Christopher Chabris-Daniel Simons: A láthatatlan gorilla

Régebben - még a blogger időszakom előtt - sokat olvastam nonfiction köteteket, csak később tértem át a regényekre, hogy ne csak a tudásom bővítsem, hanem szórakozzak is. Most mégis tettem egy rövid kitérőt és olyan könyvet vettem a kezembe, ami bár nagyon érdekes a témáját tekintve, de nem éppen a szórakoztatás a célja. Helyette viszont olyan információkat és azokhoz tartozó magyarázatokat tartalmaz, amelynek ismerete a mindennapi életben is hasznos lehet. Már a címe is felkelti a figyelmet: A láthatatlan gorilla. Ugyan miért lenne láthatatlan az a gorilla? Hogy lehet egy ekkora böhöm nagy állatot nem észrevenni? Nos, a szerzők elmagyarázzák, hogy ez miként is lehetséges és elárulom, hogy magam is nem egyszer elámultam attól, amit ebben a kötetben olvastam. Ahogy sok mindennel kapcsolatban el is gondolkoztam, mert bizony arra szükség is volt. 

Ez az a típusú könyv, amelyet nem lehet egy huzamban olvasni, mert információk szempontjából kifejezetten tömény és emészteni kell az olvasottakat. Ahogy a kötet alcíme is nyilvánvalóvá teszi, a könyv azt taglalja, hogy miként is csapnak be bennünket az érzékeink. Vagy éppen mi magunkat azzal, hogy feltétel nélkül hiszünk az érzékeinknek. Kifejezetten érdekes utazásban volt részem.

Értékelés: 8 pont az adható 10-ből

Kiadó: Magnólia

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 261 oldal

Borító ár: 2.980,- Ft

A mű eredeti címe: The Invisible Gorilla

Fordította: Hodász Eszter

Műfaj: pszichológia, társadalomtudomány

Az igencsak szemléletes esetet bemutató bevezetést követően hat fejezeten keresztül győzködik a szerzők az olvasót, hogy az ember és az emberi agy nem egészen úgy működik, ahogy azt gondoljuk. Az emberi agy fantasztikus és rendkívüli dolgokra képes szerv, de sajnos a képességei nem határtalanok. Éppen ezért lényeges, hogy tisztában legyünk vele, a mindennapi illúziók léteznek és azok bizony sorsdöntő hatással lehetnek az életünkre. Ha tisztában vagyunk ezekkel az illúziókkal, akkor elkerülhetjük azokat, illetve a hatásaikat? A könyv elolvasása után azt mondom, hogy némelyiket igen, némelyiket pedig nem. Ugyanakkor nem baj, ha megismerjük őket, mert ha elkerülni nem is mindig lehet a hatásukat, legalább a következményeket máshogyan dolgozzuk fel. A szöveg számos hivatkozást tartalmaz, amelyekkel kapcsolatban az irodalomjegyzékben olvashat az érdeklődő még érdekes kiegészítéseket. 

Az első fejezet a figyelem illúziójával foglalkozik, vagyis azt taglalja, hogy mennyire korlátozott és megosztható az ember figyelme, mi az amit észrevesz és mi az, amit nem. A szerzők számos szemléletes példát felsorakoztatnak, az azokhoz kapcsolódó eseményeket magyarázzák. Megdöbbentőek azok a felsorolt esetek és az azokból levont következtetések is. Miért nem veszik észre az autósok olyan sok esetben a motorosokat? Miért megyünk el bizonyos dolgok mellett? Mennyire vakok az emberek a változásra? És persze az is kiderül, hogy miért láthatatlan az a gorilla. Nem csak érdekes, de tanulságos is, amiről ebben a fejezetben olvastam.

A második fejezet a memória illúziójáról rántja le a leplet. Mennyire bízhatunk meg az emlkékeinkben? Azok mennyire tekinthetők hitelesnek? Mennyire vannak hatással az emlék erősségére és megbízhatóságára a különleges helyzetek? Hogyan viselkednél, ha szembesítenének vele, hogy valami nem úgy történt, ahogy te emlékszel rá, pedig egyébként teljesen biztos vagy az állításodban? Ez is egy nagyon érdekes és mindenképpen tanulságos fejezet volt. A sok-sok példa hatására az olvasó is kénytelen elgondolkozni és felülbírálni azt, amit eddig magáról, illetve a saját memóriájáról gondolt.

A harmadik fejezetben tárgyalt téma egyenes következménye annak, amiről az előzőben olvashattunk: a magabiztosság illúziója került reflektorfénybe. Vajon ki a jobb orvos: aki a diagnózisát tétovázás nélkül és határozottan felállítja, vagy aki utánanéz annak, hogy tényleg jól értelmezte-e a tüneteket? Nem egyszerű erre választ adni. A határozott fellépés általában képes meggyőzni bárkit, de tényleg annyira jó mindenki, amennyire magabiztos a fellépése? Ez volt az a pont, amelynek jelenségeit és azok következményeit magam is tapasztalom a mindennapi életben, amikor is a felvételi elbeszélgetés során az illető által mutatott magabiztosság és a későbbi munkája során felmutatott tapasztalat, valamint tudás általában fordított arányosságot mutat egymással. Könnyedén tudtam tehát értelmezni a fejezetben leírtakat és még könnyedebben találtam az ott szereplő jelenségekre példát a saját környezetemben. Kedvencem a Dunning és Kruger által elvégzett megfigyelés, amely a hozzá nem értés és a túlzott önbizalom összefüggéseit vizsgálja. A két úriember által levont következtetésekről már korábban is olvastam, de örültem, hogy ebben a könyvben is felbukkantak. Nézzetek utána a munkájuknak, tényleg tanulságos az általuk levot következtetés.

A magabiztosság és a tudás összefüggéseit követően egyenes út vezet a tudás illúziójának részletesebb vizsgálatához és bemutatásához, amelyről a negyedik fejezetben olvashatunk bővebben. A vizsgálat tárgyát az képezte, hogy a tudásunk mennyire stabil, illetve mély. A példák ebben az esetben is szemléletesek, az eredmények pedig mindennél megdöbbentőbbek. Ez az illúzió meglepően kitartó.Érdemes a fejezet olvasása közben, illetve azt követően magunkba nézni és újraértékelni a saját helyünket a társadalomban, a közvetlen környezetben. Ahogy ugyanezt érdemes megtenni mindenki mással is. Hasznos információk és következtetések.

Minden mindennel összefügg, az okok és az okozatok között pedig nyilvánvaló a kapcsolat. Az ötödik fejezet az ok illúzióját tárgyalja ki. Ebben a részben azt mutatják be a szerzők, hogy a rendelkezésünkre álló információkból milyen gyakorisággal és módon vonunk le téves következtetéseket, hogyan veszi észre az agyunk ott is a mintát, ahol az igazából nem is létezik. A fejezet egyes részei könnyen érthetőek és értelmezhetőek, de itt már bonyolódik a helyzet és néhány következtetést nehezebb volt követni, mint a korábbiakban. Valószínűleg ez abból is fakadhat, hogy az ok és okozat közötti összefüggés - vagy nem összefüggés - feltárása bizonyos logikai kapcsolatok alkalmazásával, illetve azok megcéfolásával lehetséges. Vagyis ebben az esetben az illúziót önmagával támadva próbálták a szerző bemutatni és megsemmisíteni, ez pedig eléggé nyakatekert magyarázatokat eredményezett. De a lényeg így is átjön és - ismét csak önmagamat ismétlem - a kapott információ nagyon tanulságos.

A hatodik fejezet a lehetőségek illúzióját részletezi, amely illúzió gyakorlatilag az emberi természet alapjait használja ki: minél könnyebben és gyorsabban sikerüljön elérni a kitűzött célt. Ez az illúzió olyan mértékben jelen van az életünkben, hogy azt nem is sejtjük: nagyon nehéz elkerülni és főleg bizonyítani azt, hogy az a dolog csak illúzió - a valóság minden létező alapja nélkül. A leginkább kézenfekvő példa a lehetőség illúziójára a gyors és tartós fogyást, a kevés munkával is csodálatos izmokat, valamint a különleges technikákkal gyorsan elsajátítható nyelvtudást ígérő technikák. Ugye, hogy ismerős? Nagyon is. És most érdemes elgondolkozni, hogy eddig hányszor is estünk bele enek az illúziónak a csapdájába. Szóval ez  fejezet is érdekes témát boncolgat.

A kötet utolsó fejezete az eddig "tanultakra" alapozva mutat be egy példát és von le annak elemzéséből következtetéseket, mintegy összefoglalásként megy végig újra az illúziókon. Mindenki lemérheti, hogy mennyit fogott fel az előzőekben olvasottakból. Viccesen úgy is mondhatnám, hogy tesztelheti a figyelmét, a memóriáját, a tudását és a magabiztosságát - vagy éppen mindezek illúzióját. 

A magyarázatok számomra néhol már túlságosan is szájbarágósak és részletesek voltak, vagy éppen olyan példákat mutattak be, ami annyira nem érdekelt (pl: amerikai elnökök kijelentései és a megválasztásukhoz kapcslódó egyéb adatok, információk), de azért a többségük tényleg szemléletes volt és a mindennapi életből származott.

Érdekesnek találtátok az eddig leírtakat? Bevallom, hogy én is az olvasottakat. Éppen ezért, ha ezzel a nem éppen rövid bemutatással sikerült felkeltenem az érdeklődésed és szívesen mélyednél el jobban a témában, akkor mindenképpen ajánlom olvasásra ezt a kötetet. 

Folytatás »

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

Mi is nyújthatna nagyobb boldogságot egy könyvmolynak, mint amikor egy másik könyvmolyról olvas. Pláne, ha annak még regényes is az élete - ami ugyebár a legtöbb nyomdaipari termékeket mértéktelenül bújó emberről nem mondható el. Szóval ez a könyv nekem kellett: először a polcomra, aztán majd az olvasmányaim közé. Meg jót is olvastam róla, egy olyan ember ajánlását, akinek a véleményében megbízom. A két tényező együttes hatása a vásárlásban, majd évekkel később - ezt az időeltérést azért pironkodva vallom be, de egy igazi könyvmoly érti a problémám lényegét - az olvasásban nyilvánult meg.

Értékelés: 5 pont az adható 10-ből
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 240 oldal
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: The Storied Life of A. J. Fikry
Fordította: Ballai Márta
Műfaj: romantikus

Miről is szól ez a regény? Egy könyvmolyról. Ez oké. De az ördög a részletekben rejlik. Szóval... Adva van egy könyvesboltos, akit mindenki csak A. J. néven emleget, aki Alice Springben, egy nehezen megközelíthető szigeten lévő városkában könyvesboltot üzemeltet. És éppen komoly magánéleti válságban van, ugyanis elvesztette a feleségét, ezért legfőbb tevékenysége a másokra morgásban és az alkohol iránti egyre nagyobb vágyódásban nyilvánul meg. Könyvesboltja is elég egyedi: csak olyan könyveket árul, amelyek neki tetszenek, a divatos trendek nem érdeklik. Amelia egy kiadó munkatársa, aki sorra járja a könyvesboltokat összeállított listájával. A. J. személyében elég komor könyvszerető emberrel találja magát szemben, a kapcsolatuk kifejezetten rosszul indul. A. J. élete fordulóponthoz érkezik, amikor egy értékes könyvet ellopnak a lakásából, majd valamivel később valaki egy két év körüli gyereket hagy az üzletében.

Azt kell mondjam, hogy nekem erről a történetről többször is a mackósajt és a brummogás esete jutott az eszembe: kevés, nagyon kevés. Sem hangulatában, sem karaktereiben, sem történetében, de még mondanivalójában sem tudta bennem megrezegtetni tartósan, illetve mélyen azokat a bizonyos húrokat. Átlagos, közepes, helyenként - inkább többször, mint kevesebbszer - unalmas. 

Kezdjük azzal, hogy A. J. személyében sikerült megjeleníteni azt a fajta embertípus, aki ugyan olvas, művelt, de pont ezért végtelenül sznob is, és ha valaki nem pont azt olvassa, ami neki tetszik, akkor az már nem is való semmire. Ez pedig pont az, amit a legjobban utálok. Mi az, hogy egy könyvesboltban csak azok a kötetek kaphatók, amelyeket a tulaj szeret, vagy esetleg még éppen elvisel? Utána persze meg megy a kesergés, hogy nincs elég bevétel. Ha valaki egy üzletet vezet, akkor tényleg tegyen is úgy. Jól néznénk ki, ha egy kávézóban csak cappuccinót lehetne rendelni, mert az a tulaj kedvence. Na jó, esetleg még egy cortadót, mert azt még elviseli. És mi van, ha én lattét akarok? 

A másik, hogy ez a regény kidolgozatlan: a hangulat lehetne erősebb, a cselekmény dinamikusabb, vagy legalábbis - a karakterekkel együtt - kidolgozottabb. És talán azt is el kellett volna dönteni, hogy ki az a könyvmoly, akiről a történet szól: A. J. vagy esetleg Maya? Mert néha magam sem tudtam igazán: hol így éreztem, hol meg úgy. 

A szerző csapong a szereplők között és ettől nem egy ember regényes életének éreztem a történetet, hanem az egész városénak. Mert ugye itt volt a rendőrfőnök, a tanárnő, a könyves ügynök, a könyvesboltos, a kislány és még sokan mások. A szerző igazából sok mindent elmond, néha többet is, mint kellene. Ahogy ez a legnagyobb bajom is vele: elmondja és nem átadja. Csak elbeszéli, amit gondol, de amit az oldalakon olvastam az nem tudott átjárni és megérinteni - nem találtam a mélységét, a hangulatát. Hiányzott az előre beharangozott humor is - számomra más jelenti a poénost, a vicceset, a könnyedet.

A regény első fele a csapongás ellenére is sokkal kidolgozottabbnak tűnik, mint a vége, ahol már a karakterváltások mellett már időugrások is megjelennek. Van, hogy egyszerre tíz évet ugrunk előre az időben: egy családi rendezvényről hirtelen a kamaszlány történetébe csöppenünk, majd teljesen más következik. Romantikus történet, családregény vagy éppen élettörténet? Nehezen eldönthető és mindegyiknek kevés.

Túl sok ez egy ilyen vékonyka könyvhöz, túl sok szereplő, túl sok egyéni tragédia, túl sok ugrás, hogy minden beleférjen, és még akkor is folytatódik a történet, amikor a feltételezett könyvmoly főszereplőt már nem tudjuk tovább követni. Vagy a másik könyvmoly volt a címadó személy?  Akkor meg nagyon idő előtt fejeződött be a történet. Persze tudom, hogy nem kérdés a főszereplő kiléte, és ha nem is a regény szövege, de annak eredeti címe ékesen árulkodik erről és nem hagy kétséget senkiben. De mindeezek ellenére ez nekem sehogy sem kerek és nem is vagyok vele elégedett, egyáltalán nem. 

Maradok az elsőként levont következtetésemnél, amely szoros kapcsolatban van a mackósajttal és a brummogással. És higgyétek el, hogy ezt én sajnálom a legjobban! Mert kedves és aranyos történet, csak igazából, nem nekem szól. Pedig teljesen meg voltam róla győződve, hogy ez az én könyvem lesz: egy könyvmolynak szóló történet. De sajnos nem. Még a rengeteg irodalmi utalás ellenére sem.

Folytatás »

Laura Reese: A gyönyör sötét oldala

Sokáig, nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e erről a regényről, mert nem éppen egy egyszerű olvasmány, és nem is ajánlanám nyugodt szívvel mindenkinek a megismerését. Aztán úgy döntöttem, hogy mégis írok róla, így legalább mindenki maga tudja eldönteni, hogy kilépve a komfortzónájából elmerül-e a sötét oldal kínálta különleges élményben, vagy inkább messziről elkerüli ezt az művet. Az biztos, hogy a regény eléggé megosztó, ahogy az én érzéseim is eléggé ellentmondásosak - lassan már hetekben mérhető az idő, amióta kavarognak bennem, és még most is nehezen jutok egyezségre velük. Megpróbálom elmagyarázni, hogy miért érzek így.

Értékelés: ezt most hanyagolom
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 448 oldal
Borító ár: 2.980,- Ft
Fordította: Török Krisztina
A mű eredeti címe: Topping from Below
Kategória: erotika, thriller

Nora és Franny testvérek, de elég nagy köztük a korkülönbség: tíz év. Nora már önálló, független életet él, amikor a családjukban bekövetkezik a tragédia: fiú testvérük, aki ráadásul beteg is volt, meghalt egy balesetben. A család ezután széthullott, a szülők nehezen viselték el a veszteséget és hiába a még otthon maradt gyerek, nem igazán törődtek vele, szinte tudomást sem vettek róla. Amíg Nora élte az életét, a szülők pedig teljesen bezárkóztak a fájdalmukba, Franny magára maradt az érzelmeivel, és lassanként egy gátlásos, szeretethiányos ember vált belőle. A szülők autóbalesetét követően Franny Norához költözött, de a két testvérnek nem sikerül közelebb kerülnie egymáshoz - ahogy életük további részében sem.

Történetünk kezdetén Franny már halott, a lakásában leltek rá: összekötözve, összevagdosva feküdt a szobája padlóján - a halottkém minden látható jel ellenére sem volt képes megállapítani a halál okát. Nora megtalálja a testvére által vezetett naplót, benne pedig annak az időszaknak a kivonatát, amely a húga és a helyi egyetemen zenét oktató Michael nem éppen hagyományos keretek között zajló viszonyáról számolt be. Nora meggyőződése, hogy a férfi nem más, mint Franny gyilkosa, de a rendőrség nem ért vele egyet, a nyomozás pedig megakadt. Nora egyre inkább a napló és az elképzelése rabjává válik, ezért elhatározza, hogy megismerkedik a férfival és bebizonyítja az igazát. Ennek megvalósításához azonban olyan közel kell kerülnie hozzá, amennyire csak lehet: a húga naplójából kimaradt részletekért cserébe a nővér viszonyt kezd M-mel.

Már akkor furcsán néztem a lapokra, amikor Nora annak ellenére, hogy meg van győződve M bűnösségéről, belemegy a viszonyba. Persze értem én a megszállottság okozta bűvöletet és kényszert, de azért bebújni egy olyan férfi ágyába, akiről feltételezem, hogy megölte a testvéremet, számomra elég meredek - és mindenképpen felelőtlen - ötletnek tűnt. Főleg, hogy Nora tisztában van vele M nem éppen azt a testi gyönyört kedveli, amit az átlag.

"Újságíró vagyok a Sacramentói Fürkész tudományos rovatánál, és az évek során megtanultam, hogy a természet verzusz nevelés párharcból mindig a természet kerül ki győztesen."

A röpke felvezetés után beleolvashattam Franny naplójába, sikerült megtudnom, hogy miként is ismerkedett össze a Michaellel, hogyan hálózta be a férfi és vette rá olyanokra, amelyek eléggé messze álltak a lány alaptermészetétől. A leginkább dühítő - vagy éppen megindító - az volt a számomra, ahogy Franny minden megaláztatás és természetesellenes helyzet ellenére is ragaszkodott a Michaellel folytatott kapcsolatához, vágyakozott a férfi figyelmére. Egy testileg sem tökéletes, de lelkileg semmiképpen sem teljesen épp ember szeretethiányának tökéletes kihasználása volt ez, amely hitelesen bemutatta mindkét fél lelki állapotát és természetét. Egyszerre sajnáltam a lányt, ugyanakkor dühített is, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz az emberhez, aki gyakorlatilag semmibe veszi, aki játszik vele, a perverziói kiélésére használja fel. Mindezt pusztán azért, mert megteheti.

Mielőtt még dühömben a sarokba vágtam volna a könyvet, váltott a történet, Nora nézőpontja következett, valamint annak a leírása, ahogy megismerkedik a férfival és viszonyt kezd vele. Michael elmeséli azt, ami a naplóból kimaradt, Nora pedig közben egyre mélyebbre süllyed egy olyan világba, amely addig ismeretlen volt a számára. Igazság szerint a regénynek ez a része sem volt sokkal könnyebben emészthető és kevésbé dühítő, mint a korábban olvasottak. M végül is ugyanazokat követi el Norával is, amit a húgával - a különbség csak annyi, hogy Nora önállóbb, akaratosabb és gyanakvóbb, ugyanakkor elvakítja a titok hajszolása.

Tiffany Reisz óta tudom, hogy a BDSM olyan "játék", amely a két fél teljes egyetértésével történik, az eseményeket pedig szigorú szabályok irányítják. Ha elhangzik az a bizonyos szó, akkor a játék véget ér, mert az élvezet csak addig élvezet, amíg az mindkét fél számára azt jelenti. Ahogy az is meggyőződésem, hogy az ilyen élvezeteket hajszoló emberek sokkal érzékenyebbek a partnerük rezdülésére, és nagyon jó emberismerettel, pszichológiai képességekkel rendelkeznek. Ez utóbbi ebben a regényben is így van, mert M jó érzékkel veszi észre Franny gyengeségeit, ahogy Norát is fokozatosan darabokra szedi és szembesíti a hibáival, hiányosságaival. A probléma gyökere abban keresendő, hogy a férfi mindezt a saját élvezete érdekében teszi és csakis a saját szabályai szerint játszik - az ilyen játék pedig könnyen eldurvulhat, átlépheti azt a bizonyos határt.

Semmi bajom az erotikával, ahogy azokat is megértem, akik bizonyos eszközökkel és technikákkal akarják feldobni a szexuális életüket, de azért van egy határ - még olvasás szempontjából is -, amelyet szentnek és sérthetetlennek tartok. Ez a regény pedig egy idő után már ennek a képzeletbeli vonalnak a másik oldaláról integetett felém, vagyis rendesen kipenderített a komfortzónámból. Akkor kezdtem besokallni, amikor a megaláztatás és a durvaság már olyan méreteket öltött, amiket már nehezen vett be a gyomrom. Amikor egy kapcsolat már csak az uralkodásról és a kegyetlenkedésről szól, amikor csak azért, mert megtehetjük, úgy viselkedünk mint az állatok, vagy amikor már az állatok is részei a szexuális együttlétnek, na az már tutira kivágja nálam a biztosítékot. Méghozzá olyan mértékben, hogy visszakapcsolni sem lehet a józan gondolkodásomat, mert innentől kezdve már mindent vörös köd borít a fejemben, és semmilyen logika vagy észérv nincs rám hatással.

Ahogy az átéltek után már az sem tudta igazán lekötni a figyelmem, hogy Nora most éppen mit gondol az őt idomító férfiról, az éppen tönkremenetel felé száguldó másik kapcsolatáról, vagy a jelekről, amelyeket nyomoknak hisz. A rejtély a számomra annyira nem volt rejtély. Elkövette azt a hibát a szerző, hogy túl kevés szereplőt mozgatott a történetben, mert ha a három férfi közül az egyik a nyomozó, akkor tutira a másik kettő közül fog kikerülni az elkövető. Aki pedig olvasott már krimit, az tudja, hogy innentől már csak azt kellett eldönteni, a szerző azért fogalmaz homályosan, hogy a gyilkosról elterelje a figyelmet, vagy éppen az a célja, hogy az olvasó észrevegye a terelést és ezzel vezesse meg az olvasót.

Nos, engem nem sikerült megvezetnie, és bár a regény befejezése eléggé tetszett, mégsem tudta semmissé tenni a korábban átélteket, felülírni az érzéseimet. Ez a könyv egyszerűen perverz, számomra már túl van a jó ízlés azon határán, amelyet még tolerálni tudok. Hiába szerepelt a könyv hátulján a figyelmeztetés, hogy "csak erős idegzetű felnőtt olvasóknak", és hiába soroltam magam korábban ebbe a kategóriába, összességében mindez kevésnek bizonyult az átéltek szempontjából. 

A szereplők is eléggé kiszámíthatóak, mindenkinek megvan a helye a játékban. A nők közül Franny a sérülékeny, könnyen kihasználható, míg Nora a független bosszúálló, akiről kiderül, hogy ő is sérült, azon kívül pedig egy végletekig befolyásolható nő. A férfiak közül Michael, a manipulátor, Ian pedig a balek. Valószínűleg ez nem véletlenül alakult így, hanem a szerző tudatosan alkalmazta ezt a megoldást. A regény még mindezzel együtt is rendben lett volna - mert közel sem voltak annyira bugyuták a szereplők, mint más erotikus könyvekben -, ha nem lépi át azt a bizonyos határt, ha nem akar annyira nagyot mondani vagy mutatni, amivel romba dönt mindent, amit addig felépített. Sajnálom, mert ha ezeket az érzéseimet figyelmen kívül hagyom, akkor ez egy nagyon jó regény lehetett volna, de az össze-vissza érzésekkel a lelkemben nem tudok róla elismerően beszélni.

Ahogy pontozni sem akarom, mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Hogy ajánlom-e? Csak olyanoknak, akik kellő mértékű toleranciával rendelkeznek és mindezek mellett erős gyomorral. És még ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában is ott a figyelmeztetés: mindenkinek csak saját felelősségére!

Folytatás »