Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2017. december 29., péntek

Karácsony utáni, újév előtti bejelentkezés, vagyis nem tűntem el végleg

Eredeti terveim szerint erre a napra minden olyan könyvemről megosztottam volna a véleményem, amit októberben, illetve novemberben olvastam és korábban még nem regéltem róla. Mint valaki egyszer megjegyezte, a tervek azért vannak, hogy romba dőljenek - az én esetemben pontosan ez történt.

Távol álljon tőlem, hogy végtelen panaszkodással töltsem meg ezt az oldalt, de annyit azért mindenképpen ide kell pötyögtetnem, hogy nehéz és zűrös volt ez az év, egészen megterhelő és az igazi koronát az év vége tette fel az egészre, amikor is a jól megérdemelt pihenés és a karácsonyi készülődés, hangulat helyett az irodában nyögtem a munka súlya alatt - minimum napi tizenkét órában. Senkinek sem kívánom ezt a helyzetet. Most éppen átmeneti - két napos - szünetem van, de aztán folytatódik a mókuskerék, aminek hol látszik a vége, hol pedig megint nem. Miután az éjszakát és a mai napot tulajdonképpen átaludtam, végre késztetést éreztem arra, hogy kopácsoljak valamit a klaviatúrán, ennek az eredményét olvashatjátok éppen most.

Fáradtság ide vagy oda, minden rendelkezésre álló szabadidőmben könyvet ragadtam a kezembe és igyekeztem belebújni egy történetbe, mert úgy érzetem, ha ezt nem tehetem meg, akkor begolyózok. Persze bonyolult világfelépítésű fantasy kötettel, összetett cselekménnyel vagy éppen hard - de még közepesen kemény - sci-fi történettel sem próbálkozhattam meg, mert meggyötört agyam ezeket képtelen lett volna befogadni. Maradtak tehát a könnyed limonádék, az egyszerű, de pörgős, korántsem megterhelő, vagy éppen brtutális cselekményű történetek, mert ezeket még fel bírtam dolgozni vagy sikerült felrázniuk - de legalább olvastam és kikapcsolódtam. Bár kevés lenne a két kezem összes ujja - igen, megvan mind a tíz - ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor esett, fordult ki az éppen olvasott kötet a kezemből és vágott fejbe vagy csattant a padlón, de azért keményen próbálkozam továbbra is.

Jelenleg ott tartok, hogy összesen tizenegy kötetről kellene írnom valamit és nagyon nagy gondban vagyok, mert ez a mennyiség arra késztet, hogy egyszerűen csak csapjam össze a bejegyzéseket, közöljem a száraz tényeket és tudjam le ennyivel a véleményezést - ami ugye nem igazán jellemző rám -, ugyanakkor úgy érzem, hogy van köztük jó néhány, amely megérdemelné a részletesebb elemzést is. Persze mindenről az idő fog dönteni, vagyis elképzelhető, hogy gyorsabban fogtok haladni a posztjaim olvasásával, mint korábban.

Ha már az lett a bejegyzés címe, ami, akkor essen szó még néhány dologról:
  • Remélem, hogy többeteknek volt BÉKÉS ÉS KÖNYVEKBEN GAZDAG KARÁCSONYban része, mint akinek esetleg ez nem adatott meg.
  • Mivel nem tudom, hogy mikor tudom legközelebb tiszteletem tenni a felületen ezért kívánok Nektek NAGYON BOLDOG, SIKERES, KITŰNŐ KÖNYVEKBEN ÉS RENGETEG OLVASÁSRA FORDÍTHATÓ SZABADIDŐBEN GAZDAG ÚJ ÉVET.
Még nem tudom, hogy mikor fogom pótolni a decemberi Várolista bejegyzésemet, az is lehet, hogy ez most kimarad, de ha lehet igyekszem majd megoldani.
Illetve szerepeljen itt azon kötetek listája, amelyek csak arra várnak, hogy megfogalmazzam róluk a véleményeim és a figyelmetek középpontjaiba kerüljenek
(update: az elkészített posztok linkkel jelölve):
  • Norbert Winney: Sárkányok, farkasok, almák;
  • James S. A. Corey: Nemezis játékai (A Térség 5.);
  • Dennis Lehane: Egymásba veszve;
  • Orson Scott Card: A Holtak Szószólója (Végjáték 2.);
  • Orson Scott Card: Ender száműzetésben;
  • Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán
  • Colleen Hoover: Confess - Vallomás;
  • Chevy Stevens: Nincs menekvés;
  • Dan Wells: Szellemváros;
  • Jay Crownover: Jet (Marked Men 2.);
  • Anrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (Vaják 1.) - mivel ez a kötet újraolvasás, erről már írtam korábban véleményt, de könnyen elképzelhető, hogy az új élményeim alapján átdolgozom majd a posztot.
Dióhéjban ennyi lenne. 

Köszönöm Nektek, hogy velem tartottatok ebben az évben is, rendszeresen látogattátok a blogot, olvastátok a posztjaimat és az agymenéseimet! Jövőre is visszavárok mindenkit!

2017. december 9., szombat

Jay Crownover: Az igazság bajnoka (Welcome to the Point 3.)

Jay egészen jó kis trilógiát rittyentett össze egy kitalált városban, a Pointban lakó három, eléggé erős férfiról és az őket szerető, nem kevésbé erős nőkről. Ami a hasonló jellegű romantikus könyvek sorából kiemeli ezt a trilógiát, az a kifejezetten jelentős és meghatározó krimi vonulat. Ez utóbbiban Crownover kisasszony kifejezetten erős és nagyon ügyesen csavargatta a szálakat, fokozta a feszültséget, amelyet időnként érzelmi viharokkal és pikáns jelenetekkel oldott fel. Továbbra is reménykedem benne, hogy a szerző egyszer elhagyja majd a romantikus részt és ír egy nagyon jó krimit, de addig is azt olvasom, ami elérhető - ha ez romantikus krimi, akkor azt. A kőkemény krimikre pedig tartogatok más szerzőket, akik kifejezetten azt a műfajt művelik.

Értékelés: 9/10
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 368 oldal
Borító ár: 2.590,- Ft
Fordította: Bálint Orsolya
A mű eredeti címe: Better When He's Brave
Előzmény:
Folytatás:
4.) Honor
Kategória: krimi, romantikus, erotikus
Titus King karaktere kellő bemutatásra került az előző részekben: egyrészt ő Shane Baxter féltestvére, aki előbb magára hagyta, majd később le is csukta az öccsét, másrészt ő a Point őre, egy olyan rendőr, aki ebben a korrupt és erőszakos világban is megőrizte a lelkiismeretét - nem vitás, ő az igazság bajnoka. Titus fiatal korában azért harcolt, hogy ne kebelezze be őt a rossz, majd felnőttként azért dolgozott, hogy másokat is megmentsen annak káros hatásától. Ezért tette azt az öccsével, amit tett és ezért tartja rajta a szemét Race Hartman-on és annak üzlettársán is, ezért őrködik állandó jelleggel a Point fölött.

Egy új bűnöző feltűnése és pusztító tevékenysége gondolkodásra készteti King őrmestert, aki kénytelen elismerni, hogy nem mindenki rossz, aki valaha rosszat tett, néha a törvény betartása és betartatása is kevés, néha a későbbi jó és a szeretteink érdekében át kell lépni a törvényesség határait - főleg, ha másként nem lehet szavatolni a biztonságukat. Reeve Black az a nő, aki elárulta Bax barátnőjét, Dovie-t és ezzel veszélybe sorolta mind a lány, mind pedig Bax életét. Reeve-t tanúvédelem alá helyezte a rendőrség, de most visszatér a városba, egyenesen Titushoz megy, majd közli vele, hogy tudja, ki áll az elkövetett bűncselekmények mögött. Titusnak kellenek a lány által szolgáltatott információk, ugyanakkor a nő jelenléte hatalmas kísértést is jelent a számára.

Ez egy nagyon jó regény volt, a trilógia legjobbja. Kedveltem, mert végig érdekes volt, tele feszültséggel és a romantikus szálat  is sokkal gördülékenyebbnek, természetesebbnek éreztem, mint az előző két kötet esetében. Ez utóbbi valószínűleg annak köszönhető, hogy sem Titus, sem pedig Reeve karaktere nem volt ismeretlen az olvasó előtt és adta magát a vonzalom kiteljesedése, amely már régebbről érett, csak legfeljebb egy időre parkolópályán vesztegelt.

Egyetlen hatalmas hibája van a kötetnek, amely miatt nem voltam maradéktalanul elégedett a cselekménnyel, de még ezt is hajlandó vagyok elnézni - ha véglegesen megbocsátani nem is -, mert a többi része tetszett, az események magukkal ragadtak és gyorsan fogytak az oldalak. Mi volt ami nem tetszett? Az előző kötetben már felvezette a szerző a városban váratlanul fellobbanó és a hőseink érdekeltsége ellen irányuló erőszakos eseteket. Jay olyan hangulatot teremtett ezzel, olyan titkokat lengetett be, amely miatt mindennél jobban vártam ezt a részt, amely majd választ ad arra, ami annyira felkeltette az érdeklődésem. És erre mi történik? A kötet elején a bevezetés nem más, mint a későbbi történések egy előzetes, kedvcsináló és feszültségkeltő részlete, amellyel nem is lenne gond, csak rögtön az első oldalakon kiderül, hogy ki a rosszfiú, aki az egész kalamajkát okozta és akivel King őrmester majd össze fog csapni. És ez nagyon kár volt, mert hiába volt később minden tökéletesen felépítve, nálam már nem tudta azt a hatást elérni, amit enélkül sikerült volna. Nagy hiba volt ezt tenni, persze ez leginkább nekem - aki elég sok krimit is olvas - esett annyira rosszul, másnak valószínűleg nem fog ekkora gondot jelenteni.

Reeve és Titus kapcsolata teljesen más, mint amit az eddigi párosokról olvashattam, mert a Point és az utóbbi időszak eseményei a lányt még keményebbre és még inkább tettrekészre faragták, mint az előző kötetek hősnőit. Szükség is volt minden erejére és kitartására ahhoz, hogy Titus elé merjen állni és a segítségével megoldja a kialakult helyzetet. Igen, itt most Reeve képviseli a rossz oldalt és Titus kapta - illetve viszi tovább - a jó fiú szerepét.

Titusról már kialakult egy kép bennem és ezt most kénytelen voltam megváltoztatni, mert neki is van sötét oldala - még akkor is, ha küzd annak uralma ellen. Tetszett, hogy betekinthettem a kemény rendőr múltjába, ezáltal érthetőbbé váltak a tettei, a döntései. Erős jellemű, kemény ellenfél ő, ugyanakkor sérülékeny is, vannak gyenge pontjai és nem titok, hogy ezek a szerettei: az öccse, annak barátnője és most már Reeve is.

Kifejezetten tetszett, hogy a sorozat idővonala az első kötettől kezdve nem szakadt meg, hanem egymást követik az események, a jelen történések teljes megértéséhez szükséges az előzmények ismerete - bár a rész történései így is érthetők, de amúgy az igazi. A kötet eseményeinek részei a korábbi párosok tagjai, mert végül is szorosan összeköti őket a sorsuk, a múltjuk és minden, ami jelen esetben is történik velük. Jó volt ez így, nagyon jó, mert sokkal inkább egésznek éreztem a cselekményt, mintha csak a friss szerelmesek enyelgéséről - és akciódúsabb tevékenységéről - olvashattam volna százoldalakon keresztül.

Aki csak és kizárólag romantikára vágyik, annak tuti nem fog  tetszeni ez a sztori. Ez már a harmadik kötet a sorozatból, szóval aki idáig eljutott az olvasásban, már tudja, hogy mit várjon a szerzőtől és ettől a történetfolyamtól - nem csak romantikát, hanem akciót és az élet árnyoldalainak bemutatását. Igazából szeretem, hogy ez nem csak egy bugyuta romantikus történet, hanem egy élvezetes sztori is. Még akkor is, ha vannak ennél jobb könyvek és összetettebb történetek, ezt most nekem nagyon jól esett olvasni - ahogy az előzményeket is.
Bax, Race és Titus révbe ért, de ott van még Nassir és az általa kiszemelt kedves, akikről még szívesen olvasnék - remélem, hogy meg is tehetem majd és nem kell rá nagyon sokat várni.


 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons