Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2017. szeptember 20., szerda

On Sai: Esővágy

Valamiért nem vagyok olyan jó viszonyban a novellákkal, mint elvileg lennem kellene. Olvasás közben szünetet kell tartanom az egyes történetek között, ezért lassabban haladok a novellás kötetekkel, mint a regényekkel - persze ez egyértelmű ok és okozat. Aztán ott van a másik tényező is: nem találkoztam még olyan, csak novellákat tartalmazó kiadvánnyal, amely teljes mértékben elvarázsolt volna, mindig találtam a kötetben szereplő írások között olyat, amelyek nem nyerték el a tetszésemet. A hullámzó vagy éppen nem egyenletes teljesítmény pedig rányomja a bélyegét a végső élményre - persze nincs az a szerző, aki egyenletes teljesítmény nyújtására képes, ezért talán elnézőbbnek kellene lennem.
On Sai történetmesélési stílusát, humorát és ötleteit nagyon kedvelem, ezért minden korábbi tapasztalatom és novellákkal kapcsolatos távolságtartásom ellenére is úgy döntöttem, hogy ez a rövid történeteket magába foglaló gyűjtemény nekem bizony kell. És milyen jót tettem, hogy így döntöttem. :)

Értékelés:10/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyösKiadás éve: 2016.
Terjedelem: 246 oldal
Borító ár: 2.799 ,- Ft

A szerző egyéb írásai:
Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Calderon, avagy felségáruláshoz bricses dukál
Scar (Szivárgó sötétség 1.)
Lucy (Szivárgó sötétség 2.)
Szürke szobák (Szivárgó sötétség 2.5)
Miogin bázis (Szivárgó sötétség 2.7)
Apa, randizhatok egy lovaggal?
Időnként ellátogatok a szerző blogoldalára és olvasgatom az ott megjelenő posztokat, így tudom, hogy a novellák fontos szerepet játszanak az életében, valamint azt is, hogy először novellistaként ért el eredményeket az írás és a publikálás területén. Kíváncsi voltam tehát, hogy milyen élményt tudnak nyújtani a címeik alapján is változatos szórakozást szórakozást ígérő írások.

A kötet tizenhárom történetet tartalmaz és miután mindegyiket elolvastam, már tudom, hogy nem csak a címük változatos, hanem a mondanivalójuk is, ugyanakkor mindegyik remek szórakozást nyújtott. Eddig még nem sikerült összetalálkoznom olyan novellás kötettel, amelye ennyire egyenletes lett volna a benne szereplő írások színvonalát tekintve. 

Igyekszem úgy összefoglalni a véleményem, hogy elkerüljem az egyes novellák tészletezés bemutatását, ugyanakkor mégis megjelenjen a lényeg, a kapott élmény. No, akkor következzenek azok a bizonyos élménymorzsák, csemegézzünk a kötettől kapott gondolatbonbonok és ötletek között.

Akárki is válogatta össze a novellák sorrendjét, azt nagyon jó érzékkel tette, ugyanis a "Jóvágású vérfarkas nősülne" című írás kellően megalapozza a hangulatot, az olvasó örömmel lapoz tovább, amikor befejezte azt. Bevallom, hogy jómagam többször is hangosan kacagtam, már-már nyerítettem olvasás közben, annyira tetszett az, amit ettől a novellától kaptam. Hali nem akármilyen figura, a karakterével kapcsolatos, helyenként morbiditás határát súroló, de nagyon eltalált humor az igazi kedvencem. Bár szegény nagyon megjárta azzal a jóvágású vérfarkassal. És azért Dan, a vérfarkas, aki tulajdonképpen a történet főszereplője, szintén emlékezetes marad.

"Scar első bálja" egy olyan történet, amely ad némi kiegészítést a Szivárgó sötétség sorozat hősnőjének személyiségéhez, illetve annak megértéséhez. Aranyos volt, elolvastam, de nem lopta magát annyira a szívembe, mint az első írás.

A "Hogyan ölne Jung?" című novella egyáltalán nem mókás és nem kiegészítés valami máshoz, hanem elgondolkoztatásra késztető írás, amely sokkal több mindent tartalmaz, mint ami elsőre átjön belőle. A teljes mértékű értelmezéséhez szükséges némi pszichológiai alapismeret vagy legalább érdeklődés, talán egy kis ezoterikus beütés is, de mindenképpen jó adag nyitottság, amellyel elfogadható a minden mindennel összefügg állapot. Az emberi elme fantasztikus képessége, hogy képes elnyomni és elfelejteni dolgokat, hogy védje az embert. De amikor ezek a különböző rekeszekben elzárt érzések és gondolatok a felszínre kerülnek...

"A mágia ára" egy jó kis tanmese a képességekről, az emberi természetről és mindezek kölcsönhatásáról, a lehetőségekről és a következményekről. Tényleg tanmeseként gondolok rá. Rövid és velős, de mindenképpen tanulságos.

"Az emlékkufár" című novellát nagyon kedveltem: egyrészt mert tényleg jó, másrészt, mert ez is tanulságos, harmadrészt, mert visszacseng benne az, amit én magam is tapasztalok a mindennapi életben - és amiről a szerző is írt a blogja egyik posztjában. Nőnek lenni jó - ezt a szlogent mostanában elég sokszor hallani a kereskedelmi adók reklámjaiban, de a női létet megélni egy - még továbbra is férfiak uralta - társadalomban, nem mindig igazolja ezt. Éppen ezért a jogos bírálat mellett érzek émi keserűséget is a szövegben - bár tény, hogy ez nem csökkenti az állítás valóságtartalmát. És a történet többi része? Párhuzamos világok, egy kis ördögi befolyásolás és a szokásos kihasználás, aztán meg... Nem csak a végéért érdemes elolvasni, hanem az egészért: nagyon tanulságos, nagyon igaz, nagyon szórakoztató. Az egyik kedvencem.

A "Sose szólj be varázslónak!" című írás egy mesefeldolgozás: nyomokban ismerős elemeket tartalmazó, de azokat erősen kiforgató, szórakoztatóan humoros írás. Az alapok ismertek: a király annak adja a koronáját, aki teljesíti a feladatokat, ezért a három királyfi útnak indul. A legkisebb királyfi egy elvarázsolt lányba botlik, aki gyíkként éli az életét, mert beszólt egy varázslónak. A gyak segít a feladatok megoldásában, közben pedig beleszeret a királyfiba és persze a megoldást egy csóknak kellene jelentenie. Ez lenne az alap, a többit, amitől különbözik a megszokottl, a szöveg fnomságai és humora rejti. Kedveltem, nagyon kedveltem és nagyon jól szórakoztam. Stílusában a kötet első novellájához áll a legközelebb.

Az "Ébredés" első olvastra egy szokványos fantasy történetnek is tűnhet, de a figyelmes olvasó számára sokkal többet rejt: a különböző népek - lények - egymástól nagyon eltérő kultúráját, azok egymással és idegenekkel való viselkedését és még sok minden mást is. Mindezek mellett persze ott a személyes fejlődés és szabadság kérdése, meg a belénk nevelt törvények és megszokások kezelése is. Nekem mindezt kifejezte ezt a rövidke és eléggé véres sztori.

A "Csak mi, lélekharcosok" nem is egy, hanem két nagyon kényes témához nyúl egyszerre: a valláshoz, a hithez és az emberi pszichológiához. Ha pedig ez a kettő keveredik, ahhoz mindenki máshogy viszonyul és mást olvas ki. Meddig épp az elme és honnan számít őrültnek az ember? Mi történik akkor, ha a modern gondolkodás és a hit találkozik szembe egymással? Tulajdonképpen ki kezel és kit? Érdekes volt a novella szerkezete, ahogy az érzelmek bemutatása is. Elgondolkoztató.

A "Nyolc négyzetméter a világ" egy nagyon érdekes nézőpontot szólaltat meg: egy szenzoros fürdőkádét. Hogyan érzékeli a mindenféle szenzorokkal felszerelt kád a világot? Ennél különlegesebb leírást még nem olvastam, de nagyon tetszett, amit kaptam.

Az "Orkszar- és barackillat" című novellának már a címe is felkeltette az érdeklődésem, rögtön az első pillantásra, amikor a tartalomjegyzékben felfedeztem és már alig vártam, hogy eljussak odáig az olvasásban. Elképzelésem sem volt, hogy mire számítsak egy ilyen címet viselő írástól, de az tuti, hogy nem arra, amit kaptam. Ez a novella egy nagyszerű ötlet, remek kivitelezéssel. Először is vannak benne földönkívüliek, illetve valamilyen magasabbrendű faj, a szokásos értelmezésbeli félreértés - némi bürokratikus aktatologatás mögé rejtve -, egy kis értetlenkedés, aztán annak következményei. Ez az írás is azok közé tarozik, amelyek maradandó élményt nyújtottak és hangos kacagásra késztettek - még annak ellenére is, hogy a témája nem éppen könnyed. Nagyon tetszik az ötlete, az egyedi humora és persze mindaz, ami még ezen kívül keveredik a szövegben.

A "Mentsd meg Krisztust!" óvatosan kezdtem olvasni, ami a címéből is nyilvánvaló vallási témájának köszönhető, de már az első mondat meggyőzött arról, hogy valami olyan élményben lesz, ami nekem való és amit emlegetni fogok egy darabig. És úgy vala. Krisztusról szóló és vallási elemekkel ennyire átitatott novellát még soha nem olvastam és még soha nem élveztem ennyire. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz az egyik olyan történet, amelyen kockásra fogom röhögni a hasam, pedig bizony így történt. Az az igazság, hogyha valaki annak idején ilyen stílusban tálalja nekem a bibliai történeteket, akkor ma tuti, hogy én lennék azok legnagyobb rajongója. És mindezek - a felszabadultság és a z érdekes megközelítés - ellenére is állítom, hogy a téma nagyon kényes, amelyet csak az tud igazán jól megfogni, aki ismeri és érti annak minden mondatát és mondanivalóját: Beának ez nagyon jól sikerült. Nem hittem volna, hogy ennyire kedvelni fogom, de nagyon tetszett. Maradandó élményt kaptam, köszönöm!

A "Dajkamese" rövid, de annál ütősebb. Megint csak a nőiesség témáját veszi elő és helyezi azt a nem is olyan távoli jövőben esélyes környezetbe és helyzetbe. Igen, nagy valószínűséggel egy ilyen történet csak egy nőnek juthat az eszébe, pedig annak minden eleme, annyira egyértelmű, hogy bárki gondolhatna rá, és mégis... Tanulságos viszont mindenki számára lehet.

Az "Esővágy" a válogatás egyetlen olyan írása, amely megérdemelné a 18-as karikát az abban szereplő és mindent átható érzékiség miatt. A novella mondanivalója gyönyörű, minden mondata külön történetet medél el és persze együtt olyat adnak, ami felér a teremtéssel. Itt nem a női és a férfi szerepek a lényeg, hanem az, amit a két nem együtt elér és az maga a csoda, a teremtés. A nyíltsága ellenére is tele van metafórával és ez elgondolkoztatja azt az olvasót, aki emngedi, hogy magával ragadja és elringassa ez a csodálats mese. Méltó befejezése ennek a gyűjteménynek.

Mégis hosszúra sikerül a poszt, elnézéseteket kérem érte, de mindaz, amit leírtam, egyszerűen kibukott belőlem. Muszáj volt leírnom, mert a történetek által megrezegtetett húrok ki akarták adni magukból az élményt, amit begyűjtöttek.
Ahogy mondtam, nem olvastam még témájában, mondanivalójában és stílusában ennyire változatos, ugyanakkor színvonalában ennyire kiegyensúlyozott és egyenletes kötetet. Az én kedveceim a humorral átszőtt írások voltak, bár a többit is kedveltem. A "Jóvágású vérfarkas nősülne", "Az emlékkufár", a "Sose szólj be varázslónak!", az "Orkszar- és barackillat", illetve a "Mentsd meg Krisztust!" azok, amelyek bármikor és biztosan újraolvasásra esélyesek, és amelyeket mindenképpen ajánlok másoknak is. Meg persze a többit is, mert mindengyik más élményt ad.

Hatalmas köszönet ezekért a novellákért és ezért a válogatásért! Szívesen olvasnék még többet Bea csokorba gyűjtött, színes, élményben, humorban és mondanivalóban gazdag írásaiból. Remélem, hogy lesz még folytatás.

2017. szeptember 16., szombat

John Scalzi: Bezárt elmék (Bezárt elmék 1.)

John Scalzi neve sokak számára összefonódott a Vének háborúja univerzummal, annak történeteivel - ahogy egyébként nekem is. Pedig a szerző más témákban is írt regényeket, említésre méltó történeteket és erről most magam is meggyőződhettem.
Egy ideje már szemezgettem ezzel a regénnyel, mielőtt belefogtam volna az olvasásába, mert bármit is állítok, engem is befolyásolnak az előítéleteim, a megszokásaim és még sok minden más is. De éppen olyan korszakomat éltem éppen, amikor a krimi és a thriller sokkal jobban csúszott olvasás szempontjából, mint bármi más műfaj és stílus. Nosza, gondoltam, itt az idő, hogy belevágjak a régóta olvasásra váró futurisztikus politikai thrillerbe, és ezt meg is tettem.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 306 oldal
Borító ár: 3.280,- Ft
A mű eredeti címe: Lock In
Fordította: Farkas Veronika
Sorozat: Bezárt elmék
Folytatás:
2.) Head on
Kategória: sci-fi, krimi, techno-thriller, thriller
Az alapszituáció szerint egy járvány söpört végig a Föld lakosságán, amelynek tünetei első körben az infulenzáéhoz hasonlítottak, de a  végső hatásai és a következményei attól lényegesen eltértek. A betegség második stádiuma agyi- és gerincvelő gyulladást, a harmadik stádium pedig a perifériás idegrendszer teljes bénulását okozott, ezzel "bezárta" áldozatait a saját testükbe. A fertőzés világszerte négyszázmillió ember halálát követelte. A bezáródott - Haden-szindrómában szenvedő - áldozatok nagy száma miatt felgyorsultak az aggyal és az idegrendszerrel kapcsolatos kutatások, amelyek lehetővé tették a hadenesek visszaintegrálódását a társadalomba. Ezzel párhuzamosan kifejlődött a Haden-szindrómában szenvedők szükségleteiről gondoskodó iparág. A fejlesztések eredményeként a hadenesek képesek aktív tagjai lenni a társadalomnak: integrátorok vagy éppen szrípiók közreműködésével. A stabilnak tűnő helyzetet azonban veszélyezteti egy törvényjavaslat, amely éppen a Haden-szindróma által érintett emberek ellátására szánt összegeket csökkentené radikális mértékben.

Chris Shane FBI ügynök, aki most csatlakozott a szervezet egy különleges, a hadeneseket érintő ügyekkel foglalkozó csoportjához. Chris Shane azonban nem csak egy kezdő ügynök, hanem az egyik leghíresebb Haden-szindrómában szenvedő ember: a kórt három éves korában kapta el, a szülei pedig az üzleti és a politikai élet jelentős személyiségei. A kezdő ügynök első esete egy integrátor által elkövetett gyilkossághoz kapcsolódik, amelynek felderítésében hatékony segítséget nyújt nyomozásban tapasztalt partnerének.

Őszintén és meglepően tömören megfogalmazom a véleményem: nekem ez a regény nagyon tetszett, belefeledkezve és élvezettel olvastam. Már eleve az alapszituációt nagyon különlegesnek tartottam, bár tény, hogy az elején nem volt egyszerű megérteni, hogy ki kicsoda és miért is viselkedik úgy, de aztán összeálltak a részletek és onnantól kezdve már csak a nyomozás izgalma létezett.

Elég magas fokozattal indít a regény, amiből a későbbiekben sem vesz vissza, hanem ehelyett még rá is kapcsol. Az elején a kiindulási helyzet, majd ezt követően az arra épülő, illetve a törvénymódosítás miatt kialakult különleges helyzet megértése foglalja le az olvasót. Közben persze zajlanak az események, bonyolódik a helyzet és egy különleges fiatal kezdi meg - részben - önálló életét.

Véleményem szerint John Scalzi kifejezetten jól ragadta meg a témát, amelyet feldolgozott: a betegsége miatt önhibáján kívül a társadalom perifériájára szorult emberét, aki ugyanakkor mégis  az emberi közösség aktív és tevékeny tagja kíván lenni. Önmagában már az elgondolkoztató - és valljuk be, elborzasztó -, hogy milyen lehet az az élet, amelyben a saját testedbe vagy zárva és képtelen vagy bármilyen közvetlen kommunikációra. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy "élnek" így emberek, és ha csak egy valamit kívánhatnék az élettől, akkor az tuti az lenne, hogy ne kerüljek hasonló helyzetbe, mert ez egyszerűen felőrli az embert. Még akkor is így van ez, ha a technika segíti az ilyen személyek aktív társadalmi közreműködését és közvetett kommunikációját.

A szerző alaposan átgondolta ezt az egész Haden-szindrómára épülő helyzetet és bemutatja a betegség minden oldalát, annak előnyét és hátrányát is. A hátrány egyértelmű: egy test, ami csak korlátoz, amiről gondoskodni kell, ami nem teljesíti az elme utasításait - a testet táplálni kell és persze a hosszas mozdulatlan fekvésnek is vannak következményei. És akkor az előnyök, amelyeket a technika szolgáltat és amelynek eredményeként a tehetetlen testből kilépő szellem elfoglal egy másik testet vagy éppen egy mechanikus eszközt - mindegy, hogy az a város vagy az ország melyik részén található. 

Scalzi mindkét oldalt használja a regény folyamán, ezzel pedig nem csak beszél a Haden-szindrómáról, hanem teljesen elmélyíti az olvasó azzal kapcsolatos tudását és érzetét. Teljesen megérthető, hogy a hadenes miért úgy reagál, ahogy azt teszi, és miért vált ki a szrípiók feltűnése az emberekből olyan reakciókat, amiket végül okoz. Fontos megérteni ezeket az érzéseket és reakciókat, mert szerves részét képezik a regény cselekményének.

A hadenesek világának lényeges szereplői az integrátorok, azok az emberek, akik átélték a fertőzést, de ők nem bezáródtak, hanem a betegség következtében módosult az agyuk, képesek befogadni a testükbe egy másik tudatot, ezzel helyet és lehetőségeket adhatnak a bezáródottaknak. 

Érdekes alapszituáció, jól átgondolt világ és személyiségek, rendkívül érdekesen és logikusan összerakott cselekmény, amely képes volt arra, hogy odaszegezzen a könyv mellé és teljesen kikapcsolta számomra a külvilágot. Nem csak a főszereplők, a nyomozópáros karakterei érdekesek, hanem a történet főgonosza is kivételes személyiség, külön öröm volt megérteni a motivációját és a gondolkodását, mert abban aztán semmi őrült, semmi rendkívüli nem volt, csak a színtiszta realitás, éleslátás, természetes reakció és az üzleti érzék megtestesülése.

Ez nagyon jól sikerült, ezt most nagyon jól esett olvasni! Sci-fi is, krimi is, ugyanakkor mozgalmas és lebilincselő is. Ajánlom mind a két zsáner rajongóinak, aki pedig mind a kettőt kedveli, különösen élvezni fogja a történetet. Szóval Mr. Scalzi, ezentúl cseppet sem ragaszkodom ahhoz, hogy csak és kifejezetten sci-fit írjon, lehet nyugodtan kalandozni más stílusok, műfajok felé, mert ha azokat is ilyen alapossággal, átéléssel és élvezetesen rakja össze, akkor abból csak jó dolog, egy újabb fantasztikus és emlékezetes történet sülhet ki. 


2017. szeptember 9., szombat

Ferrett Steinmetz: Flex (Flex 1.)

Eredetleg úgy terveztem, hogy erről a regényről is egy olyan - mostanában a blogra jellemző - posztot írok, amely lerázva magáról a sablonosság és a megszokottság láncát, újdonsággal szolgál majd az oldal olvasói számára. Tervezni sokkal könnyebb, mint megvalósítani az álmainkat, mert ez a sziporkázó, rendhagyó bejegyzés most nem jött össze. Az okokat nem igazán részletezném, legyen annyi elég, hogy két hétig nem jutottam géphez, de még könyvhöz is alig, ezért maradok a megkésett véleménynyilvánítás hagyományos - rizsázós - formájánál.

Igazán érdekes volt a regényhez való hozzáállásom már az első pillanattól kezdve, mert hihetetlen mértékben tetszett a témája és mindenképpen olvasni is akartam. Természetesen előrendelés lett a dologból, majd a kötet a várakozási fázisba lépett, az olvasás időpontját pedig végül a hangulati faktor határozta meg.

Értékelés: 7 pont a 10-ből
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 371 oldal
Borító ár: 3.680,- Ft
Eredeti cím: Flex
Fordította: Kerekes Éva
Sorozat: Flex
Folytatás:
2.) The Flux
3.) Fix
Kategória: fantasy, urban fantasy, mágia
A könyv alaptézise szerint az univerzum az egyensúlyra törekszik és a mágusok - jelen esetben a varázslóként ténykedő hétköznapi emberek - éppen ezt bontják meg a tetteikkel. Minden mágikus cselekedet beavatkozás az egyetemes rendbe. A flex, a kristályosított mágia, a varázslat átlagemberek számára is elérhető formája. A szer alkalmazása a használóját indokolatlan előnyökhöz juttatja. Az univerzum válasza erre a fluxus, amely a varázslóra, a használóra vagy annak legféltettebb "kincsére" irányuló balszerencse többlet, amellyel behajtja a jogtalanul megszerzett előny utáni fizettséget. A fluxust ki lehet védeni, el lehet vezetni, de ha ez nem sikerül, akkor bármi megtörténhet.

A történetbeli mágiaellenes világban egy terroristamágus halálos mennyiségű flex terítésébe kezd bele, melynek következményei tragikusak. Az egyik ilyen merénylet során nem csak a szert használó sérül meg, hanem összeég egy hat éves kislány is, akinek semmi köze sincs a mágiához. Az apja, aki egy biztosítási cég hivatalnoka, annak mágikus ügyekben eljáró ügynöke, mindent megtesz a kislány gyógykezelése, valamint az elkövető kézre kerítése érdekében. Utóbbi esetben még a saját büromágiáját is hajlandó bevetni, amely természetesen újabb bonyodalmakat generál.

Érdekes az elbeszélés stílusa és a felépítése, mivel az olvasó teljesen tudatlanul és felkészületlenül pottyan bele az előbbiekben felfestett világba és helyzetbe, amelytől elég zavarosnak tűnik a szöveg. Ahogy egyébként az is, hiszen Paul az, akinek a gondolatai megjelennek a papíron és ő viszont elég határozatlan, részben megtört ember, aki éppen próbál talpra állni az élet által korábban rámért csapások okozta sokkból, az önbizalma azonban darabokban hever. Egyetlen dolgot tud csak, hogy meg akarja találni azt, aki felelős a lánya sérüléséért, ugyanakkor abban sem biztos, hogy esetleg nem ő maga okozta-e az egészet. 

Az egész regényre jellemző ez a tánc, amelyben a főszereplő kettőt előre lép, mert tenni akar, aztán egyet hátra, mert elbizonytalanodik. Közben pedig lassan kinyílik a mágiaellenes világ: kiderül, hogy miért ítélik el ennyire az emberek a mágikus tevékenységet, kiből lehet mágus, milyen a mágus és a mágia egymáshoz való viszonya, illetve milyen a mágusok egymáshoz való viszonya. A terroristamágus utáni nyomozás és Paul saját magával vívott harca párhuzamosan zajlik a szemünk előtt, amelyet rendesen megkavar az, hogy a flex tulajdonképpen drog és innentől kezdve a város alvilágának néhány meghatározó szereplője is belép a képbe, csavar egyet a történéseken.

Szeretném azt mondani, hogy a regény teljes egészében nekem szól, mert pont megfelelő arányban vegyíti a fantasy és a krimi jellemző elemeit, amely számomra tökéletes, de sajnos ez nem igaz. Imádtam a mágikus alapokat és a kezdő szituációt, a kezdeti oldalak - a zavarosságuk ellenére is - gyorsan fogytak, tetszett a bajba került, meghasonlott ember magával és a világgal vívott küzdelme. A világ ötletes, a szereplők többségében eredeti és kedvelhető karakterek, akik meg nem rendelkeznek ezen jellemzőkkel, azok a szerepükhöz igazodva totálisan sablonos figurák - ez a kettősség csak szándékos lehet a szerző részéről. 

Ahogy a karakterekkel játszik az író, ugyanazt teszi a történettel és a világgal is, mert az imerős elemekre építkezve vad és néhány esetben egészen elborult - időnként bizarr - ötletek bukkannak elő a sorok közül és elevenednek meg az olvasó szeme előtt. Ezek egy része nagyon is kedvemre való volt, más részük viszont képes volt megfeküdni a gyomromat. A vége, amikor a helyére kerültek a rejtett kapcsolatok, fény derült a motivációkra és a következményekre, az nagyon tetszett - csak egy kicsit összecsapottra sikerült.

A kapott élmény egészen különleges és mindenképpen maradandó, ugyanakkor véleményem szerint nem lesz általános közönség kedvenc a regényből, mert ahhoz - bizonyos fokig - túlságosan is elborult és nem annyira gördülékeny a történetmesélés stílusa, hogy könnyedén befogadható legyen. Tetszett is meg nem is: az ötletei miatt szívesen olvastam, de a történet nem volt képes magával ragadni, nem tudtam maradéktalanul belefeledkezni az eseményekbe, mert ahhoz túl zaklatottnak tűnt a szöveg és időnként elvontnak a történések. Volt valami a szövegben, a mesélés módjában, ami nem engedett belefeledkezni a sztoriba, ami miatt kívül ragadtam a történeten, pedig az alapjaiban nagyon tetszett és kedvelni is akartam.

Ha úgy szemlélem a történetet, mint sok fantasyt és krimit olvasó, akkor bizony vannak vele problémáim, de ezekről már írtam a fentiekben. Ha úgy szemlélem ezt a kötetet, mint egy szerző debütáló művét, akkor viszont el kell ismernem, hogy minden hibája ellenére is emlékezetesre sikerült: a világ és a mágiarendszer a helyén van, az okok és okozatok úgyszintén, a karakterek is tesik dolgukat, de talán a fogalmazáson, a kifejezésmódon, a gördülékenységen lehetne még mit csoszolni. Persze ez az, ami majd a gyakorlattal válik olyanná, amilyennek lennie kell. Bíztató tehát a dolog, mert az alapok - a fantázia  - adott, a többi tényező pedig fejleszthető.

Ahogy abban sem vagyok biztos, hogy ennek a regénynek szüksége van folytatásra - pedig van neki, kettő is -, mert az alapszituációt tekintve lezárt és teljesen kerek a sztori. A saját véleményem az, hogy egyelőre nem igénylem a folytatást, egyelőre még próbálom feldolgozni a kapott élményt.


2017. szeptember 1., péntek

Várólista - 2017. augusztus

Eltelt egy újabb hónap, amely nem igazán dúskált olyan megjelenésekben, amelyért - finoman is szólva - veszettül oda lettem volna. Amiért meg mégis, az meg csalódást okozott. Na igen, így van ez. Mondjuk azt sem értem, hogy miért izgulok, mert roskadoznak a még nem olvasott könyvektől a polcaim és a tempóm sem a régi - ahogy egyébként a kiadóké is eléggé visszafogott. Úgy látszik, hogy mindenki hatással van mindenkire - akaratlanul is. 
Ennek ellenére sem kell izgulni, mert érkeznek az őszi megjelenésekről a hírek és bizony szeptemberben már vékonyabb lesz a pénztárcám, ha mindent, amire felcsillant a szemem, meg akarok venni. A nagyüzem pedig ugye még csak utána kezdődik majd. De vissza az augusztushoz, amely hónapban viszont nem kellett fogyókúrára fogni a pénztárcám. 

Kezdem azzal, amit nagyon vártam, ez pedig Brittainy C. Cherry Elements-sorozatának - amit magyarul Az vagy nekem címen emlegetünk - következő kötete, a Csendfolyó. A regényt, ahogy a sorozat többi részét is a Libri Kiadó jelentette meg. A külcsín tökéletes, a fordítás is helyén van - már amennyire ezt meg tudom ítélni -, a történet mégis csalódást okozott. Persze jó volt olvasni, de az első részhez képest egyre inkább visszaesést produkál a szerző - vagy csak az én elvárásaim indultak ezúttal túl magasról.

A posztban szereplő többi kötet felé inkább csak kacsingatok és persze figyelem azok fogadtatását, aztán majd döntök róluk később. Kell valami a névnapi és a karácsonyi kívánság listámra is, különben nem lesz miből választani. :)


Az Agave Könyvek Kiadó egy újabb Kim Stanley Robinson kötettel jelentkezett, amelynek címe New York 2140. A szerző felhagyott azzal, hogy a nagy esélylel bekövetkező katasztrófákra hívja fel a figyelmet, azt helyezze a történetei középpontjába, hanem ezúttal már a megemelkedett tengerszint miatt elöntött New York városába kalauzolja el az olvasóit. Érdekel, érdekel, de inkább kivárok. Ehhez az is hozzátartozik, hogy még nem sikerült közelebbről megismerkednem a szerzővel.
A Fumax Kiadó idén már második alkalommal hozta el a magyar olvasókhoz népszerű sorozatának szerzőjét, Dan Wells-t - aki pedig örömmel érkezett kis hazánkba. A szerző valamiért nekem eddig nem jött be, pedig mind a két sorozatával próbálkoztam. A Szellemváros fülszövege azonban nagyon megfogott, ez a téma kifejezetten érdekel, és mivel önálló kötet, elképzelhető, hogy megpróbálkozom majd az olvasásával.
A pszicho-thrillerek manapság fénykorúkar élik, bár szerintem már túl sok is belőlük. A XXI. Század Kiadó ezúttal Michelle Frances A barátnő című regényét hozta el a magyar olvasóknak. A fülszöveg érdekesnek tűnik, de megvárom valaki olyan értékelését, akinek bízok a véleményében.

Erre a hónapra ennyi. Szerintem szeptember már inkább az én hónapom lesz. :)


2017. augusztus 28., hétfő

Gregg Hurwitz: Orphan X - Az Árva (Orphan X 1.)

Vannak azok a regények, amelyeket olvasni akarok, de valami miatt rossz információ rögzült velük kapcsolatban az agyamban és emiatt fura kényszerképzeteim vannak róluk. A következmény: halogatom az olvasásukat, majd amikor végre kézbe veszem őket, jól meglepődök és magamat ostorozom, amiért ennyire lüke vagyok és rosszul kategorizáltam be magamban az adott művet. Az egyik ilyen regény, amely ennek a megmagyarázhatatlan jelenségnek áldozatul esett Gregg Hurwitz Orphan X - Az Árva című írása, amit valamiért ifjúsági történetként regisztráltam magamban - talán az Árva szó zavart meg. Ez utóbbi persze csak mentegetőzés, mert valahogy meg kell magyaráznom az atomrobbanásnál is nagyobb baklövésem, ami miatt nem olvastam hamarabb ezt a különleges, izgalmas és mozgalmas történetet. Csak az vigasztal, hogy még időben, mert hamarosan érkezik a magyarul a második rész.
Nekem tetszett Evan bemutatkozása, és ahogy az mostanában lenni szokott, meg is ihletett - legalábbis egy rendhagyó poszt erejéig.
.
Értékelés: 9/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 372 oldal
Fordította: Rusznyák Csaba
Borító ár: 2.995,- Ft
A mű eredeti címe: Orphan X
Sorozat: Orphan X
Folytatás:
2.) A Seholember
"Füstbe ment terv" akció: 10. részjelentés
Helyszín: Los Angeles, a Castle Heights épülettel szemközti lakóház egyik lakása, rálátással a 21. emeleti penthouse lakásra.
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Távoli (lakás) megfigyelést végző ügynök fedőneve: Óvatos bagoly
Személykövetést végző ügynök(ök) fedőneve: Gyalogkakukk, Memő manó
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: 
A célszemély az éjszakát a lakásban töltötte. Reggeli tevékenységeit követően rövid időre a lakás olyan részébe húzódott vissza, amely a megfigyelés helyszínéről nem belátható.
Reggel, helyi idő szerint 08:33-kor a célszemély elhagyta a lakást. A megfigyelést átadtam a személykövetést végző ügynököknek. A legutolsó, 08:47-es bejelentkezés szerint a célszemély Kelet-Los Angeles, Boyle Heights negyede felé tart.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: A célszemély az eddigi megfigyelési időszakban legalább napi 8-10 órán keresztül nem volt lekövethető és megfigyelhető. A lakás alaprajzát és a választott megfigyelési pontot figyelembe véve az erre alkalmas helyiség csak és kizárólag a fürdőszoba és a mellékhelyiség, amely az eltöltött időt nézve irreális. Lehetőség: egy titkos és rejtett helyiség, amely az alaprajzon nem került feltüntetésre. Erre valószínűleg a lakás felújításkor kerülhetett sor. A célszemély előéletét figyelembe véve erre nagy az esély.
Ma reggeli eltávozása valószínűleg összefügg az előző nap délután lebonyolított telefonhívással.

"Füstbe ment terv" akció: előkészítő jelentés
Evan Smoak
Gyerekkori adatok: Szülei nem ismertek. Kelet-Baltimore egyik árvaházában nőtt fel. Tizenkét éves korában adoptálta Jack Johns. Ezt követően hosszú évekig nincs róla információ. Egyes feljehyzések szerint részt vett az Árva-programban, ahol X-Árva néven különleges kiképzést kapott. Fegyver lett belőle, az egyik legjobb, akit a program létrehozott.
Jelenkori információk: Korábbi megbízóival közel egy évtizede nincs kapcsolata. Hosszú időre nyomtalanul eltűnt. Jelenleg szabadúszó "igazságosztó". Rendkívül jól rejtőzködik, beolvad a társadalom tömegébe. Óvatos és veszélyes.
Jelenlegi tartózkodási helye: USA, Kalifornia, Los Angeles, Castle Heights épület 21A (penthouse) lakás.
Egyéb tartózkodási hely(ek): ismeretlen
Rokoni kapcsolatok: nincs információ
Egyéb személyes kapcsolatok: nincs információ

"Füstbe ment terv" akció: 1. részjelentés
Evan Smoak egy városi legenda, ő a Seholember. Fő profilja a reménytelen helyzetbe került emberek megsegítése, amelyhez a kiképzése során megszerzett tudását használja fel. A segítségnyújtáshoz el kell nyernie a bizalmát. Egyszerre mindig csak egy ügyet vállal, a telefonszám, amin elérhető, a legutolsó megsegített személy által adódik tovább. A legutolsó "ügyét" közel tíz héttel ezelőtt tudta le. Várható az újabb megkeresés.
Az általa elkövetett gyilkosságok - amelyek bizonyos szempontból inkább jótéteménynek számítanak - tiszták és lenyomozhatatlanok. A célszemély kifejezetten óvatos, közeli kapcsolata nincs, társasági összejöveteleken nem vesz részt.
A megfigyelés célja: Annak bizonyítása, hogy Evan Smoak a Seholember. Annak bizonyítása, hogy a célszemély - a kiképzéséből kifolyólag - sem a népesség többi tagjára, sem az egyéb kormányzati szervekre, illetve azok vezetőire nem jelent veszélyt.
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.

"Füstbe ment terv" akció: 11. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A célszemély napközben a megfigyelt helyen tartózkodott, azonban az esti órákban elhagyta a lakását. Az öltözéke alapján feltételezhetően bevetésre készült. 21:00-kor bement a tegnapi nap folyamán Kelet-Los Angeles, Boyle Heights negyedében meglátogatott házba, ahonnan néhény perccel később két fiatal lány távozott. 22:00-kor a házba belépett egy rendőr, aki a későbbiekben sem távozott az épületből. A megfigyelők nem tapasztaltak mozgást a házban. A kialakult helyzetről szóbeli jelentés megtételére került sor, majd a 00:10-kor kapott, szintén szóbeli utasításnak megfelelően a helyszínen tartozkodó megfigyelők az épületbe behatoltak. A két ügynök a házat üresen találta, a szobákban a szegényes berendezésen kívül nem volt más. A célszemélyt és a késő esti órákban a házba belépő rendőrt nem sikerült fellelni, a távozásuk időpontjára és módjára vonatkozóan nincs elképzelés.
Személyes megjegyzés a jelentéshez: Az akták és a kapott információk alapján a célszemélyt veszélyesnek, az ország biztonságát veszélyeztető egyénnek minősítették. Az eddigi megfigyelések alapján kétségek merültek fel bennem ezzel kapcsolatban. Úgy érzem, mintha egy Jason Bourne regényt olvasnék, a szituáció ugyanaz - bár egyelőre még csak megfigyeljük az alvó oroszlánt és nem piszkáljuk azt.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: Amennyiben abban a házban az következett be, amit feltételezek, akkor közvetett tanúja lehettem egy tökéletesen kivitelezett gyilkosságnak. A feltételezett áldozatról megszerzett információk birtokában javaslom, hogy az esetleges eltűnésének jelentése esetén az érintett hatóságok kezeljék azt bizalmasan, az ügyet problémamentesen és gyorsan zárják le, mert annak részletes vizsgálata veszélyeztetheti a jelenleg folyamatban lévő akciót.
Az alapján, amit annak a háznak a lakóiról, illetve az oda betérő rendőrről megtudtam, a célszemély inkább tűnik irgalmas szamaritánusnak, mint veszélyes bűnözőnek. Annak a két fiatal lánynak biztosan könnyebb lesz az élete a célszemély beavatkozása után. Evan Smoak profi, de elvek szerint tevékenykedő profi. Még az is lehet, hogy tényleg ő a sokat emlegetett Seholember.

"Füstbe ment terv" akció: 12. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A célszemély egyre többször kerül kapcsolatba 12/B lakásban lakó Mia Hall kerületi ügyésszel és a fiával, Peter-rel. Az eddig bekövetkezett találkozásokban rendszert nem lehet felfedezni, azok véletlennek tűnnek, leginkább a nő és a gyerek kezdeményezésére került rájuk sor. A megfigyelt személy a 12/B lakásból hirtelen, a megszokottól eltérően kissé feszült lelkiállapotban távozott, miközben egy fekete telefonon valakivel beszélgetést folytatott.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: Túlságosan kevés idő telt el a célszemély legutolsó akciója óta, de a viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy újabb esete van, újabb kétségbeesett személy kérte a segítségét. Az eddigi minta alapján a két ügy között eltelt idő feltűnően rövid. Ez a helyzet gyanúsnak minősítendő.

"Füstbe ment terv" akció: 13. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A célszemély délelőtt elhagyta a lakását, a belvárosba, a Bottega Louie nevű étteremhez hajtott, ahol megbeszélést folytatott a személyzettel, majd elhelyezkedett az étteremmel szemközti épületben. Megfigyelésének tárgyát egy fiatal nő képezte, aki napszemüget viselt és az étterem ablaka melletti asztalnál ült. A nő a pincértől kapott papírt elolvasva a helyi újságoshoz ment, ahol telefon beszélt valakivel - valószínűleg a célszeméllyel. Ezt követően mindkét személy elhagyta a helyszínt, hogy a Dim Sum nevű étteremben találkozzanak ismét, ahol leültek beszélgetni. Az étteremben később lövöldözés tört ki, több ember megsérült vagy meghalt. A célszemély és a nő nem volt sem a sérültek, sem az áldozatok között. A kavarodásban a személykövetést végző ügynökök elvesztették a célszemély nyomát. Az egyetlen lehetőség a megfigyelés ismételt felvételére, ha visszatér a lakásába.

"Füstbe ment terv" akció: 16. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A célszemély végre visszatért a lakásába. Közben jelentés érkezett egy autópálya melletti motelnál történt lövöldözésről. A halottak között profi zsoldosok, korábban katonai kiképzést kapott személyek is találhatók. A megfigyelt személy és az étteremben vele kapcsolatba lépett nő nyomait a helyszínen megtalálták, de ők maguk ismételten eltűntek. Később, a nap végén a célszemély egyedül érkezett haza, a nő tartózkodási helye ismeretlen.

"Füstbe ment terv" akció: 18. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: A megfigyelt személy körül - kívülről nézve - egyre zűrösebbé válik a helyzet: a korábbiakhoz képest sokkal gyakrabban jár el otthonról, elhagyta a napi rutinját, egyre többször kerül kapcsolatba a 12/B-ben lakó ügyésznővel és a fiával. A mai nap folyamán visszament a Dim Sum-hoz és megvizsgálta a szemközti ház egyik lakását, valamint a tetőt, ahol bizonyítékot talált a lövöldözéssel kapcsolatban. Felfedeztük az egyik védett házát is, ahol az étteremben megismert nőt elrejtette. A viselkedéséből feltételezhető, hogy ez a helyzet és nem fogságban tartja.
A célszemély viselkedése a korábbiakban tapasztaltakhoz képest meglehetősen furcsa: Las Vegasba utazott, ahol megpróbálta felvenni a kapcsolatot korábbi ügyfelével - ilyesmire a korábbiakban soha nem került sor -, de a próbálkozás félre sikerült. A lányt, Morenát egy másik személy is megfigyelte.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: A felmerült problémához a célsuemély múltjának lehet köze, amelyről azonban olyan kevés információval rendelkezünk, hogy ennél részletesebb következtetésekbe bonyolódni felesleges. Az eddigi megfigyelések alapján azonban úgy tűnik, hogy a célszemélyre egy profi csapatot állítottak rá, akiknek fő feladatuk a Evan Smoak likvidálása. A célszemély rejtőzködő életmódja és óvatossága azonban megnehezítette a vele való kapcsolatfelvételt, ezért a leggyengébb pontján, vagyis az ügyfelein keresztül igyekeznek hozzáférni.

"Füstbe ment terv" akció: 19. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: Las Vegasból való hazaérkezést követően a célszemély az Elysium Parkba hajtott, ahol egy házba lépett be - friss információk szerint Memo Vasquez illegális bevándorló lakásáról van szó. A célszemély rövid időn belül zaklatott állapotban és sietve távozott az épületből. A megfigyelők a lakásban megtalálták annak lakóját, aki összekötözve feküdt a padlón, mellette egy mini kamera és a hozzá tartozó huzal, amelyet a szoba egyik gipszkarton falából szakítottak ki. Mr. Vasquez elmondása szerint telefonon kért segítséget a Seholembertől.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: Amennyiben Evan Smoak a Seholember, akkor valami nem stimmel a helyzettel, mert a városi legendaként elhíresült figurának egyszerre mindig csak egy ügye van. Most pedig egymás után kétszer is, alig néhény nap eltéréssel keresték meg végrehajtandó feladattal. Az egyik felkérésnek nagyon csapda kinézete van. De melyiknek?

"Füstbe ment terv" akció: 24. részjelentés
Jelentést tevő ügynök fenőneve: Óvatos bagoly
Az akcióra vonatkozó utasítás: Megfigyelés, beavatkozás nélkül.
Jelentés a megfigyelt által végzett tevékenységről: Az elmúlt napok eseményekben és fordulatokban gazdag történéseit követően Evan Smoak élete nagy valószínűséggel visszazökkent annak korábbi, normálistól ugyan eltérő, de mindenképpen megszokott menetébe. Legalábbis nagyobb részben. Az képtelenség, hogy az átéltek ne hagyják rajta a maguk nyomát azokon, akik közvetlenül is érintettek voltak az eseményekben.
Összegzés a célszemély megfigyelési időszakban tapasztalt viselkedéséről, kapcsolódó következtetések: A jelen megfigyelési akció elérte a célját, vagyis képet adott a megfigyelt személy viselkedéséről és alaptermészetéről.A célszemély a személyiségét tekintve kiegyensúlyozott, olyan alapelvek és szabályok szerint éli az életét, illetve cselekszik, amely sem a népesség többi tagjára, sem pedig a iránytó hatalom által meghatározott célokra nem veszélyes - kivéve, ha valaki nem törvénytelenséget hajt végre. Javaslom a személy megfigyelését az ismételt rendkívüli helyzet bekövetkezéséig felfüggeszteni.
Személyes megjegyzés a jelentéshez: A célszemély esetlegesen bekövetkező ismételt megfigyelésére - az előzmények ismeretében - önként jelentkezem.


Óvatos bagoly ügynök jelentéseit összerendezte és közzétette:


2017. augusztus 24., csütörtök

Brittainy C. Cherry: Csendfolyó (Elements-sorozat 3.)

A szerző első magyarul olvasható regénye, a Lebegés teljesen megvett magának, mert olyan érzelmi hullámvasutat jártam meg az olvasása közben, amely maradandó nyomot hagyott bennem. Az érzelmi töltet mellett a gyönyörű mondatok és a fájdalmas események által megfogalmazott üzenet is teljesen a helyén volt. Aztán jött a Tűzeső, amely ismét egy nagyon komoly problémát helyezett a középpontba, és amelybe az írónő legalább ugyanannyi mondanivalót sűrített bele, de mégsem tudta sikerült ugyanazt a hatást kiváltania vele, mint az első regényével. Csoda-e, ha ezek után annyira vártam a Csendfolyót és annak keserédes történetét, fájdalmait és boldog pillanatait? Szerintem nem. Minden előzetes várakozásom ellenére - vagy talán pont azért - teljesen ellentétes érzelmek kavarogtak bennem a kötet elolvasását követően. Megpróbálom szavakba önteni minden zavaros gondolatomat, remélve, hogy mire a poszt végére érek, magam is tisztábban fogom látni az olvasottak által kiváltott impulusok káoszát.

Értékelés: 7 pontot kap tőlem a 10-ből
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadói sorozat: Insomnia
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 432 oldal
Fordította: H. Prikler Renáta
Borító ár: 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Silent Water
Sorozat: Elements-sorozat
Előzmény:
1.) Lebegés
Folytatás:
4.) The Gravity of Us
Kategória: romantikus, new adult, dráma
Maggie és Brooks kapcsolata a gyerekkorukra nyúlik vissza, amikor is Maggie May édesapja új szerelméhez költözött és ezáltal a kislánynak is új otthont teremtett. Maggie nem csak anyukát, hanem testvéreket is kapott: Cheryl-t és Calvin-t. A szerelem érzésére is itt bukkan rá először Maggie, érzéseinek tárgya a bátyja barátja, Brooks. A kislány vad álmokat dédelget, tízévesen már azt tervezi, hogy Brooks és ő házasságot kötnek az erdőben, a két göcsörtös fánál. Brooks azonban nem ér oda a megbeszélt időpontra a találkozóhelyre, Maggie elkóborol és olyasmit lát, illetve él át, amely meghatározza nem csak az ő, hanem a családja és a barátai további életét is. 

Úgy érzem, hogy becsaptak, úgy érzem, hogy átvertek: természetesen megint a borítóval. Mert az a dögös és jóképű pasi a vizes pólójával, az ázott hajával, a megviselt tekintetével, az arcára kiülő fájdalommal teljesen levett a lábamról és én annyira akartam olvasni róla, az általa átéltekről.
És pont ezért érzem úgy, hogy becsaptak, mert helyette olvashattam egy hatéves lányról, majd egy tízéves lányról, az általa átéltekről, a traumájáról, majd egy tizennyolc éves lányról és végül egy huszonnyolc éves nőről. Közben elvétve felbukkantak Brooks gondolatai és érzései is, de az vesse rám az első követ, aki nem gondolja úgy, hogy méltánytalanul kevés fejezetet kapott a pasi, aki ebben a regényben - alapvetően - a lényeg.

Csodaszép az a dolog, amit a szerző ki akar fejezni ezzel a művével, amit el akar mesélni és meg akar értetni, hogy a lelki trauma miatt sokan elveszítik magukat, a hangjukat és azt csak akkor kapják vissza, ha van, aki támogatja őket, ha van, ahol biztonságban érzik magukat. Bár úgy érzem, hogy pont ez a könyv az, ami megcáfolja azt, amit közölni akar, de nem akarok semmi lényeges dolgot elárulni, ezért most befogom a szám és beszélek inkább másról.

Borzasztó volt az, amit Maggie May átélt és teljességgel megértem a traumáját, ahogy a reakcióját is. Az egyetlen dolog, ami zavar, hogy ennek nem kellett volna tizennyolc éven keresztül tartania. Bár Maggie úgy szerepel ebben a regényben, mint áldozat, mint a traumát túlélt és gyógyulni akaró lány, mint a nő, aki képes áldozatot hozni, én mégis úgy látom - és most lehet nekem ugrani, lelketlen boszorkánynak nevezni -, hogy Maggie egy nagyon önző személy. Önző, mert véleményem szerint a trauma nagysága és a feldolgozásához szükséges idő nem áll egymással egyenes arányosságban. Önző, mert elnézte, hogy az ő problémája, illetve annak állandósuló állapota miatt mindenki szenved körülötte, hogy a szülei házassága tönkremegy, ahogy lassan felőrli őket a stressz és a tehetetlenség. Önző, mert bár elvárja, hogy őt szeressék, ő nem tudja magát rászánni arra a lépésre, ami elindítaná a változás folyamatát, mert neki egyszerűbb begubózva, a lakásban kuksolni. Tizennyolc éven keresztül eltartják, kiszolgálják, pátyolgatják és közben mindenkinek rossz.

Nem is tudom, hogy miért nem követte a szerző az első kötet szerkezetét, amikor is a jelen történései mellett helyet kaptak a múlt lényeges jelenetei.  A kötet szerkezete, az egyenes vonalú felépítés ugyan lehetőa réséget biztosít a részletes mesélésre, az érzelmek lassú és alapos felépítésére, de - ha úgy nézzük - lassúvá és unalmassá is teszi a történetet. Sok volt a gyerekkori és a kamaszkori rész és kevesebb idő jutott a felnőtt emberek problémáira. Értem én, hogy a gondok gyökere a gyerekkori eseményekben rejtőzik, Maggie és Brooks szerelme és ragaszkodása is itt alakult ki, de kellett ebből ennyi? Nem lett volna elegendő néhány fejezet a megfelelő helyeken, visszaemlékezések formájában? Biztos, hogy szükség volt arra a tíz évnyi külön töltött időre? Biztos, hogy ezek az érzelmek kiálták az évtizednyi  próbát? 

Az a gondom, hogy pont ezek miatt nem érzem természetesnek és hihetőnek ezt a regényt. Helyette felfújtnak és eltúlzottnak gondolom. Pedig megint lényeges dologra akarja felhívni a figyelmet, megint felülteti az olvasót egy érzelmi hullámvasútra, de mégsem adott annyit a számomra, mint a Lebegés. 

Ahogy az sem igaz, hogy a szeretet és a támogatás mindent megold, mert lám, a trauma sokkal hamarabb képes megoldani a problémás dolgokat. Ez pedig újra alátámasztja azt az állításomat, hogy Maggie kifejezetten önző nő. Dühített az is, hogy Maggie csak testileg fejlődik, de lelkileg nem: nem éreztem különbséget a nem beszélő tizennyolc és a nem beszélő huszonnyolc éves Maggie között - ugyanazok a gondolatok, ugyanazok a reakciók. Pedig mellette mindenki változik, mert Maggie állandósága rákényszerített mindenkit a - néha pozitív, de leginkább negatív jellegű - változásra.

Az egyetlen, aki kiemelkedő ebben a történetben, az Brooks. Többször is igyekeztem emlékeztetni magam arra, hogy ilyen pasi a valóságban nem létezik, de olvasni azért szívesen olvastam róla. Pont ezért érzem úgy, hogy szerepelhetett volna többet is a saját hangját és gondolatait hallatva, nem csak Maggie szemén keresztül mutatva be őt, a reakcióit és az érzéseit.

De minden nyavalygásom ellenére is tetszett a történet, hamar elolvastam, a szereplőkkel együtt sírtam és nevettem, megjártam a poklot és a mennyországot. Mert ami nem változott az az, hogy Brittainy C. Cherry bizony továbbra is gyönyörűen ír, lényeges dolgokat akar elmondani és kegyetlen játékot játszik az érzésekkel és az érzelmekkel. Bár úgy érzem, hogy most nem sikerült megtalálnia az egyensúlyt, megint egy olvasmányos és komoly történetet adott az olvasóinak. 

Nálam, kb. azon a szinten van, mint a Tűzeső, esetleg egy paraszthajszállal hátrébb áll a rangsorban - mert úgy gondolom, hogy Maggie sokkal hamarabb tudott volna változtatni a problémáján, mint Logan. Rájöttem, hogy nekem sokkal jobban bejön az idegenek találkozása és szerelembe esése, mint ez a gyerekkori ismeretség, kapcsolatok és érzelmek átvitele a felnőtt korba. Nagyon remélem, hogy a következő kötetben már felnőttekről olvashatok, nem pedig gyerekek és kamaszok első élményeiről, szerelembe eséséről és problémáiról.

Nagyon zavaros voltam? Igen, magam is úgy gondolom. De talán sikerült kifejtenem, hogy mi a problémám - annak ellenére, hogy továbbra is jónak és minőséginek gondolom ezt az írást.

2017. augusztus 20., vasárnap

Brandon Sanderson: Vész (Leszámolók 3.)

Nem tudom, hogy mit is mondhatnék még - a sokadik könyv olvasását, az azokról írt posztokat követően - a szerzőről és a stílusáról... Nem is akarom tovább szaporítani a szót: Sanderson megint megcsinálta, megint tudott csavarni és mélyíteni egyet az eseményeken, megint tudott valami újat mutatni. Megint sikerült elérnie, hogy nagyon jól szórakoztam az általa írt történet olvasása közben. Mert bizony ez nagyon jó volt, de még jobb lehetett volna, ha még ennyire sem ifjúsági, hanem teljesen felnőtteknek szóló, csavaros fantasy. De ne legyek telhetetlen, mert ilyen is kell és a fiatalokat az ilyen írásokkal lehet legjobban megfogni, így fogja megkedvelni a fantasy műfaját és azért azt is el kell ismernem, hogy felnőttként is nagyon élveztem minden egyes fejezetét.

Értékelés: 9 pontot kap az adható 10-ből
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 520 oldal
Borító ár: 3.990,- Ft
Sorozat: Leszámolók
Előzmény:
1.) Acélszív
2.) Tűzlény
Kategória: ifjúsági, disztópia, fantasy, szuperhős
Akciós vásárlás a Delta Vision Webáruházban.

A szerző további magyarul megjelent művei:
Elantris
Ködszerzet sorozat
Ködszerzet - Wax és Payne sorozat
De mi is történt eddig és hol is tartunk az Idolokkal való konfliktus kezelésében? Először volt Új-Chicagó, amely város lakói az acélos képességű Főidol, Acélszív uralma alatt éldegéltek. Egy probléma volt csak: Acélszív megölte David apját, aki látta az Idol gyengeségét és tíz évet szánt arra az életéből, hogy megismerje az Idolokat, a fő tulajdonságaikat és katalogizálja őket. David felkelti a Leszámolók figyelmét és végül is eléri a célját. De a várva várt nyugalom elmarad, hiszen a megüresedett trónt más is el akarja foglalni, a szálak pedig egy irányba vezetnek, az új New Yorkba. A Leszámolók felkerekednek és próbálják megfejteni azt, ami Babilarban történik és bár kis győzelmeket sikerül elérniük, néhány titkot megfejteniük, végül nagy árat kell fizetniük a merészségükért. Egy furfangos cselszövés áldozatai lettek, a Prof Idollá, a jövő pedig igencsak sötétté vált.
A Leszámolók vezére most éppen David, aki pont annyira merész, mint amennyire a Prof óvatos, és ez látszik is a csapat tevékenységén. A csoport legnagyobb problémája, hogy a készleteik fogyóban vannak, ezért is kerül a figyelmük középpontjába Denevér Öntödéje. David hisz abban, hogy az Idolok számára is létezik megváltás, visszaút a gyűlöletes sötétből és erre a legjobb példa Megan, aki már bizonyította a feltételezés igazát. A terv tehát az, hogy valamilyen úton-módon, de fegyvert szereznek, kipuhatolják a Prof gyengéjét és visszahozzák szeretett vezérüket maguk közé. Ez így nagyon jól hangzik, de azzal a csapat minden tagja tisztában van, hogy ez nem lesz egyszerű menet. És nem is lett az...

Annyi ötlet van ebben a részben is, hogy az egyszerűen elképesztő. Sandersonnak megint sikerült színesítenie a világot néhány dologgal. Először is azzal, hogy az általa gyártott eszközök miatt az előző részekben már sokat emlegetett Denevérrel végre testközelből is megismerkedhettem. Aztán ott van egy újabb város, amire ismét csak azt tudom mondani, hogy elkpesztő ötlet, amelyet pazar megvalósítás követett. A Prof ugyanis Atlantába ment és a csapat követi őt. Igen ám, de Atlanta nem marad a helyén, hanem vándorol és először meg kell találni. Ha ez már megvan, akkor pedig be kell jutni a mozgó településre és élni is kell benne, ami nem egyszerű. Atlanta, vagyis új nevén Ildithia ugyanis sóból épül - folyamatosan. Nem, nem beszélek félre: a város sóból épült, de a házai és egyéb létesítményei egy hét elteltével a város haladási irány szerinti hátsó részén lemorzsolódnak, összeroskadnak, majd az elején újra felépülnek - amolyan körforgásszerűen. Ugyanezt teszik a lakói is, minden héten átköltöznek a város másik végébe, a korábbi, de éppen új lakásukba.

Ha új város, akkor új Főidol és számtalan egyéb Idol, illetve képesség felbukkanására is lehet számítani és ez most sincs másként, mint a korábbiakban. Ildithia uralkodója Tolvajkulcs, akinek nagyon egyedi képessége van: érintéssel magához tudja ragadni egy másik Idol képességét és meg is tartja azt. Tolvajkulcs lehetne a leghatalmasabb Idol, de a fiatal fiú nem tör ilyen babérokra, meghúzza magát és csak túl akar élni. Most azonban a Prof indított ellene hadjáratot és pont ezért tűnik úgy, hogy a városban nagyon kezd eldurvulni a helyzet - a Főidolok összecsapása, a hatalomátvétel mindig puszítással és áldozatokkal jár.

Szóval ebben a részben is van rengeteg új információ, új szituáció - szinte csak az -, még annál is több meglepetés és persze akció. Talán furcsán hangzik, de ennek ellenére is voltak lassú részei a kötetnek, amikor vártam már, hogy haladjanak az események. Ebben nem különbözik a korábbi kötetekben olvasottaktól, tehát annyira azért nem lepődtem meg. Tetszett a fejtegetés, amely az Idolok sötétségére, illetve annak visszaszorítására tett próbálkozásokra vonatkozott. Azért csak odaszúrt egy-két csavart még ezzel kapcsolatban is a szerző.

A számtalan ötlet és a fantasztikus világfelépítés ellenére sem tudom tökéletesre értékelni a kötetet és a sorozatot, mert sajnos a karakterek összetettsége és párbeszédei továbbra sem akartak kikeredni, úgy fejlődni, ahogy annak igazából kellett volna - ezt persze betudtam annak, hogy alapból mégis csak a fiataloknak szólt a történet. Persze abból a célból, amiért íródott, nagyon is jól muzsikált a sorozat - még annál is jobban, mert felnőttek számára is a teljesen élvezhető és szórakoztató sztori ez.

Szépen felépített sorozat, élvezetes események és fantasztikus ötletek, ez a kötet pedig méltó befejezése az előzményeknek. A vége? Egy részről meglepetéssel is szolgál, más részről talán kicsit rózsaszín lett, de ez nem olyan nagy baj. Jó volt ez, tetszett és minden fantasy rajongónak, illetve a zsánerrel ismerkedőnek is csak ajánlani tudom olvasásra David és a Leszámolók csapatának kalandjait. Ha pedig ez megvolt, akkor jöhet a többi Sanderson regény és sorozat. Szerény véleményem szerint a Ködszerzetet pedig egyenesen vétek lenne kihagyni, ha a Leszámolók csak egy kicsit is tetszett.

2017. augusztus 15., kedd

Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes éjszakák (Sötét vadász 9.)

Nehéz írni egy sorozat kilencedik részéről, főleg, ha annak annyira összetett a háttérvilága, mint az ebben az esetben jellemző. Bár a történetfolyam Sötét vadász név alatt fut, de aki elolvasott legalább néhány részt, az tudja, hogy nem csak ők jelentik ennek a világnak a különleges lényeit, hanem mellettük ott vannak a Vérvadászok és az Álomvadászok is - mindegyikük képessége egyedi és érdekes. Ebben a kötetben a Vérvadászok - vagyis az alakváltók - világának mélyére merülünk le és bizony immár tényként kezelhető, hogy az ő főszereplésükkel íródott kalandok sem szolgálnak kevesebb izgalommal, mint a Sötét vadászok történetei.

Pontszám: 9/10 pont
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Goitein Veronika
A mű eredeti címe: Unleash the Night
Sorozat: Sötét vadász
Előzmény:
1.) Álomszerető
2.) Éjféli vad
3.) Végzetes ölelés
4.) Ördögi tánc
5.) Angyali csók
6.) Pokoli tűz
7.) Éjféli gyönyörök
8.) Bűnös éj
Folytatás:
10.) Dark Side of the Moon
11.) The Dream Hunter
12.) Devil My Cry
13.) Upon the Midnight Clear
14.) Dream Chaser
15.) Acheron
16.) One Silent Night
17.) Dream Warrior
18.) Bad Moon Rising
19.) No Mercy
20.) Retribution
21.) The Guardian
22.) Time Untime
23.) Styxx
24.) Son of No One
25.) Dragonbane
26.) Dragonmark
27.) Dark Bites
Az alakváltók bármennyire is emberi lények, azért csak létezik egy állati oldaluk, ez pedig rányomja a bélyegét a viselkedésükre, a szokásaikra és meghatározza létük szabályait. Különösen igaz ez a Vérvadászokra, akik a mítoszaik és történelmük szerint egy ősi cselszövésnek köszönhetik a létezésüket, illetve egy ősi átoknak azt, hogy fajuk kettészakadt és a korábbi testvérek azóta is egymás örök ellenségei. Az arkadiánok alapvetően emberek, akik serdülőkorultól kezdve képesek állati alakot ölteni, a katagariák pedig alapvetően állatok, akik szintén kamaszkorukban érik el azt, hogy emberi alakot is képesek felvenni. Az ellenségeskedés a mai napig tart, de a limaniknak, a menedékeknek nevezett helyekre mind a két faj tagjai beléphetnek.

Wren Trigaian katagaria, aki árván maradt, életének java részét a New Orleans-i Menedékben élte le, mert egyetlen klán sem akarta őt befogadni. A fiú félvér, a fehér tigris és a hópárduc tiltott nászából született, mert a Párkák szeretnek tréfálkozni és a szüleit, akik két különböző fajhoz tartoztak, egy párnak rendelték. Az a hír járja, hogy Wren ölte meg a szüleit és a vadsága, a szótlansága, furcsa viselkedése csak megerősíti szóbeszédet. Egy valakit mondhatott a barátjának, Nick Gautier-t, aki sokat emlegette tanulótársát, Maggie-t. A lány eljött a Menedékbe, belépett Wren életébe, aki azonnal felismerte őt az elbeszélések alapján és most minden gondolata körülötte forog.

Marguerite Goudeau egy szenátor lánya, aki bár a felső tízezer luxusban bővelkedő életét éli, mégis gyűlöli ezt a képmutató, színjátékkal teli életet. Az anyja vére, aki maga is kívülálló volt, benne is ott folyik. Meg akart emlékezni egy barátjáról, akit már nem látott egy ideje, ezért ment a Menedékbe, ebbe a lepukkant bárba, ami egy motorosbanda törzshelye. A látogatás csak problémát okozott, azonban felismerte azt a fiút, akiről annyit hallott korábban és akit különösen érdekes és titokzatos személyiségnek gondol a látottak alapján.

A Vérvadászok szabályai szerint az emberekkel nem szabad érzelmi viszonyba bonyolódni, aki ezt megteszi, azt felelősségre vonásra számíthat. Ha bebizonyosodik a vád, akkor az eltévelyedett sorsáról a tanács dönt, amelynek következménye általában az arkadián őrzők hajszája, majd a préda elpusztítása, így tartva fent a faj titkát és a kényes egyensúlyt az emberi világ és a sajátjuk között.

A regény alapvetően két részre bontható, mert amíg a történet eleje a problémák felvázolásával és az érzelmek kialakulásával foglalkozik, addig a másik fele a kialakult probléma megoldására, illetve a túlélésre törekszik. És ezzel gyakorlatilag az alaphangulatot is meghatározzák a történések. Wren az elején tényleg olyan, amilyennek mások gondolják: mogorva, visszahúzódó, dühös és vad, aki előbb támad és harap, mint kérdez. Maggie viszont hatással van rá: mellette megszólal, igyekszik megfelelni a társadalmi szabályoknak és az emberi kapcsolatokban alapvető szociális szabályoknak. A változás látványos, ám a bergződött szokásokon nehéz változtatni és a fiú minduntalan bajba kerül. A Menedékben sem látják már szívesen, ezért a cselekedetei következményeként a biztonsága is veszélybe kerül.

A regény második fele sokkal érdekesebb volt a számomra, mint az eleje - amely egyébként egy szimpla romantikus sztorinak tűnik egy hányatatott sorsú főhőssel és egy lázadó hősnővel. De amikor megindul a hajsza, Wren menekülni kényszerül és Maggie-vel együtt egyre mélyebbre süllyednek a problémákban, amikor a Vérvadász képességek kerülnek az előtérbe, onnantól kezdve elképesztően izgalmas az egész sztori. Időutazós urban fantasy, jófajta időhurkokkal, a menekülők nyomában loholó katagaria és arkadián vadászokkal, valamint néhány figurával, aki meg - hála a jó égnek, hogy ilyen is akad - segíteni akar.

Wren problémás múltja nem csak háttér és pár mondatban odadobott információ, hanem ténylegesen a történet része, amelynek mi, az olvasók is részesei lehetünk - méghozzá nem is akármilyen módon. Nekem ez nagyon bejött, mert egyszerre volt megható, érdekes és izgalmas. Maggie személyében végre egy olyan hősnőt sikerült teremteni, akiről érdemes olvasni, akinek elvei vannak, akire lehet számítani - még akkor is, amikor Wren világának teljes valósága rázuhan. Jó páros ők ketten és bár a sztori vége kicsit rózsaszínre sikerült, de az előzmények és az átéltek ismeretében egyáltalán nem sajnáltam a főszereplőktől a megérdemelt boldogságot.

A Menedék fogalma és működtetése, a medve klán magánélete, valamint Savitar és a tanács működése pedig tovább színesítette a háttér történetet, a sorozat világát. Megmutatta, hogy van hierarchia és a szabályok törvényekből fakadnak, amelyek egy rejtélyes, ám annál érdekesebb figura, Savitar kezében összpontosulnak. Az, hogy neki ki vagy mi parancsol, nem volt tárgya ennek a regénynek, de arra éppen elég volt, hogy még több infóra éhezzen az olvasó a szörfös bíróval kapcsolatban. És akkor még nem is említettem azt személyt, akit időlegesen a gondjaira bíztak... De az egy másik történet.

Régi ismerősök és új szereplők, katagariák és arkadiánok vonultak fel a lapokon, de feltűntek a Sötét vadászok is és én tényleg nagyon élveztem ezt a részt. Az eleje talán kicsit lapos és szokványos - természetesen a pikáns jelenetekről sem kell lemondani -,  de a közepétől felpörög a sztori és aki kedveli ezt a műfajt, annak szerintem tetszeni fog az, amivel a lapokon talákozik. Mennyire örültem volna neki, ha Danger és Alexion történetére is ennyi időt és fantáziát áldozott volna a szerző, mint erre a regényre.

Ha már ott tartunk, hogy melyik rész tetszik jobban és melyik kevésbé, akkor elárulom, hogy ennek a résznek a borítója valami elképesztően ronda. Oké, a címhez passzol, hiszen az éppen smárolni készülő párocska szájára való erős ráközelítés teljesen visszaadja a magyar cím által sugalltakat - mert szerintem annak sincs túl sok köze jelentésében az eredetihez -, de igazából nem adja vissza a történet hangulatát. Mert ebben a kötetben nem csak az etye-petyéről van szó, hanem komoly sztori és túlélésért folytatott küzdelem is van az érzelmes alapszituáció mögött. Csak halkan jegyzem meg, hogy ez a borító nekem már az Egy csepp remény című regény borítójaként sem tetszett, de amíg ott elment, ehhez a történethez egyáltalán nem való - beskatulyáz, előítéletet gerjeszt, megvezet. Mennyivel jobbak az eredeti borítók, amelyek nem a szexualitást, hanem a titkzatosságot tolják az előtérbe. Mivel ezzel kapcsolatban változásra nem számítok, ezért inkább azért drukkolok, hogy megjelenjen a következő, majd az azt követő történet - és így tovább a sorozat záró kötetének boltokba kerüléséig.


2017. augusztus 11., péntek

Kim Harrison: The Good, the Bad, and the Undead - A jó, a rossz és az élőhalott (Hollows 2.)

Tapasztalatból mondom, hogy a jó urban fantasy-t meg kell becsülni. A kategóriába tartozó olyan regényt pedig, amely nem hemzseg a pikáns jelenetektől, hanem logikus és mozgalmas történetet is fel tud mutatni, pedig különösen nagy elismeréssel kell illetni. Nos, a Hollows sorozat az eddig olvasott részek alapján ebbe az igencsak tiszteletet érdemlő és minőséget kínáló csoportba tartozik. Éppen ezért érzem most magam kifejezetten furcsán, mert bizony erről a részről nem tudok olyan elismerően nyilatkozni, mint az előzményről. Lentebb bővebben is kifejtem az ellenérzéseimet, és persze azt is, ami tetszett a regényben.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 586 oldal
Fordította: Dr. Mátics Róbert, Bódi Virág,
Pollák Tamás
Borító ár: 3.499,- Ft
Eredeti cím: The Good, the Bad, and the Undead
Sorozat: Hollows
Előzmény:
1.) Boszorkányfutam
Folytatás:
3.) Bárhogyan, csak holtan ne
4.) Egy maréknyi bűbájért
5.) For a Few Demons More
6.) The Outlaw Demon Wails
7.) White Witch, Black Curse
8.) Black Magic Sanction
9.) Pale Demon
10.) A Perfect Blood
11.) Ever After
12.) The Undead Pool
13.) The Witch With No Name
Műfaj: urban fantasy, akció
Rachel Morgan hosszas küzdelem és sok-sok cselszövés árán, de végül csak megmentette az életét, sikerrel vette a boszorkányfutamot. Persze ebben nagy szerepe volt az őt támogató csapatnak, amelynek oszlopos tagja Ivy, az élő vámpír és Jenks, a pixi, majd a később képbe kerülő Nick, aki viszont ember. Az élethez való további jogát kivívta, de a helyzete azért továbbra se valami rózsás: a független boszorkánynak sokkal több adó jellegű fizetni valója van, mint eddig gondolta és persze a lakhatását, meg egyéb kiadásait is finanszíroznia kell - ehhez pedig munka kell, meg az, hogy fizessen is a megbízó. Korábbi kalandja során Rachel elnyerte a FIB kapitányának bizalmát, aki problémás ügyekben, mint ternészetfeletti szakértőt alkalmazza a boszorkányt. A boszorkányvadász gyilkosságok ügye is pont egy ilyen eset és mivel a gyanúsított maga is leyboszorkány, akinek a közelébe csak inderlandi kerülhet. Rachel tehát újra iskolapadba ül és közben nyomoz. De az élet nem ennyire egyszerű, ugyanis a békés otthonban - akarom mondani templomban - is zajlik az élet: Ivy vámpírereje időnként furcsa reakciókat produkálva tör a felszínre és a kialakult kényes egyensúly felbomlani látszik.

Megint sok minden történt ebben a regényben és a szálak is eléggé kuszák voltak ahhoz, hogy ne lehessen kitalálni, merre is halad a történet, mi lesz a következő esemény vagy éppen ki is a boszorkányvadász. Legalábbis egy darabig, mert azért egy idő után már összeértek annyira az információk, hogy valamiféle sejtelem csak kialakult az ember lányában olvasás közben. 

Igazából két részre lehetne bontani az egész sztorit, amely szerint az egyikben Rachel nyomoz, a másikban pedig a magánéleti gondjaival küszködik. A kettő ugyan szorosan összefügg egymással, de mégis jól látszik a határvonal. Meglepetésemre ez nem csak a problémák különbözőségében, hanem bizony a stílusban is elég élesen megnyilvánult, ugyanis míg a nyomozás pörgős eseményeivel és pattogós párbeszédeivel nagyon jól haladtam, addig a vámpírbűbáj leírásaival, működésének törvényszerűségeivel eléggé meggyűlt a bajom.

Foghatnám a nyári melegre az egészet, de akkor sem jellemző rám, hogy az egyik fejezettel semmi bajom, a másikkal pedig kifejezetten szenvedek. Olyan érzésem volt, mintha nem is ugyanaz az ember írta volna az egyes szövegrészeket, annyira különböző volt a stílusa, a szerkezete: az egyik könnyen olvasható, gördülékeny, a másik elvont, barokkos körmondatokkal teli és nehezen értelmezhető. Ettől sajnos nagyon hullámzóvá vált az egész regény és ez bizony az élvezhetőségére is rányomta a bélyegét.

A hullámzó az csak egy dolog, de bizony még zavaros is lett a történet, mert a nyomozás izgalmából folyton kiragadott a vámpírbűbáj leírása és ez bizony teljesen másfajta gondolkodást és figyelmet igényelt. Sajnos az okok és a hatások hosszas ecsetelése ellenére - vagy éppen ezért - sem tudtam igazán értelmezni, hogy mi is zajlik éppen, és bármennyire is szerette volna ezt az eléggé hangsúlyos momentumot jól átadni a szerző, az nagyon nem sikerült. Mondjuk én már ott elvesztettem a fonalat, hogy egy démon által okozott sérülés hogyan válthat ki ugyanolyan hatásokat - főleg, hogy mindezt tartósan és visszafordíthatatlanul teszi - mintha azt egy nagy hatalmú vámpír okozta volna. Nagyon remélem, hogy erre a kérdésemre azért a későbbiekben majd választ kapok, mert ez most még nagyon nem világos.

A nyomozós szál annak ellenére is tetszett, hogy Rachel időnként továbbra is úgy viselkedik, mint egy alulkvalifikált házi szárnyas, azaz egy hülye liba, illetve továbbra sem értelmezhető az a számomra, hogy miért is ilyen korlátoltak az ismeretei az inderlandiakról, miközben ő maga is az. Nick ember létére továbbra is több tudással rendelkezik az inderlandiakról, azok szokásairól, reakcióikról és a velük való együttélés, kapcsolat következményeiről, mint a boszorkány Rachel.

De hagyjuk abba a kesergést, mert ha a fentiekben leírtakat nem számítjuk, akkor bizony egy nagyon érdekes természetfeletti nyomozásban lehet része az olvasónak, amelynek főhőse a csetlő-botló, de attól még egyébként tehetséges boszorkány, aki természetesen mindenbe beleüti az orrát. A habot a tortán az jelenti, hogy a nyomok felderítésében társa egy FIB-es nyomozó, Glenn, akinek viszont erős a szabálykövetési és bizonyítási kényszere. Kettőjük munkakapcsolata érdekes és persze sok esetben vicces helyzeteket is teremt.

Pozitívumként említeném, hogy Trent Kalamack is sokat szerepel ebben a részben és azért jó néhány - kifejezetten érdekes - dolog kiderül róla. A leyvonalmágia leírásai pedig egyszerűen fantasztikusak voltak, ahogy a démonidézős jelenetek is, no és persze maga Algaliarept is. Bár ez utóbbinak, mármint Rachel és Algaliarept egyre szorosabbá fonódó kapcsolatának, a démon egyre gyakoribb felbukkanásának várhatóan lesznek még következményei.

Valami más változást is éreztem azonban és ez azért volt különösen feltűnő, mert nem olyan régen olvastam - újra - az első részt. Az előzmény esetében közreműködő két fordító mellett egy újabb személy kapcsolódott be a magyarítás folyamatába. Hogy a korábban is említett szétszaraboltság és stílusbeli ellentmondás éppen ennek köszönhető-e, azt sajnos nem tudom megítélni, de az tuti, hogy létezik. Már az elején feltűnt, hogy eltűnt Jenks pixis selypítése, amely kifejezetten hiányzott. Az előző kötetben annyira vagányul viselkedő és karizmatikus Nick ebben a részben mintha sokkal nyafogósabb lett volna és valami okból kifolyólag eltűnt belőle az a kisugárzás, ami miatt megkedveltem. Ez is visszvezethető lenne a fordításra vagy a szerző bonyolódott bele a szereplői jellemeibe? Nem én leszek az, aki ezt kideríti.

A kötet vége azért egészen parádésra sikeredett és jó néhány csavart felvonultatott, egyes hullámok elcsitultak, mások még csak most indultak útnak, hogy majd valamikor partot érjenek. Az események hátterében az egyik legnyilvánvalóbb ok állt, ami hasonló tettekre késztetheti az embert vagy az inderlandit, viszont legalább Rachel anyagi gondjai rendeződtek egy időre, a szakmai megbecsülése is egészen jó helyen áll ahhoz képest, hogy a magánélete nem került vissza a normális kerékvágásba. Bár az is igaz, hogy az eddig sem volt éppen normálisnak tekinthető: most sem az, csak máshogy nem átlagos.

Bár érzek némi színvonalbeli visszaesést, az előző rész által nyújtott élményekhez képest, nem adom fel a sorozat olvasását, mert azért bőven van benne fantázia és lehetőség. Merem remélni, hogy a következőkben kevesebb lesz az olyan fejezet vagy szövegrész, mint amivel ebben a kötetben meggyűlt a bajom. Hamarosan folytatom.

2017. augusztus 7., hétfő

Marko Kloos: Frontvonalak (Frontvonalak 1.)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy John Scalzi, aki a Vének háborúja sorozatának regényeivel elérte azt, hogy megkedveltem a katonai sci-fit, amit pedig korábban soha nem tartottam volna valószínűnek. Aztán már külön kerestem a kategóriába tartozó további köteteket és azok is nagyon bejöttek. Majd érkezett Marko Kloos, aki pedig megmutatta, hogy a katonai sci-finek árnyalatai is vannak - ekkora értem el addig, hogy végre értékelni és érzékelni tudjam a különbséget. Ebben az esetben a katonai sci-fi inkább a katonai irányba mozdult el, a sci-fi pedig háttérbe szorult, háttérként szolgált - ez a megosztás pedig nem annyira felelt meg az én ízlésemnek. Véleményem természetesen van, világgá is kürtölöm azt. A kezdő szituáció fülszöveghez hasonló összefoglalását most hanyagolom, következzen helyette valami más. ;)

Értékelés: 6 pont a 10-ből
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 320 oldal
Borító ár: 3.480,- Ft
Eredeti cím: Terms of Enlistment
Fordította: Farkas István
Sorozat: Frontvonalak
Folytatás:
2.) Felderítők
3.) Angles of Attack
4.) Chains of Command
Műfaj: sci-fi, katonai sci-fi
Új kezdetek naplófájlok: 1. bejegyzés
Nem tudom valaha olvassa-e majd más is rajtam kívül ezeket a gondolatokat, de megadom neki az esélyt. Andrew Grayson vagyok és a mai napon végre valami olyan történik velem, amire már nagyon régóta áhítozom: magam mögött hagyom ezt a nyomortanyát. A történelem könyvek szerint a múltban sem volt mindig csupa öröm és boldogság az élet, ugyanakkor azért voltak jó évek. A jelen... Az nagyon pocsék. Vannak ezek a giga méretű metropoliszok, ahol nagyon kevesek elképesztő fényűzésben élnek, a népesség zöme pedig betongettókban nyomorog. Megosztanám veletek, hogy miként is alakult ki ez a rendszer, de sajnos a pasi, aki kitalálta a történetemet, ezt az infót nem osztotta meg senkivel. Tuti, hogy az ő fejében teljes a háttér, de elfelejtkezett róla, hogy az emberek könyvet olvasnak és nem gondolatokat. De mindegy is, a lényeg, hogy ma elmegyek innen és megkezdem azt a katonai kiképzést, amelyet vagy végig tudok csinálni, vagy nem. Ha mégis sikerül a végére érnem, akkor a reményeim szerint magam mögött hagyom majd ezt a sárgolyót. De addig is, minden nap készítek egy újabb bejegyzést az aznap átéltekről.

Új kezdetek naplófájlok: 49. bejegyzés
Öszinte leszek: ez a kiképzés rohadt unalmas. Az őrmester és a segédjei pedig egyenesen szemetek. Nincs olyan nap, hogy ne akarnám legalább kétszer kiköpni a tüdőmet, annyit kell futni, és a tempó se semmi. Aztán meg a körülményeskedés: "Igen, Uram!, Nem, Uram!, Értettem, Uram!" - borzasztó. Viszont a kaja jó, nagyon jó! Bár a szociális adagok műkaja ízét még ez sem tudja véglegesen feledtetni velem. De nézzük a pozitív oldalát az egésznek: mintha ragadt is volna rám valami az eltelt napok alatt, néhány dolgot pedig még kedvelek is. Bár átélni nem valami élvezetes, gondolom ugyanerről olvasni sem tekinthető annak. Néhány korábbi bejegyzésemben már emlegettem, hogy van ez a muksó, aki kitalálta a történetem... Az a helyzet, hogy ő katona volt, van jó néhány szolgálattal eltöltött év az életében és ugye a múltját senki sem tagadhatja meg. Szóval neki érdekes volt a dolog, mert ezt akarta csinálni, ezért úgy gondolta, hogy másnak is érdekes lehet és papírra vetette a saját élményeit - persze egy kicsit megváltoztatva a helyszínt és az időt, de hát az írói fantáziának is utat kell engedni. Abban egyetértünk, hogy kivitelzés eddig eléggé laposra és érdektelenre sikeredett. Mindegy, ha eddig nem adtam fel, akkor ezt követően sem adom fel. Főleg, hogy holnap lövészet, azt szeretem. Az a véleményem, hogy nektek is érdemes kitartanotok.

Új kezdetek naplófájlok: 91. bejegyzés
Ha valaki azt mondja, hogy az élet igazságos, akkor behúzok neki egy akkorát, hogy a fal adja a másikat. Most már elhiszem, hogy igaz a mondás: "Ha azt akarod, hogy Isten nevessen egy jót, akkor oszd meg vele a terveidet". Nos, én elég világosan közöltem mindenkivel a terveimet - vele is. És gondolom, hogy most mindenki rajtam röhög. Továbbra is csak távolról nézhetem a csillagokat, mármint ha látnám azokat a kis fényes pontokat a légszennyezettségtől. Az igazság az, hogy ez az egész egy oltári nagy katonai szívatás és szinte semmi sience fiction. Vagy az is lehet, hogy mégis az, csak éppen pont ugyanolyan, mint a csillagok: nem látszik a légszennyezettségtől. Vagy talán éppen ettől sci-fi? Mindegy. Ha ezt befejeztem, megyek és elütöm valami kellemesebbel az időt. *kacsint*

Új kezdetek naplófájlok: 114. bejegyzés
Valamivel mozgalmasabb mostanában az életem, mint eddig volt. De ahogy a figura, aki rajtam keresztül meséli el a korábbi bevetéseinek emlékeit, úgy én sem tudok szabadulni a múltamtól. Volt egy idő, amikor úgy gondoltam, hogy a gettóban fogom kilehelni a lelkem, és ez most majdnem valósággá vált. A fenébe is...még most is rémálmaim vannak: lövések, füst, kiabálás, vér, fájdalom, hangzavar. Ezekhez már hozzászoktam. De amit tettem... Bár még mindig nem tudni, hogy miért is alakultak ki ezek a hatalmas városok, miért él ennyi ember nyomorban és mi értelme ennek az egésznek. Azt hittem, hogy mostanra már tisztább lesz ez a háttér dolog, de semmivel nem vagyunk előrébb. Nem is agyalok tovább, mert így is sajog a fejem. Azt hiszem, most inkább lepihenek egy kicsit.

Új kezdetek naplófájlok: 115. bejegyzés
Ez nem igazi bejegyzés, csak afféle jegyzet, ugyanis nem vagyok online. Nem tudok elérni senkit. Itt nagy a csönd és sajog minden porcikám, ami egyáltalán nem meglepő, ha azt nézzük, hogy miken mentem keresztül. Úgy gondoljátok, hogy ez érdekesebb volt, mint a kiképzés? Egyetértek. De azért jó lenne, ha nem az én káromra élvezkednétek. Nagyon szívesen röhögnék én is, de baromira fájdalmas, ezért inkább lemondok róla. Mi a gond? Ja, hogy ez sokkal mozgalmasabb volt, de még mindig nem az igazi? Igen, egyetértek. A csillagok még mindig nagyon távoliak.

Új kezdetek naplófájlok: 137. bejegyzés
Azt hiszem ez a "vigyázz, mit kívánsz" tipikus esete. Megkaptam, amit akartam, végre úgy látom a Földet, ahogy az űrfelvételeken, de csak akkor, ha vége a napi oktatásnak. Igen, megint iskolapadban ülök. Minden áldott nap, a nap legnagyobb részében. Ez még a kiképzésnél is unalmasabb. De lelkiismeretesen gyűröm a tananyagot, mert az esélyeket meg kell ragadni és nem veszni hagyni. Mit gondolsz, ez már sci-fi? Háááát... szerintem még mindig messze nem az, de majd csak alakul ez. Vegyél példát rólam, Andrew Graysonról, aki küzd és nem adja fel, tedd Te is ugyanezt, elvégre már túl vagy a könyv kétharmadán, a maradék csak jobb és érdekesebb lehet ennél.

Új kezdetek naplófájlok: 153. bejegyzés
Megszegtem az ígéretem, hogy minden napról megörökítek valamit. Az az igazság, hogy mostanában kicsit elfoglalt vagyok: főleg a szabadidőmben. Nem, ne is várja el senki, hogy ezt itt majd bővebben kifejtem, mert úriember nem tesz ilyet. És a csillagok közül is csak az érdekel, amelyik a legfényesebben világít - a szememet sem tudom levenni róla. Azt hittem ilyen csak a filmekben van, meg a könyvekben, de bizony kijelentem, hogy meghalnék érte. No igen, végül is ez egy könyv, csak éppen nem "olyan" könyv, hanem egy sci-fi. De ez kit zavar. Végre van súlytalanság, meg a fémhéjon kívül vákuum és az űr hidege - már ha ettől sci-fi egy történet. Aztán még az is előfordulhat, hogy meghalok érte. Vagy éppen együtt tesszük ugyanezt - csak nem épp évtizedek múlva, megöregedve, hanem hamarosan.

Új kezdetek naplófájlok: 162. bejegyzés
Azt a *rögzítő program által törölt szó*, mi a jó *rögzítő program által törölt szókapcsolat* történt itt? És miért kellet ezt a *rögzítő program által törölt kifejezés csoport*-t az utolsó ötven oldalra hagyni. Tényleg szükség volt erre a körülményeskedésre és hosszú felvezetésre? Nem lett volna jobb, ha az előzményeket egy kicsit - vagy inkább nagyon - megvágjuk, feszesebbre vesszük a tempót és úgy a kötet felénél jutunk el ehhez a lényeges szituációhoz? Ha nem adtad fel eddig, akkor itt a jutalmad. Ha feladtad, akkor így jártál - viszont spóroltál némi időt magadnak, amikor mással foglalkozhattál.

Véleményem szerint már nagyon szükség volt erre az izgalomra és az eddigiektől eltérő eseményekre, mert enélkül ez az egész nem tekinthető valami nagy számnak - bár egyesek szerint ezzel együtt se és a lelkem mélyén még ezzel is egyet tudok érteni. De végre megtörtént és izgalmas volt, meg mozgalmas, meg lényeges. Öööö... mármint az izgalmast úgy értettem, hogy az előző kétszázötven oldalhoz képest. Mert ugye azért vannak olyan történetek, amelyeknek már az első harminc oldalában több akció és érdekesség van, mint ennek az egész kötetében. 

Új kezdtek naplófájlok: 163. bejegyzés
Ezt is túléltük. Hogy mi van? Ne, légy szíves, ne gyere nekem azzal, hogy lelőttem a poént, mert nem értek veled egyet. Hogyan árulhattam volna el bármit is, ami annyira lényeges, hogy felhúzod az orrod, amikor egy sorozat első részéről van szó. Igen, nem olvastad félre, lesz még folytatás. És ha van következő rész, akkor a főszereplő is életben marad: szóval jogos a túléltük. De azt nem árulom el, hogy rajtam kívül ki maradt még életben.

El tudom képzelni, hogy most ráncolod a homlokod - egyébként jogosan -, mert nem érted, hogy miért is következhetett be, hogy ebből a regényből sorozat lett. Elárulom neked, hogy hosszú-hosszú ideig én magam sem számítottam rá, hogy így lesz, mert klónpéldányaim klónkalandjai egymás után végezték a zúzdában, vagy kerültek egy posta visszával újra a történetíró fickó kezébe. Mert ugye hiába a saját élmények és a tanfolyam, amit John Scalzi vezetett, attól még senkiből sem lesz Scalzi, hogy végigülte az óráit. De a magánkiadásoknak és - vélhetően - a katonai vonalat kedvelőknek hála, az akció sikerrel zárult, és a tömeg megmutatta, hogy van igény a további kalandokra is. Erre pedig már a kiadók is kénytelenek voltak felfigyelni. Szerintem ugyanazt a kétséget érezzük mind a ketten: nem volt ez annyira meggyőző, mint amennyire sikeres, de ugye nem vagyunk egyformák. Egyetértek azzal is, hogy a kötet nagy része csak rizsa és csak a végén akad valami izgalom - oké tudom, hogy kell a felvezetés, meg a karakterfejlődés, meg a többi hasonló dolog, de akkor is.

Mindezek után már csak egy kérdés maradt hátra: vajon az utolsó néhány tíz oldalon olvasottak elégnek bizonyulnak arra, hogy érdekessé tegyék a folytatást? Hmm... ez nagyon jó kérdés. Ha kitart a lendület, akkor van esélye. Ha úgy döntesz, hogy nem az első sorokban állsz majd a következő összecsapásnál - akarom mondani vásárlásnál -, akkor azt is megértem. Magam is pont így döntenék, ha tehetném, de mivel én vagyok a főszereplő... Azért remélem, hogy találkozunk még.
Andrew Grayson Új kezdetek naplófájlok: bejegyzések vége. 

Andrew gondolatait közzé tette:

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons