Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2017. augusztus 28., hétfő

Gregg Hurwitz: Orphan X - Az Árva (Orphan X 1.)

Vannak azok a regények, amelyeket olvasni akarok, de valami miatt rossz információ rögzült velük kapcsolatban az agyamban és emiatt fura kényszerképzeteim vannak róluk. A következmény: halogatom az olvasásukat, majd amikor végre kézbe veszem őket, jól meglepődök és magamat ostorozom, amiért ennyire lüke vagyok és rosszul kategorizáltam be magamban az adott művet. Az egyik ilyen regény, amely ennek a megmagyarázhatatlan jelenségnek áldozatul esett Gregg Hurwitz Orphan X - Az Árva című írása, amit valamiért ifjúsági történetként regisztráltam magamban - talán az Árva szó zavart meg. Ez utóbbi persze csak mentegetőzés, mert valahogy meg kell magyaráznom az atomrobbanásnál is nagyobb baklövésem, ami miatt nem olvastam hamarabb ezt a különleges, izgalmas és mozgalmas történetet. Csak az vigasztal, hogy még időben, mert hamarosan érkezik a magyarul a második rész.
Nekem tetszett Evan bemutatkozása, és ahogy az mostanában lenni szokott, meg is ihletett - legalábbis egy rendhagyó poszt erejéig.
.
Értékelés: 9/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 372 oldal
Fordította: Rusznyák Csaba
Borító ár: 2.995,- Ft
A mű eredeti címe: Orphan X
Sorozat: Orphan X
Folytatás:
2.) A Seholember
3.) Kíméletlen
4.) Out of the Dark
"Füstbe ment terv" akció: 10. részjelentés
Helyszín: Los Angeles, a Castle Heights épülettel szemközti lakóház egyik lakása, rálátással a 21. emeleti penthouse lakásra.
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Távoli (lakás) megfigyelést végző ügynök fedőneve: Óvatos bagoly
Személykövetést végző ügynök(ök) fedőneve: Gyalogkakukk, Memő manó
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: 
A célszemély az éjszakát a lakásban töltötte. Reggeli tevékenységeit követően rövid időre a lakás olyan részébe húzódott vissza, amely a megfigyelés helyszínéről nem belátható.
Reggel, helyi idő szerint 08:33-kor a célszemély elhagyta a lakást. A megfigyelést átadtam a személykövetést végző ügynököknek. A legutolsó, 08:47-es bejelentkezés szerint a célszemély Kelet-Los Angeles, Boyle Heights negyede felé tart.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: A célszemély az eddigi megfigyelési időszakban legalább napi 8-10 órán keresztül nem volt lekövethető és megfigyelhető. A lakás alaprajzát és a választott megfigyelési pontot figyelembe véve az erre alkalmas helyiség csak és kizárólag a fürdőszoba és a mellékhelyiség, amely az eltöltött időt nézve irreális. Lehetőség: egy titkos és rejtett helyiség, amely az alaprajzon nem került feltüntetésre. Erre valószínűleg a lakás felújításkor kerülhetett sor. A célszemély előéletét figyelembe véve erre nagy az esély.
Ma reggeli eltávozása valószínűleg összefügg az előző nap délután lebonyolított telefonhívással.

"Füstbe ment terv" akció: előkészítő jelentés
Evan Smoak
Gyerekkori adatok: Szülei nem ismertek. Kelet-Baltimore egyik árvaházában nőtt fel. Tizenkét éves korában adoptálta Jack Johns. Ezt követően hosszú évekig nincs róla információ. Egyes feljehyzések szerint részt vett az Árva-programban, ahol X-Árva néven különleges kiképzést kapott. Fegyver lett belőle, az egyik legjobb, akit a program létrehozott.
Jelenkori információk: Korábbi megbízóival közel egy évtizede nincs kapcsolata. Hosszú időre nyomtalanul eltűnt. Jelenleg szabadúszó "igazságosztó". Rendkívül jól rejtőzködik, beolvad a társadalom tömegébe. Óvatos és veszélyes.
Jelenlegi tartózkodási helye: USA, Kalifornia, Los Angeles, Castle Heights épület 21A (penthouse) lakás.
Egyéb tartózkodási hely(ek): ismeretlen
Rokoni kapcsolatok: nincs információ
Egyéb személyes kapcsolatok: nincs információ

"Füstbe ment terv" akció: 1. részjelentés
Evan Smoak egy városi legenda, ő a Seholember. Fő profilja a reménytelen helyzetbe került emberek megsegítése, amelyhez a kiképzése során megszerzett tudását használja fel. A segítségnyújtáshoz el kell nyernie a bizalmát. Egyszerre mindig csak egy ügyet vállal, a telefonszám, amin elérhető, a legutolsó megsegített személy által adódik tovább. A legutolsó "ügyét" közel tíz héttel ezelőtt tudta le. Várható az újabb megkeresés.
Az általa elkövetett gyilkosságok - amelyek bizonyos szempontból inkább jótéteménynek számítanak - tiszták és lenyomozhatatlanok. A célszemély kifejezetten óvatos, közeli kapcsolata nincs, társasági összejöveteleken nem vesz részt.
A megfigyelés célja: Annak bizonyítása, hogy Evan Smoak a Seholember. Annak bizonyítása, hogy a célszemély - a kiképzéséből kifolyólag - sem a népesség többi tagjára, sem az egyéb kormányzati szervekre, illetve azok vezetőire nem jelent veszélyt.
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.

"Füstbe ment terv" akció: 11. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A célszemély napközben a megfigyelt helyen tartózkodott, azonban az esti órákban elhagyta a lakását. Az öltözéke alapján feltételezhetően bevetésre készült. 21:00-kor bement a tegnapi nap folyamán Kelet-Los Angeles, Boyle Heights negyedében meglátogatott házba, ahonnan néhény perccel később két fiatal lány távozott. 22:00-kor a házba belépett egy rendőr, aki a későbbiekben sem távozott az épületből. A megfigyelők nem tapasztaltak mozgást a házban. A kialakult helyzetről szóbeli jelentés megtételére került sor, majd a 00:10-kor kapott, szintén szóbeli utasításnak megfelelően a helyszínen tartozkodó megfigyelők az épületbe behatoltak. A két ügynök a házat üresen találta, a szobákban a szegényes berendezésen kívül nem volt más. A célszemélyt és a késő esti órákban a házba belépő rendőrt nem sikerült fellelni, a távozásuk időpontjára és módjára vonatkozóan nincs elképzelés.
Személyes megjegyzés a jelentéshez: Az akták és a kapott információk alapján a célszemélyt veszélyesnek, az ország biztonságát veszélyeztető egyénnek minősítették. Az eddigi megfigyelések alapján kétségek merültek fel bennem ezzel kapcsolatban. Úgy érzem, mintha egy Jason Bourne regényt olvasnék, a szituáció ugyanaz - bár egyelőre még csak megfigyeljük az alvó oroszlánt és nem piszkáljuk azt.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: Amennyiben abban a házban az következett be, amit feltételezek, akkor közvetett tanúja lehettem egy tökéletesen kivitelezett gyilkosságnak. A feltételezett áldozatról megszerzett információk birtokában javaslom, hogy az esetleges eltűnésének jelentése esetén az érintett hatóságok kezeljék azt bizalmasan, az ügyet problémamentesen és gyorsan zárják le, mert annak részletes vizsgálata veszélyeztetheti a jelenleg folyamatban lévő akciót.
Az alapján, amit annak a háznak a lakóiról, illetve az oda betérő rendőrről megtudtam, a célszemély inkább tűnik irgalmas szamaritánusnak, mint veszélyes bűnözőnek. Annak a két fiatal lánynak biztosan könnyebb lesz az élete a célszemély beavatkozása után. Evan Smoak profi, de elvek szerint tevékenykedő profi. Még az is lehet, hogy tényleg ő a sokat emlegetett Seholember.

"Füstbe ment terv" akció: 12. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A célszemély egyre többször kerül kapcsolatba 12/B lakásban lakó Mia Hall kerületi ügyésszel és a fiával, Peter-rel. Az eddig bekövetkezett találkozásokban rendszert nem lehet felfedezni, azok véletlennek tűnnek, leginkább a nő és a gyerek kezdeményezésére került rájuk sor. A megfigyelt személy a 12/B lakásból hirtelen, a megszokottól eltérően kissé feszült lelkiállapotban távozott, miközben egy fekete telefonon valakivel beszélgetést folytatott.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: Túlságosan kevés idő telt el a célszemély legutolsó akciója óta, de a viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy újabb esete van, újabb kétségbeesett személy kérte a segítségét. Az eddigi minta alapján a két ügy között eltelt idő feltűnően rövid. Ez a helyzet gyanúsnak minősítendő.

"Füstbe ment terv" akció: 13. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A célszemély délelőtt elhagyta a lakását, a belvárosba, a Bottega Louie nevű étteremhez hajtott, ahol megbeszélést folytatott a személyzettel, majd elhelyezkedett az étteremmel szemközti épületben. Megfigyelésének tárgyát egy fiatal nő képezte, aki napszemüget viselt és az étterem ablaka melletti asztalnál ült. A nő a pincértől kapott papírt elolvasva a helyi újságoshoz ment, ahol telefon beszélt valakivel - valószínűleg a célszeméllyel. Ezt követően mindkét személy elhagyta a helyszínt, hogy a Dim Sum nevű étteremben találkozzanak ismét, ahol leültek beszélgetni. Az étteremben később lövöldözés tört ki, több ember megsérült vagy meghalt. A célszemély és a nő nem volt sem a sérültek, sem az áldozatok között. A kavarodásban a személykövetést végző ügynökök elvesztették a célszemély nyomát. Az egyetlen lehetőség a megfigyelés ismételt felvételére, ha visszatér a lakásába.

"Füstbe ment terv" akció: 16. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A célszemély végre visszatért a lakásába. Közben jelentés érkezett egy autópálya melletti motelnál történt lövöldözésről. A halottak között profi zsoldosok, korábban katonai kiképzést kapott személyek is találhatók. A megfigyelt személy és az étteremben vele kapcsolatba lépett nő nyomait a helyszínen megtalálták, de ők maguk ismételten eltűntek. Később, a nap végén a célszemély egyedül érkezett haza, a nő tartózkodási helye ismeretlen.

"Füstbe ment terv" akció: 18. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A megfigyelt személy körül - kívülről nézve - egyre zűrösebbé válik a helyzet: a korábbiakhoz képest sokkal gyakrabban jár el otthonról, elhagyta a napi rutinját, egyre többször kerül kapcsolatba a 12/B-ben lakó ügyésznővel és a fiával. A mai nap folyamán visszament a Dim Sum-hoz és megvizsgálta a szemközti ház egyik lakását, valamint a tetőt, ahol bizonyítékot talált a lövöldözéssel kapcsolatban. Felfedeztük az egyik védett házát is, ahol az étteremben megismert nőt elrejtette. A viselkedéséből feltételezhető, hogy ez a helyzet és nem fogságban tartja.
A célszemély viselkedése a korábbiakban tapasztaltakhoz képest meglehetősen furcsa: Las Vegasba utazott, ahol megpróbálta felvenni a kapcsolatot korábbi ügyfelével - ilyesmire a korábbiakban soha nem került sor -, de a próbálkozás félre sikerült. A lányt, Morenát egy másik személy is megfigyelte.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: A felmerült problémához a célsuemély múltjának lehet köze, amelyről azonban olyan kevés információval rendelkezünk, hogy ennél részletesebb következtetésekbe bonyolódni felesleges. Az eddigi megfigyelések alapján azonban úgy tűnik, hogy a célszemélyre egy profi csapatot állítottak rá, akiknek fő feladatuk a Evan Smoak likvidálása. A célszemély rejtőzködő életmódja és óvatossága azonban megnehezítette a vele való kapcsolatfelvételt, ezért a leggyengébb pontján, vagyis az ügyfelein keresztül igyekeznek hozzáférni.

"Füstbe ment terv" akció: 19. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: Las Vegasból való hazaérkezést követően a célszemély az Elysium Parkba hajtott, ahol egy házba lépett be - friss információk szerint Memo Vasquez illegális bevándorló lakásáról van szó. A célszemély rövid időn belül zaklatott állapotban és sietve távozott az épületből. A megfigyelők a lakásban megtalálták annak lakóját, aki összekötözve feküdt a padlón, mellette egy mini kamera és a hozzá tartozó huzal, amelyet a szoba egyik gipszkarton falából szakítottak ki. Mr. Vasquez elmondása szerint telefonon kért segítséget a Seholembertől.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: Amennyiben Evan Smoak a Seholember, akkor valami nem stimmel a helyzettel, mert a városi legendaként elhíresült figurának egyszerre mindig csak egy ügye van. Most pedig egymás után kétszer is, alig néhény nap eltéréssel keresték meg végrehajtandó feladattal. Az egyik felkérésnek nagyon csapda kinézete van. De melyiknek?

"Füstbe ment terv" akció: 24. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: Az elmúlt napok eseményekben és fordulatokban gazdag történéseit követően Evan Smoak élete nagy valószínűséggel visszazökkent annak korábbi, normálistól ugyan eltérő, de mindenképpen megszokott menetébe. Legalábbis nagyobb részben. Az képtelenség, hogy az átéltek ne hagyják rajta a maguk nyomát azokon, akik közvetlenül is érintettek voltak az eseményekben.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: A jelen megfigyelési akció elérte a célját, vagyis képet adott a megfigyelt személy viselkedéséről és alaptermészetéről.A célszemély a személyiségét tekintve kiegyensúlyozott, olyan alapelvek és szabályok szerint éli az életét, illetve cselekszik, amely sem a népesség többi tagjára, sem pedig a iránytó hatalom által meghatározott célokra nem veszélyes - kivéve, ha valaki nem törvénytelenséget hajt végre. Javaslom a személy megfigyelését az ismételt rendkívüli helyzet bekövetkezéséig felfüggeszteni.
Személyes megjegyzés a jelentéshez: A célszemély esetlegesen bekövetkező ismételt megfigyelésére - az előzmények ismeretében - önként jelentkezem.


Óvatos bagoly ügynök jelentéseit összerendezte és közzétette:


2017. augusztus 24., csütörtök

Brittainy C. Cherry: Csendfolyó (Elements-sorozat 3.)

A szerző első magyarul olvasható regénye, a Lebegés teljesen megvett magának, mert olyan érzelmi hullámvasutat jártam meg az olvasása közben, amely maradandó nyomot hagyott bennem. Az érzelmi töltet mellett a gyönyörű mondatok és a fájdalmas események által megfogalmazott üzenet is teljesen a helyén volt. Aztán jött a Tűzeső, amely ismét egy nagyon komoly problémát helyezett a középpontba, és amelybe az írónő legalább ugyanannyi mondanivalót sűrített bele, de mégsem tudta sikerült ugyanazt a hatást kiváltania vele, mint az első regényével. Csoda-e, ha ezek után annyira vártam a Csendfolyót és annak keserédes történetét, fájdalmait és boldog pillanatait? Szerintem nem. Minden előzetes várakozásom ellenére - vagy talán pont azért - teljesen ellentétes érzelmek kavarogtak bennem a kötet elolvasását követően. Megpróbálom szavakba önteni minden zavaros gondolatomat, remélve, hogy mire a poszt végére érek, magam is tisztábban fogom látni az olvasottak által kiváltott impulusok káoszát.

Értékelés: 7 pontot kap tőlem a 10-ből
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadói sorozat: Insomnia
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 432 oldal
Fordította: H. Prikler Renáta
Borító ár: 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Silent Water
Sorozat: Elements-sorozat
Előzmény:
1.) Lebegés
Folytatás:
4.) The Gravity of Us
Kategória: romantikus, new adult, dráma
Maggie és Brooks kapcsolata a gyerekkorukra nyúlik vissza, amikor is Maggie May édesapja új szerelméhez költözött és ezáltal a kislánynak is új otthont teremtett. Maggie nem csak anyukát, hanem testvéreket is kapott: Cheryl-t és Calvin-t. A szerelem érzésére is itt bukkan rá először Maggie, érzéseinek tárgya a bátyja barátja, Brooks. A kislány vad álmokat dédelget, tízévesen már azt tervezi, hogy Brooks és ő házasságot kötnek az erdőben, a két göcsörtös fánál. Brooks azonban nem ér oda a megbeszélt időpontra a találkozóhelyre, Maggie elkóborol és olyasmit lát, illetve él át, amely meghatározza nem csak az ő, hanem a családja és a barátai további életét is. 

Úgy érzem, hogy becsaptak, úgy érzem, hogy átvertek: természetesen megint a borítóval. Mert az a dögös és jóképű pasi a vizes pólójával, az ázott hajával, a megviselt tekintetével, az arcára kiülő fájdalommal teljesen levett a lábamról és én annyira akartam olvasni róla, az általa átéltekről.
És pont ezért érzem úgy, hogy becsaptak, mert helyette olvashattam egy hatéves lányról, majd egy tízéves lányról, az általa átéltekről, a traumájáról, majd egy tizennyolc éves lányról és végül egy huszonnyolc éves nőről. Közben elvétve felbukkantak Brooks gondolatai és érzései is, de az vesse rám az első követ, aki nem gondolja úgy, hogy méltánytalanul kevés fejezetet kapott a pasi, aki ebben a regényben - alapvetően - a lényeg.

Csodaszép az a dolog, amit a szerző ki akar fejezni ezzel a művével, amit el akar mesélni és meg akar értetni, hogy a lelki trauma miatt sokan elveszítik magukat, a hangjukat és azt csak akkor kapják vissza, ha van, aki támogatja őket, ha van, ahol biztonságban érzik magukat. Bár úgy érzem, hogy pont ez a könyv az, ami megcáfolja azt, amit közölni akar, de nem akarok semmi lényeges dolgot elárulni, ezért most befogom a szám és beszélek inkább másról.

Borzasztó volt az, amit Maggie May átélt és teljességgel megértem a traumáját, ahogy a reakcióját is. Az egyetlen dolog, ami zavar, hogy ennek nem kellett volna tizennyolc éven keresztül tartania. Bár Maggie úgy szerepel ebben a regényben, mint áldozat, mint a traumát túlélt és gyógyulni akaró lány, mint a nő, aki képes áldozatot hozni, én mégis úgy látom - és most lehet nekem ugrani, lelketlen boszorkánynak nevezni -, hogy Maggie egy nagyon önző személy. Önző, mert véleményem szerint a trauma nagysága és a feldolgozásához szükséges idő nem áll egymással egyenes arányosságban. Önző, mert elnézte, hogy az ő problémája, illetve annak állandósuló állapota miatt mindenki szenved körülötte, hogy a szülei házassága tönkremegy, ahogy lassan felőrli őket a stressz és a tehetetlenség. Önző, mert bár elvárja, hogy őt szeressék, ő nem tudja magát rászánni arra a lépésre, ami elindítaná a változás folyamatát, mert neki egyszerűbb begubózva, a lakásban kuksolni. Tizennyolc éven keresztül eltartják, kiszolgálják, pátyolgatják és közben mindenkinek rossz.

Nem is tudom, hogy miért nem követte a szerző az első kötet szerkezetét, amikor is a jelen történései mellett helyet kaptak a múlt lényeges jelenetei.  A kötet szerkezete, az egyenes vonalú felépítés ugyan lehetőa réséget biztosít a részletes mesélésre, az érzelmek lassú és alapos felépítésére, de - ha úgy nézzük - lassúvá és unalmassá is teszi a történetet. Sok volt a gyerekkori és a kamaszkori rész és kevesebb idő jutott a felnőtt emberek problémáira. Értem én, hogy a gondok gyökere a gyerekkori eseményekben rejtőzik, Maggie és Brooks szerelme és ragaszkodása is itt alakult ki, de kellett ebből ennyi? Nem lett volna elegendő néhány fejezet a megfelelő helyeken, visszaemlékezések formájában? Biztos, hogy szükség volt arra a tíz évnyi külön töltött időre? Biztos, hogy ezek az érzelmek kiálták az évtizednyi  próbát? 

Az a gondom, hogy pont ezek miatt nem érzem természetesnek és hihetőnek ezt a regényt. Helyette felfújtnak és eltúlzottnak gondolom. Pedig megint lényeges dologra akarja felhívni a figyelmet, megint felülteti az olvasót egy érzelmi hullámvasútra, de mégsem adott annyit a számomra, mint a Lebegés. 

Ahogy az sem igaz, hogy a szeretet és a támogatás mindent megold, mert lám, a trauma sokkal hamarabb képes megoldani a problémás dolgokat. Ez pedig újra alátámasztja azt az állításomat, hogy Maggie kifejezetten önző nő. Dühített az is, hogy Maggie csak testileg fejlődik, de lelkileg nem: nem éreztem különbséget a nem beszélő tizennyolc és a nem beszélő huszonnyolc éves Maggie között - ugyanazok a gondolatok, ugyanazok a reakciók. Pedig mellette mindenki változik, mert Maggie állandósága rákényszerített mindenkit a - néha pozitív, de leginkább negatív jellegű - változásra.

Az egyetlen, aki kiemelkedő ebben a történetben, az Brooks. Többször is igyekeztem emlékeztetni magam arra, hogy ilyen pasi a valóságban nem létezik, de olvasni azért szívesen olvastam róla. Pont ezért érzem úgy, hogy szerepelhetett volna többet is a saját hangját és gondolatait hallatva, nem csak Maggie szemén keresztül mutatva be őt, a reakcióit és az érzéseit.

De minden nyavalygásom ellenére is tetszett a történet, hamar elolvastam, a szereplőkkel együtt sírtam és nevettem, megjártam a poklot és a mennyországot. Mert ami nem változott az az, hogy Brittainy C. Cherry bizony továbbra is gyönyörűen ír, lényeges dolgokat akar elmondani és kegyetlen játékot játszik az érzésekkel és az érzelmekkel. Bár úgy érzem, hogy most nem sikerült megtalálnia az egyensúlyt, megint egy olvasmányos és komoly történetet adott az olvasóinak. 

Nálam, kb. azon a szinten van, mint a Tűzeső, esetleg egy paraszthajszállal hátrébb áll a rangsorban - mert úgy gondolom, hogy Maggie sokkal hamarabb tudott volna változtatni a problémáján, mint Logan. Rájöttem, hogy nekem sokkal jobban bejön az idegenek találkozása és szerelembe esése, mint ez a gyerekkori ismeretség, kapcsolatok és érzelmek átvitele a felnőtt korba. Nagyon remélem, hogy a következő kötetben már felnőttekről olvashatok, nem pedig gyerekek és kamaszok első élményeiről, szerelembe eséséről és problémáiról.

Nagyon zavaros voltam? Igen, magam is úgy gondolom. De talán sikerült kifejtenem, hogy mi a problémám - annak ellenére, hogy továbbra is jónak és minőséginek gondolom ezt az írást.

2017. augusztus 20., vasárnap

Brandon Sanderson: Vész (Leszámolók 3.)

Nem tudom, hogy mit is mondhatnék még - a sokadik könyv olvasását, az azokról írt posztokat követően - a szerzőről és a stílusáról... Nem is akarom tovább szaporítani a szót: Sanderson megint megcsinálta, megint tudott csavarni és mélyíteni egyet az eseményeken, megint tudott valami újat mutatni. Megint sikerült elérnie, hogy nagyon jól szórakoztam az általa írt történet olvasása közben. Mert bizony ez nagyon jó volt, de még jobb lehetett volna, ha még ennyire sem ifjúsági, hanem teljesen felnőtteknek szóló, csavaros fantasy. De ne legyek telhetetlen, mert ilyen is kell és a fiatalokat az ilyen írásokkal lehet legjobban megfogni, így fogja megkedvelni a fantasy műfaját és azért azt is el kell ismernem, hogy felnőttként is nagyon élveztem minden egyes fejezetét.

Értékelés: 9 pontot kap az adható 10-ből
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 520 oldal
Borító ár: 3.990,- Ft
Sorozat: Leszámolók
Előzmény:
1.) Acélszív
2.) Tűzlény
Kategória: ifjúsági, disztópia, fantasy, szuperhős
Akciós vásárlás a Delta Vision Webáruházban.

A szerző további magyarul megjelent művei:
Elantris
Ködszerzet sorozat
Ködszerzet - Wax és Payne sorozat
De mi is történt eddig és hol is tartunk az Idolokkal való konfliktus kezelésében? Először volt Új-Chicagó, amely város lakói az acélos képességű Főidol, Acélszív uralma alatt éldegéltek. Egy probléma volt csak: Acélszív megölte David apját, aki látta az Idol gyengeségét és tíz évet szánt arra az életéből, hogy megismerje az Idolokat, a fő tulajdonságaikat és katalogizálja őket. David felkelti a Leszámolók figyelmét és végül is eléri a célját. De a várva várt nyugalom elmarad, hiszen a megüresedett trónt más is el akarja foglalni, a szálak pedig egy irányba vezetnek, az új New Yorkba. A Leszámolók felkerekednek és próbálják megfejteni azt, ami Babilarban történik és bár kis győzelmeket sikerül elérniük, néhány titkot megfejteniük, végül nagy árat kell fizetniük a merészségükért. Egy furfangos cselszövés áldozatai lettek, a Prof Idollá, a jövő pedig igencsak sötétté vált.
A Leszámolók vezére most éppen David, aki pont annyira merész, mint amennyire a Prof óvatos, és ez látszik is a csapat tevékenységén. A csoport legnagyobb problémája, hogy a készleteik fogyóban vannak, ezért is kerül a figyelmük középpontjába Denevér Öntödéje. David hisz abban, hogy az Idolok számára is létezik megváltás, visszaút a gyűlöletes sötétből és erre a legjobb példa Megan, aki már bizonyította a feltételezés igazát. A terv tehát az, hogy valamilyen úton-módon, de fegyvert szereznek, kipuhatolják a Prof gyengéjét és visszahozzák szeretett vezérüket maguk közé. Ez így nagyon jól hangzik, de azzal a csapat minden tagja tisztában van, hogy ez nem lesz egyszerű menet. És nem is lett az...

Annyi ötlet van ebben a részben is, hogy az egyszerűen elképesztő. Sandersonnak megint sikerült színesítenie a világot néhány dologgal. Először is azzal, hogy az általa gyártott eszközök miatt az előző részekben már sokat emlegetett Denevérrel végre testközelből is megismerkedhettem. Aztán ott van egy újabb város, amire ismét csak azt tudom mondani, hogy elkpesztő ötlet, amelyet pazar megvalósítás követett. A Prof ugyanis Atlantába ment és a csapat követi őt. Igen ám, de Atlanta nem marad a helyén, hanem vándorol és először meg kell találni. Ha ez már megvan, akkor pedig be kell jutni a mozgó településre és élni is kell benne, ami nem egyszerű. Atlanta, vagyis új nevén Ildithia ugyanis sóból épül - folyamatosan. Nem, nem beszélek félre: a város sóból épült, de a házai és egyéb létesítményei egy hét elteltével a város haladási irány szerinti hátsó részén lemorzsolódnak, összeroskadnak, majd az elején újra felépülnek - amolyan körforgásszerűen. Ugyanezt teszik a lakói is, minden héten átköltöznek a város másik végébe, a korábbi, de éppen új lakásukba.

Ha új város, akkor új Főidol és számtalan egyéb Idol, illetve képesség felbukkanására is lehet számítani és ez most sincs másként, mint a korábbiakban. Ildithia uralkodója Tolvajkulcs, akinek nagyon egyedi képessége van: érintéssel magához tudja ragadni egy másik Idol képességét és meg is tartja azt. Tolvajkulcs lehetne a leghatalmasabb Idol, de a fiatal fiú nem tör ilyen babérokra, meghúzza magát és csak túl akar élni. Most azonban a Prof indított ellene hadjáratot és pont ezért tűnik úgy, hogy a városban nagyon kezd eldurvulni a helyzet - a Főidolok összecsapása, a hatalomátvétel mindig puszítással és áldozatokkal jár.

Szóval ebben a részben is van rengeteg új információ, új szituáció - szinte csak az -, még annál is több meglepetés és persze akció. Talán furcsán hangzik, de ennek ellenére is voltak lassú részei a kötetnek, amikor vártam már, hogy haladjanak az események. Ebben nem különbözik a korábbi kötetekben olvasottaktól, tehát annyira azért nem lepődtem meg. Tetszett a fejtegetés, amely az Idolok sötétségére, illetve annak visszaszorítására tett próbálkozásokra vonatkozott. Azért csak odaszúrt egy-két csavart még ezzel kapcsolatban is a szerző.

A számtalan ötlet és a fantasztikus világfelépítés ellenére sem tudom tökéletesre értékelni a kötetet és a sorozatot, mert sajnos a karakterek összetettsége és párbeszédei továbbra sem akartak kikeredni, úgy fejlődni, ahogy annak igazából kellett volna - ezt persze betudtam annak, hogy alapból mégis csak a fiataloknak szólt a történet. Persze abból a célból, amiért íródott, nagyon is jól muzsikált a sorozat - még annál is jobban, mert felnőttek számára is a teljesen élvezhető és szórakoztató sztori ez.

Szépen felépített sorozat, élvezetes események és fantasztikus ötletek, ez a kötet pedig méltó befejezése az előzményeknek. A vége? Egy részről meglepetéssel is szolgál, más részről talán kicsit rózsaszín lett, de ez nem olyan nagy baj. Jó volt ez, tetszett és minden fantasy rajongónak, illetve a zsánerrel ismerkedőnek is csak ajánlani tudom olvasásra David és a Leszámolók csapatának kalandjait. Ha pedig ez megvolt, akkor jöhet a többi Sanderson regény és sorozat. Szerény véleményem szerint a Ködszerzetet pedig egyenesen vétek lenne kihagyni, ha a Leszámolók csak egy kicsit is tetszett.

2017. augusztus 15., kedd

Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes éjszakák (Sötét vadász 9.)

Nehéz írni egy sorozat kilencedik részéről, főleg, ha annak annyira összetett a háttérvilága, mint az ebben az esetben jellemző. Bár a történetfolyam Sötét vadász név alatt fut, de aki elolvasott legalább néhány részt, az tudja, hogy nem csak ők jelentik ennek a világnak a különleges lényeit, hanem mellettük ott vannak a Vérvadászok és az Álomvadászok is - mindegyikük képessége egyedi és érdekes. Ebben a kötetben a Vérvadászok - vagyis az alakváltók - világának mélyére merülünk le és bizony immár tényként kezelhető, hogy az ő főszereplésükkel íródott kalandok sem szolgálnak kevesebb izgalommal, mint a Sötét vadászok történetei.

Pontszám: 9/10 pont
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Goitein Veronika
A mű eredeti címe: Unleash the Night
Sorozat: Sötét vadász
Előzmény:
1.) Álomszerető
2.) Éjféli vad
3.) Végzetes ölelés
4.) Ördögi tánc
5.) Angyali csók
6.) Pokoli tűz
7.) Éjféli gyönyörök
8.) Bűnös éj
Folytatás:
10.) A Hold sötét oldalán
11.) The Dream Hunter
12.) Devil My Cry
13.) Upon the Midnight Clear
14.) Dream Chaser
15.) Acheron
16.) One Silent Night
17.) Dream Warrior
18.) Bad Moon Rising
19.) No Mercy
20.) Retribution
21.) The Guardian
22.) Time Untime
23.) Styxx
24.) Son of No One
25.) Dragonbane
26.) Dragonmark
27.) Dark Bites
Az alakváltók bármennyire is emberi lények, azért csak létezik egy állati oldaluk, ez pedig rányomja a bélyegét a viselkedésükre, a szokásaikra és meghatározza létük szabályait. Különösen igaz ez a Vérvadászokra, akik a mítoszaik és történelmük szerint egy ősi cselszövésnek köszönhetik a létezésüket, illetve egy ősi átoknak azt, hogy fajuk kettészakadt és a korábbi testvérek azóta is egymás örök ellenségei. Az arkadiánok alapvetően emberek, akik serdülőkorultól kezdve képesek állati alakot ölteni, a katagariák pedig alapvetően állatok, akik szintén kamaszkorukban érik el azt, hogy emberi alakot is képesek felvenni. Az ellenségeskedés a mai napig tart, de a limaniknak, a menedékeknek nevezett helyekre mind a két faj tagjai beléphetnek.

Wren Trigaian katagaria, aki árván maradt, életének java részét a New Orleans-i Menedékben élte le, mert egyetlen klán sem akarta őt befogadni. A fiú félvér, a fehér tigris és a hópárduc tiltott nászából született, mert a Párkák szeretnek tréfálkozni és a szüleit, akik két különböző fajhoz tartoztak, egy párnak rendelték. Az a hír járja, hogy Wren ölte meg a szüleit és a vadsága, a szótlansága, furcsa viselkedése csak megerősíti szóbeszédet. Egy valakit mondhatott a barátjának, Nick Gautier-t, aki sokat emlegette tanulótársát, Maggie-t. A lány eljött a Menedékbe, belépett Wren életébe, aki azonnal felismerte őt az elbeszélések alapján és most minden gondolata körülötte forog.

Marguerite Goudeau egy szenátor lánya, aki bár a felső tízezer luxusban bővelkedő életét éli, mégis gyűlöli ezt a képmutató, színjátékkal teli életet. Az anyja vére, aki maga is kívülálló volt, benne is ott folyik. Meg akart emlékezni egy barátjáról, akit már nem látott egy ideje, ezért ment a Menedékbe, ebbe a lepukkant bárba, ami egy motorosbanda törzshelye. A látogatás csak problémát okozott, azonban felismerte azt a fiút, akiről annyit hallott korábban és akit különösen érdekes és titokzatos személyiségnek gondol a látottak alapján.

A Vérvadászok szabályai szerint az emberekkel nem szabad érzelmi viszonyba bonyolódni, aki ezt megteszi, azt felelősségre vonásra számíthat. Ha bebizonyosodik a vád, akkor az eltévelyedett sorsáról a tanács dönt, amelynek következménye általában az arkadián őrzők hajszája, majd a préda elpusztítása, így tartva fent a faj titkát és a kényes egyensúlyt az emberi világ és a sajátjuk között.

A regény alapvetően két részre bontható, mert amíg a történet eleje a problémák felvázolásával és az érzelmek kialakulásával foglalkozik, addig a másik fele a kialakult probléma megoldására, illetve a túlélésre törekszik. És ezzel gyakorlatilag az alaphangulatot is meghatározzák a történések. Wren az elején tényleg olyan, amilyennek mások gondolják: mogorva, visszahúzódó, dühös és vad, aki előbb támad és harap, mint kérdez. Maggie viszont hatással van rá: mellette megszólal, igyekszik megfelelni a társadalmi szabályoknak és az emberi kapcsolatokban alapvető szociális szabályoknak. A változás látványos, ám a bergződött szokásokon nehéz változtatni és a fiú minduntalan bajba kerül. A Menedékben sem látják már szívesen, ezért a cselekedetei következményeként a biztonsága is veszélybe kerül.

A regény második fele sokkal érdekesebb volt a számomra, mint az eleje - amely egyébként egy szimpla romantikus sztorinak tűnik egy hányatatott sorsú főhőssel és egy lázadó hősnővel. De amikor megindul a hajsza, Wren menekülni kényszerül és Maggie-vel együtt egyre mélyebbre süllyednek a problémákban, amikor a Vérvadász képességek kerülnek az előtérbe, onnantól kezdve elképesztően izgalmas az egész sztori. Időutazós urban fantasy, jófajta időhurkokkal, a menekülők nyomában loholó katagaria és arkadián vadászokkal, valamint néhány figurával, aki meg - hála a jó égnek, hogy ilyen is akad - segíteni akar.

Wren problémás múltja nem csak háttér és pár mondatban odadobott információ, hanem ténylegesen a történet része, amelynek mi, az olvasók is részesei lehetünk - méghozzá nem is akármilyen módon. Nekem ez nagyon bejött, mert egyszerre volt megható, érdekes és izgalmas. Maggie személyében végre egy olyan hősnőt sikerült teremteni, akiről érdemes olvasni, akinek elvei vannak, akire lehet számítani - még akkor is, amikor Wren világának teljes valósága rázuhan. Jó páros ők ketten és bár a sztori vége kicsit rózsaszínre sikerült, de az előzmények és az átéltek ismeretében egyáltalán nem sajnáltam a főszereplőktől a megérdemelt boldogságot.

A Menedék fogalma és működtetése, a medve klán magánélete, valamint Savitar és a tanács működése pedig tovább színesítette a háttér történetet, a sorozat világát. Megmutatta, hogy van hierarchia és a szabályok törvényekből fakadnak, amelyek egy rejtélyes, ám annál érdekesebb figura, Savitar kezében összpontosulnak. Az, hogy neki ki vagy mi parancsol, nem volt tárgya ennek a regénynek, de arra éppen elég volt, hogy még több infóra éhezzen az olvasó a szörfös bíróval kapcsolatban. És akkor még nem is említettem azt személyt, akit időlegesen a gondjaira bíztak... De az egy másik történet.

Régi ismerősök és új szereplők, katagariák és arkadiánok vonultak fel a lapokon, de feltűntek a Sötét vadászok is és én tényleg nagyon élveztem ezt a részt. Az eleje talán kicsit lapos és szokványos - természetesen a pikáns jelenetekről sem kell lemondani -,  de a közepétől felpörög a sztori és aki kedveli ezt a műfajt, annak szerintem tetszeni fog az, amivel a lapokon talákozik. Mennyire örültem volna neki, ha Danger és Alexion történetére is ennyi időt és fantáziát áldozott volna a szerző, mint erre a regényre.

Ha már ott tartunk, hogy melyik rész tetszik jobban és melyik kevésbé, akkor elárulom, hogy ennek a résznek a borítója valami elképesztően ronda. Oké, a címhez passzol, hiszen az éppen smárolni készülő párocska szájára való erős ráközelítés teljesen visszaadja a magyar cím által sugalltakat - mert szerintem annak sincs túl sok köze jelentésében az eredetihez -, de igazából nem adja vissza a történet hangulatát. Mert ebben a kötetben nem csak az etye-petyéről van szó, hanem komoly sztori és túlélésért folytatott küzdelem is van az érzelmes alapszituáció mögött. Csak halkan jegyzem meg, hogy ez a borító nekem már az Egy csepp remény című regény borítójaként sem tetszett, de amíg ott elment, ehhez a történethez egyáltalán nem való - beskatulyáz, előítéletet gerjeszt, megvezet. Mennyivel jobbak az eredeti borítók, amelyek nem a szexualitást, hanem a titkzatosságot tolják az előtérbe. Mivel ezzel kapcsolatban változásra nem számítok, ezért inkább azért drukkolok, hogy megjelenjen a következő, majd az azt követő történet - és így tovább a sorozat záró kötetének boltokba kerüléséig.



2017. augusztus 11., péntek

Kim Harrison: The Good, the Bad, and the Undead - A jó, a rossz és az élőhalott (Hollows 2.)

Tapasztalatból mondom, hogy a jó urban fantasy-t meg kell becsülni. A kategóriába tartozó olyan regényt pedig, amely nem hemzseg a pikáns jelenetektől, hanem logikus és mozgalmas történetet is fel tud mutatni, pedig különösen nagy elismeréssel kell illetni. Nos, a Hollows sorozat az eddig olvasott részek alapján ebbe az igencsak tiszteletet érdemlő és minőséget kínáló csoportba tartozik. Éppen ezért érzem most magam kifejezetten furcsán, mert bizony erről a részről nem tudok olyan elismerően nyilatkozni, mint az előzményről. Lentebb bővebben is kifejtem az ellenérzéseimet, és persze azt is, ami tetszett a regényben.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 586 oldal
Fordította: Dr. Mátics Róbert, Bódi Virág,
Pollák Tamás
Borító ár: 3.499,- Ft
Eredeti cím: The Good, the Bad, and the Undead
Sorozat: Hollows
Előzmény:
1.) Boszorkányfutam
Folytatás:
3.) Bárhogyan, csak holtan ne
4.) Egy maréknyi bűbájért
5.) For a Few Demons More
6.) The Outlaw Demon Wails
7.) White Witch, Black Curse
8.) Black Magic Sanction
9.) Pale Demon
10.) A Perfect Blood
11.) Ever After
12.) The Undead Pool
13.) The Witch With No Name
Műfaj: urban fantasy, akció
Rachel Morgan hosszas küzdelem és sok-sok cselszövés árán, de végül csak megmentette az életét, sikerrel vette a boszorkányfutamot. Persze ebben nagy szerepe volt az őt támogató csapatnak, amelynek oszlopos tagja Ivy, az élő vámpír és Jenks, a pixi, majd a később képbe kerülő Nick, aki viszont ember. Az élethez való további jogát kivívta, de a helyzete azért továbbra se valami rózsás: a független boszorkánynak sokkal több adó jellegű fizetni valója van, mint eddig gondolta és persze a lakhatását, meg egyéb kiadásait is finanszíroznia kell - ehhez pedig munka kell, meg az, hogy fizessen is a megbízó. Korábbi kalandja során Rachel elnyerte a FIB kapitányának bizalmát, aki problémás ügyekben, mint ternészetfeletti szakértőt alkalmazza a boszorkányt. A boszorkányvadász gyilkosságok ügye is pont egy ilyen eset és mivel a gyanúsított maga is leyboszorkány, akinek a közelébe csak inderlandi kerülhet. Rachel tehát újra iskolapadba ül és közben nyomoz. De az élet nem ennyire egyszerű, ugyanis a békés otthonban - akarom mondani templomban - is zajlik az élet: Ivy vámpírereje időnként furcsa reakciókat produkálva tör a felszínre és a kialakult kényes egyensúly felbomlani látszik.

Megint sok minden történt ebben a regényben és a szálak is eléggé kuszák voltak ahhoz, hogy ne lehessen kitalálni, merre is halad a történet, mi lesz a következő esemény vagy éppen ki is a boszorkányvadász. Legalábbis egy darabig, mert azért egy idő után már összeértek annyira az információk, hogy valamiféle sejtelem csak kialakult az ember lányában olvasás közben. 

Igazából két részre lehetne bontani az egész sztorit, amely szerint az egyikben Rachel nyomoz, a másikban pedig a magánéleti gondjaival küszködik. A kettő ugyan szorosan összefügg egymással, de mégis jól látszik a határvonal. Meglepetésemre ez nem csak a problémák különbözőségében, hanem bizony a stílusban is elég élesen megnyilvánult, ugyanis míg a nyomozás pörgős eseményeivel és pattogós párbeszédeivel nagyon jól haladtam, addig a vámpírbűbáj leírásaival, működésének törvényszerűségeivel eléggé meggyűlt a bajom.

Foghatnám a nyári melegre az egészet, de akkor sem jellemző rám, hogy az egyik fejezettel semmi bajom, a másikkal pedig kifejezetten szenvedek. Olyan érzésem volt, mintha nem is ugyanaz az ember írta volna az egyes szövegrészeket, annyira különböző volt a stílusa, a szerkezete: az egyik könnyen olvasható, gördülékeny, a másik elvont, barokkos körmondatokkal teli és nehezen értelmezhető. Ettől sajnos nagyon hullámzóvá vált az egész regény és ez bizony az élvezhetőségére is rányomta a bélyegét.

A hullámzó az csak egy dolog, de bizony még zavaros is lett a történet, mert a nyomozás izgalmából folyton kiragadott a vámpírbűbáj leírása és ez bizony teljesen másfajta gondolkodást és figyelmet igényelt. Sajnos az okok és a hatások hosszas ecsetelése ellenére - vagy éppen ezért - sem tudtam igazán értelmezni, hogy mi is zajlik éppen, és bármennyire is szerette volna ezt az eléggé hangsúlyos momentumot jól átadni a szerző, az nagyon nem sikerült. Mondjuk én már ott elvesztettem a fonalat, hogy egy démon által okozott sérülés hogyan válthat ki ugyanolyan hatásokat - főleg, hogy mindezt tartósan és visszafordíthatatlanul teszi - mintha azt egy nagy hatalmú vámpír okozta volna. Nagyon remélem, hogy erre a kérdésemre azért a későbbiekben majd választ kapok, mert ez most még nagyon nem világos.

A nyomozós szál annak ellenére is tetszett, hogy Rachel időnként továbbra is úgy viselkedik, mint egy alulkvalifikált házi szárnyas, azaz egy hülye liba, illetve továbbra sem értelmezhető az a számomra, hogy miért is ilyen korlátoltak az ismeretei az inderlandiakról, miközben ő maga is az. Nick ember létére továbbra is több tudással rendelkezik az inderlandiakról, azok szokásairól, reakcióikról és a velük való együttélés, kapcsolat következményeiről, mint a boszorkány Rachel.

De hagyjuk abba a kesergést, mert ha a fentiekben leírtakat nem számítjuk, akkor bizony egy nagyon érdekes természetfeletti nyomozásban lehet része az olvasónak, amelynek főhőse a csetlő-botló, de attól még egyébként tehetséges boszorkány, aki természetesen mindenbe beleüti az orrát. A habot a tortán az jelenti, hogy a nyomok felderítésében társa egy FIB-es nyomozó, Glenn, akinek viszont erős a szabálykövetési és bizonyítási kényszere. Kettőjük munkakapcsolata érdekes és persze sok esetben vicces helyzeteket is teremt.

Pozitívumként említeném, hogy Trent Kalamack is sokat szerepel ebben a részben és azért jó néhány - kifejezetten érdekes - dolog kiderül róla. A leyvonalmágia leírásai pedig egyszerűen fantasztikusak voltak, ahogy a démonidézős jelenetek is, no és persze maga Algaliarept is. Bár ez utóbbinak, mármint Rachel és Algaliarept egyre szorosabbá fonódó kapcsolatának, a démon egyre gyakoribb felbukkanásának várhatóan lesznek még következményei.

Valami más változást is éreztem azonban és ez azért volt különösen feltűnő, mert nem olyan régen olvastam - újra - az első részt. Az előzmény esetében közreműködő két fordító mellett egy újabb személy kapcsolódott be a magyarítás folyamatába. Hogy a korábban is említett szétszaraboltság és stílusbeli ellentmondás éppen ennek köszönhető-e, azt sajnos nem tudom megítélni, de az tuti, hogy létezik. Már az elején feltűnt, hogy eltűnt Jenks pixis selypítése, amely kifejezetten hiányzott. Az előző kötetben annyira vagányul viselkedő és karizmatikus Nick ebben a részben mintha sokkal nyafogósabb lett volna és valami okból kifolyólag eltűnt belőle az a kisugárzás, ami miatt megkedveltem. Ez is visszvezethető lenne a fordításra vagy a szerző bonyolódott bele a szereplői jellemeibe? Nem én leszek az, aki ezt kideríti.

A kötet vége azért egészen parádésra sikeredett és jó néhány csavart felvonultatott, egyes hullámok elcsitultak, mások még csak most indultak útnak, hogy majd valamikor partot érjenek. Az események hátterében az egyik legnyilvánvalóbb ok állt, ami hasonló tettekre késztetheti az embert vagy az inderlandit, viszont legalább Rachel anyagi gondjai rendeződtek egy időre, a szakmai megbecsülése is egészen jó helyen áll ahhoz képest, hogy a magánélete nem került vissza a normális kerékvágásba. Bár az is igaz, hogy az eddig sem volt éppen normálisnak tekinthető: most sem az, csak máshogy nem átlagos.

Bár érzek némi színvonalbeli visszaesést, az előző rész által nyújtott élményekhez képest, nem adom fel a sorozat olvasását, mert azért bőven van benne fantázia és lehetőség. Merem remélni, hogy a következőkben kevesebb lesz az olyan fejezet vagy szövegrész, mint amivel ebben a kötetben meggyűlt a bajom. Hamarosan folytatom.

2017. augusztus 7., hétfő

Marko Kloos: Frontvonalak (Frontvonalak 1.)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy John Scalzi, aki a Vének háborúja sorozatának regényeivel elérte azt, hogy megkedveltem a katonai sci-fit, amit pedig korábban soha nem tartottam volna valószínűnek. Aztán már külön kerestem a kategóriába tartozó további köteteket és azok is nagyon bejöttek. Majd érkezett Marko Kloos, aki pedig megmutatta, hogy a katonai sci-finek árnyalatai is vannak - ekkora értem el addig, hogy végre értékelni és érzékelni tudjam a különbséget. Ebben az esetben a katonai sci-fi inkább a katonai irányba mozdult el, a sci-fi pedig háttérbe szorult, háttérként szolgált - ez a megosztás pedig nem annyira felelt meg az én ízlésemnek. Véleményem természetesen van, világgá is kürtölöm azt. A kezdő szituáció fülszöveghez hasonló összefoglalását most hanyagolom, következzen helyette valami más. ;)

Értékelés: 6 pont a 10-ből
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 320 oldal
Borító ár: 3.480,- Ft
Eredeti cím: Terms of Enlistment
Fordította: Farkas István
Sorozat: Frontvonalak
Folytatás:
2.) Felderítők
3.) Angles of Attack
4.) Chains of Command
Műfaj: sci-fi, katonai sci-fi
Új kezdetek naplófájlok: 1. bejegyzés
Nem tudom valaha olvassa-e majd más is rajtam kívül ezeket a gondolatokat, de megadom neki az esélyt. Andrew Grayson vagyok és a mai napon végre valami olyan történik velem, amire már nagyon régóta áhítozom: magam mögött hagyom ezt a nyomortanyát. A történelem könyvek szerint a múltban sem volt mindig csupa öröm és boldogság az élet, ugyanakkor azért voltak jó évek. A jelen... Az nagyon pocsék. Vannak ezek a giga méretű metropoliszok, ahol nagyon kevesek elképesztő fényűzésben élnek, a népesség zöme pedig betongettókban nyomorog. Megosztanám veletek, hogy miként is alakult ki ez a rendszer, de sajnos a pasi, aki kitalálta a történetemet, ezt az infót nem osztotta meg senkivel. Tuti, hogy az ő fejében teljes a háttér, de elfelejtkezett róla, hogy az emberek könyvet olvasnak és nem gondolatokat. De mindegy is, a lényeg, hogy ma elmegyek innen és megkezdem azt a katonai kiképzést, amelyet vagy végig tudok csinálni, vagy nem. Ha mégis sikerül a végére érnem, akkor a reményeim szerint magam mögött hagyom majd ezt a sárgolyót. De addig is, minden nap készítek egy újabb bejegyzést az aznap átéltekről.

Új kezdetek naplófájlok: 49. bejegyzés
Öszinte leszek: ez a kiképzés rohadt unalmas. Az őrmester és a segédjei pedig egyenesen szemetek. Nincs olyan nap, hogy ne akarnám legalább kétszer kiköpni a tüdőmet, annyit kell futni, és a tempó se semmi. Aztán meg a körülményeskedés: "Igen, Uram!, Nem, Uram!, Értettem, Uram!" - borzasztó. Viszont a kaja jó, nagyon jó! Bár a szociális adagok műkaja ízét még ez sem tudja véglegesen feledtetni velem. De nézzük a pozitív oldalát az egésznek: mintha ragadt is volna rám valami az eltelt napok alatt, néhány dolgot pedig még kedvelek is. Bár átélni nem valami élvezetes, gondolom ugyanerről olvasni sem tekinthető annak. Néhány korábbi bejegyzésemben már emlegettem, hogy van ez a muksó, aki kitalálta a történetem... Az a helyzet, hogy ő katona volt, van jó néhány szolgálattal eltöltött év az életében és ugye a múltját senki sem tagadhatja meg. Szóval neki érdekes volt a dolog, mert ezt akarta csinálni, ezért úgy gondolta, hogy másnak is érdekes lehet és papírra vetette a saját élményeit - persze egy kicsit megváltoztatva a helyszínt és az időt, de hát az írói fantáziának is utat kell engedni. Abban egyetértünk, hogy kivitelzés eddig eléggé laposra és érdektelenre sikeredett. Mindegy, ha eddig nem adtam fel, akkor ezt követően sem adom fel. Főleg, hogy holnap lövészet, azt szeretem. Az a véleményem, hogy nektek is érdemes kitartanotok.

Új kezdetek naplófájlok: 91. bejegyzés
Ha valaki azt mondja, hogy az élet igazságos, akkor behúzok neki egy akkorát, hogy a fal adja a másikat. Most már elhiszem, hogy igaz a mondás: "Ha azt akarod, hogy Isten nevessen egy jót, akkor oszd meg vele a terveidet". Nos, én elég világosan közöltem mindenkivel a terveimet - vele is. És gondolom, hogy most mindenki rajtam röhög. Továbbra is csak távolról nézhetem a csillagokat, mármint ha látnám azokat a kis fényes pontokat a légszennyezettségtől. Az igazság az, hogy ez az egész egy oltári nagy katonai szívatás és szinte semmi sience fiction. Vagy az is lehet, hogy mégis az, csak éppen pont ugyanolyan, mint a csillagok: nem látszik a légszennyezettségtől. Vagy talán éppen ettől sci-fi? Mindegy. Ha ezt befejeztem, megyek és elütöm valami kellemesebbel az időt. *kacsint*

Új kezdetek naplófájlok: 114. bejegyzés
Valamivel mozgalmasabb mostanában az életem, mint eddig volt. De ahogy a figura, aki rajtam keresztül meséli el a korábbi bevetéseinek emlékeit, úgy én sem tudok szabadulni a múltamtól. Volt egy idő, amikor úgy gondoltam, hogy a gettóban fogom kilehelni a lelkem, és ez most majdnem valósággá vált. A fenébe is...még most is rémálmaim vannak: lövések, füst, kiabálás, vér, fájdalom, hangzavar. Ezekhez már hozzászoktam. De amit tettem... Bár még mindig nem tudni, hogy miért is alakultak ki ezek a hatalmas városok, miért él ennyi ember nyomorban és mi értelme ennek az egésznek. Azt hittem, hogy mostanra már tisztább lesz ez a háttér dolog, de semmivel nem vagyunk előrébb. Nem is agyalok tovább, mert így is sajog a fejem. Azt hiszem, most inkább lepihenek egy kicsit.

Új kezdetek naplófájlok: 115. bejegyzés
Ez nem igazi bejegyzés, csak afféle jegyzet, ugyanis nem vagyok online. Nem tudok elérni senkit. Itt nagy a csönd és sajog minden porcikám, ami egyáltalán nem meglepő, ha azt nézzük, hogy miken mentem keresztül. Úgy gondoljátok, hogy ez érdekesebb volt, mint a kiképzés? Egyetértek. De azért jó lenne, ha nem az én káromra élvezkednétek. Nagyon szívesen röhögnék én is, de baromira fájdalmas, ezért inkább lemondok róla. Mi a gond? Ja, hogy ez sokkal mozgalmasabb volt, de még mindig nem az igazi? Igen, egyetértek. A csillagok még mindig nagyon távoliak.

Új kezdetek naplófájlok: 137. bejegyzés
Azt hiszem ez a "vigyázz, mit kívánsz" tipikus esete. Megkaptam, amit akartam, végre úgy látom a Földet, ahogy az űrfelvételeken, de csak akkor, ha vége a napi oktatásnak. Igen, megint iskolapadban ülök. Minden áldott nap, a nap legnagyobb részében. Ez még a kiképzésnél is unalmasabb. De lelkiismeretesen gyűröm a tananyagot, mert az esélyeket meg kell ragadni és nem veszni hagyni. Mit gondolsz, ez már sci-fi? Háááát... szerintem még mindig messze nem az, de majd csak alakul ez. Vegyél példát rólam, Andrew Graysonról, aki küzd és nem adja fel, tedd Te is ugyanezt, elvégre már túl vagy a könyv kétharmadán, a maradék csak jobb és érdekesebb lehet ennél.

Új kezdetek naplófájlok: 153. bejegyzés
Megszegtem az ígéretem, hogy minden napról megörökítek valamit. Az az igazság, hogy mostanában kicsit elfoglalt vagyok: főleg a szabadidőmben. Nem, ne is várja el senki, hogy ezt itt majd bővebben kifejtem, mert úriember nem tesz ilyet. És a csillagok közül is csak az érdekel, amelyik a legfényesebben világít - a szememet sem tudom levenni róla. Azt hittem ilyen csak a filmekben van, meg a könyvekben, de bizony kijelentem, hogy meghalnék érte. No igen, végül is ez egy könyv, csak éppen nem "olyan" könyv, hanem egy sci-fi. De ez kit zavar. Végre van súlytalanság, meg a fémhéjon kívül vákuum és az űr hidege - már ha ettől sci-fi egy történet. Aztán még az is előfordulhat, hogy meghalok érte. Vagy éppen együtt tesszük ugyanezt - csak nem épp évtizedek múlva, megöregedve, hanem hamarosan.

Új kezdetek naplófájlok: 162. bejegyzés
Azt a *rögzítő program által törölt szó*, mi a jó *rögzítő program által törölt szókapcsolat* történt itt? És miért kellet ezt a *rögzítő program által törölt kifejezés csoport*-t az utolsó ötven oldalra hagyni. Tényleg szükség volt erre a körülményeskedésre és hosszú felvezetésre? Nem lett volna jobb, ha az előzményeket egy kicsit - vagy inkább nagyon - megvágjuk, feszesebbre vesszük a tempót és úgy a kötet felénél jutunk el ehhez a lényeges szituációhoz? Ha nem adtad fel eddig, akkor itt a jutalmad. Ha feladtad, akkor így jártál - viszont spóroltál némi időt magadnak, amikor mással foglalkozhattál.

Véleményem szerint már nagyon szükség volt erre az izgalomra és az eddigiektől eltérő eseményekre, mert enélkül ez az egész nem tekinthető valami nagy számnak - bár egyesek szerint ezzel együtt se és a lelkem mélyén még ezzel is egyet tudok érteni. De végre megtörtént és izgalmas volt, meg mozgalmas, meg lényeges. Öööö... mármint az izgalmast úgy értettem, hogy az előző kétszázötven oldalhoz képest. Mert ugye azért vannak olyan történetek, amelyeknek már az első harminc oldalában több akció és érdekesség van, mint ennek az egész kötetében. 

Új kezdtek naplófájlok: 163. bejegyzés
Ezt is túléltük. Hogy mi van? Ne, légy szíves, ne gyere nekem azzal, hogy lelőttem a poént, mert nem értek veled egyet. Hogyan árulhattam volna el bármit is, ami annyira lényeges, hogy felhúzod az orrod, amikor egy sorozat első részéről van szó. Igen, nem olvastad félre, lesz még folytatás. És ha van következő rész, akkor a főszereplő is életben marad: szóval jogos a túléltük. De azt nem árulom el, hogy rajtam kívül ki maradt még életben.

El tudom képzelni, hogy most ráncolod a homlokod - egyébként jogosan -, mert nem érted, hogy miért is következhetett be, hogy ebből a regényből sorozat lett. Elárulom neked, hogy hosszú-hosszú ideig én magam sem számítottam rá, hogy így lesz, mert klónpéldányaim klónkalandjai egymás után végezték a zúzdában, vagy kerültek egy posta visszával újra a történetíró fickó kezébe. Mert ugye hiába a saját élmények és a tanfolyam, amit John Scalzi vezetett, attól még senkiből sem lesz Scalzi, hogy végigülte az óráit. De a magánkiadásoknak és - vélhetően - a katonai vonalat kedvelőknek hála, az akció sikerrel zárult, és a tömeg megmutatta, hogy van igény a további kalandokra is. Erre pedig már a kiadók is kénytelenek voltak felfigyelni. Szerintem ugyanazt a kétséget érezzük mind a ketten: nem volt ez annyira meggyőző, mint amennyire sikeres, de ugye nem vagyunk egyformák. Egyetértek azzal is, hogy a kötet nagy része csak rizsa és csak a végén akad valami izgalom - oké tudom, hogy kell a felvezetés, meg a karakterfejlődés, meg a többi hasonló dolog, de akkor is.

Mindezek után már csak egy kérdés maradt hátra: vajon az utolsó néhány tíz oldalon olvasottak elégnek bizonyulnak arra, hogy érdekessé tegyék a folytatást? Hmm... ez nagyon jó kérdés. Ha kitart a lendület, akkor van esélye. Ha úgy döntesz, hogy nem az első sorokban állsz majd a következő összecsapásnál - akarom mondani vásárlásnál -, akkor azt is megértem. Magam is pont így döntenék, ha tehetném, de mivel én vagyok a főszereplő... Azért remélem, hogy találkozunk még.
Andrew Grayson Új kezdetek naplófájlok: bejegyzések vége. 

Andrew gondolatait közzé tette:

2017. augusztus 3., csütörtök

Elle Kennedy: The Deal - Az üzlet (Off-Campus 1.)

Eléggé változatosan olvasok, de mostanában nem jellemző, hogy young adult vagy a szintén oly divatos new adult köteteket vennék a kezembe. Kivéve, ha már korábban is olvastam a szerzőtől és tetszett a stílusa vagy ha olyan valaki ajánlja a regényt olvasásra, akinek megbízom a véleményében. Jelen esetben éppen az utóbbi helyzet állt elő. És igencsak kellett győzködni, hogy elszánjam magam az olvasásra, mert a fülszöveg bizony nem igazán ébresztette fel a kíváncsiságom, inkább tétovázásra késztetett. Mert ugye eléggé sablonosnak tűnt a sztori, ahogy abban is biztos voltam, hogy kellett valami pluszt adnia a történetnek, ha már a megbízható forrásom annyira biztos volt benne, hogy ezt a regényt nekem olvasni kell. Végül beadtam a derekam és belevágtam, de azért arra vigyáztam, hogy az elvárásaim ne helyezzem túl magasra.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 437 oldal
Fordította: Barthó Eszter
Borító ár (puha): 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Deal
Sorozat: Off-Campus
Folytatás:
2.) The Mistake - A baklövés
3.)The Score - A pont
4.) The Goal
Műfaj: romantikus, new adult
Ha már maga a sztori sablonosnak is tűnik - a borító sem szándékozik másra utalni -, akkor legalább az értékelés legyen különleges: gondoltam, megkérdezem a szereplőket - Hannah Wells-t és Garrett Graham-et - , ők miként látják magukat és a történetüket.

Kedves Hannah és Garrett, köszönöm, hogy itt vagytok és válaszoltok a kérdéseimre. Nagy élvezettel olvastam a rólatok, a kettőtök kapcsolatáról szóló regényt, amelyben azért volt az érzelmeket tekintve hullámhegy és hullámvölgy, de legalább ugyanennyi humor is. Először is meséljetek egy kicsit magatokról, az alapszituációról, hogy azok az olvasók is megismerjenek titeket, akik még csak kacsingatnak a könyv olvasása felé.

Hannah
Messzire menekültem az otthonomtól, hogy távol legyek azoktól, akik ártottak nekem. A korábban átéltek ellenére is igyekeztem normális életet élni, de azért ez nem volt olyan egyszerű: nem tudtam önfeledten szórakozni és persze párkapcsolatokkal is voltak problémáim. Nem akartam mást, csak elvégezni ezt a sulit, lediplomázni: megalapozni a jövőbeli életem. Jól tanultam, mert muszáj volt, nem veszthettem el az ösztöndíjam, különben a terveimnek lőttek. A történet kezdetén dolgoztam is a suli mellett, az így kapott fizetésemből fedeztem az egyéb kiadásaim. Mindezek mellett pedig nagy szorgalommal készültem a Téli fesztiválra egy duettel, mert nagy szükségem volt a díjra és a vele együtt járó pénzjutalomra. Hogy mindezek mellett mire maradt még időm? Leginkább semmire. Persze mint minden egészséges, fiatal nő, én is vágytam egy pasira, de a kiszemeltem nem az volt, aki most mellettem ül.

Garrett
Igazából nem vagyok egy bonyolult ember, a történet kezdetén pedig még annál is egyszerűbb voltam - ezt így utólag már tisztán látom. Imádom a jéghokit! Szinte egyszerre tanultam meg járni és korcsolyázni, azóta ez a sport az életem. Csapatkapitány vagyok, mióta csak megkaptam ezt a pozíciót, azt tűztem ki célul, hogy győzelemre viszem a csapatomat. Egészséges fiatal vagyok, akinek szüksége van időnként arra a bizonyos testmozgásra - ez most is igaz. *kacsint* Most már kicsit szégyellem magam miatta, de ezek tények, ezért nincs mit szépíteni rajta: sokáig kerültem a tartós kapcsolatokat, mert úgy gondoltam, hogy nincs időm az igencsak időigényes érzelmekre. Igencsak jeges zuhanyként ért, amikor kiderült, hogy a tanulmányi átlagom fog a sportkarrierem útjába állni. A célom elérésében az erkölcsfilozófia jelentette az egyik legnagyobb akadályt. Valahogy fel kellett tornáznom a jegyemet, különben nagyon fontos meccseket kellett volna kihagynom - mert milyen csapatkapitány az, aki nincs a pályán, ha kell. Segítségre volt szükségem, valaki olyanra, aki nagyon jó volt ebből a tárgyból. Véletlenül figyeltem fel arra a lányra - Hannah-ra -, aki ötöst kapott a dolgozatára. Az élet furcsa fintora, hogy ezt a lányt addig még soha észre sem vettem. Pedig elképesztően jó volt a popsija, azon akad meg előszöt a szemem. És még most is fantasztikus. *kacsint*

Beszéljetek kicsit a másik nemmel való viszonyotokról. Milyen események történtek a kapcsolatotok elején?

Hannah
Akkor éppen elegem volt a pasikból. Az egyik - Justin - hosszú idő után végre éppen csak észrevett, a másik - Garrett - pedig állandóan a nyakamon lógott: a segítségemért könyörögött, korrepetálásért rimánkodott, de közben továbbra is akkora arca volt, hogy alig fért be vele a dupla ajtón. Megsúgom, még most is hasonló méretű. Viszont olyan volt mintha a fejembe látott volna, mert az ajánlata - miszerint ha korrepetálom, akkor úgy tesz, mintha a pasim lenne és ezzel felkelthetem más hímek érdeklődését is -, nagyon és még annál is csábítóbb volt abban a reménytelen helyzetben. Végül úgy voltam vele, hogy nem veszíthettem semmit azzal az üzlettel, ezért belementem a játékba.


Garrett
Soha nem töltöttem annyi időt egyik lánnyal sem, mint akkor Wellsyvel. Igaz, hogy a többiekkel nem ia tanultam hosszú órákat erkölcsfilozófiai elméleteket boncolgatva, amelyek közül az egyiket elvontabbnak találtam, mint a másikat. No igen, a csajokkal addig mindig csak a lényegre törekedtem, megadtam nekik azt, amit ők is akartamk, aztán ment mindenki a maga útjára. Wellsynek viszont hiába ajánlgattam magam és minden fantasztikus képességem, nem voltam rá semmilyen hatással. Vagy legalábbis akkor még azt gondoltam. Így utólag nagyon örülök neki, hogy ez megváltozott.

Mikor éreztétek úgy, hogy változott a helyzet? Mikor és hogyan kezdődött a másik iránti érzelmeitek megváltozása. 

Hannah
Garrett beférkőzött a bőröm alá és aztán már ott is maradt. Eg yidő után már úgy gondoltam, hogy imádni való pasi. Különösen érdekesnek találtam a különféle arcait, a viselkedését: amit a világ felé mutatott és ahogy velem viselkedett. Mégsem tudok időpontot kapcsolni a változáshoz, az egész egy észrevétlen átmenet volt az idegesítő és levakarhatatlan pasi, valamint a cuki és ragaszkodó fiú állapota között.


Garrett
Véleményem szerint érdekes helyzet egy romantikus regény férfi főszerepét magadra vállalni. Az elején tényleg csak játékként kezeled a helyzetet, nem veszed komolyan, hogy ebből lehet valami más, hiszen eddig is olyan jól haladt minden a maga medrében. Persze jó érzés, hogy mutogathatod magad - tegyük hozzá, hogy azért van is mit -, a csajok odavannak érted és te vagy a suli legismertebb pasija. Ez így igencsak egó simogató érzés. Látom ám, hogy most mosolyogsz a tökéletes testemre tett megjegyzésemen, de nézd csak meg megint - kb. századjára is - a borítót az állításom ékes bizonyítaként. De a viccet félre téve... A kezdeti nagyzolást követően aztán olyan dolgokat éltem át Hannah-val, és olyan különleges élményekben volt részem - részünk -, hogy egy idő után már véresen komolyan vettem a szerepem. Korábban ismeretlen érzelmek rohantak meg, és egyszer csak azt vettem észre, hogy ami addig megfelelt az igényeimnek az taszítani kezdett. Meglepett, hogy mást akartam, de biztos voltam benne, hogy azt akarom. Átélni ezt az érzelmi változást, számomra kifejezetten nagy dolog volt. Az érzelmek nem csak rémísztőek egy magamfajta pasi számára, de bizony különösen súlyosak is.

Mit gondoltok a közös történetetekről? Egyedi, különleges vagy szokványos?

Hannah
Hogy mennyire egyedi ez a történet? Amennyire egy sablonos kiindulási helyzetből ki lehet hozni valami különlegeset. Mi az, ami megmentette az egészet? Talán a stílus és a humor, ami átlendítette ezt a sztorit a középszerűség határán és tette azt - véleményem szerint - valameilyen szinten emlékezetessé. Bár azért belülről megélni valamit vagy olvasni róla, teljesen más élmény. Nem tartom magam kiemelkedően emlékezetes hősnőnek, de úgy gondolom, hogy a romantikus könyvekben általában a férfi főszereplő a lényeg. Abban pedig biztos vagyok, hogy Garrett nem csak az én szívemet dobogtatta meg, hanem sok mindenki máséval is ezt tette, illetve ezt fogja majd tenni. Vannak érdekes és izgalmas, helyenként pedig szenvedélyes helyzetek is a regényben, de a történet egészét tekintve világmegváltónak azért nem mondanám, de még kiemelkedőnek se. Amolyan limonádé, amit jó olvasni. Viszont nagyon élveztem a csipkelődő beszélgetéseket, amelyek köztem és Garrett között zajlottak le - csaknem minden alkalommal, ha egymás közelébe kerültünk. Az idő, amit együtt töltöttünk emlékezetessé és meghatározóvá vált. Úgy voltam vele, hogy bármit megtettem volna érte. Akkor persze még fogalmam sem volt róla, mennyire hamar meg fogom bánni ezt a kijelentésemet. De ettől függetlenül továbbra is ugyanezt gondolom.


Garrett
Merem remélni, hogy ez a történet, Hannah-val való kapcsolatom alakulása mások számára is ugyanolyan élvezetes, szórakoztató vagy éppen megrázó volt, mint ahogy én megéltem azt. Bár tartok tőle, hogy a nők számára ez az egész romantikázósdi inkább amolyan elvárás, mint különleges élmény. Számomra mindenképpen különleges volt: az elejétől a végéig. Bár magam sem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Hannah... Ő az a lány, akiért képes voltam még olyan dolgokat is megtenni - és a monogámia csak az egyik dolog -, ami korábban meg sem fordult volna a fejemben. Remélem, hogy az egyik legfontosabb közös jelenetünket mindenki olyan emlékezetesnek és kivételesen szórakoztatónak találta, mint ahogy mi - és a többiek - megéltük azt.

Ajánlanátok olvasásra a regényt? Vagy esetleg a folytatásait?

Hannah
Úgy gondolom, hogy megérdemel egy egyszeri olvasást. Garrett csapattársai érdekes figurák, szerintem a párjaik is csak különlegesek lehetnek majd. Nekem pont elég volt ennyi érzelmi hullámvasút, amit át kellett élnem, de ha már nem kell a részesének lennem, akkor a többiek részéről szívesebben olvasnék sokkal szenvedélyesebb sztorikat.

Garrett
Ez azon dolgok egyike, amiben nem értek egyet Hannah-val. Mármint abban, hogy nem volt páratlan a párra találásunk: szerintem az elsőtől az utolsó mondatig kivételes volt. Még most is alig tudom épp ésszel felfogni a változást, ami véghez ment bennem: röptében a legyet pasiból monogám kapcsolatban élő férfi lettem és ez még tetszik is. Fel tudjátok ezt fogni épp ésszel? Nekem bizony kellett hozzá némi idő, és most látom csak igazán az életminőségem bekövetkezett különbséget, amit ez a változás okozott. Mi ez, ha nem ritka és egyedi esemény? Vagy csak én látom így? Minden romantikus regényben ez történik? Ne nevessetek, nem olvastam még egyet sem, mert az nem felnőtt férfiaknak való. De átélni az egészet, részese lenni, az bizony nem mindennapi. Remélem, hogy Logan nem fog letaszítani a trónról a maga sztorijával. Ha a magánéletben is annyi odaadást és szenvedélyt mutat majd, minta pályán teszi, akkor bizony izgulhatok. És persze ne felejtkezzünk el a többiekről sem. Még a végén kénytelen leszek romantikus regényeket olvasni, hogy legyen összehasonlítási alapom. Vagy még jobb ötletem van: ne a folytatást olvassátok, hanem ezt a regényt újra és újra. *kacsint*

Hannah és Garrett, köszönöm, hogy megosztottátok velem és az olvasóimmal a gondolataitokat. Sajnálom Garrett, hogy ezt kell mondanom, de engem érdekel Logan története és ha lehetőségem adódik rá, akkor olvasni is fogom. Remélem vigasztal, hogy nem bántam meg az időt, amit a ti történetetekre fordítottam. A sablonos kiindulási helyzet ellenére is viszonylag élvezetes - bár sok meglepetést nem okozó - cselekményt, gördülékenyen olvasható szöveget és határozottan élvezhető humort kaptam. Örülök a bekövetkezett változásoknak, amelyek mind a kettőtöknek kifejezetten jót tettek. Legyen tartós a kapcsolatotok!




 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons