Szélesi Sándor: A lelkek birodalma (Legendák földje 3.)

Mondtam már, hogy az író hiánypótló műveket alkotott ezzel a sorozattal? Valószínűleg igen, és még mindig így gondolom. Évek óta álltak már a polcomon a sorozat kötetei olvasásra várva. Na jó, bevallom, az első kötetet elolvastam és miután meggyőzött róla, hogy megéri beszerezni, kezdtem el összevadászni antikváriumokban, netes oldalakon a hiányzó köteteket. Nagyon örültem, amikor sikerült beszereznem a köteteket, de az olvasásuk valahogy elmaradt. Nem hagyhattam, hogy ez így maradjon, ezért ez a kötet is egyike lett a Csökkentsd a várólistádat 2012 felhívásra benevezett könyveimnek. Arra már csak a jelentkezést követően jöttem rá, hogy bizony a harmadik könyv címe szerepel a litában.  Sebaj, gondoltam, így legalább két kötettel lesz kevesebb a várólistámon. Úgy is szeretem a sorozat köteteit viszonylag egymáshoz közeli időpontban olvasni. Nem is bántam meg ezt a döntésemet.
Nézzük most már ezt a regényt és történetét, amely gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az előző végződött. Megszületik Ila és Vajk gyermeke Magyar (itt kicsinykét zavarban voltam, mert a gyereket az előző kötet utolsó lapjain még Turulnak hívták). Három évvel később megszületik Csejkő és Karsa gyermeke, Bara. Mindkét gyermek különleges és egyik sem viseli a szíve jelét, amely a mén emberekre jellemző. Bara minden gyerektől különbözik: sámán jelekkel (mindkét lábán hat lábujjal) születik és emlékszik előző életére, mert ő az a Bara, akivel Vajkék az Aranybirodalomban találkoztak. A sámánok nem nézik jó szemmel ezeket a gyerekeket, Barától pedig kifejezetten tartanak. Ki is űzetik őt és anyját a nemzettségből. Új taggal is bővül Ágos nemzettsége, mert megérkezik anyja rokonságához Zele, Belénybéli Kondor és Ágosbéli Kisgimely fia. A sámánoknak azonban ő sem igazán tetszik. Miközben a mén emberek élik a mindennapjaikat és foglalkoznak a napi problémáikkal, boldogulásukkal, a sámánok a saját világukat, a hagyományaikat féltik és mindent megtesznek azért, hogy a régi világ ne változzon és persze ők is nélkülözhetetlenek maradjanak.

Az előző részre azt mondtam, hogy szórakoztató volt, erre a részre azt mondom, hogy inkább drámai, mint szórakoztató. Persze vannak benne kacagtató részek is. Nincs benne semmi meglepő, hogy azokat leginkább ismét a vak vadászoknak, Telegnek, Ébernek és Orcinak köszönhetjük. :) Mindenképp a dráma van azonban túlsúlyban a történetben. Meg persze a változás és az útkeresés. A világ és a szemlélet változik, megállíthatatlanuk tör előre az új, még akkor is, ha körmünk szakadtáig ragaszkodunk a régihez. A változás mindig fájdalommal jár. Teleget nagyon sajnáltam, a tündéreket is. A három fiú előtt pedig megemelem a kalapom, mert férfimódra cselekedtek.

Ebben a kötetben visszatérnek a régi szereplők. Találkozhatunk Erdőjáróval, Kondorral, Killával, de a főszereplők leginkább az előző kötetből megismert vadászok és tündérek, illetve a történet elején született gyermekek. Sok mindent lezárt ez a könyv, ami az előző kötetekben nyitott kérdésként maradt bennem, de jöttek újabb kérdések. Nem érzem úgy, hogy az író ezt a történetfolyamot trilógiának szánta volna. Szerintem lenne még téma és ötlet hozzá, hogy a cselekmények tovább kígyózzanak, csak a magyar olvasóknak nem volt rá igazán igénye és nem alakult ki jelentős olvasótábor a könyvek körül. Határozottan úgy érzem, hogy eljutottunk valameddig az úton, de ez nem a vége. Van még annyi puskapor az ősmagyar mitológiában és a szerzőben is, amely még 4-5 kötetet megtöltene cselekménnyel. Szívesen olvasnám is tovább. Főleg most, hogy így rákaptam az ízére. :) Az író karakterábrázolása határozottan javult a szememben. Bár ez a könyv nem volt annyira magával ragadó, szórakoztató és kalandos, mint a második kötet, de azért tetszett. Most inkább a lelki fejlődésen és a változásokon volt a hangsúly. Kell ilyen is. Jó volt olvasni és újra elmerülni a pusztai életben. Igazi kikapcsolódás.

Nem is szaporítom tovább a szót, mert a lényeg ugyanaz marad: érdemes elolvasni ezt a könyvet is és ha lesz még megjelenő része, akkor azokat is szívesen olvasom majd el, mert kifejezetten érdekel, hogyan alakul az Ágos nemzettség és a három fiú sorsa.

Pontszám: 8

Kiadó: Kalandor Könyvkiadó

Kiadás éve: 2003.

Terjedelem: 334 oldal
Sorozat: Legendák földje

Előzmény: Vadásznak vadásza, Tündérösvény
Forrás: magánykönyvtár (vásárlás, 2007.)

Posted in: 2012,8 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2012,fantasy,Kalandor Könyvkiadó,könyvértékelés,Legendák földje,magyar szerző,mitológia,Szélesi Sándor (Anthony Sheenard),táltos/sámán,tündér/elf