Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. július 30., kedd

Arthur Madsen: Five - Az új generáció

Ez a kiadvány tipikusan az a könyv, ami első körben a külsejével kelti fel maga iránt a figyelmet, majd a fülszövegével tovább csábítja az érdeklődőt, végül az élőszereplős és kifejezetten jól sikerült könyvtrailer, valamint a könyvheti dedikálás ígéretével veszi meg magának véglegesen a vásárlót. Pontosan így jártam ezzel én is, fokozatosan ejtett rabul  és vont hatása alá a történet és helyezte magasra a vele kapcsolatos elvárásaimat, majd következett az olvasói próba és minden addigi, a könyvvel kapcsolatos bizalmam darabokra hullott. Kifejezetten bunkó módon fog hangzani a következő mondatom, mert bár ajánlót kellene írnom, de ezzel a könyvvel kapcsolatban csak egyetlen ajánlót tudok megfogalmazni: jó messzire kerüljétek el. Nem akarok a levegőbe beszélni, ezért nézzük azokat a részleteket és indulatokat, amelyekkel megküzdöttem az olvasás során.

Ehnaton fáraó udvari alkimistáival egy medált készíttetett, amely több lett egy egyszerű jelképnél, mint aminek szánták, a legveszélyesebb fegyver lett az emberiség kezében, képes a Föld forgásának és minden bolygó mozgásának befolyásolására. A medált végül elrejtették, évezredeken keresztül sikerült elkerülni, hogy a különleges pusztító képessége felhasználásra kerüljön. Napjainkban egy Szindikátus nevű szervezet látja el a védelmét, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mert egy ismeretlennek mégis csak sikerül rátalálni és eltulajdonítania az értékes kincset. A véletlen úgy hozza, hogy ez az ismeretlen bajkeverő nem más, mint a rejtekhely közelében található árvaház lakója, aki nem is sejtve, hogy ezzel mennyi gondot okoz, a húgának szánja karácsonyi ajándékként a véletlenül felfedezett ékszert. A Szindikátus által őrzött másik nagy titok, hogy létezik egy, a földi léttel párhuzamos világ, amelyet a Kriccs birodalomnak hívnak és amelynek szintén célja az ékszer megkaparintása. Az árvaház három lakója és a Szindikátus egyik tagjának két gyereke akaratlanul is az események középpontjába kerül, illetve meghatározó része lesz a birodalomban történteknek.

Több helyen is magyar narniaként emlegetik ezt a regényt, amelynek van is némi alapja, mert tényleg hasonló hangulatot sugall. Amiben viszont nagyon különbözik egymástól az említett sorozat és ez a regény, az a kidolgozottság. Tisztában vagyok vele, mert ismerem a teljes regényciklust, hogy a Narnia krónikái kötetek között is nagy a minőségbeli és élvezhetőségbeli különbség, vannak szinte semmitmondó és kifejezetten érdekes részei is, de mindezek ellenére is azt kell mondanom, hogy ez a történet mind cselekményének összetettségében, mind kifejezésmódjában, megfogalmazásában és karaktereiben is messze elmarad külhoni társának színvonalától. Bár, ha ezt az első részt összehasonlítom a Narnia sorozat első rézével, ami szintén nem a legérdekesebb, akkor még bármi megtörténhet.

Borzasztóan mérges voltam és még vagyok is, mert egy nagyon jó alapötlet kifejezetten elnagyolt, kidolgozatlan verziója került a boltokba. Most biztosan többen felszisszennek és csóválják a fejüket, hogy de ez egy ifjúsági regény és nem is kell tökéletesnek lennie és hasonló okosságok. Az én véleményem az, hogy egy fiataloknak vagy éppen gyerekeknek szóló írásnak is meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak és színvonalnak és legyen bármennyire is szürreális, valóságtól elrugaszkodott az a világ, amit kitalált a szerző, ha a logikai felépítése megállja a helyét, akkor rendben van, akkor a fiatal olvasó a helyén tudja kezelni a történetet. De ebben a regényben hemzsegtek a logikátlanságok és nem jó, ha a gyerek ezt olvassa és fogadja el.

A regény alapötlete, az ősrégi medál legendája kifejezetten felkeltette az érdeklődésem, de sajnos a könyv sem árult el sokkal többet a medálról, mint maga a fülszöveg, a prológus kifejezetten rövidre sikeredett. Pedig szívesen olvastam volna még többet az ékszert érintő történetekről, titkokról, sok ezer éves létezése folyamán biztosan akadtak volna vele kapcsolatos, érdekes, bemutatásra alkalmas történetek, így talán ez a különleges eszköz a történetnek is hangsúlyosabb része lehetett volna.
Komoly gondban voltam a földi események idejének meghatározásával, mert az árvaház intézményének létéből és az ott leírt körülményekből arra következtettem, hogy valamikor a 18. század végén, a 19. század elején járhatunk. Aztán feltűntek a modern technika eszközei, a mobiltelefonok és egyéb apróságok és el kellett vetnem a korábban behatárolt időpontot, az érzést azonban, hogy valami nem stimmel az idővel, továbbra sem sikerült leküzdenem. Az események Kriccs birodalomba történő átkerülésével megszűnt ez a problémám, mert ebben az esetben egy középkori társadalmi berendezkedésnek megfelelő közegbe kerülünk. Kicsit olyan érzésem volt, mintha ebben a képzelt világban otthonosabban mozogna a szerző, jobban magáénak érezné, mint a valós, emberi létre alkalmas síkot.

A kissé elnagyoltan, de érdekesen induló történet, amelyet az elején még érdekesnek találtam és kíváncsian olvastam, egy idő után már nem tudott lekötni, elvesztettem az érdeklődésem az eseményekkel kapcsolatban és ennek oka kifejezetten a logikai bakikban és a kiszámítható történésekben kereshető. A megoldásra váró problémák egyáltalán nem voltak egyszerűek, de a felkínált és megvalósult megoldások mindenképpen.
Kifejezetten idegesítettek egyes szereplők indokolatlan eltűnései, majd más helyen, magyarázat nélküli felbukkanásai; vagy a barlangban található tó, amelynek tiszta, mély vize, a benne úszkáló halak és az alján megtelepedett vízinövények a sötétben is úgy látszanak, mintha a felszínen volnánk (nagyvonalú vagyok és megengedem, hogy a fotoszintetizáció folyamatától most tekintsünk el, ahogy a barlangi és a felszíni állatok közötti különbségektől is).
Aztán voltak szituációk, amelyeken kínomban már csak nevettem. Ezek közé tartozott amikor az egyik főszereplő jeladás céljából meggyújtotta a fáklyát és addig integetett vele, amíg az véglegesen el nem aludt. Úgy vélem, hogy a lányka bizony rendesen elfáradhatott az integetésben, mert ugyebár egy fáklya nem öt percig ég; abban is biztos voltam, hogy egy darabig nem kell majd fitnesz terembe mennie, mert nem lesz rá szüksége, ellenben a karja izmossága irigylésre méltó lesz.

A Kriccs birodalom egy vicc. Na, nem maga a birodalom, hanem a lakói és a reakcióik. Elég, ha valaki felveszi egy, a várban dolgozó ruháját és már gond nélkül be is sétálhat a kapun, a katonák fegyelme egyszerűen csapnivaló, a zsarnok királynak csak egyet kell szólni és elhagyja a várat, átadja a koronáját a lányának, a birodalom nagy kérdései, amelyek megoldása hosszú ideje probléma, a gyerekek egy-egy félig komolytalan felvetése vagy éppen cselekménye alapján, nagyon gyorsan és végtelenül egyszerűen oldódik meg.
Hajlamos vagyok arra, hogy ha egy történet jó és képes magával ragadni, akkor az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket elintézem egy vállrándítással és habzsolom tovább az oldalakat. Sajnos ez a variáció ebben az esetben nagyon nem jött össze, mert sem a karakterek, sem a párbeszédek, sem pedig a lényeges helyeken elnagyolt, a lényegtelen információkat pedig a végsőkig kirészletező történet nem kötötte le a figyelmem. Szinte ordít róla, hogy összecsapott az egész. Véleményem szerint a könyvtrailer elkészítésére és a felhajtásra fordított idő és energia lényegesen több volt, mint amit a könyv megírása igényelt. Legalábbis a minőségi különbségből ez jön le a számomra. Bár az is elképzelhető, hogy tévedek.



A fentebb leírtak mindössze azért keserítettek el ilyen mértékben, mert Arthur Madsen nem elsőkönyves író és a korábbiakban megjelent könyvéről sok jó kritikát olvastam, amelynek alapján úgy gondoltam, hogy ezzel az írásával is érdemes megismerkednem. Sajnos rosszul döntöttem és az alaptörténeten kívül nem találtam mást, ami megragadott volna. A regénynek természetesen függő vége van, hogy amely arra készteti az olvasót, hogy a következő kötetet is vegye majd a kezébe és ez lesz az, amit én nem igazán szeretnék megtenni.

Ugyanakkor csak remélni tudom, hogy a folytatás nem lesz ennyire összecsapott és az író is tanul ennek a regénynek a hibáiból. Sajnos, vagy inkább szerencsére, kétszer nem igazán lehet csőbe húzni, elkábítani az olvasót ugyanazzal a trükkel.
Az egyetlen dolog, amit pozitívumként tudok említeni a történettel kapcsolatban az a gyerekek egymáshoz való viszonya, ahogy az árvaházi és a jómódú fiatalok között elmosódik a határ, összekovácsolják őket a kalandok és együtt küzdenek a kitűzött célért. Számomra ez a pont a regény legnagyobb erőssége, de sajnos mindez kevés volt az igazi élményhez.
Ha ajánlanom kellene a kötetet, akkor azt mondom, hogy fiatal olvasók vegyék inkább kézbe, mert az idősebbeket, még akkor is, ha gyermeki lélekkel rendelkeznek, bizonyára idegesíteni fogják a kidolgozatlanságból adódó problémák. De ha szívemből szólnék, akkor a fiataloknak is inkább más, mélyebb mondanivalót és jobban összerakott regényt javasolnék olvasásra. 

Ritkán mondok ilyet, de sajnos most ki kell jelentenem, hogy ennek a könyvnek még nem lett volna szabad ebben a formában a nyomdába és onnan a boltok polcaira kerülnie. Legyen ez kritika mind a szerzőnek, mind pedig a kiadónak, de legfőképpen a szerkesztőnek, akinek szerintem vissza kellett volna adnia a szerzőnek ezt a történetet átdolgozásra, a logikátlanságok kijavítására. Persze tudom, pénz beszél... és ugye jött a könyvhét és ... ki tudja mi volt még a háttérben, amiről én nem tudok, illetve nem is tudhatok.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult és sajnálom, hogy ilyen kritikát kellett írnom, de képtelen vagyok a könyvvel kapcsolatban más vélemény megfogalmazására. Mindez azért nagyon szomorú a számomra, mert találkoztam a szerzővel és a szereplők gyerekcsapatával, akik végtelenül szimpatikusak, Jázmin pedig egyszerűen imádni való.



Pontszám: 2 pont
Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 240 oldal
Teljes ár: 2.950,-
Kiadói sorozat: Scolar fantasy
Forrás: magánkönyvtár

2013. július 28., vasárnap

Laini Taylor: Füst és csont leánya (Füst és csont leánya 1.)

Már az első pillanattól fogva imádtam a könyv borítóját, de annak ellenére, hogy a kritikák is ékesen és elismerően szóltak a történetről mégsem kapkodtam el a vásárlást. Hogyan került akkor mégis a birtokomba a könyv? Böngészgettem az egyik online könyváruház oldalán az e-könyvek között és ráakadtam erre a példányra is, méghozzá egészen jutányos áron. Nosza, gyorsan a kosárba, kifizettem és már töltöttem is fel az olvasómra, ahol viszont a körülmények kedvezőtlen összejátszásának következményeként elég sokáig várakozott olvasásra várva. Végül úgy döntöttem, hogy a nyári melegben jól fog esni valami könnyed olvasmány. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Nem kell félreérteni a mondandómat, mert kifejezetten jól esett olvasni a regényt, de azt is meg kell állapítanom, hogy nem olyan könnyed a történet, mint, amire számítottam. Sokkal sötétebb, összetettebb, komolyabb  és megrázóbb, mint vártam. De nézzük a részleteket.

Különleges világba kalauzol minket a szerző, ahol az emberi lények tekintete elől elrejtve, más világok síkjain angyalok és kimérák élnek. Karou, akinek a neve a kimérák nyelvén reményt jelent, két életet él: a normál világban egyszerű diáklány, aki képzőművészeti iskolába jár, a rejtett életében pedig küldetéseket hajt végre az őt felnevelő kiméra, Kénkő parancsára. Ugyan egyre nehezebb összeegyeztetnie két életét, de eddig még sikerült megoldania. A küldetések, amelyeken legtöbbször fogakat kell begyűjtenie, veszélyesek és nem egyszer szerzett már sebesülést a végzett munka közben, de olyan élményben, amikor Akivával, a szeráffal találkozik össze, még nem volt része. Csak a véletlenen, egy apró mozdulaton múlik, hogy el tud menekülni az angyal elől. Az események láncolata beindult, az angyalok megindították végső rohamukat a kimérák ellen. Mégis milyen szerepet játszik ebben Karou? Ki ő egyáltalán? Miért érdeklődik annyira a lány iránt Akiva? Minden kiderül.

Kezdem a történet helyszínével, mert végtelenül örültem neki, hogy a regény egy része nem egy távoli kontinensen játszódik a történet, amelyet a könyveknek köszönhetően lassan már jobban ismerek, mint a hazai tájakat, hanem a viszonylag közeli Prágában. A város kisugárzása és bája méltó ehhez a regényhez, vagy inkább a regény hangulata "nőtt fel", idomult hozzá a város sajátságos érdemeihez, ahogy tetszik. A lényeg, hogy a helyszín és a hangulat ennél jobban nem is passzolhatna egymáshoz.
"Prága utcái olyan fantáziát képeztek, amelyet alig érintett meg a huszonegyedik század – vagy akár a huszadik, esetleg a tizenkilencedik. Alkimisták és álmodozók városa volt, középkori macskakövein gólemek, misztikusok, hódító hadseregek jártak egykor. Magas házak ragyogtak aranyvessző és kárminvörös és tojáshéjkék színekben, rokokó gipszcsipkékkel díszítve, egyforma piros tetők alatt. Barokk kupolák antik reze zöldellt lágyan, és gótikus tűtornyok nyúltak az égbe, hogy felnyársalják a bukott angyalokat. A szél mágia, hegedűk emlékét sodorta, és a macskaköves utcák úgy kanyarogtak, mint megannyi patak."
A történet eleje egyáltalán nem volt a kedvemre való, szinte fanyalogva olvastam az oldalakat. Amolyan szimpla ifjúsági történet tűnt fel a lapokon, benne iskolai órákkal, a még mindig vonzó volt fiúval, a női főszereplő szemszögéből elmesélt eseményekkel, érzésekkel és a szokásos dolgokkal. Azt viszont nem tagadhatom, hogy a rajzóra önmagában is elég különleges és mulatságos volt. Aztán feltűntek a színen a kimérák és rögtön érdekesebb lett minden, tovább fokozta a feszültséget az angyalok jelenléte és persze az, hogy a különleges lények titkolóznak az emberlány elől. A fordulópont ott következett be a számomra, amikor Karou és Akiva tekintete összeakadt a zsúfolt téren. Innentől viszont erővel sem lehetett volna kivenni a kezemből a könyvet. A végeredmény? A közeli templomtorony már elütötte az éjjel kettőt, amikor befejeztem a történetet. Az élmény létrejöttében nagy szerepe volt annak is, hogy a szerző gyönyörűen fogalmaz, a képi és érzelmi megjelenítése szinte tökéletes. Egyszerűen összefoglalva: imádtam!

A kimérák és az angyalok feltűnésével hátteret kapott a történet, kibomlott a titkok mögötti mitológia és történelem, fellebbent a fátyol, amely eddig ezt a másik világot takarta és amelyet tudatosan rejtettek el a főszereplő elől. A titkokat és újdonságokat olyan ütemben adagolja a szerző, hogy képes vele végig fenntartani az érdeklődést és persze a befejezésre is bőven marad belőle. Közben pedig elkezdi beleszőni csodálatos meséjébe az érzelmeket, amelyek első körben még csak megérzések, sejtések, de leginkább ellenérzések, viszont a későbbiekben az egyik legszebb és legmeghatóbb szerelmi történet bontakozik ki a lapokon, amelyet az utóbbi időben csak olvastam. Tisztában vagyok azzal, hogy az időzítés nagyon fontos  és biztos, hogy jókor talált meg magának ez a könyv.

Kiméra (forrás: a kép innen)
Érdekesen közelíti meg a regény a szörnyek és nem szörnyek kérdését. Egy részről ott vannak ugyebár a kimérák, akik sok lényből összeálló teste a maga kaotikus össze-visszaságában többször nyújt groteszk látványt, mint nem, de érzelmeik, cselekedeteik nagyon is érthetőek és maguk a lények is kifejezetten szerethetőek. Más részről pedig ott vannak a tökéletes lények, a szeráfok, akiknek látványa csodálatot és áhítatot csal az arcokra, de akik lelketlensége is messziről látszik. Soha ne ítélj elsőre és főleg ne a külső alapján.
"A szörnyek jellemző baja, hogy nem érzékelik magukat annak. A sárkány, tudod éppen szűz lányokat falt, és amikor a népek kiáltozni kezdtek „szörnyeteg” , maga mögé nézett."
A történet nagy erőssége a mágia, amely a nem emberi világ sajátja és amely áthatja a regény szinte minden sorát, de mindenképpen az események alapját szolgáltatja. Nincs benne semmi hókuszpókusz vagy abrakadabra, hanem egyszerűen csak a lélek halhatatlanságára épít, illetve arra, hogy ha valamit elveszel, ha valamit kapsz, azért minden esetben adnod is kell cserébe és ennek a folyamata soha nem kellemes. De mindig bízni kell és reménykedni, hogy egyszer csak jobb lesz a helyzet, mint jelenleg, hogy véget ér a harc.
"– Hogy valamit elvégy a mindenségtől, adnod kell – mondta Akiva. – De… miért fájdalmat? Nem adhatnánk valami mást? Például… örömöt? – Ez az egyensúly. Ha olyasmi lenne, amit könnyű adni, nem lenne értelme."
Tetszett, hogy nyafogó lányka helyett egy nagyon tudatos, nagyon felkészített és nagyon felelősségteljes szereplőt állított a cselekmények középpontjába a szerző, aki az előbb felsorolt tulajdonságok mellett is birtokában van a fiatalos bájnak, lendületnek és persze az ebben a korban szokásos hangulatváltozásoknak. Mérhetetlen kíváncsisága miatt sokszor kerül bajba. Ugyanakkor azt is érezni rajta, hogy két világ nevelte, két világ része és mindkettőt nagyon tiszteli és szereti.
Ha már az egyik főszereplőnél tartunk, akkor nem hagyhatom ki a másik bemutatását sem. Akiva olyan lényt testesít meg, akit a háború hozott létre, akit a háború formált kegyetlenné, lelketlenné, tökéletes fegyverré. Imádtam a karakterét, amely egyszerre jeleníti meg az engedelmes katonát és a lázadót, az öntudatos harcost és az elveszett szerelmest, a rideg angyalt és a gyengéd férfit. Egyszerűen olyan, akit az ellentmondásai ellenére is szeretni, sőt mi több imádni kell és aki végérvényesen belopja magát az olvasó szívébe.

Amikor angyal őrzi az álmod. :)
(forrás: a kép innen.)
Ha valamihez hasonlítanom kellene a regényt, akkor azt mondanám, hogy igazi Rómeó és Júlia történet, csak nem emberekkel, hanem különleges és nagy hatalmú lényekkel, más helyszíneken, valamivel misztikusabban és valamivel ősibb ellentéttel. Nem hiba ez, de akaratlanul is érzi az olvasó a hasonlóságot. Karou és Akiva főszereplésével pedig megelevenedik ennek az ismert történetnek ez a másik verziója, mert megtörtént, hogy "egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett". A jelenkori titkok, hazugságok és igazságok maguk után vonják, felidézik a múlt eseményeit és ezáltal az olvasónak olyan élményben lesz része amelyben belerezeg az egész lelke, amelytől garantáltan könny szökik a szemébe és libabőrős lesz a karja. Egyszerre megható, imádni valóan gyönyörű és elképesztően fájdalmas. Mint minden mély érzelem.
"A lelked dalol a lelkemnek. A lelkem a tied, mindig is az lesz, bármelyik világban. Mindegy, mi történik…"
Fantasztikus hangulat, magával ragadó történet, áradó érzelmek, mágia, különleges lények, ősi ellentét, elhúzódó háború, gyűlölet, feszültség, humor, fájdalom és kegyetlenség. Mindez együtt van ebben a történetben, amely teljesen rabul ejtett és amelynek élményét csak sejtetni tudom, de visszaadni nem, mert annyi minden lenne még, amiről szeretnék, de nem lehet beszélni. 

A végére hagytam a könyv két, számomra legkedvesebb idézetét, amelyek ereje és igazsága vitathatatlan:
"A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia."
"- Mert a remény belőled jön, és a kívánságok csak varázslatok.
- A kívánságok hamisak. A remény igaz. A reménynek megvan a saját mágiája."
Csak azt tudom javasolni, hogy ismerkedjetek meg vele Ti is és ha utána beszélni akartok róla, akkor itt leszek és megvitathatjuk a könyvvel kapcsolatos érzéseinket, a kedvenc részeinket. Bevallom, hogy én még mindig a hatása alatt vagyok. Csak az tartja bennem a lelket, hogy látom az fényt az alagút végén, mert vannak hírek a folytatásról. :)



Pontszám: 10* pont
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 394 oldal
Teljes ár: 3.490,- / e-könyvként: 1.190,- (ITT)
A mű eredeti címe: Daughter of Smoke and Bone
Sorozat: Füst és csont leánya
Folytatás: Days of Blood and Starlight, Dreams of Gods and Monsters
Forrás: magán e-könyvtár (vásárlás, 2013.) 

2013. július 26., péntek

Várólista - 2013. július

Általában a hónap elején próbálom összeszedni a hónapban várható megjelenéseket és abból csemegézem össze azt, amire megcsillan a szemem vagy éppen csak felkelti az érdeklődésem. A poszt most egy kicsit megcsúszott, viszont így legalább kiszűrtem a hónapra ígért, de a megjelenésükben lényegesen eltolódott könyveket és a biztos megjelenésűek közül válogathattam.
Nyár lévén eléggé vegyes képet mutat a választottaim listája, mert ugye az ember lányának ilyenkor jobban csúszik a könnyedebb, romantikusabb olvasmány. Hát ebben a hónapban - egyesek legnagyobb döbbenetére - ilyen is bőven kerül a listába.


John Scalzi: Az utolsó gyarmat
Miért?: Ez még kérdés? Mert imádom ezt a sorozatot, amely a műfaja ellenére is könnyed és szórakoztató, peregnek az oldalak, az események. Már olvasom is. :) Újabb fantasztikus kalandra és szuper olvasmányra számítok.
Fülszöveg: Katonai szolgálata végeztével John Perry leszerelt, és eseménytelen veteránéveit Huckleberry távoli bolygóján tengeti, ahol a Gyarmati Szövetség falusi békebírójaként a telepesek tyúk- és kecskepereiben szolgáltat igazságot. A korábban a Különleges Erőknél szolgáló feleségével, Jane Sagannel él együtt, több hektáros tanyájukon földet művelnek, és büszkeségtől dagadó kebellel figyelik, hogyan cseperedik örökbefogadott lányuk, Zoë. A falusi idill nyolc évét azonban egy csapásra fenekestül felforgatja, amikor a Gyarmati Szövetség fejese kopogtat a portájukon. Az emberek gyarmatbirodalma ugyanis politikai válság szélére sodródott: a maroknyi telepes segítségével létesített egykori kolóniák az évek során annyira megerősödtek, hogy egy ideje maguk is gyarmatosítási jogot követelnek saját bolygóiknak. Ki más lehetne rátermettebb kormányzója a baljós nevű Roanoke-ra készülő, tíz külön világról érkezett, önfejű telepesnek, mint Perry, a békebíró és az ellentmondást nem tűrő Sagan? Az új kolóniához a Gyarmati Szövetség nagy reményeket fűz, de nem csak azért, mert ezzel megzabolázhatja az elégedetlenkedő gyarmatokat, hanem egy ennél grandiózusabb, magasztosabb cél hajtja, mely egyben Johnt és Jane-t is a galaktikus politika, ármány és cselszövés legmélyebb vízébe dobja, a fejük felett lebegő háború árnyáról már nem is beszélve.
Kiadó: Agave Könyvek
Terjedelem: 296 oldal
Teljes ár: 2.980,-
Státusz: megjelent


Karen Chance: Holdvadász
Miért?: Nagyon megörültem neki, amikor a Tündérkrónikák után ennek a sorozatnak a megjelentetését is átvette a Cor Leonis Kiadó. A sorozat első két része annyira nem, de a harmadik annál jobban bejött. * Team Pritkin* :) A kiadó pünkösdi akciója kihagyhatatlan volt a 4. és az 5. rész beszerzése szempontjából. Sajnos a megjelenés elcsúszott és a június végére ígért szállítás még várat magára. Remélhetőleg minél hamarabb a kezemben tarthatom majd a könyvet.
Fülszöveg: Cassandra Palmer nemrég győzelmet aratott egy kíméletlen istenség felett. Joggal hihetnénk, hogy ezután megérdemel egy kis pihenőt. Ám annak, aki a világ első számú látnoka, azaz a Pythia tisztségét tölti be, nem ilyen könnyű a helyzete. Cassie napirendje zsúfoltabb, mint valaha: meg kell ismerkednie erejével, miközben saját koronázási ceremóniájára készül, és persze szeretné rendezni végre viszonyát a vonzó és jóképű vámpír nagymesterrel, Mirceával is. Akad azonban valaki, aki nem szeretné Cassie-t a Pythia trónján látni. Bármire képes lenne azért, hogy a felavatási szertartásra soha ne kerüljön sor. Még arra is, hogy levadássza Cassie anyját a lány születése előtt.
Kiadó: Cor Leonis
Terjedelem:
Teljes ár:
Várható megjelenés: 2013. július vége


Dave Duncan: Aranyszín lánc
Miért? : Nem kifejezetten tűnik csajos könyvnek, de hát időnként ilyen stílusú írások olvasását is igénylem. Sőt, kifejezetten szeretem őket és határozottan bízom a kiadó ízlésében és választásában.
Fülszöveg: A király Pengéi, Chivial leghalálosabb kardforgatói. A hely, ahol ezen hús-vér fegyvereket edzik, a zord és ódon Vascsarnok, ahová kitaszítottként érkeznek, és ahonnan csak úgy szabadulhatnak, ha az ember, akit esküjük és mágikus kötésük révén egy életen át védelmezniük kell, kardot döf a szívükbe. Az egyik legígéretesebb a Pengék közül sir Durendal, akihez hasonló emberemlékezet óta nem lépett ki a Vascsarnok falai közül. Durendal hosszú éveken át dédelgetett álma, hogy imádott királya oldalán lovagol majd háborúba, hogy pártütőkkel és szörnyetegekkel számolhat le, hogy az udvari élet elismert alakja lesz; mindez darabokra hullik, mikor nem uralkodójához kötik mindhalálig, hanem egy nyámnyila, piperkőc nemeshez. A szeszélyes sors azonban számos furcsa és kifürkészhetetlen csavart tartogat még az ifjú harcos számára: egy küldetés, egy megmérettetés, és talán egy minden képzeletet felülmúló kincs várja őt egy ősi és elszigetelt városban a világ másik végén… Durendalt minden lépésénél árulás kíséri. Az intrikával és nyomasztó titkokkal átszőtt uralkodói udvarban egy minden eddiginél nagyobb borzalommal kell szembenéznie, ezzel beteljesítve sorsát, hogy ő lehessen királya leghűségesebb szolgája, s korának legnagyobb hőse.
Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 360 oldal
Teljes ár: 2.990,-
Státusz: megjelent


James S.A. Corey: Leviatán ébredése 
Miért? : nem tudom megmondani, de a zsigeremben érzem, hogy kell a polcomra. A fülszöveg egyébként egész jól hangzik és az eddigi értékelések is kedvezőek. Előrendeltem a regényt és már rég a kezemben lenne, ha a kiadó nem a megjelenés napján jelenti be az exluzív megállapodását, miszerint egy hónapig csak meghatározott helyeken lesz kapható a regény. Bezzeg én nem ott rendeltem elő, így jelenleg még jegelve van ez és a rendelés összes többi könyve is. A jó kis kedvezményt akkor sem engedem ki a kezemből, most már megvárom, amíg kiszállítják. :)
Fülszöveg: Az emberiség már meghódította a naprendszert – eljutott a Marsra, a Holdra, a Kisbolygóövbe és még távolabbra –, a csillagok viszont továbbra is elérhetetlenek. Ám a kolóniák közötti kapcsolat cseppet sem feszültségmentes. Jim Holden a Szaturnusz és az Öv között ingázó egyik jégbányász hajó tisztje. Amikor véletlenül rábukkannak egy elhagyott űrhajóra, a Scopulira, olyan titok birtokába kerülnek, amiért egyesek gyilkolni is hajlandóak – méghozzá Jim és a legénységre számára felfoghatatlan méretekben. Olyan események láncreakciója indul el, amely az egész Naprendszert háborúval fenyegeti. Eközben Miller nyomozó egy lány után kutat. Egyetlen lány után a több milliárd lakosú rendszerben, a szülei azonban dúsgazdagok, és mindig a gazdagok diktálnak. Amikor a nyomok a Scopulihoz és a lázadókkal szövetkező Holdenhez vezetnek, a szálak összefutnak… Holdennek és Millernek a Föld és a Mars kormányzata, a Külső Bolygók forradalmárai és a nagyvállalatok titkos érdekkörei között húzódó vékony határmezsgyén kell egyensúlyozniuk – és nem túl jók az esélyeik. Ám odakint, az Övben mások a szabályok, és egyetlen kis űrhajó a világmindenség sorsát döntheti el. 
2011-ben üstökösként robbant be a James S. A. Corey álnevű szerzőpáros az angol nyelvű piacra bemutatkozó regényével, amelyet az elsöprő siker mellett, több díjra is jelöltek, és nem csak a sci-fi rajongóknak vált kedvencévé.
Kiadó: FUMAX
Terjedelem: 576 oldal
Teljes ár: 3.995,-
Státusz: megjelent, de egyelőre csak az Alexandra Könyváruházakban és még néhány helyen kapható, a regény szélesebb körben majd csak augusztus közepétől lesz megvásárolható.


J. Lynn: Vetkőzik a tanú (Ulpius-ház)
Miért? : Mert mostanában olvastam a Luxen sorozat első részét, az Obszidiánt és beleszerettem az írónő stílusába. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tud alkotni felnőtt kategóriában, ezért úgy gondoltam, hogy majd alkalomadtán teszek egy próbát a regénnyel. Ha bejön, akkor elolvasom a másik történetet is, ami az ő tollából származik, ha nem, akkor maradok a YA sorozatánál, mert az vitathatatlanul jó. Sajnos nem mindenki hiszi el ezt a magyarázatom és furcsán néznek rám, mert ugye nem olyan nagyon jellemző a hasonló témájú regény (kivétel paranormális romantika) a kezemben és a polcomon. 
Ami nagyon nem tetszik: a Könyvmolyképző Kiadó felfuttatta a szerző nevét a Luxen sorozattal, az Ulpius-ház Kiadó pedig rögtön lecsapott az erotikus regényeire és a másik kiadó nyomdokvizét kihasználva behozta és megjelentette a regényt. Hát ez van! 
Fülszöveg: Madison Daniels kölyökkora óta rajong bátyja legjobb barátjáért, Chase Gamble-ért. Mindenki úgy véli, tökéletes párt alkotnának, ám van két komoly probléma: egyrészt Chase megfogadta, soha nem kezd komoly kapcsolatot, másrészt négy évvel korábban, egyetlen éjszakára túllépték a barátság határát, és azóta állandóan civakodnak. Madison bátyjának esküvőjén azonban mindkettejüknek részt kell vennie, ezért erre a hétvégére tűzszünetet hirdetnek az ifjú pár kedvéért. Ám a nyugalomnak vége, amikor kiderül, hogy szervezési hibák miatt két éjszakát kénytelenek összezárva tölteni egy nászutas-lakosztályban. Ráadásul sorra történnek a „balesetek”, amelyekkel a kedves család próbálja bebizonyítani, hogy a két fiatal közötti szenvedély másra is jó lehet, mint állandó harcra. Hacsak Madison és Chase előbb meg nem fojtja egymást…
Kiadó: Ulpius-ház
Terjedelem: 272 oldal
Teljes ár: 3.499,-
Státusz: megjelent
Megjegyzés: Továbbra is a várom a kiadó jó néhány, korábbiakban beígért könyvét, amelynek megjelenési dátuma mindig tolódik. Melyek ezek? Karen Rose Vigyázz rám, Kresley Cole A gyönyör sötét hercege, illetve Sherrylin Kenyon Éjféli gyönyörök című könyve. Azért is mérges vagyok a kiadóra, mert több sorozatot félbehagyott, amelyeket nagyon szeretek, de helyette nyomja kifelé a minőségtelen szemetet.


Cora Carmack: Szakítópróba
Miért? : Magam sem tudom, mert nagyon nem szeretem a szüzesség problémáját a könyvekben, de ez a könyv valahogy vonz magához. Nem mondom, hogy azonnal, de egyszer majd szeretném elolvasni, bár az ilyen besorolást kapott könyvekből egyre több sorakozik a várólistámon. :))
Fülszöveg: Szüzesség. Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be. És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…
Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…
Kiadó: Conntent2Connect
Terjedelem: 224 oldal
Teljes ár: 2.990,-
Megjegyzés: A regény e-könyvként is kapható, amelynek ára: 1.990,- (formátum: epub, mobi)


Shannon Messenger: Vihar szeli ketté (Égszakadás 1.)
Miért? : Mert imádom az elementálokat és mert róluk szóló könyvet még nem igazán olvastam, legalábbis nem ilyen műfajban. Kicsit tartok tőle, mert ugye YA, de tudom, hogy vannak köztük élvezetes olvasmányok és lelkem egy része, amelyik még nem akar felnőni, igényli is ezeket az olvasmányokat. Gretty értékelését követően pedig már mindenképpen meg akarok ismerkedni a történettel. :)
Fülszöveg: „Fergeteges és romantikus: egy viharos szerelmi történet” – Becca Fitzpatrick a New York Times bestseller listás Hush, Hush (Csitt, csitt) című sorozat szerzője
MEGTÖRT A MÚLT, ELVÁLASZT A JÖVŐ, ÖSSZEKÖT A SZERELEM 
A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne. A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Ezenkívül őrző – Vane őrzője –, és esküt tett, hogy bármi áron megvédi a fiút. Még ha a saját életét kell is feláldoznia. Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket az ellenségnek, aki mindkettőjük családját meggyilkolta, Audra kénytelen emlékeztetni Vane-t a származására. Tudásával együtt azonban Vane egy olyan emléket is felidéz, amelyet Audra mindenképp feledtetne vele. A legnagyobb veszélyt pedig még csak nem is az egyre közeledő harcosok jelentik, hanem a kettejük között fellángoló, tiltott szerelem.
„Shannon Messenger bemutatkozó ifjúsági regénye vicces, pörgős és csalafintán romantikus, egyszerűen káprázatos” – Kiersten White, a New York Times bestseller listás Paranormalcy című sorozat szerzője
„Izgalmas, romantikus és humoros: minden percét imádtam!” – Sarah Wylie, az All These Lives című regény szerzője
Kiadó: ÉTK
Terjedelem: 400 oldal
Teljes ár: 2.990,-
Státusz: megjelent


Tahereh Mafi: Ne érints (GABO)
Miért? : Mert imádom a disztópiát, és szeretem a különleges képességeket és nem utolsó sorban, mert több értékelésben is megjelenik az X-men párhuzam és én szeretem az X-ment. Szóval határozottan kíváncsivá tett. Nem rohanok azonnal megvenni, de elképzelhető, hogy egyszer a kosaramban fog landolni. Vagy esetleg, ha megjelenik e-könyvben, akkor úgy fogom beszerezni.
Fülszöveg: Tarereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal. Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt. De Juliette-nek is megvannak a maga tervei. Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette. TAHEREH MAFI Connceticut állam egyik kisvárosában született; jelenleg Kaliforniában, Orange megyében él, ahol az időjárás az ő ízléséhez képest szinte túl tökéletes. Amikor nem talál könyvet, cukorkapapírokat, kuponokat, régi recepteket olvasgat. A Ne érints az első regénye.
„Letehetetlen, átható, sugárzik belőle a romantika. Irigy vagyok rá. Képtelen voltam abbahagyni az olvasást.” (Lauren Kate, a Fallen: Kitaszítva című könyv szerzője)

2013. július 25., csütörtök

Bejelentem, kihirdetem, terjesztem

A mai napra - rendhagyó módon - két rövid bejelenteni valóval készültem. Annak megítélését, hogy melyik bizonyul magánügynek és melyik közügynek, mindenkinek a saját belátására bízom. :)


Sokat gondolkoztam a dolgon és nem adtam be könnyen a derekam, de úgy éreztem, hogy elérkezett az az idő, amikor kénytelen vagyok megadni magam a technika fejlődésének és el kell fogadnom az elkerülhetetlent. Miről is van szó? Arról a bizonyos közösségi oldalról, amelyhez eddig teljes mértékben elutasítottam a csatlakozásomat.
Biztos vagyok benne, hogy jó pár ismerősömnek kerekedik el a szeme és szisszen fel, miközben azt gondolja magában, hogy "Na, eddig tartott az ellenállásom!" és közben még lemondóan legyint is. Az ő megnyugtatásukra közlöm, hogy nem kell feladniuk a belém vetett bizalmukat, nem vesztem el végleg, mert nem személyes profilt hoztam létre az oldalon, hanem a blogot tettem elérhetővé azok számára, akik ilyen módon is követnék a változtatásokat, frissítéseket.
A nagy eseményre vagyis az oldal létrehozására 2013. július 23-án került sor, de addig nem akartam közhírré tenni, amíg - lévén teljesen facebook analfabéta vagyok - bele nem rázódom egy picit az oldal használatába, illetve fel nem töltöm valamennyi tartalommal. Most, hogy ez megtörtént, - bár megjegyzem, hogy vannak szemfülesek, akik már készítés közben kiszúrták az oldalt - örömmel hirdetem ki, hogy a

  KÖNYVEK ERDEJE BLOG A FACEBOOK OLDALON IS ELÉRHETŐ!


A másik bejelenteni vagy inkább terjeszteni valóra a mai nap folyamán bukkantam rá, mintegy teljesen véletlenül. A hír, ami kiváltotta ezt a kezdeményezést már ismerős volt és bevallom, hogy az engem is nagyon felbosszantott. Miről is van szó? Arról, hogy van egy kiadó kis hazánkban aki úgy gondolja, hogy az olvasók vannak érte és nem ő az olvasókért. Mindenki kitalálta, hogy melyik kiadóról van szó? Naná, hogy az Ulpius-házról.
Egyenesen bosszantó az, amit az elmúlt közel egy-másfél évben művelnek az olvasóikkal. A korábban megkezdett, sok olvasót szerzett paranormális sorozataik helyett nagy tömegben jelentetik meg a szürkét és annak nem csak ötven, de lassan már kétszáz féle árnyalatát - bár én nem nagyon látom köztük a különbséget, mert mind egyformának tűnik - és nagy tömegben árasztják el javarészt igénytelen minőségű erotikus könyvekkel a boltokat és a piacot. Ezzel sem lenne semmi baj, de mellette minden mást száműztek a kínálatukból és a pár nappal ezelőtt bejelentett hírek szerint több szerző megkezdett sorozatát félbehagyják. Mely szerzők könyveiről van szó? J. R. Ward, Sherrilyn Kenyon, Kresley Cole, Christine Feehan, Jeaniene Frost, Lara Adrian, Gena Showalter.
Végképp bosszantó, hogy más kiadó érdeklődésére - miszerint átvennék a sorozatot - nemmel válaszoltak. Na, ez aztán már igazán pofátlan és nagyon nem olvasóbarát hozzáállás!

A sorozatok folytatásáért aláírásgyűjtés indult. Ha szereted ezeket a sorozatokat és várod a folytatások megjelenését, akkor ITT írhatod alá a petíciót.

Update: Az Ulpius-ház Kiadó 2013. július 26-án közzétett tájékoztatása alapján mégis csak jelennek meg könyvek az említett szerzőktől. Na, erre most mit mondjak? Hiszem, ha látom. :) Bővebben: ITT.

2013. július 24., szerda

Legyen tiéd a könyvjelző! (2) - Eredményhirdetés

Korábbi ígéretemhez híven folytatódott a júniusban elkezdődött nyereményjáték, melynek díja nem más, mint a könyvmolyok számára rendkívül fontos tárgy, a könyvjelző. Az első körben 4 db különböző, most pedig 6 db azonos, de dedikált könyvjelző került kisorsolásra. Jó hír, hogy ezzel még nincs vége, mert egy hét múlva jön a következő forduló! A részletekről majd később fogok szót ejteni.

Most viszont nézzük ennek a fordulónak a részleteit és a nyerteseit. :)
Ezúttal Vivien Holloway Pokoli szolgálat című könyvéhez tartozó, a borító felhasználásával készült, dedikált és utólag laminált könyvjelző került kisorsolásra. A sorsoláson való részvételhez három kérdésre kellett válaszolni, melyekhez nem volt szükséges a könyv ismerete, egy kis utánajárással könnyedén össze lehetett szedni a megfejtéseket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy minden beérkezett megfejtés helyesnek bizonyult. :)
Nagy örömömre szolgált, hogy az általam meghirdetett nyereményjátékok közül az eddigi legeredményesebbet zárhattam le a mai nappal, mert összesen 27 db játékos szállt harcba a nyereményért. :)

Emlékeztetőül a nyeremények:


A neveket a beérkezés sorrendjében rögzítettem, majd a random.org segítségével végeztem el a húzásokat. A nyereményt mindig az első helyen található személy kapta. A kihúzott nyertes nevét kivettem a listából, így a húzások számának növelésével csökkent a résztvevők száma és nőtt a nyerési esély, valamint elkerülhető lett az, hogy egy személy többször kerüljön a lista élére.

Nem játszom tovább az idegeiteken. :)

Íme a nyertesek a húzások sorrendjében:
  • Taraj Tünde
  • Sajóvölgyi Dalma
  • Aknai Renáta
  • Boronkay Kinga
  • Ferenc Kriszti
  • Pozsár Lilla

A sorsolásról készített dokumentumokat, a random.org oldalról kivágott képeket ITT lehet megtekinteni.


A játékban résztvevőkkel már felvettem a kapcsolatot és remélem, hogy hamarosan postára is adhatom a nyereményeiket, illetve a posta is pontosan és gyorsan fogja végrehajtani a megbízást. :)

Mindenkinek köszönöm az érdeklődést, a játékot, a helyes válaszokat!

A nyerteseknek gratulálok!

Ne feledjétek, hogy lesz még folytatás! A kincsesládám további meglepetéseket tartogat a számotokra és remélem, hogy azok megelégedésetekre fognak szolgálni. :)
Hamarosan ismét jelentkezem!

2013. július 22., hétfő

Maria Murnane: Papíron príma (Waverly Bryson 1.)

Nem nagyon hallottam a regényről egészen addig, amíg egy alkalommal @Gretty fel nem hívta rá a figyelmem, egy határozott "Olvass Papíron prímát!" felszólítással és amelynek következménye egy, akár a vásárlásnál, akár az olvasásnál szállóigeként használt mondat lett: "Mert Gretty azt mondta". A felszólításnál még csak megnéztem, hogy miről is lehet szó, de annyira nem tartottam az érdeklődési körömbe tartozónak a regényt. Viszont sikerült azt a bizonyos bogarat elültetnie a fülembe és folyamatosan ott mocorgott a fejemben a gondolat, hogy csak olvasni kellene majd valamikor ezt a könyvet. Amikor az idei könyvfesztiválon nagyon jutányos áron kínálták a kiadó standjánál a kötetet, akkor már nem volt kérdés, hogy jön velem haza a regény és hamarosan el is érkezett az az idő, amikor bizony én magam is Papíron prímát olvastam.
Waverley Bryson a húszas évei végén járó, egyedülálló nő, aki a sportpíár területén elég jelentős karriert futott be, mindene megvan, kivéve egy normális kapcsolatot. Jóképű és gazdag vőlegénye két héttel a kitűzött időpont előtt mondja le az esküvőt, Waverly magába roskad, de nem adja fel, megpróbálja rendbe hozni széthullott életét. Jönnek is a kihívások szép számmal: a munkahelyén új rivális tűnik fel, távol élő apja sem könnyíti meg a helyzetét és persze folyamatosan próbálkozik a párkapcsolatok terén is, de valami mindig félresiklik. A józan esze és a humorérzéke megőrzése céljából a saját életében bekövetkező fordulatokból, jellemző élethelyzetekből "Édesem üzenetek"-et kezd írogatni, amellyel kapcsolatban nagy vágya, hogy egyszer majd képeslap sorozat készül belőlük. 

Ahogy már a bevezetésben is írtam, nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nem én vagyok a regény célközönsége. Próbálkoztam már hasonló "csajos" könyvekkel, de nagyon nem jöttek be nekem. Miért gondoltam azt, hogy akkor ez az könyv más élményt fog adni a számomra? Meggyőztek az értékelések, de legfőképp az idézetek, amelyekből sütött az öniróniával telt, szarkasztikus humor és az ilyenekkel mindig le lehet venni a lábamról, amely jelen esetben teljes mértékben sikerült is. 

Waverly karakterében sokan magukra ismerhetnek, mert egyre gyakoribb az a jelenség, amely a könyv oldalain is megjelenik vagyis, hogy a sikeres, késő húszas-harmincas nők egyedül élnek, naponta kell bizonyítaniuk a munkahelyen a talpraesettségüket és még azt sem merik bevallani maguknak, hogy nem szeretik, amit csinálnak. Maria Murnane az a szerző, aki mindezt átélte és élményeinek, tapasztalatainak, valamint egy idő után bekövetkezett szemléletváltásának eredménye lett ez a könyv, amely egyszerre szórakoztató kikapcsolódás, könnyed nyári olvasmány és egyben élethű korrajz is.
Sokan hasonlítják ezt a könyvet a Bridget Jones történetekhez, amelyeket ugyan nem olvastam, de a filmet ismerem és amely alapján az a magánvéleményem, hogy ez a történet nekem sokkal szimpatikusabb. Miért? Talán mert Waverly nem nyavalyog annyit a súlyproblémáján, mint Bridget, bár az is igaz, hogy a naplót vezető hölggyel ellentétben neki nincs is nagyon miért nyavalyogni, problémáznia. Mindegy is, mert ez nálam akkor is nagyon is döntő tényezőnek bizonyult.

Waverly magánéleti esetlensége, amely éles ellentétben áll üzleti életben elért eredményeivel, megindító és mindenképpen megmosolyogtató. Az pedig, hogy ő maga is tisztában van mindezekkel csak szimpatikusabbá tette számomra a karakterét. Őszintén megmondom, hogy ha főhősnőnket nem ilyenné formálja a szerző, akkor könnyen elképzelhető, hogy nem érdekel a történet, de így csak olvastam az elképesztő, félresikerült kalandokat, hangosan kacagtam azok életszerűségén és azon kaptam magam, hogy drukkolok hősnőnknek, hogy, sikerüljön kimásznia a magánéleti gödörből.
"Szomorú beismerni, de mások horrortörténetei mindig feldobnak. Ilyenkor egy röpke pillanatig úgy érzem, hogy az életem mégsem annyira borzalmas, mint képzelem."
Kedvelem az olyan embereket és ebből adódóan azokat a könyvbeli karaktereket is, akik képesek kapaszkodót találni az élet apróságaiban, valami újat alkotni és ezzel akaratlanul is segíteni magukon, gyógyítani sebzett lelkület. Waverly számára mindezt az Édesem üzenetek jelentik, amelyek tényleg nagyon jól sikerültek, hangosan kacagtam majdnem mindegyiken, imádtam a humorukat és a mögöttes jelentésüket. Külön színesíti a könyvet, hogy nem csak a szövegben találkozunk ezekkel a frappáns mondatokkal, hanem minden fejezet elején is ott díszeleg egy belőlük.
"Kreatív ötlete annyi embernek van, de meg is valósítani, az már teljesen más tészta."
Maria Murnane
(forrás: www.mariamurnane.com)
Lehet-e karakterfejlődés egy ilyen stílusú történetben? Eddig úgy gondoltam, hogy nem kifejezetten, de a szerző megmutatta, hogy igenis lehet és hozzáteszem, hogy nem ez volt az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban sikerült meglepnie és elismerésemet kivívnia.
"Az esetek többségében a boldogság csakis rajtad múlik."
Waverly, ha alapvető jellemében nem is, de gondolkodásában, életszemléletében rendkívüli módon megváltozik. Ugyanaz a barátságos, szeleburdi, fontos szituációkban esetlen és mulatságos nő marad, akivel a történet elején megismerkedtünk, de egyes döntéseinek hála az élete kiteljesedett, ő maga pedig ragyog és fényét másra is átsugározza. Ez a változás azt sugallja az olvasónak, hogy merjen belevágni abba, amitől eddig tartott, ne féljen megvalósítani az álmait, mert elképzelhető, hogy az elképzelései célba érnek, partnerre találnak, valaki értékelni fogja azokat. A lényeg: merjünk nagyot álmodni.
"Ne izgulj azon, hogy milyennek kellene lennie az életednek. Csak alakítsd olyanná, amilyenné te szeretnéd."
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem beszélek a férfi szereplőkről. Nos, azért mert egy részükről nem igazán érdemes, más részükről pedig csak túl egyértelműen tudnék szólni és ezzel elárulnám magam, elrontanám a történetet még nem ismerők örömét. Megnyugtatásképpen annyit tudok mondani, hogy ebben a könyvben hemzsegnek a pasik és vannak köztük jó pasik is. ;)

A maga nemében ez a könyv igazán eredeti, szórakoztató és - ez egészen furcsán fog hangzani egy ilyen témájú regény esetében - tanító és útmutató jellegű is. Mindezek mellett pedig egy igazán kacagtatóan romantikus történet, ahol az eladósorból kissé már kilógó, de még mindig gyönyörű és vicces királylányra végül rátalál az ő szőke hercege. Hogy mennyi ajtót kell addig kinyitni - némelyiket esetleg akár többször is - amíg az egyik mögött megtaláljuk azt, aki megfelel az elképzelésünknek és akinek mi magunk is megfelelünk? Erről szól ez a könyv, ezt meséli el a maga kacagtató, ironikus, de nagyon is olvasmányos módján. Mert abban ugye egyetértünk, hogy nem elég, ha valami papíron príma, de az életben is annak kell lennie.

Az írónő honlapját böngészgetve felfedeztem, hogy ennek a történetnek bizony folytatása, sőt mi több folytatásai is vannak. Ha a további kalandok csak megközelítik ennek a történetnek az élvezeti értékét, akkor én bizony olvasni akarom őket. Persze, ha majd megjelennek az édes-ékes anyanyelvünkön. Nem tudom erre mennyi esély van, de egy vásárlóra már biztosan számíthat a kiadó. 
A másik dolog, amire felfigyeltem, a borítókban bekövetkezett dizájn váltás. Nem azért mert nálunk ilyen borítóval kapható, de nekem ez a borítékos verzió jobban tetszik, az új stílus nagyon csajos és bevallom, hogy engem jobban taszít is. A külföldi megjelenéseket böngészgetve úgy látom, hogy ez az új stílus átvette az egyeduralmat és a kedves, borítékos fedlapok eltűntek a kínálatból. Mindössze az vigasztal, hogy már ismerem a stílust, ezért egy borító már nem tántoríthat el az olvasástól, akármennyire csajos is. :)


Pontszám: 9 pont
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 308 oldal
Teljes ár: 2.990,- / de a Kiadó webáruházából megvásárolva, most egészen baráti áron a tiéd lehet a könyv. :)
A mű eredeti címe: Perfect on paper
Sorozat: Waverly Brayson
Folytatás: It's Waverly Life, Honey on Your Mind, Chocolate for Two
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

2013. július 20., szombat

Nicolet Égeni: Az ötödik leszármazott

Szintén egy olyan könyvről van szó, amelyre a borítója miatt figyeltem fel, illetve amiatt, hogy csak ekönyv formátumban tűnt fel a könyvpiacon. Régóta szemezgettem vele, az ára is kifejezetten barátságos volt, de még így sem került rögtön a kosaramba, valamiért azonban nem hagyott nyugodni a tudat, folyamatosan ott keringett a fejemben, hogy ezt a könyvet nekem olvasnom kell. Aztán a sors úgy hozta, hogy nagyon mérges voltam egy nem teljesített rendelésem miatt és egy hirtelen ötlettől vezérelve bevásároltam ekönyvekből, így került többek között ez a kiadvány is a kosaramba, majd az olvasómra. Határozottan örülök neki, hogy így döntöttem. 
Nerkiss nimfa, a főtanácsos lánya, akinek házasságkötése a herceggel, a leendő királlyal tradíció a nimfa birodalomban. Nerkiss azonban bezárva érzi magát és ellenáll a kötelező elvárásoknak, másra és többre vágyik. Egy éjszaka, a kastélyból kiszökve véletlen felfedezést tesz, átlép az erdei lények és az emberek világába, ereje felszabadul és kiderül róla, hogy ő az ötödik leszármazott. Az eddig mindentől elzárt és a széltől is óvott lány addigi élete fenekestül felfordul és innentől kezdve egy pezsgő, politikai csatározásokkal, titkokkal és ármánykodásokkal teli világban találja magát.

A regény eleje egy kicsit kuszán indult a számomra, mert ahogy Nerkiss, úgy az olvasó is belecsöppen ebbe az idegen és soklényes világba, szükséges némi idő, amíg összeáll a kép a világ működéséről, a lények jelleméről és persze amíg megszokjuk a különleges hangzású neveket. A világ felépítésével és kidolgozottságával azonban nincs gond, mert úgy éreztem, hogy a szerző elég sok gondot fordított arra, hogy minden megfelelő alapokon nyugodjon. Bevallom, hogy az elején egy kicsit talán hosszúnak és nem túl érdekesnek találtam ezt a bemutatást, a lények és a helyzetek leírását, amely közben nem igazán történtek lényeges események, de később beigazolódott, hogy bizony a végkifejlet megértéséhez nagyon is szükséges volt ez az alapozás. A viszonylag lassú felvezetés közben a hangsúly a fajok különlegességén, egyediségén van, illetve ebből következőleg a köztük lévő politikai egyezkedéseken, szövetségeken, ellenvéleményeken.
Lényeket és fajokat emlegetek, de eddig nem igazán neveztem meg őket. Nos, akkor nézzük, hogy kik azok, akik ebben a történetben szerepelnek. Főszerepet a nimfák, tündérek, emberek, trogloditok, faunok kapnak, de mellettük feltűnik az erdei népek megannyi képviselője: a kentaurok, manók, griffek, unikornisok, kelpiek példányai. A történet szerint ezek a fajok már évezredek óta köztünk élnek, rejtőznek az emberek elől, de köztünk vannak, lépteiket követve ismerős helyszínekre érkezünk mi, az olvasók is. 
" - Ez mi? - kérdezem halkan. A nap delelőre hág egy épületekkel, utcákkal teli város felett: középütt sötétzöld folyó kúszik, melyeken hatalmas vas hidak egyengetik különféle járművek kerekeinek útját. A folyó és hidak mögött egy kisebb domb áll, tetején egy hosszan elnyúló, réz zöld kupolás várral.

- Ez Budapest, a Vár pedig a Nagy Erdőtanács épülete. Pontosabban, az emberek a Budai Várnak hívják. - lép most közelebb Zefron.
- Emberek? És fogalmuk sincsen róla, hogy az egyik kastélyuk valójában az erdei lények legfőbb szervének az otthona?
- Valahogy úgy. Amúgy arra a várra ugyanolyan jogunk van, mint nekik: az egyik nagy királyuk, Matthias építette át.
Jelentőségteljesen rám néz, de egyelőre nem nagyon esik le, mit is akar mondani.
- Mondjuk úgy, volt egy másik, erdei neve is. - mosolyodik el végül a faun, én pedig elképedve nézem a gyönyörű várost."
Nimfa (forrás: deviantart.com)
A sok lény mellett azonban a fő kérdés az, hogy kik a leszármazottak és miért is olyan különlegesek ők. Az erdei lények egymással vívott csatáinak következményeként az eredeti, mágiával telt erős lényekből csupán öt maradt: egy faun, egy troglodit, egy nimfa, egy tündér és egy ember. Az öt lény halála után a képesség és az erő tovább öröklődött a leszármazottakban. Az ötödik felbukkanására azonban nem számított senki, Nerkiss mindenki számára meglepetést okozott, még ő maga is nehezen hiszi, hogy különleges lenne, de a tények, azok tények és nem tehet ellenük semmit.

A kötet fő vonulata a világ bemutatása mellett a leszármazottak történetének, jellemének megismertetése, egymástól különböző céljaik bemutatása. Nerkiss felbukkanása már önmagában is felkavarta az erdei népek között létrejött kényes egyensúlyt. A nimfa jelene és múltja is titkokkal teli, amelyeket a kíváncsi lány természetesen megpróbál kideríteni. Hogyan is lehet ő a híres Tedegar leszármazottja? Miért akar vele találkozni az, akit a leszármazottak nem szívesen emlegetnek? Ki lehet az a titokzatos férfi, aki feltűnik időnként a lány közelében? Mi is az a ghijar és ki az, akinek joga van hozzá?
Kifejezetten tetszett, hogy a fantasy birodalom egy olyan faja került a történet középpontjába, amelyről eddig még nem szólt történet vagy legalábbis én még nem olvastam ilyen könyvet. A nimfák különleges képessége a megérzésekben rejlik, Nerkiss pedig különösen tehetségesnek bizonyul ebben. Képessége érdekessé teszi kalandjait, a megérzései régi titkok felé vezetik a lépéseit, kíváncsisága folyamatosan bajba sodorja, tapasztalatlansága és az erdei lények világával kapcsolatos tudatlansága pontosan annak a közelébe vezeti, akitől mindenki távol akarja tartani. Egyszerre újdonság neki az emberek és a mágikus lények világa is.

Kelpie (forrás)
A kezdeti nehézségek és a lassabb kezdést követően az írónő igencsak belelendült az írásba és a könyv második fele egymást követő események, cselszövések, ősi titkok sorozata. Csak kapkodtam a fejem és erősen figyeltem, hogy követni tudjam a feltáruló összefüggéseket, különleges helyeket, az erdei politika bonyolult útvesztőinek leírását, illetve következményeit. Az eddigiekben felsoroltak is elegendő bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy az írónőnek bőven van fantáziája és képest azt kellő alapossággal meg is jeleníteni a lapokon. Ami viszont a személyes kedvencem az a Fekete-tó és a Szertartások termének története, leírása, működése vagy éppen a Matsuri leírása. A szerelők között is akadtak szívemnek kedves karakterek, megfogott magának Seffyl Dwir, a Kelpie pimasz, ugyanakkor titokzatos stílusa, valamint Eron és az őt körüllengő sötétség és vibrálás. Imádtam olvasni ezeket a részeket, amelyekkel teljesen megvett magának az írónő. Eléggé magával ragadott a történet vége is, amely nagyon kívánkozik a folytatás után, nem fogok nemet mondani az olvasásra, ha elkészül és megjelenik.

Élveztem, hogy nincsenek logikai bakik a történetben, a világ, a cselekmény, a magyarázatok jól kitaláltak, bár az is igaz, hogy egyes esetekben első olvasatra kissé nehezen követhetőek, de ráérezve a regény stílusára egyre könnyebb követni az összefüggéseket. A fogalmazásmódot nem érheti kifogás, a mondatok szóképekkel tarkítottak és ahogy haladunk előre a történetben, egyre gördülékenyebbek is. Kellő mértékű varázslat, mágia, mitológia és ahol szükséges humor és pimaszság hatja át a történetet. Nem állítom, hogy tökéletes a regény, inkább amolyan felvezetés, egy sokkal összetettebb, színesebb világ és cselekmény nyitánya, de egészen érdekes és mindenképpen olvasásra érdemes. Örülök neki, hogy a kiadvány borítója és a nimfa főszereplő nem hagyott nyugodni és elolvastam a történetet.

Felfedeztem a szerző weboldalán, hogy korábban megjelent egy másik könyve is, amelynek Zekia, a tündér a főszereplője és akivel futólag ebben a történetben is találkozunk. Határozottan kíváncsi lettem, kifejezetten érdeklődöm a regény iránt. :)

És végül a kedvenc idézetem ebből a műből:
"Az emberek nagyon erősek tudnak lenni, csak már elfelejtették, mint jelent a gondolat ereje. Élik az életüket, rohannak egyik pontból a másikba, végzik a dolgukat, de azt, amit mi, erdei lények tudunk, azt ők már rég elfelejtették: milyen egy azúrkék tóban üvegkőcsepp táncot járni, milyen griff háton szárnyalni a mély völgyek és hatalmas hegyek felett, vagy milyen ezernyi lebegő gyertyával megvilágított tisztáson éjjel hullócsillagokat számolni. Egyszóval: az emberek elfelejtettek hinni a csodákban."

Az írónő weboldalát is érdemes megnézni, mert szépséges és találtam rajta érdekes dolgokat. :)


Update: Sikerült felvennem az írónővel a kapcsolatot. Megosztom veletek kedves szavait.

"Természetesen már készül a folytatás. "Civil" foglalkozásom miatt kevesebb idő marad az írásra, de azért minden pillanatot kihasználok, hogy pennát ragadjak. A második rész végét írom, de - mint az lenni szokott- már az összes kötet meg van írva a fejemben. Már csak idő kell, hogy papírra vessem őket! 
A Te leveled és írásod mindenesetre hatalmas lendületet adott, köszönöm!"




Pontszám: 8 pont
Kiadó: Publio
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem:  324 oldal
Teljes ár: 800 ,-
Forrás: magán ekönyvtár
Formátum: epub, mobi, pdf
Megjegyzés: Csak ekönyvként vásárolható meg.

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons