Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. február 28., kedd

Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva


Régóta halogattam ennek a könyvnek az olvasását. Valahogy mindig eléfurakodott valamelyik másik új regény, esetleg egy-egy újraolvasás. Hogy miért került most mégis oda a könyv, hogy nekikezdtem az olvasásnak? Mert kedves molytársaim jobbnál-jobb és ötletesebbnél-ötletesebb kihívásokat írnak ki, amelyek igencsak igénylik a könyvek sokaságát és változatosságát. Miután sokat halogattam a könyv olvasását, úgy gondoltam (még a tavalyi évben), hogy ha beleveszem egy kihívásba, akkor mindenképp neki fogok állni elolvasni. Ez így is történt.
Hogy jól jártam-e az olvasással? Na, erre már nem tudok egy szóval válaszolni. De nézzük a pro és kontra érveket a könyvvel kapcsolatban.
Azzal kezdeném, hogy a könyv borítója gyönyörű. Ez is egy olyan kiadás, aminek a borítóját meglátva határoztam úgy, hogy el akarom olvasni. Nem először és szerintem nem is utoljára estem ebbe a csapdába.
Egy valamit azonban most az elején ki kell jelentenem: a műnek nincs semmi kapcsolata az azonos című három részes filmsorozattal. Van akit ez vigasztal, van akit nem igazán. Én semleges állásponton vagyok. Mindkét történettel kapcsolatban vannak kifogásaim és fenntartásaim.
A történet alapötlete annak ellenére tetszett, hogy könnyen kitalálható a sztori lényege, nem okoz nagy meglepetést. A kivitelezéssel viszont több problémám is akadt. A legnagyobb gondom az, hogy ez egy YA történet, amihez (mint ismételten megállapítottam) én már öreg vagyok (bár lélekben fiatalnak érzem magam). Találkoztam már jó néhány YA regénnyel, amelyekkel nem volt iyen problémám, de ennek a kötetnek a stílusa nagyon megviselt. A prológus nagyon titokzatos, nagyon érdekes. Felkelti az olvasó érdeklődését. Aztán elkezdődik a történet a jelenben és a köny 60%-áig gyakorlatilag semmi lényeges nem történik, dögunalom az egész. Nem igazán kötöttek le a valóságtól elrugaszkodott, gyerekes szivatások, a tanórákon történő papírrepülős üzengetések. Az üzenetek bugyuta tartalmáról pedig még nem is beszéltem. Jobb nem is gondolni rá. A szöveg utolsó  20 %-a az amit érdekesnek találtam. Végre volt miért izgulni és némi magyarázatot is kaptam a sok értetlen dologra.
A szereplőkkel sem voltam elégedett. Nem ritka a gyerekes, logikátlan viselkedés sem. Sőt... Néha legszívesebben a falhoz vágtam volna a könyvet, mert annyira idegesített a logikátlan cselekménye, a csöpögős lelkizés és a végtelenül nehéz felfogású lány főszereplő.
Ha jó pár évvel fiatalabb lennék, akkor biztosan rajonganék a könyvért, de sajnos nekem már nagyon nem jött be ez a stílus.
El tudom képzelni, hogy a folytatás már ennél érdekesebb történetet fog jelenteni, de ez a könyv számomra nem egy nagy durranás. A folytatás eredeti borítója is gyönyörű, mint ahogy a sorozat többi kötetére is ez jellemző. Azt még nem tudom, hogy a mutatós borító el fog-e csábítani a folytatásra. Valószínűleg jó pár kritikát megnézek, mielőtt rászánom magam az olvasásra.

Pontszám: 5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 366 oldal
Eredeti cím: Fallen
Folytatás: Torment

2012. február 26., vasárnap

Darren Shan: Város trilógia

 Felnőtteknek írt, utópisztikus sorozat

Nagy reményeket fűztem ehhez a sorozathoz. Korábban már olvastam az író Vámpír-könyvek és Démonvilág sorozatát. Nagyon szerettem mind a kettőt. Nem volt tehát kérdéses, hogy ezt a sorozatot is el kell olvasnom.
Ahol csak belefutottam a sorozat első tagjának hirdetéseibe, mindenütt a kövekezőket olvastam ajánló szövegként: "Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi". Ilyen ajánlót követően pedig már nem volt az az erő, ami visszatartott volna a önyv vásárlásától és az olvasástól. A biztonság kedvéért megvettem az első kötetet, elolvastam, majd ezt követően döntöttem úgy jöhet a sorozat többi része is.
A holtak vonulása, mint a sorozat bevezető kötete kifejezetten tetszett. A Várost és az irányítását egyedi elgondolásnak tartottam. A városban időnként feltűnő zöld köd, a rejtélyes vak papok és az ayuamarcák érdekes hátteret és fő cselekmény vonalat adnak a történetnek. Nem voltam teljesen elégedett a könyvvel, de a horror és a thriller keverékének beharangozott könyv elnyerte a tetszésemet. Problémám azzal volt, hogy a cselekmény lassan indult be, illetve az ajánlók alapján sokkal erősebb, borzongatóbb történetre számítottam. Kicsit csalódott voltam, de tudtam, hogy az író nem szokta kijátszani elsőre minden kártyalapját, ezért a sorozat folytatása mellett döntöttem.
A pokol pereme kötetben Capac Raimi helyett Al Jeery a Pártközpontot őrző osztag egyik tagja a kötet főszereplője. A történet párhuzamosan játszódik A holtak vonulása cselekményeivel. A Kardinális megbízására Jeerynek ki kell nyomoznia egy brutális gyilkosságot. Ez a nyomozás képezi a történet egészét. Ennek a kötetnek az olvasása során már bajban voltam. A beígért horror és thriller helyett mindössze egy jól megírt krimit kaptam olvasási élményként. Mivel szeretem a krimit is, ezért értékelni tudtam a cselekményt és a csattanót, de megint belém költözött a csalódás érzése, mert ha krimit akarok olvasni, akkor olyan könyvet veszek a kezembe, amiről már elsőre tudom, hogy az tényleg krimi is. A csalódásaim ellenére sem mondtam le teljesen a sorozatról, mert bíztam az íróban. Biztos voltam benne, hogy tartogat még valami meglepetést a tarsolyában.
Az előző kötetek élmenyeivel és nem csökkenő reményeimmel felszerelkezve kezdtem bele a harmadik kötet, A kígyók városa olvasásába. A történet 10 évvel a korábbi kötetek cselekményeit követően játszódik. A könyvvel kapcsolatban táplált reményeim már az első ötven oldal után kezdtek szertefoszlani, de azért kitartottam a végéig. Capac Raimi nem sokat szerepel a kötetben. Pedig sokkal szívesebben olvastam volna róla, mint Al Jeeryről. A város különböző hatalmasai és bandái között a különböző területekért vívott szóbeli és valós csaták, a papok ármánykodásai és nevetségesbe hajló föld alatti társadalma nem igazán kötött le. A befejezésben sem találtam semmi olyat, ami megdöbbenést váltott volna ki belőlem. Inkább úgy éreztem, hogy az egész könyv sablonos és kiszámítható. A könyv olvasmányos, de a történet nagy csalódást jelentett.

Összefoglalva azt mondhatom a sorozatról, hogy az író ifjúsági könyveihez, sorozataihoz képest lényegesen gyengébbnek érzem ezt a sorozatot. Ez a felnőtteknek szánt sorozat kevésbé véres, kevésbé kegyetlen és kevésbé furmányos, megdöbbentő cselekményű, mint az író ifjúsági sorozatai. Olyan érzésem volt, hogy egyedül csak a könyvenként egyszer előforduló szexjelenetek miatt címkézték fel a "felnőtteknek szól" jelzővel ezt a könyvet. Semmi másért.  Az első kötet még meg is közelítette az elvárásaimat a beharangozott horror és thriller történettel kapcsolatban, a második kötetben már csak egy jól megírt krimit kaptam, a harmadikban pedig már csak bandaháborúk leírására és egy (számomra) fantáziátlan befejezésre futotta az írótól. Véleményem szerint az első kötet a legjobb és onnantól kezdve erős mélyrepülésbe kezd a sorozat. Nagyot csalódtam. Sokkal, de sokkal többre számítottam. Ha tanácsot adhatnék az írónak, akkor azt javasolnám, hogy maradjon meg az ifjúsági könyvek írásánál.

A sorozat magyar kiadása:

Eredeti cím:
Procession of the Dead
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 448 oldal
Eredeti cím: City of the Snakes
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 504 oldal
Eredeti cím: Hell's Horizon
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 528 oldal



Külföldi megjelenések borítói:



Darren Shan - A kígyók városa (Város trilógia 3.)


Úgy fejeztem be az előző kötetet, hogy valami nagy durranásra, a képzelet határait feszegető cselekményre számítottam ebben a kötetben. Mind Capac Raimi, mind pedig Al Jeery esetében érdekes, karakteres szereplőket ismerhettem meg az előző kötetekben. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mi történik majd, ha ennek a két karakteres szereplőnek az élete összekapcsolódik egy cselekményben.
Hol is tartunk a történetben? Capac Raimi tíz éve a Város kardinálisa. Nem mennek azonban probléma nélkül a dolgok a városban. A várost egymás között felosztó bandák vezetői úgy gondolják, hogy Capac nem a megfelelő vezető. Hatalomátvételre készülnek. Miközben Capac Raimi próbálja egyben tartani a várost, különös "látomásokban" van része, egyre többet látja a korábban megsemmisült ayumarcákat. Nem sokkal az ayuamarcák feltűnése után Capacnak is nyoma vész. A nyomozással ebben az esetben is Al Jeeryt bízza meg a kardinális helyét ideiglenesen átvevő Ford Tasso. A nyomok az alagutakba vezetnek. Felbukkannak a városban a titokzatos kígyók és a papok sem adták még fel a terveiket.
Nagyon sokat vártam a sorozat befejező kötetétől és nem igazán vagyok elégedett azzal, amit kaptam. Capac Raimi gondolatait, elbeszélését olvashatjuk a könyv elején. De ennek hamar vége szakad. Aztán Al Jeery szemszögéből követjük az eseményeket. Hohó, gondoltam, milyen jó lesz ez a váltott nézőpont. De nem így történt. Capac eltűnt a történetben és eltűnt a történetből (egészen a legvégéig), a cselekményeket pedig megint Al Jeery-vel élhetjük át. Önmagában még ez sem lenne probléma, de az események olyan fordulatot vettek, amelyekre egyáltalán nem számítottam. Ez akár jót is jelenthetne, mert Darren Shan mindig olyanokat ír le és arra viszi a cselekményt, amire nem számít az olvasó, de ez most nem így történt. Gyakorlatilag egy bandaháború közepén találjuk magunkat a történetben. A kluxosok, a Kígyók, az Osztag, valamint a rendőrség csatázik egymással és próbálja megszerezni a város különböző területeit a másik elől. Miközben Jeery összetalálkozik rég eltűnt apjával, az alagutakban bolyong és próbálja kicselezni a vak papok terveit.
A történet olvastatja magát, de mégsem nyerte el a tetszésemet. A cselekmények elég kiszámíthatóak. Nem kaptam semmi olyan élményt, amelytől leesett volna az állam vagy a döbbenettől tátva maradt a szám. Nagyon laposra sikeredett az egész. A vak papok föld alatti "társadalmát" pedig kifejezetten nevetségesnek találtam. Teljesen mást kaptam, mint amire számítottam. Aki szereti a bandaháborúk és csaták leírását az biztosan jobban fogja élvezni a könyvet, mint én. Nekem nagyon hiányzott belőle a misztikum, túl sok volt a fegyverropogás és nem éreztem igazán hátborzongatónak a hátborzongató titkokat. 
Ha nem olvastam volna előtte az író gyerekeknek, ifjúságnak írt könyveit, akkor azt mondanám, hogy ez egy jó sztori, de igazság szerint azoknak a könyveknek az olvasása közben sokkal jobban izgultam és borzongtam, mint amit ennél a sorozatnál tapasztaltam magamon.
Nem is ragozom tovább az érzéseimet, nem ér többet.

Pontszám: 6
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Sorozat: Város-trilógia
Terjedelem: 504 oldal
Eredeti cím: City of the Snakes
Előzmény: A holtak vonulása; A pokol pereme
Forrás: magánkönyvtár

2012. február 23., csütörtök

Sir Arthur Conan Doyle - Jobb nem firtatni

Egyedi stílusú novellák a Sherlock Holmes írójától

Már az első, a Mesterművek sorozathoz tartozó regény (Jack London: Kóbor csillag) elolvasásakor is egyértelművé vált a számomra, hogy klasszikusok terén eléggé el vagyok maradva és bőven van mit pótolnom. Úgy érzem, hogy a Mesterművek sorozat erre kiváló lehetőséget fog biztosítani a számomra.
Ugyanazt kell megállapítanom (szégyen vagy nem szégyen), mint a másik, már említett könyv esetében: nem olvastam még az író írásait. Ez a könyv az első volt számomra Sir Arthur Conan Doyle művei közül. A kötet által nyújtott élmény viszont maradandónak bizonyul.
Egy nagyon egyedi válogatást vehet a kezébe az olvasó ebben a könyvben. Ahogy a kötet bevezetője is megemlíti Sir Arthur Conan Doyle művei közül a Sherlock Holmes regények az igazán ismertek hazánkban. Ez a kötet azonban olyan novellákat tartalmaz, amelyekben az író okkultizmus iránti rajongása tükröződik vissza és amelyet a hazai közönség eddig még nem ismerhetett meg.
Nem tudok elismerés és rajongás nélkül írni a könyvről, mert számomra nagyon kellemes meglepetést okozott és kellemes időtöltést jelentett a novellák olvasása. Talán azért is olvastam a kötetet ilyen élvezettel, mert magam is vonzódom az okkultizmushoz, a természetfelettihez, szívesen borzongom a történeteken.
A könyv szerkezetéről, felépítéséről szintén csak elismeréssel tudok nyilatkozni.  A bevezetőn kívül öt fő részre oszlik a kötet: régiségbúvár rémtörténetek, spiritiszta rémtörténetek, tengerész rémtörténetek, kegyetlen mesék, modern rémtörténetek. Minden fejezet három történetet tartalmaz és minden fejezet elején kap az olvasó egy 1-2 oldalas tájékoztatást az adott fejezetben szereplő történetek előzményéről, kialakulásáról, ihletőiről, esetleg a stílus követőiről, a kor leírásáról, hangulatáról. Ezen kívül minden novella előtt van egy fél-egy oldalas ismertető, amely segít könnyebben eligazodni az írás lényegén, jobban megérteni a miérteket és hogyanokat vagy esetleg csak felhívja valami érdekességre a figyelmet. Mindkét kiegészítés nagyon sok, érdekes és lényeges információt tartalmaz. Élvezettel és érdeklődéssel olvastam ezeket a bevezetőket.
Ha választanom kellene, akkor azt mondanám, hogy a spiritiszta rémtörténetek és a kegyetlen mesék fejezet írásai tetszettek nekem a legjobban. A spiritiszta rémtörténetek tetszése nem is volt kérdés. Mindig is a szellemes, kísértetes írásokon tudtam/tudok a legjobbakat borzongani. A kegyetlen mesék azonban nagy meglepetés volt. A könyvben szereplő bevezető szerint "a történet akkor igazán hatásos, ha lélektani elemekből táplálkozik". Doyle is nagyon kedvelte ezt a stílust. Az ő történeteiben egy-egy bűnügyi eseményt olvashatunk, amelyekből kihagyta a nyomozót és csak maga a bűntett maradt. Nem tudok mást mondani: egyszerűen zseniális! Akár egy teljes kötetet el tudnék képzelni ilyen történetekből.
Érdekes volt felfedezni, hogy a filmipar mennyit felhasznált Doyle ötleteiből. (Erre egyébként már a bevezetőben is felhívja a figyelmet a sorozat szerkesztője.)
Jack London Kóbor csillagához viszonyítva előnyként azt tudnám megemlíteni, hogy Doyle írásai közelebb álltak hozzám stílusban és kifejezésmódban is.
A kötet a MesterMűvek sorozat része. Külső megjelenése is ehhez a sorozathoz igazodik. A kiadó nagyon odafigyelt erre a sorozatra, mert hibát csak elvétve fedeztem fel a lapokon. A könyv kötésével is elégedett vagyok, nagyon jól bírta az olvasás jelentette kihívást, a könyv gerince elég rugalmas, akkor sem fog megtörni, ha teljesen kinyitja a könyvet és nem hímestojásként bánik vele az olvasó.
Nagyon tartottam ettől a kötettől. Akartam is olvasni, meg nem is. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet Doyle rémtörténet íróként és nem sikerült. Most már tudom. Kiemelkedő, szellemes, fantáziadús, lehengerlő. Vagyis én így érzem. Az olvasás által gazdagabb lettem több, eddig számomra ismeretlen stílusban megírt történettel, bepótoltam egy elmaradásom a klasszikusok terén, megismertem egy új írót egy eddig nem ismert oldaláról. Borzongani igazán erőseket ugyan nem borzongtam a történteken, de nagyon jól szórakoztam. Úgy éreztem, hogy az az alkotói műhely, amelynek ezt a könyvet köszönhetjük, a szívét és a lelkét is beletette ebbe a kötetbe.
A MesterMűvek sorozat egyre jobban tetszik nekem. Van még belőle két kötet a polcomon. Úgy érzem hamarosan sorra fognak kerülni azok is.
Kinek ajánlom ezt a kötetet? Akik szeretik a klasszikus írókat vagy pont ellenkezőleg, eddig tartottak a klasszikus művek elolvasásától. Akik kíváncsiak egy ismert író hazánkban eddig nem ismert, az eddigiektől eltérő stílusú írásaira egy nagyon jól összerakott, megszerkesztett kötetben. Akik szeretik a rémtörténeteket és a meglepő befejezéseket. Olvasásra kifejezetten ajánlott!


A könyvet köszönöm a Delta Vision Kiadónak!

Pontszám: 9
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 340 oldal
A válogatás alapjául az alábbi szövegkiadások szolgáltak:
The Captain of the Polestar and Other Tales (1890.); Round the Fire Stories (1908.); The Great Keinplatz Experiment and Other Talesof Twilight and the Unseen (1922.); Tales of Terror and Mystery (1922.)
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 5.
Forrás: recenziós példány, kiadótól

A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
Mesterművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege

2012. február 20., hétfő

Darren Shan - A pokol pereme (Város trilógia 2.)

A Város-trilógia folytatódik


Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy még a fülszöveget sem olvastam el, ezért meglepetésként ért, hogy nem Capac Raimi cselekedeit követjük tovább, hanem másik főhőst választott az író. Bár nem is tudom, hogy miért lepődtem meg, mert a korábban olvasott sorozataiban is mindig ezt csinálta Shan. Szóval ebben a kötetben nem Capac Raimi a főhős, hanem Al Jeery, az Osztag egyik tagja. Időben sem vagyunk messze az előző kötettől, mert a könyvben szereplő események párhuzamosan zajlanak A holtak vonulása kötet eseményeivel.
Mi is történik? Al Jeery nem tudja telefonon elérni a barátnőjét, majd egy véletlen folytán rájön, hogy meggyilkolták. A Kardinális magához rendeli Alt és megbízza a nyomozással. A titkok azonban csak sokasodnak körülötte. A szálak a hírhedt gyilkoshoz, Paucar Wamihoz vezetnek.
Teljesen más stílusú történetet olvashattam ebben a könyvben, mint a sorozat előző kötetében. Rám legalábbis teljesen másként hatott. A holtak vonulása olvasása közben az akció és a cselszövések mellett megismerkedtük a Város felépítésével és természetfeletti titkaival, alapjaival. Ebben a kötetben csak felidézte az író a jól ismert környezetet és inkább az akcióra helyezte a hangsúlyt. Olyannak éreztem, mint egy nem egészen valós világban játszódó krimit. Megtörtént a gyilkosság, kinevezik a nyomozót, aki nekilát a munkája elvégzésének. Közben természetesen olyan dolgokkal szembesül, amelyek miatt még a közeli ismerőseiben sem mer igazán megbízni, újabb és újabb titkokra, cselszövések egész hálójára bukkan rá. Az ismerősei és ő maga sincs biztonságban, de a végén csak összerakja a kirakós darabjait és megoldja az ügyet. A természetfeletti viszont, ami miatt megtetszett a sorozat, valahogy kimaradt ebből a könyvből. Nem kapunk belőle többet, mint amiről már az előző részben is értesültünk, illetve még egy kis hókusz-pókuszt. Ebben a könyvben kőkeményen az akción és a nyomozáson van a hangsúly.
Ami viszont nagyon tetszett, hogy kaptam néhány magyarázatot az első könyvben történt cselekményekkel kapcsolatban. Ahogy haladtam előre a történettel, több alkalommal is ismerős momentumokra lettem figyelmes. Ez segített abban, hogy teljesen el tudjam helyezni a történetet az előző rész által meghatározott időintervallumban. Közel akkor érünk a cselekmény végére, amikor az előző kötetben.
Darren Shan már többször eljátszotta azt, amit ebben az írásában is. Más-más főszereplőket szerepeltet a történeteiben, egymástól teljesen függetlenül. A gyanútlan olvasó itt biztosan elvesztené a hitét a sorozatban, mert nem igazán érzi a történet haladását. Én viszont kitartok. Nem csak azért, mert önmagában is jó és élvezetes a könyv, hanem mert biztos vagyok benne, hogy a harmadik kötetben valami igazán nagy durranásra számíthatunk. Biztos vagyok benne, hogy a két kötet két főszereplője vagy egymás ellenségei lesznek, vagy egymástól teljes mértékben függeni fognak.
A folytatás részemről pedig nem is várat sokáig magára, mert a könyv már a polcomon csücsül és olvasásra vár, sőt már le is vettem a polcról. Már előre érzem, hogy az író készül valamire. remélem, hogy most sem fogok csalódni benne.


Pontszám: 8
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2011.
Sorozat: Város-trilógia
Terjedelem: 528 oldal
Eredeti cím: Hell's Horizon
Előzmény: A holtak vonulása
Folytatás: A kígyók városa
Forrás: magánkönyvtár

2012. február 18., szombat

Celia Rees - Vágyak évadja

A Bűbájos Mary és a Farkasszem olvasása és után úgy döntöttem, hogy érdekelnének az írónő további művei is. A könyvtárban az említett két köteten kívül csak a Vágyak évadja volt meg. Így hát ez került sorra.
A Bűbájos Mary és folytatása, a Farkasszem véleményem szerint nagyon erős, hiteles regények. Természetesen erre számítottam és ezt vártam el a Vágyak évadjától, mindazok ellenére is, hogy a fülszöveg alapján tudtam, hogy az a történet nem abban a korszakban játszódik.
A történet 1976. nyarán játszódik. Richard a szüleivel egy kempingben tölti a nyarat. A településen található, korábban lakatlan, különleges házban már vannak lakók. Egy festő és a családja. Életmódjuk egész különleges, szabados stílusú. Richard megismerkedik velük, amelynek hatására különleges élményekben lesz része a nyár folyamán. Megismeri a szerelmet, átéli első szexuális élményét és egyéb tapasztalatokkal is gazdagodik.
Eléggé gondban is vagyok az értékeléssel, mert az említett két kötethez képest nagyon haloványnak, nagyon gyengének érzem ezt az írást. A könyv nem hosszú (218 oldal), de legalább addig olvastam, mint egy 500 oldalas kötetet. A barátnőm még mosolygott is rajta és megjegyezte, hogy ez egyáltalán nem jellemző rám. Már ebből is látszik, hogy nem nyűgözött le a történet. Nem adta meg azt az élményt, amit az írónő előző két műve nyújtott. Lassúnak, vontatottnak és megbotránkoztatónak éreztem az egész történetet. Az egyetlen felüdülést az jelentette a történetben, hogy a fejezetek elválasztó lapjai a könyvben szereplő festő képeinek bemutatását, leírását tartalmazta.
Nem is szaporítanám tovább a szót, mert a véleményem nem fog változni és nem tudom mivel megvédeni és szépíteni az írónőnek ezt az írását. A másik két, említett könyvét bárkinek nyugodt szívvel ajánlom olvasásra, de ezt nem tudom erről a kötetről elmondani. Csak remélni tudom, hogy másnak jobban tetszett ez a kötet, mint nekem.
Továbbra sem tudom eldönteni, hogy az írónő kinek, melyik korosztálynak ír. Gyermekkönyvtárban találkozom a köteteivel, de nem gyerekeknek és néha úgy érzem nem is az ifjúsági korosztálynak írja a műveit.

Pontszám: 4
Kiadó: Orlando
Kiadás éve: 2005.
Terjedelem: 218 oldal
Eredeti cím: The Wish House
Forrás: könyvtár

Nagyító alatt (1.): Peter S. Beagle életműve I. rész

Egy fantasztikus szerző fantasztikus műveinek bemutatása

Mindenek előtt szeretném megjegyezni, tisztában vagyok azzal, hogy az írónak nem csak ennyi könyve jelent meg eredeti nyelven, hanem sokkal több. A bejegyzés címe is félreértésre adhat okot, mert ez az írás csak a magyarul megjelent kiadványok bemutatására vállalkozik. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az író munkáit nem ismerők részére tartalmazhat érdekes, olvasásra ösztönző információkat.

Az íróról: Peter S. Beagle 1939-ben született, Bronxban nőtt fel, alig néhány háztömbnyire a Woodlawn temetőtől, amely első regénye, az Egy csendes zug (A Fine and Private Place) ihletője lett. Már tíz évesen eltökélte, hogy író lesz: a későbbi események igazolták, hogy a jövőbe látott vagy makacsabb volt, mint hitték volna. Mára klasszikus művei (Az utolsó egyszarvú,  a Tamsin és A fogadós éneke) révén a legnagyobb élő amerikai fantasy írók közt tartják számon és elképesztő nyelvi leleményei, figurái és varázslatos történetszövése több millió rajongót nyertek meg szerte a világon. Novellái és regényei mellett számos tévésorozat és mozifilm forgatókönyvét jegyzi, köztük az első animációs A Gyűrűk Ura filmét. Ezen felül tehetséges költő, zeneszerző és dalszövegíró.

Magyarul megjelent könyvei:
Peter S. Beagle könyveinek hazai megjelentését két kiadónak köszönhetjük. A Ciceró Könyvstúdió mindössze egy kötetet, Az utolsó egyszarvú című regényt jelentette meg. A Delta Vision Kiadó ezzel szemben felvállalta a Beagle életmű gondozását és kiadását és eddig öt kötetet jelentettek meg. A nagyobb érdem tehát őket illeti meg. Szintén dícséret és elismerés illeti a kiadót azért, mert olyan gyönyörű könyveket adtak ki, amely vonzza a vásárló tekintetét és az ujjait is. Ezekre  a könyvekre muszáj ránézni és muszáj megérinteni, kézbe fogni. Én személy szerint a muszáj megvenni kategóriába is beleestem. 
Peter S. Beagle könyvei minden esetben felejthetetlen élmény nyújtanak. Majdnem mindegyik könyvére azt tudom mondani, hogy szeretem. Mi tetszik az írásaiban? A köznapi dolgokat is képes az író megfűszerezni egy kis fantasztikummal, természetfelettivel. Nagyon különleges stílusa van, amelyet nekem szoknom kellett. Gyönyörűen fogalmazott mondatai, a történetek rejtett mondanivalója, misztikussága, a viszonylag lassú történetvezetés minden írására jellemző. Hangulat kell hozzá vagy pedig idő, amíg ráhangolódik az olvasó, felveszi a könyv tempóját, lenyugszik és elfeledi a külvilágot. Ha ez sikerül, akkor az élmény felejthetetlen. Sajnos nekem ez nem minden esetben sikerült. Az első könyveknél még nem is igazán értettem stílusának lényegét, most már igen. Tudom, hogy újra fogom még olvasni a műveit.
Úgy gondolom, hogy Beagle könyveinek nagyon jót tesz az újraolvasás. Így járta Az utolsó egyszarvúval. Lehet, hogy ha a többit is újra olvasnám, akkor megváltozna pozitív irányban a véleményem.
Ennyit a személyes gondolataimról és most következzenek a könyvek (a megjelenés szerinti és logikai sorrendben) és a részletek.

A fogadós éneke

Eredeti cím:
The Innkeper's Song
Kiadás: 2005.
Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 344 oldal
Fordító: Kleinheincz Csilla
Műfaj: regény
Értékelésem: 9 pont
Miről szól: Különleges történet három különleges nőről és a rókáról. Lal, Njateneri és Lukassza megérkeznek a fogadóba. Történetüket úgy ismerjük meg, hogy felváltva mesélik el az olvasónak.

A könyv érdekessége: A könyv első oldalain Peter S. Beagle kifejezetten magyar olvasókhoz írt sorait olvashatjuk. Az ilyen bevezető nekem valahogy mindig nagyon tetszik. Különlegessé teszik a könyvet és különlegesnek érzi magát az olvasó is.

Saját véleményem a könyvről: Először is a könyv borítójába szerettem bele. Kényszert éreztem a vásárlásra. Az első Beagle könyvem volt, amit olvastam. Legalább öt évvel ezelőtt vettem a kezembe ezt a könyvet. Idegen volt még az író stílusa, de mai napig emlékszem arra a döbbenetre, amit a történet végén éreztem, amikor helyére kerültek az okok és a miértek. Ha az eleje némiképp untatott is, mert nem igazán tudtam értékelni még a mögöttes mondanivalót és finom utalásokat, az író stílusát, a vége annál jobban tetszett. Biztos voltam benne, hogy a többi Beagle könyv is sorra fog kerülni, mindet el fogom olvasni.
Nem tetszik a könyvben, hogy a fülszövegben nem a történet tartalmát olvashatjuk, hanem egy részletet a könyvből. Sosem szerettem az ilyet, nekem nem jön be. A fülszövegben szereplő rövid tartalom engem sokkal jobban megfog és hamarabb buzdít olvasásra. 
A karakoszki varázsló

Eredeti cím: Giant Bones
Kiadás: 2006.
Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 272 oldal
Fordító: Kleinheincz Csilla
Műfaj: novella válogatás
Értékelésem: 9 pont
Miről szól: A fenséges stílusban, kápráztató ötletességgel ábrázolt történetekben A fogadós énekéből ismert régi ismerősök mellett új hősök is felbukkannak. Lal és Szoukian egy utolsó veszedelmes útra indul életük alkonyán, megismerjük a királyság legünnepeltebb dalnokának szomorú titkát, csepűrágók társulata esik csapdába a királyi intrikák szövevényében, és megtudjuk, mi a sorsa annak, aki a világ legnagyobb varázslóját szolgaságra akarja kényszeríteni. Peter S. Beagle hat új elbeszélésében megmutatja varázslatos, idegen világának legtitkosabb tájait.

A kötet a következő novellákat tartalmazza: Szirit Biar utolsó éneke, A karakoszki varázsló, A zsiril csepűrágóinak tragikus története, Lal és Szoukian, Csousi-vai meséje, Óriáscsontok.

A könyv érdekessége: Az író egyik stílusjegye, hogy mindig új világokba helyezi a történeteit, nem tér vissza a már megalkotott világokhoz. Ebben a kötetben találunk olyan novellát, amely A fogadós énekének világában játszódik. Nagyon szerettem olvasni. Előnyére vált az írásnak a már ismert világ és az ismert szereplők.

Saját véleményem a könyvről: Szintén nem mostani olvasás. Nem sokkal A fogadós éneke után vettem a kezembe. A borító most is szerelem volt első látásra. A fogadós éneke történet vége annyira tetszett, hogy ezt a novellás kötetet nem hagyhattam ki. Nem mondom, hogy ennyi év elteltével minden történetre emlékszem, de a könyv hatása élénken megmaradt bennem. Jó volt újra elmerülni Lal és Szoukian világában, nagyon megkedveltem az új szereplőket is. Most, hogy ezt az értékelést írom, rájöttem, hogy újra akarom olvasni ezt és az előző kötetet is.


Egy csendes zug

Eredeti cím:
A Fine and Private Place
Kiadás: 2006.
Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 280 oldal
Fordító: Kleinheincz Csilla
Műfaj: regény
Értékelésem: 7 pont
Miről szól: Egy férfi, Michael, aki nem készült még fel a halálra, de az mégis megtörtént vele. Nehezen fogadja el, hogy szeretett felesége megmérgezte őt. Egy lány, Laura, aki szinte megkönnyebbült, amikor tudatára ébredt a saját halálának. Egy férfi, Mr. Rebeck, aki elmenekült a város és a mindennapi élet elől. Elmenekül a temetőbe és ott éli mindennapjait immár 19 éve. Beszélget és sakkozik a holtakkal. A holló, aki Mr. Rebeck élelmezéséről gondoskodik. A temető és a rengeteg halál emlegetése ellenére ez a könyv nem más, mint a szerelem története.

A könyv érdekessége: Beagle mindössze 19 évesen írta ezt a regényt. Az író tehetsége már ebben a könyvben is megmutatkozott. Tökéletes komolysággal, gyönyörűen fogalmazott mondatokkal tárja fel előttünk ezt a különleges világot. Annyi életbölcsességet tartalmaz ez a könyv, amennyit jóval idősebb írótól is csak ritkán kap meg az olvasó.

Saját véleményem a könyvről: Gyönyörűen megírt könyv, gyönyörű magyar kiadás, álomszép borító. Ez a történet nem a pergő cselekményekről híres. Van helyette lelki gyötrődés és filozófikus mondanivaló: menekülés az élet elől és a halál (halál utáni élet) elfogadása, a szerelem keresése és ereje, jellemfejlődés és még sok más bölcsesség. Kedvencem a holló és az általa megjelenített szarkasztikus humor, életszemlélet.
Mindezek ellenére lassan olvastam, nehezen haladtam vele. Néhány helyen kifejezetten idegesített a történet vánszorgása és a hosszú elmélkedések. Ennek viszont egy oka lehet: pont most nem igazán passzolt a hangulatomhoz ez a könyv.


Ha valaki úgy érzi, hogy felkeltettem az érdeklődését ezzel az összefoglalóval és kedvet érez egy Beagle kötet kézbe vételére és olvasására, akkor a javaslatom az, hogy ne fogja vissza magát. Csodaszép könyveket tarthat majd a kezében olvasás közben, gyönyörűen megfogalmazott és tartalmas mondanivalóval fog találkozni a belső oldalakon és még a történetek is különlegesek, meglepetésekkel teliek.
Kellemes kikapcsolódást és jó olvasást minden érdeklődőnek!


Az író magyarul megjelent további művei:
Tamsin története (Delta Vision, 2006.)
Az utolsó egyszarvú (Ciceró Könyvstúdió, 2004.)
Tükörbirodalmak (Delta Vision, 2007.)

A folytatásban ezekkel a könyvekkel foglalkozom majd.



2012. február 15., szerda

Jack London - Kóbor csillag

Különleges műfajú írás egy klasszikus író tollából

Őszinte leszek: ilyen könyvet én még nem olvastam. Több okból is mondom ezt.
1. Jack London valahogy kimaradt eddig az olvasmányaim sorából. Persze ismerem a műveit hallomásból (legalább kettőt), de nem tudom megnevezni az okot, hogy miért nem olvastam eddig.
2. Reinkarnációs fantasyt sem olvastam még.  Reinkarnációs fantasy. Erre a kifejezésre gondolom sokan felkapták a fejüket. nem is alaptalanul. Nem is hallottam még ilyenről eddig. Nem a legelterjedtebb fantasy műfaj, de akkor is hallanom illett volna róla, de semmi. Bár igyekszem, de úgy látom, hogy bőven van még mit pótolnom a fantasy műfaja terén.
3. A könyvet ajánló és nála alapműnek számító Robert E. Howard regényeit sem olvastam még eddig. Elképzelni sem tudtam a regény kereteit, jellegzetességeit, de még a hangulatát sem.

Szóval teljesen tudatlanként, elvárások nélkül, pusztán kíváncsiságból, de szemet vetettem a regényre és belefészkelte magát az elhatározás a fejembe, hogy nekem ezt a regényt olvasnom kell. Nem kevés segítséggel, de elérkezett az az idő is, amikor a kezeim között tarthattam a könyvet. Hamarosan pedig az olvasását is elkezdtem.
Miről is szól ez a különleges műfajú regény? Darrel Standing professzort gyilkosság miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélik. A börtönben szövőmunkásként kell a társadalom érdekeit szolgálnia. Akkurátus emberként nem tudja elviselni a hanyag munkát és szóvá teszi az elkészített termékek nem megfelelő minőségét. Cserébe magánzárkát kap büntetésül. Ezek után kezdődik a vesszőfutása, mert a magánzárkát újabbak, majd újabbak követik. Amikor egyik rabtársa "jóindulatának" köszönhetően valótlan, de súlyos dologgal, robbanószer birtoklásával és elrejtésével is meggyanúsítják, akkor nagy bajba kerül. Nem tudja előadni a nem létező robbanószert, az igazgató pedig nem hisz neki, ezért sorozatos kínzásoknak, kényszerzubbony kezeléseknek veti alá, ezzel segítve elő a vallomását. A kényszerzubbony kezelések azonban nem várt eredményt hoznak. Főhősünk a kezelések hatására fedezi fel elmúlt életeinek sokféleségét és történeteit, amelyek közül többet meg is oszt velünk a könyv lapjain.
Úgy gondolom itt van az ideje és helye annak, hogy elgondolkozzunk a regény összetettségén és felépítésén. Az említet előző éltek bemutatása miatt akár spirituális, ezoterikus felhangú mű is lehetne. Bár van benne némi filozofálgatás, némi spiritualitás, de ez elenyésző, nem ez a jellemző. Az elmúlt életek bemutatása nem ezoterikus hangulatú, hanem inkább kalandos, érdekes, cselekményes. Mindezzel egyenrangú a jelenben játszódó történetrész, amelyben a börtönélet viszontagságait olvashatjuk. Pont emiatt a rész miatt tekintem én ezt a könyvet egyfajta börtönregénynek. Sőt inkább börtönregényként gondolok rá, mint hagyományos fantasyként.
Egy részről nagyon érdekesnek, más részről nagyon megrázónak találtam ezt a regényt. Ugyanakkor tetszett, hogy a szarkasztikus, öniróniától sem mentes humor nem túlzott mértékben ugyan, de jelen van a könyvben. A feszültség, a szörnyűség enyhítésére nagyon jó eszköz az író kezében. Hatására sokkal közelebb került hozzám a főhős, sokkal jobban elfogadtam a cselekedeit és vele együtt utáltam az igazgatót. Mindezek ellenére a börtönéletről, a magánzárkáról és a "kezelésekről" olvasott leírások eléggé élethűek és meg is viseltek, miközben olvastam. Embertelen körülmények, embertelen kínzási technikák és mindezt a semmiért. Nagyon tiszteltem a professzor kitartását.
De térjünk át az előző életekre. Bejárjuk az egész világot és az emberi történelem minden jelentősebb korszakát a könyv olvasása közben. Életek, korok, történések. Főhősünk francia gróf, szekérkaravánt vezető, telepes család gyermeke; egyiptomi remete, angol tengerész, akiből később koreai úr, majd koldus lesz; északon született harcos, aki római katonaként Pilátust védelmezi; hajótörött és még sok minden más. Nem lehet és nem is érdemes pár mondatban összefoglalni az élményeket.
Női olvasóként azért egy valamit nem tudok szó nélkül hagyni. Ez pedig az, hogy a reinkarnáció törvényét meghazudtolva férfi főhősünk mindig csak férfiként élte életeit vagy legalábbis csak ezekről számolt be részletesen. Bár megemlíti pár mondatban, hogy élt nőként is, de mindössze ennyi. Szívesen olvastam volna legalább egy olyan életet, amelyben nőként szerepel. Kíváncsi lettem volna, hogyan éli meg az ellenkező nemhez tartozóan az emlékeit, illetve hogyan fogalmazza meg a másik nem szemszögéből az elbeszélést. Írom mindezt annak ellenére, hogy a könyv fő mozgatója egyébként a nő, a nőért érzett szerelem és odaadás, minden feláldozása.
Nem ismerem az elsőként megjelent fordítás szövegét, de úgy gondolom, hogy az újrafordítás, modernizálás jót tett a könyvnek. A mű nyelvezete továbbra is megtartotta ugyan régies hangulatát, ugyanakkor a mondatokat kellően gördülékenynek is találtam. Az előre vetített elvárásomnál sokkal könnyebben, gyorsabban haladtam az olvasással. A történetmesélés E/1-ben történik, de nem csak az történik, hogy főhős szemszögéből végighallgatjuk, olvassuk a történetet, ebben a könyvben hozzánk szól a főszereplő, beszél az olvasóhoz, megszólít minket. Én pont ezek miatt éreztem azt, hogy könnyebben megértettem a kalandjait és a szenvedéseit, könnyebben elmerültem a történetben. Határozottan szeretem az ilyen stílusú elbeszéléseket.
A regény a Mesterművek sorozat részeként jelent meg, ezért a könyv is a sorozat külső ismertető jegyeit viseli magán. Puha borítós, de igényes és strapabíró kiadású regényt vehet a kezébe az olvasó.
Kinek ajánlanám a könyvet? Mindenkinek, aki szereti a klasszikus stílusú, de mégis egyedi hangulatú történeteket, aki szereti a börtönben játszódó cselekményeket, aki szívesen olvas kalandregényeket, mert ezek mind jelen vannak ebben a műben.
Nekem tetszett a regény és nagyon örülök neki, hogy elolvastam. Különleges és egyedi élményt nyújtott, valamint felkeltette a sorozat többi része iránt is az érdeklődésemet, amelyből egyébként még további három kötet sorakozik a polcomon és hamarosan jelentkezni fogok majd egy újabb Mesterművek kiadás értékelésével.

A könyvet köszönöm a Delta Vision Kiadónak!

Pontszám: 8
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 413 oldal
Eredeti cím: The Star Rover
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 3.
Forrás: recenziós példány, kiadótól

A sorozat további részei:
     Mesterművek Klasszikusok:
          1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
          2. M. R. James:  Szellemjárás Angliában
          4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
          5. Sir Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni
     Mesterművek Sci-fi:
          1. Ursula K. Le Guin: A Rege

2012. február 12., vasárnap

Celia Rees - Farkaszem


Mary története folytatódik

A Bűbájos Mary című könyv tetszett ugyan, de nagyon idegesített a korszak, amiben az egész játszódott. Nem is... Inkább a gondolkodásmód, ami abban a korszakban jellemző volt. Annak ellenére, hogy tetszett a könyv és szeretem a boszorkányos történeteket komolyan elgondolkoztam azon, hogy nem olvasom el a folytatását. Többen is javasolták, hogy olvassam el, mert a Farkasszem teljesen más, mint a Bűbájos Mary. Szerencsére hallgattam rájuk és elolvastam. Íme a benyomásaim a könyvről:
Teljesen más hangulatú könyv ez, mint a Bűbájos Mary. Sokkal jobban tetszett is.
A takaróból előkerültek Mary naplójának darabjai. Az antropológusnő, Allinson, aki sorba rendezte, majd a nyilvánosság elé tárta a hihetetlen történetet, nem tud szabadulni Mary világából. Kutatásokba kezd és nem kevés munkával, de sikerül minden szereplőről összegyűjtenie annyi információt, ami elegendő lenne a történet folytatásához, a cselekmények további részletezéséhez. Mindenkiről van információ, csak Maryről nincs. Az ő története nélkül pedig semmit nem ér az egész. Allisonnál váratlanul jelentkezik egy lány, Agnes, aki azt állítja neki ismerős Mary története és gyerekkorában hallott hasonló történeteket a rokonaitól és a törzs többi tagjától. Allisont nagyon érdeklik ezek a történetek. Hazaviszi a lányt a rezervátumba, ő maga pedig további kutatásra indul Montrealba. Agnes lelki utazásra indul a nagynénje segítségével. A látomás során pedig lassan feltárul előttünk Mary további sorsa és élete.
Számomra sokkal érdekesebb, sokkal megindítóbb volt ez a kötet, mint a másik. Az indián törzsek nevét ugyan nem igazán bírtam megjegyezni, de az életmódjuk, a gondolkodásuk és az egész történetük megragadott. Egy teljesen más kultúra elevenedik meg a lapokon. Mary az angol lány, aki az indiánok között él és akit az indiánok Farkasszemnek hívnak igencsak nehéz helyzetben van. Két kultúra iránti szeretet viaskodik benne. Döntéseit nem mindig a könnyű meghoznia. Ha csak kis időre is, de feltűnnek a könyvben a régi ismerősök is. A telepesek életébe is bepillantást nyerünk és ismét megállapíthatjuk, hogy kicsi a világ és minden mindennel összefügg. Mary életén keresztül az Észak-amerikai indiánok és a telepesek élete is megelevenedik a lapokon.
Bevallom, hogy olvasás közben több esetben is elszorult a torkom és könny szökött a szemembe. Egy részről nagyon szerettem volna visszamenni ebbe a korszakba az olvasás hatására, más részről örültem neki, hogy nem abban a korban élek.
Már az előző kötetnél, a Bűbájos Marynél is megállapítottam, hogy ez nem gyerekkönyv. A Farkasszem sem az. Bizony, hogy nagyon nem az. Nálunk mégis csak a gyerekkönyvtárban van belőle példány. Nem igazán értem én ezt.
Akiknek tetszett a Bűbájos Mary, azoknak nagyon ajánlom ezt a könyvet is. Akiknek kevésbé tetszett az előzmény, azok pedig biztosan szeretni fogják ezt a regényt, mert teljesen más felépítésű és stílusú könyvet vehetnek a kezükbe.
Azt azért még meg kell jegyeznem, hogy bár a magyar cím sem rossz, de az eredeti sokkal találóbb és jobban illik a könyv hangulatához is.

Pontszám: 10
Kiadó: Orlando
Kiadás éve: 2004.
Terjedelem: 315 oldal
Eredeti cím: Sorceress
Előzmény: Bűbájos Mary
Forrás: könyvtár

2012. február 11., szombat

Darren Shan - A holtak vonulása (Város trilógia 1.)

Felnőtteknek írt történet a Vámpír könyvek és a Démonvilág szerzőjétől

Darren Shan neve folyton a szemem elé került, amikor olvasnivaló könyveket kerestem. De mindig a gyerekkönyvek. Mindig továbblapoztam. Nem akartam gyerek könyvet olvasni. Aztán annyi jó kritikát olvastam a Vámpír könyvek sorozatáról, hogy csak rászántam magam az olvasásra. Nem tudtam abbahagyni, végig kellett olvasnom az egészet. Nem kérettem magam tovább és következett a Démonvilág sorozat.Azzal is ugyanúgy jártam. Majd megláttam, hogy Shan felnőtteknek szóló sorozatot ír és meg is jelenik magyarul. Nem volt tehát kérdés, hogy ezeknek a könyveknek a polcomon a helye. Így is történt. Megjelent az első rész, amit rögtön el is olvastam és nyugtáztam magamban, hogy jó lesz a trilógia. Türelmesen kivártam a következő két rész megjelenését is és beszereztem mindkettőt. Most pedig elérkezett az idő arra, hogy újraolvassam az első részt és majd folytassam a többivel.
Nézzük tehát, hogy mi a véleményem az első könyvről két olvasást követően.
Aki olvasta (ahogy én is) az író Vámpír könyvek és Démonvilág sorozatát az ismeri a stílusát és próbál nem meglepődni a történéseken. Shan azonban soha nem fogy ki a meglepetésekből és mindig tud egy olyat csavarni a történeten, amitől az olvasó vagy bőszen tovább lapoz és habzsolja az oldalakat vagy legszívesebben a falhoz vágná a könyvet. Ebben ez a kötet sem különbözik az író többi művétől. A csavarokra nekem eddig még sosem sikerült felkészülnöm.
A történet azzal kezdődik, hogy Capac Raimi (a név inka eredetű) megérkezik a városba, amelyet a Kardinális vezet. Capac a nagybátyjához igyekszik, hogy együtt dolgozzanak. Az üzlet beindul és éppen lépnének feljebb a "ranglétrán", amikor egy találkozón a nagybácsit és az embereit megölik. Egyedül Capac marad életben. Ő pedig hamarosan a rettegett Kardinális előtt találja magát. Capac kap egy lehetőséget, hogy tanuljon és fejlődjön. Főszereplőnk ki is használja ezt és megindul karrierjének felfelé ívelő útja. Capac mégsem igazán elégedett, mert a múltja rejtve maradt előtte. Semmire sem emlékszik abból az időszakból, ami a városba érkezése előtt történt. Ahogy az lenni szokott, a főhős ilyenkor nyomozásba kezd. Nos, Capac sem tesz másként. A nyomozásban persze társa is akad egy csinos hölgy személyében. A szorult helyzetekből pedig egy másik érdekes személyiség segíti ki.
Ez eddig szokványos történetnek tűnik, semmi természetfeletti nincs benne. Darren Shan azonban nem arról híres, hogy kihagyja a könyveiből a természetfelettit. Most sem kell csalódnunk benne. Egyre gyakrabban tűnik fel a könyvben az ayuamarca kifejezés. Hogy ez a kifejezés mit is takar? Na, azt nem árulom el.
Érdekes helyszín a város is, ahol a történet játszódik. A várost behálózza a bűn, mindenütt drog, bérgyilkosok, csempészek, bordélyházak és minden egyéb. Mindez a város vezetőjének, a Kardinálisnak a tudtával és irányításával. Két érdekessége van még a településnek: az egyik a legváratlanabb helyeken felbukkanó vak szerzetesek, inka papok, a másik a várost időnként ellepő zöld köd. Mindkét érdekesség fontos a történet szempontjából, ezért nem is akarok többet elárulni róluk.
A könyv alapötlete nagyon jó, de a történet viszonylag lassan indul be. Capac életének megismerése, a város titkainak feltárása eltart egy darabig. Mindig történik azonban valami, ami fenntartja a figyelmünket és Shan is az a fajta író, akinél figyelni kell a részletekre. Úgy éreztem, hogy Capac néha inkább gyerekesen viselkedik, mint felnőttként. A Kardinális és Paucar Wami viszont nagyon érdekes és megdöbbentő karakterek. A kedvenc részem amikor Capac elhagyja a várost és hazatér abba a városba, ahonnan jött. Itt rendesen padlóra került az állam és ez még többször megtörtént a könyv végéig. A fordulatok igazán Shanhoz méltók. 
A könyv címe eléggé félreérthető. Amikor először megláttam, akkor zombis történetet asszociáltam mögé. Eléggé meglepődtem, amikor kiderült, hogy szó sincs zombikról. Angol nyelven is több borítóval jelent meg a könyv, de nekem mégis az tetszik a legjobban, amelyen egy báb látható. Talán nem véletlenül. A többi borító ugyanúgy félrevezeti a gyanútlan olvasót, mint a cím.
A könyvet úgy reklámozzák, hogy "egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke". Nem mondom, hogy néhány esetben nem durva, vagy véres a cselekmény, de olvastam már ennél sokkal keményebb horrort és véresebb thrillert is. Sőt, egy krimi vagy kémregény is van ilyen durva és véres. Akit eddig ez az említett ajánló szöveg tartott vissza az olvasástól, az nyugodtan tegye túl magát rajta és kezdjen bele a könyvbe. Utópisztikusnak ugyan utópisztikus a könyv, de közel sem olyan durva és erős, mint amilyennek beállítják az ajánlóban.
Bár vannak hibái a történetnek, de összességében egy nagyon jó könyvet olvashattam. Nem hiányzik belőle az izgalom, a természetfeletti, a titok és a megdöbbentő befejezés sem. A könyv a hibái ellenére is olvastatja magát.  Jöhet a folytatás!

Pontszám: 8
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2010.
Sorozat: Város-trilógia
Terjedelem: 448 oldal
Eredeti cím: Procession of the Dead
Folytatás: A pokol pereme, A kígyók városa
Forrás: magánkönyvtár

2012. február 10., péntek

Maggie Stiefvater - Mercy Falls farkasai

Elbűvölő történet farkasokról és szerelemről
Nagy boldogsággal és megelégedéssel töltött el, hogy a vámpíros könyvek után újabb fantasy lények tűntek fel a könyvesboltok polcain. Bár a farkasokkal a vámpíros regényekben is sokat találkozhattunk, de az, hogy egy könyvben, pláne egy sorozatban főszereplőként (és egyedüli lényként) jelenjenek meg, annak nagyon örültem. Bevallom, hogy bár szeretem a vámpíros műveket, de egy kicsit már kezdtem unni egyeduralmukat. Kellett a vérfrissítés. :-) Különösen szimpatikus volt, hogy ebben a sorozatban  a farkasok nem a vámpírok szokásos tartozékaként vannak jelen, hanem róluk szól, körülöttük forog minden. Nem csoda hát, ha nagy-nagy elvárással, kíváncsisággal és izgalommal telve kezdtem olvasni ezt a sorozatot.

 Az írónőről: 1981. november 18-án született, történelem szakon diplomázott. Mielőtt hivatásos író lett vállalt köztisztviselői állást, pincérnői munkát, szépírás oktatást, portré festői és szerkesztői munkát is.2008-tól kezdve hivatásos író, amelyért feladta festői hivatását. Írói munkájára nagy hatással volt (a teljesség igénye nélkül) Diana Wynne Jones, Jane Yolen, Susan Cooper.

Már az első műve (Lament) sikeres lett. Shiver című könyvét a legfontosabb művei között tartják számon.
Az írónő honalpja: http://maggiestiefvater.com/

Ezzel meg is érkeztük a Magyarországon is sikeresnek számító Mercy Falls farkasai sorozathoz, melyet itthon a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően olvashatunk.
Egy nagyon különleges és igényes sorozatot vehet a kezébe az olvasó. A kiadó átvette az amerikai kiadás borítóit, de ez nem jelent hátrányt a sorozat esetében. A borítók nagyon szépek és egyediek. Különlegessége még a könyvnek, hogy a szövegük sem a szokványos feketével került nyomtatásra, hanem az adott borító színével harmonizálva (sötétebb) kékkel, zölddel, illetve bordóval. Ez is támogatja a könyv által teremtett különleges hangulatot. Számomra nagyon szimpatikus volt, hogy az írónő nagyon gyönyörűen fogalmaz. Könnyen elringat minket a szép szavakkal miközben elénk tár egy csodálatosan egyedi, megindító és egyedi történetet, egy elbűvölő mesét. Nem tartozom a tini olvasók közé, de nagy élvezettel olvastam az egész sorozatot. Úgy gondolom, hogy felnőtt fejjel is kellemes kikapcsolódást és maradandó élményt nyújt mind a három könyv. A könyveket egyébként 16 éves kortól ajánlja olvasásra a kiadó.
Ennyit az összbenyomásaimról és akkor most nézzük könyvenként a sorozatot.

Figyelem! A könyveket vagy a teljes sorozatot még nem olvasók számára a cikk további része spoileres információkat tartalmaz.

         Shiver - Borzongás 

Shiver - Borzongás
Eredeti cím: Shiver
Kiadás: 2009.
Kiadó: Könyvmolyképző
Terjedelem: 328 oldal
Fordító: Gazdag Tímea
Műfaj: regény
Értékelésem: 10 pont
Miről szól: Grace évek óta figyeli az erdőben élő, a házuk kertjében feltünedező farkasokat. A falkában van egy különleges, sárga szemű farkas, amelyik folyamatosan nézi őt. Valahonnan ismerős neki ez az állat, de nem tudja honnan.
Sam különleges fiú: hidegben farkasként él, amikor melegszik az idő, akkor pedig emberré változik. A kisváros könyvesboltjában dolgozik ilyenkor és időnként gitározik.
Amikor Sam és Grace összetalálkozik, a lány felismeri a fiúban a farkast. Hirtelen jött boldogságukat azonban nem élvezhetik sokáig, mert jön a tél, jön a hideg és nem tudni, hogy Sam meddig képes megőrizni emberi alakját. Közben pedig más bonyodalmak is felütik a fejüket.

Véleményem a könyvről: Már majdnem 2 év telt el azóta, hogy olvastam ezt a könyvet, de az általa okozott hatás, azonban a mai napig élénken él bennem. Nagyon megérintett és elbűvölt mind a történet, mind az írónő fogalmazásmódja. Nem egy szokványos történet, az biztos. Miután befejeztem, csak ültem és oda-vissza lapozgattam benne, újraolvastam részeket. Nehezem váltam meg tőle. Nehezem tudtam félretenni, még ott mocorgott a fejemben, még abban a világban voltam, nem a sajátomban. Annyira nagyon olvastam volna a folytatást, de az még nem jelent meg. Nagyon drukkoltam Samnek és Grace-nek. Nagyon tetszett, hogy a fejezetekben hol az egyikük, hol a másikuk szemszögéből látjuk a történéseket. És a hőfokok a fejezetek elején… zseniális, hogy ennyire a középpontban van a hőmérséklet. A cselekmény nagy része attól függ.

Kedvenc idézetek:

"Vannak napok, amelyek részletei úgy illenek össze, mint az ólomüveg ablak darabkái. Száz apró darab, színek és hangulatok, amelyek ha összeállnak, kiadják a teljes képet. Az elmúlt huszonnégy óra ilyen volt."
(80. oldal)

"Nem gondoltam, hogy ide tartozom, a világába. Egy fiú, beszorítva két élet közé, magával hurcolva a farkasok veszélyességét. De mikor kimondta a nevemet és várta, hogy kövessem, tudtam, hogy mindent megtennék, hogy vele maradhassak."
(102. oldal)

"Gyönyörű vagy és szomorú – mondtam végül, s közben nem néztem rá. – Mint a szemed. Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá, amíg nem hallja újból."
(177. oldal)

"Hazafelé tölgyfák között kellett áthajtanunk. Száraz és halott, tompa narancs-barna falevelek kapaszkodtak az ágakra, várva az első szélrohamra, amely a földre sodorja őket. Olyanok voltak, mint Sam: átutazók. Nyári falevél, amely addig kapaszkodik a fagyott ágba, amíg csak lehet."
(177. oldal)

         Linger - Várunk

Linger - Várunk
Eredeti cím: Linger
Kiadás: 2010.
Kiadó: Könyvmolyképző
Terjedelem: 360 oldal
Fordító: Gazdag Tímea
Műfaj: regény
Értékelésem: 8 pont
Miről szól: Az előző kötet végén a főszereplők mindent kockára tettek, amelynek eredményeként Sam megnyerte a jövőjét. A két fiatal boldogsága azonban most sem lehet felhőtlen, Grace rejtélyes betegsége nem engedi. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval. Közben új jövevényekkel bővül a falka. Az újak közül sokan teljesen másként gondolkodnak a farkas életmódról, mint Sam és régi falkájának tagjai. Lehet, hogy a különbözőség még előnnyé is válhat? Vajon Grace elkerülheti a rá váró jövőt? Sam és Grace szerelme túlélheti azt, ami rájuk vár?
Véleményem a könyvről: Az előző rész óriási hatással volt rám. Várakozásokkal telve vettem a kezembe a folytatást. Talán az volt a baj, hogy az első rész túl magasra tette a mércét, talán túl sokat vártam. Nem tudom. Bár a történet tetszett, de mégsem érte el azt a színvonalat, azt a hatást, amire számítottam. Grace szülei kifejezetten idegesítettek. Ez a rész is megdöbbentett és okozott jó pár meglepetést. Az írónő még mindig gyönyörűen fogalmaz. Isabel és Cole nézőpontja, gondolataik és az eddigi szereplőktől különböző stílusuk üde színfoltot jelent a történetben. Csipkelődésük teljesen más, mint Grace és Sam elmélyült, érzelmes társalgása. Csak Sam és Grace szemszögéből nézve már nem lehetett volna ennyire jó könyvet kihozni. Várom a következő részt, de úgy érzem az írónő szíve az első kötetben van benne igazán.

Kedvenc idézetek:

"A daluk éjszakáról éjszakára változott, attól függően, hogyan éreztem magam. Zengő, gyönyörű, mennyei kórus, nehéz, faillatú bundában. Vagy kísérteties, magányos szimfónia, egymásra hulló hangokkal az éjszakában. Vidám, emelkedő dallam, amely a holdat hívta.
Ma éjjel figyelemre éhes, zagyva tömeg vonyított, vakkantásokkal tarkítva. Nyugtalan. Egy disszonáns falka. Általában akkor üvöltöttek így, amikor Beck vagy Paul ember volt, de aznap éjjel velük volt mindkét falkavezér. Csak én hiányoztam."
(299-300. oldal)

A mondatok közti szünetek több információt hordoztak, mint a szavak, amelyekből a mondatok álltak.



         Forever - Örökké

Forever - Örökké
Eredeti cím: Forever
Kiadás: 2011.
Kiadó: Könyvmolyképző
Terjedelem: 378 oldal
Fordító: Gazdag Tímes
Műfaj: regény
Értékelésem: 9 pont
Miről szól: Ismeretségük elején Sam volt a farkas és Grace az ember. Most fordított a helyzet. Grace kóborol a fák között és Sam várja őt vissza. Meddig marad farkas Grace és meddig maradhat ember... A farkasokra más veszély is leselkedik. Újra indul a farkasvadászat Mercy Fallsban. Hogyan fogja túlélni a falka a vadászatot? Hová menjenek? Képes Sam megmenteni Grace-t és a falkát úgy, hogy ő maga ember?

Véleményem a könyvről: Nekem ez a rész jobban tetszett, mint a második kötet, de még mindig nem sikerült utolérnie az első rész által okozott hatást.
A könyv hangulata és stílusa továbbra is olyan, mint amit már megszoktunk. Most is négy szereplő szemszögéből követjük az eseményeket, amitől néha tudathasadáshoz hasonló állapotba kerültem. A nézőpontváltásoknál mindig átugrottam a személy nevét, annyira a történetre koncentráltam. Aztán meg csak pislogtam, hogy valami nem stimmel, majd rögzítenem kellett magamban az aktuális mesélő személyét és így már helyrebillent a történet. Egyébként semmi kifogásom a több nézőpont ellen, mert nagyon sok lehetőség rejlik benne.
Az eleje kicsit lassan indult a számomra és vártam már nagyon, hogy végre valami más is történjen, mint érzelmek és sérelmek ecsetelésének sorozata. Aztán megkaptam, amit akartam: a farkasvadászat felvetése, majd konkretizálása és a vadászat nagyon közeli időpontja. Így érzem kiegyenlítettnek a történetet, így van benne elegendő érzelem, akció, fájdalom, veszteség és reménység.
Sam és Grace kapcsolata az egymás iránti végtelen bizalmat és a szerelem mélységét hozza elénk, míg Cole és Isabell kapcsolata játékosabb, pimaszabb és inkább a vágyakra épül. Mindkettő megjelenítése tetszett. Grace szüleit továbbra is idegesítőnek találom.
A végén az írónő azért még hagy egy kis bizonytalanságot. Elgondolkoztam rajta, hogy ez egy kiskapu e a folytatáshoz. Aztán a szerzői jegyzetekben megkaptam a választ a kérdésemre. Összességében tetszett.


Kedvenc idézetek:

"Az emberek nem változtatják meg magukat. Csak az változhat, amit kezdeni akarnak magukkal."
(102. oldal)

"Az embereknek nem kiérdemelniük kell a kedvességet. Kiérdemelni a gonoszságot kell."
(122. oldal)
"Mindenkinek van egy története a külsején vagy a belsején esett sebek mögött…"
(206. oldal)

"Az erdő zajos volt körülöttünk: madarak daloltak, víz csobogott, és a fák között susogott a szél. A lélegzése hangja volt, mielőtt megérkeztünk, és azután is itt lesz, hogy mi elmegyünk. A természetes világ ruhája bizalmas, kimondatlan bánatból szövődött, a miénk csupán egy újabb öltés volt a szegélyén."
(283. oldal)

Más kiadások borítói, amelyek nagyon tetszenek:
Bár az amerikai és a magyar kiadások borítói is egyediek és csodaszépek, de a szemem mégis megakadt ezeken az angol borítókon. Ha választanom kellene, akkor én bizony nem tudnék választani a két borítósorozat közül. Még jó, hogy ezt a döntést nem nekem kellett meghoznom.


Egyéb, a sorozathoz kapcsolódó hírek:
A sorozat rajongói számára van egy, már nem túlságosan új, de mégis nagyon jó hírem: film készül a Shiver című regényből, amelynek bemutatójára nagy valószínűséggel 2012-ben számíthatunk.
Nagyon kíváncsi leszek a filmre és biztosan meg fogom nézni.

Az írónő további művei:
- Lament: The Faerie Quenns's Deception (A Látó szerelme)
- Ballad: The Gathering of Faerie (Ballada: A holtak éneke)
- The Scorpio Races (A Skorpió Vágta)


2012. február 8., szerda

J.R.R. Tolkien - A Gyűrű keresése

Középfölde befejezetlen történetei

Az elején csak pár Tolkien kötet elolvasását, a történetek felelevenítését (A hobbit, Gyűrűk Ura) és várólista csökkentést (Húrin gyermekei) terveztem, de Középfölde történelme és a Tolkien által teremtett világ beszippantott, egymás után vettem elő a köteteket és már nem sok választ el a teljes életmű elolvasásától.

A Gyűrű keresése című válogatás is így került a figyelmem elé, majd a kezeim közé. Egyszerűen kényszert éreztem arra, hogy minden mozaik darabot a helyére illesszek, hogy a Tolkien által teremtett világ teljes egészében kitáruljon előttem, hogy teljesen megismerjem Középfölde történelmét és eseményeit.

A Gyűrű keresése azért is keltette fel a figyelmemet, mert pont azt az időszakot részletezi, amit A szimarilok című kötet a végén megemlít, ami A hobbit cselekményei előtt, illetve alatt játszódik. Néhány momentumot ugyan megismerünk ebből az időszakból, mert megemlítik itt-ott a Gyűrűk Ura köteteiben, a függelékekben, de a részletek... Azok nagyon hiányoztak és nagyon kíváncsivá tettek. Nagyon el akartam olvasni ezt a könyvet.

Pont ezért egy kicsit csalódtam is a kötetben, mert a könyv eleje már megint az Első korral foglalkozik: Tuor Gondolinba jutásával és Húrin gyermekeinek történetével. Igen, jól olvastátok. Ismét Gondolin és ismét Húrin gyermekei. Tuor Gondolinba tartó útja még tartalmazott is újdonságokat, részleteket, érdekességeket, de a Húrin gyermekei majdnem ugyanaz a szöveg (néhány fejezet maradt csak ki), mint amit az Európa Kiadó által 2008. évben megjelentetett kötetben olvashatunk, amelyet nem olyan rég olvastam és értékeltem is.

Ezen a részen túljutva már érdekesebb volt a kötet. A második rész a Másodkorral foglalkozik. Kapunk némi információt Númenor szigetéről és Númenor királyairól. Megismerjük Aldarion, a tengerészkirály és hitvese történetét. Valamint sok érdekességet olvashatunk Galadrielről és Celebornról. Ez utóbbi rész kifejezetten tetszett, mert bár Galadriel érdekes karakter és szerintem elég fontos szerepet játszik a gyűrűháború történéseinek alakulásában (és nem utolsó sorban az egyik kedvenc szereplőm is) mégsem tudunk meg róla túl sok mindent. Most azonban lényegesen kibővíthettem az információimat.

A harmadik részben elérkeztem végre abba a korszakba, amely miatt olvasni akartam a könyvet, azaz a Harmadkorba. Megismerjük Isildur halálát a Nősziromföldi mészárlás eseményeit leíró történetből. Betekintést nyerünk a Gondori uralkodók és a rohírok kapcsolatába, megismerjük Rohan megalapításának történetét, Rohan és Gondor barátságának, együttműködésének eseményeit, a jelzőtüzek históriáját.

A Gyűrű keresésének leírását olvastam a legnagyobb örömmel. A könyv legkedvesebb része lett számomra.  Az írás legtöbb része persze ismert a többi műből, de mégis jó volt így összeszedetten, némiképp kiegészítve olvasni a történéseket. A fekete lovasok útjának magyarázata azonban újdonság volt számomra. Az is kifejezetten kedvemre volt, hogy Sauron döntéseire, lépéseire is szolgált némi információval az írás. Mindkét esetben kaptunk némi betekintést a kulisszák mögé. Gandalf és Szarumán kapcsolatának, reakcióinak magyarázatokkal kibővített verziója is igazi csemege a Gyűrűk Ura rajongói számára. Én mindenesetre így éreztem. Ha már Szarumánnál tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy nagyon nem szimpatikus nekem. A Vasfolyó gázlójánál vívott csaták leírásának olvasását követően pedig még kevésbé. A rohírok hősiessége számomra csodálatra méltó. Teljesebb képet kaptam a kultúrájukról, hozzáállásukról. Jó volt!

Az utolsó rész szintén a kedvenceim egyike. Olvashatunk benn a drúadánokról, az istarokról és a palantírokról. Szintén igazi csemege volt a számomra, dőzsöltem az információkban, történésekben, részletekben. A drúadánok (nem dúnadánok!) nem nyűgöztek le annyira, de a másik két témát még sokkal több oldalon keresztül is olvastam volna. Honnan jöttek az istarok (mágusok)? Hányan és kik voltak? Hogyan működnek a palantírok? Melyikkel mi történt? Ki használhatja őket? csupa olyan kérdés, ami már régóta furdalja az oldalam és amelyekre most választ kaptam.

A könyv első fele nem nyerte el a tetszésemet, de  második fele bőven kárpótolt a csalódásomért. Azonban azt kell mondanom, hogy ebben az esetben sem kezdő Tolkien olvasóknak való kötetről van szó. Ez a kötet bár időrendben tartalmazza a történeteket, de közel sem olyan regény szerű, mint a Gyűrűk Ura vagy A hobbit és közel sem olyan összeszedett és teljes, mint A szilmarilok. Nagyon sok történet befejezetlen maradt. Christopher Tolkien, apja szellemi örökségének gondozójaként a lehetőségekhez mérten rendszerezte ezeket, de befejezni ő sem tudja a félbemaradt írásokat és ez nem is szerepel a szándékai között (ez a hozzáállása egyébként kifejezetten tetszik nekem). Maradnak tehát a befejezetlen történetek. Jó néhányat találunk belőlük a könyvben, és hogy ne érezzük a hiányt, a történet végét jegyzetekből, szerkesztői írásokból, kiegészítésekből ismerhetjük meg. Pont ezért informatív, de nehéz olvasmány ez a kötet. A Tolkien által írt, de félbemaradt cselekményleírást követi a kisebb betűvel szedett szerkesztői kiegészítés, amelyben bizonyos kifejezések, részek még további magyarázatra szorulnak. Jelölésük számozással történik, amelyeknek a történetek végén a található további jegyzetekben nézhetünk, olvashatunk utána. Ha pedig szükséges, akkor még ezekhez is tartozik egy, de szükséges esetben akár négy függelék is. Hát csoda, ha bonyolultnak mondom a könyv felépítését? Viszont pont ezért nagyon informatív is az egész kötet. Betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan is állt össze az író fejében és jegyzeteiben Középfölde történelme, hogyan és hányszor módosított rajta, még akkor is, ha így ellentmondásokat hozott a cselekményekbe.

Bár nem könnyű olvasmány, de mégis nagyon tetszett ez a könyv. Ha az első fejezet nem szerepelt volna a kiadásban, akkor azt mondanám, hogy a nehézségi foka ellenére is tökéletes olvasmány. Egy Gyűrűk Ura rajongónak mindenképp. Teljesen Középfölde és Gyűrűk Ura hangulatba kerültem az olvasás ideje alatt. Tökéletes alapozás A hobbithoz vagy a Gyűrűk Ura trilógiához. De csak akkor ha az nem az első olvasása az említett könyveknek. Ahhoz, hogy ezt a könyvet (ezt a szerkezetet és az információk lavinaszerű áradatát) élvezni tudjuk igencsak szükséges az alapművek ismerete és az értük való kellő mértékű rajongás.

Kedvenc idézetem a könyvből (Tolkien írta egy 1956-ban kelt levelében): "Nemigen utaltam a Gyűrűk Urában olyan dologra, amely a maga síkján (egy másodlagos, alkotás mögötti valóságban) ne létezett volna." Igen, a jegyzeteiből és ebből a könyvből is ez derül ki. Fantasztikus ez az író által megteremtett, végtelennek tűnő világ.


Pontszám: 9
Kiadó: Szukits
Kiadás éve: 2002.
Terjedelem: 338 oldal
Eredeti cím: Unfinished Tales
Kapcsolódó művek: A szilmarilok, Húrin gyermekei, A hobbit, A Gyűrűk Ura trilógia kötetei (A Gyűrű szövetsége, A két torony, A király visszatér)
Javaslat: csak az alapművek olvasását követően, rajongóknak

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons