Max Gladstone: Nagyrészt halott (Craft Sequence 1.)

A jelenleg aktuális trendeket figyelembe véve az urban fantasy kategória megemlítésekor a legtöbb olvasónak a paranormális elemekkel, romantikus érzelmekkel és kétségtelenül pikáns jelenetekkel teletűzdelt regények jutnak az eszébe. Pedig ez csak a kategória egyik, főként a női olvasók igényeit kielégítő ága. Bár előítélet nincs bennem, mert mértékkel ugyan, de magam is olvasom és java részt kedvelem ezeket a csajosabb történeteket, mégis örülök neki, hogy olyan regények is megjelennek, amelyek teljesen más élményt nyújtanak és más réteghez szólnak. Piros pont azoknak a kiadóknak, akik - az aktuális trendek ellenére is - megjelentetik ezeket a hagyományos értelemben vett urban fantasy köteteket. De  minden egyes alkalommal izgulok is azon, hogy megtalálja-e vajon az olvasóit az adott kötet, mert a folytatások bizony ezen múlnak. Láttunk már olyat, amikor ez sajnos nem következett be a következményeket pedig mindenkinek el kell viselnie, és amit főként a rajongók szenvednek meg. Szóval alapból szoktam izgulni a jó és ötletes sztorikért, de most még annál is jobban, mert ez a történet nekem nagyon tetszett és szívesen olvasnám a folytatást.

Nem túlzás az a kijelentésem, hogy Max Gladstone története legalább olyan maradandó nyomokat hagyott bennem, mint az istennő gyermekeinek karmai Alt Coulumb épületeinek kövein. Mindjárt az is kiderül, hogy miért.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 375 oldal
Borító ár: 3.680,- Ft
A mű eredeti címe: Three Parts Dead
Fordította: F. Nagy Piroska
Sorozat: Craft Sequence
Folytatás:
2.) Two Serpent Rise
3.) Full Fathom Five
4.) Last First Snow
5.) Four Roads Cross
Műfaj: urban fantasy, krimi
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu
E-könyvben is kapható: www.dibook.hu

Olyan világ rejtőzik a könyvben, ahol az emberek és az istenek együtt és egymásért - afféle szimbiózisban - élnek. Mind a két fél hosszú folyamat végeredményekén jutott el idáig. Az első alapszabály: minél több tiszteletet és imádatot kap az isten, annál hatalmasabbá válik, és minél több az ereje és az energiája, annál többet tud visszajuttatni az alattvalói részére, a város működése és védelme számára. A kulcsszó: lélekenergia. Ez az, amit az emberek hódolatukkal átadnak az isten számára, ez az, amit fizetőeszközként használnak, ez a mágia alapja, illetve az is, amit az isten visszajuttat az övéinek. Milyennek találtam ezt a világot? "Lenyűgöző méretű volt, organikus és mindent behálózó. Isteni."

Az Újvilágban Kos, az Örökké Égő Tűzisten az egyetlen élő isten, ő volt az, aki nem vett részt az évtizedekkel korábbi istenháborúban, hanem inkább az alattvalóival maradt. Alt Coulumb városa és Kos jelenléte szorosan összefonódott egymással. Kos energiája egyféle árucikk is, amelyet bárki igénybe vehet: a minden tekintetben körültekintő szerződéseket a papság intézi. Bár hozzászoktunk az istenek halhatatlanságához, de ez most nem így van.

"Az istenek ugyanúgy meg tudnak halni, mint az emberek. Csak ők nehezebben halnak meg, és a halálukkal nagy csapást mérnek a földre."

Kos papsága körében hatalmas pánik tört ki, amikor az Örökké Égő lángja megszűnt lobogni. A szokásos eljárás ilyenkor az, hogy a város és az emberek érdekében minél többet meg kell menteni az elhunyt istenből, ezért is fordul a papság egy nemzetközi halottlátó céghez és rendeli meg Kos feltámasztását. Az ügy felderítése és a nyomozás jelentős része a cég kezdő munkatársára, Tara Abernathyre hárul. Már a nyomozás kezdeti szakaszában kiderül, hogy Kos nem csak egyszerűen meghalt, hanem meggyilkolták. A helyzet még tovább bonyolódik, amikor kiderül, hogy további gyilkosságok is történtek a városban és halványan bár, de látszik a kapcsolat az esetek között. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hiszen a papság által felbérelt képviselőknek még azelőtt előnyt kell szerezniük, hogy megjelenne az ügyfelek követeléseit képviselő másik fél.

Nem túlzás kijelentenem azt, hogy ez a regény hemzseg a jobbnál jobb ötletektől, és a szerző ki is használja az ebben rejlő lehetőségeket. Ez volt a legfőbb indok, amely miatt annyira szerettem olvasni ezt a történetet, illetve amiért sikerült teljesen és véglegesen elvarázsolnia. A valamivel kevesebb, mint négyszáz oldalas történet rengeteg cselekményt tartalmaz, az ötletekkel és a világbemutatással együtt mindez eléggé feszített tempót és helyenként nehezebben emészthető részeket eredményez. Bár élvezet olvasni a kötetet, bizony igényli és igénybe is veszi az olvasó figyelmét a fedlapok között fellelhető tartalom.

A mágia ebben a világban nem igazán adottság, hanem elsajátított tudás, amelynek érvényesítéséhez ugyanúgy szükség van az akaratra és a ravaszságra, mit minden egyéb máshoz az életben. Nincs ez másként Tara esetében sem, aki bár mágiahasználó mesternő, a nyomozás során mégis sokkal inkább támaszkodik a saját ösztöneire, a kitartására és a ravaszságára, mint bármi másra. 

Mert bizony minden fantasy jellemzője ellenére ez a történet nem más, mint egy természetfeletti nyomozás, a két oldal képviselői - mondhatni ügyvédei - által lebonyolított bűnvádi eljárás és egy veszélyes kaland elegye - a végén egy hihetetlen bravúrral, közben pedig sok tanulsággal. Az tuti, hogy ilyen tárgyalással, amilyet ebben a regényben olvastam eddig még nem találkoztam össze, nem ismerhettem meg korábban - ahogy szerintem még sokan mások sem. De ugyanígy voltam sok minden mással is ebben a kötetben.

Az isteni energiára épülő rendszerről nekem kapásból a bankrendszer, illetve a tőzsde jutott az eszembe, és elképesztően jó ötletnek tartottam a valóság ilyen szintű átültetését a fantázia világába. Ha már fantasy, akkor nem szabad kihagyni a különböző lényeket sem, amelyekből azért bőven akad a történetben. A mágiahasználó mesterek és mesternők leginkább a mágusokra hasonlítanak, bár a tudás megszerzését és alkalmazását más szabályok irányítják. A vámpírokról sem feledkezett meg a szerző, bár az ő létezésük inkább megfelel a hagyományoknak - és még véletlenül sem csillognak -, Raz pedig kétségtelenül érdekes egyéniség. A megszokott lények mellett feltűnnek új, vagy a fantasy regényekben nem éppen tipikus teremtmények is, ők pedig a vízköpők, akiknek különös szerepük van az események alakulásában.

"... ó, az igazság különös szörny, gyakran üldözik, de ritkán érik utol."

Nagyon, és még annál is jobban tetszett ez a történet. Imádtam a rengeteg ötletet, a mozgalmasságát, a nyomozás részleteit, a tárgyalás különlegességét, a lényeit és az egésznek háttérként szolgáló világot. De amit a legjobban kedveltem az a mögöttes összefüggések egymásba fonódása, az emberi természet sokféle megnyilvánulása, a hit nagysága.

Nem mondom, hogy minden részében könnyen olvasható és teljes mértékben élvezhető a történet, mert voltak részek, amelyekkel magam is küzdöttem, de a végeredményért még ez is megérte. Nem olyan rég, egy másik bejegyzésemben arról beszéltem, vannak regények, amelyek annyira tetszenek, hogy a hibáit könnyedén figyelmen kívül tudom hagyni, és ez a történet is pont ilyen. A vége események és a csavar miatt pedig tényleg csak elismeréssel tudok beszélni róla. Még véletlenül sem jöttem rá, hogy hová fog kifutni a történet, miként is állnak össze majd végül az apró, több szereplő által kiderített és egymással kevés összefüggést mutató tények, ezért tökéletes volt a meglepetés és az élmény.

Ez egy ízig-vérig fantasy regény, amelyben a hős mélyről indul, de a saját akaratának és ügyességének köszönhetően fejlődik, folyamatos kihívásokkal szembesül, egyre nagyobb problémákat old meg, mindig veszélyes helyzetekbe keveredik, ugyanakkor a legtöbb esetben szívből, hitből, hivatástudatból és ösztönből cselekszik. Tara egyszerre emberséges, kétségbeesett, kegyetlen és ravasz. Teljesen emberi és érthető reakciói vannak, de még így sem lesz mindenki számára kedvelhető - nekem nem volt vele különösebb bajom, bár az is igaz, hogy a szívem csücske sem lett, de azért drukkoltam neki. Nem éppen kedvelhető szenvedélye és csetlése-botlása ellenére Abelard, a láncdohányos kispap sokkal szimpatikusabbnak tűnt a számomra.

Minden van ebben a kötetben, kivéve a romantikát, mert az bizony csak nyomokban fellelhető, bár a halovány jelenlét mégis eléggé lényeges az események és a motivációk szempontjából. Romantikus lelkű olvasóknak tehát nem ajánlom ezt a regényt, mert biztosan nem fogják megtalálni benne azt, amit keresnek. Ellenben mindenkinek ajánlom, aki más típusú - elsősorban nyomozásra és új ötletekre alapuló - élményre vágyik. 

Még egy említésre méltó jellemzője van a sorozatnak: a világ ugyanaz, de a kötetek főszereplői mindig más személyek, éppen ezért az egyes részek lezártak, önállóan is olvashatóak és teljességgel élvezhetőek. Ha valakinek pedig nem jött be az első rész, akkor nincs meg a mindennél hatalmasabb kényszer a sorozat folytatására, könnyedén le lehet mondani a vásárlás folytatásáról. No persze, ez az én eseteben nem fordulhat elő, mivel imádtam ezt a részt és alig várom a következő megjelenését.

Posted in: 10 pontos,Agave Könyvek,Craft Sequence,egyéb egyedi lények,könyvértékelés,mágus/varázsló,Max Gladstone,urban fantasy,vallás