Végre elérkezett - és mire ez a bejegyzés megjelenik már véget is ért - a könyvmolyok egyik legkedvesebb hónapja, az április, amikor is a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál miatt dúskálni lehet a jobbnál is jobb megjelenések között. Eddig ez legalábbis így volt, de az idei évben nem éreztem ugyanazt a varázst, mint a megelőzőekben. Igen, tudom, hogy én magam is változom, mostanában talán valamivel megkeseredettebb vagyok, esetleg finnyásabb, és még ki tudja mi minden más, ami miatt nem igazán nyerte el a tetszésem a fesztiválos friss felhozatal. Persze így is volt majd tucatnyi kötet, ami felkeltette a figyelmem, de hol van ez már a korábbi kb. félszázhoz. Bár szokásom először magamban keresni a hibát, de úgy gondolom, hogy az év eleji könyves botrány miatt a kiadók is inkább a biztonsági játszmát választották a kockázatos címek megjelentetése helyett. Meg tudom érteni őket.
Nézzük először a sci-fi felhozatalt, ami végül is nem lett olyan bőséges, mint számítottam rá.
László Zoltán több év után ismét regénnyel jelentkezett és ezúttal egy sci-fi történettel. A kötet természetesen az Agave Könyvek gondozásában jelent meg. A Távolvíz borítója nagyon látványos, a regény kifejezetten vonz, de beszerzésre majd csak később kerül.
A Gabo Kiadó a kiadvány tavalyi sikerén felbuzdulva idén is megjelentette azt a novelláskötetet, amely külhonban már régóta hagyománynak számít. A magyar kiadásban Az év legjobb sience fiction és fantasynovellái 2017. címet kapta a kiadvány. Állítólag most több benne a sci-fi történet. Összehasonlítási alapom nincs, mert nekem még az előző évi válogatás is olvasatlan, de azért figyelem az értékeléseket.
A fikció után következzenek a tények. Ezért is szerepel ebben a felsorolásban Neil Degrase Tyson Ha felfal egy fekete lyuk és egyéb kozmikus komplikációk című könyve, amely a világegyetem rejtélyeit hivatott megismertetni az olvasókkal. A tudományos magyarázatokat a Kossuth Kiadónak köszönhetően olvashatják magyar nyelven az érdeklődők.
Sci-fi után következzen a fantasy kategória - vagy valami hasonló, mert bizony elég vegyes a kép.
Trágár és komfortzónát feszegető, de nekem akkor is kell. Ez volt az első kijelentésem, amikor megláttam, hogy megjelenik Chuck Wendig újabb regénye, a Miriam Black sorozat második kötete, amely a Halálmadarak címet kapta. A borító megint baromi jó, a történetre pedig kíváncsi vagyok. A regényt természetesen a Fumax Kiadó hozta a magyar olvasóknak,
Steampunk alapjaival a sci-fi között lenne a helye, de az alkímia mozgatta teremtmények miatt mégis inkább itt említem Ian Tregillis Géplélek című regényét, amely a Fogaskerék-háború trilógia első része. A beleolvasó alapján a sztori érdekesnek tűnik. A trilógia kezdő kötet a Twister Média gondozásában jelent meg.
Vannak, akik szerint az urban fantasy inkább csajos "műfaj", de én még ezt sem bánom - csak ne legyen nagyon csajos. Annak idején csak az első részig jutott Kim Harrison Hollows sorozata, most viszont már a negyedik kötetnél tart, a megjelenések az utóbbi időben elég ütemesen követik egymást. Remélem, hogy ez így marad a továbbiakban is, mert van még mit behozni - az eredeti sorozat tizenhárom kötetnél tart és még nem lezárt a történetfolyam. Az Egy maréknyi bűbájért címet viselő kötet a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.
Valamivel lassabban, de azért csak csordogálnak a Vaják sorozat kötetei, mert csak sikerült eljutni a hatodik részig. Ahogy a Könyvfesztiválon a dedikálásra váró hosszú és kacskaringózó sort elnéztem, sokan kedvelik Andrzej Sapkowski írásait. Magam is így vagyok ezzel. Bár a végeláthatatlan sorba azért nem álltam be, a Fecske-torony már felkerült a polcomra. A sorozatot a PlayOn! Kiadó hozta el kis hazánkba.
Mindig is kedveltem a krimit és a thrillert, de mostanában az eddigieknél is egyre többször kerül a kezembe a kategória valamelyik kiadványa. Lesem is a megjelenéseket, meg a véleményeket.
Az Ulpius-Ház csődjét követően a General Press Kiadó vette át Chris Carter regényeinek megjelentetését és folytatta az éppen csak debütáló Robert Hunter sorozatot. És milyen jól tette. Ebben a hónapban már a harmadik kötet jelent meg, amely a Vadász címet viseli. Ajaj, olvasnom kellene már valamit a szerzőtől, mert nagyon piszkál, hogy mit tud. Na, majd valamikor - hamarosan.
A XXI. Század Kiadót tartom még szemmel ebben a kategóriában, aki szintén egy engem kifejezetten érdeklő megjelenéssel jelentkezett ebben a hónapban. Luca d'Andrea A gonosz maga című regénye nem csak a témája miatt érdekel, hanem azért is, mert az eddigi élményeim alapján határozottan kedvelem az olasz szerzők thriller műveit.
A listám végére is értem. Igen, szerintem is elég kevés ez egy áprilisi hónaphoz képest. És itt csatolnék vissza a bevezetőre. Szóval finnyásság... Vagy inkább mondjam azt, hogy megfontoltság? Vegye mindenki úgy, ahogy neki tetszik. Mert bizony vannak kategóriák, amiket kerülök.
A korábbi évek YA vagy ifjúsági kategóriába sorolt olvasmányaitól egyszerűen megcsömörlöttem. Ha valamelyik regénynél ifjúsági cimkét látok, akkor már teszem is félre, lapozok tovább, stb. Egyszerűen sajnálom az olvasás céljából rendelkezésemre álló kevéske időt nyafogásra, pironkodásra és az első csók által kiváltott izgalomra rááldozni. Ami a polcomon van, azzal még teszek néha-néha próbát, de újat tutira nem veszek.
Ugyanígy távol tartom magam a szürrealitásba hajló, illetve a nagyon hard sci-fitől, mert bizony az már egy-két alkalommal kiverte nálam a biztosítékot. Jó néhány regényt hagytam pont emiatt a kiadói standokon. Mondhatni ugyanazt tettem, mint a kiadók: biztosra mentem és ennek eredményeként mindössze három kötetet számlál a könyvfesztes beszerzéseim összesített listája. Bár azért így is akad még - méghozzá elég szép számban - olvasatlan könyvem, szóval nem fogok unatkozni a továbbiakban sem.