Laura Reese: A gyönyör sötét oldala

Sokáig, nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e erről a regényről, mert nem éppen egy egyszerű olvasmány, és nem is ajánlanám nyugodt szívvel mindenkinek a megismerését. Aztán úgy döntöttem, hogy mégis írok róla, így legalább mindenki maga tudja eldönteni, hogy kilépve a komfortzónájából elmerül-e a sötét oldal kínálta különleges élményben, vagy inkább messziről elkerüli ezt az művet. Az biztos, hogy a regény eléggé megosztó, ahogy az én érzéseim is eléggé ellentmondásosak - lassan már hetekben mérhető az idő, amióta kavarognak bennem, és még most is nehezen jutok egyezségre velük. Megpróbálom elmagyarázni, hogy miért érzek így.

Értékelés: ezt most hanyagolom
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 448 oldal
Borító ár: 2.980,- Ft
Fordította: Török Krisztina
A mű eredeti címe: Topping from Below
Kategória: erotika, thriller

Nora és Franny testvérek, de elég nagy köztük a korkülönbség: tíz év. Nora már önálló, független életet él, amikor a családjukban bekövetkezik a tragédia: fiú testvérük, aki ráadásul beteg is volt, meghalt egy balesetben. A család ezután széthullott, a szülők nehezen viselték el a veszteséget és hiába a még otthon maradt gyerek, nem igazán törődtek vele, szinte tudomást sem vettek róla. Amíg Nora élte az életét, a szülők pedig teljesen bezárkóztak a fájdalmukba, Franny magára maradt az érzelmeivel, és lassanként egy gátlásos, szeretethiányos ember vált belőle. A szülők autóbalesetét követően Franny Norához költözött, de a két testvérnek nem sikerül közelebb kerülnie egymáshoz - ahogy életük további részében sem.

Történetünk kezdetén Franny már halott, a lakásában leltek rá: összekötözve, összevagdosva feküdt a szobája padlóján - a halottkém minden látható jel ellenére sem volt képes megállapítani a halál okát. Nora megtalálja a testvére által vezetett naplót, benne pedig annak az időszaknak a kivonatát, amely a húga és a helyi egyetemen zenét oktató Michael nem éppen hagyományos keretek között zajló viszonyáról számolt be. Nora meggyőződése, hogy a férfi nem más, mint Franny gyilkosa, de a rendőrség nem ért vele egyet, a nyomozás pedig megakadt. Nora egyre inkább a napló és az elképzelése rabjává válik, ezért elhatározza, hogy megismerkedik a férfival és bebizonyítja az igazát. Ennek megvalósításához azonban olyan közel kell kerülnie hozzá, amennyire csak lehet: a húga naplójából kimaradt részletekért cserébe a nővér viszonyt kezd M-mel.

Már akkor furcsán néztem a lapokra, amikor Nora annak ellenére, hogy meg van győződve M bűnösségéről, belemegy a viszonyba. Persze értem én a megszállottság okozta bűvöletet és kényszert, de azért bebújni egy olyan férfi ágyába, akiről feltételezem, hogy megölte a testvéremet, számomra elég meredek - és mindenképpen felelőtlen - ötletnek tűnt. Főleg, hogy Nora tisztában van vele M nem éppen azt a testi gyönyört kedveli, amit az átlag.

"Újságíró vagyok a Sacramentói Fürkész tudományos rovatánál, és az évek során megtanultam, hogy a természet verzusz nevelés párharcból mindig a természet kerül ki győztesen."

A röpke felvezetés után beleolvashattam Franny naplójába, sikerült megtudnom, hogy miként is ismerkedett össze a Michaellel, hogyan hálózta be a férfi és vette rá olyanokra, amelyek eléggé messze álltak a lány alaptermészetétől. A leginkább dühítő - vagy éppen megindító - az volt a számomra, ahogy Franny minden megaláztatás és természetesellenes helyzet ellenére is ragaszkodott a Michaellel folytatott kapcsolatához, vágyakozott a férfi figyelmére. Egy testileg sem tökéletes, de lelkileg semmiképpen sem teljesen épp ember szeretethiányának tökéletes kihasználása volt ez, amely hitelesen bemutatta mindkét fél lelki állapotát és természetét. Egyszerre sajnáltam a lányt, ugyanakkor dühített is, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz az emberhez, aki gyakorlatilag semmibe veszi, aki játszik vele, a perverziói kiélésére használja fel. Mindezt pusztán azért, mert megteheti.

Mielőtt még dühömben a sarokba vágtam volna a könyvet, váltott a történet, Nora nézőpontja következett, valamint annak a leírása, ahogy megismerkedik a férfival és viszonyt kezd vele. Michael elmeséli azt, ami a naplóból kimaradt, Nora pedig közben egyre mélyebbre süllyed egy olyan világba, amely addig ismeretlen volt a számára. Igazság szerint a regénynek ez a része sem volt sokkal könnyebben emészthető és kevésbé dühítő, mint a korábban olvasottak. M végül is ugyanazokat követi el Norával is, amit a húgával - a különbség csak annyi, hogy Nora önállóbb, akaratosabb és gyanakvóbb, ugyanakkor elvakítja a titok hajszolása.

Tiffany Reisz óta tudom, hogy a BDSM olyan "játék", amely a két fél teljes egyetértésével történik, az eseményeket pedig szigorú szabályok irányítják. Ha elhangzik az a bizonyos szó, akkor a játék véget ér, mert az élvezet csak addig élvezet, amíg az mindkét fél számára azt jelenti. Ahogy az is meggyőződésem, hogy az ilyen élvezeteket hajszoló emberek sokkal érzékenyebbek a partnerük rezdülésére, és nagyon jó emberismerettel, pszichológiai képességekkel rendelkeznek. Ez utóbbi ebben a regényben is így van, mert M jó érzékkel veszi észre Franny gyengeségeit, ahogy Norát is fokozatosan darabokra szedi és szembesíti a hibáival, hiányosságaival. A probléma gyökere abban keresendő, hogy a férfi mindezt a saját élvezete érdekében teszi és csakis a saját szabályai szerint játszik - az ilyen játék pedig könnyen eldurvulhat, átlépheti azt a bizonyos határt.

Semmi bajom az erotikával, ahogy azokat is megértem, akik bizonyos eszközökkel és technikákkal akarják feldobni a szexuális életüket, de azért van egy határ - még olvasás szempontjából is -, amelyet szentnek és sérthetetlennek tartok. Ez a regény pedig egy idő után már ennek a képzeletbeli vonalnak a másik oldaláról integetett felém, vagyis rendesen kipenderített a komfortzónámból. Akkor kezdtem besokallni, amikor a megaláztatás és a durvaság már olyan méreteket öltött, amiket már nehezen vett be a gyomrom. Amikor egy kapcsolat már csak az uralkodásról és a kegyetlenkedésről szól, amikor csak azért, mert megtehetjük, úgy viselkedünk mint az állatok, vagy amikor már az állatok is részei a szexuális együttlétnek, na az már tutira kivágja nálam a biztosítékot. Méghozzá olyan mértékben, hogy visszakapcsolni sem lehet a józan gondolkodásomat, mert innentől kezdve már mindent vörös köd borít a fejemben, és semmilyen logika vagy észérv nincs rám hatással.

Ahogy az átéltek után már az sem tudta igazán lekötni a figyelmem, hogy Nora most éppen mit gondol az őt idomító férfiról, az éppen tönkremenetel felé száguldó másik kapcsolatáról, vagy a jelekről, amelyeket nyomoknak hisz. A rejtély a számomra annyira nem volt rejtély. Elkövette azt a hibát a szerző, hogy túl kevés szereplőt mozgatott a történetben, mert ha a három férfi közül az egyik a nyomozó, akkor tutira a másik kettő közül fog kikerülni az elkövető. Aki pedig olvasott már krimit, az tudja, hogy innentől már csak azt kellett eldönteni, a szerző azért fogalmaz homályosan, hogy a gyilkosról elterelje a figyelmet, vagy éppen az a célja, hogy az olvasó észrevegye a terelést és ezzel vezesse meg az olvasót.

Nos, engem nem sikerült megvezetnie, és bár a regény befejezése eléggé tetszett, mégsem tudta semmissé tenni a korábban átélteket, felülírni az érzéseimet. Ez a könyv egyszerűen perverz, számomra már túl van a jó ízlés azon határán, amelyet még tolerálni tudok. Hiába szerepelt a könyv hátulján a figyelmeztetés, hogy "csak erős idegzetű felnőtt olvasóknak", és hiába soroltam magam korábban ebbe a kategóriába, összességében mindez kevésnek bizonyult az átéltek szempontjából. 

A szereplők is eléggé kiszámíthatóak, mindenkinek megvan a helye a játékban. A nők közül Franny a sérülékeny, könnyen kihasználható, míg Nora a független bosszúálló, akiről kiderül, hogy ő is sérült, azon kívül pedig egy végletekig befolyásolható nő. A férfiak közül Michael, a manipulátor, Ian pedig a balek. Valószínűleg ez nem véletlenül alakult így, hanem a szerző tudatosan alkalmazta ezt a megoldást. A regény még mindezzel együtt is rendben lett volna - mert közel sem voltak annyira bugyuták a szereplők, mint más erotikus könyvekben -, ha nem lépi át azt a bizonyos határt, ha nem akar annyira nagyot mondani vagy mutatni, amivel romba dönt mindent, amit addig felépített. Sajnálom, mert ha ezeket az érzéseimet figyelmen kívül hagyom, akkor ez egy nagyon jó regény lehetett volna, de az össze-vissza érzésekkel a lelkemben nem tudok róla elismerően beszélni.

Ahogy pontozni sem akarom, mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Hogy ajánlom-e? Csak olyanoknak, akik kellő mértékű toleranciával rendelkeznek és mindezek mellett erős gyomorral. És még ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában is ott a figyelmeztetés: mindenkinek csak saját felelősségére!

Posted in: erotika,könyvértékelés,Laura Reese,Magnólia Kiadó,önálló kötet,thriller