John Sprunk: Az Árny fia (Árnyorgyilkos trilógia 1.)

A fantasy tortájából majdnem minden kiadó ki akarja hasítani a saját szeletét. 2012-ben a Fumax Kiadó is belekezdett fantasy témájú könyvek megjelentetésébe. Csak örülni tudok ennek a lépésnek.

Az Árny fia már a megjelenés előtt felkeltette a figyelmemet. Egyik kedves barátnőm pedig le is csapott a kötetre, gyorsan elolvasta, majd tovább is adta nekem, hogy én is megismerkedjem a történettel. Az olvasás ugyan kicsit váratott magára, de azért csak sorra került.
Divatba jöttek az orgyilkosok. :) Nincs ez ellen semmi kifogásom, mert szeretek olvasni a világukról. Kicsit ugyanakkor tartottam a könyvtől, mert már túl vagyok Robin Hobb Látnok-ciklusának és Brent Weeks Éjangyal-trilógia köteteinek olvasásán. Az előbbi nagyon tetszett, az utóbbi a történet végén nagy csalódást okozott. Kíváncsi is voltam tehát erre az új orgyilkosra, de azért valamennyire tartottam is a regénytől. Végül is reménykedve és az előítéleteket száműzve fogtam neki az olvasásnak.

Caim, Othir városának egyik legjobb orgyilkosa. Egy kényszeredetten elvállalt megbízás miatt összeesküvésbe keveredik. Gyakorlatilag mindenki rá vadászik, de csak magára, az őt követő szellemre, Kitre, valamint utolsó célpontjának lányára számíthat. Miközben menekül az őt üldözők elől és próbálja felgöngyölíteni a szálakat, továbbra is küzd titokzatos és számára félelmetes képességével is.

Most, hogy túl vagyok a regény olvasásán, olyan "nem is tudom" érzésem van. Nem mondom, hogy a történet nem volt élvezhető, mert az volt, le is kötött maga a cselekmény, de mégis valami hiányérzet bujkál bennem, amelyet nem tudok azonosítani. Remélem, hogy az értékelés végére tiszta lesz, hogy mit is hiányolok.
Nagyon érződött a regényen, hogy egy első könyves íróról van szó. Főleg a történet elején. Gyakorlatilag fejezetről fejezetre érződik az író fejlődése és a kötet végére már odáig jutottunk, hogy szívesen olvastam volna tovább a történetet.

Maga a cselekmény következetesen és logikusan felépített, logikai bakikat nem találtam benne. Mégsem vagyok igazán elégedett vele. Határozottan elgondolkoztam, hogy mivel is lehet problémám. Végeredményként oda jutottam ki, hogy számomra némiképp lyukas a világ felépítése. Nehezen jöttek az infók, sokáig tartott a bizonytalanság és el kellett telnie jó pár oldalnak, mire szilárd lábakon nyugodhattak az események. Ez nem az a tudatosan kialakított bizonytalanság volt, amikor az író eszközként alkalmazza ezt a fogást, hanem a tapasztalatlanságból fakadó bizonytalanság. Szerencsére a kötet végére ennek már kevés nyomát láttam és átvette a helyét a pergős történetvezetés. Addig azonban még át kellett esni néhány gyerekbetegségen. Mint amikor néhány cselekmény annyira gyorsan történt, hogy még magam sem hittem el, de már túl is voltunk az eseményen.
A kötet nem éppen a legvaskosabb darab. Szerintem pár oldalt igazán el bírt volna még viselni és akkor sokkal árnyaltabb képet kapott volna az olvasó az ország felépítéséről, a politikai helyzetről, illetve az országhatáron kívüli vagy éppen az Odaát felől leselkedő veszélyekről. Persze az is egy álláspont, hogy így maradnak feltárásra váró titkok, érdekességek a következő kötetekre is. Szerintem ezek nélkül is elég rejtélyt tartalmaz a történet.
Azt nem tagadom, hogy van lehetőség a történetben. A problémám mindössze az, hogy a regény nem igazán tudott pluszt adni az olvasása során, nem tudott igazán magába szippantani a cselekménye. Nem éreztem úgy, hogy meglepett valami olyan újdonsággal, amelyet máshol még nem olvastam vagy nagyon egyedinek tartanék. Az árnyakat és Odaát világát elég érdekesnek tartottam, de sajnos egyikből sem jutott annyi, ami miatt teljesen megvett volna magának a könyv. Talán majd a következő részben ebből is többet kapok és akkor teljesen elégedett leszek.

A karakterekkel sem voltam teljesen elégedett. Caim teljesen rendben van a számomra. Ő egy egészen jól eltalált szereplő. A múltja ugyan kicsit nehezen bukkan elő, de csak megismerjük, hogy mi és miért történt is vele. Caimnak azért marad rejtett oldala is. Ami viszont kifejezetten idegesített, hogy Kit nem igazán magyaráz el neki dolgokat, pedig a lány sok mindennel tisztában van, sok mindenben Caim segítségére lehetne a magyarázataival. A nagy titkolózásra a történetben sem derül fény. Talán majd a következő részben. Kit lényeges szereplő, de sajnos számomra csak egy titokzatos és titokzatoskodó, ugyanakkor sértődékeny szellem maradt.
A lényegesebb szereplők közül már csak Zefi maradt. Ő volt az egyik oka annak, hogy 50 oldal után  majdnem becsuktam és félreraktam a könyvet. Úgy voltam vele, hogy ha ez a nő nem fog megváltozni, akkor a könyv és én végső búcsút veszünk egymástól. Szerencsére tapasztaltam változást és kitartottam. :)

Ahogy haladtam előre az olvasásban úgy éreztem, hogy az író is egyre jobban belejön az írásba. A cselekmény egyre színesebb lett, a szereplők végre nem csak mozogtak, hanem életre keltek. Az író a feszültség oldásaként végre bedobott egy-egy poént. Igen, ezeket hiányoltam az elejétől kezdve és sajnálom, hogy csak a végére kaptam belőle.

A magyar kiadás átvette az eredeti borítót, amely egyébként igen tetszetős. Amikor első alkalommal vettem a kezembe a kötetet, meglepődtem azon, hogy eléggé vékony a kötet és puha borítós. A Tövisek hercege után valahogy számítottam a kemény táblás kötésre. Aztán megbarátkoztam vele, mert a kiadvány így tetszetős és igényes.

Sokat szenvedtem ezzel az értékeléssel, mert még mindig bizonytalannak érzem magam. Tetszett is a regény, meg nem is. Jól van felépítve, de hiányzik belőle az eszencia, az igazi kisugárzás. Nem tudom megfogni, megfogalmazni, hogy mi is a problémám vele. Talán másnak sikerülni fog.

Szeretném-e a folytatást? Igen, szeretném olvasni. Mert tényleg ott érzem a lehetőséget a sorozatban és ha a középső kötetben meg is ragadja ezt az író, akkor a trilógia befejező része is jöhet majd. Sőt, talán bizonyos hiányosságokat még megbocsájtani, elnézni is hajlandó leszek. Az Árnyak országa mindenképpen érdekesnek tűnik, Caim titkai és múltja pedig kifejezetten érdekelnek.

Pontszám: 7 pont

Kiadó: Fumax Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem:  302 oldal
Teljes ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Shadow's Son
Folytatás: Shadow's Lure, Shadow's Master
Sorozat: Árnyorgyilkos trilógia
Forrás: Molytól kölcsönbe (@Szirmocska)

Posted in: 7 pontos,Árnyorgyilkos trilógia,fantasy,Fumax Kiadó,John Sprunk,könyvértékelés,orgyilkos