Max Gladstone: Nagyrészt halott (Craft Sequence 1.)

A jelenleg aktuális trendeket figyelembe véve az urban fantasy kategória megemlítésekor a legtöbb olvasónak a paranormális elemekkel, romantikus érzelmekkel és kétségtelenül pikáns jelenetekkel teletűzdelt regények jutnak az eszébe. Pedig ez csak a kategória egyik, főként a női olvasók igényeit kielégítő ága. Bár előítélet nincs bennem, mert mértékkel ugyan, de magam is olvasom és java részt kedvelem ezeket a csajosabb történeteket, mégis örülök neki, hogy olyan regények is megjelennek, amelyek teljesen más élményt nyújtanak és más réteghez szólnak. Piros pont azoknak a kiadóknak, akik - az aktuális trendek ellenére is - megjelentetik ezeket a hagyományos értelemben vett urban fantasy köteteket. De  minden egyes alkalommal izgulok is azon, hogy megtalálja-e vajon az olvasóit az adott kötet, mert a folytatások bizony ezen múlnak. Láttunk már olyat, amikor ez sajnos nem következett be a következményeket pedig mindenkinek el kell viselnie, és amit főként a rajongók szenvednek meg. Szóval alapból szoktam izgulni a jó és ötletes sztorikért, de most még annál is jobban, mert ez a történet nekem nagyon tetszett és szívesen olvasnám a folytatást.

Nem túlzás az a kijelentésem, hogy Max Gladstone története legalább olyan maradandó nyomokat hagyott bennem, mint az istennő gyermekeinek karmai Alt Coulumb épületeinek kövein. Mindjárt az is kiderül, hogy miért.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 375 oldal
Borító ár: 3.680,- Ft
A mű eredeti címe: Three Parts Dead
Fordította: F. Nagy Piroska
Sorozat: Craft Sequence
Folytatás:
2.) Two Serpent Rise
3.) Full Fathom Five
4.) Last First Snow
5.) Four Roads Cross
Műfaj: urban fantasy, krimi
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu
E-könyvben is kapható: www.dibook.hu

Olyan világ rejtőzik a könyvben, ahol az emberek és az istenek együtt és egymásért - afféle szimbiózisban - élnek. Mind a két fél hosszú folyamat végeredményekén jutott el idáig. Az első alapszabály: minél több tiszteletet és imádatot kap az isten, annál hatalmasabbá válik, és minél több az ereje és az energiája, annál többet tud visszajuttatni az alattvalói részére, a város működése és védelme számára. A kulcsszó: lélekenergia. Ez az, amit az emberek hódolatukkal átadnak az isten számára, ez az, amit fizetőeszközként használnak, ez a mágia alapja, illetve az is, amit az isten visszajuttat az övéinek. Milyennek találtam ezt a világot? "Lenyűgöző méretű volt, organikus és mindent behálózó. Isteni."

Az Újvilágban Kos, az Örökké Égő Tűzisten az egyetlen élő isten, ő volt az, aki nem vett részt az évtizedekkel korábbi istenháborúban, hanem inkább az alattvalóival maradt. Alt Coulumb városa és Kos jelenléte szorosan összefonódott egymással. Kos energiája egyféle árucikk is, amelyet bárki igénybe vehet: a minden tekintetben körültekintő szerződéseket a papság intézi. Bár hozzászoktunk az istenek halhatatlanságához, de ez most nem így van.

"Az istenek ugyanúgy meg tudnak halni, mint az emberek. Csak ők nehezebben halnak meg, és a halálukkal nagy csapást mérnek a földre."

Kos papsága körében hatalmas pánik tört ki, amikor az Örökké Égő lángja megszűnt lobogni. A szokásos eljárás ilyenkor az, hogy a város és az emberek érdekében minél többet meg kell menteni az elhunyt istenből, ezért is fordul a papság egy nemzetközi halottlátó céghez és rendeli meg Kos feltámasztását. Az ügy felderítése és a nyomozás jelentős része a cég kezdő munkatársára, Tara Abernathyre hárul. Már a nyomozás kezdeti szakaszában kiderül, hogy Kos nem csak egyszerűen meghalt, hanem meggyilkolták. A helyzet még tovább bonyolódik, amikor kiderül, hogy további gyilkosságok is történtek a városban és halványan bár, de látszik a kapcsolat az esetek között. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hiszen a papság által felbérelt képviselőknek még azelőtt előnyt kell szerezniük, hogy megjelenne az ügyfelek követeléseit képviselő másik fél.

Nem túlzás kijelentenem azt, hogy ez a regény hemzseg a jobbnál jobb ötletektől, és a szerző ki is használja az ebben rejlő lehetőségeket. Ez volt a legfőbb indok, amely miatt annyira szerettem olvasni ezt a történetet, illetve amiért sikerült teljesen és véglegesen elvarázsolnia. A valamivel kevesebb, mint négyszáz oldalas történet rengeteg cselekményt tartalmaz, az ötletekkel és a világbemutatással együtt mindez eléggé feszített tempót és helyenként nehezebben emészthető részeket eredményez. Bár élvezet olvasni a kötetet, bizony igényli és igénybe is veszi az olvasó figyelmét a fedlapok között fellelhető tartalom.

A mágia ebben a világban nem igazán adottság, hanem elsajátított tudás, amelynek érvényesítéséhez ugyanúgy szükség van az akaratra és a ravaszságra, mit minden egyéb máshoz az életben. Nincs ez másként Tara esetében sem, aki bár mágiahasználó mesternő, a nyomozás során mégis sokkal inkább támaszkodik a saját ösztöneire, a kitartására és a ravaszságára, mint bármi másra. 

Mert bizony minden fantasy jellemzője ellenére ez a történet nem más, mint egy természetfeletti nyomozás, a két oldal képviselői - mondhatni ügyvédei - által lebonyolított bűnvádi eljárás és egy veszélyes kaland elegye - a végén egy hihetetlen bravúrral, közben pedig sok tanulsággal. Az tuti, hogy ilyen tárgyalással, amilyet ebben a regényben olvastam eddig még nem találkoztam össze, nem ismerhettem meg korábban - ahogy szerintem még sokan mások sem. De ugyanígy voltam sok minden mással is ebben a kötetben.

Az isteni energiára épülő rendszerről nekem kapásból a bankrendszer, illetve a tőzsde jutott az eszembe, és elképesztően jó ötletnek tartottam a valóság ilyen szintű átültetését a fantázia világába. Ha már fantasy, akkor nem szabad kihagyni a különböző lényeket sem, amelyekből azért bőven akad a történetben. A mágiahasználó mesterek és mesternők leginkább a mágusokra hasonlítanak, bár a tudás megszerzését és alkalmazását más szabályok irányítják. A vámpírokról sem feledkezett meg a szerző, bár az ő létezésük inkább megfelel a hagyományoknak - és még véletlenül sem csillognak -, Raz pedig kétségtelenül érdekes egyéniség. A megszokott lények mellett feltűnnek új, vagy a fantasy regényekben nem éppen tipikus teremtmények is, ők pedig a vízköpők, akiknek különös szerepük van az események alakulásában.

"... ó, az igazság különös szörny, gyakran üldözik, de ritkán érik utol."

Nagyon, és még annál is jobban tetszett ez a történet. Imádtam a rengeteg ötletet, a mozgalmasságát, a nyomozás részleteit, a tárgyalás különlegességét, a lényeit és az egésznek háttérként szolgáló világot. De amit a legjobban kedveltem az a mögöttes összefüggések egymásba fonódása, az emberi természet sokféle megnyilvánulása, a hit nagysága.

Nem mondom, hogy minden részében könnyen olvasható és teljes mértékben élvezhető a történet, mert voltak részek, amelyekkel magam is küzdöttem, de a végeredményért még ez is megérte. Nem olyan rég, egy másik bejegyzésemben arról beszéltem, vannak regények, amelyek annyira tetszenek, hogy a hibáit könnyedén figyelmen kívül tudom hagyni, és ez a történet is pont ilyen. A vége események és a csavar miatt pedig tényleg csak elismeréssel tudok beszélni róla. Még véletlenül sem jöttem rá, hogy hová fog kifutni a történet, miként is állnak össze majd végül az apró, több szereplő által kiderített és egymással kevés összefüggést mutató tények, ezért tökéletes volt a meglepetés és az élmény.

Ez egy ízig-vérig fantasy regény, amelyben a hős mélyről indul, de a saját akaratának és ügyességének köszönhetően fejlődik, folyamatos kihívásokkal szembesül, egyre nagyobb problémákat old meg, mindig veszélyes helyzetekbe keveredik, ugyanakkor a legtöbb esetben szívből, hitből, hivatástudatból és ösztönből cselekszik. Tara egyszerre emberséges, kétségbeesett, kegyetlen és ravasz. Teljesen emberi és érthető reakciói vannak, de még így sem lesz mindenki számára kedvelhető - nekem nem volt vele különösebb bajom, bár az is igaz, hogy a szívem csücske sem lett, de azért drukkoltam neki. Nem éppen kedvelhető szenvedélye és csetlése-botlása ellenére Abelard, a láncdohányos kispap sokkal szimpatikusabbnak tűnt a számomra.

Minden van ebben a kötetben, kivéve a romantikát, mert az bizony csak nyomokban fellelhető, bár a halovány jelenlét mégis eléggé lényeges az események és a motivációk szempontjából. Romantikus lelkű olvasóknak tehát nem ajánlom ezt a regényt, mert biztosan nem fogják megtalálni benne azt, amit keresnek. Ellenben mindenkinek ajánlom, aki más típusú - elsősorban nyomozásra és új ötletekre alapuló - élményre vágyik. 

Még egy említésre méltó jellemzője van a sorozatnak: a világ ugyanaz, de a kötetek főszereplői mindig más személyek, éppen ezért az egyes részek lezártak, önállóan is olvashatóak és teljességgel élvezhetőek. Ha valakinek pedig nem jött be az első rész, akkor nincs meg a mindennél hatalmasabb kényszer a sorozat folytatására, könnyedén le lehet mondani a vásárlás folytatásáról. No persze, ez az én eseteben nem fordulhat elő, mivel imádtam ezt a részt és alig várom a következő megjelenését.

Folytatás »

Mike és Rachel Grinti: Karmok

A tizenkét éves Emmát és családját nagy veszteség éri: a nővére, Helena eltűnik. A fiatal lányt keresi a rendőrség, de nem akadnak a nyomára, majd a család magánnyomozót bérel fel, de ezzel is csak a házukat és a megélhetésüket biztosító éttermüket veszítik el – a hiányzó családtagot senki sem találja. Emmáék ezért kénytelenek a varázserdő melletti lerobbant lakókocsiparkba – különféle Szerzetek, mindenféle lények közé – költözni. A család által kiszemelt lakókocsi azonban már foglalt, abban lakik Jack, a félszemű, varázstalan kandúr, aki azonban macskavarázst nélkülözve sem éppen veszélytelen jószág. Jacknek van egy terve, amivel mind a ketten, Emma és ő is jól járnának, de ehhez a lánynak sok veszélyt kell vállalnia és a siker még így sem garantált…

Értékelés: 6/10

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 208 oldal

Fordította: dr. Sámi László

Borító ár: 2.680,- Ft

A mű eredeti címe: Claws

Műfaj: gyermek, ifjúsági

A történet félig a valóság és félig mese, Emma ugyan ember, de a világ, amiben él, hemzseg a mesékből oly jól ismert lényektől: vannak itt gyerekekre vadászó boszorkányok, elismerésre és társaságra vágyó hárpiák, békés nagák – akarom mondani coatlok, mert mégiscsak az amerikai kontinensen vagyunk –, buta, de erőszakos trollok, titkokra vadászó kémpatkányok és persze csalafinta, az emberi hiszékenységet a végletekig kihasználó tündérek. A legkülönösebb lények azonban a macskák, akik nem éppen azonosak a mi általunk is ismert házi kedvencekkel, hanem maguk is afféle Szerzetek, varázslények – ugyanakkor bizonyos helyzetekben nagyon is macskásan viselkednek.

„Háziállatnak titulálni egy macskát csaknem akkora sértésnek minősült, mint kijelenteni, hogy Emma szülei őt csak házi kedvencként tartják. Csak hát, annyira sokkal kisebb volt a többi Szerzetnél, még ha tudott is beszélni.”

Jack, a félszemű cicus hatalmas bűnt követett el – megölte a Falkaszívet, aki birtokolja és a falka számára biztosítja a macskavarázst –, ezért elvesztette a varázserejét, a falka többi tagja, pedig az elkövetett tettéért cserébe őt akarja megölni. A kétségbeesett, tizenkét éves lány pont megfelelő számára a tervei kivitelezéséhez, ezért elhozza számára a Falka szívét, amellyel Emma összeolvad, eggyé válik, és amelynek következményeként hirtelenjében emberként kell irányítania egy egész falkányi macskát, meg kell tanulnia a macskavarázs alkalmazásának minden csínját-bínját, és persze el kell indulni a nyomokon, amelyek a nővéréhez vezetnek.

„A macskavarázs nem holmi olcsó trükk. Nem csak elhiteti az emberekkel, hogy másképp nézel ki, és nem veszi rá őket, hogy szeressenek. Az tündérmágia. A macskák csak a valós dolgokkal törődnek, és minket csöppet sem érdekel, hogy ki szeret minket, és ki nem.”

coatl (A kép INNEN.)

Ez a regény egy ifjúsági történet és nem is akar több lenni, tökéletesen passzol az ajánlott korosztály igényeihez és elvárásaihoz. A kiadó tíz éves kortól ajánlja a történet olvasását, a cselekmény pedig ennek megfelelően épül fel: kellően mesés és fordulatos, de a történetvezetés nem túlzottan csavaros, a terjedelmét pedig leginkább rövidnek mondanám. Felnőttként nem lettem a történet rajongója, de biztosra veszem, hogy a főszereplővel azonos korosztályba tartozó olvasókat képes lesz maradéktalanul elvarázsolni a regény. Miért gondolom így? Mert számukra a gyerekekre vadászó boszorkány vagy a támadó troll sokkal rémisztőbb, a tündérek csalfa bűbája hihetőbb, a macskavarázs sokkal mágikusabb, a kalandok sora lényegesen szórakoztatóbb lesz – a mesés elemek és a különleges fordulatok igazából nekik szólnak. Könnyen azonosulni tudnak Emmával, akinek döntenie kell a nővére megmentése, illetve a szülői szabályoknak való megfelelés között, ugyanakkor ő az a lány, akinek legjobb barátja és segítője egy beszélő macska, és akinek életét lassanként áthatja a világot mozgató varázs.

„Egy macska sem igazán macska a varázsereje nélkül (...).”

Ez akár a macskavarázs megjelenése is lehetne.
(A kép INNEN.)

Nagyon tetszett, hogy minden fejezet elején található egy rövid felvezetés, egy részlet a CragWiki.org (valójában cragwiki.com) oldalról, amely arra hivatott, hogy az olvasó részletesebben megismerje azt a világot, amelyben a történet játszódik. Érdekesség, hogy maga az oldal egyébként tényleg létezik, a szerzők kifejezetten a regény miatt hozták létre és töltötték fel tartalommal.

Aranyos és kedves történet a kalandok sorába ágyazott lényeges dolgokról: a testvéri szeretet erejéről, a család összetartozásának fontosságáról, a jellemek és elvárások közötti különbségekről, a másik, ismeretlen és tiltott világ vonzásáról, a barátság szükségességéről és persze a varázslat fontosságáról. Mesebeli lényekkel teli varázslatos történet fiataloknak és talán kicsivel – éppen csak valamivel – idősebbeknek is. Ami nagyon fontos: a regény önálló történet, nem pedig egy sorozat kezdő darabja, bátran adható tehát a gyerekek kezébe.

Véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Kresley Cole: Az álmok sötét harcosa (Halhatatlanok alkonyat után 11.)

A Halhatatlanok alkonyat után sorozatban kifejezetten szeretem azt, hogy bár minden kötetben újabb párocska lép színre és esik végzetes, örök életre szóló szerelembe, fedezi fel a sors által neki ítélt párját, de ez mégsem unalmas, mert a fajok sokszínűsége miatt minden egyes egymásra találás más problémákat hoz a felszínre. Mindezek mellett ott van még az, hogy a szerző nagyon jó érzékkel vezeti fel a következő kötetek szereplőit: részei a történetnek, az eseményeknek, a róluk szóló apró információk képesek felkelteni az olvasó velük szembeni érdeklődését - még akkor is, ha eddig nem igazán foglalkozott a sokadik valkűrrel, vámpírral -, ugyanakkor nem nyomják el az adott kötet főszereplő párosának történetét.

Értékelés: 9/10 pont
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 526 oldal
Fordította: Medgyesi Csilla
Borító ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Dreams of a Dark Warrior
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után
A sorozat kötetei és főszereplői:
(nem a magyar megjelenés szerinti számozással)
1.) The Warlord Wants Forever (magyarul nincs)
Meseszép Mist (valkűr)/Nikolai Wroth (vámpír)
2.) Vámpíréhség
Emma Troy (valkűr/vámpír)/Lachlan McRieve (vérfarkas)
3.) Vámpírszerető
Kaderin (valkűr)/Sebastian Wroth (vámpír)
4.) Vámpírharc
Mariketa (boszorkány)/Bowen McRieve (vérfarkas)
5.) Vámpírvér
Néomi Laress (szellem)/Conrad Wroth (vámpír)
6.) Vámpírzóna
Holly (ember)/Cadeon Woede (démon)
7.) A démonkirály csókja
Sabine (varázslónő)/Rydstrom Woede (démon)
8.) A tél halálos csókja/Az érinthetetlen
Daniela (valkűr, jégamazon)/Murdoch Wroth (vámpír)
9.) A gyönyör sötét hercege
Lucia (valkűr)/Garreth McRieve (vérfarkas)
10.) A sötétség démona
Carow Graie (boszorkány)/Malkom Slaine (scarba)
11.) Az álmok sötét harcosa
Ragyogó Regin (valkűr)/Aidan/Declan Chase (berserker)
12.) Vámpírbosszú
Lothaire (vámpír)/Elizabeth Peirce (ember)
13.) Árnyak hercege
Bettina (démon/varázsló)/Trehan Daciano (dák vámpír)
14.) Elfojtott üvöltés
Chloé Todd (szukkubusz)/Uilleam MacRieve (vérfarkas)
Műfaj: paranormális, romantikus

Bevallom, hogy én pont így jártam Ragyogó Reginnel, a valkűrrel, aki ugyan már a sorozat jó néhány kötetében feltűnt és jelentős szerepeket is kapott, de olyannyira idegesítőnek találtam a viselkedését, hogy próbáltam inkább tudomást sem venni róla. Tartott ez egészen A gyönyör sötét hercege köteten belüli szerepléséig, amikor is kezdett kedvelhetőbbé alakulni a karaktere a számomra, de a döntő változást A sötétség démona című rész történései érték el nálam: teljesen meg voltam veszve, hogy megismerjem végre Regin és Aidan történetét. Ennek az ideje érkezett most el...

"Halld hát! Hallgasd a mesét Ádáz Aidan és Ragyogó Reginleit legendáját, a szerelmespárét, akiket összekötött, de meg is átkozott a sors."

Ragyogó Regin tizenkét éves, amikor elhagyja a Valhalla védelmét, hogy Lucia, valkűr testvére után eredjen és a segítségére legyen küldetésének teljesítésében. A sors úgy hozza, hogy ő maga kényszerül élelmet és lovat kérni a völgyben állomásozó berserker harcosoktól. A csapat vezetője, Aidan a sors által neki rendelt párját véli felfedezni a látogatóban, de a végzet amilyen kegyes, éppen olyan kegyetlen is, hiszen a lány még gyermek.

Hosszú a várakozás ideje, amelyet a valaha élt leghatalmasabb berserkernek és a legfiatalabb valkűr lánynak ki kell bírnia, majd még egy próba következik: az istenek haragját vonja magára az, aki házasság előtt megbecstelenít egy valkűrt, de frigyre csak az léphet az istenek lányaival, aki halhatatlan. Ádáz Aidan, mint halandó berserker kétszáz megvívott csata után nyerheti csak el az ohallát, a halhatatlanságot - ez azonban újabb várakozás elé állítja a párt, és Aidant hamarabb utoléri a végzete, mint megkapná az ajándékot.

"– Örökkévalóságot ígérek neked, Reginleit. És minden egyes nap jobban foglak szeretni, mint korábban… (...)

S még mielőtt megszűnt volna lélegezni, a hadúr esküt tett.

– Valahogy, szerelmem… meg foglak találni."

A kép INNEN.

A berserker szerelme és esküje erősebbnek bizonyult a halálnál és a következő ezer évben többször is újjászületett, mindig máshol, más testben, és soha nem emlékezett a múltjára. Mindig megérezte a valkűr közelségét és bármi volt is életének célja, illetve rendeltetése, ha megízlelte a valkűr csókját visszatért minden emléke... és minden egyes élete tragikusabban végződött, mint az előző.

"Bármi is az ok, Reginleit a mai napig vár.

És Aidan a mai napig visszatér…"

Az előző részek, A gyönyör sötét hercege és A sötétség démona című regények egyes jelenetei a Rend szigetén játszódtak, így a régmúltban történt események, Aidan és Regin találkozásának történetének felidézését követően nem sok újdonsággal találkoztam össze, inkább amolyan ismétlés jellege volt a regény több fejezetének. Tanúja lehettem újra Carow küldetésének, Lothar megkínzásának, a Rend szigetének épületében halhatatlanokon folytatott kísérleteknek. Ettől viszont nem volt egy csipetnyivel sem kevésbé megrázó az, amit olvashattam, mint a korábbiakban, ellenben a Rend kegyetlen mestere most részletesebben bemutatásra került. Ádáz Aidan legújabb reinkarnációja nem pont az a férfi, aki kedves és figyelmes, Declan Chase minden, csak nem éppen a halhatatlanok barátja - inkább a vadász, akitől félniük kell.

A kép INNEN.

"Tehát nem játssza meg magát. Remek. A vikingje hibásan jött vissza. Sejtette, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik majd."

Cselekmények tekintetében ez a regény messze elmarad az előzőektől, de a lelki konfliktusok és érzelmek mértéke jóval túlszárnyalja az előző részek által adott élményeket. Megtudhattam, hogy Declan miért is lett olyan, amilyen és hogyan jutott el abba a pozícióba, amely lehetővé tette számára a halhatatlanok, a Szövetség különböző fajainak elfogását és a rajtuk végzett kísérletek végrehajtását. Életútját, lelki vívódásait, múltbeli életeiről szóló álmait, vágyakozásait éppen olyan nehéz és megrázó végigolvasni, mint a vizsgálatok és kínzások leírását.

Minden, a valkűr és a berserker között a múltban elhangzott kijelentésnek és eskünek jelentősége van, amely kihatással van Aidan jelenlegi reinkarnációjának életére, Declan bár nem emlékszik rá, de kötik őt a régmúltban tett ígéretek és ezek következményeitől jobban szenved, mint bárki, aki a kezei alá kerül. A két fél között annyi feszültség és mindenféle érzelem feszült, amelytől hol sistergett a levegő, hol ökölbe szorult a kezem, hol a szenvedély szinte kiégette a papírról a szavakat.

A kép INNEN.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha körülményesen és kínok között is, de Declan és Regin lassan megtalálja a közös nevezőt, a férfi elborult, erőszakos elméjében lassanként felcsillan a józan ész szikrája, amikor pedig szükség van rá, Declan a valkűr pártjára áll. A sziget épületének felrobbanásakor - ezt az eseményt is ismertem az előző részekből, mert eddig már két nézőpontból is olvastam róla - a Rend mestere a Szövetség lényeivel szembeni ellenszenvét legyűrve, a valkűrt és annak társait segíti. Az alapjaiban megrendült bizalom megszolgálásához és a történtek semmissé válásához ennyi még nem elég, rázós út áll a sebzett lelkű berserker előtt, bizonyítania kell elszántságát és hűségét, ki kell állnia minden próbatételt, amelyet az élet állít elé.

Nagyon érdekelt ez a történet, és pont akkor olvastam, amikor nagyon jól esett, hogy olvashatom, amikor nem zavart, hogy kevesebb a cselekmény és több a lelkizés, amikor a mély érzelmek, az átélt fájdalmak és a küzdelem mélyen megérintettek, ahelyett, hogy a számat huzigáltam volna a nemtetszésem jeleként. Igaz, hogy a páros egyik szereplője ebben az esetben is egy valkűr volt, de üdítő változatosságként hatott, hogy a párja a jelen esetben egy berserker és nem egy vámpír lett. A halandó és a halhatatlan szenvedése és szenvedélye egyaránt megérintett, és örülök neki, hogy elolvastam ezt a részt. A háttérben zajló események, a sejtelmes kijelentések pedig megint csak felkeltették a kíváncsiságom.

Ahogy a bevezetőben is említettem, Kresley Cole nem csak a főszereplőivel foglalkozik, hanem az adott regény mellékszereplőit is sikeresen és érdekfeszítően mozgatja. Felbukkan a történetben Carrow, a boszorkány és az ő scarba párja, Lothaire és a gyűrű miatt őt üldöző La Dorada, valamint Nix, Natalia, Brandr, Uilleam és Thad, a kis "Tigris", akiről kiderült, hogy egy nagyon különleges lény. Igazi lénykavalkád és megannyi lehetőség a folytatásra. A következő kötet azonban Lothaire, az ősi vámpír története lesz, és én már alig várom, hogy a kezemben tarthassam és olvashassam.

Folytatás »

Rita Horseyes: Viharpárduc

A magyar szerzők műveivel szemben még mindig előítélettel és érezhetően kevesebb bizalommal viseltetnek az olvasók, különösen érvényes ez a fantasy és a sci-fi műfaján belül, pedig több író is bizonyította már, hogy történeteik felveszik a versenyt a külföldi kínálattal. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy elsőkönyves szerzőnek mindig nehéz dolga van, hiszen ki kell tűnnie a tömegből, meg kell hódítania az olvasók szívét, el kell varázsolnia őket. Az idejét sem tudom, hogy utoljára mikor volt akkora meglepetésben részem, mint amit Rita Horseyes, azaz Branyiczky Rita regénye okozott. Bevallom, nekem is voltak előítéleteim a művel kapcsolatban, de a magyar írónő olyan történetet kanyarított össze, amit olvasva nagyon gyorsan ráébredtem, hogy nyugodtan félretehetem minden előzetes negatív gondolatomat, kényelmesen hátradőlhetek, és elég csak a cselekmény miatt izgulnom.

Evelyn Storm élete egészen szokványosnak tűnik: van munkahelye, háza, autója és szerető családja. Egy nap a munkából hazafelé tartva betér egy régiségkereskedésbe, majd felpróbál egy csodaszép karkötőt, amelyet a későbbiekben nem tud levenni a csuklójáról. Ráadásul az ékszernek köszönhetően másnap egy idegen világban, Magnán találja magát, ahol a mesékből, mítoszokból ismerős és addig ismeretlen lényekkel találkozik össze, és keveredik hihetetlen kalandokba. Alig tette a lábát az ismeretlen világ földjére, de egy bérgyilkos már meg akarja ölni, és el akarja tőle venni ragaszkodó, mágikus karperecét.

Magna világán szárnyra kap egy hír, miszerint a sárkányok nem haltak ki, hanem csak végtelen hosszú álmukat aludták, most pedig ébredeznek. Az egyik hüllő, köztük a leggonoszabb, seregeket gyűjt maga köré, és be akarja végezni azt, amiben négyszáz évvel ezelőtt megakadályozták a mágusok. A jóslat szerint a félelmetes sárkány legyőzésében és a háború menetének megfordításában egy messziről jött idegen fog segíteni a helyieknek, Evelynnek semmi kedve sem a jóslathoz, sem a háborúhoz, s nem akar mást, csak megszabadulni a karperecétől, hazamenni végre oda, ahonnan érkezett. Mindez egyszerűen hangzik, pedig egyáltalán nem az…

A fülszöveg egyszerre tűnt érdekesnek és némileg sablonosnak, ebből következően nem tudtam teljes meggyőződéssel eldönteni, hogy egy tipikus sárkányos-varázslós fantasy regény vagy pedig egy teljesen egyedi elemekkel tarkított írás fog majd kibontakozni az oldalakon. Így utólag, a teljes történetet ismeretében, azt mondom, hogy mindkettő, mert a megszokott elemek mellett sorra bukkantak fel azok a lények, amelyekkel eddig még sehol sem találkoztam, és amelyek egyedül a szerző sokszínű fantáziájában születtek meg, illetve annak köszönhetően keltek életre. Bár eddig csak sárkányokról és varázslókról beszéltem, érdemes megemlíteni az árnylakót, a viráglényt, a csacsokot vagy éppen a kentik és az archonolok fajtáját is, akik mind különleges lények, a történet szempontjából lényeges szereplők.

Ennyi nem mindennapi teremtmény mellett egy szimpla eseményszál lehetősége már eleve kizárt, így aztán ahogy egyre több szereplő kapcsolódik be a történetbe, úgy válik mindinkább összetettebbé az egyébként sem szokványosan induló cselekmény. A történetvezetés komplikáltságát jól példázza az, hogy még a kötet háromnegyedénél is külön utakon haladnak a szereplők, a szerző ekkor már legalább hat vagy hét, egymáshoz szorosan kapcsolódó eseményszálat mozgat egymással párhuzamosan és szövi szorgalmasan az elbeszélés sokszínű vásznát.

A több szálon futó esemény, valamint az egyedi lények mellett a további szórakoztatásról az érdekes, színes és könnyen megszerethető karakterek, a szemünk előtt kibontakozó életutak és célok, a különböző akciók és összecsapások, illetve a kellő mértékű humor is gondoskodik. Ritkán történik meg velem az, hogy már az első oldal olvasása közben is több alkalommal hangosan kacagok, a szerző szarkasztikus, de nagyon élvezetes humora még többször is lecsapott, egyszerűen magával rántott a történetbe.

Evelyn Magna világába való átkerülése szinte mindenki életére, minden faj jövőjére hatással van. Amíg pártfogói azon igyekeznek, hogy megvédjék őt a bérgyilkostól és eljuttassák egy mágushoz, akiről feltételezik, hogy képes levenni a kezéről a ragaszkodó ékszert, a háttérben egyéb tevékenységek zajlanak. Figyelemmel követhetjük a sárkányok ébredését, a fajok szövetségeinek alakulását, a csatára való felkészülés minden apró mozzanatát. Mindeközben pedig a jelenlegi társadalmi tagozódás kialakulásával, különleges helyekkel, titokzatos erdőkkel és Magna történelmével is megismerkedhetünk. Az intrikák, amelyek eközben mindent átszőnek és irányítanak, csak lassan fedik fel magukat.

Kifejezetten tetszett, hogy az események jól átgondolt sorrendben követték egymást, nem jelentkeztek a történetben időbeli zavarok, és nem akadtam össze olyan reakcióval, amely ne lett volna kellően megalapozott. Az író kellő időt és energiát fordított a világ bemutatására, a háttér és a karakterek kidolgozására, az események kibontására. Ha ennél részletesebbek lettek a leírások, akkor azt mondanám, hogy túlírt, de így pont tökéletes és teljes mértékben élvezhető volt. 

A szerteágazó cselekmény a könyv utolsó negyedében végre összeért, az alapos előkészítés meghozta a gyümölcsét, mert egy nagyon élvezetes, meglepetést is bőven tartogató befejezéssel zárult a nem éppen rövid történet. Legalábbis az a része, amely Magna világát érinti. Amikor ugyanis már elkönyveltem magamban, hogy sikerült egy nagyon jó fantasy-t olvasnom, akkor az utolsó oldalakon olyan információk bukkantak fel, amelyek teljesen más megvilágításba helyezték az összes eseményt, az okozott döbbenettől az állam a padlón koppant. Nem tudok mást hozzátenni, csak azt, hogy megemelem a kalapom az írónő előtt, mert engem teljes mértékben sikerült meggyőznie arról, hogy elsőkönyves szerző is képes fantáziadús, igényes, olvasmányos, logikai hibáktól mentes és élvezetes regényt írni.

Az igényes, gördülékeny és élvezetes fogalmazás csak növelte a regény élvezhetőségét és kiemelte a minőségét. Látszik, hogy erre a történetre nagyon odafigyeltek, mert nem csak a logikai felépítésében nem találni hibát, de magában a szövegben is csak elvétve. Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni a kiadvánnyal kapcsolatban, ez pedig a nagyon apró betűméret, amely egyáltalán nem nevezhető szemkímélőnek.

Az Underground Kiadó, amelynek a gondozásában ez a regény is megjelent, teljességgel alternatív elveket követ a könyvkiadással kapcsolatban, legalábbis, ami a hazánkban alkalmazott gyakorlatot illeti. Az elgondolás szerint csak akkor nyomtatnak, amikor annak igénye felmerül, ezért ebből következően kevés az esély arra, hogy a kiadó könyveivel könyvesboltokban vagy internetes könyváruházak kínálatában találkozunk össze, persze azért ez sem lehetetlen, és akadnak kivételek. A kiadó által képviselt elvek nagyon magasztosak, de nem érzem úgy, hogy ez az üzletpolitika teljességgel kifizetődő, elősegíti a termék ismertségét, illetve biztosítja annak sikerességét. Az előbbi eszmefuttatásomra éppen ez a könyv a legjobb példa, amely sokkal több figyelmet érdemel, mint amit eddig kapott.

A klasszikus és egyedi lényeket felvonultató fantasy-t kedvelőknek kifejezetten ajánlani tudom ezt a regényt, már csak azért is, mert kezdő írótól ritkán olvasni ennyire összetett, minőségi és élvezhető történetet, jelentősen kimagaslik az elsőkönyvesek mezőnyéből. Mindenképpen érdemes megismerkedni vele.

Az értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

A regényről részletes és folyamatosan frissülő információkat találhattok a viharparduc.hu oldalon, valamint a regény facebook oldalán. Érdemes benézni!


A kiadvány kedvezményesen megvásárolható a következő webáruházakban:
- viharparduc.hu
- undergroundbolt.hu
- bookline.hu

Értékelés: 9/10

Kiadó: Underground Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 524 oldal

Borító ár: 4.825,-

Folytatás »