Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. november 30., péntek

Adventi naptár moly és blog módra

Nagyon kellemes meglepetésben volt ma részem. Délután csöngetett nálam a postás és a kezembe nyomott egy csomagocskát. Tátott szájjal, megdöbbent fejjel vettem át a postástól a küldeményt. Megláttam a feladót és a döbbenetet hatalmas vigyor váltotta fel. A feladó ugyanis @Szirmocska volt. Rögtön neki is estem a kicsomagolásnak, ami azért nem volt egyszerű. Rendesen megdolgoztatott a csajszi. :)
A védőburkot lehántva egy saját készítésű dobozka és egy levél bukkant elő. Az utasításnak megfelelően a levelet olvastam el előbb. Ebből tudtam meg, hogy mi is ez, miért kaptam és persze hogyan szabad eljárnom a továbbiakban a meglepetéssel. 
Mi is volt a dobozkában? A képen magatok is láthatjátok, de azért elregélem. Azt is, ami látszik és azt is, ami nem. Minden kis, szalaggal átkötött csomagocska egy mini Milka csokit és egy papírgurigát tartalmaz, amelyen egy idézet olvasható. @Szirmocska annyira figyelmes volt, hogy még arra is figyelt, hogy az idézetek  olyanok legyenek, amelyek a kedvenceim, vagy olyan könyvekből származnak, amelyet mind a ketten szeretünk, vagy épp én ajánlottam neki azt a könyvet olvasásra. Szóval teljes körű a kedvessége és a figyelmessége. Minden napra kaptam tehát egy csokit, egy idézetet és ezekkel együtt egy nagyon kedves figyelmességet, egy emléket. Igazán különleges, ötletes és egyedi adventi naptár ez. 
És ezzel még nincs vége. A dobozka duplafenekű. Az utolsó, a Szentestére vonatkozó legtutibb idézet és egy kis meglepi a titkos rekeszben lapul. Már most lyukas az oldalam a kíváncsiságtól. :)
Szóval ezt kaptam. Nagyon meghatódtam. Magamba merültem és elgondolkoztam, hogy vajon mivel érdemeltem én ezt ki? @Szirmocskának is szóvá tettem ezt, de ő állítja, hogy kiérdemeltem ezt a kedves meglepetést és ki vagyok én, hogy vitatkozzam vele. :D
Nem maradt más hátra, mint minden nap meglepnem magam egy kis boldogsághormonnal csoki formájában és elolvasni a kiválasztott idézetet.
@Agatha barátnőm feldobott egy jó ötletet. Mi lenne, ha a napi idézetet minden nap kiraknám a blogra? Az ötlet megtetszett, így lesz a meglepetésből blogos adventi naptár. A csokit nem, de az idézetet és a karácsonyi készülődés hangulatát megosztom veletek. Ezzel is adózva a meglepetést kiötlő molyos barátnőm kreativitásának. Mert megérdemli! :D
Köszönöm @Szirmocskának a szívből jövő figyelmességét!
Várjuk együtt az ünnepeket!

2012. november 29., csütörtök

Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában (Az Elfeledett Könyvek Temetője 3.)

Ez volt az a könyv, aminek a megjelenését az egy évvel ezelőtti beharangozása óta tűkön ülve vártam. Nagyon elszomorodtam, amikor a kiadó folyamatosan tologatta az időpontokat. Gyakorlatilag el sem hittem, hogy megjelent, amíg a kezembe nem fogtam. Hogy mennyire jó az író? Azt hiszem sokat elmond róla, hogy egy rendelésben kapásból 3 példányt rendeltem ebből a könyvből, mert még két ismerős igényt tartott rá a villám gyorsaságával.
A szél árnyéka volt az, amellyel Zafón teljesen levett a lábamról. Nem tudtam és nem is akartam szabadulni a szavakkal teremtett hangulatból. Imádtam olvasni a könyvet. Nem volt ez másként ezzel a művel sem. Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat köteteinél lehet olvasási sorrendet felállítani, csak nem tudom, hogy érdemes-e. Az biztos, hogy A szél árnyékát vagy az Angyali játszmát érdemesebb hamarabb olvasni, mint ezt a kötetet. 
Hol is tartunk ebben a kötetben? Daniel és Bea már két éve házasok és megszületett a gyermekük is. Fermín is nősülni készül, de csak nem akarnak úgy alakulni az események, ahogy kellene. A Sempere és fia könyvesboltba besétál egy idősebb úr, akinek csonka keze van és bottal jár. Kiválasztja a könyvesbolt kínálatának egyik legértékesebb példányát, majd kéri a kézbesítését egy megnevezett személy részére. Innen kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis ez az ember nem más, mint Fermín. Daniel követi a vásárlót a szálláshelyéig, majd sikerül Fermíntől megtudnia életének eddig titokban tartott részét. Daniel újabb titkokat tud meg a családja múltjáról is.

Sokkal több a visszaemlékezés ebben a könyvben, mint a történetbeli jelenben játszódó részek. Olyan mintha egy kirakós újabb darabjai kerültek volna a kezem közé. Fermín a saját és Daniel családjának életéből olyan részleteket mesél el, amelyek az előző könyvekben a más nézőpontok miatt teljesen más szemszögből és igencsak hiányosan kerültek bemutatásra. Nem mondom, hogy minden momentumra vissza tudok emlékezni az előző regények történéseiből, de a lényeg megvolt és bizony voltak ismerős részek is.
Tetszett ez a könyv, tetszett a hangulat. Az író egyszerűen utánozhatatlan.

Amitől minden egyes Zafón könyv olvasása közben kiráz a hideg, az a Franco féle rendszer és diktatúra hatásainak ismertetése. Az író nagyon hitelesen adja vissza a feszült hangulatot, az emberek félelmét és a kegyetlenkedéseket. Ugyanakkor a rendszer ridegsége mellett érződik a családok és az emberek összetartása és egymás támogatásának igénye is. Minél kegyetlenebb a rendszer,annál nagyobb az igény a szeretetre.
Azért is hat rám ennyire ez a regény, mert lassan tíz éve ugyan, de jártam Barcelonában és ez a történet azokon az helyeken játszódik, ahol magam is koptattam az utcák kövét. A Mountjic hegy békés környezetéről azonban nagyon nehéz elképzelni, hogy valamikor emberek sokasága szenvedett az erőd, a mennyország falai között.

Sajnáltam, hogy a múltbeli emlékek és a jelenbeli események mellett csak egy egészen picike rész jutott a sorozatnak címet adó Elfeledett Könyvek Temetőjének. Pedig ez az hely, amelynek a leírását bármeddig tudnám olvasni. Csak reménykedem benne, hogy Fermín révén a következő kötetben többet kapunk ebből a helyből és talán megismerhetjük a "kulisszatitkokat" is.
Ugyancsak kíváncsi vagyok Daniel további tetteire is, mert ugye úgy lett vége, hogy csak célozgatást kaptunk és a folytatás lehetőségét. Remélem, hogy a negyedik kötet cselekményével majd minden mozaik a helyére kerül. Az biztos, hogy a negyedik rész biztos megjelenését megelőzően újra fogom olvasni a korábbi köteteket. Zafón annyira tud hangulatot teremteni és annyira egymásba fonódnak a cselekmények, hogy most is bizsergett a kezem a többi kötet után. Egyszerűen az volt a problémám, hogy hamar vége lett a kötetnek.

A könyv címe senkit ne vezessen félre, aki nem ismeri az író műveit. Itt bizony nem ezoterikus vagy könnyed témáról van szó. A mennyország ebben a kötetben nem a mennyek országa, hanem a szenvedések erődje. Mennyországnak nevezték ugyanis a Mountjic hegy erődjét. A könyv legnagyobb részt a rabok ott töltött idejéről és az utána következő életükről szól. Már akinek kijutott belőle.

Kinek ajánlom ezt a könyvet? Aki olvasta az író másik két könyvét, azoknak mindenképpen. Csodálatos folytatás, ismételten magával ragadó stílus, még akkor is, ha A szél árnyéka marad továbbra is az etalon.
Aki nem ismeri az írót, de szereti a szépirodalmi igényességű, hangulatos, kissé misztikus, de történelmileg is hiteles és családtörténettel is tarkított történeteket, azoknak az Angyali játszma és A szél árnyéka után mindenképpen ajánlom ezt a könyvet is.



Pontszám: 9 pont
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 368 oldal (ebből a történet 324 oldal, a többi ajánló)
A mű eredeti címe: El prisionero del cielo
Előzmény: Angyali játszma, A szél árnyéka
Sorozat: Az Elfeledett Könyvek Temetője
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2012. november 27., kedd

Marina és Szergej Gyacsenko: Alexandra és a Teremtés növendékei

Ez a könyv is azok közé tartozik, amelyeket nézegettem már egy ideje. A borító nagyon tetszett, de a történet nem vonzott annyira, hogy kapkodjak az olvasással. Az eredeti elképzeléseim alapján nem is igazán volt tervben az olvasása ebben az évben. De @Szirmocska határozott unszolásának engedve bekerült a hozzám érkezett kölcsönkönyvek kupacába és így bizony előrébb került az olvasási listámon. Így utólagosan ezer köszönet a kitartó unszolásáért és természetesen a könyvért. :)
Szaska, a tizenhét éves iskoláslány anyjával nyaral a Fekete-tengernél, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy titokzatos, fekete ruhás, fekete szemüveges férfi követi. Próbál előle menekülni, de hiába. A férfi megszólítja, és szörnyű felelősséggel ruházza fel: egy látszólag egyszerű feladattal, amit azonban ha elmulaszt, az tragikus következményekkel jár. A szeretteit féltve Szaska hamar megtanulja a leckét, és a következő év őszén, az ismeretlen ösztönzésére, beiratkozik a sosem hallott Torpa nevű városban a Speciális Technológiák Főiskolájára. Itt különleges tantárgyakkal tömik a fejét, és a legapróbb vétségekért is kemény büntetés jár. A katonás fegyelem és a jó tanulás jutalmaként azonban, a felsőbb évfolyamok tanulói azt pletykálják, csodálatos adományok kárpótolják majd a végzősöket. No persze csak ha megérik.

Nem egyszerű írni erről a könyvről. A történet nem szokványos és nem is igazán könnyed olvasmány. Viszont az utolsó gondolatáig és sejtjéig átjárja az olvasót a hangulata. Azt vettem észre magamon, hogy a napjaim úgy telnek egymás után, mint Szaska szemeszterei a történetben. Először meglepődve és távolságtartóan figyeltem a hét kezdetét (vasárnap kezdtem el olvasni a történetet), majd keddre teljesen szétestem és szerdától kezdtem magam újra összerakni, igazából a hét közepétől lehetett hasznát venni a munkámnak (szerdán este fejeztem be a könyvet). Furcsa és megdöbbentő volt ezt a párhuzamot felfedeznem a főhős története és a saját reakcióim között. Ezt azért elég erős befolyásnak nevezném.
A középiskolából felsőoktatásba vagy más, különleges tanintézménybe átkerülő vagy ott tanuló fiatalokról szóló könyvet olvastam már amerikai, angol és most ukrán írók tollából. (Ha jól ismerem magam, akkor hamarosan következnek a svédek is.) Nem meglepő, hogy pont ebben a sorrendben haladnak a történetek a rózsaszín álomból a kegyetlen valóság felé. Amíg az amerikai diákokról szóló könyvekben legnagyobb részében a köröm vagy a haj színe a legnagyobb probléma (bocsánat, de sokszor tényleg ezt érzem a fő konfliktusnak), addig ebben a kötetben maga a tanuló, illetve a mit sem sejtő hozzátartozói is komoly veszélyben vannak. Pont ez az utóbbi tény adja meg azonban a könyv azon hangulatát, amely miatt annyira imádtam.

Sötét, borongós, kegyetlen, szürreális, valós és mégis meseszerű az egész történet. Mindez egyszerre. A középiskolába bekerülő diákok teljes tudatlanságban tartása, a különlegesebbnél különlegesebb és szigorúan számon kért feladatok, a fenyegetés és a megfélemlítés végig jelen vannak a könyvben. Érdekes tanítási módszer, de eredményes is, ugyanis a diákok tényleg elérik teljesítőképességük határát és lassanként ki is tágítják azt. Ennek a módszernek a segítségével olyan célokat érnek el a tanulók, amelyekre nem is számítottak. A szigorú számonkérés mellett a tanárok nem zárkóznak el a segítségtől sem, hiszen az arra érdemes tanítványt minden módszerrel támogatják. Azért nem árt, ha nem csak a tanáraira, de a társaira is támaszkodhat a tanuló.
Trendi mostanában a szerelmi háromszög. Megtalálható ez ebben a könyvben is, de ez sem olyan, mint a nyugatibb történetekben. Persze a szerelem is lényeges, de itt a párkapcsolatnak mélyebb vonatkozásai is vannak. Az élet velejárójaként és a döntések erős befolyásolójaként, ha kell akkor pedig támogatásként jeleníti meg a szerelmet, a ragaszkodást és párkapcsolatot a történet. Ott a mondanivaló, a lényeg: egy jó társ sok mindenen átsegít és akkor is segít, ha időközben változnak az álláspontok.
A választott elbeszélési mód szintén növeli a könyv hangulatát. Szaska szemén keresztül tárul fel előttünk ez a különös világ, azaz nem értünk meg semmit addig, amíg a főszereplőnk meg nem érti, fel nem fogja a történések, a változások lényegét. Találgatnunk persze lehet, de nem érdemes, mert úgy sem lehet kitalálni, hogy mi is fog történni. Speciel nekem egy esetben sem sikerült. Ennyire mellé és ennyire sokszor még soha  nem sikerült tippelnem.

A történet is nagyon olvasmányos és titokzatos, de a háttér mondanivaló még lényegesebb. Számomra legkedvesebb a világ mögötti világ és annak alapelvei, valamint működésének következményei. Nem lett teljesen világos ez a működés és magyarázat. A hangulata viszont nagyon átjött és nagyon szerettem a könyvet. A vége viszont annyira kurtán és furcsán jött el, hogy rengeteg kérdés sikított fel bennem magyarázatot követelve. Nagyon kellene az a folytatás!
Ez a könyv pedig hivatalosan is felkerült a kívánságlistámra, mert nekem ez kell és mert ezt nem elég egyszer elolvasni. Úgy gondolom a következő olvasás során majd talán sikerül egy réteggel mélyebbre látnom a történetben.

Műfajilag is nehéz besorolni ezt a könyvet. Van benne minden, de leginkább a fantasztikum és a thriller keverékét találom jellemzőnek. 
A borító gyönyörű, sokszor nézegettem hosszú perceken keresztül. Egy problémája van csak: semmi köze a történethez. Sőt, inkább megtévesztő, mert valami könnyedet és szépségeset ígér, de ez a történet minden csak nem könnyed. A könyv eredeti címe (Vita Nostra) nagyon beszédes és nagyon hangzatos. Akár maradhatott is volna. 

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a némiképp sötét, helyenként elvont, kegyetlen, de hangulatilag nagyon erős olvasmányokat. Akinek a Marija Morevna és a Halhatatlan bejött, azok biztosan ezt a könyvet is élvezettel olvassák majd. A stílusban első-bálozós kategóriában futó résztvevőknek viszont inkább valami mást gondolnék kezdésnek, különben világgá szaladnak és soha nem fognak hasonló könyvet a kezükbe fogni. Kell egy különleges hangulat és egy különleges látásmód ennek a regénynek a teljes élvezetéhez, de ha ez rendelkezésre áll, akkor nagyon átható és nagyon szerethető a történet. Ha eddig visszatartottad magad a könyv olvasásától, de úgy érzed, hogy most már eljött az idő, akkor ne felejtsd el: "Nem kérek lehetetlent."



Pontszám: 10 pont
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2009.
Terjedelem: 384 oldal
A mű eredeti címe: Vita Nostra
Sorozat: Metamorfozis
Folytatás: elvileg van még két rész, de hogy ezek melyek?
Forrás: kölcsönbe kaptam (@Szirmocska)

2012. november 25., vasárnap

Ilona Andrews: Mágikus találkozás (Világok peremén 1.)

Belekezdtem egy-két sorozatba az utóbbi időben és nem minden kötetet fejeztem be megelégedéssel. Ezzel a sorozattal próbáltam türelmes lenni és megvárni az első jó pár véleményt. Amikor azonban csak a pozitív visszajelzésekkel találkoztam és mindenhol jobbnál-jobb kritikákat olvastam, ezért bevállaltam az első részt. Amikor pedig egy könnyed, humoros, de érdekes olvasmányra volt szükségem, akkor elővettem.

Különleges világba visz minket a könyv, ahol a Töredék néven emlegetett világ nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok. Amerika tükörképeként létezik még egy világ, amit Mágiának hívnak. A kettő között pedig ott húzódik vékony sávként Perem. Itt, a Peremben él Rose a családjával, két öccsével és nagyanyjával. A perembeliek különleges képessége, hogy képesek átlépni Töredékbe és Mágiába is. A perembelieknek van varázserejük, de ennek mértéke jóval elmarad Mágia nemeseinek ereje mögött.
A középiskola után azonban mindenki megmutathatja, hogy mekkora is az ereje. Villant egyet, azaz kiengedi magából, mintegy korbácscsapásként a varázserőt. A villantás színe megmutatja, hogy ki mennyire erős. A baj ekkor következett be, ugyanis Rose fehéret villantott, ami csak a nemesek sajátja. Rose évek óta küzd ennek az eseménynek az utóhatásával, senki sem önmagáért, hanem leginkább aljas indokból akarja birtokolni. Megtanult nem bízni a férfiakban. Amikor a házuknál megjelenik egy mágiai nemes, Declan, Camarine grófja, rögtön arra gondol, hogy ő is ugyanazt akarja, hogy legyen a szeretője. A nemes alkut kínál fel Rosenak, amit a lány elfogad. A bonyodalom azonban nem csak ennyiből tevődik össze. Peremben nincs minden rendben, különleges vérebek tűnnek fel és irtják a lakosságot. A mágia vonzza őket, így az egyik legerősebb családként Rose és a fiúk a legveszélyeztetettebbek. Declan jelenléte többször is áldásnak bizonyul. A veszély azonban mit sem csökken. El kell pusztítaniuk a vérebeket és gazdájukat, különben odavész egész Perem.

Romantikusnak és nyálasnak tűnik a történet? Nem kínál semmi különlegeset? Első olvasatra talán ilyennek tűnhet, pedig a könyv inkább cselekményes, mint romantikus. Nekem nagyon tetszett. Leginkább azért, mert igazán szimpatikusan a karakterek. Rose egy önálló és ügyes nő, az öccsei igazán különlegesek. Ritkán mondok ilyet, hogy szimpatikusak a gyerekek egy könyvben, de ez a két fiú tényleg az. Nélkülük a történet nem lenne ennyire élvezetes. Declan is elég különleges figura. Az elején egy igazán titokzatos, arrogáns, Mágiából való nemes, de aztán lassan lefoszlik róla a nemesek stílusa és feltárul különleges természete. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem tud hazudni, elmondja az igazat, de ha valaki téves következtetést von le a mondandójából, akkor azt meghagyja a saját hitében. Na, ebből aztán különböző nevetséges helyzetek és komoly konfliktusok is kerekednek. Gyakorlatilag az egész könyv egy nagy félreértés és rossz következtetések egész sora.

Nem Declan az egyetlen hirtelen felbukkanó jóképű idegen a könyvben. Rose Töredékben is összetalálkozik egy ismeretlennel, aki randira hívja, de Rose nemet mond neki. A szerelmi háromszög a legtöbb könyvben szinte kihagyhatatlan mostanság. Szerencsére ez a rész sem sikerült sablonosra a könyvben, mert főhősnőnk nem a megszokott módon reagál az eseményekre. Természetesen William nem adja fel és később kiderül róla az is, hogy nem is olyan idegen mindenki számára és természetesen van egy titka is. A következő rész róla fog szólni. Várom is, hogy jobban megismerjem őt is és a titkait is.

A fő történetszál mellett, ami Perem megmentését foglalja magába, végig ott pezseg a Rose és Declan közötti  feszültség. Legnagyobb örömömre a romantika és főleg az erotika nem nyomja agyon a történetet. Számomra pontosan a legmegfelelőbb mennyiségben volt mindkettő jelen. Még azok számára is élvezetes lehet a könyv, akik nem szeretik a romantikától csöpögő és a gyakori bugyihúzogatástól hemzsegő írásokat.
Egyedül a történet végét éreztem kicsit összecsapottnak. Bár ott is voltak olyan részek, amelyeken hangosan nevettem, de valahogy az egésznek olyan kurta furcsán és az előzményekhez képest elég rózsaszínesen lett vége. Szívesen olvasnék még a továbbiakban is Rose és Declan kalandjairól, mert bőven van a karaktereikben lehetőség. Az én szememben olyan páros lennének ők, mint Cat és Bones. Őket eddig nagyon szeretem. :)

A könyv érdekessége, hogy az író neve egy házaspárt takar. Úgy érzem, hogy kifejezetten jót tett a könyvnek ez a felállás. Talán ezért is ennyire jó a cselekmény és ezért is ennyire jók a karakterek, ezért van meg az egyensúly a cselekmény és a romantika között.
Némiképp elkeserített, hogy a nem éppen olcsó árhoz képest a könyvben elég sok szöveghibát találtam. Erre azért odafigyelhetne jobban a kiadó. Főleg, ha már arany árban méri az egyébként puha kötésben megjelenő kiadványait. A másik, amivel nem tudtam megbarátkozni az a borító. Az elképzelés nagyon jó, csak a kötött kapucni árnyékából kitekintő arccal nem tudok megbarátkozni. A borító többi részének kivitelezéséért maradéktalan elismerésem.

Nem bántam meg, hogy megvettem és a kezembe vettem a könyvet, mert a történet nagyon jó. Kifejezetten élvezettel olvastam, nagyon jól esett és teljesen kikapcsolt. Bátran tudom ajánlani olvasásra a romantikus és a kevésbé romantikus regények kedvelőinek is. Nekem pedig rendelés alatt van a következő rész. Mert ezt a sorozatot mindenképpen folytatni kell. Már előre dörzsölöm a kezem William sérült lelkéből adódó bonyodalmak és egyéb titkok, izgalmak után. :)


Pontszám: 9 pont
Kiadó: Egmont Hungary
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem:  390 oldal
Teljes ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: On the Edge
Folytatás: Áradó hold, Fate's Edge, Steel's Edge
Sorozat: Világok peremén
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2012. november 23., péntek

Várólista - 2012. november

Elérkezett az év vége, a kiadók is nagyobb teljesítményre kapcsoltak, hogy a karácsonyi kínálatban minden olyan könyv szerepeljen, ami az olvasók szemének kedves. Van is választék bőven. Az egyedüli gondot a megjelenések csúszásai jelentik. Megpróbáltam úgy válogatni, hogy a novemberben már megjelent, illetve biztosan megjelenő kötetek szerepeljenek a bejegyzésben. Elvégre hagyni kell valamit a következő hónapra is. :)

Jo Walton: A király békéje (MesterMűvek Fantasy)
A Mesterművek sorozat részeként megjelentetett és általam olvasott kötetek közül még egyikben sem csalódtam. Nagyon remélem, hogy sem lesz ez másként. Mi volt a mézesmadzag a számomra? Az, hogy a történet az Arthur-mondakör lenyűgöző átirata. Végérvényesen elvesztem. :) A kötet a mindenképpen a polcomon akarom tudni kategóriába tartozik.
Fülszöveg: A hatalmas vincai birodalmat kíméletlen barbár hordák söpörték el, s most hasonló sors fenyegeti egykori provinciáját, Tir Tanagiri szigetét. Megannyi civakodó kiskirály őrzi féltékenyen a maga uradalmát; de vajon meddig dacolhatnak a küszöbön álló katasztrófával? Jarnhonból évről évre egyre többet fal fel a tenger, portyázásra és hódításra kényszerítve lakóit. Imáik meghallgattatásra találnak, mikor viszályvágyó isteneik egy meggyengült szigetországba vezetik őket. A Fehér Isten papjai titokban nevelték fel kolostorukban Urdót, a sziget törvényes uralkodóját, s azóta is rendületlenül támogatják, remélvén, hogy égi patrónusuk zászlaja alatt egységbe kovácsolja a sziget összes lakóját és ősi szellemeit. Megannyi akarat, de mit szeretne Urdo nagykirály, a sziget védelmezője? Békét. Ám a békét nem elég kiharcolni; meg is kell tartani. S hogy kitől halljuk a történetet? Egy idős hölgytől, aki már csak az őszi napfényben mesél a gyerekeknek; aki tizenhét évesen tudta meg, mit jelent öregnek lenni; aki mindvégig töretlen hűséggel és hittel szolgálta királyát, népét és isteneit. Sulien ap Gwientől, Urdo nagykirály legvitézebb harcosától.
Jo Walton könyve az Artúr-mondakör lenyűgöző átirata, mely ékes bizonyítékát adja, hogy valóban csak tiszta forrásból érdemes meríteni. A hűség, a vitézség és az igaz hazaszeretet regénye.
Kiadó: Delta Vision Kiadó
Teljes ár: 2.990,-
Megjelenés: 2012. november 20.


Scott Westerfeld: Leviatán
Mióta várok erre a kötetre? Amióta a kiadó egyik munkatársa az idei könyvhéten megemlítette, hogy meg fog jelenni. A trailertől teljesen elaléltam. Az illusztrációkat nagyon jó ötletnek tartom. Ahogyan azt is, hogy a kiadó munkatársai felkérték a szerzőt, hogy szóljon a magyar olvasóközönséghez. Akarom a kiadványt? Igen. Mindenképpen. Sőt, már a polcomra is került a kiadó jóvoltából! :) Hamarosan olvasni fogom. 
Fülszöveg: Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél. Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború.
Kiadó: Ad Astra
Teljes ár: 3.990,-
Megjelenés: 2012. november 20.


Laurell K. Hamilton: Micah (Anita Blake, vámpírvadász)
Sokat vártak a magyar olvasók ennek a novellának a megjelenésére. Nagyon örülök neki, hogy a kiadó végül is engedett az olvasói nyomásnak és megjelentette ezt a művet. Az árat most már nekünk, olvasóknak kell megfizetnünk, mert bizony ugyanannyiba fog kerülni a kötet, mint egy vaskosabb rész. Ez határozottan a vigyázz mit kívánsz tipikus esete. Részemről mindenképpen a polcra kerül kategória.
Fülszöveg: Anita Blake-et ezúttal Philadelphiába szólítja a kötelesség. Szövetségi rendőrbíró kollégája helyett ugrik be a közelmúltban elhalálozott fontos koronatanú halottkeltése ügyében. A váratlan kiruccanás azonban kihívások elé állítja a nekromantát: egyrészt az asszisztensként vele tartó Micah, a leopárdkirály tartogat számára meglepetéseket, másrészt az ősi sírkertben is elszabadulnak az indulatok… Úgy látszik, az élet még Anitának is tud újat mutatni!
A magyar rajongók által olyannyira várt Micah kisregény eredetileg az Anita Blake-sorozat 13. kötete, a Lidérces álmok és a Haláltánc között jelent meg.

Kiadó: Agave Könyvek
Teljes ár: 2780,-
Megjelenés: 2012. november 27.


Trux Béla: Akkon ostroma (Akkon II.)
Ez volt az a könyv, ami az idei évben több meglepetést is okozott nekem. Az egyik, hogy az első könyves író olyan alapos és hiteles művet alkotott, amely bármely szerzőnek becsületére válna. A másik meglepetés, hogy a szerző bizony majdnem földim és sikerült vele személyesen is megismerkednem. Történetét nem könnyű olvasni, de megéri. Ez is a kiadvány is a mindenképpen olvasni akarom kategóriába tartozik a számomra.
Fülszöveg: Az ostrom, amely eldöntötte a keresztes háborúk sorsát. A Mennyei Királyság romokban, a hódító Európa csaknem teljesen kiszorult a Szentföldről. Jeruzsálem, Tripolisz és a többi nagyváros mind elesett, egyedül Akkon áll még ellen a szultánnak. A védői tudják: ha ők veszítenek, a kisebb települések képtelenek ellenállni a túlerőnek. A szolgasorba taszított Tristan von Zorn a véletlennek köszönhetően ismét lovagi rangra emelkedik. Guillaume de Beaujeu nagymester kegyeltjeként betekintést nyer a templomos rend misztériumaiba, és hamarosan az események sűrűjében találja magát. Nem sejti még, hogy számára a vártnál is több fájdalmat hoz a háború. Múltja utánanyúl, és Tristan válaszút elé kerül: becsület és a hősi halál vagy élet és szerelem. De képes-e élni úgy, hogy feladja elveit? Al-Asraf Khalil, Egyiptom mameluk szultánja 1291 márciusán teljes haderejével Akkon városa ellen indul, hogy egyszer s mindenkorra elűzze az európai hadurakat a Palesztin partvidékről. Ha Akkon elesik, minden elveszett.
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Teljes ár: 3.990,-
Megjelenés: 2012. november 20.


Vernon Vinge: Tűz lobban a mélyben
Ez volt az a könyv, aminek a borítójába az első pillantásra beleszerettem. Tudom, hogy nem lesz egyszerű olvasmány, de mégis akarom. Megmagyarázhatatlanul vonz ez a könyv. Még a 808 oldalas terjedelem sem riaszt el. Úgy érzem minden szempontból súlyos olvasmány lesz. De akkor is akarom! Mindenképpen a karácsonyi kívánságlistámon a helye.
Fülszöveg: Távoli jövő. A fejlett fajok már megértették a világűr igazi természetét. Felfedezték a galaxist tagoló, eltérő fizikai törvényeknek engedelmeskedő gondolati zónákat. Kegyetlen intelligencia üldöz egy űrhajót, melynek rakterében az emberiség megváltásának kulcsa van. A hajót, melyen csak gyermekek utaznak.
Kiadó: Ad Astra
Teljes ár:
Megjelenés: 2012. november 28.


Ernest Cline: Ready Player One
Ez az a könyv, amelynek a fülszövege annyira felkeltette a kíváncsiságom, hogy nem tudtam neki ellenállni. Nagy szerencsémre a kiadó meglepett egy példánnyal. Hamarosan olvasni fogom a könyvet és nem sokkal később értékelés is várható. A kiadvány jellegzetessége, hogy formátuma lényegesen eltér a kiadó által alkalmazott eddigi formátumtól. Nagyon pici a könyv. Olyan kis aranyos. :)
Fülszöveg: 2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert. A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Kiadó: Agave Könyvek
Teljes ár: 2.980,-
Megjelenés: 2012. november 13.


Christopher Paolini: Örökség - A lelkek sírboltja (Eragon 4.)
Olvastam a sorozat minden kötetét. Sorakoznak is szép rendben a polcomon. De olyan régen volt már, amikor megjelent az előző rész. :( Igen, akarom a könyvet, de könnyen elképzelhető, hogy nem azonnal. Ha már ennyit vártam rá, akkor tudok várni még egy kicsit, mert most van pár könyv, ami jobban érdekel. De ami késik, az nem múlik és biztosan meg fogom venni a kötetet.
Fülszöveg: Kezdetben volt Eragon… És végül itt az Örökség. Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak… Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen? Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Teljes ár: 4.500,-
Megjelenés: 2012. november 28.


Dan Wells: Partials - Részben ember
Valamiért vonz ez a könyv. A borító és a fülszöveg is. Viszont szkeptikus is vagyok egy kicsit. Figyelemmel kísérem a könyvet, de azért megvárok pár értékelést mielőtt a kosaramba fogom pakolni.

Fülszöveg: Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő. Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Kiadó: Fumax
Teljes ár: 3.495,-
Megjelenés: 2012. november 19.


Kendare Blake: Rémálmok lánya (Vérbe öltözött Anna 2.)
Az első rész kellemes meglepetést jelentett a cselekményével. Igen, szeretném olvasni ezt a kötetet is. Kíváncsi vagyok, hogy az egyébként kerek történet hogyan folytatódik.

Fülszöveg: A Vérbe öltözött Anna folytatása. Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Teljes ár: 2.990,-
Megjelenés: 2012. november 28.


Kresley Cole: A démonkirály csókja (Halhatatlanok alkonyat után 6.)
Ez az a könyv volt az, aminek a megjelenésében már nem is nagyon reménykedtek a rajongók. Már mindenki lemondott róla. Egy éve ígérgette a kiadó a megjelenését és mindig eléggé semmitmondó indokokkal magyarázta a megjelenés csúszását, vagy éppen nem is válaszolt az érdeklődő kérdésekre. Aztán  egyszer csak bejelentette, hogy a nyomdában a könyv. Olvasói reakció? Hiszem, ha látom és végre kapható. Úgy néz ki, hogy végre kapható. El sem hiszem. Szeretem az írónő regényeit. Kikapcsolódásnak nagyon jók. De ha már ennyit vártam erre a kötetre, akkor kivárok valami jó kis akciót a megvásárlásával. Ha a kiadónak nem volt fontos a gyorsaság, akkor nekem sem az a vásárlás. :P Ja, és a borító valami borzalmas. :(
Fülszöveg: Tudta, hogy egy csóktól a királynéja lesz…Kresley Cole lenyűgöző regénye egy démonkirályról, aki koronája visszaszerzéséért küzd, és a gonosz varázslónőről, aki a férfi legtitkosabb vágyait használja ki, hogy az útjába álljon. A férfi rögeszméje a varázslónő, aki testét odaadja, de a szívét nem. Miután Sabine, az Illúziók királynője a búvóhelyére csalogatja, és csapdába ejti Rydstrom Woede-ot, a könyörtelen harcos küzd a királynő csábítása ellen. Ádáz démontermészete azonban vágyik a pompás testre. Rydstrom a szökést tervezi, de közben meg akarja kaparintani Sabine-t – a saját feltételei szerint. A királynő bukását a csatákban sebeket szerzett démon okozza, aki megesküszik, hogy mindenáron megtartja a lányt. Amikor Rydstrom kiszabadul, elrabolja Sabine-t, és ezzel szerepet cserélnek. Most a lány küzd, hogy ellenálljon a felséges gyötrelemnek. És minden találkozás során egyre jobban vágyik könyörtelen ellenfelére. Nem lenne szabad ennyire akarniuk egymást… Ha le tudják győzni a közöttük álló sötét ellenséget, vajon meghozza-e Sabine a végső áldozatot, hogy megmentse démonát? Vagy a büszke király leteszi a koronáját meg a fegyvereit, hogy megtartsa a varázslónőt?
Kiadó: Ulpius-ház
Teljes ár: 3.499,-
Megjelenés: 2012. november 20.


Azt hiszem bőven van miből válogatni a karácsonyfa alá. :) A megjelenések csúszásai miatt pedig még decemberben is számíthatunk egy-két cukiságra és érdekességre. 

2012. november 22., csütörtök

George Orwell: 1984

A könyvnek és nekem közös történetünk van. Először is már egy ideje kerülgetem, mindig a szemem elé kerül, de eddig még nem igazán éreztem, hogy olvasni akarom. Ugyanakkor azt is tudom, hogy alapműnek számít és azért illendő lenne megismerkedni a művel és persze az íróval, mert tőle sem olvastam még semmit eddig. De én meg a klasszikusok... Általában nem vagyunk egy hullámhosszon. Viszont Aldous Huxley Szép új világ című kötetében kellemesen csalódtam. Ez, valamint az a tény, hogy szükségem volt a könyv olvasására egy kihívás teljesítéséhez mégiscsak rávett arra, hogy a kezembe vegyem és belekezdjek. Szóval nagy fokú kulturális hiányosságot pótoltam most ennek a regénynek az olvasásával. Nézzük, hogy mennyire sikerült összebarátkoznunk.
Bevallom, hogy direkt nem olvastam utána a regény értékeléseinek és egyéb véleményeknek. Nem láttam a filmadaptációt sem, így teljesen tudatlanul fogtam hozzá az olvasáshoz. Pont ezért döbbentett meg már az első oldalakon a környezet, a felvázolt világ. Három szuperhatalom között oszlik meg a bolygó teljes területe. Az egyenlítő (főként Afrika északi területe) és az Északi sark környéki területekért háborúznak egymással a szuperhatalmak. A könyv cselekménye Londonban játszódik, amely (számomra meglepő és kissé zavaró módon) Óceániához tartozik. A hatalom a Belső Párt kezében van, az alárendeltek a Külső Párt tagjai és vannak a prolik, akikre gyakorlatilag állatokként gondolnak. A fogyasztási cikkek valamelyike mindig hiánycikk. A Párt tagjainak lakásaiban és minden nyilvános helyen teleképek vannak a falon, amelyek nem csak közvetítik az adást, hanem vizuális kommunikációjuk kétirányú, sőt hangfelvételt is képesek készíteni. Gyakorlatilag nincs magánélet, mert a Nagy Testvér mindent figyel.

Egy elég fárasztó és idegileg is leterhelő munkanap után belecsöppentem egy ilyen világ leírásába. Szégyen, nem szégyen, de bizony én félreraktam a könyvet és amíg a hangulatom egy kicsit helyre nem rázódott, addig bizony mást olvastam. Nehezemre is esett még a másik történet után is folytatnom az olvasást, de nem olyan fából faragtak engem, hogy könnyen feladjam. (Csak megjegyzem, hogy a több napos köd sem segített a feldobódott hangulatom kialakulásában. Szóval minden összejátszott ellenem.) 
Kellemesen meglepődtem azon, hogy a szöveg nyelvezete egész olvasmányos. Sokkal nehezebb szövegezésre számítottam. Maga a történet is érdekesnek tűnt. A könyvben megjelenő társadalmi felépítést elfogadtam ugyan, de nagyon megdöbbentett az a tartalom, ami emögött húzódott meg. A Párt úgy irányította az embereket, mint pásztor a nyájat. No, nem a jó értelemben véve. Hogyan is lehet ennyi embert ilyen körülmények között tartani és ilyen szinten irányítani? Nem másként, mint az alapvető emberi érzelmek és szükségletek megvonásával és szabályozásával. Gyakorlatilag nincs magánélet, nincs szerelem, nincs szexuális vágy. A házasság és a gyermeknemzés pártkötelesség és természetesen erősen szabályozott. Élvezetnek még a közelébe se kerülhet a dolog. A gyerekek sem jelentenek örömöt, mert a korai neveléseknek köszönhetően olyan elveket sajátítanak el, hogy képesek a saját szüleiket feljelenteni. Tehát nem csak a telekép figyel, hanem a szülő a saját gyerekében sem bízhat. A fiatalok esetében aztán tovább folytatódik a képzés. és akkor még nem is beszéltem a múlt folyamatos megváltoztatásáról és a kétperces gyűlöletről. Tiszta agymosás az egész. Van pár ember, aki átlát a Párt mesterkedésén, de a legtöbben teljesen az agymosott kategóriába tartoznak. A kialakult és elvárt állapotból kitörni gyakorlatilag lehetetlen.
A tudatlanság egyik elősegítője és támogatója az újbeszél nyelv is. Ezt is teljesen aktuálisnak éreztem. Igen, erre felé halad a mi világunk is. Egyre egyszerűbben fejezzük ki magunkat. A mai társadalom nagy része nem érzi szükségét a tartalmas mondatoknak és ebből következik, hogy a gondolatoknak sem. Ahogy a könyvbeli társadalom is elfogadja a Párt által kitalált nyakatekert és több jelentésű, burkolt kijelentéseket. Ahogy a szerző írja a könyvben: "A nyomtatás feltalálása azonban megkönnyítette a közvélemény befolyásolását, s a film és a rádió tovább fejlesztette ezt a folyamatot." (227. oldal, Európa Könyvkiadó, 2003.) Ugye mennyire igaz ez a mai társadalmi berendezkedésünkre is?

Kerestem a regényben a pozitívumot, de nem nagyon találtam. A történet közepén főszereplőinkkel a váratlanul történik némi pozitívum. Némiképp fellélegeztem, hogy azért csak van valami ebben a világban is, ami érdemes az örömre. Még akkor is ha titkolni kell. A történetben van egy rész, amikor főhősünk egy könyvből, a tiltott könyvből olvas fel. Ez a közel 40 oldalnyi szöveg még a könyv többi részéhez képest is nagyon erős és nagyon tömény társadalomkritika. Elképesztő és ijesztő egyszerre. Leginkább azért is, mert bizonyos részei nagyon is valósak és mai napig megállják az állítások, illetve a mögöttes jelentések a helyüket úgy, hogy az író 1949-ben vetette papírra azokat. Nem a legkönnyebb része a könyvnek, de a leginkább realisztikus és igaz.
"A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud." (221. oldal, Európa Kiadó, 2003.) Ez a könyv pont ilyen. 

A történet vége sem igazán azt adta, amire első körben számítottam. Továbbra is vágytam egy kis pozitívumra, de ez nem teljesült. Viszont a történet egésze szempontjából teljesen a helyén van. Az, hogy én valami mást szerettem volna olvasni, nem igazán hatotta meg az írót. :) Sokkoló volt olvasni a bizalom ilyen irányú elvesztését és az utána következő eseményeket. Pont a könyv közepének meghittebb, emelkedettebb hangulata miatt éreztem úgy, hogy még mélyebbre zuhant a történet cselekménye, mint amikor belekezdtem a könyvbe. Még az a remény is elveszett, amivel addig kecsegtetett minket az író.

Hogyan is állok akkor a könyvvel? Mindenképpen érdemes volt elolvasni és tényleg vétek lett volna, ha kimarad az olvasmányaim közül. Azt viszont nem mondom, hogy összebarátkoztunk. Valószínűleg ez az egy ismerkedés bőven elegendő volt a számomra. Mindezek ellenére nagyon jól összerakott, nagyon realisztikus, napjainkban is nagyon aktuális mondanivalót tartalmazó olvasmánynak tartom. Megemelem a kalapom az író előtt, még akkor is, ha az írása nem aratott nálam teljes sikert. Értékelni azonban tudom a jó írót és a zsenialitást. Orwell pedig méltán megérdemli a tiszteletet. 



Pontszám: 8 pont
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2003.
Terjedelem: 344 oldal
A mű eredeti címe: Nineteen Eighty-Four
Forrás: könyvtár

2012. november 20., kedd

Karen Marie Moning: Új nap virrad (Tündérkrónikák 5.)

Karen Marie Moning határozottan nem a hagyományos stílusban író (urban fantasy) szerzők közé tartozik. Amikor elkezdtem olvasni ezt a sorozatot, akkor már érződött, hogy van benne valami különleges, de még nem igazán bontakozott ki. Bezzeg a negyedik és az ötödik kötetre. Na igen, aki idáig eljutott a sorozattal az tudja, hogy miről beszélek. Aki még nem, azoknak azt ajánlom, hogy ne hagyja ki ezt az élményt.
Sokat gondolkoztam, hogy mit írjak le erről a könyvről, az eseményeiről. Mert ha nem árulok el semmit, akkor gyakorlatilag jobb, ha most abbahagyom a pötyögést. Ebből következik, hogy ez a bejegyzés bizony nem kevés cselekményleírást fog tartalmazni. (Azért próbálom majd visszafogni magam.) Az olvasás folytatását tehát csak saját felelősségre ajánlom.

Hol is tartunk? Mac szüleit elrabolja Darroc és cserébe a Mac-nél lévő három követ akarja. Mac belép az ezüstökbe, majd el is téved az összekapcsolt világok között. Az egyik síkon összetalálkozik Christian McKeltarral is, akit az élete megmentése érdekében kénytelen unseelie hússal megetetni. Majd elszakadnak egymástól. Megpróbálja elérni Barronst a telefonjába programozott minden lehetséges módon, amelynek az eredménye, hogy egy szörnyeteg kezdi kísérgetni és védelmezni, idővel pedig feltűnik Ryodan is - a kötet vége hatalmas fájdalom és természetesen borzalmas függővég.

A sorozat ötödik része gyakorlatilag úgy kezdődik, mintha lapoztunk volna egyet az előző kötet következő oldalára. Mac helyzete teljesen reménytelennek tűnik, fájdalma igazán szívbe markoló, dühe és elkeseredettsége teljesen érthető. Ahogy döntése is, miszerint a bosszú maradt számára az egyetlen járható út és ehhez azt a megoldást választja, ahol a cél szentesíti az eszközt. A Fehér palotában sok mindennel szembesül, néhány dolog megvilágosodik előtte, illetve ezernyi új kérdés merül fel a megoldások között. A legfontosabb kérdés, hogy ki is ő tulajdonképpen? Miért nem szeretik az ezüstök? Miért üldözi a Könyv? És miért tekinti régi ismerősének a K'Vruck? Amíg Mac a tükrök világaiban bolyong, addig a valós életben lényegesen hosszabb idő telik el, Dani tovább vívja a harcát és mindent megtesz, hogy felfedezéseit másoknak is tudomására hozza. Vajon sikerül megmenteniük a világukat?

Hihetetlenül örültem neki, hogy az írónő továbbra is hozta az eddig megszokott színvonalat. Van ebben a részben minden, ami szemnek és szájnak ingere, amit csak kívánhatunk. A szokásos elmélkedések, értetlenkedések és akciók mellett továbbra is ott vibrál a könyvben az a szexuális energia, bizsergés, amely Mac és Barrons kapcsolatára olyan jellemző.
Bevallom, hogy Mac helyenként végeérhetetlennek tűnő monológjai közben néha elvesztettem a fonalat. Nem mindig kötöttek le a gondolatai. Néhány jelenet esetben olyan érzésem volt, mintha mindenképpen meg kellett volna tölteni az oldalakat szöveggel. A másik, számomra idegesítő tényező Dani volt. Haver, de utáltam a szlengekkel  teletűzdelt mondatokat olvasni. De amikor végre cselekvésre került a sor, akkor már nagyon szerettem a kötetet, Mac reakciói azért nem semmik voltak - főleg, amikor még a saját szemének sem akart hinni. :)

Bár már megszokhattam volna, hogy a sorozat köteteiben mindig történik valami, amitől az állam a padlóra zuhan, de arra nem számítottam, hogy ez többször is bekövetkezik majd. Kezdve azzal, hogy kinek hiszi magát Mac, aztán kiderül, hogy miért. Majd itt van a Seelie királynő esete, valamint V'lane esete, valamint Rowena esete, valamint Dani esete. És még sorolhatnám tovább. Csak kapkodtam a fejem, majd csóváltam a fejem, majd szedegettem össze az államat a padlóról. Jó párszor kivert a hideg veríték olvasás közben vagy esetleg felpörgött a pulzusom (különféle okokból). A végén pedig végre fellélegeztem. Egyrészt azért, mert van lezárás, van pozitívum a kötet végén, másrészt, mert egy másik szálon van remény a folytatásra. Még mosolyra is futotta, mert Barrons amint... Na jó, ezt nem árulom el. Olvassátok inkább el. :P

Szerettem olvasni ezt a könyvet, leginkább azért, mert olyan kellemesen el tudtam merülni a cselekményben, de ettől függetlenül van pár dolog, ami miatt haragszom az írónőre. Az egyik, hogy némiképp hullámzónak éreztem ennek a kötetnek a cselekményét: vannak benne lassabb, laposabb részek, a vége pedig kegyetlenül pörög, sok mindent elárult, de határozottan sok információt tartott vissza. Kezdve azzal, hogy még mindig nem tudjuk, hogy Barrons és nyolc embere akkor most kicsodák vagy micsodák tulajdonképpen. Oké, felfogtam, hogy mi a lényeg, de honnan jöttek, hányan vannak, mióta léteznek és konkrétan micsodák is ők? Mi ez a nagy tündérré alakulás, ez az egyensúlyra törekvés?

A borító és a kötet nagyon gyönyörű. A sorozat legszebb darabja. Egyetlen egy hibája van: nagyon elüt a sorozat többi kötetétől. De legalább megjelent és ezt értékelni kell. Nagyon is értékelni kell.
Vannak még gyönyörű külföldi borítók. A levehető, átlátszó borítós a favorit, de utána közvetlenül a magyar kiadásé (ami egyébként szintén külföldi kiadásból átvett) következik. :)
A pontozással gondban voltam, mert a nem tetsző dolgok miatt majdnem pontlevonás lett a vége, de aztán a könyv végi élmények és a hangulat miatt úgy döntöttem, hogy megérdemli azt, amit adtam rá. .)

Egyedi ez a sorozat, egyedi az írónő stílusa. Jól kitalált a világa, érdekesek és felejthetetlenek a karakterei, különleges a története. Elkap és nem ereszt ez a világ. Örülök neki, hogy mégsem maradt félbe a sorozat, örülök neki, hogy olvashattam. (Sőt, az újraolvasáson is határozottan gondolkodom. Talán majd jövőre sort kerítek rá.) Bár a gondolataim még mindig nehezen fogalmazom meg a könyvvel, a sorozattal kapcsolatban. Egy valamit biztosan ki tudok jelenteni: nagyon megéri olvasni ezt a sorozatot. Tegyétek meg! Ne feledjétek: A remény erőssé tesz, a félelem megöl.


Pontszám: 10
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 597 oldal
A mű eredeti címe: Shadowfever
Sorozat: Tündérkrónikák
Előzmény: Keserű ébredés, Álom és valóság, Hajnalra várva, Rossz hold kelt fel
Spin off sorozat: Iced - Megnyílik az ég
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2012. november 18., vasárnap

Alma Katsu: Halhatatlan (Halhatatlan trilógia 1.)

Aki csak egy kicsit is figyeli, hogy miket olvasok, rájöhet arra, hogy a szimplán romantikus történetek nem a kedvenceim. De ha a romantika valamilyen más műfajjal is vegyítésre kerül, akkor szívesen olvasom a történetet. Azt, hogy ezt a kötetet olvasni akartam, az két dolognak köszönhető: a romantikus thriller besorolásnak (és természetesen a fülszövegnek), valamint hogy a magyar megjelenést az a kiadó prezentálta, akinek az ízlésében a leginkább megbízom. Voltak elvárásaim a kötet színvonalával kapcsolatban? Igen. De a történésekkel kapcsolatban nem igazán és a leírtaknak sikerült is meglepniük. Miért is?
Történetünk ott kezdődik, hogy a rendőrség beszállít a kórházba egy nőt, aki egy gyilkosság gyanúsítottja és feltételezhetően maga is megsérült. Luke megvizsgálja a nőt, akin nem talál semmilyen sérülést. majd a nő belekezd hihetetlen élete történetének mesélésébe, amelynek eredményeként pár órával később már a kanadai határ felé tartanak. Lanore a menekülés közben folytatja megkezdett történetét, amelyből lassan bontakoznak ki a szökést kiváltó események és indokok.

Egyrészről lenyűgözött a könyv, másrészről feldühített. Olyan volt számomra az olvasási élmény, mintha Anne Rice regényt olvastam volna (vámpírok nélkül), némi Bűbájos Mary történelmi hangulattal és helyenként Jean-Christophe Grangé is belenyúlt volna a szövegbe. Szóval 1800-as évek első fele, a telepesek korának hangulata, hatalmas eszmefuttatásokkal, érzelmekkel, vívódásokkal és helyenként sötét, kegyetlen történésekkel, titkokkal. Nagyon érdekes és nagyon ütős egyveleg.
Első nekifutásra még azzal sem igazán voltam tisztában, hogy ez egy trilógia első része, de határozottan feltűnt, hogy elég lassan haladnak az események, eléggé alapos a szereplők és az alapszituáció bemutatása. Szóval kezdtem gyanakodni, aztán meg is világosodtam, hogy bizony ennek a sztorinak még lesz folytatása.

Mit találtam lenyűgözőnek a regényben? Teljesen elvarázsolt a hangulata, a leírások, a fogalmazás és a történet felépítése. Nagyon alaposan, szépen, körültekintően és élvezetesen ír a szerző. Öröm olvasni, a történet halad, érdekes, kellően leköti az olvasót és képes igazán kikapcsolni. (Ha valaki kíváncsi az érzésre akkor a kiadó oldalán elolvashatja a regény első 45 oldalát.) Ez a hangulat azért a későbbiekben is megmaradt, de mintha kicsit megfakult volna. Éppen csak egy pici árnyék vetődött rá. Ezzel át is tértem arra a részre, ami az árnyékot vetette és ezek a szereplők.

Ha valaki megkérdezné, hogy kit vagy kiket kedveltem meg igazán a szereplők közül, akkor nem tudnák a kérdésre válaszolni. Számomra leginkább dühítően ismerősen viselkedtek. Azt mondják, hogy mindenki magából indul ki. Nos, én ezt a nézőpontot alkalmazva elemzem most ki a szereplőket.
Itt van mindjárt Lanore, aki minden helyzetben képes megállni a lábán és feltalálni magát, kivéve ha Jonathanról van szó. Akkor aztán oda az összes bölcsesség, meg logikus gondolkozás. Mint az eszetlen fut egy gyönyörű pasi után, aki persze mindezt ki is használja. A legidegesítőbb az volt, hogy mindezzel Lanore is tisztában van, de nem tud (illetve talán nem is akar) kiszállni ebből a mókuskerékből. A történet elején a naiv lánynál még elfogadtam ezt a hozzáállást, de aztán már nehezebben vette be a gyomrom. Valahogy többet vártam tőle, több önbecsülést és önérzetességet. Ugyanakkor belegondolva azt kell mondjam, hogy igen, mi nők, a legtöbb esetben pont ugyanígy viselkedünk (titkon bízom benne, hogy azért mégsem). Talán ezért is volt annyira dühítő Lanore részéről ez a fajta hozzáállás.
Nézzük akkor Jonathant. Ő a települést alapító St.Andrews kapitány elsőszülött fia, a birtok örököse. Elképesztően gyönyörű fiú, majd férfi, akit a többi férfi mérhetetlenül utál, a nők pedig egyfolytában a szoknyájukat emelgetik, ha a közelükbe ér. Persze, hogy ki is használja mindezt. Néhány esetben még szimpatikus is, de a legtöbb cselekedetéből süt az önzés és az önelégültség. Ez után a pasi után rohan Lanore. Azt mindenképpen értékeltem benne, hogy legalább megpróbálta egy darabig azt, ami egyébként nem jött a szívéből. Talán mégis szorult bele valami emberi érzelem.

Van még két férfi szereplő a könyvben, akiket meg kell említenem. Az egyikük Adair, a titokzatos európai gróf, a másik pedig Luke, St.Andrews település kórházának egyik orvosa. Adair személyiségével gondban voltam. Nem értettem, hogy abból a történetből, amit elmesél Lanore-nak, hogyan válhatott ennyire kegyetlen figurává. Természetesen a későbbiekben minden a helyére került, minden értelmet nyert. Luke cselekedeteit is meg tudom érteni, mert az ő életében nem igazán volt már motiváció, nem volt vesztenivaló. Továbblépett, még akkor is ha esetenként meg kellett küzdenie az igazságérzetével.

Rabul ejtett viszont a történet misztikus oldala, a halhatatlanság lehetősége és az ezzel járó egyéb problémák, érzelmi reakciók sorozata. Az eseményekbe kifejezetten jól illeszkedő sötétebb részek, kegyetlenkedések, háttértörténések néhány esetben elborzasztottak ugyan, de fontosnak éreztem, mert ettől kapta meg azt a színezetét a könyv, ami kirántja a csak romantikus kategóriából. Pici csalódást is érzek magamban. Nekem sok volt a Lanore részéről érkező végtelen és mindent elnéző rajongás. Az is igaz, hogy ha ez nincs, akkor a történet többi része is értelmetlen, logikátlan. Szóval némiképp dühít, de elfogadom, hogy szükség volt rá. Meg azt is beismerem, hogy mi nők alapjában véve ilyenek vagyunk, sok mindent megteszünk és elnézünk a férfinépnek.

Kifejezetten tetszettek a történet váltott idősíkjai. Ahogy az is, hogy egy-egy fejezetben nem kapunk az út minden megtett méteréről leírást, hanem valahol elköszönünk a menekülőktől, majd újra találkozunk velük és akkor már más helyen vannak, megtörténtek bizonyos események, amelyekről elég egy említés és nem igénylik a részletezést. A jelenkori események felesleges részletezése így nem nyomta el a múltbeli történések lényegét. A feszültség azonban végig megmaradt és végig értesültünk minden lényeges dologról. Ezt nagyon ügyes megoldásnak érzem.
Az már a fülszövegből és a történet elejéből is kiderül, hogy itt bizony valaki meghalt és valaki gyilkolt. Nem tudom, hogy merre fognak kanyarodni az események, de nagyon remélem, hogy Lanore végre kiszabadult a "bűvölet" alól és elkezd más irányba haladni, mint eddig tette. Úgy érzem, hogy Adairtól még nem köszöntünk el véglegesen.

A kötet magyar megjelenéséről annyit, hogy gyönyörű és igényes. A kiadó többi könyvétől eltérően az a kötet kemény borítós kiadást kapott. Élvezettel nézegettem az ötletes borítót. (Egyébként a külföldi kiadások borítói is elnyerték a tetszésemet. Nem is tudok választani közülük.) A szöveg minőségével kapcsolatban is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Határozottan látszik, hogy a kiadó szereti ezt a sorozatot, kedves nekik ez történet.
Ami viszont kellemes meglepetésként ért, hogy az írónő blogján szerepel egy bejegyzés a könyv magyar megjelenéséről.

Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó, nagyon színvonalas könyv, amely más, mint amire számítottam, de határozottan olvasásra érdemes. Azt is hozzá kell tennem, hogy elsősorban hölgyek részére ajánlom az olvasást. Fel kell azonban készülni arra, hogy ez a történet nem a rózsaszín álmot mutatja meg. A szerelem a legtöbb esetben kegyetlen, birtokló és helyenként erőszakos. Ez az igazság. A kötet szereplői nem igazán idealizáltak. Emberek, akik élik az életüket, bűnöket, kicsapongásokat követnek el, fitogtatják hatalmukat és éreznek és van valamilyen lelki sérülésük. Az írónő úgy alkotta meg a regényt, hogy az események köre körbe ér, bezárul. A jelenben kezdünk és ott is fejezzük be. Közben pedig megismerünk minden tényezőt, ami fontos az ítéletalkotáshoz. Ha valaki nem akarja a trilógiát olvasni, akkor mindenképp meg kell nyugtatnom, hogy ezzel a kötettel is kerek történetet kap. Mégis elérte azt nálam a könyv, hogy pörögnek a fejemben a gondolatok és a nyitva hagyott apró utalásokon elindulva próbálom kitalálni a folytatás irányát. A folytatásét, amelyet biztosan olvasni fogok és amelyet nagyon várok.


A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak és Lobonak!


Pontszám: 9 pont
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 480 oldal
Teljes ár: 3.980,-
Akciós ár az agaveboltban: 2.985,-
Eredeti cím: The Taken
Sorozat: Halhatatlan trilógia
Folytatás: The Reckoning, The Descent
Forrás: recenziós példány, kiadótól

2012. november 15., csütörtök

Anne McCaffrey: Pern sárkánylovasai sorozat 2. rész

Ahogy az előző bejegyzésben megígértem, folytatom Pern világának bemutatását.  Korábban szó volt az írónőről, a műfaji besorolásról, a sárkányokról, valamint a lovasokkal való különleges kapcsolatukról. Az áttekintést követően most inkább a részletekkel foglalkoznék. Ebben a bejegyzésben szó lesz a sorozat haza megjelenéséről, a leglényegesebb és legkedvesebb karakterekről, valamint ajánlok egy olvasási sorrendet. Vágjunk bele! :)

A SOROZAT MAGYAR MEGJELENÉSÉRŐL:
Az írónő életművét hazánkban a Delta Vision Kiadó kezeli és jelenteti meg. Illetve kezdte meg a megjelentetését, mert összesen hét kötet jutott el a magyar olvasókhoz. Mielőtt valaki félreértené, tisztáznám, hogy nem a kiadót hibáztatom ezért. Inkább nekünk, olvasóknak kellene elgondolkoznunk azon, hogy miért porosodnak még mindig a sorozat kötetei a raktárban. Pedig ezek a történetek ezt nem érdemlik meg.
A magyar kiadások látványtervéért, sorozattervéért Csigás Gábort, az első négy kötet borítófestményéért Sánta Kirát, az ötödikért Rowena Morillt, a hatodikért Molnár Márkot, a hetedikért Zsilvölgyi Csabát (Max)  illeti dícséret. Minden kötetben találunk valami különlegeset. Szerintem.
Nézzük most sorban a regényeket.
Sárkányröpte című írást a sorozatbemutató első bejegyzésben már emlegettem. Ennek egy része, a Sárkányfészek keres kisregényként is megjelent külföldön, Az írónő ezért kapta első női szerzőként a Hugo-díjat. A regény lapjain feltárul előttünk Pern világa és a sárkánylovasok élete. A sárkánylovasok világa, még a nehézségek ellenére is, lenyűgözött és szívesen merültem el az eseményekben. Lessza, F'lar és a többiek pedig olyan karakterek, akiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tetteik pedig irigylésre méltóak. Engem rögtön magával ragadott ez a világ. Bővebb értékelésem is született róla.
A könyv 2005-ben jelent meg és még jelenleg is kapható. Könyvesboltok polcain, online könyváruházak kínálatában is találkoztam vele. Bár tény, hogy ez a sorozat legnehezebben beszerezhető része, de nem lehetetlen. A kiadó webboltjában biztosan kapható és még kedvezményt is adnak rá.

Sárkányhajsza a Sárkányröpte című regény egyenes folytatása. Sárkányvezéreinknek ismét egy komoly, Pern világát veszélyeztető problémával kell szembenéznie. Mellette persze léteznek még a napi gondok, a sárkányfészkek problémái, a birtokos nagyurak ellenállása. Régi ismerősök köszönnek vissza a lapokról és új szereplők is lényeges szerepet kapnak a történetben. Véleményem szerint ez a kötet mélyebb érzelmeket ad át és cselekményesebb, mint az első rész. Számomra ez az igaz kedvenc. Az idén újraolvastam és gondolataimat már értékelés formájában is megosztottam a blog olvasóival.
A kötet szintén 2005-ben jelent meg magyarul. Szintén kapható könyvesboltokban, online könyváruházakban és természetesen a kiadó webáruházában is.

A sorozat a két bevezető regényt követően a Hárfásház-trilógiával folytatódik. Az előző két kötetben is lényeges szerep jut a hagyományokat őrző hárfásoknak, de ezzel a trilógiával részletesebb bepillantást is nyerhetünk a Hárfásház titkaiba, működésébe és Pern érdekében végrehajtott cselekedeteibe. Robinton mester, aki kifejezetten szerethető karakter, itt még közelebb kerül az olvasóhoz. Új szereplőként Menolli, a tehetséges ifjú hárfás, Szebell és Piemur szórakoztat minket. Mindeközben persze Pern élete nem áll meg és a régi szereplőktől sem kell elbúcsúznunk, hiszen a sárkányfészkek és a hárfások élete elég szorosan kapcsolódik. Céljuk pedig ugyanaz: megmenteni Pernt, elősegíteni a hagyományok tiszteletét és ha szükséges, akkor elfogadtatni a változásokat is.
De melyek is a trilógia részei? A Sárkányénekben megtudjuk, hogyan lesz a zenét kedvelő, szigorú törvények szerint élő alagban nevelkedő Menolliból a Hárfásház egyik kiemelkedő tanítványa. A hárfásmesterség ugyanis hagyományosan férfimesterségnek számít. Menolli megszökik az alagból, amikor elveszik tőle a zenélés lehetőségét és ennek következményeként kalandok egész sorát éli át. Kilenc tűzgyíkot idéz meg, ezzel gyakorlatilag rekordot állít fel. :)
Sárkánydalnok című kötetben folytatódik a hárfáslány élete és kalandjainak, küzdelmeinek sora. Tehetsége nem elég ahhoz, hogy mindenki elfogadja. Be kell bizonyítania, hogy alkalmas a kiszemelt feladat ellátására és megállja a helyét a hárfások kemény és agyafúrt logikát igénylő világában.
A trilógia befejező kötetében, a Sárkánydobok című részben Menolli helyett Piemur kapja a főszerepet. A tehetséges énekes hangja mutálni kezd úgy gondolja, hogy ezzel együtt annak a pályafutásának is vége, amit a Hárfásházban eddig betöltött. Robinton mester azonban nem hagyja a tehetséget elveszni és az énekhangon kívül más tehetségre (leginkább agyafúrtságra) is szükség van, ha valaki hárfás akar lenni. Piemur veszélyes és Pern jövője szempontjából lényeges küldetésen vesz részt. Karaktere pedig alkalmas arra, hogy időnként jókat mosolyogjunk olvasás közben. A trilógia könyvei közül ez a kötet a kedvencem.
A sorozat kötetei 2005. és 2007. között jelentek meg magyarul. Legnagyobb bánatomra ezek a kiadványok igencsak vékonykák. Menolli sajnos nem lett a kedvenc szereplőm és a trilógia sem igazán nyerte el a személyes tetszésem, de a perni cselekmények szempontjából kihagyhatatlan.

A 6. kötetben nem köszönünk el a Hárfásháztól véglegesen, de ismét más főszereplők kerülnek a cselekmények középpontjába. Ők pedig az első két kötetből már megismert Zsaxom, Ruatha alag ura és a második kötetben kikelt Ruth, a különleges sárkány. A könyv nem véletlenül viseli a Fehér sárkány címet, mert Ruth az egyedüli fehér sárkány Pern világán. Kettejük kalandjainál nem sajnálta az írónő a szöveget, mert egy elég vaskos kötetet vehet az olvasó a kezébe. A Déli földrész jelentősége felértékelődik ebben a kötetben. A két főszereplő életének alakulása, személyiségük fejlődése, valamint hihetetlen kalandjaik és felfedéseik alkotják a kötet fő mondanivalóját. Választ vagy legalább részinformációkat kapunk a sorozat kezdete óta folyamatosan visszatérő kérdésre, hogy miért hagyták ott az ősök a déli kontinenst. Persze egyéb titkok is napvilágra kerülnek. Közben pedig folyamatosan szurkolhatunk két különleges főhösünkért. :)
A kötet magyar kiadására 2007. évben került sor. A sorozat eddig megjelent részei közül ez a harmadik legkedvesebb a számomra. Szintén újraolvastam az idén és már regéltem is róla bővebben. A

A hazai megjelenések között 7. kötetként és egyben utolsóként a Moreta, a Pern sárkányúrnője - Nerilka története című kiadvány jelent meg. A sorozat eddigi szerkezetétől eltérően ez a kötet nem folytatólagosan meséli tovább Pern történetét, hanem a múltba tekinthetünk be a leírt események által. Moreta, a híres sárkányúrnő személyisége és tetteit a korábbi kötetek is emlegetik. Moreta röptét a hárfások énekelték meg. Most ezt, az eddig csak énekekben megjelenő eseményt ismerjük meg teljes részletében. Miért is ennyire híres Moreta röpte? Pernen járvány tört ki. A sárkánylovasok a járvány megfékezésében jelentős szerepet játszanak. Moreta fészektársa, az aktuális sárkányvezér azonban nem a helyzet magaslatán és inkább akadályt jelent, mint segítséget. Moreta vállára hatalmas terhek nehezednek, ő irányítja a munka jelentős részét és nagy részét magára is vállalja. Feladatának végrehajtásában sárkánya sem segítheti, mert azzal veszélybe kerülne a következő fészekalj. Moreta hősiessége tényleg megérdemli a hősi énekeket. Megrázó és csodálatos történet az övé. Érdemes elolvasni.
Nem véletlen, hogy olyan hosszú a könyv címe. A Nerilka története ugyanazt az időszakot dolgozza fel, mint a Moreta röptét bemutató történet, csak éppen a nézőpont más. Ez a "hallgattassék meg a másik oldal véleménye is" tipikus esete.
Véleményem szerint nagyon jó ötlet volt ezt a két történetet egy kötetben megjelentetni. A rajongók legnagyobb örömére ez a kötet igencsak vaskosra sikeredett. Moreta csodálatos tette 500 oldal terjedelmű, Nerilka elbeszélést 170 oldalon keresztül követhetjük végig és a kötet végén sárkányindex és térképek sokasága várja az olvasót. A kötet teljes terjedelme 700 oldalra tehető. A negatívum az a kiadvánnyal kapcsolatban, hogy közel 2 évet kellett rá várni, mert hazai megjelenésére 2009-ben került sor. A kötet jelenleg is beszerezhető a kiadótól vagy bármelyik könyvesboltban, esetleg webáruházban.

Ezek tehát a hazai megjelenések. A kiadó 2009 óta nem jelentetett meg újabb kötetet az Anne McCaffrey életműsorozat részeként. Értesüléseim szerint egyelőre nem is tervezik a sorozat folytatását. Ezt a döntésüket pusztán anyagi érdekekre alapozzák, mert egyelőre a sorozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kiadó úgy nyilatkozott, hogy amint a sorozat iránti érdeklődés fellendülését fogják tapasztalni, akkor természetesen nem zárkóznak el az életműhöz tartozó további kötetek megjelentetésétől sem. Sőt, ők maguk is szeretnék teljesíteni az olvasókkal szembeni elvárásokat. Szóval rajtunk, olvasókon a világ, vagyis a kiadó szeme.
A sorozat minden kötete megvásárolható kedvezményes áron a kiadó webboltjában.

A KARAKTEREKRŐL:
Számos olyan karakter jelenik meg a sorozatban, akiket érdemes megszeretni és akikért érdemes izgulni. A sárkányokról az előző bejegyzésben már tettem említést. Annyit azért itt is megemlítenék, hogy mindegyikük imádni való. Reakcióik, gondolkodásuk, az emberekétől eltérő szemléletmódjuk sokszor csalt mosolyt az arcomra.
De a sárkányok mellett vannak emberi szereplők is. A sárkánylovasok legtöbbjére jellemző a talpraesettség, az egyenes jellem. Igen, én nagyon szeretem az ilyen szereplőket. Azért azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy megnyerő ahogy a sárkányaikkal bánnak, irigylésre méltó a kapcsolatuk és a ragaszkodásuk. Ha mindezek mellé jó humor és daliás termet vagy a sárkányúrnők esetében csinos megjelenés társul, akkor már kész is a csodaturmix, amelynek kevés olvasó tud ellenállni. Nézzünk párat a sorozat legjellemzőbb szereplői közül. :)

A szereplők bejegyzésben szereplő képeit egy lelkes rajongó készítette. Gyakorlatilag összeállított egy szereposztást a sorozathoz. Ezen az oldalon megnézhetitek a szereposztást, illetve egyéb szereplőkkel is találkozhattok.

Kezdjük is mindjárt a sorozat egyik lényeges szereplőjével, F'lar bronz lovassal (sárkánya Mnementh), aki már az elején megmutatja képességeit, rátermettségét és sikeresen megszerzi Benden sárkányfészek sárkányvezéri pozícióját. Ő az a bronz lovas, akit a kezdetektől fogva erre a pozícióra szántak, de apja korai halála miatt várnia kellett a megérdemelt hely elfoglalásával. Jellemzője, hogy végtelenül tiszteli a hagyományokat, ugyanakkor ha szükséges, akkor a rendszer megújítását is elsődlegesnek tartja. Neki köszönhető, hogy elkészült a szálhullás térképe és testi épségét sem kímélve teszi a dolgát Pern érdekében. Az alagok urai tisztelik előrelátásáért és egyenes jelleméért. Pimasz, jóképű, értelmes, felelősségteljes és figyelmes. Hölgyeim, ugyan ki az, aki még nem kezdett el olvadozni?

A történet másik "lovagja" F'nor, a barna lovas, aki nem más, mint F'lar sárkányvezér féltestvére és egyben jobb keze is. Sárkánya Kanth, a barnák legnagyobb példánya. Hasonló külső megjelenéssel és belső tulajdonságokkal rendelkezik, mint a testvére, de nem annyira vezér típus. Véleményem szerint pont ezért érzékenyebb. Nagyon jól tudnak együtt dolgozni és gondolkozni a testvérével. Tökéletesen hajtja végre F'lar vadabbnál is vadabb ötleteit. Hősiessége és felelősségtudata dicséretre méltó. Vakmerő tetteivel nem sokkal marad el a testvére mögött. Sárkánya jellemző tulajdonsága, hogy jó érzékkel választja ki az igézéshez a jelölteket.

Ne maradjanak ki a hölgyek, azaz a sárkányúrnők sem a felsorolásból, mert az ő szerepük is lényeges a történések szempontjából.
Kezdjük is mindjárt Lesszával, aki a Ruatha vérvonal utolsó életben maradt leszármazottja. A szomszédos alag ura csellel megtámadja Ruatha alagot és kiírtják az egész családot. Lessza csodával határos módon megmenekül és sok-sok éven keresztül megkeseríti az alagot irányítók életét. Sorsa akkor dől el, amikor F'lar keresésre indul és ráakad Ruatha alag szolgálói között. Ő lesz Ramoth, az új királynő lovasa, illetve később F'lar fészektársa. Naívságát hamar levetkőzi és méltó társává válik a sárkányvezérnek. Hasonlóan vakmerő ötletei vannak, hasonlóan makacs, de nagyon jól kiegészítik egymást. Csípős megjegyzései senkit sem kímélnek. Tele van energiával, ötlettel, véghezvitt cselekedetei miatt sokszor hasonlítják Moretához a személyét.

A Sárkányhajsza című kötet jelentős szereplője Brekke, aki egy céhben nőtt fel. Ő lett Ramoth és Mnementh második fészekaljából származó Virenth lovasa. A Déli fészekben ő a meggondolatlan sárkányúrnő helyettese, gyakorlatilag az egész fészek gondja az ő vállát nyomja. Csendes, megbízható, szorgalmas és érzékeny teremtés. F'nor Déli fészekben történő lábadozása során elmélyül a kapcsolata a barna lovassal. Jövőjük azonban nem túl rózsás, mert az arany királynőkkel csak a bronzok repülnek, F'nornak pedig barna sárkánya van. A tűzgyíkok fészkének felfedezése során egy bronz tűzgyíkot idéz meg. Egy későbbi tragédia azonban nagyon megviseli. Érzékenysége miatt sokkal mélyebb érzéseket ad a története az olvasónak. Szerettem a hozzáállását és csendes, de megbízható jellemét. F'nor és az egész Déli sárkányfészek sokat köszönhet neki.

Van egy férfi a történetben, aki nem sárkánylovas, de mégis képes volt levenni a lábamról és örök életre a karaktere rabjává tenni. Ő pedig Robinton, a hárfásmester, akinek mindene a bendeni bor és akinek utánozhatatlan humora, irigylésre méltó éleslátása, csavaros észjárása van. Mindene a hagyomány, ahogy az egy hárfásmestertől el is várható, ugyanakkor támogatja Benden fészek minden fejlesztési javaslatát. Csodálatos karakter, akit csak szeretni lehet. Mindenről tud, mindenhol jelen van, mindenhol tisztelik és imádja, ha bendeni borral kínálják. Ezzel lehet leghamarabb levenni a lábáról. :) Hatalmas színész és nagy stratéga. Csípős megjegyzéseire kevesen mernek visszavágni, véleményét mindenhol elfogadják. Erős ugyanakkor nagyon szerethető személyiség. Bár minden kötetben jelen van, de a karaktere számomra csak a Fehér sárkány című kötetben bontakozott ki igazán.

AZ OLVASÁSI SORRENDRŐL:
Első olvasás alkalmával mindenképp a magyar megjelenés sorrendje az ajánlott, mert a fő történetszál végig vonul a köteteken.
A Hárfásház-trilógia sorozat egy sorozaton belül, de nem hagyható el, mert a trilógiában részletezett események nélkül a Fehér sárkány nem teljesen követhető.
Némiképp kakukkojás a Moreta, a Pern sárkányúrnője kötet, amely a múltba kalauzol el minket. A történet külön is élvezhető, de mindenképp jobban értelmezhető, ha előtte már ismerjük a sárkánylovasok világát.

Nagyon remélem, hogy a sorozat bemutatásával sikerült meghoznom a kedvet a kötetek elolvasásához és Pern csodálatos világának megismeréséhez. Olvassátok sokan és reménykedjünk, hogy érdemes lesz folytatni ennek a nagyszerű sorozatnak a hazai megjelentetését.
Köszönöm a figyelmeteket!

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons