Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. április 30., hétfő

Szélesi Sándor: A lelkek birodalma (Legendák földje 3.)

Mondtam már, hogy az író hiánypótló műveket alkotott ezzel a sorozattal? Valószínűleg igen, és még mindig így gondolom. Évek óta álltak már a polcomon a sorozat kötetei olvasásra várva. Na jó, bevallom, az első kötetet elolvastam és miután meggyőzött róla, hogy megéri beszerezni, kezdtem el összevadászni antikváriumokban, netes oldalakon a hiányzó köteteket. Nagyon örültem, amikor sikerült beszereznem a köteteket, de az olvasásuk valahogy elmaradt. Nem hagyhattam, hogy ez így maradjon, ezért ez a kötet is egyike lett a Csökkentsd a várólistádat 2012 felhívásra benevezett könyveimnek. Arra már csak a jelentkezést követően jöttem rá, hogy bizony a harmadik könyv címe szerepel a litában.  Sebaj, gondoltam, így legalább két kötettel lesz kevesebb a várólistámon. Úgy is szeretem a sorozat köteteit viszonylag egymáshoz közeli időpontban olvasni. Nem is bántam meg ezt a döntésemet.
Nézzük most már ezt a regényt és történetét, amely gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az előző végződött. Megszületik Ila és Vajk gyermeke Magyar (itt kicsinykét zavarban voltam, mert a gyereket az előző kötet utolsó lapjain még Turulnak hívták). Három évvel később megszületik Csejkő és Karsa gyermeke, Bara. Mindkét gyermek különleges és egyik sem viseli a szíve jelét, amely a mén emberekre jellemző. Bara minden gyerektől különbözik: sámán jelekkel (mindkét lábán hat lábujjal) születik és emlékszik előző életére, mert ő az a Bara, akivel Vajkék az Aranybirodalomban találkoztak. A sámánok nem nézik jó szemmel ezeket a gyerekeket, Barától pedig kifejezetten tartanak. Ki is űzetik őt és anyját a nemzettségből. Új taggal is bővül Ágos nemzettsége, mert megérkezik anyja rokonságához Zele, Belénybéli Kondor és Ágosbéli Kisgimely fia. A sámánoknak azonban ő sem igazán tetszik. Miközben a mén emberek élik a mindennapjaikat és foglalkoznak a napi problémáikkal, boldogulásukkal, a sámánok a saját világukat, a hagyományaikat féltik és mindent megtesznek azért, hogy a régi világ ne változzon és persze ők is nélkülözhetetlenek maradjanak.
Az előző részre azt mondtam, hogy szórakoztató volt, erre a részre azt mondom, hogy inkább drámai, mint szórakoztató. Persze vannak benne kacagtató részek is. Nincs benne semmi meglepő, hogy azokat leginkább ismét a vak vadászoknak, Telegnek, Ébernek és Orcinak köszönhetjük. :) Mindenképp a dráma van azonban túlsúlyban a történetben. Meg persze a változás és az útkeresés. A világ és a szemlélet változik, megállíthatatlanuk tör előre az új, még akkor is, ha körmünk szakadtáig ragaszkodunk a régihez. A változás mindig fájdalommal jár. Teleget nagyon sajnáltam, a tündéreket is. A három fiú előtt pedig megemelem a kalapom, mert férfimódra cselekedtek.
Ebben a kötetben visszatérnek a régi szereplők. Találkozhatunk Erdőjáróval, Kondorral, Killával, de a főszereplők leginkább az előző kötetből megismert vadászok és tündérek, illetve a történet elején született gyermekek. Sok mindent lezárt ez a könyv, ami az előző kötetekben nyitott kérdésként maradt bennem, de jöttek újabb kérdések. Nem érzem úgy, hogy az író ezt a történetfolyamot trilógiának szánta volna. Szerintem lenne még téma és ötlet hozzá, hogy a cselekmények tovább kígyózzanak, csak a magyar olvasóknak nem volt rá igazán igénye és nem alakult ki jelentős olvasótábor a könyvek körül. Határozottan úgy érzem, hogy eljutottunk valameddig az úton, de ez nem a vége. Van még annyi puskapor az ősmagyar mitológiában és a szerzőben is, amely még 4-5 kötetet megtöltene cselekménnyel. Szívesen olvasnám is tovább. Főleg most, hogy így rákaptam az ízére. :) Az író karakterábrázolása határozottan javult a szememben. Bár ez a könyv nem volt annyira magával ragadó, szórakoztató és kalandos, mint a második kötet, de azért tetszett. Most inkább a lelki fejlődésen és a változásokon volt a hangsúly. Kell ilyen is. Jó volt olvasni és újra elmerülni a pusztai életben. Igazi kikapcsolódás.
Nem is szaporítom tovább a szót, mert a lényeg ugyanaz marad: érdemes elolvasni ezt a könyvet is és ha lesz még megjelenő része, akkor azokat is szívesen olvasom majd el, mert kifejezetten érdekel, hogyan alakul az Ágos nemzettség és a három fiú sorsa.


Pontszám: 8
Kiadó: Kalandor Könyvkiadó
Kiadás éve: 2003.
Terjedelem: 334 oldal
Sorozat: Legendák földje
Előzmény: Vadásznak vadásza, Tündérösvény
Forrás: magánykönyvtár (vásárlás, 2007.)

2012. április 29., vasárnap

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Amikor az Ad Astra kiadó elkezdte beharangozni a kiadásra kerülő könyveit, akkor ez volt az egyik a négy kötet közül, amire a címe és a tartalma alapján is azt mondtam, hogy biztosan meg fogom venni és el fogom olvasni. A könyv eredeti borítója is nagyon tetszett. Szóval az összhatás alapján ez a könyv a "mindenképpen kell" kategóriába tartozott. Nagyon gyorsan meg is rendeltem és megérkezése után bele is kezdtem az olvasásba.
Jean Le Flambeur a zseniális tolvaj, aki azonban egy, az archónok által működtetett személyiségalakító, fejlesztő börtönben próbál életben maradni. Innen menti ki Mieli, az oorti lány. Sikerül elmenekülniük a lány hajójával. Fontos feladat vár a tolvajra, de jelenlegi állapotában ezt nem tudja végrehajtani. Először el kell látogatniuk a Marsra, hogy a tolvaj visszaszerezze régi személyiségét. A Mars városa azonban folyamatosan változik, vándorol, magasabb erők irányítják, illetve a Hallgatagok mozgatják. A városban lakók mindegyike egy órát visel, amely csak egy időt jelez, azt hogy mennyi van még hátra a Hallgataggá válásig. Az idő a fizetőeszköz, az élet. Egyszóval minden, ami fontos. A tolvajnak sincs egyszerű feladata, mert annak idején nagyon bonyolult megoldással rejtette el az emlékeit, a régi valóját. Mindenütt rejtélyekbe és titkokba botlik, és mindegyik mögött újabb titkok bukkannak elő.
Mire is számítottam egy olyan írótól, aki matematikai fizikát tanult, majd húrelméletből szerzett Ph.D. minősítést? Azt hiszem valami olyan regényre, mint a Kvantumtolvaj. Vagyis egy technológiai csodákkal és bonyolult működési elemekkel teletűzdelt világra, illetve olyan eseményekre és következtetésekre, amelyeket biztosan nem elég egyszer elolvasni a tökéletes megértéshez. Meg is kaptam, amire számítottam. Igazi keményvonalas sci-fi történetet. Voltak olyan oldalak, amelyeket többször is el kellett olvasnom, hogy megértsem az éppen aktuális következtetéseket vagy magyarázatokat. Még így is hagytam magamnak időt, hogy ülepedjen a történet mielőtt nekikezdtem a bejegyzés megírásának.
A könyvben szereplő világ elég bonyolult felépítésű és csak lassan nyílt meg előttem. Nincs szájbarágós magyarázat, amely megismerteti az olvasóval az egyedi technológiákat és a lényeket. Mindent a cselekmények közben elejtett mondatokból ismerhetünk meg. Így kerülnek lassan a megfelelő helyre az információk. Pedig egyedi lényekből és a különleges technológiákból van bőven a történetben. Hallgatagok, phobosok, szobornoszt testek, zokuk, emlékpaloták, archónok, dácik, kriptaktőrök és még sok minden, amit nem is részleteznék most.
Szeretem a több szálon futó cselekményeket. A történet ebből a szempontból nagyon kedvezett nekem. Az egyik szálon a tolvaj, Jean Le Flambeur, a másikon a detektív, Isidor Beautrelet fontosabb lépéseit követhetjük nyomon. Kettejük fejezetei között pedig közjátékként tárulnak fel a múlt titkai, a jelenkori események szempontjából is fontos mozzanatok. A könyv első fele inkább felvezetés, ismerkedés, a másik felében már a cselekményeken és a titkok megfejtésén van az igazi hangsúly.
Félelmetes volt ez a világ, ami a könyvben megjelent. Igazi cyberpunk hangulatot sugároz a környezet. Az emberek a technika és az idő rabjai. Gevolutot használnak, aminek a működése elég összetett. Biztosíthatja a magánszférát is, de kisebb-nagyobb mértékig megnyitható mások számára, illetve szabályozható szerződésekkel, hogy mennyire emlékezzen a közös élményből a másik fél. Érdekes egy találmány az biztos, viszont a város lakói teljes mértékben függnek tőle. Különböző technikai fejlettségű csoportok élnek egymás mellett a városban. Nem szokatlan dolog a testcsere, vagy a tudat másik testbe való feltöltése és annak használata. Szóval a transzhumanizmus is jelen van a könyvben. (Megtanultam. Megjegyeztem. :D ) Ugyanakkor felturbózott, beépített pajzzsal, fegyverekkel felszerelt testek is teljesen megszokottak. Szóval nagyon bonyolult és összetett világ jelenik meg a lapokon.

Örömmel üdvözöltem a Sánta Kira által rajzolt borítóképet. Kedvenc borítóim legtöbbje az ő fantáziáját és keze munkáját dícséri. Ez is nagyon jól sikerült. Minden tiszteletem a fordító, Juhász Viktor által végzet munkáért. Szerintem nem volt könnyű helyzetben, de jól megoldotta a feladatot.
A kiadványt nagyon jó kézbe fogni. A vakítóan fehér oldalakon kényelmes betűmérettel és sortávolsággal sorakoznak a mondatok. A korrektúra is jól végezte a dolgát, mert néhány hibától eltekinve a könyv szövege hibátlan. A kiadvánnyal kapcsolatban csak egyetlen ellenvetésem van: a könyvet nagyon ki kell nyitni, hogy a sorok vége is olvasható legyen, ugyanakkor a külső margó indokolatlanul nagy a belsőhöz képest. Nyugodtan lehetne az egyik rovására a másikat növelni. Ennél az oldalszámnál a gerinc még nem sérült meg, a könyv kiállta az olvasási próbát, de egy vastagabb könyv esetében már aggódnék.

Olyan volt ez a könyv, amilyenre számítottam. Nem is gondoltam, hogy elsőre megértem az események minden mozzanatát, illetve teljesen a helyén kezelek minden mögöttes mondanivalót, háttérben megbúvó indokot. Bizony, ez nem az a könyv, ami elsőre teljesen átjön. Többször ráncoltam össze a homlokom olvasás közben és gondolkoztam el a cselekményeken. Többször feltettem a kérdést magamnak, hogy "Akkor most mi van? Mi történt?".  De a könyv és a történet jó, nagyon is jó, csak meg kell szokni ezt a világot és nekem, aki nem minden alkalommal bolyongok ilyen világokban, még van bőven van mit tanulni, tapasztalni. Bíztató, hogy már van hír a történet folytatásáról, még ha egyelőre csak eredeti nyelven. Ha megjelenik magyarul, akkor biztosan el fogom előtte újra olvasni ezt a könyvet. Minden bizonnyal jobban el fogok tudni merülni a történetben, kevesebb lesz részemről az értetlenkedés és jobban megragad a történet. Még nem tudok teljes elismeréssel nyilatkozni a könyvről (ahhoz még érni és ülepedni kell bennem a történetnek), de a sci-fi könyvek között azonban kimagasló helyet képvisel ez a történet és biztos vagyok benne, hogy a vérbeli sci-fi rajongók nagy kedvence lesz. Meg is érdemli. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert a befejezés olyan, hogy legszívesebben már emelném is le a polcról a következő kötetet.


Pontszám: 9
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 392 oldal
Sorozat: Kvantumtolvaj
A mű eredeti címe: The Quantum Thief
Folytatás: The Fractal Prince
Forrás: magánykönyvtár (vásárlás, 2012.)

Polcra került - 2012. április

Ebben a hónapban próbáltam visszafogni magam. A hónap közepéig úgy nézett ki, hogy sikerül is a tervem, de aztán megint elvesztettem a csatát és jöttek a könyvek. A teljes havi gyarapodás  6 könyvet tesz ki. Még így is elég szerény mennyiség a tavalyi könybeszerzéseimhez képest. Majd nézzétek meg a következő hónapot, meg az azt követőt. Lesz nemulass. Úgy fog elolvadni az az 1%-nyi növekedés, amit megfeszített olvasással a magánkönyvtáram olvasottságában elértem, mintha nem is lett volna.
De nézzük az ebben a hónapban beszerzett könyvecskéket.
Az Alexandra online akciója ismét költekezésre csábított. Ulpius akció, 35% kedvezménnyel. A másik Ulpius könyvbeszerző helyemen ez a két kötet nem kapható, így kihasználtam az akció adta lehetőségeket. Mindkét könyvet olvastam már, de mindkettő a "kell a könyvespolcomra" kategóriába tartozik, így nem volt kérdéses a vásárlás. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy két mágneses könyvjelzővel is gazdagabb lettem: egy mókusossal és egy lovassal. :))




A másik két könyv a mostanában sokat emlegetett Ad Astra Kiadó gondozásában jelent meg. Már régóta szemezgettem a címekkel és természetesen amint lehet olvasni is akarom. Nagyon nehéz volt választani a 4 könyvcím közül, de azért csak sikerült. A Kvantumtolvaj és a Zoo City vásárlás során került a birtokomba. (Azóta a Kvantumtolvajt már el is olvastam. Még rendezgetem a gondolataimat, de hamarosan értékelés is lesz.)



Úgy gondoltam, hogy a kiadó másik két könyvét majd egy következő alkalommal kaparintom meg, de kellemes meglepetésben volt részem, mert egy kedves levél és két ajándék könyvjelző kíséretében megérkezett a kiadótól a másik két könyv is. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a kiadó mind a négy kiadványa a polcomon sorakozik.




A Könyvfesztiválra nem jutottam ki (jó messze lakom Budapesttől), de a Könyvhétre készülök. Már előre spórolok. Szerintem meg fogok szakadni a könyvek súlya alatt hazafelé jövet. :)) Addig is van egy kuponom, amelyet az Agave Könyvek év könyve szavazásáért kaptam. Azokat is fel szeretném használni. Szóval az elkövetkező hónapokban is biztosan készül majd friss bejegyzés a "Polcra került" blogrovathoz. :D

A témával foglalkozó, további bejegyzéseket olvashatsz a következő oldalon: Könyves blogok

2012. április 28., szombat

Szélesi Sándor: Tündérösvény (Legendák földje 2.)

Szélesi Sándor egyike azoknak az íróknak, akik megkedveltette velem a magyar írók által írt történeteket. A láthatatlan város című novellás kötetének olvasása után elkezdtem keresni, kutatni az író könyveit, műveit. Így bukkantam rá a Kalandor könyvkiadó által kiadott sorozatokra. Mind Fonyódi Tibor (Hadak útja sorozat), mind Szélesi Sándor könyvei (Legendák földje sorozat) érdeklődéssel töltöttek el, mert a magyarsággal foglalkoztak, a magyarságról írtak. Különbség csak az ábrázolt korszakban volt. Meg abban, hogy a Legendák földje sorozat minden darabját sikerült megszereznem. Ugyanez nem volt elmondható a Hadak útja sorozat darabjairól.
Szélesi Sándor a Legendák földje sorozatban az ősmagyarság időszakába kalauzolja el az olvasóit. Történeteinek főszereplői nemzettségbe rendeződött, pusztai életre berendezkedett eleink. A Tündérösvény a trilógia középső könyve, de önmagában is megállja a helyét, ha valakinek esetleg nem sikerül beszereznie a Vadásznak vadásza című előzmény kötetet.
5 év telt el az előző kötet eseményei óta. Az Ágos nemzettség azóta sem heverte ki családtagjainak elvesztését. A sebek még mindig fájnak. Most pedig a nemzettség feje, Ágos is haldoklik, ezért összehívja a nemzettségfőket megbeszélésre. Utódaként legkisebb fiát, Vajkot nevezi meg. Nem könnyű a nemzettségfők gyűlésének lebonyolítása, a helyzet feszült, amelyet csak tovább bonyolít a sámándobok folyamatosan hallatszó dobolása. Sámánok halnak meg, gonosz szellekem bukkannak fel és visznek magukkal árnylelkeket. A sámánok javaslata az, hogy keleten, az Aranybirodalomban, ahonnan az őseik származnak, kell segítséget kérni a szellemek elűzéséhez, mert azok erősebbek és hatalmasabbak, mint amit ők le tudnak győzni. A nemzettségfők határoznak, a küldöttséget Vajk vezeti és három Ágos nemzettségbeli, valamint egy Belénybeli tart vele az úton. A küldöttség meg is érkezik az Aranybirodalomba, de nem azt találják és nem igazán azt kapják, amire számítottak. Kalandokba keverednek, két város egymásnak feszülő hatalma és ellenségeskedése között kell megkeresniük azt, akitől a segítséget kérhetik, remélhetik. Különös, feléjük mesebelinek tartott lényekkel találkoznak.
Mi az, ami tetszett ebben a könyvben? Az, hogy nagyon sok nép mitológiájáról szóló történetet olvastam már, de most végre az ősmagyarságról szóló könyvet is kezembe vehettem. Hiánypótló könyvnek, sorozatnak tartom. Az író nagyon otthonosan mozog a témában, történész végzettségét jól használta fel és tette érdekessé a történetet. Olvasás közben szinte hallottam a fű zizegését, a lópaták dobogását, a puszta illatát, láttam magam előtt a jurták sorát, a szép szál magyar legényeket, a nemzettségek gyönyörű leányait, hallottam a sámándobok dobolását. A nemzettségek összetartása és a különböző nemzettségek közötti különbségek, a problémák kezelésének leírása nagyon fontos momentum a könyvben és szerintem nagyon jól sikerült a megjelenítésük is.
Ez a könyv jobban tetszett, mint az első rész. Vajk és Ila sokkal szimpatikusabb és könnyebben megszerethető volt a számomra, mint az előző részben Kondor és Mány. Még Édes is belopta magát a szívembe. A küldöttség tagjai igazán jópofa figurák voltak, válogatott csapat, amelynek minden tagja külön egyéniség. Bátrak, vakmerőek és igazán viccesek. :) A történet is olvasmányosabb, mint az előző köteté. A tündérek nem igazán sokszor bukkanak fel a magyar történetekben. Ebben a könyvben sokat szerepelnek és kellemes hangulatot adnak a történetnek.
A kiadványban színes oldalak is vannak, melyek gyönyörű képeket tartalmaznak, a hátoldalukon pedig a magyar legendák történeteit olvashatjuk. Még egy érdekessége a könyvnek (sorozatnak), hogy a kötet végén az író utószava olvasható, amelyben megkapjuk a történet alapjául szolgáló információkat. Ebben a kötetben a tündérekről és Boldogasszonyról olvashatunk.
Az író megint egy új oldaláról mutatkozott be a számomra. Egyedi, kalandos, érdekes és igazi magyar virtussal átszőtt történetet alkotott, amelyet nagyon szívesen olvastam. Hitelesnek éreztem azt a képet, amit a pusztai életet folytató magyarságról festett le az író. Igen, ilyennek képzeltem el magamban ezt az életet, ezt a gondolkodást. Büszke, erős, ugyanakkor leleményes és igazságos népnek gondoltam az ősmagyarokat. Hiánypótló kötet ez, amely a magyar mitológia alapjait szövi bele az olvasmányos, tanulságos és szeretnivaló történetbe. Vajk, Ila, Édes, Éber, Teleg, Orci és a többiek olyan szereplők, akiket nem lehet egykönnyen elfelejteni. Aki csak egy kicsit is érdeklődik a magyar mitológia iránt, annak nagyon ajánlom olvasásra a könyvet, mert amellett, hogy hiteles, még érdekes és szórakoztató is. Remélem, hogy a folytatás is lesz ilyen jó.


Pontszám: 9
Kiadó: Kalandor Könyvkiadó
Kiadás éve: 2002.
Terjedelem: 328 oldal
Sorozat: Legendák földje
Előzmény: Vadásznak vadásza
Folytatás: A lelkek birodalma
Forrás: magánykönyvtár (vásárlás, 2007.)

2012. április 24., kedd

Megidézve (3.)


Aki olvasta a blogbejegyzéseimet, az tudja, hogy egyik kedvenc könyvem Nicholas Evans A suttogó című regénye. Grace és Zarándok története mindig megérint, akárhányszor is olvasom újra. Valami csoda ez a regény, érzelmek tengerét tapasztalhatjuk meg olvasás közben.
Fogadjátok szeretettel az ebből a könyvből választott idézeteket, amelyek szerintem mindent elmondanak, amit én nem tudtam szavakkal kifejezni.



"Ahol fájdalom van, onnan még nem halt ki az érzés, és ahol érzés van, ott remény is van."
(Nicholas Evans: A suttogó)


 
"…az örökkévalóság csupán mostok végtelenül hosszú sora, és a legjobb, amit az ember tehet, hogy mindig a mostnak él."
(Nicholas Evans: A suttogó)



A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

2012. április 23., hétfő

Akcióvadász (2012/17. hét)

Az előző héten megjelentetett akciókhoz képest ez a hét nem hozott jelentős változást. A hosszú időtartamú akciók lényegében nem változtak, több lejárt, de újak nem igazán jelentek meg helyettük.
A Könyvfesztiválos könyvek csábítása erős lehetett sok molynak a hétvégén. Sajnos a Könyvfesztiválos könyvekre nem találtam említésre méltó akciót. Mindezektől függetlenül remélem, hogy találtok kedvetekre való ajánlatot.
Jó vadászatot kívánok!


Rövid idejű akciók:

  • Könyvszerda - Tavaszi zsongás
    • hely: bookline.hu
    • téma: bestsellerek, szakácskönyvek, útikönyvek, életmód és történelmi regények
    • kiadók: Kulcslyuk, Park és Partvonal Kiadók
    • kedvezmény: 25-50%
    • időtartam: 2012. április 23-25.


Hosszabb időtartamú akciók:
  • Új energiát hoz a tavasz
    • hely: bookline.hu
    • téma: ezotéria, misztika és pszichológia
    • kedvezmény: 25-40%
    • időtartam: 2012. április 2-május 2.


  • Irodalom akcióban (12 kiadó, 400 szépirodalmi könyv)
    • hely: líra.hu
    • kedvezmény: 20-50%
    • időtartam: 2012. április 02-30.



2012. április 22., vasárnap

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

Nagyon régóta várt már nálam olvasásra ez a könyv. Még 2009-ben kaptam a páromtól. Azóta mindig eléfurakodott valami más. Hogy miért került most elő? Egyike a Csökkentsd a várólistádat 2012 felhívásra benevezett könyveimnek. Így legalább volt még valami motiváló erő, ami rávett az olvasásra.
Annak idején olvastam a könyv körül kialakult rajongásról. Aztán nem sokkal később elkészült belőle a filmverzió is. Először a svéd film, majd az amerikai feldolgozás. Filmek közül a svéd verziót láttam. Talán azért is vártam ennyit az olvasással, hogy a fejemben egy kicsit fakuljanak az emlékek, mert a beharangozások miatt én egy kicsit többet vártam.
Most sorra került a könyv és meg kell mondjam, hogy nem fog a kedvenceim közé tartozni. De nézzük a pro és kontra elemeket, mert ezt a könyvet nem tudom másképp értékelni. Arra azért felhívnám a figyelmet, hogy az értékelés tartalmazhat spoiler utalásokat.
Nézzük akkor először a pozitívumokat. Tetszett, hogy európai író és ráadásul skandináv író sorait olvashattam, nagyon kevés skandináv könyvet olvastam eddig. Tetszett, ahogy a hétköznapi problémákat (gyerekek közötti erőszak, bántalmazott gyerekek, a külvárosi élet, stb.) ötvözte a nem mindennapi jelenségekkel, így a vámpírok életmódjával. Eli gyermekként való megjelenítése is egy érdekes mozzanat. Anne Rice óta nem igazán találkoztam a gyermek vámpír kifejezéssel és jelenséggel, főleg nem úgy, hogy meghatározó szerepet tölt be a gyermek a regényben. Mindkét író olyannak festette meg a gyermek vámpírt, aki segítségre szorul, de nagyon veszélyes is tud lenni. Pozitívumkét értékeltem a történet szempontjából, hogy a  két főszereplő ha csak külső megjelenésre is, de hasonló életkorú volt. Így Oscar könnyebben elfogadta az elfogadhatatlant. A hagyományos vámpír megjelenítéshez való ragaszkodás jót tett a könyvnek, így volt az igazi. A feszültséghez és a hangulathoz természetesen hozzájárult a lerobbant külvárosi környezet is. Ideális helyszínválasztás. Az Oscar ellen elkövetett bántalmazások igazán megrázóak voltak. Ismételten meg kellett állapítanom, hogy a gyerekek néha sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni, mint a felnőttek.
Ha már a felnőtteknél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy ebben a könyvben annyi lecsúszott, részeges, életcéllal nem rendelkező felnőtt szerepelt, ami már egy kicsit dühítő (vagy inkább elkeserítő?). Úgy érzem már át is tértem a negatívumokra, akkor merüljünk is bele jobban. A könyv szerintem túl írt, indokolatlanul vastag és nagyon sok felesleges részletet tartalmaz. A leírások, részletek célja mindenképpen az lett volna, hogy növelje a feszültséget, de az író átesett a ló másik oldalára és néhány helyen feszültég helyett már az unalom reakcióját váltotta ki belőlem az elhúzódó jelenetekkel. Néhány rész eléggé szájbarágósra sikerült. Mindent többször megemlített és bizonyos dolgokra állandóan emlékeztetett (pl. Gösta és macskái esetében a szaghatások). Azért több helyen elgondolkoztam olvasás közben, hogy esetleg az írónak nincsenek e valamilyen titkolt hajlamai, mert több esetben kicsit betegesnek éreztem a leírásokat. Ezek közé sorolnám a pedofíliát, az alkoholizmust, az erőszakot, a szipuzást és a bolti lopást. Amit nem tudtam elfogadni és nem tudtam teljesen hova tenni az Eli vagy Elias nemváltása vagy inkább nemtelensége vagy valami hasonló. Az elején lány, aztán elárulja, hogy fiú (is), aztán meg kiderül, hogy egyik sem. De magyarázatot nem igazán kapunk rá, hogy miért is lett így. Van egy visszaemlékezés, amiben olvashatjuk, hogy valamit csinálnak vele, de ez nem indokolja meg a nemi szervek teljes hiányát. Már csak azért is, mert Hakan esetében a nemiség ékes bizonyítéka végig jelen volt.
A karakterfejlődéssel nincs komolyabb problémám, hiszen Oscar esetében ez elég látványosra sikerült. A többieket meg a megrázkódtatások különböző szakaszaiban hagyjuk ott a regény végén. Remélhetőleg tanulnak a hibáikból. Főleg akinek még maradt rá lehetősége.
A könyvet a kiadó első körben a Vörös pöttyös sorozat részeként jelentette meg. A második kiadás már Hard Selection válogatásba tartozott. Véleményem szerint a második elgondolás az igazi. Ez a könyv nem illik a Vörös pöttyösök közé, keménynek viszont nagyon is kemény.
Nem fogott meg annyira a történet, amennyire számítottam rá. Nem volt olyan rémísztő, olyan érdekfeszítő, néhány résztől eltekintve inkább lassabb cselekményűnek mondanám. Ennek ellensúlyozására viszont véres, kegyetlen és megdöbbentő. Van mondanivalója a könyvnek, van mire felhívnia a figyelmet. A felvetett problémák nagyon is aktuálisak, de a kivitelezéssel nem vagyok maradéktalanul elégedett. Azért azt is hozzá kell tennem, hogy ez az író első könyve, amit ha figyelembe veszünk, akkor nagyon is szép munkát tett az olvasói kezébe (még ha nem is tökéleteset). Örülök, hogy elolvastam, de nem lesz a kedvencem és nem valószínű, hogy újraolvasásra fog ösztönözni, ha ránézek a kötetre a könyvespolcon.



Pontszám: 7
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009.
Terjedelem: 592 oldal
Sorozat: Hard Selection
Eredeti cím: Lat den ratte komma in
Forrás: magánykönyvtár (ajándék)


2012. április 21., szombat

A suttogó (film)

Már az első pillanattól fogva akartam, az olvasás után pedig imádtam Nicholas Evans A suttogó című könyvét. Nem volt ez másként a filmmel sem. Annó sikerült szereznem egy filmplakátot (már nem emlékszem honnan és hogyan), de nagyon sokáig díszítette a szobaajtóm belső felületét. Sajnos már nincs meg, az évek eljártak fölötte. De a könyv és a film természetesen a birtokomban van. A könyvet nem olyan régen olvastam és a filmet is újranéztem. Nézzük, hogyan is viszonyulnak egymáshoz.
A könyv imádatának birtokában ültem be a moziba és egy kisebbfajta csalódással hagytam el a termet. Csak az okát nem igazán tudtam megfogalmazni. Azóta persze már sokszor újranéztem a filmet és újraolvastam a könyvet, így már teljesen tiszta kép él a fejemben a miértekről és hogyanokról.
A film cselekménye eléggé könyvhű. Néhány kisebb változtatást leszámítva eléggé követi a könyvbeli eseményeket. A változtatásokra majd még kitérek. Az első benyomásom újra és újra előjön. A film hullámzó teljesítményű: nagyon érdekes és izgalmas részek, teljesen unalmas időszakokkal áltogatják egymást. Az unalmas részeknek is van azért mondanivalójuk, mert valahogy rá kell vezetni a nézőt, hogy mi történik a háttérben, de szerintem ezt meg lehetett volna oldani másként is. Mondjuk hosszú, cselekmény nélküli percek helyett egy dialógusba befoglalni a lényeget. Az alkalmazott technikának az lett a vége, hogy a film nagyon hosszúra nyúlt. A majdnem 3 órás hosszúságú feldolgozásba nem is fért bele a teljes könyvbeli cselekmény. A vége egész kurta-furcsára sikerült. Amennyiben a könyvbeli hátralévő események még bekerültek volna a filmbe még kb. fél óra terjedelemmel biztosan számolhattunk volna. Szerény véleményem szerint úgy jobb is lett volna a vége.
Ha már ennyire belementem akkor nézzük az eltéréseket. Akkor ezt vegyük úgy, hogy szóltam és innentől mindenki már csak saját felelősségére olvasson tovább (amíg nem szólok, hogy nyugodtan olvashat). A film eleje teljesen könyvhű. Nincs mit hozzátenni. Az eltérések ott kezdődnek, hogy Grace megpróbál lóra ülni.  Az események láncolata pedig végzetes. Grace elesik, megüti  a lábát és elreped a műláb foglalata. New Yorkba kell utaznia újat készítettetni. Grace és Robert hazarepülnek, Annie pedig Montanában marad. A Booker család is elutazik, így a farmon csak Annie marad..., meg a hirtelen hazatérő Tom. Annie és Tom nem tud egymásnak ellenállni. Minden időt együtt töltenek. Mire Grace visszaérkezik New Yorkból, Annie és Tom már hazaértek és próbálnak úgy tenni, mintha semmi nem történt volna köztük. Nem sikerül. Grace rájön mindenre. A hazaindulásuk napjának hajnalán felpattan Zarándokra és ellovagol. Tom megtalálja Zarándok nyomait, amelyek a szurdokba vezetnek. Zarándok éppen egy musztángtól védi Grace-t. Tom megpróbálja megmenteni a lányt és közben (az indokokat nem részletezem) a musztáng patái alatt végzi. Robert, Annie és Grace hazamennek, de a család felbomlik. Következő tavasszal Annie egy kisfiúnak ad életet. Ugye, hogy így sokkal jobb a befejezés?
SPOILER VÉGE

Nézzük a szereplőket. Annie szerepét Kristin Scott Thomasra osztották. Jó választás volt szerintem. Hitelesen alakította a könyveli karaktert. Grace szerepében a fiatal Scarlett Johanssont láthatjuk. Igazán jól játszotta a balesetet szenvedett és poklot is megjárt lány szerepét. Sam Neill Robert szerepében tűnik fel. Sajnos nem tud kiteljesedni igazi tehetsége ebben a szerepben, de a karakter megformálásával kapcsolatban nincs semmi problémám. És a lényeges szereplő Tom Booker, akit a saját rendezésében Robert Redford személyesített meg. Hiteles Tom Bookert alakítást láthatunk tőle, de nekem kicsit öreg volt a szerephez. A könyvben Tom 45 éves, Redford a forgatások ideje alatt már 61 éves volt. Rendben van, hogy 61 éves létére még mindig nem nézett ki rosszul, de akkor is fiatalabb szereplőt vártam. Jobb is lett volna. A többi szereplőt s megfelelőnek találtam a kiválasztott szerepekre.
Összefoglalva: A filmfeldolgozás jól sikerült, de meg sem közelíti a könyv által nyújtott élményt. Továbbra is a könyvet tekintem a kedvencemnek. Ha viszont nincs kedvem olvasni, akkor elő a filmet és gyönyörködöm Zarándokban és a gyönyörű tájakban, felvételekben. A film nem tudja visszadni azokat a lélektani mozzanatokat, személyes gondolatokat, amelyek nagyon is fontosak a történet szempontjából.
A könyv:
Magyar cím: A suttogó
Magyar megjelenés: Európa Könyvkiadó (1997., 2006, 2010.)
Terjedelem: 482-496 oldal
Eredeti cím: The Horse Whisperer
Megjegyzés: A könyv jelenleg (2012.) is kapható a boltokban.

A film:
Magyar cím: A suttogó
Készítés időpontja: 1998.
Főszereplők: Robert Redford (Tom Booker), Kristin Scott Thomas (Annie Graves), Scarlett Johansson (Grace MacLean), Sam Neill (Robert MacLean)
Rendezte: Robert Redford

Kütyümánia (1.) - BookGem univerzális tartó állvány

Már korábban kinéztem és megrendeltem (@Agatha hathatós közreműködésével) ezt a terméket, de bizonyos nehézségek miatt csak most került sor a kiszállításra. Amikor tegnap a kezembe foghattam végre ezt a szerkezetet, akkor nagyon boldog voltam. Természetesen azonnal kipróbáltam és alkalmazásba vettem. Megosztom Veletek a tapasztalataimat.
Nagyon sokat olvasok (gondolom ez nem újdonság a blogomat látogatóknak), a választott könyvek között pedig elég sok a terjedelmes méretű. Némelyik kiadványnak a gerincére kell nagyon vigyázni, hogy nem törjön meg, másoknál a kötés kicsit szorosabb és nehéz kényelmesen tartani a könyvet. Na, pont ilyen helyzetekre való tekintettel néztem én ki a magam részére ezt a szerkezetet.
Miért is jó? Kicsi, könnyű, praktikus és az ajánlás szerint strapabíró. Első ránézésre és használatra el is hiszem ezt a reklámnak. A 24 hónapnyi garancia is csak megerősíteni látszik ezt az állítást.
Több állásban használható a szerkezet. Normál könyvnél és e-book olvasók esetében is ugyanúgy alkalmazható. Kipróbáltam mindkettő esetében. Működik. Jó. Kényelmes. Praktikus. A tartó állvány könyvvel érintkező részeit gumipárnaval béleltek (az első képen ezek a gumipárnák zöld színűek), így nem sérti meg a könyv borítását, lapjait. Több féle variációban kinyitható és alkalmazható. A könyvet egy rúgós kar tartja fixen, de a lapozás lehetőségét is praktikusan megoldották. A tartólábak csúszásgátlóval felszereltek.
Nem egy bonyolult találmány, de nagyon okos és ötletes volt az, aki kitalálta. Biztosan sokat olvasott maga is, mert gyakorlailag nem tudok rosszat mondani a tartóra. Tényleg mindenben megfelel az olvasó igényeinek.
Nem szaporítom tovább a szót, beszéljenek helyettem a képek:
A tartó állványt a koobe.hu oldalról néztem ki és onnan is sikerült beszerezni. A bejegyzés képei is erről az oldalról származnak. További részletek és képek: http://www.koobe.hu/termek/bookgem-keszulek-tarto-allvany
A tartó állvány ára: 4.990,- Ft.
A terméknek saját honlapja is van: www.bookgem.com. Ügyesebbek akár még olcsóbban is beszerezhetik, mint a hazai forgalmazótól.
Bár nem sokat használtam még, de amennyit tapasztaltam az meggyőzött. Nem is ajánlanám másként nyugodt szívvel. Az első szerelem, amit a képek alapján éreztem a tartó állvány iránt, a használattal tovább mélyült. Imádom! Ennyi. :) Próbáljátok ki Ti is!

2012. április 17., kedd

Megidézve (2.)


Gyerekként, illetve fiatal felnőttként (és bevallom felnőttként) egyik kedvenc, élőszereplős mesefilmem A végtelen történet. Többször is megnéztem. :))
A film alapjául szolgáló könyv már felnőttként került a kezembe. Nagyon érdekes olvasmánynak találtam, még akkor is, ha némiképp hosszabb és néhol kevésbé mozgalmas, mint a filmfeldolgozás, de mindenképpen értékes mű. Nagyon sok fiatal kezébe odaadnám elolvasni.
Van egy rész a könyvben, ahol a főszereplő kisfiú beérkezik egy városba, ahol mindenki lassanként elfelejti, hogy miért is érkezett oda, merre is akar tovább haladni, illetve mi is a célja. Ennek a városnak az első embere mondja a következő mondatokat, amelyek nagyon megtetszettek nekem. Remélem Nektek is kedvencetek lesz.


"Ha jól belegondolsz, el kell ismerned, hogy a világ minden története alapjában véve csupán néhány betűből áll. A betűk mindig ugyanazok, csak az összeállításuk változik. A betűkből szavak állnak elő, a szavakból mondatok, a mondatokból fejezetek és a fejezetekből történetek."

Michael Ende: A végtelen történet

A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

2012. április 16., hétfő

Akcióvadász (2012/16. hét)

Rövid idejű akciók:


  • Az év hangoskönyv akciója
    • hely: bookline.hu
    • kiadók: Kossuth, Hangoskönyv, Titis, Parlando, Táltoskönyvek és Móra Kiadók
    • kedvezmény: 25-80%
    • időtartam: 2012. április 10-22.




Hosszabb időtartamú akciók:
  • Új energiát hoz a tavasz
    • hely: bookline.hu
    • téma: ezotéria, misztika és pszichológia
    • kedvezmény: 25-40%
    • időtartam: 2012. április 2-május 2.

  • Irodalom akcióban (12 kiadó, 400 szépirodalmi könyv)
    • hely: líra.hu
    • kedvezmény: 20-50%
    • időtartam: 2012. április 02-30.




2012. április 15., vasárnap

Brandon Hackett: A poszthumán döntés

Kerülgettem már egy ideje Brandon Hackett könyveit, kacsingattam feléjük, aztán mindig elodáztam az olvasást. Majd lassanként rákaptam a magyar írók (szerintem) minőségi könyveire. Egy idő után már nem tudtam kiverni a fejemből, hogy nekem mindenképpen el kell olvasnom Hackett könyveit. Előbb egyet, majd még egyet megvettem és már nagyon várom a könyvhétre megjelenő harmadikat (de tudom, hogy még van ezeken kívül is könyve).

Úgy érzem, hogy nagyon jó könyvek akadtak mostanában a kezembe, mert erre sem tudok mást mondani, csak azt, hogy tetszett. Az pedig különös büszkeséggel tölt el, hogy ez a regény egy magyar író tollából bukkant elő.
De nézzük, hogy miről is szól ez a történet, mielőtt még nagyon belemerülök a lelkendezésbe.

A XXIII. században járunk. A Föld túlnépesedése miatt már korábban megindultak kitelepítések a Tau, a Keid és a Pavonis bolygókra. A Tau és a Pavonis azóta lakott, technikai fejlődésük töretlen, de elszakadtak az anyabolygótól. A Keid bolygóra érkező emberek letelepedése nem volt sikeres. Megtámadta őket a levegőben jelen lévő K-vírus, amely megölt minden 29 évnél idősebb nőt és 34 évnél idősebb férfit. A Földön kitört az ötnapos háború, melynek eredményeként a bolygó jelentős része megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Emberek milliói fagyasztatták le magukat és indultak el közel harminc éves útra a már meglévő kolóniák felé.

Nicole és Eliott a Tau bolygón élnek. A földi bevándorlók a Gaia fedélzetén megérkeztek a Tau bolygóra. Az emberek felébresztése megkezdődött. A bolygó nem tudja fogadni az összes bevándorlót, ezért az illetékesek megkezdik a válogatást, amely közben rájönnek, hogy több nagy hatalmú és a Földön kitört háborúban jelentős szerepet játszó politikus is utazott a Gaia intersztellárison. A bevándorlók felébresztését követően olyan események indulnak el, amely az egész bolygóra hatással lesz. Nicole és Eliott a változások mellett egyéb jellegű problémákkal is küszködik. Meg kell még említenem a poszthumánokat. Ők olyan emberek, akik már többek, mint emberek, mert mindenféle beépített implantátumokkal, agyi tevékenység gyorsítókkal, intelligencia növelő chipekkel rendelkeznek. Az emberiség egyre több tagjában fedeznek fel egy új képességet, ez a telepátia. A telepata képességek különböző mértékűek, de telepaták számának növekedése határozottan kimutatható.

Szeretem a sci-fi műfaját, de értek már komoly csalódások a műfajba tartozó könyvekkel kapcsolatban. Némelyik történet nagyon elment a technikai és a tudományos újdonságok, fikciók irányába és kevésbé foglalkozott az emberi érzelmekkel - igen, tudom, hogy ez a hard sci-fi. Brandon Hackett ezen könyve nem ilyen. Az egész regény nem más, mint egy naplófeljegyzésekből álló történetfüzér, Nicole és Eliott naplóbejegyzéseiből. Az ő gondolataikon keresztül ismerjük meg a teljes történetet.

Olyan nehéz bármit is leírni azon kívül, amit már eddig leírtam a történésekről, mert tele van spoiler veszéllyel az egész. Inkább visszafogom magam, és a történet helyett a világot, illetve a szereplőket fogom kirészletezni. Nem tudom, hogy szeretnék-e egy ilyen világban élni. A technika fejlődése már a jelenlegi világunkban is eléggé felgyorsult. Ez a könyv egy olyan, nem is igazán távoli jövőt mutat be, ahol az emberi szervezetbe neuroterek kerültek beépítésre. A kommunikáció ezeken keresztül zajlik. Szinte minden: személyes üzenetek, banki tranzakciók, kocsibérlés, hírek, helymeghatározás, mint egy beépített internet csatlakozó. Bizonyos szempontból kecsegtető, de ugyanakkor félelmetes is. Létező betegség a Haiti-szindróma, az információ megvonás okozta tünet.

Nicole és Eliott nagyon jól megformált karakterek. Mindkettőjüket sikerült megszeretnem és végigizgulnom a történetüket, amely végig lekötött. Nagyon szimpatikus volt, hogy ebben a technikailag nagyon fejlett, gépesített világban játszódó regényben érzelmekkel, emberi reakciókkal töltötték meg a történetet. Nem csak ennyi azonban a szerepük, hanem fontos helyet foglalnak el két nagyhatalom játszmájában, amely természetesen a bolygóért és az emberiség jövőjéért zajlik. De fontosságuk ellenére is csak gyalogok a nagyok játszmájában, fontos gyalogok, de feláldozhatóak.

A történet a legnagyobb részben feszült és izgalmas. Csak egy része van, amikor a lendület visszaesését éreztem. Viszont voltak olyan részek, amelyeket többször is elolvastam, hogy biztosan megértsem azt, amit meg akart értetni velem az író. A történet vége meglepett, annak ellenére, hogy valami ilyesmiben reménykedtem, de azért csak sikerült olyat is belecsempésznie az írónak, ami további gondolatokat indított el bennem. Ennek ellenére a könyv végét némiképp elnyújtottnak éreztem. Lehet, hogy néhány részt inkább ki kellett volna hagyni belőle. A földi, a taui és a pavonisi időszámítás volt amikor megkavart, de azért csak sikerült helyére tennem a dolgokat.

Határozottan ugyanazt a hangulatot éreztem az olvasás közben, mint Richard Morgan Valós halál című könyve esetében. Nem, a könyv nem koppintás, nagyon is egyedi, de a hangulata hasonló. Volt még egy filmmel kapcsolatos utánérzésem is, de a címet inkább nem írom le, mert abból sok mindenre lehetne következtetni.

Kifejezetten élveztem a bolygók, a csillagrendszerek bemutatását és a technikai, illetve tudományos újdonságok leírását. Bevallom, hogy olvasás közben furdalt a kíváncsiság ezek tényleges létezésével kapcsolatban és rá is kerestem mindegyikre a neten. Meg is találtam mindet, mert az író a valós információkat építette bele a történetébe. Elérte azt is, hogy ihletet kaptam egy újabb barangolós bejegyzés megírására, melynek témája természetesen a könyvben felbukkanó csillagok és tudományos ismeretek bemutatása lesz.

Ez volt az első könyvem amit Brandon Hackettől, azaz Markovics Botondtól olvastam, de biztosan nem az utolsó. Botond stílusa pedig határozottan bejött nekem. Kifejezetten élveztem a történetvezetését, az emberi lét fontosságának kihangsúlyozását, a felvetett etikai kérdéseket és egy nagyon is valós jövő bemutatását. Izgalmas, mozgalmas, ugyanakkor érzéseket sem nélkülöző, nagyon komoly témákat boncolgató és nagyon jól összerakott, átgondolt könyvet olvashattam. Tetszett. Határozottan.


Pontszám: 9
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 408 oldal
Sorozat: Delta Műhely
A szerző egyéb regényei:
Erdőhold, Erdőhold urai, Magánháború, A negyedik gyarmat, Az ötödik gyarmat,
Isten gépeiAz ember könyve, Az időutazás napja, Az időutazás tegnapja
Forrás: magánkönyvtár (saját vásárlás, 2011.)
A szerző blogja: http://hackett.sfblogs.net/

Kiegészítés:
A könyv elgondolkoztatott és cselekvésre késztetett. A Barangolás elnevezésű blogrovatban készítettem egy bejegyzést a könyvben olvasott érdekességekről. Barangoljatok velem a csillagok és a tudomány birodalmában itt.

2012. április 14., szombat

Az éhezők viadala (film) - Agatha véleménye

Ez az első alkalom a blog nem olyan hosszú történelmében, hogy vendégblogger bejegyzése jelenik meg az oldalon. Lehet, hogy páran fel is lélegeznek majd, hogy nem csak én gondolataim köszönnek vissza végre a képernyőről, hanem friss vér is érkezett a bejegyzések közé.
@Agathát egyszer már elcsábítottam, akkor a Moly.hu oldal lett a közös partnerünk. Most ismét bevetettem a befolyásom és ide is elcsábítottam, legalább egy bejegyzés erejéig, de remélem azért lesz majd több is.
Az ötletet leginkább az adta, hogy a gondolatait már egyébként is összefoglalta és karcban már leírta. Akkor miért ne szerepelhetne itt is egy bejegyzésben? Feltettem neki az erre vonatkozó kérdésem és Ő beleegyezett. Ezért olvashatjátok most az Ő véleményét is. Nekem nagyon tetszett. Remélem Nektek is fog és meggyőzitek, hogy többször csillogtassa majd meg a gondolatait és a humorát.
A bejegyzés további szövege a Moly.hu oldalon is olvasható karcban leírtakat tartalmazza, módosítás nélkül.

Van egy szuper kihívás az Éhezők viadalához.
Tegnap láttam a filmet és egy csomó minden klassz dolgot megfogalmaztam magamban, mert emlékeztem rá, hogy a kihívás utolsó hetében a könyvet és a filmet kell összehasonlítani.
Amikor azonban kerestem a megfelelő polcot, rá kellett döbbennem, hogy kijelentkezett a kihívás gazdája.
Hogy ne vesszenek kárba a gondolataim, bekarcolom őket:
Szóval a téma: Suzanne Collins – Az éhezők viadala, könyv kontra film:
Azt hiszem, ha hirtelen kell rávágnom, hogy a könyv vagy a film tetszett-e jobban, akkor egyértelműen a könyv mellett voksolok (megkockáztatom, kultuszt teremtett). Sokkal jobban átéltem, sokkal közelibbnek éreztem a történéseket úgy, hogy valaki elmesélte, és nem kívülről néztem.
Ha kicsit tovább gondolom a kérdést, még mindig a könyv nyer (nekem nehéz elvonatkoztatni tőle) – de persze a filmben is voltak nagyon kedvemre való részek. A teljesség igénye nélkül: Katniss és Peeta bevonuló ruhái aztán Katniss estélyi ruhája a lángnyelvekkel, amikor Cinna elbúcsúztatja a Viadal előtt és megremeg a szája, hatásosan megcsinálták a Viadal 1. pillanatát: ahogy vártak a visszaszámlálás alatt azután pedig futnak a fegyver és élelem kupacokért, és nagyon szép volt Ruta-tól való elbúcsúzása.
Olyan jelenetet nem tudnék mondani, ami kevésbé nyerte el a tetszésemet, inkább több dolog miatt vonnék le tőle pontot/csillagot. A kameramozgás például – sokszor volt indokolt, mondjuk a közelharcoknál, hogy kézi kamerát használtak, de például az elején, amikor vadászott Katniss, tisztára elszédültem a kamera rángatózásától, és megijedtem, hogy csak nem ilyen lesz végig, a nagyobb átélhetőség miatt? Vagy részeg az operatőr? :P
És Katniss bőrkabátja az elején. Na jó, ez apróság, de elég menő darab volt a szegény 12. körzet lakójához képest, meg amiatt sem passzolt, hogy elvileg a papájától örökölte – kicsit viseletesebbnek kellett volna lennie.
Aztán a „farkasszerűnek” mondott lények a Viadal végén, elég gagyik lettek – mintha addigra elfogyott volna a látványtervező szuflája, vagy én nem értem, hogy az volt a koncepció, direkt ilyen mű-vadakat teremtenek, nehogy túl valóságosnak, lehetségesnek fogjuk fel a történetet?
(Mondjuk, amikor az első kiugrott a bokorból, @
Shanara-val és @borga-val hatalmasat ugrottunk a székben, és utána ha nem szól olyan hangosan az aláfestő zene, tutira kiküldenek minket a nagy röhögésünk miatt.)
A fordítás meg… Valahogy mindig kevésbé színvonalasak a feliratos filmek, mint a szinkronizáltak, és hát itt is ez volt a helyzet. A Foxface azért durva hiba volt.
A könyvhűséggel abszolút nem volt bajom, eléggé jól sikerült a film ebből a szempontból, nem volt csalódás, de finomságok, a rejtett gondolatok hiányoznak, viszont a könyv és a film együtt szép összképet ad (írhatnám úgy is, hogy láttam a könyvet a film alatt): az olvasott sorok nemcsak az én képzeletemben jelentek meg, hanem egy profi alkotógárda is hozzátette a maga elképzeléseit, ami nekem mindig nagyon izgalmas (például az eltérések – én hogy képzeltem el és mások hogyan teszik ezt).
A szereplőkről:
Hát ebben eléggé kritikus vagyok, igazából szinte senki nem olyan, amilyennek vártam – külsőre legalábbis: nekem Peeta túl férfias, Gale viszont túl puha lett. (A 12-es körzet lakóinak szerintem kicsit szikárabbnak, kevésbé kerekarcúnak kellene lennie – biztos értitek mire gondolok.) Jennifer Lawrence Katniss-nak kicsit túlkorosnak tűnik, Cinna-nak sem Lenny Kravitz-et képzeltem elsőre, és Snow elnöknek Donald Sutherland túl nagypapás volt a hosszú fehér hajkoronájával. Ruta és Cato sem telitalálat: előbbi túl szép volt számomra, kevésbé karakteres, utóbbi pedig nem elég vadállat.
Azért voltak nagy kedvenceim: Haymitch-et abszolút össze tudtam egyeztetni Woody Harrelson-nal, Elizabeth Banks (Effie Trinkle) bűbájos, és Stanley Tucci is kellően tenyérbemászó volt Flickerman-ként.
Mint írtam, ezek csak a külsőre vonatkozó kritikáim.
Mert amit színészként produkáltak, azzal teljesen levettek a lábamról: Jennifer nagyon-nagyon tetszett, Cato a halála előtti nagy jelenetében remek volt, Kravitz is jól formálta karakterét, szóval mindenkinek elhittem a játéka alapján, hogy az, aki.
Átfogó vélemény a filmről?
Ki nem hagytam volna, ahogyan a következő részeket is nagyon várom, a történet igazi mondanivalója átjött, nem egy „letudtuk ezt is mozi” volt, el lehet rajta gondolkozni mélyen, vagyis aki nem olvasta, annak számára is súlya volt.
DE! a film nem működött jól a könyv nélkül, szóval szóba sem jöhet, hogy elcseréljem a könyveket a DVD-kre.

2012. április 13., péntek

Robin Hobb: Bűvös hajó I-II. (Élőhajók-ciklus 1.)

A Bűvös hajó című kötet első fele kb. 10 évvel ezelőtt már megjelent Magyarországon. Akkor a történet nem folytatódott. A Delta Vision Kiadó nagyon sokak örömére, köztük az enyémre is, ebben az évben ismét megjelentette a történetet. A különbség annyi, hogy most a teljes első rész a boltokba és az olvasókhoz került.
Robin Hobbtól a tavalyi évben olvastam el a Látnok-ciklushoz tartozó köteteket. Fantasztikus élmény volt. Nem is kell részleteznem, hogy tűkön ülve vártam az Élőhajó-ciklus első részének megjelenését.

A szerzőről tudni kell (ha valaki nem olvasott volna még tőle), hogy nem kapkodja el a dolgokat. A történetei hosszúak és inkább lassan hömpölygőek, mint nagyon cselekményesek. A terjedelmességért cserébe gyönyörűen megfogalmazott mondatokat, jól kidolgozott karaktereket és olyan leírásokat kapunk, amelynek hatására a történet filmszerűen elevenedik meg előttünk.

A Bűvös hajó története több cselekményszálon fut. Az egyik történetszál (ami később több felé bomlik) egy binghtoni kalmárcsalád napi problémáiba enged betekintést. A kalmárcsalád több nemzedékkel ezelőtt hatalmas adósságokba verte magát, hogy megvehessen egy élőhajót. Az élőhajó nagyon különleges építmény, mágusfából építik, csak az ősi bingthoni kalmárcsaládok birtokolhatják és amikor a család harmadik nemzedéke is meghal a fedélzetén, a hajó akkor kel életre, az orrdísz megelevenedik és beszélni kezd, érzésekkel telik meg, kiteljesedik személyisége. Tud mindent, amit elhunyt kapitányai tudtak a hajózásról és továbbra is csak egy családtaggal a fedélzetén hajózik, anélkül nem.

A Vestrit család Binghton egyik legrégibb családja. Amikor Efron Vestrit meghal a fedélzetén, Viviána a család hajója életre kel. A család azonban nem lélegezhet fel, mert a végrendelet miatt kisebb viszály tör ki a tagjai között. Efron veje, Kyle úgy gondolja, hogy miután a hajó az övé lett, teljes hatalommal uralkodik minden és mindenki fölött. A gyászoló özvegy, Ronika próbálja egyben tartani a családot és megküzdeni az anyagi és egyéb természetű problémákkal. Keffria az idősebbik lány mindent a férjére hagy és visszavonul a háttérbe. A fiatalabb lány, Althea, aki számított rá, hogy megörökli a hajót elhagyja a családját és a saját útját kezdi járni. Keffria és Kyle gyerekei, Wintrow, Málta és Selden is bonyolítják a nem mindennapi helyzetet. Szóval teljes a káosz.
A másik történetszál egy nagyratörő kalózé, Kennit kapitányé, aki nem kisebb terveket forgat a fejében, mint hogy a kalózok királya akar lenni. Tervei megvalósításához szüksége lenne egy élőhajóra, amelyeket azonban nem olyan egyszerű elfogni. Nem mindennapi tervei megvalósítása közben a kapitány több helyen is ellenállásba ütközik, törekvéseit nem mindenki nézi jó szemmel.

Az írónő stílusa nem változott a korábbiakban olvasott kötetekhez képest, de ennek a ciklusnak a története jobban megragadott, mint a korábban olvasott regényfolyama. (Az események ugyanabban a világban játszódnak, amit a Látnok-ciklus történései. Több említés is történik a szövegben Hat Hercegségre.)
Úgy néz ki, hogy az élőhajó kalandja és a tengerész élet vonzóbb számomra, mint Kosvár sötét termei és Pompa herceg álnok húzásai. Pedig álnokságból, összeesküvésből, valamint hatalom-, illetve bizonyítási vágyból elkövetett hibákból itt is kapunk bőven.

Hobb karakterei nagyon élethűen, igazi személyiségek, akik csetlenek-botlanak, hibáznak, megbánnak vagy éppen tudomást sem hajlandók venni a saját hibáikról és tévedéseikről. A főszereplőkön kívül (pedig belőlük is van épp elég), a mellékszereplők is nagyon jól kidolgozottak. Kedvenceim? Nem kérdéses, hogy Althea, Brashen és természetesen Viviána. Csak csodálattal tudok adózni a szerző fantáziájának, amiért kitalálta ezt az élőhajó témát és ráadásként még tökéletesen meg is fogalmazta Viviána karakterét és reakcióit. Nagyon könnyű elhinni, hogy a hajó tényleg érez és létezik. Althea nagyon szimpatikus volt a talpraesettsége és az eltökéltsége miatt. Néha kicsit hamari és büszke, de ettől él igazán a személyisége a könyv lapjain.  Brashenről is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Bár neki is vannak ostoba és érthetetlen húzásai (férfiból van), de alapvetően megérne pár hét ajtócsapkodást. :))

Wintrow az elején nagyon közömbös volt a számomra. Viszont kifejezetten látványos a karakterfejlődése, mert a végére sikerült előlépnie egy jó nagyot a szememben. Szerintem fog még meglepetést okozni a következő kötetekben. Tisztelettel adózom Ronika előtt, aki okos és tapasztalt nő. Akiket nem tudtam megkedvelni: Kyle, mert végtelenül korlátoltnak, önzőnek és fejlődésképtelennek tartom; Málta, aki nem más, mint egy kis pukkants, aki azt hiszi, hogy körülötte forog minden (Kyle női kiadásban); Keffria, akinek nem sok önálló gondolata van, számomra leginkább egy buta és lusta nő benyomását keltette; valamint Kennit, akinek nem igazán tudtam értékelni a stílusát. Vannak viszont egyéb szereplők, akikben szerintem még sok lehetőség van. Borostyán terveire és az elért eredményekre nagyon kíváncsi vagyok. És ott van Paragon, a másik élőhajó, aki megőrült és többször gyilkolt is már. Ő is igazi egyéniség és csupa titokzatosság. Gondolom nem véletlenül került ilyen részletesen bemutatásra.

A történet eleje számomra elég lassan indult be. Részletes leírások, bemutatások, motivációk és gondolatok felvázolása. Persze gyönyörűen és mesterien felépített minden mondata, de néha kicsit soknak tűnt. Az első kötetben gyakorlatilag csak az előzményekkel, a szereplők és a kialakult helyzet bemutatásával találkozunk. A cselekmények nagyobb része a második kötetben található, viszont ott olyan mennyiségben, hogy arra már nem lehetett panaszom. Amilyen lassan haladtam a könyvvel az elején, annyira habzsoltam a közepétől az oldalakat. Igazán megszerettem a történetet a végére. Nagyon sajnáltam, hogy vége lett és nagyon szívesen nyúltam volna a következő kötet után, ha lenne már olyan. Nagyon érződik a cselekményen, hogy ez egy trilógia. Ezen az kicsit több, mint ezer oldalon éppen csak elindult valami, a lényegtől és a befejezéstől még igazán messze állunkAz írónő csodálatos világot és karaktereket teremtett. A történetszövésére nem lehet panaszunk. Minden nagyon a helyén van, csak a folytatás hiányzik. Még... Remélem legkésőbb jövőre azt is olvashatjuk majd.

Beszéljünk akkor kicsit a külcsínről is. Lassan már hagyománnyá válik, hogy a hosszabb lélegzetvételű könyvek két külön kötetre bontva kerülnek a hazai olvasóközönség kezébe. Nem történt másként ez most sem. Ez a két kötetre bontás és a kötetek beszámozása már a Ködszerzet trilógiánál is okozott némi problémát, de úgy látom, hogy a kiadó akar tanulni a hibáiból. Ennek eredményeképpen a Bűvös hajó két kötete két eltérő borítóval került kiadásra. A számozást nem tudom, hogy hogyan fogja folytatni a kiadó, de feltételezem, hogy folyamatosan a VI. kötetig. Ebből véleményem szerint megint lesz egy kis kavarodás, de már így is egyértelműbb a helyzet, mint a Ködszerzet kötetek esetében. Teljesen egyértelmű szerintem akkor lenne, ha a könyv gerincén a következő felirat szerepelne: Bűvös hajó I. kötet, Élőhajók-ciklus I/I., illetve ugyanez a II. kötet esetében: Bűvös hajó II. kötet, Élőhajók-ciklus I/II. Ez csak a én véleményem, de majd a kiadó és a jövő eldönti, hogy mi fog a könyveken szerepelni.

A kettébontás ellenére a kiadvány gyönyörű. Némi változtatással, de a kiadó megtartotta az eredei borító egy változatát. Igazság szerint nekem az UK kiadás borítója is nagyon tetszik. Az leginkább az egyszerűsége miatt. A hazai kiadás így két kötetre szedve könnyebben kezelhető olvasás közben. Ugyanez a mennyiségű szöveg, ebben a könyvméretben már tényleg kezelhetetlen lett volna. Kemény táblás kötésben viszont könnyen el tudnám képzelni. És a történet meg is érdemelné. Az első kötetnek ott van vége, ahol a korábban megjelent kötet is végződik, így azon olvasók, akik annak birtokában vannak elég, ha a második kötetet megveszik maguknak. Természetesen csak akkor, ha csak a történet és nem a könyvespolc egységes megjelenése a cél.

A kiadás minőségéhez még annyit fűznék hozzá, hogy a könyvet előállító nyomda jellegzetes és többször előforduló hibája (találkoztam már más kiadó, ugyanennél a nyomdánál előállított könyveivel kapcsolatban is ezzel), hogy a borító szélein a fólia felkunkorodik. A rövidebbik kötetnél ez nem volt gond, de a hosszabbiknál úgy látszik már eleget szorongattam a kezemben ahhoz, hogy ez a hiba megjelenjen. És ez még csak egy olvasás volt. Abban pedig biztos vagyok, hogy lesz több is. De a kiadvány a felsorolt hibák ellenére is nagyon tetszetős. Sokat nézegettem és gyönyörködtem benne. Igazán kellemes volt kézben tartani és élvezet olvasni.

Kicsit hosszúra sikerült ez az értékelés, de nézzétek el nekem, mert összességében több, mint ezer oldalas történetről, egy nagyon különleges világról van benne szó. Az, hogy egyszer már félbe maradt itthon a történet megjelentetése, arra ösztönzött, hogy a pozitívumait minél jobban kihangsúlyozzam, mert ez a sorozat nem ezt érdemli, hanem azt, hogy rajongjanak érte az olvasók. Azt viszont nem értem, hogy a hazai olvasóközönség miért nem veszi és olvassa ezt a fantasztikus történetet. FANTASY RAJONGÓK VAGY FANTASYT KEDVELŐ OLVASÓK, ÉBRESZTŐ! ITT EGY FANTASZTIKUS TÖRTÉNET, AMELY OLVASÁSRA VÁR! Nagyon elvarázsolt ez a világ, sikerült teljesen elvesznem az oldalakban, megszünt a világ többi része. Szívesen hajózok majd tovább a folytatásokkal, folytatásokban. Remélem minél hamarabb.
Olvassátok, mert nagyon jó és igényes történetről van szó. Nálam igazi kedvenc lett!



A könyve(ke)t köszönöm a Delta Vision Kiadónak!


Pontszám: 10*
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 472 oldal + 624 oldal
Eredeti cím: Ship of Magic
Sorozat: Élőhajók-ciklus 1.
Folytatás: Mad Ship, Ship of Destiny
Forrás: recenziós példány, kiadótól

2012. április 11., szerda

Patricia Briggs: A vér kötelez (Mercy Thompson 2.)

A sorozat első részének újraolvasását követően nem volt megállás. Mercy világa követelte magának a folytatást. Végül is az volt a cél, hogy felelvenítsem a megelőző eseményeket. Ebben nem is volt hiba. Jól is esett és most itt a folytatás.
Ebben a kötetben kb. fél évvel járunk az előző könyv eseményeit követően, amikor Mercy az éjszaka közepén telefonhívást kap. Stephan, Mercy vámpír ismerőse hajtja be a korábbi segítségért járó tartozást. Arra kéri Mercyt, hogy kísérje el őt prérifarkas alakjában egy találkozóra. A városba idegen vámpír érkezett, aki elfelejtett bejelentkezni az úrnőnél, ezért figyelmeztetni kell a kötelességére. Nem veszélyes feladat, de Stephan rosszat sejt. Gyanúja, félelme nem is alaptalan, mert az idegen vámpír nem más, mint egy démonlovas, azaz egy olyan vámpír, akit megszállt egy démon. Rontja a helyzetet, hogy a megszállott nem szimpla vámpír, hanem démonidéző, tehát alapból rendelkezik bizonyos hatalommal mindkét részről, együtt pedig erősebb, mint a kolónia legidősebb tagjai. Az este nem úgy sikerül, ahogy Stephan várta. A démonlovas rá is hatással volt és módosította az emlékeit. Mercy emlékei - köszönhetően járó voltának - tisztábbak és használhatóbbak, mint Stephané. A kolónia úrnője Stephant és egy másik vámpírt bíz meg a démonlovas elfogásával. Adam két farkasát adja melléjük segítségül. Mercy pedig testőröket kap, amelyeket nagyon rosszul visel. Ingerültebbek a farkasok is. Feszültség van a levegőben és megnövekedett a városban a bűnözés. Amikor Warren, az egyik vérfarkas nagyon súlyos sebekkel előkerül, másik három társáról viszont nincs hír, a kolónia úrnője Mercyt bízza meg a démonlovas felkutatásával. Segítségül az úrnőtől második legerősebb katonáját, Andrét, a mágikus lényektől pedig vámpírölő felszerelést kap. Információja és tapasztalata azonban még mindig nincs. Elkezdi hát összegyűjteni az információmorzsákat. Amikor pedig Adam és Samuel is eltűnik, az időkorlát nagyon is szorossá válik.
A farkasok társadalmának megismerését követően ebben a kötetben a vámpírok társadalmi felépítésében mélyülhetünk el jobban. Kapunk némi kiegészítő információt a mágikus lényekről is, de közel sem teljes még a kép róluk, feltárásra váró titok és lehetőség is van még bőven bennük.
Mercy képességei is fejlődnek, ha nem is villámtempóval, ami persze nem is baj. A vámpírok ebben a világban igazi vámpírok: kegyetlenek, számítóak. Ez persze sokkal jobban tetszik, mintha cuki szépfiúk volnának. Ami nem igazán tetszett, hogy ebben a részben átvették a főszerepet a történésekben. Még mindig ott vannak a farkasok, még mindig lényeges szerepet játszanak ők is, de itt és most a vámpírokból kapunk többet. Pozitívumként tudom megemlíteni, hogy bár hátrébb szorult a falka, de még mindig független réteget alkotnak és saját szabályaik szerint járnak el, nem irányítják őket a vámpírok. Szerencsére.
Magánéleti részen a helyzet kb. ugyanaz, mint az előző kötetben. Adam és Samuel továbbra is próbálkozik Mercynél, ő pedig továbbra is próbálja távol tartani magától mindkét domináns hímet. Nem egyszerű helyzet. Az érzelmi szálak bonyolódnak. Múltbeli titkokat ismerhetünk meg. Főhőseinkben pedig új érzések fakadnak. A kör pedig kibővül. Legnagyobb meglepetésemre a háromszögből nagyon is négyszög kezd kialakulni. Nem irigylem Mercyt. Viszont nagyon remélem, hogy az a kötetenkénti egy belépő nem lesz általános tendencia, mert akkor nagyon mérges leszek.
Mielőtt valaki megijedne az előző mondatamtól, meg kell jegyeznem, hogy Mercy még nem lépett Anita Blake nyomdokaiba. Nagyon távol áll ettől és tiszta szívemből remélem, hogy nem is jut el soha addig. Az írónő nagyon finoman szövögeti a háló szálait és maga az olvasó is csak Mercyvel egyszerre veszi észre, hogy egy lovaggal több van az első sorban.
A fő hangsúlyt ebben a kötetben is a nyomozás kapja. A rossz fiú felderítése, illetve az okok kiderítése nem egyszerű, de némi utánajárással, agymunkával és egy csipetnyi szerencsével Mercynek sikerül. A végén még némi piszkos munka is vár rá, de ezt a feladatot is megoldja. Következménye azonban mindennek van.
Ami a legnagyobb meglepetést okozta nekem a sorozattal kapcsolatban, az a külsőben megjelenő stílusváltás volt. Nem igazán szoktunk eddig hozzá ehhez a kiadó részéről. Nem mondom, hogy az új borító nem jó, mert az, csak eléggé elüt egymástól az első és a második kötet. Remélem, hogy több stílusváltást nem kell megélnünk a sorozat végéig. Ha pedig már itt tartunk, akkor nagyon remélem, hogy a következő kötetre nem kell egy teljes évet várnunk, hanem hamarabb is olvashatjuk majd. Igazság szerint az évi egy kötettel is kibékülnék, csak az legyen biztos.
A kiadó másik meglepetése az volt, hogy a második kiadáshoz ajándékként adja az első kötetet is. Mindezt persze a készlet erejéig. Tehát aki nem olvasta még az első részt, annak ez a lehetőség kihagyhatatlan. Igazán kedves gesztus és jó reklámfogás ez.
Vannak a könyben izgalmas, félelmetes és humoros részek is. Tökéletes és szórakoztató egyveleg. Továbbra is sok lehetőség rejlik még ebben a világban és a szereplőkben és most már határozottan úgy érzem, hogy az írónő nem is fogja ezeket kiaknázatlanul hagyni. Ami miatt picivel, de igazán csak picivel kevésbé tetszett, mint az előző kötet, az a vámpírok előtérbe helyeződése volt. Tényleg csak árnyalatnyit rontott az élvezetemen, mert a könyv egyébként fantasztikus. Urban fantasy rajongóknak kötelező.

Pontszám: 9
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 304 oldal
Eredeti cím: Blood Bound
Sorozat: Mercy Thompson (2)
Előzmény: Megszólít a Hold
Folytatás: Iron Kissed, Bone Crossed, Silver Borne, River Marked
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons