Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. május 31., csütörtök

Kristin Cashore: Fire - Zsarát

Pár nappal ezelőtt olvastam A garaboncot, a trilógia első kötetét. Egy kedves molyocskának köszönhetően a második rész is a polcomon sorakozott és várta az olvasást. Szorított a "határidő" is, mert szerettem volna visszaadni neki a megbeszélt találkozónkon. A garabonc, ha nem is voltam vele tökéletesen elégedett, de tetszett. Sikerült végig fenntartania az érdeklődésemet. Kíváncsivá tett a folytatásra is. Arról nem is beszélve, hogy ez a könyv is azon kötetek közé tartozik, amelyeknek a borítója annyira gyönyörű, hogy a hatása alá kerültem és mindenképp el akartam olvasni. Szóval több indokból is amellett szólt, hogy ragadjam meg a kötetet és merüljek el a történetben.
Miről szól ez a rész? Völgyeföldén járunk, amely Hegyvízföldével határos. Az országban háború előtti feszült hangulat uralkodik. A király és az ellenségei is gyűjtik a csapatokat, szövetségek köttetnek és bomlanak fel. Zsarát az ország északi részén lakik. Ő egy különleges lény, egy ember-szörny. Szépsége elvakítja és megigézi az embereket, ugyanakkor uralni is tudja az elméjüket. Furcsa emberek tűnnek fel a birtok körül, majd később máshol is, amelyek aggodalomra adnak okot. A királyi család ezért is kéri Zsarát segítségét, hogy az elméjét bevetve segítsen elkerülni a háborút vagy felkészülni rá. A királyt megigézi Zsarát, míg a testvére, Brigan gyűlölettel tekint rá.

Kezdem a pozitív benyomásaimmal. Gyönyörű a könyv borítója. A történetben szerencsére nem a romantika a fő esemény, hanem van mögötte valamennyi cselekmény is. Értem ez alatt azt, hogy nem szerepel minden oldalon az így szeretlek, úgy szeretlek. Zsarát és Brigan érzései fokozatosan alakulnak ki és szerelmük, érzelmeik nem ölik meg a cselekményt. A történet fő cselekmény szála lekötött, szívesen olvastam. A pozitív élményem ezzel ki is merült.
Most következzenek a negatív gondolataim. Azzal tisztában voltam, hogy ebben a kötetben más szereplők lesznek, de lényegesen más helyszínre és nagyon eltérő időpontra azért nem számítottam. Megdöbbentem, hogy a történet nem folytatása A garaboncnak, hanem az előzménye, ugyanis 30 évvel korábban vagyunk, mint az előző kötetben. Már jócskán benne jártam a történetben, amikor még mindig nem tudtam összekapcsolni az eseményeket (a prológuson kívül) az előző kötet cselekményeivel és szereplőivel. A könyv kb. 60%-a tájékán felbukkant az a bizonyos kapcsolódási pont, hogy pár tíz oldal követően el is tűnjön újra.
Olyan embernek tartom magam, akinek van fantáziája és nagyon sok mindent elvisel. Egyet nem tudok elviselni, ez pedig a logikátlanság. Attól, hogy egy könyv vagy történet a fiatalabb korosztálynak szól, még nem kell logikátlannak lennie. Szerintem. Viszont ebben a könyvben ezt a szörny dolgot nem igazán tudtam hova tenni. Olyan mintha csak kipattant volna az írónő fejéből és ennyi. Semmi magyarázat vagy ismertetés, hogy miért is alakulhatott ez így vagy mi korlátozza ezeket a lényeket csak erre a királyságra. Miért nem tűnnek fel máshol? Egy hegység medvének, farkasnak nem akadály. Azt még elhiszem, hogy ragadozók és lehetnek köztük madarak, emlősök és emberek is. De a rovarszörnyek (főleg a szúnyogszörny) és a kagylószörny nagyon kiverte nálam a biztosítékot. A másik dolog, ami kifjezetten idegesített az Zsarát ciklusa és annak folyamatos emlegetése. Ha az volt az írónő célja, hogy a fiatalabb korosztályt tájékoztassa a női nemi ciklus működéséről, akkor ez sikerült. Kb. 20 oldalanként egy vérzés emlegetése erre pont megfelelő. Ha viszont tényleg a fiatalabb korosztálynak szánta a könyvet, akkor túlzás a mindenki mindenkivel összefekszik és mindenkinek felelőtlenül gyereket csinálunk stílus. Még egy dolog dühített fel nagyon: a hegyek, amelyeken csak úgy keresztül lehet esni egyik országból a másikba. Mindkét irányban. Puff neked gravitáció és egyéb fizikai törvények. Sutba veletek. A többi apróságról, időzavarokról, hisztizésről és logikátlan dologról már nem is beszélnék, mert eltörpülnek a korábban említett témák mellett.
Többször feldühített a könyv. Nem értettem, hogy miért lett ez egy trilógia középső darabja. A véleményem az, hogy meg kellett lovagolni A garabonc sikerét és ez a képtelenség jutott az írónő eszébe. Olyan érzésem volt a történet olvasása közben, mintha két különböző ember írta volna a két könyvet úgy, hogy az egyik csak elbeszélés alapján ismeri a másik regény cselekményének történetét.
Kifejezetten örülök neki, hogy nem csábított el annyira a borító, hogy meg is vegyem a könyvet, mert most még mérgesebb lennék, mint vagyok.
Lehet, hogy a harmadik résznek még adok egy esélyt. De csak azért mert tudom, hogy abban Keserkék lesz a főszereplő. Mielőtt kézbeveszem a könyvet, jó pár értékelést el fogok olvasni. Ez most eléggé megviselt.



Pontszám: 5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 488 oldal
A mű eredeti címe: Fire
Sorozat: Hét királyság trilógia
Előzmény: Graceling - A garabonc
Folytatás: Bitterblue
Forrás: Molytól kölcsönbe (@Szirmocska)


2012. május 30., szerda

Akcióvadász (2012/22. hét)


Hihetetlen akció:

Elindul a Könyvmolyképző Kiadó webboltja, ez alkalomból hatalmas nyitási akcióra kerül sor.
A facebookon meghirdetett akció szövege:
"Jó könyvből kitűnő!
Egyszeri nyitási akció.
5 napig 50% kedvezmény
a Könyvmolyképző most nyíló webes márkaboltjában
www.konyvmolykepzo.hu
A kedvezmény minden készleten lévő kötetre érvényes.
Ez a csoda 5 napig tart. Mondd el a barátaidnak is!
Nyitás június 2.-án
Ne maradj le!"

Néhány tudnivaló:
A könyvhéten megjelenő könyvekre csak 15% kedvezmény vehető igénybe.
Szállítás: PickPack Pont vagy GLS futár
Igénybevehető a tavalyi online kupon, de ezzel az 50%-os kedvezménnyel nem vonható össze.



Rövid idejű akciók:



Hosszabb időtartamú akciók:

 




  • Gyerekkönyvek akcióban
    • hely: libri.hu
    • kedvezmény: 30-60%
    • időtartam: 2012. május 1-31.
    • megjegyzés: Úgy gondolom, hogy Naomi Novik Temeraire ciklusának konyveit és az Imádott Jenna Fox-ot elég nehéz gyerekkönyvnek nevezni, de akciónak kihagyhatatlan.

  • Kossuth Kiadó
    • hely: libri.hu
    • téma: útikönyvek, albumok
    • kedvezmény: 30-50%
    • időtartam: 2012. május 1-31.



2012. május 29., kedd

Benina: Megsebzett szabadság (Farkasok nemzetsége 1.)

Megint tartozom egy vallomással: Beninától még nem olvastam semmit. Pedig már egy ideje a várólistámon szerepelnek a boszorkányos sorozatának kötetei, de hozzájutni még egyikhez sem jutottam. Pontosan ezért is csaptam le rögtön a lehetőségre, amikor a Könyvmolyképző Kiadó felkínálta az írónő új, a kalandozások korában játszódó sorozat első kötetének az előolvasási lehetőségét. Már maga a korszak is csodálatos. Nem olyan régen olvastam egy másik magyar szerző (Szélesi Sándor) ősmagyar fantasy trilógiájának (Legendák földjén) két kötetét. Mindenképpen kíváncsi voltam tehát arra, hogy milyen lehet ez a némileg hasonló körülmények között játszódó cselekmény, sikerül-e megjeleníteni azt a magyar mentalitást, eszmerendszert, amelyet erre a korszakra jellemzőnek képzeltem el magamban.
Kalandozó magyarok egy csoportja megtámad egy bajor falut. A támadást Balmaz vezeti. Beveszik a falu egyetlen várát is. Zsákmányként az értékek mellett két nőt is magukkal visznek rabszolgának. Egyikük Flavia, a vár úrnője, a másik a szolgálója, Gara. A támadás azonban engedély nélkül történt. A szállást elérve Daval, a nemzetség vezetője kérdőre vonja Balmazt a támadás miatt, aki a két nő közül csak az egyiket tarthatja meg. Daval maga mellé veszi Flaviát. Daval apja, Vazul a támadás során súlyosan megsebesült, Flavia sebesítette meg. A távol lévő táltos helyett Flavia foglalkozik Vazul megmentésével. Flavia minden lehetőséget kihasznál a szökésre, nem akar a barbár magyarok rabszolgája lenni. Daval természetesen nem hagyja elszökni a lányt, aki egy idő után már nem is akar. A bonyodalmaknak ezzel azonban nincs vége, mert Flavia múltja miatt újabb problémák merülnek fel. Természetesen mindez akkor történik, amikor már minden a helyére került és mindenki boldog a jelenlegi helyzetével.
A történet eléggé olvasmányos, cselekménye képes végig fenntartani az érdeklődést. A lapokon feltáruló világot - néhány kivételtől eltekintve - elég hihetőnek és korhűnek találtam. A cselekmények is igazodtak a kor hangulatához és lehetőségeihez. A magyar életmód filmszerűen elevenedett meg előttem olvasás közben és könnyen bele tudtam élni magam a történetbe.
Daval és családja igazán szimpatikus szereplők. A hölgyek közül nekem Gara sokkal szimpatikusabb volt, mint Flavia. Gara erős és egyenes jelleme, határozottsága sokkal közelebb állt hozzám, mint Flavia kisasszonyos, néhol furcsa viselkedése. Flavia fejlődése viszont mindenképp említésre méltó.  Meg kell említenem Gyöngyvért is, aki bár mellékszereplő, de nagyon szimpatikusnak találtam. Róla szívesen olvasnék még. Daval igazi magyar vezér. Nem lehet nem kedvelni. Igazi férfi. Magyar férfi. Azt ugyan nem értettem, hogy miért nem dongtak körülötte nemzetségének asszonyai, lányai. Igazán el tudtam volna még képzelni pár tüzes magyar menyecskét Flavia ellenlábasaként.
Daval testvérei is igazán jól sikerült karakterek. Ahogy sorra feltüntek a könyvben már tudtam, hogy miért is lesz ebből a történetből több részes sorozat. Ilyen szép szál legényeket nem lehet agglegény életmódra kötelezni. Mindegyik megérdemli a maga mátkáját. :) (Azt már tudom és el is árulom, hogy a következő kötetben Zomborral találkozhat majd az olvasó.)

A magyar nép lovas nemzet. Én meg lóbolond vagyok. :) Nem is maradhat ki az értékelésemből Daval gyönyörű lova, Vihar. Imádtam azokat az oldalakat olvasni, amelyen Vihar is feltűnt. Okos és szépséges. A másik állatszereplő, akit nem lehet említés nékül hagyni, Zen, Daval sólyma. Csodálatos, hűséges és értelmes állat. Ilyen állatok valók egy igazi magyar vezérhez. :)
Még egy dolgot meg kell mindenképpen említenem: a könyvet Benina rajzai díszítik. A borítónál is az Ő rajzait használták fel. Azt kell mondjam, hogy eltátottam a számat rendesen, mert nagyon szépek, karakteresek és részletgazdagok ezek a rajzok. Egyszóval gyönyörűek.
Bár a történet tetszett, de pár dolgot nem tudok szó nélkül hagyni. Nem vagyok a kor szakavatott ismerője, de még nekem is feltűnt pár, eléggé idegesítő és bosszantó dolog. Az egyik, hogy kalandozó magyarjaink gulyást ettek vacsorára. Csak remélni merem, hogy ez nem a ma is ismert gulyást akarta jelenteni, mert ugye mind a paprika, mind a burgonya csak évszázadokkal később kerül kapcsolatba Európával. Furcsának találtam azt is, hogy a szereplők leginkább sört és bort ittak és egy szó említés sem történik a kumiszról, amely mint tudjuk egyik fő itala volt magyar őseinknek. A történet szempontjából persze ezek nem igazán lényeges momentumok, ez csak az én kukacoskodó természetem nem hagyhatta szó nélkül. Titkon azért remélem, hogy a következő kötetekben nem bukkannak fel ugyanezek a hibák. Kiegészíteném még azzal, hogy nekem kicsit sok volt az érzelem és keveseltem az igazi cselekményt. Aztán eszembe jutott, hogy ez elsősorban romantikus és csak másodsorban történelmi regény. Tehát az érzelmek mennyisége jogos és teljesen helyénvaló a könyvben.
Összességében nézve megállapítom, hogy  egy jó könyvet olvashattam.  A korszak varázsa és a karakterek odaszegeztek a könyv mellé. Beninának sikerült egy olyan korszakot kiválasztania a magyar történelemből, amely érdekes, eléggé szabad kezet ad a cselekmények szempontjából és egyedi, különleges karakterek mozgatását teszi lehetővé. Vazul fiai sok női szivet fognak megdobogtatni, abban biztos vagyok. Viharszürke tekintetük után sok magyar olvasó fog sóhajtozni.
Kifejezetten ajánlom a könyvet a történelmi romantikus történetek kedvelőinek. Biztos vagyok benne, hogy maradéktalanul elégedettek lesznek a történésekkel.


A könyv a 83. Ünnepi Könyvhétre (2012. június 7-11.) jelenik meg.


A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak!

Pontszám: 8
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 344 oldal
Sorozat: Farkasok nemzetsége
Folytatás: Megkínzott szabadság
Forrás: recenziós példány a kiadótól, e-book

2012. május 28., hétfő

Megidézve (8.)

Az előző héten az andalgó párokat emlegettem és a szerelemhez kapcsolódó idézeteket kerestem elő. Maradjunk továbbra is a párkapcsolatoknál. Hiszen még mindig májust írunk. :)
Nemrég olvastam egy olyan könyvet, amely teljes egészében a párkapcsolatról, annak fokozatairól, a másik félhez való viszonyról szól. Csodálatosan festette meg a párkapcsolat buktatóit és pár tagjainak boldogulását, a leskelődő veszélyeket. Sok okos gondolatot is tartalmazott a könyv. Kettőt választottam ki most ezek közül.



"Nem létezik jó feleség vagy jó férj. Csak olyanok, akik kivárják , míg eljön az idejük."

(Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan)



"Egy házasság bizalmas dolog. Saját, vad törvényei, titkos történetei és barbárságai vannak, és ami a házastársak között folyik, az a kívülállók számára érthetetlen."

(Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan)




A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

2012. május 27., vasárnap

Julie Kagawa: The Iron King - Vaskirály (Vastündérek 1.)

Ez a kiadvány is azon kötetek egyike, amelyekkel már szemezgetek egy ideje, hogy olvasni kellene. Igaz, hogy volt bennem némi bizonytalanság, hogy megjelent-e már vagy sem, mert többektől olvastam már értékelést, de megvenni még sehol nem lehetett a könyvet. Most már a titkot is tudom, hogy miért van így. Elárulom Nektek. A Könyvmolyképző Kiadó hazánkban egyedülálló módon ARC, azaz ellenőrzés nélküli, előzetes olvasópéldányokat készített a könyvhöz. Ezeket a példányokat lehet előolvasni, véleményezni. Én is egy ilyet olvastam. A könyv a Vörös Pöttyös sorozat részeként,  a 83. Ünnepi Könyvhétre (2012. június 7-11.) fog megjelenni.

A könyv fülszövege így hangzik: Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.
A fülszöveg miatt vonzott is ez a könyv, meg nem is. Vonzott, mert tündérekről szólt és féltem is tőle, mert a főszereplő ebben az esetben is csak 16 éves. Ez egy ízig-vérig YA regény. Én pedig már csalódtam jó néhányban (így érthető a tartózkodásom), de mégsem tudok ellenállni a műfajnak. Mi is lett a véleményem erről a könyvről? Na nézzük...
A történet eleje az emberi világban kezdődik, majd átkerülünk a tündérek világába, amikor Meghan elindul, hogy megkeresse az öccsét. A világ egyediségével akadtak problémáim. Főleg az elején. Olyan volt, mintha a Narnia krónikái (szekrényből nyílik az ajtó a másik világba), az Alice Csodaországban (Kacor, a macska), a Végtelen történet (a tündérek országa is fogy az emberi fantázia csökkenésével) és a Szentivánéji álom (Oberon, Titánis, Puch/Robin pajtás) és még jó pár történet lényege, helyszíne, szereplője keveredett volna össze. Mérges is voltam, hogy megint kifogtam egy egyediség nélküli könyvet. Most már csak az kellett volna, hogy csöpögős legyen az egész és akkor végem van. Ahogy haladt előre a történet a rosszérzésem elmúlt, mert Sohasohaország és a lényeges szereplők eléggé egyedinek bizonyultak ahhoz, hogy olvasni akarjam a történetet. Határozottan tetszett, hogy a tündérek nem gyengécske és jólelkű lények, hanem erősek, hatalmasak, számítóak, halálosak és gyönyörűek.
Egy YA regénybe szerelmi háromszög is kell. Ebben a kötetben is van. Azonban ez sem a szokványosra sikerült. Puch és Ash mindketten tündérek. De az egyik a Nyári Udvar tagja, a másik a Téli Udvar hercege. Puch az örök bolondos, Ash pedig a fagyos és érinthetetlen. Az egyikük arra tett fel hosszú éveket az életéből, hogy védje a lányt, a másik meg akarja ölni. A két fiú ráadásul már korábbról ismeri egymást és van közös múltjuk. A regény nem tartalmaz igazi meglepetést a szerelmi háromszög megoldásának szempontjából, mert már az elején gyanítani lehet a végeredményt. Mindkét fiú személyiségében van szeretni és elítélni való, de aki engem megfogott az Ash volt. Kifejezetten tetszett az is, hogy nincs a történetben csöpögős érzelgősség. Van persze némi borzongás, meg elcsattan egy csók is, de nincsenek oldalakon keresztül tartó lelkizések.
Bár a YA regények nem igazán erről híresek, de ebben a könyvben van karakterfejlődés. Meghan az elején még nagyon idegesített, de sok kaland és döntés eredményeképpen olyan fiatal hölgy lett belőle, akiben van büszkeség, érzés, értelem és nem bújik ki a felelősség alól sem. Ash karakterét már említettem futólag. Ő a hideg, a megközelíthetetlen, a titokzatos Téli herceg. Mégis szimpatikusnak találtam. A végére pedig az ő hidegsége is enged valamennyit.
A kalandok sokasága nem hagyta, hogy a figyelmem elkalandozzon. Egyik eseményből a másikba csöppentem a főszereplőkkel együtt. A tündéri praktikák, cselszövések mindenütt ott voltak. Élvezettel olvastam az egészet. Kacort eddig nem sokat emlegettem, pedig nagyon jellegzetes figurája a könyvnek. Nélküle ez a történet korántsem az lenne, amilyen most. A viselkedése, a pimaszsága, a humora. Egyedülálló. Már az első mondatától kezdve imádtam és ez ki is tartott a történet legvégéig. A könyvben hemzsegnek a különféle fantasy lények. Találkozhatunk az angolszász mondavilág minden jellegzetes lényével (Vörös sipkások, manók, koboldok, stb.), illetve sellőkkel, ogrékkal, trollokkal, sárkányokkal és még rengeteg különleges élőlénnyel.

Összefoglalásképpen mit is mondhatnék? Az elején nagyon rossz érzéseim voltak, de ez elmúlt. A tündérek világa megragadott és nem engedett el. Olyan gyönyörű mese kerekedett az elején még nagyon gyengécskének induló történetből, amelyet el sem tudtam képzelni. Bár a történet leginkább a fiatalabb korosztálynak szól, de én határozottan élveztem. Nem csöpögős, nem túl érzelgős, inkább cselekménydús történet. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy van folytatása is. Nem is egy, hanem már három kötet és két novella, mindegyik csodálatos borítóval. Remélem, hogy hamar megjelennek azok is magyarul, mert nagyon szeretném olvasni mindegyiket. Olvassátok Ti is és a tündérek gyönyörűséges és kegyetlen, fondorlatos világa el fog varázsolni!


A könyv a 83. Ünnepi Könyvhétre (2012. június 7-11.) jelenik meg.



A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak!



Pontszám: 8
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 372 oldal
A mű eredeti címe: The Iron King
Sorozat: Vastündérek
Folytatás: The Iron Daughter- Vashercegnő, The Iron Queen, The Iron Knight
Forrás: ARC, recenziós példány a kiadótól

Interjú Gaura Ágnes írónővel

Nem olyan régen olvastam Gaura Ágnes Vámpírok múzsája című könyvét. Mondhatni felfaltam két nap alatt. Kifejezetten tetszett a stílusa. Végre egy olyan vámpíros könyvet vehettem a kezembe, amelyben magyar neve volt a szereplőknek, hazai környezetben játszódott. Bori figurája fantasztikus volt. Attilát pedig egyszerűen imádtam. Örülök, hogy végre a magyar szerzőtől is olvashattam izgalmas, egyedi és igényes, felnőtteknek szóló vámpíros sztorit.
Blogbejegyzésemben bővebben is kifejtettem a véleményem, amely itt olvasható. A történet azonban folyamatosan ott motoszkált a fejemben. Sok mindenre kíváncsi voltam, tele voltam kérdésekkel, amelyeket csak a szerző válaszolhatott meg. Megkerestem a kiadót, aki tolmácsolta kérésemet az írónőnek. Az előzményekhez annyit tennék hozzá, hogy eddig még senkivel nem készítettem interjút, de annyira foglalkoztattak ezek a kérdések, hogy még a félelmem és a tapasztalatlanságom sem tarthatott vissza.  Hamar megnyugodtam, mert Gaura Ágnes kedvesen és sziporkázóan egyedi stílussal válaszolt a kérdéseimre. Fogadjátok szeretettel ezt az interjút.


Shanara: A vámpíros téma elég elterjedt mostanság. Jelentett ez valamilyen motivációt a témaválasztásban, vagy egyébként is kedveli ezt a műfajt?
Gaura Ágnes: Ha nem élné reneszánszát a vámpír téma, nyilván nem futottam volna bele a Buffy tévésorozatba, és akkor valószínűleg nem is nagyon fogtam volna a kezembe vámpíros történeteket. A vámpírregények sikere természetesen motivált – szerettem volna kiadható szöveget írni, és érzékeltem egy űrt az egyébként telítettnek tűnő vámpíros piacon, mégpedig a „nemzeti” vámpírirodalom terén. A vámpírregény zsánere óriási szabadságot biztosít: egyrészt úgy alakítom a világot, ahogy nekem tetszik, másrészt pedig a vámpírok „időt álló” karakterek, vagyis tökéletes szereplői egy olyan történetnek, ahol összeérhet a jelen és a múlt. Régi vágyam volt, hogy olyan szórakoztató irodalmat írjak, amiben egyesülhetnek hobbijaim: az egyiptológia, az irodalomtörténet, a mitológia, valamint a kortárs populáris irodalom. A vámpírok karóra kapóra jöttek.

S: Amikor 1 évvel ezelőtt sikerült a Fantasztikus Kéziratok Éjszakáján helyezést elérni, amelyhez egyébként őszintén gratulálok, akkor már készen volt a teljes regény vagy csak egy részletével jelentkezett a pályázatra?
GÁ: A már akkor kész második kötet első fejezetét küldtem be. Az első kötet elejét lassúnak éreztem „versenyműnek”, viszont egy könyv közepéből-végéből nem szerencsés részletet mutatni, hiszen az olvasók nem ismerik a szereplőket és a szituációt. Ezért döntöttem a második rész első fejezete mellett -- a szöveg bevezet egy új történetbe, ugyanakkor némiképp áttekintést is ad az előzményekből, így a célnak tökéletesen megfelelt.

S:  Mikor tudta meg, hogy kiadják a könyvet? Mi volt az első reakciója?
GÁ: Az SFmag által meghirdetett Fantasztikus Kéziratok Éjszakáján elért helyezésem díja az volt, hogy a zsűri beajánlott a Delta Vision Kiadóhoz. Innentől kezdve hihetetlenül felpörögtek az események, szinte azonnali pozitív visszajelzést kaptam, ami, azt hiszem, egy elsőkönyves esetében talán egyedülálló a magyarországi kiadók ügymenetét tekintve. Több kiadóval álltam-állok már kapcsolatban, de ilyen nyitottságot és gyorsaságot sehol nem tapasztaltam. Mindvégig éreztem, hogy nem csak nekem fontos, hogy minél jobb legyen az a könyv, ami majd kijön a nyomdából. Ez nekem óriási élmény, és legalább annyira fontos, mint az a tény, hogy megjelent a regényem. És hogy mi volt az első reakcióm? Próbáltam felfogni, hogy nem álmodom. Aztán hazamentem, és nekiültem a harmadik kötetnek – megígértem előolvasó rajongótáboromnak (mind a három főnek), hogy azonnal elkezdem a folytatást, ha végre sikerül felhajtani hozzá egy kiadót...

S: Milyen érzés volt, amikor először kézbe vette a kész kötetet? Esetleg találkozott már azóta könyvesboltban is a kiadvánnyal?
GÁ: Amikor megjelent a regény, én épp külföldre utaztam, így több olyan ismerősöm is akadt, aki előbb vette kézbe a kötetet, mint én magam. Amikor hazarepültem, első utam a kiadóba vezetett, úgy mentem aztán haza, kofferrel és tiszteletpéldányokkal. Most mit mondjak? „Fantasztikus” érzés, a szó legszorosabb értelmében, ugyebár... A kiadó telephelye egyúttal könyvesbolt is (Sárkánytűz bolt a Ferenc körúton), ott láttam még csak a köteteket polcon sorakozni. Egy kis településen élek, nincs a közelemben olyan könyvesbolt, ahol láthattam volna a saját könyvemet.

S: Sánta Kira borítófestménye gyönyörű. Számomra tökéletesen jeleníti meg Borit. Mi az Ön véleménye?
GÁ: A kiadóval közösen döntöttünk amellett, hogy Sánta Kira legyen a könyv illusztrátora – ebbe is volt beleszólásom, kikérték a véleményemet, amiért nagyon hálás vagyok. Nem csalódtam a művésznő munkájában, örültem és megnyugodtam, amikor megláttam a karakter rajzát, mert olyan volt, amilyet szerettem volna: dögös, de nem bögyös. :)  Szerintem Sánta Kira nagyon jól megoldotta azt a feladatot, hogy a karakter ne tűnjön szuperhősnek, ugyanakkor még véletlenül se asszociáljuk a vámpíros tiniregények romantikus hősnőivel. Remélem, hogy az igényes külcsín azt sugallja az olvasóknak, hogy a belbecs is hasonlóan színvonalas.

S: Bori karakterével kapcsolatban nekem elsőre Laurell K. Hamilton féle Anita Blake karakter jutott az eszembe (persze a kezdeti idők Anitája). A könyv vége felé már nem akartam hasonlítgatni senkihez, jobban szerettem igazi magyar menyecskeként gondolni rá. Mi volt az igazi motiváció Bori karakterével kapcsolatban?
GÁ: Anita Blake karaktere mindenképpen inspiráló volt – igazából épp ez a regénysorozat indított el a vámpíros regény írása felé. Amikor elkezdtem olvasni Hamilton könyveit, megtetszett a karakán, erős női főszereplő, valamint jó pár elem, mely ezt a világot jellemzi és olvasmányossá teszi a történeteket. Egy idő után azonban egyre inkább hiányzott az a fajta igényesség (mind a mítoszteremtés, mind pedig a cselekmény és karakterek kidolgozásának szintjén) amely például a Buffy-sorozat rajongójává tett. Szerettem volna olyan könyvet írni, amit magam is szívesen olvasgatnék kikapcsolódásként, de az intellektuális kalandozás mellett fontos volt számomra az is, hogy magyar közegben mozoghassanak magyar karakterek – reméltem, hogy ez a jelenleg elsősorban amerikai, és sok tekintetben felhígult zsáner kicsit megújulhat az új perspektíva által.

S: A könyvben fontos szerepet játszik a darts (a zombidarts és a szívdarts kifejezetten tetszett). A leírások annyira jók, mintha ebben a sportban elég gyakorlott lenne. Szereti ezt a sportot?
GÁ: Borinak sok olyan tulajdonsága van, amelyet én magam kölcsönöztem neki, de speciel a darts sport művelése nem tartozik ezek közé. Én az aktívabb sportokat kedvelem, még soha nem dartsoztam; viszont érzem, hogy egy ilyen sporteszköz az én kezemben is gyilkos fegyverré tudna válni – ezért nem merem emberek közt kipróbálni, tartva attól, hogy a tábla helyett valakinek a szívébe állna a nyilam. :) Úgy írtam meg a dartsos részeket, hogy előtte alaposan utána olvastam – ilyesmiben nagy segítség most már az internet. A kutatást viszont azzal kezdtem, hogy megnéztem egy darts bajnokság közvetítését az egyik sportcsatornán. Abszurd élmény volt: emberek dobáltak táblára, és más emberek visszafojtott lélegzettel nézték. A kommentátor suttogva közölte, hogy milyen szoros a küzdelem, engem pedig hatalmas megvilágosodás ért, amikor rájöttem, hogy a versenyzők nem is mindig a tábla közepére céloznak. Ezek után gyorsan elhatároztam, hogy alternatív darts játékokat fogok kitalálni. A „zombisításra” azért volt szükség, hogy leegyszerűsítsem a játékot, és a darts sportban kevéssé járatosak is tudják követni az eseményeket (én pedig ne kövessek el valami szarvashibát saját gyakorlatlanságomból adódóan). Örülök, hogy tetszett ez a megoldás.

S: Elégedett így a könyvvel, a történettel? Esetleg utólag valamit másképp írna meg?
GÁ: A szerkesztési munkálatok alatt volt alkalmam átgondolni és módosítani az eredeti szöveget. Ebben nyújtott nagy segítséget a kötet szerkesztője, Kleinheincz Csilla, aki számos megjegyzéssel, kérdéssel is motiválta a munkámat, így azt mondhatom, elégedett vagyok az elkészült kötettel – és nagyon hálás Csillának a javaslatokért és javításokért.

S: A történetnek lesz (van) folytatása. Úgy értesültem róla, hogy még az idén megjelenik a második kötet is. Merre vezet Bori további útja? Pár gondolatot megosztana velünk Bori következő kalandjából?
GÁ: A második kötet teljes egészében Magyarországon játszódik, és az első rész közvetlen következményeiről számol be. Ennél többet viszont nem szeretnék egyelőre elárulni a fejleményekről.

S: Kifejezetten tetszett, hogy a magyar mondavilág egyik lényeges elemét jelentette a történetnek. Úgy éreztem, hogy kedves Önnek ez a téma. A következő kötetben feltűnnek esetleg további elemek is a magyar történelemből, mondavilágból? Esetleg újabb titkok Attiláról?
GÁ: Úgy gondoltam, egy magyarországi fantasy akkor lesz ízig-vérig (ez esetben főleg vérig) magyar, ha nem egyszerűen magyar környezetben játszódik a cselekmény, hanem a fantasy világ maga is tükrözi a magyarság népi hiedelemvilágát. Azt hiszem, ez az, ami igazán megkülönböztetheti ezt a regényt egy átlagos nyugati vámpírtörténettől: én egy olyan fantáziavilágban mozgok, amely reflektál a mainstreamre, időnként parodizálja azt, de kulturálisan mégis eltér a főcsapástól. Ez az elhajlás biztosítja a „hazai ízt”, ennek elemei mindenképpen visszatérő motívumok lesznek. E tekintetben a harmadik kötet fog inkább újdonságokat hozni – de Attila karaktere már a második kötetben hangsúlyosabb lesz, és igen, tartogat még meglepetéseket.

S: Kifejezetten jól sikerültnek tartom ezt a regényt. Vannak-e más történetek, más regénytémák, elképzelések még az íróasztalfiókban, esetleg még papírra vetés nélküli formában, csak elképzelés szintjén?
GÁ: Kész regények nem hevernek fiókban, de vannak terveim – most főként Borival. Szeretném befejezni a harmadik kötetet, de körvonalazódnak a folytatások  történései is –  amennyiben lesz rá igény, megírom azokat is. De van élet a vámpírléten túl is, szeretnék majd más jellegű szövegekkel is előállni.

S: Esetleg említene párat a kedvenc írói, példaképei közül?
GÁ: Az általam ismert fantasy szerzők közül Neil Gaiman az egyik kedvencem – nagyon tetszik az a fajta (újra)mitologizálás, ami egyénivé teszi a prózáit és képregényeit. Philip Pullman  His Dark Materials (magyarul Az Úr sötét anyagai címet viselő) trilógiája teljesen lenyűgözött, nem tudtam letenni – még a magyar kiadás előtt került a kezembe, eredetiben olvastam. Ugyanakkor szégyenkezve be kell vallanom, hogy tulajdonképpen nem olvasok túl sok SF irodalmat, sőt, a vámpíros olvasmányokkal is igen el vagyok maradva, van mit bepótolnom. A kortárs, nem SF írók közül elsősorban az amerikai etnikai vagy faji kisebbséghez tartozó szerzők alkotásai fognak meg, élvezem, ahogy a domináns amerikai kultúrába beágyazzák saját gyökereiket: a történelmet, a vallást, a mitológiát, a másképp gondolkodást. Most, hogy ebbe belegondolok, talán nem véletlen, hogy épp ezek az írók tettek rám mély benyomást: én úgy tekintek a kortárs vámpírirodalomra, mint egy domináns nyugati narratívára, és ebbe szerettem volna beleépíteni saját kulturális gyökereimet. A magyar olvasók által is jól ismerhető szerzők közül a kínai-amerikai Amy Tan írásait példaértékűnek tartom.

S: Egyéb távlati elképzelések?
GÁ: Szeretném felnevelni a gyerekeimet tisztességesen, hogy megállják majd a helyüket, akármilyen vámpír- vagy zombibandával is kerüljenek szembe.

S: Milyen technikával készülnek az írásai? Készít jegyzeteket? A teljes történetet látja egyben az elején? Vagy időközben alakulnak az események és akár el is térhet a történet az első elképzelésektől?
GÁ: Az első kötetnek nagyon amatőr módon álltam neki, sokat tanultam a nehézségekből és a szerkesztési folyamatból. Levonva a kezdeti módszer(telenség) tanulságait, most már úgy ülök neki egy-egy kötetnek, hogy meglehetősen részletes szinopszist írok; ez sem szentírás, néha kicsit másképp alakulnak a dolgok, mint azt terveztem, bizonyos információk „kiszivárogtatása” nem épp olyan tempóban vagy sorrendben történik, ahogy azt eredetileg gondoltam, de a vázlat most már elengedhetetlen ahhoz, hogy jól átlássam a cselekményt és a problémás részeket. Írok jegyzeteket a karakterekhez és a világhoz is, igyekszem elkerülni az ellentmondásokat. Minél több a megírt szöveg, annál nehezebb minden információt fejben tartani, és annál könnyebb hibát elkövetni. A regényben hangsúlyos szerepet betöltő történelmi háttéranyaghoz is külön jegyzeteket használok.

S: Mi az, ami segít elmerülni Önnek az írásban? Kitűz-e maga elé célokat, jutalmakat? Motiválja magát valamivel vagy csak akkor ír, ha van ihlet?
GÁ: Ihlet általában van – inkább az időt hiányolom. Van családom két kisgyerekkel,  valamint egy főállásom. Mindkét helyen maximálisan igyekszem teljesíteni. A fennmaradó, gyakorlatilag nem létező időben írok (leginkább a takarítás rovására).  Az írás nem igényel motivációt – az írás szenvedély és jutalom; ez sarkall bizonyos egyéb  feladatok elvégzésére. Ha letudom a kötelező gyakorlatokat, akkor jutalmul engedélyezek magamnak egy kis fantáziálást.

S: Valami, amit még megosztana az olvasókkal, érdeklődőkkel?
GÁ: Bár többen úgy gondolják, főként a női olvasóközönségre számíthatok, remélem, a  férfi olvasók is ráharapnak Borira.


Bori története tehát folytatódni fog. Létezik azonban még egy előzménynovella, amely a  Démoni színjáték címet viseli. Ajánlom mindazoknak, akinek tetszett Bori története és azoknak is akik még nem olvasták a könyvet.

A Vámpírok múzsája című könyv kedvezményesen megvásárolható a Delta Vision Kiadó webboltjában.


Köszönöm az írónőnek a válaszokat
és köszönöm a Delta Vision Kiadónak, hogy közreműködött az interjú elkészítésében.

2012. május 25., péntek

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

Nagyon régóta szemezgettem már ezzel a könyvvel, de a vásárlásra valahogy sosem szántam rá magam. Mindig találtam valami mást, amit jobban szerettem volna olvasni. A gondolataimat azonban csak nem hagyta békén ez a könyv, ez a borító. Egyik kedves molyos ismerősömnek (@Szirmocskának) köszönhetően végre a kezembe foghattam a könyvet és el is olvashattam.
Első körben a könyv borítója babonázott meg. Mást nem tudok rá mondani, csak azt, hogy gyönyörű, egyedi és megbabonázó. Nem tudtam szabadulni tőle. Folyamatosan vonzotta a gondolataimat.
A fülszöveg nem igazán keltette fel az érdeklődésem, de elég jónak ígérkezett ahhoz, hogy a borítótól elszakadva végre a szöveggel is tudjak törődni.
A Vörös pöttyös könyvekkel és a YA regényekkel kapcsolatban kialakult bennem némi tartózkodás. Szeretem ezeket a regényeket olvasni, pedig már nem vagyok az a tini vagy fiatal felnőtt kategória. Mostanában azonban kifogtam pár logikátlan és nagyon idegesítő könyvet. Többször úgy éreztem, hogy kinőttem már ebből a műfajból, de mindg újra megpróbálkozom vele. Ez történt most is.
Bár ez a könyv nem végzett a tetszési sikerlistám legtetején, de nem is lett az utolsó a sorban. Nem igazán voltak elvárásaim a történettel kapcsolatban, ezért  meglepődve tapasztaltam, amikor elkezdtem olvasni, hogy egészen jó a könyv. Igaz, hogy eléggé limonádé hangulatba kerültem, így a könyv is teljesen passzolt az éppen aktuális hangulatomhoz. A történet első fele egész lekötött. Még a nagy menekülést is eltudtam hinni. De a könyv harmadik része és a végkifejlet nem igazán tetszett. Az előzményekhez képest nagyon gyorsan lezárult a bonyodalom, túl gyorsan megoldódott az addig egekig érő és rettegett probléma. Még ezzel is kibékültem volna, de aztán következett még 50-60 oldal, amit viszont nem igazán hiányoltam vagy valamilyen más tálalásban jobban tetszett volna. Szóval a vége nem igazán volt az igazi a számomra.  
Katsa karakterét kicsit nyersnek találtam, de végül is ez érthető volt, ha valaki ilyen körülmények között és ilyen képességekkel nő fel. Néha túlzásnak találtam, hogy sokkal jobban bírja az igénybevételeket, mint bármelyik férfi. Pongort inkább túlidealizáltnak éreztem, nagyon tökéletesnek, aki a hideg főszereplővel szemben csupa érzelem és érzés. A garabonciája kifejezetten tetszett, érdekesnek találtam. Raffin az egyik kedvencem volt, de elég hihetetlen, hogy egy király ennyire nem törődik az örökösével és hagyja, hogy az olyan dolgokkal foglalkozzon, mint  amivel ő töltöte az idejét. Keserkék hercegnő 10 éves létére sokkal komolyabb volt, mint a majdnem kétszer olyan idős Katsa. Ez azért keltett bennem némi ellenérzést.
A történet helyszíneiben nagyon zavartak az Észkafölde, Nyugtafölde, Keltefölde és hasonló kifejezések. Persze, hogy mindig mást olvastam helyettük. A lienid kultúra bemutatását viszont eléggé érdekesnek találtam. A gyűrűk és ékszerek jelentése jól kitalált volt.
Összességében elmondhatom, hogy a történet egész olvasmányos. Túl nagy sztorit nem kell várni tőle, de ha olyan hangulatban kerül az olvasó kezébe, akkor egész kellemes kikapcsolódást nyújthat. Túl kell lépni a világ szembetűnő hiányosságain, a szereplők sablonszerű vagy éppen hihetetlennek tűnő jellemein, néhány furcsaságon, a befejezés nem igazán jó megoldásán és akkor egész élvezetes lehet az olvasmány. Nekem picivel jobban tetszett, mint a Fallen - Kitaszítva és sokkal jobban, mint a Rettentő gyönyörűség. Annyira azért tetszett, hogy a Hét királyság trilógia további köteteit is kézbe vegyem és elolvassam.



Pontszám: 7
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 480 oldal
A mű eredeti címe: Graceling
Sorozat: Hét királyság trilógia
Folytatás: Fire - Zsarát, Bitterblue
Forrás: Molytól kölcsönbe (@Szirmocska)

2012. május 23., szerda

Nagyító alatt (3.): Az Ad Astra Kiadó bemutatkozása

Az elmúlt hetekben, hónapokban sokan számoltak be arról, hogy a magyar könyvpiacon új kiadó fog megjelenni. Majd azt is hatalmas ujjongás fogadta, amikor kiderült, hogy mely könyvekkel fog ez a kiadó debütálni. Könyveiket a Könyvfesztiválra ígérték és ígéretüket tartották is. Természetesen az Ad Astra Kiadóról van szó.
Több blogger is megemlítette a bejegyzéseiben a kiadó könyveit, mint várólistán vagy kívánságlistán szereplő köteteket, illetve az olvasást követően értékelést is írt a művekről. 
Most egy rendhagyó bejegyzésre készülök: összefoglalom a véleményem az Ad Astra Kiadó indulásáról. Arról, hogyan jelent meg és teljesített eddig a kiadó, illetve milyen a könyveik fogadtatása a hazai olvasóközönség körében. A téma nem könnyű, de nézzük, hogy mire jutok vele.
Kezdem azzal, hogy a kiadó elképesztően jól megragadta a mai technika kínálta lehetőségeket. Először a SFmag oldalán megjelenő cikkben olvashattunk arról, hogy új sci-fi és fantasy kiadó fogja megkezdeni a tevékenységét, majd megtudtuk a nevét is. Ad Astra. Már elsőre megtetszett. Hangzatos, amolyan fülbe mászó, könnyen megjegyezhető és sokatmondó. Kis idő elteltével a kiadó megjelent a facebookon is. Mindig csepegtetett valami új infót, megosztott kulisszatitkokat, ezzel is folyamatosan fenntartva az érdeklődést. Amikor elkezdtek szállingózni a Könyvfesztiválra megjelenő könyvek címei, tartalmai, illetve borítói, akkor pedig már teljesen feszült volt a hangulat. A kiadó rendesen beoltotta az olvasókat.
A fantasztikus pr tevékenység mellett, az akkor még csak kiadásra tervezett könyvek is tovább csigázták az olvasók fantáziáját. Van akiét azért, mert külföldi véleményekből már egyébként is tudta, hogy mire számítson és az eredeti nyelvű vásárlástól állt el a hazai megjelenés miatt, van akiét pedig azért, mert teljesen új, a hazai piacon eddig még ismeretlen szerzőket és stílusokat vonultatott fel a kiadó. Bevallom, hogy én az utóbbiak közé tartoztam.
Nagy újdonság volt, amikor az Ad Astra Kiadó, a www.moly.hu oldal lehetőségeit felhasználva, közvetlenül szólt az olvasókhoz, illetve szervezett eseményeket.
Ennél nagyobb megepetést már csak azzal keltettek, hogy négy megjelenő könyvük közül hármat e-bookban is kínáltak, teljesen jutányos áron. Sok olvasót sikerült ezzel magukhoz édesgetniük.
Mi is volt a kínálat, amit már annyit emlegettem? (A hivatkozásokkal a könyvekről írt értékeléseim érhetők el.) 
Egy különleges urban fantasy, amely alternatív világú Johannesburgban játszódik. A történet egy Dél-Afrikai írónő, Lauren Beukes tollából származó Zoo City. A könyv helyszíne nagyon egzotikus, igazán érdekes, mert nem a szokványos urban fantasy helyszínek egyike. Maga a történet sem a műfaj erotikával túlfűtött köteteihez hasonlít. Akkor már inkább a krimit rendelném mellé testvér műfajként. Aki még nem olvasta és bele akar kezdeni, az az olvasó egy különleges mágiával átitatott, nem túl erős krimiszállal megtűzdelt történetre számítson.
A következő kötet egy vérbeli, a Marson játszódó sci-fi, elsősorban a műfaj rajongóinak. A történet elgondolkodtató, összetett és nem éppen strandra való olvasmány a nehézségét tekintve. Szerzője egy finn író, Hannu Rajaniemi, aki a matematika és a húrelmélet világában is otthonosan mozog. Sem a gondolkodása, sem a könyve története nem követhető odafigyelés nélkül. De nagyon megéri odafigyelni a cselekményekre, mert A kvantumtolvaj kifejezetten jó és eredeti könyv. Jó hír, hogy folytatása is lesz.
A harmadik kötet egy műfaját tekintve (biopunk) eddig egyedinek számító regény, amely egy könnyen bekövetkezhető jövőt tár elénk. A helyszín ezúttal is egzotikus, mert Thaiföldön járunk. A regény képi megjelenítése nagyon filmszerű, a történet nagyon összetett. Eléggé az események közepébe vágunk a könyv elején és csak lassan tisztul  le, hogy ki kivel is van és mi is az egész. Jellemzője még, hogy a szereplők életszerűek, de az író nem törekszik arra, hogy meg is kedveltesse velünk valamelyiküket. Egyszerűen csak élnek ebben a jövőbeli világban és teszik a dolgukat. Az olvasó pedig próbálja felfogni azt a rengeteg mindent, amit az író eléje tár. Összességében elmondható, hogy a Paolo Bacigalupi által írt történet, A felhúzhatós lány nagyon is valós problémákat feszeget egy különleges köntösbe bújtatva.
A negyedik meglepetés egy orosz népmesébe oltott, XX. század eleji orosz valóságot elénk táró, egyszerre kegyetlen és mesés történet. Ebben a kötetben kivételesen nem a jövőben, hanem a XX. század elején járunk, a helyszín Szentpétervár. Szintén egy nagyon összetett regényről van szó, amelynek mondatai különlegesek és gyönyörűek. A történet maga inkább sötét és kegyetlen. Olyan, amilyen az élet is volt akkoriban, vagy akár most. A párkapcsolat is fontos szerepet kap. Gyakorlatilag az egész történet egy párkapcsolat buktatóit tárja elénk, a felek egymáshoz való viszonyát, illetve annak változását, állomásait. Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan című regénye igazi különlegesség, de szintén nem egy egyszerű olvasmány.

Végeredmény? Négy, hazánkban eddig ismeretlen író, négy, nagyon különleges és színvonalas regénye, amelyet az eddigi értékelések alapján imádnak az olvasók. Nem valószínű, hogy mindenki ennyire szeretni fogja ezeket a regényeket, mint az eddigi olvasók, mert mindhez kell egy hangulat, illetve a műfaj iránti elkötelezettség. Aki érdeklődik a műfaj irán, azok számára mindenképp ajánlott az olvasás, csalódni nem fog egyikben sem.

Mi az összefoglaló véleményem? Az Ad Astra Kiadó olyat kínált a hazai olvasóknak, amelyet nem lehetett nem észrevenni. Fantasztikus beharangozás és feszültség keltés a megjelenések előtt, színvonalas, érdekes történetek, tetszetős és igényes kiadványok. Olvastam mind a négy könyvet és tetszett mindegyik, mert egyediek a történetek.
Csak pár kívánságom maradt a végére:
  • A kiadótól az kérem, hogy tartsa meg ezt kezdő lendületet és örvendeztesse meg a magyar olvasókat még sok, hasonlóan színvonalas és érdekes kiadvánnyal.
  • A leendő olvasóktól azt kérem, hogy vegyék és olvassák a kiadó könyveit, mert ezek a kötetek nagyon megérdemlik a lelkes olvasókat.






2012. május 22., kedd

Akcióvadász (2012/21. hét)

Az előző hetekben nem csak Titeket csábítottalak akciós könyvek vásárlására, de saját magam is elcsábultam és vásároltam.
Azt hiszem ezen a héten nem fenyeget ez a veszély. De majd jövő hónapban. A Könyvhéten. :DD



Extra rövid idejű akciók:
  • Ulpius-ház KeddVeddre akció
    • hely: ulpiushaz.hu
    • téma: lehnépszerűbb hazai írónők (Fejős Éva, Fábián Janka, Ugron Zsolna, Selmeczi Mari, Tóth Olga, Karafiáth Orsolya, Vass Virág) könyvei
    • árak: 999 - 1999 Ft 
    • időtartam: 2012. május 22. 00:00 - május 23. 10:00


Rövid idejű akciók:



Hosszabb időtartamú akciók:

 

  • Gyerekkönyvek akcióban
    • hely: libri.hu
    • kedvezmény: 30-60%
    • időtartam: 2012. május 1-31.
    • megjegyzés: Úgy gondolom, hogy Naomi Novik Temeraire ciklusának konyveit és az Imádott Jenna Fox-ot elég nehéz gyerekkönyvnek nevezni, de akciónak kihagyhatatlan.

  • Kossuth Kiadó
    • hely: libri.hu
    • téma: útikönyvek, albumok
    • kedvezmény: 30-50%
    • időtartam: 2012. május 1-31.



2012. május 21., hétfő

Megidézve (7.)

A jó idő beköszöntével egyre többet látni fiatal párokat összebújva andalogni. Na igen, tavasz van, május van. Ilyenkor a hormonoké a főszerep és a szerelem áll a középpontban. Főleg akkor, ha a párocskák tagjainak életkora 15-25 év közé esik. Hohó, mielőtt a több életévet megéltek felhördülnének, megkérem őket, hogy nézzenek magukba. Én megtettem. Ugye, hogy az említett a korban jobban éreztük a tavaszt?


Ha már a hormonoknál tartunk, akkor álljon itt egy szerintem nagyon helytálló idézet:
 
"A hormonok hatása alatt nem létezik tervezés, csak ösztönös cselekvés."

(Brandon Hackett: A poszthumán döntés)

 
Ha pedig már engedtünk a hormonoknak és engedtük bekötni a fejünket, akkor szerepeljen itt egy jótanács a hosszú házasság titkaként. Én nagy igazságot látok benne. Érdemes megfogadni. :P
 
 
"– Egy jó feleség ne is vitatkozzon a férjével – mondtam. – Az anyám azt mondja, meg kell várni, amíg kimegy vagy elalszik és aztán az asszony azt csinál, amit akar."
 
(Peter S. Beagle: Tükörbirodalmak)
 
 
A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok
 

2012. május 20., vasárnap

Borsodi Molyklub: Az első molytalálkozó

Kb. 10 hónappal ezelőtt alakult meg a Borsodi Molyklub, amolyan félhivatalosan. Akkor a Harry Potter utolsó részének megtekintését tűztük ki célul. @borga létrehozta rá az eseményt, amelynek részletes leírása itt olvasható. A találkozón és a mozizáson csak négyen vettünk részt, aztán pedig valahogy elmaradtak a további szervezések. Persze magunk is kezdő és néha nem is igazán aktív Molyok voltunk, így nem is igazán erőltettük a továbbiakat.
Amiért felhoztam az egészet, az tulajdonképpen a névválasztás mikéntje és a szlogenünk megszületése. Igen, mert olyanunk is van:
"Borsodi Klub – Az élet molyos oldala".
Az eltelt időszakban azonban friss vér áramlott városunkba @icu79 személyében, aki az egyik kollégánk feleségeként került Miskolcra. Idén tavasszal kezébe is ragadta a szervezés nem igazán hálás fealadatát és megkezdte az első igazi borsodi molytali szervezését. Nem volt egyszerű dolga. Az időpont kiválasztása mindig is a legnehezebb feladat. Poztívumként kell értékelni, hogy érdeklődés legalább volt a Molyok részéről. Kezdésként két időpontjavaslat merült fel. Hirtelen ötletként úgy döntöttünk, hogy mind a kettőt megtartjuk és mindenki arra a találkozóra jön el, amelyikre tud. Így esett a Borsodi Klub első molytalálkozójának időpontja 2012. május 19-ének délutánjára.
A találkozóra 15:00-kor a Városháztér virágórájánál került sor. Itt találkozott először össze @borga, @icu79, @kisginny, @matraimelinda, @sanona, @Szávitri, @TabulaRasa, @teufelin és jómagam, @Shanara. A biztonság kedvéért még vártunk egy negyedórát, hogy a későkre is tekintettel legyünk, fényképet is készítettünk, hogy megörökítsük az eseményt, majd elindultunk a Szomjas Szerda lefoglalt terme felé.

A molytali résztvevői:
(hátsó sor balról) @borga, @TabulaRasa, @icu79,
(első sor balról) @sanona, @teufelin, @kisginny, @Szávitri és @matraimelinda
A fényképről én, @Shanara hiányzok, mert a gépet én fogtam. :)
Zajos lány/nőcsapat voltunk az már biztos. Keltettünk is némi feltűnést az eléggé kihalt sétáló utcán végigvonulva. Bevallom, hogy hiányoltam a fiú/férfi borsodi molyokat. Ha nem is túl sok, de legalább 1-2 résztvevőre számítottunk az erősebbik nem részéről is. Ez most nem így alakult. Majd legközelebb. :)
A Szomjas Szerda nevű helyhez megérkezve az első dolgunk természetesen az volt, hogy igényünknek megfelelően átrendeztük a termet, illetve igazi molyokhoz méltón lekapdostuk a polcokról az egyébként nagyon különleges könyveket.
Az igazi ismerkedés is megkezdődött. Kezdtük azzal, hogy kinek mi is a kedvenc könyve. Természetesen többször elkalandoztunk, ahogy ez már csak lenni szokott, de mindig sikerült visszatérnünk a megkezdett témához. Ja, és persze mindenkinek újabb és újabb kedvenc könyvek jutottak eszébe.
A kedvencek után következett a másik véglet, az utált könyvek. Itt sem fogtuk vissza magunkat. Mindenki bőven kifejthette a véleményét, a nemtetszését. Megbeszéltük mindenki aktuális olvasmányait. Elhangzottak tippek: ezt olvasd el, ezt pedig inkább a kezedbe se vedd. Elhangzottak javaslatok különböző kihavásokhoz is.
@icu79 elhozta a Vámos Miklós könyvek sorsolásán nyert könyvét, amely a "bár" címet viseli és amelyet az író dedikált is neki. Természetesen megcsodáltuk.
Aki ismer, az ismeri a fanatizmusomat is a könyvek és az olvasás kellékei iránt. Én a Koobe Classic típusú könyvolvasómat és a BookGame könyvtartó állványomat vittem el a találkozóra. Nagy örömömre mindkettő számot tartott a molyok érdeklődésére is.
@Szávitri mesélt nekünk a Debreceni Molyklub életéről, mert ő annak a klubnak is aktív tagja, illetve megmutogatta Molyos könyvjelzőit.
Elsőként @TabulaRasa köszönt el tőlünk, mert várta otthon kislánya és anyai teendői. A többiek kitartottak egészen a végéig. Közel 5 órát töltöttünk el egymás társaságában és nagyon jól éreztük magunkat.
Nem felejtkeztünk el tiszteletbeli tagunkról, @Nita_Könyvgalaxisról sem, akinek köszönhetően felpörögtek az események és létrejött ez a találkozó. Úgy is mondhatjuk, hogy ő volt a molytali katalizátora. Sokat emlegettük, reméljük, hogy ugyanennyit csuklott is a délután folyamán. :))
Meglepetést is tartogatott a találkozó, mert mindenki kapott egy, kifejezetten erre az alkalomra készített könyvjelzőt, amely @icu79 ötlete volt, a megvalósítás pedig @borga érdeme.
A délután fergetegesre sikeredett. Csak úgy rohant az idő. A találkozón megjelent molyok életkora elég széles skálán mozgott, mégis rengeteg közös témát, érdeklődésre számot tartó felvetést beszéltünk meg.
Folytatás mindenképpen lesz, mert a jelenlévők erre határozottan igent mondtak. Ugyan a következő alkalommal nem mindenki lesz jelen, de reméljük jönnek új tagok, akikkel lehet még ismerkedni.

A következő molytali időpontja: 2012. június 23. 15:00.
A részletek (találkozó helye, ücsörgés, beszélgetés helye) majd később kerül pontosításra.

Borsodi Molyok, gyertek el minél többen! Ismerjük meg egymást!



John Scalzi: Vének háborúja (Vének háborúja 1.)

Amikor az Agave Könyvek beharangozta egy új sci-fi sorozat első kötetének megjelentetését, felcsillant a szemem. Amikor a fülszöveg is elérhetővé vált, elmélyült a mosoly az arcomon. Egyre jobban vártam a könyv megjelenését. Amikor pedig lehetőségem nyílt rá, hogy a kiadótól megkaphatom a könyvet és értékelhetem, nem hagyhattam ki a lehetőséget és le is csaptam rá. Amikor pedig a postás csengetett és a kezembe nyomta a csomagot, majdnem kiugrottam a bőrömből. Az elvárásaim tehát eléggé magasak voltak. Most pedig nézzük, hogy a könyv megfelelt-e az előre támasztott igényeimnek.
A fülszöveg nagyon jól sikerült, ezért a történet beharangozásaként álljanak itt ezek a mondatok.
John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.
Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé.
Az emberek a Földön egy "burokban" élnek, az űrutazásaikat a GYV felügyeli, a rendelkezésre álló információk korlátozottak. Egyszóval élik a mindennapi megszokott életet. Így amikor John és társai kilépnek az űrbe, meglepődve tapasztalják a GYV által  alkalmazott technológia magas szintjét, valamint szembetalálják magukat az űrlények sokaságával.
Miért is választja a GYV ezeket az embereket? Mert tapasztaltak, mert másként ítélik meg a helyzetet, mint a fiatalok és mert választhatnak, hogy az öregség egyre fokozódó problémáival élnek még kb. 10-15 évet vagy megfiatalodva, a szolgálat idejét letudva, egy másik bolygón újrakezdhetik az életüket. Megértem, hogy sokan választják a GYV által felkínált lehetőséget, még ha nem is tudnak felkészülni arra, ami rájuk vár.
Kaland pedig bőven vár a vállalkozó kedvű újoncokra. A meglepetések egyike a fiatal testükkel kapcsolatban éri vállalkozó kedvű vagy éppen megkeseredett öregeket. Az író kiválóan jeleníti meg a lapokon, hogy mi történik egy idős emberrel, ha visszakapja a fiatalságát.
Bevallom, hogy a címben szereplő háború szó miatt azért tartottam is a könyvtől, mert ugye női olvasóként elviselem a háborús leírásokat, de csak egy bizonyos mértékig. Nos, minden női olvasót megnyugtathatok, mert bár az egész könyv a háborúról szól, sok csataleírást is tartalmaz, de ez mégsem volt megterhelő a számomra. Miért? Mert a leírások nagyon jók. A karakterek fantasztikusak és az egész történet szempontjából nagyon meghatározóak. Az események pedig nagyon pörögnek. A cselekményeket a főszereplő szemszögéből követjük végig. Pont ezért maradt ez a messzi csillagokban játszódó, idegen lényektől hemzsegő történet ennyire emberközpontú. A könyv szereplői igazán élnek, az indokaik, a cselekedeteik érthetőek és követhetőek.
Elvarázsolt az a rengeteg bolygó, az a rengeteg idegen lény ábrázolás és technológia, ami felbukkan a könyvben. Egyik bolygón, egyik idegen lénnyel sem töltünk túl sok időt, a leírások, jellemzők tömören, lényegre törően  kerülnek elénk. Nincs felesleges, elhúzódó bemutatás, csak a lényeg, amely tartalmaz mindent, ami a történet szempontjából fontos. Mégis úgy érezni, hogy Scalzi fantáziája végtelen, mert annyi különböző lényt, a hozzájuk tartozó kultúrális, vallási, gondolkodásbeli, harcmodorbeli és fejlettségi szintbeli eltérést vonultat fel, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy ebből a szempontból elnagyolt, kidolgozatlan a könyv, pedig nem így van, minden a helyén van, logikus és jól felépített.
John Scalzi stílusa már az első oldalakon megfogott. Könnyeden, olvasmányosan és fanyar, helyenként önirónikus humorral fűszerezve adja elő a történéseket. Milyen is 75 évesnek lenni? Milyen, ha újra fiatal és ráadásként még különleges is a testünk? Milyen, ha folyamatosan emberpróbáló feladatok elé állítanak? Mindenre választ kapunk.
A történet könnyen olvasható, cselekményes és igazán sodró lendültű. A pontosan kellő mennyiségű leírást rengeteg párbeszéd szakítja meg. Ettől a cselekmény halad, az információ áramlik és az olvasó nem bírja lerakni a könyvet. Én legalábbis így jártam.
A magyar borító nekem kifejezetten tetszik. Még jobban is, mint az eredetiek, pedig azok is igazán mutatósak, de közülük csak ez egyik nyerte el igazán a tetszésemet.
Összességében nagyon elismerően tudok nyilatkozni a könyvről. Az elvárásaim teljes mértékben teljesültek. Nagyon jó stílusban megírt, karakter- és emberközpontú, pergő cselekménnyel, feszültséggel, izgalommal és ötletekkel teli regényt olvashattam. Egyszerűen nem tudtam letenni. Az események beszippantottak és vittek magukkal. A regény egészen rövid. Amikor befejeztem, akkor ezt hátránynak éreztem, utólag belegondolva inkább előnynek. Az író ezzel a lépésével elérte azt, hogy a története tényleg lényegretörő, feszültségel teli és sodró lendületű legyen. Elkerülte a túlírás csapdáját. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az író még tele van gondolatokkal, ötletekkel. Szerencsére már el is kezdte ezek megvalósítását és legalább két folytatása már van a történetnek.
A kiadó blogoldalán azt olvastam, hogy évente egy kötetet szándékoznak megjelentetni a sorozatból. Úgy érzem, nagyon hosszú lesz az idő a következő kötetig, mert szívesen olvasnám már most tovább a történetet. Sci-fit szerető vagy a sci-fi iránt még éppen csak érdeklődő olvasóknak egyaránt tudom ajánlani ezt a könyvet, mert tényleg jó. Mindenképp a kategória egyik kiemelkedő könyvének mondanám. A műfaj rajongóinak is nyújt újdonságot, az ismerkedőket pedig nem riasztja el magasröptű, követhetetlen gondolataival, mert ez a könyv nem ilyen. Határozottan alkalmas a műfajjal való ismerkedésre és nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt.


A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak és Lobonak!


Pontszám: 10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 252 oldal
Folytatás: Szellemhadtest, The Last Colony
Forrás: recenziós példány, kiadótól
Megjegyzés: A könyv kedvezményesen megvásárolható a kiadó webboltjában.

2012. május 18., péntek

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Volt szerencsém az Ad Astra Kiadó eddig megjelent mind a négy könyvét olvasni. Ezt a könyvet hagytam a négy közül utolsónak, mert bár nagyon akartam olvasni, de egy kicsit meg is rémítettek az értékelések, mert minden értékelésben szerepelt a sötét és a véres szó. Egyébként semmi bajom a sötéttel és a véressel, de most valahogy mégis olyan hatással voltak rám ezek a szavak, hogy csak halogattam és halogattam az olvasást.
Aztán belekezdtem és beleszerettem a történetbe. Azok a gyönyörűen megfogalmazott mondatok levettek a lábamról. Anélkül, hogy levettem volna a szemem a könyv sorairól, az állam  - puff, nyekk! - leesett attól a csodától, amit olvastam.
A történet nem más, mint egy orosz mese és a XX. század első felét felvonultató szovjet valóság misztikus keveréke. Marija Morevna Szentpéterváron lakik egy hosszú, keskeny házban. Nővéreiért olyan kérők jönnek, akik mielőtt bekopogtak volna a cseresznyefa ajtón, madarak voltak. Marija várja, hogy érte is eljöjjön az ő madara. Viselkedésével felkelti Halhatatlan Koscsej figyelmét, aki el is jön érte és elviszi magával az országába, mert Koscsej az Élet Hercege, aki háborúban áll a Halál Hercegével. Marija Morevna lassan elfoglalja a helyét a herceg mellett. Kettejük szerelme és élete adja a könyv lényegét. Koscsej élete azonban nem egyszerű. Mindig magához vesz egy nőt, akiért mindig eljön Iván, a nő másik szerelme, aki elviszi magával. Koscsej árulás áldozatául esik, meghal, majd kezdődik minden előről. Ennek a körforgásnak a közepébe csöppen bele Marija Morevna és elhatározza, hogy ellenáll az eseményeknek, megtöri a kört és nem árulja el Koscsejt. Mindez félig a mesevilágban, félig a szovjet forradalmak idején játszódik. 
Nem tudom, hogy mit lehetne még elmondani erről a könyvről, amit eddig nem írtak le mások, más értékelésekben. Nagyon egyedi és nagyon különleges ez a regény. Olyan hangulata van, amelyet nem lehet elmondani, szavakba önteni. Megfoghatatlan. Varázslatos. Mesés és mégis kegyetlen.
A könyv eleje teljesen elvarázsolt, a vége inkább elszomorított. Mert a történet nem igazán szép, sőt sok helyen inkább elszomorító, de az olvasása mégis valami fantasztikus érzést kelt az emberben. A mesék és a valóság közötti határ elvékonyodott, átszövik egymást az események és a történések. A mesék szereplői felbukkannak a való életben és az élők belekeverednek a mesékbe. Az egyik világ hatással van a másikra és viszont. Sokszor mosolyogtam is a történeten, mert a házimanók lakógyűlése és a pártot hűen szolgáló sárkány előhívta a mosolyomat.
Nem egyszerű ez a könyv. Nagyon sok mondanivalója van és a kígyózó mondatok sem mindig könnyítik meg a lényeg megértését. Úgy éreztem, hogy az írónő legalább a könyv felében virágnyelven szól hozzám, az olvasóhoz. Nem nyersen vágta az arcomba a kegyetlenséget, hanem gyapjúba és selyembe burkolva. Gyapjúba, hogy ne üssön akkorát és selyembe, hogy még tetszen is. De a kegyetlenség attól még kegyetlenség, a szenvedés, az szenvedés, mégis más a fogadtatása.
A szereplőket azért szerettem, mert egyikük sem volt idealizált. Ebben a könyben nincs fekete és fehér, de megtaláljuk a szürke milliónyi árnyalatát. Az Élet cárja is sokszor kegyetlen, mert az élet is az és a Halál cárja is tud kedves és gyönyörűséges lenni, mert van ilyen halál is. Marija egyszerre erős és esendő. Iván életrevaló és életunt. Rengeteg árnyalat és rengeteg valós reakció.
Miről is szólt számomra ez a könyv? Nem másról, mint a párkapcsolatról, annak buktatóiról és arról, hogy az ember sok mindent képes elviselni és megtenni a szerelméért. Olyan az egész, mint egy kötéltánc. Egyszer az egyik enged, aztán a másik. Marija Morevna és Koscsej szerelme számomra pontosan ilyen volt. Egyrészről mesés, másrészről nagyon kegyetlen. De telis-tele mondanivalóval és olyan köntösbe bújtatva, amelynek minden szaván csüngtem.
Ha már a szavaknál és a gyönyörűen megfogalmazott mondatoknál tartok (ismét), akkor meg kell jegyeznem, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a fordítás, mint Kleinheincz Csillához. Biztos vagyok benne, hogy az eredeti regény is ennyire gyönyörűen fogalmazott, ennyire költői, de olvastam már Peter S. Beagle köteteket Csilla fordításában és azok is ilyen szépek, illetve olvastam Csilla által írt regényt (Ólomerdő) és az is pont ugyanilyen gyönyörű mondatokat tartalmazott. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nélküle ennek a regénynek a magyar fordítása nem lenne ennyire csodaszép, nem lenne ennyire hangulatos. Nagyon nagy köszönet érte, mert egy élmény olvasni.
Ahhoz képest, hogy az elején még nem igazán tudtam mit írni, a végére csak összejött egy egész hosszú bejegyzés. Nem is szaporítom tovább a szót, mert nem érdemes.
Az a lényeg, hogy ez a könyv különleges, gyönyörű és csak ajánlani lehet olvasásra. Érdekelt, de ugyanakkor tartottam is tőle, félve kezdtem bele és a vége egy hatalmas szerelem lett, mert imádtam az egész történetet. Senkit ne riasszon meg a történet sötétsége és a kegyetlensége, mert a csillagfényes téli éjszaka is tud kegyetlen lenni csikorgó hidegével, de tud olyan gyönyörű is lenni, amelynek szépsége képes megragadni és soha többet el nem engedni. Én ilyennek érzem ezt a könyvet. Olvassátok és szerintem ugyanezt fogjátok érezni Ti is!

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

Pontszám: 10
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 376 oldal
A mű eredeti címe: Deathless
Forrás: recenziós példány, kiadótól

2012. május 16., szerda

Nagyító alatt (2.): Magyar írók és a vámpírok

Nem olyan régen jelent meg és csak pár nappal ezelőtt fejeztem be Gaura Ágnes Vámpírok múzsája című könyvét. Ez adta az apropót ennek a bejegyzésnek a megírására.
Bár a magyar regényekben néha feltűnnek a vámpírok, illetve a vámpírregényekben többször feltűnik Magyarország, de a magyar szerzők vámpíros történetei nem túl gyakoriak. Összegyűjtöttem ezeket a könyveket (nem valószínű, hogy a teljesség igényével) és utánajártam a fogadtatásuknak.
A bejegyzés szlogenje akár az is lehetne, mint a már említett regény fülszövegének utolsó mondata: "Magyar nyakba, magyar szemfog!" Nézzük, hogy milyen vámpíros történetek születtek magyar szerzők tollaiból.
Az alábbi sorrend nem a tetszés szerinti helyezéseket jelenti, megjelenésük sorrendjében vettem sorra a kiadványokat.

1. Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Ahogy maga az író is írta: "2000-ben, helsinki ösztöndíjam első hónapjaiban szakdolgozatírás helyett egy vámpírtörténet szövögetésével töltöttem a finn tél kurta nappalait és hosszú éjszakáit. Ez volt első írásművem, és akárcsak a történet főhőse, én is azt reméltem, hogy rögtön fölfedez majd magának az irodalmi élet."
Kiadó: József Attila Kör
Kiadás éve: 2002.
Terjedelem: 196 oldal
Ár: nem sikerült felkutatni
Az irodalmi élet pedig felfedezte, mert a tavalyi évben már második alkalommal jelent meg a szakdolgozatírás helyett elkészült, először forgatókönyvként, majd regényként létező írás, illetve azóta az írónő több kiadott történettel is büszkélkedhet. Most azonban ezt a vámpíros sztorit fogjuk boncolgatni.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 252 oldal
Ár: 2.900,- Ft
A történet főhőse Jerne, illetve a patinás budapesti vámpírdinasztiából származó örökifjú nagymama. A helyszín pedig Budapest és a magyar valóság. Jerne taníttatására Angliában került sor, tanulmányait befejezve pedig visszatér Magyarországra. A nagymama pedig híresebbnél-híresebb emberek szerelmét mondhatja magáénak. Dolgozniuk ugyan nem kellene, de Jerne tapasztalatszerzés miatt elvállal lehetetlenebbnél lehetetlenebb munkákat.
A történet elején Jerne még él, mert vámpírrá válni ebben a történetben is kell. Mindkét főszereplő stílusa jól sikerült, de a nagymama az igazán fergeteges jelenség a könyvben. Teljesen véletlenül került a kezembe a könyv. Beleolvastam és az első negyven oldal annyira lenyűgözött, hogy végig is olvastam az egészet. Nem bántam meg, sőt örülök neki, hogy olvashattam. Egyedi élmény volt. Véleményem szerint a történet első fele nagyon jól sikerült, a második fele már némiképp döcögősebb és elvontabb, de olvasni mindenképpen megéri. Magyar vámpírsztori viccesen és irónikusan. Friss vért hozott a hazai megjelenések közé.

2. Loranys Creighton: Holdfény a város felett

Kiadó: Novum Verlag
Kiadás éve: 2009.
Terjedelem: 516 oldal
Ár: 4.990,- Ft
Bár az írói álnévből nem tűnik ki, de az írónő szintén magyar származású. Fiatalon (nagyon fiatalon) írta ezt a történetet. A könyv megjelenése sem magyar, hanem egy osztrák kiadónak köszönhető. A kis példányszámban megjelent történet költségei azonban magasra nőttek és ez a kötet árán is meglátszott. 
Az is nagy hátrányt jelentett, hogy nem igazán jelent meg a könyv a hazai könyvesboltok polcain. Annak idején leginkább csak a Bookline oldalán találkoztam a kötet megvásárolható példányaival. Aztán persze a világhálón feltűnt a nem legális, elektronikus verzió is. Sokan leginkább csak így jutottak a történet közelébe.
A történettel szemben a legtöbb kritika azt fogalmazta meg, hogy nem volt egészen eredeti. A hősnő és a vámpír kapcsolata, valamint a történések jelentős része már ismerős volt más, magyarul is megjelent (és nagy valószínűséggel az írónő által is olvasott) történetekből. A világ, ami a lapokon megjelenik hemzseg a természetfeletti lényektől. A főszereplő hölgy anyai ágon örökölte különleges képességét. A város fölött vámpírúr uralkodik, aki természetesen szemet vet az egyébként kellemes kinézetű és eléggé harcias természetű hősnőre. Ismerős ugye?
A szereplők külföldi nevek alatt élnek a lapokon és a történet sem hazánkban játszódik. Másfél évvel ezelőtt olvastam, de néhány történésen és a megmaradt benyomásaimon kívül már nem tudnék mást felidézni az olvasottakkal kapcsolatban. Úgy is mondhatnám, hogy nem hagyott bennem túl mély nyomokat a történet. Amikor olvastam, akkor viszont eléggé lekötött a cselekmény. Többek véleménye is az volt, hogy több erediséggel, egyedi ötletek megfogalmazásával és némi fejlődéssel maradandót is tudna alkotni az írónő. Egyelőre más megjelent könyvről még nem tudok, de ha lesz, akkor tervezem elolvasni azt is.

3. Fejős Éva: Holtodiglan

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 48 oldal
Ár: ajándék könyv
Az írónő könyvei elég vegyes fogadtatásban szoktak részesülni. Sokan szeretik és sokan nem az írásait. Szimpatizánsi körömben inkább az utóbbiak véleményével szoktam összetalálkozni. Töredelmesen bevallom, hogy még nem olvastam egy könyvet sem az írónőtől, ezért a következő sorokban nem is a saját, hanem inkább a többi olvasó éleményét fogom megfogalmazni.
A könyvet az írónő többi írását is megjelentető Ulpius-ház Kiadó adta ki. Önálló kötetként kereskedelmi forgalomban nem is volt kapható. Korlátozott példányszámban állt rendelkezésre és csak egy meghatározott időszakban járt a kiadótól rendelt Fejős Éva könyvek mellé ajándékként.
Az értékelésekben a legtöbbet felbukkanó mondat a következő volt: "Ez meg most mi akart lenni?!" A vélemények alapján a történet rövid (bár egyesek szerint ez inkább előny, mint hátrány), kidolgozatlan, hiteltelen és a történetvezetése is kiszámítható.
Mint írtam, én még nem olvastam az írónő könyveit, de nem is igazán tartom az én stílusomnak az írásait, ezért valószínűleg továbbra is kihagyom. Mindenki döntse el saját maga, hogy el akarja-e olvasni ezt az írást.

4. Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

A Borbíró Bori főszereplésével megírt történet már a cím és a fülszöveg alapján is megfogott. Szerencsémre a megjelenést követően rövid időn belül olvashattam a történetet, amelyet egyáltalán nem bántam meg. Nem olvasták még túl sokan a könyvet, így ebben az esetben csak a saját véleményem tudom megfogalmazni. Remélem, hogy ez később még változni fog és sokan fogják olvasni a könyvet. A részletes  véleményem itt olvasható, most csak a lényeget fogom kiemelni.
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 472 oldal
Ár: 2.990,- Ft
Az írónőről annyit sikerült kiderítenem, hogy a SFmag által tavaly első alkalommal meghirdetett Fantasztikus Kéziratok Éjszakáján tűnt fel regényével és második helyezést ért el. Az egyelőre kétkötetes sorozat első része jelent most meg, de még az idén várható a második kötet is.
A sztori nagyon sok egyedi elgondolást tartalmaz, ugyanakkor kifejezetten jó és stabil alapot adnak a történetnek és elengedhetetlen részei a cselekménynek az igazi magyar elemek és jellegzetességek. Van ahol csak kifigurázza az írónő a politikai helyzetet, a tudományos életet és a pályázatok útvesztőit és van ahol a magyar mondavilág hitelesen elevenedik meg a lapokon. A szereplők a legtöbb esetben magyar névre hallgatnak és a történet is zömében Budapest (igaz, hogy egy másik, az alternatív világban létező Budapest) területén játszódik. Az írónő által megformál szereplők karakteresek és szeretnivalóak. Bori életrevaló, csípős nyelvű leányzó, aki az eszét is használja, ha szükséges. Attila, a főnöke személye pedig sok meglepetést tartogat, amelyek napfényre kerüléséig jókat derühetünk Borival vívott szócsatáin. Érdemes velük végigizgulni a történetet, még akkor is, ha a cselekmények nem mindig nyerik el a tetszésünket. Ha az eddig felsorolt könyvek közül választanom kellene, akkor mindenképpen erre tenném le a voksomat. Nekem határozottan tetszett. Érdemes elolvasni, mert első könyvnek nagyon jó, színvonalas, egyedi és nem utolsó sorban magyar.

5. Benedek Szabolcs: A vérgróf

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 472 oldal
Ár: 3.490,- Ft
A korábbiakban felsorolt kötetekhez képest ez a történet egy teljesen más irodalmi stílust képvisel. Az író a felnőtt irodalomhoz tartozó, a klasszikus vámpírregényt szándékozott alkotni, illetve alkotott is. Sőt, a történet apránként trilógiává bővül. A történet kedvelői A vérgrófnő és A vértanú címek alatt találhatják majd meg a folytatásokat.
A könyvhöz még nem volt szerencsém, de többek véleménye alapján  "A vérgróf egy szépirodalmi igényű, klasszikus magyar regényeket idéző, századelős krimi, a klasszikus vámpírtörténetek vámpírkarakterével" (winrudi véleménye), valamint remek hangulatú és korrajzú regény, amely mégsem olyan véres, mint amire a legtöbb olvasó számított (többek között Robinson is). Afogadtatás felemásra sikerült. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy akinek nem tartozik a stílusa közé a romantikus vámpírtörténetek olvasása, azoknak magyar írótól származó vámpírregénnyel kapcsolatban nincs éppen sok választási lehetősége.
Ezen a linken pedig az íróval készült interjút olvashatják el azok, akik kíváncsiak a történetre és a keletkezésének körülményeire: http://kotvefuzve.postr.hu/itt


6. Annie Warden könyvei: Kiméra, Aranyfüst, Moloch

A bejegyzés elkészültét követően @Noro hívta fel a figyelmemet arra, hogy Annie Warden könyvei is a bejegyzés témájának megfelelőek. Meglepődtem, mert nem is tudtam, hogy az írónő magyar.  Persze, amikor olvastam, akkor nem igazán figyeltem még ilyenekre.
Kicsit gondban vagyok ezekkel a könyvekkel, mert már nagyon régen olvastam őket. Nem is igazán maradt meg bennen a történet. Nyomokban felfedezem az emlékezetemben a történet bizonyos mozzanatait, de a cselekmény teljes egészét már nem tudnám összerakni. Annyira emlékszem, hogy egy lányt egy idős vámpír átváltoztat. Valamelyik kötetben szó esik Belizárról, aki összetílálkozik ezzel a lánnyal. Egy épületben laknak, több vámpír együtt és nem igazán a türelmükről híresek. Hatalmas vállalatokat irányítanak és úgy ihatnak csak alkoholt, hogy vérrel keverik, ám ekkor is kicsapodik az alkohol a bőrükön. Beugrik még egy kép, amelyben valamelyik szereplőt kirakják a szavanna közepére. De  mindössze ennyi.
Próbáltam már értékeléseket is fellelni a könyvről, de nem sokat találtam. Ha össze kellene foglalnom, akkor erős közepesre értékelném a könyveket. Voltak benne érdekes és egyedi gondolatok, cselekmények, de nem igazán sikerült az írónőnek meggyőznie. Annyira jó volt a történet, hogy elolvassam mind a három kötetet, mert egy olvasást igazán megért, de annyira már nem, hogy meg is tartsam a könyveket.


7. Zea Love Sofia: Halhatatlan csók

Szintén az eredeti bejegyzés elkészülte után jelezte @Ananiila, hogy van még egy témába vágó könyv, amelyet kihagytam. Bevallom, hogy nem is hallottam róla addig, amíg fel nem hívta rá a figyelmem. A véleménye szerint borzalmas könyv, de az értékeléseket nézegetve inkább a vegyes fogadtatást nevezném a megfelelőnek. Van akinek nagyon tetszett a könyv és van akinek nagyon nem. A könyv fülszövege: Az inkvizíció korában élt egy boszorkány, aki szembeszegült a világgal, és a máglyafához kötözve segítségért fohászkodott az ördöghöz. Lucifer meghallgatta a kérést, és éjjel járó démont, vámpírt alkotott belőle és többi mágusból. Azonban ez az alku a vesztét okozta, és egész fajára kárhozatot hozott. Utolsó kívánságként egy embert kért az égtől, aki feloldozhatja népét Lucifer haragja alól. A vámpírok egyetlen reménye egy 17 éves lány, aki csak a XXI. században érkezik meg Erdélybe. Anna megörökli a boszorkányvámpír egyik képességét, az időutazást, ám még ő maga sem tudja, milyen megállíthatatlan lavinát indít el, mikor beleszeret egy vámpírba, és először felüvölt körülötte az időörvény…
  
Ez tehát a kínálat. Lehet válogatni a magyar szerzők és vámpírjaik között. Az én favoritom már biztos. Kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is, ha már olvastátok valamelyiket.

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons