Könyvekben és olvasmányokban gazdag Boldog Új Évet Kívánok!

Folytatás »

Lauren Blakely: Kőkemény

A regény borítója és a fülszöveg stílusa valami hasonlót ígért, mint a Gyönyörű sorozat kötetei, vagy éppen Emma Chase Behálózva sorozatának történetei: szenvedélyt és humort - mindezt a férfi főszereplő szemszögéből. Bár a romantikus és erotikus történetekkel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de néhanapján még én is elcsábulok és pironkodva ugyan, de bevallom, hogy gyengéim a pasi szemszögből megírt történetek - amelyeket szorosan követnek a váltott nézőpontú regények. Tudom, hogy az egész csak hamisítvány, hiszen a szerzők a legtöbb esetben nők, de akkor is. A gyengeségek azért vannak, hogy leküzdjük őket, de néha el kell buknunk, hogy érezzük a hatalmukat, és ez nálam most pont egy ilyen eset volt.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 286 oldal
Fordította: Márton Andrea
Borító ár: 3.590,- Ft
A mű eredeti címe: Big Rock
Sorozat: The Men of Rom Com
Folytatás:
2.) Mister O
3.) Well Hung
Kategória: romantikus

Egyéb: ekönyvként is kapható

Szóval ott tartottunk, hogy szenvedély és humor... Spencer Holiday egy ismert New York-i aranyifjú, amolyan röptében a legyet is stílusú pasi, aki miután eladta az egyik befutott ötletét, a Boyfriend Materialt, korábbi egyetemi ismerősével közösen megnyitotta a The Lucky Spot bárt - amelyből most már három is üzemel Manhattenben. Charlotte és Spencer régóta ismerik és jól kiegészítik egymást. Spencer apja végre megtalálta a megfelelő vevőt az ékszerboltja számára, a vevő azonban túlontúl konzervatív, ezért az eladónak is oda kell tennie magát - Spencer aranyifjú hírneve ebben az esetben nem túl nyerő. A helyzet és az üzlet megmentése érdekében Spencer súlyos hazugságba keveredik: vőlegénynek vallja magát - a kijelentés után pedig már nincs visszaút, mindenkinek oda kell tennie magát a színjátékban. Persze az előadáshoz partner is kell, aki nem is lehet más, mint Charlotte, a régi és mindenre kapható barát.

Igazság szerint ennek a könyvnek a borítója olyan, mint a főszereplője: pont annyira nagyképű és van eltelve magától, hogy az már-már zavaró. Mert Spencer ilyen: huszonnyolc éves, egyedülálló, gazdag, jóképű és úriember. Ugyanakkor vannak szabályai, amelyeket minden esetben betart: először mindig a nőnek szerez örömöt, nem kötődik senkihez és soha, de soha nem viselkedik seggfejként - és természetesen azt hiszi, hogy mindent tud a nőkről. Aztán belekeveredik ebbe a jó nagy csávába és kiderül, hogy a nők tudnak még meglepetést okozni a számára - sokkal többet, mint azt feltételezte volna.

Számomra ez a történet teljesen egyértelmű volt és nem szolgált túl sok izgalommal - bár attól még lehetett volna szórakoztató és szenvedélyes, de sajnos egyik esetben sem sikerült megütnie azt a szintet, ami miatt emlékezetesnek mondanám. Spencer stílusától az elején rendesen forgattam a szemem és néha még a fogam is csikorgattam, mert bizony eléggé el volt telve saját magával és önnön nagyságával, tökéletességével, meg a mindenféle tudásával - és persze a farka nagyságával, meg az általa nyújtott teljesítménnyel. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált már a legelején, hogy még véletlenül sem az a vagány csávó, akinek beállítja magát, hanem inkább későn érők táborába tartozó jófiúk egyike. Későn érő a drágaságom, mivel huszonnyolc éves korára még csak odáig jutott, hogy egyik virágról a másikra szállt, ugyanakkor részleges színvaksága miatt nem vette észre a kertben nyíló legszebb és legpompázatosabb virágot, vagyis pont azt a nőt, aki végig ott volt a szeme előtt.

Charlotte szempontjából nyilvánvaló, hogy már az egyetem óta szerelmes a pasiba, de miután nem keltette fel nőként az illetékes érdeklődését, ezért ahhoz a nagyon fájdalmas és végtelen türelmet igénylő cselhez folyamodott, hogy barátként - és üzlettársként - maradt a közelében, reménykedve az esetleg bekövetkező változásban. A kamu eljegyzés tehát Charlotte számára igazi mentőöv, lehetőség, hogy más szerepkörben is megmutatkozzon Spencer előtt - bár a szerző próbálja úgy beállítani, hogy Spencer is megmenti kamu menyasszonyát annak volt barátjától.

A lényeg végül nem más, mint hogy Spencer szembesül az érzelmeivel: először egy bizonyos testrészén keresztül, majd az agyával is felfogja azt, amit végül is már korábban is illett volna magával tisztáznia. Amit még mindenképpen meg kell említenem a regény jellemzőjeként - mindenki eldönti maga, hogy ezt előnyként vagy hátrányként értékeli -, hogy nem tartalmaz érzelmi hullámvasutat, hanem teljesen kiegyensúlyozott a cselekménye - sőt még a szereplők lelkivilága is. Minden megy a maga útján, lassanként megvilágosodik a főhősünk és a végén tényleg úriemberként - meg persze szerelmes férfiként - viselkedik, nem csak azt állítja magáról.

Viszont pont a kiegyensúlyozott cselekmény és lelkiállapot miatt nem érződött számomra a szenvedély mértéke, így viszont laposabb és kiszámíthatóbb lett az egész történet. Igazából nem vártam a regénytől sokkal többet, mint amit kaptam - talán a szenvedélyből kellett volna valamivel több. Igazából egy délután alatt abszolválni lehet a történetet és nem is igazán érdemes többet az olvasására szánni, viszont arra a délutánra kellemes kikapcsolódást nyújt. Egyébként szegénykém olyan tizenkettő egy tucat, nem emelkedik ki a kategória többi írása közül, bár tény, hogy az írásmódja valamivel igényesebb - és talán szórakoztatóbb -, mint némelyik hasonszőrű társáé. Csak az a baj, hogy nekem ez így kevés és eléggé lagymatag, tényleg olyan tizenkettő egy tucat, semmi kiemelkedő és maradandóan emlékezetes. Egy olvasást persze megért és nem érzem úgy, hogy elpocsékoltam az olvasásra fordított időt, mert amíg benne voltam a történetben, addig sodort magával - csak miután elkezdtem rajta agyalni, éreztem úgy, hogy olvastam már ennél sokkal jobbat is.

Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a terjedelméhez és a kivitelezéséhez és a kapott élményhez képest a könyv piszok drága - vagy inkább azt mondom, hogy pofátlanul borsos az ára.

Folytatás? Talán. A "Mister O" cím nem valami vonzó, de Nick érdekes figurának tűnik, Talán majd egy gyenge pillanatomban engedni fogok a fülembe suttogó kisördögnek...

Folytatás »

Várólista - 2016. december

A nagy karácsonyi könyváradat első jelei már szeptemberben is látszódtak, a tetőpont - véleményem szerint - november hónapra tehető. December hónapra, amikor már kérdéses, hogy a kötet eljut a könyvesboltokba és az olvasókhoz a nagy ünnep előtt, már csak azok a kiadványok maradtak, amelyeknek megjelenése valami miatt - technikai probléma, nyomdai túlterheltség, stb. - elcsúszott. Ennek eredményeként tehát még az ünnep hónapjában is jelentek új és ígéretesnek tűnő könyvek, bár korántsem olyan mennyiségben, mint a megelőző időszakban. Szemezgettem egy kicsit ezek között a kései megjelenések között.

Rég hallottam - legalábbis, ha nem régi regényeinek újra köntösben való megjelenéséről volt szó - Carlos Ruiz Zafón-ról, aki ezúttal egy ifjúsági regénnyel jelentkezett. Bár a kamasz szereplőktől mostanában igyekszem távol tartani magam, de a Marina nagyon érdekel, kötelező vétel. Az ok? Mert Zafón írta. Tőle, a nagy mesélőtől bármikor, bármit. A történetet ezúttal az Európa Kiadó vette gondozásba.

Még éppen csak belekóstoltam a Napnak fénye ciklusba, de már itt is van az eléggé terjedelmes harmadik rész - mindjárt két kötetnyi kaland. J. Goldenlane hosszú kihagyás után tért vissza és azóta sem hagyja unalomba fulladni az olvasói hétköznapjait, sőt mi több, ünnepnappá változtatja azokat - a Delta Vision, mint a kiadója pedig ebben méltó partnere. A Csillagok szikrái I. és II. kötetében állítólag összeérnek az előzmények szálai. Tutira rajta van a beszerzési és olvasási listámon - méghozzá előkelő helyen.

A Főnix Könyvműhely mostanában nem annyira aktív, mint korábban volt, de Vivien Holloway Mechanikus farkas című novellája, a Vinie Langton történetek legújabb, sorozatban ötödik darabja ennek ellenére is megjelent. Az ügyesebbek pedig még a karácsonyfa alá is odacsempészhették meglepetésként.

Szergej Lukjanyenko az Őrség-sorozattal valami mást alkotott, mint amit megszoktunk - kicsit oroszos, kicsit másféle. Az univerzum színesítésében többen is közreműködtek, de az igazi, aki tényleg érti a Másfélék gondolkodását, az maga Lukjanyenko. Némi kitérőt követően végre ismét a szerző regényét tarthatja kezében az olvasó, az Egyesült Őrség a ciklus záró darabja. Állítólag. A kötetet ezúttal is a Metropolis Media Kiadó hozta el a magyar olvasóknak.

A Fumax Kiadó egyik legismertebb szerzője lett Anthony Ryan, akitől a kiadó gondozásában ezúttal egy új sorozat, a Draconis Memoria trilógia első kötete, Az ébredő tűz jelent meg. Hősök és sárkányok vannak benne, ezért nem kérdés, hogy számomra kihagyhatatlan a regény beszerzése - annak ellenére, hogy még a szerző előző trilógiáját sem fejeztem be. 

A Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi könyvdömpingje szerintem inkább félelmetes és ijesztő, mint ésszerű, de évek óta így jár el a kiadó, szóval biztosan bejött nekik ez a technika, különben nem alkalmaznák. Ebből következik, hogy még decemberre is jutott a megjelenéseikből. Amíg On Sai megkezdett sorozatainak újabb részei készülnek, addig sem maradnak az olvasók élmény nélkül: az Esővágy egy novelláskötet. Bár a novellákból az évre már bőven kijutott - és nem is mindegyik győzött meg a kiválóságáról -, de ennek a válogatásnak a megismerését nem fogom kihagyni.

Karen Rose legújabb könyvének megjelenése is a csoda kategóriába tartozik, mert amikor már mindenről lemondtál és mégis rendelhetővé válik, a megjelenés dátuma is belátható időtartamú, akkor az tényleg maga az elképzelhetetlen. A Közelebb, mint hinnéd ráadásul nem egy korábbi írás, hanem tényleg a legújabbak közül való. Ez a kötet a Romantic Suspense sorozat tizenhatodik darabja, azon belül pedig a Faith Corcoran alsorozat első darabja. Most már csak az a kérdés, hogy a tizenhatból az első három és a hiányzó hat regény mikor fog megjelenni? De mindennek örülni kell, szóval elégedett és boldog vagyok a majd nyolcszáz oldalas új szerzeményemmel.

Leylah Attar The Paper Swan - Papírhattyú című regényére első, de még második alkalommal sem figyeltem fel, csak amikor sokadszorra került elém a borító és kezdtek befutni az első értékelések, akkor néztem meg jobban a kiadványt. Állítólag brutálisan kemény és megrázó történet. Most azon a ponton vagyok, hogy meg kellene próbálkozni az olvasásával.

Annyi, de annyi regény szól arról, hogy férfi szemszögből ismerjük meg a kapcsolat alakulását - ezek a leírások mindig eltérők, más nézőpontot adnak, mint a női oldal. Egy probléma van csak az egésszel: a férfi szemszöget is ugyanaz a női szerző írta, aki a női nézőpontot. Felmerül tehát a kérdés, hogy a női szerző hogyan tud férfi aggyal gondolkozni és mennyire tekinthetők hitelesnek a leírtak. A Trivium Kiadónál megjelent Alex Fiddler regényére azért figyeltem fel, mert ezt a férfi szemszöget tényleg férfi írta. A Nem úrinőknek való regény egy örömfiú tizenkét hónapját mutatja be, egy pasi tetteit, a szexualitáshoz és a párkapcsolathoz fűződő gondolatait jeleníti meg. Az már csak később tudatosodott bennem, hogy az angolszász név magyar szerzőt takar, persze ez nem baj, csak meglepett a dolog. Szóval érdekelt az a férfi szemszög és mivel nem tartom magam úrinőnek, így nem is tartottam vissza magam a könyv beszerzésétől - és tuti olvasni is fogom.

Folytatás »

Könyvekben bővelkedő, békés, boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

A kép INNEN.

Folytatás »

Tammara Webber: Sweet - Édesem (A szív körvonalai 3.)

Jacquelin és Lucas kettőse, a kapcsolatuk alakulása maradandó olvasási élményt jelentett a számomra - mondjuk ez leginkább Lucasnak köszönhető. Meg természetesen a szerzőnek, aki mindent megtett azért, hogy az általa papírra vetett történet emlékezetes maradjon: komoly problémák, a másikra való odafigyelés és a kedvesség győzelme, az érzelmek mélysége, valamint gyönyörűen fogalmazott mondatok. Nem volt tehát kérdés, hogy olvasni akarok még a szerzőtől, ami azért is érdekes, mert a másik sorozata annyira nem érdekel, hogy még felé sem pillantottam - bezzeg ez, aminek azonnal beszereztem a folytatását. Ki érti ezt? Még én sem magamat, akkor hogyan várhatnám el, hogy más értse mikor és mit akarok éppen olvasni.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Kiadás éve: 2016.

Terjedelem: 386 oldal

Fordította: Komáromy Rudolf

Borító ár:

3.399,- Ft (kartonált)

A mű eredeti címe: Sweet

Sorozat: A szív körvonalai

Előzmény:

1.) Easy - Egyszeregy

2.) Breakable - Törékeny

Műfaj: romantikus, NA, sérült fiatalok

Pearl élete már gyerekkorában szorosan összekapcsolódott Boyce sorsával, pedig olyanok ők ketten, mint a tűz és a víz. Bár nem volt mindig így, de Pearl jelenleg jó körülmények között él, míg Boyce - túlélve a gyerekkorát, az apja folyamatos terrorját - már biztosítani tudja a saját megélhetését, kezdi úgy érezni, hogy nem csak a jelene létezik, hanem már jövője is lehet. Pearlt az anyja orvosi pályára szánja, a lány azonban mást akar és most érkezett el az idő, hogy ellent mondjon, hogy a saját elképzeléseit kövesse. Mindkettőjüknek megvan a maga problémája és ezt csak tetézi a másik közelsége, amelyre annak ellenére szükségük van, hogy leginkább csak a lelki fájdalmukat és a másik utáni vágyódásukat erősíti.

Bárhogyan is alakultak az előzmények, a beszerzését követően pár napon belül neki is estem a könyvnek és nem volt szükség túlzottan sok időre ahhoz, hogy befejezettnek nyilvánítsam. Annak ellenére is élveztem az olvasást és el tudtam merülni a történetben, hogy a cselekménye nem éppen mozgalmas, tele van lelki vívódással és jó néhány olyan helyzettel, amitől a fejemet vertem a falba. Tammara Webber stílusa biztosan közrejátszik abban, hogy ennyire magával tudott ragadni a történet, Pearl és Boyce életének alakulása, valamint a kapcsolatuk boldog és kevésbé örömteli pillanatai.

Halványan emlékeztem csak Boyce-ra a Breakable - Törékeny című regényből, de azt még az olvasás óta eltelt idő sem tudta kitörölni a memóriámból, hogy nem volt könnyű élete és persze ő maga is leginkább a balhés srác kategóriába volt sorolható. A mostani Boyce, aki sokkal jobban kitárja a lelkét, teljesen más oldaláról mutatkozott be, mint a korábbi történet emlékfoszlányaiban élő srác. Boyce felnőtt, megtalálta azt, amiben tehetséges és amivel szeret foglalkozni, ezt kiaknázva pedig lefektette az élete és jövője alapjait. Dicséretes, hogy a hányattatott gyerekkora ellenére is értékes felnőtt vált belőle, akinek magas iskolája ugyan nincs, de van kézügyessége, és - ami mindennél fontosabb - hatalmas szíve, vágya a szeretetre, a normális életre. A szerző Lucas után még egy imádni való férfi karaktert teremtett, aki annak ellenére erős, hogy egyben sérült és gyenge is. A két tulajdonság erősíti egymást: a fiú a gyengeségeiből merít erőt, azzal, hogy megpróbálja azokat megérteni, leküzdeni és felhasználni, valamint az erősségei teszik gyengévé, hiszen az érzelmeket nehéz befolyásolni.

Lassú ez a történet, az előzményeknél sokkal vontatottabb, nehezen lépünk egyről a kettőre, sok benne a lelki vívódás, a huzavona, a másik reakcióinak félreértelmezése, a saját érzelmek elrejtésére tett kísérlet. Egy idő után már kifejezetten idegesítővé válik, hogy a két főszereplő kerülgeti egymást, titkolózik a másik előtt, magába zárja az érzelmeit, barátot játszik, pedig többre vágyik, mint amit egy barátság adni képes. Nem cselekmény orientált, hanem az érzelmeket középpontba helyező történet ez.

Ami viszont nagyon tetszett, hogy a jelen mellett a múlt eseményei is fontos szerepet kapnak a történetben, a szálak szépen fonódnak egymásba és így könnyebb megérteni ezt a bonyolult kapcsolatot, a másik iránti mélységes tiszteletet és csodálatot, a gyerekkortól érő és egyre csak újabb rétegekkel gazdagodó gyengéd érzelmeket. Így lesz teljes a kép és egy idő után azt vettem észre, hogy együtt izgulok a szereplőkkel, mert érdekelt hogy mi lesz velük: a saját elvei mellett kiálló lánnyal és a határozott, de gyengédségre vágyó fiúval.

Már korábban is nagyon sajnáltam, de most még annál is inkább, hogy Vörös pöttyös besorolást kapott a regény - és az egész sorozat -, mert bizony inkább lenne helye a Rubin pöttyel díszített kiadványok között. Komoly téma, mély érzelmek, pikáns jelenetek, a felnőttkoruk elején járó, a saját útjukat és az egyéniségüket kereső fiatalok - kevés mindennek a vörös pötyi. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nyugodtan kézbe vehetik azok is, akik bár romantikus - végig érzelmes és a végén erősen cukormázas, mély rózsaszínbe forduló -, de mégis komolyabb olvasmányra vágynak. Bárhogy is esett ez az eset, nekem ez most nagyon jól esett - gondolom, hogy ehhez az is hozzájárult, mostanában nem éppen az ilyen típusú regények teszik ki az olvasmányaim zömét.

Folytatás »

J. Goldenlane: Napnak fénye (Napnak fénye ciklus 1.)

Eleged van a nyafogós és magukat vagánynak tartó, ugyanakkor a tükör előtti illegetéstől szabadulni nem tudó lánykákból? Unod a kalandnak álcázott tini szerelmi problémákat és vége vagy értelme nincs nyafogásokat? Félsz kézbe venni egy újabb trendi ifjúsági - vagy ahogy manapság nevezik young adult - regényt, mert tudod, hogy megint csalódni fogsz? Ha mostanában gyakran érzel így, akkor valószínűleg ugyanabban a kórságban szenvedsz, ami engem is megtámadott. Nos, ha ez így van, akkor nagy eséllyel az általam alkalmazott gyógymód is használni fog: kövesd a példám és  olvasd el ezt a könyvet. Miért is? Vissza fogod kapni a reményt, hogy nem minden YA regény szól a nyafogásról, illetve csak és kizárólag a főhős szerelmi életéről. Ráadásként még a szórakozás is garantált.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 492 oldal
Borító ár: 2.990 ,- Ft
Sorozat: Napnak fénye ciklus
Folytatás:
2.) Holdnak árnyéka
3.) Csillagok szikrái (2 kötet)
Kategória: kaland, sci-fi, akció
Akciós vásárlás a Delta Vision Webáruházban.

A szerző további művei:
Éjfél (új kiadásban is)
Farkastestvér (új kiadásban is)
Isteni balhé (új kiadásban is)
Pokoli balhé (új kiadásban is)
A herceg jósnője
A jósnő hercege
A Szélhámos és a Varázsló
Papírtigris
Csillagfény

Persze nekem sem ment ez ennyire könnyen. Egyrészt tartottam a regénytől mert azért magában hordozza a young adult klasszikus elemeit, másrészt tartottam a szerző stílusától, mert amikor annak idején olvastam tőle, akkor a humorát kissé soknak találtam és megfeküdte a gyomromat. Ugyanakkor nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy minden változik - ő is, én is -, az idő és a tapasztalat formál minket. Valami megmagyarázhatatlan ok miatt minden ellenérzésem ellenére nagyon akartam olvasni ezt a regényt és ezt a furcsa ellentmondást nem más oldotta fel, mint az, amikor a kezembe vettem a kötetet és belekezdtem a történetbe.

Valamikor a jövőben járunk - úgy kétszáz évvel később -, amikor az emberiség a hosszú éveken át tartó és mindenféle romboló technikát felvonultató háborúival kiirtotta a népesség jó részét, illetve a sugárzás miatt lakhatatlanná, művelhetetlenné tette a termőföldek nagy részét. A városok máshol épültek fel újra, de a lényeg nem változott: mindig lesznek elnyomottak, szerényebb körülmények között élők és mindig lesznek uralkodók. Hogy tulajdonképpen ki szolgál és kit, mindössze csak nézőpont kérdése.

Tien Naga-Hai Huang-Ti a Kínai Birodalom legújabb császára, a negyedik az Új Császárok sorában. Uralkodását még csak most kezdte, zsarnok, kegyetlen és kiszámíthatatlan apját követte a trónon, de egyesek máris hatalmának megdöntésére törnek. Sokaknak nem tetszenek újnak - már-már forradalminak - számító gondolatai és cselekedetei, köztük az, hogy hadserege vezetését egy droidra bízta - egy olyan birodalomban, ahol az intelligens tevékenységet végző gépeket, illetve az emberekbe épített mesterséges "kiegészítőket" határozottan elítélik. A Kínai Birodalom ragaszkodik a hagyományaihoz, miközben az Ausztrál Föderáció mesteri szintre fejlesztette az emberi test gépekkel és implantátumokkal való egyesítését, ezáltal kiemelkedő képességű egyéneket hozott létre. A Kínai Birodalom hadserege számbeli főlényében bízik, de vele szemben ott állnak az Ausztrál Föderáció szuperkatonái, a különbség pedig egyre kisebb: újabb háború közeleg. Tien Naga-Hai Huang-Ti nem akart császár lenni, de mivel ez a sors jutott ki neki részül, nem futamodik meg és ha már így adódott, akkor jó uralkodó akar lenni.

Ticca Min egy fiatal lány, aki új környékre költözik, akire az iskolája elvégzését követően - a szüleinek köszönhetően - biztos állás vár az egyik vállalat raktárában. Jövője egészen addig a pillanatig biztosnak tűnt, amíg a mesterségesen feljavított intelligenciájú macskája nyomába nem eredt a társasház alagsorában. Miközben Sicc Urat követi belebotlik a negyedik lakó, jóképű srácba, a tehetséges műszerészbe, majd - a macska vezetésével - együtt fedeznek fel egy haldokló embert, akinek titkos, de be nem fejezett feladatát meggondolatlanul magukra vállalják: át kell adniuk a császárnak - személyesen neki és senki másnak - egy memóriapanelt. De hogyan jut be két, a Kockanegyedekben felnőtt gyerek a császári udvarba és ad át titkos információt a császárnak? Na, innen válik érdekessé a történet.

Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, amikor a kezembe vettem a könyvet, de a végeredmény nagyon tetszett - sőt, már olvasás közben is kifejezetten kedvemre való volt az, amit átéltem. Mert annak ellenére, hogy a történet két lényeges szereplője kamasz korú, a cselekmény nagyon is okosan és logikusan felépített - mi több, furmányosan összetett és csavaros, mindezek felett pedig még élvezetes is. A humort már ki sem kell hangsúlyoznom, mert a szerző regényei esetében ez alapnak számít, ugyanakkor mindenképpen meg kell említenem, hogy a humor ebben az esetben nem túlzott, hanem teljesen a helyén van - éppen annyi amennyire szükség van, éppen ott és akkor üt, amikor kell.

Nem tudom, hogy a cselekményről mit mondhatnék, amivel nem árulok el túl sokat. Legyen elég annyi, hogy van ebben a kötetben árulás, cselszövés, kémkedés, akció, eltűnt császár, aki nem szégyell segítséget kérni és akinek a gondolkodása, kombinációs készsége elképesztő; két kamasz, akik merészségüknek és ügyességüknek köszönhetően sok helyre be-, illetve kijutnak és még annál is több képtelen helyzetbe kerülnek. Mindenféle titkok, illetve emberek és gépek, hagyományok és új lehetőségek, valamint birodalmak egymással szemben állása, hatalmi kérdések és egy lehetséges újabb háború elkerülése. Azt hiszem ennyi elég is, a többi részletet már a lapok rejtik.

Rengeteg kaland, mozgalmas cselekmény, ugyanakkor az események követése szempontjából éppen elegendő részletességű háttérvilág és kidolgozott karakterleírás jellemzi a regényt. A nézőpontok fejezetenként történő váltakozása lehetővé teszi, hogy az olvasó a történések minden részletét megismerje és bár ezzel az alkalmazott technikával minden információ elérhetővé válik, a meglepetések mégsem kerülhetők el - sőt, annál nagyobb megdöbbenést okoznak.

Bár egy sorozat része, de a történet az eseményeket tekintve lezárt, tökéletesen élvezhető a folytatások nélkül is - persze, ha már van folytatás, akkor egy ilyen kötet után nem érdemes kihagyni azt sem. Ticca és Lin következő kalandja is kifejezetten érdekel. Bár ha jól látom, akkor a következő részben elhagyjuk a Kínai Birodalmat és egy afrikai kalandba vágunk majd bele - más szereplőkkel, de remélhetőleg ugyanilyen élvezetes és olvasmányos kivitelezéssel.

Update: Zavart, hogy a sorozatnak nincs sorozatcíme, de nem voltam biztos benne, hogy nem csak az én figyelmemet kerülte el a dolog. Kiderült, hogy nem, tényleg nincs sorozatcím. Illetve eddig nem volt, de most már van, maga a szerző írta a következőt: "amíg nem találok jobbat, addig a kissé nagyképű „Napnak fénye ciklus” kifejezést fogom rá használni, pláne, mivel már írom a negyedik részt is." No, akkor ez a kissé nagyképű kifejezés nekem tökéletesen megfelel, ezért már alkalmazásba is vettem. :)

Folytatás »

Gena Showalter: Éjsötét szenvedély (Az Alvilág Urai 5.)

Az Alvilág Urainak alapötleténél a görög mitológia egyes elemeit vette alapul a szerző - persze az eredeti verziótól kissé eltérő módon. Pandora szelencéje, az abban fogva tartott és a szelence kinyitásakor kiszabadult csapások, a világ felett uralkodó Olümposzi istenek és egyéb elemek nem véletlenül tűnnek ismerősnek. Ebben a verzióban azonban amikor a csapásokat - vagyis jelen esetben a démonokat - újra befogták, azokat korábbi őrzőik testébe zárták, a harcosokat pedig a Földre száműzték. Ezzel az istenek örök rabságra kárhoztatták a pokol teremtményeit és örök büntetésre a bukott harcosokat. Mindez évezredekkel ezelőtt történt. Az Alvilág Urai a kezdeti tombolásukat követően mostanra már visszanyerték a testük és a cselekedeteik felett az uralmat, de az ellenségeik miatt továbbra sem pihenhetnek.

Értékelés: 6pont a 10-ből
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Kiadói sorozat: Insomnia
Terjedelem: 526 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Borító ár: 3.599,- Ft
A mű eredeti címe: The Darkest Passion
Sorozat: Az Alvilág Urai
A sorozat kötetei és főszereplői:
Előzmények:
1.) Éjsötét vágyak
Maddox (Erőszak)/Ashlyn Darrow (ember)
2.) Éjsötét csók
Lucien (Halál)/Anja (a Fejetlenség (kis)istennője)
3.) Éjsötét bosszú
Reyes (Fájdalom)/Danika Ford (ember)
4.) Éjsötét hangok
Sabin (Kétség)/Gwen (félig hárpia, félig angyal)
Folytatás:
6.) Éjsötét lelkek
Gideon (Hazugság)/Scarlet (Lidércnyomás)
7.) Éjsötét titkok
Amun (Titkok)/Haidee (halhatatlan Vadász)
8.) Éjsötét játszmák
Strider (Vereség)/Kaia (hárpia)
9.) The Darkest Seduction
10.) The Darkest Craving
11.) The Darkest Touch
12.) The Darkest Torment
13.) The Darkest Promise

Műfaj: paranormális, romantikus

A sorozat kezdő kötetében megismerkedtem a Budai-hegyekben álló erődjükben lakó Lordokkal, illetve az őket magukban hordozó démonokkal. Az első részben Maddox története kerül a középpontba, aki az Erőszak démonát hordozza magában. Majd Lucien, aki a Halál démonával kénytelen közösködni, kerül sorra és tárja ki az olvasói, illetve választott nője előtt a szívét. A harmadik részben Reyes és a testébe zárt Fájdalom démona küzd meg asszonyának védelme érdekében saját harcostársával, Aeronnal. A negyedik kötet Sabin, a Vadászok elleni küzdelem elszánt vezetőjének története, aki nem csak a világgal, de a benne raboskodó Kétség démonával is folyamatos harcban áll. A harcosok és párjaik egymásra találása mellett van egy köteteken átívelő szál, amely a háttérvilágot teszi egyre színesebbé, illetve a Lordok ősi kincsekért és az életükért folytatott küzdelmét mutatja be.

Az Éjsötét szenvedély, a sorozat ötödik kötete, Aeron, a Harag démonját őrző harcos története, aki mellé társául - és a férfi bosszantásául - egy angyal szegődik. Olívia örömhozó angyal, aki - miután a szárnyán megjelentek az aranypihék - szintet lép és harcossá válik, olyan angyallá, akinek kötelessége a démonok pusztítása. Feladatot kap: meg kell ölnie Aeront, a Harag démonának őrzőjét, akivel szemben gyengéd, már-már bűnös érzelmeket táplál. Mivel nem hajlandó végrehajtani a kivégzést, bukott angyallá válik, megfosztják a szárnyaitól és a Pokolra vetik. Olívia azonban kiássa magát a Pokolból és Aeronnál keres menedéket.

Harag egy korábbi részben már átvette az uralmat Aeron teste fölött, akkor egy átok miatt vad tombolásában Danikát, Reyes kedvesét akarta mindenáron a másvilágra küldeni. Aeron hatalmas kedvencem lett abban a részben és Harag is nagyon odatette magát, érdeklődve vártam tehát a róluk szóló részt és történetet.

Nehezen rázódtam bele újra ebbe a világba, ami nem is csoda, hiszen öt év telt el az előző kötet megjelenése és olvasása óta. Hosszú idő ez, újra kellett indítanom az emlékezetem berozsdásodott tekervényeit, a memóriám legmélyéről kellett előbányásznom az ide vonatkozó információkat. Egy része ment, a többit már csak újraolvasással tudhatom majd magaménak, de ez utóbbi egyelőre még biztosan várat magára.

Olívia részéről nem tudok igazán nagy dolgokról beszámolni, mert az angyal, aki képes szembeszállni az utasítással és megtagadni a neki rendelt feladat végrehajtását csak a mindenre elszánt, merész és bolond kategóriába sorolható. Az angyalból emberré vált lány meg is felel ennek az elvárásnak, mégsem tudott megnyerni magának. Olívia személyisége hordoz magában némi ellentmondást: a származása miatt ártatlan - forgattam is a szemem, hogy már megint sikerült valahogy becsempészni a történetbe a felnőtt, de még érintetlen felnőtt nő karakterét -, az elhatározása miatt azonban csábító és a végletekig eltökélt.

Amennyire korrekt volt Olívia személyének leírása, annyira nem sikerült visszaadni Aeron és Harag karakterét, akik egyáltalán nem hasonlítottak a korábbiakban megismert énjükre, a dühöngő harcosra és démonra, mintha a szenvedélyükből nem sok maradt volna mostanra. Aeron olyan semmilyen volt, Harag pedig csak dorombolt, amikor Olívia a közelben volt és ha távol, akkor sem igazán aktivizálta magát. Határozottan úgy éreztem, hogy a szerző kiherélt két nagyon férfias és határozott karaktert, csak azért, hogy pitiző kiskutyát csináljon belőlük. A regény címe alapján azért másra számítottam: valami sötétebbre és vadabbra, nem pedig ilyen szelídségre. Azért Reyes és Sabin esetében jobban odatette magát a szerző.

Az egyetlen dolog, ami Olívia és Aeron - részemről - majdnem érdektelenségbe fulladó kapcsolatának alakulását megzavarta, az Légió karaktere, aki sok olyan dolgot tett, amire azért nem számítottam. Örülök neki, hogy sikerült kicsit megkavarnia az érzelmeket és a kedélyeket.

Ritka az, amikor a mellékszereplők és a háttértörténet jobban érdekelnek, mert általában a regényt mindennel együtt tartom kereknek. Most az egyszer azonban inkább lekötött Sabin (Kétség), Paris (Paráznaság), Torin (Betegség), Gideon (Hazugság), Kane (Katasztrófa), Strider (Vereség), valamint Baden (Bizalmatlanság) történetszála, illetve a Vadászokkal vívott összecsapások alakulása, mint a főszereplők érzelmi élete és felesleges nyűglődésük. Olívia és Aeron kettőse nekem most valahogy már olvasás közben is kevésnek érződött és végén is annak találtatott.

Rengeteg információt tartalmaz a regény a világgal kapcsolatban és számtalan lehetőséget felvillant a Lordok további életének alakulásáról. Miért és hogyan találnak rá a Vadászok állandóan a Urakra? Ki az, aki a Vadászokat támogatja? Miben mesterkedik Kronosz? Mit akarnak a Kimondhatatlanok? Számtalan érdekes kérdés és csak alig valami válasz, csepegtetett információk és felvillantott lehetőségek. Ez az, ami igazán kiegyensúlyozza ezt a regényt, ettől válik igazán érdekessé és izgalmassá a történet, nem pedig a párosunk szerelmi és érzelmi életének alakulásától.

Nem nyűgözött le ez a rész, mert egy részét totálisan feleslegesnek éreztem. De a köteteken átívelő történetszál miatt, illetve az előző bekezdésben leírt indokok miatt esélyt fogok adni a folytatásnak - főleg, hogy a következő rész főszereplő párosa Gideon (Hazugság) és Scarlet (Lidércnyomás) lesz, azután pedig Amun (Titkok) története következik. Szóval érdekes lesz, legalábbis annak néz ki és reménykedem benne, hogy nem fogok csalódni. Valami azt súgja, hogy szélsőségesebb érzelmekre, titkokra és sötétségre kell számítanom, ugyanakkor jóval több az esély a humorra is. Ha a szerző jól kezeli ezeket és sikerül megteremtenie az egyensúlyt, akkor maradandó élményre lehet majd számítani - feltéve, ha sikerül megértenem, hogy Gideon mit is akar mondani. :)

Folytatás »

Franck Thilliez: E-szindróma (Franck Sharko 3., E-szindróma 1.)

Amióta csak megjelent, szemezek Franck Thilliez regényével, illetve azok folytatásaival. A könyveket beszereztem, de mégsem kezdtem bele - egyszerűen nem mertem. Azt ugyan magam sem tudom megmagyarázni, hogy mitől paráztam, de mégis ez volt a helyzet. Aztán egyszer csak rászántam magam az olvasásra, belekezdtem és benne ragadtam a történetben - letenni sem bírtam. Olyan élményt jelentett nekem a regény, olyan reakciókat produkáltam, amilyet már régen tapasztaltam magamon olvasás közben: teljesen a történet hatása alá kerültem.

Értékelés: 10*/10 (kedvenc lett)
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 453
Fordította: Bíró Péter
Borító ár: 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Le Syndrome E
Sorozat: Franck Sharko
Alsorozat: E-szindróma
Előzmény:
1.) El angel rojo (magyarul nem jelent meg)
2.) Deuils de miel (magyarul nem jelent meg)
Folytatás:
4.) GATACA
5.) Atom(ka)
Különálló történet: Pandémia
Műfaj: krimi, thriller

Egy gyűjtő hagyatékból vásárol egy közel hatvan éves filmet, amelyet megnézve megvakul. A vizsgálatok kiderítik, hogy az ok pszichés, a vakságot közvetve film okozta. De hogyan? A megvakult férfi nem más, mint Lucy Hennebelle-nek, a lille-i rendőrség hadnagyának volt pasija, aki pánikszerű telefonnyomkodásának következményeként végül a nőt hívja fel és tőle kér segítséget. Lucy, bár szabadságon van, érdeklődik a különleges eset után és elindul a film jelentette nyomon. Közben egy építési területen öt megcsonkított holttest kerül elő: mindnek levágták a kezét, felnyitották a koponyáját, feltűnő még az agyak és a szemek hiánya. A gyilkossági csoport a nyári szabadságolások miatt emberhiányban szenved, ezért visszahívják a pszichésen sérült, hallucinációktól szenvedő Franck Sharko felügyelőt. A két nyomozás szála egy darabig külön halad, majd összefonódik, a két rendőr pedig olyan titkok nyomába ered, amelyek felderítése könnyen az életükbe kerülhet.

Valamit tudnak ezek a franciák. Mármint thriller terén. Utoljára Jean-Christophe Grangé regényeinek az olvasása során járt át ez a mindent elsöprő feszültség és szegezett hasonló mértékben magához egy történet, valamint volt rám ennyire nem múló hatással. No meg, Donato Carrisi - bár ő meg olasz. Ebből levontam azt a megállapítást, hogy a francia és az olasz thriller jöhet, minden mennyiségben.

A regény igazán borzongató hatása abban rejlik, ahogy nem csak bemutatja, de be is bizonyítja, hogy mennyire sérülékeny és irányítható az ember, mennyire hatással van rá az, amiről nem is sejti, hogy felhasználják ellene. Minden azzal a filmmel kezdődött, amikor annak a rejtett és a mindenféle technikával felfedett titkairól olvastam. Akkor kezdett el a lúdbőr megjelenni a karomon, amikor tudatosult bennem, hogy mit képes megtenni a tehetséges filmes némi vágással és trükkel. Most pedig már nagyon tehetség sem kell hozzá, mert olyan szinten áll a technikai fejlettség. Mindemellett ijesztő még az is, hogy a mai világunkban a képek már mindenütt ott vannak, akaratlanul is hatnak ránk - állandó ostrom és befolyásolás alatt vagyunk.

Egyszerre félelmetes, lebilincselő és feszültséggel telített ez a regény. A film, illetve annak titka és tudatbefolyásoló hatása csak az egyik dolog, ami megdöbbentett. A másik, legalább ennyire félelmetes történés, hogy mindaz, ami után Sharko felügyelő nyomoz nem korlátozódik egy jól körülhatárolható helyre, hanem ezzel szemben világméretűnek, nem behatárolhatónak tekinthető. Egyiptom sikátoraiban és nyomornegyedeiben, majd Montreal irattáraiban folytatódik a nyomozás, a felfedett titkok pedig egyik döbbenetből a másikba sodortak, miközben haladtam előre a történetben. Dühítő és meghökkentő, amikor a rendszer, a hatalom, aminek védenie kellene az egyedeket, engedélyt ad valamire, ami miatt egyből a társadalom perifériájára sodródsz és még tenni sem tehetsz ellene - játékszer vagy, porszem, lényegtelen egyed. Ugyanezt megtenni egy teljes generációval? Hihetetlenül felelőtlen és kegyetlen dolog.

Elgondolkodtató, talán ezzel a szóval tudnám még jellemezni ezt a regényt, mert nem lehet úgy elolvasni ezt a történetet, hogy ne legyen rád hatással, hogy nem gondolkozol el azon, amiről éppen pár perccel - vagy éppen már egy héttel - korábban olvastál. Ez nem az a fajta könyv, aminek olvasása közben megnézed, hogy bezártad-e az ajtót, ugyanakkor tuti, hogy kikapcsolod a tévéd és abban az állapotban is hagyod napokig, kerülöd a neten a mindenféle videókat, mert már tudod, hogy amit látsz, az csak egy dolog, de amit a szemed nem érzékel, azt az agyad még feldolgozza és ezáltal irányíthatóvá, befolyásolhatóvá válsz. Paranoiára hajlamos olvasók tuti, hogy a fóbiájuk növekedését fogják magukon tapasztalni - ez is egy mérce a thriller hatásának lemérésére.

A másik nagyon érdekes téma a tömeghisztéria esete, a gonoszság eredete. Ez is a nyomozás részét, az okok és indokok alapját képezi. Amikor pedig a két szál összekapcsolódik, az hozza el az igazi, mindenkiben jelen lévő gonoszt és az átláthatatlan sötétséget. Még most is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy ki, milyen célból és mit tett ebben a történetben. Még most is az olvasottak hatása alatt állok. 

A két főszereplő rendőr külön-külön is érdekes karakter, de együtt még jobbak. Lucy, az ikerlányait egyedül nevelő anya, aki teljes mértékben rendőr, méghozzá nagyon kitartó és jó képességű nyomozó. Sharko felügyelő hasonlóan meghasonlott, a rendőri munka őt még inkább megviselte, de az igazi sebet a magánéletében bekövetkezett tragédia hagyta a lelkén. A mogorva rendőr, ám tehetséges rendőr és a hallucinációi igazi csemegét jelentettek a sok kegyetlenség és mindent elborító sötétség mellett.

Jó volt, nagyon jó volt ez a könyv. A befejezéstől viszont a falat martam - szó szerint. Sok mindent el tudtam képzelni a szerzőről, hiszen a kötet során jó pár pofont kiosztott, de ez a befejezés mindent felülmúlt. Még jó, hogy kéznél a folytatás...

Az emberi elme korlátai és lehetőségei, ezek minden rétege és mélysége, egészen a feneketlen sötétségig, Egy rendkívül érdekes, sötét, kőkemény és megrázó thriller, némi horrornak is beillő aláfestéssel. Elképesztően jó stílus, gördülékeny cselekmény, tudományos magyarázatok, valós események, feszültség, izgalom és emberi érzelmek széles skálája - nagyon jó egyvelegben.

A regény egy sorozat része, de a megnevezéssel és a számozással gondban vagyok. Ez a rész ugyanis a két kötetes E-szindróma sorozat első fele, ugyanakkor egy másik szempontból pedig a Franck Sharko felügyelő főszereplésével készült történetfolyam egyik nyomozása - ráadásul azt a számozást figyelembe véve nem is az első, hanem mindjárt a harmadik. Persze ettől függetlenül ez a történet önmagában is olvasható, nekem valaminek a kezdetének tűnt és egyelőre nem érzem az előzmények - amennyiben a megelőző három írást annak lehet nevezni - hiányát. Reménykedve abban, hogy a felügyelő ügyeit részletesen bemutató többi regény is kiadásra kerül, a Franck Sharko sorozatnév, illetve az ahhoz kapcsolódó számozás mellett döntöttem.

Folytatás »

Paranormális romantikusok - újratöltve (1.)

A poszt címét látva biztosan sokan elmenekülnek majd az oldalról, vagy ami még inkább elképzelhető, rá sem kattintanak a blogra. Pedig kár tagadni, hogy sokan szeretik az urban fantasy-nak ezt az alkategóriáját, amelyet annak nem kedvelői a gúnynevén, vagyis egyszerűen csak "vámpírpornóként" szoktak emlegetni. Kár megsértődni ezen a kifejezésen, mert alapvetően minden viccnek a fele igaz, ennek meg még annál is több, tekintve, hogy ebben az esetben nem viccről, hanem inkább tényekről van szó. Az említett kategóriába sorolható könyvek esetében pedig tényleg az áll a történetek középpontjában, hogy különböző paranormális lények - tehát nem csak a vámpírok - találnak rá a sors által nekik rendelt párra, és ahogy az ilyenkor lenni szokott a romantikus érzelmekhez szenvedély is társul, amelyre a regények számos pikáns jelenete szolgál ékes bizonyítékul.

Persze, mint minden műfaj és annak minden kategóriája esetében vannak jobb és rosszabb történetek. Nem merültem el annyira a paranormális sorozatok birodalmában, hogy mindent figyelembe vevő rangsort tudjak felállítani, ugyanakkor a minőségi besorolásnál számomra létezik egy nagyon fontos szempont: a háttérvilág és a sorozat kötetein átívelő eseményszál összetettsége.

Mi is adja a poszt apropóját? Mi az oka, hogy össze-vissza hadoválok itt mindenféle lényekről és az ágybeli teljesítményükről? Úgy éreztem, hogy ez a téma ismét aktuálissá vált, tekintve, hogy a paranormális romantikusok egy hosszabb szünetet követően újra visszatértek a könyvesboltok polcaira.

Mivel évek maradtak ki, ami alatt sokat változott a könyvpiac, az aktuális trendek, hasonlóképpen az olvasói elvárások, jogos a kérdés, hogy van még létjogosultsága az évek óta szünetelő sorozatoknak a jelenben, vagy már leáldozott a napjuk? Érdemes-e kiadni ismét az előzményeket? Tudnak még új olvasókat toborozni maguknak, vagy meg kell elégedniük a korábbi rajongók tömegével? Kellett ez a kis szünet a paranormális regények megjelentetésében? Vagy éppen az lesz a gond, hogy túl sok idő telt el az utolsó részek megjelenése óta?

Ezek szerint volt már korábban... Bizony, volt egy "aranykor", mielőtt még a sok-sok megjelenés "kivéreztette" volna a témát - ahogy azt a kiadói berkekben emlegetik. Nézzünk akkor egy kis "vámpírpornó" történelmet és félbehagyott paranormális - nem kifejezetten csak romantikus - sorozat felsorolást.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ulpius-Ház Könyvkiadó, amelynek alapítására 1998-ban került sor, 2002-ben elnyerte az Év Kiadója címet, majd a csúcsot követően mélyrepülésbe kezdett, 2015-ben pedig csődvédelmet kért és meg is szűnt. Ezzel pedig a kör bezárult. A kiadó - a többi megjelentett kiadványa mellett - 2009-től zászlóshajóként tekintett a paranormális történetekre, több sorozat kiadásába is belekezdett. Többek között a kiadó gondozásában jelent meg a True Blood, a Fekete Tőr Testvériség, a Halhatatlanok alkonyat után, a Sötét vágyak vadásza - ami eredetiben csak Dark Hunter, mindenféle vágyak emlegetése nélkül -, valamint Az Alvilág Urai, a Bukott angyalok, az Atlantisz, illetve a Cat és Bones. A fénykor 2009-2012. évek közötti időszakra tekinthető, ekkor nagy mennyiségben ontotta a kiadó az előbb felsorolt sorozatok köteteit, majd a megjelenések ritkulni kezdtek, a fő profil a BDSM és az erotika, illetve a magyar szerzők irányába tolódott, a rajongók pedig éveket vártak a kedvencük újabb kötetének megjelenésére. Aztán mindennek vége szakadt, amikor a kiadó 2015-ben csődöt jelentett.

Közel egy évvel a csődvédelem hírét követően - vagyis ez év tavaszán - lassanként elkezdtek kiszivárogni a könyvpiac hírei: más kiadó karolták fel a félbehagyott sorozatokat, azóta pedig már a könyvesboltokba és a rajongókhoz is eljutott néhány kötet.

Folytatom a mesét - bár ez már egy másik történet -, mert létezett néhány évvel ezelőtt egy Egmont-Hungary Kiadó - illetve most is létezik, de csak gyerekkönyveket jelentet meg -, aki szintén belevágott a paranormális - és egyéb kategóriába tartozó - történetek megjelentetésébe, egy idő után szintén félbemaradt sorozatokat hagyott maga után. Bár ez a kiadó figyelt a minőségre és az olvasóira, mégis kénytelen volt kivonulni a hazai könyvpiacnak erről a részéről és befejezni megkezdett tevékenységét. A végeredmény ugyanaz, még akkor is, ha ebben az esetben talán nem olyan keserű az utóíz.

Minőségi fordításban és a kategórián belül igényesnek számító köntösben jelentek meg Nalini Singh Angyali vadász, illetve Egy világ - két faj - állandó küzdelem című sorozatának kötetei. Mindkettő öt-öt részig, illetve az előbbi még egy kiegészítő novellás kötetig jutott el a megjelenéseket tekintve. Ilona Andrews Világok peremén című sorozata közel már közel sem volt ennyire szerencsés a magyar nyelvű kiadásokat tekintve, hiszen mindössze két történetet ismerhettek meg az olvasók a sorozatból. Hasonló sorsra jutott Larissa Ione Daemonica sorozata is, amelyből szintén csak két regény jelent meg kis hazánkban.

Az Alexandra Kiadó egy rövid próbálkozás erejéig kitérőt tett a paranormális irodalom ösvénye felé, amelynek eredménye Chloe Neill Chicagoland vámpírjai című sorozatának két kötete lett, majd semmi - bár a kiadó még létezik. Ugyan ez a hozzáállás nem csak a paranormális regényekkel kapcsolatban jellemző a kiadó részéről, hanem érinti az sience fiction - fantasy irodalom egyéb szerzőit és sorozatait is.

Az Agave Könyvek, mint kiadó a mai napig létezik és kifejezetten kedvelem is őket. Az Anita Blake sorozat megjelentetésével - ami az elején még csak paranormális lények és kalandok sokaságát vonultatta fel, ugyanakkor kerülte a romantikát - az urban fantasy külön kategóriáját képviselő paranormális regények megjelentetésében úttörőnek számítanak kis hazánkban. Részükről Richelle Mead Georgina Kincaid, illetve Patricia Briggs Mercy Thompson sorozatában kezdtek bele, majd két-két rész megjelenését követően hagyták azokat félbe. Az ok: a könyvek iránti érdeklődés sokszorosa volt a megvásárolt példányoknak - a kiadványokat, történeteket sokan kedvelték, de kevesen adtak pénzt ezekért a kötetekért, a kiadó szempontjából pedig ezt nem lehetett kifizetődőnek tekinteni.
Ugyanide sorolnám Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent Charley Davidson sorozatot is, amelyet Darinda Jones neve fémjelez. De beszélhetnék a Cor Leonis Kiadó által a Kelly Kiadótól átvett és jelenleg öt magyarul megjelent kötetnél tartó Cassandra Palmer sorozatról is, amelyet Karen Chance írt meg - véleményem szerint - fantasztikusra. Ez utóbbi esetében ígéret van a folytatásra, de lassan már nem tudok hinni benne.

Nem mindenki ismerte vagy olvasta ezeket a korábban kiadott köteteket, az új olvasók - magam is ezt tenném - biztosan csak pislognak a sokadik megjelent részre és semmit sem tudnak az előzményekről. A megkezdett és félbehagyott paranormális sorozatokra, illetve azok jellemzőire a témához tartozó következő posztban fogok bővebben kitérni.

Úgy néz ki, hogy nincs azonban minden veszve és a hamvakból új remény sarjadt - már ami néhány sorozat esetében a folytatások lehetőségét illeti. Ejtsünk most néhány szót ezekről. Az Art Nouveau Kiadó gondozásában új regény jelent meg a Fekete Tőr Testvériség sorozaton belül Az árnyékok címmel, valamint a Bukott angyalok sorozaton belül Birtoklás címmel.
Az Athenaeum Kiadó jóvoltából bővült a Halhatatlanok alkonyat után sorozat a Vámpírbosszú résszel, amely kötet főszerepét ezúttal Lothaire kapta, valamint a Sötét vágyak vadásza sorozat a Bűnös éj című kötettel. Ez utóbbi két regényt már olvastam, a véleményeim a címekre kattintva elérhetőek el.
A Libri Kiadó gondozásában megjelent Éjsötét szenvedély, az Alvilág Urai sorozat ötödik kötete, még annyira friss, hogy a véleményem majd még ezt követően fogom közzé tenni - bár végül is nem titkolhatom, hogy ez a kötet ihlette ezt a posztot.
Egyes információk szerint a Könyvmolyképző Kiadó vette meg a Cat és Bones, valamint az Angyali vadász sorozatok jogait, tehát idővel majd számíthatnak az olvasók az új kötetek megjelenésére.

Egyelőre még nem hallottam vagy olvastam semmit az Egy világ - két faj - állandó küzdelem, a Világok peremén, a Daemonica, valamint a Chicagoland vámpírjai sorozatok esetleges folytatásáról. Ugyanígy nem látok esélyt a Georgina Kincaid és a Mercy Thompson sorozatok folytatására sem, bár az mindenképpen értékelendő, hogy a kiadó végül - a korábbi bejelentése ellenére - befejezte a Halhatatlan című trilógiáját, illetve továbbra is ütemezetten jelenteti meg az Anita Blake sorozat köteteit.

Bár sokan fanyalogva tekintenek ezekre a művekre, véleményem szerint megvan a maguk helye a hazai könyvkiadás piacán. Persze kérdés a minőség és a tálalás, ami néha félre szokott siklani - mind a kettő. A silány minőség, a fordítás igénytelensége, a sorozatszerkesztés hiánya ugyanúgy elriasztja egy idő után az olvasókat, mint az ízléstelen, a történethez egyáltalán nem passzoló borító. Mert ezek a sorozatok - bár nem azonos minőségűek - olvashatók, élvezhetők és kedvelhetők. Van rájuk igény és viszonylag széles az olvasóközönségük. Örülök neki, hogy vannak folytatások, reménykedem benne, hogy a még gazdára nem talált történetfolyamok is elkelnek előbb vagy utóbb - sőt mi több, sikeresnek is bizonyulnak. Nem látok lehetőséget a korábbi sebességre - nincs is arra a dömpingre szükség -, de azért nem mondok nemet az említett sorozatok új részeinek megjelenésére sem.

Mindezek mellett pedig az is bizakodásra ad okot, hogy feltűntek a kategóriába sorolt, de kevésbé csajosnak mondott sorozatok is. Ebbe a csoportba sorolnám Anne Bishop Mások sorozatát, amelyből eddig egy rész, a Vörös betűkkel jelent meg, de remélem, hogy hamarosan társa is mellé kerül. Hasonlóképpen ide tartozónak tartom Ilona Andrews Kate Daniels sorozatát, amelyből eddig szintén egy rész a Magic Bites - Pusztító mágia jelent meg, valamint Kim Harrison Hollows sorozatát, amelyből viszont már három rész került ki a nyomdából.

Folytatás »

Tess Gerritsen: Eltűntek (Rizzoli & Isles 5.)

Sokan és sok helyen fejtegették már a magyar könyvkiadással kapcsolatos élményeiket, tapasztalataikat és persze magyarázatok is bőségesen napvilágra kerültek, de továbbra is sok a tisztázatlan kérdés. Itt van például a Rizzoli & Isles sorozat, amely szerény véleményem szerint nagyon jó, de a magyar kötetek megjelenése - nem találok rá jobb kifejezést - káoszos.

A sorozat regényei magyar nyelven az Ulpius-Ház Kiadónál jelentek meg 2009-től, és el is jutott a kiadó egészen a harmadik regény megjelentetéséig, amely egyébként alapjául szolgált a napjainkban már a hetedik évadánál tartó, sikeres filmsorozat - a Született detektívek - első évadának. Gyors egymásutánban olvastam el az első három kötetet, majd kerestem, illetve vártam a folytatást - hiába.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Palatinus Kiadó
Kiadás éve: 2008.
Terjedelem: 454
Fordította: Totth Benedek
Borító ár: 3.100,- Ft
A mű eredeti címe: Vanish
Sorozat: Rizzoli & Isles
Előzmény:
1.) A sebész
2.) A tanítvány
3.) A bűnös
4.) Body Double
Folytatás:
6.) The Mephisto Club
7.) A múmia
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi

Aztán felfedeztem, hogy van egy ötödik rész, amely  - ugyan ki érti ezt - a többitől teljesen függetlenül jelent meg: ezt a regényt ugyanis a Palatinus Kiadó adta ki, még 2008-ban, vagyis egy évvel korábban, hogy az Ulpius csapat belefogott volna a terjesztésbe.

Érthetetlen számomra, hogy miért pont így alakultak a megjelenések, de ez van, ezt kell elfogadni - még ha megérteni nem is igazán fogom. Mindenesetre nagyon hasonlít ez a káosz a Temperance Brennan sorozat kálváriájára, amelynek szintén a negyedik kötetét kezelték mostohagyerekként a kiadók, az veszett el valahogy a kiadás útvesztőjében - legalábbis egy darabig így volt.

Bárhogy is alakult a dolog, azért örültem neki, hogy a három kötet után véletlenül rábukkantam még egyre a sorozatból és olvashattam azt. Annak ellenére, hogy egy sorozat sokadik részéről van szó, a regény önállóan is olvasható, de nekem azért hiányzott az a negyedik történet - volt egy lyuk az eseményekben, amelyre továbbra is kíváncsi vagyok. A bűnügyek minden regény esetében függetlenek egymástól, ugyanakkor a köteteken átívelő magánéleti történetszál miatt hiányolom a hiányzó részt és nagyon érdekelnének az abban leírtak. Persze vannak utalások, érthető, hogy mi történt a főszereplők között, de hiányoznak az apró, de lényeges részletek, mert végül is a két főhős nagyon meghatározó magánéleti döntéseiről - és gondolom ezek élvezetes jeleneteiről - maradtam le.

A kellően hosszúra nyúlt felvezetést követően úgy gondolom, hogy végre ideje rátérnem az olvasott kötetre és a véleményem megfogalmazására.

Legutóbb ott búcsúztam el Jane Rizzoli nyomozótól és Gabriel Dean ügynöktől, hogy kiderült, bővülni fog a család - már ha lesz család egyáltalán. Nos, mint ebből a részből kiderült: Jane és Gabriel összeköltözött, Jane pedig mindenórás terhes. A kismama be is kerül a kórházba kivizsgálásra, mert továbbra sem bír megmaradni a fenekén és elfolyik a magzatvize, amikor egy bírósági tárgyaláson is rendőrt játszik. Jane az a fajta ember, aki mintha mágnesként vonzaná a bajt, a kórházban ugyanis túszul ejti egy nő, akit nem sokkal korábban Dr. Maura Isles talált a hullaházban, ahová egyébként vízbe fúlt halottként szállították be. A regényt Mia elbeszélése nyitja, aki egy jobb élet reményében, illegális bevándorlóként az országba érkező orosz lány, de végül prostituált lesz belőle, ahogy a társaiból is - íme a nagy amerikai álom. A Rizzoli nyomozót fogva tartó nő is egy prostituált, Mia társa, akik ketten olyat láttak, amit nem kellett volna és azóta üldözik őket. A kétségbeesett nő mostani tette az utolsó próbálkozás arra, hogy nyilvánosságra hozza az igazságot, de az akció nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték.

Tess Gerritsen elképesztően jól ír - mondjuk ezt már A tanítvány óta tudom, ami végül is a kedvencem lett. Ez a regénye is élvezetes, mozgalmas és még aktuális problémákat is tartalmaz. Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, mert hol megbotránkoztam vagy megdöbbentem, hol a szereplőkért izgultam, hol pedig a feszültség emelkedett olyan magas szintre, hogy semmi más nem láttam magam előtt csak a sorokat és az eseményeket.

Két történet fut egymással párhuzamosa: az egyik Mia elbeszélése, amely lényegében az előzmény, a másik pedig az történet szempontjából aktuális történéseket mutatja be, a főszerepben Rizzoli nyomozóval, Dean ügynökkel és az apró jövevénnyel. Mia meséjével kapcsolatban csak dühöt és döbbenetet tudtam érezni. Mérges voltam a végtelen naivság miatt, mert a lányok elhitték, hogy az Államokban minden lehetséges és a kerítés is kolbászból van - ahogy mondani szokás. Döbbenetet az okozott, amilyen kegyetlenséggel ezekkel a lányokkal bántak.

Vártam, hogy miként fog a két történetszál összefonódni, mert az elején azért ez nem volt teljesen egyértelmű a dolog, de nagyon ügyesen és frappánsan oldotta meg a szerző a kapcsolódást. Onnantól kezdve pedig, hogy összeértek a szálak, igazán érdekes és feszültséggel teli lett a történet. Végül egy összetett és igazán elgondolkodtató regény lett a végeredmény, amelyben bőséggel akad előre nem kiszámítható csavar és az érzelmek széles skáláját kiváltó jelenet.

Közben pedig ott van Rizzoli nyomozó, aki még vajúdás közben is rendőrként gondolkodik és úgy is viselkedik, pedig most másra - is - kellene figyelnie. Az épület előtt, a kordonon kívül pedig egy magát - nem alaptalanul - halálra izguló leendő apukát láthattam Dean ügynök személyében. Egyszerűen imádtam a két főhős személyét és reakcióit, valamint a közös jeleneteiket, amelyek hol oldották, hol pedig éppen növelték a regény aktuális feszültségi szintjét. Igen, pont ezért sajnálom, hogy nem olvashattam azt a bizonyos negyedik részt.

Az egyetlen dolog, amit eltúlzottnak éreztem, az Rizzoli nyomozó karaktere volt - ismét -, mert egy alig egy-két hete szült anyuka ne ugráljon és hajkurássza az elkövetőket, amikor mindenki azért rimánkodik neki, hogy maradjon otthon és tegye azt, amit ilyenkor a nők szoktak. Természetesen ő még véletlenül sem azt teszi, amit kértek tőle, de ez nem meglepő, mert végül is ő Rizzoli nyomozó, a kőkemény bostoni zsaru. Szegény, Gabriel, kemény fába vágtad a fejszédet!

Ebben a részben most valamivel kevesebb szerep jut a halottkémnek, Dr. Maura Isles-nek, pedig ha ő nem lép a történet elején, akkor kedvenc nyomozóm talán minden izgalom nélkül hozza világra az első gyermekét, illetve marad rejtve egy botrányos titok.

Másként épült fel a regény szerkezete, mint amihez a korábbiakban a szerzőtől hozzászoktam, de ez egyáltalán nem ártott a történetnek. Sőt... Izgalmasabbá és összetettebbé vált a sztori azáltal, hogy több szálon futottak az események, teljesebbé vált, mert az előzmények megrázó részletességgel kerültek bemutatásra. Most már csak azért drukkolok, hogy legyen egy vállalkozó szellemű kiadó, aki átveszi és folytatja ezt a remek sorozatot - no és, persze kitölti a megjelenésekben tátongó lyukat.

Folytatás »

Várólista - 2016. november

Ez már az év végi hajrá hónapja: a dömpingszerű könyváradaté, amikor izzanak a nyomdagépek, naponta érkeznek újabb és újabb hírek a várható megjelenésekről. Mit tesz ilyenkor a megszállott könyvmoly? Egész nap a képernyőt, a különböző kiadók és online könyves áruházak oldalait böngészi, lesi az előrendelős és egyéb akciókat, valamint a pénztárcáját vizsgálgatja és próbálja összeegyeztetni a kínálatot a lehetőségeivel. A nézelődés nem kerül pénzbe, bár az is igaz, hogy növeli a sóvárgás mértékét. Nézzük is akkor, hogy a novemberi megjelenések közül mely kiadványokon akadt meg a tekintetem. Azt azért elárulom, hogy én magam nem csak nézelődtem, de bizony vásároltam is - nem is keveset. Azt, hogy számotokra melyik könyv okoz majd leküzdhetetlen sóvárgást, Ti döntitek el - én csak a kínálatból válogattam -, de biztosan van a felsorolásban olyan, amely a karácsonyfa alá kívánkozik.

Hatalmas meglepetést jelentett a számomra, hogy az Európa Kiadó hosszú idő után folytatja Felix J. Palma Viktoriánus-trilógia sorozatát, amelynek második kötete Az ég térképe. Persze úgy mondom ezt, mintha az elsőt már olvastam volna...

Anne Rice is egy olyan szerző, akinek könyveit kedvelem, bár ritkán olvasom - hangulat kell hozzá. A Farkasok ajándéka nem a megszokott vonalat képviseli, vámpírok és boszorkányok helyett ezúttal az alakváltók állnak a középpontban, bár a stílus - gondolom - továbbra is a megszokott. A regényt a Szukits Kiadó hozta el a magyar olvasók számára.

A GABO Kiadó megjelenései - főleg az SFF oldalon - mintha kicsit visszafogottabbak lennének, mint egy évvel ezelőtt. Sebaj, mert az egyik lényeges és nagyon várt könyv már a könyvesboltokban várja a vásárlókat. Katherine Addison A koboldcsászár című regényéről mindenhonnan csak pozitív véleményeket hallottam, nálam ez a tutira kell könyv kategória - már beszerzés alatt.

Továbbra is imádom az Agave Könyvek pontos és előrelátó tervezését, valamint korrekt tájékoztatását - példaértékű mindkettő. Ahogy a könyveik között is találok mindig a stílusomnak megfelelőt. Neil Gaiman-től ezúttal egy non fiction válogatás kerülhet a karácsonyfa alá, amely a Kilátás az erkélyről címet kapta. Stephenie Meyer hosszú ideig hallgatott és közben megújult, a romantikus regényeket maga mögött hagyva A vegyész című történetben ezúttal egy titkosügynökről írt, aki a saját megbízói elől menekül. Azért vannak fenntartásaim a pálfordulással kapcsolatban, de az esélyt mindenkinek meg kell adni,

John Scalzi Vének háborúja című sorozata egyenlőre lezárt, de a képet azért mindig lehet színesíteni, a Vének történetei és más írások pont ezt a célt szolgálja.

A Fagyos halál nem más, mint Anita Blake, a vámpírvadász huszonnegyedik kalandja, amely legalább olyan vaskos darab, mint a Ragály című kötet. Remélem, hogy Laurell K. Hamilton ezúttal nem esik a saját maga által épített csapdába és élvezetes regényt sikerült összehoznia. Említésre érdemes még, hogy a következő kiadással beérjük az eredeti nyelvű megjelenéseket - hacsak addig nem készül újabb történet.

Némileg szkeptikus vagyok a PC játékokból készült regényekkel kapcsolatban, mert eddig csak csalódásban volt részem - megmérettek és kevésnek találtattak. De Adam Christopher Dishonored - A képmások ura című regénye állítólag más, mint a többi hasonló kötet, mert ez nem a játék szövegesített verziója, hanem egy különálló kaland. Az pedig, hogy a fordító nem csak nekiesett a szövegnek, hanem előtte megismerte a játékot is, külön elismerést érdemel - már ezért is érdemes bizalmat szavazni ennek a kötetnek.

Mit is mondhatnék, a Könyvmolyképző Kiadó hozta a szokásos formáját, vagyis hosszas hallgatás - vagy engem nem érdeklő megjelenések után - karácsonyra elárasztotta a nyomdákat és a könyvesboltokat - szó szerint. Puffogok, de attól még örülök, mert rengeteg sorozatfolytatás is érkezett ezzel a dömpinggel.

• Susan Ee csodaszép borítójú és belső tartalmát tekintve is érdekes trilógiája - a Penryn és a végítélet - a befejezéséhez érkezett, End of Days - A vég napjai végre a boltokba került.
• Tammara Webber Sweet - Édesem című regénye kötelező vétel, mert a szerző korábban már meggyőzött arról, hogy érdemes pénzt áldoznom az írásaira. Ez a regény A szív körvonalai sorozat legújabb tagja.
• Egy kockás has a borítón mindig nyerő - vagy nem. Elle Kenedy The Deal - Az üzlet című regényének borítója olyan tizenkettő egy tucat jellegű, a fülszövege elképesztően klisés, viszont a kivitelezés - megbízható vélemények szerint - jól sikerült. Egy próbát megér - aztán lehet hogy egy üzletkötést is.
• Katie McGarry jó érzékkel és a minőséget tartva tálalja a fiatalok problémáit. A Take Me On - Kísérj el című regény a Feszülő húr sorozat legújabb darabja.
• Julianne Donaldson stílusát sokat megkedvelték az Edenbrook című regényét olvasva. Blackmoore című írása ugyan kicsit ifjúságira sikerült, de végül is a kor és a közeg sok mindent meghatároz. Majd idővel kiderül, hogy felére a történet az elődjéhez.
• Luxenek helyett ezúttal az arumok kerültek a főszerepbe. Hunter, az arum harcos és Serena, az ember nő már feltűntek egy korábban megjelent Jennifer Armentrout regényben, az Obsession - Függőség ezúttal az ő történetüket meséli el. Ezzel a történettel a kiadó újabb kategóriát vezetett be, ezúttal a Zafír pöttyöt köszönthetjük a mindenféle színű pontok és jelölések hosszú sorában. Ez a kategória fogja képviselni a "felnőttebb" olvasóknak való fantasy és urban fantasy köteteket.
• A második kötethez képest ez a rész elképesztő gyorsasággal jelent meg. Kim Harrison Every Which Way But Dead - Bárhogyan, csak holtan ne című regénye a Hollows sorozat harmadik kötete - egy jó kis urban fantasy sorozat újabb darabja.
• Sarah J. Maas azon szerzők közé tartozik, akik írásai iránt elvesztettem az érdeklődésem, mert a szereplői a kelleténél többet nyafogtak és illegették magukat a tükör előtt. A Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara mégis felhívta magára a figyelmem. Az tuti, hogy mielőtt belekezdenék a sorozatba, megvárom a megbízható tesztelőim véleményét. Csak csendben megjegyzem, hogy ez a kötet is Zafír pöttyös.

Azt hihetnénk, hogy ezzel vége a felsorolásnak, de nem - mondom én, hogy elárasztották a könyvesboltokat a Könyvmolyképző Kiadó megjelenései. 

• Az idei év nagy meglepetése és egyben várva várt megjelenése Kevin Hearne Tricked - Átverve című regénye, amely A Vasdruida Krónikái sorozat negyedik kötete. Várni kellett rá egy darabig, de végre megjelent.
• Brent Weeks jellemzően csak féltéglát tud írni - vagy grafomán vagy kilóra ír. A Tört szem a Fényhozó sorozat harmadik része - van mit pótolnom, mert én még csak az első köteten vagyok túl.
• Hannah Kent Rekviem egy gyilkos asszonyért című regénye az Arany pöttyös kiadói sorozaton belül jelent meg és a fülszövege alapján érdekesnek tűnik, magában hordozza a különleges élmény ígéretét.
• J. A. Redmerski-t  A soha határa óta nem tudom feledni, mert véleményem szerint a kategóriáján belül valami különlegeset alkotott. Örülök neki, hogy folytatódnak az írásai magyar nyelvű megjelenései. A Megölni Sarait valami másnak tűnik, mint a korábbi történetei és engem nagyon érdekel, hogy az érzelmekkel és a szavakkal mesteri fokon játszó szerző ezúttal mit hozott össze.

A végére hagytam a könnyedebb, de annál pikánsabb műfaj képviselőit. 

• Lauren Blakely Kőkemény című regénye azért keltette fel a figyelmem, mert pasi szemszögből íródott és már a fülszövegéből is süt az a pimasz stílus, amelyet annyira kedvelek. Remélem, hogy nem fogok csalódni. A kötet egy sorozat nyitó darabja, amelyet a Művelt Nép Könyvkiadó - továbbra is ellentmondást érzek a név és a tartalom között - hozott el a magyar olvasóknak.
• Végre hallatott magáról a Lilith Könyvek és végre megjelent a Gyönyörű rohadék sorozat harmadik darabja,  Christina Lauren Gyönyörű játékos című regénye. A borító továbbra is visszafogott, de remélem, hogy az oldalakon legalább ugyanannyi a szenvedély, mint az előzménykötetekben.
• A paranormális romantikusok is kezdenek életre kelni tetszhalál állapotukból - erről majd később egy másik posztban bővebben elmélkedni fogok. Bár a sorozatot nem olvasom - Mi a véleményetek? Kellene? -, de a borítón megakadt a szemem: igéző és csodaszép. J. R. Ward Birtoklás című regényét, amely a Bukott angyalok sorozat ötödik kötete, az Art Nouveau Kiadó hozta el a magyar olvasóknak.

Bőséges kínálat, hosszú poszt. De az tuti, hogy van miből választani. De karácsonyig nincs megállás, ezért továbbra is érdemes figyelni az újabb megjelenéseket, a boltokba kerülő könyveket.

Folytatás »