A Kalibán háborúja olyan módon ért véget, amely mindenképpen folytatásért kiáltott és mivel semmi sem akadályozta meg, belekezdtem a nagyívű történet harmadik - az előzményekhez hasonlóan vaskos - kötetébe. Az előző rész nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet, de azért reménykedtem benne, hogy a szerzőpáros képes lesz ismét elkápráztatni - aztán természetesen még egy párszor meg kell majd ismételniük ezt a mutatványt, ha a ténylegesen a kedvemre akarnak tenni, de ez legyen az ő gondjuk. Nem vagyok elégedetlen és telhetetlen, csak ha már ennyire jó alapokra építkeztek és ha már végtelen számú lehetőséget rejt magában a történet, akkor miért ne lehetnének nagyok az elvárásaim.
A Vénusz felhőtakarója alatt a protomolekula tovább fejlődött, a rendelkezésére álló biomassza felhasználásával olyasmit alkotott, amit korábban el sem tudott képzelni az emberiség. A folyamatot kutatóhajók tömege kísérte végig és próbálta megfejteni, így annak is számtalan szempár lett a tanúja, ahogy az idegen szervezet kiemelkedett a bolygó felhőrétege alól, majd villámgyorsan átszelve a Naprendszert, az Uránusz pályáján Gyűrűvé formálódott. A kutatóhajók ezúttal az Uránusz felé vették az útjukat, ahogy sok mindenki más is, aki hasznot, esetleg információt remélt az új "létesítménytől", vagy éppen tartott annak funkciójától. Egyetlen hajó van, amely a Gyűrűt messziről el akarja kerülni, ezt pedig a Rocinante, mert Holden mindennél jobban fél a protomolekulából lett "szerkezettől". Az élet azonban most is közbeszól, mert a legénység csak úgy szabadulhat ki a hirtelen összezáruló csapdából, ha elvisz egy forgatócsoportot a Gyűrűhöz. Persze a helyzet ennél sokkal összetettebb...
Mintha az előző kötet eseményei csak valami kitérőt írtak volna le, visszakanyarodunk az első rész történéseihez - minden tekintetben. A főszerepben ismét a protomolekula és Holden, valamint a csapata.
Már meg sem lepődtem, amikor a prológust követően - amely azért a további történések szempontjából lényeges információkat tartalmaz - ismét váltott nézőpontú történetmeséléssel találtam magam szemben. Holden megszokott szemszöge mellett ezúttal Anna, Melba és Bika fejezetei segítik az események megismerését. Ahogy az lenni szokott, a szerzőpáros olyan karakterek kezébe helyezte az események fonalát, akik személyiségükben, illetve motivációikban és céljaikban ennél jobban nem is különbözhettek volna egymástól.
Anna Volovodov tiszteletes kiemelkedő munkát végez a saját közösségében, végül pedig felkérik, hogy vegyen részt a Gyűrűhöz tervezett humanitárius küldetésben. Anna módszere különleges, a gondolkodása és a cselekvési kényszere téveszthetetlenül előrevetíti az eseményekben várható közreműködését: kiveszi majd a részét a problémák megoldásából. Ennek ellenére a személyisége nagyon távol állt tőlem és mindattól, amivel megkedveltethette volna magát velem. De sebaj, ilyen szereplők is kellenek és bizony el is férnek ebben a vaskos kötetben.
A harmadik új nézőpontot Melba kapta, akiről már néhány oldal után kiderül, hogy nem az, akinek mondja magát és Holden a legnagyobb ellensége. A mindezek hátterében álló ok megismerése sem várat magára sokáig, ahogy az is nyilvánvalóvá válik, hogy Melba egy elkényeztetett és elvakult személy, aki a fejébe vett valamit - sajnos ennek megvalósításához elegendő tőke is a rendelkezésére áll. Nem sokáig marad titok tehát, hogy ő áll minden Holden ellen irányuló támadás hátterében, a kérdés mindössze annyi, hogy miként védi ki rafinált támadásait a Roci kapitánya.
Mindeközben Holden és a csapata azt teszik, amit a túlélésük érdekében tenniük kell és persze, azt az utat követik, ami az események zűrzavarában lehetségesnek tűnik a számukra. A Gyűrű környezetében nagyobbnak és színesebbnek tűnik a népsűrűség, mint bárhol máshol a Naprendszerben, ezért elkerülhetetlen a félreértés és a galiba.
Mintha a "Lassú zóna" az egész kötet eseményeit is lelassította volna és csak a végére kapcsoltak volna valamivel nagyobb sebességre a történések. Az eleje nélkül a vége ugyan értelmetlen lenne, de mégis valahogy elnyújtottnak éreztem és jó volt végre az a kis pörgés és akció a vaskos kötet vége felé. Persze nem maradt el sem a világ, illetve az emberiség Holdenék és a pártjukon álló személyek által véghezvitt megmentése, valamint az erkölcsi tanulságok levonása - csak úgy, mint az előző részek esetében.
Bárhogyan is alakult, bármennyire is nagyívű és végtelen távlatokat ostromló a történet alakulása, nekem ez a rész tetszett eddig a legkevésbé - sajnos nem tudott az előző kötet eseményeinek a nyomába érni, pedig az alapötlet annyira elképesztő, amennyire csak lehet. Sebaj, mert van még folytatás és van még esély arra, hogy lenyűgözzenek a szerzők egy újabb, majd azt követően egy még újabb - és még ki tudja mennyi - történettel, karakterrel. Ugyan lassan, de meglehetősen biztosan épülget ez a történetfolyam és csak arra vár, hogy megismerjem a folytatásokat is. Meg is teszem majd, de azért most egy kicsit pihentetni akarom ezt a sorozatot, hogy biztosan értékelni tudjam majd a szerteágazónak látszó, de mégis egy irányba mutató eseményeket. Vajon mihez kezd az emberiség a most megszerzett tudással és lehetőségekkel?
Értékelés: 8/10 Kiadó: Fumax Kiadó Kiadás éve: 2014. Terjedelem: 524 oldal Fordította: Galamb Zoltán Borító ár: 3.995,- Ft A mű eredeti címe: Abaddon's Gate Sorozat: A Térség Előzmény: 1.) Leviatán ébredése 2.) Kalibán háborúja Folytatás: 4.) Cibola meghódítása 5.) Nemezis játékai 6.) Babilon hamvai 7.) Perszepolisz felemelkedése Kategória: sci-fi, űropera |
Mintha az előző kötet eseményei csak valami kitérőt írtak volna le, visszakanyarodunk az első rész történéseihez - minden tekintetben. A főszerepben ismét a protomolekula és Holden, valamint a csapata.
Már meg sem lepődtem, amikor a prológust követően - amely azért a további történések szempontjából lényeges információkat tartalmaz - ismét váltott nézőpontú történetmeséléssel találtam magam szemben. Holden megszokott szemszöge mellett ezúttal Anna, Melba és Bika fejezetei segítik az események megismerését. Ahogy az lenni szokott, a szerzőpáros olyan karakterek kezébe helyezte az események fonalát, akik személyiségükben, illetve motivációikban és céljaikban ennél jobban nem is különbözhettek volna egymástól.
Anna Volovodov tiszteletes kiemelkedő munkát végez a saját közösségében, végül pedig felkérik, hogy vegyen részt a Gyűrűhöz tervezett humanitárius küldetésben. Anna módszere különleges, a gondolkodása és a cselekvési kényszere téveszthetetlenül előrevetíti az eseményekben várható közreműködését: kiveszi majd a részét a problémák megoldásából. Ennek ellenére a személyisége nagyon távol állt tőlem és mindattól, amivel megkedveltethette volna magát velem. De sebaj, ilyen szereplők is kellenek és bizony el is férnek ebben a vaskos kötetben.
"Ha az emberiség képes lett volna rá, hogy megelégedjen azzal, ami adott, még ma is a fákon élne, és nyüveket enne egymás bundájából."Természetesen a KBSZ is kiveszi a maga részét a Gyűrűhöz induló küldetésből, mert nem engedhetik ki a kezükből a nagy nehézségek árán eddig kivívott előnyöket és pozíciót. A korábbi Nauvoo, a hatalmas hajó, most már a KBSZ tulajdona, új neve pedig megfelel a termetének. A Behemót tehát a Gyűrűhöz indul és mivel ez a KBSZ küldetése, ezért a kapitány és a helyettese is övbéli. Carlos c de Baca, vagyis Bika, nem övbéliként csak a Biztonsági parancsnok tisztét töltheti be, mégis ő az, aki Fred Johnson megbízható embereként van jelen a hajón. Bika karaktere fantasztikus - bár tény, hogy kissé sablonos, mivel jelen esetben a hős archetípusát kapta feladatul -, de mégis az ő fejezeteit olvastam a legszívesebben.
A harmadik új nézőpontot Melba kapta, akiről már néhány oldal után kiderül, hogy nem az, akinek mondja magát és Holden a legnagyobb ellensége. A mindezek hátterében álló ok megismerése sem várat magára sokáig, ahogy az is nyilvánvalóvá válik, hogy Melba egy elkényeztetett és elvakult személy, aki a fejébe vett valamit - sajnos ennek megvalósításához elegendő tőke is a rendelkezésére áll. Nem sokáig marad titok tehát, hogy ő áll minden Holden ellen irányuló támadás hátterében, a kérdés mindössze annyi, hogy miként védi ki rafinált támadásait a Roci kapitánya.
Mindeközben Holden és a csapata azt teszik, amit a túlélésük érdekében tenniük kell és persze, azt az utat követik, ami az események zűrzavarában lehetségesnek tűnik a számukra. A Gyűrű környezetében nagyobbnak és színesebbnek tűnik a népsűrűség, mint bárhol máshol a Naprendszerben, ezért elkerülhetetlen a félreértés és a galiba.
"(...) az embereknek egy idő után elapad az érzelmi energiájuk. Nem számít, hogy mennyire viharos a helyzet, vagy mennyire erőteljesek az érzések, lehetetlen a végtelenségig fenntartani a felfokozott érzelmi állapotot. Végül mindenki belefárad, és szeretné letudni az egészet."Az alaphelyzet bemutatása, a különböző nézőpontok felvázolása miatt megint messziről indul el a történet és lassan is építkezik. Ennek ellenére imádtam az alapötletet, azt amivé a protomolekula vált és amilyen lehetőségeket teremtett és jelent. Az eseményeket nem gyorsítja az sem, hogy a szereplők hónapokon keresztül utaznak az űrben és persze közben nagyon sok minden nem történik - hacsak a lelki problémák kezelését, illetve az akaratok egymásnak feszülését nem tekintjük annak. Űrhajók és a belsejükben hosszú hónapokon át zajló élet kisebb és nagyobb problémái.
"(...) mindannyian mikrohullámú sütővel játszadozó majmokként viselkednek. (...) Egyáltalán nem jöttek rá (a protomolekula) a tényeges rendeltetésére, és talán nem is rendelkeztek a megértéséhez szükséges elméleti keretrendszerrel. Majom még sosem melegített fel kihűlt pizzát."Az emberiség hosszú idő után összetalálkozott a protomolekulával, az idegen intelligencia egyik létformájával, ami csak egy ártalmatlan program az alkotóihoz képest és mégis kibillentette a Naprendszert addigi kényes egyensúlyából. Most pedig itt van egy sokkal nagyobb komplexum, amit ez az entitás közvetve létrehozott... Ahogy a Gyűrű titka feltárult, értelmet nyert számomra az éppen olvasott és a következő rész címének rejtett értelme, de még így sem tudtam volna megmondani, hogy hová is fognak majd kifutni az események. Viszont pont a Gyűrű és a "Lassú zóna" közepén elhelyezkedő tárgy miatt lett számomra kissé elvont a történet, amely ugyan távlatokat nyitott a folytatás felé, de mintha el is rugaszkodott volna a valóság talajától. Bár így utólag belegondolva már az első kötet is ezt tette és bizony ennek a stílusa nagyon hasonlít a felvezető történetrészére.
Mintha a "Lassú zóna" az egész kötet eseményeit is lelassította volna és csak a végére kapcsoltak volna valamivel nagyobb sebességre a történések. Az eleje nélkül a vége ugyan értelmetlen lenne, de mégis valahogy elnyújtottnak éreztem és jó volt végre az a kis pörgés és akció a vaskos kötet vége felé. Persze nem maradt el sem a világ, illetve az emberiség Holdenék és a pártjukon álló személyek által véghezvitt megmentése, valamint az erkölcsi tanulságok levonása - csak úgy, mint az előző részek esetében.
Bárhogyan is alakult, bármennyire is nagyívű és végtelen távlatokat ostromló a történet alakulása, nekem ez a rész tetszett eddig a legkevésbé - sajnos nem tudott az előző kötet eseményeinek a nyomába érni, pedig az alapötlet annyira elképesztő, amennyire csak lehet. Sebaj, mert van még folytatás és van még esély arra, hogy lenyűgözzenek a szerzők egy újabb, majd azt követően egy még újabb - és még ki tudja mennyi - történettel, karakterrel. Ugyan lassan, de meglehetősen biztosan épülget ez a történetfolyam és csak arra vár, hogy megismerjem a folytatásokat is. Meg is teszem majd, de azért most egy kicsit pihentetni akarom ezt a sorozatot, hogy biztosan értékelni tudjam majd a szerteágazónak látszó, de mégis egy irányba mutató eseményeket. Vajon mihez kezd az emberiség a most megszerzett tudással és lehetőségekkel?
3 megjegyzés:
pont most olvastam a negyedik részt, abban egészen biztosan nem fogsz csalódni egy kicsit sem. :)
Tara Nima: Láttam, hogy kikerült a könyvről a posztod, de nem mertem elolvasni. Ez a kiegészítő infó viszont nagyon jól jött. :) Egyből nagyobb kedvem van kézbe venni a kötetet.
Nyárig biztosan sorra kerül a Cibola meghódítása, aztán még az is lehet, hogy az éven a kezembe veszem az ötödik kötetet is. Úgy is érkezik elvileg még idén a folytatás. :)
spoiler az nincs benne, meg a történetről se mesélek, de ne olvasd el, én se szoktam olvasás előtt.:)
viszont annyit mondok, hogy baromi izgalmas, jó, hogy sok a szereplő, és érdekesek fazonok kerülnek elő (bár nem mind szimpi).
és teljesen egyetértek veled, hogy ez a harmadik rész volt eddig a leggyengébb.
Megjegyzés küldése