiam, a te világodnak annyira kicsi a horizontja. Elég tisztán látsz ahhoz, hogy egy pillanat alatt lóvá tégy bárkit, de azon túl, az azonnali következményeken túl már nem nézel. Amíg nem tanulsz meg előregondolkodni, addig veszélybe sodrod nem csak magadat, de mindenki mást is magad körül. A fiatalságodon nem segíthetsz, viszont már rég ideje lenne felhagyni az ostobasággal."
Nem csak a "tanító" karaktere sikerült emlékezetesre, hanem bizony a banda tagjaié is. Ugyan nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire sikerül megszeretnem mindegyik résztvevőt, de az írónak csak sikerült ezt elérnie. Locke Lamora nem kisebb, és nem kevésbé összetett egyéniség, mint Lánc, viszont tanítójához képest lényegesen vakmerőbb. Bandájának tagjai számára nem létezik más vezér, képesek bármit megtenni érte és bárhová követni őt. Jean és az ikrek, valamint fiatal társuk elképesztő ötleteket valósítanak meg Locke irányítása alatt. Nem tudok rá mást mondani, csak azt, hogy élvezet volt olvasni mind a tervek kitalálását, mind a megvalósítását és bizony nem egyszer kellett a padlóról összekaparnom az államat, mert bevallom, hogy nekem eszembe nem jutott volna a történet szálának, a megvalósítás menetének egyik vagy éppen a másik irányba kanyarítása. Elképesztő az egész.
Egyetlen dolgot nem kell csak keresni a történetben, ez pedig a romantika. Ugyan pár mondatban történik említés arra, hogy a főhős reménytelenül szerelmes, de mindössze ennyi az egész. Itt és most a világfelépítésen és a cselekményeken van a hangsúly, bár a radarom azt jelzi, hogy a későbbiekben, a további kötetekben talán lesz esélyünk megismerni azt a különleges nőt, aki képes volt Locke Lamora szívét elrabolni és elfutni vele.
"- Jean! - zihálta két hányingerhullám között. - Ha legközelebb előállok egy hasonló tervvel, belevághatod a fejszédet a fejembe!
- Nem jó ötlet. - Jean üres vödörre cserélte a telit, és vállon veregette a barátját. - Kicsorbítani azokat a szép, éles pengéket egy ilyen vastag koponyán..."
A történet legelején egy viszonylag hosszú és összetett prológus fogadja az olvasót, amelyben betekintést nyerhetünk a világ alaptörvényeibe, megismerhetjük Lánc legfontosabb szabályait, valamint megcsillan Locke tehetsége is. Rögtön ezt követően egy mesterien kidolgozott szélhámosság megvalósításánál találjuk magunkat, amelyet kifejezetten élvezetes olvasni, de mindezek mellett folyamatosan érkeznek az információk a városról, a környező településekről, országokról, azok szokásairól, hatalmi játszmáiról, gazdasági és politikai problémáiról. Mintha mindez nem lenne még elég a feszültség fenntartásához - higgyétek el nekem, hogy elegendő -, ezért a szerző rátett még egy lapáttal és oda-vissza ugrál az időben a fejezetekkel. Hogy láttunk már ilyet? Persze, hogy láttunk. De olyannal még nem találkoztam, ahol nem csak a jelen és a régmúlt között vannak ugrások, hanem a jelen eseményei között is. Hihetetlenül működik a technika. Többször csak kapkodtam a levegőt, majd vertem a fejem a falba, amikor rájöttem, hogy bizony sikeresen átvertek, megetettek, és a többi.

Sokan gondolhatják azt, hogy a mágiával minden megoldható és a mágia alkalmazása megkönnyíti a regényírók dolgát, hiszen csak egy egyedi hókusz-pókuszra van szükség és minden megváltozott, eltűnt, iderepült, odaszállt és még sorolhatnám tovább. Igen ám, de jelen esetben egy mágia nélküli világban kell boldogulnia a kis csapatnak, ahol csak a saját eszükre, nehezen megszerzett testi és tudásbeli képességeikre, tapasztalataikra számíthatnak. Lánc egyikük taníttatásával sem fukarkodott, de megfelelő alapanyag nélkül nem ment volna semmire. Azt mondja a mondás, hogy "Rómában élj úgy, mint a rómaiak", a szerző pedig szó szerint alkalmazza is ezt a bölcsességet, hiszen, aki a gazdagoktól lop, annak el is kell tudnia vegyülnie közöttük. Hogy mi kell mindehhez? Nyelvek ismerete, szokások ismerete, fegyverhasználat, etikett és még sok minden más, amit nem egyszerű elsajátítani. Ebben a regényben mágia nélkül is hihetetlen átalakulásoknak lehetünk tanúi, mesteri fogások bontakoznak ki és valósulnak meg a szemünk előtt. Mindeközben pedig a szereplők észrevétlenül belopják magukat a lelkünkbe, megismerjük minden hibájukat és erényüket, gyerekkori és legújabb élményeiket, valamint kétségbeesett helyzetüket, amelyből a kiutat keresik.

Hiába a tökéletesen kidolgozott terv és a tökéletes megvalósítás, ha egy még nagyobb tényező az, ami felborítja a mindennapok nyugalmát, felkavarja az állóvizet. A Szürke király megjelenésével felbolydul Camorr városának alvilága, a Capa pedig megoldást keres a problémára. Locke Lamora egyszer csak azt veszi észre, hogy ő maga áll az események középpontjában és próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy valahogy sikerüljön ép bőrrel megúsznia az egészet. Mint minden világrengető eseménynek, ennek is egy aprócska momentum az okozója, mégis félelmetes és megdöbbentő, hogy mivé nőtte ki magát az egész.
"- Vagyis mi a tolvajok kirablói vagyunk - foglalta össze Bug -, akik olyan tolvajoknak tettetik magukat, akik más tolvajok kirablójának dolgoznak."
Teljesen beszippantott a regény cselekménye és képtelen voltam félretenni ezt a csavaros és ötletes történetet, amelynek apró mozaikkockáiból álló teljes kép csak a legvégén állt maradéktalanul össze. Szerettem olvasni? Ha eddig nem derült volna ki a pötyögésemből, akkor most határozottan kijelentem, hogy igen. Az egyetlen dolog, ami zavarta kicsit az élményt, az a térkép hiánya volt. Igazán el tudtam volna képzelni egy, a Camorr városát, valamint még egy, a környező országokat, területeket bemutató térképet a kiadványban.

Nem szokásom más írók műveihez hasonlítani az adott olvasmányt, de most mégis megteszem, ugyanis régen olvastam ilyen mozgalmas, összetett és jó fantasyt. Talán többet kellene, de akkor még képes és elvész a varázsa. :) De visszatérve a lényegre: kivel is tudnám egy mondatban említeni a szerző nevét? Talán Robin Hobb, Brandon Sanderson, Brent Weeks méltó környezetet biztosítana. Biztos vannak még lényegesen többen is, akiknek itt kellene, hogy szerepeljen a neve, de vagy nem jutott most hirtelen az eszembe, vagy még nem olvastam a regényeiket és nem tudok véleményt nyilvánítani.
Egy valamit azonban határozottan és fennhangon ki tudok jelenteni: akarom a folytatást! Ami nincs... Még mindig nincs... Már évek óta nincs. Igazán jöhetne már! Ha megjelenik, akkor azonnal a "mostakarom" kategóriába fog tartozni.


Értékelés: 10/10
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 557 oldal
Teljes ár: 3.699,-
Sorozat: Úri csirkefogók
Fordította: Novák Gábor
Előzmény: The Bastard and the Knives (nem jelent meg magyarul)
Folytatás: Red Seas Under Red Skies, The Republic of Thieves
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2014. január 20., hétfő

Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1.)

Árnyvadászok világa, Viktoriánus kor, London. Azt hiszem ennyi, illetve az írónő másik sorozatának tetszése elég volt ahhoz, hogy elvakultan és teljes megszállottsággal akarjam ennek a sorozatnak a könyveit a polcomon tudni. Mégis hatalmas önuralomról tettem tanúbizonyságot, amikor a megjelenéseket követően sorban megvásároltam a köteteket és olvasatlanul felpakoltam őket a legfelső polcra. Miért? Mert szerettem volna teljesen elmerülni ebben a világban és maradéktalanul kiélvezni az eseményeket, karaktereket.
Amikor neszét vettem, hogy decemberben megjelent a trilógia befejező része, nem volt kérdéses, hogy az első két kötet felkerül a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívás alaplistájának könyvei közé. Ez több szempontból is jó döntés volt: biztos voltam benne, hogy a könyvek nem fognak csalódást okozni, ugyanakkor kapásból két olvasást fogok egymás után teljesíteni és persze csemegének ott vár majd rám a befejező kötet. Tökéletes tervezés. :)
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Ismerős világba csöppentem, még akkor is, ha ez a trilógia nyitó kötet időben korábban játszódik, mint az általam már olvasott Végzet ereklyéi sorozat kötetei. A törvények és a lények ugyanazok, de a sorozat önmagában is megállja a helyét, ezért azoknak is nyugodtan ajánlom az árnyvadászokkal és a világukkal való ismerkedést, akik nem olvasták az írónő többi könyvét. Minden információt és magyarázatot tartalmaz a történet ahhoz, hogy teljes legyen az élmény. Legfeljebb később kicsit húzni fogja a száját az olvasó, mert bizony mindenkinek meg kell tanulnia írni és a szerző a korábbi regényeihez képest stílusban és karakterábrázolásban is rengeteget fejlődött. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy az írónő nem dobta el a jól bevált receptet, hanem újra felhasználta azt, az eltérő fűszerezés ellenére a sorozatok közötti hasonlóság teljesen nyilvánvaló, szinte azonnal észrevehető. De mindez kit érdekel, ha a történet magával sodor és jó olvasni? Engem ugyan nem. legfeljebb csak egy kicsit zavar, de azon meg hamar túlteszem magam.

Nem véletlen, hogy ezt emlegetem, hiszen a könyvben nem volt olyan szereplő, akinek ne lett volna kedvemre való a megformálása. A főszereplők meglepően könnyen kerültek közel a szívemhez. Legnagyobb örömömre ismerős személyek is felbukkantak a történetben. Szerintem nem szükséges többet mondanom, csak annyit, hogy... Magnus Bane. :)
A Viktoriánus kori Londonnak, ahol a történet játszódik most is sikerült elvarázsolnia, a hangulat elképesztő, más időszakban el sem tudnám képzelni ezeket a cselekményeket. Egyszerűen tökéletes a korszak választása.

Tessa az, aki körül az egész könyv cselekménye forog, minden szempontból ő áll a történések középpontjában, mert a kötetben felbukkanó karakterek egyik fele fel akarja őt használni a saját céljaira, a másik fele pedig meg akarja akadályozni ezt. A lány fejlődése jól végig követhető, ahogy az árnyvadászok világáról semmit nem tudó állapotból lassan eljut addig, hogy tevékenyen kiveszi a részét - még ha a maga módján is - a harcból és az ellenállásból. Miközben olyan teremtményeket ismer meg, amelyek létezéséről eddig nem is hallott, illetve a saját képességéből adódó problémákkal is meg kell küzdenie, lassanként egy olyan érzés is kibontakozik benne, ami legalább olyan rémisztő bizonyos helyzetekben, mint a szörnyek.
"Akármi is vagy testben - szólt -, akár fiú, akár lány, akár erős, akár gyenge, akár beteg, akár egészséges, mindez sokkal kevesebbet számít annál, mint ami a szívedben van. Ha egy harcos lelke lakik benned, harcos vagy. Akármilyen színű, formájú vagy mintájú ernyő rejti is el, a fény a lámpa belsejében mindig ugyanolyan marad. Te vagy láng!"
Az események viharában a lány figyelme az Intézetben lakó két fiatal árnyvadász felé fordul. Nem véletlenül, hiszen mind a ketten megérdemlik, hogy megakadjon rajtuk egy lány szeme, ugyanakkor az is igaz, hogy ezek oka teljesen más a két fiú esetében. A sötét hajú, kék szemű Will, aki első pillantásra mindenkit rabul ejt a megjelenésével, maga a féktelen és zabolátlan erő, a nyerseség durva modorával mindenkit elmar maga mellől, kivéve egyetlen embert, árnyvadász társát. Jem a félig angol, félig kínai származású fiú megjelenése legalább olyan egyedi, mint a másik árnyvadászé, de ő ezt kevert vérének, különleges színű hajának és szemének köszönheti. Ő az, akinek visszafogott modora, kedvessége mindig jelen van, a betegsége miatt tisztában van vele, hogy az ideje véges, a kór és a gyógyszer lassanként elszívja az erejét, ezüst színűre változtatja a szemét és haját.

Tessa egy közvetlen, szeretni való és végtelenül kíváncsi lány, aki csak most szembesül a saját képességeivel, a múltjával és kerül tisztába azzal, hogy ki is ő tulajdonképpen. A kiképzése megviselte, a létezése miatt kétségek gyötrik, de végtelen erővel tölti fel, hogy a bátyja veszélyben van és meg is tesz mindent azért, hogy segítse az árnyvadászok nyomozását. A háttérben azonban nagyobb erők munkálkodnak, a Tessa családját érintő eseményeket kiváltó okokra csak lassanként derül fény, a további várható események pedig komor felhőket vonnak az Intézet és az árnyvadászok köré.
"Az élettelen tárgyak valóban nem ártanak senkinek (...) Viszont nem mindig lehet ugyanezt elmondani azokról az emberekről, akik használják őket."
Az akció és az érzelmek teljesen kiegyenlítetten voltak jelen a történetben, nem éreztem úgy, hogy az egyik a másik fölé kerekedett volna. Pontosan ezért a cselekmények sodró lendületű és a meghittség lassan kibontakozó szála is végig fenntartotta az érdeklődésem, ugyanúgy izgultam a cselszövések és a harcok közepette, mint amikor a két főszereplő próbálta megismerni a másikat vagy éppen el akarta titkolni az érzéseit a kettesben eltöltött időben.
Nem tagadom, hogy voltak kiszámítható részei a történetnek, de még így is sikerült egy olyan regényt írnia a szerzőnek, amelynek lendülete magával sodort és szinte észrevétlenül fogytak az oldalak. Will karaktere annak ellenére is érdekes és magával ragadó, hogy a stílusa kifejezetten hasonlít a későbbi időben élő és a korábban készült regényekben megformált Jace-re. A lelkem mélyén azonban úgy érzem, hogy a sötét hajú, kék szemű fiú esetében egy összetettebb jellemről van szó és valami hatalmas titokról. Jem ebben a részben nem került annyira a figyelem középpontjába, mint a társa, de a személyiségéből adódóan neki több időre van szüksége ahhoz, hogy előtérbe kerüljön és aktív részese legyen az eseményeknek, ugyanakkor csendes jelenlétét nem lehet nem észrevenni.
"Annak az árnyvadásznak, aki egy boszorkánymesterrel kezd, biztosan nincs jövője."
Akció, titkok, érzelmek, düh, szenvedély, árulás, cselszövés, politika és még sok minden más szerepel ebben a történetben, amely annak ellenére is kifejezetten érdekes és olvasmányos, hogy egy YA regényről van szó. Felnőtt olvasóként is élvezettel merültem el a történetben és az eseményekben. 

A sorozatcím istenien sikerült, egyszerűen imádom, mert egyszerre érdekes és sokat sejtető. Ugyanakkor a kötet címe elég rövidke lett és a könyv elolvasása után úgy gondolom, hogy a Mechanikus angyal talán még jobb lett volna. Bár az is tény, hogy a rövidebb elnevezés meg több jelentést hordoz magában. Kérdés az, hogy van-e szükség erre?

Végzet ereklyéi rajongóknak ez a könyv, ez a sorozat kötelező olvasmány, azonban úgy gondolom, hogy a korábban megjelent sorozatot nem kedvelők is nyugodtan a kezükbe vehetik ezt a kötetet, mert nagy valószínűséggel nem fognak benne csalódni. Részemről mindenképpen következik a folytatás, A herceg olvasása, mert érdekel Will titka, aminek a viselkedéséhez van köze, érdekel Tessa múltja és persze az összes többi szereplő sorsa is, mert nem tudom tagadni, hogy mindegyikük hozzánőtt a szívemhez és nagyon nehezemre esik magukra hagyni őket.


Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 472 oldal
A mű eredeti címe: Clockwork Angel - The Infernal Devices
Fordító: Kamper Gergely
Teljes ár: 2.999,-/3.999,- (puha borító/keménytáblás)
Sorozat: Pokoli szerkezetek
Folytatás: A herceg, A hercegnő
További, kapcsolódó, a világban játszódó regények: Csontváros, Hamuváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa, Elveszett lelkek városa
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2014. január 18., szombat

Gaura Ágnes: Lidércnyomás (Borbíró Borbála sorozat 3.)

Gaura Ágnes neve szerencsére már nem ismeretlen a hazai olvasók előtt, hiszen Borbíró Bori kalandjai sok vámpírimádó szívét hódították meg. Lehetne mondani, hogy a vámpíros könyvek kora lejárt és azt a trendet, aminek köszönhetően egy időben szinte elárasztották a boltokat a hasonló témájú könyvek, felváltotta valami más. Az igazság azonban az, hogy aki szereti a vámpíros sztorikat, az bizony örök rajongó marad, és az aktuális trend hanyatlása után is keresni fogja a műfajba tartozó könyveket. Az érdeklődés fenntartásához azonban szükség van arra, hogy az olvasó mindig kapjon valami újat, valami egyedit és Gaura Ágnes pont ezt kínálta fel a magyar rajongóknak. A "Magyar nyakba, magyar szemfog", mint a sorozat szlogenje sok mindent kifejez, elcsábít és akinek a kezébe került az első rész, akarni fogja majd a többit is, mert Bori csípős nyelve és kalandjai mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogatnak.

Hősnőnk felszabadult az átok alól és végre a szolgálati lakást is maga mögött hagyva a saját meghitt kuckójába költözhet. Illetve csak költözne, mert a csomagolást egy utazás zavarja meg, Bori és kísérői (Attila, Fehérholló és a vérmedvék) Amerikába mennek, ahol Eric Bowman házában vendégeskednek. Részt vesznek egy esküvőn, amely álcaként szolgál az igazi indok, azaz az alakváltók életét kioltó - a Bowman-fivérek farkasfalkájának tagjait gyilkoló - titokzatos ismeretlen felderítése érdekében végzett nyomozás takargatására. Egy kis kutakodás Borinak nem kihívás, de a múzsacsók hatásával küszködő Attila jelenlétével, folyamatos érzelmi ostromával és egyre gyengülő fizikai állapotával együtt már kissé nehezebb a feladat végrehajtása. Pedig az igazi lidércnyomás csak akkor kezdődik, amikor a nyomozó csapat megteszi az első lépéseket és óvintézkedéseket.

Minden részrehajlás nélkül kijelenthetem, hogy a sorozat könyvről könyvre egyre jobb. Ugyan a második részben Bori talpraesettsége az átok miatt némi csorbát szenvedett és ez rányomta a bélyegét a karakterre is, ennek ellenére én nagyon is élveztem átokverte főhősünk és múzsacsókolt főnöke szócsatáit és a figyelmemet inkább erre koncentráltam, mint az események miatt bekövetkezett elesettségre. Nos, ebben a részben Bori félelmei és gátlásai már a múltat jelentik, az átokkal együtt tovaszálltak, vámpírkutatónk visszanyerte vagányságát, csípős nyelve pedig eddig sem hagyta cserben, minden együtt volt tehát egy újabb élvezetes kalandhoz.

Eric Bowman az a karakter, akiről eddig nem sikerült túl sokat megtudni, de amit igen, az kifejezetten felkeltette a kíváncsiságomat, így még inkább szerettem volna megismerni az elvakult kutatót. Kívánságommal nem voltam egyedül, mert ugyanezt az óhaját - a különböző fórumok lehetőségeit kihasználva - több olvasó szintén jelezte. A szerző ennek a kérésnek is eleget tett ebben a regényben, hiszen a kötet legtöbb és legfontosabb eseményeinek Eric háza ad otthont, mindezek mellett pedig a személye is fontos szerepet játszik a nyomozásban.

A sorozat - a humora mellett - azért is ennyire kedvelt, mert magyar vonatkozásokat tartalmaz. Nem is keveset. Tartottam tőle, hogy az amerikai úttal és a külföldi környezettel pont ezek az utalások és a "hazai ízek" fognak csorbát szenvedni, de szerencsére a cselekmények alakulása egymás után söpörte félre minden kételkedésem és előzetes félelmem. Amikor a rézfaszú bagoly, mint az ősi magyar népi hiedelem egyik alakja, feltűnt a könyvben és ehhez kapcsolódva főhőseink magas röptű eszmecserébe keveredtek, annyira nevettem, hogy majdnem leestem a székről, ahol éppen ültem. A gyermekek riogatására használt lénytől ezek után sem kellett elbúcsúznom, mert állandó és gyakran felbukkanó szereplője volt a történetnek és minden egyes alkalommal sikerült mosolyt csalnia az arcomra, ahányszor csak megláttam a kifejezést. Félreértés ne essék, a vigyorgást és kuncogást nem maga a szó generálta, hanem a szövegkörnyezet, amelyben minden egyes alkalommal elhelyezésre került. Egyszerűen fergeteges volt. Szerepel még egy, a magyar hiedelemvilágban ismert lény a történetben, amelynek a karakterében rejlő lehetőségeket maradéktalanul használta ki a szerző és tette vele különlegessé mind a nyomozást, mind pedig a szereplőink életét.

Forrás: Andrew Lucas McIlroy írói oldala
Ha már a szereplőket és a magánéletüket emlegettem, akkor nem hagyhatom szó nélkül, hogy az bizony pont ugyanolyan érdekes és sokszínű, mint a nyomozás, illetve az amerikai alakváltók világa. Attila továbbra is a múzsacsók hatása alatt áll és tőle, illetve a táltosoktól kifejezetten szokatlan módon szenved a viszonzatlan szerelemtől, illetve annak minden következményétől. Ha őszinte akarok lenni, akkor az a szerelem korántsem egyoldalú, hiszen Bori is gyengéd érzelmeket táplál a főnöke iránt, de a csalódás elkerülése érdekében inkább az ellenállást választja és igyekszik távol tartani magát a bonyodalmaktól. Természetes, hogy ez a helyzet újabb szócsatákat eredményez, kétértelmű megjegyzések egész seregét generálja és részben ez tette ezt a regény hihetetlenül élvezetessé, biztosított igazi kikapcsolódást. Persze a többi szereplőnek sem kell a szomszédba mennie némi szarkasztikus vagy éppen kétértelmű humorért, mert Fehérholló, a Bowman-fivérek, vagy éppen Bori boszorkány barátnője, Evelyn és a pasija ugyanúgy ontja magából a jobbnál jobb mondatokat és poénos utalásokat. A téma természetesen a legtöbb esetben Bori és Attila, illetve tessék-lássék kapcsolatuk, ezzel pedig be is zárult a kör és garantált a szórakozás.

Az események és az érzelmi zűrzavar kéz a kézben jár a történetben, úgy is mondhatnám, hogy egymás hatásait erősítik, szuperponálják és mielőtt a megoldáshoz jutnánk - szokás szerint - végig kell járni az adott probléma minden lehetséges negatív hatását és annak minden következményét. Csak pozitívumként tudom kiemelni, hogy a probléma megoldása nem elcsépelt, hanem magyarázatokkal alaposan alátámasztott és már ebből is látszik, hogy a szerző komolyan elmélyedt a magyar népi hiedelmek témakörében és igyekezett mindent alaposan átgondolni, kidolgozni, ami annak a bizonyos testrésszel ellátott bagolynak és a másik, nevén nem nevezett lénynek a mitológiai alapjait és cselekedeteit jelenti. Ráadás és külön élvezet, hogy mindezt képes volt humorba ágyazni és a jelentéseket úgy megcsavarni, hogy a gyanútlan olvasó még véletlenül se találjon rá rögtön a megoldás felé vezető helyes útra.

Forrás: a szerző facebook oldala
Már a kötet elejének olvasása közben is feltűnt a sok-sok párbeszéd és megdöbbenten konstatáltam, hogy ez bizony így is maradt a regény végéig. Nincsenek oldalakon keresztül húzódó leírások, belső monológok vagy egyéb elmélkedések, szinte minden információáramlás párbeszédeken keresztül történik, amely egy részről nagyon érdekes, mert maguk a karakterek is egyediek, másrészt hihetetlenül pörgőssé, könnyen olvashatóvá válik tőle a könyv. A sziporkázó dialógusok elvették a helyzet komolyságát és tragikusságát – elvégre mégis csak egy gyilkos után nyomoztunk -, a szarkazmus és a poénok miatt a történet egy pillanatra sem ült le és egyszer csak azt vettem észre, hogy már a probléma megoldásának magyarázatát, a végső következtetést olvasom és mindjárt a kiadvány végére érek. Mindezek után az következne, hogy megelégedéssel és teljes nyugalommal zártam be a könyvet, de ez nem így történt. Az utolsó fejezetben még tudott olyan fordulatot produkálni a szerző, ami miatt elég nehezen jutott el az éltető levegő a tüdőmig és csak tátogni tudtam a bekövetkezett fordulattól. Nem tudok rá mást mondani, csak azt, hogy nagyon az elevenembe vágott, összetörte a bennem bimbózó reményt... és követeli a folytatást.


Mivel már nyilvános a negyedik kötet címe, ezért aki figyelmes, észre is veheti a folytatásra utaló, finoman elrejtett nyomokat a történetben. A Lángmarta örökség első verziója - az írónőtől származó legújabb információk szerint - már elkészült és az ötödik kötet ötlete is körvonalazódik. A rajongók - köztük én is - tehát megnyugodhatnak, mert nem kell elbúcsúznunk sem Boritól, sem Attilától, sem pedig a most megismert szereplőktől, a szerző tele van ötletekkel, és ha ilyen ütemben kerülnek ki a nyomdából a könyvek, ahogy eddig, akkor bizony egy szavunk sem lehet.


Az értékelés valamivel rövidebb verziója az ekultura.hu oldalon is olvasható.


Értékelés: 10/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 438 oldal
Teljes ár: 2.990,-
Sorozat: Borbíró Borbála
Kiadói sorozat: Delta Vision Exkluzív
Előzmény: Démoni színjáték (novella), Vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse
Folytatás: Lángmarta örökség
Forrás: magánkönyvtár

2014. január 16., csütörtök

Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása (Penryn és a végítélet 1.)

Nálam egyáltalán nem újdonság, ha egy-egy borító vagy éppen fantasy lény elveszi az eszemet és annyira rákattanok a könyvre, hogy a mindenképpen (és azonnal) olvasni akarom kategóriába kerül. Még akkor is így van ez, amikor már óvatosabban járok el és utánaolvasok az értékeléseknek, amely egyébként mostanában elég gyakran előfordul, kiszűrve az esetleges fölösleges pénzkidobásokat. Hogy mi történik akkor, ha az értékelések még alá is támasztják az előzetes megérzéseimet? Végleg elvesztem és nem tudom visszafogni a vadul rángatózó klikkelőizmomat. :)
Pont így jártam ezzel a kötettel, annyi különbséggel, hogy ajándékba kaptam a kötetet. Persze volt némi ráhatásom a vásárlás tárgyára és kimenetelére. :D

Hat hét telt el azóta, hogy apokalipszis angyalai elpusztították, romba döntötték a világot, amelynek megszokott rendszere teljesen felborult, a hatalom súlypontjai eltolódtak. Az utcákat a bandák uralják, legalábbis nappal, mert éjszaka még ők sem mernek kimerészkedni a biztonságot jelentő épületekből. Az éjszaka az angyalsereg harcosaié. Penryn, a húga és az anyja maga mögött hagyja az üres házat, ahol eddig éltek és útnak indul, hogy biztonságos helyet keressenek maguknak. Nem jutnak túl messzire, amikor tanúi lesznek az angyalok csatájának és az egyik angyal megcsonkításának. Az igazi áldozat azonban Penryn húga, akit egy óvatlan pillanatban elrabolnak és magukkal visznek a szárnyas harcosok. Penryn megfogadja, hogy megtalálja a húgát és ehhez a legnagyobb segítséget az az angyal jelenti a számára, akit a társai a szárnyaitól megfosztva és vérbe fagyva hagytak magára. Penryn tehát önös érdektől hajtva, de megmenti az angyalt, majd a szárnyait és őt magát is egy olyan helyre viszi, ahol meghúzhatják magukat pár napig. Mivel az érdekeik és az úti céljuk megegyezik, az angyal és az ember együtt vágnak neki az Észak-Kalifornián keresztül vezető útnak.
"Valami fehér lebeg alá, és puhán landol Paige ölében. Felveszi és felém nyújtja, nézzem meg. A vér kiszalad az arcából, a szeme elkerekedik.
Én is elsápadok. (...)
Kényszerítem magam, hogy felnézzek. Csupán a sötét eget látom.
Aztán megpillantok valamit. Újabb, az előzőnél nagyobb toll szállingózik lustán az arcom felé."
Komoly bajban voltam a könyvvel, mert bármennyire akartam is szeretni a történetet, nem igazán sikerült megfognia. Az oldalak egyre csak fogytak és az én kétségbeesésem egyre nagyobb lett, egyre jobban elhatalmasodott rajtam. Pedig élveztem, hogy ilyen komor és sötét a világ, élveztem, hogy Penryn egy talpraesett lány, és határozottan előnyére vált a történetnek, hogy a cselekményt nem kuszálta össze a YA történetekre annyira jellemző szerelmi szál és főleg örültem neki, hogy nem találkoztam össze a még inkább kötelezőnek tekinthető szerelmi háromszöggel. Szóval minden adva volt ahhoz, hogy ez egy nagyon jó történet legyen... de valahogy mégsem tudtam igazán azonosulni vele, elmerülni a világban és együtt élni a szereplőkkel.
"A lábam eldobált okostelefonokon tapos, ami végképp meggyőz róla, hogy tényleg eljött az apokalipszis."
Az érzéseimhez az is hozzájárult, hogy nem tudtam elfogadni az egyik főszereplő nevét. Mindenkitől elnézést kérek, aki nem így gondolja, de számomra egy nagy hatalmú angyal harcos esetében röhejesen hat a Rafi elnevezés. Talán, ha a kiadó meghagyja az eredeti szövegben szereplő írásmódot, amely a Raffe, akkor másképp állok az egészhez. Félreértés ne essék, tudom, hogy a kiejtésben ez nem sokat jelent, de mivel vizuális típus vagyok, így nekem ez jelentős tényezőként jelentkezett. Mindezek mellett a név mögött megbújó személyt sem sikerült megkedvelnem, ami azért nálam nagy szó, mert odáig és vissza vagyok az angyalokért (is). Rafi inkább viselkedett emberként, mint angyalként, a könyv nagyobb részében a hatalma egyáltalán nem nyilvánult meg és nagyon nem villogott a képességeivel sem, inkább olyan semleges maradt, aki alkalmazkodik és kerüli a bajt. Lehet, hogy így is volt célszerűbb.

A kitérőt követően térjünk vissza a történethez, amely bár olvastatta magát és a cselekmények logikus felépítésébe sem tudok belekötni, de a fentiekben részletezettek miatt hosszú ideig, - több mint a könyv feléig - nem igazán tudta magával ragadni a figyelmem. A fészekbe vezető út nem volt éppen érdekes és ezt az egyhangúságot csak a szereplők közötti párbeszédek tudták feloldani és élvezetesebbé tenni. Ugyanakkor a könyv magában hordozta az esélyét annak, hogy kikerekedhet még egy nagyon jó történet az eddigi eseményekből. Csak kellett volna valami, ami az alapokra és az előkészítésre támaszkodva beindítja az egészet, megkavarja a cselekményt és felpezsdíti történéseket.
"- Ne tévesszen meg a külsőm, Penryn. Nem vagyok ember. Az angyalok el vannak tiltva az emberek lányaitól."
A fordulat úgy a könyv kétharmada környékén, a fészekbe érkezéskor következett be és onnantól kezdve, ha akartam volna sem tudtam volna letenni a regényt a kezemből, mert teljesen elvarázsoltak, meggyőztek az abban olvasottak. Titkok és információ zúdultak a nyakamba, tették számomra érdekessé az eseményeket. Végre azt kaptam, amire az első pillanattól kezdve számítottam, ami miatt nagyon akartam ezt a könyvet. Sőt, még annál is többet. Mintha meglódult volna a szerző fantáziája, olyan mintha eddig a pontig szándékosan fogta volna vissza magát, hogy a végén nagyobb legyen a hatás, hogy még jobban akarjam a folytatást. Ha ez volt a célja, akkor nyugodt szívvel jelentem ki, hogy sikerült neki elérni, amit szeretett volna. 
"Sosem gondoltam volna, hogy győzelemmel felérő diadalmas érzés lehet már az is, ha az ember egyszerűen csak életben marad."
Végre Rafi is elkezdett igaz angyal harcosként viselkedni és az is kiderült, hogy eléggé meghatározó tényező az angyalok seregében. Érdekes volt a szárnyas hatalmasok "belpolitikai" csatározása, amely önmagában és a következményeivel együtt végül az utolsó harmad eseményeinek legfontosabb mozgató rúgóját adta. Raphael és a nefilimek kapcsolata még sok titkot hordoz magában és én erre határozottan kíváncsi vagyok. Végre érezhetővé vált az is, amiből a történet elején csak egy kis ízelítőt kaptunk, vagyis hogy az angyalok nem éppen makulátlan jellemek. Van azonban valami, amivel mérhető a tisztaságuk és az elhivatottságuk, ez pedig a kardjaik hozzáállása. Addig minden rendben van, amíg a kard meg nem tagadja az angyalát, de ha a kard elfordul a gazdájától... onnantól kezdve egy bukottal állunk szemben. Ez a kard dolog még kifejezetten érdekes fejleményeket okozhat.

Végül is a könyv utolsó 100 oldalának sikerült azt elérnie nálam, hogy megbocsátottam mindent, ami miatt korábban nyekeregtem, ami nem tetszett és nagyon akarom a folytatást. Most már érdekel Raphael, mert a történéseknek köszönhetően mindennél kíváncsibbá tett, hogy mi történik majd vele, érdekel Penryn, mert olyan helyzetben hagytuk magára, ami könnyen lehet még ennél is bonyolultabb és természetesen ott van még Paige is... Óóóó, micsoda folytatás lehet még ebből.




Értékelés: 7/10
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 342 oldal
Borító ár: 2.999,- (puha kötés)/3.999,- (kemény táblás)
A mű eredeti címe: Angelfall
Sorozat: ?
Folytatás: World After
Forrás: magánkönyvtár (ajándék, 2013.)

2014. január 14., kedd

Polcra került - 2013. december

A december... Ez az a hónap, amikor az addig is homlokráncolást és csodálkozást kiváltó könyvbeszerzéseim végképp kicsapják mindenkinél a biztosítékot. Szerintem a családom tagjai ilyenkor kezdenek el azon gondolkozni, hogy finanszírozzák-e a szenvedélyem további tombolását vagy talán jobb lenne, ha ehelyett inkább kényszerzubbonnyal közelítenének felém. Ha ennyire azért nem is súlyos a helyzet, de a szokásosnál több csodálkozó pillantást kapok, ha bevallom a karácsonyfa alá került könyvek darabszámát. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a december utolsó dekádja számomra a könyvosztás dupla ünnepét jelenti, mert a névnapom is erre az időszakra esik. Szóval ajándék és könyv hegyek, amelyekből idén nem csak a család, de a baráti molyocskák is jócskán kivették a részüket. És akkor még nem is beszéltem a folyamatos kísértést jelentő adventi akciókról...

Kezdem először azokkal a könyvekkel, amelyek java részben nem rajtam múltak. Oké, azért ez így nem teljesen igaz, mert az ekultura.hu oldal szerkesztői általában azokat a könyveket adják, amiket kérek, de nem számítottam rá, hogy ennyire össze fognak torlódni az év végi megjelenések és még ennyi drágaságot kapok az utolsó hónapban is.
Szóval ők azok, a jobb oldali képen, amelyek arra a sorsra ítéltettek, hogy az általam megfogalmazott véleményt olvashatjátok majd az országos ajánló oldalon, és persze utána majd a blogomon is.


Ahogy már említettem, ebben a hónapban a névnapi ajándékokból is bőven kijut nekem. Főleg úgy, hogy mind a párom, mind pedig a barátnőim figyelembe veszik az igényeimet és óhajaimat. Kedves barátnőim (@Agatha és @borga), akikkel az év utolsó hónapjában mindig közös névnapozást tartunk Benyák Zoltán A háború gyermeke, illetve David Mitchell Felhőatlasz című könyveivel leptek meg. Susan Ee Angelfall - Angyalok bukása, valamint Andrew Lucas McIlroy Árnyból az angyal című könyve a párom névnapi ajándéka. Szergej Lukjanyenko Ugrás az űrbe című regényét @Gabye molyocskától, míg Clark Ashton Smith Gonosz Mesék című könyvét @zsorzsi molyocskától kaptam ajándékba. Mindegyiküknek hatalmas köszönet a figyelmességükért!


Az ajándékok halma csak növekedett a karácsonyfa alá került kiadványok kupacával. 
A On Sai második regénye, a Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál, valamint Veronica Rossi Végtelen ég alatt, valamint Holly Black White Cat - A fehér macska című könyvei a párom ajándékai, Dan Brown Inferno című regénye @Jeffi molyocska kedves meglepetése, Marina és Szergej Gyacsenko Arszen és a játék hatalma című írása @Gabye jól titkolt karácsonyi merénylete.
Már vadásztam egy ideje J.R.R. Tolkien műveinek fekete borítós kiadásaira, amelybe sikerült menthetetlenül belezúgnom. A szilmarilok @Szirmocska, míg a Húrin gyermekei @zsorzsi hatalmas meglepetése. Ezzel a két kötettel teljessé vált a fekete kiadású sorozatom. Mit is mondhatnék? Nagyon köszönöm! Mindenkinek.

Az adventi akciók egyszerűen a sírba kergettek. Igyekeztem én ellenállni, de a túlságosan is jól (és kellőképpen számítóan) kitalált kiadói stratégiával nem igazán tudtam mit kezdeni, kénytelen voltam könyvet rendelni. Akciót pedig egyébként sem hagyunk ki. Ugye?

Mark Lawrence Tövisek császára című trilógia lezáró regénye egy korábbi előrendelés következménye, ami most érkezett meg hozzám.
A Könyvmolyképző Kiadó adventi akciójában került beszerzésre Gail Carriger Blameless - Szégyentelen, Cassandra Claire - A hercegnő (Pokoli szerkezetek trilógia befejező kötet), valamint a Mi történt Peruban? (Bane krónikák 1. kötet) könyvei, illetve On Sai Scar című regénye, amely szintén egy sorozat kezdő része. Ugye, hogy kár lett volna kihagyni ezeket a könyveket? Magam is így gondolom.


Nem kerültek el ebben a hónapban a recenziós felkérések sem. Vagyis most csak egy kötet érkezett hozzám ilyen célból, viszont az szerzői felkérésként, ami külön megtiszteltetés. Kelemen Zoltán kezdő író, ez a kiadvány az első írásait foglalta csokorba és magánkiadásként jelent meg.A beleolvasó alapján érdekesnek tűntek az írások, de az olvasáshoz még nem kezdtem hozzá. Hamarosan... :)

Ez így összesen 24 db könyvet jelent. Szép mennyiség nem mondom. Azt hiszem most már jobban érthető és könnyebben értelmezhető a bejegyzés bevezető szövege is. 

A január elvileg csendes időszak a könyvkiadás szempontjából, szóval azt is mondhatnám, hogy nyugi várható, de nem lehet előre számolni az akciókkal, amelyekből tapasztalat szerint lehet számítani. Arról pedig inkább hallgatok, hogy folyamatban van egy rendelésem, amely még nem érkezett meg hozzám. Szóval a jövő hónapban is lesz mit szerepeltetnem a rovatban. :)

2014. január 12., vasárnap

Ali Mafoma: A paradicsom zöldje

Egy könyv sok mindennel felkeltheti a figyelmem, hatással lehet rám a címe, a borítója, de néha a beleolvasó az, amely igazán meggyőz arról, hogy olvasni szeretném. Sokszor nem is a szöveg, hanem a hangulat, amely a sorok közül árad vagy éppen csak magában hordozza a különleges élmény ígéretét. Ennél a kiadványnál pontosan ezt éreztem és a hatodik érzékem most sem hagyott cserben, mert egy szerkezetében és előadásmódjában igazán különleges történet elevenedik meg a lapokon.

Ali Mafoma élete maga volt a kaland, az utazás, ezért is emlegeti őt a könyv korunk Szinbádjaként. Madeira szigetén született, az egyetlen muszlim család egyetlen fiúgyermekeként, még gyerekkorában elszakadt a családjától, Lisszabonban egy keresztény halkereskedő nevelte fel a saját fiával együtt. Később bebarangolta Portugáliát, katona volt Mozambikban, ahol szerelmi kalandba bocsátkozott egy nyungwe hercegnővel, majd itt szerzett először tudomást Magyarországról is (a nyungwe biblia 12 magyar szót tartalmaz). Kalandos úton jutott el Mozambiktól Olaszországig, ahol pár évre megpihent, majd tovább folytatta útját a Kárpát-medencébe, a messzi földön emlegetett kis országba, ahol végül is letelepedett és családot alapított. Élete utolsó éveiben feltámadt az alkotókedve, amelynek eredménye ez a kötet is. A három nyelven - arab, portugál és magyar - írt kéziratra csak a hagyaték számbavételekor bukkantak rá az örökösök.
"Magam is közéjük tartozom, sorsukban osztozom. Azok sorsában, kiknek sosem fogy el a lábuk alól az út. Úgy tetszik, örökké vándorolni kényszerülnek. Hazavágynak, megállani, megpihenni, de mikor megérkeznek, végre hazaérnek, megint csak elvágyódnak, nem viselik a mozdulatlanságot."
Tisztán érezni, hogy a kiadványt szeretettel és figyelemmel telve állították össze, hogy fontos volt a szerző gondolatainak maradéktalan továbbítása az olvasó felé. A szerző életére oly jellemző kulturális sokszínűség, a különböző vallások alapvető tanainak hatása, azok keveredése és békés egymás mellett élése végig jelen van a könyvben. A hármas nyelvi tagozódás - amit kézirat magában hordoz - a kötetben is megjelenik, a magyar szövegben a különböző betűtípusok határozzák meg azt, hogy eredetileg az a szövegrész milyen nyelven is íródott. Ennek a figyelmességnek köszönhetően jól követhető és egymástól elkülöníthető az arab és portugál nyelven íródott történet, amelyet sűrűn megszakítanak a magyar nyelven papírra vetett belső monológok, egy megfáradt és rengeteg élettapasztalattal rendelkező öregember gondolatai, amelyek legtöbbször az elmúlással foglalkoznak, vagy éppen elvesznek a múltban.
"Nem, a valóság mindig sokkal prózaibb, mint amit az ember elképzel."
Ezek miatt a közbe vetett emlékezések és gondolatok miatt tűnik - főleg a kötet elején - kuszának és kissé követhetetlennek a történet, amely csak lassan bontakozik ki a monológok sűrűjében. A könyv második felére az egyensúly helyreáll és az események fonala átveszi az irányítást a szerző elmélkedő gondolatai fölött. Innentől kezdve már jobban halad a Portugália csodálatos vidékén játszódó történet és főhősünkben, a folyamatosan úton lévő, a zenéjéből élő Vándorban könnyen ráismerünk a szerzőre. Ahogyan az is nyilvánvalóvá válik, hogy az írás erősen önéletrajzi ihletésű, a szerző egyik fontos és meghatározó életszakaszát eleveníti meg, egy keserédes szerelmi történetbe burkolva tiszteleg a fado, - mint jellegzetesen portugál, gitárral kísért vokális zenei műfaj -, illetve művelői előtt. Az emlékállítás mellett egyfajta társadalomkritika is átszövi a történetet, rengeteg  - a korra, a huszadik század első felére - jellemző bírálatot, utalást, saját tapasztalaton alapuló egyéni véleményt tartalmaz a szöveg. 
"A "mi lett volna, ha" rendkívül káros kezdet egy gondolatsorhoz."
A kicsit kusza kezdés után a történet letisztul és szinte folyamatossá válik, de túl nagy meglepetést nem okoz a végére. Ahogyan kissé befejezetlennek is tűnik. Vitathatatlan azonban, hogy a kötet igazi értékét nem a történet mozgalmassága, hanem a mögöttes mondanivalója és különleges szerkezete adja, ez volt az, ami igazán tetszett benne, ami képes volt magával ragadni.

A kiadvány olvasása közben kellemes kirándulást tehettem egy olyan műfajban, amelyben egyébként nem vagyok túlságosan otthon, kiléptem a saját komfortzónámból, feszegettem a határaimat és örülök neki, hogy ehhez egy nem egészen mindennapi írást választottam. A fado szó nem csak a zenei irányzatot takarja, a  jelentése: sors. Ha így vesszük, akkor még nagyobb jelentősége van annak, hogy ez a könyv a kezembe került. Van más is, aki érzi a hívását?


Az értékelés teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.


Pontszám: 7 pont
Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 150 oldal
Borító ár: 2.495,-
Fordító: Jámbor Judit
Forrás: magánkönyvtár

2014. január 10., péntek

Nalini Singh: Szabadulás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 5.)

Határozottan úgy éreztem, hogy belelendültem a sorozat köteteinek fogyasztásába, ezért - mivel a polcomon sorakozott a következő rész is - már nyúltam is utána és folytattam a kalandozásom az alakváltók és a mentálok világában. Már csak azért is, mert végre eljutottam Dorian könyvéig és ezt a részt el nem olvasni nagy butaság lett volna. Nem is igazán láttam az okát, hogy visszatartsam magam a késztetéstől és bizony gyorsan peregtek az oldalak a szemem előtt, annyira magával ragadott a latens leopárd személyisége.


Ashaya Alaine egy különleges mentál: ő az egyetlen, aki képes elkészíteni az I-protokoll bevezetéséhez szükséges implantátumot és emiatt közvetlenül a Mentál Tanácsnak dolgozik, ugyanakkor elkeseredetten küzd azért, hogy megmentse a fiát és kiszabaduljon a Tanács irányítása alól.
Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg, ezért a faj iránt mélységes gyűlölettel viseltetik. Dorian latens, egy genetikai hiba miatt nem tud leopárd alakot ölteni, de ettől az állat még benne él és bosszúra szomjazik. Most azonban félre kell tennie az ellenérzését, hiszem meg kell védenie a mentál tudóst és annak fiát. Kérdés az, hogy mi az erősebb: a gyűlölet vagy a védelmezés ösztöne?

Dorian és Ashaya történetének felépítése, az előzmények lefektetése már az előző kötetekben megkezdődött. Dorian egyre többször tűnt fel a Borzongás című részben és jelentős szerepet kapott a Feloldozás című kötetben, ahol össze is találkozik a mentál tudóssal. Ugyanígy követhetjük végig az említett kötetekben Ashaya tudományos kutatásának egyes fázisait, a rendszerrel szemben tanúsított ellenállását és persze azokat a cselekedeteit, amelynek következményeként Dorian távcsöve elé kerül és beszél a leopárd mesterlövésszel.

Talin két pártfogoltjának kiszabadításakor a DarkRiver falka tett egy ígéretet a szökésben segédkező tudósnak, miszerint megmentik a fiát, amikor arra alkalom adódik. Most elérkezett az idő és a falka, némi mentál támogatással, akcióba lép: a cél a fiú biztonságos kiszabadítása és a mentál hálóról való leválasztása. A gyerek biztonságba kerülését követően Ashaya is akcióba kezd és belefog régóta dédelgetett tervébe, melynek köszönhetően kiszabadulhat a laborból és a Mentál Tanács karmai közül. A szökés sikerül, de a nő az alakváltók területén találja magát, szorult helyzetéből Dorian menti ki.

Dorian egy összetett karakter, aki eddig csak jófiús kinézetével, poénjaival, valamint egyes dolgokban mutatott kimagasló tehetségével tűnt ki a falka tagjai közül. Mindenképpen érdekesnek ígérkezett a személye, hiszen annak ellenére, hogy latens, tehát nem tud alakot váltani, mégis őrszem, a falka egyik kimagasló képességű katonája, a falkában előkelő helyet foglal el. Ebben a kötetben kilép a jófiú/zsenifiú besorolásból és azt is megmutatja, hogy bár nem lehet belőle puha talpakon osonó cicus, de attól még igenis leopárd a javából, tombol benne a vadállat és bizony ki is akar törni kényszerű ketrecéből.
"Az érzelmek színezik ki az emlékeinket, ezek nélkül az egyik napunk olyan lenne, mint a másik."
Ashaya belépésével egy igazán különleges mentál kerül a képbe, hiszen ő nem csak kiemelkedő tudós, de egy ikerpár egyik tagja is, ami a mentál világban már önmagában is ritka. A nő ikertestvére hasonlóan zseniális tudós, de ezen és a külsejükön kívül a két nő között semmi hasonlóság nincs. Amara elméje teljesen elborult, Ashaya kondicionálása pedig erősen sérült, a két nő között mentális kapcsolat áll fenn, ami már önmagában is egyedi és nem is igazán létezhetne. Ashaya és a testvére kapcsolata rengeteg probléma forrása, Amara tettei folyamatosan befolyásolják az ikerpár másik tagjának lépéseit és tetteit.

Tetszett az az újítás, amely ebben a kötetben került bevezetésre, ugyanis a fejezetek elején a főszereplőkre vonatkozó naplójegyzetek, email üzenetek, illetve egyéb levélrészletek olvashatóak. Ugyanakkor annak is örültem, hogy a szerző ragaszkodott a hagyományaihoz, a jól bevált szokásaihoz és nem felejtkezett el a korábbi kötetekben megismert szereplőkről, hanem aktívan mozgatta őket ebben a kötetben is és részesei voltak az eseményeknek. Azoknak a cselekményeknek, amelyekből ebben a kötetben volt bőven, ugyanis ez volt a sorozat - a magyarul megjelent részeket figyelembe véve - egyik legmozgalmasabb része. Ashaya személye nem nélkülözhető, ráadásul túl sokat is tud, ezért nem kérdés, hogy a Mentál Tanács a nyomába ered és mindenáron vissza akarják szerezni a nőt. Közben a háttérben folyik tovább a Tanács tagjainak csendes harca, a hálót folyamatosan gyengítik a Szellem támadásai és mindezek tetejében Ashaya is olyan információkat oszt meg a mentálokkal, amelyek tovább gyengítik az egyébként is széthullóban lévő hálót.

Szóval jó volt ez a rész, mozgalmas, érdekes és persze akcióban és érzelmekben is gazdag. Ashaya és Dorian remek párost alkotnak, izzik közöttük a levegő és a vonzalmuk, valamint a húzódozásuk is teljesen érthető és van alapja a döntéseiknek, ahogy a hezitálásuknak is. A háttérben játszódó, köteteken átívelő történések igazán élvezetessé és különlegessé tették ezt a részt. Jó volt olvasni, továbbra is szeretem és várom is a következő rész megjelenését.

Mocorog bennem a kisördög és bizony ki akar bújni, nem is tartom vissza. Annak ellenére, hogy imádom ezt a sorozatot és élvezettel olvasom, csak nem hagy nyugodni az a kérdés, hogy vajon hogyan élték túl az elcsendesedés óta bekövetkezett 100 évet az alakváltók? Mert ugye ők csak egyszer választanak pár maguknak, amely választás örökre szól. Na már most, ha megnézzük az eddigi öt kötetet, akkor bizony abban négy alakváltónak lett négy mentál párja (az ötödik kötetben alakváltó-ember párosunk van). És itt jön a kisördög a maga kérdésével: ha a mentálok nem ugranak ki a hálóból, akkor mi történt volna? Előbb vagy utóbb megfogyatkoztak volna az alakváltók? 


Értékelés: 9/10 pont
Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 406 oldal
Borító ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Hostage to pleasure
Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Előzmény:
- Vonzódás (Sascha Duncan és Lucas Hunter)
- Látomás (Faith NightStar és Vaungh D'Angelo)
- Borzongás (Brena Kincaid és Judd Lauren)
- Feloldozás (Talin McKade és Clay Bennett)
Folytatás:
- Branded by Fire (Mercy és Riley Kincaid)
- Blaze of Memory (Katya Haas és Dev Santos)
- Bonds of Justice (Sophia Russo és Max Shannon)
- Play of Passion (Indigo Riviere és Drew Kincaid)
- Kiss of Snow (Shiena Lauren és Hawke Snow), stb.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons