Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. augusztus 30., vasárnap

Várólista - 2015. augusztus

Az augusztusi hőség nem csak az olvasási kedvemre volt hatással - valahogy nem találtam a helyem és nehezen lehetett a kedvemre tenni -, hanem a munkához való hozzáállásomra is - csak még sokkal látványosabban. Gondolom nem volt ez másként a kiadók munkatársaival sem, mert a hőség a szerkesztőségben is ugyanolyan hőség, mint máshol. Bár a júliushoz képest már sokkal több volt az engem érdeklő megjelenés, de még mindig nem az igazi a dolog. Sebaj addig is van mit beszerezni, illetve olvasni hiszen az elmúlt hónapok bőséges könyvtermése ehhez teljesen megfelelő alapot biztosít, a nyári akciók pedig egyfolytában veszélyeztetik a pénztárcámat - szegénynek esélye sincs meghíznia, mert folyamatos koplalásra van ítélve. :) Az előzetes bejelentéseket olvasgatva pedig biztos, hogy a következő hónapok rovataiban is bőven lesz miről írnom - vagyis hiába is terveztem, hogy elkezdem gyűjteni a tízezres bankókat, erre esélyem sem lesz.

Továbbra is nagyon örülök neki, hogy a Delta Vision kiadó lényegesen aktívabb lett a közösségi oldalakon: folyamatos a jelenlétük, egymás után érkeznek a kedvcsináló bejelentések, részletek, megjelenések és játékok - nem csoda hát, ha én magam is sokkal jobban képben vagyok a kiadó kiadványaival. Ráadásul a kiadó augusztusban több fincsiséget is hozott az olvasóknak.
A nyári hőség közepén képesek voltak megjelenni egy olyan regénnyel, amelynek már a címe is segít enyhíteni a kánikulát: Gail Z. Martin A jégben edzett férfi című kötete A Felvirágzó Birodalmak sorozat kezdő kötete. Érdekel? Természetesen. És az eddigi vélemények is határozottan kedvezőek.
Hasonlóan hűsítő hatású a kiadó másik frissen megjelent kiadványának, Stina Leicht Vér és méz című debütáló regényének borítója, amely A tündevérűek és a Bukottak könyve sorozat első része. A történetben ötvöződik a misztikum és a nem is olyan távoli múlt egyik meghatározó konfliktusa - egyszerre vágyom olvasni ezt a történetet és félek is tőle.
Van még egy kötet, amelynek a megjelenésére már régóta vártam és most végre sor került rá. Ha valaki ennyiből még nem jött rá, hogy miről beszélek, akkor elárulom, hogy Orson Scott Card Kristályváros című regényéről van szó, amely a Teremtő Alvin sorozat hatodik kötete és végre valahára olvasható magyar nyelven.

Augusztusban nem csak a friss megjelenésekből, hanem az újrakiadásokból is válogathatunk - repes a szívem, hogy ilyen eseményekről is hírt adhatok néhanapján. A Fumax Kiadó nagy sikerű sci-fije, Andy Weir A marsi című regénye új borítóval került a boltokba - köszönhetően a regényből készült film moziba kerülésének. A kiadásról tudni kell, hogy az új külső csak a védőborítót jelenti, alatta a regény ugyanolyan küllemű, mint a korábbi kiadás - akinek nem tetszik a filmes borító, az tehát nyugodtan megszabadulhat tőle. Ha valaki viszont beleszeretett az új megjelenésbe, akkor a kiadótól akár be is szerezheti a védőborítót - persze ennek feltételei vannak, de a cél mindenek előtt.
Ernest Cline Ready Player One című regénye ismételten a boltokba került, az újrakiadásnak szintén az az apropója, hogy film készül - a szerintem is remek - történetből. A korábban megdöbbentően mini kiadásban megjelent regényt most normál méretű könyvként érdemes majd keresni - a változtatásnak csak örülök, mert biztosan sokkal kényelmesebb lesz kézben tartani a kötetet.

Nem tudtam megállni, hogy ne nézzek szét a könnyedebb szórakozást ígérő regények között és találtam is olyat, amelyekért ugyan nem rohanok rögtön a boltba, de talán érdemes említést tennem róluk.
Liliana Hart Go-go girl és a lopott ékkő című regénye az Addison Holmes sorozat második része - érdekel, bár ugyan még az elsőt sem olvastam. A sorozat köteteit az Erawan Kiadó jelenteti meg kis hazánkban. Akik olvasták, azok szerint ez a sorozat hasonlít a Szingli fejvadászra, szóval mindenképpen érdeklődéssel figyelem a véleményeket - aztán egyszer majd sorra kerül az olvasásban.
Rachel Vincent Vérmacskák sorozatát imádtam, a Sikoltók sorozatának eddig olvasott részeivel már valamivel több problémám akadt, de azért örülök az Add a lelked című kötet, a negyedik rész megjelenésének - amely a Jaffa Kiadó közreműködésének köszönhető. Majd egyszer ennek az olvasására is sort fogok keríteni, mert minden hibája ellenére is kíváncsi vagyok arra, hogy a szerző most milyen aktuális problémával áll elő, illetve hogyan alakul a főszereplő fiatalok sorsa.

Augusztusra akkor ennyi, de már meg lehet kezdeni az őszi megjelenésekre való lelki és anyagi felkészülést. 



2015. augusztus 27., csütörtök

Holly Black: Black Heart - Fekete szív (Átokvetők 3.)

A trilógia előző köteteiben - A fehér macska és A vörös kesztyű - Holly Black megmutatta, milyen világ az, ahol a kesztyű viselése kötelező, ahol egy csupasz kéz veszedelmet jelent, sőt egyenesen törvénybe ütköző; ahol a cselvetés, illetve az attól való rettegés a mindennapok része - a történet közepébe pedig egy fiatal fiút helyezett. Cassel Sharpe egy Átokvető családban nőtt fel, jellemének alakulásában jelentős szerepe volt a nagy többségében bűnözői életvitelt folytató családjának, valamint annak, hogy mindig is éreztették vele: ő más, mint a többiek. Cassel semmi másra sem vágyik csak normális életre, de az események olyan irányt vettek, hogy erre egyre kevesebb az esélye - az előző kötet vége történései után pedig erre még kevesebb lehetőséget látok.

Az igazság az, hogy az Átokvetők világa már az első kötetben megfogott magának, amely részben a képességek sokszínűségének, az alkalmazásuk következmények, részben pedig Cassel korántsem mindennapi személyiségének köszönhető: igazán kedvelem a gondolkodását, a tettei mögött megbújó motivációkat, ahogy megoldja az életének egyre inkább gubancos helyzeteit - továbbra is olyan szereplő ő, aki engem, mint olvasót, nem az izmos felsőtestével, hanem az eszével hódított meg. Nem csoda tehát, hogy vártam a harmadik kötet olvasását, mert kíváncsi voltam, hogyan is alakul a fiú további élete.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 336 oldal
Fordította: Császár László
Borító ár: 2.999,- Ft (kartonált)
A mű eredeti címe: Black Heart
Sorozat: Átokvetők
Előzmény:
1.) White Cat - A fehér macska
2.) Red Glove - A vörös kesztyű
Kategória: YA fantasy
A kötet kezdése továbbviszi az előző rész eseményeit. Cassel anyja természetesen bajba került, halálos fenyegetést kapott és most bujkálni kényszerül, ráadásként felkavarta a politika nyugalmasnak egyébként sem tekinthető állóvizét, még mélyebbre rántotta családját a kormány és a bűnözők közötti csetepaté zűrzavarába. Természetesen most is arra számít, hogy a legkisebb fia majd megoldja a problémáját. Lila közben átesett a beavatáson és mostantól hivatalosan is bűnözők köréhez tartozik, elindult a számára kijelölt úton. A két, még életben maradt Sharpe testvér pedig immár a szövetségi ügynökök sorát gyarapítja, amely a lehető legnagyobb bűnnek számít az Átokvetők megítélése szempontjából. Cassel igyekszik a jófiúk oldalára helyezkedni, de maga sem tudja eldönteni, hogy amit tesz, az éppen jó vagy rossz, a családja pedig mintha minduntalan akadályozná az igyekezetében - vagyis nem csak a rokonság, hanem mintha mindenki más is ezt tenné.

Az Átokvetők és a normál emberek közötti feszültség már az első kötetben is érezhető volt, de igazán tetőpontjára csak ebben a részben hágott az indulat, amely persze részben Cassel anyjának, illetve az általa elkövetett tetteknek köszönhető. A törvényjavaslat elfogadása, amely az Átokvetők tesztelését és nyilvántartásba vételét célozta meg, immár a célegyenesbe ért, a legfőbb támogatója pedig az a Patton szenátor, aki különösen dühös a Sharpe család tagjaira. A politikus tettei fontos részét képezik az események alakulásának: amíg ő kampányol, a képességekkel rendelkezők a javaslat megsemmisítésén dolgoznak - ki ilyen, ki olyan módszerekkel.

Hiába a világban zajló lényeges és a jövőt meghatározó események, ha egy kamasznak a saját, szűk világa, a körülötte lévőkkel való kapcsolat sokkal fontosabb: az érzelmek mindig meghatározóak. Először is ott van Cassel és Lila kapcsolata, amely most, hogy az egymással ellentétes oldalon állnak, semmivel sem lett egyszerűbb - az átok elmúlását követően sem. Ennél azonban sokkal viharosabb Daneca és Sam egymáshoz való viszonya. Cassel a magánéleti viharok közepette is azon munkálkodik - bár ez inkább kétségbeesett vergődésnek tűnik -, hogy a saját életét élje, befolyással legyen a tetteire - közben pedig maga is még csak ismerkedik a képességei lehetőségeivel és határaival.

Holly Black sokkal furmányosabb szerző, mint az elsőre látszik: a mindennapok apró-cseprő, illetve a magánélet valamivel nagyobb problémáit helyez az előtérbe, ezzel elterelve a fő szálról, a tényleges gondról a figyelmet, pedig közben azzal is foglalkozik, és az olvasó a végén ráébred, hogy megkapott minden információt, csak éppen nem vette azokat észre.

Valahogy így voltam ebben a kötetben a Mina szállal is, amelyet jó ideig fölöslegesnek tartottam, és ha nem szerepel a történetben, akkor sem hiányzott volna. Mégis adott valami mélységet, egy újabb színezetet az Átokvetők világának, amely nélkül sokkal szürkébb lett volna az összhatás. Megmutatta azt, hogy a képességekkel rendelkezők nem csak irányítók lehetnek, hanem áldozatok is, a végeredményt nem az adottságuk határozza meg, hanem az emberi természetük, a hozzáállásuk és a körülmények - csakúgy, mint azok esetében, akiknek semmilyen készségük sincs. A készség csak egy tulajdonság, ami lehet a jó eszköze, illetve fegyver is - minden más az azt alkalmazó embertől függ.

A kép INNEN.
A kötet cselekménye érdekes, főleg, hogy Casselt egyre inkább összenyomják a problémák, a több oldalról is érkező befolyásolás - azon csodálkoztam, hogy képes volt ennyire józanul kezelni és átlátni a helyzetet. Tiszteltem és csodáltam a fiú szabadságvágyát, valamint azt a képességét, hogy bármennyire is közel állt ahhoz, hogy az örvény beszippantsa és magával rántsa, ő mégis mindig megpróbálta megtalálni a kiutat.

Ahogy egyre inkább mélyebbre merültem az Átokvetők világában, úgy vártam el egyre többet ettől a sorozattól, és bár életveszélyes, kiszámíthatatlan helyzetekben nem szenved hiányt a trilógia, Cassel pedig folyamatosan fejlődik mégsem éreztem azt a katartikus érzést, amit kellett volna. Hiába a kötet végi cselszövés parádés kivitelezése, amely gyakorlatilag minden fennálló problémára megoldást kínál, hatásában mégsem ért az első rész végén átélt csavarok és titkok nyomába.

Ha volt is problémám a sorozattal, azt azért nem tagadhatom, hogy kedvelem a világát, a főszereplőjét és az egész hangulatát úgy egészében, ahogy van. A sorozat köteteinek minőségét pedig kifejezetten kiegyenlítettnek éreztem: mindig kaptam valami izgalmat, meglepetést, ugyanakkor mégis mindig maradt bennem valami hiányérzet. Ajánlom-e olvasásra? Igen, mert Cassel problémája, a családja, az egész világ éppen elég érdekességgel és izgalommal szolgál ahhoz, hogy a figyelmem után a támogatásom is kiérdemelje - továbbra is imádom a fiú minden tettét és gondolatát.

Csak egy valamit nem értek: ha ez csupán egy trilógia - mert folytatást még nem látok -, akkor viszont zavaró ez a befejezés, amely  tulajdonképpen lezárás is, meg nem is. Hmm... Majd idővel kiderül, hogy Cassel újra feltűnik-e egy kötetben, vagy sem. Az biztos, hogy ez a trilógia úgy élvezetes, ahogy most van - számomra sokkal inkább, mint a rózsaszín sziruppal leöntött, ragacsos, a nyavalygáson kívül semmiről sem szóló YA történetek.

Aki tehát kedveli, ha egy kötetben fiú a főszereplő, nincs ellenére a romantikát jócskán háttérbe szorító akció, cselszövés és egyéb összetett probléma, akkor neki ebbe a sorozatba érdemes belekezdenie. Garantálom, hogy nem fogja megbánni.


2015. augusztus 24., hétfő

Katie McGarry: Crash Into You - Szívkarambol (Feszülő húr 3.)

Katie McGarry már a legelső regényével a Feszülő húrral teljes mértékben megvett magának. Noah és Echo története egyszerre volt szívszorító és kifejezetten olvasmányos, de ami számomra a legfontosabb volt: elmondott valamit, történetet mesélt - imádtam az egészet, úgy ahogy van. Ugyan a második rész - Beth és Ryan története - a sorozat felvezető kötetéhez képest eléggé gyengécskére sikerült, de az írónőbe vetett bizalmam azonban még így sem olvadt el. Isaiah mind az első, mind a második kötetben érdekes karakterként mutatkozott be, éppen ezért már akkor lázban égtem, amikor szerét vettem a róla szóló könyv megjelenésének.
Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 494 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Borító ár: 2.999,- Ft (kartonált)
A mű eredeti címe: Crash Into You
Sorozat: Feszülő húr
Előzmény:
1.) Pushing the Limits - Feszülő húr
    (Echo és Noah)
1,1.) Crossing the Line
1,5.) Breaking the Rules - Szabályszegők
     (Echo és Noah)
2.) Dare You To - Aki mer, az nyer
    (Beth és Ryan)
Folytatás:
4.) Take Me On - Kísérj el!
    (Haley és West)
5.) Chasing Impossible
    (Abby és Logan)
Kategória: romantikus, new adult, lelki sérült fiatalok
Azt meg kell hagyni, hogy Katie McGarry nagyon tud valamit: jól látja a fiatalok helyzetét és nagyon jó stílusban képest tálalni azt. Annak ellenére, hogy a kamaszok állnak a középpontban, akik viselkedése minden esetben hagy valami kívánnivalót maga után, mindig rámutat arra is, hogy ezekért a dühítő és néha megmagyarázhatatlan reakciókért csak részben felelős a gyerek - mert ezeket a viselkedésformákat a legtöbb esetben maga a szülő generálja, az ő hibáiknak a következménye az, amit végül is a későbbiekben problémaként élnek meg és nem tudnak kezelni.

Látszik ez Echo, Beth, de Ryan és Isaiah, illetve a Young testvérek esetében is. A legrosszabb és leginkább elítélendő eset az én szememben az, ha valaki azért vállal gyereket, mert a saját elszalasztott lehetőségeit akarja megvalósíttatni vele, vagy éppen valamiféle pótléknak szánták és nem veszik figyelembe az eltérő egyéniségét. Az előbbi helyzetet leginkább Ryan, az utóbbit pedig Rachel szemszögén keresztül élhetjük át. Szóval ebben a témában Katie nagyon otthonosan mozog és én ennek kifejezetten örülök.

Történetünk elején Isaiah együtt lakik Noah-val, akinek egyébként kollégiumban lenne a helye, de nem akarja magára hagyni a barátját, akinek viszont nincs kedve Beth rokonainál lakni, miután a lány semmibe vette az érzelmeit. Isaiah szociális gondozója pedig olyan mint a bogáncs, ráakaszkodott a fiúra és rá akarja venni, hogy találkozzon az anyjával, akit egyébként tizenegy évvel ezelőtt látott utoljára. A barátoknak igencsak szükségük lenne pénzre, amit persze mindig megszerezni a legnehezebb, ezért Isaiah felkeres egy illegális gyorsulási versenyt.

Itt találkozik össze Rachel-lel, aki anyagi helyzetét és viselkedését tekintve teljesen az ő ellentéte - mindössze egy valamiben egyeznek, ez pedig a sebesség és az autók iránt érzet imádat. Rachel számára a vezetés a feszültség egyfajta levezetése, a családja által rá kényszerített élet elől való menekülési lehetőség. A gyorsulási verseny sajnos nem úgy végződik, ahogy kellene: feltűnnek a rendőrök, a bevételnek pedig nyoma vész. Az esemény fő vesztese, Erik, aki - némi kicsikart információ alapján és személyes érdekeket figyelembe véve - végül Rachelt vádolja meg a pénz eltulajdonításával, pedig ahhoz semmi köze. Isaiah védelmébe veszi a lányt, átvállalja az adósságát: az ötezer dollárt heteken belül vissza kell fizetniük, aminek érdekében a fiú kieszel egy tervet - a megvalósításához vezető út azonban eléggé rögös és nem kevésbé veszélyes.

Rachel autója, egy 2005-ös Mustang. (A kép INNEN.)
Kicsit zavart a regény elején a meglátni, megborzongani és azonnal erős vonzódással reagálni típusú érzelmi indítás, de ennek kivételével a történet többi része rendben volt. Na jó, talán még kicsit bántotta a szememet az eseményeknek azon része, hogy ha Isaiah ennyi idő alatt össze tudott gyűjteni annyi pénzt, amennyit Erik követelt tőlük, akkor miért nem erőltette meg magát valamivel korábban és javított egy kicsit a saját anyagi helyzetén - ezzel akár még Noah-nak is segíthetett volna. De ez már tényleg csak kukacoskodás a részemről.

A regény többi része tényleg érdekes, lendületes és mozgalmas, legjobban talán ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni: kocsik, verseny, száguldás, izgalom és adrenalin - természetesen az érzelmek mellett.

Iasiah-ról már korábban is tudtam, hogy a tetkós, rosszfiús külső mögött egy nagyon sérülékeny és érző szív dobog, de most ténylegesen meg is mutatta, hogy mire is képes igazán, ha arról a személyről van szó, aki tényleg fontos a számára. Rachel első látásra igazán jó kislány, de a családja elől titkolt énje sokkal izgalmasabb - kár, hogy folyamatosan pórázon tartják és visszarántják, ha kicsivel is messzebbre merészkedik.

A mozgalmas események és az érzelmi hullámvasút mellett a regény nagy erőssége a mellékszereplők karaktereiben rejlik, akikből pedig - az eddig már megismerteken kívül is - bőven akad ebben a kötetben: Logan, West, Ethan, Gavin, Jack - egyikük sem tökéletes, de pont ezért olyan érdekes.

Nagyon gyorsan elolvastam: felbőgtek a motorok, fellángoltak az érzelmek és én elvesztem a történetben. Tetszett, ugyan nem annyira, mint Noah és Echo története, de sokkal jobban, mint Beth és Ryan érzelemnyilvánításai. Részemről akár már jöhet is a szerző következő könyve, mert kifejezetten szeretek az ő általa írt történetekkel kikapcsolódni. 


2015. augusztus 21., péntek

Maya Banks: Sóvárgás (Mámor-trilógia 1.)

Egyszer már megpróbálkoztam egy Maya Banks regény olvasásával - ez volt az Édes megadás -, mert éppen olyan kedvem volt, hogy feszegetni akartam a saját határaimat és úgy gondoltam, hogy miért is ne - egyszer élünk. Előre bocsánatot kérek mindenkitől, aki szereti a szerző regényeit, de én bizony nem estem hasra tőle: a történet az én szememben olyan határeset volt a közönséges, megbotránkoztató és a még élvezhető kategória között. Mivel mindenki megérdemel egy második esélyt, ezért gondoltam, hogy megpróbálkozom a szerző másik regényével is - ez lett volna a Vénuszdombi mesék -, de sajnos a véleményem egyáltalán nem változott meg. Sőt... Nem, ne is kezdjétek el keresni a posztok között az olvasás után kikívánkozó magvas gondolataim, mert azokat úgy sem találjátok meg - egyik történetet sem tartottam arra érdemesnek, hogy időt szánjak a gondolataim bekopácsolására. De... Ami késik, az nem múlik.
Értékelés: 1/10
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 510 oldal
Fordította: Bálint Orsolya
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Rush
Sorozat: Mámor-trilógia
Folytatás:
2.) Rajongás
3.) Burn
Kategória: erotikus, romantikus
A szerzőnek újabb regénye jelent meg magyarul, nekem pedig a fülszöveget olvasva a következő mondaton akadt meg a szemem: "Az erotikus trilógia első darabja lélektani megalapozottságával tűnik ki a népszerű erotikus-romantikus könyvek sorából." Hohó, gondoltam, fejlődő képes lenne az írónő? (Kéretik nem röhögni: én ezen tényleg komolyan elgondolkoztam.) És mivel egy ilyen kijelentés mellett általában nem szoktam elmenni csak úgy, becsukott szemmel, ezért meghánytam és vetettem magamban a pro és kontra érveket, majd úgy döntöttem, hogy teszek egy újabb próbát. Nehogy már valaki azt mondja rám, hogy szemellenzős vagyok.

Reménykedtem benne, hogy nem ugyanolyan élményben lesz részem, mint ez előzőleg már említett olvasmányaim esetében, amikor is a két kötetben, különböző történetek esetében is hajszálra pontosan ugyanazokat a jeleneteket, kifejezéseket, szófordulatokat olvastam. A szerző gyakorlatilag a Ctrl+C és Ctrl+V funkció alkalmazásával másolt át egyes bekezdéseket egyik regényből a másikba. Védelmére szolgáljon, hogy a neveket legalább kicserélte - bár a bébi megszólítás mindenhová passzol. Nagyon reméltem azt is, hogy ebben az új - egyébként nagyon igényes borítóval megjelent - történetben kevesebb lesz a hármas fogat, illetve valamelyest javul a női szereplő számomra kissé nehezen elfogadható helyzete. Szóval valami olyanban reménykedtem, amit még nem olvastam.

Mondják, hogy a remény hal meg utoljára és bár ez egy hatalmas közhely, de attól sajnos még meg kell hajtanom a fejem az igazságtartalma előtt. Most pedig megteszem a bejelentést: a remény elhalálozott - utolsóként ugyan, de végül csak beadta a kulcsot. Részemről pedig nem tehettem mást, mint azt, hogy ott zokogtam a sírjánál. No, akkor nézzük, hogy miért is tört el nálam a mécses.

Figyelem, innentől csak olvassa tovább a posztot, akit nem zavarnak a cselekményre vonatkozó konkrét kijelentések, mert azokból lesz bőven a következőkben. Időben szóltam!

Kezdésként leszögezném, hogy eddig még sikerült elkerülnöm a szürke összes árnyalatát és ha rajtam múlik, akkor ez a továbbiakban is így lesz, de mivel minden csapból az a történet folyik, így néhány információt csak sikerült időközben összeszednem róla. A felcsipegetett morzsák pont elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a Sóvárgás című regénybe belekezdve felfedezzem a kísérteties hasonlóságot - legalábbis a kezdeti szituációt és a nyitó jelenetet alapul véve. Szóval, akkor...

Adva van egy szállodamágnás, negyvenhez közeledő, de szuperszexi és szupergazdag pasi, aki szemet vet a társtulajdonos tizennégy évvel fiatalabb húgára. Nyolc éven keresztül epekedik a csaj után, de nem kezdeményez, mert amit ő akar vele tenni, azt nem teheti meg egy tizenhat éves lánnyal - főszereplőnk ugyanis a testi kapcsolat eléggé durva megnyilvánulásait kedveli. Persze nem Gabe az egyetlen másik után epekedő szereplő a történetben, hanem Mia ugyanúgy stíröli már egy ideje a bratyó "lehengerlő, látványnak is fenséges" jelzőkkel illetett munkatársát. Az idő közben elszaladt, a lány már betöltötte a huszonnégyet, tehát férfi főszereplőnk elérkezettnek látja az időt a kezdeményezésre, az irodájába rendeli Miát, majd állást kínál a hölgynek. 

A helyzet önmagában teljesen elfogadható, de a munkakör bemutatása már inkább a bicskanyitogató kategória: "Azért akarom, hogy nekem dolgozz, hogy mindig mellettem légy. És akkor leszel az enyém, amikor csak akarom. Úgy ahogy akarom. (...) A tulajdonom leszel. A tested és a lelked is az enyém lesz."  Mindez szerződésben rögzítve, amely elvileg személyi asszisztensi munkakörről szól, gyakorlatilag pedig teljesen másról: "(...) az ajánlat két pozícióra szólt: személyi asszisztens és szerető. Avagy saját tulajdonú szexuális élményközpont."
A megállapodás elvileg a nő védelmét szolgálná, de szerintem inkább a pasiét - és nem tudtam eldönteni, hogy csak egy nagyon dörzsölt üzletemberről olvasok éppen, vagy egy beszari kiskölyökről, aki nem képes a tetteiért vállalni a felelősséget. Egy idő után részemről inkább az utóbbi mellett tettem le a voksomat.

Nem idézném be szó szerint a szöveget, de a lényeg, hogy Mia az ágyban és az élete minden egyéb területén is Gabe kezébe adja az irányítást. "Minden döntést ő fog meghozni, neki pedig teljesítenie kell valamennyi óhaját. (...) Minden bekezdés lényegében csak arról szólt, hogy meg kell adnia Gabe-nek mindent, amit akart, amikor és ahogyan akarta." Ez a helyzet olyan szinten távol áll tőlem, hogy el sem tudom képzelni, valaki önszántából hajlandó ilyet bevállalni - mindenképpen pszichiátriai vizsgálatnak vetném alá magam, ha valaha is ilyet tennék. Nem vagyok elvakult függetlenségpárti, de azért vannak önálló igényeim, elképzeléseim, biztosan nem tűrném el, hogy semmibe ne legyen beleszólásom - ennél akaratosabb, önállóbb, és - talán nem tűnik nagyképűnek ha ezt állítom, de - életképesebb vagyok.

Biztos voltam benne, hogy a nő nem egy IQ bajnok, mert ha csak egy csepp esze is lett volna, akkor úgy törüli képen a paksamétával azt a nagyképű és magától elszállt barmot, hogy a fal adja neki a másikat. De nem.... Hiszen főhősünk úriember és megígéri neki, hogy: "Majd én segítek. (...) Nem doblak a mély vízbe. Majd lassan és óvatosan haladunk, és türelmesen megvárom, hogy te magad érezz rá, mit várok el tőled." Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy szegény ember, aki ígérni sem tud, jómódú főhősünk be is bizonyítja, hogy érzelmek terén bizony ő szegényebb a templom egerénél is: már az első éjszaka nekiesik a leányzónak... A módszere a kíméletesnek a közelébe sem ér, a stílus pedig egyenesen dühítő. A "Kinek a tulajdona vagy? Ki birtokol téged? (...) Én irányítalak. A birtokomban vagy" kijelentésektől egyenesen a falra másztam - és egyre idegesebb lettem. Főleg, hogy ez így megy végtelen véges végig: utasítgatások, parancsra és csettintésre bekövetkező élvezések - mert ez ugye normál esetben is pont így működik. Mondhatnám, hogy sajnálom a hősnőt, de nem tudom, mert aki annyira idióta, hogy belevág, és benne is marad egy ilyen kapcsolatban, az bizony megérdemli, amit kap.
"Elfelejted ki irányít, kedvesem. (...) A tulajdonom vagy. Ami azt jelenti, hogy nem számít mit akarsz. Az történik, amit én akarok. (...) A szerződés kimondja."
Ha a szerző korábbi könyveiben gondom volt a nők szerepével - az alávetettséggel, a szexuális kihasználással, megaláztatással -, akkor most ahhoz képest is mélységesen fel vagyok háborodva. Vagy nekem, vagy pedig az írónőnek vannak tévképzetei, de az határozottan látszik, hogy a dominancia fogalmát teljesen másként értelmezzük: az én szememben ez az arrogáns, parancsolgató pénzeszsák egyáltalán nem domináns, hanem inkább a perverz, érzelmi fejlődésében visszamaradott, saját magán uralkodni képtelen kategória - valószínűleg ezt helyettesíti nála, hogy másokat próbál akarattal és hatalmi szóval irányítani.

De... Mindezek ellenére haladtam az oldalakkal - tudatosan nem történetet említettem, mert akkor képtelenséget állítanék -, vártam, hogy csak változik majd valami idővel. Na, hát én azt aztán várhattam - csak rosszabb lett minden. Amikor elhangzik a következő kijelentés: "A munkában nem hordasz bugyit. Csak útban lenne." A mondat akár szexis is lehetne, pattoghatnának a szikrák a két szereplő között, de az előzmények ismeretében valahogy nem ezt az érzést váltotta ki belőlem az olvasás élménye. Csak egy reakciót tudtam produkálni: ökölbe szorult a kezem és kényszerítettem magam, hogy ne vágjam a falhoz a kötetet. Női higiénia? Ugyan már! Hagyjuk a fenébe az egészet, amikor csak az a lényeg, hogy minél gyorsabban és egyszerűbben... A többit már nem is részletezném, de az tuti, hogy a düh több alkalommal is elborította az agyam.

Még mindig nem adtam fel, és gyűrtem tovább az oldalakat - mert én olyan fasza csaj vagyok, hogy kitartok. Amikor viszont Mia ellentmond Gabe-nek és büntetésként elfenekelést kap - nem is egyszer -, valamint plusz büntetésként egy análkúpot a fenekébe, és egész nap azzal kell flangálnia, közben dolgoznia, és természetesen a pénzeszsák üzletember uraság kedvére tennie -, akkor aztán végleg kiakadtam. Nincs az az orbitális méretű vagy éppen ficánkolósan játékos f... bocsánat... nemesebbik szervnek nevezett pasi tartozék, amely megéri mindezt.

Eljutottam a kötet feléig és továbbra is vártam a "lélektani megalapozottságot", amit a fülszöveg ígért, de csak kliséhalmazt, végtelenül bugyuta és idegesítő szereplőket, valamint bicskanyitogató jeleneteket kaptam - és mielőtt valaki megkérdőjelezné -, nem a szexuális jelenetek mennyiségével volt bajom, mindössze a minőségével. No, meg azzal, hogy a szövegkupac - továbbra sem történet - olyan lyukas, mint az ementáli sajt: ami BDSM akar lenni, az még véletlenül sem az; a főszereplők sablonosak; a bátyuska biztosan vak és süket, mert semmit nem vesz észre abból, ami a vele szomszédos irodában zajlik - és még sorolhatnám.

A női szereplő egy nagy nulla, gyenge, akarattal nem rendelkező, amolyan "esze semmi, dugd meg jól" típusú leányzó, és végül is erre szerződött le, szóval a helyén van és mondhatni, hogy megtalálta a karrierje csúcsát. De, mivel a szerző karakán hősnőt akart teremteni, ezért néha olyan mondatokat ad Mia szájába, amelyek egyáltalán nem illenek a sokkal részletesebben bemutatott karakteréhez. Ezzel akarja elérni azt, hogy a lány határozottnak tűnjön, de sajnos az eredmény inkább szánalmas, mint értékelni való. Ennél már csak a férfi főhős nyivákolása szánalmasabb, amely szerint nem akarja, hogy a lány megváltozzon - de azért mindent megtesz ennek érdekében, hiszen mindent ő irányít.

Mielőtt még valaki azzal gyanúsítana, hogy nem látom a fától az erdőt és nem tudom értékelni a jellembeli változásokat, ezért kijelentem, hogy volt ebben a regényben fejlődés, csak éppen ez nem ért meg ötszáz oldalnyi szövegelést, vagy ha mégis, akkor sokkal jobb lett volna kevésbé bugyuta tálalásban.

Vagyis összefoglalva: sablonos szereplők, ismerős, újdonságot nem adó helyzetek, életképtelen szituációk, bugyuta párbeszédek, a szexuális együttlétek harmatgyenge - ismétlem magam: sablonos, minden egyediséget nélkülöző - leírása, némi lelki szenvedés, majd cukormázas befejezés.

Fantasztikus élmény volt, köszönöm, Maya Banks! És azt hiszem, hogy most már nyugodtan kijelenthetem: soha többet nem követem el azt a baklövést, hogy bármelyik írását is a kezembe veszem, de még azon sem fogok elgondolkodni, hogy olvasni akarom-e, mert biztos vagyok benne, hogy nem.

Mielőtt még valaki teljesen mazochistának nézne azért, hogy végigszenvedtem ezt a kiemelkedő minőségű művet, elmondom, hogy csak a felét voltam képes elolvasni, a hátralévő - mintegy fél kötetnyi - szöveget amolyan gyorsolvasási technikával, sűrűn lapozgatva futottam végig, és azt kell mondanom, hogy a "lényeges" dologról így sem maradtam le. Valószínűleg az elejével is ugyanezt kellett volna tennem... vagy inkább bele sem kezdenem. De mivel Ti, Kedves Olvasóim, annyira szeretitek a lehúzós és dühöngős posztjaimat, ezért meghoztam azt az áldozatot, amivel ezt előállíthattam Nektek - igaz, hogy volt benne egy kis csalás, de azt nézzétek el nekem. :)

Ha pedig valaki az zsáner kategóriáján belül lélektanilag megalapozott, BDSM elemekkel tarkított, de mégis logikusan összerakott, hihetetlenül érdekes karakterekkel teli történetet akar olvasni, akkor azt ajánlom, hogy Maya Banks sablonos sztorijai helyett inkább ismerkedjen meg Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatával. Biztos vagyok benne, hogy már az első oldalakon fel fogja fedezni a nyilvánvaló különbséget, és később sem fogja megbánni a döntését.

2015. augusztus 18., kedd

Erin Bowman: Taken - A 18-as csapdája (Taken 1.)

Első találkozásom a kiadvánnyal nem győzött meg teljes mértékben arról, hogy olvasni akarom ezt a történetet, de ahogy egyre többször került a szemem elé, úgy éreztem mind inkább, hogy mégiscsak érdekel – persze kétségeim továbbra is voltak, és nem igazán tudtam, mire is számíthatok. Egy dologban voltam csak biztos: a művet magyar nyelven megjelentető Delta Vision Kiadó választásai általában jó egyezést mutatnak az én elvárásaimmal és ízlésvilágommal, ennek köszönhetően végül az olvasás irányába billent a mérleg nyelve – utólag azt mondom, nem is dönthettem volna ennél jobban.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 356 oldal
Fordító: Kőszeghy Anna
Borító ár: 2.990 ,- Ft
Sorozat: Taken
Előzmény:
0,5.) Stolen
Folytatás:
2.) Frozen
3.) Forged
Kategória: ifjúsági, sci-fi akció, kaland
Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
Történetünk Agyagföldön, egy elkerített területen kezdődik, amelynek különlegessége, hogy lakosai között nincs felnőtt férfi, mert a fiúk a tizennyolcadik születésnapjuk előestéjén eltűnnek – a jelenséget a föld remegése, vakító fény és süvítő szél kíséri. A Falon átjutni képtelenség; aki eddig megpróbálkozott ezzel, annak csak az elszenesedett holtteste került elő. Gray Weathersby nehéz időszakon megy keresztül: a családja már csak két tagból – a testvéréből és belőle – áll, de mivel a fivér még aznap betölti a kritikus életkort, a továbbiakban teljesen magára marad. A fiú a gyász feldolgozása közben olyan felfedezést tesz, amely felkelti egyébként is gyanakvó természetét és kutatásba kezd – a birtokába jutott információk miatt pedig egyre inkább megkérdőjelezi a települést irányító Tanács állításait és döntéseik helyességét. Rájön arra is, amit az anyja mindvégig el akart előle titkolni, és amely magyarázatként szolgálhat jó néhány dologra: Gray helyzete különleges. A fiú a megszerzett ismeretek birtokában döntést hoz: mindenképpen át kell jutnia a Falon, mert az egyre sokasodó kérdéseire csak ott remél választ találni.

Érdekes volt olvasni az agyagföldi eseményeket, a közösség működését, mert Erin Bowman a korábbiakban megismert ifjúsági történetekhez képest kicsit kifordítva, de mégis logikusan felépítve mutatta be a lakók reakcióit. Egy olyan társadalomban, ahol az erősebbik nem legidősebb képviselője is csak maximum pár nappal jár a tizennyolcadik életévének betöltése előtt, a falu jövője múlik azon, hogy ezek a fiúk mennyire veszik ki a részüket a következő generáció létrehozásában – ez pedig elég nagy felelősség egy kamasz számára. A párokat a Tanács sorsolja össze, az idő rövidsége miatt a felek közötti kötődés kialakulására nem igazán van lehetőség, ha pedig mégis szárba szökken valamiféle gyengéd érzelem, akkor azt is tőből metszi le az elkerülhetetlen végzet – az eredmény: csonka családok sokasága és sérült lelkű emberek tömege. Mivel az eseményeket Gray nézőpontjából követhettem végig, ezért az érzéseit, illetve a kétségeit kifejező, folyamatosan áradó gondolatok eléggé mély nyomot hagytak bennem. 

Az agyagföldi történésekben annyi a bizonytalanság és az ellentmondás, hogy az már rögtön az elején gyanússá válik – még a szereplőknek is feltűnik –, de az alapszituáció ettől függetlenül is mindenképpen érdekes és elgondolkodtató. Az igazán feszültséggel teli és érdekfeszítő történések viszont akkor kezdődnek, amikor Gray, illetve az öngyilkos küldetésben társául szegődött Emma megpróbálnak átkelni a Falon. Innentől fogva felgyorsulnak az események, a négy részre osztott regény maradék három „könyve” pedig pont elegendő meglepetéssel és információval szolgált ahhoz, hogy igencsak nehezemre esett elszakadni a szövegtől, amikor kénytelen voltam ezt megtenni. Az új helyzetben Gray egyre több adatot és tényt gyűjt össze, éles szeme, mindenre nyitott elméje pedig olyan összefüggésekre is felfigyel, amelyek a többiek figyelmét eddig elkerülték – nyughatatlansága bonyodalmak sorát indítja el.

Az új és egyre újabb ismeretek birtokában nemcsak a főszereplő nézetei és döntései módosultak folyamatosan, hanem engem is egyik ámulatból a másikba ejtettek a változások, és bizony csak kapkodtam a fejemet a rengeteg fordulat miatt – mindig történt valami, aminek következményeként tovább kellett lapoznom a következő oldalra, bele kellett kezdenem a soron lévő fejezet olvasásába. Gray reakciói és nézetei jó néhány alkalommal ellent mondtak korábbi tetteinek, de ezeknek a pálfordulásoknak mindegyike teljesen hihető és logikus volt – a világ és az ismeretek bővülésével a soron következő helyzet mindig új látásmódot igényelt. 

Minden kezdeti fenntartásom ellenére – vagy talán éppen azért – meg kell állapítanom, hogy egy nagyon jó ifjúsági regényt, és egy nagyon ígéretes trilógia első részét olvashattam el. A történet logikusan összerakott, okosan felépített cselekményével, illetve előre ki nem számítható fordulataival az utolsó oldalig fenntartotta az érdeklődésem – minden tekintetben kellemes meglepetést jelentett a számomra. Olvasását még azoknak is ajánlom, akik nem kedvelik az ifjúsági történetek kötelező romantikus elemeit, mert még ezt a feladatot is frappánsan, illetve életszerűen oldotta meg a szerző. A fiatalok érzései teljesen természetes elemét képezik a cselekménynek, egyáltalán nem túlzóak és nem veszik el a teret a fontosabb történések elől – úgy kerek az egész, ahogy van.

A sodró lendületnek, a rengeteg titoknak, az események mögött megbújó összefüggéseknek köszönhetően gyorsan fogytak az oldalak – a folytatás hiánya pedig határozottan fájó pontként érintett a kötet végén. A következő rész, a Frozen megjelenése még csak egy ígéret a kiadó részéről, de nagyon remélem, hogy sokan felfedezik maguknak ezt az igazán kiváló ifjúsági történetet, és megvalósítás is követi majd a tervet.


A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.


2015. augusztus 15., szombat

Holly Black: Red Glove - A vörös kesztyű (Átokvetők 2.)

Közel egy-másfél évvel ezelőtt olvastam a sorozat első részét, és biztos voltam benne, hogy nem fogok emlékezni minden apró mozzanatra, amelyek az átverések, valamint a történet alakulásának szempontjából lényegesek, ezért úgy határoztam, hogy megér egy újraolvasást az élmény - nem is hozhattam volna ennél optimálisabb döntést. Sokkal jobban át tudtam élni a részleteket, illetve még ennél is nagyobb örömmel fedeztem fel a folyamatos utalgatások, apró célzások tömegét a szövegben. Egyenesen ujjongott a lelkem, szinte lubickoltam az események részleteiben. 

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 365 oldal
Fordította: Császár László
Borító ár: 2.999,- Ft (kartonált)
A mű eredeti címe: Red Glove
Sorozat: Átokvetők
Előzmény:
1.) White Cat - A fehér macska
Folytatás:
3.) Black Heart - Fekete szív
Kategória: YA fantasy
A folytatásban gyakorlatilag ugyanott tartunk, ahol az előző kötetben magára hagytuk Casselt és Lilát - már ami a helyzetüket és az érzelmeiket érinti. Vagyis Lila még mindig a szerelmi átok hatása alatt áll, ezért Cassel kerüli a lánnyal való találkozást - Lila ugyan mindenről tud és meg is érti, hogy erre szükség van, de ettől még nem szenved kevesebbet. Cassel a nyárra az anyjával tartott, és egy másik városban töltik csalással és átokvetéssel teli napjaikat, bár a fiú nem igazán ért egyet a felmenője viselkedésével, kifejezetten tart a lebukástól, illetve annak következményeitől. Mindezek mellett még mindig próbálja feldolgozni az életében bekövetkezett változást, vagyis azt, hogy maga is átokvető - méghozzá azok között is a legritkább típusból való -, illetve amit pont emiatt a közvetlen családtagjai műveltek vele.

Cassel visszatér az iskola falai közé, mert minden változás ellenére is úgy gondolja, hogy továbbra is be kell fejeznie a tanulmányait, azonban a suliban Lilával akad össze, ez pedig újabb feszültséget jelent kettejük kapcsolatában. De ez az esemény csak az első azok sorában, amelyek fokozatosan igénybe veszik Casselt. Egy nap az FBI két ügynöke akar társalogni vele, majd képet mutatnak neki, amelyen a bátyja, Philip látható - holtan. Az ügynökök szerint Philip nekik dolgozott, egy besúgó volt, amelyet az átokvetők társadalma mélységesen megvet, és amely csakis amiatt következhetett be, amit Cassel tett vele pár hónappal korábban - most pedig az FBI a fiútól várja el, hogy a soraikba álljon.

Cassel maga is csak még próbálgatja az adottsága szintjeit, határait, de mivel a titok már kitudódott, ezért azok, akiknek a birtokában van az információ mindenképpen meg akarják szerezni maguknak a különleges fiút. A cél Cassel átokvető képességeinek kihasználása és irányítása - ennek érdekében pedig nem válogatnak az eszközökben: hízelgések, megvesztegetés, fenyegetés, hazugság, ármány és még sok minden más. Igencsak észnél kell lennie annak, aki a több oldalról érkező támadások minden furmányos rohamát ki akarja védeni - közben pedig meg kell értenie mindegyik résztvevő motivációját, a céljaikat és mögöttes tetteiket.

A kép INNEN.
Ebben a részben az előzményekhez képest bővül a világkép - ami nem is csoda, hiszen Cassel immár olyan helyzetekbe is betekintést nyer, amelyeket korábban eltitkoltak előle -, de nem túlzott mértékben, mivel azért a körülmények annál összetettebbek, minthogy egy csapásra átlásson mindent. Az alapszituáció feszültségét növeli, hogy az átokvetőkhöz kapcsolódó törvényjavaslat napi téma, az elfogadása pedig végleges következményeket jelent minden képességekkel rendelkezőre nézve - megkezdődtek a tiltakozások. 

Legnagyobb sajnálatomra továbbra is lényegesek maradtak az iskolai történések, sok jelenet játszódott az oktatási intézmény ódon falai között. Ez először némiképp zavart, mert beszűkítette az események, a bonyodalmak lehetőségeit, de végül megbékéltem vele, mivel Cassel be akarja fejezni az évet, ezért mindenképpen meg kellett felelnie a normál emberi előírásoknak, az általános szabályoknak. Erről az oldalról nézve a dolgokat, a suli beleillett a cselekmények vonalába - bár nem éppen ez volt a regény legérdekesebb és legeseménydúsabb része.

A felvezetés ebben az esetben is eléggé hosszadalmasra sikerült, de bíztam benne, hogy az elejtett utalások és az adott helyzetben lényegtelennek tűnő kijelentések, események, a későbbiekben még fontos részletei lesznek a befejezésnek - ahogy azt az előző kötet esetében is megtapasztaltam.

A történet továbbra is kilóg a megszokott young adult könyvek sorából, az eseményeket egy fiú szemszögéből követjük végig, de mivel kamaszokról van szó, ezért a hormonok tombolása ebben az esetben sem kerülhető ki. Persze attól, hogy a szerelmi civódások és problémák jelen vannak, ennek mértéke teljesen elfogadható és közel sem olyan nyavalygós, a lelkizés nem olyan eltúlzott, mint amire alapból számítani lehetne - a szerelmi szálat tekintve kellemesen csalódtam. Pedig az érzelmi viharokat két párocska is szolgáltatja: egyszer ott van Cassel és Lila nem mindennapi, szerelmi átokkal vert kapcsolata, valamint Sam és Daneca éppen kibontakozó érzelmei, illetve minden ezzel kapcsolatos bonyodalom.

Az igazi izgalmakat azonban nem a szereplők érzelmi élete szolgáltatja - az csak tökéletes kiegészítése a többi eseménynek -, hanem inkább a Cassel képességeinek irányításáért vívott harc, az átokvetőkkel kapcsolatos törvényjavaslat miatti mizéria. A közel fél évvel ezelőtt hozott döntések most visszahatnak Cassel mindennapjaira, szembesülnie kell az általa elkövetett tettek minden következményével. A családi problémák jelentette útvesztő mellett kifejezetten fontos tényező Philip gyilkosának megtalálása - ezt a személyt pedig olyan mesterien elrejtette a szerző, hogy amíg nem szembesítettek vele nem jöttem rá a kilétére.

A kép INNEN.
Holly Black mestere annak, hogy a gubancosnak érzett szálakat egy mozdulattal - akarom mondani kijelentéssel - simává varázsolja, és most sem volt ez másként. Cassel szerencsére jobban érti és érzi, hogy mi történik vele, mint az részemről elmondható, ezért ő általában egy lépéssel mindig előttem járt az összefüggések felderítésében. A befejezés ismét parádésra sikerült, de azért a csattanó nem közelítette meg az előző kötet végének mesteri bonyodalommegoldását. Nem felejtkeztem el a vörös kesztyűről sem - annak is fontos szerepe van az események alakulásában.

Minden világbővülés, az események továbbszövése, a bonyodalmak, a következmények, az aktuális problémát felderítő fejezet lezárása ellenére is amolyan átkötő kötet volt - az események fokozódása és lezárása a következő, befejező részre marad. Bizonyos szempontokat figyelembe véve többet ad ez a könyv, mint az előző, ugyanakkor mégsem hoz annyi újdonságot, hogy úgy érezzem a színvonal jelentős mértékben változott volna - minőségi szempontból inkább kiegyenlítettnek tekinthetem az eddig olvasottakat.

Azt viszont nem hallgathatom el, hogy mind a történet egésze, mind a befejezés még így is messze túlszárnyalja a többi trendi young adult regény összetettségét és színvonalát. Olvasásra tehát mindenképpen ajánlott! Még azoknak is, akiknek kezdi megfeküdni a gyomrát a YA regényekben alkalmazott klisés helyzetek tömege - biztos vagyok benne, hogy még ők is találnak ebben a történetben olyat, amely a kedvükre szolgál majd.


2015. augusztus 12., szerda

Mason Murray: Lélekcsapda

A könyvnek és nekem - mondhatni - hosszú történetünk van: ajándékba kaptam a testvéremtől és a férjétől - rögtön névre szóló dedikálással, mivel a szerző és a sógorom személyesen is ismerik egymást. A könyv fülszövege érdekesnek tűnt, mégis mindig hátrébb szorult a listán - bár ennek az okát magam sem tudom. Gondoltam, hogy kicselezem saját magamat, ezért feltettem a regényt a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás polcára - biztos voltam benne, hogy akkor nagy eséllyel sorra fog végre kerülni az olvasásban. A sors furcsa fintora, hogy időközben a Borsodi Molyklub egyik összejövetelén magam is megismerkedtem az íróval - így viszont még sürgetőbbé vált a történet olvasása.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ad Librum Kft.
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 299 oldal
Borító ár: 2.990,-
Kategória: krimi, misztikus thriller

A szerző egyéb regényei:
Elátkozottak városa
Mark Moore egy nap arra ébred, hogy nem igazán saját maga, a lelke ugyanis egy másik - ráadásul öreg - testbe került. Az események megviselik a volt ügynököt, de nem olyan fából faragták, aki küzdelem nélkül megadja magát, ezért segítségért folyamodik volt társához és egykori szerelméhez - akit közös múltjuk részleteivel sikerül meggyőznie a maga igazáról. Az egyébként is lehetetlennek tűnő küldetésükben még további akadályok gördülnek a furcsa páros útjába, miközben a lélekrabló után kutatnak, az életüket veszélyeztető helyzeteket kell túlélniük. Kevés az esély arra, hogy megtalálják a dörzsölt és mindenre elszánt férfit, aki a kialakult helyzetért felelőssé tehető - és aki bármire hajlandó azért, hogy minden hidat felégessen maga mögött.

Jócskán az események közepébe csapva indít a történet, a felcserélt személyek és testek, a főszereplők fejében uralkodó káosz és kettősség - az én lelkem, de nem az én testem - miatt kicsit nehezen sikerült belerázódnom az eseményekbe - egy idő után aztán csak a helyére került minden. Onnantól kezdve, hogy megértettem Morgan szerepét, világossá vált Moore helyzete és Lebowsky terve, már egyáltalán nem jelentett problémát, hogy elmerüljek a nyomozás izgalmában.

Egy igazán izgalmas és összetett nyomozás elevenedik meg a lapokon, a kiugrott FBI ügynök, illetve jelenleg is az Ügynökségnél dolgozó volt szerelmének kétségbeesett kutakodása még az előtt a figyelem középpontjába kerül, hogy elértek volna valami eredményt. Természetesen ez a tényező csak még inkább megnehezíti azt, hogy a lélekrabló nyomára bukkanjanak.

A váltott nézőpontok miatt egyszerre követhetjük végig a történet minden résztvevőjének életét, amelyet természetesen - zömében - nem a saját testében él meg. Végig pörgős és mozgalmas a cselekmény, olyan igazi akciófilm érzésem volt olvasás közben: cselszövések, autós üldözések, lövöldözések, kutatások illegális és öncélú felhasználása.

Az izgalmas cselekmények mellett a regénynek van egy másik oldala is: bemutatja az emberi lélek rejtelmeit, számos nézőponton keresztül megjeleníti a különböző motivációkat és a kétségbeesett helyzetben hozott döntések indokainak sokszínűségét - igazán elgondolkodtatónak találtam néhány szituációt. A test és a szellem kapcsolatának ilyen mélységű boncolgatása nem véletlen, mivel igazából ennek misztikussága adja a történet alapját. A regény egyszerre izgalmas nyomozás, akcióban dúskáló sztori és spirituális utazás - nekem pedig nagyon tetszett ez a kombináció.

A történeti szál eléggé szövevényes, amely egyszerre köszönhető a több nézőpontnak, a lelkek cseréjét lehetővé tevő különleges szituációnak, illetve az ebből hasznot remélő emberek kapzsiságának és kíméletlenségének. A regény előrehaladtával a feszültség folyamatosan növekszik, a helyzet egyre durvább és az idő pedig egyre inkább szorít - a végkifejlet egy akcióban és izgalomban bővelkedő jelenetben csúcsosodik ki. Bár a befejezés számomra egy picinyként gyorsnak és hirtelennek tűnt, ugyanakkor azt is el kellett ismernem, hogy az utolsó oldalig tartogat valami izgulni valót. Voltak ugyan kétségeim, de végül meggyőztem magam, hogy ez szélsebes és lendületes lezárás kifejezetten illett a regény korábbi mozgalmasságához és stílusához. Mindezek mellett megelégedésemre szolgált, hogy végül minden kérdésemre választ kaptam, minden szál elvarrásra került.

Egy nagy hátránya viszont akadt a kötetnek, de ez nem a történet minőségének, hanem inkább a kiadásnak szól: az apró betűk eléggé próbára tették az egész nap monitor előtt szenvedő és estére kissé megviselt szememet. Pont ezért hanyagoltam a regény hétköznap esténként történő olvasását és hagytam a hétvége valamivel nyugisabb napjaira a sztori megismerését - akkor viszont gyorsan haladtam a szöveggel.

Viszont kedves Mason Murray, kérlek, hogy legközelebb kevesebb "M" betűvel kezdődő szereplőt vonultassál fel egy regényen belül, mert - magam sem tudom, hogy miért, mivel egyébként nem jellemző rám - hosszú ideig kevertem Moore-t Morgan személyével, majd feltűnt egy Mallory is - és akkor még nem beszéltem a keresztnevekről: Mark, Mike és még sokan mások.

Kicsit tartottam a kötettől, de kellemesen csalódtam a történetben és az írónak is sikerült elnyernie a bizalmam, ebből pedig az következik, hogy fogok még - maradjunk továbbra is az írói álnévnél - Mason Murray-től olvasni. Misztikus krimit, mozgalmas akcióban bővelkedő történeteket kedvelőknek pedig kifejezetten ajánlom a regény megismerését.


2015. augusztus 9., vasárnap

Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék

Minden egyes alkalommal figyelmeztetem magam arra, hogy egy könyvet ne a borítója alapján ítéljek meg, hiszen a saját bőrömön is megtapasztaltam már párszor, hogy a külcsín és a belbecs sokszor nagyon távol áll egymástól. Ennek ellenére mégis mindig, újra és újra beleesem ugyanabba a csapdába - hol a borító húz be a csőbe, hol pedig pont az tart távol egy nagyon jó történet megismerésétől. Ha ezt a magam kreálta szabály sorozatosan meg is szegem, de arra általában figyelek, hogy amennyiben érdekel a könyv, viszont már létezik belőle film verzió is, akkor először mindig a nyomtatott verzió kerüljön sorra - most ezt az előírást is sikerült figyelmen kívül hagynom. Annyira nem akartam olvasni a könyvet, hogy inkább megnéztem a filmet - jó néhány jelenet esetében fogtam is a fejem rendesen.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 300 oldal
Fordította: Szabó Krisztina
Borító ár: 2.999,- Ft / 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: The DUFF
Műfaj: ifjúsági, romantikus
A mozgóképes feldolgozás mindenképpen meggyőzött arról, hogy a regény nem nekem való. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor most miért is írok most erről a történetről? A válasz egyszerű: mert elolvastam. Magyarázat? Van. Meggyőzött a barátnőm, hogy a film és a könyv nagyon messze áll egymástól, hogy alig van köztük egyezőség, majd lelkes fejtegetésbe kezdett, hogy miért is kell nekem mindenképpen elolvasnom a regényt - és még a könyvet is megkaptam kölcsönbe. Ezek után pedig már nem lehetett semmi kifogásom a megismerkedés ellen.

Azt kell mondjam, hogy a nyomtatott verzió sokkal, de sokkal komolyabb és hihetőbb, mint a történet nagyon gyerekesre és egészen furcsára sikerült filmfeldolgozása. Nem is értem, hogy egy olyan - ráadásul jól kidolgozott - alapötletből, ahol a főszereplő lány végre mutat valami eltérést a young adult könyvekre oly jellemző, trendi, ugyanakkor leginkább klisés és kiszámítható csitriktől, miért kell az egyediséget ledegradálni? Na, de nézzük inkább a könyvet.

Bianca személyében végre egy olyan főhősnőt üdvözölhettem, aki úgy alapvetően nincs elszállva magától, mondhatni, hogy két lábbal a földön áll, a stílusa pedig egészen egyedi - a ruhájukért és a frizurájukért aggódó csajokhoz képest mindenképpen üdítő változatosságot jelentett a stílusa. Már az elején sikerült megkedvelnem cinikus, szarkasztikus és ironikus  - néha mindez egyben - kifejezésmódját, valamint egészen gyakorlatias gondolkodásmódját és ehhez igazodó megjelenését. Amikor viszont Wesley Rush a DUFF kifejezéssel (Designated Ugly Fat Friend - Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő) illeti őt és válasz reakcióként ráönti a kóláját, na, akkor sikerült igazán a szívembe lopnia magát.

Természetesen nem maradhat ki a történetből a problémás családi háttér, és ez alól egyik főszereplő sem mentesül, mind a kettőnek megvan a maga baja és nyűgje - bár az okok és ők maguk egészen különbözők, a komplikációk feldolgozásának módja egészen hasonlít egymásra. Amíg Bianca első ránézésre kiegyensúlyozott életet él, kicsit mélyebbre tekintve már látszanak a gondok: az otthontól megmagyarázhatatlanul sok időt távol töltő, a kamasz lányát magára hagyó anya, kétségek között őrlődő és saját gyengeségeivel küzdő apa - ennek a kusza helyzetnek és hangulatnak az eredménye lett Bianca tüskés, kissé visszahúzódó stílusa. Wesley a suli egyik sztársráca: gazdag, sikeres és kedvelt személyiség, aki tisztában van az adottságaival és ezt ki is használja. Az, hogy Wesley-nek is gondjai vannak, hogy a látszatra gondtalan, hányaveti stílusával a napi gondjait takargatja, nem is sejti senki.
"A szépség tényleg felületes dolog. Lehet, hogy Wesley Rush úgy néz ki, mint valami görög isten, de hogy a lelke olyan sötét és üres, mint az én ruhásszekrényem, az tuti. Micsoda szemétláda!"
Bianca-nak az egyre sokasodó problémái kezelése érdekében figyelemelterelésre van szüksége, Wesley pedig pont kéznél van és természetesen kapható a dologra. A végeredmény: a lány titkos kapcsolatba kezd Wesley-vel, ami nem szól másról, csak a feszültség csökkentéséről, annak egy bizonyos fajta levezetéséről, vagyis csak az extrákról - érzelmek nélkül. Legalábbis így megy ez egy darabig, de aztán Bianca rádöbben, hogy egyre inkább kötődik a fiúhoz, aki még az "ellenségeként" is figyelmes vele és egyben remek hallgatóság is. Nem csak ő talál azonban átmeneti nyugalomra, hanem Wes is megnyílik előtte, lassanként felfedi kusza családi helyzetét és jellemének mozgató rúgóit.

Bár ez a DUFF kifejezés elég furán hangzik, de a jelentéstartalma nagyon is ismerős és szerintem nincs a földkerekségen túl sok ember, aki ne érezte volna valamikor, valahol és valamilyen szinten kívülállónak, megbélyegzettnek, vagy esetleg amolyan csodabogárnak magát. Nagyon is magamra ismertem a kifejezést olvasva és pont ezért sokkal könnyebben el tudtam fogadni Bianca reakcióit. A DUFF-ok közötti különbség mindössze az, hogy ki és miként reagálja le az adott helyzetet, márpedig nekem nagyon kedvemre volt a lány legtöbb reakciója és reagálása, mert bár időnként elbizonytalanodott és kétségbe esett, de alapvetően nem hagyta magát és ki mert állni a saját igazáért, ha arra volt szükség, akkor pedig változott.

Az írónő egy minden időben aktuális témát ragadott meg és tálalta azt olyan stílusban, amely egyszerre mutat a helyzetből kiutat, ad tanácsot és közben még szórakoztató is.
"Még mi, cinikus emberek is megérdemlünk egy szabadnapot, nem igaz?"
Nem, ez a regény nem hibátlan, de Bianca egyénisége és stílusa mindenképpen üde színfoltot jelentett a picsogó, siránkozó és a csodát mástól váró tini lánykák sorában, ezért élvezettel olvastam szarkasztikus és cinikus megnyilvánulásait, valamint az egész könyvet. Nem csak a hősnő, de Wesley is kitett magáért, őt is hamar megkedveltem - úgy gondolom, hogy ők ketten igazán összeillő párost alkotnak.

Szinte egy ültő helyemben kiolvastam a könyvet, annyira magával ragadott a történet, a két fiatal napi gondjai, élvezetes szócsatái és érzelmeik alakulása. Látszatszerű könnyedsége és olvasmányossága ellenére a mélyben komoly problémákkal foglalkozik a történet. A vége egy kicsit rózsaszínre sikerült, de ettől függetlenül nagyon tetszett, amit olvastam - csak köszönni tudom @Zsorzsi barátnőmnek, hogy rábeszélt az olvasásra.


2015. augusztus 6., csütörtök

Elizabeth Bear: Range of Ghosts - Szellemek hegyei (Végtelen Ég 1.)

A fantasy zsánerén belül kedvelt elbeszélésalapnak számít, amikor mitológiai elemeket, mondavilághoz kapcsolódó történeteket tartalmaz egy regény – ez egyszerre ismerős és mégis valami bizsergetően új. A Végtelen Ég sorozatban is ez a szempont érvényesül, ugyanakkor az újdonság és a különlegesség varázsát adja, hogy ezúttal nem skandináv, kelta vagy valami más, a köztudatba jobban beépült hiedelemvilág elevenedik meg a történet keretén belül, hanem egy kevésbé ismert mondakör alapjaira építkezik fel az elbeszélés. A megszokottnál jóval keletebbre kell tekinteni, és máris ott találjuk magunkat a mongol sztyeppéken, ahol a Végtelen Ég alatt harcosok csapnak össze egymással.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 432 oldal
Fordította: Farkas János
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Range of Ghosts
Sorozat: Végtelen Ég
Folytatás:
2.) Törött pillérek
3.) Steels of the Sky
Műfaj: fantasy
Temur, a Nagy Kagán unokája, holdja – amely azt jelzi, hogy a sztyeppék urának leszármazottja – csupán egy azok közül, amelyek minden éjjel megjelennek a Végtelen Égen, és amelyek száma egyre csak fogyatkozik – az uralkodói címért vívott harcokban sokan hulltak már el. Temur a csatamezőn tér magához, körülötte mindenütt halottak – a testvérei és a rokonai. Megmenekülése a csodával határos, a család támogatása és védelme nélkül azonban az élete, illetve a trón iránti igénye fabatkát sem ér, ezért inkább az önkéntes száműzetést választja.

Szamarkar, a Rásza Birodalom korábbi örököse, majd a Szong herceg felesége – a tróntól öccsei születése fosztotta meg, a házassága pedig egy véres háború okaként szolgált. Mielőtt a családja ismét gyalogként használná egy újabb politikai játszmában, lemond világi hatalmáról és komoly áldozatot hozva a mágusok közé áll.

Ők ketten, akik ismerik a nagy birodalmak működését, akik már annyi csatát megvívtak és annyi mindenről mondtak le, végül találkoznak – a harcos és a varázslónő, valamint néhány útitársuk a titkok nyomába ered, hajtják őket a személyes indokok és a remélt válaszok.

Ilyen kiindulás után egy határozottan lassú folyású, hosszú leírásokat tartalmazó történettel találtam szemben magam, amelynek a hangulata egyébként kifejezetten egyedi. A nagy részletességű bemutatások szövege között azonban ráakadtam arra, ami a komótosan csordogáló cselekmények mellett is fenntartotta az érdeklődésem: a legendákra és a különleges lényekre.

Bár a való életben máshogy hívják őket, de ha a Kaganátust, a Rásza és a Szong Birodalmat, valamint az Oszmán kalifátust elhelyezzük Ázsia térképén, akkor majdnem minden, a regényben felbukkanó földrajzi helynek megtaláljuk a maga helyét. Innentől kezdve válnak „kézzel foghatóvá”, vagy legalábbis értelmezhetővé azok a távolságok, amelyeket a szereplők a „kóborlásaik” – a céljuk keresése, illetve teljesítése közben – megtesznek. Mert vándorlásból bizony bőven kijut ebben a kötetben: a kiinduló pontok egymástól távol esnek, a főszereplők előbb külön-külön járják az utakat, majd egy idő után összetalálkoznak – közben pedig megismerjük a világ működését, a birodalmak egyedi jellegzetességeit, a kialakult politikai helyzetet, és benne a történet szempontjából jelentős személyek helyét.

Tetszett az alapötlet, a kultúrák bemutatása: kifejezetten kedveltem, ahogy a különböző népek egymástól eltérő hiedelemvilága ennyire látványosan nyilvánult meg, ahogy az egek és az égitestek – mindennél nyilvánvalóbban – jelezték a birodalmak határát, illetve a bekövetkezett változásokat. A varázslás érdekében hozott áldozat nagysága miatt okozott döbbenet és csodálat mellett elkápráztattak a különleges lények leírásai és szerepei, illetve a mágiával kapcsolatos egyedi megoldások. Csak egy valami hiányzott nekem a regényből: a humor – határozottan jót tett volna a történetnek, ha a szinte végig komoly, aggodalommal teli, már-már komor hangulatot helyenként oldotta volna egy kis könnyedség.

Ugyanakkor továbbra is úgy gondolom, hogy ez a rész nem más, mint egy hosszú felvezetés, amely a hiedelemvilág és a fantasztikus hangulat ellenére sem ad egyelőre többet annál, mint megrajzolja a játéktér körvonalait és felállítja a játszmában részt vevő bábukat. A kötet végére ugyan gazdagabb lettem a birodalmakra és a politikai helyzetre vonatkozó lényeges ismeretekkel, volt részem némi kalandban is, felsejlettek a háttérben munkálkodó erők, de abban biztos vagyok, hogy a lényeges események még csak ezután – a folytatásokban – várhatóak.

A regény besorolása mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni: ez a történet nem Vörös pöttyös kategória. Igazából nem is a borítón virító pötty színe a zavaró a számomra, mert attól személy szerint könnyedén el tudok vonatkoztatni, hanem úgy érzem, hogy a választás következményeként a történet, illetve a sorozat nem igazán fogja megtalálni a célközönségét. Anélkül, hogy a személyes véleményem túlragoznám, kijelentem, hogy ennek a regénynek sokkal jobb helye lett volna a Sötét örvény besorolás alatt.

Ha nem is túl cselekményes, de mindenképpen különleges háttérvilágú felvezető kötetet olvashattam, amelynek a folytatásai is határozottan érdekelnek. Nem lehet véletlen, hogy a trilógia befejező kötete – amely a Steels of the Sky címet viseli – ebben az évben Locus-díj jelölést kapott fantasy kategóriában. Részemről örömmel vetem bele magam abba a kutatómunkába, amellyel kideríthetem, hogy mivel is érdemelte ki megtisztelő helyezést – közben pedig biztosan jól szórakozom majd.



A véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

2015. augusztus 4., kedd

A hét idézete (2015/32.)

"Talán ez történik, ha az ember szerelmes lesz. Az öngyújtóban ránézésre nincs semmi rendkívüli, de magában foglalja mindazokat az összetevőket, amikkel valami csodálatosat hozhat létre. Néhány megfelelő irányú nyomással valami olyan ragyogót teremthetünk, ami visszaszorítja a sötétséget."

/Katie McGarry: Crash Into You - Szivkarambol - Könyvmolyképző, 2015./

2015. augusztus 3., hétfő

Tess Gerritsen: A bűnös (Rizzoli & Isles 3.)

A sebész és A tanítvány című regényeivel Tess Gerritsen számomra már bizonyított, teljességgel megvett magának. A második történet pedig annyira tetszett, hogy minél hamarabb olvasni akartam a sorozat folytatását, át akartam élni a legújabb nyomozás jelentette borzongást - kíváncsi voltam, hogy meddig tudja még fokozni az izgalmakat és a feszültséget a szerző. Mivel a korábban bonyodalmat okozó szereplők jelen esetben már nem rúghattak labdába, nem okozhattak további konfliktust, ezért biztos voltam benne, hogy most az előzőektől független nyomozásnak lehetek majd a részese - így is történt

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 480 oldal (422 + ajánlók)
Fordította: Darvas Eszter
Borító ár: 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Sinner
Sorozat: Rizzoli & Isles
Előzmény:
1.) A sebész
2.) A tanítvány
Folytatás:
4.) Body Double
5.) Eltűntek
6.) The Mephisto Club
7.) A múmia
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi
Rizzolit ezúttal egy apácazárdában elkövetett esethez hívják ki, ahol két nővért támadtak meg: az egyikük meghalt, a másik súlyos sérülésekkel került kórházba. A különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság oka ismeretlen, ugyanakkor a halott apáca boncolása nem várt eredménnyel zárul: a mindössze huszonnégy éves nő a halála előtt nem sokkal gyermeket szült. Ezzel párhuzamosan dr. Maura Isles egy másik eseten is dolgozik, amelynek során egy felismerhetetlenségig megcsonkított női holttest azonosítása a cél. Egyik eset sem átlagos, megoldása igénybe veszi a halottkém és a nyomozó minden tudását és rátermettségét - közben pedig mindkét nő igyekszik úrrá lenni az egyre hatalmasabb méreteket öltő magánéleti problémáján.

Amíg az előző köteteket leginkább thrillerként tudnám jellemezni, addig erre a részre azt mondom, hogy egy szimpla krimi - érdekes, jól összerakott és olvasmányos, de az izgalmakat és a feszültségi szintet figyelembe véve meg sem közelíti az előzmények által nyújtottakat. Pedig gyilkosságok szép számmal történnek a regényben, a probléma is eléggé összetett, a szituáció sem mindennapi, de mégsem olyan pörgős az egész, mint amihez eddig hozzászoktam.

Mi lehet a gond? Talán az, hogy a nyomozónő és a halottkém magánéleti problémáinak részletezése miatt alig jut idő a nyomozásra, és ha mégis, akkor sem nagyon haladnak az események, hanem csak olyan komótosan göngyölítik fel és teszik egymás mellé az összeszedegetett információkat az igazságszolgáltatás emberei. Ha arányokat kellene megállapítanom, akkor azt mondanám, hogy a regény hatvan százalékban magánéleti gond és negyven százalékban nyomozás - ez pedig az előző kötetekhez viszonyítva eléggé furcsa hatást keltett. Persze ettől a történet még jó, csak éppen az előzmények ismeretében teljesen mást vártam.

Az előző kötetben Jane Rizzoli állt a középpontban, most pedig Maura kapta meg a főszerepet, míg a nyomozó visszaszorult a mellékszereplő kategóriába. Mindenképpen előny, hogy egy kicsit jobban megismerhettem Maurát: a gondolatait, a múltját és az életét - a Halottak királynőjének titulált nő így sokkal közelebb került hozzám és talán még emberibbé is vált azáltal, hogy nyilvánvaló lett, neki is vannak érzései. Ugyan Rizzoli és Isles kapcsolata az én szememben még nem tekinthető barátságnak, de később akár még az is lehet majd belőle.

Az ismeretlen nő holttesttel kapcsolatos vizsgálat egy részlete felkelti az FBI figyelmét is, ezért újra feltűnik a színen Gabriel Dean ügynök, aminek egyébként én kifejezetten örültem. Maura mellett pedig megjelenik a volt férj, akinek hirtelen felbukkanása elsőre talán kicsit furcsának és indokolatlan tűnik, de a későbbi összefüggések tekintetében értelmet nyer minden.

A halálesetek mögött álló indokok egy részről megdöbbentőek, más részről pedig teljességgel elítélendőek, az elkövetők is megkapják a maguk büntetését: ki így, ki pedig amúgy. Bár a lezárás elég hirtelenre sikerült  - a vége előtt harminc oldallal még minden nyitott volt - ezért nem is volt minden szempontból kielégítő a számomra, eléggé összecsapottnak éreztem - ráadásként pedig még kicsit rózsaszínbe is hajlott a regény legvége.

Gyengébbnek éreztem ezt a kötetet, de csak a tempóját tekintve az, mert a történet egyébként jól összerakott és képes bizonytalanságban tartani az olvasót, folyamatosan fenntartani az érdeklődését. Mondanám, hogy hamarosan olvasom a következőt, de sajnos erre nem fog sor kerülni, mert a sorozat negyedik része - a Body Duble - nem jelent meg magyarul. Ezek mellett elég meglepő, hogy ötödik rész viszont létezik magyar kiadás formájában - igaz, hogy azt egy másik kiadó adta ki és sokkal korábban, hogy az első kötet megjelent volna. Nem, nem keresek logikát abban, hogy miért kell egy ötödik részt önállóan, előzmények nélkül megjelentetni - helyette inkább örülök annak, hogy hátravan még egy kaland, amelyet átélhetek.

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons