Tiffany Reisz: Az angyal (Eredendő bűnösök 2.)

Az első részt még kölcsönbe kaptam, úgy olvastam, de a sorozat második részét, vagyis ezt a kötetet már a saját polcomról emeltem le és saját tulajdonomként tartottam a kezemben. Jó érzés volt. :) Főleg, hogy egy nagyon kedvező akciót kihasználva jutottam hozzá a kötetekhez. Mind a háromhoz.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a bejegyzés további része az első kötetre vonatkozóan tartalmazhat spoileres információkat!

Értékelés: 8/10
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 472 oldal
Fordította: Márton Andrea
Borító ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: The Angel
Sorozat: Eredendő bűnösök
Előzmény:
1.) A szirén
Folytatás:
3.) A herceg
4.) Az úrnő
5.) A szent
6.) The King
7.) The Virgin
Műfaj: erotika

Egy év telt el az előző kötet befejező eseményei óta. Suzanne, az éppen itthon tartózkodó haditudósító faxot kap, amelyben a lehetséges püspökjelöltek szerepelnek. Egyes jelöltek neve mellett csillag jelzés szerepel, amely érdekütközésre hívja fel a figyelmet. A nő rögtön ráharap a névtelenül érkezett információra és nyomozni kezd az egyik jelölt után, aki nem más, mint Stearns atya. Soren úgy dönt, hogy a vizsgálat, illetve az újságírónő szimatolásának idejére biztonságos távolságba, az állam másik végébe, Griffin Fiske nyaralójába küldi Norát és vele együtt Michaelt is. Nora Griffin alárendeltjeként, illetve Michael dominájaként, kiképzőjeként kell, hogy eltöltse a nyarat, illetve azt az időt, amíg Soren körül el nem csitulnak a kutakodás keltette hullámok. Michael az előző részben, mint ajándék került Nora kezei közé, most pedig a várható életre, a képességei és igényei kezelésére próbálja felkészíteni a híres vagy inkább hírhedt írónő a visszahúzódó kamaszfiút. Vajon mit rejteget Soren? Hogyan telnek Nora napjai Sorentől távol? Mit takar Soren titokzatos parancsa valójában?

Az előző részben fellibbent a fátyol egy olyan világról, amely a legtöbb ember számára ismeretlen és a regények lapjain kívül nagy valószínűséggel továbbra is az marad. Mint mondtam, fellibbent a fátyol, kaptunk amolyan ízelítőt, betekintőt. Mit is vártam? Azt biztosan nem, hogy a belevaló írónő, aki olyan hitelesen tálalta és ismertette meg az olvasóival az alapokat, meg fog állni ennél a szintnél. Nem is tette ezt. Nem volt véletlen azon érzésem, hogy nem csak Michael kiképzése van éppen folyamatban, hanem bizony az olvasóé is. Mélyebbre merültünk az éppen csak megismert világban és továbbra is úgy érzem, hogy ez még mindig csak az úszni éppen tanulók szintje, a mély víz még jóval arrébb van.

Forrás: My 8th Circle

"A fétised... vagy a kisállatod, amit te etetsz, vagy a szörnyeteged, ami felfal téged. Mi addig etetjük a szörnyetegedet, amíg meg nem szelídítjük."

Amennyire lekötött az előző kötetben a világ mögötti pszichológia, illetve Nora és Zack, valamint Nora és Wesley egymással való kacérkodása, annyira furcsán éreztem magam most Nora, Michael, Griffin és Soren társaságában. Félreértés ne essék, nagyon kedvelem Griffint, imádom a humorát és a lazaságát, ami a lénye legmélyéből fakad. Ugyanígy teljesen el tudtam fogadni Michael furcsa szótlanságát és nagy élvezettel olvastam átélt érzelmeit, az akadályok leküzdését. Mi volt az, amitől majdnem elszakadt a cérna? Volt egy jelenet Soren és Nora között, rögtön a könyv elején, annak sikerült majdnem kiakasztania és betennie nálam a kaput. Ha valaki esetleg az elején így érezne, akkor tanácsolom, hogy lépjen túl azokon az oldalakon és haladjon tovább, mert a történet további része elképesztő, élvezetes, olvasmányos és bizony ismét csak fejet kell hajtanom az írónő stílusa előtt, illetve az előtt, ahogy a szereplőinek múltjában megbújó, érdekes és megdöbbentő titkait elénk tárta.

"A világon nem létezik az igazságnál félrevezetőbb dolog."

A kötet címe nem véletlen, ugyanis ebben a részben, Michael, a Nora által Angyalnak becézett kamaszfiú vágyai, fejlődése, kétségei és természetesen végső döntése áll a középpontban.

Nos, hatalmas vallomással tartozom: be kell vallanom, hogy túlestem életem első M/M jelenetén és a két szimpatikus szereplőnek, valamint a nagyon jó írói stílusnak köszönhetően nem szaladtam ki a világból, sőt... :) Lehet, hogy a végén még felnövök ehhez a világhoz, ehhez a sorozathoz?

Amíg Angyal a saját életének sorsdöntő döntésein elmélkedik, addig a "nyaralótól" távol Soren és Kingsley azon ügyködik, hogy eltereljék a figyelmet különös kedvtelésükről, illetve a katolikus pap és a hozzá közel állók egyéb titkairól.

"Valaki egyszer úgy határozta meg az őrültség fogalmát, hogy az nem más, mint újra és újra ugyanazzal próbálkozni, és mindig más eredményt várni."

Akit nem sikerült az első kötetben megkedvelnem, az Soren volt. A maga ridegségével és uralkodási kényszerével nem tudott közel férkőzni hozzám. Nem mondom, hogy ebben a részben a szívem csücske lett, de talán jobban megértettem, hogy mi bújik meg ennek a nagyon különleges embernek a jelleme mögött. Úgy érzem, hogy minden csak nézőpont kérdése, határozottan tisztelni kezdtem a férfit, amiért az öröklött gének és az átélt események hatására ennyire kordában tudja tartani a hajlamait, a kényszereit. El kell ismernem, hogy a Soren tényleg jó ember, még ha nem is teljesen mindennapiak a kedvtelései és a vágyai. Viszont félelmetesen jó emberismerő és olyan játékos, aki kimagaslóan intelligens és akivel mindenkinek számolnia kell, aki kapcsolatba kerül vele. Nem kevéssé lepődtem meg a kötet végén. :)

"Némely seb túl mély ahhoz, hogy könnyet ejtsünk miatta."

Mi volt a legnagyobb bajom ezzel a résszel? Némiképp háttérbe szorult Nora és az ő élete, Zack és Wesley pedig éppen csak felbukkan a szövegben. Mindketten hiányoztak, Zack a kíváncsisága miatt, Wesley pedig a kedves, de mégis határozott jelleme miatt. Talán pont az volt a legnagyobb baj, hogy most senkivel sem tudtam azonosulni a szereplők közül. 

"Azt értékeljük a legtöbbre, amit fel kell áldoznunk, hogy a miénk legyen."

Kedvenc jelenetem? Van bizony. Nem tudtam betelni Griffin komornyikjának visszafogott, de mégis ütős megjegyzéseivel, az őszinte vélemény olyan igazi angol komornyikos stílusú közlésével.

Továbbra is nagyon tetszik a magyar kiadásban, hogy a borító nem hivalkodó, hanem kifejezetten diszkrét, de mégis tartalmazza mindazt, ami a történet lényegét jelenti. Külön tetszett, hogy olyan kép került a könyv elejére, amelyre a szövegben is találhatunk utalást. A pazar fordítás előtt a legteljesebb tisztelettel adózom és csak a gratulációmat tudom kifejezni.

Lehet, hogy voltak a történetnek bizonyos részei, amelyek a vártál jobban igénybe vettek, de ezeken túllépve, azt kell mondanom, hogy a kötet fantasztikus, olvasmányos, érdekes, egyáltalán nem sablonos. Mondanám, hogy szexkönyvről van szó, de a BDSM, valamint az M/M jelenetek ellenére nem tartom annak a sorozatot, mert ami továbbra is kiemelkedő helyen szerepel a történetben az a nem mindennapi vágyak mögött megbújó múltbeli titkok, a pszichológia és a különleges jellemek igazi kavalkádja. A herceg már nagyon integet felém a polcról és abban biztos, hogy lesz Wesley. Már nagyon várom. :)

Posted in: 8 pontos,Egmont,Egmont Sens,Eredendő bűnösök,erotika,könyvértékelés,Tiffany Reisz