Kleinheicz Csilla: Üveghegy (Ólomerdő 2.)

Hét év telt el az Ólomerdő első kiadásának megjelenése óta, amelynek utószavában Csilla azt ígérte: „Itt még nem ért véget minden történet. Hét év múlva eljövök megint”. A Rengeteg lakóinak történetét kedvelők pedig komolyan vették a szavait, és folyamatosan számolták a napokat. Mivel az ígéreteknek súlya van, és ez a törvény nem csak a tündérek világában érvényes, ezért a mágikus jelentőségű hét évvel később - még éppen a beígért időn belül - elkészült a várva várt folytatás.

Értékelés: 10/10

Kiadó: GABO Könyvkiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 384 oldal

Borító ár: 2.990,- Ft
Kiadói sorozat: GABO SFF

Sorozat: Ólomerdő

Előzmény: Ólomerdő

Műfaj: fantasy

A szerző egyéb művei:
Város két fül között és más elvarázsolt
történetek,
Nyulak, sellők, viszonyok

Az évek nemcsak az emberek, de a történetek felett sem múlnak el minden nyom nélkül: időközben az Ólomerdő megérett a változtatásra. Az egyébként már elsőre is emlékezetes és erős hangulatú történet kapott egy némileg olajozottabb, illetve a folytatásokra sokkal nyitottabb cselekményt - és természetesen egy új, nagyon tetszetős köntöst. 

Héterdő legendája tehát teljesebb lett, összeszedettebb, színesebb és végre - alig fél évvel később - megérkezett az Üveghegy is. Az olvasók azonban mégsem azt kapták, amit annyira szerettek volna, hiszen ez a kötet nem Emese és Rabonbán hét évvel későbbi kalandját mutatja be, hanem a kiadványban olvasható két kisregény - az Üveghegy és a Kősárkány - közvetlenül az Ólomerdő befejezését követő eseményeket írja le. 

„(...) nem kell a világok határmezsgyéjén élni ahhoz, hogy az idő megcsavarodjon, és egyszerre nyúljon a végtelenbe és sűrűsödjön egyetlen pillanatba.” 

Az Üveghegy Lóna története: a hattyútündér és Emese kapcsolatának alakulása, anya és lánya egymás felé közeledése úgy, hogy a múlt árnyéka mindkettőjükre rávetül, megviseli őket annak a személynek a hiánya, aki az összekötő kapocs lehetne közöttük. Lóna immár az Ezüsterdő úrnője, de számára Emese bizalmának elnyerése a legfontosabb, pótolni akarja az átok miatt elvesztegetett éveket: a tündérek életére, a mágia használatára tanítja a lányát. A kötet alig harmadát kitevő történetet áthatja a gyász, a veszteség érzése, illetve a remény, hogy a jövő még így is szép lehet, a csonka család tagjai újra egymásra találhatnak. 

„A remény elköteleződés, akár egy ígéret, és ha nem váltják be, ugyanolyan fájdalmasan üt vissza.” 

Lóna karaktere kiteljesedik, múltbeli tettei sokkal érthetőbbé váltak, egy teljesen más oldaláról ismerhettem meg az átok miatt éveken keresztül hattyúként élő tündért. Erőfeszítéseit végigkövetve, gondolatait és érzéseit megismerve egyre inkább megkedveltem őt, míg Emese tartózkodását szinte értetlenkedve, már-már gyanakodva figyeltem. A gyönyörű mondatok, a lapokról áradó érzések, a mesékre vonatkozó utalások elvonták a figyelmem és Lónához hasonlóan én sem vettem észre a jeleket, amelyek a rendkívüli hatású befejezéshez vezettek. Fantasztikusan felépített, ragyogó karakterekkel, fontos momentumokkal teli történet, amelynek a befejezése olyan megdöbbentőre sikerült, hogy az állam a padlón koppant - Csilla merész húzása, illetve a mesteri kivitelezés előtt pedig megemelem a nem létező kalapom. 

„Ha ember vagyok, le tudok mondani a varázslatról? Ha tündér vagyok, kell–e igazodnom az emberek törvényeihez? Van–e középút?” 

A kép INNEN.

Az Üveghegy feszültséggel és fájdalommal, veszteséggel teli befejezéséhez képest a Kősárkány története lassan indul be, de a hangulat továbbra is meghatározó és különleges. A kiadvány nagyobb részét adó történetben ismét Emese kerül a középpontba, aki az immár többszörös veszteséget követően – a gyerek és a felnőttkor közötti átmeneti időszak nehézségeivel küszködve, a tündérek és az emberi világok határát szemlélve – próbálja megtalálni a helyét a világban. Igazi fejlődéstörténet, az emberi és családi kapcsolatok megannyi árnyalatával, minden nehézségével és esetenként boldogságával is.

A kisregény első fele komótosan halad: hol a múltban, hol a jelenben kalandozunk, követjük Emese útkeresését. Bár tetszett a hangulata és a mondanivalója, de hiányoltam valamit a történetből: a mozgalmasságot. Csak vártam, lassan haladtam az eseményekkel és végül bebizonyosodott, hogy ha a türelemhez nem is mindig dukál rózsa, de valamiféle jutalom biztosan, mert a Kősárkány második felének olvasása közben hihetetlen és minden mozzanatában emlékezetes élményben volt részem – nem tudtam letenni a könyvet a kezemből, mindent megbocsátottam, amivel korábban nem voltam teljes mértékben elégedett.

Már az Ólomerdő közben is felfigyeltem azokra utalásokra, amelyeket az Üveghegy olvasását követően sejtés helyett már tényként kellett kezelnem: ebben a „mesében” sárkányok is szerepelnek. Szárnyas lények, amelyek egyszerre gyönyörűek és rettegni valóak - akik eredettörténete biztosan meglepetést okoz, mert ezekkel a teremtményekkel kapcsolatban mindenre számíthatsz, csak éppen arra nem, amiről olvasni fogsz. Merész húzás, amely csodálatos kivitelezéssel párosul: hiba és kétségek nélküli gondolamenet, mondanivalóval, mély jelentéstartalommal - egyszerűen zseniális. A hangulat megragad és még a könyv befejezését követően sem enged szabadulni. 

A kép INNEN.

Nehéz a Kősárkány eseményeiről bármit is mondani, mert félek, hogy minden szóval elárulnék valamit, amit lehet, hogy nem kellene - hosszú mondatok helyett sorakozzon itt inkább pár kérdés. Nézzük csak... Kíváncsi vagy rá, hogy mi van az Üveghegyen túl? Milyen titkokat rejt a Rengeteg? Mit gondolnak, és mit éreznek a sárkányok? Érdekel, hogy mi a létezésük titka? Honnan ered a hatalmuk? Hol van az a határ, ahol még gyógyírként hat a szeretet, és mikortól árt többet, mint használ? 

Ha minden kérdésre igennel válaszoltál, illetve ha kedveled a meséket – az igazi meséket –, ahol a tetteidnek tétje van, ahol meg kell küzdened azért, hogy a célod elérd, ahol a veszteségek az élet velejárói, és ahol semmi sem garantálja a boldog befejezést - de attól az még megtörténhet -, akkor ez biztosan a te könyved. A csodálatosan megfogalmazott mondatokat, a mindent átszövő hangulatot és a fantasztikus illusztrációkat már csak ráadásként, de nem mellékesen említem meg - mindegyikről órákat lehetne regélni. 

Szerettem-e olvasni? Nem, mert ezt a történetet nem lehet csak szeretni, ezt imádni kell: a veszteségek miatt, az érzések sokrétűsége miatt, a történet hangulata miatt, az ötletek és a kivitelezés miatt. Nekem kedvenc lett, ez nem vitás. És a befejezés? Csilla, szerintem te direkt és készakarva kínzod az olvasóidat! Ugye nem kell újabb hét évet várni a folytatásra? Ígérd meg, ígérd meg, hogy nem így lesz!

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő (Ólomerdő 1.)

Kb. másfél évvel ezelőtt már olvastam a regényt és már akkor is nagyon tetszett. A folytatás pedig határozottan érdekelt. Nem én voltam az egyetlen, aki sokat kérdezgette Csillát, hogy mikor lesz végre folytatása a történetnek. Ha lassan is, de elérkezett az az időpont, amikor végre esélyünk is lehetne rá. Lassan eltelik a kötet végén ígért hét év.

Egy nagyon váratlan és egyedülálló esemény hatására ragadtam újra a kezembe a könyvet és merültem el újra ebben a csodálatos történetben.

Az új - átdolgozott - kiadás borítója.

Emese félig tündér, félig ember: anyai ágról tündér, apai ágról ember. Kiskorában az anyja szokatlan dolgot kért tőle, Emese teljesítette a kérést, az anyja pedig ezután nem sokkal eltűnt - és nem is tért vissza soha többé, miközben az apja rendületlenül keresi a feleségét. Emese gyerekkorát furcsa események zavarják meg, a be nem tartott ígéretek miatt mindig kisebb-nagyobb balesetek érik a kamaszkorba lépve Emese mind nehezebben viseli el apja titkolózását. Amikor pedig egy életveszélyes helyzetből egy lovas menti ki és viszi magával az erdejébe, a várába, akkor kénytelen elfogadni, hogy  az a világ, amelyről az anyja kiskorában mesélt neki tényleg létezik: Tündérország valós hely - és Emese vitathatatlanul része ennek a világnak.

Ami nagyon megfogott, elvarázsolt és végig a varázsa alatt is tartott a történetben (az írónő csodálatos mondatain és történetvezetésén kívül) az a magyar vonatkozások tárháza, amelyek ott sorakoznak a cselekmények mögött. Tündérország félig hihetetlen, félig valós, amolyan világ a világ mögött, ahová csak azok juthatnak be, akiknek akad kísérőjük, illetve akik egyébként is oda tartoznak, akár részben, akár egészben. Egy mesevilág, amelyet jól ismerünk gyermekkorunk történeteiből, de amely mégis más, amely most különös szereplők sorát felvonultatva és történetüket bemutatva elevenedik meg a lapokon.

A tündérekről a legtöbb embernek a pici, szárnyas lények és azok kedvessége jut eszébe, amolyan jótékony tündérkeresztanya asszociációval. Ezt a beidegződést itt és most felejtsük el és eszünkbe se jusson, ha belekezdünk a történetbe. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor a tündérek gonoszak? Nem, nem gonoszak, csak olyan emberiek. Tévednek, hibás döntéseket hoznak, ápolgatják és dédelgetik a sértettségüket, a haragjukat és kénytelenek elviselni az átkaik hatásait, illetve következményeit. Tündérország törvényei kemények, a szabályok ősiek, az átkokat könnyű begyűjteni, de nehéz legyőzni, az ígéreteket pedig mindig be kell tartani, mert a megszegett ígéretek következményei fájdalmasak.

Cserny Tímea rajza: Lóna

Emese, aki az emberek világában tölti gyerekkorát belecsöppen ebbe a világba. Az anyja tanította kiskorában, sokat rajzolgattak, főleg csomókat és indákat. A kamaszodó lány emlékszik ezekre a mintákra, de a jelentésüket nem ismeri. Azt is tudja, hogy az ígéreteket be kell tartani és felelőtlenül nem is szokott semmit megígérni, de fogalma sincs arról a másik világról, nem tudja, hogy létezik, amíg véletlenül bele nem csöppen. Kamaszkori vérmérséklete, elfojtott indulatai, megválaszolatlan kérdései és a folyamatosan felbukkanó titkok és ellentmondások erdejében nem találja a helyes utat, nem tudja, hogy kiben is bízhat meg igazán és kiben nem. Persze döntéseit sem a saját családja, sem pedig Héterdő lakói nem könnyítik meg, úgy érzi, hogy mindenki csak fel akarja használni a céljai eléréséhez. Azért ennek az érzésnek van némi alapja, mert tényleg kulcsfontosságú a személye Héterdő történéseiben.

Nincs túl sok szereplő a könyvben, de aki szerepel a regényben, annak cselekedetei kifejezetten fontosak. Emese és a szülei (Lóna és István) mellett meg kell említeni az Özvegyet és elátkozott, egy ideje hollóként élő lányát Firenét, akik tulajdonképpen Lóna családja és múltjuk, döntéseik alkotják a történet alapjait.
Rabonbán olyan lehetne, akár a szőke herceg, aki megmenti a királylányt. Lehetne, ha ez egy olyan tündérmese lenne, de ez egy másfajta történet és Rabonbán semmit nem ad ingyen, minden segítségéért kér valamit cserébe. Már első olvasásra is beleszerettem Rabonbán nevének hangzásába és ez a szerelem most újra fellángolt. Maga a szereplő sem megvetendő személyiség, de több benne a titok, mint amit eddig megismerhettem belőle, ezért nagyon remélem, hogy Csilla még sok olyan könyvet akar írni, amelynek története Héterdőben játszódik.

Cserny Tímea rajza: Firtos

Akiről nagyon szerettem olvasni és érdekes karaktere kifejezetten szórakoztató volt a történetben, az furcsa, hosszúfülű szerzet Firtos vagyis Tartód, akarom mondani mindkettő. Mert ők ketten egy és mégsem igazán. Attól függ, hogy merről fúj a szél. Nem, nem poénkodom. Tényleg így van. Északi szél esetén Tartód sunyi és számító természete uralkodik, déli szélnél pedig Firtos próbálja helyrehozni a másik személyiség okozta károkat. Kettős személyisége, illetve kettejük csatája érdekes színfoltja az egyébként sem unalmas történetnek.

Átkokat mormolni, teremteni és pusztítani akár szóval, akár bonyolult ábrákkal, megkötni a szelet, táltoson száguldani a gondolatnál is sebesebben, belenyúlni a sors folyó folyásába, széllel szállni és még sok minden más dolgot megcselekedni. Ki az, aki nem szeretné ezeket megtenni? A mesék eme megelevenedett világában sok lehetőség megnyílik az olvasó előtt. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a történet nem csak mese, hanem komoly mondanivalója is van az olvasó számára. A folyamatosan rossz történések mellett a regény fő motívuma mégis a szeretet, az összetartozás és a segítségnyújtás, hiszen Rabonbán elviseli a fájdalmat, István képes bármit megtenni a lánya érdekében, Emese önzés nélküli döntése meghozza gyümölcsét és még a marakodó nővérek is elgondolkoznak a saját tetteiken, István nővére, Adél pedig képes elhinni a lehetetlen, hogy a családja segítségére legyen. Mindezek miatt annyira különleges és becses számomra ez a regény.

A történet szálai egyre bonyolultabbak lesznek, ahogy haladunk előre a "mesében". A kuszaságot az eltitkolt érzések, az elhallgatott információk és az ebből adódó félreértések, a régi sérelmek jelenleg és élő hatásai adják és fokozzák. A szereplők között nincs kifejezetten jó vagy gonosz, a saját sorsuk, döntéseik és múltjuk rabjai ők, akik már csak nagy nehézségek árán tudnak mások lenni, mint amik jelenleg. Nagy kérdés persze, hogy akarnak-e vagy még tudnak-e mások lenni, mint egyébként. Pont ezért mindegyik szereplőben volt valami, amiért olvasás közben rokonszenvesnek találtam és drukkoltam neki, hogy jól alakuljon a további sorsa. Mindenki fontos volt a számomra és pont ezért a regény nagyon olvastatta magát és sajnáltam, ha egy percre is félre kellett tennem.

Cserny Tímea rajta: Özvegy

A regény olyan, mint egy felvezető, beleláttunk Héterdő világába és Emese családjának életébe, de a történések több kérdést vetettek fel, mint amit megválaszoltak. Mi lesz most Emesével és Lónával? Kicsoda is tulajdonképpen Hajnal és Éjfél, és miért rettegnek annyira tőlük Héterdőben? Mi a helyzet Rabonbán szívével és a rajta ülő átokkal? Mi történik ezek után Firenével?

Nem titok már, ezért leírom, hogy Csilla átírta a regényt és elkészült a folytatás kisregény is. Az a váratlan esemény, amit a bejegyzés elején említettem pontosan ez a hír volt. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy olvashattam az átdolgozott regényt és biztosan állíthatom, hogy az eddigieknél is jobb lett az új változat,  valamivel komolyabb, helyenként sötétebb és imádom benne a rejtett célzásokat, utalásokat, amelyek miatt szerintem még többen fogják majd követelni a folytatást.

Nagyon remélem, hogy hamarosan megjelenhet ez az átdolgozott változat és mellette a kisregény is. valamint azt is nagyon remélem, hogy hamarosan még több kötet fog foglalkozni Héterdő titkaival és lakóival. Részemről határozottan van igény a folytatásokra. Addig is nagyon ajánlom az Ólomerdőt, mert különleges élményt nyújt az olvasása és ez vonatkozik az eredeti, valamint az átdolgozott regényre is. 

Pontszám: 10 pont

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2007.

Terjedelem: 354 oldal

Kiadói sorozat: Delta Műhely
A szerző egyéb kötetei: Város két fül között és más elvarázsolt történetek, Nyulak-Sellők-Viszonyok
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)
Egyéb: dedikált

Folytatás »