Jessica Jones /1. évad (filmsorozat)

Dübörög nálam a Marvel őrület, és ezzel a kijelentéssel nem túloztam egy szemernyit sem. Ami furcsa, hogy a hatalmas rajongást nem is annyira a mozifilmek váltották ki nálam, hanem inkább a Marvel Univerzumhoz kapcsolódó sorozatok - azok közül is leginkább egy, a S.H.I.E.L.D. ügynökei. Volt valami a pajzsos csapat három évadnyi történetében, amelynek sikerült megragadnia és véglegesen a megszállottjává változtatnia. Ezért lettem kíváncsi az Univerzumhoz kapcsolódó többi sorozatra is, így került be a képbe nálam a Jessica Jones.

Gondolom senki sem lepődik meg azon, hogy ennek a sorozatnak is, mint általában mindennek, ami a Marvel hősökhöz kapcsolódik, képregény alapja van - a mozgóképes verzió az Alias nyomozóiroda vagyis az Alias Investigations alapján készült. Jessica Jones története azonban nem a világot megmentő hősök életébe és tetteibe nyújt betekintést, hanem a hétköznapi - bár átlagosnak nem tekinthető - emberek, a láthatatlan jótevők világát jeleníti meg. 

Sorozat: Jessica Jones

Magyar sorozatcím: -

Magyar vetítés: -

Aktuális évad: 1. évad

Epizódszám: 13 rész

Készítés éve: 2015.

Teljes sorozathossz: ? (2. évad biztosan lesz)

Stílus: nyomozás, noir, thriller, szuperhős,
képregény adaptáció

Rendező: David Petrarca, S. J. Clarkson,

Bill Gierhart, Stephen Surjik, Uta Briesewitz,

Rosemary Rodriguez

Forgatókönyv író: Brian Bendis, Melissa Rosenberg,

Micah Schraft, Michael Gaydos, Jamie King

Zeneszerző: Sean Callery

Gyártó: ABC Studios, Marvel Studios, Netflix,

Tall Girls Productions

Főbb szereplők:

Krysten Ritter (Jessica Jones)

David Tennant (Zebediah Killgrave)

Mike Colter (Luke Cage)

Rachel Taylor (Trish Walker)

Carrie-Anne Moss (Jeryn Hogarth)

Eka Darwille (Malcolm)

Erin Moriarty (Hope)

Susie Abromeit (Pam)

Wil Traval (Will Simpson)

Rosario Dawson (Claire Temple)

Clarke Peters (Oscar Clemons nyomozó)

Még több infó és kép: IMDb

A sorozat hangulata erősen eltér a megszokott Marvel stílustól, a története ugyanakkor több szállal is kötődik a - számomra leginkább mozivászonról - megismert univerzumhoz. 

Ahogy arra a S.H.I.E.L.D. ügynökei sorozat egyes részei is rámutattak, a változások elterjedtek és nem lehetett megjósolni, hogy kiben és milyen képességek bukkannak fel - nem tudni, hogy az átlagemberek között ki rendelkezik szuperhős képességekkel. Nem mindenki kerül azonban a S.H.I.E.L.D. figyelmének középpontjába és vesz részt a világ megmentésében, hanem sokan vannak, akik az egyéni, de nem kevésbé jelentős harcukat vívják. Ahogy Jessica megfogalmazza azt az 1. évad 3. epizódjában: "A hős lét csak egy két lábon járó céltáblává tesz." Mint minden eszköz, a különleges képesség sem sorolható a jó vagy rossz kategóriába, hanem az azt hordozó személy egyéniségétől függ annak hasznosítása és hasznosulása. 

Jessica különleges képessége a gyorsaság és az erő, amely az átlaghoz képest strapabíróbbá teszi a magánnyomozót - képessége egy gyermekkorában elszenvedett autóbaleset túlélését követően alakul ki. Jessica-t azonban már labilis felnőttként tűnik fel: lelki problémákkal küzd, amelyeket az alkoholfüggése és a súlyos paranoiája tesz jól láthatóvá a nézők számára - az, hogy ennek mi az oka a későbbiek során kiderül, de az első részekben erről nem esik szó. A magánnyomozói munkát végző fiatal nő minden napja egy emberfeletti küzdelem a felszínen maradás érdekében - anyagi és érzelmi szempontból is.

Az első két részben leginkább a világ és az alaphelyzet bemutatása kerül a középpontba, viszonylag lassú, felvezető epizódokról van tehát szó. A harmadik részben végre felbukkan az, aki Jessica kialakult lelki állapotáért okolható, és a stabilan lerakott alapokra épülve végre beindulnak az események. Úgy gondolom, hogy Kilgrave felbukkanása kifejezetten jót tett az eseményeknek, flash back jelenetek formájában megelevenedett a múlt és értelmet nyert Jessica minden korábbi reakciója. Nagyon erős színvonalbeli növekedés következett be a sorozaton belül és legalább ennyi és ilyen izgalmat vártam előzetesen az évad maradék tíz részéről is.

Volt néhány epizód, amelynek színvonala erős visszaesést mutatott, míg mások bravúros fordulatokkal rázták fel a lassanként fogyatkozó nézői kedvet. Alapjában véve nem éppen mozgalmas, inkább lelkileg megterhelő és döbbeneteket okozó felépítés a jellemző, szinte minden részben jelen van a kétségbeesés, a remény és a káosz, illetve ezek folyamatos körforgása, váltakozása. Az irányítás és az akarat kérdésköre, a bosszúállás és a helyzet kezelése egy idő után átveszi az események fölötti uralmat és meglepően érdekes helyzeteket generál, miközben megmutatja, hogy a legnagyobb gonoszon is lehet fogást találni, csak némiképp nehezebb ennek a kivitelezése. 

A sorozat tetőpontja számomra kissé eltolódott, az igazán nagy durranást nem az utolsó részben, hanem az évad tizenkettedik epizódjában kaptam meg, számos meglepetésben, döbbenetet okozó pofonban volt részem, miközben a káosz semmivel sem lett kisebb, mint tapasztaltam azt a korábbiakban. Sajnos a brilliáns utolsó előtti részt követően a befejezés már elég vérszegényre és kiszámíthatóra sikerült. Igaz, hogy nem is volt olyan sok lehetőség a végére, mert vagy A esemény történik, vagy pedig B, tehát 50% esély van arra, hogy bekövetkezik az, amit az adott néző szeretne.

A sorozatban Kilgrave testesíti meg a különleges képességgel rendelkező emberek azon felét, akik gátlástalanul és önző érdekből használják az adományukat. Kilgrave a befolyásolás képességét nyerte meg magának, gyakorlatilag egy-egy szavával képes bármire - akár még az öngyilkosságra is - rávenni az embereket. Aki vele szembe kerül az bizony teljes mértékben kiszolgáltatottá válik. 

Emlegettem már a mozifilmektől élesen elhatárolható hangulatbeli különbséget, amely kifejezetten meghatározó elemnek tekinthető. A sorozat noir elemekkel tarkított, - és ezt nem csak Jessica mindennapjai, az életének eseményei, illetve a munkája alapozza meg, hanem -  az egész film megjelenítése és felépítése ezt sugározza magából. Egy kontrasztos, sötét képi világ szolgál a történet alapjául és hátteréül - a füstös, szmogos környezetről, az árnyékok játékáról, az éles kontrasztokról nekem minden egyes alkalommal a noir kategória legmeghatározóbb, legemlékezetesebb filmjei ugrottak be. Nem emlékszem rá, hogy van-e róla konkrét említés, hogy melyik városban játszódik a történet, de a nagyvárosi környezet, a sikátorok, a rengeteg rács és lépcső jelenléte állandónak tekinthető a képernyőn. Az egész sorozatra rányomja a bélyegét a kiábrándultság, a félelem, az állandó küzdelem és a rettegés, ugyanakkor akár a történet középpontjában álló Jessica, akár a más női szereplők is kifejezetten erős karakterek - Jessica esetében pedig a férfiakét meghaladó erővel és kitartással is számolni kell. Ahogy szintén Jessica az, aki végigviszi a nézőt a sorozat részein és itt nem csak az őt megszemélyesítő Krysten Ritter játékáról van szó, hanem a narrációról, amelyből sok esetben több minden derül ki, mint magából a cselekményből. Persze a noir mellett legalább ennyire hangsúlyos a lelki hatásokon keresztül a thriller elemek megnyilvánulása is.

A hangulat mellett mindenképpen ki kell emelnem a fantasztikus színészi játékot, amely elsősorban a Jessica Jonest megszemélyesítő Krysten Ritternek és a Killgrave-et játszó David Tennantnek köszönhető. Nem mellékes azonban, hogy a mellékszereplők is derekasan helyt álltak és remekül asszisztáltak a fő műsorszámhoz, közülük is elsősorban Carie-Anne Moss (Jeryn Hogharth), illetve Rachel Taylor (Trish Walker) játékát emelném ki.

Jewel - azaz Jessica képregénybeli szuperhős énje,
és annak megjelenése a sorozatban.

Néhány szereplőn keresztül - Luke Cage és Claire Temple - ez a sorozat kapcsolódik más Marvel sorozatokhoz, többek között a Daredevil és a Luke Cage képregény adaptációkhoz. A képregény univerzumon belüli kapcsolatok - az összecsipegetett információk alapján - azonban még ennél is bonyolultabbnak tűnnek. Nagyon sok utalás csak akkor válik jelentőssé és érthetővé, ha valaki tisztában van a szuperhős képregény alapokkal is (p. az ötödik epizódban Jewel, vagyis Jessica korábbi karakterének jellegzetes ruhája tűnik fel egy rövid időre.)

Ha valahová el kellene helyeznem a sorozatot a Marvel Univerzumon belül, akkor én a Bosszúállók - Ultron kora és az Amerika Kapitány - Polgárháború című filmek után sorolnám be, illetve ajánlom a megtekintését - az utolsó részek esetében mindenképp. Ahogy korábban említettem, a sorozat cselekménye számos utalással kapcsolódik a többi (mozi)filmhez: ebben az évadban szó esik az idegenekről, a sokóviai városrombolásról és az ezt követő hisztériáról, a Sokóviai Egyezmény aláírása körüli problémákról. Részemről nagyon jól sikerült az időzítésem, mert hamarabb láttam a Vasember és a Kapitány közötti összetűzésről készült filmet, mint az évad utolsó részeit, ezért nem spoilereztem el magamnak a mozifilm csattanóját. De néhány utalást leszámítva ez egyébként egy teljesen különálló történet, önállóan nézhető, ugyanakkor jelentősen növeli az élményt, ha a otthonosan mozgunk a szuperhősök világában és képben vagyunk a velük kapcsolatos aktuális eseményekkel, problémákkal, kapcsolati hálóval.

Nem a legkiemelkedőbb, legmozgalmasabb sorozat, de hangulatában és színészi játékában mindenképpen élvezetes és meghatározó. Néhány részt untam, másokat határozottan kedveltem, az epizódok annak ellenére a képernyő elé szegeztek, hogy közülük csak kevés okozott igazi megdöbbenést és hozta elő belőlem a folytatás azonnali kényszerét. A befejezéstől sajnos többet vártam és bár azt hittem, hogy ezzel majd vége lesz, azóta már szembesültem vele, hogy készül a következő, a második évad - kíváncsian várom, hogy abban majd miről lesz szó, hiszen az én nézőpontomból ez az évad teljességgel lezártnak tekinthető.

Meg kell jegyeznem, hogy imádom a sorozat főcímzenéjét és ennél jobban passzolót nem is igazán lehetett volna komponálni. Az intro mind zenében, mind képi világában előrevetíti a sorozaton belüli hangulatot.

Posted in: filmkritika,filmsorozat,képregény adaptáció,Marvel Univerzum