Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. október 31., csütörtök

Elizabeth Richards: A sötétség városa (A Fekete Város krónikái 1.)

A Maxim Könyvkiadó idei könyveiről, a Dream és a Mont Blanc válogatás keretén belül eddig megjelent regényekről és a még továbbiakban várható kiadványokról egy korábbi bejegyzésemben már részletesebben beszámoltam. Jeleztem azt is, hogy ha nem is mindegyikről, de több kötetről - elsősorban a Dream válogatás regényeiről - olvashattok majd értékelést az oldalon. Íme tehát ezek közül az első.

A Fekete Város nem véletlenül kapta a nevét. A bombázások következményeként mai napig füstölgő, parázsló salakbeton épületek miatt a várost ellepi a pernye, feketére festi épületeit és utcáit. Lakóinak egy kegyetlen háború után újjá kell építeniük a városukat és az életüket. Feltéve, ha tudják, mert a sötétfajzatok megbetegedtek, az elszabadult Haragvó vírus válogatás nélkül szedi áldozatait. A sötétfajzatok és az emberek a Határfal felhúzása előtt egymás mellett éltek, a két faj kapcsolata elfogadott volt, utódaikat együtt nevelték. Egy ilyen kapcsolatból született a félvér fiú Ash Fisher is, aki a háború kitörését követően ember apjával maradt, míg az anyját és többi rokonát a fal túloldalára száműzték. Ash emberi kinézete mellett magán viseli a sötétfajzatok jellegzetességeit is, azaz vérrel táplálkozik, bőre feltűnően fehér, nehezen viseli a tűző napot és az agyara egy köd nevű anyagot termel, amely az emberek számára kábítószer. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya, az apját egy Haragvó vírussal fertőzött sötétfajzat ölte meg. Egyik este véletlenül találkozik a félvér fiúval, a különleges reakció, amelyet a testük a másik közelében produkál, meglepi mindkettejüket. A véletlen találkozást újabbak követik, mert Natalie-t az anyja abba, a Határfal közelében található iskolába íratja be, ahová Ash is jár. Hogyan tudnak megbirkózni a fiatalok a testük által produkált reakcióval? Van-e jövője egy sötétfajzat félvérnek és egy embernek egy olyan világban, ahol törvény tiltja a fajok közötti kapcsolatot? Ash vajon képes elfogadni egy ember szerelmét vagy inkább a saját faja után áhítozik?

Ellentétes érzések bontakoztak ki bennem, amikor ennek a könyvnek a promóciós anyagára pillantottam. Pro és kontra sorakoztak az érvek a két véglet mellett, amely egy részről a regény a birtoklását, más részről az "inkább más kiadványt kellene olvasni helyette" elgondolást jelentette. Már az első pillantásra megfogott a borító, amely annyi mindent elárult és jelképezett számomra a történettel kapcsolatban. A fülszöveg egyszerre keltette fel az érdeklődésem és bizonytalanított el. A kettévágott a város, a két különválasztott faj és a sehová sem tartozó félvérek előre vetítették a kibontakozó problémát. A sötétfajzat félvér fiú és az ember lány szerelme, valamint az ezek közé álló temérdek és legyőzhetetlennek tűnő akadály egy ismeretlen és komor világba helyezett, de ugyanakkor vitathatatlanul problémás szerelmi történetet ígért, amelynek olvasásához abban az időben éppen nem igazán éreztem kedvet. Mégis vonzott a regény és végül megadtam magam az hívásának. Felmerül a kérdés, hogy elégedett vagyok-e a döntésemmel? A válaszom egy határozott és harsány igen.
Ha valakiben esetleg hasonló érzések munkálkodnak a történettel kapcsolatban, akkor remélem, hogy a következőkben sorakozó mondataimmal és a bennük lakozó érvekkel sikerül elhárítanom minden ellenállásukat és meggyőznöm őket arról, hogy ez a dark fantasy regény többet rejt magában, több élményt nyújt, mint amit gondolnánk és az olvasása kifejezetten javasolt.

Különleges a lapokon megelevenedő világ, amelyet az emberek, a sötétfajzatok, illetve korlátozott számban a két faj egyesüléséből született utódok, a sötétfajzat félvérek népesítenek be. Egyszerre sötét és komor, illetve magában hordozza az elnyomást, a korlátlan hatalmat, az ellenállást, a megváltozhatatlant és a változás lehetőségét, de legfőképpen a reményt. A háború után mindegyik faj kénytelen szembenézni a következményekkel, a lerombolt várossal, a füstölgő romokkal, a kormány által táplált fajgyűlölettel, a vírus következményeivel. Ash különösen egyedül érzi magát ebben a világban, mert a Határfal innenső oldalán magán kívül nem találkozott még más félvérrel. Emberi teste ugyan rendelkezik szívvel, de testében élő és azt oxigénnel tápláló parazita átvette a funkcióját, ezért nem dobog, a  fiú pedig emiatt amolyan élőhalottnak érzi magát. Bár egész életét az emberek között töltötte, a nyilvánvaló különbözőségek miatt mégsem tudott beilleszkedni a közösségbe, csupán egyetlen barátja van, akivel sikerül elfogadtatnia magát. Mivel ember apja nevelte fel és a sötétfajzatokkal megszakadt minden kapcsolata, ezért alapvető dolgokkal, például fajának párválasztási szokásaival sem teljesen van tisztában. Ebben a komor, sötét, feszültséggel és gyűlölettel teli közegben találkozik a városba éppen hazatért Natalie és a megélhetés miatt köddel kereskedő Ash.
"A karma néha igazi kurafi."
A fülszöveg alapján nagyon is rózsaszínnek tűnő szerelmet maga a világ generálta a törvényeivel és akaratlan eseményeivel, tette gyötrelmessé és kormozta be annyira, hogy mégse éreztem olyan cukormázasnak, mint számítottam rá. Igazság szerint a történet már a kezdeteknél magával ragadott, a váltott nézőpontú fejezetekből már a kötet elején nyilvánvalóvá válik, hogy mind a félvér fiúnak, mint pedig a Natalie-nak is megvan a maga problémája és titkolni valója. Amíg Natalie a felügyelet alól próbál szabadulni és feldolgozni a családjában bekövetkezett tragédiát, addig Ash a túlélés érdekében járja éjszaka az utcákat és kockáztatja a biztonságát.

Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy magával sodort ez a komor világ és a felbukkanó érzelmek sokasága. Az emberek és a sötétfajzatok közötti gyűlölet, a kormány által generált szabályok, Tiszta Rózsa (akiről egyébként a regény legvégéig azt hittem, hogy nő, de nem az) törvényei, a nyomorúság és mindkét oldal kétségbeesett csatája megdöbbentő. Lehet, hogy ez a világ és a törvényei nem fogják mindenki tetszését maradéktalanul elnyerni, lehet benne hibát találni, ha azt keressük, de engem egészen magával sodort a sorok közül áradó hangulat.

Ha yound adult kategóriába sorolt könyvről van szó, akkor sokakat érdekel, hogy van-e történetben szerelmi háromszög és ha igen, akkor az mennyire tekinthető sablonosnak? A válaszom egyszerre rövid és hosszú. Van szerelmi háromszög ebben a könyvben is, de... Na, nézzük a részleteket. Nekem kifejezetten tetszett ebben a történetben, hogy nem azonnal kaptam a nyakamba a rengeteg és minden oldalról érkező érzelmet és vívódást, hanem az esemény adta korlátokat figyelembe véve bontakoztak ki és erősödtek meg Ash és Natalie érzelmei, majd csak ezt követően tűnt fel az a bizonyos problémát generáló személy. Ezáltal adott volt a lehetőség a szereplők és a világ megismerésére. Már a szituáció, amely a gondot okozza sem mondható éppen szokványosnak, hanem a regény háttérvilágának, a sötétfajzatok különleges párválasztási szokásainak részét képezi, illetve jelenti egy múltbeli esemény egyenes következményét. Ebben az esetben tényleg szó szerint kell érteni, amikor valaki kijelenti, hogy megtalálta szíve választottját. Tetszett az elgondolás, magával ragadott a megvalósítás és elsodortak az érzelmek, amelyeket a szereplők nézőpontjából átéltem.
"Ez a szív kezdete, ez életünk dele. Vérem lesz véreddé, örökkön örökké."
A szerző
Azt kell megállapítanom, hogy a szerző ügyesen bánik az érzelmekkel, a karakterekkel, mert a kötet elején egyszerűnek tűnő alapprobléma, a nem túl bonyolult cselekmény a történet előre haladásával egyre inkább megmutatta összetettségét és mélységeit. A cselekményekkel együtt áradtak az érzelmek is, a háttérben pedig komoly kérdések húzódnak meg és figyelmeztetik óvatosan az olvasót a lényegre: drog, manipuláció, kiszolgáltatottság, hatalommal való visszaélés, zsarolás, kísérletek, kegyetlenkedés, féltékenység, feltétel nélküli hit.
Nem, a regény korántsem tökéletes és hibátlan. Natalie hol az őrületbe kergetett, hogy az elismerésemet vívta ki, Ash vívódása és hezitálása ugyanilyen hatással volt rám, annak ellenére, hogy az indokait teljességgel elfogadtam. Első regénynek azonban nagyon is színvonalas és legalább olyan vagány, mint az írónője. :) A kötet felét elérve pedig, ha akartam volna sem tudtam volna letenni a könyvet a kezemből, mert annyira érdekelt, hogy hová fog vezetni ez a sok különböző utalás, mi lesz a következménye Ash és Natalie törvénybe ütköző szerelmének és hogyan fogják legyőzni azt a problémát, amit az élet és a körülmények emeltek kettőjük közé. Lenyűgözött ahogy a szerző elém tárta a félvér fiúban lakozó kétfajta lény igényeit, érzéseit és vágyait. Élvezettel olvastam a sötétfajzatok életéről, legendáiról és párválasztási szokásaikról. A történet vége pedig... Mit is mondhatnék? Amikor már úgy gondoltam, hogy minden a helyére került és nem lehet más kimenete az eseményeknek, amikor a potyogó könnyeimtől már nem láttam a sorokat, akkor... Jelenleg pedig nincs már vágyam, mint megtudni, hogy miként alakul a továbbiakban főszereplőink sorsa.


A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!


Pontszám: 9 pont
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 392 oldal
Borító ár: 2.999,- (puha borítós) / 3.799,- (keménytáblás)
Eredeti cím: Black City
Fordította: Béresi Csilla
Sorozat: A Fekete Város krónikái
Folytatás: Phoenix
Forrás: magánkönyvtár

2013. október 29., kedd

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve (A Vasdruida Krónikái 1.)

A könyvesboltok polcai tele vannak a fantasy néhány alműfajában írt - többnyire paranormális és young adult - regények sokaságával. Az új megjelenések között is keresgélni kell azokat a kiadványokat, amelyek mindkét nem számára élvezhetőek és ráadásul még szórakoztatóak is. Női olvasó lévén a nagy tömegben piacra dobott, némi misztikussággal, paranormálissal átszőtt young adult művekkel és new adult regényekkel is szívesen kapcsolódom ki a napi hajtást követően, de bizony sokszor elgondolkoztam azon, hogy mennyivel nehezebb lehet a fantasy műfaját kedvelő férfi olvasóknak ebben az eléggé felhígult kínálatban rátalálniuk a számukra megfelelő olvasnivalóra. Örömmel értesítek mindenkit, hogy Kevin Hearne sorozata minden kitételnek megfelel, kezébe veheti mindkét nem képviselője, és aki csak kicsit is kedveli a műfajt, az nem fog csalódni a történetben.

Atticus O'Sullivan, azaz eredeti nevén Siodhachan Ó Suileabháin (ejtsd: Sijahan Oh Szulluhvan) fiatal kinézete ellenére valamivel több, mint kétezer éves. A druidák utolsó képviselője ő, aki végül az arizonai Tempe városában telepedett le és fejezte be a hosszú évszázadokon keresztül tartó menekülését. Bizony futnia és bujkálnia kellett, mert egy dühös kelta isten vissza akar tőle szerezni egy kardot, a Fragarach-ot, amelyről úgy véli, hogy a Tuatha Dé Danann tulajdonában kellene lennie és nem a druidáéban. Atticus azt remélte, hogy nyugalomra lelt a mindentől távol lévő városban, ahol egy ezoterikus könyvesboltot vezet, teakeverékeket árul, szabadidejében pedig a közeli nemzeti parkban vadászgat hűséges társával, egy ír farkaskutyával, valamint segít egy kedves ír öregasszonynak rendben tartani a kertjét. A kelta isten azonban a nyomára akadt és most döntenie kell: menekül tovább vagy szembenéz az üldözőjével és a végzetével. Amíg Atticus gondolkodik, sorra jelentkeznek nála mindkét oldal képviselői, így egyszerre részesül a Tuatha Dé Danann támogatásában és kénytelen megvédeni magát velük szemben. Most már csak az maradt kérdés, hogy ha csatára kerül sor, akkor azt hogyan titkolják el az emberek elől, illetve elég lesz-e a saját ereje és a támogatók segítsége a nagy hatalmú, mindenre elszánt, haragos és szintén szövetségesekkel rendelkező isten legyőzéséhez?
"Ha az emberek a koromat tudakolják, az felelem: huszonegy. Az már az ő bajuk, ha években és nem évtizedekben, vagy még inkább évszázadokban értik, nem igaz?"
Atticus és Oberon (A kép INNEN.)
Annak ellenére, hogy a regény mérete a megszokott féltégla méretű kiadványokhoz képest eléggé szerénynek, igencsak vékonykának mondható, ez nem jelent semmiféle hátrányt a kapott élmény szempontjából. Olyan igazi soklényes, mitológiával tarkított, akcióval és humorral dúsított olvasmányt vehet a kezébe az érdeklődő és nyugodtan kijelentem, hogy miután végig kacagta, filozofálta és izgulta az eseményekkel igencsak teli oldalakat, igazi rajongóként, de legalábbis megelégedetten fogja bezárni a könyvet. Ezek után pedig természetes, hogy várni a fogja a folytatás megjelenését.

Atticus egy igazán különleges figura, aki egyszerre hordozza magában a fiatalság minden energiáját és mohóságát, valamint a megélt évszázadok során felhalmozódott bölcsességet. Mindezek mellett pedig kellő mértékű bátorsággal, egészséges önkritikával, helyenként öniróniával, fergeteges humorral és persze a gyengébbik nem iránti jó adag érdeklődéssel rendelkezik. Ez utóbbi persze nem is akármilyen bonyodalmak forrását jelenti, de az vesse az első követ a főhősünkre, aki férfi létére képes nemet mondani egy vagy éppen több csinos nő csábításának, akik ráadásul nagy hatalmú istennők is egyben.

Ír farkaskutya
Atticusnak társa is van, aki nem más, mint Oberon, az ír farkaskutya. Onnantól kezdve, hogy Oberon megjelenik a regényben, az olvasás közben hallatott halk kuncogásaim hangos kacagásba csaptak át. Ezt a kutyát imádni kell, egyszerűen képtelenség máshogy érezni vele kapcsolatban. Gondolatainak egyszerűsége, őszintesége és vágyainak korlátozottsága (vadászat, evés és szukák), furcsa elképzeléseinek határtalansága (ő akar lenni a kutyák Dzsingisz kánja) üdítően hatott rám, engem teljesen levett a lábamról. Atticus és ő remek párost alkottak.
"Hogy kinőttem már a gyerekcsínyekből? Ugyan! Ez az örök ifjúság titka."
Már az eddigiekből is látszik, hogy kivételes, ugyanakkor nagyon is ismerős világ elevenedik meg a lapokon, amelyben természetes, hogy egy druidát vérfarkas és vámpír ügyvédek képviselnek, ahol a kelta istenek gyakori látogatók Atticus boltjában és otthonában, mindennaposnak számít a boszorkányok feltűnése és a lények által alkalmazott különféle mágia. Az együttélés nem mindig békés és a szándékok olykor gyakrabban változnak, mint a szélirány, a védőbűbájoknak mindig a helyén kell lenniük és figyelni kell minden jelre, amely az ellenség közeledtét jelzi. Az istenek általános tulajdonsága, hogy nem játszanak tisztán vagy éppen egyszerűen és a harcmező sakktábláján rajtuk kívül mindenki gyalognak számít.

Morrigan (A kép INNEN.)
A regény tele van információkkal, amelyeket összerakva elém tárult a jól kitalált háttértörténet. Atticus kapcsolata a földdel, a tetoválásainak jelentése és azok alkalmazása, az alakváltásai, amulettjének összetétele és tulajdonságai mind lényeges és érdekes részét képezik az eseményeknek.
"Az a helyzet, Mrs. MacDonagh, hogy az univerzum éppen olyan nagy, amekkorát a maga lelke képes befogadni. Némely ember gyufásskatulyányi világban él, más emberek a végtelen lehetőségekében. Az előbb kapott egy kis tájékoztatást arról, hogy a világ nagyobb, mint gondolta. Mihez kezd ezzel az információval? Tagadja vagy elfogadja?"
A szerző könnyed és olvasmányos stílusban fogalmazza meg a mondanivalóját, a rendkívüli szereplőkkel elveszi a regény komolyságát, a humorral és a megfelelő adagolással könnyebbé teszi a kapott információk sokaságának feldolgozását, átláthatóvá és érthetővé a világot felépítő lények sokféleségéből és összetettségéből eredő bonyolult rendszert, a rengeteg akcióval pedig kifejezetten élvezetessé teszi az olvasmányt. 

A Rúla Búla, Atticus kedvenc étterme tényleg létező hely.
Üdítő változatosságot jelentett, hogy végre olyan urban fantasyt olvashattam, amely egyszerre könnyed, romantika mentes, élvezetes, szórakoztató, illetve mindezek mellett még cselekményes és érdekes is. Egyedül az ír kiejtéssel gyűlt meg a bajom, mindig vissza kellett lapoznom a könyv elejére, mert sehogy sem bírtam megjegyezni az adott kifejezés hangzását. Mindezt akár egyéni problémának is mondhatnám, ugyanakkor bízom benne, hogy a legtöbb olvasónak szintén csak ennyi problémája lesz a regénnyel.

Kevin Hearne legalább olyan különleges figura, mint könyvének főhőse, Star Wars és képregény rajongó, egyébként pedig imádja a kutyákat és kifejezetten egyszerű életet él. Számomra az a lényeg, hogy a stílusa fantasztikus és a fantáziája elég gazdag ahhoz, hogy elkápráztassa az olvasóit.

A sorozatból eredeti nyelven eddig hat rész jelent meg, illetve kiegészítésül számos novella. Ennyivel azonban még nincs vége, mert az írek és a kilences szám kapcsolata misztikusnak mondható, tehát a sorozat is ennyi részből tevődik majd össze és alkot kerek egészet a végére.


Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.


Pontszám: 9 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 287 oldal
Borító ár: 2.499,- (puha borítós) / 3.499,- (keménytáblás)
Eredeti cím: Hounded
Fordította: Acsai Roland
Sorozat: A Vasdruida Krónikái
Folytatás: Hexed - Megátkozva, Hammered- Elkalapálva, Tricked, Trapped, Hunted
Forrás: magánkönyvtár

2013. október 25., péntek

Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök (Sötét vadász 7.)

Végtelen boldogság töltött el, amikor arról értesültem, hogy hosszú idő és rengeteg ígérgetés után megjelenik ez a regény, de az örömöm akkor teljesedett ki igazán, amikor végre a kezembe is foghattam. 
A szerző már legalább egy alkalommal bebizonyította, hogy a sokak vagy éppen mindenki által utált szereplő jelleme és viselkedése a másik oldalról nézve már nem is annyira elítélendő és megvetendő, hanem inkább megható. A sorozat negyedik része, azaz Zarek története pont erről szólt és az a könyv azóta is az egyik kedvencem a magyarul megjelent kötetek közül. Nem meglepő tehát, hogy vártam már Valerius, a büszke római tábornok történetét, akit olyan nagyon mélységesen és nyíltan utálnak a görög harcosok, hogy azt kifejezni sem lehet. Azt kell mondjam, hogy most sem csalódtam az írónőben és a fantáziájában, mert ugyan egyfajta értelemben sablonosnak tekinthető ez a rész is, hiszen újabb párocska talál egymásra, ugyanakkor olyan eseményeket folytat és indít útjára a szerelmesek érzelmi elmélyülésének hátterében, amelytől bizony a kezemben ragadt a regény és nem tudtam letenni, amíg az utolsó oldalt is el nem olvastam. Most őszintén? Megemelem a kalapom.

Valerius Magnus, akire a történelem könyörtelen római hadvezérként emlékezik, jelenleg sötét vadászként New Orleans utcáin vigyáz a halandók törékeny világára és a démonok számára nagyon is kívánatos lelkükre. Rutinosan kerüli azokat az helyeket, ahol a halhatatlan vagy az éppen időközben halandóvá vált görög harcosok vívják a csatáikat. Tabitha Devereaux ember létére azon kevesek közé tartozik, akik ismerik az éjszaka sötét titkait és harcolnak is ellene. A lány, bár mindenki, még a családja is bolondnak tartja emiatt, minden éjszaka az utcákat járja és gyilkolja a vámpírokat. Sajnos mindenkibe karót döf, akinek vagy aminek agyara van, ezért amikor Valerius a démonokkal harcoló nő segítségére siet, ő maga is karót kap a bordái közé. A meglepett Tabitha először arra jön rá, hogy kit sikerült ledöfnie, majd arra, hogy valahogy helyre kell hoznia a kárt, végül pedig arra, hogy ennek sem a Sötét vadászok feje, sem pedig a családja nem fog örülni. Az is igaz, hogy az indokok mindkét fél esetében nagyon eltérőek. Tabitha hazacipeli magával a férfit és próbálja helyrehozni azt, amit elszúrt, de csak annyit sikerül elérnie, hogy még jobban belebonyolódik a férfi életébe, illetve mindez fordítva is igaz. New Orleans éjszakái azonban egyre fenyegetőbbek és lassan arra is fény derül, hogy Tabitha nem véletlenül került a démonok útjába, ő maga és a családja is hatalmas veszélyben van.

Az a sokat emlegetett szimbólum. (A kép INNEN.)
A sorozat utóbbi két kötete nem volt rám igazán nagy hatással, de ez a rész helyreállította az írónőbe vetett bizalmam és elmélyítette a Sötét vadászok világa iránti rajongásom. Azt hittem, hogy a hosszú kihagyás után nehezen fogom felvenni az események fonalát és felidézni a szereplőket, de meglepően könnyen vettem az akadályokat, a történet magával ragadott és egyszer csak azt vettem észre, hogy már a kötet felénél járok.

Amiért ezt a sorozatot olvasom, az nem a kötetekben egymásra találó párocskák érzelmi élete és testi vonzalmának kiteljesedése (bár azért ez sem megvetendő), hanem az a sokszínű világ, ami mindezek mögött lassanként kibontakozik. Jelen esetben kifejezetten érdekelt Valerius múltja és nem is kellett csalódnom, mert érdekes és megrázó élményeket, eseményeket ismerhettem meg, amelyek végre felfedték, hogy miért is ennyire magába zárkózott a római hadvezér, hogyan lett belőle Artemisz harcosa és miért örvend ekkora utálatnak a többi sötét vadász körében.
"- Szégyent hoztam a családomra, ezért kivégeztek.
- Hogyan?
A római kifejezéstelen tekintettel folytatta. - Az ókor szakértője vagy. Biztosan tudod, hogyan végeztek a rómaiak az ellenségeikkel."
Ezt a képet képtelen voltam kihagyni
a bejegyzésből. Annyira ide való. :D
Az ellenérzések okaival nem minden esetben tudtam egyet érteni és valamelyest túlságosan személyesnek és átvitt értelműnek éreztem őket, de ha valaki évezredeken keresztül dédelgeti a haragját, annak oka - bármilyen mondvacsinált is - előbb-utóbb teljesen igaznak és valósnak érződik és innentől kezdve az ellenfél bármely cselekedetét képes úgy magyarázni, hogy az igazolja a régóta fennálló feltevéseket. Úgy éreztem, hogy ez esetben is ez történt. Mindenesetre nagyra értékeltem Kyrian végső hozzáállását és döntését. 

Tabitha rettentő sok, elképzelhetetlen mennyiségű energiával és határozottsággal rendelkező nő, aki teljes mértékben képes arra, hogy lenyűgözze az olvasókat. Egyszer került már szemtől szembe azzal a démonnal, aki most is üldözőbe veszi és az sem segít neki elfelejteni a múltat, hogy arcának maradandó sebeit is neki köszönheti. Mindezek mellett azonban marad ideje a barátjaira és arra, hogy figyelmességével és szenvedélyességével apró repedéseket idézzen elő Valerius páncélján, majd teljes egészében lehámozza azt a férfiról.
"Szeretni nehéz, aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik. De érdemes harcolni érte."
Simi, a démonlány. (A kép INNEN.)
Repesett a szívem, amikor az előző kötetek egyik kedvenc szereplője, Zarek is említésre került, majd fel is tűnt a történetben. Nem mondom, hogy igazságosnak, de bizonyos szempontból mindenképpen szórakoztatónak éreztem azt, ahogy a kapott képességeit használja, illetve ahogy Valerius viseli ezeket a csapásokat. Acheron közbelépése jót tett a hozzáállásának és tetszett ahogy Zarek a végén reagált a dolgokra.
"Minden emléknek három oldala van, Z: a tiéd, az övék és az igazság, amely valahol a kettő között van."
Nagyon kedveltem Simi jeleneteit és elképesztően jól szórakoztam a démon lány mondatain. Megdöbbentem Nick döntésén és imádtam, hogy Acheronról megint egy kicsivel többet sikerült megtudni, mint amit eddig apránként összeszedtünk titkokkal teli múltjából és jól elrejtett képességeiből. A mostani, újabb mozaikdarabkával, elhúzott mézesmadzaggal is elég hiányos még a kép, de a következő odadobott morzsáig legalább van mit dédelgetni és ez is valami.

Régi és új szereplők tűnnek fel a lapokon, mintegy újabb lehetőségek ajtajait nyitva a folytatások felé, illetve elmélyíteni ennek az egyébként is összetett világnak az eseményei mögött megbújó mondanivalót. Kifejezetten érdekel Urian, a spathi démon, akit már nem a saját faját szolgálja, ugyanígy érdekesnek tűnik Alexion, Katra, Jean-Luc és még sok más szereplő személye is, bár már az is látszik, hogy van, akit nem sikerül majd mélyebben megismernem, mert élete fonala elszakadt ebben a regényben.

Egy kis válogatás a külföldi megjelenések borítóiból.
Ez egy határozottan jó és mozgalmas rész volt. Nagyon remélem, hogy a folytatásra nem kell annyit várni, mint ennek a résznek a megjelenésére. Nagyon szeretném tudni, hogy merre felé fog haladni a köteteken átívelő történetszál és persze az sem mellékes, hogy minden egyes kötettel közelebb kerülünk Acheron könyvéhez, amelynek megjelenése azért még így is nagyon távolinak tűnik.

Ha többet szerepnél megtudni a regények világáról, a kötetekről, a karakterekről és az összefüggésekről, akkor nyugodt szívvel ajánlom figyelmedbe a dark-hunter.com oldalt és kimeríthetetlen információs bázisát.



Pontszám: 9 pont
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 375 oldal + ajánlók
A mű eredeti címe: Seize the Night
Előzmény: Álomszerető, Éjféli vad, Végzetes ölelés, Ördögi tánc, Angyali csók, Pokoli tűz
Folytatás:  Bűnös éjSzenvedélyes éjszakák, A Hold sötét oldalán
Sorozat: Sötét vadász
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

2013. október 23., szerda

Sarah J. Maas: Throne of Glass - Üvegtrón (Üvegtrón 1.)

Úgy látszik, hogy van bennem egy beépített kapcsoló, amely arra a szóra, hogy "orgyilkos" zárja az áramköreimet és az addig visszafogott üzemmódban dolgozó, könyvekre vadászó reflexem átkapcsol "azonnal akarom, majd megveszek érte, hogy olvassam" fokozatba (azért elárulom, hogy van még pár hasonló kifejezés, fantasy szereplő, lény, amelyre ugyanígy reagálok) és innen már nincs menekvés, az elhatározásomtól eltántorítani már képtelenség. Annak idején így jártam Robin Hobb Látnok-ciklusának köteteivel (Az orgyilkos tanítványa, A király orgyilkosa, Az orgyilkos küldetése), Brent Weeks Éjangyal-trilógiájának (Az árnyak útján, Az árnyékvilág peremén, Túl az árnyakon) részeivel vagy éppen John Sprunk Az Árny fia című regényével. Az egyik sorozatot imádtam, a másik kettőben valamelyest csalódtam. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy eljött az én időm, mert kétségtelen, hogy az orgyilkosok jelenleg hódítanak a fantasy regényekben, én pedig nagy örömmel olvasom az ilyen témájú kiadványokat.
Celaena Sardothien fiatal életkora ellenére már híres és hírhedt orgyilkos, nevét mindenki rettegi Erilea birodalmában. Eddigi élete során egyetlen hibát követett el, amely egyben végzetesnek is bizonyult, egy küldetés alkalmával elfogták és rabszolga sorba kényszerítették, jelenleg Távolvég sóbányáiban szenved, szökésre, túlélésre semmi esélye. A keserű mindennapok egyhangúságát és szenvedését egy halvány reménysugár töri meg, amikor a telepre megérkezik Adarlan hercege és annak kísérete egy, a jelenlegi körülmények közül kiutat mutató ajánlattal. A lánynak a herceg bajnokaként részt kell vennie egy próbán és amennyiben megnyeri azt, a király orgyilkosaként szolgálja majd a birodalmat, a meghatározott idő letöltésével pedig végleg elnyeri a szabadságát.

A fülszöveg nem árul el sokat abból a világból, amelyben a történet játszódik, így kíváncsian vártam, hogy milyen fantasy elemekkel szereli fel az író a cselekményt, milyen különleges tulajdonságokkal ruházza fel a szereplőket. Már az első oldalak után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a regény könnyen olvasható, a leírásokra, bemutatásokra nagy hangsúlyt fektet a szerző, ugyanakkor az események eléggé komótosan követték egymást, sokszor éreztem azt, hogy nem haladunk egyről a kettőre. Az egy helyben toporgáshoz nagyban hozzájárult az is, hogy E/1-ben íródott a regény, ezért csak a főszereplő orgyilkossal együtt ismertem meg, derítettem fel a titkokat, akit viszont a kötet legnagyobb részében erősen őriznek, tehát nem sok lehetősége van a szabad mozgásra és a dolgok felgyorsítására. Az olvasmányos stílus, az élvezetes párbeszédek azonban gondoskodtak róla, hogy a regény mindezek ellenére sem fulladt unalomba és nehezemre esett félretenni a könyvet.

Celanea (forrás: pinterest.com)
A párbajra való felkészülés és a kapcsolódó cselekmények adják a regény fő történeti ívét. A huszonhárom bajnok időről időre összeméri erejét és képességeit, a leggyengébb mindig kiesik a küzdelemből. Az erőnléti és harci edzések részletes bemutatása, valamint a különféle képességeket igénybe vevő válogatott próbák leírása kiteszi a kötet jelentős részét. A palotában uralkodó, feszültséggel telt alaphangulatot tovább borzolják az időnként elkövetett, titokzatos gyilkosságok. Egy olyan világban, ahol a mágia és minden ahhoz kapcsolódó tudás törvényileg tiltott és birtoklása súlyos megtorlást von maga után, eléggé feltűnőek a holttestek köré vérrel rajzolt furcsa jelek, amelyek természetesen Celaena figyelmét is felkeltik és cselekvésre késztetik. Amíg a tornán vissza kell fognia a képességeit, hogy ne nyújtson kimagasló eredményt, ne hívja fel magára a figyelmet, addig a kutatásba belead mindent, segítséget arról az oldalról kap, ahonnan a legkevésbé számít rá.

Már a kötet elején nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a regényben bizony lesz szerelmi háromszög, mert a gyönyörű és fiatal hősnő mellett egyszerre két, szintén fiatal férfi tűnik fel és marad is mindvégig a közelében. Elkerülhetetlen az érzelmi konfrontáció kialakulása, de annak mindenképpen örülök, hogy az írónőnek sikerült némi változatosságot csempésznie a megszokott sémába. Annak ellenére, hogy majdnem végig jelen van a regényben a lehetőség és a cselekmény részét is képezi a vonzalom, nem igazán mélyülnek el az érzések, nem teng túl a romantika a történetben. 

Dorian (forrás: pinterest.com)
A szereplők életkora ugyan lehetőséget adna rá, de a történet mindezek ellenére sem lépi túl a young adult kategória határait. Vonatkozik ez mind az érzelmi, mind pedig az egyéb harci cselekményeket magukban foglaló eseményekre. A részletesen bemutatott világ és a logikusan felépített cselekmény leggyengébb pontját a karakterek jelentik, azok közül is a főhősnő személyisége az, amelyik a legtöbb hibát magában hordozza. A túl sok ellentmondás miatt eléggé hihetetlen és hiteltelen is volt a számomra az általa megformált karakter. Számomra nem akkor válik valakiből orgyilkos, hogy így emlegetik, hanem ha a tetteiben is megmutatkozik és ez utóbbit figyelembe véve a kötet legnagyobb részében Celaena nem igazán szolgált rá erre a jelzőre. A többi szereplő karakterábrázolása tökéletes mértékben hitelesnek tűnt, ezért is nem értem, hogy miért pont a főszereplő esetében bukkantak fel ezek a hiányosságok, pontatlanságok. Az orgyilkos csípős nyelve volt az, ami a karaktert megkedveltette velem, kifejezetten élveztem a lánynak a herceggel vagy éppen a kapitánnyal vívott szócsatáit.
Chaol Westfall (forrás: pinterest.com)
Dorian herceg tipikus trónörökös, aki annak ellenére próbál megfelelni az apja elvárásainak, hogy sok mindenben ellentétes véleményt képvisel. Amíg a herceg a pompát és a hatalmat képviseli a regényben, addig Chaol Westfall kapitány határozott, kötelességtudó, de mégis csendes jelleme az, ami engem igazán meg fogott és ha Celaena helyében választanom kellene, akkor bizony én mellette tenném le a voksomat.

Ahol a jó jelen van, ott természetesen megjelenik az ellenkező oldal is, a párbaj, mint cselekmény fontos helyet követel magának az események láncában, ugyanakkor nem maradhatott ki az igazi udvari intrika sem a történetből. A birodalmakat meghódító király, az egyik herceg, aki szövetségese sötét tervei végrehajtásában, a szépséges, alacsony rangú, de a hatalomért bármire képes fiatal lány vagy a népét féltő hercegnő mindegyike erős személyiség, akik megmutatják jellemük és képességeik egy részét, ugyanakkor számtalan további lehetőséget rejt még magában a karakterük. Hasonlóan elmondható ez a világról is a rémjelek alkalmazásával összefüggő titkok, a rémkapuk másik oldalán található többfajta "túlvilág", Erilea első királynőjének felbukkanása, az általa tett utalások, valamint a vége események alapján.

Forrás: pinterest.com
Ha összegeznem kellene a véleményem, akkor azt mondanám, hogy egy kifejezetten olvasmányos, ugyanakkor a vártnál lényegesen kevesebb fordulattal rendelkező, helyenként vontatott cselekményű történetet olvashattam, amely leginkább hosszú felvezetésnek, alaposan kidolgozott bevezetésnek tekinthető. Szóval orgyilkosos történet ez, de semmiképpen sem az erősebb nem tagjainak való olvasnivaló, hanem inkább olyan lányos történet. Élvezettel olvastam a könyv utolsó harmadát, az akcióban bővelkedő jeleneteket, a kényes érzelmi döntést, elmerültem a tetőpontjára hágott feszültségben és bepillanthattam a rejtélyek mögé egy pillanatra. A lezárás ellenére ordít a befejezésről, hogy ez bizony még csak az előzmény volt és a lényegi dolgok ezután fognak következni. Valamivel feszítettebb történetvezetéssel, kevesebb elmélkedéssel és több cselekménnyel egy lényegesen jobb regény kerekedhetett volna ki az alapötletből. A világ és a szereplők több lehetőséget rejtenek magukban, mint amennyi ebben a kötetben kiaknázásra került. Van potenciál a sorozatban, a kérdés már csak az, hogy mennyire sikerül mindezt a felszínre hozni és cselekményekkel bővelkedve tálalni.

Folytatás már létezik eredeti nyelven, de még nem túl sok, csak a következő kötet jelent meg eddig. Ellenben több előzménynovella, valamint az első és a második kötet eseményei közötti időben játszódó rövid történet is színesíti a jelenleg megismert világot és teszi teljesebbé a karaktereket, cselekményeket. Mindig sajnálom, hogy ezek a kiegészítő írások nem jelennek meg magyar nyelven, de reménykedem benne, hogy a helyzetben előbb vagy utóbb tapasztalható lesz majd valamilyen változás.

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Még egy kis ráadás az olvasási kedv növeléséhez, a könyv trailere:



Pontszám: 6 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 544 oldal
Teljes ár: 2.999,- (puha borítós) / 3.999,- (keménytáblás)
Eredeti cím: Throne of Glass
Fordította: Varga Csaba
Sorozat: Üvegtrón
Folytatás: Éjkorona
Forrás: magánkönyvtár

2013. október 22., kedd

Hírmorzsák (7.): Téged is érdekel a Ryhope-erdő rejtélye?

Az idei évben indult el a GABO Kiadó új kiadói sorozata a GABO SFF, amely sorozatindítónak James Smythe A felfedező című regényét választotta. Felkavaró, nem éppen mindennapi történet került az olvasók kezébe ezzel a kiadvánnyal. A regény nem egy könnyű olvasmány, de vitathatatlan az érzelmekre gyakorolt hatása, amelyről saját tapasztalatokkal is rendelkezem.

Pár hónapos hallgatást követően, még ebben a hónapban, vagyis inkább napokon belül érkezik a GABO SFF sorozat következő része, amely ezúttal egy fantasy regény, Robert Holdstock Mitágó-erdő című írása lesz.

Vélemények a könyvről:
"Robert Holdstock a modern fantasy egyik kulcsfontosságú alakja."
Guy Gavriel Kay, az Ysabel szerzője

"Klasszikus, egyúttal eredeti helyszín. Ez a könyv valósággal kísérti az olvasót… 
Holdstock legjobbja."
Guardian

"Számomra ez az 1980-as évek legkitűnőbb fantasy-regénye: akárhányszor újraolvasom, minden egyes alkalommal ugyanúgy elbűvöl."
Michael Moorcock, az Obszidián főnix írója

"Az egyik legfurcsább, leggyönyörűbb és legimpozánsabb fantasy, amit valaha olvastam. Ez a könyv kész csoda."
Keith Roberts, a Pavane szerzője

Fülszöveg:
Az Anglia egyik utolsó ősi vadonjaként ismert Ryhope-erdő rejtélye felemésztette George Huxley életét. Halála után két felnőtt fia nem csak a rengeteg szélén álló Tölgylakot örökli tőle, hanem megszállottságát is: amikor megsejtik, hogy a kihaltnak hitt állatok és ősi mítoszok hősei által benépesített erdő miféle titkot rejt, nem tudnak ellenállni a kísértésnek. Egymás után maguk is bemerészkednek a fák közé, és amit odabenn találnak, az furcsább és veszélyesebb, mint valaha is gondolták volna.

Szeretnél beleolvasni a regénybe? Ha igen, akkor ITT megteheted. A könyv első fejezete, mintegy 30 oldala várja az ősi vadon titkai és lakói iránt érdeklődőket.

A könyv adatai:
Szerző: Robert Holdstock
Cím: Mitágó-erdő
Fordította: Varró Attila
Műfaj: fantasy
Borítóár: 2.990,-
Terjedelem: 368 oldal
Megjelenés: 2013. október

Néhány szó a szerzőről:
1948-ban született az angliai Kentben. Miután évekig zoológusnak tanult, 1975-ben teljes munkaidős írónak állt. A hetvenes-nyolcvanas évek során számos science fiction- és fantasy-könyvet publikált (sokat álnéven) az áttörést az 1984-ben kiadott Mitágó-erdő hozta meg a számára, amellyel elnyerte a legjobb regénynek járó BSFA- és World Fantasy-díjakat. 2009-ben bekövetkezett haláláig több regénnyel és novelláskötettel folytatta a Mitágó-erdő történetét.
Robert Holdstock World Fantasy-díjas regényét a huszadik század legfontosabb fantasyjei között tartják számon, a szerzőről Angliában tavaly díjat neveztek el.

Határtalan a kíváncsiságod? Nincs ezzel semmi baj. A kiadói sorozatról további információkat találhatsz a Gabo sci-fi és fantasy könyveinek hivatalos blogján, a gabosff.blog.hu oldalon.

2013. október 21., hétfő

J. A. Redmerski: A soha határa (A soha határa 1.)

A Heti csaj című kiadványról írt értékelésemben emlegettem egy másik kötetet, amelyet érdeklődő kérdésemre válaszként kölcsönbe kaptam egy olvasás erejéig. Szóval erről a regényről van szó. Nem ez volt az első érdeklődésem a kiadvány iránt, mert beleszerettem a borítójának egyszerűségébe, illetve azokban az értékelésekbe, amelyeket olvastam. Persze, hogy kíváncsi lettem és érdeklődtem, utána pedig örültem, hogy egy időre hazavihettem. :) 

Camryn Bennett fiatal kora ellenére nem túl boldog, az élet viharai eléggé megviselték a lányt, a családi és a magánélete nem sok jóval szolgál a számára: a bátyja börtönben van, a szülei elváltak, a szerelme meghalt autóbalesetben, a későbbi barátja pedig megcsalta. Amikor a gyerekkori barátnője szerelme is ki akar vele kezdeni és a lány inkább a fiúnak hisz, mint neki, akkor összepakol egy táskányi cuccot, kimegy a buszpályaudvarra és teljesen véletlenszerűen kiválasztva az úti célt, megveszi a jegyet Idahóba. Az út több napos és többször kell átszállnia, néha a pályaudvarokon várnia a csatlakozásra. Kansasban egy fiatal és helyes srác száll fel a buszra és foglalja el a Camryn mögötti üléseket.
Andrew Parrish azért kel útra, mert az apja haldoklik és a fiú még egy utolsó látogatást tesz a beteg ember ágyánál, vesz tőle végső búcsút. Mehetne akár repülővel is, de ő gondolkodni akar és húzni az időt, ezért busszal vág neki az utazásnak. Már a járműre való felszálláskor felfigyel a lányra, aki lényegesen zárkózottabbnak tűnik, mint a kortársai, reakciói nem a megszokottak. A buszút hosszú és a két fiatal lassanként beszélgetésbe elegyedik, eltöltik a rendelkezésükre álló időt, az utazás hosszú óráit.
"Mi készteti az embert arra, hogy azt tegye, amit, miközben valahol mélyen mindnyájan szeretnénk kiszabadulni a mókuskerékből?"
Gondolom elég sok mindent megmagyaráz, ha azt mondom, hogy én, aki egyébként a tyúkokkal szoktam feküdni, hajnali fél háromig olvastam a könyvet. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az utóbbi évben hány könyvvel esett meg ugyanez az eset. Persze ehhez egyéb tényezők kedvező együttállása is szükségeltetett, de az vitathatatlan, hogy ha a történet nem köt le, akkor hiába minden. Nos, ez esetben minden klappolt és én élvezettel lapoztam az oldalakat, jártam az országot a két főszereplővel és drukkoltam nekik, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnék.
"Csak azért, mert az egyik ember problémája kevésbé nyomasztó, mint a másiké, attól még nem fáj neki kevésbé."
A könyv elején Camryn az, aki elmeséli a vele megtörténteket, az ő gondolatait követjük végig, az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Úgy gondoltam, hogy ez így is fog maradni, ezért kellemes meglepetésként ért, amikor egyszer csak megjelent Andrew fejezete, majd innentől számítva már váltott nézőpontokban követhettem az eseményeket és ismerhettem meg az érzéseket. Mindig is szerettem az ilyen több szemszögű regényszerkezetet, mert lényegesen mélyebb hangulatot eredményez, mint más elbeszélő stílusok. Vajon ki az, aki ne szeretett volna belelátni a másik fejébe, ha fontos dolgokról vagy érzelmekről volt szó? Az ilyen könyvek esetében legalább az illúzió létezik, hogy mindkét fél gondolatai, érzései elérhetőek. Az olvasó számára, átérezheti mindkét szereplő fájdalmát vagy éppen boldogságát. Óhatatlanul is megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy az íróval ellenkező nemű karakter reakciói mennyire tekinthetők reálisnak? Ez esetben azonban ezzel sem volt problémám, mert eléggé valósnak tűnt a motivációk és reakciók sora.

A buszút kifejezetten hosszú, a lassú órák történései nem bizonyulnak kifejezetten mozgalmasnak, ugyanakkor mégsem tartottam unalmasnak ezeket a fejezeteket. Aranyosak voltak a szereplőink, édesen húzták egymás idegeit vagy éppen az apró, a másik számára nem is észlelt figyelmességek tették élvezetessé ezt a felvezetést. Számomra nagyon szimpatikus volt Andrew reakciója, ahogy figyel a lányra és az őt érintő dolgokra, hiszen ez az utazás nem lett volna ennyire biztonságos, ha a fiú nem játszik figyelmes lovagot vagy éppen nem vesz tudomást a megérzéseiről.
"Jobb, ha az ember őrizkedik az érzelmektől, mintha megadja magát nekik, mert aztán nem tud tőlük szabadulni - és mivel semmi sem tart örökké, minden, ami jó volt, egyszer majd pokolian fájdalmassá válik."
Forrás: pinterest.com
A buszról leszállva a főszereplőink kocsiba ülnek és ismét nekivágnak a végtelen útnak, az útirányt a pillanatnyi szeszélyeik szerint választva meg. A megtett kilométerekkel számának növekedésével együtt az érzelmek is kezdenek elmélyülni a két fiatal között, a múlt és a várható jövő kilátásai azonban mindkettejüket megakadályozza abban, hogy teljes mértékben átadják magukat a belülről fakadó, egyre erősebb késztetésnek. Camryn fél megfogalmazni a gondolatait, elengedni magát, míg Andrew úgy él, mintha nem lenne számára holnap, habzsolja az életet és az élvezeteket. Mégis van, amiben gátat szab magának, betart egyes maga által meghozott szabályokat.
"A szív mindig győzedelmeskedik az értelem felett. A szív, legyen bár meggondolatlan, öngyilkos hajlamú és mazochista, mindig eléri a célját. Lehet, hogy az agyam jobban tudja, hogy mi a helyes, de szarok rá, mit súg. Semmi mást nem akarok, csak élvezni a pillanatot."
Forrás: pinterest.com
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Camryn és Andrew előbb-utóbb egymásra találnak és segítenek egymásnak a problémák leküzdésében. Választott módszerük nem mondható éppen mindennapinak, nekem ugyan semmi bajom nem volt a stílussal, de többek gyomrát megfeküdték a néhol nem odavalónak tűnő kifejezések. Az út amelyen a közös elhatározásból végig kell haladniuk, rázós és természetesen számos bukkanót rejt még azt követően is, hogy simának tűnik a felülete. Andrew szörnyű titka nem volt éppen olyan nagy titok, könnyen kitalálható bárki számára, aki figyel kicsit a történésekre, mégis azért drukkoltam, hogy ne legyen igaz és a szívem facsarodott bele, amikor mégis bekövetkezett az, amitől tartottam. Együtt nevettem a hőseinkkel, éltem át a kalandjaikat, érzelmeiket és potyogtak a könnyeim, amikor olyan volt a helyzet, hogy megkívánta.
"A véletlen csak alkalmazkodik a sorshoz."
Gyönyörűen felépített, jól megalapozott történet, amely egyszerre hihetetlen és nagyon is hihető, keserédes, érzelmes, megható, nem egyszer szerettem volna magam is Cam vagy Andrew helyében lenni, átélni a kalandjaikat. Egyetlen dolgot sajnáltam, hogy a két utolsó fejezet stílusa és hangulata olyan élesen elüt egymástól. Nem tudom, hogy milyen indíttatásból tette ezt az írónő, de bizony én másként fejeztem volna be, ha nekem adatott volna meg ez a lehetőség. Persze így is összeszorult a szívem az első sorokat olvasva, de aztán tovatűnt ez az érzés és helyette csak némi furcsaságot éreztem. Mindezek ellenére is nagyon tetszett a könyv, a hangulata, egészen az elejétől majdnem a legvégéig. Kár lett volna kihagyni az élményt, amit a regény elolvasása adott. Köszönöm a lehetőséget, SzAngelika! :)

A végére még egy apróság, egy kis kedvcsináló, a The Civil Wars Barton Hollow című dala, amelynek fontos szerep jutott a történetben.




Pontszám: 9 pont
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 465 oldal + ajánlók
Teljes ár: 3.499,-
Fordította: Medgyesi Csilla
Eredeti cím: The Edge of Never
Forrás: kölcsönkért (SzAngelika)

2013. október 20., vasárnap

Hírmorzsák (6.): Ismerkedj meg a halhatatlanok érzéseinek mélységeivel!

A tavalyi év egyik legjobban várt könyvei közé tartozott a számomra Alma Katsu Halhatatlan trilógiájának első kötete. A lapokon kibontakozó történet minden volt, csak éppen nem megszokott és nem sablonos.

Most pedig itt a folytatás, amely 2013. október 24-én, Megtorlás címmel jelenik meg.

Vélemények a könyvről:
„Képtelenség letenni. Csodálatos regény.”
Scott Westerfeld, a Leviatán szerzője

„Hatalmas könyv! És a hatalmas alatt azt értem, hogy minden képzeletet felülmúlóan hatalmas. Mint A skarlát betűt olvasni betépve egy hullámvasúton. Elbűvölő, merész, húsbavágó és szívfacsaró. Alma Katsu regényének gazdag történelmi háttere előtt az örök szerelemről mesél, paranormális lényekről és annak a fájdalomnak a mélységéről, amit a halhatatlanok szíve érez.”
Jamie Ford, a Hotel az Édes és Keserű út sarkán szerzője

A kiadó ajánlása:
A könyvet ajánljuk mindenkinek, aki szereti a komolyabb thrillereket: a történet egy évszázadokon átívelő szerelmi történetet mesél el természetfeletti szereplőkkel, ugyanakkor rendkívül realista ábrázolásban, sötét hangulatban és tapintható feszültséggel. Az első rész sikerének nagyon örültünk, ezért bízunk abban, hogy a második rész megismétli majd azt. A női főszereplő pedig ne tévesszen meg senkit, a könyvet bátran lehet ajánlani férfi olvasóknak is.

Miről is szól ez a rész?
Lanore McIlvrae az a fajta nő, aki bármit megtesz a szerelemért. Ha kell, téglából és kőből emelt fal mögé zárja a férfit, aki szereti.
Nincs más választása, mint eltemetni Adairt, bosszúálló végzetét azért, hogy megmentse Jonathant, akivel az 1800-as évek elején nőtt fel Maine állam egyik aprócska városában. Azt hitte, Adair örök társa lesz majd, de a férfinak más terve volt Lanore-ral. Titokzatos, túlvilági hatalmát felhasználva örök életet adott neki, a nő viszont túl későn tudta meg, hogy milyen árat kell fizetnie az ajándékért. 
Kétszáz évvel azután, hogy Adairt bebörtönzik, Lanore vezekelni próbál a bűneiért. Megválik hosszú évek során összegyűjtött kincseitől, hogy megtisztítsa múltját, és boldog életet élhessen új kedvesével, Luke Findley-vel. Ám ahogy a londoni Viktória és Albert Múzeumban kiállított tárgyait szemléli, hirtelen rá kell eszmélnie, hogy bekövetkezett, amitől kétszáz évig rettegett: Adair megszökött a börtönéből. A férfi újra szabad, és el fog jönni érte. Lanore-nak pedig fogalma sincs arról, hogyan védje meg magát ellene.

Szeretnél beleolvasni a regénybe? Ha igen, akkor ITT megteheted. A könyv első 41 oldala (3 fejezete) várja a kíváncsi érdeklődőket, a folytatásra kiéhezett rajongókat.
Nem olvastad még az első részt, de szívesen megismerkednél az írónő stílusával? Akkor ITT a lehetőség, hogy ezt megtedd, mert az első kötet, a Halhatatlan első 46 oldala, azaz 4 fejezete csak arra vár, hogy elmerülj ebben a különleges, szenvedélyes és sötét történet kezdeteiben.

A könyv adatai:
Szerző: Alma Katsu
Cím: Megtorlás
Fordította: Lakatos Anna
Műfaj: thriller
Borítóár: 3.480,-
Terjedelem: 368 oldal
Kötés: keménytáblás fűzve
Megjelenés: 2013. október 24.

Néhány szó a szerzőről:
Alma Katsu a massachusettsi Concordban nőtt fel, ami saját elmondása szerint a világ legbizarrabb kisvárosa. Az egyetem elvégzését követően az NSA-nél kapott állást, és úgy gondolta, hogy ez élettapasztalatnak jó lesz pár évig, utána pedig majd hódolhat kedvenc szenvedélyének, az írásnak. Végül huszonegy évig maradt a nemzetbiztonsági szolgálatnál, majd további tízet a CIA-nál töltött. A változást végül egészségügyi problémák hozták el: egy időben erős fejfájásai voltak, és miközben orvostól-orvosig járt, figyelemelterelésül írni kezdett, és rájött, hogy már mióta szeretett volna ezzel foglalkozni. A komoly sikereket arató Halhatatlan (The Taker) című első könyvét 2011-ben adták ki, amihez azóta két folytatást is írt: a Megtorlás 2012-ben jelent meg, a The Descent pedig 2014 elején várható.

2013. október 19., szombat

Rachel Vincent: Prey - Préda (Vérmacskák 4.)

Nagyon kedvelem ezt a sorozatot, ezért majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor azt láttam, hogy a könyvfesztiválra megjelent harmadik részt követően a folytatást már a könyvhétre ígérte a kiadó. Sajnos az ígéret csak ígéret maradt és a tényleges megjelenésre a levelek sárgulásáig és hullásáig kellett várni. Akkor viszont gyorsan lecsaptam a vásárlás lehetőségére, amint lehetett nekiláttam az olvasásnak és nagyon hamar végeztem is a regénnyel, szinte habzsoltam az oldalakat.
Mivel ez a kötet egy sorozat negyedik része, ezért óhatatlan, hogy az értékelés ne tartalmazzon az előzményekre vonatkozóan lényeges információkat. A szöveg további részének olvasása tehát csak saját felelősségre. Én szóltam... :)

Faythe tárgyalása véget ért, az ítélet - amelyről mindenki úgy gondolja, hogy lehetett volna lényegesen keményebb is - megszületett. Az enyhe büntetésnek azonban ára volt. A tárgyalás csak fedezékül szolgált a Területi Tanács vezetéséért vívott politikai játszmához, amelynek fő célpontja Faythe apja, azaz a tanács jelenlegi vezetője. A lányát ugyan felmentették a súlyos vád alól, de fel kellett érte áldoznia a legjobb emberét, azaz Marc-ot, aki csak azért lehetett eddig falkatag, mert az alfa így akarta. Marc innentől kezdve kóbornak minősül, kénytelen elhagyni a falka területét, beilleszkedni az emberek világába. Közben Faythe is elfoglalt, mert továbbra is az apja egyik végrehajtójaként dolgozik, próbálja alakváltásra rávenni a fiatal nőstényt, Kacit, valamint segít Manx időközben megszületett kisfia, Des körüli teendőkben. Manx azonban szörnyű bűnöket követett el és ezért vele szemben is tárgyalást kezdeményezett a tanács, amelynek lefolytatására egy másik falka területén kerül sor. A kíséret egyik tagja Faythe is, aki kihasználva a lehetőséget, hogy áthaladnak a szabad területeken, találkozik rég nem látott szerelmével. Útközben azonban kóborok ütnek rajtuk, majd valamivel később Marc eltűnik. Faythe és a falka egyes tagjai korábbi társuk keresésére indulnak, de nem tudják minden figyelmüket a kutatásnak szentelni, mert makacsságának következményeként Kaci állapota egyre romlik, a Területek Tanácsa több indokolatlan követeléssel is jelentkezik az alfánál. A kétségbeesett és egyre reménytelenebb keresés mellett a problémák csak sokasodnak, a falka össztűz alá kerül, az összetartásuknak kemény próbákat kell kiállnia, Faythe minden talpraesettségére és kitartására szükség van ahhoz, hogy a családja és a hozzá közelállók túléljék a kihívásokat.

Az eredeti kép: ITT
Mit lehet még ezek után mondani a történetről, amivel nem árulok el az események szempontjából semmi lényegeset? Őszintén? Nem sok mindent. Azt azonban semmiképpen sem akarom magamban tartani, hogy ez a rész tényleg ütősre sikerült. Amíg az előző köteteket úgy kedveltem, hogy közben tökéletesen tisztában voltam a történet hibáival, most végre feltételek nélkül szerethetem a kezemben tartott könyvet és az abban leírtakat. Ritkán mondok ilyet, de őrülten jó volt olvasni és alig bírtam letenni a kötetet, amikor éppen arra kényszerültem.
A történet valami fergetegesen pörög. Most is kapunk valamennyi falkapolitikát, de már korántsem annyit, mint az előzményekben. Számomra valahogy most könnyebb volt követni a vérmacska gondolkodást és a kibontakozó hatalmi harcokat. A stratégiai helyzetfelismerés nagy előny, ha valaki rendelkezik ilyennel, akkor nagyon fogja élvezni a cselekmények mögött megbúvó rejtett utalásokat. Aki esetleg ennek hiányában lenne vagy nem olyan élesek az ilyen irányú megérzései, következtetései, annak sem kell izgulnia, mert a levezetés és a végső konzekvencia is ott szerepel a szövegben.

Azt kell mondjam, hogy az írónő játszik velünk, az olvasókkal. Ügyesen csavarja mind a szálakat, mind pedig a szíveket, mert bizony ez utóbbit is jó néhányszor kemény megpróbáltatásoknak vetette  alá. Faythe végre valahára úgy viselkedik, ahogy a korosztályának kellene és kezdi levetkőzni a nyafogós, hisztis stílusát, egyre inkább elfogadja helyét a falkában és vállalja a felelősséget, ami egyre inkább az ő vállára nehezedik. No, persze nem minden esetben viselkedik teljesen józanul vagy hibátlanul, még nem tudom, hogy azt a bizonyos botlást, amely a kialakult helyzet miatt következett be, a megbocsátható bűnök közé soroljam-e vagy sem, de az biztos, hogy lesz még következménye. Nagyon tetszett, hogy Faythe végre elhatározta magát Marc mellett és mindent, sőt az elvártnál is többet tesz meg annak érdekében, hogy megtalálja az immár kóbornak minősülő szerelmét. Ellenben nagyon hiányzott Marc, aki a szokásosnál is kevesebbet szerepelt ebben a történetben, bár nem nagyon találni olyan oldalt a könyvben, ahol ne tűnne fel a neve. A fiúk ismételten hatalmasat alakítottak és bár most kevesebb volt a poén, de attól még bőven találhattam jó beszólásokat, pergő párbeszédeket, humoros helyzeteket a komolyabb események közötti rövidke szünetekben. Akcióból és vérre menő bunyókból sem volt hiány. 
"Az észak-amerikai falkák semmivel sem civilizáltabbak, mint a déli szomszédaink! Csak szebb ruhába öltöztettük a barbárságot, eltakartuk az igazságtalanságot, az elnyomást – és a pokolba is, a prostitúciót –, olyan szép szavakkal, mint kötelesség és becsület."
A helyzetet bonyolítja, hogy a Déli középső területek falkájában az igencsak csekély számú számú, termékeny nőstények közül három is megtalálható. Egy falka erejét és fennmaradását a nőstények jelentik. Igencsak sok vezetőnek szúrja a szemét, hogy valahová egynél több jutott ezekből a lényeges szereplőkből. Miután Faythe a kiképzése következményeként meg tudja védeni magát, illetve a falka is kiáll mellette az utolsó leheletéig, ezért a másik két, lényegesen kiszolgáltatottabb macskalány kerül a támadások fókuszába. Manx-ra olyan ítéletet szabtak ki, amely meghatározza egész további életét és bizony eléggé összeszorult a szívem, amikor a  belegondoltam, hogy mennyire kegyetlen dolog volt ezt vele szemben alkalmazni.
Kaci szintén erős védelemre szorul, hiszen makacsságának köszönhetően nem vált alakot és egyre gyengül. Mint minden, ez is támadási felületet jelent, illetve elvonja más dolgoktól a tagok, elsősorban Faythe figyelmét. Ahogy ennek köszönhető az a veszteség is, amelybe olyan mértékben sajdult bele a szívem, hogy azt elmondani nem is lehet.

Rengeteg cselekmény, döntések tömkelege, szerelem és ragaszkodás, érzelmi viharok, összeesküvések, támadások, kutatás, veszteség és remény, szövetségek és ellenségeskedések, valamint a küszöbön álló háború lehetősége. Mindez benne van a regényben és úgy érzem, hogy ez még csak a kezdet. Ha az első három kötetet cselekményes és élvezetes felvezetésnek tekintjük, akkor ez volt az átkötő rész és a bomba majd csak ezután fog robbanni. A falka olyan helyzetbe került, amelyből már csak egy irányba lehet tovább haladni, az pedig eléggé rázósnak néz ki.

Ez a sorozat már most kedvenc és ha megjelenik a következő rész, akkor azt is nagyon gyorsan, a lehető leghamarabb be fogom szerezni és olvasni. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy nem sorakozik a polcomon minden megjelent kötet és ha már ott van, akkor pedig képtelen vagyok elviselni, hogy olvasatlanul heverjen ott. Beteges? Lehet. Ha így van, akkor olyan jó betegnek lenni. Szeretem ezt az állapotot. :) Nagyon gyorsan szeretném a kezemben tartani a folytatást!


Pontszám: 10 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 432 oldal
A mű eredeti címe: Prey
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Teljes ár: 2.999,-/3.999,- (puha borító/keménytáblás)
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok, Rogue - Latrok, Pride - Falka
Folytatás: Shift - Változás, Alpha
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

2013. október 17., csütörtök

Amanda Stevens: A birodalom (Sírkertek királynője 2.)

Szeretem, amikor több műfaj keveredik egy történetben, mert az mindig érdekes helyzeteket teremt, különleges hangulatot eredményez és mindenki megtalálhatja benne azt, ami neki a legszimpatikusabb, ami a legközelebb áll hozzá. Amanda Stevens paranormális romantikus sorozata pont ilyen, vannak benne szellemek, egyéb misztikus elemek, ódon hangulat keveredve a modern kor nyújtotta technikai előnyökkel, romantika, amely csak elmélyíti az átélt élményt, de nem tolakodik nagyon az előtérbe, valamint feszültség, nyomozós szál és rengeteg titok. Ugye, hogy jól hangzik ez a műfajkoktél? Magam is így gondolom. A szerző teljes mértékben meggyőzött a sorozat első kötetével és ezt a részt is nagy élvezettel olvastam.
Amelia mindig betartotta az apja által meghatározott szabályokat, melyek szerint ne vegyen tudomást a holtakról, ne távolodjon el messzire a megszentelt földtől és ne létesítsen kapcsolatot olyan emberrel, akit szellemek kísértenek. De megismerkedett Devlin nyomozóval és pillanatnyi megingásának következményeként ajtót nyitott a szellemek világa felé, visszazárni azonban már nem tudta azt. Nem maradt más választása, mint távol tartania magát a férfitól, aki megkísértette, ez azonban nehezebb, mint elsőre tűnik. Amikor Amelia megnyeri a különleges helyen fekvő Asher Falls település Thorngate nevű temetőjének helyreállítási munkáit, örömmel kezd bele a munkába, mert ez biztosítja számára a nyomozótól való szükséges távolságot is. Az már csak ráadás, hogy a kompon megismerkedik a település nevét is adó és jelentős befolyással bíró Asher család egyik tagjával és a hatalmas családi vagyon lehetséges örökösével, Thane Asher-rel.

A Devlin nyomozó elől való menekülése olyan helyre vezeti Ameliát, amely nagyobb hatással van az életére, mint valaha is eszébe jutott volna. Az intő jelek már a településre való megérkezésekor is jelentkeznek, a későbbiek során pedig tovább sokasodnak. Asher Falls maga a talányosság, az emberek furcsán viselkednek a lánnyal, folyamatosan titkolóznak előtte vagy éppen alig érthető utalásokat tesznek vele kapcsolatban. A közeli hegy különleges érzéseket kelt a temetőrestaurátorban, Thornegate angyalainak arcai pedig furcsán ismerősnek tűnnek a számára. Mindezek mellett a közeli víztározó alatt nyugvó temető szellemei is szokatlan viselkedést produkálnak, de különösen egy visszatérő lélek és az általa keltett nem mindennapi érzések ijesztik meg a lányt. A véletlennek köszönheti, hogy rátalál egy elhagyatott helyen fekvő, de mégis gondosan karban tartott sírra, amelyen név nem, csak egy sokat sejtető szimbólum szerepel. Az események akkor vesznek váratlan fordulatot, amikor a lány egy vacsora alkalmával említést tesz erről a felfedezésről.
"Élve vagy halva, az Asherek mindig hazatérnek."
A Blue Ridge hegység, ahol a történet játszódik
Minden jelen van ebben a történetben, amit az előző részben annyira megkedveltem: a szellemek, a temetők világa, a romantika, a titkok és természetesen némi nyomozás is. Mégis azt kell mondanom, hogy hangulatilag teljesen más élményt kaptam. Ebben a regényben lényegesen kevesebb a nyomozás és több a magánjellegű titok. A dél párás fülledtsége, a mindent betöltő virágillat és az oly jellemző déli mentalitás helyett most a valamivel északabbra, a hegyekben fekvő elzárt település lakóinak hideg számítása kerül előtérbe.

Ami nem változott az a szerző azon adottsága, amellyel lefesti a helyszínt, megragadja a táj jellegzetességeit, az egészet megkoronázza némi titokzatossággal és a könyvhöz szegezi az olvasóját. Jelen esetben a hegy különleges rezgése, a vízzel elárasztott régi temető, a babérerdő, a városkát belengő furcsa hangulat és a múlt titkai határozzák meg az alapokat. Amint kiderül, hogy Amelia nem a véletlennek köszönheti az elnyert munkát, hanem egy nagyon alaposan kidolgozott terv első lépéseként került sor a városba csábítására, egyik titok a másik után bukkan fel. Nehéz eldönteni, hogy ki az, aki minden hátsó gondolat nélkül nyújt segítséget a lánynak és ki az, aki maga is tervnek megfelelően jár el, a bizalmatlanság erősen meghatározza a lassan kibontakozó eseményeket. Mindezek mellett az sem véletlen, hogy a közeli hegy mélyén rejtőző ősi gonosz a lányt szemelte ki magának céljai megvalósításához.
"A legerősebb kötelék a vér és a föld. Mindkettő állandó. A szerelem mulandó."
Az előző kötetben Amelia múltja teljes mértékben homályban maradt, csak annyit tudtunk meg róla, hogy örökbe fogadták és ahhoz a férfihoz hasonlóan, aki felnevelte, látja a szellemeket. A lány születésének körülményei azonban nem csak az olvasó előtt maradtak titokban, a főszereplő maga sem tud többet a származásáról. Asher Falls vízzel körülvett és a hegy által őrzött városkájában Amelia múltjára fény derül, a sok évvel ezelőtti történések megelevenednek, az összefüggések a maguk teljes szépségében és kegyetlenségében feltárulnak, senkivel és semmivel sem törődve a lány után nyúlnak, meghatározzák és befolyásolják minden érintett sorsát és jövőjét.

Mondanám, hogy ez a kötet csak amolyan átvezetés a varázslatos hangulatú, érzelmekkel és feszültséggel telt első rész, illetve a reményeim szerint különlegesen élvezetes befejező kötet között, de nem tudok ilyen kijelentést tenni. A regény akár önmagában is megállná a helyét, annyira különálló az előző résztől és csak Amelia gondolatai, amelyek folyton visszatérnek Devlin nyomozóhoz, utalnak arra, hogy a két kötet egy sorozathoz tartozik. Ha már a szellemekkel kísértett rendőrnél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy nekem bizony hiányzott kissé magába forduló, mégis szenvedélyes karaktere. Amelia ugyan ebben a részben sem marad hódoló nélkül, de bármennyire is szimpatikusnak találtam Thane Asher személyét, nem tudtam elvonatkoztatni attól a meggyőződésemtől, hogy nem ő az, akit az ég társként a lány mellé rendelt. Szerelmi háromszög, ez volt az első gondolatom, amikor Thane felbukkant a restaurátor mellett, de a szerző végül úgy oldotta meg a helyzetet, hogy azzal kivívta minden elismerésem.
"A harag olyan, mint a babona. Tudjuk, hogy nincs értelme, mégis ragaszkodunk hozzá."
Hangulatában ez a rész nem érintett meg olyan mélyen, mint az előző kötet, de ettől függetlenül nagyon élveztem a regény cselekményeit, összetett utalásait, mert fontos és lényeges információkra derült fény, a történések is kellőképpen feszültséggel teltek és titkokkal, misztikummal tűzdeltek voltak. Amelia akaratán kívül kerül az események középpontjába és úgy tűnik, hogy mindenkinek van vele kapcsolatban valamilyen terve.

Olyan sok érzés és gondolat kering még bennem a könyvvel kapcsolatban, de ezeket visszatartom, mert nem szeretnék olyat elárulni, amely bármilyen mértékben is csökkentené a könyv által nyújtott élményt. Az teljességgel biztos, hogy a regény már az elején beszippantott, végig fenntartotta az érdeklődésem, olyan meglepetésekkel és összefüggésekkel szolgált, amelyek teljesen megdöbbentettek, ugyanakkor az események ismeretében logikusnak is tűntek és bár a történet ebben az esetben is kerek egésznek tűnik, sok kérdést megválaszolt, de egyúttal azt is elérte, hogy hatalmas várakozással töltsön el a folytatás megjelenése.

További érdekességek az írónő honlapján: http://amandastevens.com/

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.


Pontszám: 8 pont
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 376 oldal
Teljes ár: 3.490,-
A mű eredeti címe: The Kingdom
Előzmény: The Abandoned (novella e-book formátumban), Örök kísértés
Folytatás: A próféta
Sorozat: Sírkertek királynője trilógia
Forrás: magánkönyvtár

2013. október 15., kedd

Tiffany Reisz: A herceg (Eredendő bűnösök 3.)

Előbb A szirén volt az, ami rabul ejtett. Valamilyen szinten kielégítette, ugyanakkor tovább is szította a kíváncsiságomat, fellibbentette egy olyan világról a fátylat, amit továbbra is csak messziről figyelek majd, mert nem érzem magamban a bátorságot arra, hogy részt is vegyek benne. Ugyanakkor tudom, hogy a stílus, amivel mindez tálalásra került, már soha nem fog szabadjára ereszteni és magam sem akarok szabadulni tőle. Mi ez, ha nem kölcsönös megegyezésen alapuló játék?
Majd következett Az angyal, ahol a korábbi kötetben éppen csak felszínesen, utalás szintjén érintett jelenetek, jellegzetességek erősebbé váltak, a titkokat eddig bimbóként magukban rejtő karakterek egyszer csak szirmot bontottak és múltjuk, motivációjuk egy része feltárult az olvasó előtt, mintegy mélyebbre rántva a kíváncsiskodót ebbe a világba. A mélység egyben olyan történéseket és következményeket jelentett, amely nem minden esetben volt a kedvemre való, ugyanakkor erős meggyőződésem, hogy az írónő nem csak a szereplőit, de az olvasóit is kiképzésnek veti alá és az egyre összetettebb történettel egyre több minden kerül leleplezésre, mégis egyre könnyebben fogadom el azt, amitől az elején még a világból is kiszaladtam volna. Mondom, kiképzés ez a javából. Aztán jött A herceg, a kiképzés folytatódott, még mélyebbre merültünk a sötétségben és én teljesen elvesztem...
Értékelés: 10/10
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 464 oldal
Fordította: Márton Andrea
Borító ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: The Prince
Sorozat: Eredendő bűnösök
Előzmény:
1.) A szirén
2.) Az angyal
Folytatás:
4.) Az úrnő
5.) A szent
6.) The King
7.) The Virgin
Műfaj: erotika
Az előző kötet eseményei ott értek vége, hogy Norát ismét meglepetés várta a Fehér szobában, ennek a könyvnek a története pedig ugyanitt kezdődik. Nora tehát Soren engedélyével és jóváhagyásával találkozik Wesleyvel és útra kel Kentucky felé, természetesen a fiú társaságában. Az otthon maradt Soren és Kingsley pedig azoknak a rejtélyeknek és fenyegetéseknek ered a nyomába, amelyek a múltból nyúltak utánuk. Egy ellopott akta, egy postán érkezett kép és egy felgyújtott ágy. Mindegyik olyan jel, amely a múltra irányítja a figyelmet. Amíg Soren és Kingsley a régi időket eleveníti fel, hogy megoldja a jelen rejtélyét, addig Nora és Wesley az aktuális, leginkább a kettőjük kapcsolatát érintő problémákkal kénytelen foglalkozni.

Egyszerűen elvarázsolt ez a regény, mert bár az előző részek folytatása és vitathatatlanul továbbviszi a fő történetszálat, de alapvetően mégis más, mint a megelőző kötetek. Imádtam azt a tagozódást, amely a könyv szerkezetét adta: egy fejezet az északon játszódó múltbeli történésekből, egy fejezet a jelenkori északi eseményekből és egy fejezet a déli területek jelenkorából. Most már látszik, amit az előző kötetekben még csak sejteni lehetett, azaz hogy az írónő nem hirtelen ötletektől vezérelve, hanem nagyon is előre eltervezetten és logikusan felépítve vezeti a cselekményt. Egyes szálakat elvarr, másokat éppen, hogy kibont és olyan formában tálalja azt az olvasó elé, hogy a könyvet egyszerűen nem lehet félrerakni, végig kell olvasni. Amikor pedig vége? Bizony magam is nyújtottam a kezem a következő kötet felé, de hát az még nincs.

Karakterek. Ez az, amiben a szerző nagyon erős és gyakorlatilag erre épül az erős sorozat. A különleges, egyedi és egymástól oly különböző személyekre, jellemekre. Miközben lassan feltárul egy-egy szereplő múltja és jelleme kialakulásának története, a kötetek között végigível egy fő eseményszál és a kettő olyan gyönyörűen és egymást tökéletesen kiegészítve fonódik össze, hogy azt csak mesteri kivitelezésnek lehet nevezni.


Kingsley: A korábbi kötetekben ő volt az, akiről a legkevesebb dolog derült ki. Persze időnként néhány információt össze lehetett mazsolázni a jelleméről és a múltjáról, de alapvetően nem sikerült sem megismernem, sem közel kerülnöm hozzá. Csupán mellékszereplőnek gondoltam, aki Soren mellett nem igazán rúghat labdába, bármennyire is úgy került eddig bemutatásra, hogy ő az alvilág egyik ura. Soha nem bizonyították be még ennyire erősen, hogy tévedtem. Méghozzá olyan hatalmasat, hogy csak kapartam össze az államat a földről. És én még azt hittem, hogy ennek a résznek Wesley lesz a főszereplője. Részben ő is, de azért Kingsley és Soren legalább olyan fontos helyet foglalnak le maguknak az oldalak számából és az eseményekből, talán még többet is. Kingsley az árnyékból előlépett a fénybe és elrabolta a szívemet könnyed és mégis ragaszkodó stílusával, különleges vágyaival és érzéseivel.
"Mert ha közel kerülsz Sorenhez, a tűzön gyalogolsz át, üvegcserepeken lépkedsz, áthaladsz a poklon."
Soren: Továbbra is szeretném azt hangoztatni, hogy nem kedvelem, hogy a szadizmusa egyszerűen elrettent, de minden egyes nem kedvelt tulajdonsága ellenére is egyre inkább a bűvkörébe kerülök. Értékelem minden igyekezetét, minden vívódását, amelyet a nem mindennapi vágyai kordában tartása érdekében tesz, egyre jobban átérzem a helyzetét és egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nála különösen fontos a nézőpont kérdése, amelynek a hatására az alapvetően negatív tettek egyszerre csak pozitívumként kerülnek elő. Nem, még nem sikerült megnyernie magának, de nélküle ez a regény fakó és egysíkú lenne, elveszne a varázsa.
"Bárki, aki ismeri, szereti. És ha nem szereti, akkor nem ismeri."
Wesley: Repesve vártam ezt a kötetet és benne az ártatlan, de mégis határozott jellemű fiatal fiú visszatérését. Ő volt az, akinek a szereplését meghatározónak tartottam a regény szempontjából és aki a sors furcsa fintorának (és az írónő tehetségének) köszönhetően mégis háttérbe szorul a két másik szereplő mögött. Természetesen élveztem Wesley és Nora jelenkori problémáit és azok megoldását, örömmel merültem el a vagyonos fiú mindennapi (vagy éppen nem mindennapi) életében, érzelmeiben, határozottan jól is szórakoztam közben, de végül nem ő volt az, akinek ebben a kötetben a szívemet is odaadtam volna, hanem a kegyetlen és megrázó, ugyanakkor érzelmekkel telített jelenetek koronázatlan királyai, Kingsley és Soren.
"Azt kívánta, hogy a világ matematikája bárcsak olyan lenne, mint a szívé – hogy az, hogy a szerelme és a gyűlölete éppen egyforma mértékű, azt jelentené, hogy semmit nem érez, nem pedig azt, hogy az érzései kétszeresére nőnek."
Nora: Mindenhol ott van. Kikerülhetetlen. A történet minden főszereplője róla beszél, életük és minden tettük alapvető meghatározója, mégsem ő az, aki ebben a részben a rivaldafényben áll. A háttérben hozzá fut össze minden szál, szereplése kimondottan fontos, de a személye csak átvitt értelemben jelenti a regény főszereplőjéét. Még. Mert sejtéseim szerint a következő kötetben ez is változni fog. A helyzete nem egyszerű, de laza humora, merészsége és zabolátlan természete átsegítette mindenen, amivel eddig szembe került. Ha kell, akkor vad leányzó, ha kell, akkor tüzes nő, ha szükséges, akkor tapasztalt tanító vagy éppen bölcs öregasszony. Mindezek ellenére nem tökéletes és az érzelmei folyamatosan felülkerekednek a logika által diktált szabályokon. Ellentmondásos személyiség, de így kedvelem.

Érzelmek. Meghatározói a történetnek, a hátukra vesznek és mondanám, hogy a könyv végéig nem engednek el, de úgy érzem, hogy még utána sem. Erotika. A műfaj, amiről sokan és nagyon sokfélét gondolnak, de semmit nem tudnak, amíg ez a történetfüzér a kezükbe nem kerül. Ezzel magam is így voltam. Igen, van szex a könyvben, nem is kevés, de a stílus, a karakterek miatt minden részletesen leírt, sok esetben könyörtelen aktus, vagy éppen sejtelmesen tálalt, az olvasó képzeletére bízott együttlét a háttérbe szorul és a cselekmények természetes velejárójává válik. A lényeg akkor is az, ami a lélekben és a szívben lejátszódik, minden más csak szükséges következmény és természetes reakció.

Félelem. A lelkem mélyén tartottam ettől a sorozattól, mert olyan dolgokat sejtettem (okkal) a történések mögött, amelyekkel kapcsolatban ugyan tombolt bennem a kíváncsiság, de ezt a világot nagyon távolinak éreztem magamtól, és a kiváltott reakciók legtöbbje sem volt éppen pozitív. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, mondják, és igazat kell adnom, mert azok a helyzetek, amelyek a sorozat elején még megráztak, elborzasztottak vagy éppen ellenérzést váltottak ki belőlem, most már semmiségnek tűnnek. Az írónő elképesztő technikájú kiképzése meghozta az eredményét, mert a korábban kegyetlennek tűnő jelenetek sem tudnak eltántorítani attól, hogy élvezzem és folytassam ezt a sorozatot. Imádom, és alig várom, hogy a következő részt is a kezemben tarthassam.



 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons