Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. július 31., kedd

Trux Béla: A templomos lovag (Akkon I.)

Kevés olyan könyvet olvastam eddig, amelyiknek a szerzőjét személyesen is ismerem. No persze nem haveri ismeretséggel, de legalább már találkoztam és beszélgettem vele. A könyvvel is elég kacifántos módon kerültem kapcsolatba. Borga barátnőm nézte ki magának és a könyvhéten (amelyre az idén fellátogattunk), meg is vette, valamint részt vett a dedikáláson is. Miután kiderült, hogy a szerzővel majdnem földik, meg is hívta őt a Borsodi Molyklub egyik találkozójára, amelyre Béla nagy örömmel el is jött. Sok mindenről kérdeztük és Ő nagyon lelkesen és türelemmel válaszolt is. Szóba jött a kritika, a vélemények. Megemlítettem a blogomat, megadtam az elérhetőségét. Végeredményként megkaptam a könyvet a kicsi kacsómba. Befejeztem az éppen aktuális könyveimet és neki is láttam ennek a monumentális műnek. Dióhéjban ennyi. :)
Akik rendszeresen olvassák ezt a blogot, azok tudják, hogy történelmi regényről nem sok kritikát írtam eddig. Pedig nem vetem meg ezt a műfajt sem. Főleg akkor nem, ha jó a stílus és a történet. A stílus ismeretlen volt (akkor még), de a történet jónak ígérkezett.
Miről is szól a könyv? A fiatal Tristan von Zorn lovag szívét elrabolja a szomszéd báró szép szőke lánya és olyan cselekedetre veszi rá, amely miatt a fiú menekülni kényszerül. Birtokait a Templomnak, azaz a templomosoknak ajánlja fel, ő maga pedig elszegődik a rendbe. Bűnbocsánatot remél attól, hogy a keresztet szolgálja és persze ki akarja verni a fejéből a lány által okozott csalódást, árulást is. Útja az Outremerbe, azaz a Szentföldre vezet, ahol lovaggá ütik. A regula szabályainak megfelelően megkezdi a templomos lovagok életét. A lovagi rendek fénykora azonban már leáldozóban van. A kereskedelem szabja meg a szabályokat. Tripolisz ostroma megrázó eseménye a történelemnek. A keresztesek serege sem válogatott és mindenre elszánt emberekből áll, hanem szedett-vetett csürhéből. Ez okozza a bajt is, amely miatt Tristan igencsak kellemetlen helyzetbe kerül.
A történet monumentális, alapos és történelmi szempontból hiteles. Az író nem a történet közepébe vág bele, hanem lassan indítja az eseményeket. Nagy hangsúlyt fektet a leírásokra és a szereplők gondolatainak, jellemének, motivációinak megismertetésére. A gyönyörű és részletes leírások eredményeként minden apró részlet fontossá válik és a helyszínek, események szinte filmszerűen, valósághűen elevenednek meg olvasás közben. Mindössze azt a hibát követte el, hogy az első kb. 100 oldal egy kicsit túldramatizáltra sikeredett. Az utána következő oldalak, és persze van belőlük bőven, viszont kifejezetten olvasmányosak. Nem vagyok a történelmi regények rajongója, de határozottan lekötöttek az események és az indokok. Meglepődtem, amikor a történet gyakorlatilag szépirodalmi stílusban bontakozott ki a lapokon. Le a kalappal az író előtt, mert a mondatai nagyon szépek, a történetvezetése kiegyenlített, folyamatosan fenntartja az érdeklődést.
Kifejezetten tetszett, hogy a történelmi eseményeket hitelesen adja vissza a kötet. Látszik, hogy a hitelesség az írónak is nagyon fontos és nagyon szereti ezt a korszakot. Szintén pozitívumként tudom értékelni, hogy nem a keresztes háborúk fénykorába helyezte a cselekményeket, hanem a hanyatló korszak időszakára. Ezzel a lépésével olyan eseményeket tudott becsempészni, sőt a története alapjaivá tenni, amelyek nem olyan ismertek, mint a fénykor eseményei. Engem ez kifejezetten érdekelt, hiszen erről a korszakról nem mindenki ír szívesen. Örülök neki, hogy Béla ezt megtette.
Tristan szerethető, bár kicsit naív karakter, aki folyamatosan változik. Nagyon könnyen befolyásolható, próbál megfelelni annak, amiről úgy gondolja, hogy a menekülést jelenti a számára. Többször fogtam a fejem és közben bosszankodtam a lépésein, mert nem értettem, hogy miért nem szúrja ki a szemét a nyilvánvaló. A kötet végén pedig értetlenül olvastam a róla szóló részeket, mert nem igazán tudtam azonosulni az elhivatottságával, az eszméivel. Én biztosan mást tettem volna az ő helyében. Igaz, hogy nem is álltam templomosnak. :)
Akkon napjainkban. Ma Acre a város neve.
Több lényeges karakter is később kapcsolódik be a cselekményekbe. Az ő történetszáluk is részletesen kidolgozott. A legtöbb ilyen később bekapcsolódott szereplő sorsa már eldőlt vagy kirajzolódott ebben a kötetben, de van akié még homályba burkolózik. Gondolom róluk majd a folytatásban fogunk többet megtudni. Bevallom, hogy Enzo-t nem szerettem, de a kádár, a pék és természetesen Adlin nagy kedvenceim lettek. A titokzatos fekete csuklyás, lovaglópálcás zarándok pedig határozottan kíváncsivá tett. Van még jó pár szereplő, aki érdekes és persze fontos.
Beszéljünk a szerelmi szálról, mert végül is romantikus regényként hirdetik a könyvet. Az első fejezet főhősünk első szerelmét mutatja be. Ez egy kicsit eltúlzott. A szerelem és a leírása is. Majd hosszú ideig csak szerelem utáni bánkódásról, illetve a felejtésről olvashatunk. A fő hangsúly a történelmi eseményeken van. A könyv utolsó harmadában találkozunk ismételten a romantikus szállal, de ez már más, mint a könyv eleje. Titokzatos, csipkelődős, megrázkódtató. Öröm olvasni. Számomra a könyv egyik legjobb része.
A kötet nem rövid, de a vége eseményeket olvasva bántam, hogy vége lett. Tudom, hogy van folytatás és már most hiányzik. Szörnyű lenne, ha nem olvashatnám majd tovább a történetet. Egy ilyen felvezetés után egyszerűen muszáj tudnom, hogy mi lesz a vége.
A könyv kiadása kifejezetten jól sikerült. Igényes kiadvány. A közel 650 oldalhoz képest a kötet nem indokolatlanul vastag, a lapjai gyönyörű fehérek, a betűmérete olyan, hogy nagyon kellemesen olvasható. Viszont súlya az van. Magam is meglepődtem. Az ilyenre mondják, hogy van benne anyag, méghozzá nagyon jó anyag. :)
Egy hibája van mindössze a kiadásnak: nagyon hiányzott belőle a szószedet (kifejezések, uralkodók, helyszínek) és a térképek. Nem haladtam túl gyorsan az olvasással. Ennek egyik oka, hogy a szép körmondatok és az események igényelték az odafigyelést. A másik ok, hogy nagyon sokat lógtam a neten és kutattam a mindenféle kifejezéseket, uralkodókról szóló kiegészítő információkat, térképeket. Határozottan emelne az olvasási élményen, ha a következő kötetben ezek szerepelnének. Ha valaki nem olyan kíváncsi, mint én és megelégszik a könyvbeli leírásokkal, akkor sem kerül hátrányba, mert az író alapos és a történet szempontjából fontos eseményeket, szereplőket részletesen bemutatja.
Egy kis térképi segítség az olvasáshoz.
Amikor erről a könyvről hallottam, illetve amikor belekezdtem még nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. Számomra eddig inkább történelmi regény ez, mint romantikus. De ez csak előnyére válik a történetnek. Egy író első könyvének fantasztikus. Egyértelműen látszik rajta, hogy igazán szívből írt erről a korszakról és erről a történetről. Minden alaposan kidolgozott és nem csak történelmileg hiteles, de logikailag is a helyén van. A szereplők élnek, a helyszínek megelevenednek a lapokon olvasás közben. Ez az ami miatt szívesen olvastam ezt a regényt. Remélem, hogy ez a rajongás és ez az elhivatottság a későbbiekben sem fog csökkenni az író részéről és minden könyve ilyen lesz.
A folytatásra már most fenem a fogam. Mindenképpen olvasni szeretném. Végre egy olyan történelmi romantikus könyvet olvashattam, ahol a történelem nem csak a történet hátterét adja, hanem nagyon is lényeges. Sőt... Pont így szeretem. :) Olyan könyv ez, amelyet mind a női, mind a férfi olvasók kellő élvezettel fogyaszthatnak és kényelmesen elmerülhetnek a történetben. Nyugodt szívvel tudom ajánlani. Olvassátok. Megéri.




A könyvet köszönöm a szerzőnek és az Aba Könyvkiadónak!



Pontszám: 10
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 652 oldal
Teljes ár: 3.490,- Ft
Sorozat: Akkon
Folytatás: Akkon ostroma
Forrás: recenziós példány, kiadótól

2012. július 30., hétfő

Nyereményjáték: eredményhirdetés

Kb. egy héttel ezelőtt már közelített a 10.000 látogatáshoz a blogom olvasottsága, ezért nyereményjátékot hirdettem. A játék lényege az volt, hogy a blog eddigi életével kapcsolatban tettem fel kérdéseket. Nyereményként pedig John Connolly A fekete angyal című könyvét ajánlottam fel.
Izgalommal telve állítottam össze a kérdéseket és vártam a válaszokat. Nem érkezett annyi, mint amennyire számítottam, de ahonnan érkezett válasz, annak nagyon örültem. A siker nem volt teljes, de valahol el kell kezdeni. A legközelebbi játék majd jobban sikerül. :)
A lényeg, hogy sorsolni lehetett és meg is tettem. Nézzétek el nekem, hogy mindez nem közjegyző jelenlétében történt, de így sem volt benne csalás. Sorsolós gömböcskémből a párom húzta ki azt a papírt, amelyen a nyertes neve szerepelt. 

Ő pedig nem más, mint
Naomi 1.

Akinek gratulálok a nyereményéhez és természetesen a megadott e-mail címen is felveszem vele a kapcsolatot és postázom a könyvet.

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot és aki játszott velem.

Legközelebbi játék...? Még nem tudom. De biztosan fogok rá lehetőséget találni. :)

2012. július 29., vasárnap

Sherrilyn Kenyon: Pokoli tűz (Sötét vadász 6.)

Azon a bizonyos Mardi Gras éjszakán, a sorozat harmadik kötetében sok minden történt, ami a szereplők későbbi életében meghatározónak bizonyult. Talon kedvese megmenekült. Az életmentő segítők azonban büntetést kaptak. Zarek történetével a negyedik kötetben (Ördögi tánc) ismerkedhettünk meg. Ebben a kötetben pedig Vane titokzatos múltja és érdekes jelene elevenedik meg a lapokon.
Kicsit előre szaladtam, mert általában a könyv történetével szoktam kezdeni az értékelésemet. Hosszú ideig vártak a rajongók erre a kötetre. Nem tudom már fejben tartani a csúszásokat, de emlékeim szerint legalább fél évet kellett várni az első meghirdetett megjelenési időpontot követően a tényleges megjelenésre. Tovább borzolta a kedélyeket a mű magyar címe, amelynek aztán semmi, de semmi köze nincs az eredeti címhez, de még a történethez sem igazán. Ki találhatta ezt ki? A borító a szokásos reakciót váltotta ki az olvasókból, de leginkább már csak a beletörődés maradt az igazi érzelem, az értetlenségen lassan már túlteszik magukat a magyar olvasók. Így vagyok ezzel én is. Ennél nagyobb felháborodást váltott ki az egyik szereplő nevének lefordítása, sőt mi több, félrefordítása. Így lett a Fury-ból (Dühös) Furry, azaz magyarul Szőrös. Valami borzalom. Főleg, amikor bemutatkozik: Szőrös Kattalakis. *csóválja a fejét és forgatja a szemét*
Mindezen tudással felvértezve és a borítóval szembeni ellenérzésemet ismételten leküzdve egy jó kis akcióban megvettem a kötetet. Sherrilyn annyira jó stílusban ír, hogy nem tudok ellenállni a történeteinek. Ő az az írónő, akinek a könyveinél kifejezetten sajnálom, hogy nem tudok angolul és meg kell várnom a magyar kiadásokat.

Szóval: Vane segít Talonnak a Mardi Gras éjszakáján, amiért is a falkája megbünteti. Persze egyébként sem igazán kedvelték sem őt, sem az öccsét, de a húguk halála és a Sötét Vadászoknak tett szívessége végképp ellenük fordítja a falkát. Büntetésük kegyetlen: egy mocsaras területen a csuklójuknál dróttal felfogatva egy fáról lelógatják őket. Alattuk hemzsegnek az aligátorok. Nyakukban mágikus pánt, amely megakadályozza az alakváltást. Vane és testvére, Fang alakváltók, katagariai farkasok. Nagy nehezen sikerül kiszabadulniuk, de Fang súlyosan megsebesül, alakot vált és kómába esik. A falkájukhoz nem térhetnek vissza, ezért a Szentélyben keresnek menedéket és szerencsére találnak is. Fang azonban nem gyógyul. Kómája elhúzódik, állapota nagyon instabil. A falka pedig a nyomukban van. Vane korábban már találkozott Bride-dal, amikor Sunshine-ra, Talon kedvesére vigyázott. Amikor meglátja a kirakaton keresztül a boltjában tevékenykedő nőt, akkor benyit hozzá. Bride, a kissé kerekded ír leányzó épp egy csúnya szakításon van túl. Nem volt elég karcsú az exének, aki ezért dobta. A köztük kialakult vonzás tapintható, amelynek eredménye egy kellemesen eltöltött pásztoróra. Az események után azonban nem sokkal mind Vane, mind pedig Bride tenyerén megjelenik egy jel. Vane megtalálta a párját. A jel felbukkanását követően mindössze három hete van, hogy megszerettesse és megértesse, elfogadtassa magát a nővel vagy hátralévő életében nem lesz képes arra, ami nélkül egy férfi sem tud élni. Az egyik probléma az, hogy Bride ember, aki nem tud semmit a másik világról, a Sötét Vadászok, apolliták, farkasok és démonok világáról. A falka pedig Vane nyomában van és most már Bride is viseli az ő szagát. Meg kell tehát védenie a párját.
Kifejezetten tetszett, hogy a Sötét Vadászok után végre hosszabb időre feltűntek a lapokon az alakváltók, vagy ahogy a sorozatban emlegetik őket a Were Hunter-ek. Már Zarek történetében is találkozhattuk egy katagariai vérfarkassal, Sashával, de akkor a katagariai szó jelentése még nem sokat mondott. Ebben a kötetben egy kicsit mélyebben feltárul előttünk az alakváltók mitológiája. Megtudjuk, hogyan jött létre a faj és mi a különbség a katagariaiak és arcadiaiak között. Az írónő ismét elkápráztat minket a mitológiai képekkel és történetbeli felhasználásukkal.

Aki esetleg hiányolná a Sötét Vadászokat, azoknak elárulom, hogy Ash, Kyrian, Julian és Valerius is feltűnik a történetben. Simiről, a démonlányról sem kell lemondanunk. Legnagyobb örömömre.
Tetszett a történet, de azért nem estem tőle teljesen hasra. Szórakoztató, cselekményes és érdekes. Az én ízlésemnek azonban egy kicsit túl sok volt a romantika és a kevés az igazi akció. Nem éreztem az igazinak ezt a regényt. A szerelmi jelenetek az utolsó simításig részletesen kidolgozásra kerültek, a szereplők minden gondolatát és cselekedeteik minden motiváló tényezőjét megismerjük. Csak az akció, a vadászat, a menekülés nem volt olyan lényeges a cselekményben, mint amilyennek a fülszöveg alapján gondoltam. Mintha ezek felett szándékosan elsiklott volna az írónő. Kidolgozatlanok és elkapkodottak voltak pont azok a részek, amelyeket a legjobban vártam volna. Az írás terjedelme pedig nyugodtan lehetőséget adhatott volna erre, mert eléggé vékonyka a kötet a többihez képest.
Ha az akciójeleneteket is ugyanolyan alaposan kidolgozta volna az írónő, mint a szerelmi szálat, akkor azt mondanám, hogy a regény hibátlan. Így viszont nem az. Persze ettől még élvezhető, sőt jó is, de nem tökéletes. Zarek története még mindig viszi a nálam pálmát.

Humorban viszont ez a rész sem marad el a többitől. A Taylort megszégyenítő részeket kifejezetten imádtam. És Fury (bocsánat, hogy ezen a néven emlegetem) humora is nagyon a helyén van. A Peltier fiúk is megteszik a magukét az ügy érdekében. :)
A felsorolt hiányosságok legtöbbje a magyar kiadás hibája és nem az írónőé. Története jól felépített, olvasható, sőt kellemes kikapcsolódást nyújt. Vane és Bride is kellemes és szerethető karakterek. A katagariai és arcadiai mitológia leírása és a párválasztási ceremónia nagyon tetszett. Szerettem olvasni és jól szórakoztam. Várom a sorozat következő részét, amelynek megjelenésére kitudja, hogy majd mikor kerül sor.
Addig is böngészgetem a dark-hunter.com oldalt és szemezgetek az információkból. Esetleg újraolvasom a korábbi regényeket. Továbbra is dühít azonban a magyar kiadó hozzáállása: minden könyvet más fordít, a nevek és a kifejezések mindig mások, nem következetesek az elnevezések. Elszomorító.


Pontszám: 8
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem:  408 oldal (a történet mindössze 380 oldal)
A mű eredeti címe: Night Play
Előzmény: Álomszerető, Éjféli vad, Végzetes ölelés, Ördögi tánc, Angyali csók,
Folytatás: Éjféli gyönyörök, Bűnös éjSzenvedélyes éjszakákA Hold sötét oldalán
Sorozat: Sötét Vadász
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2012. július 26., csütörtök

Aldous Huxley: Szép új világ

Egy időben folyamatosan és mindenütt ebbe a könyvbe botlottam bele. Annyiszor sikerült szembe találkoznom vele, hogy a végén rászántam magam, hogy elolvasom. Miután jó pár, nagyon ajánlott klasszikusban sikerült csalódnom, nem rohantam rögtön a könyvesboltba vásárolni, hanem szétnéztem a könyvtárunk kínálatában és csodák csodája megtaláltam a könyvet. Levadászni már kicsit nehezebb volt, de azért sikerült idővel megoldanom ezt a problémát is.
A történet a jövőben játszódik, ahol a társadalom teljesen más, ahol az embereket gyárakban állítják elő, ahol világállamot Világellenőrök kormányozzák. Ahol Shakespeare és a Szentírás tiltott. Ahol Ford után számolják az évszámokat. Nincs egyén, csak a társadalom a lényeg. Mindenki mindenkié.

Az első, ami eszembe jutott, amikor olvastam a könyvet a Mátrix című film egyik mondata volt. Az amelyet Moptheustól hallhatunk, amikor Neot kalauzolja a valóság sivatagában: "Vannak mezők, Neo, végtelen mezők, ahol az emberi lények többé nem születnek. Termesztik őket." Valahogy így van ez ebben a történetben is, amit az író 1932-ben álmodott meg és vetett papírra. Már maga az embergyár gondolata is egy fantasztikus elképzelés, ami a mai embertől, a mai technikától már nem is áll olyan távol, de 80 évvel ezelőtt elég meredek elképzelés lehetett. Viszont zseniális ötlet is. Ahogy az embergyárra települt társadalom gondolata is az. A születendő gyermekek alapvető szellemi képessége attól függ, hogy a gyár futószalagjának meghatározott centiméterén milyen vegyi anyagot fecskendeznek a kijelölt munkások a lombikba. Így lehet a születendő gyermek - a világ éppen aktuális megrendelésének függvényében - vezetői képességekkel és éles intelligenciával rendelkező alfa vagy éppen az állathoz közelebb álló értelmi képességű epszilon, esetleg a kettő közötti béta, gamma vagy delta. Minden rétegnek meg van a maga feladata, a maga kondícionálása. Egy tökéletesen megtervezett fogyasztói társadalom, ahol a természetet azért utáltatják meg az emberekkel, mert a természet csodálata nem kerül pénzbe, ezért nem jó a fogyasztói társadalomnak. Megdöbbentő volt a megtermékenyített petesejtek sarjadzástatása és a helyenként 96, tökéletes azonos emberi lény létrehozása, majd futószalag melletti munkahelyeken való "felhasználása". Az emberi lét tökéletes és megdöbbentő kiaknázása. Ez lenne a szép új világ?
De mi történik a fogyasztói társadalommal, ha egy porszem kerül a gépezetbe? Ez a porszem nem más, mint egy természetes úton született fiú, aki a vadember rezervátumban nőtt fel. Hogyan képes elfogadni a jelenleg is ismert, normál kapcsolatok között felnőtt ember ezt a gépesített és idegen világot, ahol az anya és apa szavak trágár kifejezésnek számítanak? Nagyon érdekes okfejtéseket, jövőképet és társadalomkritikát tár elénk az író.

A vadember rezervátum nem tetszett. Kicsit hihetetlen volt ez a kőkorszaki körülmények között élő társadalom. Sokkal jobban elfogadható és hihetőbb lett volna számomra, ha mondjuk egy feudális körülmények között élő vagy még fejlettebb (kb. XVII. századi) réteg életmódja.
A könyv eleje nagyon tetszett, a közepe érdekes volt, de a végére teljesen mást képzeltem volna el, mint ami végül is történt. Egy biztos: megdöbbentő volt. Nem tetszett minden mondata, minden gondolata, okfejtése, de még napokkal később is a könyv és a történések körül forognak a gondolataim. Nem is írtam meg ezt a bejegyzést korábban, mert annyira kavargott bennem a mondanivaló. Elkezdtem megfogalmazni a kritikámat, de egyszerűen képtelen voltam összefüggő, értelmes szöveget kipréselni magamból. Nem tudom, hogy a fentebb leírtakat mennyire fogjátok annak találni, de csak ennyire futotta. Még harmadszori nekifutásra is. 
Közben beleolvastam egy korábbi verzióba is, aminek a szövegezése nem igazán nyerte el a tetszésemet. Szerencsére a könyvtárban a 2008-ban megjelent és Totth Benedek által újrafordított kiadás volt meg. Sokkal gördülékenyebbnek és az én stílusomhoz megfelelőbbnek találtam ezt a fordítást.

Tényleg zseniális és megdöbbentő ez a könyv. Nem csodálom, hogy nyolcvan év alatt folyamatosan akadt olvasótábora, illetve vitatkozótábora, mert ez a könyv mindenkiben más gondolatot hoz a felszínre. Folytatása, a Visszatérés a szép új világba is érdekel majd, de kicsivel később. Előbb ezt a történetet próbálom megemészteni, a könyv által generált gondolatokat próbálom elrendezni a fejemben.
Tetszett. Néhol kicsit unalmasabb, de elgondolkoztató, megrémítő és gondolatébresztő könyv.



Pontszám: 8 pont
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008.
Terjedelem:  320 oldal
A mű eredeti címe: Brave New World
Folytatás: Visszatérés a szép új világba
Forrás: könyvtár

2012. július 24., kedd

Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc (Sötét vadász 4.)

Őszintén bevallom, hogy Sherrilyn Kenyon könyveit egy időben messziről kerültem, illetve jó darabig kerülgettem, mielőtt megvettem volna őket. No nem az írónő stílusa miatt, hanem a bűn ronda borítók miatt. Először elolvastam a könyveket és csak utána döntöttem úgy, hogy meg is veszem a sorozatot. Tetszett az írónő által kitalált világ, nagyon jót tesz a történetnek a mitológiai kapcsolat és egyszerűen imádom a megformált karaktereket. Mégis kellett idő, amíg megbarátkoztam azokkal a fránya borítókkal.
A másik dolog, ami idegesít a sorozattal kapcsolatban, az a hazai megjelentetés tempója. Ősz öregasszony leszek mire a külföldön legutóbb megjelent rész itthon is megjelenik, feltéve ha megjelenik.

De félretéve a siránkozást, térjünk rá a könyvre. Újraolvasásnak szántam a kötetet, mert most éppen ehhez volt kedvem, illetve felkészülésnek, ismétlésnek a sorozat legújabb kötetének olvasása előtt. Igazság szerint Vane karakterét akartam feleleveníteni, de mellé nyúltam, mert ebben a részben pont ő nem szerepel. Sebaj, mert Zarek karakterét viszont egyszerűen imádom. Az egész könyv jó. Csak jelent valamit, hogy cirka 5 óra alatt végeztem vele?  És ha már így a közepébe csaptam a történetnek, akkor nézzünk hozzá egy kis tartalmat is.
Zarek New Orleansban, a Mardi Gras éjszakáján megmenti Talon szerelmét, illetve olyan verekedésbe keveredik, amely a Sötét Vadászok titkairól is fellibbentheti a fátylat. Zarek ezzel eljátszotta a lehetőségét, hogy emberek között legyen és visszaküldik Alaszkába. Zarek személye nem egyszerű, nem éppen ember és vadász baráti. Hosszú száműzetés az övé, mert már 900 éve él Alaszka ember nem lakta vidékén, a fagyos pusztaság közepén. Fegyvernöke, segítője nincs. Emberi élete sem volt éppen boldognak mondható. A Mardi Gras során történtek következményeként Artemisz a vadász meggyilkolását követeli. Acheron azonban kiáll a vadásza mellett és megkéri az igazság nimfájának, Astridnak ítéletét, akinek 14 nap áll a rendelkezésére, hogy meggyőződjön a Vadász bűnösségéről vagy ártatlanságáról. Közben Artemisz a vadász után küldi Thanathoszt, a démont, aki képes felkutatni és megölni a vadászokat. Zarek súlyosan megsebesül, elveszti az eszméletét és csak négy nappal később, Astrid kunyhójában tér magához. A vizsgálat megkezdődött.

Zarek emberi élete és vadászként töltött élete sem volt éppen egyszerű és bonyodalmaktól, megaláztatásoktól mentes. Pont ezért a karaktere dühös, szúrós és kegyetlen, de Astrid megpróbál a falak mögé látni. Ami azért sem egyszerű, mert a vizsgálat alatt Astrid vak és egyedüli segítője egy katagariai vérfarkas. Van ebben a történetben minden és amellett, hogy a cselekménye is izgalmas, olyan érzelmi töltetet képvisel, amely a sorozat magyarul megjelent részeinek kiemelkedő darabjává teszi. Nem szégyellem bevallani, hogy rendesen potyogtak a könnyeim az olvasás közben. Még úgy is, hogy már nem először olvastam a történetet. Zarek múltja nagyon megindító és kegyetlen, de ő maga igazi túlélő.

Astrid is nagyon erős karakter, de nem is lehetne ez másként, mert "ellenfele" elég bonyolult és megkeseredett. Szimpatikus a nimfa hozzáállása a vizsgálathoz és a technikája, ahogy folyamatosan puhítja a "vádlottat". Astrid segítője, Sasha is nagyon szimpatikus figura. Sokat nevettem az ő mondatain.
Nagy örömömre Acheron is viszonylag sokat szerepel a történetben. Az ő karakterében a titokzatosságot és a nyíltságot, egyenességet szeretem nagyon. Hogy ez a két dolog egymás ellentéte? Igen, de Acheron személyisége ilyen. Nyíltan kiáll a vadászaiért, szembeszegül Artemisz istennővel, ugyanakkor mindig csak egy picivel több infót tudunk róla begyűjteni és rengeteg titkot rejteget.

A könyv második olvasásra is kifejezetten tetszett. A Sötét Vadászok világa nagyon tetszik, az írónő stílusa pedig kifejezetten jó, gyorsan olvasható és szórakoztató. Ugyan kevesebb erotikus jelenettel is elégedett lennék és több tényleges akciót is el tudnák viselni, illetve azt, hogy nem minden könyvben legyen újabb párocska, de ez a sorozat és ez a stílus erről szól. Olvasni mindenesetre szeretem és nyugodt szívvel  tudom ajánlani is.


Pontszám: 9
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem:  446 oldal
A mű eredeti címe: Dance with the Devil
Előzmény: Álomszerető, Éjféli vad, Végzetes ölelés
Folytatás: Angyali csók, Pokoli tűz, Éjféli gyönyörök, Bűnös éjSzenvedélyes éjszakákA Hold sötét oldalán
Sorozat: Sötét Vadász
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2010.)

2012. július 23., hétfő

Megidézve (16.)


A héten nem fűzök hosszú litániát az idézethez. Örüljetek ennek, mert ritka az ilyen alkalom. :) Ez az idézet egyszerűen csak megtetszett és kész. 




"Egy név, legyen mégoly beszédes is, nem jelent semmit hacsak tulajdonosa nem tett életében valamit - valami fontosat, ami mások szemében hősies, vagy éppen ellenkezőleg, megvetésre méltó, ám mindenesetre maradandó."
(Trux Béla: A templomos lovag) 


A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

Nancy Madore: Enchanted - Megigézve

Mindig is szerettem a meséket és a mesék feldolgozásait. Főleg a jópofa, szellemes, fantáziadús és egyedi mondanivalót tartalmazó feldolgozásokat. Ahol megmarad a klasszikus mese alapja, de az író csavar egyet a történeten, más tulajdonságokat, részleteket emel ki és az egész történet egy teljesen új köntöst, teljesen új végkifejletet kap. Ezért is olvastam korábban és egyes meséi nagyon tetszettek a Hetvenhét című kötetnek, többek között ezért érdekelt nagyon és kedvencem lett a Marija Morevna és a Halhatatlan. Ezért voltam már a kezdetektől fogva kíváncsi erre a válogatásra is. Van egy mondatrész, amely az egyik említett kötetből való és tökéletesen kifejezi a lényeget: "ahol a mesék megújulnak, s új ágakat hajtanak." Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen új ágakat hajthat, milyen új mondanivalót rejthet a klasszikus mesék pikáns jellegű feldolgozása. Mi is lehet a "boldogan éltek míg meg nem haltak" mögött? Tényleg minden tökéletes? :) Szóval, nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre és a mondanivalójára.
A véleményem próbálom majd úgy megfogalmazni, hogy az oldal lehetőleg könyvesblog maradjon és ne legyen céltáblája az egyéb, nem éppen könyvekhez köthető keresőszavaknak. :)) Szóval visszafogott és sejtelmes leszek. Azt sem próbálom elfelejteni, hogy ami az egyik embernek természetes, az a másiknak tabu.
Az írónő a bevezetőben azt írja, hogy a mai nők összezavarodtak a szexualitást illetően és ennek legnagyobb okozói a média sztárolt szereplői, akik leginkább csontsoványak, plasztikázottak és mindazt megtestesítik, amit egy hétköznapi nő nem tud elérni, de mégis megpróbálja. Főleg azért, mert a férfiak is azt akarják, hogy ehhez a sztárolt ideálhoz hasonló legyen a partnerük is. Ugyan ezzel a kijelentésével tudnék vitatkozni, mert kivételek mindig vannak, de bizonyos esetekben el kell fogadnom, hogy igaz az állítása. Az is elképzelhető, hogy ez a jelenség már sokkal erősebb és elterjedtebb a nagy Amerikában, mint az én szűkebb környezetemben. Szóval nem vitatkozom. Azzal az állításával azonban mindenképp egyetértek, hogy nem uralkodni kell a partnerünk felett (egyik részről sem), hanem elfogadni olyannak amilyen, mert akkor tudnak a pár tagjai igazán megnyílni a másik előtt és a nyitottság más élményeket is hoz magával. Az írónő szerint ez a nyitottság veszett el a mindenféle ideálok és korlátok között. A könyvével pedig arra tesz kísérletet, hogy átdolgozott klasszikus meséken keresztül próbálja lerombolni a korlátokat és segít kezelni a túlzott ideálokat. Na nézzük, mennyire jött át a mondanivalója.
13 klasszikus mese feldolgozásával találkozhatunk ebben a válogatásban. Nem mondom, hogy minden megállapítással és javaslattal egyetértek, amely a könyvben felbukkan, de alapvetően tetszett ez a válogatás. Ezek a mesék elsősorban olyan nők számára jelentenének segítséget, akik az otthonról hozott, beléjük nevelt gátlások miatt a saját életük intim részével nem igazán tudnak mit kezdeni és ezzel csak újabb problémákat generálnak. Van egy olyan érzésem, hogy az ilyen hölgyek ezt a könyvet nem is vennék a kezükbe, pont a tartalma miatt. Eléggé nyitott nőnek tartom magam, de néhány mese olvasása közben még az én szemem is kerekedett. Az tényleg igaz, hogy az elkövetkező időkben már nem ugyanazt fogom érezni, amikor a Hófehérke vagy Hamupipőke eredeti meséje a szemem elé kerül.
A folytatások gyönyörű borítói.
Viccet félretéve. A feldolgozások tényleg jól sikerültek. Ha nem is mindegyik, de a nagy részük kifejezetten tetszett. Mindegyikük aktuális problémával foglalkozik és ha valaki tényleg megfogadja a tanácsokat (főleg amelyek kivitelezhetőek), akkor a magánélete biztosan új élményeket fog jelenteni a számára. Hamupipőke története ahhoz ad segítséget, hogy a másikat meg kell ismerni és a másikkal foglalkozni kell, vagyis adni nagyobb öröm, mint kapni. A másik mondanivalója, hogy a házasság működéséért tenni is kell, mert nem esik az ölünkbe minden. Össze kell csiszolódni és ehhez figyelem és türelem szükséges. A Tükröm, tükröm a társadalmi elvárások, szépségideálok kedvezőtlen befolyásoló hatásaira hívja fel a figyelmet és ezek figyelmen kívül hagyásához, az egyediség megtalálásához ad útmutatót. A Hófehérke az erdőben pont arra világít rá, hogy milyen az, ha egy herceg nem elég és valaki úgy dönt, hogy az igényeihez több hercegre van szüksége. A Róka asszonyság mesében egy szerintem minden feleség fejében megfordult gondolat történetéről olvashatunk: mi történhet a legjobb barát/barátnő hálószobájában? Érdekes mese az elemi kíváncsiságról és tanulságairól. És végül a Rút kiskacsa története, ami arra világít rá, hogy a szépség fontos, de nem minden és bár a férfiak szeretik a szép nőket, de a boldogság nem igazán ezen múlik. Ezek voltak a nekem legjobban tetszők, de a meséknek van még bőven mondanivalójuk.

Ugyanúgy tanmesék ezek a történetek, mint ahogy eddig megszoktuk, csak picit másként, mert életünk bizalmasabb, titkosabb rétegéhez adnak útmutatást. Úgy kell nekikezdeni az olvasásnak, hogy figyeljünk a történet mögöttes mondanivalójára, kellően nyitottak legyünk és akkor nem fog csalódást okozni a gyűjtemény. Örömmel olvastam, hogy van folytatása eredeti nyelven (hasonlóan gyönyörű borítókkal), amelyek ha itthon is megjelennek, akkor nagyon kíváncsi leszek a bennük szereplő történetekre.



Pontszám: 8 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 347 oldal
A mű eredeti címe: Enchanted: Erotic Bedtime Stories For Women
Folytatás: Enchanted Again, Enchanted Dreams: Erotic Tales of the Supernatural
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2012. július 22., vasárnap

Karen Rose könyvek olvasási útmutatója

Karen Rose a krimi és a romantika műfaján belül is alkotott egy egyedit: fantasztikus műveket írt a romantikus krimi műfaján belül, létrehozta az igazi Rose stílust. Könyvei nagyon valóságos, helyenként kegyetlen ábrázolásúak, ugyanakkor lebilincselőek. Regényeire alapvetően az alaposan kidolgozott krimi szál a jellemző, de minden kötetében vagy egy főszereplő páros, aki természetesen egymásra talál - innen a romantikus krimi besorolás.

Miben áll a buktató? Vannak szereplők, akik több kötetben is felbukkannak, egyes regények eseményei pedig egymással párhuzamosan zajlanak - szóval összetett világgal, eseménysorozattal és szereplőgárdával állunk szemben. Mindezeket figyelembe véve - főleg ha nem csak egy rész megismerése a cél - korántsem mindegy az olvasási sorrend - még akkor sem, ha egyébként önállóan is tökéletes élvezhető történetekről van szó.

Rose eddig összesen 16 kötetet (update: 19 kötet), illetve több kiegészítő történetet is írt. Az írónő honlapján többek között korábban megtalálható volt a világot és a könyvek egymáshoz való kapcsolatát bemutató ábra és részletes magyarázó. Annak idején lementettem ezt a képet, így a tartalma még most sem veszett el.
A nyilacskák a könyvek vagy szereplők, esetleg helyszínek, bűnügyek egymáshoz való bonyolult kapcsolatát mutatják be. Nem egyszerű, az biztos. :)



A szerző honlapja átdolgozásra került, a változtatások pedig egyáltalán nem elhanyagolhatóak, talán még inkább áttekinthetővé váltak a helyszínek, a szereplők és a történetek közötti összefüggések. Első körben mindjárt itt van a kötetek térképen való feltüntetése, ahol első ránézésre kitűnik, hogy melyek az összekapcsolódó regények. A borítókra kattintva azonban további információkat és részleteket tartalmazó oldalra vezeti a kíváncsiskodót a honlap.

Karen Rose regényeinek helyszínei, valamint az egymással
kapcsolatban lévő történetek. (Forrás: a szerző honlapja)
A könyvek mellett sorszámot is találunk, amelyek mind a megjelenés, mind pedig az olvasás sorrendjét is jelölik.  Érdemes az eredeti oldalon elmerülni a részletekben.

Nézzük a könyveket az írónő honlapján szereplő ajánlott olvasási sorrendet figyelembe véve. Ahol volt magyar megjelenés ott a magyar címet és a megjelenés sorrendjét is feltüntetem.
A magyar címeknél található linkekre kattintva pedig regényekről írt véleményem olvasható el.

1. Don't Tell
2. Have You Seen Her?
3. I'm watching You
4. Nothing To Fear - Vigyázz rám (magyarul a 6. kötetként jelent meg, Ulpius-ház)
4,5. Dirty Secrets (ebook)
5. You Can't Hide - Érints meg! (magyarul a 4. kötetként jelent meg, Ulpius-ház)
6. Count To Ten - Számolj tízig (magyarul az 5. kötetként jelent meg, Ulpius-ház)
7. Die For Me - Halj meg értem (magyarul ez volt az első kötet, Ulpius-ház)
8. Scream For Me - Sikíts értem (magyarul a 2. kötet, Ulpius-ház)
9. Kill For Me - Gyilkol értem (magyarul a 3. kötet, Ulpius-ház)
10. I Can See You
11. Silent Scream
12. You Belong To Me
13. No One Left To Tell
14. Did You Miss Me?
14,5. Broken Silence (ebook)
15. Watch Your Black
16. Closer Than You Think - Közelebb, mint hinnéd (magyar megjelenés: Könyvmolyképző, 2016.)
17. Alone In The Dark
18. Every Dark Corner
19. Monster In The Closet

Az nagyon jól látszik, hogy a magyar kiadásokkal az eredeti megjelenéseknek igencsak a közepébe csaptunk bele. Önmagában még ez sem lenne baj csak a kötetek közötti összefüggések miatt az egyik történet igencsak árulkodó lehet egy másik kötet eseményeire. Így is történt ez a magyarul Érints meg címmel megjelent könyv esetében is, ahol az események egy része már ismert volt a Halj meg értem című kötet történéseiből. 
A Számolj tízig hasonlóan elárul eseményeket, mozzanatokat az I'm watching you és a Vigyázz rám című kötetek szereplőivel kapcsolatban.

Karen Rose egyébként mesterien építi fel a könyveit és a szereplőit is. A hazai megjelenés sajnos összetöri ezt a jól kitalált rendszert, de legalábbis aláássa a meglepetések pazar tornyait. Persze a kötetek ettől még élvezhetőek és nagyon jók, de azok a pici kis információk vagy hiányoznak vagy a következő kötetben jövünk rá arra, hogy erről már tudunk, és akkor oda a meglepetés.

Fogalmam sincs, hogy a kiadó miért nem vette figyelembe a megjelenéseknél a könyvek egymáshoz való kapcsolódását, az időrendiséget. A kötetek eddig sem valami tempósan kerültek az olvasók kezébe, de a további regények magyar nyelvű megjelenéseire ezután még kevesebb esélyt látok. Csak egy valami tartja bennem a lelket: a remény az a dolog, ami általában utoljára szokta beadni a kulcsot - és amíg ez nem történik meg, addig én is kitartok.

Milyen tanáccsal tudok szolgálni az olvasóknak? Aki más sikeresen megismerte a regényeket a magyar megjelenések sorrendjében, azoknak leginkább már semmit. Az írónő könyveit még nem olvasóknak nagyon ajánlom a fenti sorrendet. Az írónő honlapjának böngészgetése pedig mindkét esetben sok érdekességgel szolgál.

A poszt közzététele: 2012.07.22.
Frissítés:    2015.06.20.
                  2017.05.21.


2012. július 21., szombat

Nyereményjáték a tízezres bűvöletében

Ahogy már korábban beharangoztam, nagyon örülök neki, hogy a blog látogatottsága lassan eléri a tízezres értéket. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy az olvasóimat játékra hívom és természetesen ajándékkal, illetve nyereménnyel is készülök, amelyet a 10000. oldalmegnyitást követően fogok kisorsolni a helyesen válaszolók között.

Kezdjük először a nyereménnyel, amely ötvözi a blog eddigi életében előfordult műfajokat: van benne krimi, thriller és természetfeletti is. Ez a könyv pedig nem más, mint John Connolly A Fekete Angyal című regénye.

http://moly.hu/konyvek/john-connolly-a-fekete-angyal


Na, akkor nézzük a kérdéseket, amelyek a blog eddigi "életére" vonatkoznak és természetesen a válaszok is fellelhetők a megfelelő bejegyzésekben vagy a főoldal megfelelő helyein. Aki figyelemmel kísérték az oldalon megjelenő bejegyzéseket, azoknak (remélhetőleg) gyerekjáték lesz a válaszadás. :)


1. Milyen típusú, műfajú könyvek bemutatására, értékelésére, ajánlására jött létre eredetileg ez a blog?
a) történelmi, néha fantasy
b) fantasy, sci-fi és krimi
c) szépirodalmi


2. A könyvértékelések mellett miről olvashattok még a blogban?
a) filmkritikákról, élménybeszámolókról
b) csak könyvértékelésekről
c) könyvekről, filmekről, egyéb élményekről, valamint interjúkat és összesítőket


3. A blog csatlakozott a Könyves blogok oldalhoz, amelynek célja a magyar blogger rovatok egységesítése, illetve az ajánlások alapján a blogok olvasottságának növelése. Melyek azok a rovatok amelyekkel ez a blog már az elejétől fogva szerepel a Könyves blogok oldalon?
a) akcióvadász, barangolás, könyv kontra film
b) akcióvadász, barangolás, megidézve, könyv kontra film, polcra került, várható megjelenések
c) akcióvadász, barangolás, könyv kontra film, magánkönyvtár gyarapodás (később: polcra került)


4. Az egyik magyar szerző könyve annyira tetszett, hogy az írójával interjút is készítettem. Ki volt ez az író?
a) Gaura Ágnes
b) Brandon Hackett (Markovics Botond)
c) Trux Béla


5. Melyik könyvben olvasható az alábbi idézet?
"Nem létezik jó feleség vagy jó férj. Csak olyanok, akik kivárják, míg eljön az idejük."
a) Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés
b) Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
c) Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan


Azt hiszem ennyi elég is lesz. :)

Válaszaitokat 2012. július 28-ig várom a shanara08(kukac)gmail(pont)com címre.
Sorsolás július utolsó hétvégéjén.

2012. július 20., péntek

Robert Silverberg: Valentine, Napkirály (Majipoor-ciklus 3.)

Szépen, lassan haladok a Csökkentsd a várólistádat 2012 kihívás alaplistájában szereplő könyvekkel. Ezt a kötetet még 2010-ben vettem meg. Pont ideje volt tehát, hogy elolvassam. A sorozat előző két része tetszett, de mégis szükségem olt némi ösztönzésre. Ebben segített ez a kihívás is, mert különben még biztos, hogy halogattam volna az olvasást.
Miről is van szó ebben a befejező kötetben? A fülszöveg tökéletesen összefoglalja a lényeget. A Napkirály Valentine ébren is lidérces álmokat lát, és balsejtelmei beigazolódni látszanak, amikor az alakváltó metamorfok, a Majipoor őslakói fellázadnak, s génkísérleteik elpusztítással fenyegetik a termést, mely létfontosságú a bolygón élő milliárdok számára. Ez a válsághelyzet könnyen háborúhoz vezethet a különféle fajok között. Valentine eközben kétségbeesetten küzd végzete ellen, mert ha a jelenlegi Pontifex meghal, neki kell átvennie a helyét a Labirintus komor, föld alatti városrészében - márpedig ehhez nem fűlik a foga. És amennyiben mindez nem lenne elég, több önjelölt Napkirály is felbukkan, szétszakadással fenyegetve a birodalmat. 
Silverberg stílusa érdekes. Nagyon komótosan indul, lassan épül fel a történet, helyenként elég kimerítő leírásokat és eszmefuttatásokat is kap az olvasó. A sorozat előző két kötetét még régebben olvastam és bizony helyenként már lyukas volt az emlékezetem a történésekkel kapcsolatban. Az író azonban gondolt az olyanokra is, mint én, mert a történet bőven tartalmaz visszautalásokat és emlékeztetőket, amelyekkel megtámogatja az olvasó emlékezetét.
Lassan ugyan, de a maga  komótos módján azonban halad a történet és helyenként pörgősebb, illetve   első olvasásra független vagy töltelék jelenetekkel is szembe találjuk magunkat. Ahogy a Napkirály, úgy az író sem kapkodja el azonban az eseményeket. Már maga az egész körutazás sem egy kapkodós dolog, hiszen Majipoor olyan nagy, hogy mire minden lényeges várost meglátogat a Napkirály, addig évek telnek el. Bőven van tehát idejük a metamorfoknak szervezkedniük és végrehajtaniuk a tervüket. Olvasás közben egyébként többször mosolyogtam ezen a lassan zajló, ugyanakkor érdekes cselekményen. Az író stílusán nem igazán érződik mai felgyorsult világunk hatása. Ami nem is baj egyébként, csak picit furcsa volt a számomra.
Több cselekményszálon futnak az események a könyvben. Nyomon követjük Valentine, Hissune és a metamorfok történetrészeit is, illetve ezek között felbukkannak azok a történetrészek, amelyeket először nem is érzünk odavalónak, de mindegyiknek nagy jelentősége van a történet alakulásának szempontjából.
Ha már a végkifejletnél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy meglepetést nem igazán okozott a történet vége. Ez nem az a könyv, amelynek a végén, az utolsó oldalon hatalmasat koppan az olvasó álla. Pozitívum viszont, hogy a minden szál lezárásra került. Nem maradt nyitva egy nyitott kérdés sem. Valamit valamiért.
A szereplők közül nem igazán tudok kedvencet avatni. Nem került közel hozzám senki annyira, hogy szívrepesve vártam volna az ő cselekményszálát és a körmömet rágtam volna az idegességtől, hogy vajon mit fog csinálni, vagy mi fog vele történni. Ennyire nem érintett meg a történet. Valentine helyenként még idegesített is. Az önjelölt Napkirályoktól is valahogy többre számítottam. Nem is igazán ott bukkantak fel, ahol számítottam rájuk. Talán Hissune-t találtam annak, aki friss energiát hozott a történésekbe.
Néhány szó a magyar kiadásról. A borító nem igazán nyerte el a tetszésemet. A színek és a grafika is rendben van, de valahogy nem váltotta ki belőlem azt a hatást, amit kellett volna. A külföldi megjelenések borítói között is vannak kevésbé tetszetősek (és elég gyerekesek is). De van pár tetszetős, komoly történetet sejtető borító is. Nekem ezek tetszettek leginkább. A szöveg és a tördelés nagyon is rendben van. A papír vékony, de nem sérülékeny. Az oldalak elég sűrűn teleírtak. van mit olvasni bőven az oldalakon.

Arra mindenképpen jó volt ez a könyv, hogy lezárja a Majipoor ciklus történéseit. Az első könyv után nagyon vártam a nyitva hagyott kérdések lezárását, illetve a folytatást. Nem untam, de nem is igazán törtem magam, hogy folyamatosan olvassam a könyvet. Maga a történet nem okozott túl nagy meglepetést, de jó volt olvasni. Az egész Majipoor bolygó, ahogy kitalálta az író, az valami fantasztikus. Engem ez fogott meg igazán ebben a sorozatban, de sajnos nem lesz a kedvencem. Örülök, hogy elolvastam az egész sorozatot, mert úgy is addig piszkált volna, amíg ezt meg nem teszem, de nem igazán érzem az író stílusát a magaménak.
A sorozatnak van még folytatása, amely nem jelent még meg magyar nyelven. Egyelőre úgy érzem, hogy ennyi elég volt a sorozatból. Nem azért mert rossz a történet, csak van rengeteg más, ami jobban érdekel. A kíváncsiságom megkapta a magáét és elégedett. Bár az is lehet, hogy még elcsábulok majd egyszer és ha lesz lehetőségem rá, akkor majd folytatom Majipoor történetét.



Pontszám: 8
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 504 oldal
A mű eredeti címe: Valentine Pontifex
Előzmény: Lord Valentine kastélya, Majipoor krónikái
Folytatás: The Mountains of Majipoor, Sorcerers of Majipoor, Lord Prestimion, The King of Dreams
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2010.)

2012. július 19., csütörtök

Nagyító alatt (4.): Peter S. Beagle életműve II. rész


Sokkal könnyebb a fennmaradt három kötetről véleményt formálnom, mint az előző részben részletezett művekről. Két okból is. Az egyik, hogy ezek a kötetek a kedvenceim, illetve nem olyan rég olvastam őket és így jobban emlékszem még a történetekre és a benyomásokra.

Tamsin története
Eredeti cím: Tamsin
Kiadás: 2006.
Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 362 oldal
Fordító: Kleinheincz Csilla
Műfaj: regény
Értékelésem: 8 pont
Miről szól: Jenny a családjával együtt Amerikából Angliába költözik. A nagyvárosi lány hirtelen Anglia vidéki részén, egy majorban találja magát. Kezdetben nem találja a helyét, aztán felfedezi a vidéki élet csodáit, a birtokhoz kapcsolódó történeteket és az angliai mondák és mesék világát. Találkozik Tamsinnal és lassan feltárul a szemünk előtt egy másik világ.

Saját véleményem a könyvről: Beagle történetei mindig elvarázsolnak. Ennek ellenére csak időnként fogyasztom az írásait, mert komótos, lassú történetvezetéséhez idő és megfelelő hangulat kell. A mondatai és a mondanivalója azonban mindig gyönyörűek és mindig elrepítenek egy másik világba. Egy olyan világba, ami határos a miénkkel, csak át kell nézni a függönyön túlra, fel kell idézni a régi, már elfeledett mondákat, lényeket és újra megelevenedik minden és újra részesei lehetünk a mítoszoknak.
Mi az, amit ebben a könyvben kapunk? Egy lány útkeresése, amely során megtalálja saját magát, a helyét az új családjában és az életben. Végigkövetjük egy háromszáz éves szerelmi háromszög történetét. Látjuk megelevenedni a kelta mitológiát: találkozhatunk házimanókkal, boggartokkal, a pukkával, a bakficcal, a tölgymanókkal, a Fekete Kutyával, Bodza Anyóval és megtudjuk, hogy mi az a Vad Hajsza.


Az utolsó egyszarvú

Eredeti cím:
The last Unicorn
Kiadás: 2004.
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Terjedelem: 280 oldal
Fordító: Ormai Rita
Műfaj: regény
Értékelésem: 10 pont
Miről szól: Az erdejében élő egyszarvú ráébred, hogy ő az utolsó a fajtájából. Elindul megkeresni társait, akiket a Vörös Bika űzött maga előtt a tengerhez. Útközben különös kalandokat él át és különös útitársakra tesz szert.

Saját véleményem a könyvről: Igazi tündérmesét olvashat az, aki belekezd ebben a történetbe. Az unicornis, mint a tisztaság megfelelője szembe kerül a gonosszal, aki már elvesztette minden hitét és kiábrándul mindenből. A jó és a rossz örök párharca, segítőkkel mindkét oldalon, átkok és hercegek. Mindez egyedi és gyönyörű stílusban. A történet hol szívfájdítóan gyönyörű, hol pedig kellemesen kacagtató, hol pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődést. Kedvenc szereplő Schmendrick, a kétbalkezes varázsló, akinek nincs olyan varázslata, ami úgy sikerülne, ahogy szerette volna. A kedvencem, amikor fogságba esik és a szabaduló varázslatának eredménye, hogy a fa, amelyhez hozzákötözték, beleszeret. Sok más kellemetlen és kacagtató helyzetbe kerül még a varázslatai miatt. Viszont a szíve tiszta és végig segíti az egyszarvút a küldetése során.
Mindenkinek ajánlom, aki meg szeretne ismerkedni a fantasy műfaj igazi klasszikusaival, aki csodálatos történetet akar olvasni, aki igazán ki akar kapcsolódni.
  
Eredeti cím: nincs
Kiadás: 2007.
Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 442 oldal
Fordító: Kleinheincz Csilla
Műfaj: novella válogatás
Értékelésem: 9 pont
A könyv érdekessége: Ez a novelláskötet tartalmazza Az utolsó egyszarvú folytatását is, aminek a megírásáról a szerző nagyon sokáig hallani sem akart. A másik érdekessége ennek a kötetnek, hogy ebben a formában sehol máshol nem jelent meg, csak Magyarországon. Úgy is lehet mondani, hogy világpremiernek számító válogatásról van szó. Minden novella előtt található egy kis bevezető, amelyben az író a történet keletkezésének körülményeit, a novellához fűződő emlékeit, érzéseit tárja elénk.

Saját véleményem a könyvről: Novelláskötetet értékelni soha nem egyszerű eset. Valahogy a novellákkal lassabban haladok, mint a regényekkel. A Sóbor és más titkok fejezet volt az a rész, ahol tetszésemet elnyerő és kevésbé elnyerő írásokat is olvashattam. Nagyon tetszettek a Jer, Halál úrnő!, A nága, a Sóbor és a Telefon című írások. Mindegyikben volt valami, ami megfogott. A Jer, Halál úrnő! egy olyan témát feszeget, amelyen a legtöbb ember már elgondolkozott. Hogy néz ki a halál? Mi van, ha nem is olyan, amilyennek elképzeltük? A nága az indiai mitológiák világába repít minket. Teljesen belemerülve olvastam a történetet. A Sóbor olvasása közben akaratlanul is eszembe jutott H.C.Andersen és híres meséje. A kedvencem a kötetből a Két szív, ami Az utolsó egyszarvú folytatása. Egyszerűen imádtam minden szavát! Nem gondoltam volna, de visszahozta azt a hangulatot, amit az előzményként megírt regény olvasása közben éreztem. A Farrell történetek mindegyike tetszett. Még akkor is, ha az egymástól nagyon eltérő korszakokban, időpontokban keletkeztek. A Mesék című fejezet közvetlenül a Két szív története után következik a kedvencek listámon. A Négy fabula valami fantasztikus válogatás. A szónoki képességet bevető moly, a népének jobbat akaró, hiszékeny, de mégis eredményes strucc, az isteni magaslatokat kereső polip és a dínó, akinek gondot jelentenek a hosszú szavak. Igazi, tanulságos, cinikus, mégis mondanivalóval teli állatmesék. Még többet! Egy egész kötetre valót! Ez a kötet is ugyanolyan gyönyörű, mint a kiadó gondozásában megjelent többi Beagle könyv. Nagyon egyedi és csodaszép stílust választottak az életműsorozathoz.

Az életmű ismertető I. részét itt olvashatjátok.

Olvasási sorrend:

Az eddig megjelent Beagle kötetek inkább különálló, egyedi történetek. Néhány novella esetében nem hátrány, ha ismerjük az előzmény történetet, de ennek hiányában önállóan is élvezhető olvasási élményt nyújtanak a művek.

Önálló kötetek, művek:
- Tamsin története
- Egy csendes zug
- A fogadós éneke
- Az utolsó egyszarú

Előzmény ismerete előny, de nem feltétel:
- A karakoszki varázsló kötetben található Lal és Szoukian novella, amelynek előzménye A fogadós éneke történet. A kötetben található többi novella nem kapcsolódik az író más műveihez.
- A Tükörbirodalmak kötetben olvasható Két szív című novella, Az utolsó egyszarvú című regény folytatása. A kötetben található többi novella (még) nem kapcsolódik az író más műveihez.

Az előzőekben leírtaktól függetlenül úgy gondolom, hogy bármelyik Beagle kötet akad az olvasó kezébe, annak az elolvasása csak maradandó élményt nyújthat.

Borítómustra:
Egy kis válogatás a külföldi megjelenések borítóiból. Van köztük jó pár szépséges, de azért az én szívem továbbra is a Sánta Kira által rajzolt, magyar borítók felé húz. De hallgattassák (illetve láttassák) meg a másik fél is. :)

The Innskeeper's sond - A fogadós éneke


Giant Bones - A karakoszki varázsló

A Fine and Private Place - Egy csendes zug


Tamsin - Tamsin története


The Last Unicorn - Az utolsó egyszarvú



Mirror Kingdoms - Tükörbirodalmak
(megjegyzés: a külföldi és a magyar kiadás tartalmilag nem egyezik meg)


2012. július 17., kedd

Akcióvadász (2012/29.hét)


A rövid idejű akciók megváltoztak, de a hosszú idejű akciók még kitartanak a hónap végéig. Külön felhívnám a figyelmet a Alexandra nagy nyári akciójára, valamint még mindig tart a 17 éves Delta Vision Kiadó akciója. Figyelmet érdemel a Bookline Hőhullám 2. elnevezésű akciója, amelynek keretén belül sok jó könyv beszerezhető. Bár a kedvezmény lehetne valamivel nagyobb. De azért nem vagyok telhetetlen. :)


Rövid idejű akciók:


Hosszabb időtartamú akciók:
  • Nagy nyári akció
    • hely: alexandra.hu
    • kedvezmény: 50-80 %
    • időtartam: 2012. július 09. - szeptember 16.
  • Strandkönyvek
    • hely: libri.hu
    • kedvezmény: 30-50%
    • időtartam: 2012. július 01 - augusztus 14.

2012. július 16., hétfő

Megidézve (15.)

Szabadságról visszatérve a munka világába eléggé megviselt az első napom. Nem is igazán jut eszembe most semmi okos és sziporkázó dolog. Egy biztos, ez a szabi úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér. Nem is szaporítom tovább a szót, mert Peter S. Beagle egyetlen mondatban nagyon jól összefoglalta a lényeget.



"Vannak dolgok, amelyeknek természettől fogva megvan a maguk ideje."
 (Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú)


A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

Karen Rose: Számolj tízig (Romantic Suspense 6.)

Kezdeném a könyv megjelenésének hazai kálváriájával. A kiadója - egy szerintem nagyon rossz húzással - úgy döntött, hogy a régóta ígérgetett, az olvasók által nagyon várt és megjelentetésének időpontjában mindig tologatott könyvet 2011. karácsonya előtt a piacra dobja, de úgy, hogy csak és kizárólag egy áruházlánc (nevezzük nevén: Tesco) polcain lesz kapható a könyv. Az olvasók részéről mélységes felháborodást váltott ki ez a hír, de az szerződés megköttetett és az üzlet létrejött. A könyv felbukkant az áruházlánc polcain.
Aki tudott, az lecsapott a kiadványra és örömmel vitte haza.
Sajnos nem mindenki volt ilyen szerencsés. Köztük én sem mondhattam magam annak. Ha Tesco közelében jártam, akkor mindig csak emiatt a könyv miatt néztem végig a könyves részleget és közben dühöngtem, hogy miért csinál ilyet egy kiadó. A másik bicskanyitogató dolog, hogy a kiadó megígérte a könyv hivatalos megjelenését is, ami azóta sem történt még meg, sőt folyamatosan tologatja az időpontot. Már megint. A legutolsó módosítás szerint ez 2012. október. Szörnyű. :(
Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan is írhatom akkor ezt a posztot? Úgy, hogy június 13-a, ami pénteki napra esett nagy-nagy szerencsét hozott nekem. Sikerült megvennem (elég kalandos körülmények között, de ezt most nem részletezném) a könyvet. Az állapota nem teljesen tökéletes: a borítója sarka meggyűrődött, a gerince megsérült, vannak rajta poros ujjlenyomatok, de nem érdekel. A könyv végre az enyém és végre olvashatom. Aminek természetesen soron kívül neki is álltam és igazából le sem tudtam tenni. Olyan történt velem amelyet nem sok könyvvel teszek meg (általában túl fáradt vagyok, most szerencsére nem így volt), mert már világosodott az ég alja, amikor befejeztem, de egyszerűen nem bírtam letenni. Nem bántam meg.
Miről szól? A könyv fülszövege kivételesen nagyon jó. Mindent elmond és érdekes. Most azonban a saját szavaimmal foglalnám össze a lényeget. Két fiú, aki állami gondozásba kerül és a kegyetlen történések meghatározzák az egész további életüket. Reed Solliday, egy tűzoltósági szakértő, akit egy kegyetlen tűzhöz riasztanak. A ház romjai között azonban egy áldozatot is találnak, akiről a boncolás során kiderül, hogy meggyilkolták. A vizsgálatba a gyilkosságiak bevonására is szükség van. Mia Mitchell gyilkossági nyomozó, akit meglőttek, aki most jött vissza betegállományból és akinek társa a kórházban fekszik. Az első munkanapján kirendelik Solliday főhadnagy mellé társnak, hogy együtt keressék meg a gyújtogató gyilkost.
Karen Rose könyveiben azt szeretem, hogy egy izgalmas krimit és egy jó romantikus sztorit olvashatok egyszerre. Amolyan 2 in 1, amely nagyon jól kikapcsol. Izgalom és érzelem. Jó párosítás. Az írónő eddig megjelent könyveit elolvasva nem meglepő az a megállapításom, hogy a krimi és a romantika aránya könyvenként változik. Ebből a szempontból ez a kötet inkább krimi. De még milyen krimi. Fantasztikus.
Nagyon tetszettek a nézőpont váltások a történetben. Halljuk, olvassuk a gyilkos és a két nyomozó, de olykor még az áldozatok gondolatait is. Az írónő már az elején sejteti, hogy a gyilkos hol lehet, de olyan mesterien elrejti abban a csoportban, hogy csak találgathatunk melyikük is az, akit mi keresünk. Nem sokkal korábban jöttem csak rá a személyére, mint a nyomozók. Külön érdekes kérdés a motiváció, amely a gyilkost hajtja. Nem mondom, hogy nem sajnálom azért, ami történt vele, de nem tudom megérteni a cselekedetei motivációját. Persze van egy határ, ahol már nincs is mit érteni.
Mia és Reed karaktere nekem nagyon szimpatikus volt. Két egymástól nagyon különböző, mégis hasonlóan sérült, a munkájának élő ember kapcsolata és egy véres, kegyetlen gyilkosságsorozat nyomozása bontakozik ki a lapokon. Mia és Reed kapcsolatában az tetszett, hogy nem az a meglátni és megszeretni, rögtön egymás nyakába zuhanni és holtomiglan-holtodiglan kapcsolatot láthattunk, hanem olyan igazán kialakulót, egymáshoz és az adott élethelyzetekhez igazodót. Számomra teljesen hihető és érdekes volt. Mindezek mellett a krimiszál, a nyomozás nagyon erős volt, nagyon kegyetlen és nagyon jól leírt, részletezett. A történet hosszú, de egy percet sem unatkoztam az olvasás közben. Pörögnek az események és csak úgy röpködnek az információk. Fantasztikus élmény olvasni ezt a könyvet. Csakúgy, mint Rose többi írását is.
A fantasztikus élmény és izgalom mellett az írónő minden egyes alkalommal eléri nálam azt, hogy paranoiásan viselkedem. Mielőtt aludni megyek újra leellenőrizzem a bezárt ajtót. Többször is a hátam mögé nézzek, ha úgy adódik. Mindenkire gyanakodva nézzek, hiszen ő megmutatja a könyveiben, hogy a hidegvérű gyilkos nagyon is jól elbújik a tömegben és teljesen normális emberként is képes viselkedni, tehát bárki lehet az, bárkinek lehet olyan titka vagy problémája, amelyről jobb, ha nem tudunk.

A magyar kiadással kapcsolatos észrevételeimet már kifejtettem a bejegyzés elején. Van egy dolog, amit hátrányként kell megemlítenem a könyvvel kapcsolatban, de ez nem az írónő, hanem a hazai kiadó hibája. A magyar kiadások ugyanis nem követik az eredeti megjelenési sorrendet. Ez pl. a 6. kötet, amely kapcsolódik a 5. kötet, az Érints meg! eseményeihez, szereplőihez. Oké, a hazai megjelenés ebből a szempontból stimmel, de elárul bizonyos dolgokat a 3. kötetből (főszereplők: Kristen és Abe) és a 4. kötetből (főszereplők: Dana és Eathan), amely viszont még nem jelent meg magyarul. Ez így nem jó.
Annyival egészíteném ki az előbbieket, hogy a sorozat küldő megjelenésében történt némi stílusváltás, ami nem is az első. Bár nincs kifogásom a magyar borító ellen, mert nagyon tetszetős, de sajnálom, hogy megbontja a sorozat egységét (igaz, hogy ezt már az előző kötet is megtette). A vastagsága ellenére a könyv kötése tartós, a gerinc nem tört meg olvasás közben. Ez mindenképp pozitívum.

Karen Rose rajongóknak kötelező olvasmány (ha sikerül megszerezniük). Krimikedvelőknek is tudom ajánlani. Mindenképp. Aki viszont csak és kifejezetten romantikára számít, az valamennyire csalódni fog. Az említett műfajokat vegyesen fogyasztóknak viszont igazi csemege. Imádtam!

Kiegészítés: Karen Rose könyvek olvasási útmutatója 


Pontszám: 10
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 726 oldal (ebből a történet 686 oldal, a többi ajánló)
A mű eredeti címe: Count To Ten
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Az írónő magyarul eddig megjelent kötetei: Érints meg, Halj meg értem, Sikíts értem, Gyilkolj értem
Az írónő magyarul még kiadatlan könyvei: Don't Tell, Have You Seen Her?, I'm watching You, Nothing To Fear, I Can See You, Silent Scream, You Belong To Me



2012. július 15., vasárnap

Örömmel jelentem...

Húha, most látom csak a számlálót, hogy a látogatások száma meghaladta a kilencezret. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvasta a blogomat. Nem gondoltam volna, amikor nekikezdtem, hogy alig több, mint fél év alatt ennyi látogatása, érdeklődője lesz az oldalnak. Tudom, hogy régebbi blogoknál ez a szám nem tétel, de nekem nagyon sokat jelent.
Ha már közeledik az a szép kerek 10.000 látogatásszám, akkor legyen benne némi élvezet is. Játszunk. :)
Összeállítok pár kérdést és a helyesen válaszolók között kisorsolok egy könyvet. Miután ez most jutott az eszembe, ezért mind a kérdésekkel, mind a könyvvel kapcsolatban kérek egy kis türelmet. Kérdések és nyeremény tehát hamarosan (igyekszem még a héten). A sorsolásra pedig a már említett látogatásszám elérése után fog sor kerülni.
Remélem, hogy tetszeni fog Nektek a játék és a nyeremény is! :)

Chloe Neill: Ha eljön a péntek (Chicagoland vámpírjai 2.)

A sorozat első és második részének hazai kiadása gyakorlatilag majdnem egyszerre jelent meg. Egy nagyon jó akció miatt egyszerre is vettem meg mind a két részt. Lehet, hogy ha nem így teszek, akkor az első könyv olvasása után elég kevés esélyét láttam volna, hogy beruházzak a sorozat következő kötetébe, mert a bemutatkozó rész jó volt ugyan, de nem igazán fogott meg. Miután azonban a folytatás is itt sorakozott a polcomon, így nem volt kérdéses a sorozat továbbolvasása sem. Utólag már örülök neki, hogy egyszerre megvettem az első két részt. De nézzük a részletes véleményem.
Felhívom a figyelmet, hogy ez a bejegyzés a sorozat első részére vonatkozóan tartalmaz spoileres információkat!
Miről is van szó ebben a részben? Az előző rész végén sikerült leleplezni a Cadogan-ház ellen szőtt összeesküvés vezetőjét, aki meg is kapta méltó büntetését. Ethan még mindig kételkedik Merit hűségében, pedig az életét köszönheti neki, amikor is Merit sikeresen megakadályozta Celina Ethan ellen tervezett merényletét. Celina büntetését a GT szabta ki, a Navarre-ház vezetését pedig szekundánsa, Morgan vette át. Meritnek így most már két vámpírmester között kell lavíroznia. Rossz hírt kap a Cadogan-ház, Celinát szabadon engedték. Biztosak lehetnek benne, hogy első útja Chicago felé fog vezetni. A másik rossz hír, hogy a vámpírok titkos vérszívó partikat, rave-eket szereznek, amellyel a vámpírok és emberek békés együttélését is veszélyeztetik. Ethan utasítja Meritet, hogy térjen vissza a társasági életbe és korábbi kapcsolatait felelevenítve és felhasználva szerezzen információkat, illetve juttassa be őt is a megfelelő társaságba. Meritnek nem tetszik a dolog, de a célt figyelembe véve megteszi a szükséges lépéseket.

A sorozat nyitó kötetével nem voltam igazán elégedett. A világ tetszett, de a szereplők közül senkit nem tudtam megkedvelni és a legtöbbjük kifejezetten idegesített. Azt kell mondjam, hogy ez a kötet ebből a szempontból pozitív csalódás volt, mert a szereplők mintha jobban a helyükön lettek volna, nem volt olyan eltúlzott a viselkedésük. Merit határozottan fejlődött, már használja az eszét és végre nem bénáskodik annyit. Ethan eddig rejtegetett énje is néha megcsillan picit, de ettől függetlenül még nem az igazi. Mallory és Catchet is határozottan visszafogottabb és valósabb volt ebben a részben, mint az előzőben. És kaptunk egy igazán jó, bár némiképp önfejű karakter Nicholas személyében. Határozottan alakul ez. :) Ebben a részben Morgan volt egy kicsit nyűgösebb a szokásosnál. Bár a humorát még mindig imádom (már amikor van neki), de voltak olyan húzásai a könyvben, amelyekkel nem igazán értettem egyet és kifejezettem Meritnek adtam igazat. Morgannel viselkedésével kapcsolatban egyébként is érzek valami furcsát. Na, majd kiderül, hogy jól gondoltam-e. :))
A történet világa is színesedik, mert amíg az előző részben csak fel-felbukkantak az alakváltók és akkor is csekély számban, ebben a részben már lényeges szerepet kapnak. Egész tetszett, ahogy bekerültek a képbe. Jó lesz ez a szál is, ha tovább gombolyítja az írónő.
A romantikus szál még mindig tartja magát az előző kötet szintjén. Hősnőnk vívódik, de azért nem adja könnyen magát. A szikrák ebben a részben is pattognak, de szexjelenetre nem kell számítani. A krimiszál, a nyomozás ebben a részben mintha erősebb lett volna, mint a másikban vagy csak azért érzem úgy, mert Merit jobban kivette belőle a részét. Nekem sokkal jobban tetszett, mint az előző kötet cselekményei. Az sem egy utolsó szempont, hogy Ethan is kibújt végre az asztal mögül és végre megmutatja, hogy miért is ő a ház feje. Celina természetesen további problémákat okoz.
Az előző kötet olvasása után sok kérdés maradt nyitva bennem. Ezek egy része ebben a részben megválaszolásra került. Merit megküzdött a tudathasadásos vámpír énjével. Kiderült, hogy miért nem érzett fájdalmat az átváltozása során, illetve hogy miért volt annyira kába. Vannak még nyitott kérdések és újak is merültek fel, de ezeket valahogy már helyénvalóbbnak érzem.
A magyar kiadás borítójától nem igazán voltam elragadtatva, de azért nem marad el a külföldi borítók minőségétől, sőt stílusban ugyanazt akarja hozni. Viszont a szövegben nincs sok hiba és továbbra is jó olvasni. Gördülékeny és csak úgy peregnek az oldalak. A humoros részek pedig kifejezetten a kedvenceim.
Szóval megszületett a döntésem: folytatni fogom ezt a sorozatot, mert ez a második kötet meggyőzött arról, hogy megéri. Pedig elég szkeptikusan álltam hozzá ehhez a második kötethez, de azért csak sikerült olyat adnia, amivel meg tudott győzni. Sőt, most már határozottan kíváncsi vagyok a folytatásra és remélem, hogy hamarosan a harmadik rész magyar kiadására is sor kerül. A kiadó tájékoztatása szerint az év vége felé tervezik a sorozat folytatását, de a megjelenés pontos dátuma még nem ismert. Nosza, én állok a folytatás elébe.



Pontszám: 9
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 422 oldal
A mű eredeti címe: Friday Night Bites
Sorozat: Chicagoland vámpírjai
Előzmény: A lányok olykor harapnak
Folytatás: Twice Bitten, Hard Bitten, Drink Deep, Biting Cold, Hause Rules
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons