Coleen Hoover: Too Late - Túl késő

Colleen Hoover mindig talál valami olyan témát, ami miatt nem tekinthető szokványos romantikus szerzőnek. Az ő történeteiben nem egyszerűen szomorú vagy tragikus sorsa van a szereplőknek,  amelyeket titkok öveznek és ebből adódik a bonyodalom, hanem ennél sokkal mélyebben beletekinthet az olvasó az életükbe és megélheti velük a döntéseiket, megértheti a motivációjuk okát és együtt izgulhat velük a probléma megoldása közben. A legtöbb esetben nem is tűnik olyan súlyosnak a helyzet, az olvasó csípőből rávágja, hogy "én nem ezt tenném", de amikor tényleg belegondol, hogy mit tenne, ha ő maga lenne hasonló helyzetben, akkor bizony előbukkan a bizonytalanság és a tanácstalanság. Vagy ha belegondol a saját életébe, akkor rájön, hogy vele is megestek hasonló szituációk és bizony nem volt olyan egyszerű a megoldás, adott esetben nem is tett semmit a megoldás érdekében. Szóval csak óvatosan azokkal a hirtelen kijelentésekkel, mert lehet, hogy ezeknek a történeteknek nem csak mélysége van, de a figyelmes olvasónak a szórakoztatás mellett tanulsággal is szolgálnak.

Nem különbözik az előzőekben leírtaktól ez a történet sem, amelyben Sloan, Asa és Carter áll az események középpontjában. Asa elég veszélyes figura, hatalmaskodó és uralkodó alkat, nem bírja és nem is tűri az ellentmondást - igazi nárcisztikus személyiség. Sloan az alkalmazkodó és az alávetett szereplő a kapcsolatukban. A lány nem elégedett a párkapcsolatával, de nem lép, mert... Nos, bőven van indoka rá. De aztán megjelenik az életében Carter, aki teljesen más személyiség, mint Asa: gondoskodó, figyelmes, türelmes és megértő. Sloan ekkor ébred rá igazán arra, hogy milyen sötét és veszélyes is a jelenlegi élete. De vajon Carterben megbízhat? És képes lesz kiszabadulni Asa karmai közül?

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 469 oldal
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Borító ár (puha): 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: Too Late
Műfaj: romantikus, new adult

A szerző egyéb művei:
Hopeless - Reménytelen
Lossing Hope - Reményvesztett
Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke!
Slammed - Szívcsapás
Point of Retreat - Visszavonuló
This Girl - Ez a lány
Maybe Someday - Egy nap talán
Confess - Vallomás
It Ends Whit Us - Velünk véget ér
Ugly Love - Csúf szerelem

Nagyon sötét ez a történet, nem érdemes depressziós időszakban elővenni, mert a szereplők helyzete végig nyomasztó, ahogy az érzéseik áradata is - még a boldogabb pillanatokban is, mert ott lóg a fejük fölött Damoklész kardja - mindenkinek a sajátja -, ami bármikor lesújthat. Senki sem ártatlan a szereplők közül, mindenkinek van valami titka és persze a viselkedésük is erősen kifogásolható az adott helyzetekben.

Kezdjük mindjárt Sloan-nal, aki a kapcsolatuk elején még szerelmes volt Asa-ba - aki akkor is szorult helyzetéből emelte ki a lányt -, majd idővel elhagyta uralkodó személyiségű partnerét. Később persze, amikor olyan helyzetbe kerül, amiből nem lát más kiutat, visszakullog hozzá és anyagi érdekek miatt marad mellette, amíg befejezi a tanulmányait. Nincs mit szépíteni a dolgon, gyakorlatilag prostituálja magát az öccse miatt. 

Asa - aki szerintem a regény legösszetettebb és leghitelesebb figurája - elég nehéz személyiség - és akkor még finoman fogalmaztam. Veszélyes fickó, aki gyerekeknek és fiataloknak árul kábítószert, gátlástalan alak, akinek Sloan a mindene, mégsem tiszteli a lányt, hanem folyamatosan megalázza.

Carter alapvető személyiségjegyeiről már kifejtettem a véleményem, többet nem árulok el róla, mert akkor jobban bele kell mennem a történésekbe és azt nem akarom.

A történetmesélés váltott nézőpontú, így mind a három szereplő gondolataiból kapunk bőven. Sloan az, aki leginkább központi figura, aki a legtöbb fejezetet birtokolja, mégsem éreztem azt, hogy ő lenne a leghitelesebb. Éppen ellenkezőleg. Szerintem lehetett volna árnyaltabb is a személyisége, lehettek volna jobban alátámasztottak az érzései, mert bár értem az okokat és a miérteket, elég hirtelen és fura a változás. Az elején még kijelenti és bizonygatja - magának is - , hogy szereti Asa-t, aztán meg már hirtelen és mindennél jobban Carterbe szerelmes. Ha tényleg olyan a kapcsolata, amilyennek a későbbiekben leírja, akkor nem kellene ennyire szerelmesnek lennie - vagy nem kellene ennyire ezzel hitegetnie magát. Okos nőnek van beállítva, de szerintem inkább számító, ami mellé butaság és elég nagyfokú naivság is társul.

Szóval Sloan egyáltalán nem lett kedvenc, és annak ellenére, hogy átéreztem a helyzetét és a tehetetlenségét, a legtöbb esetben nem értettem egyet a lépéseivel. Egy felől gyanakvó, más felől viszont nem elég alapos - ad annak az embernek a szavára, akiben egyébként nem bízik. Pedig olyan egyszerűen tudna változtatni a helyzetén, csak egy kis utánajárást igényelne a dolog. Tény, hogy akkor nem várhatna a megmentő hős lovagra - Carter - és nem hibáztathatna minden mást maga helyett.

Olvasás közben vitt magával a regény, teljesen átjártak az érzések és képes voltam túltenni magam a nyilvánvaló hibákon. Utólag, a történet leülepedése után már sokkal jobban fájnak és sokkal súlyosabbnak tűnnek a szereplők furcsa döntései és lépései. De amikor olvastam, akkor nagyon is ütött a dolog, vitt magával a történet.

Ha Carter és Sloan is legalább annyira árnyalt személyiség lett volna a történetben, mint Asa, akkor ezt a regényt mondtam volna Colleen Hoover írói munkássága csúcsának, így azonban nem tudom piedesztálra emelni. A kissé egyszerű gondolkodású és cselekvésű szereplőket némiképp pótolja - és időszakosan feledteti - a történet sötétsége, durvasága és a helyzet brutalitása. Nekem ez utóbbi - és a történet egész hangulata - azért jött be, mert egyáltalán nem kedvelem a túlnyomórészt rózsaszín és cukormázas regényeket. Ebből a szempontból pont nekem valót írt a szerző.

Nem tökéletes, de olvasásra mindenképpen érdemes. Túl kell lépni Sloan nyilvánvaló butaságain, a feltűnően hiányzó árnyalatokon és elmerülni az érzésekben, amelyek nagyon is átütő erejűek. Meg fel kell készülni valami más élményre, mint amit a szerzőtől elvárnánk - ez most más és mégis CoHo. 
Továbbra is maradok a szerző hűséges olvasója, mert mindig elő tud rukkolni valami újabb témával, képes megújulni és mégis ugyanazt - a számomra elvárt  - színvonalat nyújtja. 

Posted in: 8 pontos,Colleen Hoover,könyvértékelés,Könyvmolyképző,new adult,önálló kötet,romantikus,Rubin pöttyös