Buglyó Gergely: Oni: Szürke vér (Oni trilógia 1.)

Ez a könyv is azon kötetek közé tartozik, amelyek elsőre nem keltették fel a figyelmemet, de csak egy kis plusz információra volt szükség és már nyúltam is a regény után. Mi volt tehát az, ami mégis az olvasás felé sodort? A válasz egyszerre egyszerű és összetett. A regény írója. Nem a kellemes megjelenése és a kedves mosolya, hanem az, hogy orvosi végzettsége ellenére és jelenlegi kutatói munkája mellett érdeklődik a fantasy iránt. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyire furcsa az  átlagemberek szemében az egzakt tudomány és a fantasy kapcsolata. Én ezt úgy élem meg, mintha az embernek két személyisége lenne (jó értelemben) vagy is inkább mintha az ember két különböző igényű fele így kerülne egyensúlyba. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy Gergely hogyan kezeli ezt a sokak által furcsának titulált állapotot és kutató énje, úgymond tudós ember fele mellett mennyire jelentős a fantasyt szerető és (leginkább ez irányba irányult a kíváncsiságom)  fantasyt művelő része. Nos, a kérdésemre megkaptam a választ és be kell vallanom, hogy elégedett vagyok az eredménnyel.

Fekete Áron a testvéreivel egy dunántúli kisvárosban lakik. Szülei azért költöztek ide, mert ez a város, illetve a későbbiekben majd ide költöző lány fontos része lesz egy próféciának. Áron és testvérei ugyanis nem egyszerűen csak fiatalok, hanem különleges fiatalok, a vérük a napon szürkévé válik és gyorsabbak, illetve erősebbek is, mint az emberek. A testvérekre fontos küldetést bízott az apjuk, meg kell védeniük a lányt, akiről csak egy festményük van. Amikor Áron osztályába új diák érkezik, a fiú ráismer megbízatásuk "tárgyára", éppen ezért mindent elkövet, hogy összeismerkedjen vele, illetve a testvéreit is összeismertesse a jövevénnyel. A védelem megszervezése azonban nem olyan egyszerű, hiszen Annának semmit sem árulhatnak el és ők maguk sem tudják, hogy a veszély melyik irányból közelít. Persze vannak furcsa jelek, hirtelen felébredt érdeklődések, illetve a tanári kar egyes tagjainak gyanút ébresztő viselkedése. Anna minden bonyodalomhoz és misztikumhoz vonzódó természetéről, Áron folyamatos bajba kerüléséről pedig még nem is beszéltünk. Minden együtt van tehát egy igazi fiatalos és lendületes regényhez.

Őszintén bevallom, hogy nagy meglepetés volt számomra ez a regény, mert olyan átlagosnak tűnően indul útjára a történet, hogy az elején könnyed és tényleg az ifjúságnak szóló írásként könyveltem el magamban, de a folyamatosan gyorsuló cselekmény, a bonyodalmak, a rejtélyek és a misztikum egyre bonyolultabbá válása miatt a végére határozottan megváltozott a véleményem. A történet legvégén megszállottan olvastam az oldalakat és bár bírom a bonyodalmakat, de erősen oda kellett figyelnem, hogy ki van és kivel, illetve hogy mi és legfőképpen, hogy miért történik.

Az álmos dunántúli kisváros és a misztikummal, valamint idegen lényekkel teli másik világ között nagy a különbség, de a szerző mindkét világban tudott érdekes szituációt és újat mutatni. A normál világot igazán a szereplők tették a kedvelhetővé számomra, elsősorban a Fekete testvérek, akik mindegyike teljesen egyedi karakter és ahogy a tesóknál lenni szokott, jobban nem is különbözhetnének egymástól. :) Nátán testesíti meg a komoly bátyót, akinek egészen gyerekkorától feladata a kisebbek védelme és segítése, Áron a folyamatos bajkeverő, akinek már akkor sem hisznek, ha tényleg ártatlan és persze Lili, a szintén életre való húgocska. Barathrum annak ellenére rabul ejtett különleges lényeivel, elképesztő épülteivel, mágiájával, hogy még nem nyílt meg teljes valójában és pompájában az olvasó előtt.


Oni maszk rajza (Forrás)

Az író fantasy iránti szeretete jól látható nyomokat hagy a történeten, hiszen Anna kedvenc szerzője Tolkien, akinek regényeiből többször is idéz, lényei folyamatosan visszaköszönnek a lány szavaiban. Áron, Feri és Anna kapcsolata pedig helyenként kísértetiesen emlékeztetett Harry, Ron és Hermione hármasára.  Nagyon szimpatikusnak találtam, hogy a fiatalok tényleg úgy viselkednek, mint a tinik, de nem a nyafogós fajtából. Ezek a félig felnőtt emberek tényleg életre valók és kedvemre valók voltak, tele fiatalos lendülettel, mértéktelen kíváncsisággal és vakmerőséggel. Bevallom, hogy vannak könyvek, ahol ha meglátom, hogy az iskola falai között játszódik a történet, akkor minden bajom van. Jelen esetben azonban fölösleges volt az aggódásom, mert az iskolai órák pont olyan élvezetesek voltak, mint a cselekmény többi része. Maguk a szereplők, a stílusuk és a folyamatos probléma generálásuk, bajba kerülésük tette feledhetetlenné a hagyományos és egyébként alapból unalmas tanórákat (megsúgom, hogy a békaboncolásos rész a kedvencem).

Nem tudom szó nélkül hagyni a regény egyik fontos mondanivalóját, ez pedig a testvéri összetartás. Már említettem, hogy mennyire különböznek a testvérek egymástól, de minden különbözőségük és az eltérő természetükből adódóan gyakran előforduló nézet eltéréseik ellenére is összetartanak, és a bajba jutott biztos lehet benne, hogy a másik kettő a segítségére siet, ha kell. Biztos vagyok benne, hogy Gergely nem véletlenül hangsúlyozta ki ezt a tulajdonságot a testvéreknél, ahogy abban is biztos vagyok, hogy a továbbiakban is építkezni fog erre a jellemzőre.

A karakterei és a humora mellett gördülékeny stílusával, könnyed olvashatóságával, a fiatalos lendületű, de mégis igényesen megfogalmazott mondatokkal, az érdekes és közel sem egysíkú párbeszédeivel nyűgözött le a regény. A cselekmény helyenként kiszámítható,de azért bőven okoz meglepetést is. Az apró utalások felfedezése és egymás mellé pakolása azonban sok mindent elárul a figyelmes olvasónak. Ami viszont igazán jó alapot ad az eseményeknek az a különböző nézőpontok okozta galibák és félreértések sora, a félinformációk, az ismeretek hiánya. Tévedések vígjátéka, amolyan modern módon. :)

A regény végén nagyon sok az új világra vonatkozó kifejezés, amelyeket ugyan lelki ismeretesen megmagyaráz az író, de még így is töménynek tűnik a hirtelen előkerülő rengeteg újdonság (Meratánok, Arctalan Kóborló, Amurta, Altare Tertium, Onik, Virrasztók, Néma város, Zengő város, stb). Szerintem nagyon célszerű lenne egy szószedet elhelyezése a következő kötet végén.
Ebből az összetett és újdonságokkal teli befejezésből is látszik, hogy az egyszerűen induló történet elkezdett kinyílni, a szereplőkkel együtt bővül az olvasó tudása és teremtődik meg az eddig ismeretlen világ és a már megismert események történeti, mitológiai alapja. A regénynek ez a része lett az igazi kedvencem. :)

A könyv kiadását csak dicsérni tudom, mert a borító nagyon beszédes, jól átadja a regény hangulatát és órákig el lehet bogarászni a részleteit. A szövegben nem vettem észre betűhibát, magyartalan, értelmetlen mondatot és a történetben sem voltak idegesítő, gyerekes húzások, hanem logikusan épültek egymásra a cselekmények. Összefoglalva azt mondhatom, hogy egy igényes és színvonalas kiadást vehettem a kezembe.

Olyan regény ez, amely bár fiatalokról szól és elsősorban fiataloknak szól, de a fantasy iránt rajongó idősebb olvasók sem fogják megbánni, ha kézbe veszik a könyvet. Számomra igazi kikapcsolódást és kellemes órákat nyújtott a történet. Örömmel merültem el az eseményekben.
A könyv végén olvasható a második kötet tartalma, ami igazán figyelemfelkeltő, illetve maga az író válaszolta azt a kérdésemre, hogy készül is a regény és napról-napra halad a történettel előre, amelynek kifejezetten örülök, mert bizony én kíváncsi vagyok a folytatásra.

További részletek, információk az író blogján, illetve érdemes megtekinteni a sorozat oldalát is, amelyen többek között olvasható a regény részlete, valamint a bejegyzés elején is emlegetett interjú.

A könyvet köszönöm a kiadónak és természetesen köszönet a szerzőnek a kedves ajánlásért!

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 352 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft
Folytatás: Oni: A Néma város

Posted in: 9 pontos,Buglyó Gergely,Ciceró,dedikált,fantasy,ifjúsági,könyvértékelés,magyar szerző,Oni trilógia,recenzió 2013