Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. május 29., péntek

Várólista - 2015. május

A hónap közepén kicsit aggódni kezdtem, hogy a könyvheti nagy készülődés miatt pangani fog az ehavi rovat, de legnagyobb örömömre ez mégsem következett be - csak ki kellett várnom a megjelenéseket. Közben pedig az egyik szemem a könyvheti beharangozásokon és a várható dedikálásokon tartottam, de ezekről majd később, a következő havi posztban esik majd bővebben szó. Végül a türelem meghozta a gyümölcsét és ha nem is rohanok azonnal az összes kötetért a boltba, de arra mindenképpen érdemes mindegyik, hogy említést tegyek róla - és ha valaki pont ettől kap kedvet valamelyik mű beszerzéséhez, akkor már megérte az összesítés. Ebben a hónapban is a kategóriánkénti bontás mellett döntöttem.

Kezdem is a krimi és thriller elemeket tartalmazó regényekkel, mostanában úgy is ezek az általam leginkább olvasottak - éppen ezekhez van hangulatom.
Az Agave Könyvek kiadó egy új magyar szerzőpáros regényét jelentette meg a hónapban: Pacsovszky Zsolt és Pacsovszky József Nő kutyával és holddal című művét. A kötetre nagyon hamar felfigyelem, mert ha egy fülszövegben olyan szavak szerepelnek, mint szennyes szándékok, krimi, thriller és noir elemek, valamint a hiánypótló, akkor az engem megfog és nehezen enged.
Volt egy időszak, amikor Harlan Coben-től több könyvet is olvastam, de aztán kicsit leálltam vele, mert sok hasonlóságot éreztem az művei között. Azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy a szerzőnek új regénye jelent Nincs üzlet címmel, ezúttal is a Jaffa Kiadó gondozásában. Az Európa Könyvkiadó krimijei időnként a szemem elé kerülnek, ez történt most Claire Kendal Mindent rólad című regényével is, amely leginkább a témája - a szerelmi zaklatásnak kitett nő lassan rémálomba illő élete - miatt ragadta meg a figyelmem.

A napokban fejeztem be a Brandon Hackett által írt, Az időutazás napja című regényt, amelynek folytatása Az időutazás tegnapja rögtön kívánságlistára került nálam. Kíváncsi vagyok a bonyodalom folytatására (előzményére?). Az utóbbi évekhez hasonlóan ez a regény is az Agave Könyvek kiadó gondozásában jelent meg.
Legnagyobb örömömre a Delta Vision kiadó is a korábbinál nagyobb hévvel reklámozza a friss megjelenéseit és remélem, hogy ez a továbbiakban is így marad. David Gemmell A hatalom utolsó kardja című regénye A hatalom kövei sorozat második kötete, de mint a szerző legtöbb könyve, ez is kötelező beszerzés lesz.
Paolo Bacigalupi A kételygyár című regényének inkább a thriller kategóriában lenne a helye, de véletlenül ide keveredett. A könyv inkább a fiatal korosztályt szólítja meg, viszont a témája nagyon érdekes és a szerzőt ismerve a kidolgozottsággal se lehet probléma. A kötetet a Gabo Kiadó hozta el a magyar olvasók számára.

Úgy néz ki, hogy a Delta Vision kiadó is kacsingat a fiatalokat megszólító regények megjelentetése felé és a profilját tekintve reménykedek benne, hogy a cselekményesebb, kevésbé szirupos történeteket hozzák majd el az olvasóknak. Mindenesetre itt az első fecske, azaz Erin Bowman Taken - A 18-as csapdája című regénye. Bevallom, hogy a történet határozottan érdekel és próbát is fogok tenni vele.
John Green regényeitől eddig valami miatt távol tartottam magam, de a Papírvárosok határozottan felkeltette az érdeklődésem. A regényt a szerző többi kötetéhez hasonlóan, a Gabo Kiadó hozta el a magyar olvasóknak.
Stephenie Meyer A burok című regénye már évekkel ezelőtt megjelent, az Agave Könyvek gondozásában. Ez most egy újra kiadás, amely egyben bővebb is, mint a korábbi kötet, mert tartalmaz egy extra fejezetet. A könyv már a polcomon sorakozik és olvastam is, ezért újra megvenni nem fogom, de gondoltam, hogy mindenképpen szólok róla - az extra fejezetet nagyon sajnálom, azzal is szívesen megismerkednék.
Már nem az ifjúsági, hanem határozottan a felnőtt kategóriába tartozik Maya Banks Sóvárgás című regénye, amely a Mámor-trilógia első része, a sorozatba a Geopen Kiadó kezdett bele. Bevallom, hogy a szerző eddig nem igazán nyűgözött le az irományaival, és ha a fülszövegben nem szerepelne, hogy ez a regény a "lélektani megalapozottságával tűnik ki a népszerű erotikus-romantikus könyvek sorából", akkor bizony most nem írnék róla - így viszont még kap tőlem egy esélyt.

Ebben hónapban ennyi, de a következő poszt sokkal zsúfoltabb lesz: júniusban könyvhét!


2015. május 26., kedd

Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a megváltás (Véletlen 2.)

Jessica Sorensennek azzal sikerült az olvasói között megtartania, hogy a Callie, Kayden és a véletlen című regényében annyira átérezhetően, hihetően és mégis olvasmányosan adta át azt, amit a két főszereplő fiatal átélt. A történet egyszerre volt szívszorító és megbotránkoztató, de nagyon realisztikus - és természetesen olyan függővéggel zárult a mű, hogy abba belesajdult a szívem, és azonnal olvasni akartam a folytatást. Talán éppen ezért nem is csoda, hogy a sorozat második részét rögtön a megjelenést követően beszereztem, és bár próbáltam magam időlegesen - legalább addig, amíg az éppen olvasott regényt befejezem - távol tartani a könyvtől, de elbuktam - egy este beleolvastam a nyomdából frissen kikerült kötetbe, benne ragadtam, és mire az éjszaka lassanként hajnalra váltott, ki is olvastam. Mit tagadjam: egyszerűen lecsúszott az a pár száz oldal. :)

Értékelés: 10/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Borító ár: 2.999,- Ft / 3.999,- Ft
A mű eredeti címe:
The Redemption of Callie & Kayden
Sorozat: Véletlen
Előzmény:
1. Callie, Kayden és a véletlen
Folytatás:
3. The Destiny of Violet & Luke,
4. The Probability of Violet & Luke,
5. The Certainty of Violet & Luke,
6. The Resolution of Callie & Kayden
7. Seth & Greyson
Műfaj: romantikus, new adult
A történet ott folytatódik, ahol az első kötet befejeződött, mindössze pár nap a különbség: Kayden a kórházban éppen csak magához tér, Callie-t viszont nem engedik be hozzá, mert a fiút csak a családtagok látogathatják. Callie az egyetemen a barátai segítségével igyekszik feldolgozni a történteket, a tudomására jutott információkat, miközben Kayden a saját lelkének és világának sötétségével küzd. Mindkét fiatal meghozza a maga döntését. Kayden elhatározza, hogy távol tartja magát a lánytól, akinek szintén megvannak a maga gondjai, és akinek egyáltalán nincs szüksége egy problémákkal terhes párkapcsolatra - pláne egy, az érzelmeit kezelni képtelen társra. Callie viszont úgy dönt, hogy a fiú mellé áll és minden erejét, meggyőző képességét bevetve igyekszik elűzni az egyre sötétebb fellegeket a választottja feje fölül.

Hihetetlen volt ez a könyv - nem véletlenül csúszott le alig pár óra alatt, gyakorlatilag egy húzásra. Nem a történet összetettsége az, ami miatt nem tudtam letenni a kezemből a kiadványt, hanem ahogy az egész tálalásra került. Olyan sok ponton el lehetett volna rontani, könnyen meg lehetett volna csúszni, de az írónőnek a legelső oldaltól a legutolsóig sikerült fenntartania az egyensúlyt és ezzel emlékezetessé tenni azt, aminek alapból nem sok esélye volt arra, hogy az legyen.

Callie és Kayden is rettenetes dolgokat élt át, mindkettőjük múltjában ott a sötét folt és a jelenük sem mondható éppen rózsásnak, de ettől függetlenül ez nem egy nyavalygós könyv. Persze, van itt szívfájdalom, meg a másik hiányának taglalása, illetve belső monológok hosszú sora, érzések és hezitálások leírása, de mégis valahogy természetesnek, elfogadhatónak, pont megfelelő mennyiségűnek tűnik az egész, amelynek következményeként nem alakul szirupos, csöpögős tündérmesévé a sztori, hanem inkább realisztikus lesz a cselekmény.

Callie óriásit nőtt a szememben, mert az előző kötetben látott elesett lány, aki éppen csak elindult a változás és az elfogadás útján, most végre megtalálja azt a célt, ami értelmet adhat az életének, amely miatt érdemes szembenéznie a saját démonaival - és ez a cél nem más, mint Kayden. A fiú lelkének szörnyeivel szemben folytatott küzdelem közben a lány megerősödik, amolyan harcos amazonná válik, és ez a sokkal határozottabb személy innentől fogva új szemszögből látja a saját problémáit is, azok megoldásához is másképp áll hozzá. Tetszett Callie felelősségvállalása és áldozata, amely nem csak neki jelentett előrelépést, de Kayden számára is útjelző táblaként funkcionált, mutatta a gyógyulás felé vezető utat, amelyet az alap probléma nagysága miatt csak a hosszú és rögös jelzővel lehet illetni.

Míg az előző részben Kayden volt az, aki a saját problémái ellenére a követendő fényt jelentette a magába zárkózott, gátlásos lány számára, ebben a kötetben a két fiatal közül ő tűnt elveszettebbnek, inkább ő szorult segítségre. Nagyon nem irigyeltem a fiút azért, ahogy az elkövetett tettével kapcsolatban megítélték, és bizony ezúttal is megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy egyesek vajon miért vállalnak gyereket, ha egyébként úgy vélekednek bizonyos dolgokról, ahogyan arról olvashattam. A társadalmi elvárásoknak való megfelelés, a látszat fenntartása nem szabad, hogy fontosabb legyen, mint az elfogadás és a szeretet - még akkor is, ha ez a megállapítás elég közhelyesen hangzik.

Továbbra is két nézőpontú az elbeszélés, váltott fejezetekben halad előre a történet, az érzelmek mindkét oldal esetében átélhetők, a cselekedetek mögötti gondolatok, motivációk jól követhetők. A mellékszereplőknek - főleg Luke és Seth esetében - is fontos szerep jut. Seth stílusát még mindig kicsit furcsának találom, továbbra is idegenként tekintek rá, de Luke-nak sikerült az eddiginél is jobban a szívembe lopnia magát - csak azt a folytonos dohányzást hagynák abba mind a ketten.

Nekem nagyon tetszett ez a regény, a történet az első oldalakon a hátára vett, a hullám pedig szépen végigfutott az egész szövegen - pont megfelelő magasságokba emelt és mélységekbe taszított le, pont a megfelelő reakciókat váltotta ki belőlem -, és csak a végén engedett el. Jól esett, nagyon jól esett olvasni és mivel a kapott élményt nem zavarták meg az eltúlzott reakciók, így - a döccenők ellenére is - élvezetes és gördülékeny volt a történet. A legfontosabb információt majdnem kihagytam: nincs függővég - ezzel a kötettel válik kerek egésszé Callie és Kayden históriája.

Nem mondom, hogy ez a sztori felveszi a versenyt a részletesen kidolgozott mágiarendszerekkel vagy a borzongató hatású, jól kidolgozott krimikkel, nem okoznak túl nagy meglepetést a történések, de még a végkifejlet sem, ugyanakkor - az eddigi olvasmányaim alapján - kategóriájában mindenképpen az egyik legjobban sikerült darabok között tartom számon. Ha tetszett az előző rész, akkor ezt a kötetet szinte kötelező elolvasni - szerintem kedvelni fogod. 

Egy valami azonban tuti biztos: Jessica Sorensen azon írónők közé tartozik, akiknek olvasni fogom a műveit a továbbiakban is.


2015. május 25., hétfő

A hét idézete (2015/22.)

"A hülyeség mindig is túltengett a Földön, főleg onnantól kezdve, hogy a 21. századba lépve a világ csúcsra járatta a népbutítást. Tévé, internet, okostelefon, okostévé, okosautó, okosszemüveg okosminden, buta ember."

/Brandon Hackett: Az időutazás napja - Agave Könyvek, 2014./

2015. május 23., szombat

Orson Scott Card: Bűvölet

Orson Scott Card regényei közül többet is olvastam már, de az író életművének ez még mindig csak az elenyésző részét képezi. Mivel a történetei tetszési indexe nálam eddig kifejezetten magas, ezért természetesen tervben van az összes művének megismerése - lassanként haladok a beszerzéssel és az olvasással is. A Bűvölet azért került fel a Csökkentsd a várólistádat 2015. évi kihívás listájára, mert mindenképpen el akartam olvasni a könyvet még ebben az évben - az már csak merő véletlen, hogy pont ez lett az a regény, amelyikkel végül is teljesítettem az említett kihívást. :)

Értékelés: 9/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 552 oldal
Borító ár: 3.490 ,- Ft
Sorozat: Mesterművek
Alsorozat: Mesterművek Fantasy
Műfaj: fantasy
Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható (1.270,- Ft)
Az író egyéb magyarul megjelent művei:
A kegyelem ára
Teremtő Alvin sorozat (A hetedik fiú,
A rézbőrű próféta, A kovácsinas, Vándorlegény,
Fáklya, Kristályváros, Master Alvin)

Nagyon kedvelem, hogy a szerző eredeti ötletekkel dolgozik, vagy ha mégsem, akkor pedig az ismerős momentumokat, helyzeteket is úgy kicsavarja, hogy azzal biztosan sikerül meglepnie a gyanútlan olvasót - aki egyébként csak az első kötetig gyanútlan, mert utána már felkészül a legelképzelhetetlenebb megvalósításra, a legnyakatekertebb magyarázatra, fordulatra is. Bár az sem elhanyagolható, hogy gyönyörűen fejezi ki magát, a mondatai, leírásai élvezetesek és olvasmányosak, minden egyes alkalommal képes erőteljes, mindent átható hangulatot varázsolni a szavaival - engem eddig minden alkalommal elbűvölt.

A Bűvölet nem más, mint egy mesefeldolgozás, a Csipkerózsika történetének új formába öntése, orosz népmesei elemekkel történő vegyítése - amolyan Orson Scott Card féle módon. A kiindulási alapok tehát ismerősnek tűnhetnek, néha a közbenső elemek, talán még a végeredmény is annak tekinthető, de minden más - főként a kapott élmény - teljesen egyedi. Leginkább azért, mert a szerző nem csak egy sima átiratot készít, hanem önmagát adja, az alaptörténetet megspékeli mindazzal, ami egyébként a könyveire annyira jellemző: vallási elemek, társadalomkritika, karakterfejlődés, kulturális hivatkozások, árnyalt utalások tömkelege, érdekességek és természetesen humor. Melyik volt a kedvenc elemem a regényben? Nem tudnék közülük választani, mert mindegyik részét nagyon kedveltem, de talán a humor lepett meg a legjobban, mert jelen esetben nem számítottam rá.
"Csipkerózsika története az angoloknál és a franciáknál boldogan ér véget, de ez itt Oroszország. Csak egy bolond akarná átélni a tündérmesék orosz változatait."
Iván zsidó család gyermeke, csak éppen maga sem tud róla, mert a szülei eddig meghúzták magukat, amikor azonban végül felvállalják a vallásukat, menekülniük kell az országból. Ideiglenesen egy távoli rokonnál húzzák meg magukat - várják a vízum megérkezését. Iván közben az erdőben bolyong és az egyik nap egy tisztásra téved, amelynek a közepén egy emelvényen szépséges lány alszik, az emelvény körül szakadék tátong, amelyben ráadásul mozog valami. Iván nem várja meg, hogy a lény kilétére fény derüljön, hanem futásnak ered - hazaérkezésekor már összepakolva várja a családja: megérkezett a vízum, indulnak Amerikába. Iván felnőtt, az apjához hasonlóan tudós ember lett belőle: beszéli az ős-szláv nyelvet és éppen a doktori disszertációjának megírására készül - csak egy valami nem hagyja nyugodni: az a tisztás, amelyet gyerekkorában látott. A disszertációhoz szükséges kutatás érdekében Kijevbe utazik és ha már ott jár, akkor meglátogatja a rég nem látott rokont, aki annak idején kisegítette őket a bajban. Iván pedig a rengetegben bolyongva újra a tisztáson találja magát...

Egy olyan történetbe csöppentem bele, amelynek a lendülete és a gördülékenysége nagyon hamar magával ragadott, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már jó néhány oldalon, fejezeten túljutottam. Az alapötlet és a megvalósítás is fantasztikus, a társadalommal, az emberek viselkedésével kapcsolatos bemutatások teljesen helytállóak és életszerűek voltak, a leírások olyan árnyaltak és hitelesek, hogy azt tanítani sem lehetne másként - a főszereplők közötti csipkelődős humort pedig egyenesen imádtam.

Élvezettel mazsoláztam ki a történetből a népmesei elemeket, keresgéltem a gondolataim között és próbáltam felidézni az emlékeimet, ha ismerős momentumra bukkantam - Baba Jaga kifejezetten ilyen szereplőnek számított. Tetszett, ahogy a szerző az "időutazás" problémakörét megoldotta, ahogy ezt is életszerűen, de mégis olvasmányosan és humorral átitatva kezelte, tárta az olvasók elé: könnyed volt és mégis tartalmas - bár azt nem állítom, hogy minden pontján tökéletes.
"Mint a porcelánboltban: ha eltöröd, kifizeted. Itt az erdőben: ha megcsókolod, elveszed."
Mindezek után már csak az a kérdés maradt, hogy van-e hibája a regénynek és szomorúan kell kijelentenem, hogy bizony van - nem számottevő dolgok ugyan, de azért léteznek és meg kell említenem őket. helyenként mintha túlírtnak éreztem volna a történetet, illetve talán helyesebb lenne a túlmagyarázott kifejezés használata: nem igényeltem volna ennyiszer és ilyen részletesen minden gondolat kifejtését, mert igenis képesnek tartom magam arra, hogy levonjam a saját következtetéseimet és nincs szükségem arra, hogy mindent folyamatosan a számba rágjanak. Kétkedést keltett bennem, hogy vajon a rengeteg "időutazás" nem befolyásolta-e a jövőt? Itt elsősorban a végső csatára való felkészülésre és az egyik fél által alkalmazott technikára gondolok elsősorban.
Baba Jaga csirkelábakon közlekedő kunyhója.
(A kép INNEN.)

Volt némi problémám a Baba Jaga nézőpontjából íródott fejezetekkel, illetve az általuk kiváltott hatásokkal is. Azt kell mondanom, hogy a kevesebb néha több, a titokzatosság pedig mindig érdekesebb, mint a mindent tudás. Talán Baba Jaga karaktere is félelmetesebb lett volna, ha nem kap külön fejezeteket és ezzel nem alacsonyodik le bosszantó, mindenki orra alá folyamatosan borsot törő, rosszindulatú öregasszonnyá, aki ugyan folyamatosan gonosz, de ezek a legtöbb esetben csupán pitiáner tetteknek minősülnek.

De ez legyen a legnagyobb baj, mert a történet egyébként fantasztikusan jó, szinte élvezet olvasni és ha néha le is ül egy kicsit, a folyamatosan jelen lévő utalások, a karakterfejlődés és a jelenetek, történések közötti összefonódások, kapcsolatok, az ismerős népmesei elemek könnyedén kárpótolnak mindenért.

Azt mondom, hogy ez egy olyan történet, amelyet biztosan mindenkinek el kell olvasni. Ha valaki otthonosan mozog az orosz mesék világában, akkor biztosan élvezni fogja, ha nem, akkor pedig azért, mert ezek után kíváncsi lesz az eredeti mesékre. Nekem nagyon tetszett és remélem, hogy még sok regény jelenik meg magyar nyelven a szerzőtől, mert határozottan kedvelem a gondolkodását, a történetmesélését és a kifejezésmódját is. Biztos vagyok benne, hogy ezt a regényét is el fogom még legalább egyszer olvasni, de az is lehet, hogy többször is. :)




2015. május 20., szerda

J. L. Armentrout: Origin (Luxen 4.)

Az előző kötet befejezését követően nem volt kérdéses, hogy ebben a részben bőven lesz majd miért, illetve kiért izgulni: Katy a rettegett szervezet, a Deadalus fogságába került, Daimon pedig egyszerre szenved és dühöng, ami őt ismerve semmi jót nem jelent – és ez még csak a kezdet. A Daedalus központjában végzett titkos és embertelen kísérletek már nem csak távoli történések, amolyan legendák, hanem nagyon is valós veszélyhelyzetként vannak jelen, a próbák és a tesztek – elsősorban Katy szemszögén keresztül – immár testközelbe kerültek. Daimon vérmérséklete, illetve érzelmei egy cseppnyi kétséget sem hagytak bennem a felől, hogy Katy után fogja vetni magát és megpróbálja kiszabadítani szerelmét az ellenség karmai közül – tervének végrehajtásában pedig képtelenség megakadályozni. A Deadalus ugyan eddig is folyamatos fenyegetést jelentett a luxenekre, de a szervezetről javarészt csak elejtett infókat, szóbeszédeket csipegethettem össze, most azonban közelről is megcsodálhattam a fenevad karmait, megismerhettem a belső működését – a hangzatos és nemes célok mögé bújtatott kegyetlenkedésektől pedig egyszerre rázott ki a hideg és lettem végtelenül dühös.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 430 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Borító ár: 2.999,- Ft /3.999 ,- Ft
A mű eredeti címe: Origin
Sorozat: Luxen
Előzmény: Shadows, Obszidián, Ónix, Opál
Folytatás: Opposition
Műfaj: YA fantasy
Az Opál erősen függő befejezését követően az eddig csak Katy nézőpontjából elmesélt történet stílust váltott, és ebben a részben – legnagyobb örömömre – Daimon is külön fejezeteket kapott. A váltás határozottan jót tett az események, a hangulatok és az egész szituáció bemutatása, valamint átélhetősége szempontjából. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kialakult helyzetet nem is lehetett volna másképp megoldani, az egymástól különválasztott főszereplők érzéseit és cselekedeteit mindenképpen meg kellett mutatni.

Arra azonban, amivel a katonai kutatóbázis falai között, a Deadalus áldatlan tevékenységének eredményeként találkoznak a főszereplők, igazából egyikük sem számított – és bevallom, hogy én magam sem. A váratlan fordulat jót tett a cselekménynek, érdekes karakterekkel bővült az eddigi szereplők sora, és persze az újonnan tett felfedezés számos megdöbbentő, illetve izgalmas akció alapjául is szolgált. Az origineket határozottan érdekesnek ítéltem, akik biztosan sok galibát fognak még okozni különleges képességeikkel, remélhetőleg elsősorban a Deadalusnak – de hagy ne sajnáljam már őket emiatt. Az már korábban is bebizonyosodott, hogy a szerző nem kíméli a szereplőit – a sérülésekből és a fájdalmakból eddig is akadt bőven –, de most ismét ékes tanúbizonyságát adta a benne lakozó kegyetlenségnek – a veszteségekért cserébe kárpótlásként pedig rengeteg akciót és a korábbi események magyarázatát kínálja fel.

Az események és az érzelmek szempontjából sokkal kiegyensúlyozottabbnak találtam ezt a részt, mint az előzményeket, ugyanakkor lényegesen sötétebbnek, kíméletlenebbnek is – ami egyébként nekem nagyon bejött. Megvan benne minden, ami a szórakozáshoz és a szórakoztatáshoz szükséges: kegyetlenség, ravaszság, akció és romantika, de ezek egyike sem veszi át az irányítást a történet egésze fölött. Az összhatás pedig egy határozottan jól összerakott, mozgalmas és szórakoztató, a korábbiakhoz képest valamivel durvább cselekményű regényt eredményezett, amely a véleményem szerint eddig a sorozat legjobbja is egyben.

A szinte egy szuszra letudott regény vége felé, túl minden viszontagságon, a szereplőkkel egyszerre lélegeztem fel a megkönnyebbüléstől, amikor is, mint derült égből a villámcsapás, úgy érkezett a megdöbbentő befejezés. Ha korábban azt mondtam, hogy az előző rész vége kiszámítható volt a számomra, akkor a mostani befejezésre ez egyáltalán nem igaz – az állam a padlón koppant, és ha egy függő végű zárójelenetre ki lehet jelenteni, hogy kegyetlen húzás volt, akkor erre biztosan.

Egy valami azonban vitathatatlan: érdekes és izgalmas sorozatlezáró kötetre számítok, mert ezek után nem tudok más lehetőséget elképzelni – a folytatásra szerencsére nem kell sokat várni, mert az Opposition megjelenését a könyvhétre ígéri a kiadó. Az utolsó résznél már csak egy valami érdekel jobban: az Obsession című regény, amely az ebben a részben megismert arum és ember partnerének története – határozottan kíváncsi vagyok az ellenséges faj nézőpontjára és magyarázataira is.


A regényről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is olvasható.


2015. május 18., hétfő

A hét idézete (2015/21.)

"Csak hát a hallgatás fertőző. Ha hallgatsz valamiről, hamarosan mindenről hallgatni fogsz. Maga az élet válik tabutémává."

/Tess Gerittsen: A sebész - Ulpius-ház Kiadó, 2009./

2015. május 17., vasárnap

Karen Chance: Holdvadász (Cassandra Palmer 5.)

Nem győzöm áldani az eszem azért, hogy feltettem a várólista csökkentős listámra a Cassandra Palmer sorozat korábban még nem olvasott két kötetét - a negyediket és az ötödiket -, és áldom azért is, hogy előtte újraolvastam az előzményeket. Elképesztő volt Cassie kalandjait így, gyakorlatilag majdnem közvetlenül egymás után átélni, minden részletre emlékezni, az apró utalásokat, információkat egymáshoz kapcsolni.
A sorozat eleje kicsit furcsán indult, túl töménynek találtam - információk és akciók tekintetében is. Nem mondom, hogy minden eseménnyel, minden szereplővel elégedett voltam, de nem tagadhattam le, hogy nagyon jól esett olvasnom Cassie unalmasnak egyáltalán nem mondható életét. A hajnal átka című regény mintha mutatott volna egy kis visszaesést a harmadik rész minőségéhez képest - vagy csak épp a koncepcióváltást éreztem meg -, de ez közel sem volt elég ahhoz, hogy eltántorítson a folytatás azonnali megismerésétől. Sőt... És megint milyen jól tettem, hogy így döntöttem, mert a sorozat ötödik része valami fergetegesen jó volt, szinte beleszédültem a rengeteg akcióba, a minden eddiginél nagyobb pörgésbe, az összefüggések kibogozásába, de legfőképpen a befejezésbe, amely szó szerint a földhöz vágott.

Értékelés: 10*/10 (kedvenc lett)
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 478 oldal
Fordította: Bertalan György
Borító ár: 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Hunt the Moon
Sorozat: Cassandra Palmer
Előzmény:
1. Megérint a sötétség
2. Árnyak vonzásában
3. Átölel az éjszaka
4. A hajnal átka
Folytatás:
6. Tempt the Stars
7. Reap the Wind
Kiegészítő kötetek:
0,5. The Gauntlet
0,6. The Queen's Witch
2,5. The Day of the Dead
4,1. A Family Affair
4,2. Shadowland
Kategória: urban fantasy, paranormális
Amíg az első három részt a világfelépítés, az alap összefüggések megértése, a Pythia erejének elfogadása és a geis okozta bonyodalom feloldása tölti ki, addig a negyedik kötettől némiképp más irányt vettek az események - no, nem mintha a megszokott tempón ez bármit is változtatott volna. Az előző rész esetében még nem látszott ennyire élesnek a kanyar, amit végül is sikerült bevenni a sok akció közepette, de így visszatekintve már tisztán látszik, hogy hol indultunk el egy másik irányba. Azt gondolom, hogy ez nagyon jó döntés volt a szerző részéről, hiszen az első három kötetben rágott probléma szinte véglegesen kimerült, és annyi lehetőség volt még ebben a világban, amit vétek lett volna kihasználatlanul hagyni.

Cassie az előző részben olyan tettet hajtott végre, amelyre aztán végképp senki sem számított, ezáltal pedig az ellenségei száma is lecsökkent: egy ellenfelet kiiktatott, egy másikkal pedig szövetséget kötött, amely utóbbi igaz, hogy eléggé ingatag, de mégis csak afféle fegyverszünet, illetve még annál is valamivel több. Ott van még a vámpírok Szenátusa is, amely ugyan továbbra sem tudja meghazudtolni önmagát és leginkább irányítani szeretné a tapasztalatlan Pythiát, de ha veszély fenyegeti a látnokot, akkor mindent megtesz a biztonsága érdekében - még akkor is, ha Cassie ezt túlzásnak tartja. Mondhatni, hogy a helyzet jobb lett, de ez mégsem teljesen igaz, mert Cassie-nek még így is szép számmal maradtak ellenlábasai. Aki viszont mindvégig és feltétel nélkül a lány mellett áll, az nem más, mint a renegát hadmágus, John Pritkin - még akkor is, ha egyébként rendszeresen egymás agyára mennek.
"Egyre gyorsabban közelgett az a nap, amikor engem, Cassie Palmert, a világ első számú látnokaként fognak ünnepélyesen bemutatni a természetfeletti közösség tagjainak. Akik minden bizonnyal nagy egyetértésben fogják szétröhögni magukat rajtam."
A jövőbe látás a Delphi
 jósdában (A kép INNEN.)
Cassie a felavatási szertartására készül, amely ugyan csak egy gesztus, hiszen az erő már őt választotta, de a felhajtásra mindenképpen szükség van - a látszat és a tradíciók rendkívül fontosak. A lánynak azonban van egy rosszakarója, aki nem riad vissza semmitől, hogy megakadályozza a ceremóniát, és ha erre úgy keríthet sort, hogy - minden mágikus és fizikai védelmet megkerülve - a legegyszerűbb módszereket alkalmazva megöli a látnokot, vagy a múltjában okoz olyan változást, ami megakadályozza, hogy betöltse a jelenlegi pozícióját, akkor azt is hajlandó megtenni. Csakhogy a múlt megváltoztatása ellen Pythiának, az idő legfőbb őrzőjének is lesz egy-két szava - az időbe való beavatkozást sem Cassie, sem pedig a Pythia ősi ereje nem nézheti szó nélkül.

A regény eleje a szokásos érthetetlen káosz: Cassie ellen többször is gyilkossági kísérletet követnek el és ez főként azért bosszantó, mert közben vámpír testőrök és mágusok vannak körülötte. De mit lehet akkor tenni, ha a vámpírok nem látják, a mágusokat pedig képes megszállni a támadó? A helyzet szinte kilátástalan, de még rosszabb lesz, amikor Jonas Marsden, az Ezüst Kör régi és egyben új vezetője előáll az elméletével, amely feltárja a különböző kultúrák mitológiai alakjai közötti rejtett kapcsolatokat, és kilátásba helyez egy olyan jövőt, amelyet bizony senki sem kívánhat magának. Valakinek azonban mégis csak fel kell vennie a kesztyűt, meg kell keresnie a leginkább fájdalommentes megoldást - azaz fel kellene kutatni a Hold istennőjét egy olyan világban, ahonnan az isteneket a Föld védelme érdekében kiüldözték - és ez ki más is lehetne erre alkalmasabb jelölt, mint a világ legerősebb látnoka, maga a Pythia, azaz Cassie.

Feladatból tehát akad bőven, végrehajtani azonban nem egyszerű, főleg ha valaki mindig az ember lányának nyakában liheg és közben sorozatos támadásokat intéz ellene, vagy éppen a féltése jeleként aranykalitkába zárva akarja tartani. No igen, ez utóbbi természetesen Mircea, aki ebben a részben azért eléggé kitett magáért, végre már nem csak "csendesen" szenved, esetleg elegánsan és hűvösen feszít tökéletes ruházatában, hanem végre maga is az események sűrűjébe kerül, és kiveszi a részét a fizikai küzdelemből is. Amellett persze hozza a szokásos titkolózós és amolyan vámpírosan lenézős formáját is, amelyek miatt egyébként jó néhányszor a legszívesebben felképeltem volna.
"A férfi, aki néha barát, néha ellenség, de egyfolytában az agyamra megy, vagyis John Pritkin (...)."
Az elképesztő kalandok között az ismeretek bővítésére is jut idő: Cassie a múltjának olyan elemeivel szembesül, amelyeket tényleg elég hihetetlennek tűnnek az elején, de a végén minden értelmet nyer. Pritkin karakteréről, múltjáról, illetve az ő létét befolyásoló törvényekről, szabályokról és viszontagságokról is kiderül rengeteg információ - közben pedig lassan, de biztosan a bizalom hálója szövődik a két szereplő között. No igen, ha valakik ennyiszer mentik meg kölcsönösen egymás életét, akkor ez nem is alakulhatna másként. :) A kedvenceim továbbra is a kettőjük közös jelenetei.
"Pritkin idegesítő, makacs, titkolózó, türelmetlen és durva fazon volt. Nagyjából annyira tapintatos, mint egy kiképzőtiszt és annyira simulékony, mint egy szögesdrót kerítés. Rendszeresen képes volt kihozni a sodromból (...) Minden bizonnyal többet ordibáltam vele, mint bárki mással egész életem során, holott őt alig két hónapja ismertem.
Ugyanakkor hűséges volt, őszinte, bátor, és valahogy furán rendes. Általában a legkevésbé sem tudtam őt megérteni."
Hihetetlen, de a szerző még mindig talált lehetőséget - méghozzá milyen módon! - a világ bővítésére, színesítésére - leírás, törvények és lények szintjén is. A legjobb az egészben, hogy bármennyire is akartam, egyszerűen képtelenség kitalálni a cselekmények káosza mögött húzódó összefüggéseket, a kapcsolatokat - legfeljebb már csak akkor, amikor maguk a szereplők is rájönnek mindarra, amin az olvasó agya is folyamatosan kattog. Persze az írónő mindent meg is tesz azért, hogy ne legyen idő a problémára koncentrálni, hiszen közben annyi minden történik, hogy képtelenség ennyi mindenre figyelni.

A lényeg, hogy olyan frenetikus befejezése van ennek a résznek, amelytől bizony tökéletesen padlót fogtam. Az is igaz, hogy a végére érve, újra átgondolva az eseményeket még inkább részegítően hatott rám a regény, amelynek meg is lett az eredménye, mert bizony a befejezést követő napokban szörnyű könyvmásnaposságban szenvedtem, és hiába olvastam újra az utolsó oldalakat nem találtam benne mást, mint amit addig  - az pedig sokadszorra is megsemmisítően hatott. Egyszerűen képtelen voltam elszakadni az olvasottaktól, és hiába vettem akármennyi könyvet is a kezembe, igazából egyik történetbe se volt kedvem belemélyedni - leginkább azért, mert egyik sem az volt, amit olvasni akartam - vagyis a sorozat folytatása, a magyarul még nem elérhető hatodik rész. Ezek után ugye senki sem csodálkozik azon, hogy ez a kötet felkerült a kedvenceim közé, amely listám az utóbbi években nem bővült túl sok regénnyel. Szóval ez azért már jelent valamit. :)

Mit is tudnék még ezek után mondani? Azt hiszem nem sok mindent, de annyit mindenképpen, hogy OLVASSÁTOK EL EZT A SOROZATOT, MERT ELKÉPESZTŐEN JÓ! Nem félek megtenni azt a kijelentést, hogy nekem jobban tetszik, mint Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata, mert legalább olyan izgalmas, összetett, viszont sokkal jobb a humora. Szóval Tündérkrónikák rajongók, de legalább kicsit is kedvelők, hajrá, ismerkedjetek meg Cassie Palmer kalandjaival!

Ha pedig elég sokan megtesszük ezt, akkor talán lesz valamennyi esély arra, hogy - az eredetileg kilenc részesre tervezett, de jelenleg a hetedik kötet megjelenésénél tartó - sorozat folytatásai magyarul is megjelennek majd. Nem sokszor szoktam ilyet tenni, de most nem tartom vissza magam: könyörgök, hogy valaki jelentesse meg a folytatást!


2015. május 14., csütörtök

Scott Westerfeld: Góliát (Leviatán-sorozat 3.)

Ahogy az előző részről, a Behemótról készített bejegyzésben is kifejtettem, ezzel a kötettel is várólistát csökkentek, amellyel egyébként határozottan jól haladok ebben az évben, bár az is igaz, hogy igyekszem is vele.
Kicsit hányattatott lett a sorozat sorsa a végére, amely az első két kötetet megjelentető Ad Astra Kiadó átalakulása - és gyakorlatilag teljes stábváltása - miatt következett be. Gondolom nem egyedül voltam, aki azon izgult, hogy befejeződik-e ez a trilógia, amelynek a harmadik részét egyébként nagyon vártam. Legnagyobb örömömre és megkönnyebbülésemre a Ciceró Könyvstúdió úgy döntött, hogy átveszi a sorozatot és megjelenteti a befejezéshez szükséges harmadik részt. Innentől kezdve már csak azon ment az izgulás, hogy vajon miként is fog mutatni majd a trilógia a polcon, hiszen semmi sem kötelezte arra az új kiadót, hogy a korábbi formátumot alkalmazza. Szerencsére ezzel sem volt gond, a színvonal egy szemernyit sem csökkent: a kiadás kiemelkedően színvonalasra sikerült, a sorozat kötetei gyönyörűen mutatnak egymás mellett a polcon - egyedül a kiadó logójának különbözőségén látszik a kiadóváltás. Ha valakit tehát eddig ez tartott vissza a vásárlástól, akkor ez többé ne legyen indok, tegye nyugodtan a kosarába a köteteket - méltó díszei lesznek a könyvespolcnak és fantasztikus kalandokat tartalmaznak.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 588 oldal
Fordította: Kleinheincz Csilla
Borító ár: 3.990,- Ft
A mű eredeti címe: Goliath
Sorozat: Leviatán-trilógia
Előzmény:
1. Leviatán
2. Behemót
Kategória: alternatív történelem, fantasy, ifjúsági
Az Oszmán Birodalomban bekövetkezett események és előidézett változásokat követően hőseink újra a Leviatán fedélzetén tartózkodnak - ennek van, aki örül és van, aki nagyon nem. Sándor titkainak egy része többé már nem az, ezért a léghajó fedélzetén is másként bánnak vele és ennek ő nem igazán örül. A Leviatán kelet felé tart, amikor olyan utasítást kap, hogy tegyen kitérőt Szibéria felé és vegyen fel egy rakományt, illetve egy szokatlan utast, aki nem más, mint Nicola Tesla. A tudós fegyverei már eddig is lényeges szerepet játszottak a háborúban, de a férfi most azt állítja, hogy van egy olyan szerkezete, amely véget vethet a csatáknak, mielőtt az még a bolygó legtöbb országának összetűzéséhez vezetne.

Bár Sándor teljes mértékben megnyílt a barátjának hitt lány előtt, Deryn továbbra is őrzi a legnagyobb titkát, vagyis azt, hogy ő tulajdonképpen egy fiú ruhába öltözött lány. Nincs könnyű helyzetben, hiszen miközben kadétként igyekszik helyt állni a léghajón, az érzései is egyre nyilvánvalóbbak, és mivel Volger gróf már rájött a lánnyal kapcsolatos talányra, ezért meg is zsarolja őt.

Újabb színes egyéniségekkel és hihetetlen kalandokkal bővült a már eddig is nagyon élvezetes és alaposan kidolgozott történet. A Leviatán ugyan továbbszállt, maga mögött hagyta az Oszmán Birodalmat, de Szibéria kietlen és vad pusztasága is legalább ugyanennyi izgalmat kínál, különösen miután a hajó megkapja az orosz uralkodó üzenetét. Tesla kissé őrült személyisége garancia arra, hogy a léghajónak és utasainak útja garantáltan viszontagságokkal terhelt lesz.

A regény egyik csúcspontja, Deryn és Sándor kapcsolatának pedig fordulópontja az a jelenet, amikor Sándor rájön a lány titkára. Bár ha már ennél a résznél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy a titok leleplezésével egyidejű cselekmények - a léghajó kaliforniai, illetve mexikói kitérőjét és az egész filmes dolgot - mintha kissé fölöslegesnek tűntek volna a számomra. Határozottan úgy éreztem, hogy hosszú oldalakon olyanokat olvasok, aminek egyébként nem nagyon van jelentősége és sajnos később mindez igazolást is nyert. Értem én, hogy valamivel ki kellett tölteni az oldalakat, de sajnos a Behemót mozgalmas kötetéhez képest ez a változás, az események lassú vánszorgása túlzottan érezhető volt.

Darwinista és barkács uniformisok (A kép INNEN.)
A New York-i események egy része színtiszta politika, a másik fele pedig elképesztő mennyiségű akció - a magam módján mindkettőt élveztem, de azért az eseménydús, élményekkel teli fejezetek sokkal élvezetesebbek voltak, mint a spekulációval és egyezkedésekkel teli leírások.

Deryn és Sándor kapcsolata hullámvölgyekkel és hegyekkel terhelt, hiszen a Sándor által barátságnak hitt, de Deryn részéről gyengédebb érzésekkel is befolyásolt kapcsolatnak mindenképpen szüksége volt az átalakulásra és ez persze mindig problémával jár. Sándornak időre volt szüksége, hogy feldolgozza a lány vele szemben mutatott bizalmatlanságát, átértékelje az érzelmeit, a kettőjük egymáshoz való viszonyát. Na és persze ott van még az is, hogy ő egy barkács birodalom trónörököse, míg Deryn csak egy közrendű darwinista lány, ami szintén sok gondot okoz kettőjük között, illetve a jövőjükkel kapcsolatos döntéseik meghozatalának szempontjából. Mindez azonban az események között elrejtve, hihetetlenül finoman került tálalásra és annyira helyén volt minden, hogy teljesen természetesnek tetszett a bekövetkezett fordulat.

Továbbra is megemelem a kalapom a szerző előtt, mert hihetetlen az a világ, amit megteremtett és még mindig el tudta azt érni, hogy elvesztem az események hangulatában, illetve a részletekben, amelyek annyira színessé és élővé tették az átélt élményt. Mindezek ellenére is azt kell mondanom, hogy mintha kicsit kifulladt volna a sorozat a végére, még mindig nagyon jó, de már vannak benne fölösleges részek, amelyeket másként, sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani - kissé mesterségesen felduzzasztottnak tűntek egyes események, reakciók.

Együttélési békeszerződés, 1915. (A kép INNEN.)
Vitathatatlan, hogy a sorozat csúcspontja a 2. kötet, amely már csak azért is különlegessé teszi ezt a trilógiát, mert a középső részek általában csak töltelékként, időhúzásként szoktak szolgálni, de nem ebben az esetben. Sajnos ez a rész nem sikerült olyan tökéletesre, mint az előzménye, de attól még nagyon élveztem a kalandokat és igazán méltó befejezése a trilógiának, lezárása az alternatív történelmi időszak eseményeinek.

Továbbra is úgy gondolom, hogy ha a cél az olvasás élményébe még éppen csak belekóstoló csemete könyvszeretetének maradandóvá tétele, akkor ez a sorozat erre kiválóan alkalmas: színes, mozgalmas, részletes, olvasmányos és felejthetetlen. Azt már csak úgy mellékelten jegyzem meg, hogy nem csak az ifjúságnak, de szerintem mindenkinek maradandó élményt fog nyújtani ez a trilógia és a benne szereplő rengeteg kaland - én bizony így jártam.


2015. május 13., szerda

Az elérhetetlen közelebb került: egy rész Magánvégtelen

Az úgy történt, hogy egyre többen duruzsolták a fülembe, hogy írnom kellene, amivel kapcsolatban én mindig úgy védekeztem, hogy már pedig én azt teszem: írok - blogot, a blogon pedig könyvkritikákat. A válasz általában fejcsóválás formájában érkezett, és persze mindenki hozzátette, hogy nem pont erre gondolt - én pedig tovább írtam a könyvesblogom posztjait. Egy valamiben azonban nagyon eredményesek voltak ezek a röpke beszélgetések: beletették a bogarat a fülembe, a gondolataim között pedig egyre többször bukkant fel a "mi lenne, ha mégis..." kezdetű mondat.

A moly antológiáról, azaz a molyolók írásait csokorba gyűjtő kiadványról már hallottam - az első a Tetovált mementó címet kapta. Tudtam, hogy tervben van a második antológia készítése, olvastam is a pályázatról, de valamiért nem reagáltam a dologra. Egészen addig, amíg véletlenül meg nem láttam az anyagok benyújtásával kapcsolatos tíz napos határidő hosszabbítást, mert akkor teljesen bezsongtam: elhatároztam, hogy jelentkezek a felhívásra - úgy látszik, hogy engem a szoros határidő inspirál, ehhez vagyok hozzászoktatva. A második akadályt a korlátozott karakterszám jelentette - nekem a négyezer karakteres szöveg borzasztóan rövid, csak ennyit írni igazi kínszenvedésnek számít -, de még ez sem lehetett gátló tényező, ha egyszer az elhatározás már megszületett. Mivel nem voltak a fiókban kész novelláim - igazából amíg bele nem kezdtem, nem is gondoltam, hogy tudok novellát írni -, ezért a korlátozott időtartam alatt kellett összeütnöm a benyújtandó írás(oka)t: tulajdonképpen ezért is került a maximálisan beadható öt pályamű helyett mindössze csak kettő elküldésre.

Az izgatott várakozás május hónap első napjának estéjén ért véget, amikor is megérkezett az értesítő, hogy az egyik novellám beválogatásra került a második moly antológiában megjelenő írások közé. Szerintem senkinek sem mondok nagy újdonságot azzal, hogy bizony volt öröm és sikítozás rendesen - biztos vagyok benne, hogy még a szomszédok is hallották.

Többször elolvastam az értesítő levelet, és még sokadjára is csodálkozva tekintettem azt ott sorakozó mondatokra, amely továbbra is azt tudatta velem: az egyik írásom nyomtatásban fog megjelenni. Az első írásom... Mert ez bizony nekem hatalmas mérföldkő, még ha egyébként nem is tűnik annak.

 A hírt pár nap múlva a moly.hu oldal egyik karca is megerősítette, így már publikussá is vált a dolog, lehetett nyilvánosan is örömködni. A novella mellett ott lesz a nicknevem is, szóval lehet majd tudni, hogy melyik írás lesz az, amit én követtem el, mint emberiség elleni súlyos vétket. Ahogy a kötet végén lévő rövid bemutatkozó szöveget is elolvashatjátok - ilyen az első antológiában is volt egyébként, szóval nem árultam el nagy titkot -, amelynek írása közben nagyon megszenvedtem - az ok: a korlátozott karakterszám.

A kötet munkálatai a gondos szerkesztőknek és segítőiknek köszönhetően szépen haladnak:
  • van már címe az antológiának: Magánvégtelen;
  • kész van a borító rajza: lásd a bejegyzés főképet;
  • és már elő is lehet rendelni a kötetet, amelynek teljes ára 2.000,- Ft, előrendelésben pedig 1.600,- Ft (a postaköltség: 800,- Ft);
  • a kötet tervezett megjelenése és a könyvbemutató időpontja: 2015. június 12. (a helyszín egyelőre még nem ismert).
Ugyan nem látjátok, de én most is úgy vigyorgok, mint a vadalma. :D


2015. május 12., kedd

A hét idézete (2015/20.)

"Okok és okozatok. A történelemben ezek vesznek oda először. Csak behorpadt páncél marad utánuk, és néhány felégetett város."

/Benyák Zoltán: A háború gyermeke - Historium Kiadó, 2012./

2015. május 11., hétfő

Gaura Ágnes: Embertelen jó - Boriverzum és más történetek

Gaura Ágnest a Borbíró Borbála sorozat köteteinek írójaként ismerhették meg az olvasók, a magyar szereplőket felvonultató vámpíros sztori pedig sokak kedvence lett - köztük az enyém is. Az eddig megjelent regények alapján talán úgy tűnik, hogy a szerző csak egyfajta műfajban alkot, amolyan csajos irodalmat ír - ha valaki esetleg ebben a hiszemben élt volna eddig, akkor a tévhit megcáfolására nem is lehetne kedvezőbb alkalmat találni, mint ennek a novelláskötetnek az értékelése. Az első pillantásra vékonykának tűnő kiadványban másfél tucatnál is több - öt fő szempont szerint csoportosított - történet várja, hogy felfedje titkait az olvasó előtt, gondoskodjon a szórakoztatásáról vagy éppen a borzongásáról.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 240 oldal
Borító ár: 2.990 ,- Ft
Kiadói sorozat: Delta Vision Exkluzív
Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható.

A szerző egyéb regényei:
Vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse,
Lidércnyomás, Lángmarta örökség
Attila koporsója
Túlontúl
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a kötetet, akkor az a kifejezés csak a "sokszínűség" lehetne. De mivel ez a szűkszavúság rám egyáltalán nem jellemző, ezért kifejtem bővebben: a kiadványban található novellák terjedelemben, stílusban, mondanivalóban és hatásban is teljesen eltérőek egymástól, ezért biztosan állíthatom, hogy mindenki megtalálja benne azt, ami a legközelebb kerül a szívéhez, esetleg véglegesen rabul is ejti ezt a létfontosságú szervet.

Mielőtt még részletesen belemélyednék a novellák értékelésébe, meg kell említenem a nem éppen mindennapi bevezetőt, amelyhez hasonlót eddig egyedül csak Neil Gaiman Tükör és füst című novelláskötetében olvashattam. Az, hogy ennek a gyűjteménynek az elejére egy hasonló stílusú bevezetés került, szintén megvan a maga története, amelynek sztoriját - az alkotás folyamatának, a novellák keletkezésének, ihletésének bemutatása mellett - a szerző szintén megosztja az olvasóival.

"A művész akkor képes a legjavát nyújtania a tehetségének, ha van közönsége."

A kellő hangulat megteremtését követően akár fejest is ugorhattam volna az elbeszélések tengerébe, ha nem vonta volna el a figyelmemet rögtön az első fejezet elején szereplő rajz, amelyet hosszú percekig bámultam - majd tettem ezt minden egyes alkalommal ahányszor csak egy újabb novellába kezdtem, vagy egy újabb szakaszhoz érkeztem. Mert ez a kötet illusztrált is: visszafogottan ugyan, de rajzok díszítik, amelyek csak első pillantásra tűntek egyszerűnek, de ha a jobban megnéztem őket, akkor bizony rájöttem, hogy összetettek, beszédesek, titkokat rejtenek, és mindezek mellett még előre is vetítik az adott történetcsokor által megfestett hangulatot.

Képtelenség lenne minden egyes novelláról kifejtenem, hogy milyen érzéseket keltett bennem, mit is gondolok róla, illetve mennyire nyerte el a tetszésem, ugyanakkor általánosságban sem tudok beszélni a kötetről, mert azzal csak azt érném el, hogy a színes forgatagot beszürkíteném, ezáltal elveszne a rengeteg élmény, amit kaptam és átéltem. Mi is lehetne az a megoldás, amelynek során a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad? Gondoltam egyet. Azt találtam ki, hogy minden fő blokkból kiválasztom a kedvencemet, a többi műre pedig csak érzések szintjén utalok, ha nagyon mondani akarok róla valamit. Mindjárt kiderül, hogy mennyire kivitelezhető ez az elképzelés.

Ugyan már utaltam a terjedelembeli különbségre, de még nem fejtettem ki bővebben a gondolataimat erről a témáról. Úgy gondolom, hogy a Szörnyek között: misztikus valóság című fejezet novellái erre kifejezetten alkalmasak, hiszen a kötetben található öt darab egyperces novellából négy ebben a blokkban olvasható - bár az is igaz, hogy a legnagyobb karakterszámmal egy másik szakasz írása büszkélkedhet. A fejezet mindegyik novellája erős, ugyanakkor ütős is egyben, a legtöbbjéről el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz majd a vége, de Ági egy jól sikerült csavarral mindig elérte, hogy kedvemet leljem a befejezésben, néhány esetben pedig az utolsó mondat függvényében újra is kellett értékelnem az olvasottakat.

A kategóriába sorolt nyolc írás közül nehéz volt kedvencet választani, mivel több is jó eséllyel pályázott erre a címre, de végül sikerült döntésre jutnom, és ebben nagy szerepe volt egy olyan lénynek, amelyről eddig még biztosan nem olvashattam máshol - a zombiangyalról van szó. Valószínűleg nem véletlen, hogy ez a nem mindennapi teremtmény a kötetnek is címet adó "Embertelen jó" című novellában tűnik fel - ha megdőlnek a törvények, akkor már csak a rendhagyóhoz lehet fordulni végső megoldásként.

Egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy a Boriverzum - "Magyar nyakba magyar szemfog!" fejezet írásait olvastam el a legrövidebb idő alatt - mondhatni, hogy ezek csúsztak a legjobban. Nincs ebben semmi különös, hiszen a Borbíró Borbála sorozat köteteiből jól ismert világ, illetve azok szereplői elevenedtek meg a lapokon - no, és ezekben az írásokban találkoztam a legtöbb, a korábbiakban már megkedvelt humorral.

Három előzménytörténet szerepel a blokkban, amely kiegészül egy olyan írással, amelyhez szükséges legalább az első rész, a Vámpírok múzsája eseményeinek ismerete, illetve egy különálló, de nagyon tanulságos és különleges szerkezetű szösszenettel. Ezek közül kellett tehát kedvencet választanom, és be kell vallanom, hogy ebben az esetben sem voltam könnyű helyzetben. A "Talpra, Bori!" és a "Bőrkabát" című írások versengtek egymással hosszú ideig az első helyért, és abban, hogy Holdas Katát végül legyőzte Béla és az ő bőrkabátos sztorija, nagy szerepe volt a novellát színesítő szonettnek, amely egy zseniális átirata az eredetinek. Ha tehetitek mindenképpen olvassátok el!

A Pokoli dimenziók: Moszkva téri történetek fejezetben három írás szerepel, a fő motívuma mindegyiknek ugyanaz: az emberek az idők során kitermelték az agyagot a Pokol egyik kapuja elől, majd az így keletkezett gödröt vízzel töltötték fel, később ennek a helyén jött létre a tér. Külön érdekessége ennek a ciklusnak, hogy - a többi fejezet írásaival ellentétben - ebben az esetben van némi kapcsolat, halvány összefüggés a novellák között, az alaphangulat is egységesebbnek tűnt.

Hosszú morfondírozást követően a "Hegedűs a tóparton" című írás hangulata és mély mondanivalója nyert a "Színes tangák" című, bolondosnak tűnő, de nem kevesebb igazságot és rejtett üzenetet tartalmazó elbeszélésével szemben. Mondom, egyedül a bennem keltett érzések miatt választottam a lámpaoszlop mellett ülő, a Pokol kapujához átokkal hozzákötött nyomorultak zenéjét játszó hegedűs megható és egyedi történetét, amely mélyen magában hordozza az ígéretet és a reményt. A kötet összes írása közül ez a sztori volt a legkedvesebb a szívemnek, ez érintette meg leginkább a lelkemet.

A Szívhangok: Megállók a jövőben egy olyan blokk, amely a sci-fi műfaját képviseli az egyébként erősen fantasy beütésű köteten belül - azt viszont nyugodtan kijelenhetem az olvasottak alapján, hogy Ágitól ez a műfaj sem áll messze. A három, egyenként is meghatározó és különleges írás között nincs közvetlen összefüggés, de létezik egy közvetett kapocs: a szerelem és a szeretet, a pillanatok, az emlékek és a gondolatok fontossága. Nekem a különleges szerkezetű "Szív" című írás nyerte el leginkább a tetszésem: a gondolattranszformáció alkalmazásával vezetett hajónapló kétfajta - szűrt és szűrés nélküli - verziójának megismerése különleges élményt nyújtott - természetesen a csattanók és gondolatébresztők sem maradtak el.

Az utolsó szó jogán című fejezettel nem volt nehéz dolgom, mert mindössze egy, terjedelmében is rövidke - egyperces - novellát tartalmaz, amelynek címe: "Az Alkotó pihen" - a választás tehát nem volt nehéz. Ha belekezdenék az elemzésbe, az valószínűleg hosszabb lenne, mint maga az írás, ezért nem cifrázom: jó volt, olvassátok el.

Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül került a kötet végére ez a rövid iromány, ugyanakkor azt is nagyon remélem, hogy - figyelembe véve a karácsony előtti megjelenést - Ági azóta már túl van a pihenésen és javában dolgozik a következő Borbíró Bori köteten. Bár annak sem lennék ellenére, ha a múzsa csókja hatására esetleg további novellák születnének és jelennének meg, mert ez elképesztően sokszínű és hihetetlenül jó volt!


A novelláskötetről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.


2015. május 8., péntek

Karen Chance: A hajnal átka (Cassandra Palmer 4.)

Három újraolvasott kötet után végre elérkeztem a negyedik részhez, amellyel immár ténylegesen is csökkenthettem a 2015. évre előirányzott várólistámat - méghozzá egy nem is akármilyen történettel, egy egészen kimagasló minőségű sorozattal, amely már a harmadik kötet után a kedvenceim sorát gyarapítja.
Sokan fellélegeztek akkor, amikor a harmadik kötet megjelenése után félbemaradt remek sorozat a Cor Leonis Kiadó "személyében" új hazai pártfogót talált, és megnyílt az út a folytatás lehetősége előtt. Ráadásként bekövetkezett a teljes megújulás, mert a zűrös életvitelű látnok kalandjait hófehér papírra nyomtatva, igényes és tartós kötésben, tetszetős köntösbe burkolva vehették a kezükbe az olvasók. Egyetlen dolog nem változott és ennek kifejezetten örülök: a fordító ugyanaz maradt - Bertalan György pedig továbbra is remek munkát végzett. Hatalmas piros pont a kiadónak, hogy egyidejűleg javított a kiadás minőségén és figyelt a szöveg egységességére.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 460 oldal
Fordította: Bertalan György
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: Curse the Dawn
Sorozat: Cassandra Palmer
Előzmény:
1. Megérint a sötétség
2. Árnyak vonzásában
3. Átölel az éjszaka
Folytatás:
5. Holdvadász
6. Tempt the Stars
7. Reap the Wind
Kiegészítő kötetek:
0,5. The Gauntlet
0,6. The Queen's Witch
2,5. The Day of the Dead
4,1. A Family Affair
4,2. Shadowland
Kategória: urban fantasy, paranormális
Cassie jó néhány dolgon ment keresztül az elmúlt hetekben: akaratlanul is a nyakába szakadt a világ első számú látnokának munkája, a Pythia tisztsége, majd a geis kínozta meg őt és a vámpírok Szenátusának egyik megbecsült tagját. Ellenségei száma sem fogyatkozott, hanem inkább gyarapodott: a mágusok két, egymással is hadban álló csoportosulása mellé felsorakozott a sötét tündék királya, aki a Codex Merlinire feni a fogát, a Pokol démonlordja, Rosier, akinek Cassie a büszkeségét tiporta lábbal, valamint maga Apolló, akitől egyébként a Phytiák hatalma is származik. Nincs tehát olyan szeglete a világnak, a természetfelettinek, illetve az egyéb síkoknak, amelyek ne akarnák azt, hogy a lány véglegesen kilehelje a lelkét.
Ha pedig az elődödtől nem kaptál útmutatást az egyébként zabolátlan erőd használatához mielőtt azt "megörökölted", akkor irány a múlt, ahol még él az, akitől kérdezhetsz - ezt a technikát alkalmazza Cassie is, de csak annyit ér el vele, hogy mind a múltban, mind pedig a jelenben bajba kerül a kis kiruccanása miatt. Főleg úgy, hogy Pritkin végre elintézte a már oly régóta esedékes találkozót az Ezüst Kör vezetőjével, de valami nem stimmel... Kiben bízhat meg Cassie egyáltalán? Vajon mindenki csak a Pythia hatalmára, annak irányítására és az abból származó haszonra hajt?

Ha valaki eljutott idáig a sorozat olvasásában, akkor már hozzászokhatott ahhoz, hogy Karen Chance őrületes tempót diktál - most sincs ez másként. Cassie természetesen egyik lehetetlen, az ő felbukkanásáig elképzelhetetlen és életveszélyes helyzetből a másikba kerül, miközben körülötte minden romba dől - ráadásként még látomások is gyötrik, az erő üzenni akar neki, de az így kapott üzenetek értelmezése nem egyszerű.

A történet tempója és a könyv eleji káosz továbbra is könnyen elrettentheti a felkészületlen - három kötet után van még ilyen? - vagy esetleg a sorozat iránt nem eléggé elhivatott olvasót. Bevallom, hogy a regény első harmadán magam is eléggé fanyalogtam, mert túlzónak találtam a káoszt, és úgy éreztem, hogy már megint kihúzták a lábam alól az ismerős talajt, az új információk hatalmas mennyisége csaknem agyon nyomott. Pedig lényeges tudnivalókat rejt az a fejetlenség, zűrzavar és rengeteg akció, amely a regény első harmadára oly jellemző - érdemes tehát odafigyelni a részletekre.

A szerző rengeteg szereplőt mozgat és időnként beleesik abba a hibába, hogy egyes lényeges karaktereket jó néhány fejezeten keresztül mellőz - van, akinek az esetében annyira nem tűnik fel a hiány, de olyan is van, akinek esetében ez határozottan érződik. Legalábbis én ezen a magánvéleményen vagyok. Már éppen megállapítottam magamban, hogy ez a kötet nem fog a harmadik rész nyomába érni, amikor olyan fordulatot vett és olyanok alakították a cselekményt, ami és akik miatt ismét boldogan vetettem magam a sorok, illetve az oldalak közé.

Apolló és a nimfák (A kép INNEN.)
Eddig sem tettem és ezután sem csinálok titkok belőle: Pritkin fan vagyok! A regénynek is azt a részét kedveltem igazán, amikor ő és Cassie közösen voltak szenvedő alanyai az aktuális eseményeknek, mert elképesztően jó párost alkotnak együtt és imádom, ahogy a helyzeteket - no és egymást - kezelik. Ha már itt tartunk, akkor azt is elárulom, hogy a történetnek azt a részét untam kissé, amikor az említett szőke mágus nem volt jelen - és hiába volt ott Mircea, meg sokan mások, az érzés és az élmény valahogy nem volt ugyanaz. Mircea - már csak a kora és a betöltött pozíciója szempontjából is - inkább visszafogott, elegáns és megfontolt, no és végtelenül titkolózó - amolyan tipikus vámpír -, amivel nem igazán lopta be magát a szívembe. Pedig vámpírhoz képest nem rossz figura ám, de akkor is...

Már majdnem sikerült könyvvel a kezemben álomba merülnöm, amikor egyszer csak, mint derült égből a mágus, megjelent Pritkin és nem kellett pár keresetlen kijelentésnél több, hogy felrázzon az olvasott szöveg, amelynek az lett az eredménye, hogy még hosszú időt töltöttem el a történet társaságában aznap, és nagyon jól esett, amit olvastam.

A rengeteg akció, az általam annyira kedvelt humor és számtalan nevetésre késztető szituáció mellett a történet is haladt azért előre. Ebben a részben Cassie múltja volt soron, az ő - előtte is ismeretlen - titkairól, a Phytia hatalmának működésének részleteiről rántja le a leplet a szerző, illetve a világ leírása is bővül valamicskét - hihetetlen, hogy még van hová -, ismét új lények jutnak lényeges szerephez.

Ouroboros (A kép INNEN.)
Továbbra is az a véleményem, hogy vannak fölösleges szálak a történetben: nekem például egyáltalán nem hiányoznak a selejt maffia körüli bonyodalmak - ahogy gondolom Cassanovának sem -, de ha később ezeknek az apróságoknak fontos szerepük lesz, akkor talán hajlandó leszek megbocsátani a mostani indokolatlan, jelenleg leginkább időhúzásnak tűnő jelenlétüket és az általuk generált problémákat. Azt sem hallgathatom el, hogy ezzel ellentétben vannak más szálak, amelyek viszont erősen hanyagolva lettek és már kötetek óta nyugvó állapotban vannak, éppen csak néha, pár mondat erejéig bukkannak fel, mintha az írónő emlékeztetni akarná magát, illetve az olvasóit is arra, hogy nem felejtkezett el az események egy részéről.

Minden kezdeti kétségem ellenére a történet szálai és a szinte követhetetlen fejetlenség mögött húzódó okok végül összeálltak és magyarázattal szolgáltak mindenre - bár volt, amit a nyakatekertsége miatt nem sikerült első olvasatra tökéletesen átlátnom és a megfelelő helyre kapcsolnom, de azért csak összejött a dolog. Az elégedettségemet talán csak az rontotta el, hogy a hatalmas probléma végső megoldása - a felvezetés bonyolultságával ellentétben - nagyon gyorsnak és egészen egyszerűnek tűnt. Hozzáteszem, hogy nekem - mert a szereplőink azért másként élték meg ugyanazt a helyzetet.

Mindent összevetve is ez a kötet is egy nagyon jó rész volt: még mindig tetszik a lendülete, kedvelem a legtöbb szereplőjét és nincs ellenemre az sem, ahogy a szerző a szálakat csavargatja, újabb lényeket és ragyogó ötleteket sző a történetbe. Határozottan bejön nekem, hogy nem kíméli a szereplőit - a végletekig ugyan nem megy el, de a lestrapált állapot tutira garantált.

Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy én bizony nagyon megkedveltem ezt a sorozatot és nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik szívesen elmerülnének egy akcióban bővelkedő, jól felépített urban fantasy történetben. Folytatom is a következő résszel. :)


2015. május 6., szerda

A Locus-díj idei jelöltjei és a hazai megjelenések

2015. május 04-én kihirdették a Locus-díj döntőseinek idei listáját. Az eredeti cikket ITT lehet megtekinteni, az alábbiakban pedig a jelöltek rövidített listáját szerepeltetem. Piros színnel jelöltem az adott művek magyar vonatkozásait (meglévő vagy várható megjelenéseket) - a megjegyzések az időközben felbukkanó információk felhasználásával idővel természetesen bővülhetnek.

SCIENCE FICTION NOVEL
FANTASY NOVEL
  • The Goblin Emperor, Katherine Addison (Tor) (GABO Kiadó, 2015.)
  • Steles of the Sky, Elizabeth Bear (Tor)  - A Végtelen ég sorozat első része (Szellemek hegyei) megjelent (Könyvmolyképző Kiadó, 2015.)
  • City of Stairs, Robert Jackson Bennett (Broadway; Jo Fletcher) - (Agave Könyvek 2016.)
  • The Magician’s Land, Lev Grossman (Viking; Arrow 2015) - (Agave Könyvek 2016. - A trilógia első része - A varázslók - a Könyvhétre jelenik meg.)
  • The Mirror Empire, Kameron Hurley (Angry Robot US)
YOUNG ADULT BOOK
  • Half a King, Joe Abercrombie (Del Rey; Voyager UK) - Az uralkodó (Athenaeum, 2015.)
  • The Doubt Factory, Paolo Bacigalupi (Little, Brown) (GABO Kiadó, 2015.)
  • Waistcoats & Weaponry, Gail Carriger (Little, Brown; Atom)
  • Empress of the Sun, Ian McDonald (Jo Fletcher; Pyr) - Az Örökkévaló sorozat első része (Síkvándor) megjelent (GABO Kiadó, 2015.)
  • Clariel, Garth Nix (Harper; Hot Key; Allen & Unwin) A Régi királyság sorozat első része (Sabriel) megjelent (GABO Kiadó, 2015.)
FIRST NOVEL
NOVELLA
NOVELETTE
  • “Tough Times All Over”, Joe Abercrombie (Rogues) - Zsiványok (Fumax Kiadó, 2015.)
  • “The Hand Is Quicker”, Elizabeth Bear (The Book of Silverberg)
  • “Memorials”, Aliette de Bodard (Asimov’s 1/14)
  • “The Jar of Water”, Ursula K. Le Guin (Tin House #62)
  • “A Year and a Day in Old Theradane”, Scott Lynch (Rogues) - Zsiványok (Fumax Kiadó, 2015.)
Ahogy a felsorolásból is látszik, több magyar kiadó is jó érzékkel válogatott a tavaly megjelent kiadványok közül és igyekszik a magyar olvasók számára a minőségi történeteket elhozni.

Az Agave Könyvek kiadó az alábbi közleményt állította össze a Locus-díj jelöltjeinek kihirdetésével kapcsolatban, amelyet nagy lelkesedéssel olvastam, illetve legalább ugyanilyen örömmel osztom meg veletek is a kapott információt:

"Az amerikai Locus magazin a világ legismertebb SF magazinja*, a műfaj ismert szerzői és szakírói szerkesztik lassan 50 éve. A tevékenységük túlmutat a havonta jelentkező lapszámokon, számos fontos SF rendezvénynek is ők a szervezői, amire a világ minden tájáról érkeznek meghívottak, illetve évente egyszer kiosztják a Locus-díjakat is, melyet mára a Hugo és Nebula mellett a legfontosabb SF irodalmi díjként ismernek el.

Tegnap jelentették be az idei jelöltek rövid listáját, melyen nagy örömünkre számos szerzőnk található és egy igazi kuriózum is: Jeff VanderMeer teljes Déli Végek-trilógiája*** jelölést kapott, s ilyenre korábban még nem volt példa (azért volt most lehetséges, mert mind a három kötet tavaly jelent meg). Ezen kívül VanderMeer további két jelölést kapott, a legjobb antológiában a The Time Traveler’s Almanacért, amit a feleségével, Ann VanderMeerrel közösen szerkesztett és állított össze, illetve szintén a feleségével közösen jelölték őt a legjobb szerkesztő kategóriában is.

Számos más szerzőnk is megtalálható a jelöltek listáján: szintén a legjobb sci-fi regények közé válogatták be John Scalzi Bezárt elmék és William Gibson A periféria című művét is, míg a legjobb fantasy regények közt Robert Jackson Bennett a City Of Stairsszel, Lev Grossman pedig a The Magician's Landdel került be (mindkettőt jövőre tervezzük kiadni; Grossman regénye egy trilógia befejezése, ennek az első részét már most a Könyvhéten kiadjuk A varázslók címmel). Rendkívül örülünk a jelöléseknek, melyek mutatják, hogy a hazai olvasók is lépést tarthatnak a kortárs SF irodalommal, a legfontosabb regények időben elérhetőek magyarul is.
A Locus-díj nyerteseit június 28-án hirdetik ki." **


A GABO Kiadó is örömmel újságolta el, hogy a listáról négy könyv megjelentetését is tervezik az idén, illetve négy másik szerzőjük is felkerült a jelöltek közé. 


Nos, azt hiszem, hogy igazán elégedettek lehetünk. Részemről hálás köszönetem a szemfüles, az SFF világában naprakész kiadóknak és a rengeteg új és színvonalas megjelenésnek!



*Locus Magazin: alapítva 1968-ban, internetes változata, a Locus Online 1997 óta működik.
** Az Agave Könyvek kiadó által összeállított közlemény részlete.
*** A Déli Végek-trilógia köteteiről én is kifejtettem a véleményem.


 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons