Karácsony utáni, újév előtti bejelentkezés, vagyis nem tűntem el végleg

Eredeti terveim szerint erre a napra minden olyan könyvemről megosztottam volna a véleményem, amit októberben, illetve novemberben olvastam és korábban még nem regéltem róla. Mint valaki egyszer megjegyezte, a tervek azért vannak, hogy romba dőljenek - az én esetemben pontosan ez történt.

Távol álljon tőlem, hogy végtelen panaszkodással töltsem meg ezt az oldalt, de annyit azért mindenképpen ide kell pötyögtetnem, hogy nehéz és zűrös volt ez az év, egészen megterhelő és az igazi koronát az év vége tette fel az egészre, amikor is a jól megérdemelt pihenés és a karácsonyi készülődés, hangulat helyett az irodában nyögtem a munka súlya alatt - minimum napi tizenkét órában. Senkinek sem kívánom ezt a helyzetet. Most éppen átmeneti - két napos - szünetem van, de aztán folytatódik a mókuskerék, aminek hol látszik a vége, hol pedig megint nem. Miután az éjszakát és a mai napot tulajdonképpen átaludtam, végre késztetést éreztem arra, hogy kopácsoljak valamit a klaviatúrán, ennek az eredményét olvashatjátok éppen most.

Fáradtság ide vagy oda, minden rendelkezésre álló szabadidőmben könyvet ragadtam a kezembe és igyekeztem belebújni egy történetbe, mert úgy érzetem, ha ezt nem tehetem meg, akkor begolyózok. Persze bonyolult világfelépítésű fantasy kötettel, összetett cselekménnyel vagy éppen hard - de még közepesen kemény - sci-fi történettel sem próbálkozhattam meg, mert meggyötört agyam ezeket képtelen lett volna befogadni. Maradtak tehát a könnyed limonádék, az egyszerű, de pörgős, korántsem megterhelő, vagy éppen brtutális cselekményű történetek, mert ezeket még fel bírtam dolgozni vagy sikerült felrázniuk - de legalább olvastam és kikapcsolódtam. Bár kevés lenne a két kezem összes ujja - igen, megvan mind a tíz - ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor esett, fordult ki az éppen olvasott kötet a kezemből és vágott fejbe vagy csattant a padlón, de azért keményen próbálkozam továbbra is.

Jelenleg ott tartok, hogy összesen tizenegy kötetről kellene írnom valamit és nagyon nagy gondban vagyok, mert ez a mennyiség arra késztet, hogy egyszerűen csak csapjam össze a bejegyzéseket, közöljem a száraz tényeket és tudjam le ennyivel a véleményezést - ami ugye nem igazán jellemző rám -, ugyanakkor úgy érzem, hogy van köztük jó néhány, amely megérdemelné a részletesebb elemzést is. Persze mindenről az idő fog dönteni, vagyis elképzelhető, hogy gyorsabban fogtok haladni a posztjaim olvasásával, mint korábban.

Ha már az lett a bejegyzés címe, ami, akkor essen szó még néhány dologról:

• Remélem, hogy többeteknek volt BÉKÉS ÉS KÖNYVEKBEN GAZDAG KARÁCSONYban része, mint akinek esetleg ez nem adatott meg.
• Mivel nem tudom, hogy mikor tudom legközelebb tiszteletem tenni a felületen ezért kívánok Nektek NAGYON BOLDOG, SIKERES, KITŰNŐ KÖNYVEKBEN ÉS RENGETEG OLVASÁSRA FORDÍTHATÓ SZABADIDŐBEN GAZDAG ÚJ ÉVET.

Még nem tudom, hogy mikor fogom pótolni a decemberi Várolista bejegyzésemet, az is lehet, hogy ez most kimarad, de ha lehet igyekszem majd megoldani.

Illetve szerepeljen itt azon kötetek listája, amelyek csak arra várnak, hogy megfogalmazzam róluk a véleményeim és a figyelmetek középpontjaiba kerüljenek
(update: az elkészített posztok linkkel jelölve):

• Norbert Winney: Sárkányok, farkasok, almák;
• James S. A. Corey: Nemezis játékai (A Térség 5.);
• Dennis Lehane: Egymásba veszve;
• Orson Scott Card: A Holtak Szószólója (Végjáték 2.);
• Orson Scott Card: Ender száműzetésben;
• Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán
• Colleen Hoover: Confess - Vallomás;
• Chevy Stevens: Nincs menekvés;
• Dan Wells: Szellemváros;
• Jay Crownover: Jet (Marked Men 2.);
• Anrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (Vaják 1.) - mivel ez a kötet újraolvasás, erről már írtam korábban véleményt, de könnyen elképzelhető, hogy az új élményeim alapján átdolgozom majd a posztot.

Dióhéjban ennyi lenne. 

Köszönöm Nektek, hogy velem tartottatok ebben az évben is, rendszeresen látogattátok a blogot, olvastátok a posztjaimat és az agymenéseimet! Jövőre is visszavárok mindenkit!

Posted in: általános