Raana Raas: Az ogfák vöröse (Csodaidők 1.)

Van egy magyar szerző tollából származó sorozat a könyvpiacon, amelynek kötetei már évekkel ezelőtt megjelentek, amelynek részeit már rengetegen és még annál is többen ajánlották nekem olvasásra, aminek minden regényéről ódákat zengett az, aki csak olvasta - én pedig évek óta csak őrizgettem az első kötet legálisan beszerzett e-könyv példányát a gépemen. De végre megszületett a nagy elhatározás, rászántam magam az olvasásra, és meglepően gyorsan haladtam a regénnyel, pedig azért korábban tartottam tőle, féltem, hogy nem fog megtalálni magának a történet, de szerencsére ez mégsem következett be. Hogy mi volt az előzetes félelmem oka? Ez az, amire magam sem tudok magyarázattal szolgálni, de talán a korábbi véleményekben olvasott társadalomkritika és családregény hasonlat tántorított el. Az elsőhöz ugyanis nálam hangulat kell, a második jelzővel illetett történetek pedig nem kifejezetten tartoznak a kedvenc olvasmányaim közé. Szóval az előítéletek... 

Értékelés: 8/10
Kiadó: Shremeya
Kiadás éve: 2011.
(Eredeti kiadás: Animus kiadó, 2006.)
Terjedelem: 398 oldal
Borító ár: 2.980,-
Sorozat: Csodaidők
Folytatás:
2.) Kiszakadtak
3.) Árulás
4.) Hazatérők
Kategória: családregény, sci-fi

Egyéb:
A teljes sorozat beszerezhető a közvetlenül a
szerzőtől is: csodaidok.hu/vásárlás
E-könyvként is kapható. Akciós ár: 490,- Ft.
Kapható: lira.hu, bookline.hu

Kapcsolódó tartalmak:
Időcsodák sorozat (Elágazó utak, Ellenállók)

A történet valamikor a távoli jövőben játszódik: az emberi faj már kirajzott az univerzumba, különböző bolygókon honosodott meg. Sőt, annyi idő telt már el azóta, hogy a helyi adottságokhoz alkalmazkodva az emberiségnek az Alfán, egy elsőként benépesített bolygón egy elszigetelődött, külön faja alakult ki. A Kaven, a családok közössége egy zárt népcsoport, amelynek kezében összpontosul a gazdaság és a vagyon legnagyobb része. A Kavenhez csak úgy tartozhatsz, ha ebbe a körbe beleszülettél, ebben az esetben egy nagy házban - a blathaas-ban - lakhatsz, ahol több generáció, illetve minden oldal ági leszármazott együtt lakik, az életed pedig szigorú szabályoknak megfelelve kell élned. Ha ide születtél, akkor nem csak a család nyújtotta előnyöket, az anyagi biztonságot kell elfogadnod, hanem a kötelezettségek alól sincs kibúvás - különösen igaz ez az elsőszülöttekre. Vagyis mégis van: lehetsz mazdra, egyfajta mester, vagyis vezető, tanító és döntőbíró egyben, vagy esetleg tartozhatsz a kiszakadtakhoz. Amíg az előbbi a Kaven társadalmának megbecsült pozíciója, addig az utóbbi esetében még neved is törlik a családfáról. Egy valamiben azonban minden kaveni megegyezik: létezik egy különleges képességük, amely miatt mindenki más gondolatolvasóknak tartja őket, pedig csak érzik és elemzik a másik hangulatát és érzéseit.

A sorozat kezdő regényében három, teljesen más körülmények között élő embert mutatkozik be. Judy egy kamasz, aki nem ismeri az apját, az anyja pedig nem viseli gondját, ezért intézetbe kerül - előbb ideiglenes majd végleges jelleggel. Csak véletlenül felfedezett képességének és egy mazdra közbenjárásának köszönheti, hogy végül jó helyre kerül, de egy idegen kultúrába beilleszkedni nem egyszerű - aki kívülről érkezik, az mindig is kívülálló marad. Yaan a gazdag Raas család új generációjának elsőszülöttje, aki úgy érzi, hogy gúzsba kötik és megfojtják az elvárások, a kötelezettségek, aki sosem tud megfelelni zsarnoki apja elvárásainak. Nagykorúsága közeledtével egyre inkább úgy érzi, hogy lépnie kell, tennie kell valamit. Giin ugyanennek a nagycsaládnak a tagja, ő is elsőszülött, de a vallási vezető rangért lemondott a családfő pozíciójáról. Egy távoli bolygón végzi a munkáját, amikor azonban az egyik beosztottja váratlanul meghal, az olyan eseményeket indít el, amely az egész család, sőt az egész közösség további sorsára hatással lesz.

Ha valaki azt mondja, hogy ezt a regényt egyszerű olvasni, akkor azt bizony minden úrilányos visszafogottságot és illemet eldobva, konkrétan szemberöhögöm. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy részemről nehezített pályán teljesítettem az elvárásokat, akkor pedig úgy érzem, hogy jogosan várom el a gratulációkat és a kalapemeléseket. Miért is? Nos...

Bármennyire is ismerősnek tűnik a könyv lapjairól előkúszó társadalom néhány jellemzője, az évezredek alatt rögzült emberi reakciók, ebben a rendszerben mégis több az eltérés és az újdonság, mint elsőre látszik. A Kaven egy elzárt, a saját szabályai szerint működő társadalmi csoport, amely külön nyelvet beszél és hűen őrzi a hagyományait - mi, olvasók, pedig meg is ismerjük ezeket az utolsó részletig. Pont ezért éreztem magam annyira elveszve az elején: rengeteg új kifejezés, rengeteg új szereplő, egy komplett nyelv és annak alkalmazása, hozzá a személyes problémák, a társadalmi gondok, és a morzsánként összerakosgatott történelmi tények, amelyek megadják a magyarázatot a jelen helyzetre.

Ja, hogy az írónő teljesen tisztában volt azzal, hogy mindaz, amit kitalált eléggé bonyolult és erre fel is készült? Igen, így van. A kötet végén ugyanis kiejtési tanácsok, kislexikon, családfa és a Raas család lakóházának alaprajza segíti a könnyebb érthetőséget - az írónő oldala pedig még több információval (pl. térképpel) szolgál. Hogy akkor mégis mi a problémám? Leginkább az, hogy e-könyvet olvasva mindezt akkor fedeztem fel, amikor már az utolsó mondatot is elolvastam a regényből és véletlenül továbblapoztam. De ez legyen az én bajom. Ellenben legyen szíves mindenki elismerni nekem a nehezített pályát, mert én bizony saját kútfőből és akaratból küzdöttem meg a mozaikokkal és raktam össze a teljes képet.

Elég gyakran bukkan fel a sci-fi címke a regénnyel és a sorozattal kapcsolatban, pedig jelenleg úgy érzem, hogy az űr és a sok ezer évvel később csak háttér, egy vászon ahhoz, amit a szerző el akar mondani, meg akar mutatni. Itt nem az űrhajók, bolygók és űrcsaták a lényeg, hanem az, hogy hiába telt el több ezer év, az emberiség az alapjait tekintve továbbra sem változott, a problémák ugyanazok, csak éppen a lépték lett valamivel nagyobb. Szóval tényleg inkább társadalomkritika ez és családregény egyben - viszont tény, hogy mindez sci-fi környezetben.

Sok minden történik ebben a részben és mégsem. Nem, nem beszélek félre, bár néha megesik, de jelen esetben nem. Sok minden történik, mert hosszú az út, amit a három szereplővel együtt bejárunk, ahogy lassanként és az események alakulása folytán közelebb vagy éppen távolabb sodródnak egymástól. Ugyanakkor határozottan úgy érzem, hogy ami eddig történt az csak az előzménye mindannak, ami még vár rám, a többi olvasóra és a szereplőkre, ez még csak a nyitánya annak a valaminek, amelynek már látszik az árnyéka és egyre csak közelít.

Hogy Hermész Triszmegisztosz szavait idézzem: "Ahogyan fent, úgy lent, s ahogyan lent, úgy fent." Még véletlenül sem a tudásomat akarom ezzel fitogtatni, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy a mondás a jelen regényre, illetve annak minden elemére is igaz: hiszen a család és a társadalom egymás leképeződése, és ha az egyikben minden rendben van, akkor a másik is működik. Viszont jelen esetben a család sincs rendben, mert ha minden működőképes és tökéletes lenne, akkor nem lennének kitaszítottak, akik sem a Kavenben, sem pedig azon kívül, a hőn áhított szabad világban nem találják a helyüket. Mivel azonban ez így van, ott a rés a páncélon, ahol az ellenség beférkőzhet és növelheti a romlás nagyságát - mindegy, hogy milyen eszközzel, mert a hatása mindegyiknek ugyanaz.

Amiben nagyon erős ez a regény, az a világ és a szereplők felépítése, a karakterfejlődés, a konfliktusok kezelése és a problémákra adott reakciók leírása. Azt, hogy mindez lassan és komótosan hömpölygően történik, az olvasó szempontjából ugyanúgy lehet előny, ahogy hátrány is - attól függően, hogy az adott hangulat szempontjából mi az igény és az elvárás. De tény, hogy a rendszer és a technika működik, mert néha ugyan noszogattam volna a cselekményt, ugyanakkor azt sem tagadhatom, hogy a könyvhöz szegeztek a főszereplőkkel történtek, és bizony nem egyszer kaptam a szívemhez - mert a szerző nem bánik kesztyűs kézzel a teremtményeivel -, vagy éppen nyúlkáltam volna a szívlapát után.

Hogy a történetről szinte semmit sem mondtam? Így van, és nincs is szándékomban kijavítani ezt a tévedésemet, mert akkor még legalább annyit regélnék, amennyit eddig, és talán még az élményt is elrontanám. Legyen elég annyi, hogy ez a kötet egy nagyon alapos felvezetés volt, a főszereplők további sorsa, illetve a háttérben megbújó indokok pedig eléggé felkeltették az érdeklődésem ahhoz, hogy folytassam a sorozatot. 

Posted in: 8 pontos,Animus,családregény,Csodaidők,könyvértékelés,magyar szerző,Raana Raas,sci-fi,Shremeya