Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. augusztus 31., péntek

Brent Weeks: Túl az árnyakon (Éjangyal trilógia 3.)

A trilógia eső két részének olvasása után nem volt kérdés, hogy a befejező kötet (féltégla) is sorra fog kerülni. Annak ellenére, hogy eddig még nem győzött meg a sorozat, határozottan kíváncsi voltam a folytatásra avagy befejezésre.
ISMÉT FELHÍVOM A FIGYELMET A SPOILER VESZÉLYÉRE AZOK SZÁMÁRA, AKIK NEM OLVASTÁK AZ ELŐZŐ KÖTETET!
A kötet történetének kezdetekor a helyzet semmivel sem jobb, mint az előző kötet befejezésekor. Sőt... Ha lehet, akkor még nagyobb a káosz. Logan ugyan kiszabadult a lyukból, de már nem ő az uralkodó. Cenuriának királynője van. Dorian merész vállalkozásba fogott. Kylar továbbra is járja megkezdett útját, amely némiképp eltávolodik Elenetől és közelebb kerül Vihez, de nem úgy ahogy elsőre gondolnánk. Megjelentek a történetben a nővérek és több különleges lény is. A titkok és a hazugságok tovább sokasodnak. 
Azt hiszem, hogy sokan nem fognak szeretni ezért a véleményemért, de nekem ez a kötet sokkal kevésbé tetszett, mint az előző részek. Határozottan úgy éreztem, hogy az író megírta az első kötetet, majd a kiadója  javaslatára és a rajongók kívánságára folytatta a történetet.
A sorozat első kötetét nagyon szerettem, a másodikkal kapcsolatban voltak fenntartásaim, de ezzel az utolsó résszel eléggé megszenvedtem. Valahogy szétesett nekem a történet. Sok szereplőt mozgatott az író és kapkodta a cselekményeket. Ugyanakkor a különböző országok leírása eléggé siralmasra sikeredett, mert nem láttam magam előtt azokat a nagyon-nagy különbségeket (akár földrajzilag, akár kulturálisan), amelyeket annyira hangoztatott. Sok mindent akart elmondani és mindenkiről akart valamit mondani. Ennek az lett az eredménye, hogy az én érzésem szerint kicsúsztak a kezéből a szálak. Ez a kötet már nem igazán az Éjangyalról szólt. Kylar hol itt, hol ott tűnt fel a történetben, akkor sem szerepelt sokáig. A könyv legnagyobb része más szereplőkről szólt és nem Kylarról. Úgy éreztem, hogy mindenki fontosabb, mint az egyébként trilógiának is nevet adó szereplő. Hosszú oldalakon keresztül ecseteli az egyébként annyira nem lényeges eseményeket, majd a lényegi cselekménynél magára hagyjuk a szereplőt, aki egyszer csak, rengeteg történéssel később feltűnik, megoldja az aktuális problémát, majd ennyi. A legnagyobb bajom az volt, hogy ezt több szereplő esetében is megtette. Megőrültem tőle.
A történet végével sem voltam igazán kibékülve. Nem, nem tudott magával ragadni. Belefáradtam a rengeteg csapat és harcleírásba. A krullok viszont igazán tetszettek. Leginkább a legendájuk fogott meg. Ez tényleg jó ötlet volt az írótól. A ka'karik igazi legendájának kibontakozását is teljes örömmel üdvözöltem az oldalakon. Ezek mentették meg igazán a könyvet az én szememben. 
A szereplők karakterfejlődése látszik, de számomra korántsem a megfelelő irányba halad. Elene megőrjített a folyamatos szüzességi kínlódásával és az áhítatoskodásával. (Még mindig!) Nagyon erőltetett és műanyag szagú volt az egész. Aztán meg persze rájött, hogy butaságot csinált eddig. Esküszöm, hogy ennyi szűz pasit még egy könyvben sem láttam eddig. Nem is mondok semmit. :( Ennek számomra még inkább műanyag szaga volt, mint Elene ájtatosságának. Egyszerűen dühítő volt egy férfi által írt történetben ilyenekről olvasni. Az előbb említett nyilvánvaló hibája ellenére mégis Logan volt az, aki végig hozta azt, amit vártam tőle. Jelleme sokat tett hozzá a történethez. Őt szerettem a legjobban. Második helyen Vi szerepel. A többiek valahogy nem igazán nyerték el a tetszésem. Főleg nem ebben a kötetben. Kylar súlytalanná vált, mint főszereplő, nagyon a háttérbe szorult a személye. Több tettét is feleslegesnek éreztem. Dorian átesett a ló másik oldalára.
Voltak logikátlan dolgok a kötetben, amelyek kapcsán csak fogtam a fejem. Még most is töröm a fejem egy-két dolgon. Vajon én nem figyeltem eléggé vagy tényleg logikátlan volt egy-egy cselekmény? Hajlok rá, hogy az utóbbi lehetőség az esélyesebb. Főleg azért, mert ilyenkor többször is végigolvastam végiggondoltam a vonatkozó részt, eseményeket.
Nem, nem azt mondom, hogy rossz a könyv, de ahhoz képest, hogy mennyire felkapott ez a trilógia, vannak nála sokkal jobb fantasy sorozatok is. Hangsúlyozom, hogy az első kötetet nagyon szerettem, de azóta erősen csökkenő a trilógia színvonala az én szemszögemből nézve. Kylar, mint főszereplő elveszett a történetben. És a vége...? Hát persze, hogy bizonyos szintig nyitott maradt, hogy legyen lehetőség egy újabb trilógiát kerekíteni belőle. A rajongók ennek biztosan örülnek, én annyira azért nem. Sajnálom, hogy ilyen felemás érzésekkel fejeztem be a trilógiát. Sokan szeretik, de nekem nem jött be, nem győzött meg.



Pontszám: 7 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 688 oldal
A mű eredeti címe: Beyond the Shadows
Előzmény: Az árnyak útján, Az árnyékvilág peremén
Sorozat: Éjangyal trilógia
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

2012. augusztus 28., kedd

Susan Hill: A fekete ruhás nő

Nem volt kedvem magammal cipelni egy trilógia féltégla méretű befejező kötetét, ezért ezt az egyébként nem túl vaskos könyvet ragadtam fel és vittem magammal. A kötet már régóta szerepel a várólistámon, de nem kapkodtam túlságosan az olvasásával. Most pont kapóra jött az alkalom.
Szinte semmit sem tudtam a könyvről. Mindössze annyit, amennyit a fülszövegben olvastam, illetve a műfaját, ami horror. Valamint azt, hogy Daniel Radcliffe főszereplésével film is készült belőle. Az új kiadás már a filmes borítóval jött ki, én viszont az egyik régebbi kiadást olvastam.
Azt hiszem elkövettem azt a nagy hibát a könyvvel kapcsolatban, hogy fényes nappal olvastam. Pedig éjszaka és/vagy egyedül egy lakásban/házban olvasva sokkal nagyobb hatása lett volna. A másik hibát a kiadó követte el, aki a fülszövegben megemlít több olyan tényt, amelyet az író csak a történet felénél, esetleg a vége felé árul el. Ezzel gyakorlatilag megöli a meglepetést, a lényeget.
A történet azzal kezdődik, hogy főhősünk, a középkorú Arthur Kipps vidéki házában éldegél a családjával boldogságban, békességben. Karácsony estén azzal töltik az időt a család fiatalabb tagjai, hogy kísértettörténeteket mesélnek egymásnak, mert ez hagyomány Angliában. Arthur kellemetlenül érzi magát ettől, majd amikor ő kerül sorra megtagadja a történet elmesélését. Nem mondja el később sem, hanem úgy dönt, hogy leírja és majd csak a halála után teszi hozzáférhetővé az írást. A könyv további része innentől kezdve visszaemlékezés a fiatal Arthur által átélt eseményekre, aki Anglia távoli vidékére utazik egy ügyfél ügyeinek rendezése érdekében. Itt lesz része abban az élményben, amely egész későbbi életére rányomja a bélyegét.
Maga a történet elég érdekes és elég borzongatós volt. Azért sötétben és egyedül olvasva még hatásosabb lett volna. Elég jól sikerült a hangulatteremtés. A lápvidék, a hirtelen leereszkedő köd, a csak apálykor járható töltésút mind hozzáadta a maga részét a hangulathoz. Különösen érdekelt a falusiak zárkózottsága, a titok, amely emögött a jellemző mögött rejtőzött. Végül megkaptam rá a választ is. A könyv eleje elég lassan indul, az eseményeket komótosan vezeti fel az író, majd egy szakaszon eléggé felpörögnek az események. A végén pedig van egy csattanó, amire bevallom, hogy már nem is számítottam.
A könyv és a hangulata is tetszett, de ennek ellenére is vannak hiányérzeteim a történettel kapcsolatban. Elég egyértelmű volt a számomra, hogy ki lehet a fekete ruhás nő és hogyan kacsolódik az egyéb jelenségekhez. Biztos voltam benne, hogy Arthur megrázkódtatása mélyebb, mint az elején sejteni lehet. Bizonyos részeket, történelmi háttereket jobban is kidolgozhatott volna az író, ezáltal még élvezetesebbé tehette volna a történetet. Lehetőség bőven lett volna rá, mert a kötet eléggé rövid, mindössze 204 oldalas volt az a kiadás, amit én olvastam. Többet is ki lehetett volna hozni ebből az alapötletből.
Ha már az alapötletnél tartunk: határozottan kíváncsi lettem a filmre. Leginkább arra, hogy mivel turbózták még fel a történetet, mert szimplán a könyvből filmet készíteni elég soványka végeredményt nyújtana. Már a trailer alapján is azt mondom, hogy jelentősen felturbózták az eseményeket. Ha megnéztem, majd beszámolok a véleményemről.
Összefoglalva: tetszett a könyv, de maradt azért némi hiányérzetem és úgy gondolom, hogy többet is ki lehetett volna hozni az alapötletből. Arthur nagyon szimpatikus, kissé naiv, de szerethető szereplő. A könyv hangulata nagyon jó, kellemesen borzongatós. Nem a legerősebb horror, de egészen élvezhető fajta. Hátránya, hogy igen rövidke.



Pontszám: 8 pont
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 1995.
Terjedelem: 204 oldal
A mű eredeti címe: The Woman in Black

2012. augusztus 26., vasárnap

Richard Castle: Heat Wave - Hőhullám (Nikki Heat 1.)

A kicsit hűvösebb augusztusi napok után (amelyeket kifejezetten szerettem) ismét beköszöntött az igazi augusztusi meleg, amelynek eredményeképpen a nappali időszakban elég gyakran sikerült 35 Celsius fölötti hőmérsékletet mérni. Legnagyobb bánatomra ez nem csak a szabadban fordult elő, hanem az egyébként tetőtéri és a gazdasági megszorítások miatt klímamentesített irodában is. A fennálló helyzethez alkalmazkodva elővettem hát a Hőhullám című könyvet olvasásra. Amolyan könnyed kikapcsolódásnak gondoltam. A Castle című sorozat részeit nagyjából ismerem (eddig 1,5 évad a teljesítményem). Szóval úgy gondoltam, hogy ha a könyv és a sorozat egy kicsit is hasonlít egymásra, akkor a szórakozás és a kikapcsolódás garantált.
A filmsorozatban is sokat emlegetett Nikki Heat nyomozó és két segítője, Ochoa és Raley nyomozók összeszokott csapatként nyomoznak New York egyik legnagyobb ingatlan mágnásának halála ügyében. A csapattal tart Jameson Rook újságíró is és természetesen mindig és mindenbe beleüti az orrát. A hőhullám megviseli a városlakókat. A holttestek csak szaporodnak, a gyilkosságok szálai egyre jobban összegubancolódnak.
Ha valaki az eddig leírtak alapján kísérteties hasonlóságot érez a könyv és a filmsorozat között, akkor az nagyon is jól érzi. Ez a könyv és a történet akár a sorozat egyik epizódja is lehetne. A különbség csak a szereplők nevében jelentkezik, a többi tényező esetében (karakter, nyomozási technika, sziporkázó párbeszédek) tényleg olyan az egész, mintha a filmet nézné az olvasó.
Ez a hasonlóság engem zavart is egy kissé a könyv olvasása közben, mert Nikki folyamatosan Beckett nyomozóként tűnt fel a szemeim előtt. Ugyanez vonatkozott Jameson Rook személyére is, akit pedig nem tudtam másként elképzelni, mint a filmbeli Rick Castle-t. Nem akarom végigsorolni az összes szereplőt, de bizony mindegyikkel így jártam. Nem tudtam elvonatkoztatni a sorozattól. Lehet, hogy egyesek ezt a hasonlóságot teljesen pozitívan fogják fogadni vagy már fogadták is, de számomra felettébb zavaró volt. Szeretem magam elképzelni a szereplőket és ez most annyira nem sikerült, annyira befolyásoltak a korábban látottak, hogy az már engem is zavart.
A szereplők karakterén kívül a múltjuk, illetve a cselekmények egy része is ismerős volt a filmsorozatból. Rook anyja, Margareth színésznő, Rook a polgármester közbenjárására tarthat a nyomozókkal, a pókerjátszma, amelyen Nikki szemben ül a bíróval és még sorolhatnám a hasonlóságokat. Egyetlen különbségként egy forró szexjelenetet tudnék csak említeni. Ha jól emlékszem, akkor a sorozat egyik részében, mintha ezzel kapcsolatban is elhangzott volna valami utalás.
Kicsit utánanéztem az előzményeknek, a dátumoknak és annyit sikerült kiderítenem, hogy a Castle sorozat és a Nikki Heat regény is 2009-ben készült. Feltételezem tehát, hogy a sorozat ihlette a filmben is szereplő regények elkészítését. Bevallom, hogy jobban szeretem a könyvből készült filmeket.
A regény ettől eltekintve is jó. Könnyed és olvasmányos stílus, csipkelődős humor és egy jó krimi szál együttese. Még mielőtt valaki rákérdezne: nem, nem találtam ki, hogy ki a gyilkos. :) A krimi szál, a nyomozás teljesen az elvárásaimnak megfelelő volt. Részletessége és hitelessége mellett is elég szórakoztató. Egyetlen dolgot tudok kifogásolni, az pedig a szájbarágós stílus. Az író mindent megmagyaráz, még azt is, ami teljesen nyilvánvaló. Ezzel sajnos elég sok szájhúzogatást váltott ki belőlem. Pontosan emiatt a megmagyarázások miatt helyenként lelassul a történet. 
A könyv magyar kiadásának elején és hátulján található ajánló szöveggel azonban nem tudok egyet érteni. A regény korántsem letehetetlen. Sajnos a szájbarágós stílus miatt többször is félretettem (igaz, hogy nem hosszú időre), mert kezdtem kicsit megtelni vele. A "feszültségkeltés mestere" kifejezés is kicsit erős a benyomásaim alapján. A regényt inkább egy humoros kriminek gondolom, mint hatalmas feszültségkeltésnek. Vannak bőven írók és regények, amelyekre hamarabb mondanám ezt a jelzőt, mint erre a kötetre.
Kifejezetten hiányoltam a könyvről a fülszöveget. Határozottan látszott, hogy a megjelenés szempontjából a történet másodlagos. A lényeg a sorozattal való kapcsolat, a rajongók figyelmének felkeltése.
A kíváncsiság azért motoszkált bennem és utánanéztem, hogy ki is lehet ez a bizonyos Richard Castle. Abban biztos vagyok, hogy írói álnévről van szó, de konkrét nyomot nem sikerült fellelnem. (Találtam valamit, de a hiányos angoltudásom miatt az értelmezésem sem volt helyes.)

Kinek ajánlom ezt a regényt? Aki szereti a Castle című filmsorozatot és ugyanarra a hangulatra vágyik, mint amit ott már megismert. Remélem, hogy őket nem fogja zavarni a rengeteg hasonlóság, ami számomra kicsit idegesítő volt. Nagyon remélem, hogy a következő részekre levetkőzi az író ezt a nagyon szájbarágós stílust. Akarom-e olvasni a következő kötetet? Még nem döntöttem el. Nagy esélye van, de egyelőre nem tartozik a mindenképp akarom kategóriába. Ha éppen a kezem ügyébe akad, akkor nem fogok ellenállni. Egyelőre azonban azt állítom, hogy a sorozat jobb.



Pontszám: 8 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 286 oldal
A mű eredeti címe: Heat Wave
Folytatás: Naked Heat, Heat Risis
Sorozat: Nikki Heat
Kiadói sorozat: Fekete Macska Regénytár
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2012. augusztus 24., péntek

A sötét lovag - Felemelkedés (film)

A három grácia - ahogy mi emlegetjük magunkat a barátnőimmel - csak akkor szeret moziba menni, amikor már legalább 2-3 hete vetítenek egy filmet. Hiába no, nem bírjuk a tömeget. :) Nem történt ez másként most sem. Az, hogy a Sötét lovag: Felemelkedés című filmet a moziban fogjuk megnézni, nem volt kérdés. Szóval hosszas időpont egyeztetés (elfoglalt hölgyek volnánk, vagy mi) után irány a mozi. Miután a Cinema City honlapja kiírta az oldalra, hogy a 3D-s szemüveget ne felejtsük otthon, ezért nagy örömmel be is készítettük mindahányan csak voltunk. Sötét lovag 3D-ben? Juhé! A pénztárnál koppant az állunk egy nagyot, hogy nem is 3D. Pff... Sebaj, kis csalódás, de a filmet így is nagyon vártuk.
Ez a Batman trilógia szerintem sokkal jobban sikerült, mint az előző feldolgozások. Szeretem ezt a komoran sötét világot, ezt a rengeteg technikai kütyüt és a szereplőket. 
Jó tanács: nem árt előtte megnézni az előző részt, mert eléggé elveszettnek érzi az ember magát nélküle. Az én emlékezetem is lyukas volt helyenként a megelőző cselekményekkel kapcsolatban és kellett egy kis idő, amíg összeraktam a történések darabkáit.
A trilógia befejező részének története 8 évvel az előző rész eseményeit követően játszódik. Gotham városában béke honol, de a megérkezik a gonosz Bane. A Batman álarc 8 éve pihen, de most újra előkerül a sufni mélyéről. Wayne a sérülése miatt elzárkózik a világ elől. Agóniájából egyedül egy ékszertolvaj tudja kizökkenteni.
A szereplőgárdáért most is minden elismerésemet megkapja a film. Christian Bale még mindig tökéletes Batman. Amikor pedig kicsípi magát, akkor tökéletes úriember. Megérne pár hét ajtócsapkodást. :) A Jim Gordont alakító Gary Oldman, a Lucius Fox szerepében ismételten felbukkanó Morgan Freeman és kissé megöregedett Michael Cane még mindig nagy kedvenceim. Anne Hathaway-t eddig nem igazán kedveltem, mert a szerepei nem voltak összhangban az én stílusommal. A véleményem most lényegesen megváltozott. Hathaway nagyot alakított a csábos ékszerrabló és új életre vágyakozó hölgyike személyében. Nagyon jól állt neki ez a szerep. Kellően dögös volt és mintha levetkőzte volna kislányos szerénységét. Uraim, már ezért a bombázóért is érdemes beülni a moziba. A film többi része pedig ráadás lesz. :)
Volt még egy szereplő, akit nagyon ismerősnek találtam, de majdnem a film végéig nem tudtam felidézni, hogy honnan. Majd rájöttem, az Eredet című filmből. Joseph Gordon-Levitt-ről van szó, aki ebben a filmben Blake rendőrt alakítja. Új kedvencem lett. :) Bane-t a filmben végig maszkban látjuk. Nem voltam egyedül azzal, hogy kíváncsi lettem a maszk nélküli arcára. Teljesen padlót fogtam, amikor kiderült, hogy ő is szerepelt az Eredet című filmben. (Na most rendesen bebizonyítottam, hogy mennyire képben vagyok a színészekkel. Az én mottóm: élvezni a filmet és kész.)
A látvány és a rendezés ismét magáért beszélt. A repülős jelenet az elején az egyik kedvencem. A másik a motor, amely egyedi technikával veszi be a kanyarokat. Az itt a gonosz, hol a gonosz játék nagyon tetszett. Ki is mozgat tulajdonképpen kit? Élvezetes volt a film. Jó befejezése a trilógiának. Azt azonban mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a második rész színvonalát nem tudta túlszárnyalni. A trilógiák középső részének problémája, hogy átvezetést jelentenek a két rész között. Ez ebben az esetben nem állja meg a helyét, mert az a rész bizonyult a legerősebbnek.
Nem kell azonban bánkódni, mert az a film is színvonalas, élvezetes, pörgős és nagyon örülök neki, hogy moziban néztem meg. A látványa mindenképp megéri a vásznon való megtekintést. Ha kijön lemezen, akkor újranézem az egész trilógiát. 
Amíg el nem felejtem: a lehetőség egy újabb trilógiára adott. Kérdés, hogy lesz-e belőle valami. Reménykedjünk benne. 



Magyar cím: A sötét lovag - Felemelkedés
Magyar bemutató: 2012. július 26.
Amerikai cím: The Dark Knight Rises
Amerikai bemutató: 2012. július 20.
Rendező: Christopher Nolan
Főszereplők: Christian Bale (Bruce Wayne/Batman), Gary Oldman (Jim Gordon), Michael Cane (Alfred), Anne Hathaway (Selina Kyle/Macskanő), Joseph Gordon-Levitt (John Blake), Morgan Freeman (Lucius Fox), Tom Hardy (Bane), Marion Cotillard (Miranda Tate)


2012. augusztus 22., szerda

Nalini Singh: Angyalkard (Angyali vadász 4.)

Nalini Singh minden könyve jó, de az Angyali vadász sorozatát jobban szeretem, mint a másikat. Ugyanazon párocska folytatólagos kalandjai jobban bejönnek nekem, mint az ismerjünk meg minden könyvben új párocskát. Persze azokat is elolvasom, de akkor is... Szóval ezért kedvelem jobban az Angyali vadászt.
Szomorúan tapasztaltam, hogy Raphael és Elena történetei részről részre egyre laposabbak lettek. Mintha kifogyott volna az írónő a jó kis ötletekből. Ettől függetlenül vártam a sorozat következő részét. Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e vagy sem, hogy a 4. részben nem Raphael és a vadász, hanem a Hetek vezetője, Dmitri a főszereplő. Sebaj, gondoltam, majd meglátom, hogy mi lesz belőle.

Dmitrit nem igazán kedveltem meg az előző kötetekben. Bár a munkáját jól végzi, de a természete nekem nagyon nem volt szimpi. Nagyon kegyetlennek és lélektelennek tartottam. Nem hozott lázba, hogy róla olvassak, de a kritikák olyan jók voltak és ugye sorozatot nem hagyunk félbe, ha nem muszáj. Belevágtam hát az olvasásba.
Raphael és Elena Japánban. Dmitri őrzi a házat New Yorkban és ügyel a rendre. Ebbe a rendbe pedig nem illik bele egy fiatal vámpír levágott feje. Ez alapból a Céh hatáskörébe tartozik, de Dmitri érzi, hogy a levágott fej a számára hordoz valami információt. A Céh Honort küldi segítségnek a feladat megoldásához. Honort, akit csak pár hónappal azelőtt mentettek ki a vadászok egy vámpírbanda karmai közül, ahol két hónapot sínylődött. Még mindig nem állt talpra. Fél a vámpíroktól. Nagyon. Dmitrihez már kisgyerek kora óta vonzódik. Ezt a vonzódást még a félelem sem tudja elnyomni benne.

Amennyire tartottam ettől a kötettől, annyira kellemesen csalódtam benne. Raphael és Elena nem is hiányzott annyira, amennyire számítottam rá. Dmitri, Honor és a nyomozás teljesen kitöltötte az eseményeket. A szöveg jelentős része visszaemlékezés. Dmitri emlékei még emberi létének korszakából és az átváltozás utáni közvetlen időszakból. Az emlékeket Honor ébreszti fel az idős vámpírban. Élveztem ezeket a néhol pár mondatos, máshol akár több oldalas visszaemlékezéseket, amelyeket olvasva lassan körvonalazódott Dmitri jelleme. Persze sejtettem én már a könyv negyedénél, hogy mi lehet majd a kapcsolat Honor és Dmitri között. Nem okozott egyáltalán meglepetést, de minden elismerésem az írónőé, mert még ennek ellenére is végig érdekes volt ez a vonal és tényleg frappánsan oldotta meg a vége történéseket.
A másik dolog, amit nagyon élveztem a történetben, hogy nem volt benne töményen szex, hanem a nyomozásra helyeződött a hangsúly. Amikor a könyv 80%-a nyomozás, az nekem nagyon bejön.
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a könyv, de tetszett. Dmitri kegyetlen jellemének élei is kerekedtek valamelyest. Egészen megkedveltem az idős vámpírt. Bár a kedvenceim továbbra is inkább az angyalok. Ebben a részben pedig a leginkább ez Illiumra vonatkozik.

A magyar borító továbbra is csodaszép. Élvezet nézegetni, jól illik a sorozatba. A külföldi megjelenések közül nekem az a borító tetszett, amelyiket el is hoztam. Az, amelyiken Dmitri szerepel, már nem tetszett annyira.

Mit bizonyított nekem ez a kötet? Nem fogyott ki az írónő az ötletekből, van még benne spiritusz bőven. Nem bántam, hogy Raphael és Elena a háttérbe szorult egy kicsit és jobban megismerjük a többi szereplőt. Jöhet a következő is. :)



Pontszám: 9 pont
Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 440 oldal
A mű eredeti címe: Archangel's Blade
Előzmény: Angyalvér, Angyalcsók, Angyaltánc
Folytatás: Angyalárny
Sorozat: Angyali vadász
Sorozathoz illeszkedő novellás kötetek: A sötétség angyalai, Angyali szárnyalás
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Prometheus (film)

Miután már elég régen voltunk utoljára moziban és még sikerült elcsípni a Prometheus 3D-s előadását kedves megyeszékhelyünk legnagyobb mozijában, ezért Agatha barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy bizony moziba megyünk. Borga barátnőnket most csak azért hagytuk otthon, mert egészségi állapota erősen kifogásolhatónak bizonyult. Szóval kettesben elmentünk azt a filmet megnézni, amelyre már májustól fentük a fogunkat. Nem kapkodtuk el, az igaz.
Nagy vonalakban tisztában voltunk a film történetével. Tudós csapat kutatja a bolygónkon létrejött élet készítőinek, tehát a Teremtőinknek az eredetét. Megtalálják a bolygójukat és útra is indulnak, hogy megismerjék őket, felvegyék velük a kapcsolatot. Szóval olyan kedvünkre való, látványosnak ígérkező produkcióra számítottunk. Előzetes vélemények alapján, amelyekre azért próbáltam nem igazán odafigyelni, valami (egész lényeges) mondanivalója is van a filmnek. Nosza, kíváncsi voltam rá.
A film első 5 percét tátott szájjal néztem. Leginkább azért, hogy mi a fene is történt tulajdonképpen. Aztán persze a későbbiekben fény derül a magyarázatra is. A folytatásban tudósaink felfedezik azt a bizonyos térképet, majd támogatót is találnak és nekivágnak az űrnek. Az utazás alatt mindenki alszik, csak David (Michael Fasbender) vigyáz az utazókra, aki közben ősi nyelveket tanul és próbálja felvenni a kapcsolatot a Teremtőkkel. Persze sikertelenül. Az úticél elérése előtt mindenki felébred, összeszedi magát és még a sötétedés beállta előtt neki is vágnak egy építménynek gondolt létesítmény felderítésének. Találnak furcsa, mumifikálódott testeket, majd David kinyit egy ajtót. A feltáruló teremben egy hatalmas fej uralja a teret és körben mindenütt furcsa vázák sorakoznak. Bezsákolnak egy levágott fejet, David magához vesz egy vázát és gyorsan sietnek vissza az űrhajóra, mert szörnyű, nagy elektromos töltésű vihar közeledik. Persze semmi nem megy egyszerűen. Tudósaink nekikezdenek a fej vizsgálatának, David pedig kinyitja a "vázáját". Az igazi bonyodalmak innentől kezdődnek, de azok részletezésébe már nem mennék bele, mert akkor nincs értelme megnézni a filmet.
Összességében azt mondhatom el, hogy látványra a film nagyon a helyén van. Gyakorlatilag ez a legjobban értékelhető az egész filmben. Az űrhajók, a lények, a vihar, minden fantasztikus. Egyedül a támogató megöregített arcával nem voltam megelégedve. Szörnyű volt a maszkja. Miért nem lehetett egy ténylegesen idős szereplőt alkalmazni és miért kellett ezt a mesterséges öregítést ennyire erőltetni? Vagy ha már így döntöttek, akkor végeztek volna jobb munkát a maszkmesterek.
Amit nem találtam a filmben, az a mondanivaló. Gyakorlatilag semmiről nem szólt. A mondanivaló színvonala leginkább egy B-kategóriás filmével vetekszik. (Ridley Scott rendezésétől azért többet vártam.) Néhány jelenet is megszolgálta magának ezt a kifejezést. Leginkább a sablonos, elcsépelt és gyerekes párbeszédek és cselekmények jellemzők a filmre. Tudósok, akiket pont a saját szakterületük alá eső téma hagy a leghidegebben, egyik részről profi felderítő és gépesített technika, másik részről meg az elcsépelt "mindjárt lemegyek és megnézem" cselekmény. Minek akkor a hatalmas technika?
Számomra David volt igazán furcsa. Az rendben van, hogy megtanulta az ősi nyelveket, de honnan tudta, hogy egy ajtó kinyitásához melyik csíkot kell végigsimítani és melyik dudort kell megnyomni? Minden ajtót kinyitott és mindenbe belepiszkált. Dühített a geológus és biológus páros is, akik már rögtön az elején eltévednek az építményben.
Ha valaki esetleg olyan tudatlanul menne a moziba, mint én is tettem, akkor bizonyára meg fog lepődni, hogy az Alien filmekkel kapcsolatos folyamatos utalásokkal találkozik. Nos, ez nem véletlen. A film gyakorlatilag az Alien filmek előzményét tárja elénk. SPOILER Találkozhatunk az Arctámadók őseivel, kialakulásukkal és  természetesen azt is megtudjuk, hogyan is született meg az Alien. SPOLER VÉGE
Mindezek ellenére a film nagy csalódás volt. Látványra nagyon jó, mondanivalóra szinte semmi. A 3D legalább élvezhető volt.


Magyar cím: Prometheus
Magyar bemutató: 2012. június 07.
Amerikai cím: Prometheus
Amerikai bemutató: 2012. június 08.
Rendező: Ridley Scott
Főszereplők: Michael Dassbender (David), Charlize Theron (Meredith Vickers), Noomi Rapace (Elizabeth Shaw), Idris Elba (Janek kapitány)


2012. augusztus 19., vasárnap

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén (Éjangyal trilógia 2.)

Az trilógia első részét már újra kellett olvasnom, mert a korábbi emlékeim megfakultak. Azért, hogy ez meg egyszer ne történhessen meg, folytattam is a sorozatot tovább. Az író most sem hanyagolt el minket, mert terjedelemre az első kötettel azonos méretű, nyomtatott formátumban féltéglányi kiadásnak is nyugodt szívvel titulálható szöveg és cselekménymennyiséggel ajándékozott meg minket, olvasókat. 
AZ ÉRTÉKELÉS TOVÁBBI RÉSZE SPOILERES LEHET AZ ELSŐ RÉSZT MÉG NEM OLVASÓK SZÁMÁRA!
Az előző kötetben Azoth, azaz Kylar a szemünk előtt nőtt fel és vált gyilkosságok mesterévé, majd a ka'kari megszerzését követően a Tálentuma kiteljesedett és igazi Veszejtő, illetve még ennél is nagyobb és mitologikusabb lény, az Éjangyal vált belőle. Persze mindennek nagy ára volt. Cenariát Garoth Ursuul Istenkirály és hadserege foglalta el. A Gyre család tagjait lemészárolták. Az egyedüli túlélő Logan, aki egy gyors esküvőt követően a börtön legmélyebb lyukában végzi. A királyi család többi tagja szintén halott. Durzót maga Kylar öli meg. A város lángokban áll. A nemesek egy részét szintén meggyilkolták, de a másik fele sikeresen elmenekült. Nem csak Cenaria lakosai szenvedtek azonban károkat, az Istenkirály kénytelen szembe nézni az egyik fia árulásával és a másik halálával, valamint a hadserege jó részének megsemmisülésével. Az első kötet tehát mindenki számára veszteséggel és az országra nézve hatalmas káosszal ért véget.
A második kötet ott veszi fel a fonalat, ahol az első részt befejeztük. Kylar nem akarja tovább járni az árnyak útját, hanem normális életet akar Elene mellett. El akarja hagyni a várost, az országot, de az árnyak nem engedik olyan könnyen. A városban az élet egyre rosszabb, Mama K és Jarl próbálják menteni a menthetőt, de az ellenség az ő köreikbe is beszivárgott. Logan a túlélésért küzd a börtönben. Az Istenkirály pedig tovább szövögeti terveit. Dorian a jövőt fürkészi, de ennek hatására egyre inkább elveszti a józan eszét. Kylar végül elhagyja az országot, de a várva várt élet mégsem olyan, mint amit elképzelt.
Bár ez a kötet egy trilógia második könyve és mint általában ez is inkább amolyan átvezetés a felvezetett probléma és a várva várt megoldás között, mégsem lehet unatkozni olvasás közben. Cselekmények sokasága, politikai csatározások, érzelmek tengere, vívódások és misztikus beavatkozások váltogatják egymást az oldalakon. Az eleje nehezen indul be, de a vége jól sikerült.
Az író megint megcsinálta. Megint egy nagyon érdekes és nagyon mozgalmas részt adott az olvasói kezébe (ha az elején sikerül átrágni magunkat). Ez a pozitívum. Illetve megint megtette azt is, amit az előző kötetben megtett, azaz nem csak a saját ötleteit valósította meg, hanem megint csent más íróktól is. A Nővérekkel kapcsolatos részek engem határozottan Terry Goodkind Az Igazság kardja sorozatára emlékeztettek. Néhány momentum egészen kísérteties hasonlóságot mutatott. Határozottan elgondolkoztam, hogy túl sok fantasy regényt olvasok és/vagy túl jó mindezek mellett a memóriám. :) Azt viszont nem tagadhatom, hogy ez a rész is rengeteg egyedi és jó ötletet tartalmaz, tehát ezek miatt vétek a könyvespolcra száműzni és nem elővenni a regényt.
Kylar Éjangyalként.
Hasonlóan képzeltem el én is. :)
A képet itt találtam.
A szereplőkkel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egy részről trágár módon beszélnek, máskor az agyamra mennek a szűziességükkel. Ezt most szó szerint kell érteni: ugyanis egy három hetes utazás és több hónapnyi egymás mellet alukálás után a drága Elene még mindig nem hajlandó a lábacskáit nyitogatni. Kylar pedig csak őt akarja. Az agyamra mentek ezek a részek. Nem éreztem a történetbe valónak őket. Remélem, hogy a következő részben kitálal az író, hogy miért is írt ilyeneket ebbe a részbe. Ha nem teszi meg, akkor nagyon értetlen és mérges leszek. Csak egy okból tudom mindezt megbocsájtani: ha a történet szempontjából lényeges. De, ha nem...Grrr!
Jarl végre többet szerepelt, Viviana is közelebb került az olvasókhoz, több mindent megtudtunk róla. Logan személyisége az, amelyik leginkább változik ebben a részben. Naív legénykéből a megpróbáltatások hatására erős, határozott és cselekvőképes személyiséggé válik. Ebben a kötetben határozottan ő lett a kedvencem. Illetve lett volna még más is, de...

Több szálat elvarrt az író és még többet nyitott meg, amelyekből még csak ízelítőket kaptunk eddig, amolyan felvezetésféléket. Kérdések tömkelege fogalmazódott meg benne, amelyekről csak remélni tudom, hogy a befejező részben megválaszolásra kerülnek. Leginkább Logan uralkodói tervei, Kylar szerelmi életének alakulása és Dorian további sorsa érdekel. Na, meg persze, hogy kicsoda is Farkas? Meg... Szóval még nagyon sok minden. :)
A könyv természetesen hatalmas függővéggel zárul, amelynek köszönhetően már nyújtogatjuk is a praclinkat a következő, befejező kötet után. Egy nagyon hasznos tanács: ne kedvelj meg egy szereplőt sem, ha jót akarsz magadnak.
Szintén pozitívumként tudom értékelni, hogy a kiadó is tanult az első rész hibáiból. Bár oldalszámra nem sokban különbözik ez a rész az előzőtől, de a lapok már nem olyan vastagok, így a könyv gerince sem annyira vaskos. Könnyebb volt olvasni, tartani a kötetet. Ennek csak örülni tudok. A kötet továbbra is igényes és egyedi. Szépséges!
Örül a szívem, hogy egy ilyen terjedelmes, jól megírt és érdekes fantasy kelendő és olvasott kis hazánkban. Bár engem még nem győzött meg teljesen a sorozat, de azért szívesen olvasom a fenntartásim ellenére is.  Csak remélni tudom, hogy aki ezt a sorozatot elolvasta az keresni fogja a többi igényes fantasy sorozatot könyvet is. Van még jó pár kiadó, akinek érdemes kézbe venni a köteteit.



Pontszám: 8 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 646 oldal
A mű eredeti címe: Shadow's Edge
Előzmény: Az árnyak útján
Folytatás: Túl az árnyakon
Sorozat: Éjangyal trilógia
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)


2012. augusztus 17., péntek

Várólista - 2012. augusztus

Miután már magam sem tudom észben tartani, hogy milyen könyvek jelennek meg az adott hónapban, illetve ezek közül melyik érdekel, ezért ez a bejegyzés nekem is segítség. Kicsit rendezem a gondolataimat, amíg megírom a bejegyzést és talán az olvasóimnak is segítek valamennyit.
Keresgéltem a megjelenéseket, de azt láttam, hogy a nyár és a nyári szabadságok erre is hatással voltak. Némelyik kiadó derült égből villámcsapásként módszerrel jelenteti meg a könyveit, mások pedig tologatják a megjelenések dátumát. Nehéz volt belőni, hogy mely könyvekre is lehet számítani augusztusban.
Most nézzük a keresgélésem eredményeit. 

M. R. James: Sötét örökség (MesterMűvek klasszikusok 6.)
A beszerzendő könyvek között az első helyen áll nálam ez a kötet, amelynek a megjelenését már régóta várom. Úgy néz ki, hogy rendeződött a sorozat helyzete és már kapható is a kötet.
Pár nappal ezelőtt fejeztem be a Szellemjárás Angliában című válogatást az írótól és nagyon kellemes meglepetést okozott. Határozottan tetszett az író stílusa és a kötet színvonala.
Kategória: mindenképpen kell, mindenképpen olvasni akarom

Fülszöveg: A borzongatás irodalma tiszteletre méltó múltra tekinthet vissza, egészen a szájról szájra szálló rémmesékig, és csupán a legutóbbi időkben vált rokon értelművé a hatásvadász rémisztgetéssel. A régi mesterek tisztában voltak vele, hogy a baljós sejtetés többet ér a leplezetlen mutogatásnál, s az alapok lefektetése után hagyták, hogy az olvasó fantáziája végezze el helyettük a munka dandárját. Kevesen művelték ezt avatottabb tollal, mint Montague Rhodes James, a tudós filológus és művészettörténész, aki barátai karácsony esti szórakoztatására írta a művelt viktoriánus úriemberek világába ágyazott elbeszéléseit, derűs iróniával és gazdag kulturális áthallásokkal fűszerezve. Iskolateremtő munkásságát először gyűjtjük össze magyar nyelven, régiségbúvár elbeszéléseinek második kötetét nyújtva át az olvasónak.

„James éjlakói és fantomjai gyakran oly élénken, életszerűen vannak megjelenítve, hogy szinte valós fizikai sokkhatással jár a színre lépésük. Az író már-már orvosi precizitással játszik minden érzékszerven, hogy a lehető leghatásosabban rátapintson a rémületet keltő magra.” 

Clark Ashton Smith

Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 336 oldal
Megjelenés: már kapható


Orson Scott Card: A kegyelem ára (MesterMűvek fantasy 1.)
Még mindig a Delta Vision Kiadó és még mindig a MesterMűvek sorozat, mert ebben a sorozatban igazi minőségre és kincseket érő művekre és eddig számomra ismeretlen szerzőkre leltem rá. Orson Scott Card nem ismeretlen számomra, mert már több könyvét is olvastam. Pont ezért szeretném ezt a könyvét is minél hamarabb olvasni és írni is róla. Határozottan jónak ígérkezik. Kifejezetten örülök neki, hogy végre jelenik meg könyv a MesterMűvek sorozat fantasy alcíme alatt is.
Kategória: mindenképpen kell, mindenképpen olvasni akarom

Fülszöveg: A mágia örök törvénye, hogy az árát vérben kell leróni: annál forróbban és drágábban, minél hatalmasabb. Még az istenek sem mentesek ez alól, hisz ők is így születtek, vérben és varázslatban. A mágia előtt nincs lehetetlen – amíg arányosan megfizetnek érte…
Mekkora áldozatot ér meg egy zsarnok bukása? Egy száműzött bosszúja? Egy ország megszabadítása? És mennyi vért kell kiontani hozzá, hogy valaki dacolni tudjon az istenekkel?

Ennek a történetnek három hőse van; felváltva törnek egymás romlására. Mindháromnak felelnie kell ezekre a kérdésekre; és mindhárman más választ adnak. Bölcsen teszik-e vagy sem, de nem mindenki hajlandó megfizetni közülük a kegyelem árát…
Orson Scott Card 1983-ban élénk felbolydulást keltett ezzel a regényével: ez volt az első kirándulása a fantasy területére, és rögtön halomra döntötte vele a hagyományokat.
Az igazság kegyetlen – de kegyelemmel enyhíteni még kegyetlenebb.

Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 368 oldal
Teljes ár: 2.990,- (a kiadó webboltjában 25% kedvezménnyel előrendelhető)
Várható megjelenés: 2012. augusztus 28.


Nalini Singh: Feloldozás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 4.)
Szeretem az írónő regényeit. Bár mostanában az olvasásaim inkább a sci-fi és a heroikus fantasy felé tendálnak, de női lelkemnek kell azért egy kis romantika. Két dolog van, ami visszatart a regény azonnali megvásárlásától. Az egyik az ára, a másik pedig, hogy még az előző részt sem olvastam el. Van tehát mit pótolnom. A könyvnek ettől függetlenül nagyon örülök, mert tudom, hogy kellemes kikapcsolódásban lesz részem, ha kézbe veszem.
Kategória: mindenképp olvasni akarom majd egyszer


Fülszöveg: Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni.
Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert.
Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket.
Kiadó: Egmont

Terjedelem: 456 oldal
Kötés: papír/puha kötés
Teljes ár: 3.999,-
Megjelenés: már kapható


Jon Sprunk: Az Árny fia
Két dolog keltette fel igazán az érdeklődésem a könyv iránt. Az egyik a borító, amely nagyon tetszik, a másik a fülszövegben szereplő dark fantasy kifejezés. Sem az írótól, sem a kiadótól nem olvastam eddig semmit. Szeretném majd elolvasni, esetleg megvenni, de előtte mindenképpen megvárom az első értékeléseket.
Kategória: kell, de még nem tudom, hogy mikor kerül rá a sor.


Fülszöveg: Othir szent városában ármány és korrupció uralkodik, így eszményi hely a független és gátlástalan bérgyilkosok számára. Caim az egyik legjobb közülük, ám egy félresikerült megbízást követően rá kell döbbennie, hogy fondorlatos összeesküvésbe keveredett. A törvény tisztességtelen őrei, a rivális orgyilkosok és az Odaátról származó mágia ellenében csupán utolsó célpontjának előkelő leányára számíthat, és Kitre, az oltalmazó szellemre, aki mások számára láthatatlan. Amikor az életéért és az igazságért folytatott küzdelem Othir veszélyes sikátoraiból a hatalom fényűző folyosóira vezeti, Caim pengéi és ösztönei már kevésnek bizonyulnak. Ahhoz, hogy a birodalom központjából szőtt összeesküvést leleplezhesse, az Árny elsőszülött fiának fel kell vállalnia súlyos örökségét …

Az Árny fia igazi dark fantasy: politikai cselszövés, sodró cselekmény, sötét és metsző él, biztos kézzel megírt részletgazdag, letehetetlen bemutatkozó regény.


Kiadó: Fumax
Terjedelem: 312 oldal
Teljes ár: 2.999,- 
Megjelenés: már kapható

Jack McDevitt: Echo
Az író regényeivel és az Alex Benedict sorozattal szemezek már egy ideje. Kifejezetten jókat olvastam a sorozatról, de eddig még nem kezdtem bele. Próbálok rá időt szakítani majd, de addig is figyelemmel követem a sorozat új megjelenéseit.
Kategória: majd egyszer, ha elolvastam az előzményeit is


Fülszöveg: Alex Benedict és Chase Kolpath egy rejtélyes kőtábla nyomába erednek, amely a megszállott idegenvadász Somerset Tuttle hagyatékából került elő, ám nem sokkal később el is tűnt. Talán ez a tábla elvezethet az első idegen fajhoz a Némák óta, bizonyítva, hogy az élet mégsem annyira ritka csoda a galaxisban. A sokak által őrültnek tartott, hiábavalóan kutató tudós mégis célhoz ért volna halála előtt? Sőt talán éppen ezért kellett meghalnia? Alexnek és Chase-nek is hamarosan rá kell döbbennie, hogy valaki nagyon nem szeretné, ha erre a titokra fény derülne.

A Nebula-díjas Alex Benedict-sorozat ötödik kötete is hasonló izgalmakat tartogat olvasóinak, mint a korábbiak, az eddigi szeretnivaló hősökkel és néhány meglepő fordulattal. No meg persze egy újabb hajmeresztő nyomozással. Mintha bűnügyi regény lapjait forgatná az ember, épp csak a helyszín az űr végtelenje.


Kiadó: Metropolis Media
Terjedelem: 416 oldal
Teljes ár: 2.990,-
Várható megjelenés: 2012. augusztus


Ilona Andrews: Mágikus találkozások (Világok peremén 1.) és Áradó hold (Világok peremén 2.)
Az Egmont Kiadó nem engedi ki a kezéből a gyeplőt. Nalini Singh regényeinek sikerén felbátorodva a múlt hónapban Larissa Ione Daemonica sorozatának két kötetét jelentette meg (szinte derült égből villámcsapás módjára), ebben a hónapban pedig Ilona Andrews Világok peremén sorozatának két kötetével csábítja az olvasókat. A megjelenés gyakorlatilag itt is szinte meglepetés szerűen történt, csak az utolsó pillanatban közöltek infókat és egy-két héttel később már a vásárolható is a könyv. Nem tudom azt állítani, hogy ez rossz taktika lenne. Az Ulpius-ház Kiadótól elpártoló olvasók az Egmont Kiadónál biztosan megtalálják a számításaikat. A könyvek gyorsan követik egymást, a minőség dícséretes, csak áraik némiképp magasak, de valamit valamiért.

Kategória: Nagyon kíváncsivá tett, de megvárok egy két értékelést. Úgy is van bőven mit olvasnom addig.



Fülszöveg: A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít. Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják. 
Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…

Kiadó: Egmont
Terjedelem: 400 oldal
Kötés: papír/puha kötés
Teljes ár: 3.999,-
Megjelenés: már kapható


A sorozat második részéről borítókép már van, fülszöveg még nincs. 

Kiadó: Egmont
Terjedelem: 400 oldal
Kötés: papír/puha kötés
Teljes ár: 3.999,-
Várható megjelenés: 2012. augusztus 31.

2012. augusztus 15., szerda

Dream válogatás nyereményjáték

A Maxim Kiadó a Dream válogatásukhoz kapcsolódva a válogatás Facebook oldalán új nyereményjátékot indított!
(Ha valaki még nem rajongója az oldalnak, de szeretne részt venni a nyereményjátékban, akkor először látogassa meg a kiadó oldalát: http://www.facebook.com/DreamValogatas majd nyomjon a "Tetszik" gombra.)

A játékban az alábbi könyvek egyikét lehet megnyerni:

Cynthia Hand: Angyalsors,
Cynthia Hand: Angyalfény,
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény,
Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk, vagy
Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?





A nyertes dönti el, melyik könyvet szeretné!

A részletekért érdemes a Facebook oldalon, felül a Nyereményjáték! ikonra kattintani, ahol a játékba is regisztrálni lehet. (A sorsoláson csak azok a rajongóink vesznek részt, akik regisztrálnak!) Minél többen kedvelik az oldalt, annál több könyv kerül kisorsolásra a regisztráló rajongók között!

A nyereménykönyvek kisorsolásának időpontja:

2012. szeptember 7. 16 óra.


A könyvekről részletesebben is olvashatok a blogomon. Cynthia Hand Angyalsors című könyvének értékelését, valamint a Dream válogatás előzetes bemutatkozását.

2012. augusztus 13., hétfő

M. R. James: Szellemjárás Angliában

Amikor a tavalyi évben a Delta Vision Kiadó elindította a MesterMűvek sorozatot, ez volt az első könyv, amelyet kinéztem magamnak és a karácsonyi akcióban be is szereztem. Nagy örömmel helyeztem a polcra, aztán a sors úgy hozta, hogy még sem ez volt az első kötet a sorozatból, amit elolvastam. Sőt... 
Úgy érzem ez is ez olyan könyv, amelyhez kell egy alaphangulat. Nekem ez a hangulat most volt megfelelő.
Mivel is találkozhatunk ebben a kötetben? Nehéz összefoglalni és mert ez nem egy regény, hanem egy novellaválogatás. Angol természetfeletti irodalom. Ami a különlegessége ennek a kötetnek, hogy az írója nem a hagyományos értelemben vett író, hanem novelláit kedvtelésből, kifejezetten a családja és az ismerősei szórakoztatására vetette papírra. Szerzőnk egyébként tudósember. Novelláival megteremtette a régiségbúvár rémtörténetek műfaját, amelyekben a főszereplők is tudósok. Érdekesség még az is, hogy az írót H. P. Lovecraft is nagyra becsülte. Ő maga azonban Joseph Sheridan LeFanut tartotta példaképének.  Összetett és érdekes személyiség. Csoda, ha ezek után kíváncsi voltam erre a kötetre?

Mi az, amit kaptam? Különleges hangulatú, régies stílusban megfogalmazott, borzongató, de azért nem a igazán ijesztgetős elbeszéléseket. Olvasás közben nem féltem, nem rémültem halálra (azért nagyon ijedősnek sem tartom magam), de a novellák hőseinek szerepébe képzelve magam kellemesen megborzongattak. Ha én lettem volna a helyükben, akkor tutira jobban féltem volna. :)
Mire kell számítani az olvasás során? M. R. James írásai nem véres történetek. Inkább az eredendő, a természetfelettivel kapcsolatban minden emberben jelen lévő félelemre hagyatkozik az író. A lényeget az olvasó képzeletére hagyja, amely mindig kegyetlenebb képet eredményez, mint amit író a papírra tud vetni. Sokkal félelmetesebb és borzongatóbb a hátunk mögött settenkedő, árnyéknak látszó valami, amelynek csak a lépéseit és a lélegzetét halljuk, mint az előttünk álló félelmetes szörnyeteg. James történetei pont ilyen beállításúak.

Az író derűs jelleme és sziporkázó megjegyzései az írásain is tükröződnek. Könnyen el tudjuk képzelni, hogy a szavakat papírra vető ember tényleg egy kiegyensúlyozott és jó humorú, magas intelligenciájú és tanult ember. Kellően fanyar, de mégsem sértő humorral gúnyolja ki a környezetére és a korszakra jellemző gyengeségeket, jellegzetességeket. Célzásai bár célba érnek és mosolyra fakasztják az olvasót.  Közkedvelt témája az akadémiai élet és visszásságainak bemutatása, a professzorok elhivatottságának kifigurázása. Persze mindezekről első kézből szerzett információkat és tapasztalatokat. :)
Ami kifejezetten tetszett az írásokban, hogy az olvasmány élménye és a kellemes borzongás, a hangulat mellett minden novellából tanultam valamit. Katedrálisokról, történelmi személyekről, kéziratokról, festményekről, metszetekről és még sok minden másról. A természetfeletti mögött ott van tudás és a létező tárgyakra, kéziratokra, személyekre való rengeteg utalás és a hitelesség. Ebből a kettősségből keletkező végeredmény nekem nagyon tetszett. Természetesen a nyelvi fordulatok, szójátékok és bizonyos hivatkozások megértésében nagy segítségemre voltak a fordítói és a szerkesztői jegyzetek, amelyekért nem tudok elégszer köszönetet mondani.
A könyv része a novellák mellett egy függelék, amely kiegészítéseket tartalmaz egyes novellákhoz, valamint további írások töredékeit az írótól. A függelékben két értekezést is olvashatunk Salamonról. Nem kell meglepődni azon, hogy mindkettőt James írta. Így kap helyet egy könyvben az író valós és kedvtelésből végzett munkássága. Mindkettő lenyűgöző.
Nehéz kedvencet választani, de megteszem. Ami nekem nagyon tetszett az A kőris, A tizenhármas szoba, A steinfeldi apát kincse, az Iskolapélda és A rúnák megidézése.

Öröm ennek a sorozatnak a köteteit a kézbe venni. Minden egyes alkalommal, amikor a MesterMűvek sorozat köteteit olvasom azt érzem, hogy a kiadó, illetve köteteket készítő műhely nagyon szereti ezt a sorozatot. Benne van a szívük és a lelkük. Az előszó mindig az íróról és a korszakról szól, a novellák előtt mindig találunk egy bevezetőt, amely az írás keletkezésének körülményeit tárja fel előttünk. Az olvasó által nem ismert kifejezéseket a szerkesztő jegyzetekkel látta el és ebben a kötetben található függelék is. Nem tudok rá mást mondani csak azt, hogy igényes és szórakoztató.

Nagyon örülök neki, hogy megvettem és elolvastam ezt a könyvet. Ismét egy olyan íróval ismerkedtem meg, akinek az írásait nagyon megkedveltem. Persze kell hozzá hangulat, mert nem a mai felgyorsult világnak megfelelő tempójú írások ezek, hanem olyan komótosan elbeszélős jellegűek. De tetszett és érdekes volt. Örömmel olvastam, hogy hamarosan megjelenik a folytatás és ezen kívül még egy további kötetre számíthatunk magyarul az írótól. Mindenképpen olvasni fogom ezeket is.



Pontszám: 9
Kiadó: Delta Vision Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem:  376 oldal
A válogatás alapjául szolgáló szövegkiadások: Ghost Stories (1994.), Casting the Runes and Other Ghost Stories (1999.), Ghost & Scholars Magazine & Newsletter (1979-2007.)
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 2.
Folytatás: A sötét örökség, Az öt korsó
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)


A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Connan Doyle: Jobb nem firtatni
Mesterművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege

2012. augusztus 11., szombat

Brent Weeks: Az árnyak útján (Éjangyal trilógia 1.)

Amikor a Könyvmolyképző Kiadó a Vörös pöttyös könyvek után elkezdte megjelentetni a Hard selection sorozatát, akkor jogosan kaptam fel a fejem. Amikor olyan jelzőkkel illetik a sorozatot, mint sötét és kegyetlen, vérfagyasztó, csak úszóknak, torokszorító, na akkor ezt a sorozatot nekem találták ki. Az árnyak útján című könyvet elsőre úgy olvastam, hogy nem a saját példányom volt. Az óvatos ismerkedésemet követően az egész sorozat egyszerre landolt a polcomon. Szemezgetek már egy ideje a folytatás olvasásával, de több minden megakadályozott ebben. Most végre rászántam magam, amelynek az lett az eredménye, hogy újra kellett olvasnom az első kötetet, felelevenítenem a történetet. Most már érzem, hogy milyen jól is tettem ezt. :) Most ennek az emlékezetfrissítésnek az eredményét olvashatjátok.

Amikor először olvastam ezt a könyvet, akkor maradéktalanul tetszett és nagyon eredetinek találtam. Most, második olvasásra még mindig tetszik, de már nem tartom annyira eredetinek, mint korábban. Ennek az oka az, hogy azóta már olvastam Robin Hobb Látnok-ciklusának köteteit, amelyben szintén egy orgyilkos kitanításáról és életéről olvashatunk. Felfedeztem némi hasonlóságot a két író művei között, de ettől függetlenül ez a kötet még mindig jó és nem vitatható, hogy az írónak vannak eredeti ötletei.
A történet Azoth, az utcagyerek életének megismerésével kezdődik, amely már önmagában is megdöbbentő és kegyetlen. Nem csoda, hogy aki akar az szabadulni próbál. Ha szükséges, akkor bármi áron. Az utcagyerekek élete mellett megismerjük az ország hatalmi felépítésének alapjait és jelenlegi helyzetét, konfliktusait is. Elég összetett, de jól megrajzolt képet kapunk mindezekről.
A kötet viszonylag hosszabb időszakot, közel 10 év eseményeit tárja az olvasó elé. Történetünk elején Azoth olyan 11 éves forma legényke, a végén pedig 20 év körüli fiatalember. Mindezek ellenére az események gyorsan zajlanak, ahol szükséges ott időben ugrik egyet az író és a ténylegesen fontos eseményekre koncentrál. Minden titok után újabb titok bukkan fel, apránként állnak össze a mozaikdarabok. A bizonytalanságot növeli, hogy a főhős, Azoth szemén keresztül figyeljük az eseményeket és mivel sok mindent ő sem tud a mágia és a tálentum működéséről, így az író az olvasót is végig bizonytalanságban tartja.  Többször éreztem úgy (még második olvasásra is), hogy csak sodródom az eseményekkel. 
A könyv ajánló szövege, a sötét és kegyetlen nagyon helytálló. Tökéletesen érvényes erre a történetre. Hatalmi harcok, kivégzések, politikai játszmák, gyilkosságok és az alapvető orgyilkos technikák részletes leírása. Az élet sötét oldalának és az emberi lélek sötétebb oldalának bemutatása. Mindezek mellett a mágia alkalmazása és persze a folyamatosan felbukkanó titkok. Külön tetszett a ka'karik története és gyakorlati alkalmazása, a történet szempontjából lényeges szerepe.
Az író nagyon sokszínű szereplőket vonultat fel. Vannak köztük nagyon gonoszak, de még rájuk sem igazán lehet haragudni, mert mindegyikük leginkább a körülmények áldozata és sokuk inkább báb, mint valódi gonosz. Kifejezetten tetszett, hogy a szereplők nem feketék és fehérek, hanem a szürke árnyalataiban játszanak. Többször okozott egy-egy szereplő meglepetést a számomra. A karakterek lelki vívódásai nem túlzóak, nagyon életszerűek, hihetőek. Bőven van kiért és miért izgulnia az olvasónak. Durzo tanítványának lenni több szempontból sem életbiztosítás. Az író sok szereplőt mozgat, összetett cselekményt tár az olvasó elé és bár a történet kerek, de érződik a hasonló hangulatú folytatás lehetősége. Amiről tudjuk, hogy van is.

Az egyetlen problémát a könyvvel kapcsolatban az jelentette számomra, hogy az alig több, mint 650 oldal ellenére a könyv nagyon-nagyon vastag, már-már indokolatlanul vaskos. Véleményem szerint mindennek oka a viszonylag vastag papír, amivel a kiadás készült. Szerintem a valamivel kisebb betűméret és sortávolság is indokolt lett volna. Nehéz volt kézben tartani a kötetet és mivel mániákusan vigyázok arra, hogy a könyv gerincén nyoma se legyen az olvasásomnak, így kinyitni se nagyon mertem a kötetet. A kötés végül is kiállta a próbát, de a csuklóm és a karom kicsit megsínylette az olvasást. A kiadó az eredeti borítót használta fel a magyar kiadáshoz, amely tényleg nagyon tetszetős. Kifejezetten tetszett, hogy a könyv gerincén is megjelenik a borító fő motívuma, ezzel téve egyedivé a kiadványt. 
Az egyik oldalon találtam egy nagyon jópofa képmontázst, amelyben azt próbálgatják, hogy kire is hasonlíthat a könyv borítóján látható személy. Elhoztam Nektek a megoldást. :)

Második olvasásra is jól szórakoztam, nem hagyott unatkozni a könyv. Érdemes is volt újraolvasnom a történetet a folytatás előtt, mert elég összetett ahhoz a cselekmény, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor megzavarjon a következő részek élvezetében. Bár van némi áthallás az alapötletben más írók műveivel, de a szerző kellő mennyiségű önálló ötletet és csavaros cselekményt tár elénk, hogy meggyőzzön minket a saját képességeiről is. A mozgalmas cselekmény, a titkok, a szereplők összetettsége, a hatalmi csatározások és a kellő mennyiségű dráma és humor végig fenntartja az érdeklődést és magával ragadja az olvasót. Fantasy rajongóknak nyugodt szívvel tudom ajánlani. Hamarosan folytatom a sorozatot és majd jelentkezem a következő kötetek értékelésével is. Kíváncsi vagyok, hogy azokban mit kapunk majd az írótól. 


Ha olvastad és tetszett a történet, akkor ajánlom még a következőket:
- Robin Hobb Látnok-ciklusa (Az orgyilkos tanítványa, A király orgyilkosa, Az orgyilkos küldetése).



Pontszám: 9 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 670 oldal
A mű eredeti címe: The Way of Shadows
Folytatás: Az árnyékvilág peremén, Túl az árnyakon
Sorozat: Éjangyal trilógia
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

2012. augusztus 9., csütörtök

Anthony Sheenard: Földfaló

Szélesi Sándor, alias Anthony Sheenard az egyik kedvenc magyar szerzőm. A Legendák földjén című sorozatát, a Dreamworld sorozatot szeretem, a novellás kötetei (A láthatatlan város, A csonkolás művészete) pedig igazi kedvenceim. Ezek után természetes kíváncsisággal fordultam az író többi, régebben íródott könyve felé is.
Az első dolog, ami feltűnt a könyvben, hogy kifejezetten titkolták, hogy magyar szerző művéről van szó. Maga a történet is Amerikában játszódik és nem is szerepel benne semmi magyar vonatkozás. Ez még nem is lenne baj, mert egy jó történet mindent feledtet. A nagyobb probléma az, hogy itt nem kapjuk meg a jó történetet.
A nyári táborba pihenés céljából érkező nyaraló vendégek furcsa körülmények között kezdenek eltünedezni. Ez önmagában még érdekes is lehetne, de a szerző annyira  félelmetesen akarja leírni az eseményeket, annyira borzolni akarja az idegeket, hogy az már inkább nevetségesnek tűnik, mint félelmetesnek. Nem hagytam félbe azonban a könyvet, mert bíztam az íróban. Eddig még nem csalódtam benne és a történetei vége mindig okozott valami meglepetést. Gondoltam, hogy most is szolgálni fog valami értelmes és csattanós válasszal erre a rengeteg sületlenségre. Ahogy haladtam a történettel és már csak 20-30 oldal volt hátra, kezdtem fokozatosan elveszíteni a bizalmat. Sajnos a könyv végén sem azt kaptam, amire vártam. Nem volt csattanó, nem volt logikus magyarázat. Olyan érzésem volt, mintha a szerző megírta volna ezt a szigetes sztorit, aztán nem igazán tudott vele mit kezdeni és hozzátett egy első és egy utolsó fejezetet, hogy adjon valami magyarázatot a közbenső történéseknek.
Igencsak kevéske dolog volt, amit értékelni tudtam a könyvben. Azért voltak benne megmosolyogtató részek és néha érdekesek is, de nem találtam meg a szerzőre oly jellemző stílusjegyeket. Azzal rendeztem le magamban, hogy mindenkinek kezdeni kell valahol. Csak megnyugtat, hogy az író nem ragadt le ennél a stílusnál, hanem továbblépett és fejlődött. Örök hálám ezért.
Kifejezetten örülök neki, hogy nem ez volt az első könyvem amit az írótól olvastam, mert akkora csalódást okozott és akkora logikátlanságot kaptam tőle, hogy biztosan nem vettem volna a könyveit soha többet a kezembe. Így viszont tudom, hogy ennél sokkal jobb író és tud ennél sokkal jobb, logikusabb, ütősebb, titokzatosabb és magyarosabb történeteket is írni. Én ezeket a regényeit szeretem. Ha rám hallgattok, akkor ezt a könyvét pedig messzire elkerülitek. Olvassatok a szerzőtől bármi mást, csak ezt ne!



Pontszám: 3 pontos
Kiadó: Cherubion Könyvkiadó
Kiadás éve: 1998.
Terjedelem: 256 oldal
A mű eredeti címe: -
Forrás: magánkönyvtár (molyos cserével)

2012. augusztus 7., kedd

Ursula K. Le Guin: A Rege

A Delta Vision Kiadó által megjelentetett MesterMűvek sorozatból ez a harmadik kötet, amelyet elolvastam. Jack London és Sir Arthur Connan Doyle sorozatba tartozó műveinél kicsit szégyenkezve vallottam be, hogy azok voltak az első olvasmányaim az íróktól. Ursula K. Le Guin esetében viszont büszkén kihúzom magam, mert az igaz, hogy még van mit pótolnom az írónő életművéből, de olyan 5-6 kötet már mögöttem van a magyarul megjelent műveiből. Ezek közül az egyik a Haini-ciklus művei közé tartozó, A sötétség balkeze című kötet volt. Pont ezek miatt nem igazán lepődtem meg tehát az írónő stílusán és történetvezetésén. Egyszerűen csak olvastam és élveztem a könyvet.
A történet ott kezdődik, hogy a Terra bolygón született és felnőtt Szatí az Ekumen megfigyelőjeként érkezik az Aka bolygóra, amelynek korábban virágzó kultúráját teljesen megváltoztatta az idegen beavatkozás hatására a lakók birtokába került technológia. Az új hatalom a múlt minden nyomát el akarja törölni. A bolygó egy eldugott szegletében, a vadonban azonban van egy kis csoport, amely dacol az aktuális előírásokkal és őrzi, illetve gyakorolja és tanítja a régi "vallást", a Regét. Szatí engedélyt kap, hogy elutazzon ebbe a faluba, majd a falusiakkal együtt egy zarándoklatra indul a hegyre, ahol még nagyobb kincs felfedezését reméli.
Aki arra számít, hogy egy pergő és cselekményes sci-fit olvashat, ha kezébe veszi a könyvet, nagyot fog csalódni. Nem, ez a könyv, ez a történet nem ilyen. Lassú, ugyanakkor alapos, filozofikus gondolatokkal teli és erős társadalomkritikát leíró, bemutató regény ez. Itt nincs pergő cselekmény, de van hosszúra nyújtott okfejtés és elgondolkoztató párbeszédek, vagy éppen leírások. A könyv felében úgy éreztem magam, mintha egy keleti bölccsel beszélgetnék. Olvastam valamit, ami éppen csak utalt arra, amit tulajdonképpen a szövegben olvasni szerettem volna, aztán hosszasan gondolkoztam azon, hogy ez most mit is jelenthet. Csak pár példát említenék: "Az égből aláereszkedő sötét fellegben a kétágú villámfa a földből nő ki", vagy "a Kettő, amelyik Egy" , illetve " egy csodálatosan megfestett térkép vagy mandala az Egyről, amely Kettő, de fölemelkedve Három lesz, majd Öt, aztán Miriád, a Miriád pedig ismét Ötté válik, Hárommá, Kettővé, Eggyé..." és ehhez hasonló elgondolkoztató és filozofikus tartalmú mondatok. Kifejezetten érdekes volt ezt a művet nem sokkal a Szép új világ című mű után olvasni.
A cselekmény gyakorlatilag elenyésző, mindössze annyi, hogy Szatí megérkezik Akára, felutazik a folyón, megérkezik Okzat-Ozkatba, majd figyeli a helyiek szokásait és lejegyzi őket, illetve elindul velük a zarándoklatra. Ami viszont emögött a csekélyke cselekmény mögött feltárul, az tényleg elgondolkodtató.
Az írónőnek nincs szüksége űrlényekre ahhoz, hogy sci-fit írjon. Az Aka bolygón csak emberek élnek, de legalább annyira földönkívülinek, másnak tűnnek, mint ha ormányuk vagy csápjaik, esetleg nyálkás, zöld bőrük lenne. Egy teljesen más kultúra elevenedik meg a lapokon. Érdekes volt Szatí fejtegetése és logikázása, ahogy próbálja megérteni a Regét, ahogy próbálja összerakni az információkat. Jót tesz a regénynek, hogy Szatí szemén keresztül, mintegy kívülállóként követjük végig a tanulás folyamatát. Az olvasó is együtt tanul a főszereplővel, együtt gondolkozik, együtt próbálja értelmezni ennek az idegen és régi kultúrának a mondanivalóját, megérteni a tanítás lényegét.
Mit mondott számomra ez a regény? Mindegy, hogy mennyire figyelünk és vigyázunk, már a megjelenésünkkel is befolyásolni tudjuk egy közösség jövőjét. A technika lehet adott, de a használata már nem annyira természetes. Főleg a körültekintő használata. Fel kell nőni a technikához. A gyermek kezében még az is veszélyes, ami egy felnőtt kezében nem az. Minél erőszakosabban akarja egy társadalom uralkodó rétege megváltoztatni a múltat, annál nagyobb a valószínűsége, hogy marad egy csoport, amely ragaszkodni fog a szokásokhoz, a hagyományhoz. Ezek voltak a lényeges megállapítások, amelyeket mindenképp meg akartam említeni, de természetesen a regény ennél sokkal többet mond és ad.
A magyar kiadás az eredeti borítóval jelent meg. Nekem tetszik. De azért szétnéztem a többi megjelenés között is és találtam még tetszetőset. A magyar fordítás szuperül sikerült. Köszönet Kleinheincz Csillának a színvonalas munkáért. Remélem, hogy jelenik még meg regény az írónőtől. A Haini-ciklus többi kötetét is szívesen olvasnám, akár új fordításban is.
Kinek ajánlom? Aki szereti az írónő műveit, aki színvonalas, szépirodalmi stílusban fogalmazott sci-fit akar olvasni (és aki eddig pont azért nem olvasott sci-fit, mert nem talált ilyet), aki szereti a keleti kultúrák bölcsességeit, illetve azt az életszemléletet, filozófiát. Nem strandkönyv, nem szórakoztató irodalom, nem egy éjszaka alatt elolvasható regény. Odafigyelést és elmélyülést igényel. Sokáig gondolkoztam és érlelgettem a mondanivalóját miután befejeztem az olvasást. Akinek erre van igénye, nagyon fogja szeretni.


Pontszám: 8
Kiadó: Delta Vision Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem:  224 oldal
A mű eredeti címe: The Telling
A Haini-ciklus további részei: A sötétség balkeze, A kisemmizettek

Sorozat: Mesterművek Sci-fi
Sorozatrész: 1.

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)


A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Connan Doyle: Jobb nem firtatni

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons