szerda, szeptember 20, 2017
Shanara
Valamiért nem vagyok olyan jó viszonyban a novellákkal, mint elvileg lennem kellene. Olvasás közben szünetet kell tartanom az egyes történetek között, ezért lassabban haladok a novellás kötetekkel, mint a regényekkel - persze ez egyértelmű ok és okozat. Aztán ott van a másik tényező is: nem találkoztam még olyan, csak novellákat tartalmazó kiadvánnyal, amely teljes mértékben elvarázsolt volna, mindig találtam a kötetben szereplő írások között olyat, amelyek nem nyerték el a tetszésemet. A hullámzó vagy éppen nem egyenletes teljesítmény pedig rányomja a bélyegét a végső élményre - persze nincs az a szerző, aki egyenletes teljesítmény nyújtására képes, ezért talán elnézőbbnek kellene lennem.
On Sai történetmesélési stílusát, humorát és ötleteit nagyon kedvelem, ezért minden korábbi tapasztalatom és novellákkal kapcsolatos távolságtartásom ellenére is úgy döntöttem, hogy ez a rövid történeteket magába foglaló gyűjtemény nekem bizony kell. És milyen jót tettem, hogy így döntöttem. :)
 |
| Értékelés:10/10 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadói sorozat: Vörös pöttyösKiadás éve: 2016. Terjedelem: 246 oldal Borító ár: 2.799 ,- Ft A szerző egyéb írásai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik Calderon, avagy felségáruláshoz bricses dukál Scar (Szivárgó sötétség 1.) Lucy (Szivárgó sötétség 2.) Szürke szobák (Szivárgó sötétség 2.5) Miogin bázis (Szivárgó sötétség 2.7) Apa, randizhatok egy lovaggal? |
Időnként ellátogatok a szerző blogoldalára és olvasgatom az ott megjelenő posztokat, így tudom, hogy a novellák fontos szerepet játszanak az életében, valamint azt is, hogy először novellistaként ért el eredményeket az írás és a publikálás területén. Kíváncsi voltam tehát, hogy milyen élményt tudnak nyújtani a címeik alapján is változatos szórakozást ígérő írások.
A kötet tizenhárom történetet tartalmaz és miután mindegyiket elolvastam, már tudom, hogy nem csak a címük változatos, hanem a mondanivalójuk is, ugyanakkor mindegyik remek szórakozást nyújtott. Eddig még nem sikerült összetalálkoznom olyan novellás kötettel, amelye ennyire egyenletes lett volna a benne szereplő írások színvonalát tekintve.
Igyekszem úgy összefoglalni a véleményem, hogy elkerüljem az egyes novellák tészletezés bemutatását, ugyanakkor mégis megjelenjen a lényeg, a kapott élmény. No, akkor következzenek azok a bizonyos élménymorzsák, csemegézzünk a kötettől kapott gondolatbonbonok és ötletek között.
Akárki is válogatta össze a novellák sorrendjét, azt nagyon jó érzékkel tette, ugyanis a "Jóvágású vérfarkas nősülne" című írás kellően megalapozza a hangulatot, az olvasó örömmel lapoz tovább, amikor befejezte azt. Bevallom, hogy jómagam többször is hangosan kacagtam, már-már nyerítettem olvasás közben, annyira tetszett az, amit ettől a novellától kaptam. Hali nem akármilyen figura, a karakterével kapcsolatos, helyenként morbiditás határát súroló, de nagyon eltalált humor az igazi kedvencem. Bár szegény nagyon megjárta azzal a jóvágású vérfarkassal. És azért Dan, a vérfarkas, aki tulajdonképpen a történet főszereplője, szintén emlékezetes marad.
"Scar első bálja" egy olyan történet, amely ad némi kiegészítést a Szivárgó sötétség sorozat hősnőjének személyiségéhez, illetve annak megértéséhez. Aranyos volt, elolvastam, de nem lopta magát annyira a szívembe, mint az első írás.
A "Hogyan ölne Jung?" című novella egyáltalán nem mókás és nem kiegészítés valami máshoz, hanem elgondolkoztatásra késztető írás, amely sokkal több mindent tartalmaz, mint ami elsőre átjön belőle. A teljes mértékű értelmezéséhez szükséges némi pszichológiai alapismeret vagy legalább érdeklődés, talán egy kis ezoterikus beütés is, de mindenképpen jó adag nyitottság, amellyel elfogadható a minden mindennel összefügg állapot. Az emberi elme fantasztikus képessége, hogy képes elnyomni és elfelejteni dolgokat, hogy védje az embert. De amikor ezek a különböző rekeszekben elzárt érzések és gondolatok a felszínre kerülnek...
"A mágia ára" egy jó kis tanmese a képességekről, az emberi természetről és mindezek kölcsönhatásáról, a lehetőségekről és a következményekről. Tényleg tanmeseként gondolok rá. Rövid és velős, de mindenképpen tanulságos.
"Az emlékkufár" című novellát nagyon kedveltem: egyrészt mert tényleg jó, másrészt, mert ez is tanulságos, harmadrészt, mert visszacseng benne az, amit én magam is tapasztalok a mindennapi életben - és amiről a szerző is írt a blogja egyik posztjában. Nőnek lenni jó - ezt a szlogent mostanában elég sokszor hallani a kereskedelmi adók reklámjaiban, de a női létet megélni egy - még továbbra is férfiak uralta - társadalomban, nem mindig igazolja ezt. Éppen ezért a jogos bírálat mellett érzek émi keserűséget is a szövegben - bár tény, hogy ez nem csökkenti az állítás valóságtartalmát. És a történet többi része? Párhuzamos világok, egy kis ördögi befolyásolás és a szokásos kihasználás, aztán meg... Nem csak a végéért érdemes elolvasni, hanem az egészért: nagyon tanulságos, nagyon igaz, nagyon szórakoztató. Az egyik kedvencem.
A "Sose szólj be varázslónak!" című írás egy mesefeldolgozás: nyomokban ismerős elemeket tartalmazó, de azokat erősen kiforgató, szórakoztatóan humoros írás. Az alapok ismertek: a király annak adja a koronáját, aki teljesíti a feladatokat, ezért a három királyfi útnak indul. A legkisebb királyfi egy elvarázsolt lányba botlik, aki gyíkként éli az életét, mert beszólt egy varázslónak. A gyak segít a feladatok megoldásában, közben pedig beleszeret a királyfiba és persze a megoldást egy csóknak kellene jelentenie. Ez lenne az alap, a többit, amitől különbözik a megszokottl, a szöveg fnomságai és humora rejti. Kedveltem, nagyon kedveltem és nagyon jól szórakoztam. Stílusában a kötet első novellájához áll a legközelebb.
Az "Ébredés" első olvastra egy szokványos fantasy történetnek is tűnhet, de a figyelmes olvasó számára sokkal többet rejt: a különböző népek - lények - egymástól nagyon eltérő kultúráját, azok egymással és idegenekkel való viselkedését és még sok minden mást is. Mindezek mellett persze ott a személyes fejlődés és szabadság kérdése, meg a belénk nevelt törvények és megszokások kezelése is. Nekem mindezt kifejezte ezt a rövidke és eléggé véres sztori.
A "Csak mi, lélekharcosok" nem is egy, hanem két nagyon kényes témához nyúl egyszerre: a valláshoz, a hithez és az emberi pszichológiához. Ha pedig ez a kettő keveredik, ahhoz mindenki máshogy viszonyul és mást olvas ki. Meddig épp az elme és honnan számít őrültnek az ember? Mi történik akkor, ha a modern gondolkodás és a hit találkozik szembe egymással? Tulajdonképpen ki kezel és kit? Érdekes volt a novella szerkezete, ahogy az érzelmek bemutatása is. Elgondolkodtató.
A "Nyolc négyzetméter a világ" egy nagyon érdekes nézőpontot szólaltat meg: egy szenzoros fürdőkádét. Hogyan érzékeli a mindenféle szenzorokkal felszerelt kád a világot? Ennél különlegesebb leírást még nem olvastam, de nagyon tetszett, amit kaptam.
Az "Orkszar- és barackillat" című novellának már a címe is felkeltette az érdeklődésem, rögtön az első pillantásra, amikor a tartalomjegyzékben felfedeztem, és már alig vártam, hogy eljussak odáig az olvasásban. Elképzelésem sem volt, hogy mire számítsak egy ilyen címet viselő írástól, de az tuti, hogy nem arra, amit kaptam. Ez a novella egy nagyszerű ötlet, remek kivitelezéssel. Először is vannak benne földönkívüliek, illetve valamilyen magasabbrendű faj, a szokásos értelmezésbeli félreértés - némi bürokratikus aktatologatás mögé rejtve -, egy kis értetlenkedés, aztán annak következményei. Ez az írás is azok közé tarozik, amelyek maradandó élményt nyújtottak és hangos kacagásra késztettek - még annak ellenére is, hogy a témája nem éppen könnyed. Nagyon tetszik az ötlete, az egyedi humora és persze mindaz, ami még ezen kívül keveredik a szövegben.
A "Mentsd meg Krisztust!" óvatosan kezdtem olvasni, ami a címéből is nyilvánvaló vallási témájának köszönhető, de már az első mondat meggyőzött arról, hogy valami olyan élményben lesz, ami nekem való és amit emlegetni fogok egy darabig. És úgy vala. Krisztusról szóló és vallási elemekkel ennyire átitatott novellát még soha nem olvastam, és még soha nem élveztem ennyire. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz az egyik olyan történet, amelyen kockásra fogom röhögni a hasam, pedig bizony így történt. Az az igazság, hogyha valaki annak idején ilyen stílusban tálalja nekem a bibliai történeteket, akkor ma tuti, hogy én lennék azok legnagyobb rajongója. És mindezek - a felszabadultság és az érdekes megközelítés - ellenére is állítom, hogy a téma nagyon kényes, amelyet csak az tud igazán jól megfogni, aki ismeri és érti annak minden mondatát és mondanivalóját: Beának ez nagyon jól sikerült. Nem hittem volna, hogy ennyire kedvelni fogom, de nagyon tetszett. Maradandó élményt kaptam, köszönöm!
A "Dajkamese" rövid, de annál ütősebb. Megint csak a nőiesség témáját veszi elő és helyezi azt a nem is olyan távoli jövőben esélyes környezetbe és helyzetbe. Igen, nagy valószínűséggel egy ilyen történet csak egy nőnek juthat az eszébe, pedig annak minden eleme, annyira egyértelmű, hogy bárki gondolhatna rá, és mégis... Viszont tanulságos lehet mindenki számára lehet.
Az "Esővágy" a válogatás egyetlen olyan írása, amely megérdemelné a 18-as karikát az abban szereplő és mindent átható érzékiség miatt. A novella mondanivalója gyönyörű, minden mondata külön történetet mesél el és persze együtt olyat adnak, ami felér a csodával, a teremtéssel. Itt nem a női és a férfi szerepek a lényeg, hanem az, amit a két nem együtt elér és az maga a csoda, a teremtés. A nyíltsága ellenére is tele van metafórával és ez elgondolkoztatja azt az olvasót, aki engedi, hogy magával ragadja és elringassa ez a csodálatos mese. Méltó befejezése ennek a gyűjteménynek.
Mégis hosszúra sikerül a poszt, elnézéseteket kérem érte, de mindaz, amit leírtam, egyszerűen kibukott belőlem. Muszáj volt leírnom, mert a történetek által megrezegtetett húrok ki akarták adni magukból az élményt, amit begyűjtöttek.
Ahogy mondtam, nem olvastam még témájában, mondanivalójában és stílusában ennyire változatos, ugyanakkor színvonalában ennyire kiegyensúlyozott és egyenletes kötetet. Az én kedveceim a humorral átszőtt írások voltak, bár a többit is kedveltem. A "Jóvágású vérfarkas nősülne", "Az emlékkufár", a "Sose szólj be varázslónak!", az "Orkszar- és barackillat", illetve a "Mentsd meg Krisztust!" azok, amelyek bármikor és biztosan újraolvasásra esélyesek, és amelyeket mindenképpen ajánlok másoknak is. Meg persze a többit is, mert mindegyik más élményt ad.
Hatalmas köszönet ezekért a novellákért és ezért a válogatásért! Szívesen olvasnék még többet Bea csokorba gyűjtött, színes, élményben, humorban és mondanivalóban gazdag írásaiból. Remélem, hogy lesz még folytatás.
Igyekszem úgy összefoglalni a véleményem, hogy elkerüljem az egyes novellák tészletezés bemutatását, ugyanakkor mégis megjelenjen a lényeg, a kapott élmény. No, akkor következzenek azok a bizonyos élménymorzsák, csemegézzünk a kötettől kapott gondolatbonbonok és ötletek között.
Akárki is válogatta össze a novellák sorrendjét, azt nagyon jó érzékkel tette, ugyanis a "Jóvágású vérfarkas nősülne" című írás kellően megalapozza a hangulatot, az olvasó örömmel lapoz tovább, amikor befejezte azt. Bevallom, hogy jómagam többször is hangosan kacagtam, már-már nyerítettem olvasás közben, annyira tetszett az, amit ettől a novellától kaptam. Hali nem akármilyen figura, a karakterével kapcsolatos, helyenként morbiditás határát súroló, de nagyon eltalált humor az igazi kedvencem. Bár szegény nagyon megjárta azzal a jóvágású vérfarkassal. És azért Dan, a vérfarkas, aki tulajdonképpen a történet főszereplője, szintén emlékezetes marad.
"Scar első bálja" egy olyan történet, amely ad némi kiegészítést a Szivárgó sötétség sorozat hősnőjének személyiségéhez, illetve annak megértéséhez. Aranyos volt, elolvastam, de nem lopta magát annyira a szívembe, mint az első írás.
A "Hogyan ölne Jung?" című novella egyáltalán nem mókás és nem kiegészítés valami máshoz, hanem elgondolkoztatásra késztető írás, amely sokkal több mindent tartalmaz, mint ami elsőre átjön belőle. A teljes mértékű értelmezéséhez szükséges némi pszichológiai alapismeret vagy legalább érdeklődés, talán egy kis ezoterikus beütés is, de mindenképpen jó adag nyitottság, amellyel elfogadható a minden mindennel összefügg állapot. Az emberi elme fantasztikus képessége, hogy képes elnyomni és elfelejteni dolgokat, hogy védje az embert. De amikor ezek a különböző rekeszekben elzárt érzések és gondolatok a felszínre kerülnek...
"A mágia ára" egy jó kis tanmese a képességekről, az emberi természetről és mindezek kölcsönhatásáról, a lehetőségekről és a következményekről. Tényleg tanmeseként gondolok rá. Rövid és velős, de mindenképpen tanulságos.
"Az emlékkufár" című novellát nagyon kedveltem: egyrészt mert tényleg jó, másrészt, mert ez is tanulságos, harmadrészt, mert visszacseng benne az, amit én magam is tapasztalok a mindennapi életben - és amiről a szerző is írt a blogja egyik posztjában. Nőnek lenni jó - ezt a szlogent mostanában elég sokszor hallani a kereskedelmi adók reklámjaiban, de a női létet megélni egy - még továbbra is férfiak uralta - társadalomban, nem mindig igazolja ezt. Éppen ezért a jogos bírálat mellett érzek émi keserűséget is a szövegben - bár tény, hogy ez nem csökkenti az állítás valóságtartalmát. És a történet többi része? Párhuzamos világok, egy kis ördögi befolyásolás és a szokásos kihasználás, aztán meg... Nem csak a végéért érdemes elolvasni, hanem az egészért: nagyon tanulságos, nagyon igaz, nagyon szórakoztató. Az egyik kedvencem.
A "Sose szólj be varázslónak!" című írás egy mesefeldolgozás: nyomokban ismerős elemeket tartalmazó, de azokat erősen kiforgató, szórakoztatóan humoros írás. Az alapok ismertek: a király annak adja a koronáját, aki teljesíti a feladatokat, ezért a három királyfi útnak indul. A legkisebb királyfi egy elvarázsolt lányba botlik, aki gyíkként éli az életét, mert beszólt egy varázslónak. A gyak segít a feladatok megoldásában, közben pedig beleszeret a királyfiba és persze a megoldást egy csóknak kellene jelentenie. Ez lenne az alap, a többit, amitől különbözik a megszokottl, a szöveg fnomságai és humora rejti. Kedveltem, nagyon kedveltem és nagyon jól szórakoztam. Stílusában a kötet első novellájához áll a legközelebb.
Az "Ébredés" első olvastra egy szokványos fantasy történetnek is tűnhet, de a figyelmes olvasó számára sokkal többet rejt: a különböző népek - lények - egymástól nagyon eltérő kultúráját, azok egymással és idegenekkel való viselkedését és még sok minden mást is. Mindezek mellett persze ott a személyes fejlődés és szabadság kérdése, meg a belénk nevelt törvények és megszokások kezelése is. Nekem mindezt kifejezte ezt a rövidke és eléggé véres sztori.
A "Csak mi, lélekharcosok" nem is egy, hanem két nagyon kényes témához nyúl egyszerre: a valláshoz, a hithez és az emberi pszichológiához. Ha pedig ez a kettő keveredik, ahhoz mindenki máshogy viszonyul és mást olvas ki. Meddig épp az elme és honnan számít őrültnek az ember? Mi történik akkor, ha a modern gondolkodás és a hit találkozik szembe egymással? Tulajdonképpen ki kezel és kit? Érdekes volt a novella szerkezete, ahogy az érzelmek bemutatása is. Elgondolkodtató.
A "Nyolc négyzetméter a világ" egy nagyon érdekes nézőpontot szólaltat meg: egy szenzoros fürdőkádét. Hogyan érzékeli a mindenféle szenzorokkal felszerelt kád a világot? Ennél különlegesebb leírást még nem olvastam, de nagyon tetszett, amit kaptam.
Az "Orkszar- és barackillat" című novellának már a címe is felkeltette az érdeklődésem, rögtön az első pillantásra, amikor a tartalomjegyzékben felfedeztem, és már alig vártam, hogy eljussak odáig az olvasásban. Elképzelésem sem volt, hogy mire számítsak egy ilyen címet viselő írástól, de az tuti, hogy nem arra, amit kaptam. Ez a novella egy nagyszerű ötlet, remek kivitelezéssel. Először is vannak benne földönkívüliek, illetve valamilyen magasabbrendű faj, a szokásos értelmezésbeli félreértés - némi bürokratikus aktatologatás mögé rejtve -, egy kis értetlenkedés, aztán annak következményei. Ez az írás is azok közé tarozik, amelyek maradandó élményt nyújtottak és hangos kacagásra késztettek - még annak ellenére is, hogy a témája nem éppen könnyed. Nagyon tetszik az ötlete, az egyedi humora és persze mindaz, ami még ezen kívül keveredik a szövegben.
A "Mentsd meg Krisztust!" óvatosan kezdtem olvasni, ami a címéből is nyilvánvaló vallási témájának köszönhető, de már az első mondat meggyőzött arról, hogy valami olyan élményben lesz, ami nekem való és amit emlegetni fogok egy darabig. És úgy vala. Krisztusról szóló és vallási elemekkel ennyire átitatott novellát még soha nem olvastam, és még soha nem élveztem ennyire. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz az egyik olyan történet, amelyen kockásra fogom röhögni a hasam, pedig bizony így történt. Az az igazság, hogyha valaki annak idején ilyen stílusban tálalja nekem a bibliai történeteket, akkor ma tuti, hogy én lennék azok legnagyobb rajongója. És mindezek - a felszabadultság és az érdekes megközelítés - ellenére is állítom, hogy a téma nagyon kényes, amelyet csak az tud igazán jól megfogni, aki ismeri és érti annak minden mondatát és mondanivalóját: Beának ez nagyon jól sikerült. Nem hittem volna, hogy ennyire kedvelni fogom, de nagyon tetszett. Maradandó élményt kaptam, köszönöm!
A "Dajkamese" rövid, de annál ütősebb. Megint csak a nőiesség témáját veszi elő és helyezi azt a nem is olyan távoli jövőben esélyes környezetbe és helyzetbe. Igen, nagy valószínűséggel egy ilyen történet csak egy nőnek juthat az eszébe, pedig annak minden eleme, annyira egyértelmű, hogy bárki gondolhatna rá, és mégis... Viszont tanulságos lehet mindenki számára lehet.
Az "Esővágy" a válogatás egyetlen olyan írása, amely megérdemelné a 18-as karikát az abban szereplő és mindent átható érzékiség miatt. A novella mondanivalója gyönyörű, minden mondata külön történetet mesél el és persze együtt olyat adnak, ami felér a csodával, a teremtéssel. Itt nem a női és a férfi szerepek a lényeg, hanem az, amit a két nem együtt elér és az maga a csoda, a teremtés. A nyíltsága ellenére is tele van metafórával és ez elgondolkoztatja azt az olvasót, aki engedi, hogy magával ragadja és elringassa ez a csodálatos mese. Méltó befejezése ennek a gyűjteménynek.
Mégis hosszúra sikerül a poszt, elnézéseteket kérem érte, de mindaz, amit leírtam, egyszerűen kibukott belőlem. Muszáj volt leírnom, mert a történetek által megrezegtetett húrok ki akarták adni magukból az élményt, amit begyűjtöttek.
Ahogy mondtam, nem olvastam még témájában, mondanivalójában és stílusában ennyire változatos, ugyanakkor színvonalában ennyire kiegyensúlyozott és egyenletes kötetet. Az én kedveceim a humorral átszőtt írások voltak, bár a többit is kedveltem. A "Jóvágású vérfarkas nősülne", "Az emlékkufár", a "Sose szólj be varázslónak!", az "Orkszar- és barackillat", illetve a "Mentsd meg Krisztust!" azok, amelyek bármikor és biztosan újraolvasásra esélyesek, és amelyeket mindenképpen ajánlok másoknak is. Meg persze a többit is, mert mindegyik más élményt ad.
Hatalmas köszönet ezekért a novellákért és ezért a válogatásért! Szívesen olvasnék még többet Bea csokorba gyűjtött, színes, élményben, humorban és mondanivalóban gazdag írásaiból. Remélem, hogy lesz még folytatás.
Posted in: 10 pontos,könyvértékelés,Könyvmolyképző,novellaválogatás/antológia,On Sai,Vörös pöttyös
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése