Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. június 30., szombat

Rachel Vincent: Stray - Kóborok (Vérmacskák 1.)

Szeretem az alakváltókról szóló könyveket. Mostanában pedig különösen azokat a történeteket szeretem, ahol az alakváltók a főszereplők és nem bukkannak fel mellettük a vámpírok. A Stray pont ilyen.
A könyv borítója eléggé figyelemfelhívó, meg is akadt rajta már az elején a szemem. A fülszöveg annyira nem nyűgözött le, de Niki_ értékelése meggyőzött, hogy olvasnom kell a történetet. Persze nem rohantam rögtön a könyvesboltba vagy a géphez, hogy megrendeljem a könyvet, de a Könyvmolyképző Márkabolt nyitási akciójának 50%-os kedvezményét nem tudtam kihagyni. Így került ez a könyv a polcomra.

Miről is szól a történet? Az amerikai kontinens területekre van osztva, melyek legnagyobb része egy-egy alfa vérmacska uralma alá tartozik. A fennmaradó területek ún. szabad területeknek számítanak. A sors furcsa fintorának köszönhetően kb. négyszer annyi kandúr vérmacska születik, mint nőstény. A támadások miatti fertőzéseket is általában a megtámadott férfiak élik túl, a nők nem. Így a nőstények kincsnek számítanak a vérmacskák társadalmában. A termékeny nőstények jelenleg nyolcan vannak. Egyikük Faythe Sanders, aki elmenekült az egyébként biztonságot, de számára inkább fenyegetést jelentő családi közegből és a saját életét akarja élni. Amikor azonban nőstények tűnnek el, az apja hazarendeli.

Az előző olvasmányomhoz képest ez a történet határozottan strandkönyvnek minősül, pedig nem igazán az. Bár könnyű olvasni és jól lehet haladni a történettel, de olvastam már sokkal, de sokkal gyengébb sztorit is. Próbálom tehát objektíven és a műfajokat nem keverve értékelni a könyvet.

A vérmacskák falkájának felépítése nem sokban különbözik a többi alakváltó falka hierarchiai felépítésétől. Annyi csak a különbség, hogy a termékeny nőstényekre nagyon vigyáz a falka. Pont ezért is reagálnak ennyire érzékenyen a nőstények eltűnésére már a történet elején is. Ami nagyon tetszett, hogy a vérmacskák bundája nem tiri-tarka és egyedi, hanem mindegyikük szép fekete cicus. Ami megkülönbözteti őket az a szaguk.

A család és a falka nélküli vérmacskák kóboroknak számítanak. Legtöbbjük a támadásokat követő fertőzések miatt lett macska, de olyan is van, aki tiszta vérű macska, de elhagyta a falkáját. A kóborok nem léphetnek az alfák területére. A falkából kitagadott és bűnt elkövetett vérmacskák a csavargók. Az alfa legfőbb emberei a végrehajtók. Ez így mind nagyon helyén volt a történetben.
A szereplőkre áttérve azonban már voltak problémáim. Faythe, bár felnőttnek érzi és gondolja magát, de igazából egy hisztis, meggondolatlan, önfejű, elkényeztetett... (soroljam még?) csaj, akinek az a legnagyobb gondja, hogy távol maradjon a családjától és egyúttal régi szerelmétől is, csak azért, hogy elkerülje a családalapítás rögös és számára semmit nem jelentő útját. Mindezek érdekében képes volt többször is elszökni otthonról. A fennálló veszély miatt az apja hazahozatja az egyetemről. Faythe tisztában van a rá leselkedő veszéllyel, de mintha nem érdekelné. Csak egy dolog jár a fejében, hogy messzire kerüljön Marctól, a volt fiújától (aki egyébként igazi álompasi). Elképesztően idegesített a nyafogása és a szűklátókörűsége.

Szerelmi háromszög? Kihagyhatatlan. Lassan meglepődök, ha olyan könyvet olvasok, amiben nincs ilyen. A háromszög harmadik részvevője Jace. A két fiúval nincs semmi baj, nagyon is rendben van velük minden. Az egyedüli bonyodalmat Faythe jelenti. Bár nem igazán értettem, hogy minek kellett ezt az egészet ennyire túlbonyolítani.

A könyv felénél beindul a történet. Megtörténik a baj és Faythe kénytelen végre gondolkodni és ténylegesen is bebizonyítani, hogy kinőtt a hisztis korszakából. Szerencsére fejlődik a jelleme a történet során, mert ha ez nem történt volna meg, akkor bizony félbe is hagytam volna a könyvet. Szóval jellemfejlődés van, nem egészen elveszett a leányzó. Azt kell mondjam, hogy még meglepetésekben is volt részem és összességében egész jól szórakoztam.
Vannak komoly jelenetek is a könyvben, mint erotikus, mint kegyetlenkedés szempontjából. Bár a kötet a vörös pöttyös sorozat része, de nagyon hamvas lelkű olvasók kezébe azért nem adnám. Ahogy a kötet hátoldalán is szerepel: tizenhat éves kortól ajánlott.

Problémamegoldás van és persze a folytatás lehetősége is nyitva van. Sőt, már folytatás is van. Nem is kevés. Ez a történet egy hat kötetből álló sorozat első része.

Nem mondom, hogy a történet hibátlan, mert nem az és nem is vagyok vele teljesen elégedett, vannak idegesítő és bugyuta részei is. De a könyv második felében történt eseményeknek sikerült elérniük nálam azt, hogy várjam a következő rész megjelenését. Ha azt is elfogadhatónak találom, akkor pedig könnyen leragadhatok a sorozat mellett. (Már megint. :D ) A következő rész pedig az értesüléseim szerint ősszel jelenik meg magyarul. Úgy érzem, hogy van még lehetőség ebben a sorozatban. Remélem, hogy így is lesz.



Pontszám: 7
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 478 oldal
A mű eredeti címe: Stray
Sorozat: Shifters (Alakváltók)
Folytatás: Rogue - Latrok, Pride, Prey, Shift, Alpha
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2012. június 29., péntek

Polcra került - 2012. június

Ahogy már jó előre számítottam rá, ez a hónap a favorit eddig a beszerzések terén. Hiába na, a könyvhét c csak megviseli a Moly pénztárcáját, ugyanakkor a beszerzés öröme is hatalmas. Bagoly uraság hatalmas mennyiségű könyv cipelésében segédkezik nekem ebben a hónapban. :)
Nézzük akkor a polcra került könyvek hosszú-hosszú listáját.

Kezdem is a könyvhéttel, amelynek a Vörösmarty téren található főrendezvényére az idei évben először sikerült feljutnom. Nagy élmény volt.
Következzenek akkor azok a könyvek, amelyeket a könyvhéten sikerült beszereznem. Első körben az Agave könyvek standját rohantam meg, mert a könyvheti megjelenések legnagyobb részét tőlük akartam beszerezni. Az Amerikai istenek kötelező vétel volt. A Farkasok a falban című kiadványt kedvezményes áron, mindössze 1000,- Ft-ért vehettem meg az Amerikai istenek mellé. Amint látszik, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki, bár bevallom, hogy Gaiman ezen műve nem igazán varázsolt el sem tartalmilag, sem a rajzaival. Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatának következő része kötelező vétel minden könyvheti megjelenéskor. Nem volt ez másként ebben az évben sem. Ráadásként még egy bögrét is vettem. :) A kiadó gondolt a pénztárcámra is, mert Brandon Hackett Az ember könyvét és Lissa Price  A testbérlők című regényét recenziós könyvként kaptam meg. Amelyeket ezek közül már olvastam és olvashatjátok az értékeléseimet: A testbérlők értékelését itt, Az ember könyve értékelését itt, a Végzetes flört értékelését pedig itt
Vettem azért más kiadótól is könyvet. A Tűz és jég dala ciklus legújabb kötetének megvásárlása szintén kötelező volt (30%-os kuponnal meg pláne), A Geopen Kiadó által elindított új sorozatot is kedvemre valónak találtam. A Vérbe öltözött Annát szintén kuponnal, 1000,- Ft kedvezménnyel vettem meg. (Update: az olvasás megtörtént, az értékelésem itt olvashatjátok.) A Tündérkrónikák sorozat legújabb kötetének megjelenésére (sok másik olvasóval karöltve) már kb. másfél éve várunk, így nem volt kérdéses, hogy ez a könyv is kell. Mindhárom olvasásra vár még, de már nem sokáig. :) Utoljára maradt, de nem utolsó az Ad Astra Kiadó könyvhétre megjelent kötete, Ian McDonald A dervisház című regénye. A könyvet már olvastam. A véleményemet itt olvashatjátok a történetről.
A Metropolis Media standját sem tudtam kihagyni. Igaz, hogy első körben a Őrök világa című, új Lukjanyenko regényt akartam megvenni, de végül két László Zoltán könyv lett belőle. Mindkettőt azonnal dedikáltattam is.
Persze, hogy ismét visszataláltam az Agave könyvek standjához és három, már régebben is nézegetett könyvet sikerült elhoznom tőlük potom pénzért, darabonként mindössze 250,- Ft-os áron. Ennyiért még a bolondnak is megéri, hát még nekem. :)

A Könyvmolyképző Kiadó elindította internetes könyváruházát (Márkaboltját). A nyitási akciójuk fantasztikus volt. 50%-os kedvezménnyel árusították a könyveiket. A nyitás nem volt zavarmentes, mert a rohamot nem bírta a szerver. Hajnali 4-kor keltem, hogy le tudjam adni a rendelést, de megérte. Négy könyvet rendeltem meg saját részre, de vettem ajándékba is, illetve a kolléganőm is vett bőven a lányának olvasnivalót. Rachel Vincent Stray-Kóborok című könyvét most olvasom, értékelés is lesz hamarosan. :) (Update: már itt van értékelés is.) A többiek még a sorukra várnak. (Update: Richard Castle könyvét is kiolvastam és értékeltem.)

Ha ez még nem lett volna elég, akkor még egy kis ráadás. Chris meghirdette a blogjában az eladó könyvei listáját. Két olyan könyve találtam, amelyeket már régebb óta nézegetek megvétel és olvasás céljából. Most fennakadtak a hálómon. Remélem, hogy jók lesznek. Viszont annyiért, amennyiért sikerült megszereznem őket, nem tudtam kihagyni a lehetőséget. (Update: Nancy: Madore Enchanted - Megigézve című könyvét elolvastam és értékeltem.)

Mindezek után persze nem is nagyon mertem elmélyedni az akciók vadászatában. Próbáltam ellenállni, próbáltam. Éééés, lássatok csodát, sikerült is. De ilyen hónap után ez nem is csoda.
Ha jól számoltam, akkor ez így összesen 20 könyv. Az idei év eddigi rekordja. És hogy mennyit olvastam ebben a hónapban? Ha a befejezések időpontját nézem, akkor 10 könyvet fejeztem be és most olvasom a 11. regényt. Eddig tudtam tartani a szintet a havi vásárlásaimmal, de nem is csodálkozom, hogy ez most nem sikerült. A következő hónapokban próbálom visszafogni magam a vásárlással és behozni valamennyit a lemaradásomból.

Hasonló bejegyzéseket olvashattok a Könyves blogok oldalon. 

2012. június 28., csütörtök

Ian McDonald: A dervisház

Az Ad Astra Kiadó jóvoltából egy újabb egzotikus helyszínen játszódó és nagyon érdekes és összetett történet jelent meg a hazai könyvesboltok polcain és webáruházaiban. A kiadó a 83. Ünnepi Könyvhétre időzítette a könyv megjelenését, amelynek természetesen nagyon sokan örültek.  Köztük én is. 
A helyszín ezúttal Törökország, az időpont 2027. Törökország az Európai Unió legfiatalabb tagja, Európa kapuja. A nanotechnológia utat tört magának a mindennapi életben történő alkalmazáshoz, de még hatalmas fejlődési lehetőség rejlik benne. A város egyik átlagosnak tűnő reggelén bomba robban az egyik villamoson. Csodával határos módon senki nem hal meg. A robbantás azonban olyan folyamatokat indít el, amely az Adem Dede téri dervisház minden lakójára hatással lesz.
Az első észrevételem: ez nem strandkönyv, nem könnyed nyári olvasmány. A történet egy nagyon részletes, nagyon összetett és jól átgondolt eseményláncolat leírása. Egzotikus helyszín, idegen kifejezések, idegen kultúra, ismeretlen technológia és rengeteg szereplő. Szükséges valamennyi idő, hogy leülepedjen a történet. Ezért is írom ezt a bejegyzést egy nappal a könyv befejezését követően. A gondolataim még így is csaponganak, de remélem tudok olyat írni, ami értékelhető és érthető lesz. Na, csapjunk bele!
Őszintén bevallom, hogy az első kb. 200-250 oldallal eléggé megszenvedtem. (Elképzelhető, hogy a nagy meleg miatt kevésbé tudtam odafigyelni a könyvre. Meg a napjaim is némiképp zűrösek voltak.) A nehézségeken végül is a jegyzetelés segített át, amelyekkel felszerelve már sokkal könnyebb volt követnem az eseményeket.
Nagyon szerettem a történetben végig jelen lévő kettősséget, amelynek lehetőségeit fergetegesen használta fel az író. melyek ezek? Törökország, az ország, amely átmenetet jelent Ázsia és Európa között. Az Rurópai Unióba való belépésével Európa kapuja lett. Isztambul, a város, amely egyszerre két kontinensen helyezkedik el. Az országra jellemző kultúrával (bazárok, teaházak sora, ősi hit és vallás) szemben ott találjuk a nanotechnológiát, amely nem csak jelen van a történetben, hanem még a rohamos fejlődés lehetősége is nyitva áll előtte. Mindezek eredményekén az író olyan környezetet, hangulatot tudott teremteni, amely nagyon elképzelhető, nagyon is hihető. gyakorlatilag itt állunk ennek a jövőnek a kapujában, lehet, hogy már holnap vagy a következő évben valósággá válik. Nagyon közeli, nagyon hihető.
Ebben a történetben rengeteg minden van: önállóságra törekvő, de beteg és széltől is óvott gyermek; száguldó üzleti élet, feltörekvő technológia, műkincsvadászat, közgazdasági elemzések és vallási, meggyőződési kérdések, barátság, szerelem, mindennapi élet.
Már emlegettem, hogy az író sok szereplőt mozgat. De kik is ezek az emberek? Egy szívbeteg kisfiú, közgazdaságtan egy nyugalmazott (görög nemzetiségű) professzora és szintén görög barátai, a vallási ereklyéket árusító bolt vezetője és férje az üzletkötő tréder, illetve három barátja, a munkát kereső marketinges és népes családja, valamint üzleti partnerei, az utcai bíró szerepét magára vállaló férfi és testvére, aki ott volt a villamos robbantásakor. Összefoglalva: előfordul minden életkor és elég sok foglalkozás, vallási meggyőződés. Minden tiszteletem a szerzőé, mert a széles korfa, a nemzeti és hovatartozásbeli sokszínűség, az eltérő kulturális meggyőződések ellenére minden szereplője hiteles és érdekes, igazán élő karakter.
Kedvenc szereplőm Can, a szívbeteg kisfiú, aki valami fantasztikusat művel a könyv teljes egészén keresztül a nanorobotjaival. A mézzé lett ember történetét és a kincsvadászatot imádtam. Számomra ezek voltak a könyv legjobb részei.
Olvasás közben nem találtam és így visszagondolva se jut eszembe logikai hiba a történetszövésben. Ez egy igazán jól átgondolt és felépített történet. Azt is hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem arról fog szólni a cselekmény, amit az elején elképzel az olvasó. Legalábbis én így jártam.
Plusz pont az írónak, hogy minden történetszálat elvarrt az író. Ez a történet így kerek és egész, ahogy a kezünkbe fogjuk.
A kötet elején találunk egy kivonatot a török ábécé különleges betűiből és a kiejtésükről. Ez nagy segítség olt, mert elég sokszor bukkan fel idegen szó a szövegben. Amit hiányoltam viszont az egy szószedet az említett idegen szavakból. Lehet, hogy a műveltségi szintem nem üti meg a kívánt mércét, de ezeknek a szavaknak a jó részét nem ismertem. Elég sokat ültem a google és a wikipédia előtt és bogarásztam a jelentéseket. Természetesen ebből is készült jegyzet és elképzelhető, hogy blogbejegyzés is lesz majd belőle, segítségként a későbbi olvasóknak.
A kiadás továbbra is gyönyörű, a szöveg gyakorlatilag hibátlan, a könyvet jó kézben tartani. A magyar kötet az eredeti borítóval jelent meg. Tetszik, mert jól visszaadja a könyv hangulatát. találtam egy másik borítót is (UK kiadás), amely szintén tetszik. Egyetlen problémám van csak a hazai kiadással: bármennyire is vigyáztam a könyvre (mert minden könyvre vigyázok), a borítófólia széle felkunkorodott.
Az Ad Astra Kiadó eddig megjelent kiadványai közül számomra legjobban A felhúzhatós lányhoz hasonlított. Összetettsége, sokrétűsége és kidolgozottsága miatt mindenképpen az említett regény áll hozzá a legközelebb.
Sajnálom, hogy olyan időszakban olvastam a könyvet, amikor nem jutott rá annyi időm, amennyit igényelt volna. Szerettem volna ütemesebben haladni vele, így nem aprózódtak volna annyira szét a cselekmény történései. Nem igazán tudok és nem is akarok rosszat mondani a könyvről, mert ahogy már írtam korábban, nagyon jól kidolgozott, összetett és sokszínű történetet olvashat, aki a kezébe veszi a könyvet. Jó tanács, hogy a történet kezdeti kuszasága senkit ne tántorítson el a folytatástól. Érdemes kitartani és folytatni a történetet. Kivételes hangulatú történet lesz a jutalma.
Úgy érzem, hogy a kiadó elkényeztet minket a jobbnál jobb könyveivel. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő kiadvány.

Update: A könyv trailere itt megtekinthető.


A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak és Kleinheincz Csillának!



Pontszám: 9
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 575 oldal
A mű eredeti címe: The Dervish House
Forrás: recenziós példány, kiadótól

2012. június 27., szerda

Álmodjunk a Maxim Könyvkiadóval

A Maxim Könyvkiadó 1999-ben alakult. Fő profilja középiskolai és általános iskolai tankönyvek és segédtankönyvek, illetve nyelvkönyvek kiadása. A kiadó a tavalyi évben álmodott egy nagyot és elindította Dream sorozatát, amelynek részeiként külföldön már nagy sikert aratott regények megjelentetését tűzte ki célul. 2011-ben mindössze egy könyv jelent meg, ez pedig Cynthia Hand Angyalsors című könyve volt. Olvastam és értékeltem. Értékelésem itt olvasható, ha valaki kíváncsi rá.
Ami első ránézésre pozitívvá tette a könyvet, az a megjelenése: a borító csodaszép (lila alapszín, ezüst felirattal, kacskaringókkal és egy tollal), valamint a strapabíró kivitel (kötött, fűzött kiadás, védőborítóval). Ráadásként a kiadványnak igencsak baráti volt az ára, valamint a történet is jónak bizonyult.
A kiadó idén tovább álmodja megkezdett tervét, amelynek eredményeként idén ősszel sok-sok könyv megjelenésére számíthatunk. A borítók gyönyörűek, a fülszövegek eléggé érdekesnek tűnnek. Remélem, hogy a kiadványok minősége is tartja majd a színvonalat.
Nézzük, melyek azok, amelyek felkeltették az érdeklődésem.

Cynthia Hand: Angyalfény
A sorozat első részét, az Angyalsorsot olvastam. Tetszett és már akkor kíváncsi lettem a folytatásra is. A könyv borítója továbbra is gyönyörű. A fülszöveget is érdekesnek találom. Ha lehetőségem lesz rá, akkor biztosan elolvasom a történetet és a trilógia befejező részét is.

Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.
Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második regényében fokozza az első részben elkezdődött izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják.
A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.
A kiadás jellemzői: keménytábla védőborítóval, 416 oldal
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.


Amy Kathleen Ryan: Ragyogás
Szeretem a sci-fit. Jöhet a sci-fi-be oltott romantika is. Ez a könyv határozottan annak néz ki. A borítója rögtön szemet szúrt nekem és azóta sem tudok szabadulni tőle. Beleszerettem. Ennyi. :) A történet is tetszik. Elég romantikusnak hangzik a fülszöveg szerint, de minden alap adott arra, hogy egy nagyon jó és érdekes sztori kerekedjen ki belőle. Természetesen egy trilógia első része. Állok elébe. Ezt a könyvet mindenképp olvasni szeretném. Még egy fontos szempont: Sóvágó Katalin fordította, akit igényes fordítónak tartok. 

Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. 
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.
A kiadás jellemzői: füles, kartonált, 320 oldal
Várható megjelenés: 2012. október 18.

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás
Nem olyan rég került a kezembe egy hasonló témát, fiú-lány felállást boncolgató könyv, amelynél az írónő fantasztikus stílussal olyan történetet kerekített az alapszituációból, hogy habzsoltam az oldalakat. Hősiesen bevallom, hogy potyogtak a könnyeim is olvasás közben. A fülszöveg alapján úgy érzem, hogy hasonló történet kerekedhet ki ebből az alapszituációból is. Már csak ezért is kíváncsi vagyok erre a könyvre.



Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik. 
Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van - és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
A kiadás jellemzői: két kiadásban jelenik meg a könyv (keménytáblás, védőborítós/ füles, kartonált), 444 oldal.
Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?
A történet alapjaiban tetszik, de a cím nagyon nem. Némiképp elcsépeltnek érzem, vagy inkább egy felvilágosító jellegű könyvhöz tudnék egy ilyen címet elképzelni. Nem lehetne ezt lecserélni? Ettől függetlenül, ha lehetőségem lesz rá, akkor elolvasom. 

Négy perc általában alig valamire elegendő - ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?
A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott.
Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja me a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól - Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a csalási kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.
A kiadás jellemzői: füles, kartonált, 256 oldal
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.



A kiadó további könyveket is megjelentet, de ezek nem keltették fel annyira a kíváncsiságomat, mint a felsorolt kötetek. A teljesség kedvéért azért szerepeljenek itt a várható megjelenések:



Alice Hoffman: Galambok őrzői - Olvastam már az írónőtől regényt, de nekem nem jött be a stílusa. De ennek a kötetnek a témája nagyon tetszik és még az is lehet, hogy meggondolom magam az olvasással kapcsolatban.

Luca Di Fulvio: Álmok bandája -  Nem érzem a stílusomnak a regényt. Persze ettől még lehet zseniális és szórakoztató írás.

Jay Asher - Carolyne Mackler: Kezünkben a jövőnk - Facebook rajongóknak kötelező. Mindössze az a baj, hogy nem szeretem a facebook-ot, ezért inkább kihagyom. Valószínűleg az előítéleteim miatt nem tudnám értékelni a regényt.

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény - A történelmi korszakkal kapcsolatos ellenérzésem miatt valószínűleg szintén ki fog maradni az olvasásaim közül. A fülszöveg alapján a történet jónak ígérkezik, csak nem az én világom. A könyv borítója viszont nagyon gyönyörű.




2012. június 26., kedd

Akcióvadász (2012/26.hét)


Gondolom észrevettétek, hogy az elmúlt héten nem készült Akcióvadász bejegyzés. Sajnos úgy alakult, hogy nem volt érkezésem elkészíteni. Már előrevetítem, hogy nagy valószínűséggel így lesz ez a jövő héten is. Ha nem találjátok a bejegyzést, akkor ne lepődjetek meg.
De nézzük az erre a hétre vonatkozó kínálatot. :)



Rövid idejű akciók:
Az Ulpius-ház KeddVeddre akciójában a Szürke ötven árnyalata című könyv rendelhető meg. A megvásárolt kötet mellé a kiadó 1db könyvet ad 50% kedvezménnyel a vásárlónak.
Az akció 2012. június 27-én 10:00-ig tart.



Hosszabb időtartamú akciók:

  • Kossuth Kiadó
    • hely: libri.hu
    • téma: útikönyvek, albumok
    • kedvezmény: 30-50%
    • időtartam: 2012. május 1-31.

2012. június 25., hétfő

Megidézve (12.)

Minden hónapban írok egy összesítő bejegyzést a beszerzett, hozzám került könyvekről. A hónap végéhez közeledve hamarosan elkészül majd ez a bejegyzés. Az erre a hétre választott idézet pedig teljesen passzol a hónapban folytatott tevékenységemhez. Ugyan a könyvek nem tiltottak a számomra (szerencsére), de azért mindig meg szoktam magamnak indokolni, hogy erre vagy arra a könyvre miért is van éppen most szükségem. Majd ezt a gondolatmenetet követi a hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás és a hónap további részében a pénztárcám eléggé üres rekeszeinek bámulása. Aztán a következő hónapban kezdődik minden előröl. :) Persze a vásárlást csak a legritkább esetben szoktam megbánni. 


"Ne kísért!
Mindenki azt akarja, amit nem kaphat meg. Az igazat megvallva legtöbbször csak azért sóvárgunk valami után, mert tiltott vagy elérhetetlen számunkra. Azért, hogy megindokoljuk a vásárlást, meggyőzzük magunkat arról, hogy amit annyira akartunk, arra valóban szükségünk van. A probléma az, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás gyakran vezet költséges megbánáshoz."

(Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés)




A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: 
Könyves blogok

2012. június 18., hétfő

Megidézve (11.)

Tonya Hurley Szellemlány című kötete @mama_gold jóvoltából utazókönyvként érkezett hozzám olvasásra. Nagyon tetszett a könyv kivitelezése. Az olvasási élményt nagyban növelte a könyv kialakítása. Minden fejezet elején volt egy idézet egy híres embertől, a lap másik oldalán pedig szintén a fejezethez kapcsolódó bevezető mondatok, bölcsességek voltak olvashatók. Amikor @Algernon, szintén utazókönyvként elindította a második részt, akkor arra is jelentkeztem. A könyv nálam van, most olvasom. A kialakítása ugyanolyan gyönyörű és azok a kis bölcsességek ismét ott vannak a fejezetek elején. Most jött el az az idő, hogy idézzek ezekből. 
Annyi kedvencem lett közöttük, hogy nem is ömlesztem ide az egészet, hanem több fordulóban, több héten keresztül fogok majd jelentkezni az idézetekkel. :)
Remélhetőleg valaki kedvet kap majd ennek a gyönyörűen kivitelezett, érdekes hangulatú könyvnek az olvasásához.


"Soha ne higgy olyan embernek, aki azt mondja "bízz bennem!"
A bizalom nem fán terem. Minden kapcsolatban ezt a legnehezebb megszerezni és a legkönnyebb elveszíteni. Ami azt illeti, az egyetlen kifejezés, amely a "nem szeretlek"-nél fájóbb lehet, a "nem bízom benned". Az elsőnek valaki máshoz van köze. A másodiknak viszont kizárólag te vagy az oka."


(Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés)


A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

2012. június 17., vasárnap

Laurell K. Hamilton: Végzetes flört (Anita Blake, vámpírvadász 18.)

A könyvheti megjelenésekhez évek óta hozzátartozik az izgalom, hogy ismét egy újabb Anita Blake kötetet vehetek a kezembe - nem kivétel ez alól az idei év sem. Bár vannak kétségeim a józan eszem épségét illetően, de mégsem tudom abbahagyni a sorozatot, még annak ellenére sem, hogy már korántsem azt adja, amiért annak idején, az elején olyan őrülten beleszerettem a regényfolyamba. Anita, a vagány csaj valahol  - azt is tudom, hogy hol - elveszett útközben, de én még reménykedek és minden egyes kötetnél várom a visszatérését. Többször bukkan már fel egy-egy reménysugár, amely mindig ad egy újabb löketet a reménynek, hogy bekövetkezik majd a várva várt fordulat, de eddig még nem kaptam meg azt, amit az első kötetek adtak. 
Értékelés: 7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 20.
Terjedelem: 176 oldal
Fordította: Török Krisztina
Borító ár: ,- Ft
A mű eredeti címe: Flirt
Sorozat: Anita Blake, vámpírvadász
Előzmény:
1.) Bűnös vágyak
2.) A nevető holttest
3.) A kárhozottak cirkusza
4.) Telihold kávézó
5.) Véres csontok
6.) Gyilkos tánc
7.) Égő áldozatok
8.) Sápadt hold
9.) Obszidián pillangó
10.) Leláncolt Nárcisszusz
11.) Égkék bűnök
12.) Lidérces álmok,
13.) Micah
14.) Haláltánc
15.) A Harlequin
16.) Fekete vér
17.) Fogat fogért
Folytatás:
19.) Ezüstgolyó
20.) Tigrisvadászat
21.) Halálcsók
22.) Ragály
23.) Jason
24.) Dead Ice
Kategória: krimi, paranormális, misztikus, horror,
urban fantasy
Na, akkor nézzük, hogy miként is vélekedem az Anita Blake, a vámpírvadász sorozat legújabb kötetéről, a soron következő kötetről.

Első benyomás: a borító szép, de pasztell színvilágával némiképp kilóg a sorozat többi kötetei közül. A borítón lévő farkas kicsit olyan, mintha a levegőben állna, lebegne, pedig a falka tagjainak ilyen képességéről eddig nem volt értesülésem, és mintha beteges is lenne. A borító grafikája eddig mindig támpontot adott ahhoz, hogy a történetben milyen vérállat kap lényeges szerepet, de kivételek mindig vannak, és ez most pont egy ilyen eset. 

A második döbbenetem a kötet vastagsága volt. Szinte eltűnik a sorozat többi része mellett, mindössze 150 oldal, amelyet kiegészít az írónő zárószava, majd az ajánlók. A kötet teljes terjedelme így teszi ki a nem éppen terjedelmes 176 oldalt. A bevezetőben Hamilton a következőket írja: "A regény után pedig egy kisebb írást talál az olvasó, amelyben dokumentálom is az egészet, sőt leírom azt is, milyen valóságos esemény ihlette a történetet. Ha pedig esszén is átrágta magát az olvasó, a jutalom egy kis képregény lesz - de komolyan." A helyzet az, hogy a regény és az esszé ott van a kötetben, de a képregényt hiába kerestem a magyar kiadásban. Sajnos. Érdekelne a kiadó válasza arra a kérdésre, hogy miért hagyták ki belőle ezt a csemegét?

A sztori úgy indul, ahogy a régi szép időkben: Anita ügyféllel tárgyal. A különbség az, hogy Anita hírneve egyre nagyobb és az ügyfelei is egyre... khmm... furcsábbak. Ezen a napon például két gazdag özvegyet is kifogott, akik nagyon életszerű és minden érzésre képes zombit akarnak a halottkeltés végeredményként látni. Mind a kettőjüket más motiváció hajtja, de a céljuk ettől még azonos. Ahogy abban is egyetértenek, hogy az egyetlen, aki a kívánságukat teljesítheti, nem más mint Anita. A kapott magyarázatok egyike sem felel meg azonban nekromantánknak, ezért visszautasítja az egyébként busás anyagi haszonnal járó munkákat, majd nem is foglalkozik a történtekkel addig, amíg erőszakkal nem kényszerítik a meló elvállalására. Minden a terv szerint halad, csak egy apró probléma csúszott be a számításokba - egy nagyon apró és végzetes hiba...

A történet, mint már említettem, nagyon rövidke. Éppen ezért arra számítottam, hogy a pörögni fog és az írónő mellőzni fogja a fülledt erotikával átitatott leírásokat, szexjeleneteket ebből a pár oldalból - ez volt az a tippem, amely nem jött be. A könyv harmada a kezdeti huzavona leírása: támaszd fel a házastársam, nem támasztom, de én nagyon szeretném, de nem támasztom, de ezért akarom, akkor meg azért se támasztom fel. Amikor végre elvonultak a gyászoló házastársak, akkor pedig jött két olyan domináns hím, amely méltó párja lehetett volna az Anitában lakozó és egyébként még szingli vérállatnak. Az eredmény? Naná, hogy fülledt erotikába és szexbe torkolló oldalak sora. Igazán nem értem az írónőt, mert minden egyes könyvében úgy állítja be Anitát, mint akinek hatalmas lelkiismereti problémát jelent a vele szexelő férfiak névsorának végig hallgatása - bezzeg a szex, az nem -, és nincs ez másként most sem. De mindezek ellenére végül csak addig csavargatja a történetet, hogy még egy pasit, egy újabb jelentkezőt beállít a sor végére. Bevallom, hogy a motiváció is egyre kevésbé tetszik, az indokok pedig egyre hihetetlenebbnek és nevetségesebbnek tűnnek: mert ugye az elején még a szerelem és a vágy dominált, ezért került Jean-Claude és Richard mellé a sorba Natheniel, Micah és Asher, majd jöttek a barátok Jason személyében. Most pedig ott tartunk, hogy a legújabb pasi már nem is barát, hanem inkább szolga - igazán nem tudom, hogy hová fog ez vezetni.

Eddig nem nyafogtam, de most már én is úgy érzem, hogy igazán szükség lenne egy jó nyomozós sztorira, ami felrázza ezt a sorozatot, vagy tényleg be kellene fejezni valami frappáns megoldással. Egyetlen dolog vigasztal csak, mégpedig az a tudat, hogy az Anitában lakó vérállatok közül mindegyiknek van végre párja, nincs több gazdátlan vérállat a vérpánban - és nagyon remélem, hogy az írónő nem alkot és sző a történetbe újabb vérállatot.

Most már hosszú kötetek óta nem szerepel Jean-Claude és Richard a történetben, csak megemlítés szintjén találkozunk Damiennel és Asherrel. Annyi szereplője van a sztorinak, hogy már számon se lehet tartani őket, viszont akik igazán érdekelnének, azokról kötetek óta már semmi, de semmi hír. Nagy vágyam olyan történetet olvasni, amelyben végre nem új szereplők tűnnek fel, hanem visszatérnek a régiek, mert lassan már el is felejtem őket, olyan rég hallottam, olvastam róluk.

Mielőtt úgy tűnne, hogy csak az elégedetlenség szól belőlem, megjegyzem, hogy volt azért olyan része is a történetnek, ami tetszett, viszont ezzel együtt nem bántam volna, ha azokból az eseményekből több kerül bele a könyvbe, esetleg részletesebb leírást olvashattam volna az engem érdeklő történésekről.

A könyv ötletét adó alapsztori, illetve az ötlet kidolgozásának folyamata, amelyről a zárszóban olvashatunk szintén tetszett - mindig érdekes a kulisszák mögé tekinteni és most sincs ez másként. Azért azt a képregényt még mindig hiányolom.

A kiadónak köszönöm, hogy elhozta a sorozat legújabb részét a magyar olvasóknak. Felmerül a kérdés, hogy elolvasom-e majd a következő részt. A válaszom erre az, hogy igen. Nem adom fel, vagy inkább azt mondom, hogy nem tudom feladni, mert minden egyes alkalommal akarom a sorozat következő részét. Nem értek egyet az írónő történetvezetési irányával, de mégis van valami mágia a szavaiban, ami mindig visszaránt az általa teremtett világba és szereplők közé. Tehát egy év múlva újabb Anita Blake sorozat bejegyzés következik. Az is lehet, hogy addig még újraolvasom a sorozat első részeit is.


2012. június 15., péntek

Lissa Price: A testbérlők

Korábban már bevallottam, hogy rendkívüli módon vonzódom a disztópia stílusú regényekhez, művekhez. Büszkén kijelentem, hogy ez továbbra sem változott, sőt a vonzódásom még jobban elmélyült. 
Azok közé az olvasók közé tartozom, akik élvezettel olvasták Az éhezők viadala trilógiát. (Azért azt is el kell árulnom, hogy még akkor olvastam az első részt, amikor nem volt körülötte ekkora felhajtás.) Amikor az Agave Könyvek Kiadó fellibbentette a fátylat a könyvheti megjelenéseiről, akkor a szemem másodszorra A testbérlők című köteten akadt meg (csak azért másodiknak, mert legelsőre az Amerikai istenek új kiadását szúrtam ki a listából). A könyv borítója és a fülszöveg is megfogott. Rögtön bekerült a KELL NEKEM kategóriába. 
Miről is szól a könyv? A Földet háború pusztította el. A hadviselés részeként természetesen biológiai fegyver is bevetésre került. A spórák ellen ugyan létezett védőoltás, de abból nem kapott mindenki. Első körben a leginkább veszélyben lévő korosztályokat, az időseket és gyerekeket oltották be. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a háború végeztével a Földön a legtöbb ember a 18 év alattiak, illetve a szépkorúak korosztályába tartozik. Az élet meghosszabbítása már nem álom többé, így nem ritka a 150-200 éves felnőtt sem. Az a fiatal, akinek éleben maradt valamelyik nagyszülője, esetleg még idősebb rokona, biztonságban van. De akinek nincs hozzátartozója, azokra csak menekülés és bujkálás vár. Vagy az intézet, ahol a körülmények és a viszonyok nem túl rózsásak. Callie szülei meghaltak. Egy éve bujkálnak a marsallok elől a testvérével. Tyler  beteg, gyógyszerre és otthonra lenne szüksége. Emiatt szánja rá magát Callie arra, hogy elmegy az Elsőrendű Állomások nevű helyre és bérbe adja a testét egy idegennek. A baj akkor történik meg, amikor Callie felébred a testében, sokkal korábban, mint kellene. Nem igazán tudja, hogy mihez is kezdjen, de a helyzet úgy alakul, hogy éli tovább az új életét. Közben pedig lassan feltárulnak körülötte a titkok és egyre veszélyesebb helyzetekbe kerül.

A fiatal, mindössze 16 éves főszereplő nagyon is komolyan és felelősségteljesen gondolkodik. Ez már az első oldalakon kiderült a számomra. Végig az ő szemszögéből, E/1-ben követjük végig a történetet. Úgy érzem, hogy kellett is ez az elbeszélő mód, mert sokkal több lehetőség nyílik meg előttünk, mintha más módban lenne megírva a történet. Nagyon tetszett, hogy Callie nem hisztizik, hanem nagyon is felnőttesen reagál az eseményekre. Vannak érzései, fél ő is, de az utcán töltött egy év, a folyamatos menekülés és a testvéréről való gondoskodás miatt személyisége igazán érett, döntései felelősségteljesek és logikusak.
Természetesen nem lehet elkerülni a szerelmi háromszöget ebben a regényben sem. Bár ez a háromszög itt azért nem olyan erős és nem olyan domináns, mint néhány másik könyv esetében. Az egyik fiúhoz egy gyenge szál köti Calliet, a másik pedig túl tökéletesnek látszik, hogy igaz legyen. Michael és Blake nagyon sok olvasót fog a saját pártjára állítani. Bevallom, hogy még nem döntöttem el, hogy kinek drukkolok. Amikor már úgy éreztem, hogy tudom, akkor történt valami, ami miatt teljesen elbizonytalanodtam. 
A világ már önmagában nagyon érdekes: csak fiatalok és nagyon idősek. A történet alapja pedig már adott is. Ugyan mire vágyhat egy gazdag és hosszú ideje élő ember, ha nem arra, hogy újra fiatal legyen. A gyönyörű és fiatal testben megtehet bármit, amit nem tilt a szerződés. A bérlet azonban csak az egyik lehetőség. Felmerül az igény az egyre hosszabb időtartamú testbérlésre, illetve egy új testben való életre.
Ez a transzhumán dolog engem mindig elgondolkoztat. Miről ismerjük fel jelenleg a másik embert? Persze, hogy a külsejéről, a kinézetéről. Ha a test csak egy burok és bárki birtokolhatja, akkor mi garantálja azt, hogy azzal beszélek, akivel gondolom, hogy beszélek. Azért szeretem ezt a témát, mert rengeteg lehetőséget és konfliktushelyzetet rejt magában. A disztópiával keverve pedig igazi kincsesbánya. Ki is használja a lehetőségeket az írónő. A történet nagyon olvasmányos, magával ragad. Az események elég jól pörögnek és amikor már úgy gondoltam, hogy minden rendben van, jó úton halad minden, akkor csavart egyet a történeten. Minden csavar után felkapartam az állam a földről és olvastam tovább. Nekem határozottan tetszett, amit ebben a könyvben kaptam. A történet vége eléggé nyitott ahhoz, hogy benne legyen a lehetőség a folytatásra. Részemről jöhet az is. :)
A borító gyönyörű. Már az első, még csak fényképes rápillantáskor is ez volt a véleményem, de kézbe véve a könyvet még inkább így érzem. Ez az eredeti kiadás borítója is. Volt, aki azt mondta rá, hogy mintha félkész lenne, mert olyan színtelen, de szerintem tökéletes. Ez a színtelenség adja vissza azt a steril környezetet, amelyet egyesek létre akarnak hozni és az a kevés szín a borítón jelképezi azokat a fiatalokat, személyiségeket, akiket el akarnak nyomni, el akarnak törölni. Én ezt látom ebben a borítóban. Szeretem. :)
Ami igazán meglepett a szöveg betűmérete és a sortávolság. Nagyon nem jellemző ez a kiadóra. Sokkal szellősebbre sikerült ennek a regénynek a szövege, mint általában a kiadó könyveié szokott. Összehasonlítottam a kiadó más könyveivel és megszámoltam a sorokat, nem csalt meg a szemem. Tényleg szellősebb. 
Nem szoktam sokszor egyet érteni a könyveken szereplő ajánlókkal, de ez esetben igen. Akik Az éhezők viadalát szerették, azoknak szerintem ez a regény is tetszeni fog. Akik nem szerették az említett trilógiát, azok is nyugodtan megpróbálkozhatnak a történettel, mert ez nem Az éhezők viadala (és nem a Battle Royale amerikai feldolgozása). Nagyon vártam, hogy megjelenjen és nem okozott csalódást. 




A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak és Lobonak!



Pontszám: 8 pont
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 336 oldal
Eredeti cím: Starters
Forrás: recenziós példány, kiadótól

2012. június 13., szerda

Brandon Hackett: Az ember könyve

Lehet valaki rajongója úgy egy írónak, hogy még csak egy könyvet olvasott a művei közül? Úgy gondolom, hogy igen. Legalábbis én így érzek Brandon Hackett, azaz Markovics Botond műveivel kapcsolatban. A poszthumán döntés című könyve nagyon tetszett. A többi megjelent mű olvasása tervben van. Az idei könyvhétre pedig úgy mentem fel, hogy a most megjelenő, legújabb könyve mindenképpen kell. Ja, és dedikáltatni is akarom. Ez meg is történt. :) Könyvheti szerzeményeim közül ez volt az első kötet, amit a kezembe vettem. Nagy várakozással kezdtem tehát bele az olvasásba.
Az is nagyon érdekelt, hogy az idegen lények által végrehajtott emberrablások témakörében milyen újdonságot tud még mondani az író. Megijedni azért nem ijedtem, mert abban biztos voltam, hogy egyedi elgondolást olvashatunk majd a lapokon, de kifejezetten érdekelt, hogy mégis mit.

A történet egészen szokványosan indul: 3000 ember, akiket elraboltak az idegenek egy űrhajóban utazik és nagy sebességgel távolodik a Földtől. Eleinte semmit nem tudnak az elrablóikról. Megpróbálják összeszedni szétszakadt életüket, rendszert vinni abba, amibe esetleg még lehet. Szerencsés az, aki együtt van a családjával, illetve az, akinek maradt valami személyes vagyona, esetleg néhány állata. Attila, a magyar kamaszfiú és Auróra, az orosz vállalkozó tízéves lánya összebarátkoznak. Egyik kis "kirándulásuk" alkalmával az eddig csak figyelő idegenek felveszik a kapcsolatot a két fiatallal. Majd nem sokkal ezután megérkeznek a célállomást jelentő bolygóra, ahol az evolúció a földitől teljesen eltérő irányban fejlődött.
Ennél többet spoiler nélkül szerintem nem is lehet elmondani a történet cselekményéről. Nézzük akkor a benyomásaimat, élményeimet. :)

A történéseket több szereplő szemszögéből követjük végig. Attila, Jurij, majd Menta/Élénken Lebegő nézőpontjai szerepelnek a fejezetekben. Ha már a fejezeteknél tartok, akkor nem hagyhatom szó nélkül, hogy mindegyik fejezetnek nagyon találó címe van és egy-egy nagyon találó, sokatmondó idézet tartozik még hozzá. Érdemes a fejezetcím és az idézet elolvasása után egy kicsit elmélkedni a jelentésén, mondanivalóján. Ha az elején nem is, de legkésőbb a fejezet elolvasása után mindenképpen tegyük meg ezt. Nagyon érdemes.

Botondnak megint sikerült elérnie azt, amit már A poszthumán döntésben is nagyon szerettem: élnek a szereplői, igazán élnek. Nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők esetében is jól kialakított karaktereket kapunk. Szeretem, amikor egy szereplő reakciója egyedi, de mégis érthető a cselekedete, a motivációja.

Nagyon érdekes az a téma, amelyet az író ehhez a könyvéhez választott. Mi történik, ha összeeresztünk 3000, nagyon is különböző embert, meg egy bolygónyi idegent és határtalan lehetőségeket? Mi az, amiből az embernek mindig vizsgáznia kell? Naná, hogy az emberségből. Hol a határ? Meddig marad ember az ember? Ki számít embernek? Aki emberi testben él vagy aki belülről őrzi az emberségét? Nagyon lényeges és visszatérő kérdések.
Az idegenek bemutatása is igazán különlegesre és sokfélére sikerült. Nem tudom magamban tartani, hogy a könyv olvasása közben folyamatosan egy gondolat motoszkált a fejemben: Botond biztosan rosszat álmodott és akkor jelentek meg előtte ezek a lények. Annyira hihetetlennek tűntek a számomra. De sokféleségük és a leírásuk lenyűgöző.

Minden szerepel ebben a könyvben, ami az emberi fajra jellemző. Befolyásolhatók és kiszámíthatók vagyunk, a hatalom megrészegít minket és sokkal kevésbé vagyunk rugalmasak, mint amennyire gondoljuk magunkról. Úgy éreztem, hogy az író is pont ezt tesztelte ezzel a könyvével. Ugyanúgy játszik Botond az olvasóival, mint Menta/Élénken Lebegő a lassú lényekkel. Elkészítette ezt az egyedi könyvet, amelyet a rugalmasabbak könnyen és nagyon jól fognak fogadni, a konzervatívabbaknak, kicsit merevebbeknek valamivel nehezebb lesz azonosulni a történettel, a szereplőkkel. Valahogy így voltam/vagyok ezzel én is.

A véleményem az, hogy az alapötlet nagyon jó, a kivitelezés jeles, a karakterek fantasztikusak, a cselekmény logikusan felépített, a mondanivaló nagyon lényeges. Mégis volt valami, ami hiányzott nekem a könyvből, ami miatt nem tudtam teljesen azonosulni a történettel. Igazából megfogalmazni sem nagyon tudom, hogy mi a problémám, mert nem tudok rosszat mondani a könyvre. Szerettem olvasni. A genetikai változásokkal kapcsolatban úgy gondoltam, hogy jobban elrugaszkodott a valóságtól, mint amennyire az én ízlésemnek megfelelő. Talán az lehetett a probléma, hogy némiképp nehezen tudtam azonosulni a főszereplő fiúval. Talán az E/1 elbeszélő mód közelebb hozhatta volna a szereplőket, mint az alkalmazott, némiképp távolságtartóbb technika. Biztosan a kezembe fogom még venni a kötetet és akkor lehet, hogy teljesen magával fog ragadni a történet, mert erre minden esély adott.

Sci-fi rajongóknak kötelező olvasmány ez a kötet, mert kifejezetten egyedi az ötlete, a kivitelezése, a mondanivalója, a hangulata. Továbbra is úgy gondolom, hogy Brandon Hackett, azaz Markovics Botond egy kiemelkedő tehetségű és végtelen fantáziájú író. Már most érdekel, hogy miről fog szólni a következő regénye. Egy biztos, az is különleges és egyedi lesz.

Érdekesség: Az ekulturaTV interjúja az íróval, illetve a Cultura.hu interjúja.


A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak és Lobonak!


Pontszám: 7
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 304 oldal
Forrás: recenziós példány, kiadótól
Megjegyzés: dedikált
Az író egyéb könyvei: A poszthumán döntés, Erdőhold, Isten gépei, Az időutazás napja, Az időutazás tegnapja

2012. június 12., kedd

Akcióvadász (2012/24.hét)


Az éppen véget ért 83. Ünnepi Könyvhétre és a Molyok eléggé elvékonyodott pénztárcájára tekintettel ez a bejegyzés sem lesz most hosszú. :)



Rövid idejű akciók:

Ma (06.12-én) kezdődött és újabb 3 napon keresztül (206.14-ig) él a Könyvmolyképző Márkabolt 50%-os akciója. Aki a múltkorában lemarad, az most rendelhet.

A Szukits Kiadó Webáruházában 2012. június 19-ig 50%-os kedvezménnyel vásárolható meg Frank Herbert A Dűne című műve.

Az Ulpius-ház KeddVeddre akciójában a Dukan-diéta, a Csokoládé és a Lélekbonbon című könyvek vásárolhatók meg kedvezményesen, 1999,- Ft-ért.
Az akció 2012. június 13. 10:00-ig tart.


Hosszabb időtartamú akciók:

2012. június 11., hétfő

Megidézve (10.)


Teljesen aktuális téma a 83. Ünnepi Könyvhét. És ha már könyvhét, akkor legyen az hét idézete egy olyan könyvből, amely a könyvhétre jelent meg.
Egy olyan könyvből, amelyet a hazai sci-fi rajongók már nagyon vártak és amelynek a megjelenésére már a tavalyi évben is számítottak.


" - Minden embernek van egy könyve - mondta az öreg Aurórának. A szeme ragyogott, miközben beszélt. - Persze, van, akinek több is. Ez talán az első történet, amellyel kettesben maradunk egy szobában, vagy az első, ami igazán rabul ejti a képzeletünket, esetleg azok a könyvek, amik a legnagyobb hatással vannak ránk az életünk folyamán..."
(Brandon Hackett: Az ember könyve)

Megyek is olvasni tovább, mert érzem, hogy ez a könyv nagy hatással lesz rám. :)

A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

2012. június 10., vasárnap

Élménybeszámoló: 83. Ünnepi Könyvhét

Az Ünnepi Könyvhét és programjai számomra mindig is amolyan messziről, irígykedve figyelt események voltak. Lakóhelyem és a főváros távolsága olyannak tűnt, akár a világ két fele. És még ha ezt a távolságot le is győzöm, mert azért ez nem lehetetlen vállalkozás, akkor is mit kezdek ott egyedül egész nap. Hiszen barangolni, vásárolni vagy akár csak eltévedni is társaságban a legjobb. 
Az idén végre megtört a jég. Köszönhetem ezt a moly.hu oldalnak és a molyok közösségének is, mert egyre inkább találkozni szerettem volna velük. Először február környékén fogalmazódott meg bennem, hogy menni kellene a Könyvhétre, majd sikerült meggyőznöm két, szintén molyos barátnőmet, @Agathát és @borgát is. 
Most pedig nézzük a nap eseményeit. remélem, hogy minden eszembe fog jutni. Korai ébredést követően korai indulással (6-kor már léptem ki az ajtón) kezdtünk neki a napnak. Közel 3 és fél órányi utazást követően megérkeztünk a Vörösmarty térre. Első utunk az Agave Könyvek standjához vezetett, addig nem is voltunk hajlandóak másfelé szétnézni. A kötelező vásárlásokat már csütörtökön, egy külön utamon lerendeztem, ezért most "csak" könyvjelző begyűjtés és az akciós könyvek közötti válogatás és vásárlás volt soron. Majd elindultunk a többi standon. Lényeges megálló volt az Ad Astra Kiadó standja, ahol Kleinheincz Csilla és Sánta Kira fogadott minket kedves szavakkal. Beszélgettünk kicsit a megjelent és várhatóan kiadásra kerülő regényekről, további tervekről. Kaptunk is pár infót. Annyit elárulhatok, hogy a kiadótól további jó könyvekre számíthatunk még az idén.
Meglepetéssel is készültem, mert a hátizsákomban ott lapultak az Ólomerdő és a Város két fül között című regények. Csilla nem utasította vissza a dedikálásra irányuló kérésemet. Sőt, még Kirát is bemutatta nekünk és az Ólomerdőbe, illetve Gaura Ágnes Vámpírok múzsája című könyvébe is kaptam tőle, mint a borítógrafikát készítőtől dedikálást. Hálásan köszönöm mindkettőjüknek! Nagy örömet szereztek nekem. Bevállalták a csomagjaink megőrzését is, amiért külön hálás volt a triónk. Továbbhaladtunk a 11 órás molytalálkozóra, ahol @Gabye és @Jeffi képezte az alapot, majd csatlakoztunk hozzájuk. Ez találkozó volt a találkozón belül, mert már korábban leegyeztettük az ismerkedésünket, de a nagy esemény jó alkalmat és időpontot adott nekünk. Még egy molyt hiányoltam, @Szirmocskát. Nem kevés hangerővel ki is nyilvánítottam a véleményem és már kaptam is elő a telefont, hogy felhívjam, amikor megszólalt a sorból, hogy ha őt keresem, akkor itt van. Persze, hogy nem vettem észre, nem tette fel a kitűzőjét. De legalább nem várta meg, hogy felhívjam. Bár utólag már bánja ezt az elhamarkodott lépést. :)
balról: @Gabye, @Jeffi,
@borga és @Agatha
@Gabye és @Jeffi elindultak a Fable dedikálásra, mi pedig nekiindultunk a standoknak és a könyvvadászatoknak. Kb. egy óra múlva Gabye telefonált, hogy lecsökkentették a dedikálható könyvek mennyiségét és szüksége lenne erősítésre, mert nem tudják tartani a kitűzött célt. Kellő időben meg is jelentünk a helyszínen és elfoglaltuk a helyeinket. Minden elismerésem a többi sorban állóé, hogy nem verte ki a balhét az akció miatt. Külön gondot jelentett, hogy ki is vagyok, kinek kell, hogy dedikálják a könyvet. Hát igen, a bérdedikálás nehézségei. :) De megoldottuk. A sorból szabadulva mi, megfáradt barangolók leültünk megpihenni, koffein készletet feltölteni. Az eddig sorban álló molyok pedig nekiindultak nézelődni, vásárolni. @Szirmocska közben elköszönt tőlünk, mert más tennivalói is akadtak még a napra. A nézelődésből visszatérve a molyok ugyanott találtak minket, ahol hagytak. Még egy kis nézelődés, egymás lelkes keresése (mert öt moly közül biztos, hogy keresni kellett legalább egyet a tömegben) után éhségünk csillapítása és egy kis ücsörgés érdekében betévedtünk a Burger Kingbe.
László Zoltán dedikál
Kissé megpihenve újra nekiindultunk a nézelődésnek. Du. 4-től és 5-től dedikálásokra kellett mennünk. Még egyszer meglátogattuk  az Ad Astra Kiadó standját. Elköszöntünk Csillától és Kirától, készítettem kis csoportunkról egy fényképet, felmarkoltuk a csomagjainkat. Gabye és @Jeffi indultak volna már haza, ezért átvállaltam @Jeffitől, hogy @Nita_Könyvgalaxisnak, valamint @ppayternek szánt könyveket átadom az illetékeseknek. Tudtam ugyanis, hogy mindketten jönnek  a Brandon Hackett dedikálásra.
16 órakor már a Galaktika standjánál voltam és a László Zoltán dedikálásra vártam. Az író Nagate című könyve kifejezetten ebből a célból utazott fel velem az eseményre. Éppen László Zoli egyik könyvét nézegettem és feltettem egy kérdést a kiadó munkatársának, aki tovább hárította a kérdésemet az író felé, aki pontosan mellettem állt. Beszélgettünk egy kicsit, majd elfoglalta a helyét az asztalnál, felkészülve a rohamra. Zolit is nagyon szimpatikusnak találtam. Két könyvét (A keringés, Nulla pont) vásároltam meg ott helyben, így összesen három kötet dedikálására tartottam igényt. Meg is kaptam mindháromba az aláírást. Kérdezgettem a szerzőt további terveiről. Annyit árult el, hogy készül a következő könyve, amelynek népmesei hangulatú, ihletésű témája lesz és elképzelhetően jövőre számíthatunk a megjelenésére. Már alig várom. :)

Markovics Botond
(Brandon Hackett) dedikál
17 órától az Agave Könyvek standja előtt dedikálta Brandon Hackett (Markovics Botond) Az ember könyve című művét. Miután szeretem Botond könyveit, ezért itt is kötelező volt részt vennem. A poszthumán döntés című könyvét már olvastam, kritikát is írtam róla, amely az szerző blogján is feltűnt. A dediklásra három könyvvel is készültem. @flynn is ott ült a dedikálós asztalnál. Megnyugtatott, hogy nincs limit, mind a három könyvet dedikáltathatom. Amikor végre a szerző elé kerültem kérdezte, hogy kinek dedikálja. Ráböktem a nicknevemre, erre szélesen mosolygott rám, hogy én vagyok az, aki nemrég értékelést írt a könyvéről. A következő mosolyt azért kaptam, mert három könyv is volt a kezemben. Mindháromba került pár kedves szó és aláírás is. Megnyugtattam, hogy hamarosan Az ember könyvéről is lesz értékelésem. Ezért  egy újabb mosoly lett a jutalmam. Botondot is nagyon kedvesnek és közvetlennek találtam.
Már csak a bevállalt postás teendőimnek kellett eleget tennem. @ppayter megadta a személyleírását és sikerült is felfedeznem a dedikálásra várók sorában. Kezébe nyomtam a könyveit, majd beszélgettünk még egy kicsit. Némiképp meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy ilyen fiatal. Kölcsönösen biztosítottuk egymást, hogy olvassuk a másik blogját, mert hasonló könyveket szoktunk olvasni. Bár én néha kitekingetek a nőiesebb műfaj felé is, de egyébként tényleg sok azonos könyvet olvasunk. Az volt a baj, hogy sietett, mert akkor biztos, hogy többet beszélgettünk volna. Nagyon örülök neki, hogy összefutottunk. Közben már ott állt a sorban @Nita_Könyvgalaxis, aki a dedikálást követően ugrott is a nyakamba. Nagyon vártuk már ezt a találkozást, csak sajnos már nem sok időnk maradt. De Nita megígérte, hogy ellátogat majd Miskolcra is. Az Agave standja előtt állva összetalálkoztunk még @vicomte és @Amadea molyokkal. Nekik is nagyon megörültem.
A nap eseményei és a találkozások némiképp összemosódnak, de biztos, hogy találkoztunk még @flynn, @amnaen, @Sztimi53, @Sister, @Szilmariel, @Brena, @Jean, @Algernon, @MFKata és @Mazsidrazsi molyokkal, meg még sok mindenki mással, akinek a neve és az arca összemosódik bennem.
Du. fél 6 után nem sokkal elköszöntünk mindenkitől és elindultunk a vasútállomásra, mert még várt ránk egy kicsit több, mint 3 órás utazás. A nap végén a korona az volt, hogy a vasútállomásról hazafelé még várt ránk @borgával egy kb. 20-30 perces séta. Megfáradt lábaink utolsó aznapi megpróbáltatásaként. Hab a tortán, hogy a vihar is akkor ért haza, mint mi. Megszerzett kincseinket tehát az eső is veszélyeztette. Szerencsére nem történt semmi kár drága könyveinkben. Este tíz előtt nem sokkal sikerült belépnem az ajtón. Hosszú és élménydús nap állt mögöttem.
Nagyon örültem, hogy ott voltam a könyvhéten. Rengeteg élményben volt részem. Most ezekből az élményekből és a beszerzett könyvekből fogok élni egy jó ideig. A dedikálások külön élményt nyújtottak. Készítettem is egy polcot az ilyen könyveimnek. Könyvheti vásárlásaim során összesen 14 könyvvel lettem gazdagabb. Most már csak az olvasások vannak hátra.
Némiképp hosszúra sikerült a bejegyzés, mert rengeteg volt az élmény. Nagyon örültem minden molynak, akivel találkoztam. Jó volt arcokat kapcsolni a nevekhez. Kellemes meglepetések értek a dedikálásoknál. Minden szerzőt, akivel megismerkedtem a tegnapi nap folyamán, nagyon kedvesnek és közvetlennek találtam. Ugyanez vonatkozik a molyokra is. Már most elhatároztam, hogy a következő könyvhétre is fel akarok menni. Remélem, hogy sikerül majd eljutnom. 

Naomi Novik: Elefántcsont birodalom (Temeraire-sorozat 4.)

Ezt a sorozatot a sárkányok miatt kezdtem el olvasni. Ha a korábbi bejegyzéseimből eddig nem derült volna ki, akkor most elmondom, hogy imádom a sárkányokat. Alternatív történelmi korszak, Napóleoni háborúk és a sárkányok. Valóságba oltott fantasy világ. Olyan dolgok voltak ezek, amelyek mellett nem tudtam elmenni, olvasnom kellett a könyveket.
A sorozat kezdetekor a kiadó jó ütemben jelentette meg a könyveket. Vettem és olvastam is egymás után őket. Aztán megakadt a kiadás lendülete. Mivel egy sorozat részeit leginkább egymás után szeretem olvasni, ezért a 4. kötetet félretettem és vártam az olvasással a következő megjelenésére. Ennek már két éve. Amikor kiderült, hogy 2012-ben sem fog megjelenni az új rész, elhatározásra jutottam és felvettem a könyvet a Csökkentsd a várólistádat 2012 tervezett olvasások alaplistájába.
Mint említettem ebben a sorozatban a kedvenceim a sárkányok. Ha nem ők lennének a lényeg, akkor már feladtam volna az olvasást. A sorozat minden kötetének nagyon jó az alapötlete. Ebben a részben ott tartunk, hogy Temeraire és Laurence kapitány kalandos körülmények között hazaérkezik Kínában tett látogatásából. A csatorna fölötti átkelést a francia sárkányok nehezítik meg a számukra. Az Angol Repülő Hadtest részéről pedig nem kapnak segítséget. Laurence kapitányt ez eléggé feldühíti. hamarosan fény derül azonban a problémára is: a sárkányok megbetegedtek, több már el is pusztult, a többiek is nagyon rossz állapotban vannak. Temerairenek és a vad sárkányoknak kell megoldaniuk a csatorna védelmét. Rossz hír továbbá az is, hogy Lien, Temeraire ellensége Napoleon szolgálatába állt. Az angoloknak el kell titkolniuk a franciák elől szomorú helyzetüket, tartaniuk kell a csatornát és ami a legfontosabb, meg kell gyógyítaniuk a sárkányokat. Amikor kiderül, hogy Temeraire nem betegszik meg, tehát immunis a betegségre, elgondolkoznak az okán. Egyetlen megoldás létezik: amikor megkerülték a Fokot Temeraire átesett ezen a betegségen, de valamilyen helyi növény kigyógyította a betegségéből. Nem tudják azonban, hogy melyik növény volt. Elindítanak egy hajót a Fok felé, hogy kutassák fel a gyógyszert és gyógyítsák meg a sárkányokat.
Ez az alapötlet is nagyon tetszett, de a kivitelezés körülményességében a jó ötletek szikrái elvesztek. Kicsit mérges is vagyok a könyvre, a sorozatra. Fergetegesen mozgalmas, izgalmas és fordulatos kalandokra ad lehetőséget az alapelgondolás. A végeredmény azonban lassú, hosszú és unalmas leírásokkal, túlzott modorossággal terhelt és teletűzdelt cselekmény. Azok a részek, ahol pedig végre tényleg az akción lenne a hangsúly, nagyon gyorsan elröppennek. Ezernyi lehetőség bukkan fel a könyvben, amelyek mellett az írónő tovasiklik, ahelyett, hogy kibontaná és felhasználná őket. Ugyanakkor oldalakon keresztül elmélkedünk jelentéktelen témákon.
Sokáig azt sem igazán értettem, hogy miért kapta ez a rész ezt a címet. Ez úgy kb. a könyv 2/3 részénél derül csak ki és nem is sokáig foglalkozik a történet a címadó birodalommal, mert vissza is térünk Angliába. Ez is azon dolgok közé tartozik, amelyekről úgy gondolom, hogy jobban kibontásra, bemutatásra kerülhettek volna. A hajóút unalmas leírása helyett inkább olvastam volna az eldugott és rejtélyes birodalom történetéről.
A hadviselés során alkalmazott technikákról az a véleményem, mint a főszereplő Laurence kapitánynak. Ugyanúgy nem értettem egyet a megtett lépésekkel, mint ahogy ő. Egyetértek-e a könyv végén elkövetett tettével? Igen. Nagy valószínűséggel magam is megtettem volna, mert így tartottam volna helyesnek. 
A sárkányok továbbra is tetszenek a könyvben. A sokféleségük, a viselkedésük, a naívságuk, a harciasságuk. Ebben a kötetben a kedvencem Iskierka, a kis Kazilik sárkány lett. Ő igazi kis bolond, egy percig sem bír nyugton ülni és mindig lehetetlen dolgokat akar cselekedni és ha nem figyelnek rá, akkor bizony meg is teszi. Temeraire életfelfogása, elvei és megszólalásai már ismertek voltak előttem, de mindig tud olyat nyújtani a karaktere, ami miatt még jobban megszeretem. Ugyanígy vagyok a többi sárkánnyal is. Hangosan kacagtam és sokszor mosolyogtam a hozzászólásaikon, reakcióikon. Ismét kijelentem: ennek a könyvnek, sorozatnak a sárkányok a lelkei. Ha az írónő a cselekménybe is annyi energiát fektetett volna, mint a sárkányok jellemébe, akkor a fantasy élvonalába sorolnám ezeket a műveket. Ami nagyon tetszett még, az a valós világ jellegzetességeinek felhasználása az alternatív történelmi korban (pl. Párizs széles sugárútjainak és tereinek kialakítása, illetve ezek oka, a sárkányok tisztelete a különböző kultúrákban). 
A magyar kiadást továbbra is csak dícsérni tudom. A borító gyönyörű (mint az egész sorozat), a fordítás is jól sikerült és a szöveg sem tartalmaz hibákat.
Kinek ajánlom ezt a könyvet? Mindenkinek, aki szereti az alternatív történelmi korszakban játszódó eseményeket, akik szeretik a sárkányokat. Annak ellenére, hogy nem estem hasra ettől a résztől, biztosan el fogom olvasni a folytatást, mert nagyon érdekel Laurence kapitány és Temeraire sorsa, valamint a többi sárkány reakciója. Remélem, hogy jövőre már megjelenik a folytatás.



Pontszám: 7
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 360 oldal
Sorozat: Temeraire-sorozat
Eredeti cím: Empire of Ivory
Előzmények: Őfelsége sárkánya, A jádeköves trón, Puskapor és sárkányvér
Folytatás: Victory of Eagles, Tongues of Serpents, Crucible of Gold
Forrás: magánkönyvtár, saját várárlás (2010.)

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons