Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2018. szeptember 19., szerda

Témázunk: Ízlésváltozások

Általában nem szoktam részt venni a csoportos és tematikus posztolásban. Ennek oka, hogy eleinte még nem találtam a helyem a bloggerek világában, mire pedig sikerült ezt kiviteleznem, addigra a kínálkozó lehetőségeket kiütötte a kezemből az időhiány. Amiért most mégis megszületett ez a poszt, az leginkább két dolognak köszönhető: egy igazi meglepetést jelentő megkeresésnek - köszi, PuPilla! - és a téma aktualitásának. Így tehát erőt vettem magamon, kiszorítottam az ehhez szükséges időt, rendeztem a gondolataimat, majd pedig klaviatúrát ragadtam és igyekeztem azokat olvasható formába önteni. Majd eldöntitek, hogy ez miként is sikerült.

Szóval az ízlésváltozás... Összetett kérdéskör, mert az alapja, hogy az ember is folyamatosan változik - ami annak idején tökéletesen megfelelt, az most már nem annyira, és persze fordítva. Magyarázatot erre talán az egyik legkedvesebb idézetem adhat, ami így hangzik:
"Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember." (Hérakleitosz)
A terjedelmes könyvespolccal és magánkönyvtárral rendelkező olvasók egyik nagy problémája - természetesen csak a helyhiány után -, hogy az újdonságok mindig elvonják a figyelmüket, pedig bennük van a késztetés, hogy újra kézbe vegyük az annak idején meghatározó élményt jelentő, kedvencnek nyilvánított köteteket, műveket. Néha nem is az időhiány, hanem a félelem az, ami gúzsba köti a kezünket, a lelkünket. A félelem, hogy újraolvasva már nem fog tetszeni a korábban imádott történet. Nagy szerencsém van, mert eddig kevesebbszer bántam meg, hogy újraolvastam egy régi kedvencet, mint amikor igen.

Van egy regény, amit még kamaszként olvastam első alkalommal, majd néhány év múlva ismét és azóta még legalább háromszor-négyszer. Ez a legmegviseltebb kötet a polcomon. Ez a regény Nicholas Evans A suttogó című írása. Meglepő, hogy a regényből készült filmet is nagyon kedvelem, pedig ez nem jellemző rám.
Közel egy évtizeddel ezelőtt Brandon Sanderson Elantris című regénye belopta magát a szívembe és az egyik kedvenc fantasy olvasmányélményem lett. Az idén jelent meg a történet tizedik évfordulós végleges szerzői kiadása, amely végül ismét olvasásra késztetett. A történet és a szereplők sorsa most is legalább annyira beszippantott, mint korábban. (Erről lesz majd poszt hamarosan.) Jó érzés, hogy vannak biztosnak tekinthető választások az életemben. Legalábbis eddig.

A kellemes élmények csak hagyján, de mi van azokkal, amelyek már korábban sem jöttek be? Ti próbálkoztatok már újraolvasni olyan regényt, amelytől már első alkalommal is hidegrázást kaptatok? Bevallom, hogy egyszer - egy kihívás miatt - tettem egy próbát, de utólag megbántam a dolgot. Az adott mű Michail Bulgakov Mester és Margarita című írása, amelyet felnőttként éppen csak egy paraszthajszállal találtam elviselhetőbbnek, mint amikor középsuliban kötelező volt az olvasása. Egy újabb állandó pont az életemben. Az viszont tuti, hogy még egyszer nem esem az újraolvasás bűnébe - legalábbis ennek a könyvnek az esetében.

Amikor a mostani olvasási ciklusom - olyan tíz-tizenkét évvel ezelőtt - elindult, akkor alapvetően urban fantasy sztorikat olvastam, azok közül is a vámpíroktól hemzsegő történeteket. Az említett korszakom egyik legmeghatározóbb sorozatának Anita Blake, a vámpírvadász kalandjai bizonyultak. Emlékszem, hogy hajnalig olvastam az adott kötetet, majd a munkahelyen csak kókadoztam és támasztottam a fejem, hogy este újabb könyvbe kezdve, megint csak éjszakába nyúlóan szegezzem magához az újabb kaland. Úgy érzem, ez az a sorozat, amelynek esetében nem csak én, de bizony maga a sorozat is sokat - végtelenül sokat! - változott. Jason-t a mai napig emészteni próbálom. Az első köteteket pár évvel ezelőtt újraolvastam és bizony lazán félretettem a könyvet, ha elálmosodtam. Ha nem is annyira fantasztikusnak, de még mindig jónak tartom az első tíz részt. Annak kitárgyalása, hogy ezt követően hová futott ki a sorozat, nem ennek a posztnak a tárgya. Viszont az is tény, hogy ebben az esetben a legnagyobb problémát az jelentette, hogy az én ízlésem nem változott elég gyorsan a szerző által diktált tempóhoz és irányhoz képest.

Az Anita Blake sorozat ékes példája annak, amikor nem csak a személyes változás okozza az olvasási élmény csökkenését. Ahogy a paranormális urban fantasy kötetek megjelenése elérte a dömping szintet, úgy teltem el egyre inkább az egymást ismétlő, egyre kiszámíthatóbbá váló sztorikkal és fordultam más stílusú könyvek felé. Így került képbe nálam a fantasy és a sci-fi, majd pedig visszatértem régi kedvenceimhez, a krimihez és a thrillerhez - és ami mostanában nagyon felkapott: a pszichothrillerhez.

Az ízlések változása csak az egyik tényező, de mindezek mellett ott van még az is, hogy ha a valaki sokat olvas, akkor egyre inkább eltelik a történetekkel, egyre nehezebb neki újat és érdekeset mutatni - egyre magasabbra kerül az a bizonyos léc, ami az ingerküszöböt jelenti és egyre kevesebb az a mű, ami eléri ezt az emelkedő szintet. 

Valahogy így jártam egy idő után én is, mert ami az elején lekötött, az utána már nem csúszott annyira. Aztán megint csak jól esett, közben viszont olvasnom kellett mást. Jelenleg azt a technikát alkalmazom, hogy váltogatom az egyes zsánereket, így nem unok bele az adott kategória stílusába. Eddig sikerült fenntartanom a saját érdeklődésem és a változatosságba adott esetben még a paranormális és a romantikus művek is beleférnek időnként - persze ez utóbbiak csak mértékkel.

Ha már a romantikusoknál tartunk, akkor azt is meg kell jegyeznem, hogy nagyon kritikus vagyok a kategória regényeivel, mert rengeteg köztük a színvonaltalan és klisés írás, ami semmi újat nem ad - néha úgy tűnik, csak egy korábban olvasott műben cserélték ki a neveket és a szereplők az utca végén jobb helyett balra kanyarodtak, de más különbség nincs. Kamasz- és ifjú felnőtt éveimben szinte faltam ezeket a történeteket, most azonban nagyon szűröm őket, mert idegesítenek a nyafogó macák és a hatalmaskodó férfiak, meg a logikátlan reakciók.

Hasonló helyzetbe kerültek nálam a young adult regények is, amelyek az elején még kellő szórakozást nyújtottak - bár akkor is inkább a háttér történetre igyekeztem koncentrálni -, de egy idő után sablonossá váltak. Szintén ugyanaz a gond: nehezen viselem a síró-nyafogó, döntésképtelen, de egyébként vadócnak beállított hősnőket, a lehetetlen helyzeteket, a logika hiányát, a tökéletes férfi fiú felsőtesteket, a szerelmi háromszögeket - és már az első csók izgalma sem tud lázba hozni. Úgy döntöttem ezen olvasmányokat ezentúl messzire kerülöm és ennél jobban nem is dönthettem volna. Pedig volt jó néhány olvasmány, ami annak idején tetszett. Van, amit utólag már másként értékelnék.

Nem csak olvasmányaim, de az olvasási stílusom is változik, ami betudható a mindennapjaimban bekövetkező módosulásoknak. Észrevettem, hogy nem tud lekötni annyira egy történet, mint annak idején, nem tudok benne annyira elmélyedni, hogy kikapcsoljon a külvilág. Pedig erre nagy szükségem lenne. Idegesebb vagyok, kapkodóbb, hamarabb elterelődik a figyelmem és nem megy az órákon keresztüli könyvbújás.

Valószínűleg ez is összefügg azzal, hogy az egyre kevesebb rendelkezésre álló időmben mind jobban megválogatom az olvasmányaimat és kezdem elhagyni azt a nézetemet, hogy "könyvet félbe nem hagyunk". Hagyunk bizony, minden zokszó nélkül, mert van még a polcon, a kínálatban olyan, ami olvasásra inkább érdemes.

Amit fentebb leírtam, látszik a blog profilján is. Más témájú könyvek kerültek előtérbe, a posztok megjelenése pedig elég kiszámíthatatlan lett.
Ami nem változott, a posztok hossza. Ezt, kérlek, nézzétek el nekem. :) Ha végre rászánom magam, akkor dől belőlem a szó és a nyers szövegből nagyon nehéz kitörölni bármit is. Most is csak bővebb lett, pedig rövidíteni akartam rajta. Mondjuk nem is én lennék, ha ez nem így lenne.

Részemről ennyi lett volna, de vannak még, akik vallanak a bennük végbement változásról:


Bea

Utóvéd (később csatlakozók):
Sister

15 megjegyzés:

PuPilla írta...

De jó, hogy ezzel az idézettel kezdted, nagyon rég hallottam már. Egyetértek vele, és mégis, olyan jó érzés, ha tényleg van valami, ami mindig ugyanazt tudja nyújtani, mindig ugyanúgy el tud fogni. :) Nekem a Harry Potterek ezek a kapaszkodók.
Valóban elterel a sok újdonság és a kíváncsiság, de azért tervezek néhány könyvet újrázni, ahol kíváncsian várom, mi lesz az eredmény, mennyire fogom másnak érezni őket.
Tök jó ez a felvetés, hogy hidegrázós élménynél próbáltunk-e már belevágni újra... nem rémlik ilyen ,csak az, hoyg az már többször előfordult, hogy belekezdtem, nem ment, valami nem tetszett és a körülményekre fogva aztán pár hónapon belül újrakezdtem, de ugyanúgy ugyanazt éreztem, hogy nem klappolunk és csak az időmet vesztegetem.
Hú, nem örülök a Mester és Margarita emlegetésének :D Régi adósságom az a könyv - még egyszer sem sikerült eljutni az olvasásáig, de már elég sokan riogattak vele így is. :D

Azért az a jó, hogy ahogy egyre többet olvasunk, nem csak a léc kerül magasabbra, de közben jobban és okosabban is válogatunk, kevesebbszer nyúlunk mellé. Akkor is ha tényleg nehezebb már újat, és főleg újat ÉS még jót is mutatni.
A romantikusokról írtakkal is egyetértek nagyon... Engem is halára tudnak idegesíteni a logikátlan reakciók, meg a nyafkaságok. De az is, ha csak az összejövünk, vagy nem áll a könyv középpontjában, semmi más. Esetleg egy szerelmi háromszög, bwáá.
A ya-kban a vadócnak, öntörvényűnek, megingathatatlannak és erősnek promózott hősnők közül alig van, aki tényleg meg is felel annak, amivel eladni próbálják...
Azt hiszem ez ilyen általános "felnőttségi" probléma, hogy nem tudunk úgy belefeledkezni a könyvek világába, és kizökkent a külvilág... Szerintem mindig túl sok minden egyéb van, amin kattogunk, amit meg kell oldanunk, meg kell csinálnunk, és azt a gyermeki szintű elmélyülést nem biztos, hogy visszakapjuk már. :/
Én is bátrabban hagyok már félbe valamit, ha nem váltja be a reményeimet... hiába, ez van, rövid az élet! :)

Szerintem egyébként jó, hogy ilyen hosszú és részletes lett a leírásod. :) Hajlamos vagyok én is arra, hogy dőljön belőlem a szó. ;)

Zenka írta...

Ó, én el tudok merülni akár a mesékbe is :D, ilyen felnőttségi problémám nincs :DD

Viszont a könyvet félbe nem hagyunk dolgot én is hagyom már a fenébe...

Kritta írta...

Pont ez fogalmazódott meg bennem is, hogy az újdonságok elvonják a figyelmünket, és kicsit lekorlátoznak. Ui: A Suttogó nálam is kedvenc, filmen is.

Bea írta...

A romantikusokkal meg a ya-val nekem is hasonló bajaim vannak, előbbit kb. évi egyet olvasok, az utóbbival azért még kísérletezem, de egyre többet fanyalgok rajtuk.

Hú, A Mester és Margarita az egyik kedvenc könyvem, már vagy 4x olvastam, és szerintem fogom még, de megértem azt is, ha valakinek nem jön be. :)

Úgy látom, többünknél is felmerül az, hogy nem tudunk igazán elmélyedni a könyvekben, úgy látszik, ez tényleg a felnőtt léttel járhat, annyi minden van, ami kizökkent. Ha valamit visszakaphatnék a gyerekkoromból, ezt biztosan jó lenne.

Shanara írta...

PuPilla: Idézet mániás vagyok, nem tehetek róla. Minden szituációhoz van egy pont oda passzoló idézetem. :)
A HP újraolvasás felé kacsingattam mostanában - megint. Hogy mikor fog sorra kerülni, azt nem tudom. Vannak még páran a sorban - előtte és utána is.
A Mester és Margarita túl elvont volt nekem, pedig alapból kedvelem a mágikus realizmust, de ez nagyon sok(k)nak bizonyult. Próbálkozz meg vele, de ha az eleje nem jön be, akkor szerintem ne kínozd magad.
Igen, mintha az idővel a választásaink is megalapozottabbak lennének és több a jó találat. Bár a marketing jó párszor csőbe húzott már.
A legjobban pedig azt utálom, ha jó a választásom, csak éppen a tömegnek nem tetszik, így olvasgathatom (újra) a befejezetlen sorozat kiadott köteteit. :(

Shanara írta...

Zenka: Néha én is olvasok meséket, általában népmeséket. Azokat nagyon kedvelem. Meg a mesefeldolgozásokat is. Persze, ha nem csöpögős, habos és rózsaszín történetet készítenek belőle, hanem megőrzi az eredeti mesék kissé sötét hangulatát. A legjobb példa erre a Marija Morevna és a Halhatatlan vagy a Rengeteg. Ja, és Virág Emília Hét világ trilógiájának kötetei a rengeteg magyar vonatkozással. :)
Úgy látom, hogy mindenki egyre nagyvonalúbban kezeli ezt a könyvet mindig olvassuk végig dolgot. Idővel győz az életbölcsesség és megy a sutba az érdeklődést fel nem keltő szöveg. :)

Shanara írta...

Kritta: Mert a Suttogó nagyon jó! Kamaszként a ló és a lány kapcsolata fogott meg, felnőttként már értékeltem a regény más szálait is. És szerintem nagyon jól sikerült a filmfeldolgozása. És ilyen kijelentést eddig nem sok esetben tettem. :)

Shanara írta...

Bea: Ha a gyermekkoromból szeretnék valamit visszakapni, az mindenképpen az idő, amit akkor elpazaroltam. vagy legalábbis úgy érzem, hogy most sokkal jobban ki tudnám használni. Mondjuk többet olvasnék, mindent, amire az utóbbi években nem jutott időm. :)

PuPilla írta...

Shanara, úgy lesz, ha nem tetszik a Mester és Margarita, nem fogom magam kínozni, nem muszáj végigszenvedni. De valahol titkon remélem, hogy szeretni fogom. :)
Hű, igen, jó lenne visszakapni azokat a végtelen hétvégéket és szünidei délutánokat, amikor azt se tudtuk hogy töltsük ki elég játékkal az órákat. :((( Hova lett az idő? Később miért siklik ki a kezünkből?

theodora írta...

A nagyon utált történeteknél nekem se jut eszembe újraolvasni :) Viszont volt olyan, hogy valami kevésbé tetszett elsőre, másodszorra már jobban (Utas és holdvilág - ezzel a szegény könyvvel már hetek óta példálózom :D).
A sokat olvasásnak tényleg ez az átka, hogy egyre nehezebben varázsol el egy könyv - és ezért avattunk régebben kedvenceket. Jó volt most ezt átgondolni a bejegyzésed hatására :)

zakkant írta...

Az idézetválasztás annyira jó példa, és szuper lett a posztod, és egyáltalán nem baj, hogy hosszú. Én bevallom imádom a hossző posztokat, mert van mit olvasni és van mint elgondolkozni. Egy ideje már én is kerülöm a YA, NA / erotikus vonalat mert hasonlóan látom, már nem tud annyira lázba hozni egy vergődő szerelmi háromszög stb..stb.. de azért még igyekszem figyelgetni a zsánert mert vannak azért benne jó alkotások, csak idő mire kimazsolássa az embert a búzút az ocsútól. Húh az Anita Blake sorozatba én anno belekezdtem, de a harmadik résznél kiszálltam, mert nem jött annyira át, de respect hogy végigolvastad. Sok ember mondta már hogy mi volt a gond az írónővel, a karakterrel, de ha külön posztban leírnád, én olvasnám azt is!

Mariann Czene írta...

Paranormális YA dömping és az ízlés léce :)) igen, ott a tíz pont, tökéletesen megfogalmaztad a gondot.
(Amúgy ez olyan amcsi dolog, hogy tetszett? no akkor lenyomunk még a torkodon vagy húsz ugyanolyat! ... és ezzel nincs is baj, nyomják le a saját országukba, de minek ezt lefordítani???
Néha a magyar kiadók is ész nélkül vannak.)

Shanara írta...

theodora: Bocsi, kicsit eltűntem, de most - időlegesen - visszatértem. :) Ez a kedvencek avatása dolog már engem is elgondolkoztatott. Régebben csak úgy osztottam ezt a címkét, hatalmas élményt jelentettek a könyvek, most meg olyan a kedvenc könyv, mint a fehér holló - akad persze, de ha valamelyik mű megkapja ezt a címkét, akkor az tényleg nagyon nagy hatással volt rám.

Shanara írta...

zakkant: Ígérem, hogy egyszer rászánom magam, felelevenítem a sztorit, összegzem a gondolataimat és közre adom a sorozat "fejlődésével" kapcsolatos véleményem. Ehhez azonban mindenképpen hosszú szabadidő és nagy lelkierő szükségeltetik. :)
A YA/NA vonal - és én még idesorolnám a romantikus, erotikus kategóriát is - időnként tartalmaz jó regényeket. De ezek megtalálásához tényleg hosszan és kitartóan kell rostálni a kínálatot. De ezért vagyunk mi, bloggerek, hogy ezt megtegyük szóljunk, ha valami nem jó, nem nekünk való. :)

Shanara írta...

Mariann Czene: Előre is elnézésedet kérem, de most közhelyekkel fogok dobálózni: mert "ha egy üzlet beindul", akkor miért ne használjuk ki és ennek szinonimája a "húzzunk le róla még egy bőrt". Igen, magam is ezt érzem. De ez nem csak a YA terén van így, hanem mindennel. A többi műfaj is ugyanezt a helyzetet éli át, mert ha valaki kitalál valami újdonságot, ami felkelti a figyelmet, akkor azt igyekeznek lemásolni mások is és kivenni a részüket a - múló - siker jelentette haszonból. Így volt ez a fantasy terén a Tolkien által megteremtett világra épülő vagy azt lemásoló temérdek regénnyel is. Vagy hogy valami mait emlegessek: a női pszicho-thrillerek, amelyekkel lassan már ugyanúgy Dunát lehet rekeszteni, ahogy annak idején a vámpíros vagy az egyéb paranormális regényekkel. Trendek vannak és hatalmas trend hullámok, dömpingek. Az olvasó meg vagy megtanul úszni (válogatni) vagy belefullad a kínálatba, a felhozatalba. Tényleg nem tudom, hogy örüljek-e ennek a túlkínálatnak vagy sem - az érzéseim folyamatosan változnak.

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons