hétfő, április 03, 2017
Shanara
Új Gaiman kötet, ráadásul a világpremierrel azonos időben, ráadásként csodaszép és dögös borítóval? Erre csak egy válasz létezik: kell. Az első benyomások mindig lényegesek: a borító még dögösebb, mint az elképzelni lehetett, a kötet viszont meglehetősen vékonyka, valami vaskosabbra és súlyosabbra számítottam - főleg a kiadvány árát figyelembe véve. De azt mindannyian tudjuk, hogy nem a méret a lényeg, és azon sincs mit csodálkozni, hogy a jól ismert szerző írásai borsosabb áron kelnek el. És valljuk be, minden pénzt megér, ha az a tét, hogy a fantasy egyik nagymesterének fantáziája találkozik össze a kegyetlen és furfangos északi istenekkel.
Mindezt a merész kijelentést persze azért tettem, mert nem olvastam el mások véleményeit mielőtt belemerültem volna a kötetbe, illetve maradéktalanul elhittem a borító hátlapján szereplő mondatokat. Aztán kaptam egy vödör jeges vizet a nyakamba és kijózanodtam az ábrándjaimból, amikor elolvastam a bevezetőt, mert ott bizony konkrétan leírja a szerző, hogy ezek nem a saját történetei, "csupán" az Edda dalok újramesélése a mai kor igényeinek megfelelően. A minőségre tényleg nem lehet panasz, mert a remek történetek gördülékenyek és olvasmányosak, de ez mégsem teljesen az volt, amire számítottam.
Biztosan van más kiadvány is a magyar könyvpiacon, amely az északi istenek történeteit fogja csokorba és kínálja olvasásra, de most éppen ez került a kezeim közé. Persze ebben tényleg fontos szerepe van annak, hogy a borítón ott díszeleg Gaiman neve. Nincs is ezzel semmi baj, csak úgy olvasnák már valami igazán eredetit a hatalmas fantáziával rendelkező szerzőtől, valamit, ami a nyomába ér a Sosehol fantasztikus világának. Most sem sikerült ezt megkapnom és ezért bizony kissé csalódott vagyok.
Pedig a kötet a maga nemében egyébként tényleg remek és a történetek logikusan összeállított fonala végigviszi az olvasót az északi istenek születésétől egészen a Ragnarök elkerülhetetlen csatájáig. A kötet, illetve a novellák hangulata is ennek megfelelően változik: a kezdeti humoros események egyre után egyre növekszik a feszültség, amely végül a tragikus eseményekkel zárul. Alapmű - mondhatnám -, ha nem lenne hasonló a könyves kínálatban. Ugyanakkor tényleg alapmű, mert érthetően meséli mindazt, ami csak lényeges lehet az északi népek mitológiájával kapcsolatban: megismertet minket a világ keletkezésével, a legfontosabb - és kevésbé fontos - istenekkel, a személyiségük jellegzetességeivel, illetve a sokat emlegetett tárgyaik - Odin lándzsája, Thor pörölye - készítésének és birtoklásának történetével. Szóval, aki olyan regényt olvas, amiben fontos szerepet kap a skandináv hitvilág, bátran vegye kézbe ezt a válogatást annak elolvasása előtt, mert jó alapot ad az összefüggések megértéséhez. Így tettem magam is, és bizony sokkal érthetőbb és követhetőbb volt Atticusnak, kedvenc vasdruidámnak az a kalandja, amelyben Asgard-i síkon tett látogatást.
A válogatás első fele - a világleírás és az istenek bemutatása - jobban tetszett, valószínűleg az alapok lefektetése és a humor miatt. Ezen kívül még az is szerepet játszott az élményben, hogy most kerültem olyan ismeretek birtokába, amelyek miatt átértékelhettem magamban a korábbiakban olvasottakat. Számomra egyértelmű volt, hogy Thornak van egy pörölye és meg sem fordult a fejemben, hogy ez nem volt mindig így - mondjuk ebben az is szerepet játszik, hogy a mai ábrázolásokban Thor soha nem jelenik meg a kalapácsa nélkül. Ugyanez vonatkozik Odin lándzsájára és a híres lovára, Sleipnirre is, aki soha meg nem botlik. Így tehát nagyon élveztem, hogy megismerhettem az ezekhez a teljesen természetesnek és egyértelműnek tekinthető dolgokhoz kapcsolódó történeteket. Ahogy persze az is érdekes volt, hogy miként függ össze egymással a költészet és sör - szerintem Ti is meglepődtök és elmosolyodtok majd annak elfeledett és újra felfedezett sztoriját olvasva.
Igazi csemegét jelentett Thor és Loki egymással vívott csatája, amikor is a nyers erő csap össze ravaszsággal - a nyertes személye előre soha nem kiszámítható. Gondoltátok volna egyébként, hogy van olyan lény, aki képes ellopni Thor pörölyét? Pedig van. Igazán élvezetes olvasni Loki ötletét, hogy miként szerezzék azt vissza - az már csak hab a tortán, hogy közben Thor kissé furcsa helyzetbe kerül. Gondoltátok volna, hogy az északi istenek nem halhatatlanok? Nekem meg sem fordult a fejemben. Pedig logikus, különben nem lenne szükségük Idun almáira. És mi történik akkor, ha ellopják ezeket az almákat? Egyértelmű: kétségbeesés és káosz. Hallottatok már Loki gyermekeiről és a végső csatában betöltött szerepükről? Az ismerős elemek mellett képes volt újdonságot is adni az a történet, ami erről szólt.
Szóval jó volt ez, és mindenképpen olvasásra érdemes, mert érdekes és igazán informatív. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha Gaiman a kelták és más népek mitológiáját hasonló formában újra feldolgozza, élvezetes, színes és eseménydús csokorba foglalja, akkor arra vevő lennék-e? Jelen pillanatomban azt állítom, hogy igen. Érthető és élvezetes történetek, amelyek tartalmazzák az adott nép mitológiájával kapcsolatos alapokat. Mindenképpen egyszerűbb egy ilyen kötetet levenni a polcról és felütni a szükséges résznél, mint hosszan kutakodni a forrásanyagok között. Vagyis igen, ha Gaiman folytatja ezt a vonalat, akkor felőlem jöhetnek a további kötetek is. De attól még nem bánnám, ha írna egy olyat, ami nem gyerek vagy ifjúsági könyv és nagyobb részt tesz ki benne a saját fantáziájának terméke, mint a már ismert tények újrafeldolgozása.
 |
| Értékelés: 8 pont a 10-ből Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2017. Terjedelem: 208 oldal Borító ár: 3.280,- Ft A mű eredeti címe: Norse Mythology Fordította: Pék Zoltán Műfaj: mitológia |
Biztosan van más kiadvány is a magyar könyvpiacon, amely az északi istenek történeteit fogja csokorba és kínálja olvasásra, de most éppen ez került a kezeim közé. Persze ebben tényleg fontos szerepe van annak, hogy a borítón ott díszeleg Gaiman neve. Nincs is ezzel semmi baj, csak úgy olvasnák már valami igazán eredetit a hatalmas fantáziával rendelkező szerzőtől, valamit, ami a nyomába ér a Sosehol fantasztikus világának. Most sem sikerült ezt megkapnom és ezért bizony kissé csalódott vagyok.
Pedig a kötet a maga nemében egyébként tényleg remek és a történetek logikusan összeállított fonala végigviszi az olvasót az északi istenek születésétől egészen a Ragnarök elkerülhetetlen csatájáig. A kötet, illetve a novellák hangulata is ennek megfelelően változik: a kezdeti humoros események egyre után egyre növekszik a feszültség, amely végül a tragikus eseményekkel zárul. Alapmű - mondhatnám -, ha nem lenne hasonló a könyves kínálatban. Ugyanakkor tényleg alapmű, mert érthetően meséli mindazt, ami csak lényeges lehet az északi népek mitológiájával kapcsolatban: megismertet minket a világ keletkezésével, a legfontosabb - és kevésbé fontos - istenekkel, a személyiségük jellegzetességeivel, illetve a sokat emlegetett tárgyaik - Odin lándzsája, Thor pörölye - készítésének és birtoklásának történetével. Szóval, aki olyan regényt olvas, amiben fontos szerepet kap a skandináv hitvilág, bátran vegye kézbe ezt a válogatást annak elolvasása előtt, mert jó alapot ad az összefüggések megértéséhez. Így tettem magam is, és bizony sokkal érthetőbb és követhetőbb volt Atticusnak, kedvenc vasdruidámnak az a kalandja, amelyben Asgard-i síkon tett látogatást.
A válogatás első fele - a világleírás és az istenek bemutatása - jobban tetszett, valószínűleg az alapok lefektetése és a humor miatt. Ezen kívül még az is szerepet játszott az élményben, hogy most kerültem olyan ismeretek birtokába, amelyek miatt átértékelhettem magamban a korábbiakban olvasottakat. Számomra egyértelmű volt, hogy Thornak van egy pörölye és meg sem fordult a fejemben, hogy ez nem volt mindig így - mondjuk ebben az is szerepet játszik, hogy a mai ábrázolásokban Thor soha nem jelenik meg a kalapácsa nélkül. Ugyanez vonatkozik Odin lándzsájára és a híres lovára, Sleipnirre is, aki soha meg nem botlik. Így tehát nagyon élveztem, hogy megismerhettem az ezekhez a teljesen természetesnek és egyértelműnek tekinthető dolgokhoz kapcsolódó történeteket. Ahogy persze az is érdekes volt, hogy miként függ össze egymással a költészet és sör - szerintem Ti is meglepődtök és elmosolyodtok majd annak elfeledett és újra felfedezett sztoriját olvasva.
Igazi csemegét jelentett Thor és Loki egymással vívott csatája, amikor is a nyers erő csap össze ravaszsággal - a nyertes személye előre soha nem kiszámítható. Gondoltátok volna egyébként, hogy van olyan lény, aki képes ellopni Thor pörölyét? Pedig van. Igazán élvezetes olvasni Loki ötletét, hogy miként szerezzék azt vissza - az már csak hab a tortán, hogy közben Thor kissé furcsa helyzetbe kerül. Gondoltátok volna, hogy az északi istenek nem halhatatlanok? Nekem meg sem fordult a fejemben. Pedig logikus, különben nem lenne szükségük Idun almáira. És mi történik akkor, ha ellopják ezeket az almákat? Egyértelmű: kétségbeesés és káosz. Hallottatok már Loki gyermekeiről és a végső csatában betöltött szerepükről? Az ismerős elemek mellett képes volt újdonságot is adni az a történet, ami erről szólt.
Szóval jó volt ez, és mindenképpen olvasásra érdemes, mert érdekes és igazán informatív. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha Gaiman a kelták és más népek mitológiáját hasonló formában újra feldolgozza, élvezetes, színes és eseménydús csokorba foglalja, akkor arra vevő lennék-e? Jelen pillanatomban azt állítom, hogy igen. Érthető és élvezetes történetek, amelyek tartalmazzák az adott nép mitológiájával kapcsolatos alapokat. Mindenképpen egyszerűbb egy ilyen kötetet levenni a polcról és felütni a szükséges résznél, mint hosszan kutakodni a forrásanyagok között. Vagyis igen, ha Gaiman folytatja ezt a vonalat, akkor felőlem jöhetnek a további kötetek is. De attól még nem bánnám, ha írna egy olyat, ami nem gyerek vagy ifjúsági könyv és nagyobb részt tesz ki benne a saját fantáziájának terméke, mint a már ismert tények újrafeldolgozása.
Posted in: 8 pontos,Agave Könyvek,könyvértékelés,mitológia,Neil Gaiman
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése