Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

Mi is nyújthatna nagyobb boldogságot egy könyvmolynak, mint amikor egy másik könyvmolyról olvas. Pláne, ha annak még regényes is az élete - ami ugyebár a legtöbb nyomdaipari termékeket mértéktelenül bújó emberről nem mondható el. Szóval ez a könyv nekem kellett: először a polcomra, aztán majd az olvasmányaim közé. Meg jót is olvastam róla, egy olyan ember ajánlását, akinek a véleményében megbízom. A két tényező együttes hatása a vásárlásban, majd évekkel később - ezt az időeltérést azért pironkodva vallom be, de egy igazi könyvmoly érti a problémám lényegét - az olvasásban nyilvánult meg.

Értékelés: 5 pont az adható 10-ből
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 240 oldal
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: The Storied Life of A. J. Fikry
Fordította: Ballai Márta
Műfaj: romantikus

Miről is szól ez a regény? Egy könyvmolyról. Ez oké. De az ördög a részletekben rejlik. Szóval... Adva van egy könyvesboltos, akit mindenki csak A. J. néven emleget, aki Alice Springben, egy nehezen megközelíthető szigeten lévő városkában könyvesboltot üzemeltet. És éppen komoly magánéleti válságban van, ugyanis elvesztette a feleségét, ezért legfőbb tevékenysége a másokra morgásban és az alkohol iránti egyre nagyobb vágyódásban nyilvánul meg. Könyvesboltja is elég egyedi: csak olyan könyveket árul, amelyek neki tetszenek, a divatos trendek nem érdeklik. Amelia egy kiadó munkatársa, aki sorra járja a könyvesboltokat összeállított listájával. A. J. személyében elég komor könyvszerető emberrel találja magát szemben, a kapcsolatuk kifejezetten rosszul indul. A. J. élete fordulóponthoz érkezik, amikor egy értékes könyvet ellopnak a lakásából, majd valamivel később valaki egy két év körüli gyereket hagy az üzletében.

Azt kell mondjam, hogy nekem erről a történetről többször is a mackósajt és a brummogás esete jutott az eszembe: kevés, nagyon kevés. Sem hangulatában, sem karaktereiben, sem történetében, de még mondanivalójában sem tudta bennem megrezegtetni tartósan, illetve mélyen azokat a bizonyos húrokat. Átlagos, közepes, helyenként - inkább többször, mint kevesebbszer - unalmas. 

Kezdjük azzal, hogy A. J. személyében sikerült megjeleníteni azt a fajta embertípus, aki ugyan olvas, művelt, de pont ezért végtelenül sznob is, és ha valaki nem pont azt olvassa, ami neki tetszik, akkor az már nem is való semmire. Ez pedig pont az, amit a legjobban utálok. Mi az, hogy egy könyvesboltban csak azok a kötetek kaphatók, amelyeket a tulaj szeret, vagy esetleg még éppen elvisel? Utána persze meg megy a kesergés, hogy nincs elég bevétel. Ha valaki egy üzletet vezet, akkor tényleg tegyen is úgy. Jól néznénk ki, ha egy kávézóban csak cappuccinót lehetne rendelni, mert az a tulaj kedvence. Na jó, esetleg még egy cortadót, mert azt még elviseli. És mi van, ha én lattét akarok? 

A másik, hogy ez a regény kidolgozatlan: a hangulat lehetne erősebb, a cselekmény dinamikusabb, vagy legalábbis - a karakterekkel együtt - kidolgozottabb. És talán azt is el kellett volna dönteni, hogy ki az a könyvmoly, akiről a történet szól: A. J. vagy esetleg Maya? Mert néha magam sem tudtam igazán: hol így éreztem, hol meg úgy. 

A szerző csapong a szereplők között és ettől nem egy ember regényes életének éreztem a történetet, hanem az egész városénak. Mert ugye itt volt a rendőrfőnök, a tanárnő, a könyves ügynök, a könyvesboltos, a kislány és még sokan mások. A szerző igazából sok mindent elmond, néha többet is, mint kellene. Ahogy ez a legnagyobb bajom is vele: elmondja és nem átadja. Csak elbeszéli, amit gondol, de amit az oldalakon olvastam az nem tudott átjárni és megérinteni - nem találtam a mélységét, a hangulatát. Hiányzott az előre beharangozott humor is - számomra más jelenti a poénost, a vicceset, a könnyedet.

A regény első fele a csapongás ellenére is sokkal kidolgozottabbnak tűnik, mint a vége, ahol már a karakterváltások mellett már időugrások is megjelennek. Van, hogy egyszerre tíz évet ugrunk előre az időben: egy családi rendezvényről hirtelen a kamaszlány történetébe csöppenünk, majd teljesen más következik. Romantikus történet, családregény vagy éppen élettörténet? Nehezen eldönthető és mindegyiknek kevés.

Túl sok ez egy ilyen vékonyka könyvhöz, túl sok szereplő, túl sok egyéni tragédia, túl sok ugrás, hogy minden beleférjen, és még akkor is folytatódik a történet, amikor a feltételezett könyvmoly főszereplőt már nem tudjuk tovább követni. Vagy a másik könyvmoly volt a címadó személy?  Akkor meg nagyon idő előtt fejeződött be a történet. Persze tudom, hogy nem kérdés a főszereplő kiléte, és ha nem is a regény szövege, de annak eredeti címe ékesen árulkodik erről és nem hagy kétséget senkiben. De mindeezek ellenére ez nekem sehogy sem kerek és nem is vagyok vele elégedett, egyáltalán nem. 

Maradok az elsőként levont következtetésemnél, amely szoros kapcsolatban van a mackósajttal és a brummogással. És higgyétek el, hogy ezt én sajnálom a legjobban! Mert kedves és aranyos történet, csak igazából, nem nekem szól. Pedig teljesen meg voltam róla győződve, hogy ez az én könyvem lesz: egy könyvmolynak szóló történet. De sajnos nem. Még a rengeteg irodalmi utalás ellenére sem.

Posted in: 5 pontos,Gabrielle Zevin,könyvértékelés,Magnólia Kiadó,önálló kötet,romantikus