Jay Crownover: Rule (Marked Men 1.)

Vannak könyvek, amelyeknek tudok a létezéséről, de valahogy nem keltik fel elsőre az érdeklődésem. Egészen addig, amíg valaki a környezetemben el nem kezd suttogni róla és mint a kisördög a bal vállam felett, folyamatosan suttogja a fülembe, hogy őt bizony nagyon érdekli a könyv. Innentől kezdve veszett fejsze nyele a dolog, elkezdem figyelni a könyvet. Amikor pedig még egy olyan lehetőség is az ölembe hullik, hogy részt vehetek a regény blogturnéjában, akkor... Ugye, hogy nem is kell tovább részleteznem a tényeket és az érzéseimet. Mire oda jutottam, hogy a megjelenés előtt olvashattam a könyvet, már magam is épp olyan lázban égtem, mint aki már várja egy ideje a történet magyar nyelvű megjelenését. (Fülszöveg és egyéb infók: ITT.)

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Egyeki Martina
Borító ár (puha): 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: Rule
Sorozat: Marked Men
Folytatás:2.) Jet
3.) Rome
4.) Nash
5.) Rowdy
6.) Asa
Műfaj: romantikus, new adult

Mint a legtöbb nőt, engem is vonzanak a regényekben a rosszfiúk, a problémás srácok és az egyedi esetek. Egy fenegyerek és egy ártatlan lány egymásra találása és szerelme mindig érdekesebb, mint egy szimpla romantikus történet. Vitathatatlan, hogy Rule különleges figura, igazi lázadó, aki nem véletlenül lett olyan, amilyen, viselkedésének egy részét a múltjának köszönheti, amelyet eddig még nem sikerült maradéktalanul feldolgoznia. Egy testvér elvesztése nagy lelki trauma, de egy ikertestvér elvesztése még nagyobb, főleg ha ez még a szülők elvárásaival és elutasításával is találkozik. Rule számára kínszenvedés minden vasárnap, amikor részt kell vennie a közös családi reggelin, amikor ki kell tennie magát a szülei piszkálódásának, akikkel nem tudja megértetni, hogy ő nem Remy és soha nem is lesz az.

"A család is csak olyan, mint minden más: sok munkára, türelemre és emberekre van szükség, hogy működjön."

A vasárnapokat még nehezebbé teszi, hogy a családi összejövetelekre Shaw szállítja el a fiút, aki nem más, mint Remy volt barátnője. A lány orvostanhallgató, felnéz az Archer fiúk szüleire, akiktől szeretetet kapott akkor, amikor a saját őseitől nem és minden vasárnap reggel szembesülnie kell Rule másnapos kinézetével, az ágyában heverő újabb és újabb könnyűvérű nőkkel és a fiú morgós hangulatával. Mégis minden héten megpróbálkozik a lehetetlennel, mert küldetésének tekinti az Archer család összetartását és mert 14 éves kora óta szerelmes Rule-ba. Náluk jobban különböző két embert még keresve sem találni. 

"– Huszonkét éves vagy, Rule, nem kellene úgy viselkedned, mint egy elkényeztetett kamasz. (...) És ha esetleg érdekelne, úgy bűzlesz, mint egy szeszfőzde és egy sztriptízbár keveréke.

Horkantva felnevettem, és hagytam visszacsukódni a szemhéjaimat.

– Te meg tizenkilenc vagy, Shaw. Mikor hagyod végre abba, hogy mások elvárásai alapján éld az életed? A nyolcvankét éves nagyimnak több társasági esemény szerepel a naptárában, mint neked, és tuti, hogy ő nem ilyen karót nyelt."

A sokadik rosszul sikerült vasárnap után mindenki egyetért abban, hogy nem erőltetik tovább a dolgot. Shaw ezért nem megy többet Rule lakására, hogy elvigye őt Brookside-ba. Nem is találkoznak egészen addig, amíg Rule egy vasárnap délután be nem tér a haverokkal egy sportbárba, ahol Shaw felszolgáló. Rule, aki eddig észre sem vette a csinos, de elegáns ruhákban járó és kimért, távolságtartó viselkedésű lányt, most felfigyel a lényegesen lazább viselkedésű, szexi ruhába bújt szőkeségre. Csak bonyolítja a helyzetet, hogy Shaw-t zaklatja a volt barátja, Rule pedig kötelességének érzi, hogy megvédje a testvére régi nőjét.

"Olyan vagy, Shaw, mint a jó whisky. Gyorsan és könnyen a srácok fejébe szállsz."

A következő találkozásra Shaw szülinapján kerül sor, amikor is a fiatalokkal elszalad a ló, megtörténik, aminek meg kell történnie, majd minden menne tovább a régiben, de az éjszaka eseményeit egyik fél sem tudja feledni.

"... minden általam ismert lánynak volt hosszabb-rövidebb ideig tartó időszaka, amikor a rosszfiúk vonzották. Többnyire persze kinőtték, amikor ráébredtek, hogy a rosszfiú igazából csak seggfej, ők pedig jobbat érdemelnek ennél."

Innentől kezdve a történet átvált Shaw és Rule kapcsolatának taglalására, még inkább előtérbe kerülnek a kettejük közötti különbségek, csodálatra méltó az igyekezetük, amivel törékeny és sok hibával, titokkal és nehézséggel terhelt kapcsolatukban lavíroznak. Továbbra is imádom, hogy a történetet, a fiatalok érzéseit váltott nézőpontú fejezetekben ismertem meg. Sokkal közelebb hozza hozzám a karaktereket és az eseményeket az ilyen típusú leírás.

"Nekem Rule bonyolultságának tényével kellett megbirkóznom – pimasz volt, szabad szájú, felelőtlen, meggondolatlan, gyakran bolond és úgy általában egy kibírhatatlan bunkó. De amikor úgy tartotta kedve, elbűvölő, vicces is tudott lenni, nagyszerű művész és a legtöbb esetben az egyik legérdekesebb ember a társaságban."

Rule egy határozottan jól megalkotott, kellően összetett és érdekes karakter. A kezdetektől fogva önálló egyéniség, igazi lázadó, aki nem akar megfelelni a vele szemben tanúsított elvárásoknak, amelyeket az ikertestvére tökéletessége csak tovább bonyolít. Művészlélek, aki szabadon szárnyal és ennek megfelelően hajlamos elengedni magát, túlzásokba esni, akár önsorsrontó tevékenységbe is kezdeni. A múltja nem engedi szabadulni, a testvére halála, illetve a bekövetkezte miatti lelkiismeret furdalása pedig csak nehezíti a körülményeket. Bár sikeres karrierje és biztos megélhetése van, szereti is azt, amit csinál, nem érzi úgy, hogy megtalálta a helyét a világban és ennek legfőbb oka a szülei részéről történő elutasítás. Rule ezt az érzést vetíti rá az egész világra, nem veszi észre, hogy ő maga szeretni és becsülni való, behúzódik tüskés páncélja, a tetoválásai és a színes punk taraja mögé, akit lehet, távol tart magától, megbotránkoztat és mindent megtesz azért, hogy senki ne kerüljön közel hozzá. Igen, ő egy az egyben Rule, az elérhetetlen és vagány. De ez csak a külső, mert egyébként Rule szeretetre és elfogadásra vágyik. Amikor pedig Shaw végre felkelti az érdeklődését és a páncélja mögé hatol, megtalálja azt a fiút, akiről mindig is sejtette, hogy ott lapul a mélyben.

"Be voltam sózva és idegeskedtem, részben azért, mert felderítetlen utakon jártam, és mert ez az egész monogámia-dolog új volt számomra. Hozzászoktam, hogy megvakarjam, ha viszket, vonzottak az alapszükségletek, és hagytam, hogy az első ösztönöm vezessen. Teljesen új élmény volt, hogy nem azért viselkedtem rendesen, mert valaki megkért rá, hanem mert akartam – bár a mellékhatás szar. Kanosnak és ingerlékenynek éreztem magam, ráadásul elegem volt a telefonos játékból."

A továbbiakkal kapcsolatban viszont nagyon bizonytalan vagyok, mert egy részről tetszett, ahogy Rule és Shaw viszonya alakul egymással és a fiú igyekszik értelmezni a benne fellobbant új érzéseket és igyekszik megfelelni a számára újdonságot jelentő kapcsolatnak, más részről a változást egy idő után eltúlzottnak éreztem és Rule átesett a ló másik oldalára, szinte kifordult önmagából. Mindössze az mentette meg a történetet, hogy mindezt nem Shaw kezdeményezte és szorgalmazta, hanem mindez a vagány srác saját reakciója volt.

"Miért nem tűnt fel korábban, hogy boldoggá tesz, ha közel engedek magamhoz valakit? Miért nem vettem észre, hogy Shaw boldoggá tesz? Nem is emlékszem, mikor nevettem ennyit utoljára, még az ágyban is szórakoztató volt. Mindent jobbá tett maga körül, és tudtam, hogy azt akarom, ő is hasonlóan érezzen."

Rule mellett Shaw karaktere kissé színtelennek és unalmasnak tűnt, pedig van potenciál a lányban, csak annyira keretek közé szorítják a családja részéről érkező elvárások, hogy nehéz észrevenni az erősségeit és egyediségét. Nem teljesen értettem, hogy miért hagyta, hogy Remy úgymond pajzsnak használja őt, hiszen így pont attól a céltól került egyre messzebb, amit szeretett volna elérni, miért hagyta, hogy a szülei irányítsák és megvesztegessék, ha úgy látják szükségesnek. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy szende nyuszi kinézete ellenére is voltak elképzelései, bőven volt benne határozottság és elég ügyesen irányította Rule-t a kapcsolatuk útvesztőiben, még akkor is, ha saját maga is követett el hibákat.

Némiképp hihetetlen volt a számomra, hogy milyen szituációkon tudnak megsértődni a szereplők. Főleg Rule az, aki hajlamos bezárkózni és elutasítóan viselkedni és bár Shaw néhány gödör széléről visszahúzza a fiút, de amikor a legröhejesebb sértődési ok (ami az éles szemű olvasó részére már az elején is sejthető) miatt keletkezik köztük a szakadék, akkor ráhagyja Rule-ra a szeszélyeit. Bár utólag belegondolva, ennek is meg van a maga előnye, mert így a fiú maga ébred rá bizonyos dolgokra és az mindig sokkal jobb, mint ha rábeszélik valamire.

"Rájöttem, hogy a könnyű dolgok sosem érik meg az árukat. Azok számítanak igazán, amikért meg kell dolgoznod."

Nagyon tisztelem az írónőt azért, hogy a főszereplőkön kívül is vagány, életrevaló és szerethető karakterekkel töltötte meg a történetet, mert ettől vált igazán élvezetessé és színessé az egész sztori. Nem véletlen tehát, hogy készültek és készülnek a folytatások, hiszen Jet, Cora, Rome, Ayden és Nash karaktere is részletezés, külön történet után kiállt. Ha személyes kedvencet kellene választanom közülük, akkor mindenképpen Rome mellett tenném le a voksomat. Az ő vagány és rosszfiús természete máshonnan fakad, mint Rule lázadása, de pont emiatt sokkal jobban piszkálja is a fantáziámat.

Ami nem hiányzott volna, ha nem szerepel a történetben, az Gabe és a viselkedése. Felháborított, hogy voltak, akik még bátorították is a viselkedését. Ugyanígy kiakadtam az Archer szülőkön, de leginkább az anyán, aki képes ilyen mértékben eltaszítani magától a fiát, ugyanakkor tudom, hogy a gyász néha képes elvenni az ember eszét, csak megdöbbentett, hogy mindez ilyen mértéket is ölthet. Nekem talán egy kicsit túl sok volt az emberri bőrre vart mintákból és színekből, a különböző helyeken fellelhető testékszerekből és a funkcióikból. Ebben az esetben azt gondolom, hogy a kevesebb, most éppen több, de hát ízlések és pofonok, nem vagyunk egyformák.

Most nézem csak, hogy mennyit írtam, de nézzétek el nekem ezt a gyengeséget, mert ha egy könyv ennyi mindent kihoz belőlem, akkor az bizony - minden hibája és gyengesége ellenére - méltó az olvasók rajongására és szeretetére. Nem, korántsem tökéletes, de olyan könyv, amit jól esett olvasni és aminek történetét az idő múlásával egyre jobbnak érzem. Folytatás? Részemről jöhet. Főleg Rome könyve. De a többi is.

EXTRA

Ha már ennyit szövegeltem, akkor kérem még egy kicsit a türelmetek. Toffy tegnap piercing-ismertetőt adott extraként a bejegyzésében. Az én érdeklődésem más keltette fel miközben olvastam a könyvet, méghozzá az, hogy milyen veszélyei lehetnek a tetoválásnak, a testékszereknek, egyáltalán miből készül a tetováló tinta? Ennek néztem utána és osztom meg most veletek, amit megtudtam.

• A tetováló festékek zöme fémet is tartalmaz, és allergiás reakció jelentkezhet a tetoválás elkészülte során, de később is, bármikor az évek folyamán. Ezért aki már tapasztalt magán fémallergiára utaló jeleket, érdemes tetoválás előtt allergia tesztet végeztetnie.
• A fekete festék általában szénszármazék, de előállítható fekete tintából és börzsönyfából is. Ugyan ezek egyike sem fémszármazék, de a fekete tinta tartalmaz apró faszénrészecskéket, amelyek gyulladást okozhatnak.
• Minél színesebb a festék, annál „veszélyesebb", de tudni kell, hogy a fekete tetováló festékhez is szoktak kéket vagy zöldet keverni.
• A legproblémásabb szín a vörös. Ennek alapféme a higany, pontosabban annak higany-szulfid vegyülete. A sárga festékben kadmium, a kékben kobalt, a zöldben króm található. A bíbor és a lila mangánból, a barna vas-oxidból vagy kadmiumsóból, a fehér titánból vagy cink-oxidból készül.
• A fémallergia mellett problémát jelenthet a kivarrt bőrfelület gyógyulása. Azoknak, akiknek kóros sebgyógyulási- vagy keloid-hajlamuk van, szintén vigyázniuk kell, mert tetoválás után a bőrük heges, egyenetlen lesz, hol kiemelkedik, hol besüpped. Ezen hajlamot onnan lehet felismerni, ha valakinek a sebei nehezen, csúnyán,hegeket hagyva, túlburjánzással gyógyulnak.
• Ha valakik csak rövid időre szeretnék díszíteni a testüket a nyaralás alkalmával, megtehetik hennával, de jó tudni, hogy ezek alapanyagaiban szintén találhatók allergén anyagok. Ezek a festékek szintén tartalmazhatnak fémet, a festéket sok esetben gázolja, szénalapú por, kátrány vagy vegyi alapú kőzetekkel színezhetik.
• A tetoválás eltávolítható, de hosszú és sok türelmet igénylő folyamat. A módszer lényege, hogy a Q-kapcsolt lézerrel apró ütéseket mérünk a festékre, mintha egy kőtömbből pattintanánk le lézerrel apró darabkákat. Ezeket a kis festékszemcséket pedig a szervezet falósejtjei bekebelezik és elszállítják. Sok folyadékot kell utána inni, hogy gyorsabban kiürüljön a szervezetből. Nagyon aprólékos folyamat ez, közben szüneteket kell tartani, míg a lézerrel kezelt felület regenerálódik, a seb begyógyul. A lepattanó darabkák megsérthetnek pici ereket, apró pontszerű vérzés fordulhat elő, de hegesedést nem okoz. Igaz a fémallergia ilyenkor is jelentkezhet, hiszen ez egyidejűleg erőteljes inger a szervezetnek.

NYEREMÉNYJÁTÉK

A veszélyek után következzen a szórakozás.
A blogturnéhoz kapcsolódó JÁTÉKBAN hárman, egy-egy papírkönyvet nyerhettek. Ezért pedig nem kell mást tennetek, mint likeolni az Ulpius-ház YANAF Facebook oldalt!
A nyereménykönyvekben tetovált srácok kínálnak Nektek kellemes kikapcsolódást. A soha határa, az Elemésztve főszereplője és természetesen Rule várja, hogy kedvére tegyen a nyerteseknek.

a Rafflecopter giveaway

A BLOGTURNÉ MENETRENDJE

Akik még írtak a könyvről, olvasd el a többiek véleményét is:

11.21. Kris­tina blogja
11.22. Ange­lika blogja
11.23. E-book Klub
11.24. Köny­ve­sem
11.25. Mag­no­lia
11.26. Kelly Lupi olvas
11.27. Fran­cica blogja
11.28. Nem harap a…
11.29. Olva­só­szoba
11.30. Nilla
12.01. Insane Life
12.02. Köny­vek erdeje

Posted in: 8 pontos,blogturné,Jay Crownover,könyvértékelés,Marked Men,new adult,recenzió 2013,romantikus,Ulpius-ház