Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2014. április 29., kedd

Élménybeszámoló: XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Idén huszonegyedik alkalommal került megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, nekem eddig ez volt a második alkalom, hogy jelen voltam a neves rendezvényen, de az élmény egyszerűen utánozhatatlan és pótolhatatlan. Ez a fesztivál számomra egyébként is a meglepetések, a megerősítések és a döbbenetek napja volt.

Most is mindenre kiterjedő egyeztetés és szervezés előzte meg az eseményen való részt vételt, mert ha az ember lánya nem egyedül utazik, akkor össze kell hangolni a dolgokat, cserébe viszont a hangulat is lényegesen jobb. Bár az utazóközönség néha fanyalog a vidám, általában ötfős társaság jókedve miatt, de olyan is akad, aki élvezi a kora reggeli vagy a késő délutáni műsort.

A helyszínre megérkezve immár elfogadott, hogy kis csoportunk (Agatha, Borga, Gabye, SzAngelika, Szirmocska, Zsorzsi és jómagam) hol felbomlik, mert az érdeklődési köre mindenkit más irányba húz, hol pedig újra összeverődik, mert azért csak vannak közös nevezők.

Első utam On Sai dedikálására vezetett, amely 11-kor kezdődött és amelyre már készültem, mert a táskámban lapult az írónő Calderon című regénye, természetesen a vékonyabbik, mert bár a többi írásának is büszke birtokosa vagyok, de semmi kedvem nem volt a vaskos köteteket a fél országon keresztül oda-vissza utaztatni és egész nap magammal cipelni.

Első hely és első meglepetés. A szerző ismeri a nevem - mármint a nicknevem -, és olvassa a blogom. (!!!!) Még fel sem eszméltem az első döbbenetből, amikor jött a következő: "Olyan jó megszólalásaid vannak? Miért nem írsz?" Mit lehet erre mondani? Csak irultam-pirultam, próbáltam úrrá lenni lányos zavaromon, majd félszegen és feszengve bevallottam, hogy belekezdtem egy történetbe, csak nem nagyon haladok vele. Rögtön kaptam is a tanácsot: "Ne mosogass, ne kertészkedj, a gyerek meg felneveli magát!" Újabb szerény vallomás: nincs kertem, nincs gyerekem, és van mosogatógépem. On Sai nem maradt sokáig adós a kérdéssel, amelybe mintha némi szemrehányás is vegyült volna: "Akkor meg miért nincs még kész a történet? Mivel töltöd az időt?" Na, erre már nem igazán tudtam mit mondani, csak próbáltam menteni a menthetőt, magyarázni, hogy sajnos kevés a huszonnégy óra, ott van a munka, aztán olvasni is kell és persze blog is sok időt elvesz. Kaptam egy elnéző mosolyt, némi szóbeli megerősítést, majd jöhetett a dedikálás, két ajándék könyvjelző, amelyre szintén kértem szignót és boldogan adtam át a helyem a sorban utánam álló barátnőmnek.

On Sai nagyon közvetlen, mosolygós és egyenes ember. Egész nap csak vigyorogtam, ha eszembe jutottak a szavai és olyan energiával töltöttek fel, amelyet kifejezni sem tudok. A közvetlen baráti társaságom ugyan ismeri a pötyögésem, amiről most beszéltem első alkalommal ennyire nyíltan, de nem gondoltam, hogy más is látja bennem a potenciált, arra meg végképp nem, hogy akkor is kíváncsi lehet valaki egy blogbejegyzésnél hosszabb az írásomra, ha nem a közvetlen ismerősöm. Ti mit szóltok ehhez? On Sai szavai kibillentettek a holtpontomról és már most látszik az előhaladás, a kedves noszogatás hatása. Hálás köszönetem!

A meglepetések hosszú sora azonban még éppen csak elkezdődött, az élményekbe még éppen csak belekóstoltam...

Következő megállóhelyem a Delta Vision standjához vezetett, ahol 11 és 13 óra között Varga Csaba Béla dedikált és beszélgetett a rajongókkal. Az apropó? Karácsony előtt jelent meg a szerző Hetedíziglen című regénye, illetve a napokban került a boltokba az általa fordított Robert Jordan - Brandon Sanderson kötet, A fény emlékezete. A Hetedíziglent nem olyan régen olvastam és írtam is róla, a találkozó alkalmával is leginkább erről beszélgettünk. Kitárgyaltuk, hogy miért olyan szerteágazó a regény eleje, beszélgettünk egyes szereplőkről, a történetben felbukkanó helyszínekről és beazonosíthatóságukról, a főszereplők és idegen lények alakjairól, a magyar vonatkozású utalásokról, illetve a várható folytatásokról, a kimaradt jelenetekről, valamint a visszajelzések fontosságáról is.

Nagyon érdekes volt és nagyon élveztem a társalgást. Amikor pedig más is igényt tartott a szerző társaságára, akkor közvetlen és mosolygós lánya (ha az emlékezetem nem csal, ha valamit félreértettem, akkor bocsánat) tartott szóval, halmozott el kérdésekkel és ő volt az, aki a nap második meglepetését okozta a számomra, amikor arra a mondatomra, hogy blogger vagyok, azt válaszolta, hogy: "Tudom, olvasom a blogodat!" 
Nem esem túlzásba, amikor kijelentem, hogy mind a hárman nagyon szeretünk és tudunk beszélni, így a találkozó nem csak érdekes és informatív volt, de bizony elég hosszúra is sikerült. Na, nem mintha panaszkodnék... :)

A szemközti pavilonban az ABA Könyvkiadó standja kapott helyet, így éppen csak pár lépést kellett tennem és már üdvözölhettem is Tamási Izabellát, a kiadó szerkesztőjét, valamint beszédbe elegyedhettem Benkő Lászlóval. Kitárgyaltuk, hogy a 20. század egyikünknek sem a kedvence, ha regénytémáról van szó, a régebbi korokban játszódó események sokkal jobban bejönnek nekünk. Majd a megbecsülés és a hozzáállás kérdéseit tárgyaltuk ki kellő alapossággal. Nem időzhettem túl sokáig a társaságában, mert más is igényt tartott rá, illetve engem is vártak más programok.

Egy-két gyors egyeztetés, egy megbeszélt találkozó Galgóczi Tamással, akitől megkaptam azon könyveimet, amelyekről majd az ekultura.hu oldalon fog első körben értékelésem megjelenni, majd egy jól megérdemelt késői ebéd a lányokkal a közeli üzletközpont egyik gyorséttermében.

A késői ebéd hátránya, hogy az ember lánya késében van és igencsak kapkodnia kell a lábát, ha oda akar érni a következő programra. Ez pedig nem más volt, mint Kleinheincz Csilla és Moskát Anita dedikálása a GABO Kiadó standjánál.

Egy gyors bevásárlás és már állhattam is a frissen megszerzett Bábel fiai kötettel a sorba, és amikor végre én kerültem sorra, boldogan nyújtottam oda a könyvet a szerzői kézjegy elhelyezése céljából. Mindig a nicknevemre kérem a dedikálást, mert számomra ez az, ami a könyvek világában engem jelent és sokkal jobban jellemez, minta a polgári nevem, ezért most is ezt mondtam meg és egy hatalmas mosolyt kaptam cserébe, valamint egy megjegyzést, miszerint: "Szoktam olvasni a blogodat!" Mondják, hogy három a magyar igazság és már meg sem kellett volna lepődnöm, de bevallom, hogy ismét csak meglepődtem és szinte szóhoz sem jutottam. Az általam legjobban várt könyvfesztiváli megjelenéskötetbe (ezt nem csak most találtam ki, hanem bizonyítékom is van rá, hogy már korábban is így gondoltam) a következő beírás került: "Shanarának sok szeretettel! A blogod lelkes zugolvasója vagyok!" A társaságomban lévők is bizonyíthatják, hogy ezt követően le sem lehetett törölni a vigyort az arcomról. Ami egyébként nem is csoda. :)

Mielőtt szó érné a ház elejét, hogy Kleinheincz Csilláról és gyönyörű kiadású Ólomerdő regényéről egy szót sem ejtek, megjegyzem, hogy Csilla regényének korábbi verzióját már olvastam, dedikált példányom is van belőle, az átdolgozott kiadásnál pedig - legnagyobb örömömre - tesztolvasó lehettem. Csilla nagylelkű felajánlása egy tiszteletpéldány, amely majd postán fog hozzám megérkezni. De könyvjelzőm már van hozzá és az is nagyon gyönyörű!

Amit nagyon sajnálok, hogy mégsem tudtam jelen lenni azon a beszélgetésen, amelyet Csilla eltervezett és megszervezett, de sajnos még haza is kellett érnem és mint tudjuk a "vonat nem vár". Az első kezdési időponthoz még tudtam alkalmazkodni, de a későbbi már nem jöhetett szóba. Sajnos! :( Talán majd legközelebb, de a kezdeményezést és a meghívást nagyon köszönöm! :)

Innentől már igencsak sűríteni kellett a tennivalókat: egy gyors találkozó Bíró Szabolccsal és Rozsnyai Jánossal, majd irány a másik épület túlvége, ahol az 50%-os akció érdekében megrohamoztuk az Ad Astra standját és be is vásároltunk rendesen, részemről egy friss megjelenésű Brasyl kötettel lettem gazdagabb. Majd beszereztem a legújabb Karen Rose könyvet az Ulpius-ház Kiadó standjánál, átrobogtam a Főnix Könyvműhely pavilonjához, ahol megkaptam az új Victoria Schwab regény, a Felszabadulás recipéldányát, vettem mellé egy első részt, amit egyébként kölcsön könyvként olvastam korábban és egy fesztiváláras (mindössze ezer forintos) Ta-mia Sansa regényt, a Sötét hóruszt.

Rengetegen voltak még, akikkel sikerült összetalálkoznom, legyenek akár molyok, akár a könyves világ ismert tagjai. A teljesség igénye nélkül, csak említésképpen: Velkei Zoltán, Brandon Hackett, azaz Markovics Botond, Nita_Könyvgalaxis, Dominic_Blasir, Sicc, Jeffy, Toffy, Nusejka, mint régi ismerősök és Acélpatkány, Makitra, Greylupus, Kelly, mint új ismeretségek.

Az már csak másnap derült ki, hogy még így is volt, aki találkozni szeretett volna velem és nem sikerült, de mindenhol azt hallotta, hogy ott vagyok, csak éppen nem talált. Már meg sem kellett volna lepődnöm rajta, hogy a jelenlétem híre bejárta az egész Könyvfesztivált. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy mikor tettem szert ilyen mértékű népszerűségre. :)

A kellemes napsütésben eltöltött órácskát, némi pihenést, beszélgetést, zsákmányrendezgetést követően kis csapatunk felszedelőzködött és fáradt léptekkel, de annál több élménnyel és könyvvel felpakolva megkezdte hazafelé tartó útját.
Még egy gyors búcsúzkodás Szirmocskától, aki vonat helyett busszal igyekezett haza, majd irány a vonat, két órányi utazás és még negyven percnyi autókázás. Majdnem tízet ütött már az óra, amikor becses terhemet leraktam a lakásban.

Fizikailag elfáradtam, a lábam még mindig érzem, hatalmasakat ásítok, de lelkileg olyan energialöketet kaptam, amely jó ideig ki fog tartani. A nap minden perce megérte. Megyek a Könyvhétre is!

2014. április 26., szombat

Jeaniene frost: A sír innenső oldalán (Cat & Bones 5.)

Tisztában voltam vele, hogy nagyon hiányzik Cat és Bones stílusa, a kalandjaik, de ez a mérhetetlen hiány igazán csak akkor tudatosult bennem, amikor belekezdtem párosunk legújabb történetének olvasásába. Régen, nagyon régen volt már, amikor a megelőző részt olvastam, hiszen a legutóbbi megjelenés a sorozat egyik spin of kötete volt, aminek ugyan a történet, illetve a szereplők szempontjából lényegesnek tekintettem, de akkor sem a hihetetlen és kedvelt páros parádézott a legtöbbet a lapokon.

Nem csak a spin of történet zökkentett ki a cselekmény, a fő történetszál menetéből, hanem bizony az a fránya idő is megtette a magáét, amelynek egyenes következménye, hogy igencsak sokáig kellett kutatnom az emlékeim között, amíg rátaláltam arra a kapcsolódási pontra, amelyhez a jelenlegi eseményeket kötni tudtam.

Végül csak sikerült biztosítanom a folytonosságot és elmélyedhettem a történetben, amely ott veszi fel a korábban elejtett szálat, hogy Cat még mindig különleges étkezési szokásainak problémáival küszködik, továbbra sem tudja a kezelni a rapszodikus gyakorisággal és hatással jelentkező mellékhatásokat. A rendellenesség - amivel ő és a férje, megpróbál együtt élni, valahogy kezelni a kialakult helyzetet -, másnak is feltűnt és ezt ki is használja. A jelek abba az irányba mutatnak, hogy Apollyon célja hatalmának megszilárdítása érdekében a vámpírok és a ghoulok közötti ősi ellentét elmérgesítése, amelyhez természetesen Cat, illetve a létezése szolgáltatja az alapot.
Főszereplő párosunknak nem marad más választása, mint a New Orleans vudu királynőjéhez fordulni segítségért, még akkor is, ha már az elején teljesen biztosak abban, hogy ez számtalan veszélyt hordoz magában.

Nagyon élveztem, hogy újra az egyik kedvenc párosom áll a történet középpontjában és azt kell mondanom, hogy bizony egyikük sem vesztett egy szemernyit sem a vonzerejéből és az általam megkedvelt tulajdonságaiból: ugyanolyan vagányak, jópofák, esztelenek, bátrak, szexisek. Megőrizték az eredeti kisugárzásukat, pozitív és negatív tulajdonságaikat és mégis fejlődnek, igyekeznek megfelelni az új kihívásoknak, elvárásoknak, kezelik a felmerülő problémákat, mindent megtesznek az életben maradásért és ami a legfontosabb: továbbra is őrülten szeretik egymást. Piros pont jár azért, hogy kettőjük érzelmei nem mennek a történet rovására, így továbbra is az akció és az izgalom teszik ki az események jelentős részét.

Annak ellenére, hogy a történet megszakadt fonalát elég nehezen vettem fel, a regény hangulata már rögtön az elején magával ragadott és ismerősként örült közel, én pedig fejes ugrottam ebbe az érzésbe és nagyon élveztem az egészet. Leginkább az tetszett benne, hogy a korábbi kötetekben előkészített történet jó ütemben haladt a maga útján és hiába a sok-sok kötetnyi előzmény, Cat és Bones egymás iránti érzéseinek leírása, a közös jeleneteik továbbra sem unalmasak, sőt...

Rajtuk kívül is vannak érdekes szereplők a kötetben, akik nélkül nem lenne teljes az élmény. Továbbra is imádom például Vlad karakterét, akinek jelenléte, megmozdulásai és beszólásai most sem okoztak csalódást. A humor egyik nagyágyúja ő a regényben. A másik természetesen Bones. :) 
New Orleans vudu királynőjének szála pedig annyi érdekességgel, borzongással és rejtéllyel szolgált, ami nélkül el sem tudnám képzelni ezt a részt. Imádtam sötét, titokzatos, számító és csavaros észjárású karakterét. Fabian is hozta a szokásos formáját és jó pár régi szereplő is felbukkant újra, illetve búcsúztunk el tőle. Vagy mégsem?

Volt viszont számomra egy lyuk a történetben, amit nehezen tudtam kezelni, ez pedig Kira és Mencheres kapcsolata. Sehogy sem tűntek ismerősnek az utalások (ennyire csak nem vagyok feledékeny?) és ebből arra következtettem, hogy nem olvastam párosuk egymásra találásának történetét, sőt valamiért úgy rémlik nekem, hogy az meg sem jelent magyarul.

Nem baj, hogy nem volt tökéletes, mert így is jó volt, élveztem, várom a következőt! Kell ennél több? :D



Értékelés: 8/10
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 394 oldal (ebből a történet 354 oldal, a többi ajánló)
A mű eredeti címe: This Side of the Grave
Előzmény: Félúton a sírhoz, Karó és sírhant, Síri csendben, Sírig hű szerelmed
Spin off kötet: Az első vércsepp
Sorozat: Cat & Bones vámpírvadász
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2014.)

2014. április 23., szerda

Clark Asthon Smith: Gonosz mesék

Hosszúra nyúlt várakozás előzte meg a kötet megjelenését, egy sajnálatos egészségügyi probléma miatt elhúzódott a szerkesztés, ezért csúszott a nyomdába kerülés. Majdnem egy teljes évet. A válogatást elolvasva azt kell mondanom, hogy még így is megérte, mert ismét egy olyan szerzővel sikerült megismerkednem, akinek művei egyébként biztosan nem kerültek volna a kezembe.
Ismét csak elismerés illeti a kötetet összeállító műhelyt és a kiadót, mert ez a kiadvány hozza a sorozatra jellemző megszokott és kiemelkedő minőséget. Bár bosszús voltam a megjelenés csúszása miatt, de sajnáltam volna, ha ennek a minőség látta volna kárát. Akkor már inkább a várakozás.

A Klasszikus címkével ellátott sorozat kötetei közül nem mindegyiket olvastam, de M. R. James, illetve Sir Arthur Connan Doyle novelláinak válogatásai meghatározó és különleges élmény jelentettek a számomra, amelyek sorát most már a Gonosz mesék kötetben szereplő írások hatásai is gyarapítják.

Clark Asthon Smith kortársa és barátja, H. P. Lovecraft így nyilatkozik a történetekről: "Semmi kétség, Averoigne az a fajta hely, ahol nem tanácsos letérni az országútról!" Bölcs tanács, érdemes megfogadni és ezzel a tudással felvértezve belekezdeni a kiadványban található művek olvasásába.

Ami a kötet értékelését illeti, bizony nehéz helyzetben vagyok, hiszen a részletes szerkesztői előszó, - amelyből megismerhetjük a szerző életútját, az írások keletezésének körülményeit, a korra jellemző hangulatot - nehezen múlható felül, ahogy a minden novella előtt található rövid ismertető is annyi információt tartalmaz, amely alaposságával nem lehet vetekedni. Ha pedig mindez nem volna elég, akkor a kötet végén "Bolyongások egy képzeletbeli francia tartományban" címmel egy olyan részletes értékelést és elemzést olvashatunk, amelyért Molnár Andrást csak elismerés illeti, és amelyet részemről - lévén nem vagyok képzett műkritikus - képtelenség felülmúlni.

Milyen lehetőségek maradnak ezek után az egyszerű olvasó kezében? Leginkább csak annyi, hogy összefoglalja a kötettel kapcsolatos érzéseit és megpróbálja ezt átadni az érdeklődőknek. Ezt többé-kevésbé már meg is tettem, hiszen a kiadvány kiemelkedő minőségéről és szerkezeti felépítéséről részben már említést tettem... de ez csak egy szelete az összhatásnak.

Talán érdemes lenne azzal kezdenem, hogy ezek a válogatások nem arra valók, hogy egy ültő helyben végezzünk az olvasásukkal, hanem igenis érdemes lassan és beosztva megismerkedni velük, talán úgy nagyobb az élvezet is és nem lanyhul az érdeklődés.
A régies, de mindenképpen a korra jellemző fogalmazási stílus, történetvezetés egyaránt  figyelmet követel magának. Ha mindehhez még hozzáadódik az írói stílus is, amely Smith esetében eléggé terjengős, szóvirágos, akkor még jobban érthető, amire utalok. Pedig ennek a kötetnek az írásai még a könnyebben olvasható kategóriába tartoznak, Smith gazdag szókincse és hangulatteremtése pedig csak fokozza az élvezetet. Aki egyébként bármelyik korábban emlegetett úriember, vagy éppen H. P. Lovecraft írásait kedveli, annak C. A. Smith stílusa és ötletekkel, misztikummal teli történetei sem lesznek ellenére.

A művek keletkezése körüli nehézségeire legjobban abból lehet következtetni, hogy bizony nem egy történetnek több befejezése vagy éppen egymástól eltérő, átírt verziója is létezik. Hatalmas piros pont a szerkesztőknek, amiért ilyen esetekben mind az eredeti mű, mind pedig az átirat fordítását elérhetővé tették. A függelék gyakorlatilag ilyen verziókkal és egyéb nyalánkságokkal, érdekességekkel van tele.
"De múlt és jövő egyszerre létezik azzal, amit jelennek hívunk, s csupán két szelete az idő nagy körének. Aszerint látjuk és nevezzük el őket, hogy a mi helyünk hol van a körben." 
A történetek egy képzeletbeli francia tartományban, Averoigne-ban játszódnak, időben pedig a gótika korától a napóleoni háborúkig tartó időszakot ölelik fel, amely változatos események elmesélésére ad a szerzőnek lehetőséget. Az írások fő alapköve a papság és a folyamatosan jelen lévő, mindenhol lesben álló kísértés, valamint vele szemben tanúsított ellenállás.
Mindezek mellett jelen van még a szerelem és annak minden fokozata, a kezdeti lángolástól egészen az elhanyagolt házasságig, a mágia, a misztikum és sokféle ősi és egyéb fantasy lény: van itt szatír, vámpír, démon, lámia, kolosszus, vízköpő, farkasember vagy éppen varázsló és nekromanta. Engem személy szerint ez a sokféleség, a misztikum, illetve a régi mondák, mítoszok egyedi feldolgozása vagy azokra való utalás fogott meg az író műveiben. Persze a maguk módján élvezetesek és sok esetben tanulságosak vagy éppen szarkasztikusak voltak a novellák eseményei, amely szintén kedvemre való volt.
"(...) mert vékony szövésű az a fátyol, amely az embert az istentelen mélységektől elválasztja."
Sok esetben úgy éreztem, hogy bár az olvasott történet érdekes, de mai szemmel nézve nem éppen pörgős és félelmetes, vagyis eléggé lapos, de aztán átértékeltem a véleményem, mert beleestem a "mindent a modern elvárásoknak akarok megfeleltetni" szemléletmódba, így néztem ezeket az írásokat is. Egy egészen picit változtattam a nézőpontomon, engedtem, hogy átjárjon a kor hangulata és el kellett ismernem, hogy a keletkezésük időpontjában ezek nagyon is ütős novellák voltak, amelyek bizony komoly hatást váltottak ki az olvasókból. Hatásuk még ma is van, csak oda kell figyelni rájuk és elmerülni a világukban. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni az olvasásnál, és aki modern, pörgős, véres történetekre számít, az inkább nem vegye a kezébe a kötetet. 
Összességében tetszett, amit olvastam és biztosan vevő leszek a szerző további válogatásköteteire, történetciklusaira is, főleg, hogy azok közül az egyik, a Hyperborea, egy ősi, letűnt világban, a  másik, a Zothique pedig a Föld alkonyán, a barbárságba visszasüllyedt emberek világában játszódik.

Mindenképpen emeli az élvezet mértékét a kiadvány szerkezete és az összeállításába belefektetett hatalmas mennyiségű munka nélkül a hatás nem lenne akkora, mint ahogy most érzem. Ez így együtt tökéletes és egymást kiegészítve nyújt hatalmas és utánozhatatlan élményt.




Értékelés: 8/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 330 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft
Kiadói sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 8.
Forrás: névnapi ajándék (@zsorzsi, 2013.)

A sorozat további részei:
MesterMűvek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Connan Doyle: Jobb nem firtatni
7. Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek


MesterMművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege
2. Piers Anthony: Khton
3. Alfred Bester: Tigris! Tigris!

MesterMűvek Fantasy:
2. Jo Walton: A király békéje
3. Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos
4. Orson Scott Card: Bűvölet

2014. április 20., vasárnap

Becca Fitzpatrick: Finale - Végjáték (Csitt Csitt 4.)

Több olyan sorozat van, amit minden hibája ellenére is nagyon szeretek és bőven akad olyan is, amellyel szemben nem olyan mély az imádatom, de a cselekmény, egy-egy szereplő, esetleg az író stílusa csak nem hagy nyugodni és olvasni akarom az összes részt, ami csak megjelenik. A Csitt Csitt egy ilyen sorozat. Az elején nem tudtam hová tenni magamban és már azt gondoltam, hogy félreteszem az első részt és magukra hagyom a bukott angyalokat, na meg a főszereplő csaj folyamatos nyavalygását, amikor a szerzőnek végre sikerült egyet csavarnia a történeten és felébresztenie a folytatások iránti kíváncsiságomat. Aztán a második és a harmadik résszel is így jártam, az egyik szereplőt igencsak megkedveltem, illetve mindig ért valami meglepetés, ami csak hajtott tovább. Most pedig ott tartok, hogy a negyedik, és egyben a sorozat utolsó részéről kopácsolok. Befejeztem egy sorozatot, amely nagyon jó érzés. De akkor miért is érzem a keserűséget magamban? Ezt bizony nem olyan egyszerű elmagyarázni, de azért megpróbálom...

Az előző kötet olyan végkifejlettel zárult, amellyel nagyon magasra helyezte azt a bizonyos lécet az írónő és kíváncsian vártam, hogy miként fog a saját maga által felállított csapdából kikeveredni. Pont ez volt az, ami miatt annyira vártam a folytatás megjelenését. Biztos voltam benne, hogy a szerzőnek van egy nagyon jó ötlete a megoldásra, amelyet képes megkoronázni egy még briliánsabb megvalósítással. Hol is vesszük fel a történet fonalát ezzel a kötettel? Nora hatalmas kelepcében van, hiszen azzal az esküvel, amivel megmentette Foltot, egyben el is kötelezte magát, köti Hanknek tett esküje, és ha akarja, ha nem, vezetnie kell a nefileket a bukott angyalok elleni háborúban. De hogy teheti ezt, amikor a szerelme is egy bukott angyal és az arkangyaloknak megígérte, hogy nem lesz háború? Az, hogy eltitkolja a kapcsolatát Folttal, csak egy dolog, az embereket és a nefilek legtöbbjét talán megtévesztheti, de az arkangyalokat nem, és az esküjét sem tudja semmissé tenni. 

Aki figyelmesen olvasta az eddigieket, már rá is jöhetett arra, hogy mi is volt a bajom ezzel a résszel. Igen, az volt a problémám, hogy a folyamatos meglepetések és csavarok után ez a kötet valahogy laposnak és bizony helyenként a cselekményében is olyan furcsának tűnt. Egyedül a befejezés az, ami kicsit dobni tudott a megítélésemen, de most azt sem találtam annyira erősnek, mint az előző részek esetében. A korábbi kötet fantasztikus befejezése, amely miatt annyira lázban égtem, valahogy kihűlt, mire ez a kötet a kezembe került és az emlékeim is kellőképpen megkoptak már, nehezen rázódtam vissza Nora és Folt világába. Az emlékek ugyan visszatértek lassan, a történetben éktelenkedő lyukak eltűntek, de a láz csak nem akart visszatérni és ebben sem a cselekmény, sem pedig a szereplők nem voltak segítségemre.

Nora ugyan sokat fejlődött a sorozaton belüli legelső megmozdulásaihoz képest, és határozottan cselekvőképes hősnővé sikerült kinőnie magát, de azért most is volt több olyan megnyilvánulása, ami miatt legszívesebben kitéptem volna az adott könyv oldalait, hogy nem is lássak többé ilyen butaságot. De ugye könyvvel nem teszek ilyet, ezért visszafogtam magam. Az arcom épségét is igyekeztem megőrizni, ezért inkább csak halkan szitkozódtam és morogtam, mint feleslegesen karmolásztam.

Aztán ott van Folt, aki egy részről hős szerelmes, más részről pedig teljesen önálló és járja a saját útját, megy az intézni és kutatni való dolgai után. A rózsaszín mázas, csöpögős vallomások váltják egymást a néha csak plátóinak tűnő kapcsolat megnyilvánulásaival. Bevallom, hogy összezavarodtam, amely talán nem is csoda. Ennek ellenére továbbra is Folt a sorozatban a kedvenc szereplőm, bár itt már nem hozta azt a színvonalat, amelyet a korábbi részek eseményeiből szőtt - egyre kellemesebbé váló - emlékeim alapján megőriztem magamban. De el kellett fogadnom, hogy ezt teszi a szerelem...

Sokat gondolkoztam, hogy mi szükség volt erre a negyedik kötetre? Ha sikerült volna kicsit jobban meghúzni az előző részeket, akkor bizony a négy rész cselekménye bőven belefért volna a három kiadványba. Talán jobb is lett volna... A regény kétharmada ugyanis - minden túlzás nélkül - maga volt a dögunalom: Nora titkolja Folttal való kapcsolatát és ezért kitalál egy hamis kapcsolatot az egyik nefillel fedősztoriként, majd ugyanezzel a nefillel sehol nem mutatkozik együtt, de sokat edzenek titokban az erdőben, fanyűvőt játszanak és mindenféle elmebecsapós képességfokozókat gyakorolnak. Majd ha ez nem lenne elég Nora hihetetlenül viselkedik, hazudozik és titkolózik mindenki előtt, mert úgy gondolja, hogy ezzel a nemes célt szolgálja, ugyanakkor a legfontosabb teendőket tekintve teljesen döntésképtelen, és csak egy helyben totyog, mint valami tojógalamb. Meg persze ott van Marcie, akinek a viselkedésén és az indokai úgy át lehet látni, mint a tisztára pucolt ablaküvegen, de persze mindenki bedől neki. Pfff... 

Az egyetlen izgalmas szál a Nora nyomába eredő bukott angyal lett volna, ha kihasználja az írónő a helyzetet, de nem... A temetői jelenet tetszett, főleg a kutyás rész és a vége események. Volt egy eseményrész, ahol bizony elszorult a torkom és éreztem, hogy visszatér a sorozatba vetett hitem, de sajnos már nem sikerült maradéktalanul helyreállítani megroggyant bizalmam. Ez az a pont, amikor azt kell mondanom, hogy így jártam, mert ez a kötet nem az én történetem és sajnos nem méltó koronája a sorozatnak, amelyet egyébként eddig szerettem, de most összességében keserű szájízzel fejeztem be. Nem erre számítottam, és nem ezt vártam, de ezt kaptam és csak ennyi jutott. Igazán sajnálom... 


Pontszám: 5 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 404 oldal
Teljes ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Finale
Előzmény: Csitt, csitt; Crescendo, Silence - Vihar előtt
Sorozat: Csitt, csitt
Forrás: kölcsönbe kaptam

2014. április 17., csütörtök

Darynda Jones: Második sírhant (Charley Davidson 2.)

Van úgy, hogy egy sorozat kezdő kötetének nem sikerül teljes mértékben lenyűgöznie, nehezen teszem túl magam a hibáin, de közben azt is érzem, hogy az írói stílus folyamatosan csiszolódik, a befejezés pedig eléri, hogy érdeklődve forduljak a folytatás felé. Az előzménytörténettel pontosan így jártam, mert bár alapjában véve tetszett, ugyanakkor a számomra túlzottan erőltetett poénok eléggé megfeküdték a gyomromat, ezért nem csoda, ha ellentétes érzések viaskodtak bennem: egyszerre akartam olvasni a második részt, és tartottam is tőle.

Amikor azonban a kezembe foghattam az újabb kalandot magában rejtő kiadványt, mindennél jobban éreztem a kényszert, hogy belelapozzak – gondoltam óvatosan közelítek, éppen csak beleolvasok, aztán majd meglátom... Eléggé megdöbbentem, amikor arra eszméltem, hogy az egyre gyengülő fényben már alig látom a szöveget, a lap alján látható oldalszámok pedig három számjegyűek. Bizony rendesen beszippantott, magával sodort a történet, ami azért már önmagában is jelent valamit. Hogy mit tettem? Megrántottam a vállam, felkapcsoltam a villanyt, és a külvilág történéseit figyelmen kívül hagyva folytattam az oldalak ütemes fogyasztását, aminek egyenes következményeként a család egy része maga gondoskodott a vacsorájáról, én meg nem aludtam valami sokat aznap éjszaka.

Korábbi elképzelésem, miszerint a sorozat regényei egymástól független nyomozásokból, illetve a köteteken végighúzódó magánéleti és részben misztikus szálból épülnek fel, határozottan jó tippnek bizonyult. Ebben a kötetben Charley titkárnőjének ismerőse tűnik el nyomtalanul, mindössze egy kétségbeesett sms-t és egy rejtélyes üzenetet hagyva maga után. A nyomozás szálai azonban a múltba vezetnek, húsz évvel ezelőtti események kapcsolódnak a jelenkor megoldásra váró problémáihoz. Szimatolás közben magánnyomozónk mindenhol akadályokba ütközik, sőt mi több, megfenyegetik, és még a félreállítására is kísérletet tesznek. Ismét.

Az előzmények ismeretében biztos voltam abban, hogy Charley magánélete jelen esetben is meglepetésekkel és humoros vagy éppen bosszantó helyzetekkel fog szolgálni. Mivel a rendőrség arra számít, hogy Reyes, a szökött elítélt, előbb vagy utóbb feltűnik Charley közelében, ezért a lány minden lépését megfigyelik, ami persze neki kifejezetten zokon esik. Ráadásul a családtagjai – még azok is, akikre egyébként ez nem jellemző – felettébb furcsán kezdenek viselkedni…

Charley és Reyes kapcsolata sem mondható éppen szokványosnak, ahogy maguk a személyek sem: a halál szexi angyalának és a Sátán szívdöglesztő kinézetű fiának semmi keresnivalója egymás mellett és mégis… Az élet gyakran kiszámíthatatlan, és ráadásként most kozmikus jelentőségű játszmáról van szó. Egy hét telt el a sokat emlegetett szökés óta, és amikor Reyes meglepetésszerűen materializálódik Charley fürdőszobájában, a testét tetőtől talpig vér borítja, viselkedése pedig egyszerűen rémisztő. A félreértést később ugyan tisztázzák szereplőink, de a helyzeten nem sokat javít a férfi döntése, miszerint hátrahagyja fizikai testét, amely csak akadályozza őt a feladata, azaz a lány védelmének ellátásában. Charley természetesen ellenzi ezt a lépést, mindent megtesz Reyes mindenki elől rejtegetett testének felderítése érdekében, ezzel pedig megkezdődik a két különleges képességű és rendeltetésű szereplő bújócskája és természetfeletti kötélhúzása.

Bonyodalmakban és történésekben most sincs hiány, magánnyomozónkra igencsak mozgalmas időszak köszönt, a huszonnégy órából álló nap több esetben is kevésnek bizonyul a kettős nyomozás szálainak felgöngyölítése, a csapdák elkerülése és az energiák visszanyerése szempontjából. A regény végig mozgalmas, a történet nehezen ereszti el olvasóját, minden oldalon újabb hihetetlen helyzetről, üldözésről, tűzharcról olvashatunk vagy éppen heves érzelmektől és feszültségtől szikrázik az aktuális jelenet.

A korábbi rész történéseivel ellentétben most végre úgy éreztem, hogy ebben a kötetben a nyomozati szál kellőképpen kidolgozott, érdekes, mozgalmas, végig jól követhető és legnagyobb örömömre a vége sem összecsapott, az előzetesen feltárt információkból logikusan következik a megoldás, minden titok megfejtésre kerül. Az ugyan némiképp bosszantott, hogy mindenki, legyen az családtag vagy ismeretlen, úgy viselkedett, mintha élete egyetlen célja a magánnyomozó akadályozása, lelki zsarolása, testi épségének veszélyeztetése, figyelmének elterelése lenne, de vitathatatlan, hogy részben ettől lett igazán érdekes a cselekmény.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nálunk nem telt el sok idő az első két rész megjelenése között, de azért ez nem általános jelenség. A szerző több alkalommal is visszautal a főszereplő páros kapcsolatát átszövő összetett misztikus szál eddig feltárt titkaira és annak kozmikus szintű összefüggéseire. A hivatkozások rengeteg olyan információt tartalmaznak, amelyek ismétlése, pontosítása minden szempontból elősegíti a további, az emberi szintet meghaladó lépések megértését – magam is szívesen vettem a már ismert tények felelevenítését. Imádtam Reyes váratlan felbukkanásait, reakcióit, a két főszereplő egymásnak feszülő akaratát, valamint a másik érdekeit, biztonságát minden esetben szem előtt tartó, mindennel és mindenkivel vívott csatáját. Motivációjukat és ellenérzéseiket megértettem, elfogadtam, és bár mindkét fél tervének érvényesülése magában hordozta a helyzet kedvezőtlen alakulásának lehetőségét, én akkor is a lánynak drukkoltam, az ő döntését éreztem a kisebbik rossznak.

Pontosan azt kedvelem ebben a sorozatban, amit szerintem sokan nem fognak: a főhősök együtt vannak és mégsem, amolyan se veled-se nélküled állapotban léteznek, és a boldog befejezés is várat még magára, ugyanakkor folyamatos a feszültség, izzik a levegő, és mindent elborít a várakozás, a felfedezés érzése. Charley és Reyes egymás iránti vonzalma egy percig sem kérdéses, de az ellentétes nézetek érvényesítése és a zűrzavarok közepette megint csak egy pici lépéssel jutott előrébb kettőjük kapcsolata, hogy aztán kétszer annyit hátráljon vissza.

Charley képességei fokozatosan fejlődnek, az egyre megdöbbentőbb helyzetek újra és újra olyan reakciókat váltanak ki belőle, olyan dolgok megtételére késztetik, amelyekkel még maga sincs tisztában, egyszerűen ösztönből, a rendeltetésének, küldetésének megfelelően cselekszik. Az egyik ilyen hirtelen és előre nem látott tettének következménye az a befejezés, amely miatt most szinte a falat kaparom türelmetlenségemben, mert mindennél jobban meg akarom ismerni a különleges páros történetének folytatását. Remélem, nem kell rá sokat várnom!



Az értékelésem az ekultura.hu oldalon is megjelent.


Értékelés: 8/10
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 446 oldal
A mű eredeti címe: Second Grave on the Left
Fordító: Varga Krisztina
Borító ár: 3.490,- Ft
Sorozat: Charley Davidson
Előzmény: Első sírhant
Folytatás: Harmadik sírhant
Forrás: magánkönyvtár

2014. április 14., hétfő

Nevada Barr: Ördögkatlan (Anna Pigeon 0.)

Ez a kötet nem más, mint egy előtörténet, amelyet a külföldi olvasók utólag ismerhettek meg, kis hazánkban viszont ennek a résznek a megjelenésével kezdődött el a sorozat. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy időrendben kerülnek kiadásra Anne Pigeon kalandjai és még szerencsésebbek lennénk, ha végre folytatódna a sorozat, mert a következő kötetet már megígérte egy ideje a kiadó, de azóta sincs róla semmi hír, ez pedig elszomorít.
A történet már a fülszövegével felkeltette az érdeklődésem, de az olvasással kivártam, gondolva és remélve, hogy hamarosan lesz folytatás, ami azóta sincs. Erősen hezitáltam tehát az olvasással és úgy gondoltam, ha a regényt felveszem a Csökkentsd a várólistádat 2014. kihívás kötetei közé, akkor az talán annak ellenére is olvasásra fog ösztönözni, hogy még nincs folytatás. Így is lett.

Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét…

Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak a regénnyel és a cselekményével kapcsolatban, még a fülszöveg ellenére sem. Mert azt el kell ismerni, hogy egy víznyelő mélyén ragadt nő agóniájáról és haláltusájáról olvasni majd ötszáz oldalon keresztül - még akkor is, ha egészen pici formátumú a könyv - nem egészen tűnik vidítónak és mozgalmasnak. Szerencsére ez a történet nem csak erről szól, sokkal összetettebb és cselekményesebb ennél.

A szerző realistán és hihetően ábrázolja Anna döbbenetét, szenvedését, a sokkot, amelyet akkor él át, amikor visszanyeri eszméletét a víznyelő alján, amikor már a kiszáradás határán áll és amikor rádöbben, hogy mit tettek vele. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy elképesztően élethűen sikerült lefesteni egy védtelen és tehetetlen (valóban az?) nő agóniáját és zavaros gondolatait, és ugyan nem ez a könyv legmozgalmasabb része, de lelki szempontból az egyik legerősebb, bár nem sokkal előz meg egy másik jelenetet. 
"A szépség kicsit olyan, mint a szerencse. Nem számít, hány emberrel osztozunk rajta, egy darabka mindig marad belőle."
Sokáig a víznyelő az egyetlen helyszín, de aztán feltárul az a világ, ahol az üreg is található, ahol az egész történet játszódik és bevallom, hogy nagyon kíváncsivá tett mindaz a természeti szépség és különlegesség, amely a leírásokban elém került. Hajtott a kíváncsiság, hogy utánanézzek, rákeressek a Glen Kanyonra, illetve egyes részeire és a képeket meglátva a szavam is elakadt. Innentől kezdve teljesen másként figyeltem a leírásokat és magát a cselekményt is, mert elvarázsolt, hogy ez a csodálatos táj mennyire szerves részét képezi a történetnek és mennyivel kevesebbet adna a regény, ha ugyanez a történet valahol máshol, egy teljesen hétköznapi helyen játszódna. Érik bennem a gondolat, hogy írnom kellene erről a természeti csodáról egy bejegyzést a Barangolás rovatba, de elképzelhetően ez nem mostanában lesz.

Ugyan ez Anna Pigeon regénye, de nem csak az ő nézőpontját követjük végig a könyvben, hanem a munkatársa, Jenny gondolatai is megelevenednek a lapokon. Nem értettem, hogy ennek miért volt így értelme, mert nem adott túl sokat hozzá a regényhez, de elkönyveltem annak, hogy hátrányban vagyunk a sorozatot eredeti nyelven olvasókkal, hiszem ők már Anna számtalan kalandját átélhették (a sorozat eredeti nyelven már a tizenhatodik kötetnél tart!), míg mi csak ezt az egyet ismerjük. Még az is lehet, hogy Jenny fontos szereplő lesz a továbbiakban, nézőpontja nélkülözhetetlen lesz, csak éppen még mi nem tudunk róla. Sajnos ebben a regényben Jenny gondolatai vagy a munkája (az emberi ürülék összegyűjtése a park területén, illetve az oktatások lebonyolítása) vagy Anna körül jártak. Egyik sem dobott fel igazán.

Az volt az érzésem, hogy a szerző szándékosan bonyolította túl a cselekmény, igyekezett elterelni az olvasó gondolatait és összezavarni, hogy ne vegye túl korán észre azt, ami nyilvánvaló. Volt olyan része a történetnek, amikor csak csodálkozva néztem, hogy Anna miért nem jött még rá az összefüggésekre, miért hagyja magát ennyire megvezetni? Ez a rész nem sikerült eléggé csavarosra és kiszámíthatatlanra, nekem legalábbis nem okozott megoldást az elkövető kiléte. Ahogy a motivációja sem, mert azt is könnyen ki lehetett találni, ellenben a háttérben álló okok megleptek, még akkor is, ha több jel is abba az irányba mutatott.

Anna fejlődése a regényben végig folyamatos, a gyászoló és megtört, a parkról és a vadonról mit sem tudó városi lányból a megpróbáltatások és az átélt kalandok hatására erős és határozott nővé válik, aki megtalálta a helyét a világban és vannak tervei a jövőre nézve. Csodálatra méltó a kitartása és az akarata, ahogy imádtam a színházzal kapcsolatos életszemléletét és az ott megszerzett emberismeret gyakorlatba való átültetését is. 

Vegyesek az érzéseim ezzel a regénnyel kapcsolatban, mert egy részről elvarázsolt a helyszín, más részről maga a történet számomra eléggé kiszámítható volt, de érzem, hogy a főszereplőben több van, mint, amit ebben a részben megmutatott magából, a folytatásokban még vagányabb és talpraesettebb lehet, mint amilyenné ennek a regénynek a végén vált. Igen, határozottan kíváncsi vagyok Anna további, a Glen kanyon különleges természeti képződményei között átélt kalandjaira. Vajon mennyi az esélye annak, hogy mindezt magyarul is megtegyem? Nagyon jó lenne tudni...


Értékelés: 7/10
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 477 oldal
A mű eredeti címe: The Rope
Fordító: Illés Róbert
Teljes ár: 2.990,-
Sorozat: Anna Pigeon, 
Folytatás: Oroszlánkörmök, A Superior Death, Ill Wind, Firestorm, Endangered Species, Blind Descent, Liberty Falling, Deep South, Blood Lure, Hunting Season, Flashback, High Country, Hard Truth, Winter Studí, Borderline, Burn
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2014. április 12., szombat

Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva (A Vasdruida Krónikái 2.)

Már-már villámgyorsnak mondható az a tempó, amellyel az eredetileg kilenc részesre tervezett sorozat második része a magyar olvasók kezébe került. Talán nem véletlenül, hiszen Atticus, a vasdruida első kalandja kifejezetten szórakoztatónak és olvasmányosnak bizonyult, magam is imádtam a kelta mitológiával, rengeteg akcióval átszőtt jelenkori történéseket és a hasizom fejlesztésére is alkalmas humort.

„Kiderült, hogy ha kinyírsz egy istent, hirtelen megugrik a népszerűségi indexed.” Ez Atticus újabb kalandjának kezdő mondata, és már ebből is érezhető, hogy hősünk azon elhatározása, miszerint életét visszakormányozza a megszokott kerékvágásba, eleve hamvába holt ötlet, kivitelezése pedig teljességgel esélytelennek tűnik.
A Megátkozva eseményei egyenes következményei az előző kötet történéseinek, minden abba az irányba mutat, hogy az egyetlen élő druidának korábbi tettével sikerült láncreakciót elindítania: a kelta istenek kiiktatása a Tuatha Dé Danan udvarában, a helyi boszorkánykör létszámának csökkenése pedig Tempe városában okozott a hatalmi pozíciók terén hirtelen üresedést, amelynek betöltésére természetesen mindenki saját magát tartja a legalkalmasabbnak.

Miközben az istenek egymással vannak elfoglalva, a város meggyengült védelmére felfigyel egy népes, ugyanakkor nem éppen emberbaráti viselkedéséről híres boszorkánycsapat, valamint a nehezen kezelhető és veszélyes bacchánsnők vegasi hordája. Mindezek mellett ott vannak még az előző összecsapás alkalmával megszökött démonok, akiket alkujuk kényszerít – az egyébként nyugalmas élet után áhítozó – druida megölésére. Ennyi probléma mellett a békesség és a harmónia csupán csak álom maradhat, főleg úgy, hogy minden érdekelt fél kitüntetett figyelmet szentel Atticusnak: van, aki szövetségesként vagy problémamegoldóként tekint rá, és van, aki véglegesen félre akarja állítani.

Úgy gondolom, hogy ha valaki kedvelte az első rész stílusát, akkor ez a kötet már nem fog különösebb meglepetést okozni, bár az is igaz, hogy csalódást sem. A világ felépítésének leírása, a hatalmi berendezkedés bemutatása az előzményben már megtörtént, ezért ezzel most nem sokat foglalkozik a szerző, nem zúdítja olvasók nyakába az információk sokaságát, helyette inkább a cselekményre helyezi a hangsúlyt. Az új lényekkel és csoportokkal kapcsolatos tudnivalókat apránként és jellemzően az eseményekbe ágyazva tudatja az érdeklődőkkel, ráadásul nem felejtkezik el a nyelvi „továbbképzésről” sem, a különbség csupán annyi, hogy az ír szavak kiejtése helyett most a lengyel családnevekkel ismerkedünk meg közelebbről.

A rengeteg megoldandó probléma és a leírások csökkenésének egyenes következménye, hogy a könyv lényegesen mozgalmasabb, mint az előzménye, a főszereplő szusszanásnyi időre sem áll meg, mindig történik vele valami. Atticus nem is teljesen ura a helyzetnek, inkább úgy mondanám, hogy az események foglya: teszi, amit tennie kell, próbálja a helyzetből kihozni a legjobbat, de leginkább a túlélésre törekszik. Többször éreztem úgy, hogy az isteni hatalmasságok és különféle érdekcsoportok bábként rángatják az egyébként kétezer éves druidát, mert bármennyire hatalmasak is, nem boldogulnak a segítsége nélkül. Atticus pedig egyezkedik, alkut és szövetséget köt, menekül, bujkál, küzd, megsérül, és még mindig reménykedik abban, hogy az őrült rohanásnak egyszer vége lesz, végre feltöltekezhet a háza előtti gyepen vagy futhat egyet a kutyájával.

Ha Atticus némiképp megtépázottabb és elfoglaltabb is, mint ahogy korábban megismertük, egy valami nem változott: a könyv humora továbbra is fergeteges, képes elűzni a mindennapok felhőit, és kirobbantja a kacagást azokból, akik szeretik az enyhén szarkasztikus és helyenként kétértelmű megjegyzéseket. Ez utóbbiak kiemelkedő művelője Mrs. MacDonagh, a hazafias gondolkozású ír özvegy, aki ebben a részben sem hazudtolja meg önmagát. Természetesen nem marad el mögötte Oberon, Atticus kutyája sem, aki lemondott hordatoborzó és kalandozó hadjáratokra vonatkozó terveiről, helyettük most éppen a Hatalom ellen lázad, ugyanakkor továbbra is imádja a filmes hasonlatokat és komplett filozófiai értekezést kanyarít a jutalomfalatról. A korábbiakban csak emlegetett Prérifarkas is feltűnik egy rövid, de határozottan emlékezetes jelenet erejéig a színen. Az említett hármas továbbra is a szereplőim számára felállított ranglista képzeletbeli dobogós helyeit foglalja el, talán csak Prérifarkas tolakodott előre és szorította le – az életkorához képest néha teljességgel esetlenül viselkedő – főszereplőt a bronzérmes helyről.

A szerző ügyesen keveri az eseményeket, és bár a jelen kötet eseményei lezártnak tekinthetők, mégis kellő mennyiségű szál maradt elvarratlanul ahhoz, hogy felébressze az olvasóban a hasonlóan mozgalmas folytatások megismerése iránti igényét. Kétség nem férhet hozzá, hogy miként érzek a folytatással kapcsolatban: alig várom, hogy megjelenjen, és megismerjem az arizonai Tempe városának, valamint a norvég istenek birodalmának nyugalmát megzavaró újabb eseményeket.

Az értékelés az ekultura.hu oldalon is megjelent.


Pontszám: 9 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 296 oldal
Borító ár: 2.499,- (puha borítós) / 3.499,- (keménytáblás)
Eredeti cím: Hounded
Fordította: Acsai Roland
Sorozat: A Vasdruida Krónikái
Előzmény: Hounded - Üldöztetve
Folytatás: Hammered - Elkalapálva, Tricked, Trapped, Hunted
Forrás: magánkönyvtár

2014. április 10., csütörtök

Polcra került - 2014. március

Ez egy rendhagyó hónap volt. Mármint saját magamhoz képest és a rovat többi bejegyzését tekintve is. Mióta blogot vezetek, nem kellett még azon elgondolkoznom, mit is fogok majd ebbe a rovatba írni, mert mindig volt mit. Eddig. Most ugyanis eléggé kétségbe estem, mert már csak pár nap volt hátra a hónapból és eléggé csehül álltam, már ami a beszerzéseimet illeti. Bár lehet, hogy valaki ennek is örül: végre egy rövid bejegyzés, gondolja magában. :) Nézzük akkor, hogy mi is volt részemről ez a hatalmas kétségbeesés. 

Ebben a hónapban két recenziós könyv érkezett hozzám, ami szintén eléggé visszafogott mennyiség a korábbiakhoz képest, de ami nem is baj, mert legalább a polcomon olvasás után sikítozó kötetek közül is sikerült párat elhallgattatnom, azaz elolvasnom.
Az Agave Könyvek a hónap elején egy ifjúsági thrillert jelentetett meg, Rachel Ward Nem enged a mélység című regényét. Nem egy szokványos YA regényről van szó, hanem egy tényleg borzongató és nagyon olvasmányos történetről. Nekem nagyon tetszett és nyugodt szívvel tudom ajánlani. Örülök, hogy olvastam.
Az ekultura.hu szerkesztősége pedig Darynda Jones Második sírhant című regényét juttatta el hozzám. Az első résztől nem estem annyira hasra, de ez a rész teljesen beszippantott. Az értékelésem már kész, első körben az ekultura.hu oldalán találkozhattok majd vele, aztán pedig itt a blogon is.

Eredetileg mindössze ennyiről szólt volna a bejegyzés, ha egyik nap nem kapok egy olyan hírt, amelyet női szokás szerint shoppingolással kellett orvosolni. Ez a tevékenység egyébként nem jellemző rám, de most kifejezetten jól esett és boldogan mentem haza a szerzeményeimmel. Meg egyébként is volt beváltható kuponom, illetve ajándékutalványom. Szóval... :)
A kosaramban landolt Kim Stanley Robinson 2312 című sci-fije, amelynek a borítója eddig is tetszett, de amint élőben is megláttam, egyszerűen beleszerettem.
Hazajött még velem Ben Aaronovich London folyói című urban fantasy-ba oltott krimije.
Mindig is szerettem az angyalok és démonok főszereplésével készült regényeket, illetve a világaikat. Most találtam egy olyan kiadványt, amelyet magyar szerző írt és ez a témája. A kezemben maradt, amikor a kassza felé indultam, ezért Pajor Enikő A láthatatlan harc című írása is a polcomra került.

Mindössze ennyi. Most mit szóltok hozzá? Ugye, hogy teljesen rendhagyó ez a hónap? Én szóltam. :)

2014. április 8., kedd

Varga Csaba Béla: Hetedíziglen (Féregszív-trilógia 1.)

A Delta Vision Kiadó új kiadói sorozatot indított, a Delta Varázs Katlant, vagyis röviden D.V. Katlant. A sorozatnév alatt magyar szerzők színvonalas írásai bújnak meg, így kerülhettek a könyvesboltok és az érdeklődő olvasók polcaira Ta-mia Sansa és T. R. Salty regényei, amelyet az év végén a Féregszív-trilógia első kötete, a Hetedíziglen követett.

A figyelmet felkeltő címet viselő regény szerzője Varga Csaba Béla, akit szerzőként eddig nem ismertem, viszont figyelmes fantasy és sci-fi olvasó lévén már legalább tucatszor találkoztam a nevével. Hol? Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen sok kedvelt olvasmány, többek között Robin Hobb Őrült hajó és A végzet hajója című regényeinek, az Idő kereke sorozat egyes köteteinek, Robert Heinlein Csillagközi invázió című írásának (új kiadás) vagy éppen a frissen megjelent Greg Keyes regény, a Pokoli város fordításait köszönhetik neki a magyar olvasók. Ugye, hogy így már ismerősebb? Ha nem hisztek nekem, akkor nézzetek utána. :)
Ennyi jó könyv és fantáziával átitatott oldal közvetítését követően nem is csoda, ha maga a szerző is megálmodott egy ismerős, de mégis egyedi környezetben játszódó, összetett történetet. A felvezetést követően nézzük végre a részleteket.

Az emberiség hétköznapjainak nyugalmát és egyhangúságát egy rendkívüli bejelentés zavarja meg, minden hírcsatorna ezt közvetíti: megérkeztek a Földre az idegen lények, végre felvették a kapcsolatot az emberekkel és elhozták számukra az idegen technológia nyújtotta előnyöket, elérkezett a rég várt Aranykor. Hogy mit kérnek cserébe? Első körben semmit, de aztán... Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon tényleg csak most történt meg az első kapcsolatfelvétel? Vagy a régi legendák és a sokak által vadnak tartott elméletek mégis igazat szólnak és az idegenek köztünk élnek? 

A kötet prológusa rögtön szembesíti az olvasót azzal, hogy az Aranykor mégsem hozta el mindenki számára a felhőtlen boldogságot és az emberiség igencsak megszenvedi az idegenek jelenlétét. Bevallom, hogy nem volt egyszerű értelmezni a bevezető történéseit és igazán csak akkor kerültek a helyükre az információk, amikor már javában benne jártam a történetben. A jövőt bemutató fejezet után visszaugrunk tíz évet a történetben, az elejétől megismerünk minden eseményt és döntést, amely a kezdő szituációig vezetett, majd pedig azon is túllépve továbbhaladunk a végkifejlet felé.

A regény cselekménye rengeteg szálon fut, számtalan helyszínt mutat be és még annál is több, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű szereplő tűnik fel a lapokon. Értettem a szerző célját, amiért a kuszának tűnő és kissé nehezen követhető bemutatás mellett döntött: az idegen civilizáció technológiájának a Földre és az emberekre gyakorolt hatásáról, a befolyásolás mértékéről így kaphattam részletes és mindenre kiterjedő ismertetőt. A társadalom minden rétege feltűnik a lapokon, mindenki másként reagál a helyzetre és a körülmények változására és bizony felbukkannak nagyon is ismerős helyzetek az egyes fejezetekben. Nem mondom, hogy ez az egyszerűbb út, de mindenképpen több információt hordoznak magukban a gyorsan váltakozó fejezetek, mint ha minderről csak egy egyszerű leírás állna az olvasó rendelkezésére. Ugyanakkor azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy hosszú ideig nem tudtam eldönteni, ki lesz a regény főszereplője, illetve azt sem, hogy sokak számára talán zavaró és kevésbé élvezhető lesz az író által - a változások és a kiváltott érzések, sorsok megjelenítésére - választott megoldás. Nem vitás, hogy ez a regény odafigyelést igényel és ha ez volt az eredeti cél, akkor a kivitelezés hibátlanra sikerült.

A férgek és a bogarak említése általában nem tölti el kellemes érzéssel az embereket, ennek a történetnek mégis a férgek a főszereplői. Először a merészségéért csodáltam a szerzőt, amiért olyan lényeket állított a középpontba, amelyek általában viszolygást váltanak ki, majd azért, mert sikerült elérnie azt, hogy mire ténylegesen is megmutatkozik a valójuk, addigra már határozottan megkedvelteti olvasóival az őket megszemélyesítő karaktereket, elfogadtatja furcsa alakjukat, még akkor is, ha abba maguknak a férgeknek is nehéz belenyugodniuk.

Kevin lassanként kitűnik a szereplők tömegéből és egy idő után már határozottan érezhető, hogy ő lesz az, akihez a történet központi szálát kapcsolni lehet. Kevin egyszerű fiú, aki árvaházban nőtt fel, majd elérve a nagykorúságot, kilép az életbe és elkezdi a tervei megvalósítását: érettségizni szeretne, majd jelentkezni az egyetemre. A fiú a tanulmányai mellett folyamatosan dolgozik és teljesen hétköznapi életet él, egészen addig, amíg egy alkalommal át nem megy a férgek kiszűrése céljából felállított kapun, amely jelezni kezd. Innentől fogva az élete nem más, mint menekülés és küzdelem, egymást követő meglepetések sora, majd a végén az elképzelhetetlen elfogadása.

A regény második felében már legnagyobb részben a férgekre, illetve a fejlődésükre koncentrál a szerző és csak indokolt esetben lép ki a történet az ő világukból azért, hogy tájékoztatást kapjon az olvasó a nagyvilág eseményeiről. Ez a kötetnek az a fele, amelynek a történéseiről már nem fogok részletesen beszámolni, mert azzal már túl sok mindent árulnék el, viszont ez volt a regénynek az a része, amelyet sokkal jobban szerettem olvasni, mint az addigi oldalakat. Miért? Talán mert a világ és a változások korábban bemutatásra kerültek, a szereplők ott álltak a tábla szélén és már csak mozgatni kellett őket, ez pedig a dolog élvezetesebb része.

Pozitívum, hogy a történet ismerős alapokra támaszkodik, ugyanakkor nagyon sok egyedi lényt is tartalmaz. A mitológiai és egyéb, főleg az idegenek korábbi látogatásaira tett utalásait számomra kifejezetten érdekesen használta fel a szerző, ahogy abban is biztos vagyok, hogy ha Erik von Daniken kezébe kerülne a kötet, akkor imádná ezt a könyvet és - pont az alapfeltevés miatt - bibliaként forgatná a továbbiakban. Viccet félretéve: nekem nagyon tetszett az alapötlet és a karakterfejlődés is, még akkor is, ha Kevin továbbra is kicsit idegennek tűnik nekem, és minden pozitív tulajdonsága és igyekezete ellenére sem sikerült maradéktalanul megkedvelnem.
Elismeréssel adózom azonban az író fantáziája előtt, amiért kitalálta és hihetően lefestette, mozgatta, motivációval és egyedi célokkal ruházta fel azt a sok-sok lényt, aki feltűnik a könyvben. A férgek mellett vannak itt lárvák, gázlények, vilivik és n'himek is.
A másik dolog, ami miatt kivívta a tiszteletem a szerző, az a cselekménybe épített bibliai utalások, jellemző vallási cselekedetek, illetve a végig jelen lévő társadalomkritika, amelyek egyike sem zavaró, sem mennyiségben, sem pedig egyéb szempontból, hanem a cselekmények szerves részét képezik és teljesen odavalónak, helyénvalónak éreztem őket.

Forrás: deviantart
A történet rengeteg utalást tartalmaz, amelyek egy része kifejezetten magyar vonatkozású. Bizonyos, a köznapi életben is sokat emlegetett mondatok a regényben is többször feltűnnek és mindannyiszor mosolygásra késztettek, a szerző nagyon jó érzékkel helyezte el ezeket az utalásokat a szövegben. Az események egy része Budapesten játszódik, mert Kevin egyébként - nevének hangzásával ellentétben - magyar legény, vagy legalábbis kis hazánkban nevelkedett fiatalember. Talán még jobban érezni lehetett volna a magyar vonatkozásokat, ha a főszereplő is magyarosabb nevet visel, de számomra így sem volt zavaró a helyzet.

Ez egy cselekményekben gazdag regény, a mozgalmasság érzetét a gyorsan váltakozó helyszínek és a rengeteg szereplő csak még inkább előidézi, de akcióról is bőven olvashatunk a kötetben, van itt minden: motoros verseny, üldözés, rajtaütés, háború, mindent eldöntő személyes viadal, érzelmek és egyéb indítékok generálta helyzetek. Az biztos, hogy az olvasónak nagyon oda kell figyelnie, ha a leírtak minden részletét a helyére akarja illeszteni, mert ez egy összetett és sok - első olvasatra akár lényegtelennek tűnő, de egyébként nagyon lényeges - információt tartalmazó történet.

Az utolsó fejezetek pedig bebizonyítják, hogy minden utalásnak helye van, minden mítosz mögött ott az igazság egy morzsája és a szálak jóval messzebb mutatnak, mint hinnénk. Hosszú felvezetés, sok kaland és embert próbáló döntés után nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden az, aminek látszik és amit mi emberek a mindenségnek hiszünk, az csak egy apró fogaskerék a hatalmas gépezetben.

A trilógia célközönsége véleményem szerint elsősorban az erősebbik nem, de női olvasóként sem volt semmi kifogásom a cselekmények ellen, amely ha kicsit zavarosan indult is, de a végére határozottan ígéretessé és folytatásra mindenképpen érdemessé vált. 


A könyvet köszönöm a szerzőnek!


Értékelés: 8/10 pont
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 512 oldal
Borító ár: 3.490,-
Sorozat: Féregszív-trilógia
Folytatás: biztosan lesz, de a címe még nem ismert
Kiadói sorozat: D.V. Katlan
Forrás: magánkönyvtár (recenziós példány, szerzőtől)

2014. április 6., vasárnap

Hírmorzsák (12): Heti hírmazsolázó - rövid hírek, megjelenések és minden más

Közeledik a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és ezzel együtt a kiadók is színes programokkal és sok-sok megjelenéssel készülnek. Az olvasók legnagyobb örömére. A felröppent híreket, eseményeket nehéz követni, ezért azokat, amelyek a héten az én érdeklődésemet is felkeltették, csokorba gyűjtöttem és átnyújtom nektek. A MAXIM Könyvkiadó, az Agave Könyvek, a FUMAX Könyvkiadó és a Delta Vision híreiből válogattam.
A könyvfesztiválos megjelenéseket majd egy későbbi bejegyzésben vagy bejegyzésekben fogom összegyűjteni, listába rendezni. Ez a poszt most nem erről szól.

MAXIM Könyvkiadó

A kiadó Könyvfesztiválra tervezett megjelenéseit majd egy másik posztban részletezem, mert van egy időben korábbi esemény, amelyet érdemesnek tartok megemlíteni, még akkor is, ha én magam nem tudok jelen lenni a rendezvényen.

Forrás: Maxim Könyvkiadó facebook oldala
Ruta Sepertys, az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok szerzője dedikál 2014. április 8-án (kedden) 18 órától Budapesten, az Allee Bevásárlóközpontban (címe: 1117 Budapest, Váli u. 3.) található Libri Könyváruházban!
Az eseményen a kiadó egyik szerkesztője beszélget az írónővel, amelyet követően a résztvevők is tehetnek fel kérdéseket, majd ezt követi a dedikálás. (Aki nem rendelkezik az említett regényekből példányokkal, annak lehetősége lesz a helyszínen megvásárolni, majd ezt követően dedikáltatni azokat.)



Agave Könyvek

A kiadó ugyan nem lesz jelen a Könyvfesztiválon, de a tőlük megszokott precizitással és ütemezéssel jelentetik meg a beígért kiadványokat, határozottan jónak és érdekesnek ígérkező regényeket. Itt van mindjárt az első, amely ráadásul egy hazai szerző nagyon várt műve.
Előrendelhető a kétszeres Zsoldos-díjas szerző, Brandon Hackett legújabb regénye, amelynek címe Az időutazás napja. A kiadvány várható megjelenése 2014. április 08., az előrendelés kedvezménye 35%.
A szerzővel interjú is készült, amelyet a kiadó blogján el is olvashattok. A regénybe bele is olvashattok.

2021. november. Amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből.
Az esemény eltörli az ismert világot: megszűnik a pénz, működésképtelenné válnak a kormányok, bárki számára hozzáférhető lesz minden jövőbeli technológia, köztük az időutazás. Tetszőleges jövőbeli évbe utazhatunk, egészen az időfolyam végéig. Ennek azonban hatalmas ára van, ugyanis az idő veszélyes játékszer.
Beregi Ádám él-hal a családjáért, ám az időutazás napján valaki a jövőből elrabolja a kisfiát és a feleségét, Enikőt. Ádám a kaotikus és folyton változó időfolyamban, őrült technológiák, valamint mesterséges mikrouniverzumok birodalmában próbálja megtalálni őket.
Az időgép feltalálója, Neil Jarrison különös, magának való ember. Bár 2612-ben kivégzik, mégis sokan szeretnének a nyomára bukkanni, mert olyan tudás birtokosa, amely megmentheti a világot. Vagy el is pusztíthatja. Csakhogy a feltaláló mindig egy lépéssel üldözői előtt jár, és úgy tűnik, kizárólag egyvalaki érdekli: egy Rebeca nevű titokzatos nő, aki minden rejtély kulcsa lehet.
A Brandon Hackett néven író Markovics Botond sodró tempójú, eredeti ötletekkel teli regénye egészen újfajta megközelítése az időutazás témájának.

A kiadó másik tervezett megjelenése leginkább a témája miatt keltette fel az érdeklődésem, amely egyszerre tűnik pimasznak, felháborítónak és viccesnek. Feszegetem a határaimat, mert az már biztos, hogy én olvasni fogom, a kiadó jóvoltából a megjelenés másnapján már a kezemben is tarthatom majd. :)
Melyik kötetről van szó? Ez a tabukat döntögető kiadvány nem más, mint Ben Brooks Lolito című regénye. A kiadvány 2014. április 22-én kerül ki a nyomdából, a kiadónál azonban már 35% kedvezménnyel előrendelhető

A szerzőről érdemes tudni, hogy még csak idén lesz 22 éves, de már öt regényt írt, és Anglia egyik feltörekvő tehetségeként tartják számon. A művei jellemzően a mai fiatalokról szólnak, és legalább annyira provokatívak, mint humorosak.

Amikor Etgar megtudja, hogy első szerelme megcsalja őt, nagy bánatában az interneten lel vigaszra Macy, az unatkozó háziasszony személyében, aki nem mellesleg egy igazi milf. Kettejük kapcsolata eleinte kizárólag virtuális alapokon nyugszik, de aztán kitalálják, hogy találkoznak. Egy hotelszobában. Ez az esemény pedig fenekestül fordítja fel az életüket. Meg még néhány emberét a környezetükben.
A Lolito egy 15 éves fiú szerelmi története. Végtelenül vicces, tabukat döntögető és helyenként kifejezetten felháborító regény a Z generáció kamaszainak legédesebb fantáziájáról.

Van még egy kiadvány, amely mindenképpen számot tart az érdeklődésemre, az pedig nem más, mint Jeff VanderMeer Kontroll című regénye, amely a Déli Végektrilógia második kötete.
A kiadó így nyilatkozik a könyvvel kapcsolatban:
"Az Expedíció sikeres debütálása után május 6-án folytatódik Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiája. A Kontroll című második kötet egyszerre hasonlít az Expedícióra és tér el tőle nagyon: az atmoszféra nem változik, de Lovecraft, a Sztrugackij-fivérek és a Lost egyértelmű hatása után ezúttal az olvasónak olyan érzése lehet majd, mintha egy X-akták történetet olvasna John le Carré elbeszélésében. VanderMeer elképesztő ötleteket vonultat fel, és egy olyan befejezésre készíti fel az olvasót, amit igazán érdemes lesz várni."
A borító az első részhez hasonlóan ismét kivágott lesz. Az olvasható részlet várhatóan április végén érkezik majd, de addig is kedvcsináló idézetek olvashatók a moly.hu oldalon, a könyv adatlapján.

A Déli Végek nevű titkos ügynökség immáron harminc éve küld expedíciókat az X Térségbe, ebbe a távoli és a civilizációtól rejtélyesen elzárt, veszedelmes vidékre, a természetfeletti jelenségek titkainak kiderítése céljából. A tizenkettedik expedíció után azonban a Déli Végek mély válságba kerül, ezért megbízzák John Rodriguezt − ismertebb nevén Kontrollt −, hogy állítsa helyre a rendet. Számos kihallgatás, rengeteg titkos dokumentum és közel kétszáz órányi videofelvétel megtekintése után úgy tűnik, mintha feltárulna előtte az X Térség vészterhes valósága − ám amit Kontroll megtud, az végzetes lehet számára, ugyanis nemcsak a Déli Végeket illetően kell szembenéznie a kegyetlen igazsággal, hanem saját magával kapcsolatban is.

A Kontroll hajmeresztő folytatása az Expedíciónak, és a Déli Végek-trilógia befejezését olyan mesteri cselekményszövéssel készíti elő, amire a sci-fiben rég nem volt példa.

Még mindig nincs vége a kiadóhoz kapcsolódó híreknek, bejelentéseknek, változott ugyanis a személyes átvétel a webshopban: 2014. április 7-étől kedden és csütörtökön 9 és 16 óra között lehet menni a könyvekért.

FUMAX Könyvkiadó

Még a tavalyi évben került beharangozásra, a kiadó idén tavaszra ígérte és nagyon várós. Miről is van szó? természetesen Antony Ryan regényéről, A vér éneke című fantasy-ról. A kezdő író által e-bookban megjelentetett regény hihetetlen sikert ért el, kiemelkedő fogyást produkált és felkeltette egy kiadó érdeklődését is. Azóta már több mint 20 országban keltek el a kiadási jogok és minden időn legjobb fantasy debütálásaként tartják számon.
A regény a kiadónál 34% kedvezménnyel rendelhető elő, beleolvasót pedig ITT találhattok.

Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.
A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.
Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.
Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Delta Vision

Ugyan nem friss a hír, de a héten úgy tapasztaltam, hogy érdemes felfrissíteni az információkat.
A Delta Vision fantasztikus akcióval rukkolt elő a tavalyi év végén: könyvcsomagokat árul, de nem a hagyományos módon, mert ezeknek a csomagoknak a tartalmát maguk az olvasók állíthatják össze. Hogyan? 
  • Regisztrálj a kiadó weboldalára, majd ezt követően válaszd a webáruház menüpont alatt a Delta Vision Könyvroham almenüt. Amit a továbbiakban leírok, azt a kiadó oldalán is olvashatjátok.
  • Az akcióban kedvezményes csomagok közül választhatsz, melyek értéke 10.000,- Ft, 25.000,- Ft, valamint 50.000,- Ft. A csomagok egyre több könyvet tartalmaznak és a rendelt mennyiséggel  (6 db/ 17 db/40 db) fordított arányban csökken a kötetek ára (1.667 Ft/kötet ártól egészen 1.250,- Ft/ kötet árig).
  • A csomagba bármely, a Delta Vision, a Cherubion Kiadó kínálatában megtalálható könyv beválasztható és vonatkozik a még meg nem jelent kötetekre is.
  • A csomag megrendelését és kifizetését követően kezdhető meg a vásárlás és folyamatosan, akár több részletben is adható le rendelés a keret rendelkezésre állásáig. 
  • Az akcióban résztvevők részére - ha kimerítették a választott csomag kereteit - kiegészítő csomagok is vásárolhatók.
  • Az akció 2013. december 1-én indult és 2014. december 31-ig tart.
  • A fel nem használt keret felhasználását az akció lejárta után a kiadó nem tudja garantálni, tehát érdemes megfontoltan választani.
  • 2014. december 1-től újabb akciós év indul, új lehetőségekkel.
Ha valakit riasztana az akció bonyolultsága, akkor meg kell nyugtatnom, hogy a kiadó jól átgondolta és kellő profizmussal végezte/végzi a kivitelezést is. Március 31-én rendeltem meg a legnagyobb csomagot (többen fogtunk össze a keret feltöltéséhez, mert ezt is lehet), az átutalással történő fizetést választottam, amelynek teljesítését követően azonnal kedvezményesen vásárolhattam a webboltban, azaz 1.250 Ft/db áron pakolgathattam a kosaramba a könyveket. Az egyik könyv előrendelhető állapotban volt még és a a nyomda késése miatt a rendelés teljesítése is csúszott pár napot, de még így is átvehettem az eléggé terjedelmes és sok-sok szépséggel teli küldeményemet április 4-én.

Nem feltétel, hogy egy kiadványból csak egy példány rendelhető, mi egyes kötetekből 3-4 példányt is rendeltünk. A csomagolás, a szállítás korrekt és pontos, a rendelés helyzete a személyes beállítások menüpont alatt nyomon követhető.
Jó vásárlást kívánok!

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons