Ferrett Steinmetz: Flex (Flex 1.)

Eredetleg úgy terveztem, hogy erről a regényről is egy olyan - mostanában a blogra jellemző - posztot írok, amely lerázva magáról a sablonosság és a megszokottság láncát, újdonsággal szolgál majd az oldal olvasói számára. Tervezni sokkal könnyebb, mint megvalósítani az álmainkat, mert ez a sziporkázó, rendhagyó bejegyzés most nem jött össze. Az okokat nem igazán részletezném, legyen annyi elég, hogy két hétig nem jutottam géphez, de még könyvhöz is alig, ezért maradok a megkésett véleménynyilvánítás hagyományos - rizsázós - formájánál.

Igazán érdekes volt a regényhez való hozzáállásom már az első pillanattól kezdve, mert hihetetlen mértékben tetszett a témája és mindenképpen olvasni is akartam. Természetesen előrendelés lett a dologból, majd a kötet a várakozási fázisba lépett, az olvasás időpontját pedig végül a hangulati faktor határozta meg.

Értékelés: 7 pont a 10-ből
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 371 oldal
Borító ár: 3.680,- Ft
Eredeti cím: Flex
Fordította: Kerekes Éva
Sorozat: Flex
Folytatás:
2.) The Flux
3.) Fix
Kategória: fantasy, urban fantasy, mágia

A könyv alaptézise szerint az univerzum az egyensúlyra törekszik és a mágusok - jelen esetben a varázslóként ténykedő hétköznapi emberek - éppen ezt bontják meg a tetteikkel. Minden mágikus cselekedet beavatkozás az egyetemes rendbe. A flex, a kristályosított mágia, a varázslat átlagemberek számára is elérhető formája. A szer alkalmazása a használóját indokolatlan előnyökhöz juttatja. Az univerzum válasza erre a fluxus, amely a varázslóra, a használóra vagy annak legféltettebb "kincsére" irányuló balszerencse többlet, amellyel behajtja a jogtalanul megszerzett előny utáni fizettséget. A fluxust ki lehet védeni, el lehet vezetni, de ha ez nem sikerül, akkor bármi megtörténhet.

A történetbeli mágiaellenes világban egy terroristamágus halálos mennyiségű flex terítésébe kezd bele, melynek következményei tragikusak. Az egyik ilyen merénylet során nem csak a szert használó sérül meg, hanem összeég egy hat éves kislány is, akinek semmi köze sincs a mágiához. Az apja, aki egy biztosítási cég hivatalnoka, annak mágikus ügyekben eljáró ügynöke, mindent megtesz a kislány gyógykezelése, valamint az elkövető kézre kerítése érdekében. Utóbbi esetben még a saját büromágiáját is hajlandó bevetni, amely természetesen újabb bonyodalmakat generál.

Érdekes az elbeszélés stílusa és a felépítése, mivel az olvasó teljesen tudatlanul és felkészületlenül pottyan bele az előbbiekben felfestett világba és helyzetbe, amelytől elég zavarosnak tűnik a szöveg. Ahogy egyébként az is, hiszen Paul az, akinek a gondolatai megjelennek a papíron és ő viszont elég határozatlan, részben megtört ember, aki éppen próbál talpra állni az élet által korábban rámért csapások okozta sokkból, az önbizalma azonban darabokban hever. Egyetlen dolgot tud csak, hogy meg akarja találni azt, aki felelős a lánya sérüléséért, ugyanakkor abban sem biztos, hogy esetleg nem ő maga okozta-e az egészet. 

Az egész regényre jellemző ez a tánc, amelyben a főszereplő kettőt előre lép, mert tenni akar, aztán egyet hátra, mert elbizonytalanodik. Közben pedig lassan kinyílik a mágiaellenes világ: kiderül, hogy miért ítélik el ennyire az emberek a mágikus tevékenységet, kiből lehet mágus, milyen a mágus és a mágia egymáshoz való viszonya, illetve milyen a mágusok egymáshoz való viszonya. A terroristamágus utáni nyomozás és Paul saját magával vívott harca párhuzamosan zajlik a szemünk előtt, amelyet rendesen megkavar az, hogy a flex tulajdonképpen drog és innentől kezdve a város alvilágának néhány meghatározó szereplője is belép a képbe, csavar egyet a történéseken.

Szeretném azt mondani, hogy a regény teljes egészében nekem szól, mert pont megfelelő arányban vegyíti a fantasy és a krimi jellemző elemeit, amely számomra tökéletes, de sajnos ez nem igaz. Imádtam a mágikus alapokat és a kezdő szituációt, a kezdeti oldalak - a zavarosságuk ellenére is - gyorsan fogytak, tetszett a bajba került, meghasonlott ember magával és a világgal vívott küzdelme. A világ ötletes, a szereplők többségében eredeti és kedvelhető karakterek, akik meg nem rendelkeznek ezen jellemzőkkel, azok a szerepükhöz igazodva totálisan sablonos figurák - ez a kettősség csak szándékos lehet a szerző részéről. 

Ahogy a karakterekkel játszik az író, ugyanazt teszi a történettel és a világgal is, mert az imerős elemekre építkezve vad és néhány esetben egészen elborult - időnként bizarr - ötletek bukkannak elő a sorok közül és elevenednek meg az olvasó szeme előtt. Ezek egy része nagyon is kedvemre való volt, más részük viszont képes volt megfeküdni a gyomromat. A vége, amikor a helyére kerültek a rejtett kapcsolatok, fény derült a motivációkra és a következményekre, az nagyon tetszett - csak egy kicsit összecsapottra sikerült.

A kapott élmény egészen különleges és mindenképpen maradandó, ugyanakkor véleményem szerint nem lesz általános közönség kedvenc a regényből, mert ahhoz - bizonyos fokig - túlságosan is elborult és nem annyira gördülékeny a történetmesélés stílusa, hogy könnyedén befogadható legyen. Tetszett is meg nem is: az ötletei miatt szívesen olvastam, de a történet nem volt képes magával ragadni, nem tudtam maradéktalanul belefeledkezni az eseményekbe, mert ahhoz túl zaklatottnak tűnt a szöveg és időnként elvontnak a történések. Volt valami a szövegben, a mesélés módjában, ami nem engedett belefeledkezni a sztoriba, ami miatt kívül ragadtam a történeten, pedig az alapjaiban nagyon tetszett és kedvelni is akartam.

Ha úgy szemlélem a történetet, mint sok fantasyt és krimit olvasó, akkor bizony vannak vele problémáim, de ezekről már írtam a fentiekben. Ha úgy szemlélem ezt a kötetet, mint egy szerző debütáló művét, akkor viszont el kell ismernem, hogy minden hibája ellenére is emlékezetesre sikerült: a világ és a mágiarendszer a helyén van, az okok és okozatok úgyszintén, a karakterek is tesik dolgukat, de talán a fogalmazáson, a kifejezésmódon, a gördülékenységen lehetne még mit csoszolni. Persze ez az, ami majd a gyakorlattal válik olyanná, amilyennek lennie kell. Bíztató tehát a dolog, mert az alapok - a fantázia  - adott, a többi tényező pedig fejleszthető.

Ahogy abban sem vagyok biztos, hogy ennek a regénynek szüksége van folytatásra - pedig van neki, kettő is -, mert az alapszituációt tekintve lezárt és teljesen kerek a sztori. A saját véleményem az, hogy egyelőre nem igénylem a folytatást, egyelőre még próbálom feldolgozni a kapott élményt.

Posted in: 7 pontos,Agave Könyvek,fantasy,Ferrett Steinmetz,Flex,könyvértékelés,mágus/varázsló,urban fantasy