Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. augusztus 31., szombat

A burok (film)

A film körüli felhajtás már elcsitult, a bemutató óta majdnem fél év telt el. Egyéb - leginkább kötelező és nagy többségében kellemetlen - elfoglaltságaim miatt nem sikerült a nagy hype, illetve a vetítés korlátozott időszakában eljutnom a moziba és széles vásznon élvezzem a cselekményt. Pedig nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen lett a könyv filmfeldolgozása, milyen mértékben sikerült visszaadni a történet hangulatát.
A film DVD kiadása teljesen aktuális a bejegyzés készültekor, hiszen csak az elmúlt hetekben került a korong a boltok polcaira. Nem, még nem vettem meg a DVD lemezt, teljesen más - mondhatjuk a véletlen - sodorta elém a filmet, én pedig nem tudtam kihagyni a kínálkozó lehetőséget. Mi is a titok? Az egyik kábelszolgáltató videótárában találtam rá az ismerős címre és kíváncsiságomtól hajtva ki is használtam a kölcsönzés nyújtotta előnyöket, a kölcsönzési idő alatt pedig több alkalommal is megnéztem a filmet, mert ha egyszer megtehetem, akkor meg miért ne. Utána úgy is az emlékeimre hagyatkozva kell megírnom ezt a posztot és nem lesz lehetőségem memóriafrissítésre, szóval jól a fejembe véstem mindent. :)

A Föld nem az egyetlen bolygó, ahol kialakult az értelmes élet. Egy faj, amely a bolygók között utazik és igyekszik harmóniában élni az aktuális bolygó lényeivel, megérkezik a Földre, elfoglalja az emberek testét. Az emberek egy része azonban ellenáll, nem hajlandó elfogadni az idegen betolakodót. Melanie, az öccse és a barátja, Jared szintén menekül. Melanie Nagybátyjához igyekeznek a sivatagi rejtekhelyre, de útközben Hajtók találnak rájuk, Melaniet elkapják és a testébe helyezik Vándort, a sokat látott, sok életet megélt idegen lényt. Melanie azonban nem tűnt el, Vándor hallja a hangját, illetve időnként átveszi a teste fölött az irányítást. Az emlékektől és az érzelmektől hajtva Vándor elindul, hogy megkeresse a szeretteit, de a fogadtatás nem olyan, amire számított.

A könyvet annak idején, a megjelenés időszakában olvastam és az egyik nagy kedvencemmé vált, mert rég volt már rám történet olyan hatással, mint amit a könyvben olvastam. Rég volt már olyan regény, amely ennyi érzelmet hozott ki és ennyi könnyet fakasztott belőlem. Azt ugyan nem tudom, hogy ma is elérné-e a könyv nálam ugyanazt a hatást, de akkor nagyon jól esett olvasni. Azóta olvastam már durvább és más, ellentétesebb és intenzívebb érzelmeket kiváltó könyveket is, viszont határozottan érik bennem a gondolat, hogy újra kellene tesztelnem a reakcióimat.
Ha már a durvaságnál tartunk, akkor meg kell említenem, hogy megdöbbentett a film korhatáros besorolása, mert az olvasásból származó emlékeim szerint bizony én kevésnek találtam első körben a 12-es karikát, aztán persze rájöttem, hogy teljesen elég. Mármint a filmhez, mert bár nem most olvastam a könyvet, de évek távlatából is emlékszem rá, hogy azért voltak benne durva jelenetek és bizony olyan mondanivaló, amelynek vászonra történő átvitele talán megkövetelte volna a nagyobb számot abban a karikában, ha már mindenképpen be kell sorolni az adott művet valahova.
Meg is érkeztünk oda, amely a könyvfeldolgozások esetében mindig alapvető kérdés, vagyis mennyire sikerül az olvasók kedvére tenni, mennyire tudja a stáb visszaadni azt a hangulatot, látványvilágot, ami az olvasó fejében már kialakult, miközben bújta a sorokat, oldalakat, illetve kedvenc vagy éppen utált szereplője kisugárzása mennyire fogja elvarázsolni.
Beszéljünk először a látványról. Ami első körben elvarázsolt az a jellegzetes, az idegenek testbe kerülését követően kialakult egyedi tekintet. Szerintem ezt a problémát nagyon jól megoldották a filmvásznon. Ha pedig már idegenek, akkor nem lehet kihagyni azt a helyet se, ahová érkeznek, ahol fogadják őket, mert szintén látványosra és számomra meggyőzőnek bizonyult, ahogy maguk a lények is. Törékenyek, szépségesek és egészen éteriek. Ezzel a részével tehát nem volt gond.
Látvány szempontjából számomra a másik sarkalatos kérdés az a barlang volt, ahol az ellenállók elbújtak és ahol végül is a történet jelentős része játszódik. Látványosra sikeredett az kétségtelen, bár számomra túl tiszta, túl szabályos és túl szellős volt. A kürtőben elhelyezett tükrök bezárása és a búzamenő azonban gyönyörűen megvalósított öletek voltak. Az egyetlen hibám az volt, hogy bár a talaj homokos volt, sehol és semmikor nem lehetett hallani a léptek zaját, a visszhang nem létezett ebben az üreges létesítményben.

A szereplők között kevés volt a húzó név, nem is mindenki játékával voltam elégedett. Saoirse Ronan egészen hitelesen alakította Melanie szerepét. A Jared bőrébe bújt Max Irons, valamint az Ian karakterét magára öltő Jake Abel, azaz a két legfontosabb férfi főszereplő, látta el a számomra legkevésbé meggyőzően a rá osztott feladatot. Sok ellentmondást éreztem a játékaikban vagy legalábbis számomra nem tűntek elég hitelesek, nem így emlékeztek a szereplőkre az olvasási élményem alapján, nem így képzeltem el őket. Jared érzelmei nem egészen jöttek át (bár azt el kell ismernem, hogy jól táncol), Ian pedig végig olyan fapofát vág a filmben, hogy már én éreztem rosszul magam a sok búskomorságtól. Nem találtam a mélységet a fiúk játékaiban.
Aki tényleg nagyot alakított és szerettem a játékát az a Hajtót megszemélyesítő Diane Kruger. Nekem ő lett a kedvencem a filmből. Mellékszereplők közül a Jeb Strydert alakító William Hurt (tőle nem is igazán vártam mást) és Jamie Stryder szerepét játszó Chandler Canterbury lettek a kedvenceim.

Elég könyvhű filmfeldolgozást kaptak a nézők, de azért van néhány jelenet, amely eltér az írott verziótól. Az változtatások nem lényegesek és a képkockák sora ténylegesen is élvezhető. Bár vannak akciójelenetek, autós üldözések is a filmben, de alapvetően egy érzelmekre épülő, lassú történet nézhetünk meg a képernyőn. Néha kicsit túl vontatottnak is tűnt a számomra, de ettől függetlenül vannak kedvenc jeleneteim. Az érzelmek sajnos nem jönnek át teljes egészében a színészi játékon keresztül, mindezek mellett sok lelkizést és kissé elnyújtottnak, vontatottnak ható eseményeket kaptam.
Azért eléggé értetlenül álltam azon jelenetek előtt, hogy Melanie testét mindenki csak pofozza és pofozza. Olyanokat behúztak a lánynak és olyan gyakran, hogy csak lestem ki a fejemből értetlenül. De ezek szerint ez belefért a 12-es korhatárba.

Kifejezetten negatívumként tudom megemlíteni a magyar szinkront, mert Jared magyar hangjától majdnem falra másztam. A többiekével úgy-ahogy ki voltam békülve.
Emlékeim szerint a könyvben is elég nagy hangsúly van a szerelmi szálon, de mellette azért még történik egy-két dolog, a film ezzel ellentétben leginkább a rózsaszín oldalát emelte ki a történetnek.
Hogyan döntenék, ha választanom kellene a könyv és a film között? Akkor mindenképpen a könyv mellett tenném le a voksom. Majd az újraolvasás után (ha egyszer eljutok addig) kiderül, hogy jól döntöttem-e. :)

Elég meggyőzőre sikerült a film trailere, amely egyben ígérte a pörgős események izgalmát és érzelmek könnyfakasztó mélységét. A mozgalmas cselekményekből, pörgős eseményekből a trailerbe majdnem több jutott, mint a filmbe, de attól még egy egészen nézhető, ha nem is teljesen tökéletes film került a nagyközönség elé. Valahol a lelkem mélyén úgy érzem, hogy lehetett volna jobbat is készíteni a rendelkezésre álló alapanyagból, de most inkább örülök annak, hogy legalább ennyire jó és egészen élvezhető lett a végeredmény.

Biztos vagyok benne, hogy már sokan látták, de ha valaki esetleg eddig még nem, akkor íme a trailer:

Ami maradéktalanul megfogott, az a film egyik betétdala, a trailer alatt is hallható zene, amely az Imagine Dragons Radioactive című száma. Teljesen beleszerettem, totál belezúgtam és az, hogy naponta többször meg kell hallgatnom, nem lehet kérdés. Szerepeljen tehát itt is a zene és élvezzétek a ritmusát. Szándékosan az eredeti klippet hoztam és nem a filmes verziót. Figyeljétek az énekes srácot, amint dobol. Nagy élmény. A klip legjobb része. :)



Magyar cím: A burok
Magyar bemutató: 2013. március 28.
Amerikai cím: The Host
Amerikai bemutató: 2013. március 29.
Stílus: sci-fi, thriller
Egyéb: DVD-n kapható
Rendező: Andrew Niccol
Főszereplők: Saoirse Ronan (Melanie Stryder), Max Irons (Jared Howe), Jake Abel (Ian O'Shea), William Hurt (Jeb Stryder), Chandler Canterbury (Jamie Stryder), Boyd Holdbrook (Kyle O'Shea), 

2013. augusztus 29., csütörtök

Singh - Andrews - Shinn - Brook: A sötétség angyalai

Az angyalok világa mindig is vonzott és természetesen minden egyes alkalommal el is varázsolt. Nalini Singh írásainak olvasását követően pedig teljes mértékben úgy gondoltam, hogy minél több angyalokról szóló történettel kell megismerkednem. Régóta szerepelt a várólistámon az a kötet , amelyik Nalini Singh egyik írása mellett, további három történetet is tartalmazott, természetesen három különböző szerzőtől. Hol is lehetne jobb helye egy ilyen könyvnek, mint a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás olvasásra tervezett kötetei között? Magam is így gondoltam, ezért be is tettem a novellaválogatást az alternatív lehetőségek közé.
Ahogy már említettem négy különböző szerző, négy angyali története szerepel ebben a kötetben. A legismertebb közülük Nalini Singh, legalábbis kis hazánkban mi őt ismerjük leginkább, Ilona Andrews neve is ismerősen cseng a tavalyi év óta, de a többiek nevéről eddig nem is igazán hallottam. A könyvben található novellák közel azonos hosszúságúak és szépen kitöltik, eléggé terjedelmessé teszik a kiadványt. A hasonlóság ennyiben ki is merült, mert stílusban és minőségben teljesen más élményt kaptam az írásoktól. Nézzük akkor őket szépen sorban.

Nalini Singh: Angyal és farkasa
Noel a megkínzott és összetört vámpír felépül a sérüléseiből, fizikailag mindenképp, de a lelke nem akar gyógyulni. Raphael úgy dönt, hogy felmenti a vámpírt az angyaltoronyban teljesített szolgálata alól és Nimra, a kegyetlen hírű angyal udvarába küldi. A vámpír úgy érzi, hogy félreállították, mellékvágányra tették, szolgálataira többé már nincs szükség. Nimra udvarában merénylet történt, az elkövető kézre kerítéséhez Noel adja a segítséget. A nyomozás közben pedig sikerül jobban megismernie az angyal udvarát és annak uralkodóját is.
Minden előítélet nélkül kijelenthetem, hogy ez a novella a kötet legjobbja. Annak ellenére, hogy nem volt ismeretlen előttem a történet, hiszen az Angyali szárnyalás című válogatásban egyszer már olvastam, ugyanúgy elvarázsolt és megérintett, mint az első alkalommal. Noel sorsa továbbra is szívszaggató, karaktere pedig összetett, személyisége még ebben a rövidke írásban is magával ragadja az olvasót. Nem akarok ismétlésekbe bonyolódni, ezért nem is mondanék többet erről a novelláról, bár ez az, amelyikről a legtöbbet tudnék mesélni.

Ilona Andrews: Alfák: A kezdetek
Karina, a lánya és a többi rá bízott gyerek hazafelé tartanak egy kirándulásról, amikor az egyikük miatt meg kell állniuk egy motelnál, ahol azonban furcsa dolgokat tapasztalnak. A motel tulajdonosai megtámadják őket, majd egy másik szörny lesz az, aki a megmentésükre siet. Kiút azonban nincs, mert Karina donor, ezért  a megmentőik sem nem engedik szabadon, ráadásul a nő megsérült, méreg került a szervezetébe, amelynek ellenszere nem más, mint a szörny nyála, amelyet harapással juttat a nő szervezetébe, miközben a vérét szívja. A túlélésük érdekében kölcsönösen segíteniük kell tehát egymást. A világ, illetve annak törvényei azonban nagyon nem egyeznek az eddig megszokottal.
forrás: deviantart.com
A szerzőpáros Világok peremén című sorozatának magyarul eddig megjelent köteteit szeretem. Csak amikor belekezdtem a novellába, döbbentem rá, hogy jelen esetben egy teljesen más világról van szó. Eléggé zavarosan indult az egész és viszonylag lassan állt össze a kép, hogy akkor most hol is vagyunk és mikor és mi is történik tulajdonképpen. Nem csak az események középpontjába csöppenő női főszereplő kapkodta a fejét értetlenül, hanem én magam is. Mindettől függetlenül a világ, amely lassan kibontakozott a lapokon elég összetettnek és érdekesnek tűnik ahhoz, hogy akár regény formájában is el tudjam fogadni és el tudjak benne merülni. Van benne bőven ötlet, lehetőség, rejtély és kaland. 

Sharon Shinn: Éji dal
Moriah menekül a múltja elől, de lassan már nincs hová mennie, úgy néz ki, hogy elért az útja végére, a ismert szélére, az utolsó állomásra. Munkát vállal a Gábriel iskolában, éjszakai műszakban dolgozik az iskola konyhájában, szabadidejében pedig az intézményt járja és ismerkedik a hellyel. Az egyik ilyen alkalommal veszi észre, hogy az iskola igazgató nőjének házában egy angyal lakik, innentől kezdve minden vágya, hogy megismerkedjen vele és ki is használja a hirtelen adódó lehetőséget, amikor az igazgatónő hosszabb időre elhagyja az épületet, a házvezetőnő pedig balesetet szenved. Mindenre felkészült, csak arra nem, ami az épület tetőterében várt rá, ahol Corban, a vak és sérült angyal lelt átmeneti menedékre.
Kedves történetet olvashattam, de nem sikerült teljességgel meggyőznie. Amíg az előző két novellában volt mély érzelem, kaland, akció és meglepetés, ez a történet a támogatásról szól. A főszereplő ugyan angyal, de ha levágjuk a szárnyakat és kivesszük a meséből az ehhez kapcsolódó elemeket, akkor bizony egy teljesen hétköznapi segítségnyújtás mozzanatai elevenednek meg a lapokon. A történet hátteréül szolgáló világ érdekes is lehetett volna, de nem kaptam belőle annyit, hogy ezt nyugodt szívvel el tudjam dönteni.

Meljean Brook: Mennybemenetel
forrás: deviantart.com
Ebben a történetben az önfeláldozás jutalma egy másik lehetőség, egy új élet, amelyben őrzőként, angyali képességű harcosként teljesíthet a tiszta lélek. Marc elfogadta ezt a lehetőséget. Kiképzésére Caelumban, az őrzők mennyei városában kerül sor, ahol közeli kapcsolatba bonyolódik Radhával. A viszonynak azonban hamar vége szakad. 140 évvel később Marc egy kisvárosban teljesít szolgálatot, démoni nyomok után kutat, amikor Radha csatlakozik hozzá és együtt indulnak a démon nyomába, közben pedig próbálják rendbe szedni 140 éve megszakadt kapcsolatukat.
Olyan érzésem volt, mintha a novellákat valaki szánt szándékkal rendezte volna ebbe a sorrendbe és fokozatosan vezette az olvasót a legjobbtól a leggyengébbig, mert bizony ez az írás a kötet legzavarosabb, legértelmetlenebb és minőségileg erősen kifogásolható darabja. Erősen sántított a történet alapja, mármint az, hogy a szerelmespár tagjai 140 éven keresztül még csak nem is beszéltek egymással, ám egyikük most hirtelen mégis úgy gondolta, hogy erre nagy szükség lenne. A párbeszédek zavarosak, sok esetben azt sem tudtam eldönteni, hogy éppen ki is az aki beszél, akinek a szemszögéből követjük a történetet vagy éppen mit is akar. Az angyali képességű őrzők sem azt a formát hozták, amire számítottam, mert az már mégis csak mosolyogni való, hogy négy tini majdnem kifogott rajtuk. Szóval összességében zavaros és komolytalan volt az egész, nehezen evickéltem át a novellán. Olyan érzésem volt, mintha a szerző túl sokat akart volna mondani és túl hirtelen, ilyen terjedelemben nem tudta kellő alapossággal bemutatni a háttérvilágot, megismertetni az olvasókkal a szereplők érzelmeit és még akciót is csempészni a történetbe.

Vegyes érzésekkel telve értem a kötet végére. Egy részről nagyon jó volt újra elolvasni az egyik kedvenc történetemet, újra átélni az élményt, új világokat felfedezni, más részről viszont kicsit el is szomorodtam, mert azért kerültek gyengébb vagy kidolgozatlanabb történetek is. Mindent összevetve azt mondom, hogy nem túl erős a kötet és összességében olyan közepes élményt jelentő válogatásnak mondanám.


Pontszám: 6
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 416 oldal
Teljes ár: 3.999,-
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Eredeti cím: Angels of Darkness

2013. augusztus 27., kedd

Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó (Anita Blake, vámpírvadász 19.)

Laurell K. Hamilton regényei a hazai olvasóközösség számára sem igényelnek részletesebb bemutatást, hiszen a szerző mindkét sorozata hosszú ideje jelen van a hazai könyvpiacon és ütemesen bővülnek is a megvásárolható kötetek, időnként pedig számítani lehet a regényfolyamoktól független írások felbukkanására is. A rendszeres megjelenésekből  úgy tűnik, hogy az olvasók továbbra is érdeklődnek a hihetetlen és egyre inkább bizonyos stílusjegyeket magán viselő kötetek iránt. Hasonló reakciókat produkálok magam is, mert annak ellenére, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett a regényekkel, a haladási iránnyal, mégis minden évben várom az újabb kötet megjelenését és reménykedem benne, hogy más eseményekben lesz részem, mint amit az utóbbi pár részben tapasztaltam. Remegve és rendületlenül várom a főszereplő korábbi verziójának visszatérését, a mozgalmas nyomozásokat és azt a színes világot, ami az elején annyira elvarázsolt ebben a sorozatban, hogy még most sem tudok lemondani róla. Mindezekből egyenesen következik, hogy Anita Blake és népes kompániájának legújabb kalandját és időtöltését leíró kötet olvasása a megjelenést követően nem váratott túl sokat magára.


Értékelés: 7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 496 oldal
Fordította: Török Krisztina
Borító ár: 3.280,- Ft
A mű eredeti címe: Bullet
Sorozat: Anita Blake, vámpírvadász
Előzmény:
1.) Bűnös vágyak
2.) A nevető holttest
3.) A kárhozottak cirkusza
4.) Telihold kávézó
5.) Véres csontok
6.) Gyilkos tánc
7.) Égő áldozatok
8.) Sápadt hold
9.) Obszidián pillangó
10.) Leláncolt Nárcisszusz
11.) Égkék bűnök
12.) Lidérces álmok,
13.) Micah
14.) Haláltánc
15.) A Harlequin
16.) Fekete vér
17.) Fogat fogért
18.) Végzetes flört
Folytatás:
20.) Tigrisvadászat
21.) Halálcsók
22.) Ragály
23.) Jason
24.) Dead Ice
Kategória: krimi, paranormális, misztikus, horror,
urban fantasy
Jean-Claude a Los Angelesből érkező tigris delegáció érkezését várja, amely tulajdonképpen nem is kifejezetten hozzá érkezik, hanem Anitához, mert tigrisek ügyében inkább ő az illetékes. Egyéni kötődés ide vagy oda, a lényeg továbbra is az, hogy a város urának, halandó szolgájának és az egyéb kapcsolódó személyeknek a külvilág felé tökéletes együttműködést és összetartozást kell mutatnia. Jelen esetben azonban szó sincs ilyenről, mert most éppen Asher az, aki bevágta a durcit, akinek nem tetszenek a játékszabályok. A probléma megoldást igényel és amíg a kivitelezés folyamatban van a gyanútlan résztvevőket meglátogatja Minden Sötétségek Anyja, akinek ugyan el kellett volna pusztulnia az egy évvel ezelőtti robbanásban, de mint az események is igazolják, csak a teste pusztult el, a lelke pedig átvette a Tanács tagjai fölött az irányítást. Jean-Claude és Anita minden lehetséges fegyverrel és képességével, triumvirátusainak és embereinek minden rendelkezésre álló erejével harcol a hirtelen érkezett támadás ellen. A kérdés mindössze annyi, hogy fenn tudják-e tartani az ellenállást, erősek-e annyira, hogy elhárítsák a veszélyt? Képesek lesznek felkészülni az újabb támadásra? Most már nem elég a külvilág felé mutatott összetartozás, ténylegesen így kell cselekedniük, különben vége mindennek. Anitának pedig - nincs ebben semmi meglepő - ismételten tovább kell fejlődnie.

Az utóbbi pár kötet olvasása után határozottan hiányérzetem volt, mert egyes szereplőket, akiknek karakterei meghatározóak a történet alakulása szempontjából - és akikről nagyon szerettem olvasni - hosszú ideje hanyagol a szerző. Nem is nagyon tehet mást, hiszen annyi szereplőt mozgat a történetben, hogy jegyzetek nélkül lassan már képtelenség követni, hogy az éppen felbukkanó személy melyik fajhoz tartozik és hogyan került kapcsolatba St. Louis városának irányító csoportjával. Jean-Claude, Richard és Asher mindenképpen azok közé tartoznak, akiket hosszú kötetek óta éppen csak megemlített a szerző, nem képezték a cselekmény szerves részét. Damien pedig még a regényfolyam érdekesebb felének egyik írásában szerepelt utoljára, valamikor az "ősidőkben". Legnagyobb örömömre ők most mindannyian jelen vannak ebben a könyvben és nem kevés meglepetést okoztak a számomra a viselkedésükkel, mert a szerző teljesen kifordította korábbi személyiségüket: Asher duzzog és lázad, Richard maga az engedelmes kis farkas, nyoma sincs benne a korábbi hisztinek, Damien pedig eléggé határozottan viselkedik. A többiek  - legnagyobb örömömre - hozzák a formájukat, mert ennyi hirtelen változást is pont elég volt megemésztenem.
"Attól, hogy a gonoszságot a jó célért viszed véghez, még nem változik gonoszságból jósággá."
Bengáli tigrisek
A történetben tett vargabetűknek, kitérőknek köszönhetően egyes szereplők esetében erősen igénybe kellett vennem viszonylag jónak tartott memóriámat és az emlékezetem legmélyéről előásni a korábbi kapcsolódási pontokat, pozitívum, hogy az események felidézésében maga a szerző is készségesen segédkezik és megadja a szükséges jelszavakat a kivitelezéshez. Különös fontossággal bírnak a könyvbeli események szempontjából a Haláltánc, A Harlekin és a Fogat fogért kötetek cselekményei.

Bizakodtam abban, hogy a szerző és ezzel együtt a sorozat is lassan kikecmereg abból a gödörből, amely egy ideje már jellemző a történetre, mert az előző részeket olvasva meg volt erre is az esély és ugye a remény, az mindig remény marad. Szomorúan toltam félre elvárásaim apróra összeroppant darabkáit, mert a korábbi kifelé kapaszkodás megtorpant és bizony újra a szokásos csapdájába sétált bele a szerző: a viszonylag nagy terjedelmű regényben alig haladunk előre az eseményekkel, nincs nyomozás, túl sok a lelkizés, a metafizikai katyvasz és a kötet elég nagy százalékát teszi ki bizonyos - leginkább csoportos - testmozgás, amelyet az ember szívesebben művel, mint olvas róla.
"De néha nem visz mindent a jó külső és a méretes szerszám. Néha ennél többre vágyna az ember lánya, és ha nincs több, hát kénytelen nemet mondani."
Máltai vagy kék tigris (forrás)
Néha felbukkannak érdekes szituációk a könyvben, felpörögnek a történések, hogy aztán újra átvegye a helyüket a szokásos nyűglődés, toporgás és erőfitogtatás, orgiának is beillő, részletesen bemutatott helyzetek, illetve ugyanazok a morális és etikai kérdések, amelyeket már annyiszor végigrágtunk és amelyekkel az események hatására senki nem foglalkozik, egészen a következő felbukkanásukig, hogy akkor újra messzire sodródjanak és ismételten érdektelenné váljanak.  
"A megbánás és a sajnálat mindig abból fakad, hogy az ember nem tette meg korábban, amiről már akkor tudta, hogy meg kellett volna tennie."
A lényegtelen információk mögött mélyen elbújva érzem, hogy halad a történet fő szála, csak a testgyakorlások és lelkizések folyamatosan megakasztják az eseményeket. Eddig indokolatlannak tartottam, de lassan már érzem, hogy miért van szükség Anita folyamatos fejlődésére és miként is segítenek neki és társainak a különleges vámpírjegyek. A tigrisek sokfélesége és szerepe is nagyon lényeges, csak remélni merem, hogy a következő kötetben végre sikerül tovább lépni az eseményekkel.
Az eredeti borító
Mint minden Anita Blake regénynek az utóbbi időben, ebben az esetben is eléggé összecsapott a történet vége, a folyamatosan túlírt és elhúzódó eseményeket követően a hatalmas méretű probléma veszélyes hirtelenséggel oldódik meg, még egyszer neki kellett futnom az utolsó pár oldal olvasásának, mert nem hittem el, hogy az lett a vége, ami. A levezetés pedig egyszerűen furcsa, nagyon nem illik a kötet végére. Azt viszont nem hagyhatom szó nélkül, hogy a borító gyönyörű és a kiadó ismételten minőségi munkát végzett a kiadvánnyal.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy olvasni fogom-e a következő kötetet? Mondanám, hogy gondolkozom rajta, de az álszentség lenne, mert már most kijelentem, hogy igen. Haladok tovább a sorozattal és most már csak azért is kivárom, hogy mi lesz ennek az egész metafizikai katyvasznak a vége. A kíváncsiságomat is az kellemesen bizsergeti, hogy az írónő meddig tudja még nyújtani ezt a történetet, meddig tudja még növelni Anita hódolóinak számát? A véleményemet tehát a következő kötet után is ki fogom fejteni és meg fogom osztani veletek. Anita Blake ügyben találkozunk egy év múlva.


A könyvről írt értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.



2013. augusztus 25., vasárnap

Várólista - 2013. augusztus

Uborkaszezon. Egyszerűen így jellemezném a hónapot könyvmegjelenések szempontjából. A kiadók munkatársai pihennek, elmentek nyaralni, a kiadások akadoznak, az előző hónapok hömpölygő folyamához képest éppen csak csordogálnak az új megjelenések. Legalábbis, ami az érdeklődésemre számot tartó dolgokat jelenti.
Jó szokásomat azonban nem szakítom meg és most is kiválasztottam a hónap megjelenései közül azokat, amelyek esélyesek az olvasásra, de legalábbis valamennyire felkeltették az érdeklődésemet. 

Shannon Messenger: Vihar szeli ketté
Miért? : Mert elementálokról szól, mert új szereplőket, friss fuvallatot hoz a megszokott fantasy szereplők és történetek közé. Hogy ez is YA? Egyelőre nem érdekel. Főleg, hogy utólag sem, mert már el is olvastam a könyvet és határozottan tetszett. Értékelés is lesz hamarosan, először az ekultura.hu oldalon, aztán kicsivel később majd itt a blogon is. :)
Fülszöveg: A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit - semmire sem emlékszik a múltjából. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.
A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Audra őrző - Vane titkos őrzője -, és esküt tett, hogy akár az élete árán is megvédi a fiút közös ellenségüktől, aki mindkettejük szüleit megölte, és aki évek óta kutat Vane után.
Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket, Audra kénytelen felfedni kilétét Vane előtt. A fiú pedig egy csapásra a szél és a szilfek csodálatos, de egyben veszélyes világában találja magát. 

Kiadó: ÉTK Kiadó /Merit Könyvek
Terjedelem: 432 oldal
Teljes ár: 2.990,-

Gabryel Flynt: Sötét szárnyak
Miért? : Mostanában mintha kimentek a vámpírok a divatból, a nem tinitörténetbe oltott vámpíros sztoriból eddig is kevés volt, de most már azok se nagyon jelennek meg. Mikor is lenne megfelelőbb ideje egy olyan regény megjelenésének, amely inkább a klasszikus vagy kalandos vámpírtörténetek közé sorolható, ha nem éppen ebben az időszakban. Elárulom azt is, hogy magyar szerzőről van szó és a történet egyelőre csak már papíros és e-könyv formátumban is kapható. A fülszöveg (vagy inkább ajánló?) eléggé felkeltette az érdeklődésem ahhoz, hogy előbb vagy utóbb rászánjam magam a vásárlásra.
Fülszöveg: Olyan történetet vetettem papírra, mely ötvözi a XVII. században játszódó kalandregények és a klasszikus vámpírtörténetek stílusát, valamint újjáéleszti Artúr király és a kerekasztal lovagjainak mítoszát. A regényben nagyon sok az érzelem, de elsősorban nem a szerelem, hanem főként a szeretet, a barátság és a lojalitás az, ami hangsúlyos benne. Elhatároztam, hogy visszaviszem az olvasót abba a korba, ahol még a kard és a tőr döntött vitás kérdésekben, s ahol a férfiak készek voltak meghalni, hogy megvédjék a maguk vagy hölgyeik becsületét.Ugyanakkor a babonák és misztikumok kora is volt ez az időszak, amikor az emberek félték és hitték a természetfölöttit. Teljes joggal, hiszen világukat vérfarkasokkal, boszorkányokkal és vámpírokkal kellett megosztaniuk. A vámpírvadászok jelenléte pedig - kiket az egyház pénzelt - mindennapossá és teljesen megszokottá vált mindenki számára. Ám még ők sem voltak képesek felvenni a harcot azzal a titokzatos éjszakai jelenséggel, mely egy ideje rendszeresen tizedelte Franciaország lakosságát: a zöld köddel.A köd által legyilkolt emberek tetemein egy fiatal gróf, Jean-Briant de La Rule, vámpírfogak nyomait fedezi fel. Ám ez a fajta magyarázat a gyilkosságokra korántsem győzi meg.Az ő elbeszélésén keresztül ismerkedhetünk meg Landrote-tal, egy bátor, erős, ám rendkívül zárkózott és titokzatos fiatal férfival, aki hajdan - mikor a gróf még csupán kisgyerek volt - megmentette a fiút a vérfarkasoktól.Landrote - a regény főhőse - egy száműzött Vámpír Herceg, aki a francia erdőkben talált menedéket fajtársai és a vámpírvadászok elől. A sors iróniája, hogy pont egy idős vámpírvadász - Jean-Francois de Leroy gróf - lesz a legjobb barátja. A köztük lévő kapcsolat páratlan és különleges is. Mindig megérzik, ha a másikat veszély fenyegeti. Ráadásul a gróf balesetben elhunyt fia a megszólalásig hasonlít Landrote-ra. Ezt az olvasó és Landrote is csak a történet vége felé tudja meg. Jean-Francois eleinte a fiát látja a vámpírban, de később ez megváltozik: „Nem a fiamat látom már benned, hanem a vámpírt, akit fiamként szeretek!"Habár Jean-Briant tizenhat esztendeje nem találkozott jótevőjével, mindig érezte, hogy a vámpír a közelében van, és vigyáz rá. Mikor a zöld köd kiírtja a birtokához tartozó egyik falu lakóit, az ifjú gróf úgy dönt, megkeresi Landrote-ot, hogy a segítségét kérje. A Vámpír Herceg elindul, hogy lerántsa a leplet a homályos titokról, ám kis híján az életével fizet, amikor megtudja mi, illetve ki áll a gyilkosságok mögött.
Kiadó: Publio
Terjedelem: 396 oldal
Teljes ár: 850,-
A kötet megvásárolható: http://konyvaruhaz.info/hu_HU/sotet-szarnyak

Ez a poszt határozottan rövidre sikerült. Mondtam, hogy uborkaszezon van. :) Sebaj, mert a szeptemberi, októberi és novemberi megjelenések már most ígéretesnek tűnnek. Tanácsos már most elkezdeni a pénztárcák hizlalását, mert hamar laposak lesznek a következő hónapokban érkező megjelenés dömpingben.

2013. augusztus 23., péntek

Darena Salyaz: Árnyék (Sötét vihar 1.)

Volt egy időszak, amikor egyáltalán nem olvastam magyar szerzőtől származó könyvet (a kötelezően előírt irodalmi alkotások kivételével), illetve amikor én magam is azon olvasók táborát gyarapítottam, akik miatt a magyar írók kénytelenek voltak angolszász alkotói nevek mögé bújni. Büszkén kijelentem, hogy kinőttem ezt a gyermekbetegségemet és ma már bátran nyúlok a magyar tollakból és fantáziából származó történetek után.
Darena Salyaz, szintén magyar szerző, akinek kellemes hangzású írói álneve - némi rásegítéssel és ügyeskedéssel - nem más, mint hivatalos nevének anagrammája. Az írónő Sötét vihar sorozatára a második kötet megjelenésekor figyeltem fel, először annak borítója fogott meg, majd a fülszöveget is elolvastam és ennek következménye lett az első kötet megvásárlása. Bár nem kezdtem rögtön a regény olvasásába, de erősen ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy hamarosan sort kellene rá kerítenem. Kellett hozzá némi ösztönzés, amelyet most nem részleteznék, de végre sort kerítettem a regénnyel való megismerkedésre.

Sara tíz év távollét után költözik vissza az anyjával és nagyanyjával abba a montanai kisvárosba, ahová egyébként a gyökerei is kötik, régi ismerősként és egyben új személyként tűnik fel a korábbi barátai, iskolatársai között. A megszokott helyek, személyek mellett azonban rengeteg az újdonság is, mert két új, érdekes családdal is bővült a városka közössége. Az orosz származású Tánya és testvérei, valamint a két, egymástól nagyon is különböző ikerfiú, Robin és Ray egy éve költöztek erre a vidékre, de a beilleszkedésük eddig nem igazán sikerült, az iskolában kívülállókként tekintenek rájuk, barátaik nincsenek. Persze, ahogy mindennek, úgy ennek is megvan az oka, hiszen az ikerfiúk megjelenése sem tekinthető teljesen hétköznapinak. A fiúk maguk sem tudják, hogy mi az, ami miatt különböznek a többiektől, csak azt tudják, hogy vannak bizonyos képességeik és amíg Ray jóra használja az adottságát, addig Robin leginkább csak ártani tud a körülötte lévőknek. Sarát rabul ejti Robin tökéletes szépsége és az őt körüllengő sötétség, a fiú pedig viszonozza a hirtelen érkezett vonzalmat. Lehetne akár ez is a történet vége, de a helyzet nem ilyen egyszerű, mert a városban olyan dolgok történnek, amelyek következményei egyre sötétebbé festik a jövőt és próbára teszik a különleges képességű fiatalokat.

Kifejezetten tetszett az alaptörténet, mely bizonyos szinten a jó és rossz szemben állásának egy új variációját tárja az olvasók elé: léteznek a földön ártók és őrzők. Nem nehéz kitalálni, hogy az őrzők a jó oldal képviselői, míg az ártók sötétségbe akarják taszítani a földet. Mindkét oldal képességei szunnyadnak addig, amíg egy erős érzelmi hatás a felszínre nem hozza azt. De nem minden fekete és fehér és nem minden előre elrendeltetett, mert a két tábor között ott állnak az árnyékgyermekek, akikből még bármelyik oldal "katonája" lehet és akinek választását, viselkedését a környezete és az őt ért hatások fogják meghatározni. Az árnyékgyermek mindig egy őrző és egy ártó kapcsolatából származik, a terhesség mindig erőszak következménye és mindig ikerterhesség egyik gyermekeként érkezik a világra. Az ártók kifejezetten érdeklődnek az árnyékgyermekek iránt, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a képességeik hamar felszínre kerüljenek és minél gyakrabban használja is azokat a gyanútlan fiatal, ezért elszakítják a szüleitől és folyamatosan akadályokat gördítenek az útjába.

forrás: darenasalyaz.blogspot.hu
Az ikrek közül Robin az árnyékgyermek. Az élete eddigi alakulása tökéletesen megfelel a fent leírtaknak, mert az ikrek anyja szülés közben hal meg, az apjuk ismeretlen, a fiúk egyik nevelőotthonból a másikba kerülnek, a nevelőszülőknél sem maradnak meg sokáig. Robin mindig bajt kever, Ray pedig minden alkalommal megpróbálja helyre hozni azt, miközben megrögzötten védi az öccsét. A fiúk már hat évesek, amikor sikerül megtalálni a nagynénjüket, aki örökbe fogadja őket, de az életük így sem lesz tökéletes és problémamentes. Robin próbál uralkodni magán, de az alaptermészete ellen nem sokat tehet.
Sara megjelenése további bonyodalmakat okoz a fiúk életében, Robinra ugyan pozitív hatással van a lány szerelme, de Ray teljesen kifordul önmagából. A helyzetet nehezíti az is, hogy sem a fiúk, sem a környezetük nem tudja, hogy mi is történik velük, az egyedüli magyarázatot Sara nagyanyja tudja szolgáltatni a fiatalok számára, de ő maga sem gyakorlott őrző.

Az alaptörténet és a kapcsolódó magyarázatok, a világ felépítése tehát kifejezetten érdekes és minden lehetőség adott ahhoz, hogy egy mozgalmas és élvezetes olvasmányban legyen részünk. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy első könyves szerzőről van szó és mint minden ilyen esetben az írástechnika még nem egészen kiforrott. Jelen esetben is ez volt a legnagyobb gondom a regénnyel. Kicsit szögletes, darabos a megfogalmazás módja, a mondatszerkezetek nem túl bonyolultak, nagyon sok a tőmondat és ezáltal nem azt az olvasási élményt adja vissza a történet, amit egyébként teljesíteni tudna. Úgy éreztem, hogy az egyszerű mondatok hatására szétdarabolódik az élmény, nem mélyülnek el az érzések, nem jönnek át az érzelmek. Sokszor volt olyan érzésem, hogy olvastam az érzelmekről, de nem igazán sikerült átélnem, mert valahogy hiányzott annak mélysége, nem adta vissza a szöveg, nem voltak elég plasztikusak a leírások. Főleg a kötet elején jelentkeztek nagyobb tömegben ezek a problémák, majd érezhető volt a fejlődés és a történet kb. kétharmadától érezhetően javult a szövegtechnika (bár azért néha tapasztaltam visszaeséseket) és ennek hatására már egészen bele tudtam merülni az eseményekbe, az olvasás nyújtotta élménybe.

Nem tudok említés nélkül elmenni azon tény mellett, hogy a regény bizonyos cselekményei kísértetiesen emlékeztettek egy másik történet meghatározó jeleneteire. Ez önmagában még nem jelent problémát, ha az írás többi része elég egyedi vonással rendelkezik ahhoz, hogy túl lehessen lépni a jelenségen. Számomra túl sok volt az ismerős momentum, de az összbenyomást nem igazán ez határozta meg.
Nem hagyta ki a szerző a kötelező szerelmi háromszöget sem, a helyzetet bonyolítja, hogy kapcsolat erősebbik nemhez tartozó két résztvevője jelen esetben nem egymással szemben álló fél, hanem közeli kapcsolatban állnak egymással, amelyet erősen meg is visel a lány választása.

A történéseket legnagyobb részt Sara szemszögéből követhetjük végig, ebből következik, hogy E/1 elbeszélőmódot alkalmazott a szerző, amely kifejezetten alkalmas a mély érzelmek, hangulatváltozások bemutatására. Sajnos a fentebb részletezett probléma miatt ez nem teljesen valósult meg, sok esetben volt hiányérzetem. Sara hangosan kimondott mondatainak végén, mindössze egy kötőjellel elválasztva olvashatjuk a mondandójához hozzátett, de nem a nagyközönség részére szóló gondolatait is. Ezzel önmagában még nincs semmi probléma, de ami kifejezetten zavart - és nem biztos, hogy ez írói hiba, hanem inkább szerkesztői figyelmetlenségnek érzem - az, hogy  nem történt meg ennek az elkülönítése, így folyamatosan kizökkentett az olvasás ritmusából, mert mindig azt hittem, hogy egy másik szereplő szólal meg, csak éppen rossz helyre került a dialógust jelző vonalka (láttam már ilyet, nem is egyszer). A sokadik előfordulásnál ugyan már tudtam, hogy mire számítsak, de a ritmusváltás akkor is bekövetkezett és idő kellett, amíg visszatért a megszokott kerékvágásba. Megoldás? Szerintem lenne. Az ilyen kiegészítő gondolatokat célszerű lenne dőlt betűvel szedni, így könnyebb lenne helyén kezelni az egyébként lényegi információkat, poénos utalásokat tartalmazó megjegyzéseket.
A másik furcsaság az volt a számomra, hogy Sara fejezeteit helyenként megszakítja Tánya nézőpontja, de ez olyan ritkán és rendszertelenül fordult elő, hogy minden egyes alkalommal meglepett, ha ilyen váltásra sor került. Nem éreztem úgy, hogy mindenképp szükség volt erre a másik mesélőre, a Tányáék házában történt eseményeket talán másként is az olvasó tudomására lehetett volna hozni és akkor egységesebbnek tűnik a regény.


Sara tipikus tinilány, de szerencsére a gyakorlatiasabb, talpraesettebb fajtából, karaktere folyamatosan fejlődik. Jól sikerült Robin és Ray jellemének, megpróbáltatásaiknak, különleges képességeiknek a megjelenítése. Olyan érzésem volt, mintha az ő személyüket kedvelte volna legjobban a szerző. Bár a történetben Robin nem mindig pozitív szereplőként jelenik meg, de mégis ő az, akiért a legjobban izgultam, hiszen ő az, akinek igazán küzdenie kell a körülményekkel, saját magával, az eredendő természetével, neki van a legtöbb veszteni valója, saját maga, a lelke, a személyisége a tét. Ray érzéseit nem minden esetben tudtam hová tenni, de mivel ebben a kötetben inkább Robin és Sara kapcsolata és közös küzdelmük volt a lényeg, ezért Ray kevesebb szerepet kapott. (Tudom, hogy a folytatásokban lesz majd ez másként is.) Kifejezetten jól sikerült viszont Mr. Jones figurája, akit nem is tudok másként elképzelni csak, mint velejéig gonosz embert, azaz ártót.


A történetvezetést (főleg az elején) kicsit lassúnak ítéltem, de nem találtam benne logikai hibát és ez nagy érdem, mert aki ismer, az tudja, hogy kifejezetten hegyezni szoktam a ceruzám - akarom mondani a klaviatúrám - a logikai tévedésekre. Ha néhány jelenet esetében fogtam is a fejem és szidtam a főhőst vagy éppen a hősnőt, amikor elkövetett valami nagy ostobaságot, akkor pár oldallal később ügyes csellel szépített az írónő, amikor a szereplője ráébredt önnön cselekedetének butaságára és beismerte, adott esetben ki is igazította a korábbiakban elkövetett baklövést.
Az események viszonylag lassan bontakoztak ki és a szövegbeli nehézségek miatt a tényleges történések bekövetkeztét csak még lassabbnak éreztem. Egyes esetekben túlzottan elhamarkodottnak, elkapkodottnak találtam a cselekményeket (Robin és Sara érzelmei számomra viharos gyorsaságúak voltak) és volt pár jelenet (a legtöbb az iskolában játszódott), amely nem hiányzott volna, ha nem szerepel a regényben, a történet anélkül is megállta volna a helyét és talán az események is jobban pörögtek volna nélkülük.

forrás: darenasalyaz.blogspot.hu
A kiadványról azt kell mondanom, hogy kellemes kézbe venni, a borítója kifejezetten tetszik, könnyen felkelti az érdeklődést. A szöveg szépen gondozott, nem akadtam benne gépelési hibára. Az egyetlen problémám azokkal a bizonyos kiegészítő gondolatokkal akadt, de ezzel kapcsolatos gondolataimat valamivel fentebb már kifejtettem. A gyönyörű fehér oldalakon viszonylag szoros sorokban, de mégis kellemesen olvasható betűmérettel sorakoznak a mondatok. Összességében igényes kiadvány, amely egyben tartósnak, olvasás állónak is tűnik.

Végignézve a pötyögésem az a megállapításom, hogy hideget és meleget is kapott tőlem ez az regény. Nem tudom rá azt mondani, hogy tökéletes, inkább olyan közepes szintű. Sok jó ötletet tartalmaz az írás, megmutatkozik a szerző fantáziája, de bőven van miben fejlődnie is, amelynek lehetőségét magában is rejti és a folytatások szempontjából ez kifejezetten biztatóan hangzik.
Le kell szögeznem, hogy a kijelentéseim egyikét sem a rosszindulat szülte, hanem inkább építő jellegű észrevételeknek szántam azokat. A történet vége tetszett annyira, hogy szívesen veszem a kezembe a következő kötetet, érdekel a szereplők sorsának további alakulása, tehát nem kérdés, hogy hamarosan olvasni is fogom.


A szerző folyamatosan megosztja a blogján a regénnyel kapcsolatos gondolatait és a kötetek több fejezetéből részleteket is közölt. Érdemes szétnézni az oldalon, mert sok érdekes és kiegészítő információ birtokába juthatunk az olvasgatása által.
(Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de a bejegyzésekben és a fejezetek részletei előtt csodálatosan kerek mondatokban bomlanak ki az írónő gondolatai. Ha ugyanezt a gördülékenységet, összetettséget kaptam volna a regényben is, akkor lényegesen nagyobb élményt jelentett volna a történet olvasása.)


Pontszám: 5
Kiadó: Kalliopé Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 320 oldal
Teljes ár: 2.480,-
Sorozat: Sötét vihar
Folytatás: Sejtelmes fény, Mennydörgés
Forrás: magánkönyvtár
Egyéb: dedikált

2013. augusztus 21., szerda

Karen Marie Moning: Iced - Megnyílik az ég (Dani O'Malley-történet 1.)

Olvastad már a Tündérkrónikákat? Nem? Akkor nagyon gyorsan kezdj hozzá! Mindezt a következő indokokkal támasztom alá: a kötetek különleges élményt rejtenek magukban, a feltáruló sötét világ beszippant és nem ereszt, illetve Dani történetét, azaz ezt a könyvet csak akkor érdemes a kezedbe venned, ha a másik, nem mindennapi sorozatot már ismered. Miért? Mert az események abban a világban játszódnak, amitől a Tündérkrónikák sorozat végén elköszöntünk és abban az időben, ami az előzmények utánra tehető. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy nem lenne akkor egyszerűbb folytatásként emlegetni ezt a regényt? A válaszom egy határozott nem. A két korábbi főszereplő, Mac és Barrons éppen csak említés szintjén van jelen, de korábbi tetteik, illetve hatásai nem hanyagolhatók el. Jelen esetben a fő cselekményszál Dani és Ryodan személyéhez köthető, ez egy teljesen más hangulatot ad a regénynek, illetve remélhetőleg később a sorozatnak is, mint amit a korábbiakban már megismerhettek a Tündérkrónikák olvasói.
Karen Marie Moning a pályafutását paranormális romantikus regények írásával kezdte, de egyre jobban elvarázsolta a kelta mitológia, amelynek eredménye egy fantasztikus urban fantasy sorozat, a Fever (Tündérkrónikák) lett. Dani O'Malley-történet ennek az egyedi és kiemelkedő sorozatnak a kiegészítése.

Ha már ennyit emlegettem a Tündérkrónikákat, akkor beszéljünk egy kicsit arról, hogy miként is alakultak azok az események, amelyek következménye a lerombolt Dublin, a lecsökkent népességszám, a félelem és a sok-sok különleges lény. A tündérek és az emberek világát hosszú időn keresztül fal választotta el egymástól, illetve létezett egy Unseelie börtön, amelynek falai néhány repedéstől eltekintve szilárdan álltak. Eddig. A falak ugyanis leomlottak, a börtön többé nem zárja magába a Sötét udvar tagjait, a tündérek szabadok járják Dublin utcáit és mindegy, hogy világos vagy sötét, ugyanolyan ártalmasak az emberi lényekre.
"A tündér az tündér. Soha ne bízzatok egyben sem. Falánk szörnyek vadásznak ránk. és szinte lehetetlen végezni velük. Kedvenc fogásuk? Az ember."
Eddig legalább titkolták a kilétüket az emberek elől, a sidhe-látók képesek voltak megbirkózni a jelenlétükkel és ritkították a számukat, a küzdelem mostanra azonban kilátástalanná vált, ekkora túlerő ellen már nem lehet felvenni a harcot. Dublin utcái háborús övezetté váltak, a városban káosz uralkodik, a tündérek uralkodó nélkül maradtak és a két faj fölötti hatalomért két Unseelie herceg viaskodik egymással, "játszóterük" a város. A harmadik Unseelie herceg jégbe fagyva várja sorsa alakulását, egy negyedik pedig éppen átalakulóban van.
"Legyetek óvatosak. A szüleitek szabályai már nem érvényesek. Igenis féljetek a sötétben. És ha azt hiszitek, hogy talán egy szörny bujkál az ágyatok alatt vagy a szekrényetekben, akkor valószínűleg igazatok van. Keljetek fel, és ellenőrizzétek."
forrás: deviantart.com
Dani O'Malley különleges helyzetben van, mert őt nem zavarja a város "átalakulása"  és mert továbbra is azt teheti, amit eddig is: tündéreket gyilkol. Ő birtokolja ugyanis a négy Seelie ereklye egyikét, amelyek képesek a tündérek elpusztítására, nála van a Fény kardja. A fegyver nem mindennapi erejét jól kiegészíti Dani különleges képessége, hipergyors mozgása, amely nélkül egy olyan fiatal lánynak, mint ő, esélye sem lenne a túlélésre a város utcáin.
Dani hiperaktív jelenléte már a Tündérkrónikákban is meghatározó jelentőségű volt és ebben a kötetben ténylegesen is átveszi az irányítást, magára vonja a figyelmet és gyermeki lelkesedéssel tör borsot mindenki orra alá, akiről csak úgy gondolja, hogy megérdemli. Ryodan az, aki ennek a legkevésbé örül és aki a legtöbb kellemetlenséget kénytelen elviselni a villámgyors lánytól. Dani támadásai nem személyes jellegűek, célpontja nem más, mint a Ryodan által üzemeltetett klub, amelyben a tündérek szabadon hódolhatnak kedvtelésüknek. Ryodan nem nézi jó szemmel ezeket a támadásokat, de a lány elpusztítása helyett inkább annak segítségét kéri, Dublinban ugyanis újabban ugyanis furcsa jelenség tapasztalható, egyes helyek jéggé fagynak és mindez olyan hirtelenséggel történik, hogy a helyszínen jelen lévők semmit nem vesznek észre belőle, mozdulat közben dermednek meg. Ahogy a fagyott helyek száma növekszik, úgy kerül egyre nagyobb bajba Dani és Ryodan is, illetve velük együtt Dublin minden és a Tündérvilág minden lakója.
"Szerintem a halogatás a hármas számú tétel a hülyeségek listáján. Így is pontosan ugyanott köt ki az ember, ahol nem akar, pontosan ugyanazt teszi, amit nem akar, csak annyi a különbség, hogy közben elfecsérli azt a sok időt, ami alatt valami élvezeteset tehetett volna. És ami még rosszabb: valószínűleg egész idő alatt stresszeli magát és szar a hangulata. Ha tudjuk, hogy valami elkerülhetetlen, gyürkőzzünk neki, és legyünk túl rajta. Lépjünk tovább. Az élet rövid."
Dublin hó alatt (forrás: deviantart.com)
Nagy örömömre ebben a kötetben felbukkan és határozottan sokat szerepel Táncos, a fiatal zseni. Okos és kedves személyisége miatt nagyon pozitív szereplő és karakterében érzéseim szerint rengeteg lehetőség rejlik még, de mégsem ő az, aki miatt a legtöbbet izgultam, aki képes összetörni és kifacsarni a szívemet. Bár Ryodan jelleme is lehengerlő, lényegesen kulturáltabb, mint Barrons, valamint titokzatosságban, ridegségben, kegyetlenségben és számításban sem marad el tőle, de ő mégsem Barrons. Aki képes volt teljesen elvarázsolni és akire a leginkább kíváncsi vagyok, az nem más, mint az átalakulóban lévő Christian MacKeltar, akinek változását, kettős személyiségét és ennek következtében adott meglepő és kiszámíthatatlan reakcióit kifejezetten élvezettel olvastam.

"Már nem én vagyok az egyetlen szuperhős Dublinban, és ez átkozottul bosszant, de lassan azt hiszem, talán jó is így.
Kezdtem önelégült lenni. És ha az ember nem vigyáz, felületessé válhat. Ráadásul elunhatja magát. Nem jó móka mindig a legjobbnak és a leggyorsabbnak lenni. Egy kis verseny formában tart, jobban igyekszünk tőle, és nagyban játszunk."
Nem kell elbúcsúzni a sidhe-látók csoportjától sem, mert a regényben és a történetben betöltött szerepük még mindig jelentős. A tapasztalt vezető nélkül maradt, folyamatos, nem éppen hétköznapi kísértésnek kitett lányok és nők reakciói nem okoznak szinte semmi meglepetést. Ők a regény egyetlen olyan szereplői, akik úgy viselkednek, ahogy elvárható tőlük. Kell is ez a kiszámíthatóság a rengeteg furcsa reakció mellé.

A kiszámíthatatlansági faktort leginkább maga Dani adja, akinek önfejű viselkedése mindig szembe megy az elvárásokkal, a megszokottal. A Dani és Ryodan közötti feszültség szinte tapintható, folyamatosan civódnak  vetélkednek egymással és amondó vagyok, ha mindketten pasik lennének, akkor bizony összemérnék azt a bizonyos testrészüket és döntésre tudnák vinni a felsőbbrendűség kérdését, de így semmi esélyük sincs eldönteni, hogy melyikük a nagyobb szuperhős.


Dani O'Malley (forrás: deviantart.com)
Érdekes továbbá az is, hogy bár Dani még nagyon fiatal, mindössze tizennégy éves, de Ryodan és Christian is szemmel tartja és mindketten érzik, hogy a lány különleges. Nem igazán hiányzott szerelmi háromszög ebbe a történetbe, de biztos vagyok benne, hogy a szerző ezt is különleges módon fogja megoldani és kezelni. Végül is most sem beszélhetünk szerelmi háromszögről, hiszen Dani még nem érdeklődik senki iránt, a két hímnek (mondhatnék férfit is, de hát egyikük sem nevezhető igazán annak) pedig egyelőre az a legnagyobb feladata, hogy vigyázzon a szeles kislányra, a csábítási technikájukat még nem igazán tudják bevetni. Azért kíváncsi leszek, hogy hogyan is fog alakulni Dani és a két (vagy inkább három?) "rajongójának" kapcsolata a továbbiakban.
"– Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.
Pislogok.
– Egy nap pokoli nő lesz belőled, Dani."

Azt vártam, hogy a Tündérkrónikák végén továbbra is megmaradt rejtélyek körüli homály egy része eloszlik majd ennek a sorozatnak az olvasása közben és ez a folyamat már az első kötetben is megkezdődik, de persze ez nem így történt. Ryodan-ről sem tudunk meg igazán többet, mint ami Barrons esetében már ismertté vált, a csapat többi tagja sem szerepel eleget ahhoz, hogy a kirakós újabb darabkáit tolja elénk. Viszont a nagyon pici infók, amelyeket ebből a kötetből össze lehet szedegetni, kifejezetten alkalmasak arra, hogy tovább fokozzák a kíváncsiságomat és a véleményem szerint a teljes titok megfejtésében fontosak is lesznek. Most már csak arra kell törekednem, hogy a következő kötet megjelenéséig ne felejtsem el őket és bizony igyekeznem kell, mert még az angol nyelvű kötetre is várni kell legalább fél évet, ha nem többet.

Továbbra is csak azt a kijelentést tudom hangoztatni, amit eddig: a szerző által megteremtett világ és karakterek nagyon egyediek, ez a sötét, titkokkal teli világ megragad és ha egyszer a rabja lettél, akkor soha többet nem szabadulhatsz a hatása alól. Akár ez a regényt veszem alapul, akár az előzményként szolgáló regénysorozatot, az biztos, hogy egyedi és utánozhatatlan. Ahogy az is vitathatatlan, hogy ez a regény a nyár a lehűsítőbb olvasmánya, kánikulában kifejezetten ajánlott. :)




Pontszám: 9 pont
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 464 oldal
Teljes ár: 3.490,-
A mű eredeti címe: ICED
Sorozat: Dani O'Malley-történet
Folytatás: Burned, Flayed
Kapcsolódó sorozat: Tündérkrónikák
Forrás: magánkönyvtár

2013. augusztus 18., vasárnap

J. L. Armentrout (J. Lynn): Vetkőzik a tanú (Gamble testvérek 1.)

A könyvnek és nekem közös történetem van, amelyet egyesek ugyan magyarázkodásnak vesznek, de én magam kíváncsiságként és még inkább tényként kezelem. :) A szerző másik regénye, az Obszidián, amely egy sorozat első kötete és egyben YA történet teljes mértékben elvarázsolt és levett a lábamról. Annyira, hogy bár a jelenkori, mindenféle paranormális behatás nélküli romantika nem igazán az én műfajom, de nem hagyott nyugodni a gondolat és az olvasás lehetősége. Úgy gondoltam, hogy ha a fiataloknak szóló műfajban olyan élvezetes és pezsgő írást tudott letenni a szerző az asztalra, akkor a felnőtteknek szóló szakaszban, ahol ugye nincsenek mindenféle testi és cselekménybeli korlátozások biztosan még élvezetesebbet fog alkotni. Ugyan innen-onnan összeszedtem már egy-két véleményt, értékelések bizonyos morzsáit, de továbbra is úgy éreztem, hogy ki kell alakítanom a saját véleményem, ehhez pedig mindenképpen szükséges a mű ismerete. A szerencse rám mosolygott, mert SzAngelikának köszönhetően kézbe vehettem "megszállottságom" tárgyát. Köszi, Angi! :)

A Daniels és a Gamble gyerekek együtt nőnek fel, igazi haverok és barátságuk felnőtt korukban sem foszlik semmivé. Csakhogy az egyik Daniels gyerek lány és tini kora óta bele van esve a bátyja legjobb barátjába, a legfiatalabb Gamble fiúba, Chase-be. Nagykorúságának első éjszakáján Madison szó szerint felkínálja magát a férfinak, aki először elfogadja a közeledését, majd hirtelen elutasítja. Az esetet követően Madison próbálja kerülni a férfit, de mindenhol beleütközik egyébként nem kifejezetten észrevehetetlen személyébe. Most pedig a bátyja esküvőre készül és míg ő a menyasszony, addig Chase a vőlegény tanúja, tehát mindenképpen egymás közelében lesznek. A megpróbáltatásokat tovább tetőzi, hogy a szobafoglalások összekeveredtek, amelynek következményeként Madison és Chase két éjszakát ugyanabban a bungalóban, egymás társaságában kénytelen eltölteni.

Az első döbbenetet az okozta, hogy a könyv nagyon vékony, talán helyesebb lenne a könyvecske kifejezést használni, mert az jobban illik a kiadványhoz. Ha a betűméretet lecsökkentjük, a sortávokat kisebbre vesszük és más kötést adunk neki, akkor bizony a teljes szöveg terjedelemre nem lenne nagyobb, mint bizonyos női nevek alatt futó, inkább füzetecske, mint könyv formájú sorozatok példányai. No és a történet? Hát bizony az sem éppen kimagasló, színvonalban is hasonló, mint a már emlegetett füzetecskék történetei, de legalább olvasmányos.

A várható cselekmény már az elején sem tűnt bonyolultnak, de ettől persze a történet még lehet szórakoztató, élvezetes és bizonyos szempontból egyedi is. Tisztában voltam vele, hogy az írónő képes a főszereplői közreműködésével lenyűgöző szócsatákat, akár egész cívódó "háborúkat" is kirobbantani. A szituáció tehát adott: a véletlenek összjátékának hatásaként a két fiatal, akik még maguknak sem képesek bevallani a másik iránti érzelmüket, összezárva, egymás közelében töltenek több napot. A végeredmény nem kérdéses, mi több, eléggé nyilvánvaló, mindössze annyi maradt a kérdés, hogy hőseink miként jutnak el a célig, hányszor botlanak meg a saját lábukban, esnek a saját csapdájukba vagy éppen értik félre az ellenkező nem reakcióit. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy az az elkevert szobafoglalás talán nem is volt annyira véletlen, hanem leginkább a család tagjai keverték a lapokat és segítettek be a sorsnak.

Annak ellenére, hogy a történet szórakoztató, könnyen olvasható, sajnos nem nyújt semmi különlegeset, semmi egyedit, inkább sablonosnak mondanám. Az elvárásaim, miszerint pergő és kifejezetten élvezetes párbeszédeket olvashatok, a főszereplők között szikrázik, sőt - felnőtt tartalomra való hivatkozással - kifejezetten izzik a levegő, nem igazán teljesültek. Volt ugyan néhány dialógus, ahol sablonok mögül kibukkant az írónő korábban megismert stílusa, de ez sajnos nagyon kevésnek bizonyult. A Madison és Chase között fennálló se veled, se nélküled állapot sem éppen meglepő, ahogy az sem, hogy párosunk végső kétségbeesésében próbálja visszaidézni, amolyan mentőmellényként használni a hormonok dühöngése előtti időszakra jellemző barátságukat, amely természetesen nem működik.
"- Majd akkor megyek férjhez, ha te megnősülsz.
Chase idegesen fölnevetett. 
- Marhaság."
A könyv elején 18-as karika hívja fel a figyelmet arra, hogy a szöveget felnőtteknek szóló jelenetek tarkítják. Az érzéki tökéletes kifejezés, mert a szerző nem részletezi mindenre kiterjedően az ágyban játszódó eseményeket, a legtöbb esetben inkább csak sejteti a lényeget, ami természetesen inkább előnyére válik a történetnek, mint hátrányára.
"… két barátnak soha nem szabad átlépnie azt a láthatatlan határvonalat – legalábbis akkor, ha nem fogadták meg szentül, hogy utána a kerítést is megmásszák."
Nem voltam elragadtatva Chase személyétől. Testileg ugyan olyan képet festett róla a szerző, aki bizony megérne pár hét ajtócsapkodást, de sajnos szegény feje elég nehéz felfogású és leginkább későn érő típusnak mondanám. Néha kapartam a falat a gondolkodásától és az önsajnálatától, miszerint ő pont ugyanolyan típus, mint az apja, illetve neki nem szabad kikezdenie a legjobb barátja húgával, mert akkor örökre elveszti a bizalmát. Félelmetes, hogy mennyire vak mindenre, mennyire nem veszi figyelembe mások reakcióit.

Kifejezetten sajnálom, hogy nem volt részem abban az élményben, amire ettől a történettől számítottam. Összehasonlítva az írónő másik olvasott könyvével, azt kell mondjam, hogy nem egy nagy durranás. Gyorsan elolvastam, egynek jó volt, még nem tudom, hogy a következő Gamble fiú kalandja sorra kerül-e (a rövid történetben a testvéreknek nem jutott olyan szerep, amely felkeltette volna az érdeklődésem) és ha már J.L. Armentrout írásairól van szó, akkor inkább maradok a Luxen sorozat olvasásánál.
Mindenféle elvárások nélkül, szimpla romantikus történetként azonban könnyed olvasmány és ha éppen ilyenre van az ember lányának kedve, akkor akár tökéletes választás is lehet, mert nem kifejezetten a pozíciók és testgyakorlatok vannak a történet középpontjában, hanem a szereplők és teljesen normális érzelmeik. 

A könyvet nagyon köszönöm SzAngelikának, mert egyébként biztosan belehaltam volna, de leginkább erősen megviselt volna, ha nem olvashatom el. Így lényegesen kisebb volt az igénybevétel, a kíváncsiságom is megkapta a magáét és most viseli a következményeket. :)  




Pontszám: 5 pont
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 228 oldal
Teljes ár: 3.499,-
Eredeti cím: Tempting the best man
Sorozat: Gamble testvérek
A sorozat egyéb kötetei: Tempting the player (Vetkőzik a játékos)
A szerző egyéb regényei: Obszidián, Ónix, Opál
Forrás: kölcsönkért (SzAngelika)

2013. augusztus 16., péntek

Daniel Suarez: Daemon

Már korábban is felfigyeltem erre a könyvre, de aztán a borítón hömpölygő egyesek és nullák elbizonytalanítottak. Sokáig gondolkoztam, hogy tényleg olvasni akarom-e, egyáltalán nekem való ez az informatikai kifejezésektől, bitektől hemzsegő regény? Elég az én felhasználói szintű informatikai tudásom egy ilyen történet megismeréséhez vagy bele fogok fulladni a szakkifejezések tengerébe és előbb-utóbb élvezhetetlenné válik a regény? Merengésemből és hezitálásomból Meacska és Lark - számomra igazán kedvelt, mindkét nem véleményét megjelenítő - összehasonlító értékelése zökkentett ki. Az ő véleményük kellő mértékű meggyőző erővel is bírt ahhoz, hogy végül beszerezzem a könyvet, de amint a kezembe foghattam ezt a vaskos kötetet elszállt a bátorságom és visszatért a korábbi bizonytalanság.
Jogos a kérdés, hogy akkor miért pont most szántam rá magam az olvasására? A válasz erre is nagyon egyszerű: a kihívás miatt, amit szintén Meacska indított útjára. A könyvet elolvastam, nem fogott ki rajtam. Kicsivel lentebb pedig már a végeredményt olvashatjátok. :)

Matthew Sobol világhírű számítógépes játéktervező, aki több népszerű online játék megálmodója és ennek következményeként piszkosul gazdag ember. Van azonban, amit a rengeteg pénz sem tud megakadályozni: bekövetkezik Sobol korai halála, amelynek sokak számára lesújtó híre felkerül a világhálóra. A szomorú cikk megjelenését követően egy alvó daemon lép működésbe és elindítja azt a láncreakciót, amely különleges eseményekhez, többek halálához és a világ jelenlegi működésének alapvető változásához vezet. Mindig vannak, akik szeretnék megfejteni a titkokat, illetve megszüntetni az irányítás nélküli eseményeket. Vajon tényleg nincs irányítás az események mögött? Sikerül megakadályozni a daemon terjedését vagy nincs remény és fel kell készülni egy új, megváltozott világrendre? 

Digitális világban élünk, amelynek következménye, hogy az embert egyre kevésbé érdeklik a miértek, a működési elvek és egyre gyakoribb a "csak" felhasználói hozzáállás. A többség csak használja az adatbázisokat, tudja hogy hogyan kerítse elő - mert megmutatták neki - a sok millió közül azt, amire szüksége van. Csak pár kattintás és kész. Ellenben fogalma sincs  róla, hogy milyen algoritmusok futnak a háttérben, milyen adatkapcsolatokat igényel a keresés, amelyek hatására az a bizonyos pár kattintás az elvárásoknak megfelelő eredményt adja. Az internet betört a világunkba és meghódította azt. Nehéz ezt elismerni, de már nem tudunk nélküle élni, ott van mindenütt és szinte kínálja magát. Csak pár kattintás és kész. Csábító ugye?
Vagy vegyük a virtuális világokat, amelyek menekülést biztosítanak a napi problémák elől, ahol kikapcsolódhatunk (magam is beleestem már ebben a csapdába) és ahol olyan képességekben is dúskálhatunk, amely a mindennapokban egyáltalán nem lehet a sajátunk vagy korántsem olyan kimagasló szinten műveljük, mint ebben a nem létező világban. Mire is épülnek ezek a játékok? Afféle pszichológiai tesztek vagy inkább a rutin számít? Szerintem játéka válogatja. Aztán csak pár kattintás és a magányos játékos a világhálón találja a magát és innentől kezdve másokkal is összemérheti a karakterét, a képességeit.
De mi van akkor, ha maga a digitális világ és maga az internet fordul ellenünk, lesz az ellenségünk és köti gúzsba a kezünket, amelybe a megállítása érdekében fogtunk fegyvert, vagy éppen a jelen esetben - ez talán stílszerűbb is - billentyűzetet.
" A tér közepén egy szökőkút állt. A vízsugarak táncát számítógép irányította. Több száz gallon vizet forgatott át egyetlen másodperc alatt. Mosely körbesétálta, kezdett rájönni, hogy mennyi minden működik számítógép-vezérléssel. Persze intelligenciáról szó sem volt. De a legtöbb dologhoz az életben, lássuk be, nincs szükség intelligenciára."
Megdöbbentő ez a könyv, mert bár magam is felhasználó vagyok, de azért bízom (mert muszáj bíznom) a mindenféle biztonsági intézkedésekben, jelszavakban, frissítésekben és bele sem merek gondolni, hogy mit is okozhat egy programozáshoz (nem is biztos, hogy kimagasló szinten) értő, rossz szándékú ember ebben az összetett és sérülékeny rendszerben. A regény azzal szembesített, amit eddig elképzelni sem mertem, mert egy ember a feje tetejére állította az egész világot és az ezzel együtt járó káoszban a kezébe vette az irányítást.
Maga a tudat riasztó, hogy az egyesekből és nullákból álló kódolt adathalmazban ott van az életünk és bárki megmásíthatja, átalakíthatja azt a saját igényei szerint. Pedig tényleg itt tartunk.
"Technológia. Az emberi akarat fizikai megtestesülése. Egyszerű eszközökkel kezdődött. Aztán jött a kerék, és azóta is fejlődik a mai napig. A civilizációk felemelkedése vagy bukása a technológiai felfedezéseken nyugszik. A bronzon győz a vas. A vason győz az acél. Az acélon a puskapor. A puskaporon győznek az áramkörök."
A regény egyes jelenetei emlékeztettek a Ready Player One hangulatára, gondolom azért, mert a cselekmény  egy része ebben az esetben is virtuális közegben, egy online játék felületén játszódik. Nem olvastam más hasonló művet, ezért más történettel nem tudok párhuzamot vonni, de nekem így is megfelel.
"Az emlősök minden faja játszik. A játékok által a természet arra készít fel bennünket, hogy szembenézzünk a valóság nehézségeivel."
Több, illetve inkább más ez az írás, mint a korábban említett kötet, mert annak könnyedsége és izgalma, ebben az esetben inkább feszültség, megdöbbentő valósághű hangulat és a borzongás minden szintje. Mondanám, hogy hol felpörög, hol pedig komótosan cammog a regény, de ez nem igaz, mert a szerző képes végig fenntartani az olvasó érdeklődését és vele együtt az adrenalinszintjét is. Ügyesen vegyíti a gyilkosságok, a nyomozás, a mindenféle titkosszolgálatok és különleges egységek bevetését, a technikai részletekkel és nem utolsó sorban az emberi sorsokkal, érzelmekkel. A technikai részletek nem a valóságtól elrugaszkodottak, hanem nagyon is közeli vagy már éppen jelen lévő megoldások. Az önállóan parkoló autótól - véleményem szerint - már nincs olyan nagyon messze az önállóan száguldozó autó és a többi újítás is egészen működőképesnek tűnt.


Az akciók, a technikai újdonságok, szédületes megoldások mellett afféle társadalomkritika is a történet, hiszen elég nyíltan bírálja a jelenlegi helyzetet, a gazdaság és a hatalom megoszlását, valamint felkínálja egy új (működőképes?) rendszer lehetőségét. Mindezek mellett görbe tükröt is állít a titkos szervezetek működése elé és eléggé megtépázza az önbecsülésüket. Furcsa volt olvasni a részletesen eltervezett hatalomátvétel megvalósításának lépéseit és hiába fejeztem be a könyvet és hagytam ülepedni a történetet, ha megkérdeznének még most sem tudnám eldönteni, hogy kinek az oldalára állnék, melyik felet segíteném a jelenlétemmel, a tudásommal és a munkámmal. Az igazságérzetem hol erre, hol arra húzott és bizony mindkét félnek vannak hibái és van igaza is. Pech, hogy ebben az esetben nincs arany középút.
"Az emberiség mindig hasznot húzott az elnyomásból. A multinacionális vállalatok létrejötte előtt ezt hódításnak hívták. Ma már a regionális fejlesztés nevet kapta."
Akit az tartott eddig vissza az olvasástól - mint engem is jó ideig -, hogy félt az informatikai szakkifejezésektől, nekik megnyugtatásként szolgálhat, hogy a számítástechnikai szavak jó részét értettem, a többinek pedig nem volt a történet szempontjából lényeges szerepe, azok ismerete nélkül is követni lehetett az eseményeket és  cselekményeket. Szóval csak bátran azzal az olvasással, főként, hogy nagyon megéri megismerni ezt a történetet.
Nagyon jó a könyv, sőt... A techno thriller kifejezés pedig tényleg senkit nem riasszon vissza, mert a történet leginkább thriller, amelynek alapját a számítógépes környezet adja. A vége elég befejezetlen, illetve inkább túlzottan nyitott a folytatásra, de ettől függetlenül élvezettel olvastam és nagyon örülök neki, hogy volt két lelkes blogger, aki felhívta a figyelmem a könyvre.




Pontszám: 9 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 576 oldal
Teljes ár: 3.499,-
Kiadói sorozat: Sötét örvény
A mű eredeti címe: Daemon
Folytatás: Freedom
Forrás: magánkönyvtár

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons