Szélesi Sándor: A lelkek birodalma (Legendák földje 3.)

Mondtam már, hogy az író hiánypótló műveket alkotott ezzel a sorozattal? Valószínűleg igen, és még mindig így gondolom. Évek óta álltak már a polcomon a sorozat kötetei olvasásra várva. Na jó, bevallom, az első kötetet elolvastam és miután meggyőzött róla, hogy megéri beszerezni, kezdtem el összevadászni antikváriumokban, netes oldalakon a hiányzó köteteket. Nagyon örültem, amikor sikerült beszereznem a köteteket, de az olvasásuk valahogy elmaradt. Nem hagyhattam, hogy ez így maradjon, ezért ez a kötet is egyike lett a Csökkentsd a várólistádat 2012 felhívásra benevezett könyveimnek. Arra már csak a jelentkezést követően jöttem rá, hogy bizony a harmadik könyv címe szerepel a litában.  Sebaj, gondoltam, így legalább két kötettel lesz kevesebb a várólistámon. Úgy is szeretem a sorozat köteteit viszonylag egymáshoz közeli időpontban olvasni. Nem is bántam meg ezt a döntésemet.
Nézzük most már ezt a regényt és történetét, amely gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az előző végződött. Megszületik Ila és Vajk gyermeke Magyar (itt kicsinykét zavarban voltam, mert a gyereket az előző kötet utolsó lapjain még Turulnak hívták). Három évvel később megszületik Csejkő és Karsa gyermeke, Bara. Mindkét gyermek különleges és egyik sem viseli a szíve jelét, amely a mén emberekre jellemző. Bara minden gyerektől különbözik: sámán jelekkel (mindkét lábán hat lábujjal) születik és emlékszik előző életére, mert ő az a Bara, akivel Vajkék az Aranybirodalomban találkoztak. A sámánok nem nézik jó szemmel ezeket a gyerekeket, Barától pedig kifejezetten tartanak. Ki is űzetik őt és anyját a nemzettségből. Új taggal is bővül Ágos nemzettsége, mert megérkezik anyja rokonságához Zele, Belénybéli Kondor és Ágosbéli Kisgimely fia. A sámánoknak azonban ő sem igazán tetszik. Miközben a mén emberek élik a mindennapjaikat és foglalkoznak a napi problémáikkal, boldogulásukkal, a sámánok a saját világukat, a hagyományaikat féltik és mindent megtesznek azért, hogy a régi világ ne változzon és persze ők is nélkülözhetetlenek maradjanak.

Az előző részre azt mondtam, hogy szórakoztató volt, erre a részre azt mondom, hogy inkább drámai, mint szórakoztató. Persze vannak benne kacagtató részek is. Nincs benne semmi meglepő, hogy azokat leginkább ismét a vak vadászoknak, Telegnek, Ébernek és Orcinak köszönhetjük. :) Mindenképp a dráma van azonban túlsúlyban a történetben. Meg persze a változás és az útkeresés. A világ és a szemlélet változik, megállíthatatlanuk tör előre az új, még akkor is, ha körmünk szakadtáig ragaszkodunk a régihez. A változás mindig fájdalommal jár. Teleget nagyon sajnáltam, a tündéreket is. A három fiú előtt pedig megemelem a kalapom, mert férfimódra cselekedtek.

Ebben a kötetben visszatérnek a régi szereplők. Találkozhatunk Erdőjáróval, Kondorral, Killával, de a főszereplők leginkább az előző kötetből megismert vadászok és tündérek, illetve a történet elején született gyermekek. Sok mindent lezárt ez a könyv, ami az előző kötetekben nyitott kérdésként maradt bennem, de jöttek újabb kérdések. Nem érzem úgy, hogy az író ezt a történetfolyamot trilógiának szánta volna. Szerintem lenne még téma és ötlet hozzá, hogy a cselekmények tovább kígyózzanak, csak a magyar olvasóknak nem volt rá igazán igénye és nem alakult ki jelentős olvasótábor a könyvek körül. Határozottan úgy érzem, hogy eljutottunk valameddig az úton, de ez nem a vége. Van még annyi puskapor az ősmagyar mitológiában és a szerzőben is, amely még 4-5 kötetet megtöltene cselekménnyel. Szívesen olvasnám is tovább. Főleg most, hogy így rákaptam az ízére. :) Az író karakterábrázolása határozottan javult a szememben. Bár ez a könyv nem volt annyira magával ragadó, szórakoztató és kalandos, mint a második kötet, de azért tetszett. Most inkább a lelki fejlődésen és a változásokon volt a hangsúly. Kell ilyen is. Jó volt olvasni és újra elmerülni a pusztai életben. Igazi kikapcsolódás.

Nem is szaporítom tovább a szót, mert a lényeg ugyanaz marad: érdemes elolvasni ezt a könyvet is és ha lesz még megjelenő része, akkor azokat is szívesen olvasom majd el, mert kifejezetten érdekel, hogyan alakul az Ágos nemzettség és a három fiú sorsa.

Pontszám: 8

Kiadó: Kalandor Könyvkiadó

Kiadás éve: 2003.

Terjedelem: 334 oldal
Sorozat: Legendák földje

Előzmény: Vadásznak vadásza, Tündérösvény
Forrás: magánykönyvtár (vásárlás, 2007.)

Folytatás »

Szélesi Sándor: Tündérösvény (Legendák földje 2.)

Szélesi Sándor egyike azoknak az íróknak, akik megkedveltette velem a magyar írók által írt történeteket. A láthatatlan város című novellás kötetének olvasása után elkezdtem keresni, kutatni az író könyveit, műveit. Így bukkantam rá a Kalandor könyvkiadó által kiadott sorozatokra. Mind Fonyódi Tibor (Hadak útja sorozat), mind Szélesi Sándor könyvei (Legendák földje sorozat) érdeklődéssel töltöttek el, mert a magyarsággal foglalkoztak, a magyarságról írtak. Különbség csak az ábrázolt korszakban volt. Meg abban, hogy a Legendák földje sorozat minden darabját sikerült megszereznem. Ugyanez nem volt elmondható a Hadak útja sorozat darabjairól.

Szélesi Sándor a Legendák földje sorozatban az ősmagyarság időszakába kalauzolja el az olvasóit. Történeteinek főszereplői nemzettségbe rendeződött, pusztai életre berendezkedett eleink. A Tündérösvény a trilógia középső könyve, de önmagában is megállja a helyét, ha valakinek esetleg nem sikerül beszereznie a Vadásznak vadásza című előzmény kötetet.

5 év telt el az előző kötet eseményei óta. Az Ágos nemzettség azóta sem heverte ki családtagjainak elvesztését. A sebek még mindig fájnak. Most pedig a nemzettség feje, Ágos is haldoklik, ezért összehívja a nemzettségfőket megbeszélésre. Utódaként legkisebb fiát, Vajkot nevezi meg. Nem könnyű a nemzettségfők gyűlésének lebonyolítása, a helyzet feszült, amelyet csak tovább bonyolít a sámándobok folyamatosan hallatszó dobolása. Sámánok halnak meg, gonosz szellekem bukkannak fel és visznek magukkal árnylelkeket. A sámánok javaslata az, hogy keleten, az Aranybirodalomban, ahonnan az őseik származnak, kell segítséget kérni a szellemek elűzéséhez, mert azok erősebbek és hatalmasabbak, mint amit ők le tudnak győzni. A nemzettségfők határoznak, a küldöttséget Vajk vezeti és három Ágos nemzettségbeli, valamint egy Belénybeli tart vele az úton. A küldöttség meg is érkezik az Aranybirodalomba, de nem azt találják és nem igazán azt kapják, amire számítottak. Kalandokba keverednek, két város egymásnak feszülő hatalma és ellenségeskedése között kell megkeresniük azt, akitől a segítséget kérhetik, remélhetik. Különös, feléjük mesebelinek tartott lényekkel találkoznak.

Mi az, ami tetszett ebben a könyvben? Az, hogy nagyon sok nép mitológiájáról szóló történetet olvastam már, de most végre az ősmagyarságról szóló könyvet is kezembe vehettem. Hiánypótló könyvnek, sorozatnak tartom. Az író nagyon otthonosan mozog a témában, történész végzettségét jól használta fel és tette érdekessé a történetet. Olvasás közben szinte hallottam a fű zizegését, a lópaták dobogását, a puszta illatát, láttam magam előtt a jurták sorát, a szép szál magyar legényeket, a nemzettségek gyönyörű leányait, hallottam a sámándobok dobolását. A nemzettségek összetartása és a különböző nemzettségek közötti különbségek, a problémák kezelésének leírása nagyon fontos momentum a könyvben és szerintem nagyon jól sikerült a megjelenítésük is.

Ez a könyv jobban tetszett, mint az első rész. Vajk és Ila sokkal szimpatikusabb és könnyebben megszerethető volt a számomra, mint az előző részben Kondor és Mány. Még Édes is belopta magát a szívembe. A küldöttség tagjai igazán jópofa figurák voltak, válogatott csapat, amelynek minden tagja külön egyéniség. Bátrak, vakmerőek és igazán viccesek. :) A történet is olvasmányosabb, mint az előző köteté. A tündérek nem igazán sokszor bukkanak fel a magyar történetekben. Ebben a könyvben sokat szerepelnek és kellemes hangulatot adnak a történetnek.

A kiadványban színes oldalak is vannak, melyek gyönyörű képeket tartalmaznak, a hátoldalukon pedig a magyar legendák történeteit olvashatjuk. Még egy érdekessége a könyvnek (sorozatnak), hogy a kötet végén az író utószava olvasható, amelyben megkapjuk a történet alapjául szolgáló információkat. Ebben a kötetben a tündérekről és Boldogasszonyról olvashatunk.

Az író megint egy új oldaláról mutatkozott be a számomra. Egyedi, kalandos, érdekes és igazi magyar virtussal átszőtt történetet alkotott, amelyet nagyon szívesen olvastam. Hitelesnek éreztem azt a képet, amit a pusztai életet folytató magyarságról festett le az író. Igen, ilyennek képzeltem el magamban ezt az életet, ezt a gondolkodást. Büszke, erős, ugyanakkor leleményes és igazságos népnek gondoltam az ősmagyarokat. Hiánypótló kötet ez, amely a magyar mitológia alapjait szövi bele az olvasmányos, tanulságos és szeretnivaló történetbe. Vajk, Ila, Édes, Éber, Teleg, Orci és a többiek olyan szereplők, akiket nem lehet egykönnyen elfelejteni. Aki csak egy kicsit is érdeklődik a magyar mitológia iránt, annak nagyon ajánlom olvasásra a könyvet, mert amellett, hogy hiteles, még érdekes és szórakoztató is. Remélem, hogy a folytatás is lesz ilyen jó.

Pontszám: 9

Kiadó: Kalandor Könyvkiadó

Kiadás éve: 2002.

Terjedelem: 328 oldal
Sorozat: Legendák földje

Előzmény: Vadásznak vadásza
Folytatás: A lelkek birodalma
Forrás: magánykönyvtár (vásárlás, 2007.)

Folytatás »