Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. szeptember 29., vasárnap

Legyen tiéd a könyvjelző! (4)

Újabb fordulóhoz érkezett a könyvjelzős nyereményjáték.
A szerzőt szintén a könyvhéten leptem meg a rengeteg dedikálni valóval. De az új könyve megjelenésének alkalmából ő maga is hozzájárult ahhoz, hogy több könyvjelzőt tudjak ma felajánlani nyereményként.
Kiről is van szó? Na jó, elárulom, ebben a fordulóban Benyák Zoltán, alias Jonathan Cross dedikált könyvjelzőiért folyik majd a játék. Minden fordulóban próbálok valami érdekességgel szolgálni. Most az jelenti a különlegességet, hogy egyes könyvjelzők duplán dedikáltak. (A részletek a felsorolásnál olvashatók.)
Mivel a szerzőnek több könyve jelent már meg, ezért majdnem mindegyikhez kínálok könyvjelző, így mindenki válogathat, hogy melyik neki a szimpatikusabb és melyikért akar játszani. Természetesen aki úgy gondolja, akár mindegyikért is versenybe szállhat.

Íme a kínálat és egyben a nyeremények:
  • Veszett lelkek városa című könyv borítójának felhasználásával készült 3 db dedikált könyvjelző, amely mind az író, mind pedig a borítóképet készítő Sánta Kira aláírását tartalmazza.
  • Pokoli szimfóniák című könyv borítójának felhasználásával készült 3 db dedikált könyvjelző Benyák Zoltán és Bíró Szabolcs aláírásával is büszkélkedhet.
  • A háború gyermeke című könyv borítójának felhasználásával készült 4 db könyvjelző a szerző aláírásával.
  • Az Ars Fatalis - A végzet játszmája című könyv borítójának felhasználásával készült 3 db könyvjelző a szerző aláírásával, amelynek hátoldalán Az idő bolondjai könyv borítója látható, tehát mindkét könyvhöz tökéletesen megfelelő.
  • Végül 2 db, a szerző aláírásával ellátott könyvjelző kifejezetten Az idő bolondjai című könyvhöz, melynek hátoldala a könyv hátsó borítóját tartalmazza.






Következzenek akkor a kérdések:

  • A Veszett lelkek városa című könyvben mi a neve a városnak, ahová ódon busszal érkeznek meg a lakói?
  • Ki az a személy, aki a Pokoli szimfóniák minden történetében felbukkan és aki sejtelmes hangján suttogva narrátora is a könyvnek?
  • Mi az, ami után A háború gyermeke című regény főszereplője, Sophie Andersch és a leghíresebb náci régész, Otto Rahn kutat?
  • Melyik az a könyv, amelyikhez stílus és hatás szempontjából az Ars Fatalis - A végzet játszmája című regényt hasonlítottam?
  • Milyen betegségben szenved Mimi Lafarge, Az idő bolondjai című regény egyik főszereplője? (Ehhez a válaszhoz a betegség nevét kérem, amely mindössze egy szó.)

A kérdéseket próbáltam úgy összeállítani, hogy ne legyenek túlzottan nehezek, azok is válaszolni tudjanak, akik nem olvasták még a regényeket. Segítséget a könyvcímek csatolt linkjein találhattok.

Érdekességképpen, ha sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket az író könyvei iránt: egy interjú a szerzővel


A játékszabályok:
  • A válaszokat a shanara08 kukac gmail pont com címre várom 2013. október 10-én éjfélig.
  • Minden könyvjelzőért külön lehet játszani, a több válasz több esélyt jelent.
  • A helyes válaszokat adók közül sok-sok nyertes kerül kisorsolásra (remélhetőleg) 2013. október 11-én.
  • A nyertesek nevét egy bejegyzésben közzéteszem és rögtön fel is veszem velük a kapcsolatot az általuk megadott e-mail címen.
  • A könyvjelzőket az elérhetőségek egyeztetése után - a körülményekhez és az elfoglaltságomhoz képest - lehető leghamarabb postázom.

Remélem, hogy az elektronikus postaládám ismételten tömve lesz a helyes válaszokat tartalmazó levelekkel. ;)

2013. szeptember 27., péntek

Várólista - 2013. szeptember

Az augusztusi alig megjelenéseket követően szeptemberben elárasztották a könyvesboltokat a jobbnál jobb könyvmegjelenések, amelyek dömpingje erősen gondolkodóba ejtette az olvasókat, hogy melyik könyv is kerüljön a kosarukba, mennyire gyötörjék meg a pénztárcájukat.
Ígéretet már sokat hallottunk és a megjelenések csúszásai sem jelentenek újdonságot. Nem is mertem feltölteni a rovatot a hónap elején, hanem türelmesen kivártam és közben figyeltem, jegyzeteltem, hogy a hónap végén ne valótlan könyvhalmazt, hanem valós tényeket és lehetőleg minél kevesebb feltételezést tudjak kínálni az érdeklődőknek. Na és az sem egy utolsó szempont, hogy így magam is jobban tudom követni az eseményeket és a megjelenéseket.
Kicsit változott a rovat megjelenése, elhagytam a fülszövegeket, de a miértek továbbra is megmaradtak, hiszen tudnom kell, hogy miért akarok valamit. :)

Kezdem azzal, hogy az első kötet varázslata után már nagyon vártam Amanda Stevens A birodalom című könyvének megjelenését, amely a Sírkertek királynője sorozat második része. Hasonló várakozásokkal töltött el Benyák Zoltán Az idő bolondjai című regényének megjelenése, nem csoda, mert a szerző előző könyvéért is teljesen odáig voltam.
Mivel imádom a sárkányokat, ezért rögtön felfigyeltem Rachel Hartman Seraphina című írásának hazai megjelenésére. Dan Brown minden könyvét olvastam eddig, ezért természetes, hogy az Inferno sem kerülhette el a figyelmem. China Miéville az az író, akinek rögtön meg kell vennem a könyvét, ha megjelenik, de még egyet sem olvastam el közülük. A Kraken is pont ez a kategória, de úgy érzem ez lesz az első, amivel megkezdem az ismerkedést, aztán majd jöhet a többi. :)

A Könyvmolyképző Kiadó olyan mértékben bombázza a várható megjelenésekkel az olvasókat, hogy már magam sem hiszek ezeknek a könyveknek az idei megjelenésében. Ilyen mennyiségben biztosan nem. Ahogy előre látható volt, a megjelenések már csúsznak is.
Biztosan megjelent már Rachel Vincent Vérmacskák sorozatának negyedik kötete, a Prey - Préda. Nagyon kedvelem a sorozatot, ezért nem kérdés, hogy kell a negyedik rész is. Sarah J. Maas Throne of Glass - Üvegtrón című könyve szintén a boltok polcain van már. Ez is a kell kategóriába tartozik nálam.
Ami nem jelent meg, de nagy a valószínűsége, hogy ez még ebben a hónapban bekövetkezik, az Kevin Hearne Hounded - Üldöztetve című regénye, amely a Vasdruida sorozat első kötete és az eddigi vélemények alapján nagyon ígéretesnek tűnik. Szintén azonnal akarom kategória.

Az Ulpius-ház Kiadó esetében már csak akkor hiszem el a megjelenést, ha van kézzel fogható eredménye, mert az ígéretekkel már tele van a padlás. A sok-sok olyan könyv után, ami nem hozott lázba, most végre olyan könyveket is piacra dobtak, amelyek felkeltették az érdeklődésem.
Végre folytatódtak a kiadó paranormális sorozatai. Legalábbis kettő. Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után sorozatának hetedik része, A gyönyör sötét hercege és Sherrilyn Kenyon Sötét vadász sorozatának hetedik része, az Éjféli gyönyörök megjelent a hónap elején. Sorozatfüggő vagyok, ezért mindkét kötetre igényt tartottam.
Felkeltette az érdeklődésem, nem utolsó sorban a borító miatt (néha kell valami nőcis döntés is) Emily Snow Elemésztve című regénye. Megvárom a könyvvel kapcsolatos értékeléseket, ha megvenni nem is, de olvasni mindenképpen szeretném.

A Fumax Kiadó nagy örömömre folytatja a megkezdett sorozatait, a hónapban megjelent, illetve nagy valószínűséggel meg fog jelenni a Razorland és a Partials sorozat második része.
Ann Aguire Helyőség - Outpost című könyve már kapható, Dan Wells Fragments - Töredékek című regényének megjelenése pedig a hónap utolsó napjaiban várható.
A Partials sorozat első kötete a polcomon várja az olvasást, de természetesen kell a második is. A Razorland trilógia köteteinek olvasásával még csak kacérkodom, de nagyon érdekel.

A Metropolis Media Kiadó két nagyon ígéretes kötettel lepte meg az olvasókat. Valerio Evangelisti Indulj, Inkvizítor! című kötete egy sorozat első része. Kíváncsian figyelem az értékeléseket és a közeli ismerőseim véleményeit, mert határozottan érdekel a történet. Egyelőre még kivárok, de nagyon figyelek.
Az ukrán szerzőpáros, Marina és Szergej Gyacsenko újabb regénye jelenik meg hamarosan magyarul. A szerzők előző kötete a kedvencem lett, az Arszen és a játék hatalma tehát kötelező vétel. A kötet borítója pedig egyszerűen gyönyörű.

Még nem jelent meg, de már nagyon régóta várom, sőt elő is rendeltem Karen Chance Cassandra Palmer sorozatának ötödik részét a Holdvadászt. Nagyon remélem, hogy megjelenik még a hónapban.
A Kelly Kiadó jó ideje nem jelentkezett már új megjelenéssel, de most, mint derült égből a villámcsapás, érkezett a bejelentés, hogy Danielle Trussoni Angelology sorozatának második része, az Angelopolis - Angyalok városa című regénye. Ugyan még az első kötete sem olvastam, de előbb vagy utóbb mindenképpen szeretném majd a polcomon tudni a kötetet.

Azt hiszem a választékra nem lehet panasz, legfeljebb a pénztárcánk fog nyekeregni egy jó darabig, ha nem bírunk ellenállni a bőséges kínálatnak. A felsorolt könyvek csak azok, amelyek felkeltették az érdeklődésem, de ha valakinek kicsit más az érdeklődési köre, akkor sok-sok más kötetre bukkanhat a kínálatban.
Remélem, hogy tudtam segíteni a választásban. Úgy néz ki a helyzet, hogy a következő hónapban hasonlóan tartalmas bejegyzéssel fogok tudni szolgálni. Készüljetek fel és vagy tárjátok nagyra vagy zárjátok el a pénztárcátokat, mert a kiadók nem kegyelmeznek nekünk.

2013. szeptember 25., szerda

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Leginkább azért kedvelem a szerző könyveit, mert a történetei mögött mindig van valami elgondolkoztató és mögöttes mondanivaló. Másodsorban pedig a gyönyörű mondataiért, az erős hangulatkeltésért kedvelem nagyon a regényeit. Jó pár évvel ezelőtt még Jonathan Cross néven kiadott írásaira sikerült felfigyelnem, de tény és való, hogy az igazi kedvenceim azon történetek közül kerültek ki, amelyeket már a valós neve alatt jelentetett meg az író. Az Ars Fatalis - A végzet játszmája című írása teljesen magával ragadott, lehengerelt és azóta is az egyik kedvencemként emlegetem a regényt.
Az idei könyvhéten maga a szerző árulta el nekem, hogy őszre várható egy új kötet megjelenése, így kezdődött tehát az a feszült várakozás, amelynek most érkezett el a vége. Az a pillanat, amikor végre a kezembe vehettem az oly nagyon várt könyvet.

A partoktól és a világ nyüzsgésétől távol eső Szent Kron szigetére leginkább a nyugalom jellemző. Amíg egyes világméretű események, hóbortok vagy technikai újítások eljutnak a szigetre, másokról soha nem hallottak az itt lakók. Így lett ez a sziget olyan hely, amelynek egyedi bája rögtön megérinti az ide érkezőt és eléri azt, hogy később is vágyakozva gondoljon az itt töltött napokra, vissza akarjon térni, akinek lába egyszer már taposta a földjét. A sziget lakói is különlegesek a maguk nemében. Tac Lachensky, az egyetlen órásmester, aki pontosabban megmondja az időt, mint bármelyik óra. Mimi LaFarge egy fiatal lány, aki egy nagyon kegyetlen betegségben szenved, a teste nagyon gyorsan öregszik. Manfred, a szigetre visszatérő látogató pedig különös és súlyos titkokat rejteget. Szeptember tizenhetedikén délután egy különleges szemű idegen érkezik a komppal, majd nem sokkal később megáll az idő. Hogyan is reagálnak az emberek arra, amikor szembesülnek az örök élet lehetőségével? Tényleg szükségünk van az idő múlására vagy tudnánk élni folyamatos tovahaladása nélkül is?

A szerzőnek ismét sikerült egy olyan témát találnia, amely egyszerre mindennapi és mégsem szokványos, ugyanakkor érdekes és tanulságos. Az idő. Különleges és elgondolkoztató minden, amiről ebben a történetben szó van. Gondoljunk csak bele, hogy hányszor is akarjuk megállítani, ezzel is marasztalva a csodálatos pillanatot és hányszor kívánjuk, hogy haladjon gyorsabban, legyünk túl végre a megpróbáltatásokon, a kellemetlenségeket. Az idő azonban nem figyel ránk és csak halad a maga ütemében, nem érdeklik az érzések, a történések, a következmények. Vajon mihez kezdenénk, ha a kívánságaink egyszer meghallgatásra találnának? Vajon mit tennénk, ha a kezünkben lenne a hatalom az idő befolyásolására? Nem vagyunk-e így is mindannyian az idő bolondjai?
"Láttam az időt. Láttam a hideg, érinthetetlen hüllőtestét. Eliszkol, kicsúszik bármilyen erős marokból, megszökik a legügyesebb ujjak elől is. A szeme sárga, akár a homok, nevet rám, mint az örök mulandóra.
Az idő egy kígyó a sivatagban. Tekereg, fogának zöld mérgéből lesz az ételen a penész. Minden sziszegése egy évszázadig tart. Leheletéből érik a sivatagi szél, ami elsöpör mindent az útjából."
A regénnyel a kezemben magam is azt kívántam, hogy bár állna meg az idő, mert ugyan vártak egyéb teendőim, de nem akartam félretenni ezt a különleges élményt jelentő kötetet. Ugyanakkor a regénnyel a kezemben azt éreztem, hogy szinte megállt az idő, nem haladt, mert belefeledkezve a történetbe, átlépve abba a másik világban, amelyről olvastam, ez történik és ezt éltem át magam is. 

Gyönyörűségesek, elgondolkoztatóak és helyenként szívet facsaróak azok a történetek, amelyek lassan feltárulnak a lapokon. A sziget sok-sok lakója közül három személy az, akinek elbeszélését sikerül részletesen is megismernünk. Három különböző ember, akik másként szemlélik az időt, mások a tapasztalataik, az érzéseik ezzel a megfoghatatlan, alig észrevehető, ugyanakkor mégis látványos következményeket produkáló jelenséggel kapcsolatban. Még most is képtelen vagyok eldönteni, hogy melyik sztori váltotta ki leginkább a tetszésem, melyik érintett meg a legjobban. Hogyan éli meg az idő múlását az, aki tisztában van minden eltelt másodperccel? Milyen annak az élete, akinek a szokásosnál is kevesebb vagy éppen lényegesen több jutott a köztünk töltött napokból? 
Tac Lachensky, az órásmester, akinek világát teljes mértékben kitölti az idő. Ő az, aki segédeszköz nélkül is mindig tudja, hogy éppen mennyit mutat az óra. Aki egész életében azon fáradozott, hogy megértse és legyőzze ezt a könyörtelen ellenséget, aki annyi mindent elvett tőle, akivel annyit harcolt, de akinek mégis minden lehetséges alkalommal emlékművet állított. A vágya végül teljesült, de amikor a kezébe vehetné az irányítást, nehezen birkózik meg a rá háruló felelősséggel.
"Ha annyi év átfolyik az emberen, akkor nem csak keserű iszap rakódik le, de egy kevés arany is."
Mimi LaFarge a progéria nevű betegségben szenved, teste vészes gyorsasággal öregszik, az eredmény pedig nem más, mint egy fiatal lány szelleme, a koros és beteg testbe zárva. Rendesen kibabrált vele az idő. Mennyivel másként éli meg az elsuhanó perceket és napokat, ő, az időkórós és mennyire másként viselik az elmúlást az időegészségesek. Érdekes nézőpont, amely a bölcs és sokat megélt, de mégis keveset tapasztalt lány életének megindító és egyben legfontosabb tetteit hozza közelebb hozzánk.
„Csak az értékes, amiből kevés van.”
Manfred, akinek sikerült az Idő Istennőjétől elcsenni a homokot, amely végtelen hosszú életet biztosított a számára. A végeláthatatlan mennyiségben rendelkezésre álló és számolatlanul múló napok azonban nem mindig biztosítják a nyugalmat és jelentik automatikusan a tartalmas időtöltést. Akinek sok jutott valamiből az bizony könnyelműen bánik azzal, ami másnak olyan drága.
"Hajdan mindenkinek végtelen ideje volt." (...) "Így tervezte Isten. A maga képére, állítólag. Öröklét, végtelen kalandok, halhatatlan szerelem, gondolta ő. De nem így lett. (...) Embernek nem való az öröklét. Nincs az életnek súlya, és aminek nincs súlya, az elszáll egy könnyű nyári lélegzettel."
Ők azok hárman, akiknek részletesen elmesélt történetein keresztül elénk tárul az idő, a vele kapcsolatos ezernyi gondolat. De nem csak három főszereplőnk az, akiknek meséjén keresztül megelevenednek a múlt emlékei, a jelen eseményei és a jövő lehetőségei. A sziget egésze érzi a helyzet egyediségét és átéli annak minden következményét. Az emlékezet által életre keltett események mellett, rövid életképek formájában megjelennek a jelen történései is, az emberek reakciói.

Ismételten meg kellett állapítanom, hogy mennyire különleges és magával ragadó a szerző történetvezetése, gondolatainak megfogalmazása, amely már az első oldalakon is képes volt elérni azt, hogy egyfajta révületbe kerülve ragaszkodjam az olvasás folytatásához. A hangulatkeltés nagyon erős, a történet beszippant és elvarázsol, körülölel, nehéz kívülállóként szemlélni a lapokon feltáruló eseményeket, de erre nincs is szükség. Úgy éreztem, hogy magam is ott vagyok a szigeten, megtapasztalok mindent, amit a történet ad, átélek minden helyzetet, szembe találkozok minden problémával és megoldási lehetőséggel. 
"Amikor az ember egy perce semmivé lesz, az olyan, mintha kilélegezne egy láthatatlan buborékot. Az felszáll, a szabad ég felé veszi az irányt. Az elhasznált percek helyére friss levegő érkezik. Akinek nem telnek a percei, akörül állott lesz a levegő."

Ez a könyv alkalmas arra, hogy elgondolkozzunk az eddig megélt éveken, a világ felé tanúsított hozzáállásunkon, az elkövetkezendő időkön, a ránk váró tennivalókon. Gyönyörű, ugyanakkor keserédes történet, melynek középpontjában az elmúlás áll. Kicsit melankólikus, kicsit szomorkás, ugyanakkor szívbemarkoló, értékes, elgondolkoztató és varázslatos. Mert ez mind ott van az életben, az átélt élményekben és ott rejlik bennünk is, csak néha szükségünk van egy kis ösztönzésre, hogy észre is vegyük.
A csodálatos mondatok a szívemig hatoltak, igazi hatásukat ott fejtették ki. A könyvet bezárva a szereplők és a megannyi átélt élmény ott keringett a fejemben, próbált leülepedni, megtalálni a maga helyét. Az író nem akar újat mondani, csak azt tárja elénk, amivel magunk is tisztában vagyunk, mégis eléri azt, hogy a felszín mögé pillantva megannyi lehetőség kerüljön a szemünk elé, tudatosodjon bennünk azok elérhetősége vagy éppen elérhetetlensége, megannyi kérdésre kapjunk választ. A történet minden mondata tele van mondanivalóval, gondolkozásra és önértékelésre késztet.
"Minden percnek ezer arca van, és az utolsó elfordul tőlünk."
Mit tudnék még mondani azok után, amit már leírtam? Nem sok mindent. Talán csak annyit, hogy hálás vagyok az időnek, amiért megérlelte, teljessé formálta az alapötletet. Köszönettel tartozom az írónak, amiért rászánta a perceket, órákat, napokat, hónapokat, hogy ezek a gondolatok, ezek a történetek papírra kerüljenek. Lekötelezettje vagyok, amiért végtelenül nagyra tárta a szívét és megengedte, hogy általa megpillantsuk egy jelenség igazi mélységeit, átéljük és megértsük az időt, amely olyan megfoghatatlan, sokféleképpen értelmezhető és megismételhetetlen. Lehet, hogy ez a könyv csak "egy szóhalmaz a millióból", de az élmény, amelyet a kíváncsi halandónak okoz, ha el is múlik, megismételhető újra és újra. Meg is fogom tenni. Újra és újra.
Csak azt tudom tanácsolni, hogy szánjátok rá az időt, hogy megismerjétek ezt a különleges történetet, mert bár ebben az értékelésben nem tudtam visszaadni az írás különleges hangulatát, de talán sikerült felkeltenem az érdeklődést. Legyünk együtt bolondjai az időnek és ennek a regénynek!


A könyvet és a csodálatos történetet köszönöm a szerzőnek!


Az író könyveihez kapcsolódóan hamarosan nyereményjáték indul (itt a blogon), amelynek keretén belül dedikált könyvjelzőket lehet majd nyerni! 


Pontszám: 10
Kiadó: Graphoman Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 324 oldal
Teljes ár: 2.900,-
Forrás: magánkönyvtár (szerzőtől)
Egyéb: dedikált

2013. szeptember 23., hétfő

Darena Salyaz: Sejtelmes fény (Sötét vihar 2.)

Ez volt az a könyv, amelynek a borítójára felfigyeltem és amely miatt úgy döntöttem, hogy beszerzem a sorozat első részét és megismerkedem a számomra addig még ismeretlen magyar szerző műveivel. Bár az első rész magán viseli az első regények hibáit és a kivitelezés nem is nyerte el teljes mértékben a tetszésem, de az alapötlet és az első rész vége cselekményei hatással voltak rám annyira, hogy érdekeljen a folytatás, amely már a polcomon várta az olvasás pillanatát.
Mindenképpen szükséges arra felhívnom a figyelmet, hogy az értékelés spoileres információkat tartalmazhat az első kötet cselekményére vonatkozóan, ezért az erre érzékenyeknek nem biztos, hogy ajánlom a bejegyzés további részeit!
Robin és Sara, valamint Tánya és Ray története ott folytatódik, ahol az előző könyv végén magukra hagytuk őket. Sara a sérülései miatt kórházban fekszik, hosszú öntudatlanságot követően végre elkezdi érzékelni a külvilágot, de kapcsolatot nem tud teremteni senkivel. Robint legyőzte és magával ragadta a sötétség, amely ellen olyan sokáig küzdött, de szerencsére sikerült a védőknek magukkal vinniük és elrejteniük őt az ártók szeme és az egész világ elől. Robinra hatalmas feladat vár, le kell győznie a benne tomboló sötétséget, meg kell tanulnia fölötte uralkodni. Tánya élete is alapjaiban változott meg a végső csata következményeként és most újabb változások várnak rá. Ray pedig elveszett az érzéseiben és össze is zavarodott az őt ért hatások, illetve a kötődések és elvárások súlya alatt. A főszereplőinket körülvevő világ kitárul és egyben bonyolultabbá is válik, a védők és az ártók összecsapnak, családi kapcsolatokra derül fény, felelősség, kalandok és feladatok várnak a különleges fiatalokra. A sötétség csak visszavonult, de újra támadni fog, nekik pedig fel kell készülniük minden lehetséges helyzetre.
"Jó és rossz elválaszthatatlanok. Nem a béke, hanem a harc örök. A béke csak átmeneti állapot két harc között. Azért kell, hogy a rossz erőt gyűjtsön, aztán újra és újra tönkretegye és megsemmisítse a békét."
Az előző kötetre jellemző kettős nézőpont (Sata és Tánya) most kiegészül egy harmadik mesélővel, aki nem más, mint Robin. Az előzményekkel összehasonlítva úgy gondolom, hogy most indokolt volt ez a több szereplő szemszögéből bemutatott cselekmény és jót is tett a történetnek.
A legjobban az tetszett, ahogy Robin átéli a sötétség által kiváltott erőszakos állapotot, amibe az események hatására jutott. Küzdelme egyszerre csodálatos, megdöbbentő, szívszorító, reménykeltő és hihető. A regény legjobb fejezetei azok, amelyek ezt a harcot bemutatják és nagy szükség is volt rá. A kivételes képességű fiú karaktere kiteljesedik, sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, jobban érthetőek lesznek a reakciói.
Sara hasonló mértékű megpróbáltatásokon megy végig, az ő küzdelme legalább olyan mértékű, mint szerelméé, de amíg Robin dühöng és hangot ad a benne tomboló erőszaknak, a lánynak a csend és a külvilággal való kommunikáció hiánya, korlátozottsága jutott.
Amíg Sara és Robin a saját csatáját vívja, Tánya az események sűrűjébe kerül és igazán élvezetes alakítást nyújt. Ő a könyv legjobb karaktere.
Ray... vele kapcsolatban nem igazán azt kaptam, amire számítottam, mert a fülszöveg eléggé félrevezetett. Ray számomra nem gyűlölködő, csak elkeseredett, féltékeny, irigy és kétségbeesett. Ezen érzelmek miatt cselekszik úgy, ahogy az bemutatásra is került, de végül is nem süllyed tovább, nem áll át a másik oldalra. Dédelgeti a sérelmét, érzelmi viharai tombolnak és ezért is érzem őt egy olyan szereplőnek, akiben még rengeteg lehetőség rejlik. Remélem, hogy a következő részben tényleg többet olvashatok róla.

A regény magán viseli a második részek minden jellemző tulajdonságát. Az első kötet felvezetése után főhőseink szemben találják magukat egy megoldásra váró problémával, de a végkifejlet még messze van. Ebben a kötetben a világ kiteljesedésén, a kezdeti problémák legyőzésén, a karakterek fejlődésén van a hangsúly, kevesebb a cselekmény, több az elmélkedés. Olyan ez a történet, mint egy átvezetés a kezdetek és a végkifejlet között, ahogy említettem, tipikus második kötet, ami nem hiba és nem probléma, csak  egy általánosan jellemző tulajdonság.

Vannak kedvenc részeim a könyvben. Ahogy említettem Robin fejezetei kifejezetten elnyerték a tetszésemet és bevallom, hogy jobban élveztem a könyvnek azt a részét, amikor főszereplőink nem voltak egymás közelében. A másik kedvenc részem Tánya nyomozása és az intézet ellen elkövetett támadás.
Ahogy kedvelt részeim vannak, úgy olyan szituációk is akadtak a történetben, amelyektől nem voltam éppen a legboldogabb, hogy belekerült a kiadványba. Az egyik ilyen Robin és Sara hirtelen és következményekkel terhes együttléte. Furcsa volt számomra, hogy egy olyan idős, megbízható és felelősségteljes lány, mint Sara nem gondol a védekezésre. Az is nagyon furcsa vagy inkább nem egészen szokványos volt, ahogy a szülők reagáltak az eseményekre, semmi fejmosás, csak teljes egészében az elfogadás. A másik ennyire képtelen (de sajnos túl ismerős) jelenet Mark és Tánya hirtelen egymásra találása volt. Ha Robin és Sara szerelmét gyorsnak éreztem, akkor az intézet ellen végrehajtott támadás utáni érzelmi fordulat vagy kitörés villámsebességű volt és pont ezért a számomra nehezen hihető, már-már abszurd kategória.

Kérdéseim azért vannak bőven, amelyekre úgy érzem, hogy nem kaptam magyarázatokat vagy talán érzek némi ellentmondást a történésekben, ahhoz a képhez képest, amelyet eddig kialakítottam és összeraktam magamban. Csak két kulcsszó, mert nem akarom elspoilerezni a történetet: Roger és az ikrek szeme. A kérdéseimet pedig majd felteszem az írónőnek. :)

Ez a második rész határozottan jobban tetszett, mint az első kötet. Úgy gondolom, hogy mind a történetben, mind a fogalmazástechnikában érződik a fejlődés, de a végeredmény még mindig nem teljesen tökéletes. Számomra a legfontosabb, hogy van fejlődés, látszik a tendencia és jónak érzem az irányt. Bennem van a kíváncsiság a befejezés megismerését illetően és engedni is fogok neki. :)

További érdekességek és a hamarosan megjelenő befejező kötet részletei az írónő blogján olvashatók.


A könyvet köszönöm a szerzőnek!


Pontszám: 6
Kiadó: Kalliopé Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 320 oldal
Teljes ár: 2.480,-
Sorozat: Sötét vihar
Előzmény: Árnyék
Folytatás: Mennydörgés
Forrás: magánkönyvtár
Egyéb: dedikált

2013. szeptember 20., péntek

Monica Murphy: One Week Girlfriend - Heti csaj (Drew & Fable 1.)

Egy ártatlan kérdéssel indult, amit egy beszélgetés során a barátnőm felé intéztem: "Akciós e-könyv vásár van és érdekelne ez a könyv, Te már olvastad, szerinted érdemes megvenni?" Majd jött a válasz: "Ismerlek már annyira, hogy ha tetszik, akkor úgy is megveszed nyomtatott formában, inkább kölcsönadom, aztán a továbbiakat majd meglátod." Szóval így került hozzám ez a nem éppen vaskos regény (illetve még egy, de arról majd később), amelyet sokan dicsértek már, de valahogy mégis szkeptikusan álltam az olvasásához. Amint viszont a birtokomba került, már nem tudtam ellenállni a kötet vonzásának, gondoltam beleolvasok, aztán... aztán nagyon gyorsan sikerült is a végére érnem. :)

Drew Callahan egyetemista, tehetséges sportoló, szívdöglesztő pasi és nem mellékesen jómódú családból származik. Első ránézésre mindene meg van, amit csak az ember kívánhat ennyi idősen csak kívánhat, ő azonban mégsem boldog, tudatosan vigyáz arra, hogy senkihez nem kerüljön közel. A hálaadás hetére haza kell mennie, de nem akar egyedül a családja közelében lenni, ezért nem kevés pénzt fizet egy lánynak, aki nem más, mint Fable Maguire, hogy egy héten keresztül játssza el a barátnője szerepét. Fable szintén zűrös családból származik, Fable alkalmi munkákat vállal el, hogy a családja meg tudjon élni valahogy, az anyja alkoholista, a 13 éves öccse csak a lányra számíthat. A Drew által felkínált pénz hatalmas összeg és a szerep sem tűnik túl bonyolultnak. A helyzet azonban sokkal súlyosabb, mint ahogy a lány képzeli és a tökéletesnek tűnő fiúnak komoly lelki problémái vannak, amelyek legfőbb okozója a családja.
"Nekem mindig az kell, ami nem lehet az enyém."
Ahogy már említettem, a könyvecske nem a legvastagabb kiadvány és igazán kellemes meglepetést okozva a történet is határozottan olvastatta magát. Ezek együttes eredményeként viszonylag gyorsan peregtek az oldalak és egyszer csak azt vettem észre, hogy a regény végére értem. Bevallom, hogy kedvem lett volna tovább olvasni vagy azonnal nyúlni a folytatás után, amelynek a megjelenésére talán már nem is kell olyan sokat várni.
Ami kifejezetten zavart, hogy a fülszöveg gyakorlatilag nem szól semmiről, számomra nem ilyen a jó fülszöveg. A regény olvasásával kapcsolatos szkepticizmusomat is ez támasztotta a leginkább alá. Főleg, hogy a fülszöveg hatására úgy gondoltam, hogy az egész könyvben majd Fable szemszögéből követjük végig az eseményeket, ezért határozottan meglepődtem, ugyanakkor kifejezetten örültem is neki, amikor váltott nézőpontú fejezetekkel találkoztam. Nagyon jót tett a könyvnek, hogy mind Fable, mind Drew érzései és problémái megjelennek a lapokon.
A stílussal is kifejezetten elégedett voltam, mert egyik főszereplő sem szlenget beszélt, illetve nem eltúlzott mértékben, a mondatalkotás is teljesen a helyén volt és még a fordításra sem tudok egy rossz szót sem mondani. Szóval összességében totálisan pozitívan csalódtam a regényben és ez esetben a kiadóban is.
"– Miért vagy a leginkább hálás? – kérdezem kásás hangon. Szeretném tudni, mit akar mondani, ugyanakkor félek is meghallgatni.

Egy pillanatig nem szól, mint aki gyűjti a bátorságát, és összeszorul érte a szívem.

– Érted. Azért, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, hogy vigyázol rám még akkor is, amikor én mindent elkövetek, hogy elüldözzelek magamtól. – Elfullad a hangja, megköszörüli a torkát. – Érted vagyok hálás."
A történet önmagában nem bonyolult, mert a lelki problémát okozó alapszituáció már a regény legelején sejthető, pár oldallal később pedig biztossá is válik a sejtés és nem is jelent igazi újdonságot, hiszen már filmben is láttunk hasonlót (Micsoda nő!), de mégis aranyos, jópofa, szórakoztató. Képes volt elérni azt is az írónő, hogy minden egyértelműség és nyilvánvalóság ellenére együtt izgultam végig a szereplőkkel a problémák feldolgozását, a nem teljesen tipikus szerelem szárba szökkenését, az érzelmek elmélyülését. Tetszett, hogy a szirupos, cukormázas, rózsaszín történet helyett egy súlyosabb szituáción, múltbeli terheken alapuló kapcsolat kialakulásáról olvashattam. Van persze cukormáz is, de annyi kell a keserű csokira, mert különben élvezhetetlen lenne a csemege. Szóval az arányok pont így tökéletesek, ahogy a lapokra kerültek.

A karaktereket egészen szerethetőnek és kidolgozottnak találtam. Fable talpraesett lány, aki megszokta, hogy csak magára számíthat (csak ne dohányozna annyit a könyvben), Drew is határozottan szimpatikus, de eszményi pasihoz képest egy csöppet lelkizős, amely szerintem néhány szituációban még erősen el is lett túlozva. Drew családja igazi kőgazdag família, ahol a köreiken kívülről érkezőt nagy ívben lenézik, senki nem törődik semmivel, nem vesz észre semmit, de minden partin kötelező a megjelenés. Adele kifejezetten ellenszenves nő, Drew apját pedig csak sajnálni tudom, hogy ennyire vak minden történésre maga körül.
"Csak a bolond bukik fel abban, ami mögötte van."
A történet alapvetően jól felépített, de egy helyen azért sikerült kivernie nálam a biztosítékot. Mert ugye teljesen természetes, hogy egy luxus kégliben az ajtófélfa tetejére inbuszkulcsot rejtettek, amely természetesen minden zárat nyit. Oké, nagyon kukacos vagyok, de ennek a megemlítését nem tudtam kihagyni. :)

Összességében nagyon jól szórakoztam, kellemesen csalódtam a regényben, amely képes volt magával ragadni és addig nem engedni, amíg a történet végére nem értem. A befejezés? Nos... mindenki döntse el maga, hogy mit gondol róla. Elég sejtelmes ez így? :) 

Ez a második new adult könyv, amit olvastam és a tetszési index eddig nem áll olyan rossz helyen. Szóval biztosan fogok még a műfajban bolyongani és kutakodni és adott esetben szemezgetni is.
Nem maradt más a végére, mint adott hangulat fennállása esetén olvasásra javasolnom ezt az aranyos történetet, illetve megköszönni a barátnőmnek, hogy megmentett a felesleges pénzkidobástól, mert bizony könnyen lehet, hogy később még a polcomra kerül a könyvecske, remélhetőleg a folytatással együtt. Köszönöm, SzAngelika! :)


Pontszám: 8 pont
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 254 oldal
Teljes ár: 3.499,-
Eredeti cím: One Week Girlfriend
Sorozat: Drew & Fable
Forrás: kölcsönkért (SzAngelika)

2013. szeptember 19., csütörtök

Benjamin Percy: Vörös hold

Ez a könyv tipikus példája annak, amikor a borítón látható ajánló - urban fantasy & love story -, illetve a tartalom nem passzol egymáshoz. Azért furcsa számomra ez a félreértésre okot adó, általánosan előforduló eset a kiadó(k) részéről, mert így az a célközönség, akinek a könyvet szánták, nem azt kapja, amire számít, lehúzó értékelések íródnak, kialakul egyfajta csalódottság az olvasók részéről. Közben pedig az a célközönség, akinek a regény íródott fel sem fogja fedezni, mert a borítón olvasható ajánló és stílus besorolás miatt nem fogja alaposabban megnézni magának a kiadványt. Ez szerintem egyik félnek sem jó és semmiképp sem kifizetődő. Érdekesség egyébként, hogy az eredeti borítókon nem szerepel ilyen ajánló.
Talán az a nagy szerencsém, hogy keresem a változatosságot és ennek következményeként sok műfajban olvasok, mert bár ez a regény egyáltalán nem azt adta, amire számítottam, de attól még szerettem olvasni és a hibái ellenére is lekötött a történet. Aki tehát a megszokott, paranormális romantikával átszőtt urban fantasyt, érzelmes szerelmes történetet vár a könyvtől, messzire kerülje el, de aki politikai összefüggéseket, ellenállási mozgalmakhoz kapcsolódó cselekményeket, terrortámadásokat, háborús körülményeket, véres összecsapásokat, akciókat, ideológiai kérdéseket keres a könyvekben, azoknak ez a regény az ideális választás. Úgy is mondhatnám, hogy ha romantikus lelkületű női olvasók helyett a keményebb műfaj iránt érdeklődő hölgyek, illetve az erősebb nem képviselői veszik a kezükbe ezt a kötetet, akkor máris megtalálta olvasóközönségét a kiadvány.

A regényben olyan világ tárul fel előttünk, ahol a likánok annak ellenére a társadalom elfogadott tagjai, hogy a megbecsülés sok esetben hiányzik és a fajjal szemben tanúsított ellenérzés is eléggé nyilvánvaló, mindezek mellett az elfogadás is fenntartásokkal kezelt, mert csak a nyilvántartásba vett, gyógyszeres kezelésnek magát alávető likán lehet a jó likán. A társadalom ítélete tehát nagyon erős, a hangulat pedig elég változékony.
A II. Világháborút követően a fertőzöttek tömege kivívta a függetlenségét és a Finnország és Oroszország közötti, senkinek nem kellő, télen fagyos, nyáron mocsaras területen megalapította a Likán Köztársaságot. A sors furcsa fintora, hogy az addig értéktelen területen uránt találtak, amely az energiatermelés egyik legfontosabb nyersanyaga, legnagyobb felvásárlója és felhasználója pedig nem más, mint Amerika. A termelés és a szállítás felügyeletének címén az USA katonai bázisokat hoz létre a Köztársaságban, amit persze egyesek inkább megszállásnak éreznek, mint egy gazdasági lépés indokolt következményének. Az indulatok gyűlnek, tervek szövődnek, majd a likánok egy radikális csoportja cselekvésre szánja el magát és több repülőgép ellen is sikeres merényletet hajtanak végre. Az USA kormányának támadásra adott válaszreakciója a likánok begyűjtése és az erősebb felügyelet kialakítása. Mindezek az események az elnökválasztások előtti kampányidőszakban robbannak ki, amelynek egyenes következménye, hogy egyes politikusok nem hagyják kihasználatlanul a szavazatgyűjtésre kínálkozó lehetőséget.

A fentiekből is kitűnik és magam is úgy érzem, hogy ez a regény inkább némi misztikummal átszőtt alternatív történelmi lehetőség, mindezek mellett pedig erőteljes társadalomkritika. Az eseményeket erősen meghatározzák a történetben felbukkanó ideológiai kérdések, népcsoportok közötti ellentétek és kapcsolódó cselekmények, amelyek következményeként inkább a thriller műfajába sorolnám az írásművet, mint az urban fantasy kategóriába. A likánok jelenléte a történetben nem a véletlen műve, inkább a tudományos alapokon nyugvó tűnik a helyes meghatározásnak, a szerelmi szál pedig annyira halvány, hogy ha nem lenne benne a történetben, akkor sem hiányozna, inkább amolyan kötelező elemnek éreztem a regényben, mint szükségesnek. 
Ennyit a nyilvánvaló negatívumokról, ha ezeket annak lehet mondani és nem éppen félreértésnek, mert mindezek ellenére a regény határozottan jó és kellőképpen olvastatja is magát, tele van mögöttes mondanivalóval, az emberi természet alapvető reakcióval és különleges vagy éppen megszokott helyzetekkel.

Forrás: deviantart.com
Rögtön a könyv elején feltűnt a regénybeli történet és a valóság közötti erőteljes párhuzam, illetve végig jelen volt bennem az az érzés, hogy ha a likánokat kicseréljük egy bizonyos népcsoportra, akkor pontosan ugyanazokat az eseményeket és szituációkat kapjuk, mint amit a tragikus kimenetelű szeptember 11-ei támadásokat követően tapasztalhattak meg az ország lakói. Ugyanaz a feszültség jelenik meg a lapokon, ugyanazok a kétségbeesett vagy éppen számító, erőre eltervezett lépések következnek be, mint a való életben. Talán ebben az esetben első körben nehezebben azonosítható a társadalomnak az a rétege, amely a fenyegetést jelenti, de ha megtörtént az azonosítás, akkor sokkal könnyebb az elkülönítés, a megkülönböztetés. Ugyanakkor ott van a tény is, amely szerint egy kis csoport radikális akciója, illetve annak következménye határozza meg egy nagyobb népesség megítélését és a velük való bánásmódot.
Nagyon tetszett, hogy a történéseket több, különböző életkorban és helyzetben lévő szereplő szemszögéből követjük végig, így nagyobb rálátást kapunk az eseményekre és a motivációkra. Rögtön a regény elején az események közepébe csöppen az olvasó, egymás után ismerjük meg a nehéz helyzetbe került szereplőket, akik jellemfejlődését nagyon ötletesen oldotta meg a szerző. Van, aki képes felnőni a feladathoz, van, aki csak teszi a dolgát és van olyan is, akiről már-már úgy gondoltam, hogy inkább visszafelé fejlődik, és nem tud szabadulni a hazugságai által generált ördögi körből. Patrick kifejezetten az a szereplő, akinek a karakterfejlődése hatalmas utat jár be, ahogy a félénk kamasz fiúból határozott, cselekvőképes, edzett férfivá válik.

Nem jelent valami könnyű olvasmányt a regény, a több szálon futó események, a különböző nézőpontok és az ideológiák, történések sokasága megdolgoztatja az olvasót. A szövegben többször olvashatóak csodálatos leírások, döntő többségben azonban eléggé véres és kegyetlen a cselekmény, jellemzőek a regényre a hosszú monológok, a nem túl lényeges mellékszálak és a kissé túlírt fejezetek. Összhatás szempontjából azt mondanám, hogy nyers és férfias az egész történet és a megfogalmazás módja is. Egy részről igazi vérfarkasos sztori, átalakuló farkasemberekkel, fertőző harapásokkal, más részről különleges történet, amelyben keveredik az ismerttől való félelem, az emberség, a kegyetlenség és az elvakult gondolkodásmód, illetve ezek következményei.
Az események alakulásának hatására a regény végig olvastatja magát, bár voltak számomra feleslegesnek ítélt részei. A befejezést kissé furcsának találtam, mert nem zárt le minden szálat a szerző, olyan volt, mintha egyes szereplőkről elfelejtkezett volna az események sűrűjében. Az epilógus ugyanakkor hatalmasat üt és végül is ez az, ami megadja a történet igazi lezárását és az ember kontra likán kérdés végére odateszi azt a bizonyos pontot.

Érdekes és összetett történet, amely sok kérdést megválaszol, de még többet hoz a felszínre és hagy nyitva, az olvasóra bízva az állásfoglalás kialakítását. Az biztos, hogy a könyv erősen megosztó hatású, a történet által kiváltott érzések és vélemények nagyon eltérőek lesznek, a mű által okozott élmények pedig bőven fognak beszéd, illetve vitatémát szolgáltatni.



A könyvről írt értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.


Pontszám: 7 pont
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 608 oldal
Teljes ár: 3.990,-
Eredeti cím: Red Moon
Forrás: magánkönyvtár

2013. szeptember 16., hétfő

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

A műfajban jelenleg tapasztalható dömping, a bennem felbukkant és azóta is folyamatosan jelen lévő kíváncsiság, valamint egy végső elhatározás közös eredménye az, hogy egy időre elhagyva a megszokott olvasnivalóimat, rövid kitérőt tettem az erotika műfajába. Mivel ismeretlen terepen jártam, nem vaktában vágtam bele az olvasásba (egyébként sem vagyok ez a típus), hanem a kínálatot és a véleményeket figyelemmel követve igyekeztem meghatározni, hogy melyik is lehet az a történet, amelynek elolvasása miatt nem fogok kiszaladni a világból, illetve nem olyan élményben lesz részem, amely miatt soha többet nem közelítek a műfaj felé.
Értékelés: 9/10
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 488 oldal
Fordította: Márton Andrea
Borító ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: The Siren
Sorozat: Eredendő bűnösök
Folytatás:
2.) Az angyal
3.) A herceg
4.) Az úrnő
5.) A szent
6.) The King
7.) The Virgin
Műfaj: erotika
Nagy szerencsém, hogy van az ismeretségi körömben valaki, aki képes eligazodni a romantikus és erotikus regények tengernyi kiadványa között, nem véletlen tehát, hogy bölcs előrelátással az ő véleményét vettem leginkább figyelembe, sőt mi több, a könyvet is tőle kaptam kölcsön. Köszönet érte, SzAngelika!

Zack Easton úgy tervezi, hogy hat hét múlva átveszi a Royal Könyvkiadó Los Angelesben lévő irodájának vezetését, amikor a főnöke behívatja magához és közli vele, hogy a hátralévő időben Nora Sutherlin, a híres vagy inkább hírhedt erotikus szerző legújabb könyvével kell foglalkoznia. Zack hosszas rábeszélésre vállalja csak el a munkát, a szerződés aláírását pedig komoly feltételekhez köti: a könyv csak akkor jelenhet meg, ha az utolsó oldalt is elolvasta és jóváhagyta. Nora már az első találkozás alkalmával meglepetést okoz a hűvös természetű angol szerkesztőnek. A közös, nem minden zökkenőtől mentes munka megkezdődik és Zack lassanként mélyre merül Nora nem mindennapi világában, és fokozatosan tudatosodik benne, hogy kicsoda is Nora valójában.
"- Nem dolgozom vele! Amit művel, az színtiszta pornográfia.- Nem pornográfia - J.P. Zack-re pillantott a szemüvege fölött -, hanem erotika. Nagyon is jó erotika. - Sejtelmem sem volt róla, hogy létezik "jó" erotika."
Mintha magamat hallanám, ahogy kifejezem a kétkedésem. Mit gondolhat az átlag, a műfajban nem jártas olvasó az erotikáról, illetve az ilyen művek tartalmáról, történetéről? Egyáltalán létezik olyan, hogy minőségi erotika? Tökéletes tesztalanynak tartom magam, mert csak sejtésem, de szinte semmi konkrét ismeretem nem volt eddig arról, hogy mit is takarhat ez az irodalmi besorolás, miben is különbözhet ez a tartalom az eddig általam olvasott (leginkább paranormális) romantikus történetektől. Csekély tapasztalatomat figyelembe véve azt a megállapítást teszem, hogy sok mindenben.
"A romantika nem más, mint szex és szerelem. Az erotika szex és félelem."
Az író a történetbe ágyazva magyarázza el - nem csak a karót nyelt angol szerkesztőnek, hanem az témában járatlan olvasóknak is -, hogy mi a különbség a romantika és az erotika között. Az indoklás mellett ez egyfajta felkészítés is a regényre és az abban lejátszódó cselekményekre. Olyan világ tárul fel a lapokon, amely sokak számára ismeretlen, ezért minden magyarázatra szükség van, de a szerző mindent világosan, könnyen érthetően, szórakoztató stílusban és csakis a szükséges mértékben, lassan adagolva ad az olvasó tudtára.
"Egy okos horrorszerző soha nem közöl túl sok részletet a szörnyetegéről. Az olvasó képzelete majd megidézi a saját démonait. Az erotikus regényben az író soha nem akarja, hogy a szereplői fizikailag túlságosan jól körvonalazottak legyenek. Így az olvasó használhatja a saját fantáziáját, a saját félelmeit. Az erotika az író és az olvasó közös munkája."
Bevallom, hogy a minden történet nélküli, eltúlzott, rózsaszín romantikától némiképp idegenkedem vagy inkább telítve érzem magam tőle, ezért kellően felkeltette az érdeklődésem a fentebbi két idézetben is olvasható tömör összefoglalás vagy éppen bővebben kifejtett indoklás. A kíváncsiság pislákoló lángja már az első oldalak megismerését követően hatalmas máglyaként lobogott bennem. Tiffany Reisz stílusa laza, meggyőző és kifejezetten alkalmas arra, hogy magával ragadja különleges világába az olvasót. 

Először is le kell szögeznem azt a tényt, hogy bár vannak szexuális jelenetek a könyvben, de ez nem teszi ki a terjedelem jelentős részét, sőt alapvetően némelyik általam olvasott műben több „akciójelenet” kifejtésére és részletes bemutatására került sor, mint ebben a regényben. Azt, hogy ez általános jelenség vagy elsősorban a minőségi művekre jellemző, tapasztalatlanságom okán nem tudom megállapítani, de sejtem, hogy az utóbbi állítás lehet az igaz.
Ami engem ebben a könyvben nagyon megfogott, az a végig jelen lévő szexuális feszültség, a párkapcsolatok pszichológiája, az egész stílus és mentalitás, amivel az írónő kezeli az eseményeket, illetve ahogy próbálja az olvasóval megismertetni az SzM, azaz a szado-mazo különleges és a kívülálló számára néha nehezen elfogadható világát. Nem mondom, hogy magam vonzódom ehhez a fajta "életmódhoz", eszembe se jutna elmélyedni benne, de a kíváncsiságom kielégítésére tökéletes volt a történet.

Ahogy említettem, a regény nagy hangsúlyt fektet a pszichológiára. Nem is aprózza el, mert nem egy párocska lelki világát elemzi ki és tárja az olvasó elé, hanem rögtön egész csokorra való, különböző gondolkodású és nézetű embert ereszt össze, alakítja az életüket és részletezi egyéni nehézségeiket, az átlag ember számára is elfogadható érzelmeiket, esetleg erősen kifogásolható reakciókat vagy éppen azok hiányát. Pezseg és szikrázik a levegő a szereplők körül és között.
Hogyan is áll össze ez a könyvbeli viszonyrendszer? A középpontban nem más áll, mint Nora, aki amellett, hogy ír róla, maga is jelentős szerepet játszik a szexuális alvilág eme szegletében. Körülötte pedig akarva és akaratlanul, de feltűnnek a férfiak, akikkel mind más és más alapokon nyugszik a kapcsolata. A sokféleség és az izgalom garantált. Nézzük őket sorban, a felbukkanásuk sorrendjében.
Nora és Zack: Különös páros, mert Zack már eleve utálja, illetve inkább nem szívleli Norát, a köztük lévő szexuális feszültség viszont tagadhatatlan. Nora rögtön ráérez Zack gyenge pontjára, a múltjából eredő fájdalomra, a nagyon is valós kötődésre és a rideg angol modor mögött megbújó energikus férfira. Ugyanakkor értékeli és tiszteli Zack munkáját, amíg a férfi eleinte lenézi a nő alkotásait és nem tartja őt írónak. Zack előítéletei lassanként elolvadnak Nora munkáját és fejlődését látva, ugyanakkor nem hanyagolható el a köztük lévő szexuális feszültség sem, amelytől csak úgy szikrázik a levegő. Imádtam olvasni a két szereplő közötti párbeszédeket, csipkelődéseket, ahogy Nora lassan lebontja a felépített falakat, ahogy Zack lassan elfogadja az eddig meg nem értett érzéseit. Zack a nem vanília, de nem deviáns... ő az, aki kíváncsi.
Nora és Wesley: Ha lehet ezt mondani, akkor ő a jó fiú, az ártatlan és abszolúte pozitív hős a könyvben, akinek romlatlanságára több esetben is értetlenül csodálkoztam rá. A regényben felbukkanó furcsa szereplőgárda tagjai közül ő az, aki a romantikát és az igazán mély szerelmet testesíti meg a történetben. Szeplőtelen élete ellenére határozott véleménnyel rendelkezik bizonyos dolgokról és elég rafinált ahhoz, hogy el is érje, amit akar. Ő a szereplők között a vanília.
Nora és Soren: A férfi, aki hosszú évek után is képes irányítani Nora minden gondolatát és legtöbb cselekedetét. Kettejük kapcsolata volt a legfurcsább a számomra: az idős férfi és a fiatal lány kapcsolata, a szerelem olyan formájú kifejeződése, amely a könyvben megjelenik. A férfi minden szavában érződik a szerelem és a törődés, de nem igazán tudtam elfogadni ennek a testi megnyilvánulásait. Minden tiszteletem az írónőé, aki megformálta ezt a különleges karaktert, de megkedveltetni nem tudta velem, inkább félelmet ébresztett bennem a viselkedése és a félelmetes emberismerete. Ő az, aki az utolsó sejtjéig deviáns.

Anélkül, hogy a műfaj feltétlen támogatójává és rajongójává válnék, meg kell állapítanom, hogy ami a regényben elém tárult - lehet furcsa vagy helyenként akár durva is, esetleg letagadhatjuk, de akkor is vitathatatlanul - a mindennapjaink része, ha nem is ebben a formában, hanem finomabb, élhetőbb valójában. A karakterek sokfélesége remek lehetőséget ad arra, hogy mindenki megtalálja a hozzá legközelebb állót, a hozzá legjobban hasonlítót. Ki az, akiben - nemtől függetlenül - magamra ismertem? Részemről csak egy válasz létezik: Zack. A szkeptikus, de értékes munkával meggyőzhető; a maximalista, ugyanakkor kíváncsi ember, akinek visszafogott természete mögött ott lobog a tűz.

"- (...) Honnan tudja, hogy nem olyan, mint maga?
- D-radar - mondta Nora, és megkocogtatta az orrát. - A deviánsok kiszagolják egymást. (...)
- Nekem milyen illatom van? - Zack átkozta magát, hogy kimondta ezeket a szavakat. (...)
- Nem deviáns. De nem is vanília. Inkább...kíváncsi. Tudja, a kíváncsiság öl..."
Mondanám, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, de nem így van. Úgy vélem, hogy olyan világra nyit ajtót, amely nem mindenki számára fogadható el. Nyitottság és eredendő kíváncsiság vagy inkább az eredendő bűnre való hajlam az, legalább egy pici deviancia vagy az arra való hajlam az, ami igazán szükséges ennek a könyvnek, illetve a mélyben meghúzódó pszichológiájának az értelmezéséhez és akceptálásához. Magam sem fogadtam be teljesen a történetet, mert voltak olyan részei, amelyek bizony nem nekem íródtak, amelyeket továbbra sem tudok megérteni, de amivel egyetértettem, az teljesen elvarázsolt. Elgondolkodtató, hogy mennyire erős és mély ezeknek az embereknek az emberismerete, a pszichológiai érzékenysége, mennyire könnyen észreveszik, hogy ki az, aki közéjük tartozik és ki az aki nem. Határozottan érdekes kérdéseket és reakciókat feszeget a regény.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy ilyet még nem olvastam. De fogok még, az biztos. Az egyedi élményt nem tudom felejteni és csak ajánlani tudom, hogy ha valaki csak egy kicsit is nyitottan áll a témához, akkor vegye a kezébe és próbálkozzon meg az olvasással. Remélem, hogy úgy fog járni, mint én magam, akit pár oldal után beszippantott a történet. Kifejezetten érdekel, hogy hogyan alakul a továbbiakban Nora, Wesley, Soren és Michael élete és persze nem éppen egyszerű érzelmeik.


2013. szeptember 13., péntek

A végzet ereklyéi: Csontváros (film)

A sors úgy hozta, hogy nem sokkal az egyik könyv filmfeldolgozását követően megnéztem egy másik, általam nagyon kedvelt könyvből és egyben egy sorozat első részéből készített mozgóképes változatot. Ezúttal szerencsére mindezt moziban sikerült megtennem. Igen, ez kivételesen egy olyan film, amelyet a nagy hype időszakában néztem meg és nagyon nem bánom, hogy megtettem. A könyvet szintén nem most, hanem évekkel ezelőtt olvastam, ezért nem biztos, hogy teljesen helytálló az összehasonlításom, de attól, hogy nem emlékszem minden mozzanatra és részletre, az élményeimet, illetve azok utóhatását még össze tudom mérni. Meg is teszem.
Ha valaki nem tudná, hogy miről szól a történet, akkor nagy vonalakban, néhány mondatban vázolom a helyzetet.
Clairy átlagos fiatalnak hiszi magát, eddigi élete azonban hirtelen megváltozik, amikor egy klubban szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amelyet tetovált fiatalok követnek el. Másnap Jocelynt, az édesanyját megtámadják, a lakásukat feldúlják, Jocelyn eltűnik, Clary pedig szembesül az Árnyvadászok titokzatos világával és részévé is válik annak. Túlél egy démontámadást, amelyben Jace, az arrogáns Árnyvadász van a segítségére, majd megismerkedik a többiekkel is. Clary szeme előtt egy cél lebeg: felkutatni az édesanyját. Minden más csak az események véletlen összjátéka. De attól még nagyon izgalmas.

Számomra továbbra is két fontos dolog létezik egy filmben: a látvány és a szereplők. No, meg a könyvhöz és a történethez való hűség, de az eleve elvárás egy feldolgozásnál. Ismét a látvánnyal kezdeném. Amit nagyon szerettem és nagyon eltaláltak a készítők az az Árnyvadászok épülete kívülről és belülről (a könyvtár, a télikert), a Csontváros, a démonok (főleg, amikor teljesen mozdulatlanná merevednek). Nem tudom részletesebben leírni a kapott élményt és nem is akarom, mert már csak ezekért érdemes megnézni a filmet és azt a hatást, amit a moziban kaptam, egyébként sem lehet szavakban kifejezni. Át kell élni.
Meg kell említenem a vámpírokat is, akik kellően félelmetesek és még véletlenül sem csillognak. :)

A szereplők kiválogatása lényegesen jobban sikerült, mint a nem olyan régen látott másik filmfeldolgozás esetében. Több húzó név és ismert színész is feltűnt a vásznon, viszont akadnak szép számmal kevésbé ismertek is. A játékukkal egészen elégedett voltam.
Amitől nem voltam elájulva az a Jace-t megszemélyesítő Jamie Campbell Bower. A könyvben - emlékeim szerint - végig azt olvastam, hogy Jace haja milyen puha és selymes és az angyali arca, amelyet szőke fürtök ölelnek körbe. Vagy valami hasonló. Erre mit kapunk a filmben? Egy csapzott, de leginkább zsírosnak tűnő hajú figurát, akinek aztán minden az arca, csak nem angyali szépségű. Olyan szögletes volt szegény fiú, hogy a csontjai majdnem átszúrták a bőrét. A mosolygós, pimasz és csipkelődő könyvbéli karakter sem igazán köszönt vissza a vászonról. Bevallom, hogy én hiányoltam azt a laza srácot, akiről a regényben szó volt és akibe minden lány egy kicsit belezúgott, ugyanakkor sajnálom, hogy a filmvásznon nem ezt kaptam vissza. Ez a mogorva, csak elvétve mosolygó, világfájdalmat sugárzó arcú Jace nem az volt, akit én elképzeltem.


A másik problémám az Alec Lightwood szerepét magára vállaló Kevin Zegers személyével volt. Félreértés ne essék, a játéka nagyon tuti volt és illett is a karakterhez a fiú, de számomra egy kicsit idős volt a szerephez. Ezen kívül minden teljesen rendben volt vele.

Óhatatlan, hogy a film megtekintése előtt ne csipegessek fel egy-két információmorzsát innen vagy amonnan. Az egyik ilyen az volt, hogy Jonathan Rhys-Meyers mindenkit lejátszott a vászonról. Nos, a filmet megtekintve az a véleményem, hogy ez így nem teljesen fedi a valóságot. Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok a játékával, de azért kimagaslónak sem mondanám. Talán abban az általam hallott kijelentésben benne van az, a színésszel szemben való elfogultság és rajongás is, ami viszont belőlem hiányzik (lehet rám vetni az első követ, de én bizony nem néztem/nézem a Tudorok filmsorozatot), ezért élveztem a játékát, de piedesztálra azért nem emelném a teljesítményéért.

Lily Collins egész hitelesen öltötte magára Clary szerepét, Lena Headey szédítően alakította a harcos anya és korábbi Árnyvadász karakterét, bár nem volt túl sok lehetősége a kibontakozásra. Aki viszonylag kevés szerepe ellenére is a kedvencemmé vált, az a Magnus Bane-t megszemélyesítő Godfrey Gao.

Természetesen vannak további szereplők is, de nem akarok mindenkit részletesen elemezni, a legfontosabbakat megemlítettem.

A cselekmény nagyon pörög, egy őrült rohanás az egész film. Miután olvastam a könyvet, számomra könnyű volt elmerülni a cselekményben, de nem tudom elképzelni, hogy miként tudja majd élvezni az eseményeket egy olyan néző, akinek ez lesz az első találkozása ezzel a világgal.

Volt néhány jelenet, amely a könyvben szerepelt, de a filmből kihagyták. Számomra kicsit furcsa volt, hogy lényeges részek maradtak ki a mozgóképes verzióból, de valamilyen szinten meg is értem ezt a döntést, mert ettől talán még kuszább lett volna a történet. Volt viszont egy, Simon-hoz kapcsolódó jelenet, amely annyira nem volt egyértelmű, hogy nem is mindenkinek tűnt fel a lényege, a jelentéstartalma.
Mivel én mind a három kötetet olvastam, ezért nem vettem észre, hogy az izgalmasabb befejezés érdekében a készítők hamarabb elkottyantottak olyan információkat, amelyek csak a 2. kötetben kerülnek sorra, tehát aki csak az első kötetet olvasta és úgy ül be a moziba filmet nézni, az számíthat némi spoilerre.

Látvány, cselekmény és pörgés szempontjából nagyon jó film. Kellően hatásos és kellemes élményt kínál a nézőnek, feldobódva, elégedetten hagytam el a vetítést követően a termet. A könyv cselekményéhez való illeszkedést olyan 90 %-osnak mondanám, ami azért elég jó. Az emlékeim nem teljesen tiszták, de mintha a film jobban ki lett volna hegyezve a Clary-Jace romantikus kapcsolatra, mint maga a könyvbeli történet. Gondolom a készítők a közönség igényének akartak megfelelni és be akarták biztosítani a film sikerét. A színészek játéka tetszett, de azért voltak aggályaim egy-két emberkével kapcsolatban (lásd fentebb a részleteket).
Azt mindenképpen érdemes tudni, hogy a film csak feliratos verzióban került a mozikba, akik tehát szinkronos élményre várnak, azt legközelebb a DVD-n fogják megkapni.
Nagyon remélem, hogy sikeres lesz a film és elkészülnek majd a folytatások is.

Kedvcsinálónak a trailer. (Ha van olyan, aki még nem látta.)



Magyar cím: A végzet ereklyéi: Csontváros
Magyar bemutató: 2013. augusztus 22. (egyes kisebb mozikban)/ 2013. augusztus 29. (multiplexekben)
Amerikai cím: The Mortal Intruments: City of Bones
Amerikai bemutató: 2013. augusztus 23.
Stílus: akció, kaland, vámpír
Rendező: Harald Zwart
Főszereplők: Clary Fray (Lily Collins), Lena Headey (Jocelyn Fray), Jamie Campbell Bower (Jace Wayland), Kevin Zegers (Alec Lightwood), Jemima West (Isabelle Lightwood), Jonathan Rhys-Meyers (Valentine Morgenstern), Robert Sheehan (Simon Lewis), Aidan Turner (Luke Garroway), Godfrey Gao (Magnus Bane)

2013. szeptember 10., kedd

Rozsnyai János: A táltos keresztje

"Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől", tartja a mondásunk. Amikor gyermekként először hallottam ezt a szólást, illetve próbáltam kibontani értelmét, akkor persze elcsodálkoztam, hogy miért kellett annak a nyilvánvaló ténynek, mint a Makó és Jeruzsálem közötti távolság, szólással "adózni", hiszen aki maga elé vesz egy térképet, veszi a fáradtságot, hogy megkeresse rajta a két említett várost, annak bizony minden egyértelmű. Később jót mosolyogtam magamon és korábbi tudatlanságomon, amikor tényleg értelmet és persze magyarázatot nyert a mondás lényege. Most pedig arról a könyvről szeretném kifejteni a véleményem, amely részben ezt a történetet meséli el, tárja elénk élvezetes formában a korszakra jellemző hangulatot és a kapcsolódó történelmi tényeket.
II. András, magyar király a pápa unszolására és egy, az apjától rá maradt, megörökölt ígéret teljesítésének céljából gyűjtött maga köré sereget és indult el a Szent Földre, Jeruzsálem visszafoglalására. Ehhez a haderőhöz csatlakozik Makó bán, a Maros melletti területek ura, akinek ereiben Csanád ősi vére folyik. Az ő egyik várjobbágya Ketel, aki egy részről bűnbocsánatot, más részről pedig gazdag zsákmányt remél a hadjáratban való részvételtől. Ketel vére és hite is eléggé keveredett és összetett. A dédapja még besenyő volt, de ő már magyarnak vallja magát, hitével is ugyanez a helyzet, mert erősen viaskodik benne a táltosok ősi tudása a kereszténység újszerű tanaival. A sereg vonulása közben Ketel hű barátokra talál Bölény és Vadász személyében és hárman olyan kalandokba keverednek, amely egyszerre hihetetlen és embert próbáló.

Hogyan is születik egy ilyen regény? A válasz annyira kézenfekvő, hogy el sem hinnénk. A szerző Makó határában megpillantotta azt a keresztet, amelyet a helyiek csak kun keresztként emlegetnek és mivel a különleges tárgyhoz semmilyen történelmi tény, konkrét esemény nem kapcsolódik, ezért teljesen adott volt, hogy egy olyan regény alapjaként szolgáljon, amely már a címével is a kettősséget jeleníti meg. Hogyan is lehet az, hogy egy táltosnak keresztje van? Na, és hogyan kapcsolódik mindehhez Makó és a keresztes hadjáratok? Mindenre választ ad ez a könyv, amelyben a viharvert, több évszázados tárgy köré szőtt kalandos és tanulságos történetet olvashattam.

Volt néhány regény, amire azt mondtam, hogy lassan indult és elnyújtott cselekménye helyenként untatott. Ez a kijelentés semmiképpen sem jöhet szóba ennek az írásnak az esetében, mert a normál könyvnyi hosszúságú szövegben annyi kaland és történés van, hogy néha követni is nehéz a cselekményeket. Főleg, hogy nem egy szálon futnak az események, hanem szinte minden aktuális szereplőhöz kapcsolódó történés megemlítésre kerül. A rengeteg cselekménynek is meg van a maga hátránya, és közhelyként hangzik, de igaz, hogy a kevés néha több, mert a sok-sok kaland, hányattatás, küzdelem és csata mellett többször volt olyan érzésem, mintha csak felszínesen érintenénk az eseményeket, átsuhannánk fölöttük, de nem mélyülünk el benne, mintha nem jutott volna elég idő a ki-, illetve feldolgozásra, az érzelmek kifejezésére, az egész történet mélységének megadására. Az, amit Trux Béla könyveinél sokalltak az olvasók (amit én annyira szerettem, ami annyira mélyen megérintett), a leírásokat és az érzelmek mélységét, azt hiányoltam ebből a történetből. Egy darabig. Mert a kötet felét elérve és kicsivel túl is haladva azon kezdett lelassulni a cselekmény, elmélyültek, jobban kibomlottak az események és a nagy rohanás helyett olyan történetrészt kaptam, amit élvezet volt olvasni. A könyv második fele volt az, ami végül is meggyőzött arról, hogy ez a regény az én regényem.

Spalato városa
A korszak feldolgozása, a beleszőtt poénok, a kalandok sokasága egyébként nagyon jól kitalált. Gyakorlatilag bebarangoljuk a kis hazánk déli részét és a Földközi-tenger térségének elég nagy területét a hihetetlen kalandok közepette. A különböző kultúrák megjelenítése, a népek egymáshoz való viszonya elég hitelesnek tűnt a számomra, ahogy a fegyverek használata és a különböző haditechnikák alkalmazása is. Csak remélni tudom, hogy a kor közbiztonsága nem azon a szinten volt, mint ami a regényben megjelenik, de nagyon valószínű, hogy tényleg az volt a jellemző, amit a történetben is olvashattam, magyarán szólva aki helyváltoztatásra adta a fejét, annak rendesen fel kellett kötni azt a bizonyos fehérneműt és mindenre felkészülni, mert az utakon sok veszély leselkedett.

Nem hagyhatom ki az elemzésből és nagy élvezettel olvastam a könyvben az ősmagyar vallás és a kereszténység egymásra hatását, ahogy az egyik próbálja túlélni a másikat. Mert végül is arról van szó, hogy hiába kezdett a kereszténység István királyunk idejében elterjedni, a regény történetének idejében, azaz a XIII. században még mindig léteznek táltosok, még mindig jelen van az ősmagyar vallás és a kereszténység fokozatosan próbálja visszaszorítani a magyarok eredendő és az óhazából magukkal hozott hitét. Ketel, történetünk főszereplője pont ilyen problémával küzd, hiszen a nagyapja táltos volt, maga is foggal született, tehát jó esélye van arra, hogy öregapja nyomdokaiba lépjen, ugyanakkor őt már keresztvíz alá tartották és a kereszténység tanait nevelték belé. Mégis sokszor keverednek benne a gondolatok és ez a cselekedetében is meglátszik. Nem utasítja el egyik vallást sem, hanem inkább meghallgatja mindkettő tanait, összehasonlítja és alkalmazza őket. Érdekes egyveleg, de könnyen elképzelhető és nagyon életszerű helyzetet teremt.
Nagyon szerettem azokat a rejtett utalásokat, amelyek a táltos, azaz elődeink hitéből erednek, amelyek napig megtalálhatók a magyar népi irodalomban, a hagyományaink, szokásaink, népi megfigyeléseink között, de lassan már a jelentésüket és az eredetüket is elfelejtettük. Pedig mindenki ismeri őket, a gyerekdalok legnagyobb része is ősi vallásunkhoz kapcsolható, mai napig szeretettel ismételjük ezeket az ősi rigmusokat, mai napig ápoljuk őseink vallását. Nyíltan és mit sem sejtve.

A Maros folyó
Ketel számomra az a szereplő volt, akinek jellemfejlődése jól látható, hatalmas utat jár be a lobbanékony fiútól, a hadjáratból visszatérő, megfontolt és tudását hasznosítani akaró, tapasztalt emberig, aki sok mindenen ment keresztül és sok mindent látott a világban. Sokoldalú, mindig a helyzethez alkalmazkodó és a szükséges tanokat gyorsan elsajátító ember ő, aki felül emelkedik önmagán, a hihetetlen kalandok során átéltek egyre inkább arra kényszerítik, hogy feszegesse a saját teljesítőképessége határait és mindig ember feletti teljesítményt nyújtson, mert csak így tud túlélni.
A másik kedvencem Vadász, a bölcs és tapasztalt katona, akinek a története szintén nagyon érdekes és bár mellékszereplőként találkoztam vele a kötet elején, gyakorlatilag az egyik főszereplőként búcsúztam el tőle, hiszen érte legalább annyira izgultam, és kalandjai legalább annyira lenyűgöztek, mint a történet középpontjában álló Ketel.

A kun kereszt Makó határában
A regény különlegessége a régies megfogalmazás, a korabeli kifejezések gyakori használata, amely megköveteli, hogy az olvasó odafigyeljen a szövegre, ugyanakkor megmutat egy olyan szeletet az akkori életből és nyelvhasználatból, amely mindenképpen érdekesnek és hitelesnek tűnik. Ami számomra kicsit furcsa volt az a vászon és festőecset után kiáltó gyönyörűen megfogalmazott tájleírások és a párbeszédek egyszerűsége közötti különbség. Néha olyan érzés kerített a hatalmába, mintha két különböző ember írta volna a szöveget.
Volt egy része a könyvnek, ahol egy kupacban több, egymásnak ellent mondó vagy legalábbis furcsa mondatot, következtetést találtam, de szerencsére ez nem általánosan jellemző a regényre, inkább egyedi esetnek mondanám.

Abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy az idei könyvhéten személyesen is találkozhattam a mosolygós és jó kedélyű szerzővel, aki barátsággal ajánlotta nekem a regényt és dedikálta is a részemre. Ezúttal is nagyon köszönöm kedves szavait, a különleges történetet, amelyet minden korábbiakban felsorolt hibája ellenére is nagyon jól esett olvasni, mert olyan, a magyar történelemhez kapcsolódó tényeket ismerhetünk meg belőle, amelyek felett bizony elsiklik a magyar ember figyelme. Úgy érzem, hogy a könyv elolvasását követően gazdagabb lettem jó pár kalanddal, felcsipegettem némi tudásmorzsát és végre egy igazi, szép szál, magyar legényről olvashattam, aki nem csak a karddal bánik jól, de a szíve is a helyén van és egy idő után még az eszét is elkezdi használni. Ritka az ennyire magyar vonatkozású történelmi regény, örömmel olvasnék még hasonlókat.


A könyvet köszönöm a szerzőnek és az Aba Könyvkiadónak!




Pontszám: 7 pont
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 448 oldal
Teljes ár: 3.490,-
Forrás: magánkönyvtár
Egyéb: dedikált

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons