Jus Accardo: Touch - Érintés (Denazen 1.)

Szúrósan kék szemű, sötét hajú fiú a borítón, hatalmas rajongás a külföldi olvasók részéről, illetve hasonló jelenség felbukkanása a történetet eredeti nyelven megismerő könyvimádók hazai képviselői között is, nem csoda, ha még a magyar megjelenés előtt felfigyeltem a regényre.

Deznee Cross mindent elkövet annak érdekében, hogy felbosszantsa ügyvéd apját, ezért amikor a házukhoz közeli erdőben egy ismeretlen, láthatóan a segítségére szoruló srác landol a lábai előtt, rögtön tudja, hogy mit kell tennie: hazaviszi magával a jóképű, jégkék szemű fiút. Kale nagyon furcsa, mert a hétköznapi tárgyak is ámulatba ejtik, és nem engedi közel magához jótevőjét, mindig megtartja a két lépés távolságot. Amikor Dez apja megérkezik és fegyvert szegez a fiúra, a lány ráébred, hogy a két ember sokkal többet tud egymásról, mint amennyiről neki tudomása van. Kiderül, hogy a Denazen nem is ügyvédi iroda, hanem a különleges képességű gyerekeket fegyverként használó szervezet, amelynek nagyra törő céljai vannak. Kale, egy Hatos, a Denazen Részvénytársaság egyik egyedi adottságú fegyvere, akinek egyetlen érintése is halálos, és aki most megszökött az őrzői elől. Dez és Kale menekülni kényszerül és csatlakozik a többi Hatoshoz, akiknek fő célja a Denazen elpusztítása. A két fiatal az életéért küzd, hiszen ha elkapják őket, akkor Kale jövője csupán napokban lesz mérhető, mindezek mellett pedig Dez eddig gondosan őrizgetett titkára is fény derülhet.

Egy dolog biztosan mindenkinek eszébe fog jutni, aki megismerkedik ezzel a történettel: az X-men. A történet alapját ebben az esetben is a kromoszóma rendellenesség, a különleges képességek és a mindenféle magasztos cél érdekében küldetést teljesítő fiatalok adják. Mindössze annyi a különbség, hogy ezekben a gyerekekben nem az X-gén, hanem a hatos kromoszóma rendellenessége okozza a változatos adottságokat.

"Minden egyes percben, amit Kale-lel töltöttem, megkérdőjeleztem a valóságérzetemet."

A regény legnagyobb erénye, hogy már rögtön az elején képes volt magával ragadni, amely leginkább Dez és Kale különleges, esetenként lázadó, illetve mosolygásra késztető reakcióinak köszönhető. Két érdekes karakter és egy nagyon szokatlan szituáció az, amely megalapozza a következő történéseket. Dez lázadása, ellenállása jól alátámasztott, gyakorlatilag minden cselekedete arra irányul, hogy felkeltse az apja figyelmét maga iránt, hogy valami érzelmet fakasszon az egyébként nem kifejezetten mintaszülőként viselkedő felmenőjéből. Kale, akit eddig szigorú őrizet alatt tartottak, aki nem ismeri a külvilágot, mindenre egyedi módon reagál és ez akaratlanul is könnyed humorral ruházza fel mind a személyiségét, mind pedig a regény azon részeit, amelyek róla és a világgal kapcsolatban tett felfedezéseiről szólnak. Őszintesége és nyíltsága annyira magával ragadó és mosolygásra késztető, hogy csak kedvelni lehet a karakterét.

"Már megint ez a szó. Bonyolult. Túl gyakran használod."

Szükség is van ezekre a könnyedebb jelenetekre, mert a történet többi része már lényegesen komolyabb, tele van menekülésekkel, helyenként erőszakos, durva jelenetekkel, egyre és másra felbukkanó titkokkal, különleges képességekkel, egymásnak feszülő nézetekkel és ellentétekkel.

Megdöbbentő volt arról olvasni, ahogy a Denazen megkaparintja ezeket a gyerekeket, ahogy kiképezi és használja őket, és ha már nincs szüksége rájuk, akkor megszabadul tőlük. Mindez megteremti a regény alaphangulatát, átérezhető, hogy itt nagyobb dolgokról van szó, a személyes érdekek mit sem számítanak, a cél elérése pedig mindennél előbbre való.

Szinte tobzódni lehet a sok képességben, amelyek között gyakori az átlagos adottság, de vannak nagyon egyediek és ritkák is. Ginger, a Hatosok vezére és Marshall Cross, a Denazen embere mindent elkövet, hogy ő kaparintsa meg a legveszélyesebb képességű személyeket.

"Minden egyes ember jövője ezernyi másik ember jövőjével függ össze. Ha csak egy dolgot megváltoztatsz, káosz alakul ki. Minden kibillen az egyensúlyából, és borzalmas dolgok történnek."

Alapvetően jól felépített történetet olvashattam, amelyben csak elvétve szerepel hihetetlennek tűnő menekülés vagy a valóság szempontjából kicsit meredekebb jelenet, ha nem is hibátlan, de elfogadható logikai felépítéssel és némi csavarral rendelkezik. Kale felbukkanása és Dez reakciója felkavarja az állóvizet és olyan eseményeket indít útjára, amelynek sorsfordító, de leginkább befolyásoló hatása nem vitatható el. A felmerült helyzet megoldásához a lánynak újra szembe kell néznie a múltjával és Alex, a volt fiúja eléggé összetett karakter ahhoz, hogy a felbukkanása összekuszálja a főhőseink között éppen alakulóban lévő érzelmeket. Dez azonban határozott egyéniség és legnagyobb örömömre nem okozott csalódást sem a helyzet felismerésében, sem annak kezelésében. Kiemelkedő személyiségek a mellékszereplők között is felbukkannak: a két ellentétes tábor vezetőin – Ginger és Marshall Cross - kívül, Alex és Brandt, Deznee unokatestvére az, akire érdemes odafigyelni, és akiről szeretnék majd többet megtudni.

Az események Dez közvetítésével elevenednek meg a lapokon, így az olvasó ismeretei is fokozatosan bővülnek az általa megszerzett információkkal. Az egyéni sérelmeken, kétségbeesett menekülési kísérleteken és a kialakult helyzet bemutatásán túllépve a vége történések több szempontból is meghatározó jelentőségűek, mert fontos, a főszereplők múltjával és a Denazennel kapcsolatos tudnivalók bukkannak fel, elképesztő méreteket ölt a manipuláció és a befolyásolhatóság, körvonalazódik egy mozgalmas és küzdelmekkel teli jövő.

Amikor már úgy gondoltam, hogy a folytatás biztos tudatában megnyugodhatok és elbúcsúzhatok - egy időre - a szereplőktől, akkor még mindig rejtegetett meglepetéseket a könyv: két fejezetet, két nagyon is lényeges jelenetet Kale szemszögéből. Mivel egyébként is kedvelem a váltott nézőpontú regényeket, erre is csak annyit tudok mondani, hogy imádtam.

Mondanám, hogy teljesen elvarázsolt a regény, de azért ez nem igaz. Az együtt eltöltött kellemes órák ellenére is tisztában vagyok a hibáival, a gyengeségeivel, de azt sem hallgathatom el, hogy a maga kategóriájában egy élvezetes sorozatkezdő kötetről van szó. A paranormális képességektől hemzsegő, akcióban dúskáló YA regényeket kedvelőknek csak ajánlani tudom. Esélytelen, hogy bárki le tudjon beszélni a folytatás olvasásáról!

A véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Értékelés: 8/10 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 368 oldal
Borító ár: 2.999,-/3.999,- (puha borítós/kemény borítós)
A mű eredeti címe: Touch
Fordította: Sipos-Lánc Brigitta

Sorozat: Denazen
Folytatás: Toxic, Tremble
Kiegészítő történetek:  Érintés nélkül (1.5), Faceless (2.5)
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 8 pontos,Denazen,ekultura.hu,Jus Accardo,könyvértékelés,Könyvmolyképző,recenzió 2014,Vörös pöttyös,YA fantasy