Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. január 30., hétfő

Az utolsó egyszarvú (rajzfilm)

Egy fantasztikus regény varázslatos hangulatú feldolgozása

Peter S. Beagle Az utolsó egyszarvú című könyvének befejezését követően, még mindig erősen a könyv hatása alatt voltam, amikor eszembe jutott, hogy ezt a történetet nem csak olvashatom, hanem rajzfilmben is megnézhetem. Sőt, miután a könyv élménye nagyon friss bennem, ezért alaposan össze is tudom hasonlítani a két művet.
Az elhatározást tett követte. Lekaptam a polcról a DVD-t, bevonultam a hálószobába és újból elmerültem ebben a csodálatos történetben.
Könyv kontra film értékelés következik.
Aki esetleg nem olvasta a könyvet vagy nem látta a rajzfilmet, azok számára esetleg spoileres mondatokat is tartalmazhat az értékelésem.
Azzal kezdeném, hogy a rajzfilm hűen adja vissza a regény cselekményeit, a szereplők karaktereit, valamint a mondatait. Sok olyan mondat hangzik el a rajzfilmben, ami szó szerint idézi a könyvet.
A főcímdal nagyon szép. Többször is meghallgattam. Igazán hangulatos, nagyon illik a rajzfilmhez és az egész történet hangulatához.
Ha már a daloknál tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy a rajzfilmben több, sőt szerintem a kelleténél több dalbetét található. Ebben az esetben az alkotók átestek a ló, akarom mondan az egyszarvú másik oldalára. Nekem nem hiányoztam belőle ezek a dalbetétek, de lehet, hogy másoknak éppen tetszeni fognak.
Már említettem, hogy a feldolgozás könyvhű. Vannak azonban eltérések is. A történet elején az egyszarvú találkozik a pillangóval. A rajzfilmben a pillangó szerepe eltúlzott. Ő is énekel, bohóckodik, aztán két mondatban elmondja, amit kell és tovaszáll. Kicsit zavart, hogy az ének és a bohóckodás szerintem indokolatlanul hosszúra sikerült.
A történet innentől ismét teljesen alkalmazkodik a regényhez. Később van még pár eltérés, de ezek nem lényegesek. Továbbra is a kedvenc részem, amikor Schmendricket a fához kötözik és amikor megpróbálja magát varázslattal kiszabadítani, akkor a fa  beleszeret, mert szokás szerint félresikerül a varázslata. Schmendrick egyébként a rajzfilmben is pont ugyanolyan kétbalkezes mágusként jelenik meg, mint a regényben. Nagyon jól sikerült a karakterét visszaadni a rajzfilmfigurában. A beszélő koponya ábrázolása és a Vörös Bika megjelenytése szintén nagyon jól sikerült.
Hiányoltam a filmből Hagsgate városát és Lír herceg történetét. Szintén hiányzik, bár a történet szempontjából nem létfontosságú Haggart király várában szolgáló négy katona. De mindössze ennyi az eltérés.
Összességében megállapíthatom, hogy nagyon jól sikerült a feldolgozás. Az alkotók nem változtattak sokat a regény cselekményén. A varázslatos hangulat a rajzfilmen keresztül is hat. Aki olvasta a könyvet, azoknak kötelező a rajzfilm is, aki pedig megnézte a rajzfilmet biztosan el fogja olvasni a regényt. Az élmény mindkét esetben felejthetetlen és felülmúlhatatlan lesz. Nekem nagyon tetszett! Csak ajánlani tudom.

2012. január 29., vasárnap

Peter S. Beagle - Az utolsó egyszarvú

A fantasy irodalom csodálatos darabja
  
Több évvel ezelőtt már olvastam Peter S. Beagle eme remekművét. Akkor azonban valahogy nem volt hozzá megfelelő az idő és a hangulat. Nem tudtam maradéktalanul értékelni a kötetet. Aztán pár hónappal ezelőtt ráleltem egy kihívásra a Molyon, amely arra bíztatott, hogy olvassunk Beagle regényeket. De nem mindegy melyiket, hanem Az utolsó egyszarvút és még egy másikat. Két olvasatlan Beagle kötet volt még a polcomon, de Az utolsó egyszarvú nem volt ezek között. Nem volt más választás, jött az újraolvasás. Amit egyébként cseppet sem bántam. Az újraolvasás mellett szólt az is, hogy a Tükörbirodalmak című novellás kötet tartalmazza Az utolsó egyszarvú című regény folytatását is. Így viszont jó lett volna előtte feleleveníteni az eredeti történetet. Mindezek hatására tehát belevágtam a fantasy irodalom klasszikusának számító mű olvasásába.
Miről is szól ez a könyv? Az egyszarvú régóta éldegél az erdőjében, az idő elhalad mellette, de ő észre sem veszi. Egy beszélgetésből a tudomására jut, hogy az emberek már régóta nem láttak egyszarvúakat, mert mind eltüntek. Tudatosul benne, hogy ő az utolsó egyszarvú. Elindul hát, hogy megkeresse a többieket. Útközben történeteket hall, amelyek szerint az egyszarvúak Haggart király birodalmában vannak és a Vörös Bika űzte őket a királyhoz. Útközben csapdába esik, de egy kétbalkezes varázsló segítségének köszönhetően sikerül kiszabadulnia. Együtt folytatják tovább az útjukat. Persze kalandok során keresztül. Még egy útitársuk akad, Molly. Hármasban érik el Haggart király országát és várát. Több titok, megpróbáltatás, meglepetés és élmény vár rájuk, mint gondolják.
Első olvasásra nem tetszett ennyire ez a regény, mint most, második alkalommal. Teljesen kikapcsoltam az olvasás közben. Amikor félre kellett tennem a könyvet, nehezen léptem vissza a való világba. Egyszerűen imádtam. De azt, hogy elsőre miért nem tetszett ennyire, azt nem tudom megmagyarázni.
Az író nagyon gyönyörűen fogalmaz (szokás szerint) és bár az eredeti szöveget nem ismerem, de az érzéseim azt mondják, hogy a fordítás sem marad el az eredeti szöveg mögött. Igazi tündérmesét olvashat az, aki belekezd ebben a történetbe. Az unicornis, mint a tisztaság megfelelője szembe kerül a gonosszal, aki már elvesztette minden hitét és kiábrándul mindenből. A jó és a rossz örök párharca, segítőkkel mindkét oldalon, átkok és hercegek. Mindez egyedi és gyönyörű stílusban. A történet hol szívfájdítóan gyönyörű, hol pedig kellemesen kacagtató, hol pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődést. Ezt adja ez a történet.
Kedvenc szereplő Schmendrick, a kétbalkezes varázsló, akinek nincs olyan varázslata, ami úgy sikerülne, ahogy szerette volna. A kedvencem, amikor fogságba esik és a szabaduló varázslatának eredménye, hogy a fa, amelyhez hozzákötözték, beleszeret. Sok más kellemetlen és kacagtató helyzetbe kerül még a varázslatai miatt. Viszont a szíve tiszta és végig segíti az egyszarvút a küldetése során. Neki is feladata és titka van. Meg kell találnia valamit, ami mindennél fontosabb a számára.  A másik kedvenc részem Cully kapitány és vidám cimboráinak csapata, akik Robin Hoodként élnek az erdőben, csak éppen kicsit mégis másként. Itt jut eszembe megjegyezni: a jelszó mindig legyen egyszerű és megjegyezhető, az sem baj, ha nem valós. :-)
A könyv magyar kiadása teljesen rendben van. Jó minőségű, kemény kötésű kötetet vehet kezébe az olvasó. Az olvasási élményt nem zavarják szöveghibák. A betűk mérete és a szöveg sortávolsága megfelelő, kényelmes olvasást tesz lehetővé. Ismerve Beagle egyéb műveit, amit egy másik kiadó adott ki, úgy gondolom, hogy a borító lehetett volna sokkal szebb és kifejezőbb is.
Érdekességként még megjegyezném, hogy a mű 1968-ban jelent meg Amerikában, míg magyar nyelven 2004-ben olvashattuk először. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire el vagyunk maradva a külföldön megjelent fantasy művek magyar megjelentetésével. Reméljük, hogy az idei év bepótol majd valamit ebből az elmaradásból.
Mindenkinek ajánlom, aki meg szeretne ismerkedni a fantasy műfaj igazi klasszikusaival, aki csodálatos történetet akar olvasni, aki igazán ki akar kapcsolódni.


Pontszám: 10
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2004.
Terjedelem: 280 oldal
Eredeti cím: The Last Unicorn
Folytatás: a Tükörbirodalmak című kötet egyik novellája folyatásnak tekinthető.
Forrás: magánkönyvtár

Blogtartalom bővítés: Mi legyen a téma? Szavazz róla!

Ahogy haladok szépen sorban az olvasott könyvekkel és a könyértékelések bejegyzéseivel, úgy fogalmazódnak meg bennem újabb ötletek a blog kinézetével és a tartalom bővítésével kapcsolatban.
Legújabb ötletem (persze nem én találtam fel a spanyol viaszt, csak mostanra ért meg bennem a gondolat), olyan összesítő értékelések készítése, amely egy-egy sorozattal, esetleg egy író egész életművével foglalkozik. Természetesen a saját véleményem megfogalmazása mellett megpróbálom majd egy kicsit informatívvá (olvasási sorrend, egyéb érdekességek) és egy kicsit színessé is tenni (idézetek, mások véleménye a könyvről, stb.) a beszámolót.
Nagyon sok ötlet, lehetőség kering a fejemben, hogy kiről és miről is írjak. Úgy tervezem, hogy 1-2 hetenként fogok jelentkezni egy-egy ilyen összesítő bejegyzéssel. Csak egy kis ízelítő, hogy kikre vagy mely sorozatokra számíthattok tőlem. Írók közül: Sanderson (természetesen kihagyhatatlan!), Robin Hobb, Anne McCaffrey, Ursula K. Le Guin, Peter S. Beagle, J.R.R. Tolkien; sorozatok közül Mercy Falls farkasai, Vámpírakadémia, Palota-sorozat, Város-trilógia, A szingli fejvadász és még sok más érdekes téma.
Az összesítőket egy csokorba gyűjtöm majd egy külön oldalon.
Ez a terv. A megvalósítás még egy kicsit várat magára, de hamarosan jelentkezem vele. Még nem tudom, hogy melyik összesítőt írjam meg legelsőként. Ha gondoljátok, akkor ebben segíthettek. A blog bal oldali mezőjében elhelyeztem egy listát az egyelőre elérhető lehetőségekről. A szavazni 1 héten keresztül lehet. (:-DD Ennyi lelki felkészülési időt még adok magamnak.) Válasszatok kedvetek szerint! Én pedig legjobb tudásom szerint próbálom majd összeállítani az összesítő, bemutató értékelést.
Köszönöm!

2012. január 28., szombat

J.R.R. Tokien - J.R.R. Tolkien meséi

Egyedi hangulatú tanmesék Tolkien tollából

Tolkien egyszerűen fantasztikus. Mást nem tudok mondani sem róla, sem pedig a műveiről. Az egyik könyvében megmutatja a sikertrilógia saját maga által teremtett mitológiai hátterét, a szerteágazó múltat és történéseket (A szilmarilok). A másik könyvben a száraz történetleírást felrázza némi párbeszéddel, teljesebb karakterábrázolással és máris egy Középföldön játszódó drámában érezzük magunkat (Húrin gyermekei). A harmadik könyvében meseszerű és kalandos, de ugyanakkor szórakoztató elbeszélésben követhetjük végig Zsákos Bilbó kalandját és a Gyűrűk Ura trilógia előzményét (A hobbit). Aztán pedig jön ez a könyv, amely megint egy másik stílust képvisel. Azért gondolom úgy, hogy Tolkien fantasztikus, mert történeteivel minden korosztályt és olvasói stílust megszólít és  történeteinek rajongójává teszi. A Gyűrűk Ura még régebbi (kb. 15 évvel ezelőtti) olvasási élménye után csak most, a többi írásának olvasása közben nyílt ki igazán a számomra Tolkien világa és képzeletének sokszínűsége.
Az előbbi kijelentésemet annak ellenére fenntartom, hogy ez a válogatás kötet nem varázsolt el igazán.
A kiadás több olyan történetet is tartalmaz, amelyek önálló könyvekként is megjelentek. Úgy a legjobb, ha egy kicsit írok mindegyikről, majd az összbenyomásomról. Akkor nézzük sorban:
    A sonkádi Egyed gazda (Farmer Giles of Ham)
     A kötet egyik legjobb meséje. A sonkádi Egyed gazda birtokát előbb egy óriás, majd egy sárkány támadja meg. Mindkét veszélyt sikerül elhárítani. A gazdának ez dicsőséget és további feladatot jelent (ahogy az már csak lenni szokott). Szerintem. Egyed gazda érdekes jelenség, tipikus gazda, aki óvja a földjét és a termését. De csak a sajátját. Csak akkor kerekedik fel és tanúsít ellenállást, ha már a saját birtokát fenyegeti a veszély. Akkor viszont nincs olyan lovag, akinek a bátorsága felérne az ő merészségével és eltökéltségével. A sikerek pedig magukkal hozzák az elbizakodottságot. Megértem azokat a motivációkat, amelyek Egyed gazdát mozgatták, de megszeretni nem tudtam, mint szereplőt. A kedvencem a kutya, a kanca és a sárkány lett inkább. Kellően humoros és izgalmas történetvezetése miatt szerintem a kötet egyik legjobbja. A humor és az akció mellett azonban érdemes odafigyelni a tanulságokra, következtetésekre is. Megéri.
    Értékelés: 10/8
  • A levél (Leaf by Niggle)
  • Szintén egy tanmesének is beillő történetet olvashatunk. Mert tulajdonképpen az is. A mese két szomszédról szól, akiknek segíteniük kellene egymást. Az egyikük (Niggle) leginkább a saját álmaival, elképzeléseivel foglalkozna, de azért próbál megfelelni az ismerősei kéréseinek. A másikuk (Parish) leginkább csak saját magával van elfoglalva és a megoldásokat is általában mástól várja. Ismerős? Hát persze. Aztán elkerülnek egy helyre, ahol lefoglalják és kielemzik a viselkedésüket, illetve ők maguk is ráébredhetnek a hibáikra és tanulhatnak belőlük.
    Legfontosabb megállapítás: soha ne nézd le a másik által végzett tevékenységet. Attól, hogy valamit nem tudsz értékelni pillanatnyilag, az még lehet értékes és szép.
    A mondanivalója ellenére nem igazán tudtam elmerülni a történetben. Kicsit szétszórtnak éreztem és nem igazán kötött le.
    Értékelés: 10/5
  • A woottoni kovácsmester (Smith of Wootton Major)
  • Hagyomány, hogy 24 évenként a város mesterszakácsa 24 kiválasztott gyerek részére készít egy különleges tortát. A tortában apró meglepetések vannak elrejtve. Az egyik tortába belekerül egy csillag is, amit egy kisfiúhoz kerül. A csillag több lehetőséget biztosít a számára. Kovácsmesterként csodás tárgyakat készít és többször ellátogat Tündérországba. A kiváltságok azonban nem tartanak örökké.
    Ez volt az a történet, amely a legjobban megfogott a kötetben olvasottak közül. Teljesen más hangulatú, mint a többi. Nem igazán humoros, nem is igazán pergő cselekményű, mégis hangulatilag ez állt hozzám a legközelebb.
    Értékelés: 10/9
  • Tom Bombadil kalandjai (The Adventures of Tom Bombadil
  • Nem igazán szeretem a verseket és a rímekbe szedett történeteket. Ha egy könyvben vers vagy verses betét van, akkor azt inkább kihagyom, persze csak akkor, ha ez a történet szempontjából nem jelent hátrányt. Nagy bajban voltam ennél a történetrésznél, mert az egész rímekbe szedve, verses formában íródott. Számomra egy kínszenvedés volt végigolvasni. Valószínűleg pont ezért nem is tetszett. Tisztelettel adózom viszont Tolkien nagysága előtt, aki nem csak prózában, de rímekben is tud történetet alkotni. Minden tiszteletem ellenére számomra ez a történet volt a kötet leggyengébb láncszeme.
    Értékelés: 10/3
Összességében egész jó kötet ez a válogatás, de mégis valamivel többet vártam, vagy inkább igazából másra számítottam. Elolvastam, de úgy érzem, hogy Tolkien többi műve inkább közelebb áll hozzám, mint ez a válogatás. Én inkább maradok azoknak az olvasásánál.



Pontszám: 6
Kiadó: Szukits
Kiadás éve: 2003.
Terjedelem: 222 oldal

2012. január 26., csütörtök

David Angsten - Fúriák éjszakája

Életre kelt görög mitológia

Legutóbbi könyvtári kóborlásom során valami könnyed, de mégis érdekes írást kerestem, ami nem vesz el túl sok időt az otthon olvasásra váró könyveimtől, de mégsem jövök el üres kézzel a könyvtárból. Kompromisszumos megoldásként ez a kötet lett a végeredmény.
A fülszöveg megragadta a képzeletemet és a kíváncsiságomat. A görög mitológiai alapokra építkező történetek mindig is a kedvenceim voltak. Az író ismeretlen volt számomra, de reméltem, hogy olyan nagyon csak nem tudja elrontani a cselekményt. Elvégre az alapok már őskövületnek számítanak, a lehetőségek határtalanok.
Íme a fülszöveg: Jack Duran, a Sötét arany hőse ismét megszállott bátyja nyomába ered, aki az ókori görög misztériumokról írja disszertációját. Ahhoz, hogy kideríthesse az eleusziszi szertartások titkát, Dan a barátnője, Phoebe és az öccse kíséretében régi helyszíneken nyomoz. A delphoi jóshelyen egy ősi bódítószer hatására papnővé lényegülő Phoebe transzba esik és szörnyű szavakat közvetít. Jóslatát követve a két testvér szebbnél szebb görög lányok társaságában tölt egy éjszakát, ám másnap reggel Jack rémülten döbben rá, hogy ami izgalmas kalandnak ígérkezett, véres, életveszélyes hajszává válik. A rég halott mítoszok új, gyilkos formában elevenednek meg Ogügia szigetén, Jack pedig – miközben börtönbe került bátyját próbálja kiszabadítani – életét kockára téve igyekszik kideríteni, hogy a „fúriák éjszakájá”-nak hova nyúlhatnak a gyökerei.
Már a fülszöveg olvasásakor is szembetűnik, hogy ez egy "sorozat", aminek ez a kötet nem az első, hanem a második része. Az első rész a Sötét arany címet viseli, amit a könyvtárban nem találtam meg, de bíztam benne, hogy önállóan is élvezhető történetet kapok majd. Ez így is lett. A cselekmény követése szempontjából egyáltalán nem jelentett problémát, hogy nem olvastam a testvérpár előző kalandját. Ahol szükséges ott a könyv visszautal az előző kalandra, de meg is magyarázza a múltbeli történéseket, így nem jelentkezett hiányérzetem ebből a szempontból.
A szereplőkkel és a motivációkkal annyira nem tudtam azonosulni. Remélhetőleg az első kötetben jobban sikerült a karakterábrázolás és ide ezért már kevesebb jutott.
A fúriák a régi görögök hitében
a bosszú istennői, jobban mondva a
lelkiismeret furdalás megszemélyesítői
A mitológiai alapok és magyarázatok véleményem szerint elegendőek és érthetőek. A görög mitológiában jártas olvasónak csak ismétlést jelent majd, a járatlanabbakkal pedig elegendő információt közöl a könyv, hogy a történetben ne érezzenek fennakadást. Számomra inkább az volt a probléma, hogy nagyobb rejtélyre és misztikumra számítottam, mint amit kézhez kaptam. A mitológiai alapokat bonyolultabbnak és összetettebbnek találtam, mint a mítosz mögé rejtőző jelenkori eseményeket és karaktereket. Többször kitaláltam előre a következő lépést, az álarc mögött rejtőzködő személyt vagy az éppen aktuális motivációt. Úgy érzem, hogy inkább átlátszó és kapkodó volt a cselekmény, mint titokzatos.
Az orgiák, illetve a véres, életveszélyes hajszák nem hiányoznak a könyvből. Végül is így utólag belegondolva a fülszöveg sem ígért semmi többet. Most úgy érzem, hogy a misztikumot csak én képzeltem hozzá és ezzel támasztottam nagyobb elvárásokat a művel kapcsolatban. Nem javaslom, hogy más is beleessen ebbe a hibába.
Ez a könyv nem ad többet, mint amit a fülszövege ígér: a mitológia álarca mögé bújó, jelenkori emberi gonoszságot, az elérhető őrület egy újabb fokát és kifejezési lehetőségét, vad orgiákat, véres gyilkosságokat, eszeveszett menekülést.
A végén viszont volt egy döntés, ami nagyon tetszett. Phoebe nem egy átlagos csaj!


Pontszám: 6
Kiadó: I.P.C. Könyvek
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 364 oldal
Eredeti cím: Night of the Furies
Előzmény: Sötét arany (a történet szempontjából az olvasása nem létszükséglet)
Folytatás: nem találtam információt a folytatásról
Forrás: könyvtár

2012. január 23., hétfő

Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Senki sem az, akinek látszik

Amikor a Könyvmolyképző elkezdte kiadni a Vörös pöttyös kiadványait, gyakorlatilag minden könyvüket elolvastam. Tettem ezt azért is, mert amikor én tini voltam nem voltak ilyen kiadványok, pedig már akkor is igényeltem volna. De itt volt a lehetőség pótolni az elmaradást és ezt meg is tettem. Aztán úgy éreztem, hogy vagy a minőség csökkent vagy én kezdek kicsit megtelni az ilyen témájú könyvekkel (úgy néz ki, hogy sikerült bepótolnom, amit kellett, mert elmúlt a hiányérzetem), ezért kicsit hanyagoltam a kategória kiadványait. Bár inkább úgy mondanám, hogy jobban megválogattam, hogy melyiket olvasom el. Nem csoda tehát, ha kicsit félve vettem kezembe a könyvet, de a sok jó kritika meggyőzött, hogy ezt olvasnom kell.
Brittany a pomponlányok csapatkapitánya, aki elkényeztetett, gazdag leányzónak tűnik, de ez csak a látszat. Brittany nővére komoly beteg, ez nagy hatással van a lányra, aki ettől komolyabban gondolkozik és sokkal érzékenyebb, mint az osztálytársnői. Családja azonban nagyon ügyel arra, hogy kifelé minden tökéletes legyen, így Brittany is „álarcot húz” és érzékeny lelkét az elkényeztetett, gazdag lány stílusa mögé rejti, nővére betegségéről kevesen tudnak.
Alex a város másik részén lakik, a mexikói negyedben. Tagja a Latin Vér nevű bandának. Az apját még akkor megölték, amikor ő gyerek volt. A bandába azért lépett be, hogy védelmet biztosítson a családjának. Ő az ügyeletes rosszfiú az iskolában, mellette egy autójavító műhelyben dolgozik délutánonként.
A sors fintora, hogy ez a két teljesen különböző, de alapjaiban mégis hasonló ember tanulópárt kénytelen alkotni kémiaórán. A kémia azonban nem ismeri a határokat, a bőrszíneket és nem akar megfelelni a társadalom elvárásainak.
Szokványos történetnek tűnik? Egyáltalán nem az. Soha nem gondoltam volna, hogy ebben a témában ilyen történetet lehet letenni az asztalra, de mégis sikerült. Vélemény? Még most sem igazán tudom szavakba foglalni, hogy mit is gondolok. Elkezdtem olvasni a könyvet és rögtön magával ragadott a stílusa. A párbeszédek érdekesek és humorosak, ahol szükséges volt feszültséggel teltek. A szövegből a drámai helyzetek és érzelmi csúcs-, illetve mélypontok sem hiányoznak. A két főszereplő esetében fantasztikus karaktereket teremtett meg az író. Szimpatikus volt, hogy a történet elbeszélése nem egy személy szemszögéből történik, hanem a két főszereplő nézőpontját váltogatva haladunk előre. A nézőpontváltások nagyon jól sikerültek, nem zavarták össze a cselekmény folyását. Azért is örültem ennek, mert így sokkal hangsúlyozottabban jelentkeztek az érzések, gondolatok, sokkal nagyobb súlyuk volt a cselekményeknek, jobban a felszín mögé láttam és így jobban el tudtam merülni a történetben.
Nagyon csodálkozom azon, hogy nem találtam idegesítőnek az iskolai környezetet. Az írónő ügyesen megoldotta, hogy bár az iskolában játszódik a történet java része, de ez mégse legyen nyomasztó, idegesítő, sablonos. A családon belüli feszültségek, a bandaháborúk hangulata, a megfelelési kényszer, a színlelések sokasága mind nagyon valósan ábrázolt. Tényleg ott éreztem magam a középiskolában, az utcákon. A spanyol kifejezések, mondatok adnak a könyvnek egyfajta hangulatot, pikantériát. A kiadó piros pontot érdemel azért, hogy ezeket a kifejezéseket kigyűjtötte a kötet végére, így ha spanyol tudásunk hiányos vagy éppen nincs, akkor sem maradunk tudatlanok.
Az egyik előítéletem az volt a könyvvel kapcsolatban (mielőtt nekikezdtem volna), hogy fiatalok a szereplők. De az írónő ezt is nagyon frappánsan megoldotta. Két olyan fiatalt állított a középpontba, akik sokkal komolyabban és felelősségteljesebben gondolkoznak, mint az átlag. Ezzel sikerült elérni azt, hogy komolyabbnak érezzük őket is és a cselekményt is (ami tartalmaz egyébként nagyon kemény és véresen komoly elemeket is), így nem csak a tini korosztály, de a kicsit vagy jóval idősebbek számára is élvezhető a könyv.
Úgy gondolom, ha legalább 15 évvel fiatalabb lennék, akkor ennek a könyvnek az elolvasása után én bizony Alex Fuentes képeivel tapétáznám ki a szobám falát. Többet szerintem nem is kell mondanom. Az viszont biztos, hogy tinikorból már bőven kilépve is nagyon élveztem ezt a könyvet. Gondolom ebben annak is szerepe van, hogy nem csak a csókolózásig jutnak el a szereplők és a döntéseiknek is jóval komolyabb következményeik vannak, mint általában. Vannak a történetben csöpögős részek, a könyv vége kicsit összecsapottra sikerült, de hajlandó vagyok még ezt is elnézni, mert van mondanivalója, méghozzá nagyon aktuális mondanivalója a történetnek. Mindezek mellett pedig még jól is szórakozunk.
Egy szó, mint száz, ez a könyv nagyon jól sikerült. Ha valakiben van még előítélet, akkor félre vele és kezdjen bele az olvasásba. Ha valakinek esetleg hiányérzete támadna, akkor jó hír, hogy a Fuentes testvérektől nem kell elbúcsúznunk, mert van még két regény, amiben találkozhatunk velük. Remélem idehaza is gyorsan a boltokba kerülnek majd a kötetek.



Pontszám: 10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 416 oldal
Sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Perfect Chemistry
Folytatás: Rules of Attraction

2012. január 21., szombat

Cynthia Hand - Angyalsors

Kamaszkor angyalszárnyakkal és küldetéssel

Az urban fantasyk fénykorát éljük. Személy szerint ennek én nagyon örülök. Nem olyan régen pedig megjelentek az angyalok és a tündérek. Legnagyobb örömömre egyre több könyvet olvashatunk angyali lényekről.
Cynthia Hand könyve elsőre nem igazán keltette fel a figyelmemet. A fülszöveg nem volt igazán meggyőző számomra. Megint egy fiatal lány a főszereplő. Felsóhajtottam: újabb YA regény. Gondoltam, ha majd az utamba kerül valamikor, akkor elolvasom, de nem rohanok érte rögtön a könyvesboltba. A sors furcsa fintora, hogy az év első hetében pont rátaláltam a könyvtárba. Szó szerint belebotlottam a könyvbe, mert épp akkor hozták vissza. Ha már így esett, akkor kikölcsönöztem.
A könyv kiadása nagyon szép, a lilás árnyalatú védőborító, az ezüst színű, domború cím nagyon egyedi. A védőborító alatt kemény kötésű, szép kiadású könyvet találunk. A lapokat kicsit vastagnak, a sorközöket kicsit nagynak találtam, amelyek miatt a kiadás indokolatlanul vastagra sikerült, de ettől eltekintve a könyv hibátlan.
A történet eleje lassan indul. Az iskolai élet és a diákok viselkedése nem igazán nyújtottak sok újdonságot a többi, középiskolában játszódó könyvhöz képest. Kivéve a nagyon egyedi történelemórákat. Azok nagyon-nagyon tetszettek. A könyv szereplői nagyon szimpatikusak. Könnyű azonosulni a szereplőkkel, az érzéseikkel. A kibontakozó cselekmények beszippantják az olvasót és a könyv felétől már el sem eresztik. Az utolsó 100 oldal pedig egészen fantasztikus volt. Voltak gondolataim, sejtéseim a történet végével kapcsolatban. Egy-kettő be is jött az elképzeléseim közül, de a vége így is meglepetés volt. Azért maradtak bennem kérdések bőven, amelyek remélem majd megválaszolásra kerülnek a folytatásban.
Úgy gondolom, hogy ez a könyv kiemelkedik a tini urban fantasy regények közül. Van mondanivalója, van cselekménye. Szerencsére az első gondolataim, ellenérzéseim nem bizonyultak jogosnak és nagyon jó könyvet olvashattam. Ennek pedig kifejezetten örülök. Azoknak is ajánlom a olvasásra, akik egy ideje már hanyagolják a young adult könyeket. Kifejezettem megéri elolvasni. Ami pedig a legfontosabb: lesz folytatása is. A könyv befejezéséből ez várható is volt. Szívesen olvasom majd azt is. Sőt, kifejezetten várom a folytatás magyar megjelenését.


Pontszám: 8 pont
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 452 oldal
Sorozat: Gyémántvirág könyvek
Sorozatrész: 1
Eredeti cím: Unearthly
Folytatás: Hallowed
Forrás: könyvtár

2012. január 20., péntek

J.R.R. Tolkien - Húrin gyermekei

Átok hatása alatt, azaz borongós hangulatú történet egy testvérpárról

Nagy gondban vagyok, mert nem tudom, hogy jól döntöttem-e, hogy elolvastam előtte A szilmarilokat vagy nem. A jó döntés mellett szól, hogy Középfölde történelmében el tudtam helyezni (térben és időben) Húrin és a családja történetét, és nem csak úgy lógott az egész a levegőben. A megbánás mellett az szól, hogy így kétszer olvastam el ugyanazt a történetet: egyszer szűkebb és egyszer bővebb formában.
Ugyancsak pozitívum, hogy így éreztem a két történet közötti különbséget, mert még emlékeztem a másik szövegre. Hátrányként ugyanezt tudom felhozni: emlékeztem a másik szövegre, így nem sok újdonságot nyújtott a történet. Szóval ennyit a pro és kontrákról. Megjegyzem: nem vagyok egyszerű eset.

Az előzőekből kiderült, hogy Húrinról és a gyermekeiről olvashatunk A szilmarilok című kötetben is, mégpedig a Túrin Turambar című fejezetben.
A két szöveg között az a különbség, hogy a Túrin Turambar a rövidített verzió, így tömören és lényegre törően és inkább leírásokkal haladunk előre. A Húrin gyermekeiben az alaptörténet könyv méretűre növekszik. Több a lehetőség a cselekmények kibontására, a karakterek és a motivációk leírása, bemutatása részletesebb, érthetőbbé válnak a reakciók. A párbeszédek kellemesen oldják a leíró szövegrészt és még humor sem hiányzik a mondatokból.

Miről is szól alapvetően a történet? A Megszámlálhatatlan Könnyek Csatájában Morgoth fogságba ejti Húrint, a Hador ház urát. Húrin nem törik meg Morgoth fenyegetésétől, ezért kínzására különleges módszert eszel ki. Morgoth Húrinra és minden leszármazottjára átkot bocsát, Húrint pedig a Thangorodrim oldalában elhelyezett vastrónra ülteti, és arra kényszeríti, hogy mindent lásson az ő, azaz Morgoth szemén keresztül, ami a családjával történik. Húrin családjára pedig ráborul az árnyék. Fia Túrin és lánya Nienor sok kalandot és viszontagságot él meg, sorsuk árnyéka elől elmenekülni mégsem tudnak. Az átok beteljesül és apjuk ennek mind szemtanúja.

Alapvető mondanivalója a történetnek, hogy a gonosz a legnagyobb jót is meg tudja rontani, a legjobb neveltetést is át tudja formálni és a kétség, illetve a túlzott büszkeség magvát mindenhol el tudja ültetni. A véletlen pedig sokszor a sors kezére játszik és néha egészen apró lépéseken múlik, hogy az ösvény árnyékos vagy fényben fürdő oldalán megyünk-e tovább?

Húrin fiát Túrint különösen gyűlölte Morgoth és minden eszközzel az elpusztítására tört. Már az is csodálatra méltó, hogy Túrin nem halt meg fiatal korában, hanem férfivá érett. Sok kárt okozott Morgothnak, pedig célja nem ez volt, csupán az életben maradás. Amikor pedig eltűnt Morgoth tekintete elől, akkor kerestette és hajszolta szolgáival. Húrin és családja, de legfőképp Túrin mégis több mint 30 éven keresztül dacol Morgoth haragjával. Emberfeletti teljesítményről tesz tanúbizonyságot.

Mindenképp egy érdekes és tanulságos történetet olvashat az, aki ezt a könyvet a kezébe veszi. Nem hiányzik belőle az érzelem, a kaland, a csata és a drámai hatás sem.
Azért megjegyzem, hogy Glaurung a gonoszsága ellenére még mindig lenyűgöz. Nem tehetek róla, de imádom a sárkányokat.

Pár szót ejtenék a könyv kivitelezéséről is: a kiadás gyönyörű, az íróhoz igazán méltó. A szöveg nem tartalmaz hibákat, az olvasás a viszonylag nagy betűméret miatt kényelmes. A kifejezésmód még mindig archaikus stílusú, de sokkal könnyebb olvasni, mint A szilmarilokban megtalálható változatot. Alan Lee illusztrációi ismét szemet gyönyörködtetőek, a kemény borítós kötés pedig csak emel a könyv egyébként sem elhanyagolható színvonalán.
A kiadás tartalmaz családfákat, térképet, szószedetet, valamint részletezi a rege fejlődését és a szöveg összeállításának bonyodalmait. Aki nem olvasta el előtte A szilmarilokat, annak sem kell megijedni, mert a bevezetőben elérhetők a történet megértéséhez szükséges információk. Az már csak az én döntésem volt, hogy ennyivel nem elégedtem meg.
Így utólag már nem tudom, hogy miért állt 3 évig olvasatlanul a polcomon. Örülök neki, hogy rászántam magam az olvasásra.


Pontszám: 8
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2008.
Terjedelem: 252 oldal
Eredeti cím: The Tale of the Children of Húrin
Kapcsolódó könyvek: A hobbit, A szilmarilok, A Gyűrűk Ura trilógia kötetei (A Gyűrű szövetsége, A két torony, A király visszatér)
Forrás: magánkönyvtár

2012. január 18., szerda

J.R.R. Tolkien - A szilmarilok

Középfölde teremtéstörténete és egyéb cselekmények meséje

Nem először vettem már a kezembe ezt a kötetet. Korábban olyan 5-7 évvel ezelőtt olvastam és már akkor is tetszettek a benne szereplő történetek. Igazság szerint most a Húrin gyermekeit kezdtem el először olvasni, viszont már az első pár oldal után rájöttem, hogy Húrin gyermekeinek történetét én csak akkor tudom elhelyezni Középfölde történelmében (helyben és időben), ha előtte elolvasom A szilmarilokat. Az elhatározást pedig tett követte.

Első körben megjegyezném, hogy ez a kötet nem arra való, hogy a Tolkien világában még „szűz” olvasó megismerkedjen az író stílusával. A szilmarilok történeteit inkább már haladó kategóriának mondanám. Ahogy a Moly oldalon valaki már megjegyezte: „Tolkien Level 3”. Teljes mértékben igazat adok neki. Olvasás közben sűrűn jegyzeteltem, illetve magam mellé kaptam a Tolkien enciklopédiát. Így jó volt olvasni.
Mégis nehéz elemzést, értékelést írni erről a könyvről. Nézzük, hogy mire jutok vele.

A kötet alapvetően három részre osztható fel. Az első részben olvashatjuk a Föld (Arda) teremtését, formálását, valamint lakhatóvá tételét. Megismerjük Eru, a Teremtő gondolatait és motivációját, az ainuk által végzett munkát, Melkor ellenségeskedését, Valinor megalapítását, egyszóval minden kezdetét. Nagyon szerettem olvasni ezt a részt. A második részben a tündérek, a törpék, az emberek, a balrogok, a sárkányok, az orkok és más lények teremtésének történetét, valamint eljövetelét és tetteit ismerhetjük meg. A harmadik részben főleg Númenor és a dúnadánok történetével, valamint a gyűrűk készítésével és a készítés indokaival ismerkedhetünk meg.

Alapvetően különálló, de időrendi sorrendbe rendezett történeteket olvashatunk a kötetben. Az archaikus nyelvezet és a helyszínek, szereplők temérdek mennyiségű neve nem teszi könnyebbé az olvasást és a történetek megértését. (A nevek mennyiségét növeli, hogy az író nem csak egy nyelven nevezi meg a helyszínt vagy a szereplőt, hanem legalább három, de néha még több nyelven is.) Mégis nagyon ajánlom olvasásra, mert nagyon sok érdekes és lényeges információt tudhatunk meg Középföldéről, illetve a Gyűrűk Ura trilógiában már legendaként emlegetett történésekről.

Ebben a kötetben mutatkozik meg igazán, hogy Tolkien nem csak egy történetet írt, hanem egy külön világot teremtett szerteágazó múlttal, lényekkel, mítoszokkal, hősökkel, háborúkkal, bukásokkal, győzelmekkel, nyelvekkel. Ennek a könyvnek az olvasása során értettem meg, hogy mennyire fontos volt az írónak ez a világ, mennyire ebben a világban és ezért a világért és ennek a világnak a megteremtéséért élt. Csodálattal olvasom a műveit és csodálattal adózom a fantáziájának és az elhivatottságának.

Második olvasásra sokkal jobban el tudtam merülni a történetek által megteremtett hangulatban. Jobban lekötött a világ alakulása, az események követése. Különösen tetszett, ahogy felfedeztem az általam is ismert teremtésmítoszokkal, mitológiai történésekkel való párhuzamot. Említek pár példát: Valinor, Melkor és az elda testvérek, Feanor, Finarfin és Fingolfin történetének olvasása közben Ádám és Éva, valamint Káin és Ábel történetének ötvözete jelent meg előttem. Númenor elsüllyedésében pedig leginkább Atlantisz pusztulására ismerünk rá.

A könyv elején szépen követik egymást a cselekmények, de amolyan komótos formában, aztán megjelennek a tündék és felgyorsulnak, illetve bonyolódnak az események. Majd az emberek megjelenésével, mintha katalizátor lépett volna be a történetbe. Innentől kezdve nagyon gyorsan követik egymást a történések és csak kapkodja az olvasó a fejét a rengeteg csata, helyszín és név miatt. A szilmarilok eseményei közül kiemelném a szilmarilok készítésének történetét, Túrin történetét, Lúthien és Beren szerelmét és következményeit, Earendil tetteit.

A Gyűrűk Urában Sauron a gonosz, de ebben a kötetben ő „csak” a szolga. Érdekes volt olvasni arról a világról, ahol létezik a Sauronnál is nagyobb gonosz. Az ellentétek elve alapján a nagyobb gonosz nagyobb összefogást eredményez. Olvashatunk csodával határos tettekről, erős jellemekről, illetve hatalmas árulásokról, cselszövésekről, átkok hatásairól.

Az olvasást nehezítette számomra, hogy az általam olvasott kiadás kötése nagyon szorosra sikerült, elég nehezen lehetett nyitva tartani a könyvet, nem volt kényelmes. A betűméret és a sortávolság teljesen megfelelő. Ez nem csökkentette a könyv által nyújtott élményt.

Gyűrűk Ura rajongóknak mindenképp ajánlom elolvasásra ezt a kötetet, de semmiképp nem ezzel kell kezdeni az ismerkedést Tolkien műveivel. A nyelvezet senkit ne riasszon el, meg lehet szokni. A könyv negyede után már észre se lehet venni, hogy kicsit eltérő a szövegezés, mint amihez hozzászoktunk. A kapott információk pedig bőven kárpótolják az olvasót.
Nagyon örülök neki, hogy rászántam magam és újraolvastam ezt a könyvet.


Pontszám: 8
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2005.
Terjedelem: 382 oldal
Eredeti cím: The Silmarillion
Kapcsolódó művek: A hobbit, Húrin gyermekei, A Gyűrűk Ura trilógia kötetei (A Gyűrű szövetsége, A két torony, A király visszatér), Elveszett mesék könyve
Forrás: magánkönyvtár

2012. január 14., szombat

Harlan Coben - Az erdő

Biztos, hogy érdemes feltárni a múlt titkait?

Paul Copeland Essex megye főügyésze. Most. De 20 évvel ezelőtt csak egy 18 éves fiatal volt, aki a nyarát egy nyári táborban töltötte. Ahol felügyelőként dolgozott, utolérte a szerelem, napjai gondtalanul teltek… Egészen addig a bizonyos éjszakáig, amikor elhagyja az őrhelyét és négy fiatal kiszökik az erdőbe. Kettőjük holtteste előkerül, a másik kettőé nem. Az egyik, akinek a holttestét soha nem találták meg Camille Copeland, Paul nővére.
Hogyan tudja egy család feldolgozni az egyik gyermeke elvesztését? Elég nehezen. Öt család addigi élete borult fel teljesen ezen az egy éjszakán. Paul apja hónapokig járja az erdőt és ás. Keresi a lánya holttestét. Anyja egy darabig még a családdal marad, majd elhagyja őket és többet nem is hallanak róla. A történtek mindenkit megviselnek.
Húsz évvel később Paul Copeland ügyészként az igazságért küzd és egyedül neveli hat éves kislányát. A felesége pár évvel korábban meghalt.
Paul folyamatban lévő ügye egy sztriptíz táncos megerőszakolásáról szól. Az erőszakot egy egyetemi bulin két gazdag fiú követte el. Ügyészként ragaszkodik a fiúk bűnösségéhez. A két gazdag család pedig minden követ megmozgat, hogy megakadályozza a kedvezőtlen ítéletet. Nem riadnak vissza a főügyész megfenyegetésétől sem. Elkezdenek kutakodni a múltjában. Titkok pedig mindenki múltjában vannak…
Egy meggyilkolt férfinél olyan dokumentumokat találnak, amelyek miatt Paul neve is felmerül az üggyel kapcsolatban. A döbbenet akkor következik be, amikor a főügyész Gil Perez-ként, a húsz évvel ezelőtt eltűnt fiúként azonosítja a holttestet. Ha a fiú él, akkor hol volt eddig? Talán életben van Camille is? Vagy az azóta elítélt sorozatgyilkosnak tettestársa is volt, aki nem más, mint Gil Perez? Tud róla a családja, hogy a fiuk nem halt meg? Paul elindul a nyomokon, hogy kiderítse az igazságot. Közben pedig felbukkan régi szerelme, Lucy. Az a lány, aki miatt annak idején elhagyta az őrhelyét.
A két nyomozás sok mindent a felszínre hoz a múltból. Vajon érdemes felszakítani újra a régi sebeket?
Nagyon jó történetet olvashattam. Az író kellő alapossággal mutatja be a szereplők gondolkodását, stílusát, amelyet természetesen erősen meghatároznak a múltbeli történések, keserű élmények. Ellentmondást nem fedeztem fel, a jellemek és a cselekmények jól és logikusan felépítettek.
Ebben a történetben semmi nem fekete vagy fehér. Minden cselekedet mögött van valami olyan motiváció, ami miatt egyik szereplőt sem tudjuk teljes egészében elítélni vagy teljesen a pártfogásunkba venni.
Az alaptörténet és a jelenben játszódó események is érdekesek voltak a számomra. Lényegre törő, pergő párbeszédek, érdekes cselekmények és régi sérelmeket, érzelmeket boncolgató leírások. Szerencsére a humoros, mosolyra késztető részekről sem felejtkezik el az író.
Volt viszont egy mellékszála a történetnek, ami nem tetszett. Nekem egyáltalán nem hiányzott belőle a szokásos amerikai-orosz ideológiai ellentét ismertetése és a hidegháborús, kémkedős korszak felemlegetése. Nem adott hozzá a történethez, mint amennyivel rontotta a szememben az összképet. Hiába, nem szeretem azt a korszakot és nem szívesen olvasok róla.
A könyv vége nem lepett meg annyira, mint vártam, de még így is ütős volt a befejezés. A legutolsó oldallal nem vagyok teljesen kibékülve. Miért kellett így lezárni ezt a történetet?
A könyv magyar kiadásával sem vagyok teljes mértékben elégedett. De nézzük a részleteket. Megnyert magának a borító egyedi kivitelezése és ötletessége. A fordítást jónak találtam, betűhibát se nagyon fedeztem fel a könyvben. Problémám a kötéssel van. Bármennyire is vigyáztam az olvasásnál, azt nem sikerült elérnem, hogy a gerinc ne törjön meg. Ezt a jelenséget már többször tapasztaltam a kiadó könyveivel kapcsolatban.
Összességében egy nagyon jól megírt, kellően érdekfeszítő és érzelmekben is gazdag történetet olvashatunk. Nagyon ajánlom azoknak, akik szeretik a bíróságon, az ügyvédek világában játszódó történetet, mert ez a könyv hemzseg a nyomozóktól, ügyvédektől és az igazságszolgáltatás útvesztőitől. Ugyanakkor azok számára is kellemes kikapcsolódást nyújt, akiket inkább a nyomozás és a titkok érdekelnek. Örülök neki, hogy elolvastam a könyvet és bevallom, hogy kíváncsi lettem az író többi művére is. Szerintem sort fogok keríteni rájuk.


Pontszám: 8
Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2009 (?)
Sorozat: #1 International Bestseller
Eredeti cím: The Woods
Forrás: magánkönyvtár, vásárlása
Az író magyarul megjelent további művei: Senkinek egy szót se, Az ördög játszótere, Dermesztő csend, Vér a véremből

2012. január 10., kedd

Jim Butcher – Pusztító vihar

Varázsló pácban, avagy Harry Dresden megérkezett Magyarországra

Pár évvel ezelőtt a TV-ben láttam a Dresden akták sorozatot, amelyet még esetlensége ellenére is imádtam. Nagyon sajnáltam, hogy nem készítettek belőle több részt, több évadot.
Már akkor is kíváncsi voltam a sorozat alapjául szolgáló kötetre, könyvsorozatra, de csak reménykedni tudtam benne, hogy egyszer majd kis hazánkban is kiadják ezt a sorozatot.
Amikor 2011. karácsonya előtt megláttam, hogy megjelent a könyv, majdnem kiugrottam a bőrömből. Azon nyomban eldöntöttem, hogy ez a könyv nekem kell. Az első problémába ott ütköztem, hogy nem igazán lehetett sok helyen hozzájutni. Vidéki lévén inkább rendelem a könyveket, mint könyvesboltban vásárolok, de ez a kiadvány nem volt kapható a kedvenc online árusomnál. Sebaj, nekifeküdtem a netnek és kiderítettem, hogy melyik könyvesboltban kapható a lakóhelyem közelében. Az, hogy képes voltam ennek a könyvnek a megvásárlásáért a boltba elmenni, számomra elmond mindent, hogy mennyire olvasni akartam. Nagyon örültem és nagyon megkönnyebbültem, amikor végül a kezemben a tarthattam és büszke tulajdonosának tudhattam magam. Ennyit az előtörténetről és most nézzük, hogy miről szól a könyv, illetve magát az olvasási élményt.
Harry Dresden varázsló, méghozzá olyan varázsló, aki a telefonkönyvben hirdeti magát. A mágiát felügyelő Fehér Tanács ezt persze nem nézi jó néven, de nem ezért van Harry igazán veszélyben. Egy múltban elkövetett tette miatt feje felett lóg a Végzet, ami azt jelenti, ha még egy hibát elkövet, akkor neki vége. Felvigyázója is van, akit Morgannak hívnak és aki figyeli Dresden minden lépését, minden varázslatát.
A chicagói rendőrség egy csoportja a különleges bűnesetekkel foglalkozik. Vezetőjük Murphy hadnagy, aki a szükséges esetekben igénybe is veszi Harry segítségét. A könyv elején egy ilyen történetben találjuk magunkat. A helyi maffia egyik emberét és egy nőismerősét félreérthetetlen helyzetben találják. Ez nem is lenne különleges, de mindkét ember szíve kirobbant a mellkasából. Az elkövető csak olyan lehetett, aki mágiát használt. Hirtelen felgyorsulnak Harry körül az események. A rendőrség felbéreli, hogy találja meg a gyilkost, a helyi maffiavezér felbéreli, hogy ne csináljon semmit, egy asszony felbéreli, hogy találja meg a férjét. Nem gyanús ez a túl sok megbízás? Dehogynem. Harry-nek nincs szerencséje, a nyomozás során felbukkanó nyomok arrafelé mutatnak, hogy neki is köze lehet a gyilkosságokhoz. Miközben kétségbeesetten próbálja bebizonyítani, hogy ez nem így van, egyre jobban belebonyolódik az eseményekbe, amelyek hatására kő kövön nem marad ott, ahol Harry felbukkan.
Harry Dresden a filmsorozatban
A könyv már az első oldalakon megfogott közvetlen stílusú elbeszélő módjával. Végig Harry szemével követjük az eseményeket, olvassuk morfondírozó gondolatait, küzdelmeit. Harry Dresden nagyon szimpatikus szereplő. Személyében nem a szuperhőst, hanem a mindennapi megélhetéséért küzdő, hibát hibára halmozó varázslót ismerhetjük meg. Stílusa, morgolódása, csetlése-botlása többször mosolygásra, kacagásra késztetett. Közben pedig a titkok felderítése és az akciók magukba szippantottak. Kedvenc részeim Harry és a technika kapcsolatát bemutató leírások és az Ádám-kosztümben parádézó Dresden harca a varangydémonnal. :-))
Találkozunk a könyvben vámpírral, tündérrel, varangydémonnal, skorpió gólemmel, árnyékemberrel, fehér és fekete mágiával, kétségbeesett küzdelemmel és tiszta hittel. Egyszóval mindennel, ami miatt én jónak tartok egy könyvet. Harry és Murphy személyisége, az akciók és a varázslatok sokfélesége csak tovább színesíti a történetet. Úgy gondolom, hogy a könyv megfelelő elegye a fantasynak és a nyomozásnak, a humornak és az akciónak.
Nagyon jó volt olvasni! Tetszett. Nagyon szerettem. Csak azt sajnálom, hogy nem volt arra lehetőségem, hogy folyamatosan, egy ültő helyemben kiolvassam a könyvet, mert mindig közbejött valami.
A könyvet nagyon kellemes kézbe venni. A borítója nagyon tetszett, visszaadja azt a hangulatot, amit olvasás közben érzünk. A könyv fordítója Hoppán Eszter, aki most is tökéletes munkát végzett. A korrektúrát is megfelelőnek találtam. Ha volt is benne pár szöveghiba, akkor az egyáltalán nem volt zavaró számomra. A könyv kötése is minőségi, a kötet nem indokolatlanul vastag (sőt inkább meglepődtem, hogy vékony) a gerince nem törik, a lapok stabilak, tapintásuk kellemes, a betűméret és a sortávolság miatt a szöveg olvasása kényelmes. Gratulálok a kiadónak a magyar kiadáshoz!
Mit is mondhatnék még? Számomra a könyv mind a történet, mind a kiadás szempontjából tökéletes. Elfogult vagyok? Lehet, de ez nem zavar. Nagyon örültem a könyv megjelenésének és a túlzott várakozás sem csökkentett az olvasási élményen. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a misztikumot, az akciót és a fanyar humort, akinek nem létfontosságú, hogy szerelmi szál legyen a történetben. Nagyon várom a következő részt, aminek előkészületi munkái a kiadó tájékoztatása szerint már meg is kezdődtek.
Még egy megjegyzés: a könyvnek és a kiadónak gyönyörű honlapja van. Itt lehet megnézni, hogy mennyire: http://wizard-books.hu/hu/

Pontszám: 8
Kiadó: Wizard-Books
Sorozat: Dresden akták
Sorozatrész: 1
Kiadás éve: 2011.
Folytatás: Bolond hold (előkészületben)
Forrás: magánkönytár, ajándék (később recenziós példány)

2012. január 8., vasárnap

Åsa Schwarz - Halott angyal

A nefilimek titkai feltárulnak

A könyv 2011-ben a karácsonyfa alatt várt rám, illetve arra, hogy elolvassam az előzmény kötetet, a Nefilimet. Ahogy befejeztem az előzmény olvasását (ami azért nem győzött meg teljesen) neki is kezdtem ennek a kötetnek. Már az elején éreztem, hogy ez a könyv egy kicsit más, mint az előző: érdekesebben kezdődött és jobban kidolgozottnak tűnt. Ez a véleményem a végére sem változott meg.
Nova az előző kötet végén megtalálja a Greenpeace egy kiadványát, amely szerint a szervezet figyelemfelhívásként egy bárkát épít az Ararát hegyen. Nova nem hagyhatja ki ezt a lehetőséget és Arviddal elutazik Törökországba. A helyszínen összeismerkedik Benjaminnal. Arvidnak ez nagyon nem tetszik. Ezzel a húzással az írónő már be is csempészte szerelmi háromszöget a történetbe. A bárka elkészültét követően Nova meg szeretné nézni a környék régi romjait is, ahová Benjamin nem szívesen, de elkíséri. Novát a romok között leütik, eszméletét veszti, egy héttel később Stockholmban ébred fel a kómából. Benjamin eltűnt, semmi hír róla. Nova vissza akar menni Törökországba, hogy megkeresse a fiút.
A könyvben felbukkannak az előző kötet fontosabb szereplői is. Peter Dagon, Nova apja megszökik a börtönből és Nova nyomába ered. Amanda felgyógyul a Peter Dagon okozta lövésből, terhessége már előrehaladott.
Nova visszamegy az Ararát hegy környékére, hogy Örményországban megkeresse Benjamint, majd Grúzián keresztül Törökországba megy. Lassan egyre többet tud meg a nefilimekről és a saját természetéről is. Arvid erre az útjára is elkíséri. Közben próbálja megingatni a lány Benjamin iránt érzett érzéseit.
A könyv vége nagyon tetszett és a szerelmi háromszög lezárása kifejezetten tetszett.
Ez a könyv sokkal jobban kidolgozott, sokkal összetettebb és érdekesebb, mint az előző. Sokkal jobban esett az olvasása is. Pozitívumként kell megemlítenem, hogy hitelesebbnek tűnik a svéd rendőrség ábrázolása, nyomozásai technikája. Szintén pozitívum, hogy sokkal több misztikumot kapunk a történetben.
Ez a rész sem terjedelmesebb, mint az előző kötet. Könnyű volt olvasni. A magyar kiadás jó minőségű. Ugyanaz jellemző rá, mint az előző kötetre: a szöveg nagy betűmérettel és szellős sortávolsággal szedett. A borító is tetszett (bár az előző köteté szerintem jobb volt), lényegesen jobb, mint az eredeti kiadásé. A könyv kötése jó, a lapok nem peregnek ki, a gerinc nem törik (bár erre a könyv vastagsága sem ad okot).
Folytatásról egyelőre még nem tudok, de ha lesz, akkor mindenképp elolvasnám.
Van viszont más, magyarul még meg nem jelent könyve az írónőnek. Remélem, hogy azokat is olvashatjuk majd.


Pontszám: 8
Kiadó: EGMONT
Sorozat: EGMONT MYZT
Kiadás éve: 2011.
Előzmény: Nefilim
Folytatás: még nem tudok róla
Forrás: magánkönyvtár, ajándék

Åsa Schwarz - Nefilim

Gyilkosságok, környezetszennyezés és bukott angyalok

Két dolog miatt akartam nagyon elolvasni ezt a könyvet. Az egyik, hogy mindig is érdeklődtem az angyalok, a nefilimek és az ősi titkokat felfedő mítoszok, regék után. A másik ok, hogy a könyvet az Egmont kiadó jelentette meg az EGMONT MYZT sorozaton belül.
Nem volt egyszerű helyzetben a kiadó, mert a sorozat első három kötetével (Jean-Christophe Grangé könyvei: Bíbor folyók, Farkasok birodalma, A lelkek erdeje) elég magas mércét állított fel.
Amikor a kezembe vettem a könyvet, akkor az első meglepetés az volt, hogy elég vékonyka, mindössze 230 oldal, ráadásként pedig elég nagy betűvel és tágas sorközökkel szedve. Sebaj, gondoltam, a könyv ettől függetlenül még lehet nagyon jó.
A helyszín Svédország, közelebbről pedig Stockholm. Nova 19 éves, Greenpeace aktivista, akinek kitűzött célja a szén-dioxid kibocsátás csökkentése és az emberek figyelemének felhívása a levegőszennyezésre. Aktivistaként végzett „munkája” ártalmatlan, nem jár anyagi károkkal, csak figyelemfelhívás az egész. Amikor azonban betör az egyik környezetszennyező cég vezetőjének lakásába, hogy feliratokat fessen fel, felfedezi, hogy a cégvezető és a felesége halott. Brutálisan meggyilkolták őket. Nova elmenekül a helyszínről, de sajnos nyomokat hagy maga után és a gyanú nagyon hamar rá terelődik.
Még egy veszteség sújtja Novát, édesanyja nemrégiben halt meg egy súlyos balesetben. A rendőrség szerint öngyilkosság történt, de Nova ezt nem hiszi el. Merő véletlen, hogy a nyomozást mindkét esetben Amanda, az egyik legjobb nyomozó vezeti a vizsgálatot.
Nova különös dolgokra lesz figyelmes a lakásában, ahol korábban az édesanyjával lakott. Történik néhány titokzatos dolog. A saját problémái még meg sem oldódtak, amikor a rendőrség is rászáll és menekülnie, bujkálnia kell, miközben próbál rájönni az egyre sokasodó titkokra és kérdésekre.
A könyv érdekes kriminek indul, brutális és egyedi módon kivitelezett gyilkosságokkal, a környezetszennyezés aktuális problémáival, aztán kap egy kis misztikus felhangot, amikor kiderül, hogyan kapcsolódnak a nefilimek a történetbe.
A krimi és a misztikum külön-külön is nyerő a számomra, de együtt mindenképp. Talán ezért is ért kicsit csalódásként, hogy a könyv nem azt a szintet hozta, amire számítottam. A sorozat korábbi kötetei alapján magasabb színvonalra és lényegesen jobb kidolgozottságra számítottam. A gyilkosságok olyan fontos szerepet játszottak a történet szempontjából, hogy megdöbbentett, amikor csak ennyit foglalkozik velük az írónő. További feszültségkeltésként fel lehetett volna használni és ezzel egy feszültebb, titokzatosabb hangulatú regény lett volna a végeredmény. Lehet, hogy az írónő sok mindent tud a hackerekről, de nem hiszem, hogy olyan sokat tud a rendőrség munkájáról. Nagyon remélem, hogy a svéd rendőrség és az egyik legjobb nyomozójuk ennél azért talpraesettebb és kevésbé szemellenzős. Az, hogy egy 19 éves lány ennyire az orránál fogva tudja vezetni a rendőrséget, elég dühítő és hiteltelen. A környezetvédelem és a levegőszennyezés valós probléma, ezt mindannyian tudjuk, de nagyon durvának tartom, hogy Nova és a társai mindent a szén-dioxid kibocsátás szempontjából néznek. Ez még nem is jelentene gondot, mert van némi fogalmam arról, hogy hogyan viselkednek az igazán elhivatott zöldek. A bosszantó az volt, hogy közben használták a technikát, a tömegközlekedést, a legújabb találmányokat, amelyeknek létrejöttét és üzemeltetését azok a cégek hozták létre vagy biztosítják, amelyek ellen a legjobban tiltakoznak. Ugyanez vonatkozik a nefilimekre is, ők sem vetik meg, sőt szeretik a luxust, pedig pont az ellenkező állapot elérése a céljuk, egy olyan világ létrehozása, ahol mindezek már nem léteznek.
Összességében a könyv tetszett, bár nem találtam olyan kidolgozottnak és érdekfeszítőnek, mint amilyenre számítottam. Sok kérdésre választ kapunk a könyv végén és a történet is kereknek tűnik a lezárással. Azonban van még jó pár kérdés, ami nyitva maradt, és amire még választ szeretnénk kapni. A történet nyitva áll a folytatásra, ami már meg is jelent, mint tudjuk. Nova múltja, amit eddig eltitkoltak előle még sok kérdést fog felvetni. Remélem, hogy a következő kötetben ezekre is választ kapunk. Amanda is fontos szereplőként van jelen a könyvben és úgy gondolom, hogy nem búcsúzunk még el tőle. A nefilimek világába pedig még csak belepillantottunk, még csak körvonalazódott a világuk és a céljaik. Bár csalódtam egy picit ebben a kötetben, de kíváncsi vagyok a folytatásra, ami már itt van a polcomon és már bele is kezdtem. A krimit és a misztikumot szeretőknek mindenképp érdemes elolvasni ezt a kötetet.

Pontszám: 7
Kiadó: EGMONT
Sorozat: EGMONT MYZT
Kiadás éve: 2011.
Folytatás: Halott angyal
Forrás: magánkönyvtár, vásárlás

2012. január 7., szombat

Új év, új kihívások

Minden év hoz valami újat. Tavaly regisztráltam a Moly.hu oldalra és az év folyamán aktív tagjává váltam az oldal közösségének. A 2012-es évre a blog létrehozása maradt. Ezzel a gondolattal is kacérkodtam már egy ideje, de rászánni csak most sikerült magam.
Ez tehát az első bejegyzésem, amit remélem rengeteg fog még követni.
Célom alapvetően a könyvekkel foglalkozó blog vezetése. Miért érzem úgy, hogy erre szükségem van? Mert néha bővebben is kifejteném a véleményem, mint ahogy azt eddig megtettem. Mert szeretném megjeleníteni az egyedi ötleteimet, listáimat. Mert... A többi majd még kiderül. Egyelőre még csak próbálkozom az ötleteim megvalósításával.
Amire számíthattok tőlem: az általam olvasott könyvekről értékelés készítése (nem mindegyikről, csak az arra érdemesekről), sorozat összefoglaló értékelések, könyv és film összehasonlítások, elemzések.
Elsősorban fantasy, sci-fi és krimi témakörben olvasok, tehát ilyen témájú könyvek értékeléseire számíthattok tőlem.
A többi majd alakul időközben.
Akkor: START!

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons