Az őszies időjárással nem csak a levélhullás indult meg, de az őszi könyveső is beköszöntött. Igaz, hogy a tartós, időben elhúzódó, mennyiségében jelentősnek tekinthető kiadvány-áradatnak ez csak az előszele, éppen csak a kedvcsinálója, de a nyári viszonylagos pangás után már ez is lényeges változásnak tűnik.
A korábbi évekhez képest a felhozatal ugyan továbbra is csak árnyéka önmagának, de a jelenlegi olvasási tempómhoz és a könyvespolcaim még rendelkezésre álló helyeihez viszonyítva ez is bőven elégendőnek tűnik. Főleg, hogy a kínálat színes és változatos - nem csak műfaji besorolást, hanem stílust tekintve is.
Az Őrség tetralógia igencsak kinőtte magát, hiszen a Szergej Lukjanyenko és Arkagyij Suspanov nevével fémjelzett Varázsőrség című kötet az Őrség univerzum tizedik magyarul megjelent kiadványa. A Másfélék legújabb kalandját ezúttal is a Metropolis Media hozta el a magyar olvasóknak.
Ugyancsak nekik köszönhető Robert Charles Wilson Affinitások című regényének megjelenése is, amely a témája miatt keltette fel az érdeklődésem, mert egyébként a szerzőtől még semmit sem olvastam. Lehet, hogy kellene? Majd kiderül.
Az Agave Könyvek továbbra is pontos menetrend szerint szállítja a korábban ígért vagy beharangozott köteteket. Szeptemberi kiadványaik között leginkább sorozatok folytatásai találhatók meg, de a következő hónapban érkeznek majd az új, kis hazánkban még ismeretlen szerzők regényei is. A sorozatok folytatásai közül elsőnek mindjárt itt van Richard Morgan A végzet barlangjai című írása, amely a Hősöknek való vidék harmadik, egyben befejező kötete. No igen, olvasni kellene már az előzményeket is. Ehhez mindenképpen iényelnék egy időnyerőt. Éppen ezért a beszerzéssel még várok egy kicsit, mert ráér, és a karácsonyi kívánságlistára is kell valamit tenni. :)
Amit viszont tutira megveszek (már elő is rendeltem) és olvasni is fogok, az Sylvain Neuvel Ébredő istenek című regénye, amely az Themis Akták trilógia második kötete. Nekem az Alvó istenek is tetszett, még ha történetileg nem is volt olyan nagy durranás, a szerkezete nagyon bejött. Ha ez is hasonló lesz, akkor biztosan nem lesz csalódás.
Marko Kloos viszont az a szerző, akinek nagyon oda kell tennie magát, mert a Frontvonalak című sorozatkezdő kötete nem győzött meg. Éppen ezért bár szemmel tartom a Felderítők címet viselő második kötetet, de nem rohanok érte azonnal a boltba, kivárom, hogy mit is mondanak róla mások.
Nagyon és mindennél jobban vártam Angela Marsons magyarul megjelenő új regényét, amellyel kapcsolatban még egy meglepetést is okozott kiadója a General Press, ugyanis az olvasók két héttel hamarabb foghatták kezükben a kötetet. Az Egy élet ára címet viselő írás a Kim Stone sorozat harmadik kötete. A felügyelő és csapata ezúttal két kislány eltűnése miatt éjszakázik és dolgozik az erejét megfeszítve, akik szüleivel nagyon csúnya játékot játszanak az elkövetők.
A Fumax Kiadó is belehúzott az őszi megjelenésekbe, mert három kiadvánnyal is megörvendeztették az olvasóikat.
Elsőként mindjárt itt van a Riyria-krónikák sorozat előzmény-sorozatának - amely a Ryira-Kezdetek sorozatcímet kapta - első kötete, A koronatorony. A regényt természetesen most is Michael J. Sullivan vetette papírra. Szégyellem magam, de még egy sort sem olvastam a sorozatból, az eredeti történetfolyamból sem - ellenben minden kötet türelmetlenül várja a sorát a polcomon. Viszont ha már így adódott, akkor most majd időrendben fogok haladni. Mondom ezt most, aztán majd kiderül, hogy mi lesz.
Aminek viszont már olvastam az első részét és nagyon vártam a folytatását, az Gregg Hurwitz Orphan X sorozata. A második kötet A Seholember címet viseli és éppen ma vettem a kezembe, illetve tettem a polcomra.
A fülszövege és a borítója miatt figyeltem fel Viktor LaValle Fekete Tom balladája című művére. A fedlap grafikája élőben is jól mutat, a kötet viszont nagyon karcsú, alig százhuszonhat oldal. Remélem, hogy a történet mozgalmassága kárpótol majd annak rövidsége miatt.
Elsőként mindjárt itt van a Riyria-krónikák sorozat előzmény-sorozatának - amely a Ryira-Kezdetek sorozatcímet kapta - első kötete, A koronatorony. A regényt természetesen most is Michael J. Sullivan vetette papírra. Szégyellem magam, de még egy sort sem olvastam a sorozatból, az eredeti történetfolyamból sem - ellenben minden kötet türelmetlenül várja a sorát a polcomon. Viszont ha már így adódott, akkor most majd időrendben fogok haladni. Mondom ezt most, aztán majd kiderül, hogy mi lesz.
Aminek viszont már olvastam az első részét és nagyon vártam a folytatását, az Gregg Hurwitz Orphan X sorozata. A második kötet A Seholember címet viseli és éppen ma vettem a kezembe, illetve tettem a polcomra.
A fülszövege és a borítója miatt figyeltem fel Viktor LaValle Fekete Tom balladája című művére. A fedlap grafikája élőben is jól mutat, a kötet viszont nagyon karcsú, alig százhuszonhat oldal. Remélem, hogy a történet mozgalmassága kárpótol majd annak rövidsége miatt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése