Garth Nix: Sabriel (A Régi királyság 1.)

Akkor most rögtön bele is csapok a véleményem közepébe: nem értem, hogy ez a regény, miért kapott a moly.hu oldal olvasóitól olyan gyatra értékeléseket, ahogy azt sem, hogy miért is állt - az olvasásom időpontjában - mindössze hetvenhét százalékon. Teljes mértékben értetlenül állok a jelenség, valamint a negatív véleményekben megfogalmazott indokok mellett, mert én egyáltalán nem ezt érzem ezzel a történettel kapcsolatban. Persze tisztában vagyok vele, hogy az olvasás szubjektív élmény és tiszteletben is tartom a másokét, viszont pont ezért döntöttem úgy, hogy mindenképpen megosztom a saját meglátásaimat. Ez a poszt tehát nem csak egy hagyományos értékelés, hanem egyben a korábbi vélemények cáfolata is próbál lenni - természetesen mindez az én szemszögemből nézve, vagyis korántsem biztos, hogy az érveim mindenki másnál is megállják a helyüket.

Értékelés: 9/10
Kiadó: GABO Kiadó
Kiadói sorozat: GABO SFF YA
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 339 oldal
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: Sabriel
Fordította: Békési József, Juhász Viktor
Sorozat: Régi királyság
Folytatás:
2.) Lirael
3.) Abhorsen
4.) Clariel
5.) Goldenhand
Kategória: young adult, fantasy, mágia

Különös világba kalauzolja el olvasóit a szerző, ahol két, egymástól nagyon különböző ország létezik egymás mellett, mindössze egy Fallal elválasztva. Ancelstierre olyan, mintha Angliában járnánk, a lakói élik a mindennapjaikat, használják a technikai vívmányokat. Egyedül az északi részeken, a Fal mellett érzik az emberek a másik területről átszivárgó hatásokat: a technika itt bizony néha nem működik és egyéb furcsaságok is tapasztalhatók. A Régi királyság Ancelstierre szöges ellentéte: ezen a tájon a zabolátlan mágia és annak teremtményei uralkodnak, a holtak pedig nyughatatlanok, a nekromantákat és szolgáikat, a holt lelkeket csak a Charta mágia és Abhorsen tartja kordában. Történetünk főszereplője, Sabriel, aki Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájában nevelkedik, de a származása a Régi királysághoz köti, ő Abhorsen lánya. Apja rendszeresen látogatja, de az utolsó tanévben rejtélyes okokból távol marad, maga helyett csak egy küldöttel üzen, és ez semmi jót nem jelent. Éppen ezért Sabriel felkerekedik, hogy megkeresse az egyetlen szülőjét, de ehhez át kell kelnie a Falon és be kell lépnie a Régi királyság területére, amelynek működéséről szinte semmit sem tud.

A regény Sabriel születésének körülményeivel kezdődik, és már itt is érződik az egész műre jellemző sötét és komor hangulat. Abhorsen a nekromanták egy különleges ágát képviseli, ő nem teremti, hanem megköti a holtakat - ebből kapunk is némi ízelítőt rögtön az első fejezetben. Legnagyobb örömömre a szerző nem merült bele a gyerekkor problémáiba, valamint az iskolai harcok részletezésébe, hanem a születését követően rögtön az utolsó iskolai év eseményeivel és Abhorsen hirtelen eltűnésével, majd Sabriel döntésével és a Régi királyságba való visszatérésével folytatódik a történet.

Tény és való, hogy lassan indul be a sztori, a hangulat eléggé borongós, a mágia szabályai az elején nehezen értelmezhetők, hemzsegnek a szövegben a különböző képességű lények, akiket nehezen lehet bárhová is besorolni és eléggé furán hat úgy összességében az egész, de később aztán minden tisztázódik és a helyére kerül. Sabriel elég tehetséges, ami a Charta mágia használatát illeti, de csak az alapokat ismeri - az iskolában csak azt sajátította el, és az apja is csak a nektomanták tudásának alapjait tanította meg neki a látogatásai alkalmával. A lány most szembesül vele, hogy milyen keveset tud, ezért is olyan fontos, hogy megkeresse az apját. Szerencsére nem kell egyedül végig járnia az utat, hanem idővel akadnak segítői - Mogget kifejezetten érdekes és titokzatos szereplő -, akik ugyan nem teljesen azok, akiknek mondják magukat, de azért még így is eléggé hasznosnak bizonyulnak.

Nagyon tetszett a Charta mágia, valamint a holtak birodalmának leírása. Mivel a könyvet nagy nyári melegben olvastam, ezért még kellemesen is hatott a túlvilág hűvöséről olvasni, és jó néhányszor bele is borzongtam a történésekbe, olyan mély hatással voltak rám a leírtak. A holtak világának kilenc kapuja, azok bemutatása, a harangok használata, valamint a lények serege igazán alaposan kidolgozott, ahogy igaz ez a mágia elemeire és azok alkalmazására is.

Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ez egy ifjúsági regény, amelyben a főhős elindul egy úton és igyekszik megfelelni a folyamatosan jelentkező - egyre nagyobb mértékű - kihívásoknak, közben pedig keresi a saját útját és feszegeti a saját határait. Ahogyan az is benne van a pakliban, hogy néhány dolog az olvasónak teljesen egyértelmű, míg a főszereplőnek nem. Na, de kérem, gondolkozzunk már a tizenéves fejünkkel - bár felnőttként olvastam, de tuti, hogy kamaszként még jobban tetszett volna a történet.

Az ifjúsági fantasy olyan ágát képviseli ez a regény, amely nem tartozik a mostanában oly elterjedt kategóriába, ahol a történet csak háttérként szolgál a romantikus érzelmek bemutatásához. Egy fiatal lány és segítőinek mozgalmas - bár hangulatában és elbeszélés módjában inkább komótosan csordogálónak érződő - és kalandos küldetése elevenedik meg a lapokon. A küldetés teljesítése közben pedig betekintést nyerhetünk az Abhorsenek életébe és tevékenységébe, a Régi királyság világába, történelmébe és problémáiba, amelyek még a határon túli eseményekre is kihatással vannak. Nagyon élveztem az elbeszélés olvasását, és bevallom, hogy régen volt az, amikor ennyire el tudtam merülni egy ifjúsági fantasy történetben. Bár eseményeiben nem, de hangulatát tekintve nekem Victoria Schwab Archívum című regénye jutott állandóan az eszembe - ott álltak ilyen mértékben a középpontban a holtak és a túlvilág.

És mindezek után tényleg nem értem a többiek véleményét, amelyekből ráadásként még úgy is tűnik, mintha egy tömeghisztéria okozta volna az egészet, ugyanis mindenki ugyanazokat a kifogásokat hozza fel a nemtetszése magyarázataként - néha még a kifejezések is ugyanazok. Magam részéről nem tartom akkora hibának az ott felsorolt okokat, sőt szerintem maga a regény szolgál azokra a legtöbb esetben válaszként. De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, ezért mutatok néhány példát és - szerintem - elfogadható magyarázatot.

A fanyalgók szerint a regény legfőbb bűne, hogy Sabriel az emberek világában nevelkedett és nem készítette fel az apja a feladatra. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor Sabriel maga is felvetette ezt a problémát és az apja meg is adta rá a választ, amelyet a részemről logikusnak és elfogadhatónak tartok. Bár az is lehet, hogy a gyorsan olvasók és az eseményekkel szemben türelmetlenek ezt a részt pont átlapozták és ezért lemaradtak a lényegről. Ahogy a felkészítésről is az a véleményem, hogy Abhorsen megtanította az alapokat Sabrielnek, hiszen végigvette vele a Holtak könyvének minden fejezetét. Hogy a Régi királyság földrajzát és történelmét tekintve a lány tudatlan? Ugyan már kérem, egy terület földrajza leolvasható egy térképről, a történelme ott van a könyvekben, tárgyi emlékekben és az emberek fejében, ezek mind elsajátíthatók a későbbiekben is. De az Abhorsen feladatait nem akárkitől lehet megtanulni, csakis a korábbi Abhorsentől - ezért érzem úgy, hogy Sabriel apja helyesen döntött, amikor nekromanta alapokat tanított a lányának.

Ide kapcsolódik a következő kifogás: Sabriel tanácstalan, de aztán egyszer csak eszébe jut, hogy tudja a megoldást. Szerény véleményem szerint más megtanulni valamit, ahogy más a gyakorlatban alkalmazni a tanultakat. Számomra természetesnek hatott, hogy a lány az adott helyzetben felelevenítette a korábban tanultakat - tehát kapiskálta a megoldást, mert korábban azt már megtanulta, csak kellett egy kis idő, amíg az az eszébe is jutott és a gyakorlatba is át tudta ültetni. A váratlannak titulált, de aztán zavarónak kikiáltott fordulatokkal, a gyenge magyarázatokkal végképp nem tudok mit kezdeni, mert ezekkel nekem nem volt különösebb problémám. Ha tapasztaltam is hiányosságot vagy hézagot, akkor azt betudtam annak, hogy ifjúsági regényről van szó, nem pedig high fantasy kötetről. Ordító ellentmondással és logikátlansággal pedig nem találkoztam össze az olvasás során - ami egyéb, lényegesen felkapottabb írásokról nem mondható el.

Belém bújt a kisördög, ezért megkérdezem: valaki esetleg J. K. Rowling-nak is a szemére vetette az előbbiekben felsoroltakat? Mert ugye Harry is a muglik között nőtt fel, sőt, még annyi tudással sem rendelkezett a varázsvilágról, mint Sabriel, mégis megoldott minden olyan rejtélyt, amely a legtöbb felnőtt varázslón is kifogott. Akkor, hogy is van ez? És mielőtt még a HP rajongók keresztre feszítenének emiatt, kijelentem, hogy én magam is a rajongótábor tagja vagyok, de ettől függetlenül próbálom objektíven és egyenlő elbírálás elveivel szemlélni a két történetet. Ahogy a Potter sorozatot sem azért hoztam fel példaként, mert a Sabrielt koppintásnak tartom, ez  ugyanis már csak azért is képtelenség, mert Garth Nix története két évvel korábban jelent meg, mint a világhíres sorozat első darabja.

Mindent összevetve szerintem ez egy nagyon jó ifjúsági fantasy regény, amelynek jól kitalált háttértörténete, alaposan felépített és hangulatos világa, valamint fejlődésre képes, illetve érdekes szereplői vannak. Az Abhorsen feladatai, Mogget szerepe, a Clayr kiléte és még megannyi titok miatt, a továbbiakban még elvégzendő feladatok miatt nagyon érdekel a folytatás - érzem, hogy ez még csak a bevezetés volt, Sabriel a kapocs az emberi világhoz. Ez egy csodálatos és érdekes világ, amelyért fáj a szívem, mert a magyar olvasók valamiért nem kedvelték, pedig nagyon jó - és sokkal jobb, mint más, a logikátlanságoktól hemzsegő, szirupba fulladó történet. Remélem, egyszer majd olvashatom magyarul a következő részt.

Posted in: 9 pontos,A Régi királyság,GABO Kiadó,GABO SFF YA,Garth Nix,könyvértékelés,mágia,YA fantasy