Lucifer /1. évad (filmsorozat)

Nem is olyan régen történt az, amikor tettem némi kitérőt a filmsorozatok felé és nem fogtam vissza magam, amikor az egyikről el akartam mondani a véleményem. Tudjátok, hogy van az, amikor egy üzlet beindul... Nos, megint mondandóm van. Mivel azonban a blog indulásakor elhatároztam, hogy ez egy könyvekkel, illetve könyvekhez kapcsolódó infókkal foglalkozó oldal lesz, ezért azok számára is nyilvánvalóvá kell tennem, hogy nem tértem le a korábban jól kijelölt ösvényről - bár tény, hogy eléggé a szélére tévedtem -, akik nem tudják, hogy hol is találhatók a Lucifer című sorozat gyökerei. Nézzük akkor bővebben...

Sorozat: Lucifer
Magyar sorozatcím: Lucifer
Magyar vetítés:
Aktuális évad: 1. évad
Epizódszám: 13 rész
Készítés éve: 2015.
Teljes sorozathossz: ? (2. évad biztosan lesz)
Stílus: misztikus, természetfeletti, nyomozás

Rendező: Len Wiseman
Író: Mike Dringenberg, Neil Gaiman,
Tom Kapinos, Sam Kieth
Zeneszerző: Marco Beltrami, Dennis Smith
Producer: Jerry Bruckheimer
Gyártó: Aggressive Mediocrity, DC Entertainment,
Jerry Bruckheimer Television,
Warner Bros Television

Főbb szereplők:
Tom Ellis (Lucifer)
Lauren German (Chloe Decker)
Lesley-Ann Brandt (Mazikeen)
Rachel Harris (Dr. Linda Martin)
B. D. Woodside (Amenadiel)
Kevin Alejandro (Dan Espinosa)
Scarlett Estevez (Trixie)

Még több infó és kép: IMDb

Imádom Neil Gaimant: a regényeit kicsit kevésbé, a novelláit nagyon, de amiért igazán odáig meg vissza vagyok, az a Sandman című képregény. Fáj is a szívem rendesen, hogy kis hazánk képregény kultúrája nem olyan erős, a rajongótábora pedig nem olyan széles, amely el bírna tartani egy ilyen sorozatot, ezért csupán négy rész jelent meg magyar nyelven a külhonban igencsak sikeres képes kiadványokból. A Sandman eredeti sorozata 1988. és 1996. között jelent meg, és az egyetlen olyan képregény, amely World Fantasy-díjat nyert. Oké, ez mind nagyon szép, gondoljátok, de miként is jön ide a Lucifer sorozat? A válasz nagyon egyszerű: a Sandman sorozat egyik meghatározó szereplője Lucifer. A karakter megjelenítésekor Gaiman szakít a megszokott hagyományokkal: a Pokol Ura belefáradt az uralkodásba, a lelkek kínzásába, ezért - ismét - fellázad, birodalma kulcsát két angyalra bízza, majd kiruccan a Földre - regenerálódni, szabadságát tölteni.

A spin off sorozatként megjelenő Lucifer című képregény a szabadságát töltő Ördög mindennapjait és kalandjait mutatja be, a fő téma természetesen a szabad akarat problémakör kérdése körül forog. A képregényt ennél jobban nem ismerem, ezért a hasonlóságokról és a különbözőségekről nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy a FOX csatorna által vetített sorozat 1. évada ezt az időszakot dolgozza fel.

Egy menő Los Angeles-i klub, a Lux karizmatikus tulajdonosaként ismerjük meg a kétszeresen is fellázadt bukott angyalt, akinek még az autója egyedi rendszáma is ezt hirdeti. Lucifer Morningstar minden, csak nem egy átlagos megjelenésű személy. Az őt megszemélyesítő Tom Ellis már első pillantásra is jó választásnak tűnik az Ördög szerepére, mert tényleg olyan egyede az erősebbik nemnek, akinek sármos pofija és a jól szabott öltönye által - ha nem is mindig - eltakart teste  egyaránt képzelgésre és bűnre csábít. A képhez persze hozzáteszi még a magáét a szexi borosta, az igéző és a lélek mélységeibe is belelátó sötét szempár, no és a lehengerlő mosoly. A külső megjelenésében első ránézésre ugyan nem lehet kifogást találni, a laza stílus, az érthetően lekezelő modor, a bájgúnárként való viselkedés és az ehhez tartozó - eléggé gyakran felvillanó - vigyor azonban sokat rontott az összképen. Bár tény, hogy a karakterhez mindez remekül illett, de pont emiatt az első részekhez kellett is a részemről némi türelem.

Az évad legfontosabb szereplői (balról jobbra):
Amenadiel (B. D. Woodside), Mazekeen (Lesley-Ann Brandt),  Lucifer Morningstar (Tom Ellis),
Chloe Decker (Lauren German), Dan Espinosa (Kevin Alejandro), Dr. Linda Martin (Rachel Harris).

Már az első megjelenésekor is látszik, hogy Lucifer élvezi ezt a fajta életet, ugyan barátságosan, de mégis csak felsőbbrendűen viselkedik a halandókkal, akikkel gátlástalanul üzletel - persze aki lepaktál az Ördöggel, annak majd később meg is kell fizetnie a segítségnyújtás és a tanácsok árát. Korántsem érzi ennyire jól magát Mazikeen (Lesley-Ann Brandt), a démon nő, aki Lucifer testőre lenne a Földön, de jelenleg csak csapos a bárban. Ahogyan Amenadiel (B. D. Woodside), az angyal sem repes az örömtől, amiért Lucifer nem teljesíti az Atyja parancsát, miszerint minél sürgősebben vissza kellene mennie a pokolba és ellátnia a korábbi feladatát.

A főbb szereplők és az alapszituáció tehát bemutatásra kerültek, de hiányzik még valaki, aki fontos a sorozat szempontjából. Miután Lucifer "túlél" egy lövöldözést, amibe az őt kísérő hölgy természetesen belehal, megjelenik a rendőrség. A Pokol Urában felébred a késztetés, hogy megkeresse és megbüntesse a bűnöst, amivel érthető módon nem vívja ki a rendőrség és a nyomozást vezető fiatal, de annál határozottabb nyomozónő rokonszenvét. Mégis ez az egész sorozat kiindulópontja, és ezzel olyan események elevenednek meg a képernyőn, amivel még nem találkoztunk: maga az Ördög lesz az egyik nyomozó a bűn városában. Persze csak azokban az ügyekben nyomoz, amelyekhez valamilyen érdeke fűződik - no és, amelyekben a rendőrség kifejezetten ragaszkodik a közreműködéséhez.

Na, erről a bájgúnár vigyorról beszéltem.

Ha a nyomozások nem is tűnnek első látásra annyira érdekesnek, a vicces helyzetek akkor is megmentik az egyes részeket. Igazán szórakoztatóak Lucifer és Dr. Linda Martin (Rachel Harris), a pszichológus párbeszédei, mert rengeteg kétértelmű megjegyzést és félreértésre okot adó mondatokat tartalmaznak. Lucifer természetesen úgy viselkedik, mintha ő tényleg az lenne, akit a neve is takar, de ezt a pszichológus nehezen tudja elfogadni, azt gondolja, hogy a páciense valamiféle szerepet játszik és megpróbálja őt ennek megfelelően kezelni. Mit mondjak, nem egyszer a hasamat fogtam a nevetéstől a kettősük jelenetét látva és beszélgetéseiket hallgatva. Bár kacagást vált ki a nézőből, a felvetett problémák mégis komolyak az emberek szempontjából - igazi pszichológiai lélekbúvárkodásban lehet része a nézőknek.

A kezdeti különálló nyomozások mellett lassan megjelenik a részeken átívelő főszál - vagy inkább több eseményszál -, amelyek közül a leglényegesebb talán Amenadiel küszködése, hogy rávegye angyaltársát a Pokolba való visszatérésre, miközben ő maga is egyre inkább enged a halandó világ csábításának. De ugyanilyen lényeges Lucifer és fogyatkozó halandóságának kérdése, vagy éppen háttérben meghúzódó rejtett - felsőbbrendű és/vagy halandó szempontból is lényeges - összefüggések feltárása.

Amikor sokasodnak a gondok...

Lucifer, bár megszámlálhatatlanul sok éven keresztül kínozta a lelkeket, a földi világban mégsem a kegyetlen gazembert testesíti meg, hanem első körben a sármjával és modorával igyekszik a befolyást elnyerni az emberek felett. Másodsorban veti be azt a képességét, amellyel kifürkészi a halandók rejtett vágyait, akik emiatt szinte mindent elmondanak neki, és csak akkor ölti magára a Pokol Urának rémisztő arcát, ha valaki ártani akar neki, vagy éppen nagyon kihúzza nála a gyufát.

Az ő laza és erkölcsileg kifogásolható karakterének ellentéte a magánéleti és bizonyos szempontból szakmai problémákkal egyaránt küzdő szőke nyomozónő, Chloe Decker (Lauren German). Természetes, hogy a sármos szépfiú viselkedése elég gyakran a nyomozó agyára megy, rengeteg szemforgatást eredményez, de ahogy halad előre a sorozat, úgy tudnak egyre jobban együtt dolgozni az ügyeken. A férfi eközben azt emészti meg nehezen, hogy a másikra nem hat az ő személyes bája és varázsa, a képességei sorra kudarcot vallanak, ha Decker nyomozóról van szó. Bár ez elég rózsaszínnek tűnhet így első olvasatra, de nem kell megijedni. Ugyanakkor mégsem árulnék el sokkal többet, mert az események alakulásában kulcsfontosságú szerepet játszanak az előbbiekben leírtak.

Ahogy halad előre a sorozat, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy Lucifernek bizony vannak ellenségei - egyre többen -, illetve egyéb problémái is, amelyek megoldásért kiáltanak. A szépfiú mosolya is egyre többször halványul el, helyét a gondterhelt arckifejezés veszi át, az összevont szemöldök és a szúrós tekintet pedig lassan alapfelszereléssé válik. A kezdeti epizódok könnyedsége, lazasága és humorának java lassan elpárolog és helyette komorabb, sötétebb színezetet kapnak a részek - azok mondanivalójának mélységében is lényeges változás következik be. A készítők ügyesen szőtték bele a történetbe - persze elképzelhető, hogy az eredeti képregényben is benne van ugyanez - a szárnyak kérdéskörét, a szülői elvárások, a megfelelés és a halandóság problémakörét, valamint még sok minden érdekes és elgondolkodtató dolgot. Az epizódokat nézve azonban mindez javarészt inkább érdekesnek és szórakoztatónak tűnik, csak a vége felé veszik komolyabbra a figurát.

Volt egy sejtésem, hogy hová is fog kifutni a tizenhárom részes évad vége, de a készítők rendesen kihúzták a lábam alól a szőnyeget, mert az, amit az utolsó részben vártam, bekövetkezett már pár epizóddal korábban. Mindezeket követően aztán olyan információ tett pontot a történések végére, amely miatt örülök neki, hogy lesz második évad.

Nem voltak elvárásaim, amikor belekezdtem ebbe a sorozatba és ezért úgy fogadtam el az évadot, ahogy az éppen tálalásra került. Az első részeken jól szórakoztam, a nem túl mély filozófiai és teológiai fejtegetéseket jól bírtam, a vége történések pedig kíváncsivá tettek. Nem bántam meg a sorozatra fordított időt, sőt még az is előfordulhat, hogy egyes részeket - vagy akár az egész évadot - idővel majd újranézem. Ha valakinek felkeltettem a kíváncsiságát, akkor vágjon bele ebbe az ördögi nyomozásba.

PS: Eredeti hanggal és felirattal néztem, és inkább ezt ajánlom, mint a szinkronos verziót. Tom Ellis hangja utánozhatatlan, ahogy az is, amint nyomozótársa volt férjét emlegeti - ez leginkább eredetiben jön át.

Posted in: 1.évad,filmkritika,filmsorozat,képregény adaptáció,Lucifer