hétfő, március 28, 2016
Shanara
Kettős érzésekkel viseltettem a regénnyel szemben, ugyanis mindennél jobban akartam ezt a kötetet, de tartottam is tőle - egy részről a szerző korábban olvasott novellája miatt, amelynek nyomasztó volt a hangulata, de mégis a kedvencemmé vált, más részről a témája miatt. Az első érzésemnek engedelmeskedve be is szereztem a megjelenést követően a művet, amelynek eredményeként egy fantasztikus és személyre szóló dedikálással lettem gazdagabb. De ez sem volt elég, mert egyre csak halogattam az olvasást, kerestem a megfelelő hangulatot, amikor majd teljes mértékben érvényesülhet az olvasottak hatása. Sikerült megtalálnom. Persze nagyon könnyű utólag bölcsnek lenni, de akkor is kijelentem: nem kellett volna tartanom tőle, mert ez egy igazán különleges történet, amely a témája ellenére is nagyon gördülékeny, viszonylag könnyen olvasható, és felejthetetlen élményt ad.
Sajnos a kialakult kedvezőtlen helyzet miatt az olvasás és a jelen értékelés megírása között eltelt közel másfél hónap. Ez az idő ugyan nem egy emberöltőnyi hosszúságú, de akkor sem teljesen frissek már az élmények, elhomályosította azokat a hétköznapok gondja. Ezért aztán kicsit nehéz megfogalmaznom az érzéseimet, de azért megpróbálkozom vele.
Bármennyire is tartottam a regény vallásos témájától, Anita nagyon jól kezelte mind az alapötletet, mind pedig annak végkifejletét. Tetszett a két történetszál kiindulási pontja, a kissé megcsavart, másként értelmezett mitológiai alapok bemutatása, illetve az is, ahogy a két - ennyire különböző - főhős élete és célja akaratlanul is összefonódik, majd egy irányba halad. Lassan kibontakozó történet ez, amelyre könnyű lenne azt mondani, hogy néhány szereplő viszi el a hátán, de ez nem így van. Ennek a regénynek mélysége van, amelynek rétegei mögé nézni egyszerre töltött el élvezettel és félelemmel. Ez utóbbi érzés már csak azért sem indokolatlan, mert ez a történet sötét és komor, világa nem kissé kegyetlen, az eredmények érdekében hozott komoly áldozat kifejezés pedig ez esetben nem csak rizsa és következmények nélküli süket duma.
Az elején kíváncsian, bár kissé idegenkedve tekintettem Arzén világára és tetteire, próbáltam felépíteni magamban annak a társadalomnak a működését, amiben a történetünk játszódik - amelyet ennyire áthat a vallásosság vak buzgalma. Eleinte sokkal inkább megfogott Dávid története, az ő egyéni problémája, amelynek bemutatása során átélhettem, ahogy egy festő lassanként elveszti a látását. A művészlélek fiú lelki vívódása, a kétségbeesés és tehetetlenség érzése, valamint a közben folyamatosan érkező látomások - a Torony hívása - olyan hiteles és szenvedélyekkel teli leírásokon keresztül tárult elém, amelyek már az elején magukkal ragadtak. Ezt a kijelentésemet még úgy is fenntartom, hogy az életvitele és a viselkedése jó néhány megnyilvánulása miatt bizony bizsergett a tenyerem, hogy felképeljem ezt az elkényeztetett és önző kölyköt.
Végül miután Dávid eljutott Bábelbe, és ezáltal több időt töltöttem abban a másik, kissé zűrös, számomra furcsa elvek alapján működő világban, már jobban megértettem annak lakosait, a vezetőik és az alsó rétegek gondolkodását is. Arzén is fokozatosan került közelebb hozzám, és éreztem át egyre inkább az ő motivációját és helyzetét.
Karakterfejlődés szempontjából jelesre vizsgázott nálam ez a regény - Dávid és Arzén esetében is megállja a helyét ez az állítás. Egyszerűen élvezet volt olvasni, ahogy az önző fiú végül saját magán kívül más szempontokat is figyelembe vesz, ahogy egy "gyermek", aki egész életében igyekezett megfelelni az elvárásoknak, végül ledönti a példaképe által felállított korlátokat, elkezdi járni a saját útját. Hangulatteremtésből szintén jelest kap tőlem a szerző: borzongtam, szenvedtem, reménykedtem, és még megannyi érzést átéltem a lapokat forgatva.
Nem csak fantasztikus élményt jelentett ez a regény, hanem ismét tanultam egy új fogalmat, amely a portál fantasy kifejezés. Mert Dávid és minden beszivárgó egy átjárón vagy kapun keresztül jut át ebbe a másik világba, amely bár földrajzilag is létező hely, mégis a tér és az idő egy teljesen más síkja. Egy másik világ, amely kapcsolatban áll a miénkkel, de a törvényei más szabályoknak engedelmeskednek.
Nem hiszem, hogy mindent értettem és felfogtam, amit Anita közölni akart velem. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon erős és összetett első regény, egy olyan írás, amelyet nem elég egyszer elolvasni. Tudom, hogy igazán csak akkor fogom minden utalását, mondanivalóját és rétegét megfelelően értelmezni, ha több alkalommal olvasom majd végig a szöveget. Már most tudom, hogy biztosan ezt fogom tenni, ahogy abban is biztos vagyok, hogy az újraolvasás is fantasztikus élmény lesz.
Részrehajló lennék? Nem hiszem. Van, ami nem azért csillog, mert fényesre csiszolták és megvilágították, hanem belülről, saját magától ragyog. Bár minden első - vagy sokadik - regény ilyen színvonalú lenne.
Mindezek után pedig még inkább büszke vagyok a saját példányú könyvemben szereplő dedikálás szövegére. Anita, remélem, hogy ezt a posztot is "zugolvasod". :D Köszönöm az élményt!
 |
| Értékelés: 10/10 Kiadó: GABO Könyvkiadó Kiadás éve: 2014. Terjedelem: 403 oldal Borító ár: 2.990,- Ft Kiadói sorozat: GABO SFF Műfaj: urban fantasy, portál fantasy |
Bármennyire is tartottam a regény vallásos témájától, Anita nagyon jól kezelte mind az alapötletet, mind pedig annak végkifejletét. Tetszett a két történetszál kiindulási pontja, a kissé megcsavart, másként értelmezett mitológiai alapok bemutatása, illetve az is, ahogy a két - ennyire különböző - főhős élete és célja akaratlanul is összefonódik, majd egy irányba halad. Lassan kibontakozó történet ez, amelyre könnyű lenne azt mondani, hogy néhány szereplő viszi el a hátán, de ez nem így van. Ennek a regénynek mélysége van, amelynek rétegei mögé nézni egyszerre töltött el élvezettel és félelemmel. Ez utóbbi érzés már csak azért sem indokolatlan, mert ez a történet sötét és komor, világa nem kissé kegyetlen, az eredmények érdekében hozott komoly áldozat kifejezés pedig ez esetben nem csak rizsa és következmények nélküli süket duma.
Az elején kíváncsian, bár kissé idegenkedve tekintettem Arzén világára és tetteire, próbáltam felépíteni magamban annak a társadalomnak a működését, amiben a történetünk játszódik - amelyet ennyire áthat a vallásosság vak buzgalma. Eleinte sokkal inkább megfogott Dávid története, az ő egyéni problémája, amelynek bemutatása során átélhettem, ahogy egy festő lassanként elveszti a látását. A művészlélek fiú lelki vívódása, a kétségbeesés és tehetetlenség érzése, valamint a közben folyamatosan érkező látomások - a Torony hívása - olyan hiteles és szenvedélyekkel teli leírásokon keresztül tárult elém, amelyek már az elején magukkal ragadtak. Ezt a kijelentésemet még úgy is fenntartom, hogy az életvitele és a viselkedése jó néhány megnyilvánulása miatt bizony bizsergett a tenyerem, hogy felképeljem ezt az elkényeztetett és önző kölyköt.
Végül miután Dávid eljutott Bábelbe, és ezáltal több időt töltöttem abban a másik, kissé zűrös, számomra furcsa elvek alapján működő világban, már jobban megértettem annak lakosait, a vezetőik és az alsó rétegek gondolkodását is. Arzén is fokozatosan került közelebb hozzám, és éreztem át egyre inkább az ő motivációját és helyzetét.
"Minden mese magjában ott az igazság."Igazából ami ebben a történetben lejátszódik az nem más, mint az élet és a - politikai vagy vallási - hatalom örök körforgásának bemutatása egy gyorsított felvételen keresztül nézve - az örök változás: az egyszer fent és egyszer lent. A kezdeti lehetőség, az elérhető közös - és magasztos - cél átlényegülése, egyéni érdekké válása, majd az elért eredményhez, a nagy műhöz való végtelenül makacs ragaszkodás. A babonaság és a vallás, a nézetek és a kötelező terhek, valamint a szeretet és az elvárások hatalmas méretű csatája ez a regény, amelyet - mint mindig - most is az egyének vívnak meg. Akaratlanul is hőssé lett személyek, akik egyébként nem akartak semmi mást, csak attól eltérő utat bejárni, mint amit előírtak a számukra, vagy éppen megtalálni azt, amit elvesztettek.
Nem csak fantasztikus élményt jelentett ez a regény, hanem ismét tanultam egy új fogalmat, amely a portál fantasy kifejezés. Mert Dávid és minden beszivárgó egy átjárón vagy kapun keresztül jut át ebbe a másik világba, amely bár földrajzilag is létező hely, mégis a tér és az idő egy teljesen más síkja. Egy másik világ, amely kapcsolatban áll a miénkkel, de a törvényei más szabályoknak engedelmeskednek.
Nem hiszem, hogy mindent értettem és felfogtam, amit Anita közölni akart velem. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon erős és összetett első regény, egy olyan írás, amelyet nem elég egyszer elolvasni. Tudom, hogy igazán csak akkor fogom minden utalását, mondanivalóját és rétegét megfelelően értelmezni, ha több alkalommal olvasom majd végig a szöveget. Már most tudom, hogy biztosan ezt fogom tenni, ahogy abban is biztos vagyok, hogy az újraolvasás is fantasztikus élmény lesz.
Részrehajló lennék? Nem hiszem. Van, ami nem azért csillog, mert fényesre csiszolták és megvilágították, hanem belülről, saját magától ragyog. Bár minden első - vagy sokadik - regény ilyen színvonalú lenne.
Mindezek után pedig még inkább büszke vagyok a saját példányú könyvemben szereplő dedikálás szövegére. Anita, remélem, hogy ezt a posztot is "zugolvasod". :D Köszönöm az élményt!
