vasárnap, október 08, 2017
Shanara
Ez volt az a könyv, amiről az első pillanattól fogva tudtam, hogy be kell majd szereznem: a külső megjelenése, a témája és a stílusa miatt is. A borítója fantasztikus, nekem nagyon tetszik a lobogó köpeny vértócsát szimbolizáló foltjában feltűnő hadsereg képe - amolyan mondanivalók egymásra halmozása. A fülszövege alapján rögtön a muskétások fantasy környezetbe helyezett kalandja jelent meg a szemem előtt és nem is csalódtam. A kiadó elérhetővé tette a beleolvasót is, az első fejezetet, és bár nem szoktam élni az ilyen lehetőségekkel, most mégis megtettem és véglegesen megvett magának a történet.
Történetünk Tristia királyságban játszódik, amely hercegségekből áll és amelynek királya halott, a hercegek szövetsége segítette nem éppen kellemes módon a túlvilágra. Paelis király testőrsége és igazságszolgáltató különítménye, a szinte a legendák világából felélesztett Öregkabátosok parancsot kaptak, hogy ne avatkozzanak be az eseményekbe, amely végül "munkaadójuk" halálát jelentette. Az Öregkabátosokat most mindenki tépett gúnyájúnak, árulónak vagyis trattarinak nevezi. A száznegyvennégy öregkabátos harcos és igazságszolgáltató vezetője az Első Kántor címet viselő Falcio val Mond volt. Most - öt évvel királyuk halálát követően - azonban már csak két hűséges társával, Brastival és Kesttel járja az országot, vállal munkát és követi rég elhunyt királya utolsó parancsát, miszerint kutassa fel a királyi csaroitokat, amelyekről bár fogalma sincs, hogy micsodák, de attól még rendíthetetlenül keresi azokat.
Falcio az, aki E/1-ben elmeséli a jelenkori élményeit és a feltárja múltjának jelentősebb eseményeit, amelyek a jelenlegi szituáció kialakulásához vezettek. Furcsa az, hogy egy ilyen történetet egyes szám első személyben lehet olvasni, ugyanakkor úgy érzem, hogy ez nem vált a regény és az élvezhetőség kárára.
A száznegyvennégy öregkabátos harcos az "árulásukat" követően szétszéledt az országban, egy részük testőrnek szegődött el, más részükből útonálló lett. A törvények szerint az olyan öregkabátos, aki nem áll senki szolgálatában, minden következmény nélkül megölhető. Falcio és társai nagy bajban vannak, mivel megbízójukat éppen megölték, a helyszínen pedig rájuk terhelő bizonyítékokat helyeztek el. Menekülniük kell és minél hamarabb el kell szegődniük valaki mellé, különben a törvény keze lesúlyt rájuk.
Ettől a regénytől pont azt az élményt kaptam, amire már az elején is számítottam: egy fantasy környezetbe helyezett, muskétásokkal... ööö... akarom mondani öregkabátosokkal és kardozós jelenetekkel teli kalandregényt, némi titokkal, illetve pont elegendő cselszövéssel és izgalommal. A kaland átélése közben lassanként feltárult a királyság múltja és jelene, a hercegek sajátos gondolkodásmódja és szabályai. Az ország legromlottabb városában, Rijou-ban összeesküvést szerveznek egy család, majd később egy árván maradt kislány ellen, Falcio és barátai pedig éppen akkor vannak ott, amikor kell, hogy a védtelen gyermek segítségére siessenek. De mindennek ára van...
Mostanában sok helyen olvasom azt az értékelésekben, hogy "belépős fantasy" vagy "belépős sci-fi". Nem kedvelem ezeket a kifejezéseket. Egyiket sem. Mégpedig azért, mert enyhén degradálónak érzem, mintha az így jellemzett történetek kevesebbek lennének, pedig csak könnyedek és olvasmányosak, nem pedig végtelenül összetettek és nehezen befogadhatóak. Tény, hogy a regényben felvázolt világ nem túl bonyolult, nagyon hasonlít az ismert történelem azon időszakára, amikor a kardvívás sok mindent megoldott és a jó kardforgató vagy íjjász a tudása felhasználásával biztosítani tudta a megélhetését. Az udvari intrikák sem bonyolultabbak vagy álságosabbak a regényben, mint a való világban voltak. Az egyetlen fantasy elemet az Öregkabátosok regéje, valamint a mágia időnkénti felbukkanása szolgáltatja.
A kötet legnagyobb részét az összecsapások és kardpárbajok részletes, minden szükséges mozdulatra, fogásra és cselre kiterjedő leírásai töltik ki. Ez akár unalmassá is tehetné a szöveget, de mégsem éreztem úgy, hogy ezek a bemutatások felesleges részek lettek volna, mert annak ellenére élveztem a kardozós jeleneteket, hogy magam nem szoktam hozzá a penge forgatásához - feltéve, hogy nem zöldségszeletelésről van szó. Sebastien de Castel viszont elég gyakorlottan forgatja a kardot, napi szinten hadonászik annak majd minden típusával, szóval neki elhihetjük, hogy ha azt írja le, hogy egy csel megvalósítható, akkor az úgy is van. És igazán élvezetesen tudta átadni a kardforgatáshoz kapcsolódó élményeit, határozottan jó koreográfiát rakott össze - mindegyik alkalommal.
Nem mondom, hogy a főhősök csapatának karakterei tökéletesen sikeredtek, mert egyikük sem volt egy bonyolult jellem, de erre nem is volt szükség. Ők azok a személyek, akiket az elkötelezettségük és az eszméjük mozgat, ez pedig nem eredményezi azt, hogy túl bonyolultan gondolkoznának. Volt azonban két-három nő, akinek tettei elég fejtörést okoztak - egészen a kötet elejétől a végéig.
Mozgalmas és megható jelenetek váltják egymást, a következmény igazi, adrenalinban és érzelmi töltetben is gazdag hullámvasút, amely vagy megrezegteti az olvasóban azt a bizonyos húrt, vagy éppen túl soknak találja az érzelgősséget. A belső monológok és meghitt jelemetek mellett régimódi eszmék miatt vagy éppen önzésből elkövetett tettek, mozgalmas és gyakran véres összecsapásban végződő részek váltják egymást. A recept tökéletesen működik, mert olvasás közben nem lehetett unatkozni.
A regénynek pont az az előnye, ami a hátránya: könnyed és szórakoztató, olvasmányos. Pont megfelelő kikapcsolódáshoz, a napi bosszúságok elől való elmeneküléshez, az élvezetes szórakozáshoz. A fantasy műfajával ismerkedőknek is bátran ajánlom olvasásra, mert inkább hasonlít történelmi kalandregényre, mint fantasy írásra, ezért tökéletes kezdésnek. De nem csak kezdőknek jelenthet élményt az öregkabátos harcosok kalandja és döntéseik sorozata, hanem a zsáner kedvelőinek is. Nagyon élveztem az olvasást, a kissé ismerős, de mégis lebilincselő történetet, amelynek köszönhetően kikapcsolhattam a külvilágot és elmerülhettem egy különleges elveket valló férfi és társai gondolataiban és tetteinek leírásában. Várom a folytatást, remélem, hogy minél hamarabb érkezik.
 |
| Értékelés: 9/10 Kiadó: Fumax Kiadó Kiadás éve: 2017. Terjedelem: 391 oldal Fordította: Galamb Zoltán Borító ár: 3.995,- Ft A mű eredeti címe: Traitor's Blade Sorozat: Öregkabátosok Folytatás: 2.) Knight's Shadow 3.) Saint's Blood 4.) Tyrant's Throne |
Falcio az, aki E/1-ben elmeséli a jelenkori élményeit és a feltárja múltjának jelentősebb eseményeit, amelyek a jelenlegi szituáció kialakulásához vezettek. Furcsa az, hogy egy ilyen történetet egyes szám első személyben lehet olvasni, ugyanakkor úgy érzem, hogy ez nem vált a regény és az élvezhetőség kárára.
A száznegyvennégy öregkabátos harcos az "árulásukat" követően szétszéledt az országban, egy részük testőrnek szegődött el, más részükből útonálló lett. A törvények szerint az olyan öregkabátos, aki nem áll senki szolgálatában, minden következmény nélkül megölhető. Falcio és társai nagy bajban vannak, mivel megbízójukat éppen megölték, a helyszínen pedig rájuk terhelő bizonyítékokat helyeztek el. Menekülniük kell és minél hamarabb el kell szegődniük valaki mellé, különben a törvény keze lesúlyt rájuk.
Ettől a regénytől pont azt az élményt kaptam, amire már az elején is számítottam: egy fantasy környezetbe helyezett, muskétásokkal... ööö... akarom mondani öregkabátosokkal és kardozós jelenetekkel teli kalandregényt, némi titokkal, illetve pont elegendő cselszövéssel és izgalommal. A kaland átélése közben lassanként feltárult a királyság múltja és jelene, a hercegek sajátos gondolkodásmódja és szabályai. Az ország legromlottabb városában, Rijou-ban összeesküvést szerveznek egy család, majd később egy árván maradt kislány ellen, Falcio és barátai pedig éppen akkor vannak ott, amikor kell, hogy a védtelen gyermek segítségére siessenek. De mindennek ára van...
Mostanában sok helyen olvasom azt az értékelésekben, hogy "belépős fantasy" vagy "belépős sci-fi". Nem kedvelem ezeket a kifejezéseket. Egyiket sem. Mégpedig azért, mert enyhén degradálónak érzem, mintha az így jellemzett történetek kevesebbek lennének, pedig csak könnyedek és olvasmányosak, nem pedig végtelenül összetettek és nehezen befogadhatóak. Tény, hogy a regényben felvázolt világ nem túl bonyolult, nagyon hasonlít az ismert történelem azon időszakára, amikor a kardvívás sok mindent megoldott és a jó kardforgató vagy íjjász a tudása felhasználásával biztosítani tudta a megélhetését. Az udvari intrikák sem bonyolultabbak vagy álságosabbak a regényben, mint a való világban voltak. Az egyetlen fantasy elemet az Öregkabátosok regéje, valamint a mágia időnkénti felbukkanása szolgáltatja.
A kötet legnagyobb részét az összecsapások és kardpárbajok részletes, minden szükséges mozdulatra, fogásra és cselre kiterjedő leírásai töltik ki. Ez akár unalmassá is tehetné a szöveget, de mégsem éreztem úgy, hogy ezek a bemutatások felesleges részek lettek volna, mert annak ellenére élveztem a kardozós jeleneteket, hogy magam nem szoktam hozzá a penge forgatásához - feltéve, hogy nem zöldségszeletelésről van szó. Sebastien de Castel viszont elég gyakorlottan forgatja a kardot, napi szinten hadonászik annak majd minden típusával, szóval neki elhihetjük, hogy ha azt írja le, hogy egy csel megvalósítható, akkor az úgy is van. És igazán élvezetesen tudta átadni a kardforgatáshoz kapcsolódó élményeit, határozottan jó koreográfiát rakott össze - mindegyik alkalommal.
Nem mondom, hogy a főhősök csapatának karakterei tökéletesen sikeredtek, mert egyikük sem volt egy bonyolult jellem, de erre nem is volt szükség. Ők azok a személyek, akiket az elkötelezettségük és az eszméjük mozgat, ez pedig nem eredményezi azt, hogy túl bonyolultan gondolkoznának. Volt azonban két-három nő, akinek tettei elég fejtörést okoztak - egészen a kötet elejétől a végéig.
Mozgalmas és megható jelenetek váltják egymást, a következmény igazi, adrenalinban és érzelmi töltetben is gazdag hullámvasút, amely vagy megrezegteti az olvasóban azt a bizonyos húrt, vagy éppen túl soknak találja az érzelgősséget. A belső monológok és meghitt jelemetek mellett régimódi eszmék miatt vagy éppen önzésből elkövetett tettek, mozgalmas és gyakran véres összecsapásban végződő részek váltják egymást. A recept tökéletesen működik, mert olvasás közben nem lehetett unatkozni.
A regénynek pont az az előnye, ami a hátránya: könnyed és szórakoztató, olvasmányos. Pont megfelelő kikapcsolódáshoz, a napi bosszúságok elől való elmeneküléshez, az élvezetes szórakozáshoz. A fantasy műfajával ismerkedőknek is bátran ajánlom olvasásra, mert inkább hasonlít történelmi kalandregényre, mint fantasy írásra, ezért tökéletes kezdésnek. De nem csak kezdőknek jelenthet élményt az öregkabátos harcosok kalandja és döntéseik sorozata, hanem a zsáner kedvelőinek is. Nagyon élveztem az olvasást, a kissé ismerős, de mégis lebilincselő történetet, amelynek köszönhetően kikapcsolhattam a külvilágot és elmerülhettem egy különleges elveket valló férfi és társai gondolataiban és tetteinek leírásában. Várom a folytatást, remélem, hogy minél hamarabb érkezik.
Posted in: 9 pontos,fantasy,Fumax Kiadó,könyvértékelés,Öregkabátosok,Sebastien De Castell
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése