Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Mindent el kell kezdeni valamikor, nekem pedig ez a könyv jelentette a szerző regényeivel való megismerkedést. Igen, tudom, hogy nem ez az első megjelent írása, de a korábbiak - alapvetően a korszak miatt, amelyben játszódik - nem gyakoroltak felém olyan vonzást, amely olvasásra késztetett volna. Bezzeg ezt a történetet, amely érzékeny témát helyezett a középpontba, mellette pedig vért és erőszakot ígért, ezt azonnal olvasni akartam - egyszerűen felkeltette az érdeklődésem a fülszöveg és kíváncsi voltam rá. A döntésemet az is megkönnyítette, hogy számtalan és minden esetben dicsérő értékelést olvastam a műről.

Értékelés:8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 343 oldal
Borító ár: 3.480,- Ft
Műfaj: thriller

A regény tényleg olyan témát vesz alapul és boncolgat, amely mint női olvasót kifejezetten érzékenyen érintett, hiszen a gyengébbik nemhez tartozóként a nők ellen elkövetett erőszak nem lehet semmitmondó és figyelmen kívül hagyott téma - bár az is tény, hogy nem olvasok el minden hasonló tárgyú könyvet. Úgy gondolom, hogy Baráth Katinak sikerült jól és szemléletesen megragadnia a témát, annak nem csak a lényegét, hanem minden részletét is - mindezt egy névtelen hősnő tolmácsolásában, hogy még a nevek se befolyásolják az olvasót a főszereplővel való azonosulásban, az eseményekbe való beleélésben.

Mert ennek a témának bőségesen vannak részletei: már önmagában az is összetett magyarázatra szorul - vagy éppen csak faék egyszerűségűre -, hogy miért bántalmaz egy férfi egy nőt, és nem csak az okok, de a tettek megvalósítása is változatos képet mutat. Egyszerre dühítő és elkeserítő az, ahogy a regény kezdődik, azoknak a férfiaknak a bemutatásával, akik a társukat bántalmazzák, ahogy teszik mindezt és amit gondolnak közben, illetve azoknak a nőknek a leírásával, akik elszenvedni kénytelenek mindezt - félelmetes és dühítő. Mindezek után önkéntelenül is annak a pártjára álltam, aki elagyabugyálta ezeket az erőszakos "állatokat". Önkéntelenül is elégedetten mordultam fel az olvasás közben: megérdemelték, amit kaptak - a vascső, vagy akármilyen más alkalmi fegyver által okozott utolsó csontrepesztő simogatásig.

Nem telt el sok oldal és végre belenézhettem az alkalmi igazságosztó fejébe is, hogy aztán vele maradva végigéljem a pesti éjszakában zajló, nők és asszonyok életét megkeserítő eseményeket. Nem mondom, hogy ettől annyira megnyugodtam, mert ahogy főhősünk feje, úgy az alap motiváció is eléggé zavaros, az egész általa véghezvitt cselekmény pedig kifejezetten vakmerő és félelmetes. Bár elsőre csak az jön le, hogy az igazságosztó hősünk céltudatos, mindenkinél elszántabb és bátrabb, nem vitathattam a megszállottságát, ahogyan szociális érzékenység mögé rejtett, kissé antiszociálisba hajló jellemét sem - máshogy azt, amit ő tesz, nem lehet csinálni, egyszerűen kell hozzá egy jó adag fanatikusság.

A határozottan sötét téma ellenére a regény tele van humorral, amely leginkább főhősünk szarkasztikus és cinikus megnyilvánulásaiban, valamint a mindenütt jelen lévő hasonlatokban jelenik meg. Ezek a kijelentések csak még inkább megerősítik azt az érzést, miszerint a főszerelő hölgy is sérült lelkű, a múltjának árnyai éppen annyira veszik körbe és befolyásolják a jelenét, a tetteit, ahogy ő maga húzódik meg az éjszaka árnyai között - egymás elválaszthatatlan részei.

Lakótársa megtámadását követően hősnőnk új célt tűz ki magának, amikor elhatározza, hogy felkutatja a támadót: sejtései ugyan vannak, de a rendőrségnek - még a nagyon kedvelhető Kelemen nyomozónak sem - beszélhet róla, hiszen ő maga más bűntettek elkövetője. Saját nyomozásba kezd tehát, és ezzel a döntésével beszippantja az olvasókat a pesti éjszaka, annak minden szépségével és árnyoldalával, a főszereplő által megélt paranoiával, a mindent átható bizalmatlansággal - a cselekményekben pedig életre kel a mai magyar valóság, annak megannyi utalásával. Mivel a fővároshoz képest én annyira vidéken lakom, hogy a távolsági buszjárat járműve is kétszer tankol, ezért bár a történet magyar helyszíneken játszódik, ennyi erővel a bárhol máshol is sétálhattak vagy rohangálhattak volna a szereplők. A regény magyar mivoltát nem igazán a helyszínek említésében, hanem inkább a napi politikai történésekre és a magyar emberekre oly jellemző tettekre való utalásokban éreztem - akkor viszont csontig hatolóan.

A regény nagyon erősen kezdett, mind hangulatában, mind cselekményében nagy hatással volt rám, aztán a közepe kissé leült a számomra, nehezebben haladtam vele, nem sikerült azonosulnom a főszereplő gondolatvilágával és tetteivel, éppen ezért inkább csak kívülről szemléltem az eseményeket - még az ötletes írói megoldások ellenére is. A vége aztán felpörgött, számos eseménye szolgált döbbenettel és végül is ez a rész, a végkifejlet volt az, ami meggyőzött arról, hogy ez egy nagyon jól felépített és átgondolt cselekményű regény.

A személyes problémák és a bosszúhadjárat taglalása, azok következményeinek elszenvedése közben az elkövető személye végig megbújik a háttérben, amikor pedig fény derül a kilétére, az annál nagyobb döbbenetet okoz. Látszik, hogy a szerző rengeteget dolgozott a regénnyel, csiszolta annak összefüggéseit és cselekményét, hogy az olvasóinak maradandó élményben legyen része. Szívesen mondanám, hogy tökéletes, de számomra a főszereplő motivációja annyira nem jött át, kissé homályos volt az indok, ami miatt felvállalta ezt a fajta életet és maga eredt az erőszakos férfiak nyomába. Számomra az is kicsit eltúlzott volt, ahogy a saját testével bánt és amiket - a legtöbb esetben sérülten - véghezvitt: hiába az edzett fizikum és a gyakorlás, meg a nőhöz képest magasabb és erőteljesebb testfelépítés, mert annyi sérüléssel, amennyit úgy általában a nyomozása közben összeszedett én mozogni nem bírtam volna, nem pedig férfiakkal verekedni - ahogy eléggé hihetetlenül hatott a végső, mindent eldöntő összecsapás lezárása is.

Mindent összevetve - a témája és az olvasottak ellenére is - pozitív érzéssel zártam be a regényt, mert a mozaikokat egymás mellé helyezve a teljes kép tetszetősre és határozottan értékelhetőre sikeredett - kissé nyomasztó, de érdekes történet ez a bennünk élő erőszakról, annak kiteljesedéséről és a háttérben megbújó indokokról. Végig úgy olvastam, hogy ez egy önálló regény, de a legutolsó oldalakat megismerve eléggé elbizonytalanodtam. Lesz folytatás? Ha igen, akkor szerintem azzal is bepróbálkozom majd.

Posted in: 8 pontos,Agave Könyvek,Baráth Katalin,könyvértékelés,krimi,magyar szerző,önálló kötet,thriller