Chris Carter: Kivégzés (Robert Hunter 2.)

Chris Carter első regénye, a Robert Hunter sorozat kezdő kötete nem sikerült tökéletesre, de ahhoz pont elég volt a kapott élmény, hogy akarjam a következő, majd az azt követő kötetet - olvasás céljából és a polcomra is. Nem is húztam sokáig az időt, beszereztem a már megjelent és hiányzó részeket, a második kötet elejét pedig fel is csaptam és nem sokkal később már a végére is értem. Nem kellett azon izgulnom, hogy elunom magam olvasás közben, gyorsan fogytak az oldalak és a mostanában jelemző teljesítményemhez képest villámgyorsan a végére értem. Mert jó volt!

Értékelés: 9/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 356 oldal
Fordította: Őri Péter
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: The Executioner
Sorozat: Robert Hunter
Előzmény:
1.) A keresztes gyilkos
Folytatás:
3.) Vadász
4.) A halál szobrásza
5.) One by One
6.) An Evil Mind
7.) I am Death
8.) The Caller
Kategória: krimi, thriller

Los Angeles városa és annak minden lakója a karácsonyra készül, amikor is a különleges egység két nyomozóját az egyik nap hajnalán egy gyilkosság helyszínére hívják. A lámpák fényében sütkérező kis fehér templom képeslapra illő látvány. Kívülről. Ami azonban a belsejében várja a rendőröket, azt még a legedzettebb veteránok gyomra is nehezen tudja feldolgozni. Az épületben mindenhol vér, a padló összefröcskölve, az oltár vérben ázik, előtte pedig egy lefejezett pap fekszik, kutyafejjel a nyakán. A holttest melkasán egy vérrel festett számot fedeznek fel a nyomozók, amely azt jelzi, hogy a szerencsétlenül járt egyházfi nem az első és nagy valószínűséggel nem is az utolsó az áldozatok sorában. Rituális gyilkosságról lenne szó? Vagy esetleg más motiváció mozgatja a kegyetlen gyilkost?

Az első kötetből megismert nyomozópáros éppen csak kipihente a keresztes gyilkos okozta fáradalmakat és megpróbáltatásokat, amikor már itt is van a következő, ugyancsak kemény, az edzett rendőri gyomrot is próbára tevő esetsorozat. Mintha a különleges kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság nem lenne elég, még egyéb körülmények is nehezítik a nyomozók munkáját: főnökük nyugdíjba vonul, új kapitányt kapnak, aki ráadásul nő és persze a polgármester sem örül, hogy Hunter nyomozó kapta az új ügyet. Az új vezetővel való összehangolódás sohasem könnyű, ahogy a múlt árnyainak legyőzése sem az, közben pedig érkeznek az új kihívások. Nyomozóinkat azonban kemény fából faragták, felkötik a fehérneműjüket és a kegyetlen gyilkos nyomába erednek.

Amennyiben lehet, távol tartom magam Chris Cartertől, persze mivel a személyes kapcsolat lehetősége teljességgel kizárt, ez nem fog túl sok nehézséget okozni. De azt az állításomat, miszerint nem örülnék neki, ha kettesben kellene maradnom vele egy szobában, továbbra is fenntartom. Félelmetes ennek az embernek az agya és továbbra is örülök, hogy csupán ír a sorozatgyilkosokról, valamint a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokról és nem műveli azt maga is - legalábbis remélem.

Összeszedettebbnek találtam ezt a részt, mint az előző kötetet: nyomozás és karakterek szempontjából is. Ami nem változott azok a gyilkosságok módszerei és leírásai: továbbra is brutális mindegyik. El nem tudom képzelni, hogy épelméjű ember fejében ilyen módszerek fel sem bukkannak. Persze Mr. Carter a michigani államügyészség kriminálpszichológiai csoportjának tagjaként dolgozott évekig, tehát nem tudni, hogy mit élt át az idő alatt és mennyit merít az akkori élményeiből. Az tuti, hogy a keresztes gyilkos módszerei is kegyetlenek voltak, de a mostani elkövető ahhoz képest csak emelte a tétet.

Ez a gyilkos az emberek félelmeire alapoz, azt használja fel módszerként, amitől az áldozata leginkább fél és ettől még kíméletlenebbnek és brutálisabbnak tűnik. És nem csak annak tűnik, hanem az is: durva és embertelen. 

A gyilkosságok jelentik a fő nyomozati szálat, de mellette feltűnik egy másik szál is, felbukkan egy fiatal lány, aki eléggé misztikus - mondhatni látnoki vagy valami ahhoz hasonló -  képességekkel rendelkezik és ezzel eléggé bekavar a nyomozók életébe, valamint az olvasó gondolatmenetébe is. Jó darabig csak ingattam a fejem, mert a minden ízében realisztikus cselekménybe nehezen tudtam beilleszteni ezt a misztikus szálat. Csak arra tudtam gondolni, hogy a szerzőnek egy célja lehetett mindezzel: a figyelemelterelés - a véleményem a kötet végére érve sem változott meg.

A zseninek titulált nyomozó karaktere most sokkal jobban sikerül, mint az előző rész esetében. Végre tényleg azt éreztem, hogy Robert Hunter egy kiemelkedő értelmi adottságokkal rendelkező nyomozó, akinek hihetetlen mennyiségű információ van a fejében és nagy hangsúlyt fektet a megfigyelési és kombinációs képességeire is. Garcia hozta a korábbi formáját, de ő úgy jó, ahogy van - úgy is kedvelhető. Új karakterek is felbukkantak a regényben: az új kapitány, aki egy határozott és értelmes nő, egy jó vezető, valamint egy közrendőr, aki végül a nyomozóknak nyújt pótolhatatlan segítséget.

A gyilkos karaktere is sokkal összetettebb, a motivációja sokkal hihetőbb és mélyebben gyökerezik, mint a másik esetben, ahogy a személye is egészen sokáig rejtve marad, amikor pedig kiderül, akkor megdöbbenést okoz.

Nekem ez a kötet is tetszett. Persze a krimik és a thrillerek sorából továbbra sem a nyomozói munka, hanem az elkövetett gyilkosságok brutalitása emeli ki. Két dolgot jegyeznék meg ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy Chris Carter regényei - véleményem szerint - egy piaci rést céloztak meg, mert kevés az ilyen stílusú és hangulatú írás, a másik, hogy láthatóan és érezhetően fejlődik az a nyomozási technika. Mindezek függvényében kíváncsi vagyok a szerző következő írására is - és amint azt említettem, már be is szereztem a saját példányomat. Addig is ajánlom ezt a sorozatot a krimi és thriller kedvelőknek, de csak azoknak, akiknek elég erős hozzá a gyomra, hogy bevegye azt, amivel a lapokon összeakad.

Posted in: 9 pontos,Chris Carter,General Press,könyvértékelés,krimi,Robert Hunter,thriller